Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-14 / 10. szám
Ennél fogva teljesen helyes azon argumentum, melyet az előadó felhozott. Ezután a törvényjavaslat átalánosságban elfogadtatik, s részleteiben is a Btk .-ig. Ehez Nikolics Sándor ad be módosítványt, mely szerint az altiszteknek csak hasonló képesítvényű folyamodók felett adatnék elsőség. — A módositvány elesik. —* A 4. §-hoz Várady Gábor következő uj szövegezést indítványoz: „Azon, akár állandó, akár ideiglenes állomások, melyek a kiszolgált altisztek számára és pedig fele részben tartatnak fenn következők: A minden hivatal szolgái és alsóbbrendű felvigyázói állomások a közös és a magyar kir. minisztériumoknál, a Horvát Szlavón országos kormánynál és a fiumei kir.kormányzóságnál, valamint a magyar államban létező köztörvényhatóságoknál, törvényszékeknél, bírósági és egyébb hivataloknál egy és más oly intézeteknél, melyek egészben vagy részben államköltségen tartatnak fenn.“ Podmaniczky Frigyes dr. szintén az állomások pontosabb körülírását czélzó módositványt nyújt be. Ellene szólnak a módositványoknak Nehrebeczky és Pulszky Ágoston. — A többség a szövegezést tartja meg. A 5 §. marad a kp. b. stylaris módosításával; a 6 §. hoz Podmanyczky-nak van módositványa,a mig Gyöfrffy Gyula ajánlja a § elfogadását. Élénk vita fejlődött ki e szakasz körül, melyben Pulszky Ágost, Tisza K. Hollán E, G h y cz y K, Tisza L. vesznek részt s melynek Gorove István vet egy módosítással véget, mit a ház elfogad s e szerint az igy fog hangzani : jogos igénynyel bíró altisztek számára a fentebbiek értelmében kijelölt szolgai és hivatalnoki állomásokról külön kimutatás készítendő. Ez nyilvántartandó és kihirdetése a honvédelmi miniszer rendeletére a hivatalos lapban eszközlendő A 7. § t a k. p.b szó változtatásokkal módosítja. Ezt Várady G. is elfogadja azonban a 2-ik alineát is kihagyni óhajtja. Az e körül kifejlett vitában részt vesznek Pulszky Ág, Podmaniczky, Hollán Simonyi L. dr. s végre Szlávy m. e. is belátván a kivánalmak jogosultságát maga ajánl a §-tioz módosítványt, melynek értelmében: „a hadügyminisztérium, illetőleg a honvédelmi minisztérium igazolványt állít ki, melyben az illetők képességei részletesen előadandók.“ (Helyeslés.) A második kikezdés egészen elmarad. A ház e mt. elfogadja. Ezután a telepitvényijavaslat függőben maradt §§-ról tesz jelentést a közp. b. előadója, mely felolvasottnak tekintetvén, a szőnyegen lévő tr. jt. után fog tárgyaltatni. Az ülés erre véget ért. Beust gr. levele Gramont hghez. Beust grófnak táviratilag általunk is ismertetett, levele most egész terjedelmében előttünk fekszik s közöljük azt olvasóinkkal, mig a függelékül e levélhez csatolt s Metternichighez 1870 jul. 11-én intézett sürgönyre nagy terjedelménél fogva legközelebb térünk vissza. A felemlitett levél szövege a következő : B é c s. 1873. jan. 4. Herczeg! Levelét, melyet múlt hó 20 ki levelemre válaszul hozzám intézni szives volt, csak 31-én vettem, minthogy követségünk biztos alkalom hiányában visszatartotta. Sietek köszönetemet kifejezni önnek érte. Nem panaszkodom azon leleplezések miatt, melyeket ön időszerűeknek ítélt. Igaz ugyan, hogy ezeknek szükségképen oly sajnálatra méltó polémiát kellett felkelteniök, amelylyel jelen helyzetemben nehéz volt versenyre kelnem, ennélfogva tökéletesen távol is tartottam tőle magamat. De minthogy meg vagyok győződve, miszerint lelkiismeretesen betöltöttem kötelességeimet fejedelmem és hazám iránt, és mivel megelégedéssel hallom öntől, a lapok által közzétett első leveléből, hogy Ausztria magatartása rokonszenves és lejális volt, meg vagyok győződve, miszerint ez esemény nem fogja sem hazám barátságos viszonyait Németországgal szemben kompromittálni, sem pedig meghiteni azon rokonszenv és becsülés érzelmeit, melyeket mind e napig megtartottak irányunkban Francziaországban. És ez a lényeges a dologban. Nem akarom eltitkolni, hogy magam is meg voltam lepetve az ön levele által. Ugyanis nem tehettem, hogy vissza ne emlékezzem azon látogatásra, melyet ön nálam Londonban tett. Ez alkalommal sokat beszéltünk az 1870. év eseményeiről, és ön tartózkodás nélkül kijelente előttem, hogy megértette akkori eljárásunkat, és ön e miatt a legkisebb szemrehányást nem téve nekem. Bizonyos, hogy ön ma sem tesz, de be kell ismernie, hogy mégis szemrehányást ad, kétségen kívül nem akarva, azok szájába, kik önt beszélni hallják. És a szemrehányás meg van-e engedve? Egyátalában nem. Engedje meg én mindenekelőtt megjegyeznem, hogy az ön első levelének alávont sorai, amelyek feltalálhatók a hadüzenet után általam írtak egyikében is, nem lehetnek argumentumok azzal szemben, amire köztársaság tisztelt elnöke mint Bécsben mondottakra emlékezik, mivel az ő nyilatkozatának eme pontja a legvilágosabban amaz időpontra vonatkozik, a midőn önt mint bécsi követet volt szerencsénk látni. íme, herczeg, ezért kérdeztem én mindjárt dátumát azon okiratnak a melyre ön czélzást tett, mivel lehetetlen volt, hogy az az ön követségének idejére essék. Itt nagyon is lényeges felderíteni a dátumokat, mert ha ön mint bécsi követ, fel lett volna hatalmazva miként ön állítja, ily hangon szólani saját kormányához, ebből az következnék, hogy mi háborúra tüzeltük Francziaországot, még pedig épen ellenkezőleg cselekedtünk. Önnek a lapok által közlött második leveléből továbbá azt látom, hogy ön e szóra „ismételve“ hívja fel a figyelmet, mi azt bizonyítaná hogy Metternich hg. már korábban szólott volna hasonló hangon. Bocsánat, de nemde elismeri ön hogy ez egy kis szójáték és egyéb semmi? Szabad legyen ugyanis megjegyeznem, hogy az „ismétel” szó nem csupán a már régebben elmondott dolog újabb felemlítését jelenti, de, főleg a diplomáciában valakinek rábírását fejezi ki arra, hogy elmondja egy harmadiknak azt, amit mi neki elmondottunk. Különben elfogadva az ön értelmezését, mi sem bizonyítja, hogy ugyanaz mondatott volt a hadüzenet előtt. Azonban nekem nincs szükségem semmi szőrszálhasogatásra! Miután ön azt mondja, hogy Metternich hy hűen instructióihoz, sohasem mondott mást, szabadságot veszek magamnak ide mellékelni önnek egy sürgöny másolatát, mely hozzá a döntő pillanatban intéztetett, és én tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a mi követünk instructióihoz hűen nem feledte el, adoz alkalmazni nyilatkozatait. Most vegyük szoros vizsga alá, mi történt a két kormány között. Ön bizonyos alkudozást említ fel 1869-70. évekből. Mindenek előtt, amire ön itten czélzást tesz, az — és ezt ismét igen fontos konstatálnunk — nem 1869 és 1870 .évekbe, de 1868 és 1869. évekbe esik. Továbbá nem hiszem, hogy erre az „alkudozás“ szót lehetne használni. Ily alkudozás a követségekre bízatott volna. Voltak eszmecserék és tervezetek, és ön bizonyosan emlékezni fog, hogy saját kérésemre nyertem felhatalmazást, közölhetni önnel a dolgot akkor, midőn ön a minisztériumba belépett. E szorosan magánjellegű levelezés 1869-ben ért véget anélkül, hogy valamire vezetett volna, épen semmi aláírás nem fordult elő, de miként ön meggyőződhetett, három pont jellemezte az egészet. A megállapodásnak védelmi jellege és békés czélja volt, minden diplomatiai kérdésben közös politika volt követendő, s Ausztria fentartotta magának a semlegességet az esetre, ha Francziország kénytelen lenne háborút kezdeni. Ön be fogja ismerni, hogy mi a harmadik ponthoz alkalmaztuk magunkat, és a másik kettőtől is nem mi tértünk el. De ismétlem, kötelezettség semmi iránt sem vállaltatott, amit talán sajnálni lehet, mert ha valami aláíratott volna, a diplomatiai actióba való avatkozás kényszerűsége magunk részéről, mint hinni szeretem, bizonyosan megakadályozta volna a háborút. Az egyetlen kötelezettség, mely keletkezett, anélkül azonban, hogy valaha szerződés alakját nyerte volna, azon kölcsönös ígéretből állott, hogy egy harmadik hatalommal egymás tudta nélkül, nem bocsátkozunk tárgyalásokba. A már említett 1870. júl. 11. keltet viselő mellékletből látni fogja ön, hogy mi megemlékeztünk e kötelezettségről, hogy más nem létezett, hanem, hogy mi jónak láttuk amazt tág értelemben magyarázni, midőn az önök diplomatiai actiójának támogatását ígértük. A kitétel tehát, melyet ön idézett, a „kötelezettségünkhez való hűséget“ veszi tüzetes kiindulási pontul, és az ön által említett két levél tényleges horderejét e kötelezettségeknek az imént általam körülírt alakban szem előtt tartásával kell méltatnunk. Nem tudom, mire vonatkoznak az ön szavai, midőn végre egy Poroszország ellen intézett védés daczszövetségre vonatkozó alkudozásra emlékeztet, mely Francziaország és Ausztria között több hónapig folyt volna; én csak annyit tudok, hogy erre vonatkozó indítvány csak a hadüzenet, után létetett nekünk, és hogy mi azt oly okokból melyeket szükségtelen elősorolni, habozás nélkül és jóval az ellenségeskedések megkezdése előtt visszautasítottuk. És mert a kényszerűség így tennünk parancsolta, azért igyekeztünk semlegességünket Francziaországra nézve elfogadhatóvá tenni, anélkül, hogy ebből következtethető lett volna, hogy mi fegyveres beavatkozásunkat ajánljuk fel nekei. Világosan kiderül tehát, hogy mikor Francziaország a háborút megüzente, egy szó sem mondatott, sem nem íratott, mely feljogosította volna arra, hogy Ausztria hadi segélyére számítson; és mondja meg lelkére, herczeg a háború megüzenése után, a július 21-ről kelt levelek komolyan azon gondolatot támaszták-e önben, hogy Ausztria fegyveres beavatkozását számításba veheti ? — Mialatt a háború eseményei egymást gyorsan követték, ön még több hétig maradt hivatalban, szíveskedjék tehát nekem egy táviratot vagy egy sürgönyt idézni, mely Bécsbe küldetett volna, hogy Ausztriát a kötelezettségeire emlékeztesse és hadi műveleteit siettesse, ön akkor bizonyosan nem így gondolkodott, herczeg, és miként az ön utódja, herczeg de la Tour d’Auvergne, ki teljes tudomással bírt mindarról, ami mondatott, és íratott, és ki Bécsben az első pillanatban teljesen megítélte a helyzetet, ő beismerte, hogy Ausztriától csak a semleges hatalmak melletti jóakaró aktiót lehet várni, és ezen feladatnak mi meg is feleltünk. Fogadja stb. Napoleon halála. Napoleon halálát a franczia lapok a legnagyobb közönynyel fogadják s hasábokra menő necrologokat imák róla oly hidegen, mintha akár magáról Vilmos császárról volna szó. A „Temps“ szerint Rouher épen a nemzetgyűlésben volt, midőn 9-én Pietritől eme táviratot vette „Chislehurst.—Páris—.Sürgős.— A császár meghalt, jöjjön. Pietri. „Rouher élszavak olvasására felkiáltott „Ez borzasztó, borzasztó!“ s azzal haladéktalanul Párisba rándult, hol már az excsászári család tagjai hivei várakoztak reá, köztük: Chevreau Henrik, Bélic, Gramont hy, Abbatucci, Forcade, de la Roqnette, Montmorency hg és hgnő, Poniatowsky Luisa hgnő, Gavini asszony, Valery asszony de Wallon, Farincourt báró és neje, Stoffel ezredes, Geiger báró, Meyer Arthur, Pugliesi, Servatius báró, Dupont Léonce, de Gardone, Pourtales gróf, Benedetti gróf, Lavaletteur és neje, Galloni d‘Istria, Darimon, Tarbé Ödön, Caulaincourt grófné, Troubetzkoiegnő, André E., Bourgoing báró stb. — Bonaparte Károly hg szinte jelen volt. Másnap reggel Fleuryk Angliába utazott hová este Roucher neje és leányával, továbbá Abbatucci, Gavini, Galloni d‘ Istria s többen követték őt, míg a bonapartista párt egyéb notabilitásai csak a következő napon indultak útnak. — Mathilde Ágne e nap délben távozott Benedetti társaságában. Több tábornok, köztök Pajol, Frossard, Douai és Canrobert tábornagy felhatalmazást kértek Thierstől, hogy Angliába mehessenek s részt vehessenek a császár iránti végtisztességtételben. — Thiers még másnap sem adott választ a kérelmezőknek. — Mondják, hogy 9-én este több mint 600-an íratták fel magukat Roucernél, ki kérte őket, hogy nevük mellé lakhelyeiket is jegyezzék fel. Páriában az excsászár halálának híre 9-én este négy-öt óra táján kezdett elterjedni, anélkül, hogy valami feltűnő hatást gyakorolt volna : legfelebb este az operasikátorban lehetett csoportulásokat észrevenni, hol a kis tőzsde szokottnál nagyobb élénkséget tüntetett fel. A quartier latinban szintén a legcsekélyebb izgatottság sem volt észlelhető. A „Franqais“ épen az excsászár halála hírének vétele előtt emlitette fel, hogy a bonapartista tábort néhány nap óta az öröködés kérdése foglalkoztatja s hogy e fölött a párt két külön táborra oszlott. Napoleon hget ez ügyben a napokban várják Chislehurstba, minthogy a császár már meg is írta végrendeletét, melyben ha nem is az öröködési rendet szabályozni, legalább némi részleteket megállapítani óhajt azon eshetőségekkel szemben, melyek fia nagykorúságáig beállhatnának. Napóleon hg. azonban a legszilárdabbul el van határozva, hogy nem hajlik meg azon fractió óhajai előtt,melynek élén Eugenia áll. Thiers a katonai egyének részéről hozzá intézett kérelemre 11-én a Napóleon katonai udvartartásához tartozott tábornokoknak,és tiszteknek, valamint a tényleges szolgálatban nem álló katonáknak megengedte, hogy Napóleon temetésén jelen lehessenek. E hó 11-én számosan érkeztek Chislehurstba; ott vannak Mathildigne, Conneau, Corvisart, Pietri, Rouher és Benedetti. Olliviert és Mac-Mahont szintén várják. Napóleon a ravatalon tábornagyi egyenruhában fekszik, a becsületrend jeleivel és ezüst kereszttel mellén. A halott arczvonásai komolyak s fájdalmas kifejezést nyújtanak. — Azon hir, hogy Eugenia a régensséget szándékoznék proklamálni, hir szerint alaptalan, fia azonban már IV. Napóleon nevet vett fel. — A britt udvar 14—24-ig tartó udvari gyászt rendelt el Napóleonért. A magyar földrajzi társulat közgyűlése. Január 12-én. A magyar földrajzi társulat ma tartotta második közgyűlését. E tudományos czélú társulat még nagyon is fiatal, tulajdonképeni fenállása alig három hónapos s már oly szép lendületet vett, minőt tekintve társadalmunk ízlését, melynek minden, amin a tudománynak némi szaga van, kaviár szokott lenni, a legmerészebb várakozást is meghaladja. Különösen a nőket illeti meg elsősorban az elismerés, kik a rájuk nézve talán száraz tudományos törekvésű társulatot oly melegen felkarolták s kik a társulat mai ülésén is szép számmal jelentek meg és élénk érdeklődéssel kisérték annak tárgyait. Hunfalvy János elnök megnyitván az ülést Vámbéry Ármin tartotta a megnyitó beszédet és évi jelentést. Előadta abban a földiratnak, mint tudományágnak fiatal voltát. Csak száz év előtt sem volt az más, mint az országok és városok zavart nomenclaturája, folyók, völgyek stb. kuszáti jegyzéke, a kartographiának Ebn Zaid el Belkhi első abroszától, tehát 1375-től egész az említett időig minden volt, csak kielégítő nem. Az első földrajzi kutatásokat azon kis karaván kezdte meg, melyet I. Napóleon Egyptomba vitt. A példát csakhamar követték az angolok, németek s azóta aztán számtalan kirándulások létettek, legfényesebb eredménynyel azonban csak Londonból és Szent-Pétervárról indult ki. Legfontosabb e kirándulások között a jeges északi sarki expeditió. Két theória létezik az északi sarkhoz való utazás kivihetőségére nézve. Az egyik nézet szerint ama vidéket jégpánczél borítja, mely azonban a melegebb évszakban helyenként megolvadván laguna-szerű helyeket szül a nyilt tengerben. Ennek ellenében mások az északi sarknál egészen szabad, de rettenetes jéghegyektől körülzárt tengert sejtenek, mely hegyek ott az atlanti s a csendes tenger áramlatai következtében tornyosulnak fel. Mind a két elméletnek sok vitatója és kisérlettevője volt és van ; legnevezetesb azon kísérlet mely a múlt évben Nordenskjöld svéd tudós izgatására három hajón a múlt évben Tromezőböl indult ki. Két évre látták el magukat, hogy meddig jutottak el, nem tudjuk, mert a mult év szeptembere óta semmi tudósítás nem érkezett felölök. Indult egy osztrák-magyar sarkexpeditió a múlt nyáron, de ebben magyarok nem vesznek részt, hihetőleg mivel későn lest az expeditió közössége tudomásra hozva. Azután Livingstonera tért át a felolvasó, ki a földiratnak a legnagyszerűbb vívmányokat fogja megszerezni, ha óriási czéljait elérni sikerülene. Az emlékbeszéd részletesen alőadja a világhírű afrikai utazó elindulását, fáradozásait, útjait, azoknak sikerét hogyan terjedt többször már halálhíre, hogy indult felfedezésére Stanley, hogy találta fel. Mindezeknek ismétlését fölöslegesnek tartjuk, ismertetve volt az lapunkban annak idején elég részletesen. Majd az ázsiai buvárlatokra vezette a hallgatóság figyelmét, melyeket Európa minden nemzetének fiai tettek, s melyben Magyarországnak is nem jelentéktelen része van. Végül buzditá a társulatot buzgó tevékenységre, mely után a sikert bizton remélhetjük. A tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után a titkári jelentés olvastatott fel. Ma (e hó 12-én) egy éve tartatott az első értekezlet a földrajzi társulat alakítása iránt, az alkalommal már 200-an jelentkeztek rendes, egy pedig alapító tagul. 1872 május 12-én tartatott meg az alakuló ülés, s ekkor már 250 tagja volt az egyletnek. Az alapszabályok ministeri megerősítést nyervén, június 14-én volt a tisztválasztó közgyűlés. Jelenleg 302 tagja van a társulatnak, 297 rendes, 7 alapító, 45 nő és 267 férfi. Dicséretes dolog, hogy a társulatnak annyi tagja van máris, mint a legelső hasonló czélú társulatoknak. A pénztár állapota ez: az alapító tagok befizettek 600 frtot készpénzben s 100 frtot értékpapírban, a rendes tagok befizettek 1477 forintot összes bevétel tehát 2177 forint. Kiadások : okmányok nyomtatására 300 frt 64 kr, egyéb nyomtatványokra 116 frt 30 kr, titkári fizetés 150 frt szolga fizetés 15 frt, egy szekrényre 55 frt, vegyes kiadások 34 frt 15 kr összesen 671 frt 8 kr. E szerint a pénztárban 1505 frt 92 kr maradt de ez összegből alaptőke 700 frt, igy tehát rendelkezés alatt 905 forint 92 kr van, mely összeg az első hazai takarékpénztárban van letéve. E hó vége felé meg fog jelenni a társulat hivatalos közlönye is „Földrajzi közlemények czim alatt. Miután e folyóiratot a titkár fogja szerkeszteni, fizetése 300 forintra emeltetett. Az ez évi költségvetés a következő : bevétel előirányozva van a múlt évi maradékkal a hátralékos s a folyó évi tagsági díjakkal együtt, feltéve, hogy ez év folytán legalább 50 új tagot nyer a társulat: 2505 frt 92 kr. Kiadások: a társulat közlönye, hat füzetben 20—24 ívnyi terjedelemmel belekerül 1300 forint, titkári fizetés 300 frt, a szolga fizetése 60 frt, nyomtatványokra 100 frt, összesen 1760 frt, a 242 frt 92 kvnyi maradék a társulat létesítendő könyvtárára fordíttatik. Ezt elfogadták. A választmány indítványba hozta, hogy valamin a társulat külföldi tagokat, és mindjárt egy névsort mutatott be. A névsoron Sir Henry Rarlinson, Skiepert Henrik, dr. Péterman Ágost, dr. Pescher Oszkár, Khamikoff Miklós, Clemens Markham, dr. Andrée Károly, Negri Kristóf, Levasseur, Mensir, Hochstetter s Hauslab nevei fordulnak elő kiket a társulat egyhangúlag megválasztott. Végül a tisztikar, a választmány s a számvizsgáló tagok választottak meg a folyó évre. Elnök lett Hunfalvy János, alelnökök Tóth Ágoston s Vámbéry Ármin, választmányi tagok Bielz Albert, Déchy Mór, Gervay Henrik, dr. Heinrich Gusztáv, Kaál Ivor báró, Keleti Károly, dr. Szabó József, dr. Szontágh Miklós, Takács János, Terner Adolf, Xantus János s Zsigmondy Vilmos. A számvizsgáló bizottság tagjai dr. Császár, Balogh Kálmán s Glück Izidor. Ezután az ülés eloszlott. Udvari vadászat. Rudolf koronaherczeg e hó 10-én fáczán-vadászaton volt nagyszámú kísérettel a luxemburgi parkban, hol éles látása és biztos keze ez alkalommal is ügyes vadásznak tűnette fel. A kedvező eredménynyel végződött kirándulás után ő fensége kíséretével együtt “Az arany csillag“ vendéglőben reggelizett. * A paui lóversenyt a francziák e hó 3-án tartották meg a legpompásabb idő mellett. A versenytéren nagyszámú közönség jelent meg s főleg az ottan időző külföldiek voltak erősen képviselve. Az első futamon 6000 méter távolság mellett 1500 frank volt a tét, a másokban hasonló távolság mellett 1250 és a harmadikon 500 frank. * . Az ermenonvillei erdőben e hó 4-én Aumale hg. ismét vadászaton volt, melyen Nemours hg, Jomville hg, és a párisi gróf és neje, Chartres herczegnő, Hédouville gr. stb vettek részt. A perthei részben egy tiz agancsos szarvas ugrott fel a falka előtt, mely hatalmasan meghordozta a társaságot s kétszer úsztatta át az ottan levő nagy tavon, mig ötödfél órai run után kézrekerült.. * Choisyban 5-én volt fényes vadászat, melyen egy öttagú társaság 97 darab fáczánt és nyulat ejtett el. A nap hősei Bruton és ifj. Leroux kik közül amaz 52, ez pedig 45 darab vadat ejtett el. A hivatalos lapból. A kir. igazságügyminister a nagy-kikindai törvényszékhez segédtelekkönyvezetővé Kirrer Mihály ugyanottani telekkönyvi írnokot, — telekkönyvi birnokká pedig Ij Nikolics Sándor ottani dijnokot továbbá Kiss Antal kétegyházi lakost a békés gyulai, más Bérczy István segédtelekkönyvvezetőt a békéscsabai járásbíróság mellé bírósági végrehajtókká nevezte ki. A vallás és közoktatási minister Beniczky Kálmán vizsgált tanárjelöltet a losonczi államgymnásiumhoz rendes tanárrá nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister Kovács Nándort második könyvvivőnek, Értei Antalt kiadónak és Wass Alajost papirtárnoknak, a m kir. államnyomdához ideiglenes minőségben, továbbá Lengyel János adóhivatali ellenőrt adószedővé, és Jeney József adóhivatali tisztet ellenőrré nevezte ki. A kassai m. k. pénzügyigazgatóság Mikula István VII. oszt. adótisztet Tornallyán VI. osztályú tisztté nevezte ki a tornai adóhivatalhoz. A kolozsvári m. k. pénzügy igazgatóság Bartha Józsefet és Oberzi Gyulát VI. oszt., Cabi Józsefet, Rusz Istvánt, Zöld Ferenczet és Németh Andrást VII. oszt. adótisztekké, továbbá Csató Istvánt vámszedővé és Trimes Andrást vámellenőrré nevezte ki. Hírek: Jan. 13. — A nőképzőegylet tombolajátéka tegnap este a tömegek sokadalma volt. Már d u. 5 órakor ömlött a közönség a reboutba, s noha a hőség és értékesítésre pazarolt bájos mosolyok miatt sokan elég hamar ott hagyták a tropikus légkört, mégis egész esti 11 óráig tömve voltak a termek. Már a lépcső felső fokán hölgyek fogadtak, syreni hangon kínálva a tombola jegyeket. A termek bejáratainál ismét hölgyek, bájosaknál bájosabbak és ismét tombolajegyek. Mozogni alig lehetett, s a zene hangjai elfúltak a zsibolgásba, de mindig akadt egy hang, mely tisztán csengett : „egy kis édesség!“ — „egy kis frisste.“ Soha ennyi bájos mosolyt! A kedves adószedők mellett egy-egy lovag is volt. Akit nem ismertek a hölgyek, ismerték a lovagok. A csemegeteremben foglaltak legerősebb pisillót az ellenállhatlan csábok, s itt meg kellett hódolni mindenkinek. A kis teremben négy asztalon helyezték el a nyereménytárgyakat, száz meg százféle csillámló dolgokat. A sorshúzás 8 órakor kezdődött s akkor aztán mindenki kezébe vette a tombola jegyeket, melyben minden szám félkörben át volt vágva, s a melyik kijött, azt le lehetett hajtani. Ambo, terno, quaterno, quinterno, ez foglalkoztatta most a közönséget. Mint haljuk, ez est jövedelme 5000 frt körül van, s ebből látható, hogy a hölgyvilág menynyire buzgólkodott. — A király tegnap este Bécsbe utazott. — Pályázati határidők. Az akadémia által kitűzött következő pályázatok beküldési határidejére figyelmeztetem a pályázókat. 1) Gorove pályázat (az egyéni szabadság feltételei stb) 1873 jan. 31. 2) Vitéz pályázat (Erdély polgári alkotmánya) 1873 jan. 31. 3) Vitéz Pályázat (Bonfinius jellemzése) 1873 jan. 31. 4) Dóra pályázat (diferentiális tűzifák) 1873 febr. 28-a. 5) Nagy és Marczibányi mellék jutásomra pályázó nyelvtudományi széptudományi munkák beküldése, 1873. jan. 31. Pest 1873. jan. 10. Arany János főtitkár. — „Magyar társadalmi szövetség.“ E czim alatt egy országos egyesület van alakulóban, melynek ügyében már tegnap népes tanácskozás volt. A szövetség czélja a magyar nemzetiség ügye, a társadalmi felpezsdülésre való jótékony hatás, nemes eszmék pártolása, a humanismus meghonosítása, a műveltség terjesztése stb. A politikát ellenben kizárja. Egyedül társadalmi téren fog működni. A nagy czél elérésére e szövetségnek országszerte kiható erőt kivánnak adni, fiókegyleteket rendezvén minden magyar városban, s ott is, hol elégséges magyar ember van együtt, mely tevékenysége által használhat. A szövetség tagjai írásban fogadják, hogy a kitűzött feladatokhoz hivek lesznek, egész odaadással szolgálják az ügyet, és minden erejökkel teljesíteni iparkodnak a szövetség határozatait. Ezért midenki a szövetségnek, és annak tagjainak solidáris támogatására számíthat, s nyíltan fogja viselni a jelvényt, melynélfogva ő Magyarország ezen nemes czélra törekvő szövetségéhez tartozik. A szövetség lassan és személyválogatással szervezkedik. Konkrét czélokat nem tűz ki feladatául, mert azokat esetről esetre határozzák el, az egyes fiókegyletek helyi viszonyokra s az országos központi bizottmány az átalános közérdekekre vonatkozólag. A körök, kaszinók, testületek és egyletek legalkalmasabb tért nyitnak a szövetségnek híveket szerezni, a miveit középosztály: földbirtokosok, ügyvédek, orvosok, lelkészek, tanárok és tanítók, mérnökök, gazdatisztek, gyárosok, kereskedők, iparosok, gyógyszerészek, köz- és magánhivatalnokok, egyetemi és akadémiai tanulók stb., szóval az összes értelmiség, ezek azon elemek, melyektől a társadalmi reformok terén minden várható. Kizárva senki sincs, aki jellemes ember. Az eszme Pólya Béla kisújszállási ügyvédtől eredt, s Pesten az írói körökben nagy viszhangot keltett. Az értelmiség számos hírneves tagja gyűlt össze tegnap a zenekedvelők termében, s megkezdték az alapszabályok fölötti vitát. Ha ezek meg lesznek állapítva, a vidéken is megtörténik a szervezés. A szövetségnek úgy központi mint a vidéki fiókok működése meglehetős zárt jellegű lesz. A világkiállítás alatt Pest és Bécs közt közlekedő gőzhajókat nem „Visegrád“és „Esztergom“-nak, hanem „Andrásy“és „Katinká“nak fogják nevezni. Kényelemmel lesznek berendezve , a menetrendet aként állapították meg, hogy reggel 5-kor fog indulni Pestről és este érkezik Bécsbe, — másnap ismét reggel 5-kor Bécsből Pestre. — A rombach utczai orthodox izr. templom felépítéséhez még közel 40.000 forintra van szükség, a hitközség tehát elhatározta, hogy a költségvetést és a már eszközlött kiadásokat szakférfiak bírálata alá bocsátja, s ezek fogják meghatározni , helyes volt-e az előirányzat. A kétfejű csalogányt pesti szereplése alatt orvosrendőri vizsgálat alá vették. Kiderült, hogy két tökéletesen kifejlett lényről van szó, s az összekötő kapocs szétválasztása nem lenne valami nehéz operatív. — A pesti egyetemi olvasó kör alapszabályai helyben hagyattak, vagyis a körnek a műegyetem hallgatói is tagjai lehetnek. Elnökül , Závodszky Károly joghallgatót választották. — Nevezetes lopás történt ma reggel Pesten. Ugyanis Tarnóczy Gusztáv, nyitramegyei képviselő, ma reggel 7 órakor vasúton Budára érkezvén, azonnal régiposta utcza 2. szám alatti lakására hajtatott. A holmi lerakása alkalmával az említett ház bejárata alól egy bőrönd, ismeretlen tettes által ellopatott a nélkül, hogy az inas észrevette volna A bőröndben ruhaneműeken kívül több mint 30.000 frtról szóló váltók, a nyitrai takarékpénztár könyvecskéje 2000 frt betétről és mintegy 2000 forint értékű sorsjegyek voltak. — A színházi szerződések egészen az intendás dolgai. Végezze a mint tudja, s mi nem is szólunk ezekhez, legfelebb a tényeket említjük meg. Több lap felszólalt közelebb Szigeti Imre eltávozása miatt, kinek csak oly díjat akartak adni, mint a nála jóval kisebb szerepeket játszó segédszínészeknek. Erre a „Főv. Lapok“ (előre bocsátva, hogy ő utána nézett a dolognak, s hiteles forrás után beszél) azt írta, hogy Szigeti Imrét csak oly szerződési föltételekkel kínálták meg, milyen Benedeké, Náday és Nagy Imréé, azzal a különbséggel, hogy ezek havonkint 50 frtnyi ruhapótlékot is kapnak. Miután e közlemény úgy tünteti föl Szigetit, mint aki túlságos követelésekkel állt elő, megemlítjük az a száraz tényt, hogy Szigeti Imre fizetése 2800 frt, amazoké 3600 frt, itt is, amott is beleszámítva az ugyanegyforma ruhapótlék-pénzt. Szigeti egy évi szerződéssel kínáltatott meg, Nagy és Nádai 3 évivel, oly módon, hogy a jövő évben már 4000 frtot kapnak. A „F. Lapoknak“ az az állítása sem egyez meg a valóval, hogy a Feleki-pár azért vonakodik aláírni a szerződést, mert az ellen van kifogásuk, hogy fizetésük kétharmadát játékdíjakra oszthassa be az intendáns. Az akadályt a szerződések az a pontja képezi, mely szerint aki 3 hóig beteg, fizetésének csak harmadát kapja, ha pedig újabb 3 hó alatt sem gyógyulna meg, a szerződés felbontottnak tekintendő. Minthogy pedig a betegség senkinek sem hibája, ily feltételekkel való súlyosbítása legalább is elégséges a bővebb megfontolásra kivált oly érdemes művészpárnál, mint a Felekiék. — Honvéd-ünnepély Aradon. Az 1849. febr. 8-án Arad város védelmében elesett honvédek emlékszobrának alapját szombaton tették le. Az ottani honvédegylet tagjai az 1849-iki aradi zászlóalj megőrzött lobogója alatt a városház előtt gyűltek össze s onnan indultak a városi hatóság és képviselőtestület tagjaival az ünnepélyre. A szobor felállítási előmunkálatok végett készített sátorban már minden el volt rendezve az alapkő letételéhez, hová is a menet megérkezvén, Dániel Béla az aradi honvédegylet első alelnöke mondott beszédet. A kötelességszerü hálatartozás egy kis részét rója le Arad hű polgársága, — mondá többi közt, — a midőn az 1848—9. év bajnokainak, különösen pedig az 1849. évi február hó 8-án Arad város megvédése és visszafoglalása alkalmával elvérzett hősöknek emléket állít, és azt a jövendő utókornak is átadja. A beszéd után Vörös Pál polgármester egy légmentesen elzárt szekrényt helyezett az alapkőbe, Arad város lakossága nevében, óhajtva, hogy azt ellenséges kéz soha se bolygassa. A szekrényben érezpénzek, magyar bankjegyek, a városi tisztviselői kar névjegyzéke, Aradon megjelenő magyar és német lap aznapi száma, stb. van elhelyezve. Dr. Matavovszki Nándor, honvédegyleti elnök által pedig a még fennmaradt rézpénzek, valamint az utólagosan adott és egy külön edénybe zárt bankjegyek tétettek az üregbe, mely — miután abba még az ezen cselekményről felvett, a városi hatóságnak és a honvédegyletnek tagjai által aláirtjegyzőkönyv is betétett, az erre készített kőlappal befedezvén, befalaztatott. Az ünnepélyen a lakosság is nagy számmal vett részt. — Az orsz. zene és énekakadémia életbeléptetésének érdekében az orsz. magyar daláregyesület részéről egy emlékirat jelent meg, mely e fontos ügyet a képviselők figyelmébe ajánlja, s igen helyes okokkal mutatja ki ily intézet szükségességét. — Megjelent az Ábrányi Kornél által, szerkesztett „Zenészeti Lapok“ első száma. A beköszöntő czikken kívül a következők képezik tartalmát: „A magyar dal és a bécsi világkiállítás." — „Prometheus,“ melyben Liszt Ferencz jellemzi saját symphonia költeményének eszményi tartalmát. Ezután egy nagyobb közlemény kezdődik Ábrányitól ily czím alatt: „A zeneköltészet tudománya.“ Megkezdi azután az orsz daláregyesület emlékiratának közlését egy orsz. zeneakadémia ügyében. Ezt követi: „Népszerűség a zenében.“ „Az orsz daláregyesület rendkívüli közgyűlése.“ Művészeti újdonságok. A lap előfizetési ára egész évre 10 frt énegyedre 2 frt 50 kr, mely összeg Ábrányihoz küldendő : vasutcza 11. sz. — A természettudományi társulat közgyűlése január 15-én d. u. 5 órakor lesz az akadémia üléstermében. — Az álarczosbál a Miklósy színházban szombaton este igen népes volt. A férfiak fekete tömegét is jobban tarkították ezúttal a dominók, jelemezes alakok és egyéb álarcosak, s a páholyoknak szintén volt közönsége. Éjfél körül több tárgyat sorsoltak ki, s ezek közt ,volt egy milliós nyeremény is, melynek sűrű pecsétje felnyitásán elég meglepetést okozott nyerőjének lévén abban egy iize mák. E bálok jövedelmezőnek mutatkoznak a színház pénztárára. — A pesti kereskedő ifjak bálján a háziasszony gr. Szapáry Gyuláné, szül. Festetich grófnő lesz. . .. . — Kegyetlen büntetés. Párisban egy férj neje udvarlóját és akkor lepte meg, midőn ez a légyotton várakozott. Tagadni nem lehetett, semmit. A férj ekkor két dolgot húzott ki zsebéből, egy pisztolyt és egy csomagot. A pisztolyt a nő csábítónak szegezte, a csomag tartalmát pedig az asztalra szórta. Huszonnégy darab piskóta volt az, a legártatlanabb étel a világon, mely még a kanári gyönge gyomrának sem árt. „Ön enni fog !“ — kiáltó menydörgő hangon a fért, a pisztolyt a csábítónak szegezve. Ez meg volt rémülve, s azt hitte, hogy a piskótákban méreg van. De nem volt mit tennie, s enni kellett. Lassan, kelletlenül porozogtatott el már vagy hat darabot, mikor szomjúság lepte meg, s vizet kért. A dühös férj újra agyonlövéssel fenyegette, s a csábító tovább evett. Később is gyakran rimánkodott egy pohár vízért, mind hasztalan. Midőn a 22-dik darabot ette, egyszerre összeomlott, még hebegett valamit aztán meghalt. Megölte a piskóta. — Deák Ferencz és Rózsa Sándor. Mint már említettük a szegedi bűntárgyalások nagyon felkelték a külföldi lapok figyelmét s a német lapok nyomán hűségesen közölnek minden nagyítást. A „Soir“ párisi lap legutóbbi száma ismét Rózsa Sándorról ír, s többi közt elbeszéli azt a több év előtt történt betyár-históriát is, mikor a Dunántúl Deák Ferenczet rablók látogatták meg, és óráját is el akarták venni, de megtudva, hogy Deákkal van dolguk, vissza adták neki. E rablás hőse is Rózsa volt, már t. i. a „Solt“ szerint. — A papi reverendából kivetkőzöttek anyagi gyámolitására Gráczban segély egylet alakult. — Vendégszereplések. A nemzeti színháznál Eöry Gusztáv 3-dik föllépte e hó 15- dikén lesz „Delilában“ . . Mándoky Béla pedig 17-én kezdi meg vendégjátékait, s a következő darabokban mutatja be magát: Ármány és szerelem, Sheridan és „Hamlet.“ . — Miklósy színházában holnap, kedden egy eredeti vígjáték kerül színre: „A politika bolondjai, vagy egy választási komédia.“ Írta Szelíd Vipera, a mi egy ismertebb írónk álneve. A darabban a színház legjobb erői játszanak. A természettudományi Közlöny ez évi folyamának első füzete a szokott választékos tartalommal jelent meg. Főbb cikkei: A víz-