Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-16 / 12. szám

Előfizetési árak Egí® érr» . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 firt. — kr. Felérve . . . 10 „ — „­­ Egy hónapra . 1 „ 80 a ügyes szám­ára 10 fcrajczAr. Szerkesztési iroda. Pesten, nádor-utcza 0. szám. S­zavait nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkoznak. Minden értesitő szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn 8 ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor­ utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Peeten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády test­vérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, Kálviny-utcza 9. sz. alá intézendők. 12. szám. Budapest, csütörtök január 16. 18*73. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, jan. 12. (Az Ellenőr távirata.) A „Presse“ értesülése szerint holnap vagy holnapután jön össze a lengyelek klubbja s tagjainak Zybliekewicznek a Reichsrathból va­ló kilépésre vonatkozó indítványa jeleztetett. BéCS, jan. 15. Az „Oesterreichische Corr.“ jelenti. Az osztrák császári pár­t azonnal Napóleon halálhírének vételével — megbízta a londoni nagy­követet, hogy részvétnyilatkozatát fejezze ki Eugenie csá­szárné előtt. Bécs, jan. 15. (Reichsrathülés.) — A mai ülésben benyujtottak a törvényjavasla­tok a rendőrség és családjaik nyugdíjazása, továbbá a hirdetési bélyegadó megszüntetése iránt. A hivatalnokfizetések szabályozása a pénzügyi, s a dalmát vasutügye az erre kiküldött külön bizottsághoz utasittatott. Az 1873-ra szóló ujonczozási törvény s a pénz- és menetposta-kü­ldemények átszabá­sának leszállítására vonatkozó határozati javaslat vita nélkül fogadtatott el. Arnberg püspök letette mandátumát. Következő ülés csütörtökön. Chislehurst, jan. 15. Ma délben ment végbe Napoleon temetése. A jelen volt tö­meg hallgatag volt s tartózkodott minden demonstratiótól. — A jelen voltak száma 12 ezerre tehető. London, jan. 15. Eddig körülbelől 28.000 személy látogatta meg Chislehurstot. A királynőt Sidney viscount képviseli a te­­metésen. — A királynő Sehuwaloff grófnőt fogadta. London, jan. 15. Tegnap tízezer sze­mély nézte meg Camden­ House-ban Napo­leon ravatalát. Paris, jan. 14. éjjel. A harminczas bi­zottság mai ülésében Larcy felolvasván az albizottság javaslatát, mely megerősíti azon jelentéseket, melyek Thiersnek a nemzet­gyűlésben való­­jelenléte s a felfüggesztő vétó jogának gyakorlata felől már nyilvá­nosság elé kerültek. A javaslat meghatá­rozza továbbá, hogy a jelenlegi nemzetgyű­lés feloszlása után a törvényhozó hatalom két kamara által gyakoroltassák s a vá­lasztmány indítványozni fogja, hogy a má­sodik kamara felállítása iránti javaslat elő­készítessék. Thiers, hosszabb fejtegetésekben ismételve kifejezést ad azon nézeteinek me­lyeket az albizottságban előadott. — Ra­gaszkodik azon biztositékokhoz, melyek az állambiztonsága és az occupatio felmen­tése érdekében kívánatosnak mutatkoz­nak. A törvényjavaslatot némi megszorítások­kal, úgy mint az albizottságban előadta, elfogadja. — A vető jogának gyakorlására kiszabott időt elégtelennek tartja, s egy hó­nap helyett négy havi időt indítványoz erre. Tiltakozik azon formalitás ellen, hogy min­dig üzenet által kelljen a nemzetgyűléssel tudatnia előbb, ha ott szólni akar, vala­mint azon kötelezettség ellen is, hogy ha szólott, a gyüléstermet azonnal el kelljen hagynia. — Kívánja, hogy interpellate ese­tén a gyűlésben jelen lehessen — s köve­teli, hogy a második kamara legalább két hónappal a nemzetgyűlés feloszlatása előtt szervezve legyen, s a jelenlegi végrehajtó hatalom fennállása a nemzetgyűlés feloszla­tásán túl még legalább hat hétre meghosz­­szabbittassék. — Az ülés az elnök eme be­széde után feloszlatott s pénteken lesz a következő. Versailles, jan. 15. Parlamenti körök­ben átalánosan megerősítik, hogy Thiers s a harminczas bizottság között teljes az egyetértés. Prága, jan. 15. „Pokrok“ a bizalmi férfiak klubbjának határozata gyanánt közli: miként szükséges, hogy a cseh községek egy nagy községi testületbe egyesüljenek, mert a mi szétforgácsolt erőknek nem sike­rül : közös együttes működés mellett keresz­tülvihető leszen. Hogy az újévi manifestum üres szó ne maradjon, a nemzeti és politi­kai szervezés keresztülviteléhez kell fogni. Prága, jan. 15. Tegnap egy három eme­letes új épület dűlt össze, mely alkalommal három ember megöletett kettő pedig súlyo­san megsebesült. Pera jan. 15. Ziver bey a szultán el­ső kamarása tegnap Egytomba utazott, magával vivén a khedive fia részére a szul­tán nászajándékát. Odessa, jan. 15. Az orosz biztosító társulat­nál 165.000 rubel erejéig biztosított városi színház leégett. Hanga, jan. 15. A hivatalos „Staats Kourant“ közzéteszi a Belgiummal kötött azon egyezményt, mely szerint az 1842-ik évi szerződés alapján 400,000 frtnyi jára­dék fog tőkésittetni. Továbbá közli a Bel­giumba szállítandó hollandi destillatumokra rótt vámpótlék megszüntetését s az éjszaki vaspálya-társulatnak egy Antwerpenből hol­landi területen át vezetendő vasútépítésre adott concessiot. Bécs, jan. 15. (Hivatalos zárlat.) Magyar föld­­tehermentesítési kötvény 785­0 - Salgó-Tarján 144. — Magyar hitel 176.—. — Magyar záloglevél 86.— Erdély 174.50. Magyar keleti vasút 129.50 Magyar sorsjegy 101.25 Magyar földhitel 112.— M. vasúti kölcsön 99.25. Angol­magyar 97.50.- Franco-magyar b. 100 50 Alföld 172.75 Magyar északkeleti v. 156.— Keleti vasúti elsőbbségi kötv 75.— Porosz pénztári utalv 161.50 tiszai vasút 241.50 Mun. bank 89.— Frankfurt, jan. 15. (Zárlat.) Váltóárfolyam 107.26 1862-diki 96.75 metalliques —. Uj ezüst kölcsön —.— Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —. Uj adómér­tes kölcsön­­ Amerikai 1882-re 96.62 1860-diki sorj­­egy 95.12­­8­4-es 161.—. Lombard 204—. tívjáruléki pa­pír 61.62 Osztrák bankrészvény 1065. Osztrák hitelrész­­vény 351.25. Os­ztrák államvasp. részvény 358.—. 1860-ki sorsjegy 96.— f­erencz József vaspályar. —.—. Győr-grá- CBI —.—.­Évjár­uléki ezüst 65.62. Magyar sorsjegyek — Gömöri vasút r. . Németosztrák bank . Galiczia 243.50. Utóbelv.e — Frankfurt, jan. 15. (Kezdet.) Váltóárf. 107.10 —. Amerikai 1882-re 96.50. Osztrák hitelrészvény 858.— osztrák államvasp. részv. 358.60. Ferencz­ József vasp. —.— Galiériai. 248.75. Évjáruléki ezüst 62 .s/,S- Évjáruléki pap 66.12. Osztrák bankrészvény 351.75. 1860-dik 96. — 1864- iki 162.25 Gráczi Győr. 44.12 Lombardok 201.50. LEGÚJABB POSTA. — A magyar bankkér­désről érde­kes tudni mit írnak Bécsből az „I­nd -b­el g­e“ nek. E lap levelezője jelentvén, hogy az e részbeni alku­dozások végett három magyar miniszter időzik je­lenleg (a levél 8-ikáról van keltezve) Bécsben— s rámu­tatván az ügy bonyolódott voltára, azon nézetének ad kifejezést, hogy előbb-utóbb meg fog kelleni a magyar kormánynak s a nemzeti banknak egyez­niük egymással. „E kiegyezés nem is volna távol — úgymond, ha igaz, hogy a nemzeti bank haj­landó a magyar bank önállóságát el­ismerni. (Még hogy elismerni, en souverain !) A­mint mondják e concessiot (!) megadta a nemzeti bank (!) Megjegyzem azonban, hogy ezt csakis kikötések mellett tehette, mert mi­ndenekelőtt szükséges, hogy a papír­pénz értékegysége — mint ezt Bécsben és Pesten egyaránt belátták — fenntartassék“------(És e fel­fogást s e hangot még természetesnek is el kell ismernünk azon alázatosságteljes magatartás után, melyet pénzüigyérünk a kegyesen konczessiókra haj­landó bank e nagy­ hatalmasságával szemben tanú­sított.) Utolsó hír. Nemzeti színház, Prielle Kornélia asz­­szony ma este lépett föl először hosszabb idő után, Feuillet „D­e­­­i­­­a“ czímű­ drámájában mint Leo­­­nora. Kiléptekor perc­ekig tartó viharos taps fo­gadta, s a jeles művésznő a legnagyobb meghatott­sággal kezdhette meg szerepét. Később is igen sok tapsban és kihívásban részesült, a­mit művészi ábrázolása teljes mértékben meg is érdemelt. Ezúttal lépett föl harmadszor E­ö­r­y Gusztáv is Roswein szerepében. Minden szögletes mozgása daczára is rokonszenves színész, mert van benne melegség, s nem hajhászsza a külsőségeket. Taglej­tése most is a legroszabb volt egész ábrázolásában, s arczjátéka is kevés van, a­mi eléggé kitűnt ab­ban a jelenetben, mikor megtudja, hogy Leonora csak ámította. Az előadás a jobbak közül való volt. A nem nagyszabású szerepeket jól tülték be a nemzeti színház erői. Lendvainé (Mártha), Náday (Carnioli) Komáromy (Sertorius) teljesen összevágón játszot­tak, valamint Niczkyné asszony (a komorna) be­­bizonyítá, hogy kisebb szerepeket igen jól tud be­tölteni. A színház egészen telve volt. Bérlet 210. szám. Klemzeti Színlaáz, Pest, csütörtök jan. 16. A bűvös vadász. Regényes opera 4 felv. Zenéjét szerzette Weber K. Mária. Személyek: Ottokár, herczeg — — — Láng Kuno, herczegi fővadászmester — — Ormay Agata, leánya — — — — Tannerné Anna, Agata rokona — — — Balázsné B. V. Sif'Ai­­ Saby Remete — — — — — Tallián Kilián, gazdag paraszt — — — Bodorfi Számiel, a fekete vadász — — — Gonda 1- ső) Nürnberger A. 2- ik) nyoszolyaleány — — — Roth Amália 3- ik) Sziklay Emma Fogad­ósné — — — — Fürediné Vadász — — — — — Pongrácz Kezdete 7 órakor. Miklósi színháza. Pest, csütörtök, januárius 16. A Politika bolondjai. Eredeti vígjáték 4 felvonásban, írta Szelíd Vipera. Kezdete 7 órakor. A népoktatási törvény revisiója. Bármi rikító festékanyagokat tartal­mazó bögrébe mártotta is ecsetjét a sors, hogy ezermesteri találékonysággal mentől kuszáltabb képet alkosson közéletünk arcz­­kinyomatából: az alapszínek között mind­­azáltal szemre és kedélyre áldásos bűbájjal hat, hogy a közoktatás ügyét vasmarokkal igyekszik megragadni a nemzet. Mátyás ki­rály óta ez az első számbavehető eleven­ség és pezsgés. Az általános benyomás, tehát tagadha­tatlanul imposáns, annál lehangolóbbak a részletcsoportozatok: a hitfelekezetek babo­nás féltékenysége és helyenként metsző kö­zönye, továbbá némely dúsgazdagok és hi­vatalos közegek hanyag tétlensége. Ott a papi tatár alá búj a szűkmarkúság és elő­ítéletes elfogultság; itt a pénzes zacskók sánczai és a hivatalos hatalom áltekintélye alatt pöf­­feszkedik a hazafiatlanság és tág lelkiismeret. A nemzeti erőkifejtés és összhatásnak e szétforgácsolás felé törekvő elemei, hol cy­­nicus egykedvűséggel, hol gúnyos dölyffel kapaszkodnak az 1868-ik évben alkotott XXXVIII. t. sz. szakaszaiba. Ezen körül­mény teljesen kizár minden érvelést arra nézve, hogy a közoktatási törvénynek na­gyon is megvannak szélkakas hajlamai a szétágazó politikai és vallási érdekek sze­rint azon tájra utalni, honnan a szél zúg. Pedig alkotmányos államban a törvényt csak egy vezérszellemnek kell átlengenie. A törvény szentségének és sérthetetlensé­gének ki kell zárni minden kibúvó hézagot, melyen az ellenlábas érdekek be- és kijár­hatnak, s annak czélját illusóriussá tehetik. A közóhajjal tökéletesen egybevág en­nélfogva a közoktatásügyi miniszter azon terve, hogy egy szakértőkből álló bizottság tüntesse fel azon hiányokat, melyek az 1868. évi közoktatási törvényből erednek,­­ s ezzel kapcsolatban adjon véleményes ja­vaslatot a hiányok megszüntetésére nézve. Az 1868-ik évi törvénynek alaphibája az, hogy a szabadelvűségen, mely azon vé­gig vonul, itt ott a különféle politikai frac­­tiók és vallásfelekezetek kéznyomai látsza­nak, ami által egyes pontok hatályossá­gukból kiforgatva, a hajlékony magyará­zatnak és habozó végrehajtásnak nyitottak zárt kaput. Ez eredendő bűn leginkább szembeöt­­lik azon szakaszoknál, hol a tanfelügyelő jogait és kötelezettségeit kellett volna szo­rosan körvonalazni az egyházközségek irá­nyában. A hitfelekezetek gonoszul felbujtott igaztalan féltékenysége és makacssága egész akadályverseny­nyé fajította a törvény pon­tos végrehajtását, úgy hogy egész tankerü­letekben a legernyedetlenebb erőkifejtés is beleunt, belefáradt a sisiphusi munkába. S innen a felekezeti iskolák legnagyobb ré­sze ma sem felel meg a törvény kizalmai­­nak; mind a 8 havi szorgalomidő és gyer­mekek tankötelezettsége, mind a kijelölt tantárgyak tanítása és a tantermek fölsze­relése tekintetében maradt a régi megcson­­­­tosodott slendriánban. Sokhelyütt a felekeze­tek a törvény azon határozott intézkedését is­­ dugába döntik, mely a tanítók elmozdu­­­latlanságáról szól és évi illetéküket a 300 frtnyi minimumban állapítja meg. Sem az 1868. évi t. sz., sem az 1869. év junius havában kibocsátott körrendelet, mely a tanfelügyelők eljárását szabályozza, nem ad elég hatalmat a tanfelügyelő kezébe, hogy a törvény egész szigorát éreztesse azokkal, kik bármi szenvedély behatása alatt az országos törvényekkel paczkáznak, sőt az említett körrendelet csupán „bizal­mas figyelmeztetés“, „szíves kérelem“-re­ jogo­­sítja fel a közoktatási törvény végrehajtó közegeit. Feltűnő hézagokat mutat továbbá a törvény ott, a­hol a községi iskola fel­állításának módozatai vannak megszabva. A felsőbb népiskoláknak felállítását és fenntartását a községeknek 5000 főnyi nép­szám mellett teszi kötelességévé, a polgári iskoláknál pedig már megelégszik azon gyönge kitétellel: „ha anyagi erejök meg­engedd”, noha kézzelfoghatóbb kitétel bizo­nyára csak előnyére szolgált volna az ügynek. Apróbb hiányokat az élet tömegesen tüntetett fel. Ilyenek egyebek közt, hogy a törvény a „rendkívüli esetek“ tág köpenye alatt megengedi 80-nál több gyermek ok­tatását egy szál tanító közbejöttével. Ilyen, hogy az állami egyenes adók 5°/o-a kevés népoktatási czélokra, hogy megen­gedi a felekezeti iskolatanítók segédkezését egyházi szertartásoknál. S ilyen végre, a­mit legelöl kellett volna említenünk, a ta­nítók számára megszabott 300 és illetőleg 200 frtnyi minimumnak csekélysége a tár­sadalmi és életviszonyok mai állapotával egybehasonlítva, s azon intézkedés, mely megengedi a terményekben való fizetést, a­melynek értékesítésével a tanító csak időt rabol, jövedelmei tekintetében bizonytalan­ságnak van kitaszítva, és a községi lako­sokkal összeütközésekbe keveredik. A Trefort által összehívandó szakbi­zottság az 1868-ik évi törvényben egy Eötvös kezei által rakott szilárd épület előtt áll, melynek tetőzetét villám és zivatar megrongálá, vakolatát pajkosság és rész­­akarat lehántotta, egyes oszlopköveit nem mintaszerüleg faragták; de egyszersmind egy épület előtt, melynek minden szegleté­ből Eötvös halhatatlan szelleme susog, s melynek csarnokába legszentebb culturérde­­keink, tehát a jövőt jár búcsúra; úgy javítsa hát helyre ez épület roskadozó alkatrészeit, hogy se a kegyelet, s a nemzetet hala­dásra késztető genius meg ne botránkozzék rajta. Ha ezt szem előtt tartja, akkor a törvény revisiója közművelődésünk tekin­tetében korszakot alkotóvá válhatik. Mi szívvel lélekkel óhajtanánk, ha ha­ladási vágyairól e szakbizottság azzal adna első életjelt, hogy a tankötelezett­­ség óriás fontosságú elvét, az ingyenoktat­ás nem kevésbé mesz­­szeható és nagy horderejű elvé­vel páros­itaná. — A baloldali kör mai értekezletén úgy mint a tegnapin is, a budget tárgyalása volt napirenden, s lesz még több értekezleten is. — Püspökeinket ugyancsak megszállta a tékozlás szelleme. Az egyházi javadalmak elfe­­csérlésének mániája kezdi a szórványosság jelle­gét levetkőzni és elszigetelt példák helyett valami rejtélyes rendszerességgel látszunk szemben állani. A nyitrai és diakovári püspökök díszes duumvi­­ratusa ma már a pécsi egyháznagy személye ál­tal triumvirátussá lett. A „Magyar Újság“ szerint ugyanis a pécsi püspökség óriási kincset képező erdeiből egy roppant terjedelmű darabot adtak el nem­régiben potom összegért egy consortium­­nak, mely a megvett erdőrész maradékát az egész vételárt ötszörösen meghaladó áron engedte át is­mét egy vasúti társulatnak. Már most csak az fúrja oldalunkat, váljon csak úgy sundambundam módjára lőn-e az adás­­vevési szerződés végrehajtva, vagy a kormány jóváhagyásával. Ez utóbbi feltevés nélkülöz min­den alapot a kormánynak a nyitrai püspökkel szemben tanúsított magatartását tekintve; s igy akarva nem akarva az előbbi feltevés gyökerezik tényeken. E tényből aztán, mint ok az okozatból foly, hogy a szerződés érvénytelen. S igy a kor­mányra nemcsak jogérvényes törvények, hanem a következetesség is azon kötelezettséget hárítják, hogy habozás, s minden utógondolat nélkül sem­misítse meg az egész adásvevési manipulatiót. Ezt parancsolja az egyház java, ezt az ország nem­­zetgazdászati érdekei. Bécs, jan. 14. saját levelezőnktől. (J. S.) A birodalmi tanács holnap fog ösz­­szeü­lni, hogy megkezdje ez évi munkásságát és új ülésszakát. A helyzet a múlt ülésszak bezárta óta sokban változott: akkor e választási reform elfogadását kétségesnek hitték, ma már bizonyos­nak.­­ A szlovének pár nap előtt tartott laibachi népgyűlésükben ugyan kimondták, hogy ők nin­csenek a birodalmi tanácsban való részvét mellett de nagylelkűen kimondták azt is, hogy képvise­lőiknek semmi határozat által nem akarnak prae­­judicálni. A klub e határozata folytán tehát min­den képviselőnek egyéni meggyőződésére bizatik, vájjon részt vegyen-e a birodalmi tanácsban, vagy nem. A club ezen határozata tökéletesen hasonló ahhoz, melyet a reichsrath megnyitása előtt hozott. S e szerint ítélve, nincsen semmi kétség benne hogy a szlovének el ne foglalják képviselői helyüket. — A tiroli képviselők megjelené­sére szintén lehet számítani, a dalmaták is eljönnek s a reform mellett szavaznak. A lengyel­­­e­k megjelenését pedig a fendál-ultramontan új­ságok sem tagadják. A belügyminiszter tehát nyu­godt lélekkel teheti le reformmunkálatát a ház asztalára. Az új ülésszak munkás tevékenységét első­sorban a közigazgatási törvényszékek felállí­­­­tásáról és a hírlaphirdetési adó eltörléséről szóló törvényjavaslatok mellett, a sokszor említett vá­lasztási reform fogja képezni. A választási reform codificatiója már annyira haladt, hogy valószínű­leg f. hó. 18-án fog benyujtatni. A reformnak Ga­­licziára vonatkozó részleteit — egy clubhatározat miatt, mely eltiltja a lengyel képviselők hozzájá­rulását — nem a lengyel képviselők dolgozták ki, hanem maga a kormány, támaszkodva gr. Gol­n­­hovszky helytartó, s egyes hatóságok informácziói­­ra. — a birodalmi tanácsban a választási reform ellen a két párt ily számú caharja lép egymás ellen a küzdtérre: alkotmányba 155, ellenes 114, kétséges szavazat 64. Természetes az utóbbiak magatartása fogja a javaslat sorsát eldönteni, de merjük hinni, hogy a kormány már előre kellőleg informálva van a győzelmes eredmény felől. A delegácziók az eddigi hivatalos tudósítások szerint márczius 15-kén ülnek össze. Illetékes körökben azt állítják, hogy ha a bizottságok ekkor épen meg nem kezdődnének, azok bezárása ápril végén mégis okvetlenül bekövetkeznék.­­ Jelen­leg már szorgalmasan dolgoznak a 74-ei közös kiadások projectálásával, melyben valahára a kato­­naság költségei normal-bu­dget alakjában fognak szerepelni. A holnap megnyitandó birodalmi tanács ülé­sére Csehországból is megérkezett a képviselők nagyobb része, a­kik ma este clubhelyiségünk­ben értekezletet tartanak. — Ugyancsak ma volt egy miniszteri tanács, melyben a miniszterek tel­jes számban vettek részt. Értesülések szerint e konferenczián a választási reform véglegesen meg­­állapítatott, s egyszersmind egy tárgyalási sorozat nyújtatott be, mely a birodalmi tanács következő ülésszakának tárgyait fogja képezni.­­ A teg­napra tervezett Národni beseda rendezői Prágában csúnyául felsültek. Ebálczélja lett vol­na, a két cseh párt demonstratív kibékülése. Azon­ban az estély kevés notabilitás által volt látogat­va. Prágai tudósítások szerint ma új ülést hirdet­tek a beseda rendezői. a határozatáról még nincsenek tudósításaink, egy része nincsen megelégedve, főleg mert a pol­gári házasságra vonatkozólag nem találnak ben­nük semmit. Ez nézetem szerint legalább is nagy túlzás, mert a polgári házasság behozatala önként követ­kezik , az természetes folyománya ama három tör­vénynek, mely a papság nevelésével, alkalmazta­­tásával­ és az egyházi ügyek számára felállítandó törvényszék rendezésével foglalkozik. Úgy látszik, a szabadelvű sajtó egy részénél sokkal jobban felismerte ama javaslatok hordere­­jét maga az ultramontán, a jezsuita párt, mely végső vonaglásában már azt sem tudja, mit csinál, egalább is nagyon ügyetlenül lép fel. S midőn Malinekrodt a cultusminiszter beszéde után megjegyzi, hogy az állam el fogja érni a bé­két, igen a külső lealázás és rabigába hajtás, s a belső revolutió felidézése által a kath. egyházat fel­oszlatják s a temető békéjét állíthatják helyre. Annyiból csalódott, hogy ily törvények által a je­zsuita fondorkodásnak és egyházi hatalmaskodásnak vége vettetik, de maga a kath. egyház, a hit, a vallás újabb erővel léphet fel s virágzóbbá válhatik mint valaha, ha működési tere pusztán Krisztus erkölcsi tanainak hirdetésére, a nép erkölcsi neve­lésének terére fog szorítkozni. Az egyházi, a pápai s a jezsuita világuralom, persze ennek mind vége! Por és hamu vagyunk. A f. hó 10-ei országgyűlésen Mallinekrodt képviselő interpellálta a belügyminisztert, vájjon micsoda jogon tiltották el a napi sajtónak a pá­pai allocutió közlését s micsoda jogon confiskál­­tak több lapot. Az ultramontán párt ez ügyben könnyen számíthatott volna győzelemre, mert tagadhatatlan, hogy a confiscate, kivált ez ügyben, ügyetlen eljárás volt, de azon modor, azon hang, melyen említett képviselő interpellátióját intéző, önmagá­nak ásta meg a sírt, melybe már most társaival együtt eltemetheti magát. Mallinekrodt képviselő nem annyira a sajtószabadság érdekében szó­lalt fel, mint inkább gyalázó szavakat használt a kormány és többek ellen s a pápai allocutió mel­lett kardoskodott mely csupa igazságot táplál, s melynek igazságáról a kath. nép úgy is meg van győződve. (Erre átalános kirézas támadt). Ha a pá­pai allocutióban titkos machinatiókról van szó, akkor figyelmeztet a szabadkőművesek titkos földalatti dúló tevékenységére, a cultusmi­­niszternek az ó-katholikusok iránti viszonyára, da­czára, hogy az oly keveset tud a katholikus dol­gokból, miként minden theologusvizsgálaton meg­buknék. (Átalános kaczaj.) Engelhen képviselő a kőműves-páholyokat ve­szi védelmébe, s nem tudja megérteni azon felfo­gást, mikén­t dolgozhatnának a szabadkőművesek a revolutió javára, midőn régi időtől Nagy Frigyes óta a királyi ház számos tagja mindig e társulat­hoz tartozott. Teljesen biztosította ez ügyben a kormány­nak a győzelmet Lasker képviselő; ő és pártja mint szabadelvűek tudvalevőleg a sajtószabadság barátjai, midőn tehát Lasker megjegyzé, hogy a miniszter eljárását sem törvényesnek, sem okosnak nem tartja, de ez teljesen mellékes azon beszéd ellenében, melyet Mallinekrodt tartott, mely a felkelés nyilvános hirdetése az ország törvényei ellen. (Élénk helyeslés.) Midőn tegnap, úgymond a miniszter a lelkészek nemzeties neveléséről szólt, gunykaczajt hallottunk a centrumban; oly any­­nyira nemzetietlenek már azok, s önök tegnap újra bebizonyíták, a­mit sok külfölditől hallottam, hogy a német clerus a legnemzetellen­esebb az egész világon. Ha nem szűnnek meg önök magukat Ró­mával identifikálni, akkor — akarat­ok ellenére mindinkább elfordulnak azon nagy nemzeti irány­zattól, mely hála az égnek, a német nép nagyobb részét­ lelkesíti. Lasker szavait általános élénk helyeslés kö­veté s az ultramontán párt­rész ügyetlen haditac­­tikája következtében ez ügyben is vereséget szen­vedett. A folyó há­z­ ki ütésből még felemlítendőnek tartom Gt. Roon beszédéből, hogy nézete szerint 8—9 miniszter között mindig lehetnek eltérő né­zetek. Hány töredék létezik a házban, nem jobb-e tehát, ha a becsületes emberek nagy pártjáról szól, a becsületest nem erkölcsi, hanem politikai szempontból értve. Továbbá Roon nem tartozott a kerületi törvényjavaslat ellenzőéhez (a helybeli sajtóval egyezőleg mi is ezen álvéleményben vol­tunk) sőt ellenkezőleg. Egyedül öreg kora miatt akart lemondani miniszterségéről,­ de királyának óhaja megváltoz­tató szán­dékát. A kultuszminiszter az egyházi törvények be­nyújtása alkalmával hangsúlyozd, miként a kor­mány teljes erélylyel és szigorral akarja a függő egyházi kérdéseket rendezni, hogy végre békéje legyen. Főczélul van kitűzve, hogy az egyház és különféle testületeinek bíráló helyzete szabályoz­­tassék, az állam jogai és törvényei, melyek több évtized óta az egyház irányában elhanyagoltattak, ismét teljes érvényre juttassanak és biztosítani akarja minden állampolgár egyéni szabadságát stb. A benyújtott törvényjavaslatok oly természe­tűek, oly határozottak, oly világosak, hogy most egyházi ügyekben a porosz kormány szándékáról tovább kételkedni nevetségesnek tartanám, itt többé megállapodás nincs, a kormány csak előre, de hátra nem mehet 1873. január hava nevezetes lapokat fog elfoglalni a történelem könyveiben s meg vagyunk győződve, Poroszországot követni fogják rövid idő múlva Európa többi államai s a világ meg fog szabadittatni egyik legégetőbb, legfájóbb se­bétől, meg fog szabadittatni azon rákfenétől, mely alapját képezi a világ minden egyéb bajának. Berlin, jan. 2. (Saját levelezőnktől.) A benyújtott egyházi ügyek rendezésével foglalkozó három javaslattal a szabadelvű sajtó Dr. Cseh Károly orvos úrnak. Csak ma tudom meg először, hogy az „El­lenőr“ 289. számában Cseh Károly orvos úr gyógy­kezelése alá von, és hogyan ? cum ira et studio ront nekem, hogy vértes lovaggá kuruzsoljon. Az epés kifakadás fegyverét magamtól eluta­sítva, annak kezelését orvos úrra bízom. D­­r. — A Diákkör holnap délután tartandó értekezletén kezdi meg a budget tárgyalását.

Next