Ellenőr, 1872. december (4. évfolyam, 279-302. szám)
1872-12-03 / 280. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 6 frt. — kr. Félévre ... 10 B — „ Egy hónapra . 1980 a Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem villatkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 280 szám. Kedd, deczember 3. 1872 Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. IV. évfolyam TÁVIRATOK. Páris, decs, 2. A jelen kicsis egyedüli megoldásának módját parlamenti körükben a nemzetgyűlés részleges megújításában látják. London, decz. 2. A „Telegraph“ értesül Berlinből hogy Bismarck egészségi állapota aggályos s az államüegyek vezetését alig veszi át ismét a jövő tavasznál előbb. Bern, decz: A nemzeti és rendi tanácsok elnöki beszéddel ma nyittattak meg, mely beszédek a szövetség revisióját hangsúlyozták. A rendi tanács Roguint (Lausane) választotta elnökéül és Koppot (Luczern) alelnökéül. Prága, decz. 2. A Klier által fogalmazott bizottsági jelentés a cseh képviselők declatiója tárgyában rövid és szigorúan a tárgyhoz ragaszkodó s czélzatosan tartózkodik az illetők legújabb nyilatkozatának elemezésétől. A bizottság elhatározta, hogy a csehek megfosztandók mandátumaiktól. Triest, decz. 2. Genuába és Velenczébe hír szerint már érkeztek Spanyolországból menekülő egyének. Páris, decz. 2. (Az Ellenőr távirata.) Tegnap halt, el itten Pierce Józsua hires amerikai nyelvész, ki csak legközelebb fejezte be „Nemzetközi nyelvtan“ czimű óriási munkáját, melyért egyik ujyorki kiadó 50,000 dollárt fizetett neki. Bécs, decz. 2. (Hivatalos zárlat.) Magyar föld tehermentesítési kötvény 79.75 — Balgó-Tarján — Magyar hitel 139.—. — Magyar záloglevél 87. Érd—.—. Magyar keleti vasút 138.— Magyar sorsjegy 101.50 Magyar földhitel 122.— M. vasúti kölcsön 100.50. Angolmagyar 97. — . Franco-magyar b. 106.— Alföld 174.— Magyar északkeleti v. löÖ-V. Keleti vasúti elsőbbségi kötv 76.— Porosz pénztári utasv. —.—. tiszai vasút 249.50 műn. bank 99—. Nemzeti színház. Kedden decz. 3-án bérletfolyamban adatik: „A tévedt nő.“ Opera 4 felv., Zenéjé Verditől. Miklósi színház: „Fant‘ Operette 5 felvonásban, zenéje Hopp Gyulától. A krízis. Örvendünk, hogy a válság nem tart soká s holnap — valószínűleg — véget is ér az új kabinet megalakulása által. Olvasóink ismerik a helyzetben történt változás kapcsolatos fejlődését, egyes mozzanatait, személyes természetét és jelenlegi határait azon adatokból, melyek e lapokban közöltettek, s minden tekintetben alaposaknak bizonyultak. Ami e változás horderejét és lehető következményeit illeti, ezekre nézve lehetne ugyan okoskodni s tán eltalálni is egyet-mást, de mi jobbnak látjuk nem jósolgatni semmit, hanem bevárni a történendőket. Mihelyt kinevezve lesznek az új kabinet tagjai, megmondjuk azonnal, hogy véleményünk szerint milyen eljárást kellene követniük a képviselőházban a pártközi viszonyok javítására, s az elvek nemes harczainak hevében is megőrizhető lovagiasság kölcsönösségének biztosítására. És megmondjuk sine ira et studio — mert mi nem űztünk és nem űzünk soha rancunepolitikát senki, s még kevésbé a hatalomvesztett egyéniségek ellen, hogy miben látjuk mi gróf Lónyay Menyhért bukásának okait, mit vélünk politikai jövendőjéről s hol várunk sokoldalú tehetségeitől és kétségtelen munkaszeretetétől nem csekély hasznot a hazára nézve. Ha valósul a hir — melyet saját értesítőink is erősítettek — miszerint az uj kabinetben megmarad az előbbi minisztérium mindenik tagja s csak a kormányelnök változik, ezen tapasztalás egyelőre nem látszanék rendszerváltozásnak, de mi meg vagyunk győződve, hogy a kormányzat lényegének és szellemének teljes, szabadelvű és magyar átidomítására lesz utalva rövid időn, hacsak nem akar kimúlni élete világában. Szávy kormányelnök úr egyénisége iránt sok rokonszenv nyilatkozott nem egyszer, minden oldalról; mi sem titkoltuk el a magunkét a minap s készek vagyunk azt nyilvánítani jövendőre is; a kormányelnök úr egyéni helyzete tehát sokkal kedvezőbb mint volt a gr. Lónyay Menyhért úré, kit kormányelnöksége kezdetén is már savanyu képek, festett mosolyok és ellenséges hódolatok fogadtak saját pártjában. Bármily előnyös is azonban e részben az uj kormányelnök helyzete — ki iránt valódi szívélyességgel viseltetik az ellenzék nagy része is — ne feledje, hogy a rokonszenv tetemesen erősítheti ugyan a jó politika vezetőjének állását, de a rosz politikát nem teszi sem jóvá sem tűrhetővé. Ennyit előleges üdvözletül. Hogy a lemondás és kinevezés előzményei, látogatásai és formaságai miként történtek, azt elmondja a Pester Lloyd ma esti lapjából alább idézett körülményes és általunk is hitelesnek tartott tudósítás. Valószínű, hogy a kabinet tagjai megszaporodnak a honvédelmi miniszterrel, kinek tárczájára három jelöltje van a hírnek — Ghyczy Béla, Podmaniczky Frigyes és Hollán Ernő. Mi nem kandidálunk senkit, mert az igazat megvallva, nem látjuk által, miért ne maradna a honvédelmi tárca a kormányelnökséghez kötve, kivált amíg utalva vagyunk a szigorú gazdálkodásra. Aztán mi a honvédségi ügyek élére inkább óhajtunk civilista mint katona minisztert, már csak a főtiszti féltékenységek kikerülhetésének szempontjából is, így gondolkoznak és tesznek Angliában is, mind a tengeri, mind a szárazi haderőt illetőleg. Végül csak annyit jegyzünk még fel, hogy a legilletékesebb forrásból adhatjuk az értesítést, miszerint gr. Szapáry Gyula — ezúttal még — nem lesz miniszter. Marad Tisza Lajos is, ámbár ez iránt nem tudnak többet mint a hk. — A bankügyi kérdésben ülésezendő közös bizotságba a magyar pénzügyminiszter részéről Erkévy és Koffinger osztálytanácsosok küldettek ki. A közbejött miniszterválság folytán azonban ez urak Bécsbe utazásukat elnapolták. Pest decz. 2. A múlt héten megejtett név szerinti szavazást fel fogja magának jegyezni az ország közvéleménye. Olyan az, mint a mértföldmutató : tisztán és messzeláthatóan jelzi, hogy feltartóztathatlanul sülyedünk a lejtőn lefelé, melyre ráterelt bennünket a hatalom önzése. ítélet napja az a pártok életében, mikor elenyészik minden kétség, ismert lesz minden öntudat és világot nyer valamennyi lelkiismeret, mikor tévedés nélkül lehet megkülönböztetni azokat, kik örök érvényű eszmékért és az ország javának állandó feltételeiért küzdenek, azoktól, kiknek nem fekszik szívükön egyéb, csak a hatalom embereinek előítélete és a múló pillanatnak önző sugallata. És ezt az elhatározó adatot örökbe fogja venni a jelenkortól a történelem, hogy elévülhetlen érezetükben szabja ki az ítéletet. Az ország, mely már megszűnt csodálkozni azon, hogy kormányzata lépésről lépésre tovább haladt a retrográd irányzatban, újra csodálkozva fogja kerdeni azt, hogy a Deákpártot mi vezeti törvényalkotásaiban , micsoda czél vagy elv, melyet a nemzetnek egy-egy szükségéből magyarázni lehetne ? Mert a virilis intézménynek olyan alkalmazására, ahogyan azt a Deákpárt a központi bizottság javaslata szerint elfogadta, egyátalában semmi okot nem tudunk találni, még rosz és helytelen okot sem. ízléstelenség volna tőlünk, ha újra bővebben bizonyítgatnák a virilismusnak kiáltóan anachronikus természetét vagy könnyű cáfolatába bocsátkoznánk mindazon érveknek, melyek az intézménynek czélszerűségét a vidékre nézve erősítik. De ha belenyugodnánk is abba, hogy a virilismus a vidék körülményei között egy a nemzetre üdvös czélnak betöltését eszközli, kétségen kívül áll, s ezt a szempontot Pest város képviselői a vitában eléggé kiemelték, hogy az állított hatásnak vészes ellentétét fogja felidézni a fővárosban, hol egészen más viszonyok forognak fen. Sőt ha a körülmények ugyanazok volnának is, akkor sem értenék a deákpárt által elfogadott módozatot, mert azzal nem lehet elérni semmi olyast, miben az államférfiúnak és törvényhozónak öntudatos czélját látnák, hanem csak azokat az önkénytelen hatásokat, melyek a kedélyekben csirát hajtva a legveszélyesebb válságoknak lesznek szülőméhévé. Értelmetlen gyermekjátékot űznek, de a játék azért nem ártatlan. Azzal a tűzzel játszanak, melynek romboló munkáját más országokban borzalommal láttuk. Az isten bocsássa meg Tóth Vilmosnak, hogy a virilizmus olyan elvvé lett előtte, melyet semmi körülmény között feláldozni nem lehet. De az elvtelenség és a meggyőződések hiányának netovábbját kell látnunk abban, hogy a deákpárt a tárczakérdés pressiója alatt szavazta meg a fővárosra nézve azt a felezett virilizmust. Pedig más érdekel — indokról szólni sem lehet — a legjobb akarattal sem bírunk felfedezni. Mindenki tudja, hogy a deákpártot két év előtt is csak az összes minisztérium lemondásának Damokles kardja késztette a virilismus megszavazására. Szabad-e gondolnunk azt, hogy amit akkor csak jól felfogható kényszerűségből tett, azt most megtette önkényt és meggyőződését követve ? A szavazatok eldőltek és igy csak a jövőre lehet bíznunk annak kiderítését, hogy micsoda czélt akart a Deákpárt elérni, midőn a képviselet felére nézve a választhatóságot megszorította. Meglehet, tapasztalni fogjuk az üdvös következményeket rövid időn, mert hisz Tóth Vilmos úr hallotta már a füvet nőni, és előszámlálta a virilizmus áldásos eredményeit, amint mutatkoznak szerte a hazában. Buckle művelődési történelmében találjuk megírva, hogy a múlt század elején a spanyol kormány a tudósok és tekintélyek értekezletét hívta egybe ; többek között véleményt kell mondani a fölött, vájjon a Madrid városában uralgó roppant szemét és piszok ártalmas-e az egészségre, amint általánosan hiszik. A bölcs urak erre határozottsággal kimondák, hogy ellentétben a közhiedelemmel a piszok egy oly nagy városban mint Madrid, nagyon egészséges, mert javítja a levegőt és edzi a tüdőt. A kormány azután gondoskodott, hogy Madrid lehetőleg piszkos legyen. Mennyire hasonlítanak ma Budapesten sokan azon tudós tekintélyekhez, kik Madridban a múlt század elején éltek ! Mezey Ernő. — A főrendi ház távollévő tagjai az elnökség által tiszteletteljesen felkéretnek, miszerint f. évi dec. hó 5-én tartandó ülésre megjelenni szíveskedjenek. — Az állami számvevőszék jelentését az 1871-diki zárszámadásról ma este kaptuk meg. Három kötetből áll ; az egyik maga a zárszámadás, a második a részletes jelentés, a harmadik pedig összehasonlítása az előirányzatnak és a költségvetési hitelnek a tényleges bevétellel és kiadással az 1871 évre. Egy jobboldali laptársunknak már több nap óta módjában volt érdekes kivonatokat közölni e jelentésből, s azokat mi is reproducáltuk, de maradt még sok olyan része, melyet meg kell ismertetnünk olvasóinkkal, s ezt tenni fogjuk a napokban. Mint a részletes jelentés bevezetése mondja, miután a pénzügyi bizottság a számvevőszéket arra hívta fel, hogy a tárgyalások lehető könnyítése végett is az 1870-ki államháztartás eredményeiről szorosan a költségvetési törvény tételeihez illesztett két kimutatást készíttessen, egyet az előírt járandóságokról, egyet pedig a tényleges bevételekről és kiadásokról, — az állami számvevőszék az 1871-iki zárszámadást sem foglalta többé összepontosítva egy sommázatba, hanem azt a következő különálló részekre osztotta föl: a) az előirányzott bevételek és kiadások összehasonlítására, az előírt járandóságokkal, b) az előirányzat nélküli bevételekre és kiadásokra, c) az átfutó kezelésre (előlegek és idegen pénzek), d) az állami leltárra, e) a mérlegekre; ezekhez járulnak a részletezések és az előirányzott tényleges bevételek és kiadásokról szóló összehasonlítás, mint mellékletek. A lapok a krízisről. A „Pester Lloyd“ írja: A kérdés, mely az utóbbi napokban minden kört a legélénkebb feszültségben tartott, leglényegesebb részében tegnap d. u. 2 órakor eldöntetett . Szlávy az eddigi keresk. miniszter- felsége által megbizatott a kabinet újjáalkotásával. Délelőtt nyuttatott át a Lónyay-kabinet lemondási kérelme a fejedelemnek, ki azon rövid nyilatkozatra szorítkozott, hogy a minisztérium a hivatalos elhatározást 12 óra közt fogja megtudni. Déli 12 órakor megjelent a királyi várban Deák Ferencz ki a rendkívüli alkalom tekintetéből a stereotyp comfortable helyett egy kétfogatú bérkocsi luxusát engedte meg magának. Az ősz hazafi fogadtatására, mellőzésével mindannak mi e derék férfi egyszerűségével ellenkezhetett volna, a leggyöngédebb figyelemmel tétettek meg az előkészületek. Deák közel háromnegyedórán át maradt ő felségénél. Miről beszéltek ott négyszemközt, az magától érthetőleg a részt vett személyek titka, csak annyi hallatszik, hogy Deák Ferencz, miután a helyzetet és a miniszterelnökségre legalkalmasabb egyéniségeket festette, ő felsége megkérdezésére saját véleményét illetőleg oda nyilatkozott, hogy az adott viszonyok közt a kabinet ujjáalkotására Szlávy urat látja a legalkalmasabbnak. Három negyed egy felé hagyta el Deák Ferencz a királyi várat, mélyen meghatva a kiválólag szívélyes fogadtatás által, melyben a fejedelemnél részesült, ki a maga részéről olyanok irányában, kik bizalmát bírják, szintén nagy megelégedéssel és a szokottnál több megelégedéssel nyilatkozott a derék pártvezérrel folytatott beszélgetésről. A „P. L.,” ezután részletesen elmondja, hogy Deák kihallgatása után Szlávy d. u. két órára nyert meghívást ő felségéhez. Szlávy még két óra előtt találkozott minisztertársaival a volt miniszterelnöknél, s ezután ment ő felségéhez, ki megbízta a kabinet újjáalakításával. Szlávy hajlandónak nyilatkozott ő felsége óhajának eleget tenni azon feltétel alatt, hogy legyen szabad megbízatását ő felsége kezeibe letenni, ha nem sikerülne egy nézete szerint homogén és életképes kabinetet alakítania. A kihallgatás után Szlávy úr közölte legmagasabb megbízatását a belügyminiszternél összegyűlt társaival, és általában kérte támogatásukat és fentartotta magának mindenikükkel külön értekezni. Ez az idő rövidsége miatt teljes formában még máig ugyan meg nem történt, mindazáltal eddig igen nagy a valószinüség, hogy az összes miniszterek, minden kivétel nélkül, megmaradnak hivatalaikban. Ifj. gr. Zichy József fiumei kormányzó még tegnap táviratilag idejhivatott, hogy nyilatkozzék, vajon kész-e a kereskedelmi tárcát elvállalni. Természetesen honvédelmi miniszter is fog kineveztetni; Hollán mellett igen komolyan beszélnek Lónyay Jánosról is (ki azelőtt katona volt), de ez ügyben ma még minden combinatió korai, mert kikérendő a főherczeg főparancsnok nézete és óhajtása is e pontra nézve. Talán jövő csütörtökön, de már akkor teljes számmal bemutathatja magát az új kabinet a háznak. Végül megemlíti a P. L., hogy Budáról visszatérte után Szlávy úr azonnal látogatást tett az „öreg urnál“, ki tartaléktalan politikai támogatásáról és legszivélyesebb személyes hajlandóságáról biztosította őt. * A Pesti Naplónak a prilis folyamára vonatkozó hosszabb czikkéből átveszszük a következőket, elhagyva azon részeket, melyek arról tanúskodnak, hogy t. laptársunk a crisis fejlődését illetőleg némelyekre nézve vagy hiányosan értesült vagy nem tartotta ildomosnak tudomását közleni: „Gr. Lónyay Menyhért, mint nagy sajnálatra látható volt, nem ismerte kellőleg a situatiot. Majdnem, mint a régi tragoediák hőseit, úgy őt is a vak végzet sodorta lépésről-lépésre, s amit az utóbbi hét alatt tett, minden lépés rontott positióján. Régi tragoediákról szólunk , pedig az, a mi szemeink előtt lefolyt, igen modern szabású cselekvény volt. Ez, minden leleplezés nélkül megnevezve a dolgot, egy miniszteri strike, mely a chef bukásával végződött. Hogy ez ily modorban történt, amint bekövetkezett, azt csak is az említett körülmény, t. i. annak tulajdoníthatni, hogy gr. Lónyayt elámították a valódi helyzet felett. Ezt mélyen fájlaljuk, és pedig az ő érdekében szintúgy,mint a Deákpárt I érdekében. Ránk nézve fájdalmas, hogy a férfiút, ki a kiegyezési mű megkötésekor s egyéb alkalmaknál a hazának oly sok szolgálatot tett, ki a Deákpárt vezérférfiainak megegyezésével lett miniszterelnök, s kit a párt mindvégig támogatott, ily dicstelenül bukni látjuk. —Kétséget sem szenved ugyan, hogy az alkotmányos élet tágas terén, ama nagy tehetségek és szívós erély mellett, minőkkel gr. Lónyay rendelkezik, ő távolról sem tartozhatik ma sem ama bukott nagyságok sorába, kik megtörve vonulnak félre, de bizonyos az is, hogy mindenki érdekében feküdnék, hogy ha ama kínos látvány, melyet e bukás nyújt, ne következett volna be. Szlávy miniszterelnökségéről, mint tudva van, már gr. Andrássy Bécsbe menetelekor szó volt, s Lónyay folytonosan őt tartá prosumtiv utódjának. Midőn azonban jelenleg a miniszterválság fölmerült, a deákpárti körök egy részében az a nézet kapott túlsúlyra, hogy leghelyesebb volna, ha a miniszterelnöki helyet azon férfiak egyike foglalná el, kik már a 66 diki kiegyezés előtt Deák Ferencz zászlója alatt működtek, kik a Deákpárt liberális részének harczosaiul tekinthetők. Ily férfiúnak tekintetett az utolsó napokon is Trefort. Másként történt, és pedig Deák Ferencz ajánlatára. Andrássy Gyula gróf is a legmelegebben Szlávy jelöltségét pártolá, s a decz. 2-diki minisztérium — a kinevező kéziratok ma várhatók — Deák Ferencz s gr. Andrássy legsajátosb auspiciumai alatt lép életbe. Föltehetjük tehát, hogy e kormány az egyes reform-kérdésekben Deák nézeteit fogja tolmácsolni, s bizonyos, hogy Szlávy az egész eljárásra nézve megnyerte Deák Ferencz helybenhagyását. A válságnak ily lebonyolítása a Deák-párt egy részénél temészetesen bizonyos keserű érzelmeket kelt fel. De nem hisszük, hogy ezek nagyobb válságokban fognak nyilvánulni. Ami az ellenzéket illeti, sokan azt hiszik, hogy a történtek után szelídülni fog a közjogi harcz, s más tisztességesb alakot nyernek pártküzdelmeink. Tán már a közelebbi jövő megmutatja, hogy e hit mennyire volt alapos.“ — A VIII-ik bíráló bizottság az udvarhelyszéki választás tárgyában f. hó 5-én délutáni 4 órakor ülést tart. Tolnay Károly s. k. bizottsági elnök. Lónyay bukásáról a Pester-Lloyd. T. laptársunk vasárnapi vezérczikkét — pár lényegtelen s túl haladt passus kivételével — egész terjedelemben adjuk, mint jelentékeny és sok részben őszinte előadását a tényeknek, melyek a Lónyay-kabinet megszűntéhez vezettek. „Tán hiba volt Lónyay gr. részéről — írja a lap a válság negatív részét elintézettnek jelentvén ki — a kormányelnökséget azon terhes feltétellel venni át, hogy a minisztérium személyzetén bizonyos ideig ne változtathasson semmit. Hanem már maga e feltétel ténye s az, hogy a kabinet tagjai maguk között formális solidaritás kötésre léptek, mi Lónyay előtt ismeretlen nem lehetett, tisztába kellett hogy hozza az elnököt helyzete s azon magatartás felől, melyet egy ily határozott bizalmatlanság irányában elfoglalnia kellett vala. Vagy hozzá nem való collegáit minden áron eltávolítania kellett volna, vagy pedig ha ezt nem tudta vagy nem akarta kivinni, akkor nyílt legális eljárással — nem szavakban csupán — hanem félremagyarázhatatlan tényekben bizonyítékot kellett volna adnia jóakaró szándékairól, s ezzel magához csatolni a kabinet tagjait, s bizalmatlanságukat gyökeresen eltávolítani. Nyílt titok, hogy sem ez, sem amaz nem történt meg. Egyes miniszterek igen jól tudták, hogy elnökük rokonszenvét nem bírják, míg ez, valahányszor csak visszalépésüket hozták szóba, a leglekötelezőbb szavakban protestált minden ilyen szándékuk ellen. Bizonyára nem szükséges e tekintetben concret tényeket idézni, habár a hírhedt vasúti szerződéstől kezdve le a legújabb időkig eleget lehetne összeállítani. Hogy ily körülmények között a kormány bizalmas összeműködéséről szó sem lehetett, világos. Lónyay dr. soha sem tudta mennyiben számíthat szándékai keresztülvitelében a tárczaminiszterek erélyes támogatására, s ezeknél viszont hiányzott a valódi kedv derekasan dologhoz látni; nem tudván soha előre, az elnök várjon nem fogja-e már legközelebbi pillanatot alkalmasnak találni az ő elejtésükre. Ily állapotok nem maradhatnak sokáig titokban, különösen egy parlamenti kormányban, mely nagy részben a párt oly kiváló tagjaiból alakul, kiknek mindegyike követőkkel bir a pártban. Számtani biztossággal előre kiszámítható volt, hogy az elnök s miniszterei közt mindinkább növekedő feszültséggel a párt, s a minisztérium közti összetartásnak is mindinkább lazulni a támogatásnak egyre csökkenni, s végre nyílt szakadásnak kellene beállni azon pillanatban, mikor az elkedvetlenedés a kabinetben oly fokra hág, hogy egyik vagy másik miniszternél határozottá válik a visszavonulás. Ez a válság tulajdonképeni genesise, s tehát merőben téves az a feltevés, mintha a Csernátony-féle episod, s egyátalában a baloldal fellépése idézte volna elő; előbb vagy utóbb, de mindenesetre kikerülhetően volt az s a nov. 18-i jelenet legfeljebb a fátyolt törte le, mely a tarthatatlan helyzetet eltakarta. Szilárd meggyőződésünk, hogy Lónyay grófnak módjában állott e speciális incidenst merőben hatálytalanná tenni, ha beérni akará a párt bizalmi nyilatkozatával. Ilyet minden nehézség nélkül s eccratáns módon visetkkoztathatott volna, s ezzel a válság veszélye semmikép nem lett volna ugyan véglegesen elhárítva, de legalább ezen motívumból nem tört volna ki. Csak az által, hogy Lónyay úr. a neki szükségesnek látszó elégtételt megnyerendő az ügyet még egyszer a ház elé akarta vinni, csak azáltal jutott a dolog az elhatározó prázisba. Itt már mindenekelőtt a kabinet tagjainak benső szívélyes összetartására, s a párt részéről enthusiasticus támogatásra volt szükség-És csak ekkor kerültek felszínre a mesterségesen elfedett differencziák, s daczára, hogy a minisztérium forma szerint solidaritását kijelentő : tudták mindenütt, s legjobban a párt kebelében, mily súlyt lehet e kijelentésre fektetni. Egy nyilatkozatra a párt konferentián, mely minden nyílt ellenszegüés nélkül ment volna véghez — a külsőleg fenálló öszhang szükségből elég lett volna; de nem volt elég a házban, hol egy ily nyilatkozat csak hosszú, elkeseredett s teljes erővel odaadással átküzdett harcz eredménye lehetett Mikor tehát az ellenzék tagadhatlanul ügyes tactikája módot nyújtott kitérni e harcz elől, melyhez a jobbon már eleve nem mutatkozott a kellő kedv, — ingadozni kezdtek a többség sorai, s Lónyai grófnak csak ugyan teljes oka lett paraszra, hogy válságos pillanatokban nem találta e sorok közt a kívánt odaadást és áldozatkészséget, ez azonban nem lehetett rá nézve meglepetés. Éles szemmel, milyennel ő bír, régóta látnia kellett a gördülőben levő lavinát, s késznek lennie minden pillanatban romboló lezuhanására.................... A többi ismeretes , nyílt játék vette kezdetét, s a legfontosabb tárczák kezelői állásaikon megmaradni tovább nem akartak s pár óra alatt kitört teljes erővel a válság. A csatát megállítani, létetett még mindenesetre néhány utolsó kísérlet, de épen Lónyay gr. érdekében örvendünk, hogy nem sikerültek; a catastrophát gyökeresen nem távolították, hanem csak egy pár héttel tova tolták volna, Lónyay pedig e rövid idő alatt teljesen lejárta, s minden időre lehetetlenné tette volna magát, — míg most egyedül ama egészségtelen — igaz, hogy általa inkább roszabbá tett, mint javított, viszonyok alatt bukott el, melyek közt a cabinet vezetését átvette s mai napig folytatta. — Ez igénytelen nézetünk a dolgok eddigi fejlődéséről. A miniszterválság negativ oldalát megvilágítandó a „P. N.“ czikkére támaszkodva ekként folytatja : „Konservativ miniszteriumról vagy konservativekről többes számban tudtunkkal soha sehol szó nem volt, hanem csupán egy személyiségről beszéltek, aki egykor, a konservativekhez tartozott ; ez Sennyey Pál báró , erre és nem egykori általunk végleg elkallódottaknak tekintett párjeleire vonatkozik ami kevés mondani valónk van e pontra nézve. Minden tiszteletünk mellett, melylyel Sennyey báró jelleme s magas tehetségei Iránt viseltetünk, nyíltan kimondjuk: Sennyey Pál báró a magyar kormány elnökségre ma lehetetlen — nem mintha ez államférfin „reactionarius“ s „ultramontán“ szelleméről keringő rémtörténeteknek legcsekélyebb hitelt adnánk, lévén mi részünkés épen annak ellenkezőjéről meggyőződve, hanem egy egészen más oknál fogva. Mi ugyanis a Deák-párt fennállását, úgy amint ma létezik, s kormányhatalom kezelését egy annak kebeléből származó minisztérium által, még jó időre szükségesnek ítéljük. Nos, minálunk az a sajátságos viszony áll fenn, hogy a pártvezér nem feje egyszersmind a parlamenti kormánynak, s hogy ebből nagyobb nehézség s a kormány és a párt folytonos veszélyeztetése ne származzék, feltétlenül szükséges, miszerint a pártvezér s a kormányfő között vagy az a benső viszony létezzék, mely Andrássy gr. s Deák közt fennállott, vagy pedig hogy a miniszterelnök oly feltétlenül alárendelje magát a pártvezér nézeteinek mint azt Lónyay gr. tette s tenni fogná okvetlenül mindenik, ki kezdettől fogva a párthoz tartozik. Sennyey Pál báróról ez idő szerint sem ez sem amaz nem mondható. Egyrészről nem tartozik Deák intimjei közé, és másrészről oly szilárd, öntudatos, s önmagában bevégzett természet, hogy soha sem fogná magát valamely idegen akaratnak föltétlenül alárendelni. A Deák-párt pedig az akar maradni, mit neve mond: párt, mely csak Deák vezetését és senki másét hajlandó követni. Ez és semmi egyéb, ami Sennyey bárót e pillanatban, nem csak a mi, hanem bizonyára az ő tulajdon nézete szerint is lehetetlenné teszi. — A Jászkun kerületek törvényhatósága, különösen a községek szervezésének végleges befejezése, úgy egyéb tárgyak elintézése czéljából f. é. decz. 9. és következő napjain Jászberényben a székháznál közgyűlést fog tartani, melyre a közgyűlési tagok meghivatnak. Jászberény 1872 nov. 28-án Balogh Imre jászkun ker. alkapitány. Bécs, decz. 1. (Saját levelezőnktől.) (J. S.) Végre valahára, hosszú viták és tárgyalások után, sikerült az alsó-ausztriai tart. gyűlést egyik szakosztályának, Bécs képviselőinek számára nézve tisztába jönni. A bizottság elfogadta, hogy ezentúl a főváros 9, a körülötte lévő községek pedig 5 tag által legyenek képviselve. Még kérdés marad e határozat, mindaddig, míg a tartománygyűlés plénuma elé nem kerül a javaslat, mert a tartomány többi képviselői hihetőleg nem jó szemmel nézik a főváros absorbeáló hatalmát, bár a szakosztályi ülésben, féltékeny nyilatkozataiknak kifejezést nem adtak. Érdekes és terjedelmes tudósítások feküsznek előttünk, a cseh országgyűlés üléseiről. A Schkressowszky és Greger féle affaire, már valahogy lebonyolíttatott, hogy úgy már érdekesebb pikáns történetkének adjon helyet, melynek hősei Cezek és Jerzabek telivérű cseh patrióták. — A főmarsall azon kérdéssel kezdték infesztálni, hogy miért nem olvastatja fel a deklaránsok nyilatkozatát ? De Auersperg Károly herczegben — bár ki sem várta — emberükre találtak, 0 t. i.