Ellenőr, 1872. december (4. évfolyam, 279-302. szám)

1872-12-03 / 280. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 6 frt. — kr. Félévre ... 10 B — „ Egy hónapra . 1­9­80 a Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem villatk­ozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 280 szám. Kedd, deczember 3. 1872 Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. IV. évfolyam TÁVIRATOK. Páris, decs, 2. A jelen kicsis egyedüli meg­oldásának módját parlamenti körükben a nemzet­gyűlés részleges megújításában látják. London, decz. 2. A „Telegraph“ értesül Ber­linből hogy Bismarck egészségi állapota aggályos s az államüegyek vezetését alig veszi át ismét a jövő tavasznál előbb. Bern, decz: A nemzeti és rendi tanácsok el­nöki beszéddel ma nyittattak meg, mely beszédek a szövetség revisióját hangsúlyozták. A rendi ta­nács Roguint (Lausane) választotta elnökéül és Koppot (Luczern) alelnökéül. Prága, decz. 2. A Klier által fogalmazott bi­zottsági jelentés a cseh képviselők declatiója tár­gyában rövid és szigorúan a tárgyhoz ragaszkodó s czélzatosan tartózkodik az illetők legújabb nyi­latkozatának elemezésétől. A bizottság elhatározta, hogy a csehek megfosztandók mandátumaiktól. Triest, decz. 2. Genuába és Velenczébe hír szerint már érkeztek Spanyolországból menekülő egyének. Páris, decz. 2. (Az Ellenőr távirata.) Tegnap­­ halt, el itten Pierce Józsua hires amerikai nyelvész, ki csak legközelebb fejezte be „Nemzetközi nyelv­tan“ czimű óriási munkáját, melyért egyik ujyorki kiadó 50,000 dollárt fizetett neki. Bécs, decz. 2. (Hivatalos zárlat.) Magyar föld tehermentesítési kötvény 79.75 — Balgó-Tarján — Ma­gyar hitel 139.—. — Magyar záloglevél 87. Érd­­—.—. Magyar keleti vasút 138.— Magyar sorsjegy 101.50 Magyar földhitel 122.— M. vasúti kölcsön 100.50. Angol­magyar 97. — . Franco-magyar b. 106.— Alföld 174.— Magyar északkeleti v. löÖ-V. Keleti vasúti elsőbbségi kötv 76.— Porosz pénztári utasv. —.—. tiszai vasút 249.50 műn. bank 99—. Nemzeti színház. Kedden decz. 3-án bérletfolyamban adatik: „A tévedt nő.“ Opera 4 felv., Zenéjé Ver­ditől. Miklósi színház: „Fan­­t‘­ Operette 5 fel­vonásban, zenéj­e Hopp Gyulától. A krízis. Örvendünk, hogy a válság nem tart soká s holnap — valószínűleg — véget is ér az új kabinet megalakulása által. Olvasó­ink ismerik a helyzetben történt változás kapcsolatos fejlődését, egyes mozzanatait, személyes természetét és jelenlegi határait azon adatokból, melyek e lapokban közöl­tettek, s minden tekintetben alaposaknak bizonyultak. A­mi e változás horderejét és lehető következményeit illeti, ezekre néz­ve lehetne ugyan okoskodni s tán eltalálni is egyet-mást, de mi jobbnak látjuk nem jósolgatni semmit, hanem bevárni a törté­­nendőket. Mihelyt kinevezve lesznek az új kabinet tagjai, megmondjuk azonnal, hogy véleményünk szerint milyen eljárást kellene követniük a képviselőházban a pártközi vi­szonyok javítására, s az elvek nemes har­­czainak hevében is megőrizhető lovagiasság kölcsönösségének biztosítására. És megmond­juk sine ira et studio — mert mi nem űztünk és nem űzünk soha rancune­­politikát senki, s még kevésbé a hatalom­vesztett egyéniségek ellen, hogy miben lát­juk mi gróf Lónyay Menyhért bukásának okait, mit vélünk politikai jövendőjéről s hol várunk sokoldalú tehetségeitől és két­ségtelen munkaszeretetétől nem csekély hasz­not a hazára nézve. Ha valósul a hir — melyet saját ér­tesítőink is erősítettek — miszerint az uj kabinetben megmarad az előbbi minisztéri­um mindenik tagja s csak a kormány­elnök változik, ezen tapasztalás egyelőre nem látszanék rendszer­változásnak, de mi meg vagyunk győződve, hogy a kor­mányzat lényegének és szellemének teljes, szabadelvű és magyar átidomítására lesz utalva rövid időn, hacsak nem akar kimúlni élete világában. S­z­­­á­v­y kormány­elnök úr egyénisége iránt sok rokonszenv nyilatkozott nem egyszer, minden oldalról; mi sem titkoltuk el a magunkét a minap s készek vagyunk azt nyilvánítani jövendőre is; a kormányelnök úr egyéni helyzete tehát sokkal kedvezőbb mint volt a gr. Ló­nyay Menyhért úré, kit kormányelnöksége kezdetén is már savanyu képek, festett mo­solyok és ellenséges hódolatok fogadtak sa­ját pártjában. Bármily előnyös is azonban e részben az uj kormányelnök helyzete — ki iránt valódi szívélyességgel viseltetik az ellenzék nagy része is — ne feledje, hogy a rokonszenv tetemesen erősítheti ugyan a jó politika vezetőjének állását, de a rosz politikát nem teszi sem jóvá sem tűr­­hetővé. Ennyit előleges üdvözletül. Hogy a le­mondás és kinevezés előzményei, látogatá­sai és formaságai miként történtek, azt el­mondja a Pester Lloyd ma esti lapjá­ból alább idézett körülményes és általunk is hitelesnek tartott tudósítás. Valószínű, hogy a kabinet tagjai meg­szaporodnak a honvédelmi miniszterrel, ki­nek tárczájára három jelöltje van a hírnek — Ghyczy Béla, Podmaniczky Frigyes és Hollán Ernő. Mi nem kandidálunk senkit, mert az igazat megvallva, nem látjuk ál­tal, miért ne maradna a honvédelmi tárc­a a kormányelnökséghez kötve, kivált a­míg utalva vagyunk a szigorú gazdálkodásra. Aztán mi a honvédségi ügyek élére inkább óhajtunk c­i­v­i­l­i­s­t­a mint katona mi­nisztert, már csak a főtiszti féltékenységek kikerülhetésének szempontjából is, így gon­dolkoznak és tesznek Angliában is, mind a tengeri, mind a szárazi haderőt illetőleg. Végül csak annyit jegyzünk még fel, hogy a legilletékesebb forrásból ad­hatjuk az értesítést, miszerint gr. Szapáry Gyula — ezúttal még — nem lesz minisz­ter. Marad Tisza Lajos is, ámbár ez iránt nem tudnak többet mint a hk­. — A bankügyi kérdésben ülésezendő közös bizot­ságba a magyar pénzügyminiszter ré­széről Erkévy és Ko­ffing­er osztálytanácsosok küldettek k­i. A közbejött miniszterválság folytán azonban ez urak Bécsbe utazásukat elnapolták. Pest decz. 2. A múlt héten megejtett név szerinti szavazást fel fogja magának jegyezni az ország közvéleménye. Olyan az, mint a m­ért­­földmutató : tisztán és messzeláthatóan jelzi, hogy feltartóztathatlanul sülyedünk a lejtőn lefelé, melyre ráterelt bennünket a hata­lom önzése. ítélet napja az a pártok éle­tében, mikor eleny­észik minden kétség, is­mert lesz minden öntudat és világot nyer valamennyi lelkiismeret, mikor tévedés nél­kül lehet megkülönböztetni azokat, kik örök érvényű eszmékért és az ország javának ál­landó feltételeiért küzdenek, azoktól, kiknek nem fekszik szívükön egyéb, csak a hata­lom embereinek előítélete és a múló pilla­natnak önző sugallata. És ezt az elhatározó adatot örökbe fogja venni a jelenkortól a történelem, hogy elévülhetlen érez­etükben szabja ki az ítéletet. Az ország, mely már megszűnt csodál­kozni azon, hogy kormányzata lépésről lé­pésre tovább haladt a retrográd irányzat­ban, újra csodálkozva fogja kerdeni azt, hogy a Deákpártot mi vezeti törvényalko­tásaiban , micsoda czél vagy elv, melyet a nemzetnek egy-egy szükségéből magyarázni lehetne ? Mert a virilis intézménynek olyan alkalmazására, a­hogyan azt a Deákpárt a központi bizottság javaslata szerint elfo­gadta, egyátalában semmi okot nem tudunk találni, még rosz és helytelen okot sem. ízléstelenség volna tőlünk, ha újra bőveb­ben bizonyítgatnák a virilismusnak kiáltóan anachronikus természetét vagy könnyű c­á­­folatába bocsátkoznánk mindazon érveknek, melyek az intézménynek czélszerűségét a vi­dékre nézve erősítik. De ha belenyugod­nánk is abba, hogy a virilismus a vidék körül­ményei között egy a nemzetre üdvös czél­­nak betöltését eszközli, kétségen kívül áll, s ezt a szempontot Pest város képvi­selői a vitában eléggé kiemelték, hogy az állított hatásnak vészes ellentétét fogja fel­idézni a fővárosban, hol egészen más viszo­nyok forognak fen. Sőt ha a körülmények ugyanazok volnának is, akkor sem értenék a deákpárt által elfogadott módozatot, mert azzal nem lehet elérni semmi olyast, miben az államférfiúnak és törvényhozónak öntu­datos czélját látnák, hanem csak azokat az önkénytelen hatásokat, melyek a kedélyek­ben csirát hajtva a legveszélyesebb válsá­goknak lesznek szülőméhévé. Értelmetlen gyermekjátékot űznek, de a játék azért nem ártatlan. Azzal a tűzzel játszanak, melynek romboló munkáját más országokban borza­­lommal láttuk. Az isten bocsássa meg Tóth Vilmosnak, hogy a virilizmus olyan elvvé lett előtte, melyet semmi körülmény között feláldozni nem lehet. De az elvtelenség és a meggyőződések hiányának netovábbját kell látnunk abban, hogy a deákpárt a tárcza­kérdés pressiója alatt szavazta meg a fővárosra nézve azt a felezett virilizmust. Pedig más érdekel — in­dokról szólni sem lehet — a legjobb aka­rattal sem bírunk felfedezni. Mindenki tudja, hogy a deákpártot két év előtt is csak az összes minisztérium lemondásának Damokles kardja késztette a virilismus megszavazására. Szabad-e gon­dolnunk azt, hogy a­mit akkor csak jól fel­fogható kényszerűségből tett, azt most meg­tette önkényt és meggyőződését követve ? A szavazatok eldőltek és igy csak a jövőre lehet bíznunk annak kiderítését, hogy micsoda czélt akart a Deákpárt elérni, midőn a képviselet felére nézve a választhatóságot megszorította. Meglehet, tapasztalni fog­juk az üdvös következményeket rövid időn, mert hisz Tóth Vilmos úr hallotta már a füvet nőni, és előszámlálta a virilizmus ál­dásos eredményeit, a­mint mutatkoznak szerte a hazában. Buckle művelődési történelmében talál­juk megírva, hogy a múlt század elején a spanyol kormány a tudósok és tekintélyek értekezletét hívta egybe ; többek között vé­leményt kell­ mondani a fölött, vájjon a Madrid városában uralgó roppant szemét és piszok ártalmas-e az egészségre, a­mint ál­talánosan hiszik. A bölcs urak erre határo­zottsággal kimondák, hogy ellentétben a köz­hiedelemmel a piszok egy oly nagy város­ban mint Madrid, nagyon egészséges, mert javítja a levegőt és edzi a tüdőt. A kor­mány azután gondoskodott, hogy Madrid lehetőleg piszkos legyen. Mennyire hasonlítanak ma Budapesten sokan azon tudós tekintélyekhez, kik Mad­ridban a múlt század elején éltek ! Mezey Ernő. — A főrendi ház távollévő tagjai az elnökség által tiszteletteljesen felkéretnek, misze­rint f. évi dec. hó 5-én tartandó ülésre megjelen­ni szíveskedj­enek. — Az állami számvevőszék jelenté­sét az 1871-diki zárszámadásról ma este kaptuk meg. Három kötetből áll ; az egyik maga a zár­számadás, a második a részletes jelentés, a har­madik pedig összehasonlítása az előirányzatnak és a költségvetési hitelnek a tényleges bevétellel és kiadással az 1871 évre. Egy jobboldali laptár­sunknak már több nap óta módjában volt érdekes kivonatokat közölni e jelentésből, s azokat mi is reproducáltuk, de maradt még sok olyan része, melyet meg kell ismertetnünk olvasóinkkal, s ezt tenni fogjuk a napokban. Mint a részletes jelentés bevezetése mondja, miután a pénzügyi bizottság a számvevőszéket arra hívta fel, hogy a tárgyalások lehető könnyí­tése végett is az 1870-ki államháztartás eredmé­nyeiről szorosan a költségvetési törvény tételeihez illesztett két kimutatást készíttessen, egyet az elő­írt járandóságokról, egyet pedig a tényleges be­vételekről és kiadásokról, — az állami számvevő­­szék az 1871-iki zárszámadást sem foglalta többé összepontosítva egy sommázatba, hanem azt a kö­vetkező különálló részekre osztotta föl: a) az előirányzott bevételek és kiadások­­ összehasonlítására, az előírt járandóságokkal, b) az előirányzat nélküli bevételekre és ki­adásokra, c) az átfutó kezelésre (előlegek és idegen pénzek),­­ d) az állami leltárra, e) a mérlegekre; ezekhez járulnak a részletezések és az elő­irányzott tényleges bevételek és kiadásokról szó­ló összehasonlítás, mint mellékletek. A lapok a krízisről. A „Pester Lloyd“ írja: A kérdés, mely az utóbbi napokban minden kört a legélénkebb feszültségben tartott, leglénye­gesebb részében tegnap d. u. 2 órakor eldönte­tett . Szlávy az eddigi keres­k. minis­z­­ter- felsége által megbizatot­t a ka­binet újjáalkotásával. Délelőtt nyuttatott át a Lónyay-kabinet lemondási kérelme a feje­delemnek, ki azon rövid nyilatkozatra szo­rítkozott, hogy a minisztérium a hivatalos elha­tározást 1­2 óra közt fogja megtudni. Déli 12 órakor megjelent a királyi várban Deák Ferencz ki a rendkívüli alkalom tekintetéből a stereotyp comfortable helyett egy kétfogatú bérkocsi luxusát engedte meg magának. Az ősz hazafi fogadtatá­sára, mellőzésével mindannak mi e derék férfi egyszerűségével ellenkezhetett volna, a leggyöngé­­debb figyelemmel tétettek meg az előkészületek. Deák közel három­negye­dórán át maradt ő felsé­génél. Miről beszéltek ott négy­szem­közt, az ma­gától érthetőleg a részt vett személyek titka, csak annyi hallatszik, hogy Deák Ferencz, miután a helyzetet és a miniszterelnökségre legalkalmasabb egyéniségeket festette, ő felsége megkérdezésére sa­­ját véleményét illetőleg oda nyilatkozott, hogy az adott viszonyok közt a kabinet ujjáalkotására Szlávy urat látja a legalkalmasabbnak. Három negyed egy felé hagyta el Deák Ferencz a királyi várat, mé­lyen meghatva a kiválólag szívélyes fogadtatás ál­tal, melyben a fejedelemnél részesült, ki a maga részéről olyanok irányában, kik bizalmát bírják, szintén nagy megelégedéssel és a szokottnál több megelégedéssel nyilatkozott a derék pártvezérrel folytatott beszélgetésről. A „P. L.,” ezután részletesen elmondja, hogy Deák kihallgatása után Szlávy d. u. két órára nyert meghívást ő felségéhez. Szlávy még két óra előtt találkozott minisztertársaival a volt miniszterelnök­nél, s ezután ment ő felségéhez, ki megbízta a ka­binet újjáalakításával. Szlávy hajlandónak nyilat­kozott ő felsége óhajának eleget tenni azon feltétel alatt, hogy legyen szabad megbízatását ő felsége kezeibe letenni, ha nem sikerülne egy nézete sze­rint homogén és életképes kabinetet alakítania. A kihallgatás után Szlávy úr közölte legmagasabb megbízatását a belügyminiszternél összegyűlt tár­saival, és általában kérte támogatásukat és fentartotta magának mindenikükkel külön ér­tekezni.­­ Ez az idő rövidsége miatt teljes formában még máig ugyan meg nem történt, mind­­azáltal eddig igen nagy a val­ós­zinüség, hogy az összes miniszterek, minden kivétel nélkül, megmaradnak hivata­laikban. Ifj. gr. Zichy József fiumei kor­mányzó még tegnap táviratilag idejhivatott, hogy nyilatkozzék, vajon kész-e a kereskedelmi tárc­át elvállalni. Természetesen honvédelmi miniszter is fog kineveztetni; Hollán mellett igen komolyan beszélnek Lónyay Jánosról is (ki azelőtt katona volt), de ez ügyben ma még minden combinatió korai, mert kikérendő a főherczeg főparancsnok nézete és óhajtása is e pontra nézve. Talán jövő csütörtökön, de már akkor tel­jes számmal bemutathatja magát az új kabinet a háznak. Végül megemlíti a P. L., hogy Budáról visszatérte után Szlávy úr azonnal látogatást tett az „öreg urnál“, ki tarta­­léktalan politikai támogatásáról és legszivélyesebb személyes hajlandóságáról biztosította őt. * A Pesti Naplónak a prilis folyamára vonatkozó hosszabb czikkéből átveszszük a követke­zőket, elhagyva azon részeket, melyek arról tanús­kodnak, hogy t. laptársunk a crisis fejlődését ille­tőleg némelyekre nézve vagy hiányosan értesült vagy nem tartotta ildomosnak tudomását közleni: „Gr. Lónyay Menyhért, mint nagy sajnálatra látható volt, nem ismerte kellőleg a situatiot. Majd­nem, mint a régi tragoediák hőseit, úgy őt is a vak végzet sodorta lépésről-lépésre, s a­mit az utób­bi hét alatt tett, minden lépés rontott positióján. Régi tragoediákról szólunk , pedig az, a mi szeme­ink előtt lefolyt, igen modern szabású cselekvény volt. Ez, minden leleplezés nélkül megnevezve a dolgot, egy miniszteri strike, mely a chef bukásá­val végződött. Hogy ez ily modorban történt, a­mint bekö­vetkezett, azt csak is az említett körülmény, t. i. annak tulajdoníthatni, hogy gr. Lónyayt elámítot­­ták a valódi helyzet felett. Ezt mélyen fájlaljuk, és pedig az ő érdekében szintúgy,­mint a Deákpárt I érdekében. Ránk nézve fájdalmas, hogy a férfiút, ki a kiegyezési mű­ megkötésekor s egyéb alkal­maknál a hazának oly sok szolgálatot tett, ki a­­ Deákpárt vezérférfiainak megegyezésével lett mi­niszterelnök, s kit a párt mindvégig támogatott, ily dicstelenül bukni látjuk. —Kétséget sem szen­ved ugyan, hogy az alkotmányos élet tágas terén, ama nagy tehetségek és szívós erély mellett, mi­nőkkel gr. Lónyay rendelkezik, ő távolról sem tar­­tozhatik ma sem ama bukott nagyságok sorába, kik megtörve vonulnak félre, de bizonyos az is, hogy mindenki érdekében feküdnék, hogy ha ama kínos látvány, melyet e bukás nyújt, ne követke­zett volna be. Szlávy miniszterelnökségéről, mint tudva van, már gr. Andrássy Bécsbe menetelekor szó volt, s Lónyay folytonosan őt tartá prosumtiv utódjának. Midőn azonban jelenleg a miniszterválság fölme­rült, a deákpárti körök egy részében az a nézet kapott túlsúlyra, hogy leghelyesebb volna, ha a miniszterelnöki helyet azon férfiak egyike foglalná el, kik már a 66 diki kiegyezés előtt Deák Fe­rencz zászlója alatt működtek, kik a Deákpárt li­berális részének harczosaiul tekinthetők. Ily fér­fiúnak tekintetett az utolsó napokon is Trefort. Másként történt, és pedig Deák Ferencz ajánlatára. Andrássy Gyula gróf is a legmelegeb­ben Szlávy jelöltségét pártolá, s a decz. 2-diki minisztérium — a kinevező kéziratok ma várhatók — Deák Ferencz s gr. Andrássy legsajátosb aus­­piciumai alatt lép életbe. Föltehetjük tehát, hogy e kormány az egyes reform-kérdésekben Deák nézeteit fogja tolmá­csolni, s bizonyos, hogy Szlávy az egész eljárásra nézve megnyerte Deák Ferencz helybenhagyását. A válságnak ily lebonyolítása a Deák-párt egy részénél t­emészetesen bizonyos keserű érzel­meket kelt fel. De nem hisszük, hogy ezek na­gyobb válságokban fognak nyilvánulni. A­mi az ellenzéket illeti, sokan azt hiszik, hogy a történtek után szelídülni fog a közjogi harcz, s más tisztességesb alakot nyernek párt­­küzdelmeink. Tán már a közelebbi jövő megmu­tatja, hogy e hit mennyire volt alapos.“ — A VIII-ik bíráló bizottság az udvarhely­­széki választás tárgyában f. hó 5-én délutáni 4 óra­kor ülést tart. Tolnay Károly s. k. bizottsági elnök. Lónyay bukásáról a Pester-Lloyd. T. laptársunk vasárnapi vezérczikkét — pár lényegtelen s túl haladt passus kivételével — egész terjedelemben adjuk, mint jelentékeny és sok részben őszinte előadását a tényeknek, me­lyek a Lónyay-kabinet megszűntéhez vezettek. „Tán hiba volt Lónyay gr. részéről — írja a lap a válság negatív részét elintézettnek jelent­vén ki — a kormányelnökséget azon terhes felté­tellel venni át, hogy a minisztérium személyzetén bizonyos ideig ne változtathasson semmit. Hanem már maga e feltétel ténye s az, hogy a kabinet tagjai maguk között formális solidaritás kötésre léptek, mi Lónyay előtt ismeretlen nem lehetett,­­ tisztába kellett hogy hozza az elnököt helyzete s azon magatartás felől, melyet egy ily határo­zott bizalmatlanság irányában elfoglalnia kellett vala. Vagy hozzá nem való collegáit min­den áron eltávolítania kellett volna, vagy pedig ha ezt nem tudta vagy nem akarta kivinni, akkor nyílt legális eljárással — nem szavakban csupán — hanem félremagyarázhatatlan tényekben bizo­nyítékot kellett volna adnia jóakaró szándékairól, s ezzel magához csatolni a kabinet tagjait, s bi­zalmatlanságukat gyökeresen eltávolítani. Nyílt titok, hogy sem ez, sem amaz nem tör­tént meg. Egyes miniszterek igen jól tudták, hogy elnökük rokonszenvét nem bírják, míg ez, vala­hányszor csak visszalépésüket hozták szóba, a leglekötelezőbb szavakban protestált minden ilyen szándékuk ellen. Bizonyára nem szükséges e te­kintetben concret tényeket idézni, habár a hírhedt vasúti szerződéstől kezdve le a legújabb időkig eleget lehetne összeállítani. Hogy ily körülmények között a kormány bizalmas összeműködéséről szó sem lehetett, világos. Lónyay dr. soha sem tudta mennyiben számíthat szándékai keresztül­vitelében a tárczaminiszterek erélyes támogatására, s ezek­nél viszont hiányzott a valódi kedv derekasan do­loghoz látni; nem tudván soha előre, az elnök várjon nem fogja-e már legközelebbi pillanatot alkalmasnak találni az ő elejtésükre. Ily állapotok nem maradhatnak sokáig titok­ban, különösen egy parlamenti kormányban, mely nagy részben a párt oly kiváló tagjaiból alakul, kiknek mindegyike követőkkel bir a pártban. Számtani biztossággal előre kiszámítható volt, hogy az elnök s miniszterei közt mindinkább nö­vekedő feszültséggel a párt, s a minisztérium közti összetartásnak is mindinkább lazulni a támogatás­nak egyre csökkenni, s végre nyílt szakadásnak kellene beállni azon pillanatban, mikor az elked­­vetlenedés a kabinetben oly fokra hág, hogy egyik vagy másik miniszternél határozottá válik a visszavonulás. Ez a válság tulajdonképeni genesise, s te­hát merőben téves az a feltevés, mintha a Cser­­nátony-féle episod, s egyátalában a baloldal fel­lépése idézte volna elő; előbb vagy utóbb, de mindenesetre kikerülhetően volt az s a nov. 18-i jelenet legfeljebb a fátyolt törte le, mely a tart­hatatlan helyzetet eltakarta. Szilárd meggyőződé­sünk, hogy Lónyay grófnak módjában állott e speciális incidenst merőben hatálytalanná tenni, ha beérni akará a párt bizalmi nyilatkozatával. Ilyet minden nehézség nélkül s eccratáns módon viset­­kk­oztathatott volna, s ezzel a válság veszélye semmikép nem lett volna ugyan véglegesen elhá­rítva, de legalább ezen motívumból nem tört volna ki. Csak az által, hogy Lónyay úr. a neki szük­ségesnek látszó elégtételt megnyerendő az ügyet még egyszer a ház elé akarta vinni, csak azáltal jutott a dolog az elhatározó prázisba. Itt már mindenekelőtt a kabinet tagjainak benső szívélyes összetartására, s a párt részéről enthusiasticus tá­mogatásra volt szükség-És csak ekkor kerültek felszínre a mester­ségesen elfedett differencziák, s daczára, hogy a minisztérium forma szerint solidaritását kijelentő : tudták mindenütt, s legjobban a párt kebelében, mily súlyt lehet e kijelentésre fektetni. Egy nyi­latkozatra a párt konferentián, mely min­den nyílt ellenszegü­és nélkül ment volna véghez — a külsőleg fenálló öszhang szükségből elég lett volna; de nem volt elég a házban, hol egy ily nyilatkozat csak hosszú, elkeseredett s teljes erő­vel odaadással átkü­zdett harcz eredménye lehetett Mikor tehát az ellenzék tagadhatlanul ügyes tacti­­kája módot nyújtott kitérni e harcz elől, melyhez a jobbon már eleve nem mutatkozott a kellő kedv, — ingadozni kezdtek a többség sorai, s Lónyai grófnak csak ugyan teljes oka lett paraszra, hogy válságos pillanatokban nem találta e sorok közt a kívánt odaadást és áldozatkészséget, ez azon­­ban nem lehetett rá nézve meglepetés. Éles szemmel, milyennel ő bír, régóta látnia kellett a gördülőben levő lavinát, s késznek lennie min­den pillanatban romboló lezuhanására.................... A többi ismeretes , nyílt játék vette kezdetét, s a legfontosabb tárczák kezelői állásaikon megma­radni tovább nem akartak s pár óra alatt kitört teljes erővel a válság. A csatát megállítani, létetett még minden­­­esetre néhány utolsó kísérlet, de épen Lónyay gr. érdekében örvendünk, hogy nem sikerültek; a catastrophát gyökeresen nem távolították, hanem csak egy pár héttel tova tolták volna, Lónyay pe­dig e rövid idő alatt teljesen lejárta, s minden idő­re lehetetlenné tette volna magát, — míg most egyedül ama egészségtelen — igaz, hogy általa inkább roszabbá tett, mint javított, viszonyok alatt bukott el, melyek közt a cabinet vezetését átvette s mai napig folytatta. — Ez igénytelen nézetünk a dolgok eddigi fejlődéséről. A miniszterválság negativ oldalát megvilágí­tandó a „P. N.“ czikkére támaszkodva ekként foly­tatja : „Konservativ miniszter­iumr­ól vagy k­o­n­­servativekről többes számban tudtunkkal so­ha sehol szó nem volt,­­ hanem csupán egy személyiségről beszéltek, a­ki egykor, a konservativekhez tartozott ; ez Sennyey P­á­l báró , erre és nem egykori álta­lunk végleg elkalló­dottaknak tekintett párjeleire vonatkozik ami kevés mondani valónk van e pont­ra nézve. Minden tiszteletünk mellett, melylyel Sennyey báró jelleme s magas tehetségei Iránt viseltetünk, nyíltan kimondjuk: Sennyey Pál báró a magyar k­orm­á­ny e­l­nök­s­ég­r­e ma lehetetlen — nem mintha ez államférfin „reactionarius“ s „ultramontán“ szelleméről kerin­gő rémtörténeteknek legcsekélyebb hitelt adnánk, lévén mi részünkés épen annak ellenkezőjéről meg­győződve,­­ hanem egy egészen más oknál fogva. Mi ugyanis a Deák-párt fennállását, úgy amint ma létezik, s kormányhatalom kezelését egy annak kebeléből származó minisztérium által, még jó időre szükségesnek ítéljük. Nos, minálunk az a sajátságos viszony áll fenn, hogy a pártvezér nem feje egyszersmind a parlamenti kormánynak, s hogy ebből nagyobb nehézség s a kormány és a párt folytonos veszélyeztetése ne származzék, fel­tétlenül szükséges, miszerint a pártvezér s a kor­mányfő között vagy az a benső viszony létezzék, mely Andrássy gr. s Deák közt fennállott, vagy pedig hogy a miniszterelnök oly feltétlenül aláren­delje magát a pártvezér nézeteinek mint azt Ló­nyay gr. tette s tenni fogná okvetlenül mindenik, ki kezdettől fogva a párthoz tartozik. Sennyey Pál báróról ez idő szerint sem ez sem amaz nem mond­ható. Egyrészről nem tartozik Deák intimjei közé, és másrészről oly szilárd, öntudatos, s önmagában bevégzett természet, hogy soha sem fogná magát valamely idegen akaratnak föltétlenül alárendelni. A Deák-párt pedig az akar maradni, mit neve mond: párt, mely csak Deák vezetését és senki másét hajlandó követni. Ez és semmi egyéb, ami Sennyey bárót e pillanatban, nem csak a mi, hanem bizonyára az ő tulajdon nézete szerint is lehetetlenné teszi. — A Jászkun kerületek törvényha­­tósága, különösen a községek szervezésének vég­leges befejezése, úgy egyéb tárgyak elintézése czéljából f. é. decz. 9. és következő napjain Jász­berényben a székháznál közgyűlést fog tartani, melyre a közgyűlési tagok meghivatnak. Jászbe­rény 1872 nov. 28-án Balogh Imre jászkun ker. alkapitány. Bécs, decz. 1. (Saját levelezőnktől.) (J. S.) Végre valahára, hosszú viták és tár­gyalások után, sikerült az alsó-ausztriai tart. gyűlést egyik szakosztályának, Bécs képviselőinek számára nézve tisztába jönni. A bizottság elfogadta, hogy ezentúl a főváros 9, a körülötte lévő községek pedig 5 tag által legyenek képviselve. Még kér­dés marad e határozat, mindaddig, míg a tarto­­mánygyűlés plénuma elé nem kerül a javaslat, mert a tartomány többi képviselői hihetőleg nem jó szemmel nézik a főváros absorbeáló hatalmát, bár a szakosztályi ülésben, féltékeny nyilatkozataik­nak kifejezést nem adtak. Érdekes és terjedelmes tudósítások feküsznek előttünk, a cseh országgyűlés üléseiről. A Schkres­­sowszky és Greger féle affaire, már valahogy lebonyolíttatott, hogy úgy már érdekesebb pikáns történetkének adjon helyet, melynek hősei C­e­­­zek és Jerzabek telivérű cseh patrióták. — A főmarsall azon kérdéssel kezdték infesztálni, hogy miért nem olvastatja fel a deklaránsok nyi­latkozatát ? De Auersperg Károly herczegben — bár ki sem várta — emberükre találtak, 0 t. i.

Next