Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)

1872-10-22 / 245. szám

Előfizetési árak Egész évre ' ; 20 frt. — kr. Évnegyedre ' 15 firt. — kr. Félévre I . 10 . , Egy hónap» : 1980 „ Egyes szám ára 10 krajczár* Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. Mám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. ■ Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 245. szám. chimvím ■ -.ísluj: rr ▲ lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájiba (nádor-nteza 6. ss.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-nteza 6. szám. (Légrády testvérek Irodájában). Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Az előfizeted pénzek helyben át vidékről Pest, ház iratota W. sa.ák intézendők. Kedd, October 22. 1872 IV. évfolyam TÁVIRATOK. Vágujhely okt. 11. (Az Ellenőr távirata) Horn ellenzéki jelölt a kerület határszélén 200 banderista, és végtelen kocsisor kíséretében a párt elnöke gr. Pongrácz Eduárd által fogadtatott. A házak itt zászlókkal, szőnyegekkel és virágfüzérekkel vannak feldiszitve. A nép nagy tömegekben tolong az utczákon. Mérey nyitrai polgármester és Mudrony Pozsonyból lelkesült beszédeket tartottak. Este fényes fáklyásmenet, és bankett, melyen gróf Pongrácz és Leska lelkész nagy tetszés közt beszéltek. LONDON okt. 21. (Az Ellenőr távirata.) A franczia-angol kereskedelmi szerződés teljes szövege angol nyelven fogalmazva már a franczia kormány kezei közt van, mely azt végleg elfogadta s jelenleg hiteles fordítását eszközölteti a kereskedelmi ministeriumban, minek megtörténtével a szerződés hivatalosan megerősítve visszaküldetik Angliába s még e hó folyamában végleges szentesítést nyer. PARIS okt. 21. Az „Union“ Chambord grófnak Larochette képviselőhöz intézett levelét közli, melyben azon eszme nyer kifejezést, hogy a köztársaság társadalmi anarchiára vezet s hogy a mérsékelt köztársaság valóságos agyrém. Ha Francziaország — úgymond — benn békét és künn szövetséget akar, vissza kell térnie a hagyományos monarchiára, mely egyedül adhat szabadságot és mely egyedül konservativ. — Majd a bucsujárások által konstatált hit feléledésre czélozva, igy szól,a a köztársaság veszélyezteti a vallási szabadságot pedig Francziaország tagadhatlanul és oly katholikus, mint a mily monarchista. Végül kijelenti, hogy ő nem tér le az eddig járt ösvényről s egyetlen szavát, egyetlen tettét sincs oka megbánni. A diadal napja — úgymond — még az istenség titka, de bizzunk Francziaország küldetésében. — Európának és a pápaságnak szüksége van Francziaországra, s igy ez ősrégi keresztény nemzet nem veszhet el. PARIS okt. 21. A nemzetgyűlésbe tegnap végbe ment hét pótválasztás alkalmával 5 republikánus 1 legitimista és 1 radikális képviselő választatott. Az egykori törvényhozó testület elnöke Schneider és Forcade megbuktak. PARIS okt. 21. Bazaine tábornagy betegséget színlel, noha bizonyos, hogy teljes egészségnek örvend. BERLIN, okt. 21. Az itteni gépmunkások tegnap tartott közgyűlésében konstatáltatok, hogy csak 400 munkás strikeol összesen a fővárosban, mire a Pflug-féle gyárban dolgozó munkások legott beszüntnek jelentették be részükről a strikeot. BERLIN okt. 21. A császár dr. Scherer Vilmos bécsi tanárt a strassburgi egyetem bölcsészeti és természettudományi facultásához nevezte ki. PRÁGA okt. 21. A kollini tömeges tüntetőket a kerületi törvényszék ártatlanoknak mondotta ki, mert az abban résztvevők nem viseltek jelvényeket s csak egyenkint vagy szórványosan különböző szekereken mentek a nagybirtokosokhoz. MÜNCHEN okt. 21. Az ó-katholikusok sajtó utján is közzétenni szándékoznak a királyhoz intézendő feliratukat, melyben azon kérvényük alkalmából, melyet a gymnasiális templom átengedése tárgyában a kormányhoz intéztek s mely még ma sincs elintézve, Lutz közoktatásügyi miniszter gyöngéit a leghevesebben megtámadják. — E feliratot aláírják: Döllinger, Reinkens, Friedrich és Woll főállamügyész. BERN okt. 21. Az angol királynő köszönetét fejezte ki Stemplinek, a nemzeti tanács tagjának, azon tevékenységéért, melyet mint az Alabama ügyben választott békebiróság egyik tagja kifejtett. EDELHEIM, okt. 21. A pfalzi ókatholikusoknak városunkban ma megtartott delegált gyűlésére 23 községből több mint 100 delegált jelent meg. Itt egyhangúlag elhatároztatott, hogy a Pfalz számára még egy második ókatholikus lelkész választatik. Remélhető, hogy Michaelis fog megnyeretni lelkészül a Pfalz és Baden számára, mely utóbbit egy heidelbergi delegált képviselte. A nyájlevél, mint a pfalzi ókatholikusok válasza a speyeri püspök pásztori levelére, egyhangúlag elfogadtatott, s a f. hó 27-én tartandó müncheni ókatholikus kongressusra Reuthner választatott Kaiserlauternből. A müncheni delegáltakat megbízzák a német ókatholikusok, hogy válaszoljanak a fuldai püspöki emlékiratra. Bécs, okt. 21. (Hivatalos zárlat.) Magyar földtehermentesítési kötvény 79.60. Salgó-Tarján 16. 6 Magyar hitel 135.— Magyar záloglevél 96.75. Erdéy 177. Magyar keleti vasút 125.—. Magyar sorsjegy 103.80 tiszai vasút 246—. Magyar vasúti kölcsön 104.50. Angolmagyar 112.25. Franco-magyar b. 97.— . Alföld 175. Magyar északkeleti v. 161. Keleti vasúti elsőbbségi kötv 78.—. Porosz pénztári utalv. 162.50 Magyar földhitel —. ’ Magy. gőzh. előbbségi kötv.—.—. Török sorsjegy 7720. Berlin, okt. 21. (Zárlat.) Cseh nyugoti vasút —. — Galicziai —.—. Győri •—.—. Unicbank —.—. Államvasut 200.50. Lombardok 124.25. Hitelsorsjegy 119.—. 1860 iki 96.—. 1864-diki 90.— Metalliques —.—. önkénytes kölcsön —.—. Hitelrészvény 203.75 —. Bécs 91 25. Románia 48.25 Ezüstjövedék 65.50. Papirjöved. 61. — . Berlin, okt. 21. (Zárlat.) Galicziai 106.25. Lombardok 125.50. 1860-as 94.50. Államv. 201.—1864-es Hitelrészvény 201.—. Magyar sorsjegy 64.25. Ezüstjöved. Bécs 90. 25. Hitelsorsjegy 204. 25. Papirjév. —.—. Romaniai 49.25 Párig, okt. 19. (Kezdet.) 3% járadék 53.55., 41,* járadék 88.65. Censol . Magyar keleti vasút —— Magyar kölcsön —.—. Olasz járadék 67.55. Amerikai — — Államvasp.r. 802. — . Credit mobilier —.—. Éjszak-nyuga vaap. r. —. Lombard 491.—. 1871-ki kölcsön 8545.— 1872-ki •------ 139 szám Bérlet MTomzioti Színház, Pest, kedden, October 22-én, 1872. A porticii néma Opera 5 felvonásban. Irta Seribe, zenéjét, Auber. Személyek: Alphonso, a nápolyi vice-király fia — Pauly Elvira, spanyol herczegnő, jegyese — Human AI. Udvari hegy — — — — — — Korcsek L. Massaniello, nápolyi halász — — — Ellinger Fenella testvérhuga, (néma) — — — Rotter Irma Borella halászok, Massaniello társai Moréna . — — — — — — Balázsi (bioéra halászok és Massanifello társai Maró — — — — — Széphegyi Lorenzo di Arcade, Alphonso barátja Verbőczy K. Selva a testőrök kapitánya — — — Ormai kezdete 7 órakor. Válasz Mocsáry Lajosnak. I. Kedves Barátom! Nincs jogom neheztelni, ha ezen soraim megpillantása előtt élni kezdettél a gyanúperrel, miszerint nem irom meg az ígért feleletet utolsó nyílt leveledre sem. Elismerem, ugyanis, hogy az ígérgetést illetőleg kissé könnyelmüleg jártam el nem egyszer s hogy te máig sem találtad meg nyárközépi czikkeidre a jelzett választ, a t. ez. közönség pedig hiában várta egy régibb tárczaczikkem végét. Ezen peccnvi elmondása után, azonban, látod már te is, hogy gonosz kételyeid jogosult múltjából nem vonhatsz ezúttal igazolt következtetést, bárha szünidőt élünk — mely alatt menthető lenne a betegeskedő szerkesztőnek megpihenése — s ámbár most sem hiányzik azon „közbejött események“ elhalasztó hordereje, amely számtalan ígéret be nem váltására szokott elégséges indokul szolgálni. S ha daczára a megszökésre csábító vacationak s a közbejött fontos körülményeknek, ígéretem teljesítéséhez kezdek mégis : ezzel, kedves barátom, előleges bizonyítékát adom mély meggyőződésemnek is, miszerint a pártunk figyelmébe általam ajánlott lépés nem válhatik feleslegessé alkotmányos életünk bármilyen jelentékeny eseménye által is, hanem megteendő akármi történjék is, egyik vagy másik oldalon, ez vagy ama vezéregyéniség részéről, most egy majd más irányban. Pedig tény — s ezzel a kérdés érdemébe hatolok — hogy leveleid és jelen válaszom időközében nagy dolgok merültek fel. A jobboldal országgyűlési képviselete elutasította magától azon idétlen tant, miszerint az alkotmányos téren működő ellenzék kormányképtelenné válnék, mihelyt a többség által hozott törvényeket véglegeseknek nem vallaná, bármennyire roszaknak érezné is. Ez idétlen tao a jobboldali sajtóban még kísért ugyan, mert hát ennek tintatartóiból alakult a képtelenségek fekete tengere sservabit odorem testa diu, de most már csak az illető lapok észjárásának gyógyíthatatlanságát bizonyítja s teljesen mellőzhető. Ez a főesemény. A másik pedig az, hogy báró Senynyey Pál nem csak lehetségessé, de valószínűvé, sőt bizonyossá is tette kormányelnökégét egy olyan beszéd által, melytől máig is lázban van az egész ministeriális pártocska és Lónyay-irodalom. Ezen két tény nevezetes fordulatot képezne politikai életünkben, ha külön-külön fordult volna is elő, együttesen azonban olyan fontossággal bír, hogy természetesnek találhattad volna azt is, ha nem felelek többé a tetemesen módosult helyzet előtti időből kelt leveleidre. De — mint már jeleztem — ezen két esemény által sem látom superáltnak, vagy elodázhatónak azon feladatot, mely pártunk állásának tisztázását czélozza. Sőt a megoldás szükségét égetőbbnek látom mint valaha, még pedig épen azon kettős eseménynél fogva, mely a jobboldalon történt s ennek eddigi fogalmait és érzelmeit valódi erjedésbe vitte át. Mert ma már csakugyan úgy áll a dolog, és Kerkapoly a maga és minisztertársai kormány-monopóliumának szorongó érdekében fel is használta elég furfangosan a tudatot — hogy pártunk csak azért nem juthatna kormányra egy antministeriális többség parlamenti létesülése esetében sem, mert fennáll még a — szerintem téves — fogalom, miszerint a baloldal vezérférfiai csak az 1867-ki XII. t. sz. módosítására vállalhatnak tárczát, egyébre nem, és a módosításra szükséges fejedelmi előleges felhatalmazás nélkül soha sem. A jobboldal nem tagadja többé pártunk kormányképességét az 1867 -iki törvények reformálására irányuló elveink miatt, sőt állítja — miniszteri beszédekben is — hogy soha sem volt a képtelenség doctrinájának hivója és terjesztője. Hogy mennyiben mond igazat, arról tudomással bir, öt év óta folytonosan, az egész nemzet s nem kell idézeteket idézetekre halmoznunk a jobboldali lapok vezérczikkeinek örökös óntáiból s a jobboldali képviselőjelöltek választás előtti refrainjeiből; örvendjünk , hogy kijózanultak szándékos vagy szándéktalan eszelősségükből. Báró Sennyey Pál aki pedig sokkal többet tart államférfim komolyságára , mintsem a pártfegyelem kedvéért bolondokat beszélni kötelességének ismerhette volna — elismerte világosan, hogy a baloldal egy történelmileg jogosult párt, mely nem adhatja fel elveit, ezek feladását nem is szükséges vén az ország közérdeke. És mi ezen két fontos nyilatkozat után is ott vagyunk, hol előbb voltunk, mert hát attól, hogy alkalmilag, így parlamentáris miniszterválság esetében, kormányra juthasson pártunk — akár egy tisztán baloldali, akár, ami lehetőbb, egy coalitionális kabinet alkotása által — elzárjuk magunkat saját akaratunkból az elvi követelmények ferde értelmezésének merev alapján! Ha valaha bármi kételyem lehetett volna is annak indokoltságáról, amit pártunknak javasoltam, az is megszűnt volna most teljesen. De nem volt kételyem soha. Kerkapoly pénzügyér úr szives volt ugyan idézni néhány sort egy czikkemből s ebből azt vonni ki (persze azon pártegyesülés előmozdítására, melyről még nem tartott létesülhetésétől legkevésbé sem, sokat és sóvárgólag beszélt ő is), hogy 1868 kezdetén más nézetben voltam a baloldal hivatását illetőleg , de ha az igen tisztelt miniszter úr méltóztatott volna megolvasni az általa megemlékezésre érdemesített czikkemnek némely más tételeit is, megtalálta volna mostani nézetemet azokban is. S minthogy a pénzügyér úr egy olyan időre utalt, mely pártunk történetében nevezetes válsággal járt: köszönettel tartozom, hogy az akkori czikkem idéztetése folytán feljogosítva vagyok nem csak egy kis további idézetre, hanem a mondott erisisre vonatkozó némely dolgok előadására is. Hogy ezzel nem térek el tárgyunktól, azt érezni fogod te is, kedves barátom, mihelyt eszedbe jut, hogy pártunk állása a delegatióra nézve az 1868-ki válság által lön meghatározva. Csernátony, — A horvát ügyben kiküldött országos bizottság ma d. u. 1 órakor tartotta meg összes ülését Majláth Antal gr. elnöklete alatt jelen voltak, kivéve horvát részről Keszics, mind nyájan, a magyarok közül hiányoztak Lónyay, Marich, Horváth Lajos és Tisza Kálmán. Elnök üdvözölte a horvátokat, mit Mazuranica viszonzott. Erre az elnök és jegyzők választása ejtetvén meg. Közös elnökké Mazuranic inditványára Majláth Antal gr. választatott meg; jegyzőkké horvát részről Zivkovic J., magyar részről pedig Széll Kálmán. Ezután elhatároztatott, hogy a további teendőkre nézve magánértekezletek tartassanak, a propositiókat illetőleg pedig a magyar bizottság elvárja, hogy azokat a horvátok a maguk részéről megtegyék. Pest, okt. 21. A selyemzsinór Törökországnak egyik traditionális, a mai időkig ariticus épségben fenmaradt államintézménye. Hajdanában a kegyből kiesett nagyvezíreket ily zsinórnak segítségével rövid uton búcsúztatták el az árnyékvilágtól. Mint világszerte, úgy a Bosporus partjain is enyhültek idővel az erkölcsök és ma már nem oly okvetlenül szükséges, hogy a sultán kényének áldozata földi háremének gyönyöreit, a menynyei hurik enyelgéseivel cserélje föl. A zsinór többé nem a büntetés hírnöke, de állandó politikai műszer, melylyel a próféta helyettese szeszély szerint irányozza a török államférfiak mozgásait. A zsinór hozza őket a kormányzat színére, végeztet velük néhány hősies rángást és vet hirtelen véget szereplésüknek. Ha kezdetben azt hittük, hogy komoly cselekmény folyik le szemeink előtt, csakhamar észrevesszük a sodronybábok bohózatos játékát. Milyen nyomorúságos végezete lett azon nagy reform initiatívának, mely Midhat pasának és az ifjú török párt kormányra jutásának kiséretében járandott. Európa egy nagy történelmi átalakulás küszöbén vélt állam, és néhány hét megmutatta, hogy Midhat pasának sem volt egyéb szerepe, mint helyettesíteni a szultán és a serail előtt unottá vált Mahmud pasát, ki most újra mint nevető örökös fogadja vetélytársának bukását. Ami egy óriás horderejű rendszerváltozásnak látszhatott csak, természetes folytatása a régi és egyetlen rendszernek, mely Törökországban létezik és czélját a sultán kényének kielégítésében találja. Az előrelátóbb politikus az események ilyen menetére előre el lehetett készülve. Meghivatását a nagyvezírségre Midhat pasa ép úgy a közönséges palota-intrigyáknak köszönhette, mint minden elődje, nem okozta azt sem valamely a helyzetben fekvő kényszerűség, sem a sultánnak jobb meggyőződése. Kormányzatának első pillanatától feje fölött függött a sultán akarata, melynek kiszámíthatlan változása már a következő pereben halomra dönthette összes tervezeteit. Úgy látszik, érezte is a veszélyt és azért lázas sietséggel fogott a közigazgatás újjászervezéséhez. Rövid idő alatt akart befejezni egy herculesi munkát, milyen a török hivatalnokok corruptiójának radikális kiégetése. Ez a vállalkozás azon- Ibcu podiio trfcoulao-fc-fco L ext. Ii A. o cA U, ivarkvL miponi alkalmasabb Törökországban az elégületlenségnek áttörhetlen phalanxokat toborzani. Azok, kik élénken óhajtják és európai érdeknek tartják azt, hogy Törökországot a modern civilisatió és a nyugati kultúra útjára lehessen terelni, Midhat pasa bukása után joggal fognák kérdezhetni, váljon az óhajtott czélt sikerül-e valaha elérni? Népeknél, melyek századokon át nyugodtan tűrték a legvadabb despotismus jármát és az értelmi emancipatiónak kezdetleges fokát sem bírták elérni, az első lökést mindig csak egy tett erős és fölvilágosult, nagy czélok öntudatától teljesen áthatott fejedelemtől várhatni. Az a gondolat, melyet az ifjú törökpárt hirdet, hogy Törökországnak újjászületését a parlamentáris alkotmány intézményei tudnák biztosítani, aligha tarthat számot életképességre. Még az európai keresztény népeknél is az első reformlendület, az újkor szellemének fölavatása a 17-ik és 18-ik század korlátlan hatalmú fejedelmeitől indult ki. És Törökországban a Parlamentarismus kísérlete valószínűen a muzulmánnak vallásos kételyeibe is ütköznék, ki a sultánnak mindenhatóságát a koránnak parancsaiban gyökerezteti. De nagy hasznát vehetné Törökország egy oly fejedelemnek, ki tudná a felvilágosult absolutizmust gyakorolni, ki belső meggyőződésből tenne mindent a népért. S hogy az ily változásra van elsősorban szükség, azt érezhette Midhat pasa, midőn egy késekben elmerült, érzéketlen, és sivárlelkületű kényurnak szeszélye folytán összeomlani látta államférfim becsvágyának legnemesebb tárgyait, és egy nyomom farce epizódjává lett az, mit ő a reformok korszakalkotó aerájának álmodott. — A magyar delegatió vasárnap délelőtt ülést tartott gr. Majláth Antal elnöklete alatt. Jegyzők voltak: Széll, Bujanovics. A közös kormány részéről Benedek tábornok, s Mérey osztálytanácsos volt jelen. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatik és hitelesíttetik. Erre következik a napirend, a hadügyi költségvetés végleges megszavazása. A költségvetés felolvastatván, a delegáció azokat a részletes tárgyalásnál elfogadott összegek szerint megszavazza. Ezután elnök felszólítja a két delegáció határozatai összeegyeztésére kiküldött 7-es bizottságot, hogy kezdje meg működését. Erre az ülés véget ér. Legközelebbi ülés akkor lesz, ha ama bizottság befejezte működését. A két delegáció hetes bizottságai ma este 8 órakor ülést tartottak az akadémiában, újjászervezése fölött folyamatban vannak , semmivel sem szoríthatók a figyelem, a közérdekeltség kisebb mértékére, mint amilyennel journalistika és közönség egy másik irányban hasonló fontosságú kérdés fejlődésének még legapróbb mozzanatait is kíséri. A bankkérdés ez, magasabb szempontból: az ország anyagi fejlődésének kérdése, melynek megoldásától és úgy függ a legközelebbi évtizedek sorsa közgazdasági s általában anyagi tekintetben, mint függ a nemzet szellemi haladása, culturai előmenetele, generatiókra kihatólag az elől érintett feladat megfejtésétől. A test és lélek egymáshoz való viszonyát alig lehetne valami hasonlatképen találóbban alkalmazni, mint épen az érintettük országos kérdések viszonyára, s ezeknél bizonyára még szembe szökőbben tűnnék elő az egyoldalú fejlesztésnek kimondhatatlan hátránya, nemcsak az elhanyagolt élettényezőre, de rovására e két tényező összeműködéséből resultáló élet egészséges, természetszerű processusának is. Legyen hát szabad az egyetemi kérdés iránt, midőn ennek megoldási módozatai már szinte concret alakot kezdenek ölteni, legalább annyi figyelmet s a közérdekeltségből akkora osztályrészt igénybe vennünk, a mennyi és mekkora a bankkérdés sokkal bizonytalanabb, sokkal homályosabb fejlődési momentumai iránt mutatkozik. Az egyetemi enquéte múlt heti tanácskozásainak kis tükrét siettünk annak idején olvasóinknak bemutatni mi is — s várva az ügy tovább fejlődését, várva az illetékesebb nézetek pro vagy contra nyilatkozását — minden megjegyzés nélkül tettük azt. — Az eredmény nem felelt meg várakozásunknak. — Hangok, amilyeneket az enquête megállapodásaira feleletül az ellentábor coryphilusaitól vártunk, eddig nem emeltettek sehol, sehonnan. — Continuere omness mintha valami beverő szavát, vagy elvi meggyőződését vette volna valamennyinek, szép csendesen beleszakadt a dolgok újabb menetének sodrába minden ellenkező áramlat. — Pedig nem vélünk csalódni, midőn oly meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy az enquéte megállapodásai épen nem alkalmasak ily — látszólagosan teljes megnyugvást hozni létre,— s az érvek védműve sem oly valami megközelíthetetlen erősség ott, hogy előre az ellenkező nézetek serege gyöngeségének tudatában lövés nélkül visszavonulni lenne kénytelen. Egy lövést hallottunk ugyan azóta, de az a szorongatott segélylövése volt a veszélyben forgó theologiai facultás házából s nem az ostromló seregé, megvan azonban tagadhatlanul az az érdere‘V • 6o-,rolmozfoll -iz ,potva, muros állókat a belviszályra, melyből ha idejekorán segítségére sietnek, kivülről a theologiai facultást appugnáló áramlat győzelme is következhetik. Nem szándékunk a theologiai facultás egyesetemképessége ellen fejtegetésekbe bocsátkozni addig, mig az enquete e kérdésre nézve függőben maradt megállapodása nyilvánossá nem lesz, nem pedig azért, mert nem akarván az enquete bölcsességét a priori oly sértő feltevéssel illetni, mintha magát a tudományágak decretálására is hivatottnak érzené; azt hiszszük, a megállapodás természete iránt kétség sem foroghat fenn. Vagy tudomány a felekezeti ideologia, vagy nem az. — Ha igen, kétségen kivül jogosultsága van a facultások közé számíttatni, nem csak, hanem szükségszerűleg a tudomány-egyetem oly szerves alkatrészét képezi, mely nélkül annak egysége nem is képzelhető. — Ha nem tudomány, akkor nincs oly czim, — legyen az Liberalismus hazafiság vagy opportunitás, mely alatt az egyetem bekebelezhetné. — Úgy hiszszük, a kérdés elég egyszerű, s nincs az a sublimáló declinatió, nincs az a demothenesi ékesszólás, mely a levont következtetés ellen valami megállható érvet felhozhatna. Daczára ennek, kénytelenek vagyunk itt Hatala Péter ur vélekedésére, s ezt támogató érveire reflektálni, már csak azért is, mert czikkünk folyamában már egyszer ezélzás történt reájuk. — De van nyomósabb okunk is erre. — H. P. ur oly tetszetős színben adja elő a theologiai fakultás védelmére felhozott érveit, hogy a felületes vizsgálónak könnyen szivéhez férkőzhetik véleményével , elvonvati figyelmét a kérdés lényegétől oly irányba terelve azt, hol egy másik aggasztó társadalmi baj orvoslása veszi teljesen igénybe. Hatalaur a theologiai fakultás fenmaradásában a modern nézetek fejlődésének biztosítékát találja az ultramontanismus és hgarchia zsibbasztó befolyásával szemben. Mit kimondva, egyszersmind kivette a kérdést természetes egyszerűségéből, kiforgatta alapjából, s uj dolgokkal komplikálva azt, könnyű szerrel túl teszi azon a ponton, ahol theologia, mint tudomány, qualifikátió tekintetében vizsgálat tárgyát képezhetné, s veszi ezt úgy, mintha már kérdés alá sem eshetnék, hogy igen is tudomány. Érzi ugyan maga is, mily sajtó mortalét vitt ezzel véghez, s a rémülést egyhitendő rögtön beismeri azt is, hogy egy felekezet theologiája nem elégséges „a tudomány“ decorumát elnyerni, hanem kell ahhoz több felekezet theológiája hogy egy kalap alatt egyesítve, fakultást képezzenek. — Ments meg uram, a confusiótól! Hiszen, ha a rész nem bír a szükséges qualificatióval, a hasonló részekből összealkotott egész ismét csak abban a bajban fog szenvedni, minthogy ez épen csak is részeitől nyeri természetét, amit decretálni a legnevezetesebb consequentiák büntetése nélkül nem lehet. — Hiszen, ha mi mai nap, — bármily magas társadalmi, vagy hazafias tekintetektől vezérelve, — kimondjuk, miszerint ez s ez ága a bizonytalan szétágazó tapogatózásnak az emberi tudás egy önnáló önmagában befejezett részét képezi , lehet holnap holnapután , így tovább ismét meg ismét abban a helyzetben leszünk, hogy uj decretumokkal uj tudományokat kellene kineveznünk egyik vagy másik társadalmi, nemzeti, hazafius — s más nyomatékos okoknál fogva — Hanem akkor aztán egyetemünk egészen más valaminek lesz egyeteme mint a tudományoké. A mi a theologiából tudományos pertractatiót igényel, az a bölcsészeti facultásba való, — sajnos hogy a jogiba is jut belőle még most van Az egyetem reformjához. . (p.) A nagy fontosságú tanácskozások melyek ez idő szerént, a cultusz minisztérium tűzhelyénél összegyűlt vegyes bizottság kebelében az egyetem