Ellenőr, 1873. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-01 / 26. szám

_ _ Előfizetési árak ífe, ^vr® • • 20 fii. — kr. Évnegyedre . . 5 öt. — kr. ®1®Tre • • • 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 ,- Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, uádor-uteza O. ez. Semmit lem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn b ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. as.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza ti. iz. (Légrády testvérek irodai ábon). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pert, bélviny-ntoia 9, sz, alá V intézendők. 26. szám. Budapest, szombat, február 1. 1876. Y. évfolyam. TÁVIRATOK. BéCS, jan. 31. (Az „Ellenőr“ távirata.) A „Pressét“ arról értesítik Prágából, hogy Zsiskowba katonaságot szállásoltak be, mi­után az ottani polgárikor elnöke már is ki- kitüzte Zsiska-hegyére a „tábor“-gyűjtő lobogót. A hegyet szinte katonaság fogja occupálni. Zágráb, jan. 31. (Az Ellenőr távirata.) „Agramer Zeitung“ mai száma egy dü- iíös piszkolódó czikket közöl, melyben Mi­hailovich érsek, Mollináry tábornok, Zuvich éfe Zsivkovics hétszemélynökök, Kussevics és Kraljevies főispánok ellen kel ki csúszó-má­szó renegátoknak nevezvén őket, gyanúsító kifejezésekkel szaturált stylusban. A czikk nagy feltűnést és megbotránkozást keltett, s valószínűleg recriminatiókra ad alkalmat. BéCS, jan. 31. A képviselőház mai ülé­sén Jesernigg vasutügyben interpellál; Weiss jelentést test tesz a munka vagy szolgálati dijakra vezetendő végrehajtásról szóló tör­vényjavaslatról; Mayerhoffer ellene nyilat­kozik a bizottsági jelentésnek, s a törvényt egyoldalúnak s nem a közgazdasági viszo­nyok kényszerűségéből kifolyónak tartja. Napirendretérést indítványoz. Sturm Mayer­hoffer nézetei ellen felhozza, hogy a tör­vény az igazság humanitás és közgazda­ság elvein alapszik. Kuk Mayerhoffer né­zeteit pártolja, mig az igazságügyi minisz­ter a ház élénk helyeslése közt czáfolja, a javaslat ellen felhozottakat; mire az ülés véget ért. London, jan. 31. A birminghami fegy­vergyárak, hallomás szerint 2 millió lőfegy­verre kaptak megrendelést Németországból; — a fegyverek szerkezete titokban tar- tatik. Berlin, jan. 31. A képviselőház mai ülésén 262 szavazattal elfogadtatott a 16-ik alkotmány- czíkk megváltoztatása iránti törvényjavaslat. Ez al­kalommal hivatkozott a cultuszminiszter az erme- landi és paderbomi püspökök magaviseletére s ki­mutatta, hogy ilyennel szemben az államjogait ha­tározottan körvonalozni mulhatlanul szükséges. Versailles, jaD. 30. (este). A nemzetgyűlés ma a háború ideje alatt Lyonban kötött szállítási szer­ződéseket tárgyalta. Chamtl Lacour volt lyoni pré- fect ellenzi e ház előtt fekvő jelentést, mint politi­kai szenvedélyesség szüleményét. Bukarest, jan. 30. Az uj egyházi törvény alap­ján ma három püspököt választanak a kamarák. Cadix, jan. 31. Az ide megérkezett „Murilló“ gőzöst egész bizonyossággal a „Northtleet“ el- sülyesz tőjéül ismerték fel. Bécs, jan. 31. (Hivatalos zárlat.) M. földteherin. köt­vény 79.—, M. vas. kölcsön 98.40, Salgó-Tarján —, An- glo-magyar 97.50, M. hitel 179.50, Franko-magyar b. 98 25, Magy. záloglevél 85.75, Alföld 172.—, Erdély 172, Magy. éjszak.kel, vas. 157.75, Magy. kel. vas. 125.50. Kel. vas. el­sőbbe, kötv. 75,65|Magy sersjegy 102.75, Tiszai vasút 236 50. Magy. földhitel 108.—, Municipal bank —.—, Bécs, jan. 31. (Zárlat) Hitelrészvény 332.50, Anglo- osztr, 301.25, Galicziai 229.—. Lombard 193,75 Állam-vasút 332.50, Trammvay 366, Rente 67.35. Hitelsorsjegy 186.—, 1860. —.—, Napoleon’dor 866,50 1864. 147,— Arany 512, Ezüst 107.50, Frankfurt 91.90, London 108.90, Magyar» sorsjegy 102.50, Porosz pénzutalv. 162.50, Váltóbank 323 Török sorsj. 77.45 Berlin, jan. 81. (Zárlat.) Galicziai 105.75 Államvasp. 204,75 Lombard 119.75, Papir-jöved. 62.25, Ezüst-jöved. 65 Hitelsorsj.* 118.25, 1860-as 98.50, 1864-es 93.50, Bécs 91.12 Hitelrészvény 203,50,'Romániai 15.25,’M. sorsj. 64. — . Berlin, jan. 31. Búza 82.75, 83.50, 83, rozs 57.50» '57.25, 56.12. Zab —.—, 45.—, Árpa helyben —. Olaj 22.75, 22.62, 23.69. 2475. Szesz 18.08. 18.13. 18.22. Berlin, jan 31. Galicziai 105.75, Államvasp. 204.25 Lömbard 119.— Papir-jöved —, Eziist-jöved. —.—, Hi- telsorsj. —1860-as —, 1864-es —, Bées , Hitelrészvény 204.)5, Romániai 44.—, M. sorsj. —.—. Paris, jan. 31. (Kezdet.)i3%-es jöv. 54.30, 4,/2°/0-es jövedék —.—, Olasz jövedék 65.65, Államvasut 773.—, Cre­dit mobilien —, Lombard 438, Consolok —.—. M. köl­csön —.—, Ejszaknyugoti vasúti —.—, M. kel-vasut —.—, 1871-ki kölcsön 86.75, 1872-ki hölcsöu, 88.80. Paris. jan. 31. Liszt 69.75, 72.72, 70.50, Repczeola 97.75, 97.75, 9850. 99 .—, Lenolaj 94, 96, 50. Szesz '55.56, 57.—, —.—, Finomított czukor 158.—. Paris, jan. 31. (Zárlat.) 3 es jöv. 54.30, 4 — es jövedéó—.—, Olasz jövedék 65.65, Államvasut 773.—, Cre­dit mobilienj—.— Lombard 438, Consolok —M. köl csőn —.—, Éjszaknyugoti vasúti —.—, M. kel-vasut — .— 1871-kl kölcsön 86.75, 1872-ki kölcsön, 88.80. Boroszló, jan.31. Búza —.—, rozs —, zab —.— olaj 22.33, tavaszi 22.50, szesz 17.50. 17 33, Antwerpen, jan. 31. Petroleum 45.25 Frankfurt, jan. 31. (Kezdet,) Váltóárf. Bécsre—.- Amerikai 1882-re 96 50 1860--Lombard 208.75 Évjáruléki papír —.— Osztr. Bank részv. —.— Osztr, hitelrészv, 358. Osztr. államvasp, részv. 357 — 1865 —. — Galiczai — .— Évjárulék eöüst —Győr-Gráczi —.— Frankfurt, jan 31. (Zárlat) Váltóárf. Bécsre 10 - Amerikai 1882-re 96 — 1860 06 — Lombard 201 — Évjá­ruléki papír 612 - Osztr. Bank részv. 1040 Osztr. hitel - részv, 354 — Ősztr. államvasp. részv, 553— 1864 161 — Galiczai 245 — Évjárulék ezüst 65 — Győr-Gráczi-.— Nemzotl SzlxűtLágs. Budapest, szombat, február 1. VI-dik rendkívüli előadásul, fölemelt helyárakkal : F I D E L I 0. Nagy opera 2 felv. Zenéjét szerzetté Beethoven L. Személyek : Fernando, miniszter — — — — — Tallián Pizarro, állam-fogház parancsnoka — Bodorfi Florestan, fogoly — — — — — Ellinger Leonora, neje, Fidelio név alatti— — BENZ A I. Rocco, tömlöcztartó — — — — •— Köszeghy Marcellina, leánya — — — — — Human A. Jaquino, kapus — — — — — — Pauli Tiszt — — — — — — — — Vincze Foglyok, őrök Nép. Kezdete 7 órakor. Nagybérlet 67. szám. Kisbérlet 3. szám. V ársz inHáz. Budapest, szombat, febr. 1. Ármány és szerelem. Szomorujáték 5 felvonásban. Irta Schiller. Fordította Szenvey J. Kezdete 7 órakor Miklósi színháza. Budapest, szombat, febr. 1. A irapezunti herczegnő. vagy: egy komédiáacsalád élettörténete. Kezdete 7 órakor. Budapest, január 31. Abban a rövid válaszban, melyet a pénzügyminiszter Tisza Kálmán beszédére adott, állami és társadalmi viszonyainknak egy hovatovább elfekélyesedő sebe érinte­tett. Kerkapoly kiemelte, hogy az ország­nak sok polgárában nincs meg az áldozat- készség, mely az állam iránt tartozó köte­lezettségeket híven és pontosan teljesítse. A kincstár érdekei minden oldalról károsít- tatnak, az adóhátralékok mennyisége óriási mérveket kezd ölteni, és nemcsak az egyes polgárok, de egész testületek, községek és városok gyakorolják makacsul és követke­zetesen azt a bűnt, mely az államtól csak követelni szeret, ellenben a tartozások alól még jogtalan módon is szabadulni igyek­szik. A baj kétségtelenül súlyos és igen szo­morú volna, ha annak elharapódzását va­lahol közönbös részvétlenség fogadná. Mi értjük a pénzügyminisztert, ha a hazafiak­hoz pártkülönbség nélkül intézte szavait, hogy a polgári kötelességérzetet mindenütt felébreszteni törekedjenek. Sem az erkölcsi eltompulás nem ért még oly fokot, sem a nézetek ellentéte által szült elfogultság nem oly nagy, hogy az ország vezető értelmi­ségében találkozzék rész avagy árnyalat, mely félreismerje azt: minő maradandó és talán helyrehozhatlan csapások sújthatják az országot, mily erkölcsi és anyagi veszé­lyek élhetik túl a mai kormányrendszert és fenyegethetik a haza jövőjét, ha fajunk meggyökerezett szokásává válnék az állami együtt lét elemi feltételeit figyelmen kívül hagyni. De mikor a pénzügymiszter a baj el­hárítására az összes pártok közreműködését akarja igénybe venni, mikor a jobboldal közlönyei hazafias kezdeményezésre szólítják föl az egyeseket: helyén volna az is, ha a kormánypárt magába szállana, és önlelkiis- meretének számot adna az okokról, melyek a kóros állapotokat felidézték. Mert nem elég tudift azt, hogy a baj immár összes nemzetgazdasági és hitelviszonyainkra gya­korolja öldöklő hatásait, és mindnyájunkra veszélyt hozhat; a gyógyításnak is megvan a maga határozott módszere, melynek fel­ismerése nélkül hiába tanúsítunk segítő jó­akaratot, ha még oly hangos jajveszékelés­sel töltjük is be a levegőt. A homoeopathiá- nak az orvosi tudományban nagyszámú ba- rátjai lehetnek, de a politikában még sen­ki sem állította fel azt a tételt, hogy ugyanazon rendszer és eljárás, mely meg­rontotta a nemzetnek erkölcsi és anyagi épségét, azt egyszersmind orvosolni is képes legyen, mihelyest a fájdalmas érzés öntu­datára jut. Ilyenkor bizony nem csodálkoz­hatnak, ha kormányfénfiaink irányában föl­merült a kérdés, vájjon illetékesek-e ők a segítséget igénybe venni? Meg lehet szokni azt, hogy egy kormányrendszer öröklött bű­nére a hallgatás fátyolát borítsuk; de azt nem várhatja senki, hogy a nemzet elhárí­tani igyekezzék a káros következményeket, ellenben fentartani segítse a szülő okot, mely azokat újból és újból létrehozhatja. Távolról sem állítjuk azt, hogy egye­dül a deákpárt s a kebeléből származott kormányok politikája képezné kútfejét az atalános hanyatlásnak, mely a hazafiui lel­kesedés, polgári kötelességérzet és a köz­ügyek buzgó szolgálásának tekintetében or­szágszerte észlelhető. Tudjuk azt, hogy az állam iránt tartozó kötelezettségek gyűlő- lése és az ellenséges indulata kincstáriránt egy korábbi időből veszi származását, mi­dőn törvénytelen és nemzetellenes kormányok a folyton szaporodó terhek fejében csaknem vérig^ sanyargatták és jogaiból kifosztották az adózó népet. De épen ez bizonyítja egy­részt, hogy a nemzeti ellenszenvnek forrása nem oly jogosulatlan s jelölhette meg más­részt a következett alkotmányos kormányok­nak azt a határozott utat, melyet követniük kelle, hogy a nemzet áldozatkész támoga­tását tapasztalhassák minden téren. A nem­zetnek látnia kellett volna, hogy az állam nem az, a mi volt az absolut korszakiján, hanem mindnyájunk ellensége és zsarnoka, nem az a közület, műövnek érdekei min­den egyes polgár érdekeivel azonosak. De a jelen kormányrendszernek számos bűnei és hátrányai közül nem az utolsó és erkölcsi­leg talán a legkárosabb az, hogy az ország polgáraiban egyátalában nem fejlesztheti az állami közösséget alkotó kapcsoknak élénk felfogását. Vagy fejlődhetik-e az államérde­kek helyes átértése ott, hol a nemzet saját legfontosabb szükségei fölött nem határoz­hat szabadon; ott, hol untalan uj áldoza­tokat igényelnek oly érdekekért, melyeket az ország magáénak nem ismer? Lehet-e azt várni, hogy a polgári kötelességek szívós érzete verjen gyökeret a nemzetben, ha azt látja továbbá, mint nyernek tanyát kor­mányzatunk közelében a szédelgés és önér­dek, melyek az állam rovására buján élős- ködnek. Idegen érdekek uralma a nemzet ér­dekei fölött és a magán önzés győzelmes ver­sengés e az állam követelményei ellen : ez képezi politikai állapotainknak kettős érem­oldalát ; csodálkozhatik-e azután valaki, ha az absolut korszakban elvetett mag nem veszett el ? A történelem eléggé tanúsítja, hogy minden' oly államban, melynek alkot­mánya és kormányzata idegen és magán ér­dekeknek engedett befolyást; az állam kö­telékei meglazultak és a közérdeket vagy kizsákmányolták, vagy megtagadták; kiki tehetsége és hatalma szerint. Itt rejlik a bajnak valódi oka, nem pedig nemzetünknek vagy fajunknak egy specziális hibájában és jellemfogyatkozásá­ban. Ezért maga az anyagi szigor nem so­kat segíthet ; ezt az absolut kormány tel- hetőleg alkalmazta, de végeredménye csakis az átalános elfajulás és a társadalmi kap­csok felbomlása lehetett volna. Erkölcsi té­nyezők szükségesek a javulás előidézésére, s ezeket kéri a pénzügyminiszter valamennyi magyar párttól. A pártoktól nincs is mit tartani, senki sem vádolhatja az ellenzéket avval, hogy a nemzet ferde hajlamait és a kormányra hárult kellemetlenségeket elő­nyére felhasználni törekedett. A boldogult Nyáry Pál volt az, ki az ország házában a legnagyobb kíméletlenség­gel ostorozta a könnyű lelkiismeretet és lauy- haságot, mely a kincstár érdekei irányában szokásossá vált. De a nemezis ujjmutatását láthatjuk abban, hogy valahányszor egy kormány az általa okozott bajok megszün­tetésére az összes pártok közreműködését veszi igénybe, épen az ő részvéte az, mi­nek mellőzése lesz első sorban szükségessé. A kormány a pártoktól és a nemzettől kér segítséget; a pártok és a nemzet a valódi segítséget épen a kormányrendszer megvál­toztatásában fogják látni. Pártunk mindig kész erkölcsi befolyásával a nemzet köte­lességérzetének felébresztését előmozdítani; de legkevésbé sem zárkózhatik el a meg­győződés elől, hogy a valódi javulást csak az fogja meghozni, ha a jelen kormány szelleme és elvei helyébe saját elveit és szellemét léptetheti. Közreműködésünket ké­ritek ? Mi nemcsak jóakaratunkat, de el­veinket és programúi unkát ajánljuk föl, me­lyek a leghatályosabb segítséget bizto­sítják. Aggodalmunk épen az, hogy a jelen kormányrendszer tartós uralma végkép ki­ölheti a nemzet jobb ösztöneit és a jóváté­tel azután jobb elvek, jobb intézmények és jobb kormányzat mellett sem volna lehet­séges. Ennek elhárítása az, a mi minden hazafinak egyformán szent kötelessége. Igen, mi is azt hirdetjük, kogy mindenkinek be­csületbeli tartozása a törvényesen megsza­vazott adókat megfizetni. Mi is érezzük a bosszúságot és szégyent a fölött, hogy a külföld kőlcsöneihez vagyunk kénytelenek folyamodni, midőn kötelezettségeink pontos teljesítése által magunk erejéből enyésztet- hetnők el az államháztartás deficitjét. Az ország polgáraihoz intézzük felszólításunkat, gondőlják meg jól, hogy az adók fizetése a leglényegesebb kihatást gyakorolja hit3lünk- re és az államgazdasági felvirulásnak min­den közegére, hogy továbbá a felen kor­mány egy alkotmányos kormány, melyet hibái és vétkei daczára egyedül csak törvé­nyes eszközökkel szabad megbuktatnuk. Más részt a kormány és az uralkodó párt is ve­gyék mindenkór tekintetbe, hogy azon intéz­mény vagy intézkedés, mely legjobban lát­szik megfelelni a pillanat op portunitási kel­lékeinek, gyakorta a legkárosabb kihatást gyakorolhatja a nemzetnek jövőjére. — A magyar -horvát regnicolaris bizottmány magyar részének tagjai e napok­ban főleg a pénzügyi adatok összeállításával fog­lalkoznak, melyek most szolgáltatnak ki a kor­mány által a bizottság rendelkezésére. A „P. N.“ , úgy értesül, hogy a jövő hét végén összes ülés j várható, melyben a magyar tagok előterjesztik vé­leményüket a horvát munkálat fölött. — A zalavári apátság visszake- belezése. A hivatalos lap mai száma jelenti: Ő cs. és Ap. kir felsége, a vallás- és köz oktatásügyi miniszter előterjesztése folytán, f. évi január hó 27-én kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben, megengedni méltóztatott, hogy a szt. Adorjánról czimzett zalavári javadalmas apátság, az ausztriai gottwitzi szerzetből kikebelez­te tvén, ezentúl az utóbbitól független magyaror­szági apátságnak tekintessék. Az e czélból teendő további lépések megté­telével ugyancsak a vallás- és közoktatásügyi miniszter bízatott meg. Az országházból. (—e.) Csalódtunk tegnapelőtt, midőn ugyanezen helyen kifejeztük reményűnket, hogy az 1873-ki költségvetés tárgyalása már a tegnapi napon be lesz fejezve és a mai ülésen kezdetét veheti a részletes vita. Tegnap még négy szónok beszélt és a mai egész ülést H e 1 f y Ignácz, mint az ellen- inditvány benyújtójának és Széli Kálmán, a pénzügyi bizottsági előadónak zárbeszédei foglalták el. Sok újat egyik beszéd se tartalmazott és nem is tartanánk feladatunknak, külö­nösen Helfy képviselő ur szónoklatára bő­vebben reflektálni, ha beszédének végén nem fordult volna egyenesen a balközép ellen és pártunknak eljárását, mely szerint a pénzügyi bizottság jelentését általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta, nem roszalta volna oly érvekkel, melyek egyrészt szánandó gyöngeséget, másrészt egyenes roszakaratot árulnak el. Helfy képviselő azt mondja, hogy nem érti, midőn a balközép szónokai a költség­vetési előirányzatban annyi hibát fedeznek fel, az eddig követett pénzügyi politikát oly .veszélyesnek és rendszertelennek tartják, mégis azon conclusióra jutnak, hogy a pénz­ügyi bizottság jelentését átalánosságban el­fogadni hajlandók. Mi valóban nem tehetünk arról, hogy Helfy ur nem érti azt, a mit a balközéppárt szónokai és hírlapi orgánumai minden évben apróra megmagyaráznak, és bizony nem is töltenénk időnket azzal, hogy erről újra meg újra beszéljünk, ha ő s párt­jának egyéb szónokai nem fáradoznának minden alkalommal azon, hogy ebből tőkét csináljanak saját hazafiságuk számára, és nem törekednének ország-világ előtt olyan­nak feltüntetni a balközépet, mely csak szájjal és beszéddel csinál oppositiót, de ha tettre kerül a sor, akkor csupán azok áll­nak helyt, kik Helfy ur határozati javas­latait szokták aláírni. Ha már máskép nem lehetséges, jöj­jünk az idén is tisztába a kérdéssel, és be­széljünk az ellenzék két árnyalatának ma­gatartásáról a budgettel szemben, fentart- ván magunknak egy későbbi alkalomra, be­szélni magyar nemzeti szempont­ból Helfyék határozati javaslatának azon pontjáról, mely a nemzetiségekre vonat­kozik:­A balközép elfogadja a pénzügyi bizott­ság jelentését — részletes tárgyalás alap­jául, és letárgyalja a budgetet, tekintet nélkül arra, hogy mily kormány fogja ugyan­ezen budgettel kezelni az ország igazgatá­sát ; mert igen jól tudja, hogy alkotmá­nyos országban csak törvényes utón megállapí­tott költségvetés szerint szabad kormányoz­ni, és az indemnity csupán kivételes esetek­ben adható meg : tehát mindenekelőtt szük­séges, hogy az államháztartás bevételei és kiadásai megállapítva és szabályozva legye­nek ; mely alkotmányos elv fontosságától az 1848-ki törvények alkotói is annyira át­voltak hatva, hogy az országgyűlés elnapo­lását vagy feloszlatását is csak akkor en­gedték meg, ha előzőleg már a jövő évi költségvetés a törvényhozás által megálla- pittatott. Ez nem bizalomkérdés, e kérdés­nek semmi köze sincs ahhoz, vájjon egyik vagy másik párt, egyik vagy másiK képvi­selő viseltetik-e bizalommal a fennálló kor­mány iránt, vagy nem. A bizalom kérdése akkor jöhet szóba, midőn a budge ttör­vén y tárgyaltatik, mely a végrehajtást a kormányra bízza. Helfy ur mai beszédében szintén elju­tott e. ponthoz, hanem itt azt mondta, hogy hiszen ez nem ér semmit, mert a tör­vény nem mondja* hogy a végrehajtással Lónyay gróf vagy Kerkapoly bizatik meg, hanem a korona határozza meg, ki legyen ezen végrehajtó. Hiszen ez igaz, ha a dolgot tűhegyre állítjuk, de azt hiszszük, Helfy ur is egyet­ért velünk az alkotmányos fogalmak oly- nemü ér telmezésében, hogy a korona ily esetben a kormányt, — tehát azon köze­get, mely a költségvetési törvény végrehaj­tásával megbízva van, — alkotmányosan csak azon párt köréből nevezheti ki, mely a bizalomkérdés eme felvetésénél az ed­digi kormány ellenében többségre ju­tott. Ily eljárás a balközép elvei iránt nem fogja tévedésbe ejteni az ország népét. E felől nyugodt lehet Helfy ur, kinek e percz- ben úgy látszik, nincs égetőbb aggodalma mint őrködni a balközép érdekei és azon viszony felett, mely a párt és választói közt fenáll. Hanem ily utón, ha a 48-as párt ve- zérférfiai minden alkalmat gondosan felke­resnek, melyben a balközépet a közvéle­mény előtt bevádolhassák, isten tudja mi­féle törekvésekkel, miféle hazafiatlan irány­nyal ; bizonyára nem fogja Helfy ur elér­hetni azon czélt, hogy az egész ellenzék közös lobogó alatt csoportosuljon, és ha már ezen eszmét megpendíteni szives volt, mi is elmondjuk róla véleményünket leple­zetlenül. Mi azt hisszük, hogy az ellenzék min­degyik irányának megvan saját feladata, melynek teljesítése által a közügynek a par­lamentáris téren használhat. E feladat körét és határait mindegyik pártnak saját pro- grammja szabja meg, melyben elvei és a mód, melylyel azt érvényesíteni törekszik, körülírva vannak. A balközép és a 48-as párt külön programmal bir és mindkettő csakis . úgy felelhet meg hivatásának, ha annak korlátái közt mozog. A közös zászló ezen esetben csak közös konfusiókat és mi­előbbi meghasonlást okozna, mely sem a speciális pártérdekeknek, sem az általános ellenzéki érdekeknek, sem a közügynek nem válnék javára. De másrészt mindezen érde­keknek hasznára azon eljárási mód se vá­lik, melyben Helfy ur és pártjának némely tagja különös kedvét látszik találni. A ha­zafiérzelmek bármily rejtett, bármily mé­zes szavak mögé burkolt kétségbevonása az ellenzéki árnyalatok közt, a választási idény­ben talán megjárja, noha kortesfogásnak sem egészen tisztességes, hanem a parla­mentben eldictiózva már határozottan rosz­akaratot vagy legalább is nagy tapintat­lanságot árul el. Mi inkább feltételezzük az utóbbit. Tisza Kálmán tegnapelőtti be­szédében idézte azon epitaphiumot, melyet egy elmés ember II. Károly angol királyra készített: Here lies he, who never said a foolish thing, and never did a wiseone. Őszintén sajnáljuk, hogy Helfy urra, mai beszédének végighallgatása után, e mondatnak előrészét nem alkalmaz­hatjuk. ____ — Baja és Hódmez ő-Vásárhely városoknak törvényhátósági joggal való felruházá­sáról szóló törvényjavaslatot holnap fogja tárgyalni a ház. A központi bizottság változatlanul elfogadta, de a III. osztály azon törvényjavaslatot csupán Baja városára vonatkozólag fogadja el. Hódmező- VásárhelyrS nézve pedig elutasitandónak tartja s igy azt átalános vita alapjául sem fogadja el, mert ugyanott az indokolás szerint is még a gróf Károlyi családnak úrbéri viszonyból folyó kisebb királyi haszonvételi joga fenáll, — e jog szabad gyakorolhatásárá és megóvására pedig Hódmező­vásárhelynek egy saját úrbéri kötelezettségét el­lenőrző és bíráló törvényhatósággá emelését a do­log természetéből folyólag lehetetleníti. Pénzügyi hitelünk külföldön. Gróf Ló nyay Menyhért, mint bukott államférfi, nevezetes jelenség. Tökéletesen úgy viseli magát kormányzósági múltja iránt, mintha nem ő lakott volna saját bőrében. Ször­nyű szabadelvű és rettenetes magyar lett, m i b e 1 y t nem lön megtűrve többé azon hatalom kezelésé­ben, melyet soha sem alkalmazott sem a szabad- elvüség, sem nemzete javára egy perczig is. Még ennél is nagyobb meglepetést szerzett azonban mindenkinek azon hirtelen kitörés által, me­lyet a bécsi pénzvilág ellen intézett egész átalánosságban, mintha nem ő lett volna épen azon pénzügyér és kormányelnök, a kinek köszönheti Magyarország, hogy alig moczan- batjja bécsi pénzvilág s az osztrák nem­zeti bank engedelme rélkül. Hanem hát gróf Lónyay Menyhért most már jó fogásnak látja más húrokat pengetni s egész politikája abban áll, hogy azon minisztériumnak, a mely nélküle óhajtott maradni, mentöl több galibát vessen. S meglehet, hogy szótlanul néznők ezen épületes működését mi is; (mert hát eszünk ágában sincs a minisztérium tagjainak egyénisége iránt érzett tisztelet által a minisztérium életrevalósága irántif képzelgésre ringattatni ma­gunkat) ; sőt tán élveznék is azon dis- s o 1 v e n s hatást, melylyel gróf Lónyay Menyhért ur legújabb politikája tartja forrongásban a jobboldalt; (mert hát ezen élvezetünket nem zavarná meg semmi félelem a dissolvens politika impossibilissé vált emberének újbóli felülke- rekedbetése iránt); de midó'n látjuk, hogy mükö ■ désének némely nyilatkozataival nemcsak galiba­politikát üz az általa gyűjtött miniszterek ellen, hanem árt hazánk ügyének is, akkor bizony nem engedhetjük magunkat át a szótlan élvezetnek. Már pedig tény, hogy gr. Lónyay Menyhért fenne bb érintett nyilatkozata íelzuditotta Magyar- ország ellen a bécsi egész pénzvilágot és sajtót s bérletszünet. Általános

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék