Ellenőr, 1873. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-01 / 26. szám

got és főbb pártokat azonban igyekezünk visz­­szaadni. Megtörtént a szavazás is. A miniszterek az ülés folyama alatt teljes számmal megjelentek, kivé­ve K. Wenckheimet s a folyton betegeskedő belügyminisztert. * A képviselőház ülése jan. 31-én. Elnök: Bittó István. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök bemutatja Nyitra és Temes megye feliratát az országgyűlési nyomtatványok megküldése iránt, továbbá Szatmár megye feliratát a katonai beszállásolások leendő könnyítése tárgyában. Bobory K. benyújtja Schaffer Miklós, Schadt István és érdektársai Bács megye Vaskút községében lakó malomtulajdonosok kérvényét a malom­takfa eltörlése iránt. Péchy Jenő az igazságügyi minisztert inter­pellálja szatmármegyei mátészalkai járásbíróság ügyében. E járásbíró kénytelen volt lemondani, nagy restantiát hagyva hátra. Ez már két hó előtt történt, de új járásbiró még sincs, s a polgári ügyek elintézése egészen megakadt, daczára az aljárásbiró megfeszített szorgalmának. Mivel ez esetről az igazságügyér hivatalos tudomással bír, kérdezi tehát: mikor akarja ez állomást betölteni s a 40.000 lakost számláló járást a törvényes igaz­ságszolgáltatásnak oly rég nélkülözött élvezetében részesíteni. Horn Ede sajnálja, hogy még mindig tartanak a pénzügyi viták, mert máskép talán jelen lenne a pénzügyminiszter, s fölvilágosítást adna egy fon­tos kérdésben. De így is elmondja, remélve, hogy a miniszter úr lapok útján értesülni fog arról. Midőn a törvényhozás dec­ember hóban megsza­vazta az 54 milliónyi kölcsönt, szabad kezet enge­dett a kormánynak a módozatokra és feltételekre. Más alkotmányos országban ily nagyszerűbb hi­­telművelletek bevégezte után a kormány azonnal jelentést tesz a törvényhozás előtt, vagy ha az épen nincs együtt, a hivatalos lap útján. Midőn a hitelművelet összeesik a pénzügyi tárgyalással, a hivatalos felvilágosítást még inkább kívánhatjuk. Azt nem lehet mondani, hogy a kölcsön eredmé­nyében nem vagyunk közvetlen érdekelve, mert hisz a kölcsönt határozott áron (77 frtért minden 100 frtos kötvényt) odaadtuk a consortiumnak, s kö­teles adni 54 millióért körülbelül 40 milliót. De pénz­ügyileg mégis érdekelve vagyunk,mert a szerződésben az is van, hogy a kormány fele részét kapja annak,mit a konsortium­ 78-on felül bevesz ; tehát meglehet, hogy vagy két millióra van jogunk. De még na­gyobb mértékben vagyunk érdekelve erkölcsileg, miután e művelet eredménye igen nagy befolyást gyakorol hitelünkre; azt pedig tudja a ház is, hogy az eredményről resz híreket, terjesztettek a lapok. Mindezek folytán óhajtaná, ha a kormány felvilá­gosítással szolgálna.­­ Következtek a költségvetési átalános vita zárbeszédei. Helffy Ignácz az általa beadott s 48-as párti képviselők által aláírt határozati javaslat mellett tartott hosszú beszédet, ígéri, hogy tárgyilagos lesz, s midőn egyes képviselőket c­áfol, nem fogja használni azt a provokáló hangot, melyet Kautz Gyula használt. Szerinte a viták alatt a helyzet megváltozott, s a budgetnek is igen mozgalmas biographiája van. A kabinet megváltozott, de elfo­gadta a beterjesztett költségvetést, melyet a pénz­ügyi bizottság szigorún megbírált, sőt a költség­­vetésnek tulajdon szerzője is kegyetlenül levonta el a kezét, átkot is mondott rá, a pénzügyi bizottság pe­dig oly változtatásokat tett rajta, hogy alig lehetett föl­ismerni. A pénzügyi bizottság előadója mindjárt a vita első napján nagyon aggasztónak festette a hely­zetet. Egyetlenegy szónok sem akadt a jobbolda­lon, ki határozottan komolyan merte volna állíta­ni, hogy a hatévi kormányzat nem roszólandó. Voltak azonban igenis olyanok, kik elismervén a rosz eljárást, mentséget kerestek számára. Meg­tette ezt maga a pénzügyi bizottság, ismételték utána számosan a képviselők közül, és e mentség abból állott, hogy hiába, oly sok évi elnyomás után az áramlat nagyon rohamosan indult meg, oly sok igény támadt minden oldalról, hogy lehe­tetlen volt a közvéleménynek ellentállni. És így történt, hogy a kormány túlment minden illő ha­táron. Ugyanezen érvvel élt nem­régiben a hábo­rú előtt a franczia kormány is. Nálunk is el volt ámítva a nép a pénzügyi helyzet felől. A vita folyamában gr. Lónyay sok habozás után feltárta a kormányzat több hibáját Ekkor határozta el a pénzügyminiszter, hogy szólni fog, de nem volt abban sok köszönet, hanem volt adó­felemelés és új kölcsön, aztán ígéretek a jövőre nézve. Szóló hiszi is, hogy megvan a kormányban a jóakarat — belátván a múlt tévedéseit —jövőre másként járni el. De ez nem ok arra, hogy ezen kormány megmaradjon, ekkor parlamentáris rend­szerben át kell engednie helyét más kormánynak. A rendszer rész, tehát más rendszer kell. A pénz­­ügyminister szólván a bankügyről, kényelmesnek találta elfogadni, a­miket Ghyczy K. mondott. Ez sem szokás parlamentáris országban. Ha belátja a miniszter, hogy Ghyczy sokkal alkalmasabb az esz­méket érvényesíteni, oda kell hagynia székét. Vagy ha azt hiszi a kormány, hogy miután malma ká­rosnak mutatkozott, az ország bizalma mégis az övé, oszlassa föl az országgyűlést s rendeljen új választást. Szól ezután a vasúti politikáról az állam megrontott hiteléről, melyek mind bizonyítják a rosz kormányzatot. Ezek az általa beadott határozati javaslat minden pontját eléggé igazolják, sőt iga­zolták azokat a jobboldali szónokok is. Minden jobboldali szónok elismerte, hogy az ígért anyagi fejlődés helyett kaptunk rosz gazdálkodást és rom­lott pénzügyet. A Horvátországgal szemközt köve­tett eljárást, az újvidéki királyi biztos eljárását szintén említi, mint a bizalmatlanság második in­dokát. A közigazgatás nagy költségek daczára sem javult. Az igazságszolgáltatás nagyon költsé­ges, de mégis rosz. A reform terén a szabadság és egyenlőség szellemével ellenkező irány uralko­dik. A nemzet egyik főóhaját, a nemzeti bankot a kormány nem képes létesíteni. A nép érdekében legsürgősebb adóreformok késnek, a regálék nin­csenek megszüntetve. A közjogi alapról, arról a házasságról, melyet Magyarország kötött, a kor­mány még beszélni sem szeret. Olyan, mint a csá­bító, mely órákig fecseg kedvesével, de ép arról, a­mi legkedvesebb neki: a házasságról hallgat. A lefolyt vita logikai eredménye tehát, hogy az általa benyújtott határozati javaslat indokai helyesek. De távolról sem kecsegteti magát azzal a reménynyel, hogy a jobboldal elfogadja. Szól tehát az ellenzék másik árnyalatához. Nem apre­­hendálja, hogy a balközép nem fogadja el határo­zati javaslatát, hanem rászólja azt, hogy nyilatko­zatai ellenében elfogadja a költségvetést a részle­tes vita alapjául. Őt nem győzi meg ennek he­lyességéről az az ellenvetés, hogy a balközép 5 éven át megszavazta a költségeket, s e szerint most sem tagadhatja meg. Ghyczy úgy mondta, hogy a bizalom kérdését fel fogjuk vetni akkor, mikor a budget-törvény lesz szőnyegen. De a bal­­közép a múlt években is megszavazván e törvényt, ha most ellene szavaz, és oly következetlenséget követ el. Szóló osztja a nézetet, hogy az ellenzék közvetve bár, de befolyással van a közügyekre, mert a kormány kezeli ugyan az ország ügyeit, de az ellenzék hivatása vezényelni az ország köz­véleményét. Széll Kálmán pénzügyi előadó előre kijelenti, hogy beszédében az észrevételek és kifogások azon részére fog válaszolni, melyek a pénzügyi bizott­ság által elfoglalt álláspontot érintik. Legelsőben is az ellen tiltakozik, mintha a jelentés nem volna őszinte s nem tárná fel teljesen a helyzetet. De a pénzügyi bizottság nem csak a sötét, hanem a fényesb pontokat is feltüntette. Az ellen is tilta­kozik, mintha a bizottság ellenezné azt, a­mit más években pártolt és elfogadná a­mit ellenzett. Kü­lönben is a bizottság más országgyűlés bizottsága, s tígjainak nagyobb része másokból áll. Azt sem fogadja el, hogy az idei jelentés a tavalyi külön­vélemény álláspontját fogadja el. A kérdés súlypontja az, hogy a helyzet fölismerésére törekedjünk s gyógymódokat ke­ressünk.— Ezek után c­áfolta Tisza, Helfi, Mada­rász több állítását, s részletesen felelt a Csá­­volszky által felhozott számadatokra. Hasonlón hosszasabban válaszolt Horn Edének, Ghyczynek és Lónyainak. A helyzet — úgy­mond beszéde végén — mely­ben ma az ország áll, sokban hasonlít azon gazda helyzetéhez, ki hogy intenzívebbé tegye gazdaságát, a kor vívmányának és igényeinek színvonalára emelje, nagy áldozatokat vállalt, nagy költségekkel. Itt-ott többet is költ, mint a­mennyi folyó jövedelme, és hogy egy biztos ki­tűzött czél felé iparkodván, elérje azt, nem retten vissza a legterhesebb áldozatoktól sem. Az első, a mi háztartásunk rendezésének kul­csát képezi, az megoldása azon számtalan belkér­­désnek és szervezkedési kérdésnek, melyek mind összefüggnek az állam rendezésének munkájával ma­gával ; megoldás­a azon nagyon fontos és számta­lan közgadasági és egyéb kérdésnek azon bel­re­­formoknak, melyek még eldöntésre várnak s ha­bár nem látszatuk is összefüggeni végelemzésben, mélyen érintik, és így az állam pénzügyeit is, melyeknek mindegyike pénzügyi következménye­ket von maga u­tán. E kérdések megoldása mellett: először is takar­­osság az­ állam­háztartás beren­dezésében, ott hol e takarékosság vitális érde­ket nem sért; szűkebbre vonása a közigazgatás költségeinek; gyökeres administrationális reformok azon czélból, hogy több maradjon azon kiadá­sokra, melyekben fukarkodni nem szabad; sokszor folytatása a megkezdett beruházá­soknak, azoknak kiegészítése tervszerűleg ; nem egyoldalúlag, de minden irányban, az investitiók által felmerülő terheknek és költsé­geknek tervszerű gondos számbavétele; rendsze­res gondoskodás arról, hogy azok biztos fedezése l­egalább a legközelebbi években eszközöltessék. 3-szor az állam kiadások lehető mérséklése mellett fokozása a jövedelmeknek és pedig két irányban: egy irányban t. i. revisiója által azon adótörvé­nyeknek, melyek a jövedelmek fokozását anélkül, hogy a terhet egészben és nagyban súlyosabbá tegyék eszközölni hivatvák ■ revisiója azon törvé­nyeknek, melyek meg­engedik az adófizetés alóli kibúvásokat ; átalakítása azon törvényeknek, me­lyek csak azon jövedelmeket adóztatják meg, melyeket találnak, de felkeresni nem bírnak; mó­dosítása azon törvénynek, melyek ma már a jö­vedelmi tényezők teljes megváltozása folytán nem egyenlők, nem igazságosak; azon jövedelmi ágak­nak, adóalapoknak, objectumoknak adó alá vonása, melyek az államélet fejlődése, az állam által ho­zott áldozatok folytán, ma már joggal adó alá von­hatók. Ha ezen ideiglenes és a pillanat szükségeit kielégítő intézkedések által az 1873. évre az egyen­súlyt egészben és nagyban helyreállítani sikerül, másrészt az adóreformok nagy munkáját is meg­indítjuk és megalkotunk egy adórendszert, mely az egyenlőség, igazságosság és állandóság biztosítékát hordja magában , mely amellett, hogy gondoskodik az államszükségleteinek biztos fedezéséről, azon mérv­ben, mely a fedezethez okvetlen szükséges, nem támadja meg a tőkét, nem támadja meg a takaré­kosságot és a szerzé­si képességet. Ha oly adórend­szert alkotunk, melynek egyik kiegészítő részét kell hogy képezze, egy helyes alapokra fektetett kombinált helyes jövedelmi osztályadó, akkor el­fogjuk érni azt, hogy az államháztartás egyensú­lyának fentartása b­iztosítassék, és hogy normális körülmények között az megzavarva nem lesz. Teljesen egyetért mindazok nézetével, kik hangsúlyozták azt, hogy nekünk emelkednünk és haladnunk kell, s fősúlyt fektetnünk az ország kulturális és közgazdasági érdekeinek előmozdítá­sára. Ez irán­y ápolása előmozdítása adjon nekünk találkozást azon versenytéren, melyre a pénzügy­­miniszter fölhívta a ház mindkét oldalát. Nyerje­nek azon munkában, mely azon versenytéren meg­indul azon termékeny, szép és helyes eszmék melyek e vitában elmondottak, pozitív megvalósulást és akkor nemcsak ezen költségvetési vita, de egész működésünk határozott irányt és eredményeket fog felmutatni, és akkor oda fogunk jutni, hogy nem kell folytonosan az elmúlt dolgok miatt rekrimi­­nálva és más részről az elmúlt dolgok miatt men­tegetőzve, a múltnak feszegetésével töltenünk tár­gyalásaink legnagyobb részét, hanem fordulhatunk a jövő alkotásai felé.­­ Ezzel be lévén fejezve az átalános vita, következett a szavazás, mely 20. képviselő kívána­téra név szerint történt, a következő eredménynyel nyel 443 igazolt képviselő közül a pénzügyi bizott­ság jelentését részletes tárgyalás alapjául elfogadta 317, ellene szavazott 33, távol volt 83. Ezzel együtt mind a Helly, mind pedig a Baldácsi indítványai elestek. Külföldi szemle. Jan 31-én. Mindaz, mi jelenleg a franczia monarchikus körökben történik legélénkebb aggodalommal tölti el az őszinte republikánusok keblét. A nemzet­­gyűlés monarchikus harminczas bizottmánya meg­fosztja szavától az elnököt, kinek talán a respublika legtöbbet köszönhet; itt a trónkövetelő herczegek egyike méltán proklamálja, hogy immár egyek czélban, kivitelben s kész az unió; míg végül a nemzetgyűlés monarchistái megérkezettnek hitték az id­őt újonan teremtett lapjukban világosan meg­üzenni az élet-halálra menő harczot a sok­at küzdött respublikátoki s kijelenteni, miszerint immár ez után nyíltan szemébe mondják országuknak az igazságot : Francziaországot egyedül a monarchia mentheti meg. A háromfejű monarchista párt, mert a fejek egymást harapták, keveset árthatott a respubliká­nak, mely „legkevésbé osztható s legalább a mo­narchiával szemben mindig egységes maradt. A monarchista unió létrejötte, mely oly arctalanul s annyi merészséggel kezdte meg immár az életha­­lálra menő harczot, a fiatal s be nem fejezett res­publikát­us fordulat felé vitte. Szerencsére a re­publikánusok is idejekorán felismerék a kérdést : to be or notto be, s a szerint veszik állásai­kat az új, valódi, reméljük végleges harczra. A republikánusbal f. hó 26 iki ülésében Arago jelezé a veszélyt, melylyel a monarchista párt fe­nyeget. Favre ünnepélyes komolyság s őszinteség­gel leplezi a veszély nagyságát, melyben a respub­lika forog, s hazafias borzalommal festi a jövőt, mely Francziaországra vár, ha a republikánusok odáig engednék haladni a monarchisták agitatióit, hogy általuk a respublika léte kérdésessé válnék. Habozás nélkül kijelenti, miszerint minden a monar­chiát visszerintő kísérlet a legborzasztóbb polgár­­háborúba döntendő az országot­. K­ nyilatkoztatja, mit­ az igazság érdekében jó minden alkalommal imételni, a sokat gyalázott Cunantne megértésére, miszerint a legutóbbi párisi polgárhábo­rút sem más idéz­te elő, mint a respub­lika megbuktatása s a monarchia visszaállításától való félés­em. Végül kijelenté a fiatal respublika első ügyére, miszerint a republika kérdése mindenesetre szőnyegre, viendő a nemzetgyűlés legközeleb­bi üléseiben. Mint látjuk a mo­­nsrehisták kihívó s támadó fellépése által, a fran­czia ügyek ama sebes folyamba jutottak melyben oly sokszor volt alkalmunk látni a történet mene­tén s melynél gondolkodva kérdjük: hova visz? Minden figyelem ama bonyodalom le­folyására irányul, mely legújabban a versaillesi har­­minczas bizottmány Thiers elleni szűkkeblű, sőt jogfosztó eljárásából, a franczia trónkövetelők mind merészebb föllépéséből s a monarchikus párt lap­jainak kihívó magatartásából keletkezett. A Nemours bg. által mondott s a trónkö­vetelők egyesülését konstatáló szavak, értéktelen eltérésekkel bár, megerősítést nyertek maga a bvg. részéről, titkára által; a harminczas bizottmány csudálatos vaksággal folytatja az elnököt szavától megfosztó tanácskozmányait s eddig kimondá, mi­szerint a köztársaság elnöke nem felelhet meg az oly interpellátiókra sem, melyek a belpolitikára vonatkozólag s az összes minisztérium­­felelőségét érintő ügyekben léteznek, sőt kilátásba helyező egy oly határozat hozatalát is, melynek értelme­sen a köztársasági elnök csupán akkor emelhetne szót a nemzetgyűlésben, ha személyes jelenlétét va­­amely miniszter szükségesnek jelentené ki s a nemzetgyűlés a kijelentést indokol­va látná s elfogadná! Jeleztük már, mit készül tenni ily körülmé­nyek között a republikánus párt. Ennek kiválóbb­jai meglátogatták az elnököt s tőle kathegorikus feleletet kértek az iránt, vájjon megváltoztak, igen vagy nem, elvei, miket emlékezetes üzenetében fejtett ki az összes franczia nép megnyugtatására a nemzetgyűlés előtt. Thiers ez alkalommal is ki­­nyilatkoztatá, miszerint elvei még mindig ugyan azok s legkevésbé sem változtak. Míg az elnök így, addig képviselő lapja, a ,,Bien publique“ még mindig békülékenységet hangoztat s remél, de tán csakis ő remél. A bonaparte párt a s­t.-d­e n i­s­i góth templomban szándékozott Napoleon halála alkal­mából engesztelő misét tartatni; e szertartás azon­ban a kormány által betiltatott, minthogy a neve­zett templom egykor a franczia uralkodóház te­metkezési helye volt s az uralkodókért itt szokták volt a hivatalos misét megtartani, tehát a napó­leoni mise megtartása által a kormány mintegy elismerte volna III. Napóleon uralkodói jogait, da­czára Sedannak s daczára a nemzetgyűlés ismételt határozatainak, mik a Napoleon dynastia detroni­­zálását mondták ki. Rochefort neje, kivel a szerencsétlen iró s jelenleg communefogoly, a halálos ágyon kelt össze gyermekei törvényesitése végett, nem halt meg; — fölépült s bár felette gyenge, s még szen­vedő, már képes ágyát s szobáját elhagyni s verő­fényes időben rövid sétákra indul. Gyermekeit, kik súlyos betegsége ideje alatt zárdákban helyeztet­ték el, ismét magához fogja venni. III. Napoleon magán egyéniségét igen érdekesen jellemzi valaki, aki őt ismerte, a „D. News“ hasábjain. Mikor fogamzott meg Na­póleonban a gondolat, hogy császárrá legyen, ezt — úgymond az illető — alig tudná valaki meg­mondani, annyi azonban áll, hogy elnökké válasz­tása alkalmával még nem , mert Napóleon nem volt az az ember, aki ilyesmit hosszabb ideig tit­kolni képes lett volna, s még oly életlátó szemlélő is, mint a közelebb elhunyt Bulwer volt, úgy ítélt felőle, hogy jócskán ostoba. Lesütött szemei, félénk, hallgatag természete s gondtalan élete fiatal éveiben, szintén megerősítették e feltevést. Emelkedő ösvényén inkább talentomos fivére, Momy hg. vezette őt s ennek halálával nem tett azon egyetlen biztos lépést sem többé. Midőn hó­dítási és kijátszási terveket tulajdonítottak neki, a valóságban csak eltökéletlen volt, mit tegyen. Tervei átláthatlanok voltak, mert alig voltak va­laha igazi tervei. Bizalmatlan volt, de ha valakit bizalmával megajándékozott, mindig határtalanul tette azt. Uralkodása első szakában egészen Morny hg. befolyása alatt állott, a másodikban pedig Eugénia császárnéé alatt. Házi élete egyszerű volt; szokásaiban mérsékelt,keveset evett és ivott.Sze­­mélyes megjelenése és arcza legkevésbé sem volt fran­czia avagy olasz.Lábai rövidek, dereka hosszú és ügyet­len volt; nehézkesen járt s legjobban nézett ki ülve. Talentomos ember volt, ki sokat tanult és olvasott; éjjelenkint sokat szeretett olvasni s ülő életmódja mellett inkább mások jelentésére mint saját szemlélődéseire volt szorulva. Ez jól is ment mindaddig, míg oly éleslátó emberek voltak kö­­rü­lre, mint Morny, Walewski vagy St.­Arnault, ki­ket csak hiányosan helyettesítettek utóbb Rou­­cher, Ollivier és Persigny. A természet álarczot adott neki, mely mögé nehezen lehetett pillantani, 1868 —69-ben azonban csaknem egészen elfakasult arcza s minden nap végéráját várták. A hadjárat alatt Metznél valóságos lethargiába esett, melyből többé fel nem lehetett rázni s Sedánig inkább csak mintegy álomban­ cselekedett. Csak később, Wilhelms­­hohenben jött ismét magához. Majd Angliába jőve semmi nyoma nem látszott meg rajta, hogy valami fájdalmas sajnálatot érezne bukása fölött, s ha foglalkozott is a restauratio eszméjével, nagyon ke­veset tett, hogy azt siettesse. Pénzügyi viszonyai ha nem is fényesek, de minden esetre jobbak, mint átalában gyanítják s kényelmesebben élt Chis­­lehurstban, mint XVIII. Lajos egykor Grillons hotelben, vagy X. Károly Halgroodon. A 23 ki nagy tengeri szere­ncsétl­­­enség foglalkoztatja most első helyen az angol sajtót s egyhangúlag elitélik a hajó kapitányát, kinek gondatlansága idézte elő főleg a szeren­csétlenséget s ki a katastrófa alatt kitüntetett durva , kegyetlen természetével csak növelte a zavart, miért is szigorú páld­­­sbüntetést sürgetnek. A hajón a kivándorlottak s a személyzet összes száma 412-őt tett s ezek közöl csak 85-en menekültek meg s igy 325-en lettek a habok martalékai. A kimen­tettek közt van a kapitány és fiatal szép neje is, ki szintén a hajón utazott s a habok közöl szaba­­dittatott ki.­­ A londoni lord major, valamint magánosai, gyűjtést rendeztek a megmenekült sze­rencsétlenek számára. Az angol őszi hadgyakorlatokról elmélkedvén, a „Pali Mall gazette“ megjegyzi, hogy eddig kizárólag a szárazföldi csapatok gya­koroltattak, most azonban itt az ideje, hogy a tengerészet is bevonassák az őszi hadgyakorlatok­ba s ne bocsáttassék be az ellenséget képviselő fél a szárazra, mint eddig történt, hanem támo­­tassék meg mindjárt partraszállása közben, hogy gyakorlatot szerezzen a katonaság ez irányban is, tudjon a hajóra kiszállni é­s beszállni s megismerked­jék theoretice is a csolnakok szervezetével. Nem te­kintve, úgymond a nevezett lap, azon lehetőséget, hogy valaha ismét expeditiót küldjünk a konti­nensre, világos, miszerint szigethelyzetünk égetően parancsolja, hogy szoros összefüggés tartassék fen a szárazföldi és tengeri haderők között. Tanácsol­ja tehát, hogy Angliából 10—15,000 ember kül­dessék hajókon Izland felé, hol valamely közpon­ton 20,000 főnyi izlandi haderő álljon készen fo­gadásukra s partra szállásuk meggátlására. Az orosz belügyminiszter egy tör­vényjavaslatot terjesztett be az államtanácsnak oly czélból, hogy a viselnjki kormánykerületben vagy egész községeket képező vagy ezekben csak szórványosan lakó úgynevezett „bocskoros neme­sek“ a paraszt földtulajdonosok osztályába mutas­sanak be, s az összes országos terheket a termé­szetben, úgy mint a közadókban nem különben a katonai kötelezettséget viselni tartozzanak; azok­nak pedig, a­kik ez iránt folyamodni fognak a szamari és orenburgi kormány­kerületekben talál­ható szabad kincstári földbirtokok tulajdoni joggal s a törvényszabta díjak lefizetése mellett osztassa­nak ki. Hasonló intézkedés a lengyelországi alsóbb néprétegű nemeseket illetőleg már pár évvel eze­lőtt történt. A hivatalos lapból. A közokt. miniszter Baló József dévai kir. trvszéki írnokot a hunyad-zaránd várme­gyei tan­felügyelőséghez tolnokká nevezte ki. A pénzügyminiszter Dávid Ferencz és K­r­u­s­e­k Ferencz fogyasztási-adóhivatali tiszteket, fogyasztási adó­hivatali ellenőrökké kinevezte. SPORT. A baden-badeni „nemzetközi k­l­u­b­b “ - nak sikerült keresztülvinni, hogy az ösai nagy lóversenyek az idén csakugyan megtar­tassanak. Alkudozások folynak a németországi, ausztriai és más külföldi sporttársulatokkal s a klubb már vette a biztosítást, hogy mind a nagy­­herczeg, mind a német császárdijak kitűzése által fogják e versenyeket emelni. A klubb, mely máris 30,000 frt tőkével rendelkezik, ez évben egy májusi versenyt is szándékozik rendezni. H i r­e­k. Jan. 31. — Az agg Ferdinánd király ez év ápril 19-én tölti be nyolczvanadik évét, ha lethar­­gicus álma át nem változik addig örök álomra. Mint Prágából írják, a fejedelmi aggastyán búza-­l­mosabb idő óta gyöngélkedik már s éjjel-nappal egyre alszik. Csak élelmezésre keltik föl mély álmá- I­ból. Élelmezésére már hosszabb ideje nem szolgál egyéb, mint húsleves, melyet neki kanál ankint ad­nak be. Egészségi állapotáról naponta értesítik a bécsi udvart. — Am­ália Auguszta özvegy császárné­ért legfelsőbb rendeletre udvari gyász éltetett s egyidejűleg a Helene Paulowna herczegnő gyá- i szólásával is 14 napig fog tartani. — Az országos h­o­n­v­é­d s­e­g­é­ly­z­ő­i egyletnek I. január hó 26-ikára kihirdetett közgyűlése az alapszabályok 6-ik §-ának határoza- t­­a következtében megtartható nem volt. Felkérem ennélfogva az egylet tisztelt tagjait, hogy a f. évi február hó 16-án (a képviselők házának I. osztály­termében) délelőtti 11 órakor megtartandó közö­s gyűlésén részt venni szíveskedjenek. Buda-Pesten 1873 évi január hó 31-én az orsz. honv. segélyző s egylet alelnöke. — Ha nincs jég, csináljunk. A mód­ I ját dr. Heinrich, a bécsi római fürdő igazgatója, s következőleg adja elő : Havat kell gyűjteni, össze I bunkozni jó keményre s aztán b­e s­ó­z v­a vastagon beburkolni szalmával. Az igy besózott és beburkolt hó eltart aztán egész nyáron át, mint, azt közlő a­­ magyar alföldön tapasztalta, hol késő őszszel is I talált gyakran havat a szélűkön vastag szalma burok alatt. — A szerencsétlen S­t­e­in-h­áz­n­a­k, s melynek 4 ik emeletéről Nyári Pál ölte mag­­a­ I­gát, ismét van ilyen esete. Tegnap délután egy fiatal ember ugrott le szinte a 4-ik emeletről az udvarra, de nem halt szörnyet , még élve szálli­­­­tották a kórházba s még annyi ereje volt, hogy kiléte iránt a rendőrségnek fölvilágositást adha­­t tott. Neve Schiller Móricz, beszterczebányai szülő-­i tészt 16 éves, és a Dorotya-utczában, Hollós J. kereskedésében mint segéd volt alkalmazva. — A m. kir. államerdőhivatalok országszerte ősz óta szorgalmasan gyűjtik a kor­mány által a bécsi világkiállításra szánt erdei ter­mékeket. Képviselve lesz e gyűjteményben az ország minden faneme szálfákban, 150 láb hosszúság s 60 hüvelyk átmérőig,­­ tönkökben, körlapokban hoszmetszetekben, deszkában, czölöpben, leczekben stb. Kerekgyártó s bodnárfa ramaszokban és fel­hasogatva, dongában, s a szerszámra minden nemei gazdagon lesznek képviselve s már mind szállí­tásra készen állnak. Gyüjtetnek továbbá a külön­böző vidékeken készült faedények, s faszén egész rétegekben, minden fanemekből, vadászati tárgyak, kövek és erdei földnemek,­­ nem külön­ben mindenféle erdei szerek és eszközök. Ezen kívül nagy gonddal munkálnak több nagyobbszerü cartogram­i művön, melyek hazai erdészeti viszo­nyainkról szemléleti áttekintést fognak nyújtani. Készül általános erdőterületi térkép, mely 6 lapból állandó — talajrajzi térkép; orografico hydrografi­­cus térkép, — erdőrajzi térkép, mely a fő fanemek elterjedését s tenyészetük határait fogja feltüntet­ni, végre az iparműveket előtüntető térkép. A mi­nisztérium pedig általános erdészeti statisztikát állít össze. — Kié az érem? Rövid kérdés, melyre hosszú fejtöréssel sem képesek az illetők befelelni. A dolog ugyanis abban áll, hogy a quandani „Unió“ gőzmalom lisztjét a nápolyi tengerészeti ki­állítás juryje diszéremre találta érdemesnek, a hite­lezők csődülete azonban egyébre találta érdemesnek, azóta a malom-társulatot — nevezetesen liquida­tion. Már most a posthumus érem itt volna, de hogy kit illessen: az exigazgatóságot-e, mely a későn dekorált malmot liquidatió elé vezette, vagy pedig a liquidatiót teljesítő bizottságot ? — azt igen nehéz elhatározni anélkül, hogy satyra ne legyen a feleletben. — A választások után 6 hónappal. Gyöngyösről távirják a „Honnak“, hogy az ottani törvényszék Himfy Józsefet, — a választások alatt ellene emelt izgatási kísérlet vádja alapján — 8 napi fogságra ítélte. — Himfy föllebezett. — A boulevard munkálatok folytatását illetőleg a közmunkatanács elhatározta, hogy az országúti boulevard építéséhez már kora tavasszal hozzá fog, s a szénatéren kezdi meg. Reménye van e nagy munkát 1874-ben teljesen befejezhetni. — Egy nagypolitikával élő kis vidé­ki lapocska Lónyay Menyhért gr. „nagy“ beszé­déről elmélkedvén így kiált föl: „Mindezek után még azon óhajunknak adunk kifejezést, hogy még sok oly ünnepélyes beszédet hallhassunk Lónyay gróf ő méltóságától, amilyennel szombaton kötötte le az egész haza figyelmét.“ Szó sincs róla, hogy ez óhajtása még gyakran megy teljesedésbe; ha csak a haza „lekötött figyelme“ végkép meg nem szökik amaz ünnepélyesség további violen­­cziája elől. — A dunaparti corso kiasphaltozását ille­tőleg abban állapodott meg a „sétaügyi bizott­ság, már t. i. így nevezik bizottságbas fővárosunkban a sétáló helyek iránt intézkedő bizottságot — tehát abban állapodott meg ez a furcsa nevű bizott­ság, hogy a corse vékonyabb asphalt réteggel lesz bevonandó, mint a váczi­ vagy hatvani utczák, mer­t itt csak igen korlátolt kocsi közlekedés lesz meg­­engedve. E vékony réteg aztán — a vastagabbért járó 105,000 írral szemben — csak 96,000 sírba fog kerülni, — csak aztán a nem sokkal olcsóbb húsnak ne legyen igen sokkal bigább leve. — Közlekedési miseria. Akit valaha jóféle esős napokban a főváros vámsorompóin túl­­vetett balsorsa, holtaiglan emlékestében marad a fővárosba torkoló m. kir. államn­ak ázsiai álla­pota. A város számtalanszor kérte a köztek. mi­nisztériumot, hogy ezen utakat javítassa ki és he­lyezze jó állapotba, mert ezek államutaknak nyil­­vánittatván, a város nem kötelezhető azok fentar­­tására, s az 1870-ki. X. t. ez. értelmében az 1870- ki május utáni időben befizetett közmunka vált­sági pénzek különben is a fővárosi alapba folynak. A ministerium a város számos sürgetéseire és kül­­döttségi repraesentatióira végre kijelenti, hogy a főváros területén levő államutak javítására 15.000 frtot utalványoz oly feltétel alatt, ha a város az eddig befolyt közmunka-váltsági pénzek kimutatá­sát hozzá záros határidő alatt felterjeszti s a kész­­pénzösszeget beküldi. Ezen ügy a tanács mai ülé­sében tárgyalás alá kerülvén, a tanács azzal fogja a közgyűlés elé terjeszteni, hogy jelentse ki a város a közi.­ministériumnak, hogy a törvény előtt meg­hajol ugyan s a közmunka váltsági pénzeket és kimutatásokat fel fogja terjeszteni, de az állam­utak fentartására eddig költött pénzek megtérítését jövőben is erélyesen fogja követelni. Az utalvá­nyozott 15.000 frtot a hatóság elfogadja, s miu­tán az 1870. május hóban befolyt közmunka-vált­sági pénzekből még 8000 frt áll rendelkezésére, ezen összeggel együtt 23.000 frtot fog a 3 állam­­­ot kijavítására fordítani. Méhészeti vándortanítás iránt nyúj­tott be Grand Miklós, buziási néptanító, egy ter­vezetet a közgazdasági minisztériumhoz, mely ter­vezetében bebizonyítja, hogy a méhészet ügye az arra vonatkozó ismeretek népszerűsítése által emel­­hető a legbiztosabban, e czélhoz vezető véleményé­nek legjobb keresztülviteli eszköze a méhészet vándortanítása. A tanító magával viheti az ő min­taméhkasait s eszközeit és gyakorlati uton meg­magyarázhatja és terjesztheti a méhészeti ismere­teket. — Báli kaland. A múlt héten Kolozsvárt tartott színházi bál alkalmával egy női maszk, a­midőn éjfél után onnan bérkocsival belhidutczai szállására távozott volna, a bérkocsinak hátsóbak­jára egy ismeretlen férfi felkapaszkodva, a bérko­csi-tulajdonost arra szólita fel, hogy hajtson a Biasini szállodába. A bérkocsis a mondott szálloda felé hajtott. A­mint annak közelébe érkezett, a kocsiban volt maszkne irtóztató lármát ütött, hogy az ő lakása a belhidutczában van, miért viszik őt azzal ellenkező irányban, de mindennek daczára a bérkocsi a szálloda kapuja közé hajtott, mire a bakon volt ismeretlen férfi parancsképpen egy vendégszoba megnyitását hangoztatta. Ezen meg­lepetésre a védtelen maszknő, miután menekülésre nézve a bérkocsi ajtóit felnyitni nem tudta, két­ségbeesetten ökleivel­­ a kocsi ablakait zúzta szét, és ez által mindkét karját összevagdalta. A bér­kocsis látva a veszélyes drámát, meggondolkozva, kocsijával a szállodából kihajtott, s igy a kétség­­beesett maszknőt rendes lakására szállította. Más­nap a meghurczolt maszknőnek férje a városi ka­pitányság előtt megjelenvén, ezen esetet panasz­­képen előadta, mire a bérkocsitulajdonos a tör­téntek iránt rendőrileg azonnal kérdőre vonatott, ki is határozottan állitá, hogy a kocsija hátulsó bakján helyet foglalt férfit egyátalában nem ismeri s annak paranoolt coupán apon­okisát teljesíttés mert azt hitte, hogy ez, a kocsiban volt maszknő­­nek bizalmas ismerőse, azonban miután az ellen­kezőről győződött meg, azonnal a maszknő kíván­ságát teljesíté és azt lakására szállttá. A rendőrség az ismeretlen tettesnek felfedezésére nézve szigo­rú nyomozást rendelt el, mi nem is volt siker télen, mivel az ismeretlen érji iparlovag ma már a bű­vösön van. („Hon“) — A kassai fér­fit­anítóképezde, melynek — közel 100 éves fennállása óta— majd­nem 1000 növendéke volt, kik közül öt—hatszá­­zan országszerte jelenleg is működnek mint nép­tanítók, középtanodai tanárok, négyen mint tanfel­ügyelők stb. az idén először lép a közönség elé programmal, mely körülbelől 5—6 nyomatott (8-ad rét) ívnyi terjedelmű leend, s magában foglalandja az intézet történelmét, tantervét, lecketervét, óra­felosztását, házszabályait, könyvtárának s felszerel­vényeinek leírásait, tanárszemélyzetét, volt s jelen­legi növendékeinek névsorát, néhá­ny paedagogiai tudományos értekezést s egyéb közhasznú tudniva­lókat. E czélra a kassai püspök ur 80 főt adomá­nyozott ; a többi pedig előfizetés utján (1 f­jával) fog fedeztetni, mely összeg alulírotthoz beküldendő. A nyomatási költségek fedezése után fenmaradt pénzkészlet az intézet segélyegyletének javára fog fordittatni. Kassán, 1873. január végén. Dölle Ödön igazgató, — A magyar szövetség alapítói­nak névjegyzéke. Azon urak, kik az első gyűléseken a magyar szövetség eszméjét fölkarol­ták és az alapszabályok tervét megvitatták és elfo­gadták, annak a belügyminiszter felterjesztését egyhangúlag elhatározták, s a kérvényt aláírták, a következők : Szentkirályi Mór, Máttyus Aristid, B. Podmaniczky Frigyes, Bajanovics Sándor, Sztnpa György, Ensbach Péter, dr. Löw Tóbiás, Darányi Ignácz, Tihanyi Béla, Körmendy Imre, Arany Lász­ló, Farkas Emil, dr. Balogh Tihamér, Szilágyi Sán­dor, Berczik Árpád, Toldy István, Spetz Vincze, Greguss Ágost, dr. Kleinmann Mór, Kőrösy József, Komáromy Lajos, Löw Tivadar, Máday Izidor, dr. Oswath Albert, Grötschel Imre, Pólya Béla, Már­kus István, Bakos János, ifj. Tihanyi Ferencz, B. Kaas Ivor, Mayer Sándor, Rakovszky István, Agai Adolf, Rákosi Jenő, Tors Kálmán, Bródy Zsigmond ifj. Ábrányi Kornél, Rozsaági Antal, Nagy Miklós, Csillagh Gyula, Weisz Berthold, Silberstein Adolf, Szépfaludy-Őrlőssy Ferencz, Dr. Fülöpp Károly, Csukássy József, Lánczy Leo, Lánczy Gyula, Ke­resztes János, Szmik Lajos, Szücs Ferencz, Feny­vesei, Kiss János, Dapsy László, Dr. Freisinger Lajos, Mudrony Soma, Molnár Endre, Barna Fer­­dinánd, Márkus Miklós, Matolay Elek,Rhorer Vic­tor, Szondy Mátyás, Szabó Béla, Magyary Kálmán, Balogh Andor, Szöllőssy Sándor, Mudrony Pál, Foltin Pongrácz, Gubody Sándor, Sebők Imre, Dr. Takács Lajos, Farkas Géza, Frommhold Arthur, Kónyi Manó, Frecskay János. _ . — Az elemi csapások által sújtottak javára 22 forintnyi összeget küldött be Kurz Vil­mos ferenczvárosi plébános a belügyminiszterhez, mint e czélra eszközölt gyűjtésének eredményét. — A florenczi múzeumok és kép­tárak a bécsi világkiállításon gazdagon lesznek képviselve, így falf­estmények és freskók­­b­ó­l lesz 87 db a sz Marc múzeumból, 18 a nem­zeti múzeumból, 1 a Santa Maria Maddalena egy­házból, 1 az egyptomi múzeumból, 1 az Ognisanti refectoriumból. Fára és vászonra tett festmények­ből 3345 db, eredeti festmények régi mesterektől 32,471 db. Miniatűr festményekből 645 db, jeles művészektől. Görög és római pénzek 1552 db, modern dolgok 452 db, antiqueszobrok és fél­­domborművek márványban 368 db, modern 62. Elefántcsont-faragványok 147 db, mázas terracotta 36, tgyszerű 4. Metszetek dombtornak és homornak köre 46711 au, nw*, **— J­­érezre 10,000

Next