Ellenőr, 1872. november (4. évfolyam, 254-278. szám)
1872-11-26 / 274. szám
Előfizetési árak Egyfa érrt . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Filtvre ... 10 „ — „ Egy hónapra 1 „ 80 , egyw »«fim ára 10 tcrajczár. Szerkesztési iroda: Peaten, nádor*utcza €$. szálú. *”? ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Tivalkonak. Minden értedté* a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre következő napon. Kedd, november 26. 1872 A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Ás előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. TÁVIRATOK. BÉCS, nov. 25. Mint a Presse hiteles forrásból értesül, a császár nem fogadta el Jószef főherczeg lemondását a magyar honvédség főparancsnokságáról. Versailles, nov. 25. A felirati bizottság előadója a miniszteri felelősség életbeléptetését, de minden egyéb alkotmányreform elnapolását ajánlja. A nemzetgyűlésnek tehát most Thiers és abizottsági javaslat között kell döntenie. — Mikor kerül tárgyalásra eme javaslat, még bizonytalan. Salzburg, nov. 25. A tárt. gyűlés négy órai heves vita után 15 szóval 9 elllenében elfogadta a tandíj eltörlését. Bécs, nov. 25. Az „Osterr. Corr.“ szerint a császárné s a császári gyermekek egyelőre Gödöllőn maradnak. Róma nov. 25. A Colosseumban tegnap tartatni szándékolt demokrata gyűlést Gadda, Róma tartomány profetje betiltván, este hire terjedt, hogy a demokraták tüntetésre készülnek, mire a kormány előintézkedéseket tett s többeket elfogatott. A város azonban csendes maradt. Lincz nov. 25. A felsőausztriai tartománygyűlés ma az iskolai bizottságnak a népiskolai tanpénzek eltörlésére vonatkozó indítványát tárgyalta A linczi érsek napirendre térést indítványozott. A pestvidéki rókafalka megyeri találkozója. November 23-án. Ez idény legszebb vadászatainak egyike volt és marad a tegnapi. Megyerről indultunk a falkával ; 40 lovason felül kisérte ő felségét a királynét ki mindvégig részt vett a mulatságban. Az első róka sokáig hajtatta magát ben a rejtben, (cover) a vasút mentén Rákos Palota és Dunakeszi közt fekvő kis nádasban, mig az egy óráig tartott üldözést otthon megunván, sebes de rövid futammal keresett szabadulást a síkon át, de a falka által kitűnő scent, (vadház) mellett cheek (nyomvesztés) nélkül Palota előtt beéretvén, egy kertben, bizonyára rég ismert menedéket vélt találni, a lyceummal beültetett kert árokbani rókalyukban, a mely azonban ez alkalommal be volt tömve, s biztos menekvés helyett halálát lelte, úgy az összes vadász társaság, mint a sport e neme iránt érdeklődő palotaiak örömére, s derék falkánk megelégedésére, a mely ugyanis a huntsman (falkár) kezeiből a fej és fark csonkított rókát prédául nyerte. A ,kill’ (rókafogás) után visszamentünk ugyan azon Ewerbe és mégegy második rókát vert fel a falka, de ez nem időzött sokáig benne, hanem a szokottnál gyorsabb iramban igyekezett szintén Palota felé, itt azonban félkörben visszafelé fordult, s ott hol elindultunk volt, ugyanazon nádasban megmenekedett ebeinktől. Nagy feladat volt a futam alatt a lovasnak vadászlovával követni a falkát, mert a nagy sebesség nem az egyedüli nehézség volt, amelylyel meg kellett küzdeni, hogy a falkát el ne veszítse : a restből Palota felé és onnan vissza, tehát két ízben a róka egy hoszszan tartó mocsáros rét közepén vágott át, minélfogva vagy a mocsár átgázolással járó kellemetlen esélyeknek voltunk kitéve, úgymint bukás, a ló erejének szerfeletti igénybe vétele és kifárasztása vagy pedig a távoli hidakra való vágtatás között kellett választanunk. Blaskovics Ernő az első róka után, a második futamnál pedig egyedül a falkár követte az egyenes irányt sikerrel, szerencsésen áthatolván a mocsáron, különben az egész társaság a hidakra kerülve érhette csak el a róka után száguldozó falkát. Egy ,kiss és egy roppant „rím“ egy napon, a rókavadász aspirációit bő mértékben kielégítő eredmény, s ha szive és lova bátran, kitartón és okosan a falkát követhetni engedte, bizonyára megelégedetten térhetett haza. *) R a p s o d y. *) Ezen baráti értelkes este későn érkezett hozzánk, a azért szorult ide a rendes rovatból. Bérlat 168 szám IST emzeti Szink és Pest, kedden november 26-án 1872. Romeo és Julia Nagy opera 5 felv. Zenéjét szerzette Gounod Károly. Személyek: Escalus, Verona herczege — — — — Tallián Gróf Párig, rokona — — — — — — Werbőczy L. Gróf Capulet — — — — — — — Bodorfi Julia, leánya — — — — — — — Pánimé Gertrud, Julia dajkája — — — — — Kvassayné Tybald, Capulet unokaöcscse — — — Pauli Borneo, egy“Montechi — — — — — Hajós Mercntio, a herczeg rokona ) Borneo — — Láng Benvolio ) barátja — — Kaczvinszky Stefano, Borneo apródja — — — — — Hotsis Irma Gregorio, Capulet szolgája — — — — Ormay Lorenzo szerzetes — — — — — — Kőszeghy ___________________Kezdet 1 7 órakor. Miklósy színháza, Pest kedden november 2- án Az Amerikai (a másik) Eredeti paródia 3 felvonásban énekkel. Kezdete 7 órakor. Pest, november 25. (p.) A lidércznyomás megszűnt s a magyar képviselőház elfáladt keble hosszú, szabad és egészséges lélekzetet vett ma, mint régóta nem. Kiket kíváncsiság, aggály vagy rejtett káröröm néző közönségül hozott a mai országos ülésre, hogy a képviselőtest vergődéseit láthassák: láttak e helyett egy ép egészséges életmozzanatot, megnyugtató I®péül annak, hogy csak akarnia kell e testnek és megakadt vérkeringése rendszeressé, elfogult lélekzete szabályossá válhatik. Kölcsönös jóakarat a legmetszőbbé köszörült kérdéseknek is élét veheti; kölcsönös engesztelékenység a végletekig vitt elkeseredést is enyhíteni képes. Bizonyság erre a mai ülés. Csak egy lépéssel tovább, s a képviselőház párjai között helyreállhat az a jóltevő egyensúly, mely a tökéletes elvi egyetértés hiányát — a törvényhozási tények mérlegelésében egyedül pótolhatja. Hányszor indult ki ily célú kísérlet a baloldalról! - s hányszor kellett visszavonulnia a többség rideg visszautasító magatartása elől, azon szomorú meggyőződéssel, hogy hazafias czélzatát a hatalom kancsal szeme stratégiai fogásnak tekinti s feladatának ismeri az ellen még szilárdabb vak ellenszegülésre tömöríteni híveinek seregét. Nem vagyunk ugyan annyira optimisták, hogy a többség mai hangulatából — e hangulat folytonosságát következtetnék, hanem annyit tán — utólagos csalódás büntetése nélkül — mégis csak feltehetünk a ma tapasztaltak után, hogy a többség legalább azon kérdésekben fog higgadtságot s elfogulatlanságot tanúsítani, melyek megoldását illetőleg eddigi magatartása rá nézve bizonyos nemét a kényszerhelyzetnek alapítá meg. Ilyen kérdésnek tekintjük mindenekelőtt, mindazon kellemetlen ügyek lebonyolítását és felderítését, melyek a jelen országgyűlés kezdetétől fogva napról napra nyomasztóbbá téve a törvényhozás légkörét, végül Simonyi Ernő határozati javaslatának indokolásában verődtek le zápor gyanánt a felszállt fullasztó köd után. Higgadtság és lelkiismeretesség, ha vállvetve fognak ez ügyek tisztázásához, tán módját lelhetik egy oly eljárás megalapításának, mely az igazságérzet s a közkívánat követelményeinek megfelel, s a többség családi érzelmeibe sem ütközik. Azt hisszük a zárszámadások, állami szerződések s egyéb ügyletek megvizsgálására kiküldendő bizottság megválasztása körül leginkább lehetne egy ily eljárás iránt a biztosítékot megadni. Második helyen a szerencsétlen bankkérdés áll. Valóban, felette kár volna a többségnek továbbra áltatnia magát az ezzel szemben elfoglalt álláspontja felől. Kár volna be nem ismernie annak tarthatatlanságát s nem hoznia helyre a mulasztást, nem igazítania a hibán, melynek felelőssége őt s egyedül őt terheli. Egyedül, mondjuk, mert ha annak idején bitt volna elég erélylyel s őszinteséggel határozott irányt adni a kormány intéző kezének, ez a kéz nem volna ma a cselszövények tőrébe kerítve, s hurokra kötve oly alkudozásokkal, melyekből salvo honore alig menekülhet már úgy, hogy az ország kárát ne lássa. — A parlament old és köt, oldja föl e kezet s kösse meg aztán úgy, hogy többé ne eshessen másnak tőrébe. Nyomban követi e kérdést — s fontosságban alig enged valami másnak elsőséget — a folyó évi hitelműveletek kérdése. Őszinte pénzügyi politikát — és szabatos tiszta átlátszó hitelműveleteket vár az ország : szemkápráztató csillámokkal, s zavart bonyolódott ügyletekkel el vagyunk már telve, el úgy, hogy minden további efajta kisérlet a legvégzetesebb indigesziót okozhatja. A többség felületes s a kormány gyöngéit takargató eljárása vitte a dolgot idáig : rajta az erkölcsi kényszer a baj terjedésének véget vetni. És — minden egyebet mellőzve — nem-e találják a fővárosok rendezését is e categoria alá esőnek ? — Bajos volna nemmel felelni; s ha ki elnézi e kérdés vajúdásait s látja azt, a ki s de összevissza forgatást, mely a rendszertelenség és elvi tétovázás kegyéből ez ügy osztályrészéül jutott, lehetetlen fel nem ismernie a természetellenes helyzetet, hová a többség e kérdéssel szemben akaratlanul sodortatott. Ismerje be ezt, s a kölcsönös egymást megértés a házban s azonkívül meg fogja teremni áldásos gyümölcseit. Szabad legyen jó reménynyel lennünk, hogy a mai engesztelékeny hangulat jóltevő befolyása alatt a tárgyalás alá induló ügyektől e befolyás előnyei meg nem vonatnak; annyival inkább erősbül e reményünk, mert fel nem tehetjük a kormány legönfejűbb tagjáról sem, hogy pártját épen akkor ösztönözze valamely párton kívüli kérdésben konok ellenszegülésre, mikor a kormány, a többség s az egész parlament érdeke megköveteli, hogy a tanácskozás köréből kizárassék az alig elfojtott szenvedélyesség újra kitörését provokálható minden ok, minden körülmény, mely ez okot méhében hordozza. Ha e reményünk teljesül, bizonyosat merünk fogadni arról is, hogy az ellenzék nem fogja élére állítani a kérdések egyikét A „R e f o r m“ tegnapi számából s ezen lap szerkesztőjéhez intézve, vesszük át a következő levelet: Pest, november 22. „Tisztelt szerkesztő úr! Csak este olvashattam tegnapi becses lapjában azon nyilatkozatot, melyet Csernátony kizárására vonatkozólag a párisi magyar menekültek 1850-iki október 14-én küldtek a „P. Napló„-nak. Azért csak ma tehetek arra megjegyzést. Nem voltam ugyan többé Párisban e nyilatkozat keltekor,— Brüsselbe költözvén át a téli hónapokra, — de a gyűlésen, a melyen Csernátony kizáratását szótöbbséggel elhatározták, jelen voltam. Az ok, amiért ezen határozat hozatott, tudtommal a következő volt: Csernátony valamely párisi lapba több czikket irt a franczia kormány ellen. E miatt gr. Teleki László az emigráczió elnöke, megintette őt, miután ő — Teleki — azt ígérte volt a rendőrfőnöknek, hogy a magyar menekültek a franczia ügyekbe nem fognak avatkozni. Minthogy azonban Csernátony nem akart ez intésre, talán tilalomra hajtani, Teleki László összehívta az emigrácziót s kizáratását kívánta. S a többség azt el is határozta. Bűnül rovatott fel neki ez alkalommal, gondolom az is, hogy egy magyar lapba is küldött leveleket, amelyekben többi közt a menekültek életéről is megemlékezett, amit kémszolgálatnak neveztek, s amiért, mivel egyik-másik hír talán nem volt igaz, vagy az illetőre sértő volt, rágalmazással is vádolták. Másforma kémszolgálat, másféle hibáról tudtommal nem volt szó. S nem volt szó, vagy legalább nem szolgált a kizárás indokául — a mint azt egyébiránt maga a nyilatkozat is mondja — azon tette, a melyet még Debreczenben maga bevallott, annál kevésbbé az a másik, a mely a nyilatkozatban szintén mint általa régebben elkövetett említtetik, — de a mely utóbbiról mi legalább nem hallottunk volt, nem volt mondom ezekről szó, vagy legalább nem szolgálhattak ezek a kizárás alapjául, mert amazt az emigráczió ismerte, mielőtt őt körébe befogadta volna, a másikról pedig barátaim és én mit sem tudtunk. Várjon már most az, amit Párisban tett, illetőleg irt, elegendő volt-e kizárására, azt a részrehajlatlan közönség ítéletére bízom. Én és több barátom, jelesül Thaly Zsigmond ezredes, Somssich János alezredes és gondolom Szarvady Frigyes volt követségi titkár, s talán még egyik vagy másik, nem tartottuk elégségesnek. A dolog régen történt, huszonkét esztendő múlt el azóta; lehet, hogy egyben-másban hitelen az emlékezetem, de hiszen élnek még többen s ezek között Bittó István, akik ama gyűlésben részt vettek, haddszóljanak ők, ha valakiben tévedek. Csernátony nem tartozik belső barátaimhoz, sokszor megtámadott, mióta hazajöttem úgy a sajtó útján, mint a parlamentben, de lenne bár egyenes ellenségem, az igazság szeretete nem engedi, hogy hallgassak, mikor oly dolgokkal is vádoltatik, amelyekben ártatlannak tudom őt. Az, hogy a franczia kormány ellen menekült létére irt, lehetett helytelen, valamint indiskreczió lehetett az, hogy a menekültekről egyet-mást nyilvánosságra hozott, de semmiesetre sem volt kémszolgálat, sőt még csak részakaratból sem eredt. A talán fogva — s ezt úgy hiszem, minden menekült el fogja ismerni — Csernátony az emigráczió ideje alatt, bár sanyarú viszonyok közt élt, mindig becsületesen viselte magát. Ám hordozza kiki a felelősséget azért, amit tett, de ne rakjunk vállaira olyat, ami nem terheli őt. Legyünk szigorúak, nem bánom, de legyünk mindenek fölött igazságosak, még ellenségeink irányában is. Irányi Dániel:" nek az utókor előtt. Ha a ma sine ira et studio lesz szerkesztve, csak üdvözölnünk lehet, mert hazánk történetének néhány hőse kell, hogy oly oldalról történt méltatásban részesüljön, melyet eddig nélkülözött. A választási törvényjavaslat még máig sem nyújtatott be a miniszteri tanácsnak. A minisztertanács pár napra el is marad, legalább is el addig, míg Lasser miniszter visszajő, kit a tartománygyűlések tartanak vissza a fővárostól. A javaslat nem fogja megkétszerezni a képviselők számát, hanem — a mai hivatalos jelentés szerint — csak megbővíteni, még pedig nem oly nagy mérvben mint eleinte hirdették a lapok. A lengyelek hihetőleg ellenzéket fognak képezni a kormány e javaslatával szemben. — Fajrokonok a csehek, élénk harczban vannak egymással. A két cseh párt vezére Rieger és Sladkowszky levelet váltottak egymással, melyben Sladkowszky a fiatal csehek vezére, az iskola ügyben cáfolja dr. Rieger nézetét. A levél azon éles hangon van tartva, mely a fiatal cseh óriásnak ismert szokása. Bécs színészi életben Gallmayer k. a. van napirenden. Pár nap előtt közöltük a fényes feltételeket, melyeknek a k. a. a wiedeni színháznál örvendhet. A múlt napok egyikén, valamelyik szeszélyes órájában a „ Timbal d’ argent“ nem sikerült előadása után — felmondott a színház igazgatójának, ki 15 ezer forint kárpótlást kapott a kisasszonytól a szerződés megszegése miatt. — Gallmayer felmondásának hírére az összes bécsi sajtó megtámadta őt azon szeszélye miatt, mely minden színháznál maradhatlanná teszi előbb-utóbb. Ma a k. a. egy hosszú levélben védi magát, hol helyenkint oly megjegyzések vannak, melyek közzétételét a pesti szerkesztők nemcsak egyszer gondolták volna meg. A legutóbbi Gallmayer-affair - nek az lesz a vége, hogy elválik Béce színpadjaitól és a gráczi katholikus kaszinó páholyát fogja merész ugrásaival mulattatni, sem azon határon túl, melyet elébe az ország érdeke, a közvélemény parancsszava, s a Parlamentarismus rendszerében elfoglalt állásának kötelességei kiszabnak. — A képviselőhöz nov. 18-diki ülésében történt jelenet folytán ellenem hirlapilag megindult támadásokra megadta a feleletet a baloldali kor által irányomban hozott ismeretes határozat. A képviselőház mai ülésén történt nyilatkozatok pedig kötelességemmé teszik, hogy ne szóljak az országgyűlés által elintézett ügyről ez idő szerint semmit. Az Ellenőr olvasó közönsége olyan, hogy magyarázat nélkül is megérti, és átérzi hallgatásom okát és természetét mindkét irányban. Lehet, hogy később nem fog eltiltani saját ügyem előadásának még egyszeri és utolsó ismétlésétől azon kettős tekintet sem, amely most — úgy a hála mint az illendőség minden fogalmánál fogva — természetessé is, tartozásszerűvé is teszi részemről az elnémulást; jelenleg azonban magamról és támadóimnak többet mondani nem látom sem szükségesnek sem helyesnek; s nyugodt lelkiismerettel bízom hazánk ítéletére azon életpályát, mely — csekély tehetségeim szerint, de teljes erőmmel — szent érdekeinek felemelő szolgálatára volt és marad intézve mindig. Csernátony, Bécs, nov. 24. (Saját levelezőnktől.) (J. S.) Báró Kuhn legfelsőbb parancsa folytán nagy sürgés „forgás van a hadügyminisztériumban. Ezúttal azonban nem valami uj hátultöltő“ találmánynyal vagy egyenruha kérdésének megállapításával foglalkoznak, hanem egészen okos dologgal. A hadügyért. i. azt tervezi, hogy miniszteri irodáiban az udvari haditanács elnökei és Ausztria hadügyminiszteri arczképei mind fényképeztessenek le s állíttasanak közszemlére a jövő évi világkiállítás tartama alatt. E történeti arczkép csarnokhoz egy bő commentár is fog szerkesztetni, mely nemcsak a generalissimusok életrajzát és a csaták leírását, hanem Ausztria hadi történetének és vezérletének pragmatikus leírását is fogja tartalmazni. Természetes, hogy az ukáz értelme folytán már szorgalmasan szellőztetnek az állam levéltár dohos helyiségei, hogy a hajdani nagy hadvezérek végre is igazságos méltatásban részesülje k . I Vukovich Sebő temetése Londonban. I — November 20. — | (Saját tevel ezőnktől.) I Vukovích Sebő, országgyűlési képviselő I tetemeinek beszentelési szertartása ma d. u. I két és fél órakor ment végbe. I A meghívottak a halotti ház földszinti I termében gyűltek össze; midőn a szertartási I előkészületek be lőnek fejezve, a gyászolók I az első emeleti terembe kisértettek fel. Egy három öl széles és ugyanily hosszú, utczára I nyiló szoba volt ez, fekete posztóval bevont I falakkal, melyben középen a boldogult rava- I fala emelkedett. A koporsót fekete, fehér csipkével szegély- Izett bársony lepel boritá, rajta élő és csinált virá- tagokból készült koszoruskörös körül nyolczugyan I I ily koszorú, mig a ravatal talaját élő borostyán I 1 koszorú ölelé körül. Jobb és baloldalon ti- Izennyolez viaszgyertya égett. A koporsó fe- I dele a tetemek felső részénél volt felállítva, I broncz lappal ellátva, mibe a következő szavak vésvék: „Vukovich Sebő, született 1811 I nov., meghalt 1872 nov.“ . A boldogult halálának hire csak igen I későn jött az itt élő magyarok tudomására s s ennek tulajdonítandó, miszerint a beszente- I lésnél jelenlevők száma a huszonötöt meg nem I haladta; ott láttuk a boldogult leányát, ve- I jét és unokáját; gr. Pongrácz, s Szeremley I urat nejével, György urat szintén nejével, I Diósy Márton urat, a londoni magyar egylet I elnökét, Paterson urat, a derék magyarked- I velő angol irót, a házi orvost s a háziakat. I Maga a beszentelési szertartás felette I egyszerűen s rövideden ment végbe. Midőn a II gyászolók elfoglalák helyük a ravatal körül, I két, szertartásszerüleg öltözött pap lépett be, I kiknek egyike a szentelt víztartó edényt I vivé. A kiszolgáló pap körüljárva a ravatalt I ezt beszentelé. Ezután érthetlen angol latin- ISággal olvasott föl imádságokat, mely idő L alatt az igen különböző felekezetű jelenlevők I letérdeltek a pap feladására, befejezésül felette rövid angol beszédet, ha ugyan beszéd- I nek nevezhető, mondott, melyben a boldogult I iránti érzelmeit tolmácsolá. S ezzel vége lön I a szertartásnak, s magyar beszéd épen nem tartatott. A boldogult tetemei bebalzsamoztattak, s s légmentesen záródó koporsóba helyeztettek f el. A tulajdonképeni temetési szertartások s Magyarországban fognak megtartatni. A koporsó innen, mindig tengeren menve, Triestbe fog szállíttatni s innen tovább vasúton. A felette hosszadalmas tengeri szállítást azért kelle választani, minthogy a halottszállítási engedélyek kinyerése a közbenső országok kormányainál még több időt vett volna igény- sbe, s nagyobb nehézségekkel van összekötve. K. M. I ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése nov. 25-én. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Mihályi Péter, Kiss Miklós. A kormány részéről jelen vannak : Lónyay Menyhért gr., Pauler, Tisza, Wenkheim, Treffort miniszterek. Jegyzőkönyv hitelesítése után elnök bejelenti Vukovits Sebő halálát, nem ugyan hivatalos értesítés, hanem biztos magántudomás alapján. Sokkal ismertebbek — úgymond — az ő érdemei, hogysem azon érdemeket itt felsorolni szükségesnek látnám. Tenni fogja ezt majdan a történelem, melynek legfényesebb lapján lesz átadva az utókor kegyeletes emlékének neve. Én tehát a közérzületnek vélek kifejezést adni, midőn egyszerűen csak annyit, mondok ki, hogy a tiszt, ház e gyászeset, e nagy veszteség felett mély részvétének s fájdalmának a jegyzőkönyvben kíván kifejezést adni. (Általános helyeslés.) Huszár Imre: A múlt országgyűléseken valahányszor a képviselőknek száma egygyel kevesbedett, az országgyűlés gyászának külső jelét szokta adni azáltal, hogy a fekete lobogót a képviselőházon kitűzte. A fájdalom, mely mindnyájunkat ért, oly nagy, hogy én azt hiszem, nem fog ellenzésre találni a ház egyik oldalán sem azon indítványom, hogy gyászunk külső jelzésére is a képviselőház lobogója három napra kitüzessék. (Általános helyeslés.) Elnök ily értelemben mond határozatot, s egyszersmind az új választásra szükséges előintézkedéseket felemlíti. Bemutatja ezután, Gömör és Kis-Hont megyék, és Bazin sz. k. város kérvényét, előbbi a gömöri vasút kiépítése, utóbbi a városok közigazgatási költségeinek állami fedeztetése tárgyában van intézve. Steiger Gyula benyújtja az országos iparegyesület kérvényét, melyben az iparmúzeumi tárgyakra a költségvetésbe felvett, de a pénzügyi bizottság által törlött 50.000 frtot megszavaztatni kéri. — Előzetes tárgyalás végett a kérvényi bizottsághoz. Fálk Miksa ugyane tárgyban az orsz. iparos szövetség kérvényét nyújtja be. Hasonló elintézést nyer. Dulovics Ernő Modor sz. k. város kérvényét nyújtja be a városok közigazgatási költségeinek állami fedezése tárgyában. Lázár Ádám interpellálja a belügyminiszert. „Szándékszik e az erdélyi részekben a mezei rendőrség czél és korszerű egyöntetű szabályozása iránt intézkedni, és ezáltal a közgazdászat fontos érdekeit előmozdítani?“ Ki fog adatni a belügyminiszternek. Matolay Etele interpellálja a közlekedési minisztert : Miután a magyar ésszakkeleti vasúton — főleg pedig annak hegyaljai — (szerencss-ujhelyi) a várakozáson felüli élénkségre fejlődött forgalom igényeinek se a pályaudvari épületek — váró és éttermek — különösen a s.a.újhelyiek — se a forgalmi eszközök, vagyis a vasúti kocsik száma meg nem felelnek, és e miatt az utazók s a közönség átalában kényelem élvezete helyett mindennemű alkalmatlanságot és kényelmetlenséget kénytelen szenvedni; —és miután az illető vasuttársulat már folyamodott is a közmunka és közlekedésügyi minisztériumhoz a végett, hogy annak e bajokon segíthetnie mód nyujtassék, de ezen lépésének kellő sikere nem volt: „Van-e szándéka e bajokon segíteni, s a magyar éjszak-keleti vasút-társulatnak megengedni, — illetőleg annak az e czélra szükséges segélyt nyújtani, hogy pályaudvari épületeit — kivált pedig a s. a.újhelyit — megbővítse és szállító kocsiait úgy a személy mint a forgalom igényeinek megfelelő számra szaporítsa? Tisza Lajos közlekedési miniszter : Bátor vagyok egy pár szóval válaszolni, s azt hiszem sikerülni fog megnyugtatni a t. képviselő urat. Örvendetes tudomásom van arról, hogy az északkeleti vasútvonal felülmúlja a várakozást a forgalomra nézve, de kevésbé örvendetes tudomásom van arról, hogy dacára ennek a befektetett tőkéknek 2,3 százalékra foly be és annálfogva még tetemesen igénybe veszi a kamatbiztosítást. Ennélfogva tehát nem lehet más kérésem úgy a t. képviselő úrhoz mint a közönséghez, amelynek azt hiszem igen nagy kényelmére szolgál az, hogy most vasúton járhatott, ahol az előtt szeveren kellett járni, méltóztassék némi türelemmel lenni, míg e vasút saját fejlődése folytán oda fog jutni, hogy az államnak kamatbiztosítás czímén oly nagy összeget nem ró vállára , akkor lesz ideje a kényelemre és fényűzési czikkekre bőven költekezni. Nem tőlem függ megengedni azt, hogy a vasutak nagyobb indóházakat építsenek, hogy e vasutak forgalmi eszközeik számát szaporítsák, ezt megengedni, ez iránt intézkedni a törvényhozásnak lesz feladata és amennyiben a forgalom és közönség kényelmének elodázhatlan igényei követelni fogják, igenis szándékozom nemcsak e vasútra nézve, de egyátalában az összes vasutakra nézve javaslatomat a t. háznak annak idejében megtenni. (Helyeslés.) Matolay Etele, ha a miniszter az „annak idején“ szót úgy érti, hogy minél előbb, az esetben a válaszszal meg van elégedve, mert a vasúti kamat biztosítás nem arra való, hogy mielőtt a vasút behozza a jövedelmet, csak igen csekély részben feleljen meg feladatának, hanem arra, hogy a forgalomnak megfeleljen. Tudomásul vétetik. Eötvös Károly: A véderőről szólójavaslat tárgyalására kiküldött bizottság, a kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló törvényjavaslat fölött bevégezvén tanácskozásait, van szerencsém mint azon bizottság jegyzője, a jelentést benyújtani. Ki fog nyomatni, szétosztatni. Molnár Antal benyújtja a kérvények 6-ik sor jegyzéket. Ki fog nyomatni és napirendre tűzetni. Szirmay Ödön: Számos zemplénmegyei birtokos részéről egy folyamodványt nyújt be, melyben az illetők az első magyar gácsországi vasút homonna-mező laborczi vonalrészének megnyitását póttörvény által engedélyeztetni kérik. Kérvényt bizottmányhoz. Ezután a montenegrói posta szerződésről szóló tv. jt. fogadtatik el 3-ik felolvasásban. Következik Korizmics indítványának tárgyalása. Tisza Kálmán: Midőn az igen tisztelt képviselőtársam Korizmics által benyújtott határozati javaslathoz kívánok szólni, magát e javaslatot nem fogom épen tüzetes elemzés alá venni, s még kevésbé szándékozom azon beszédet, melylyel azt indokolta, minden részleteiben kimerítően tárgyalni, nem szándékozom pedig azért, mert feltett czélom melyet — midőn most felszólalok, magam elé tűztem — az, hogy a mennyire ez lehetséges, oda hassak, hogy a múlt napokban felizgatva volt kedélyek ne csak újra fel ne izgattassanak, de a lehetőségig lecsendesedjenek. (Élénk helyeslés jobb felől) hogy ezen ügynek mentél elébb leendő befejezésével a képviselőház tovább folytathassa munkálkodását. (Élénk helyeslés) Márpedig — bár meg vagyok róla győződve — IV. évfolyam