Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-26 / 21. szám
Előfizetési árak Egén évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 6 firt. — kr. Félévre ... 10 „ — „[ Egy hónapra . 1 „ 80 a Egyes számra 10 lerajezár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utoza 6. ez. Itwitni mi kötiünk, lu nem tudjuk, kitől jön. — Kisiratok visszaküldőiért nem Végalkoanak. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el 21. szám. Budapest, vasárnap, január 26. 1873. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza C. ez.) intézemlík. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapeston, nádor-utcza 6. ez. (Légrády testvérek Irodájában). Az előfizetési pénzek helyben ét vidékről Pest, Kíkíny-utcza 9. sz. alá intésen dőkt. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Sz.-Udvarhely, jan. 25. (Az Ellenőr távirata.) Bartha Miklós eddig 2774 szavazatot nyert, ellenjelölt nincs, hátra van még a kitűzött tizenegyből 5 nap. Bécs, jan. 25. (Az Ellenőr távirata.) A Ludassy-Steinbach ügyben ez utóbbit felmentette a bíróság a párbajra hivás és súlyos testi sértés vádja alól. — Az ügyvédi kamara megkezdte a megvesztegethetőség vádjával terhelt Schmidt ügyvéd, városi képviselő ügyében a fegyelmi vizsgálatot. Vádlottat dr. Neuda védi. Bécs, jan. 25. A „N. Fr. Pressének“ távírják Prágából. A cseh lapok felhívást intéznek Prága lakosaihoz, hogy — miután a szerkesztőségek, clubbok és boltok nyilvános helyekül tekintetnek: a magánházakban írják alá az ő felsége elé terjesztendő petitiókat s a gyűjtött aláírásokat küldjék be a szerkesztőségekhez, elég hozzá egy iv papiros csatlakozási nyilatkozattal ellátva. Február 2-ára már 3 meeting van bejelentve és pedig Prágában a Zsiskamezőre, Raudnitzba és Kuttenberg mellé , programmszerüleg a petiók szükségének megbeszélése képezvén tárgyukat. Bécs, jan. 25. Az „ősz. Corr.“ jelenti, miként a német császár valószínűleg junius hó első felében fog Bécsbe jönni, s majdnem bizonyosnak látszik, hogy ugyanakkor az orosz czár is itt lesz. Bécs, jan. 25. Az igazságügyét közölte a bizottsággal a törvényesítési kényszer tárgyában,összehittenquéte eredményét e kényszer hatályát illetőleg, s kinyilatkoztató, miként ez eredménynél fogva a kormány erélyesen ellene szegülni kénytelen a törvényesítési kényszer megszüntetésének. Tekintettel az elért eredmények jelentékeny voltára, a bizottság kifejező kívánságát, állítsa össze a kormány minél előbb az eredmények sommázatát, s közölje azt a bizottsággal. A házszabályokat átvizsgáló bizottság Groszt bízta meg a javaslat szerkesztésével. A pénzügyi bizottságban Herbst az igazságügyi tárca állományának tárgyalásakor a mellett szólt, hogy Csehországon a nemzeti béke érdekében szétválasztassanak a mostani vegyes bíróságok. Az igazságügyér megígéri az idevonatkozó intézkedést. London, jan. 25. A „Times“ -nek távírják Parisból. Franczia- és Olaszország elfogadják Austria-Magyarország békebíráskodását a Laurion-kérdésben, a ha Görögország visszautasítaná, követeiket hazaszólítanák Athénből. London, jan. 25. A katholikus püspökök hoszszú manifestumot szerkesztettek, mely az elégház helyzetét tárgyalja, Német-, Franczia- és Olaszországban, valamint Izlandban s tiltakozással végződik az angol school-board-ok legutóbbi határozatai ellen. London,jan. 25 A franczia császári herczeg legközelebbi hétfőn Pierrefond gróf név alatt lép a woolwichi katonai akadémiába. London, jan. 25. A Times megerősíti a pétervári „Birodalmi Értesítőnek“ közleményeit az ázsiai kérdés eddigi barátságos voltáról, mely azonban ma új pasisba lépett. Reménye, hogy Suwaloff gr. londoni látogatása s a sajtó barátságos magatartása a határkérdés békés megoldására vezetend, de Angolország kénytelen Persia és Afghanistán függetlenségét minden körülmény közt fentartani. Brüssel, jan. 25. A belga bank 41/1 százlékban állapította meg a leszámítolást. Berlin, jan. 25. A képviselőház a külügyérség állománya felett tanácskozván, Bismarck úgy nyilatkozott ez alkalommal, miként a legközelebbi miniszterváltozást pusztán egészségi tekintetek idézték elő; irányváltoztatásról szó sem lehet, ezt Csaba meg nem engedte volna, közte és a többi miniszterek közt egyenetlenség nincsen. Virchow észrevételére kinyilatkoztatá, miszerint egy nem porosz államkanczellárt lehetetlennek tart, s alaptalannak Poroszország aggodalmait a Német Birodalom túlságos megerősödése fölött. New-York, jan. 24. A képviselőház bizottságának jelentése indítványozza, hogy a magánigények kielégítése után fennaradó rész az Alabama-kárpótlás összegéből az államkincstárban maradjon, a történelmi igazság kedvéért meg kell emlékeznünk a tegnapi nap egyetlen jobboldali szónoka Kemény Gábor báró beszédéről is tartalmához és érdeméhez képest lehetőleg röviden. A báró úr szakavatott muzsikus létére az ellenzéki aggodalmak crescendióján kezdte szónoklatát, melytől ezen ouverture után elég naivak voltunk meglehetősen sokat várni, hanem bizony amit mondott, nem sorozható, sem a classical, sem a romanikus zene, sem pedig a jövő zenéjének rovata alá, mert éreztelen diskontja zenének és szónoklatnak egyiránt unalmas volt. Nem is hallottuk, hogy valaki a házban tanulságosnak tartotta volna, kivévén Lónyay grófot, ki mai beszédében, tisztelt barátja Kemény Gábor báró fejtegetéseit érdekeseknek proklamálta. Lónyay gróf elmés férfiú és fáladatos barát. Tette magát, mintha ő trónult volna Kemény Gábor bárótól és nem Kemény Gábor báró tőle. Eszünkbe juttatta az egyszeri maecenást, ki a világba lépő ifjúnak odakölcsönzi frakkját és aztán a társaság előtt elmondja, hogy „nézzék csak, milyen szép divatos és jószabású frakkja van az én fiatal barátomnak.“ De térjünk át Lónyay gr. beszédére, mely egy cseppet se vesztett érdekességéből az által, hogy erősen meg kellett feszítenünk türelmünk húrjait, míg a sor reá került. Az első rész kiválóan polemikus volt, egyenesen és nyíltan Ghyczy Kálmán ellen intézve, ami azonban nem zárt ki egyes többé-kevésbé rejtett oldalvágásokat a kormány ellen. E része beszédének mentegetődzés volt és saját szavaiból lehetne olvasni, hogy habár kiindulási pontja egyszer-máskor helyes volt is, későbbi eljárása mindannyiszor meghazudtolta az előbbit. Mert például teljesen igaz az, hogy Lónyay Menyhért pénzügyminiszter úr 1867- ben ellenezte a vasútépítések azon politikáját, melyet a törvényhozás akkoriban inaugurált, de ép oly igaz az is, hogy később teljesen beletalálta magát ezen irányba és annak nem annyira akadályozójává, mint előmozdítójává lett, és épen a vasutakról beszélvén engedje meg a tisztelt képviselő úr, hogy emlékezetét egy adatra nézve felfrissíteni siessünk. Midőn a nyíregyház-ungvári vasút kiépítésére vonatkozó törvényjavaslatról beszélt, azt mondta, hogy nem is emlékezik, várjon annak tárgyalásánál 1870. évben még a képviselőház tagja volt-e. Igenis, legyen nyugdt a t. képviselő úr, e vasút tárgyalása alkalmával, mely vasút mint mai szónoklatában kedélyesen megjegyzé, „a sors úgy akarta“, hogy két birtokán menjen keresztül, tagja volt még a háznak, sőt a javaslat 22-ik §-ának tárgyalásánál 1870-ki május 18-án fel is szólalt pénzügyminiszteri minőségében, amint ez az országgyűlési napló VIII. kötetének 177. és 178-ik lapján olvasható. H°gy egy másik példát idézzünk, az is teljesen igaz, és Ghyczy Kálmán képviselő úr múlt évi december 17-én tartott beszédében szintén elismerte, hogy Lónyay pénzügyminiszter igen szigorúan megbírálta minisztertársainak előirányzatait, és kezdetben mindig vonakodott az előirányzat keretén kívül proponált kiadási tételeket elfogadni, de később mégis mindig belenyugodott, és ha most magát hibáztatja, azért, hogy ily gyöngeséget árult el, és azért, hogy midőn e ház eféle tételeket elfogadott, nem vált meg miniszteri tárczájától, akkor mi is csak teljesen egyetérthetünk vele,, mert azt hiszszük, hogy ha Lónyay gróf már akkor eljut az önismerete magas fokára, a mellett, hogy jó példát nyújt, az országnak is igen üdvös szolgálatot tett volna. Hanem akkor talán azon nézetben volt, hogy nem érdemes — a többek közt Schwarcz Gyula képviselő úr által is perkorrestált — miniszterkrízist előidézni ily csekélységért, mert hiszen az előirányzat összegén felül az ellenzék indítványozására a ház által megszavazott összegek legfeljebb kétmillióra rúgnak, Ghyczy Kálmán számításai szerint, kit pedig pontos és lelkiismeretes számitónak ismer az egész ország. Lónyay gr. beszédének második részében azon módokat mondta el, melyeknek segélyével az államháztartás egyensúlyát helyreállthatónak hiszi. Nem mondott új vagy megkapó eszmét, financziális arkánumot, (erre csak Kautz Gyulának van kizárólagos szabadalma, de a receptet titokban tartja), hanem ő is a természetes fejlődés, a lehető takarékosság, és az államjövedelmek pontos befolyásának biztosítása által hiszi a czélt elérhetni. Furcsán vagyunk beszédének e részével, mely sok helyes és gyakorlati gondolatot tartalmaz. Lónyay gróf, fájdalom! azon emberek közé tartozik, kiknél nem nézhetjük csupán azt, hogy mit mond, hanem azt is tekintetbe kell vennünk, hogy ki mondja. Midőn 1870. évi május 21-én mint magyar pénzügyminiszter elmondta búcsúbeszédét, melyben utódjának végrendeletileg oly sok helyes és jó tanácsot adott, élénken juttatá eszünkbe az egyszeri katonát, aki erősen állította, hogy ha még 24 óráig nem kell elmarsíroznia a garnizonból, hol már 3 év óta állomásozott, háziasszonya okvetlenül beleszeretett volna; — mindnyájan azt mondtuk, mily kár, hogy nem maradhatott még egy pár hétig miniszter, bizonyosan e szép elveknek megfelelő új irányt adott volna pénzügyi politikánknak. És ime, midőn 1 és fél év múlva viszszajött, mint miniszterelnök, maradt minden a réginél, vagyis inkább roszabbult ahelyett, hogy javult volna. Most ismét áradoznak ajkairól a jó tanácsok, a szabadelvű nézetek, a közigazgatási politikáról, a helyes közgazdászati és anancziai elvek, de minket az előzmények megtanítottak a skepticismusra és mindezen szép és hangzatos szavak hallatára azt kell kérdeznünk Lónyay gróftól, hogy mikor miniszterelnök volt és módjában lett volna, miért nem tette meg mindezen üdvös dolgokat, és miért tette mindig az ellenkezőt? Magával akarja-e elhitetni vagy az országgal, hogy ezentúl máskép lenne minden, ha újra a kormányzat élére állna, és jövőben nemcsak mint képviselőnek, hanem mint kormányelnöknek is „egyedüli irányadója lenne saját meggyőződése és a haza java ?“ A hibák beismerése és a javulás szép dolog, hanem ezen esetben kissé elkésett, és ezt Lónyay gróf maga is érezni látszott, midőn iparkodott, még egész eddigi magatartásának megtagadásával is, minden pártárnyalatnak valami lekötelezőt mondani. Az ellenzéknél korteskedett oly eszmékkel, melyekért az évek óta barczol és melyeknek támogatására valahányszor eddig érveket hozott fel, rendszerint Lónyay grófnál talált legsüketebb fülekre ; a nagy közönségnél az által vélt viszhangot találhatni, ha az adóemelés szükségét — melyet a jelenlegi miniszterelnök úr elég legális és őszinte volt bevallani, kereken letagadta, a deákpárt körében a 67-es kiegyezés gyakori és nem mindig apropos felemlítése által iparkodott visszahódítani egyegy talpalatnyit az elvesztett térből, sőt még a reformpárt halastavába is belebocsátotta a horgot. Szép dolog, tisztelt képviselő úr, az a sokoldalúság, hanem azért mi bízunk benne, hogy mégis igaza lesz azon elmés ötleteiről és bibliai citátumairól ismeretes képviselőnek, ki, mint szavahihető emberektől hallottuk, azon véleményben van, hogy mindezeknek daczára Lónyay gróf mégsem in trabit amplius in regno coelorum. Bérlet 218 szám. Xexnzetl Szlnbánt, Budapesti-vasárnap, január 26. VIOLA. Eredeti népsaimait 5 felv. Báró Eötvös ,Falujegyzője Bociritt regénye után irta Szigeti József. Zenéjét szerzette Bognár Ignácz. Kezdete 7 órakor. Nagy bérlet 65. szám. Kis bérlet. 1. szám. Budai várszinház. Budapest, vasárnap, jan. 26. JULIA. Dráma 3 felvonásban. Irta Feuillet. Fordította Paulay. Ezt megelőzi: A toll hatalma. Dramolet 1 felv. Schlesinger után N. N. Kezdete 7 órakor Az országházból. (de.) Az állammentő eszme még mindig nincs felfedezve. Kautz Gyula ur még mindig rejtegeti a világosságot a véka alatt és gróf Lónyay Menyhért mai beszéde után sem mondhatjuk, hogy: Heureka! Mielőtt tüzetesebben szólnánk e beszédről, mely ma az ■országgyűlésnek a kérvények tárgyalása után fenmaradt összes idejét igénybe vette Buffet Megtörtént. Gr. Lónyay Menyhért bemutatta magát mint radical reformer, ki sürgetőnek tartja a minisztériumok helyesebb beosztását, az igazságszolgáltatás egyszerűsítését a pénzügyi politika tervszerűségét, a népnevelés terjesztését, sőt még azt is, hogy az állam ne legyen minden lében kanál, hanem bízzon egyet mást a polgárok illető köreinek önálló tevékenységére. Hogy ez mind igen szép és megoldandó feladat, azt bizonyára nem fogjuk tagadni itt a baloldalon, hol nem szűntünk meg követelni mindezen reformok létesítését. Hanem hát miért várt gr. Lónyay Menyhért úr ezen hitvallása a mai napig? Vagy tán csak egy részálom volt mind pénzügyőrsége, mind kormány elnöksége ? s amit égető szükség gyanánt hirdet meggyőződése most, annak kivitelére tán nem volt hatalom kezeiben soha? Bizony nem bánnék, ha csak egy roszálomból ébredtünk volna fel, hogy azonban gr. Lónyay Menyhért pénzügyőr is, kormányelnök is volt, az egy olyan rideg valóság, melynek anyagi, szellemi és erkölcsi terheit sokáig megemlegeti a magyar nemzet. De ha kezében volt a hatalom megtenni mindazon helyes dolgot, amit ma elősorolt mint sürgetőt, ugyan minő joggal lép fel velük akkor, midőn a hatalom nincs többé kezeiben? S ha az idei budgeten oly sokat javíthatni mint amennyire gróf Lónyay Menyhért czélozgatott, ugyan minek nevezzük a bátorságot, melylyel a saját kormányelnöksége alatt beterjesztett budget ellen támad? Annyi bizonyos, hogy ellenzéki maiden-speeche nem vádolható semmiféle szemérmetességről. * Hanem hát gróf Lónyay Menyhért kilépett mint frondeur s bár mennyire botrányosnak tartjuk is e szereplést tőle,bukása után ily rögtön és a bukása ellett, tetteivel szemben ,s mégsem lehet ignorálnunk a politikai pártküzdelem alkatrészeinek ezen járulékát sem. Igaz hogy gr. Lónyay Menyhért hirtelen szabadelvűsége iránt nem viseltethetik sem bizalommal, sem tisztelettel a baloldal; igaz, hogy csak a régi szemfényvesztés új kiadásának tekintjük egész reformereskedését; és igaz, hogy csak boszn-politikát látunk javítási dühének egész kitörésében, de nekünk a helyzet elemeivel van dolgunk, melyeket nem lehet mellőzni, s amelyekkel — bármiként erednek — közreműködésbe is sodorhatnak a viszonyok fordulatai, kedvünk ellenére is, figyelmeztetjük tehát a Szlávy-minisztériumot, egész ősszinteséggel és nyíltan — minden utóbbi szemrehányások jogosultságának lehetetlenítése végett is — hogy csak úgy élhet meg, ha többet tesz a reformok terén, mint amennyiről gr. Lónyay beszélt ma. Mert ellenszenvver és rokonszenvem: mi bizony csak a haladás és hazánk közérdekét fogjuk tekintetbe venni minden nagy kérdésnél és fontos szavazásnál, ha mindjárt a lonyaistákkal jutnánk is alkalmilag egy táborba. Örvendeni fogunk, ha ezen eshetőséget kikerülteti velünk a a kormány, azáltal, hogy reformálja polititikai rendszerét gyökeresen, s valódi vezér lesz a magyar nemzeti haladás minden terén; de ha nem reformál semmit, és az eddigi ruszak tömkelegében vesztegelteti nemzetünket, akkor bizony szövetkezünk ellene azokkal is, akiket különben nem igen szeretünk. Mert a politika nem az érzelgések tudománya. Hogy a miénk nem is az alattomosságoké , arra, úgy hisszük, elég bizonyítékul szolgál ezen előleges figyelmeztés nyíltsága is. * E nyíltságból egyébiránt nem csinálunk magunknak semmi érdemet. Mi lehetünk nyíltak, mert pártunknak nincsenek utógondolatai s a mit elveink gyanánt vallunk, annak érvényesülése által hazánk nyerne mind erőben, mind önérzetben. És lelkünkből hisszük ez elvek diadalának kimaradhatatlanságát — előbb utóbb. Ami gr. Lónyay beszédének modorát illeti, az ma jobb volt, mint máskor. Itt ott visszaesett ugyan a régi kellemetlen tónusba, de visszavonta magát idejében mindég. Nem volt nyugodt, de eléggé uralkodott magán. Eltekintve a ténytől miszerint helyzetéhez legjobban illett volna a hallgatás, voltak nyilatkozatában ügyes fordulatok és jó eszmék is. Tapasztalható azonban, hogy most már a csattanós helyek nagyon gyenge viszhangot keltenek azon oldalon, hol minisztersége alatt legüresebb frázisai keltettek legnagyobb tetszést. A beszéd végén azonban kapott éljent is, melyben eleinte csak híveinek csapatkája vett részt önsokszorozó élénkséggel de aztán elvegyült a felbátorodott félénkek bizonytalan hangja is * * A beszédet egyébiránt egész terjedelmében közöljük mai és közelebbi lapunkban, sajnálva, hogy térszűke miatt meg kell szakítanunk. Pauler miniszter értesíti a házat, hogy a belügyminiszter ő excellentiája beteg lévén, stb. Ugyan kérdjük Pauler miniszter urat, nem készül megbetegedni, hogy aztán róla adjon hasonló értesítést a felgyógyulandó belügyér ? A „Reform ma következőleg ítélt: Ghyczy Kálmán ismét nagy pénzügyi szónoklatot tartott, olyat, melyhez az anyagot csak esztendők folytonos és egyirányú municája s hónapok szorgalmas kutatása hordhatja össze. Kerkapoly ellen támadott ő is, és támadása kegyetlen volt és kérlelhetlen. A ház némán hallgatta két óránál tovább tartó beszédét , noha lépésről-lépésre, tételről-tételre számokkal bizonyított Ghyczy minden állítást. A pénzügyi kritikában remekelt, positívum beszédében kevés volt, úgy hogy sok laikus képviselő, midőn eljött a házból, azt kérdezte magától és társaitól, hogy hát mit is mondott Ghyczy tulajdonképen. Ez a laikus aztán elment a Pesti Napló szerkesztőségébe s kiállította ott magáról a lapja által ma reggel kiadott butasági bizonyítványt a következő sorokban: Ghyczy Kálmán beszélt és beszédét teljesen bevégezé. Beszéde nagy volt, hosszú volt, egész volt és mégis a mikor vége szakadt, úgy éreztük magunkat, mintha beszédét el se kezdte, vagy ha már elkezdi, be se végezte volna. Ha van homály a pénzügyi helyzeten, e beszéd azt el nem oszlató; ha már világos a situatio, e beszéd azt világosabbá nem téve. Általa nem ismerjük jobban a múltat és nem vagyunk tájékozottabbak a jövőre. Bolygók. Nagy és örvendetes hírrel szolgálhatunk Európa megszomorodott csillagászainak. Az eltűnt,f elpárolgott és szétfoszlott Biela üstököst, melynek nyomaiért és darabjaiért az égúr minden zugát kikutatják, mi szerencsésen fölfedeztük Konkoly Miklós urat Ó-Gyallán, kinek útbaigazító észleleteiről a lapokban most sokat olvasunk, ne vegye rész néven azt, hogy búvár érdemei ellen sikeres versengést fejtünk ki. Ő látta a nagy csillaghatást, melyben az üstökösnek egyes részei kialvásra fordultak. Mi azonban nemcsak ezt a semmiségbe olvadt sziporkázást láttuk, hanem ráakadtunk az üstökösnek minden szétszórt és szökevény alkatrészeire. Megtaláltuk igenis , mily furcsa elipsisben járnak az üstökösök! — ott az országház néhány padján, részben azon a helyen, ahol korábban az országnak és az ellenzéknek egy elhunyt jelese ült és a honnét most a minisztereket rimánkodva kérik becses tárczáik szívós markolására . — részben egy kissé hátrább--------Avagyhol is ülnek Schwarcz Gyula és Podmaniczky Frigyes urak, alias reformpárt? Kérjük az országgyűlés helyrajzát !Annak a Biela üstökösnek valóban érdekes története van. Mi azt csak úgy akarjuk elbeszélni, mint az illetékes csillagászok állítják, aki talán tendentiásus ferdítést tételez fel rólunk, az utána nézhet a tudományos szakkönyvekben. Nem is oly régen volt, hogy üstökösünket először észrevették. Biela és Gambacht urak — akik egyátalában nem voltak államférfiak avagy politikai írók — rájöttek arra, hogy az új csillag meglehetős rövid időperiódusokban készül a naprendszer egyhangúságát látogatásaival megzavarni, sőt néha jókedvében épen metszi is földünknek sphericus pályáját. A csillag kicsi és jelentéktelen ugyan, de azért földünkön általános rettegéssel gondoltak egy öszszeütközés lehetőségére és többször helyezték kilátásba a világ végét. Az üstökös meg is jelent újra, közel is jött földünkhöz, hanem összetűzés helyett maga repedt meg és szakadt kétfelé. Nevezetes tünemény volt azután, amint az éjnek siámi ikrei ugyanazon pályán haladtak tovább egymás mellett. Az emberek folyton növekedő kíváncsisággal várták újabb megjelenéseiket, de a kitűzött időben mindig csak egy darab, vagy csak épen általános csillagesés volt látható. Most már tudják, hogy a csillag lassan kint millió darabban pattan szét és az aetherben eloszolva tökéletesen semmivé válik. Bizony a tudomány az üstökösökről, melyeket az együgyű hiszékenység roppant katastrophák hírnökeinek tartott, kiderítette azt, hogy ők tisztán lég- és páranemű testek, merő gázokból állanak és a szilárd bolygók vonzóerejének közelségében nyom és hatás nélkül szétfoszlanak. E volt tehát története a szegény reformpártnak. Volt és nincs! Csáky Gyula elpárolgott kassai főispánnak. Schwarz Gyula híg lecsapódások alakjában jutott a miniszteriális atmosphaerába. Kerestük az elmaradt részt: Podmaniczky Frigyest, ki jó ideje gyanús módon nem volt látható. De bekövetkezett a csillaghullás, Podmaniczky megtette a képviselők napidíjainak eltörlésére vonatkozó indítványt. Ez a fénylő czikázás az elenyészés processusában csakugyan nagyszerű tünemény, kevés dolognak van az adva, hogy ne halványan és színtelenül tűnjék el. Podmaniczky „liberális“ reformpárti javaslatot ad be, mely a törvényhozásból kizárja a demokratikus munkát és érdemet, s a függetlenség követelményével indokolja azt, mi épen legtöbbet tenne a képviselői függetlenség egyébként is korlátolt védelmének lerontására. Világos, hogy ez feltűnő megsemmisülés akart lenni. Meg is semmisült, mert a reformpárt, mely Podmaniczky bárón kívül még csak Schwarz Gyula úrból áll, máris kinyilatkoztatta, hogy a javaslat beadásában semmi része nincs. Azt csak Podmaniczky b. tette saját felelősségére. Szegény Biela-üstökös. Sajnáljuk sorsát, de egyszersmind magunk részére kérjük azt a halhatlan dicsőséget, melyre a csillagászatban tett felfedezések, az embereknek e legnagyobb vívmányai, méltán feljogosulnak. — A deákkör pénteki értekezletén a horvát-ügy került szőnyegre, s ezt tudva a tagok nagy számmal jelentek meg. Mindenek előtt Tisza Lajos miniszter fejte ki nézetét a budapesti molnároknak a házhoz intézett kérvényére nézve. Törvénybe ütközőnek látja a kérelem megadását. A többség magáévá tette véleményét. Azután azt a törvényjavaslatot mutatta be, mely a tiszai vasúti társaság egy 1871-iki pótszerződésének beczikkelyészetéről szól. Azután Zsivkovits lépett elő. Németül beszélt. Beszéde a lapokban tárgyalt horvát ügy körül forgott az azzal összeköttetésbe hozott hírekkel együtt. Felemlíti azt a hírt, hogy egy magyart akarnak horvát miniszterré tenni, azt a hírt, mely a horvátok számára királyi biztost rebesget. Nagy megütközését fejezi ki e hírekre vonatkozólag. Ellenkezik ez a horvát-magyar kiegyezési törvénynyel. Ennél fogva indíttatva érzi magát interpellálni a miniszterelnököt, hogy mi szándékai vannak a horvát-ügyre nézve, továbbá van-e tudomása arról, hogy a horvát regmeotáris küldöttség közelebbről összeül. Szlávy rögtön felel a kérdésekre. Orraid, hogy az ügy ily nyugodtan hozatik szőnyegre. Kívánja, hogy e nyugodtság és békés hangulat uralkodjék azok közt is, kiket e kérdés közelebbről érdekel. Zsivkovics első kérdésére, hogy t. i. minő szándékai vannak a horvát ügyre nézve, azt feleli, hogy a legjobbak ; kívánja, hogy a horvátok minden jogos követelése teljesítve legyen és szívén viseli a magyar állam egységének ügyét. Egyébiránt a regmentáris küldöttség eljárásának eredményétől függ minden. Ha ez kedvező lesz, szívéből örülni fog neki, ha nem, a kiegyezési törvény fogja tetteit irányozni. A második kérdésre azt válaszolhatja, hogy a regmeotáris küldöttség hétfőn összeül.Zsivkovits megelégedését nyilvánítja a minisztertől nyert felelet fölött. Ezután elhatároztatott, hogy a költségvetés részletes tárgyalásánál a pénzügyi bizottság előterjesztése sorrendjét fogják szem előtt tartani. Kerkápoly miniszter felemlité, hogy egyes reform-javaslatot készített s kedve volna azt a kisebb bizottmányoknak bemutatni. S ennyei báró jónak látná, ha a pénzügyminiszter terveit, melyeket a deficit fedezéséről készített, idején adná elő, mert azoknak ismete előtt nehéz dolog a budgetet még csak átalánoságban is elfogadni. Többen oszták Sennyey nézetét mire a pénzügyér kijelenté, hogy hétfőn elő fogja azokat adni. Az 54 milliós magyar államkölcsön Londonban megbukott, daczára azon pénzbőségnek, amely a londoni bankot kamatlába leszállítására kényszeríté és daczára azon nagyszerű fogadtatásnak, amelyben a kibocsájtó cégek jó hírneve folytán a japáni 2-400,000 font sterlinget tevő kölcsön négyszeres túljegyzés által részesült. — úgy látszik, az angol-magyar bank sem találta fel a lőport és ajánljuk kormányunknak máskor terveinek kivitelére ügyesebb „faiseur“ őket választani, ha ugyan sikert kíván és nem akarja csökkenteni országunk hitelét a nagy pénzpiacokon. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése jan. 25-én. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Szeniczey Kiss Miklós. A kormány részéről jelen vannak: Szlávy, Tisza, Pauler miniszterek. Alkönyv hitelesíttetik. — Elnök bemutatja a Hunyadmegye feliratát a választási visszaélések meggátlása végett törvényjavaslat előterjesztése tárgyában. Békés mese feliratát a honvédségi szolgálatok tárgyában az 1868. 40. t. sz. 20. §.-ának módosítása iránt, továbbá a Deák Ferencz által bemutatott kérvényét a b.-firredi szeretetház igazgatóságának államsegély iránt ....... Lipthay B. b- benyújtja délmagyarország tanító-