Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)
1872-10-27 / 205. (250.) szám
Előfizetési árak Egész évre • . 80 frt. — kr. Évnegyedre 15 frt. — kr. Félévre . 10 . — „ Egy hónapra . 1 „ 80 . Egyed szám ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda: Peaten, nádor-utcza O. Mám. Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bémentesen fogadtatnak el. 205. szám. Vasárnap, October 27. 1872. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn , ünnepre következő napon. A lapot illető reclam&Volk Légrády testvérek bódéjába (nádor-utca* 6. as.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 0. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az elefkizéd pénzek helyben ét vidékről Pest, hát-SMutona 14.U. Az intézendők. IV. évfolyam TÁVIRATOK. Zágráb, okt. 26. (Az Ellenőr távirata). A magyar kormány szigorú utasítása folytán megkezdette a városi hatóság az előmunkálatokat a városi tanács új választására. Bern okt. 26. A freiburgi püspök tudatta a genfi cantonalis hatósággal, hogy lemond a genfi püspöki czímről és teendőkről. Weimar okt. 26. Ma halt meg itten Göthe Ottilia, Göthe Barkas költő egyetlen fiának özvegye. London okt. 27. Az angol-franczia kereskedelmi szerződés a „D. News" értesülése szerint két hét alatt végleg szentesíttetni fog. London, okt. 56. Az „Economist“ szerint a magas kamatláb daczára is folyvást csekély az aranybevitel, miért is Ajánlja az angol banknak emelje még magasabbra a kamatlábat, hogy ily módon aranyat édesgessen be a külföldről. Salzburg, okt. 26. Az itteni polgármester, Mertens lovag meghalt. München, okt. 26. Fugger gróf jezsuita patér panasza a felső pflanzi kerületi kormányzóság területéről történt kiűzetése miatt — elutasíttatott. — Fugger a kormányhoz felebbezett. Róma okt. 26. Az „Opinione“ értesül Athénből, hogy az ottan tartott minisztertanácsban a külügyér és a közokt. miniszter a Laurionügy békés elintézését hangsúlyozták s miután Deligeorgis az ellenkező nézet mellett harczolt, beadták lemondásukat. Madrid okt. 26 A kortes mai ülésén Zorilla megcáfolta a pénzügyér lemondásáról szóló híreket , hozzá tette, vagy egy miniszter sem válik ki, vagy az összminisztérium lemond. Prága okt. 26. Palacky teljesen vissza akar vonulni a politikai élet küzdteréről, hogy a legnagyobb elvonultságban éljen-----Stremayer minisztert az iskolák megvizsgálására mára ide várják. — Taxis Hugó herczeg a cseh részvénytársulatoknál viselt minden hivatalról lemondott. Bécs, okt. 26. Búzából elkelt 40,000 mérő 675—740, rozs 4—440, árpa keresettebb 3‘40 —65, kukoricza pang, zab 3‘35, liszt változatlan repereolaj 23*1, frt, szesz 56 kr. LEGÚJABB POSTA. — Thiers Francziaország helyzetéről imigyen nyilatkozott tegnapelőtt egy utazásból visszatért párisi képviselő előtt. A f. hó 20-ai választások által jelentékenyen szilárdult kormánynak első és legfőbb törekvése a terület felszabadítása. S erre a kölcsön részletei nemcsak bámulatos pontossággal folynak be, de egyszersmind igen számosan előre rójják le egészben vagy több részletben a kötelezett összegeket. Arany, ezüst tömegesen özönlik be az államkincstárba, és ha nem kellene attól tartanunk, hogy nagy kicsist idézünk elő a pénzpiacon,bármelyillanatban lefizethetnék a németeknek a még útra levő két milliárd tartozást. „Remélem, téve hozzá, hogy jövő év közepe táján, Francziaország vissza lesz adva önmagának s a legutolsó német is megszűnik tapodni hazánk földét. Ekkor meg fogja érteni a nemzetgyűlés, hogy hivatása lejárt. — A Szajna Páriában kiáradással fenyeget, minthogy 23-án és 24-én hirtelen 2 métre és 80 %-ra emelkedett a vízállás, pedig 3 méternél már egész szinültig áll a folyó é 3 m. 50 c. magasság mellett már kiárad. Bérlet 143 vám. Nemzeti Színhisz, Pest, vasárnap, October 27-én, 1872. Az Üldözött honvéd. Eredeti színmű 5 felvonásban népdalokkal. Irta Szigligeti. Kezdete 7 órakor. Budai várszínházban, vasárnap okt. 27-én bérletfolyamban adatik. A falusiak, ingj. 3 felv. irta Szigeti J. A tudomány-egyetemek szervezéséről. II. Nagy fontosságu s a mi viszonyaink és a nálunk még eddig meglehetős felületes vélemények következtében sok meggondolást igénylő kérdés a miniszter úrnak azon harmadik kérdése, hogy : „hány s micsoda facultások állapíttassanak meg?“ — Nagy kérdés még ez akkor is, ha eltekintünk törvényhozásunk azon speciális feladatától, miszerint e kérdés eldöntésével egyidejűleg egyszersmind határozni kell a pesti egyetemnél jelenleg még tényleg fönálló theológiai facultás iránt is. A kérdésben is külön pontot foglal el e tétel, azért én is e kettős kérdésre külön-külön mondom el nézeteimet, illetőleg a kérdés második részére vonatkozólag csak némi rövid megjegyzést teszek, nem akarva ismételni azokat, miket e tárgy iránt a lapokban már többen elmondottak. Hogy hány s micsoda facultások állapíttassanak meg ? — e kérdésre maga a gyakorlat adja meg a legkorrectebb választ, amint a facultások fogalmának definitióját a facultások czéljának és téterének számításba vételével állapítjuk meg. Egy más alkalommal elmondtam már e tekintetbeni nézeteimet s most ismétlésekbe esni nem akarva, röviden csak annyit mondok, hogy miután a facultások egyéneinek, t. i. a tanároknak egymás közt nem csak azon egyetlen érintkezési pontjuk van , hogy esetleg egy intézetnél vannak tanárok it alkalmazva, hanem ezen kívül úgy a gyakorlat, mint a törvény oly kötelességeket ró a facultásokra és oly jogokat tart fen részükre, hogy már e körülmény szükségessé teszi, miszerint a facultások a homogén tudományok tanáraiból álljanak ,de ha e körülmény nem forogna is fen, már maga a dolog természete kívánja, hogy a facultások a tanári testületnek ugyanegy czélra törekvő tagjaiból állíttassanak össze, mert csak így lehet várni, hogy testületi működésük harmonicus concret legyen. Végre számításba kell venni e kérdésnél azon körülményt, hogy miután a tudorság nem egyéb, mint valamely tudományos szakmakörben való magasabb képzettség kritériuma, szükséges, hogy az állam minden tudományos szakmakörnek megadja a jogot arra, hogy azok, kik abban magukat magasabban kiképezték, azon szakmakör tudorságát, mint magasabb képzettségük kritériumát maguknak megszerezhessék. Ha már most a kérdést ezen, véleményem szerint egyedül helyes szempontból fogjuk föl, akkor a facultások számát nem az enquete, nem a minisztérium, sőt még nem is a törvényhozás, hanem a létező tények, az ez idők szerint fenforgó concret körülmények szabják meg. Annyi facultásnak kell lenni egy egyetemen, ahány tudományos szakmakör van s minden tudományos szakmának külön-külön meg kell adni a jogot, hogy azok, kik magukat azon szakma minden ágából teljesen kiművelték, az illető szak, vagyis az illető facultás doktorai lehessenek. És hogyha ezen irányban akarunk eljárni, akkor tekintve a tudományos törekvések mai áramlatait , tekintve a magyar kir. tudomány-egyetemeken ez idők szerint előadott tudományokat, véleményem szerint a következő facultások lennének megállapítandók: 1. a jogi és államtudományi; 2. az orvosi; 3. a természettudományi; 4. a mathematikai és természettani; 5. a történettudományi és 6. a bölcsészet és nyelvtudományi. — mindezen facultások a hozandó törvényben felruházandók lennének azon joggal, hogy azon egyéneknek, kik a körükbe tartozó tudományokból teljes sikerrel vizsgát állottak ki, tudori oklevelet adhassanak. Nagyon sajnálnám, ha ezen így formulázott véleményemet valaki úgy magyarázná, mintha én a tudori czímre kelleténél nagyobb súlyt fektetnék, vagy mintha én azt akarnám, hogy az ország különféle szakmája dotorokkal árasztassék el. Soha sem engedném meg, hogy eszméim s gondolkozásom felett a biablonok nyűge uralkodjék, és nagyon jól tudom, hogy a mi tan- és rigorosumi rendszerünk borzasztóan hiányos volta miatt vannak hazánkban kitűnő tudósok, akik nem doktorok és másrészről vannak különféle doktorok, akikről azt kell hinnünk, hogy esetleg lettek tudorokká; — azonban minthogy az egész mivelt világon elfogadott gyakorlat szerint a magasabb tudományos képzettség a tudori rigorosumokon constatáltatik és minthogy én a tudománycsoportokat egymástól függetleneknek s egymásközt egyenjoguaknak tartom, nem látom be az indokát, hogy ha azok, kik a jogi, vagy orvosi tudományokból teljes képzettséget szereztek, elnyerhetik a tudor qualification miért ne szerezhetnék meg az ily qualificatiót saját szakmájukból azok is, kik például a történelem, vagy a természettudományok terén magasabb látkörű képzettséggel bírnak? Ily véleményem lévén a facultások iránt, nagyon természetesen nem érthetek egyet az enquete azon megállapodásával, mely szerint e tekintetben az eddigi állapoton mindössze annyi változás történnék, hogy a mostani úgynevezett bölcsészeti facultás két felé osztatnék, t. i. történelembölcsészeti és mathematika-természettudományi fakultásokra. Valóban felesleges fáradság! Hiszen, ha például a felsőbb menynyiségtan elfér egy kalap alatt az álalvagy a növénytannal, akkor bízvást elfér mellette akár az indogermán nyelvészet, akár a római jog is. Mire való e téren is meghonosítani a félrendszabályokat ? — Vagy szükséges és czélszerű a facultásokat a homogén tudományok csoportjai szerint osztani fel, — vagy nem. Ha szükséges és czélszerű, végre kell azt hajtani egészen, — ha pedig nem szükséges és nem czélszerű, akkor maradjon a facultás úgy, a mint volt, sőt mehetünk tovább hátrafelé, — legyen az egész egyetem egy facultás. Ami már most ugyanezen kérdés második részét — a pesti egyetemen fenálló theologiai facultást illeti, ennek eltörlése, illetőleg a theologiai facultásoknak az egyetem facultásai közüli kizárása mellett oly sok alapos indok mondatott már el, hogy a kérdést ezek alapján is „megérettnek“ lehet tekinteni és én magam részéről csak némi rövid megjegyzésre szorítkozom. Az 1868. Lil. t. ez. a bevett vallásfelekezetek egyenjogúságát kimondván, ennek folytán a papnöveldék, mint felekezeti intézményekkel szemben nem tehet egyebet, mint vagy minden bevett vallásfelekezet részére állít fel a pesti egyetemen papnöveldét, vagy egyik részére sem. Ha az első eljárást fogadná el az állam, akkor a pesti egyetemen hat, a. m. a katholikus, az ágostai, a helvét, a görögkeleti, az unitárius és a zsidó vallásfelekezetek részére kellene papnöveldéket állítani, — továbbá e papnöveldéket — hacsak az állam nem akarja a facultás tanácskozás termét folytonos meddő vitatkozások sőt czivódások színhelyévé tenni — mint különkülön facultásokat kellene szervezni. Tekintve már most, hogy ezen vallásfelekezet mindenikének külön dogmatikája, külön egyházjoga, egyháztörténete, külön liturgiája, külön bibliamagyarázata van, s igy e facultások miatt legalább 30 új tanári és több tansegédi állomást kellene szervezni, — ezen felekezetieskedés, ezen parádé az államnak annyi kiadást okozna, hogy a pesti egyetem mai budgetje mintegy 40°/0-val lenne magasabb. Véleményem szerint tehát, tekintetbe véve a pénzügyi bizottságnak megrúgott 75 millió deficitet, már csak takarékossági szempontból is le kell mondani az államnak arról, hogy a pesti egyetemben minden bevett vallásfelekezet részére papnöveldét állítson, s ha ezt nem teheti, akkor a bevett vallásfelekezetek részére törvény által biztosított egyenjogúságnál fogva — nem állíthat egy vallásfelekezet részére sem. Az enquete tanácskozásairól hozott hírlapi közleményekben olvasom, hogy Horváth Mihály úr a theologiai facultás védelmére felhozta, miszerint ez intézmény által a „kisebb papság, a püspökök ultramontán befolyásától megmentetik.“ Mindenesetre elismerést érdemel hazánk nagyérdemű történészének e liberális nyilatkozata, azonban legyen szabad erre a következő megjegyzést tennem: Igaz, hogy a pesti papnöveldén a növendékek meglehetősen ki vannak véve a püspökök befolyása alól, de csak addig, mig növendékek, s káplánságuk első perczétől kezdve egész életüket e befolyás alatt töltik és ez így is lesz mindaddig, míg a kisebb papság állása, exintenziája nem a hívek ragaszkodásától, becsületétől és szeretetétől, hanem az egyház vagy világi hatalom akaratától vagy szeszélyétől függ. Megjegyzem továbbá, miszerint a pesti papnöveldének vannak saját alapítványai s igy semmi sem akadályozná azt, hogy ez intézet az egyetemtől elkölönzötten mint központi papnövelde az állam felügyelete alatt s igy a jelzett ultramontán befolyás alól menten — továbbra is fennálljon. Dr. Oláh Gyula. — A regnicolaris bizottság horvát tagjai tegnap összes ülést tartottak, melyben a pénzügyi javaslatok lőnek megvitatva. A horvát pénzügyi albizottságban elsősorban a közös termékhez való hozzájárulás tárgyaltatott. A bizottság a külön pénzügyi kezelés mellett nyilatkozott, miáltal, nézete szerint, a kiegyezési törvény első paragraphusa nem változtatik meg. Elvben az államvagyon külön kezelése is elfogadtatott. Hétfőn ismét fog összesülés tartatni, melyben a pénzügyi és politikai javaslatok s a képviseltetés módja fölött fognak tanácskozni. Az „U. S.” azt írja, hogy a horvát regnicolaris küldöttség körei nem igen vannak tisztában azon czélok felől, melyeket a küldöttség kell, hogy kövessen. Midőn fölhívás intéztetett hozzájuk, hogy kívánságaikat formulázzák, Strousmayer püspök kinyilatkoztatta volna, hogy a nemzeti pártnak e tekintetben nem csak az unionistákkal kell megegyeznie, hanem mindenek előtt saját kebelében egynek lennie.“ Pest, okt. 26. „Európának a a pápaságnak szüksége van Francziaországra s azért e régi keresztény nemzet el nem enyészhetik. A győzelem napja bizonyos, bárha ma még isten titkát képezi.“ A szegény Chambord grófot egyedül az a megható naivitás, mely manifestumának fentebbi soraiban romlatlan tisztasággal lép élőnkbe, menti meg attól, hogy a földgömbnek legszerencsétlenebb egyéniségei közé számítsuk. Mert csak a sorsnak különös üldözése kárhoztathat valakit arra, hogy egy tökéletesen hamis században szülessék, hogy oly elvekben s tanokban lássa missiójának kérlelhetlen törvényeit, melyeket szentül tisztelt és vakon követett egy réges-régen letűnt kor, ma azonban már nem fogad el senki. Talán kisebb baj testi fogyatkozással látni napvilágot, mert a jóvá nem tehető tévedés, melyet az anyagi természet a maga örök érvényű törvényein ejt, resignatióra taníthatja a gyöngébb lelkületet is. De mi enyhítse az elszigeteltség érzését annál, kit összes kortársai mint csodás idegenszerű tüneményt bámulnak meg, egyedül azért, mert hajthatlanul ragaszkodik azon hagyományokhoz, melyek őseinek dicsőségét, háza hajdani hatalmának s fényének alapját képezték. Az ily példák meglepő élességgel domborítják ki a századok futását, a korok változását és a szellemeknek átalános forradalmát. I. Napóleon mondotta azt magáról, hogy más lett volna sorsa, ha unokájának születik. De szt. Lajos unokája, amint Chambord gróf magát előszeretettel nevezi, unokaszerepében semmikép nem nyújt irigylésreméltó látványt. Ő ma olyan fejedelem akar lenni, milyen volt szt.Lajos, a pápaságnak megvédelmezője és a római sugalmaknak fanaticus rabszolgája; de a mi az őst a szentek sorába helyezte, az félig szánalomraméltó, félig nevetséges teremtménynek s a század cretinjének tünteti fel az unokát. Bizony az ily szigorúan vett unokaságban is nyilatkozik néha a történelemnek tragicuma. Chambord gróf azonban távol van attól, hogy ezt a tragicus jelentőséget valóban átérezze. Ő nem tudja, hogy mint egy bohóczsapka csörgése hangzik fülünkbe az, mit ő a lélekharang ünnepélyes hangján elmond. Hitteljes naivitásában nyíltan vallja s leplezetlenül elárulja mindazt, mit a trónkövetelőnek helyzetében féltékenyen titkolnia kellene. Francziaországnak semmiképen nem lehet Chambord grófra haragudnia. Nevetni szerető népe nem gyűlölheti azt, ki neki önkénytelenül oly derült pillanatokat szerzett s felvilágosult politikusai csak hálásak lehetnek az oly trónkövetelő iránt, ki annyira egyedül isten kezéből várja a szerinte elmaradhatlan győzelmet, hogy a maga részéről mindent elkövet a győzelem lehetetlenné tételére. Egyedül saját szerencsétlen párthívei restelhetik az ájtatos nyilatkozatok jámbor őszinteségét. A legkeserűbb biztatás rájuk nézve, hogy az, kit ők ötödik Henrik királynak neveznek, „nem bánja egy tettét és nem vonja vissza egy szavát sem.“ Mert akik ügyét szolgálják, jól felfogott kényszerűségből nem beszélnek oly nyíltan és nem is kívánhatják Chambord grófnak nyílt beszédét. Ők most a legfájdalmasabb alternatívában vajúdnak, miután Chambord gróf kinyilatkoztatta, hogy minden írekik adott tanácsért elvállalja a felelősséget. Érezniök kell azt, hogy a tanácsok követése egyenlő azon halállal, mely a Don Quixottoknak csak a költői rege atmosphaeráját hagyja meg. Ámde ellentmondani a legitim királynak, ezt a hű Sancho Panzák nem tehetik ; mert óh ha már az isteni malaszttól érintettek is, kik a kegyelmes sugallatokat közvetlenül nyerik, saját gyarló és korlátolt alattvalói értelmük után indulnak, hol találja azután V. Henrik a köteles jobbágyi hódolatot a kath. és monarchies Francziaországban ? Bizony kár volt néhány századdal későn születnie, ha az idő haladását feltartóztatni pillanatra sem képes. — A bankkérdésben a két kormány között folytatott tárgyalásokról felvett jegyzőkönyvek igen terjedelmes államokmányt képeznek. Mint a „P. N.“ hallja, Kerkapoly pénzügyminiszter expozéja 11 sűrűn iit ivre terjed. — az osztrák pénzügyminiszternek erre adott felelete körülbelől szintén ennyire. Magyar részről a jegyzőkönyvek nincsenek még aláírva, ez csak a közelebbi napokban történik, s ez után fognak ő felsége elé terjesztetni. Ez iratok később kinyomatnak, s annak idejében a törvényhozásnak be fognak mutattatni. A „N. fr. ■ Pr.“ egy pesti távirata szerint a jegyzőkönyv rövid, s a bevezetésen kívül csak a következő három pontot tartalmazza: 1 pont. Az érték egysége a birodalom mindkét felére nézve elismertetik; minden oly intézkedés, mely az egységet zavarja vagy az osztr. nemz. bankkal a birodalom mindkét felére érvényes szabadalom meghoszabbítása feletti tárgyalások megindítását akadályozza, — ki van zárva; e tárgyalások mindenek előtt az osztrák nemz. bankkal indítandók meg. 2 pont. A nemz. bank az osztrák kormány közbenjárása mellett felhívandó, hogy a magyar fiókoknál a dotatiot azonnali oly mérvben emelje fel, mint az osztrák fiókoknál 1867 óta. (A „N. Fr. Pr.“ számítása szerint, Magyarországra nézve ez 4 millió frtot tenne). 3. pont. Mindkét kormány által kiküldött bizottságok ülnek össze a nemz. bank küldöttségével tárgyalás czéljából. (E bizottságok Bécsben fognak ülésezni, s munkálataikat mintegy két hét múlva megkezdeni) A jegyzőkönyvben egy szó sincsen a 80 millióról, a bankigazgatásról, a valutakérdésről, s a bankalapról. — Újabb nagy vasúti üzletről hozott hírt a “N. Fr. Pr.“, melyet a „P. N.“ nagy részben alaptalannak nyilvánít. Való az egészben az, hogy a magyar a kormánynak nagyobb ajánlat tetetett vasut-építésekre, de ez ajánlat egyes pontjai lényegesen eltérnek a „N. Fr. Pr.“ által előadott részletektől. Minthogy azonban az ajánlat oly vasútvonalakat is foglalt magában, melyekre nézve a kormány a módosított s a múlt törvényhozásnak már bejelentett vasúti szerződésben rendelkezett, s a vállalkozók, kikkel ama szerződés tervezete megállapittatott, már letett lekötelezettségüket újabban a jövő tavaszig kiterjesztették, ám az ajánlat tárgyalható sem volt. Cholera. A belügyminiszter a következő körlevelet intézte valamennyi törvényhatósághoz: Hivatalos jelentések szerint Buda főváros területén folyó év október 18-án októbr 24-éig tíz cholera eset merült fel, meghalt hét egyén, gyógykezelés alatt maradt három. Mármaros megyének Raho, Trebusa, Lonka, Roszucska, Bocsko, Petrova, Szerfalu és Kálinfalu községeiben folyó évi szeptember 14-kétől október 16-ig 115 cholera eset merült fel, meggyógyult 52 egyén, meghalt 32, gyógykezelés alatt maradt 31. Miről a törvényhatóság oly felhívással értesíttetik, hogy a területén netán felmerülő choleraeseteket éber figyelemmel kisérvén, folyó év augusztus 12-én 26.289. szám alatt úgyszintén folyó év augusztus 26-án 57.722. szám alatt kelt itteni rendeletekben felsorolt gyógy- és óvintézkedéseket a legerélyesebben foganatosítsa. Budán, 1872. é. okt. hó 26-án. Tóth Vilmos. — Az országgyüléss egybegyülte után, írja a „P. N.“ azonnal elő fognak terjesztetni a minisztérium által a már készen fekvő catasteri földmérés, és a földadó törvényjavalatai, valamint a Királyföld rendezése. A főváros-rendezési törvényjavaslat a törvényelőkészítő bizottság által már a miniszteri tanácshoz tétetett át, és az is előterjesztésre készen van. Az osztrák tartománygyűlések a „Wiener Zeitung“ mai számában közölt legfelsőbb leirattal november 5-dikére hivattak össze. — A tót notabilitások gyűléséről hozott múltkori közleményünk kiegészítéséül álljon itt, Prileszky Tádé országyűlési képviselő úr kivonatára, az általa azon alkalomkor mondott beszéd kivonata. Slota lelkész nagy enthusiasmussal fogadott beszéde után, melyben a nemzetiségek egyenjogúsítását hangsúlyozta: Prieszky Tádé emelt szót, bocsánatot kérve mindenekelőtt, ha nem bírja oly jól a tót nyelvet mint előtte szóló, reménye azonban, hogy miután annak érzelmeit teljesen osztja, könnyen meg fogják egymást érteni. Azt hiszi, e conferentia feladata, válaszolni a következő kérdésekre : 1. Mit kívánunk? 2. Hatalmunk s erőnkben áll-e, kivívni azt, amit kívánunk . 3. Van-e jogunk a szükségeseket követelni? 1 . A feleletet következőben foglalja össze: Szükségünk van mindenre, mert a magyarországi tót lakosságnak nincs semmije, de miután csak az elérhetőt czélszerű követelni, mindenekelőtt szükséges a tót lakosságnak iskolákat adni; a szellemi fejlődés azonban anyagi előhaladás nélkül csak fél sikert biztosíthatván, követeljük tehát egy uj kataster behozatalát, hogy a tót megyéket a többiekénél nagyobb teher ne nyomja; harmadszor pedig szükséges, hogy a pártnak saját közlönye legyen, mely nézeteinek kifejezést adjon s politikai elveit a lakosság körében terjeszsze. Prileszky nézetei élénk helyesléssel találkoztak, mely körülmény azonban ki nem zárta, hogy aztán a „tót lakosság“ helyett a „tót nemzet“ nevében hozzanak egy bombastikus határozatot, mint az múltkori közleményünkben olvasható. A közoktatási minisztérium jelentéséből. il. Azon czél elérésére, hogy a művészetek hazánkban a fejlettség azon fokára emelkedjenek, mely a magyar nemzethez mint a nyugati mivelődés keleti előőrséhez minden irányban méltó, s hogy az idővel a nemzeti vagyonosodás gazdag forrásává váljék, a miniszter szükségesnek tartja mindenekelőtt az emlékszerű építészetnek, mint a képzőművészetek vezérszakának az eddiginél hathatósb és következetesb felkarolását. Mindaddig, míg középületek, akár egyházi, akár világi czélokra szolgálók felállításánál csakis az első szükségletek fedezéséről gondoskodnak, s azoknál a művészeti díszítésre szolgáló szobrászati s falfestészeti munkák, korlátolt látkörű takarékossággal minimumra szállíttatnak le, vagy épen teljesen mellőztetnek, a művészetek nagyobbszerű lendülete, egészséges szerves fejlődése alig várható. Míg az egyház és haza körül érdemeket szerzett férfiak emlékére szellemi nagyságukhoz mért nagyobbszerű emlékek az eddigieknél gyakrabban nem emeltetnek, az építészet, az úgy nevezett laktanya stylus kopárságán túl nem fog emelkedni, a szobrászat mellszobrok, apróbb diszítmények a festészet magánosok használatára szolgáló kisebbszerű táj és falképek készítésére fog szorítkozni , mely bizonyos mérvig másodrendű művészeti szakmák a hétköznapi élet első szükségleteit kielégíteni birják ugyan, de soha sem lesznek képesek a nemzeti genius kifejezésének méltó és hatalmas tényezőivé válni. Szól ezután a jelentés az állandó műcsarnok felállításáról, melyben az Eszterházy, — múzeumi — és Ipolyi képtárak, továbbá a közp.rajztanoda lesz elhelyezendő. Ezen épületben továbbá alkalmas helyiségekről kell gondoskodni, egyrészt az új szerzemények felállítása, más részt a műtörténelem, művészeti ipar, szépészet s művészet köréből népszerű felolvasások tarthatása, időleges tárlatok rendezése, végre egyes művészek számára alkalmas műtermek (atelier) berendezése végett, melyek hiányát sajnosan érezik mindazon festők és szobrászok, kik nagyobb műveken dolgozván, ily czélra alkalmas helyiségeket a pesti építkezési viszonyoknál fogva vagy egyáltalában nem, vagy pedig csak oly árakon bérelhetnek, melyek a művészek szerény díjazását tekintve, reájuk nézve elviselhetlenek. Ily műtermek, minek legújabb időben Bécsbe jeles művészek számára államköltségen állíttattak fel, a művészeknek vagy ingyen vagy mérsékelt bér mellett en-