Ellenőr, 1873. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-01 / 26. szám
got és főbb pártokat azonban igyekezünk viszszaadni. Megtörtént a szavazás is. A miniszterek az ülés folyama alatt teljes számmal megjelentek, kivéve K. Wenckheimet s a folyton betegeskedő belügyminisztert. * A képviselőház ülése jan. 31-én. Elnök: Bittó István. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök bemutatja Nyitra és Temes megye feliratát az országgyűlési nyomtatványok megküldése iránt, továbbá Szatmár megye feliratát a katonai beszállásolások leendő könnyítése tárgyában. Bobory K. benyújtja Schaffer Miklós, Schadt István és érdektársai Bács megye Vaskút községében lakó malomtulajdonosok kérvényét a malomtakfa eltörlése iránt. Péchy Jenő az igazságügyi minisztert interpellálja szatmármegyei mátészalkai járásbíróság ügyében. E járásbíró kénytelen volt lemondani, nagy restantiát hagyva hátra. Ez már két hó előtt történt, de új járásbiró még sincs, s a polgári ügyek elintézése egészen megakadt, daczára az aljárásbiró megfeszített szorgalmának. Mivel ez esetről az igazságügyér hivatalos tudomással bír, kérdezi tehát: mikor akarja ez állomást betölteni s a 40.000 lakost számláló járást a törvényes igazságszolgáltatásnak oly rég nélkülözött élvezetében részesíteni. Horn Ede sajnálja, hogy még mindig tartanak a pénzügyi viták, mert máskép talán jelen lenne a pénzügyminiszter, s fölvilágosítást adna egy fontos kérdésben. De így is elmondja, remélve, hogy a miniszter úr lapok útján értesülni fog arról. Midőn a törvényhozás december hóban megszavazta az 54 milliónyi kölcsönt, szabad kezet engedett a kormánynak a módozatokra és feltételekre. Más alkotmányos országban ily nagyszerűbb hitelművelletek bevégezte után a kormány azonnal jelentést tesz a törvényhozás előtt, vagy ha az épen nincs együtt, a hivatalos lap útján. Midőn a hitelművelet összeesik a pénzügyi tárgyalással, a hivatalos felvilágosítást még inkább kívánhatjuk. Azt nem lehet mondani, hogy a kölcsön eredményében nem vagyunk közvetlen érdekelve, mert hisz a kölcsönt határozott áron (77 frtért minden 100 frtos kötvényt) odaadtuk a consortiumnak, s köteles adni 54 millióért körülbelül 40 milliót. De pénzügyileg mégis érdekelve vagyunk,mert a szerződésben az is van, hogy a kormány fele részét kapja annak,mit a konsortium 78-on felül bevesz ; tehát meglehet, hogy vagy két millióra van jogunk. De még nagyobb mértékben vagyunk érdekelve erkölcsileg, miután e művelet eredménye igen nagy befolyást gyakorol hitelünkre; azt pedig tudja a ház is, hogy az eredményről resz híreket, terjesztettek a lapok. Mindezek folytán óhajtaná, ha a kormány felvilágosítással szolgálna. Következtek a költségvetési átalános vita zárbeszédei. Helffy Ignácz az általa beadott s 48-as párti képviselők által aláírt határozati javaslat mellett tartott hosszú beszédet, ígéri, hogy tárgyilagos lesz, s midőn egyes képviselőket cáfol, nem fogja használni azt a provokáló hangot, melyet Kautz Gyula használt. Szerinte a viták alatt a helyzet megváltozott, s a budgetnek is igen mozgalmas biographiája van. A kabinet megváltozott, de elfogadta a beterjesztett költségvetést, melyet a pénzügyi bizottság szigorún megbírált, sőt a költségvetésnek tulajdon szerzője is kegyetlenül levonta el a kezét, átkot is mondott rá, a pénzügyi bizottság pedig oly változtatásokat tett rajta, hogy alig lehetett fölismerni. A pénzügyi bizottság előadója mindjárt a vita első napján nagyon aggasztónak festette a helyzetet. Egyetlenegy szónok sem akadt a jobboldalon, ki határozottan komolyan merte volna állítani, hogy a hatévi kormányzat nem roszólandó. Voltak azonban igenis olyanok, kik elismervén a rosz eljárást, mentséget kerestek számára. Megtette ezt maga a pénzügyi bizottság, ismételték utána számosan a képviselők közül, és e mentség abból állott, hogy hiába, oly sok évi elnyomás után az áramlat nagyon rohamosan indult meg, oly sok igény támadt minden oldalról, hogy lehetetlen volt a közvéleménynek ellentállni. És így történt, hogy a kormány túlment minden illő határon. Ugyanezen érvvel élt nemrégiben a háború előtt a franczia kormány is. Nálunk is el volt ámítva a nép a pénzügyi helyzet felől. A vita folyamában gr. Lónyay sok habozás után feltárta a kormányzat több hibáját Ekkor határozta el a pénzügyminiszter, hogy szólni fog, de nem volt abban sok köszönet, hanem volt adófelemelés és új kölcsön, aztán ígéretek a jövőre nézve. Szóló hiszi is, hogy megvan a kormányban a jóakarat — belátván a múlt tévedéseit —jövőre másként járni el. De ez nem ok arra, hogy ezen kormány megmaradjon, ekkor parlamentáris rendszerben át kell engednie helyét más kormánynak. A rendszer rész, tehát más rendszer kell. A pénzügyminister szólván a bankügyről, kényelmesnek találta elfogadni, amiket Ghyczy K. mondott. Ez sem szokás parlamentáris országban. Ha belátja a miniszter, hogy Ghyczy sokkal alkalmasabb az eszméket érvényesíteni, oda kell hagynia székét. Vagy ha azt hiszi a kormány, hogy miután malma károsnak mutatkozott, az ország bizalma mégis az övé, oszlassa föl az országgyűlést s rendeljen új választást. Szól ezután a vasúti politikáról az állam megrontott hiteléről, melyek mind bizonyítják a rosz kormányzatot. Ezek az általa beadott határozati javaslat minden pontját eléggé igazolják, sőt igazolták azokat a jobboldali szónokok is. Minden jobboldali szónok elismerte, hogy az ígért anyagi fejlődés helyett kaptunk rosz gazdálkodást és romlott pénzügyet. A Horvátországgal szemközt követett eljárást, az újvidéki királyi biztos eljárását szintén említi, mint a bizalmatlanság második indokát. A közigazgatás nagy költségek daczára sem javult. Az igazságszolgáltatás nagyon költséges, de mégis rosz. A reform terén a szabadság és egyenlőség szellemével ellenkező irány uralkodik. A nemzet egyik főóhaját, a nemzeti bankot a kormány nem képes létesíteni. A nép érdekében legsürgősebb adóreformok késnek, a regálék nincsenek megszüntetve. A közjogi alapról, arról a házasságról, melyet Magyarország kötött, a kormány még beszélni sem szeret. Olyan, mint a csábító, mely órákig fecseg kedvesével, de ép arról, ami legkedvesebb neki: a házasságról hallgat. A lefolyt vita logikai eredménye tehát, hogy az általa benyújtott határozati javaslat indokai helyesek. De távolról sem kecsegteti magát azzal a reménynyel, hogy a jobboldal elfogadja. Szól tehát az ellenzék másik árnyalatához. Nem aprehendálja, hogy a balközép nem fogadja el határozati javaslatát, hanem rászólja azt, hogy nyilatkozatai ellenében elfogadja a költségvetést a részletes vita alapjául. Őt nem győzi meg ennek helyességéről az az ellenvetés, hogy a balközép 5 éven át megszavazta a költségeket, s e szerint most sem tagadhatja meg. Ghyczy úgy mondta, hogy a bizalom kérdését fel fogjuk vetni akkor, mikor a budget-törvény lesz szőnyegen. De a balközép a múlt években is megszavazván e törvényt, ha most ellene szavaz, és oly következetlenséget követ el. Szóló osztja a nézetet, hogy az ellenzék közvetve bár, de befolyással van a közügyekre, mert a kormány kezeli ugyan az ország ügyeit, de az ellenzék hivatása vezényelni az ország közvéleményét. Széll Kálmán pénzügyi előadó előre kijelenti, hogy beszédében az észrevételek és kifogások azon részére fog válaszolni, melyek a pénzügyi bizottság által elfoglalt álláspontot érintik. Legelsőben is az ellen tiltakozik, mintha a jelentés nem volna őszinte s nem tárná fel teljesen a helyzetet. De a pénzügyi bizottság nem csak a sötét, hanem a fényesb pontokat is feltüntette. Az ellen is tiltakozik, mintha a bizottság ellenezné azt, amit más években pártolt és elfogadná amit ellenzett. Különben is a bizottság más országgyűlés bizottsága, s tígjainak nagyobb része másokból áll. Azt sem fogadja el, hogy az idei jelentés a tavalyi különvélemény álláspontját fogadja el. A kérdés súlypontja az, hogy a helyzet fölismerésére törekedjünk s gyógymódokat keressünk.— Ezek után cáfolta Tisza, Helfi, Madarász több állítását, s részletesen felelt a Csávolszky által felhozott számadatokra. Hasonlón hosszasabban válaszolt Horn Edének, Ghyczynek és Lónyainak. A helyzet — úgymond beszéde végén — melyben ma az ország áll, sokban hasonlít azon gazda helyzetéhez, ki hogy intenzívebbé tegye gazdaságát, a kor vívmányának és igényeinek színvonalára emelje, nagy áldozatokat vállalt, nagy költségekkel. Itt-ott többet is költ, mint amennyi folyó jövedelme, és hogy egy biztos kitűzött czél felé iparkodván, elérje azt, nem retten vissza a legterhesebb áldozatoktól sem. Az első, a mi háztartásunk rendezésének kulcsát képezi, az megoldása azon számtalan belkérdésnek és szervezkedési kérdésnek, melyek mind összefüggnek az állam rendezésének munkájával magával ; megoldása azon nagyon fontos és számtalan közgadasági és egyéb kérdésnek azon belreformoknak, melyek még eldöntésre várnak s habár nem látszatuk is összefüggeni végelemzésben, mélyen érintik, és így az állam pénzügyeit is, melyeknek mindegyike pénzügyi következményeket von maga után. E kérdések megoldása mellett: először is takarosság az államháztartás berendezésében, ott hol e takarékosság vitális érdeket nem sért; szűkebbre vonása a közigazgatás költségeinek; gyökeres administrationális reformok azon czélból, hogy több maradjon azon kiadásokra, melyekben fukarkodni nem szabad; sokszor folytatása a megkezdett beruházásoknak, azoknak kiegészítése tervszerűleg ; nem egyoldalúlag, de minden irányban, az investitiók által felmerülő terheknek és költségeknek tervszerű gondos számbavétele; rendszeres gondoskodás arról, hogy azok biztos fedezése legalább a legközelebbi években eszközöltessék. 3-szor az állam kiadások lehető mérséklése mellett fokozása a jövedelmeknek és pedig két irányban: egy irányban t. i. revisiója által azon adótörvényeknek, melyek a jövedelmek fokozását anélkül, hogy a terhet egészben és nagyban súlyosabbá tegyék eszközölni hivatvák ■ revisiója azon törvényeknek, melyek megengedik az adófizetés alóli kibúvásokat ; átalakítása azon törvényeknek, melyek csak azon jövedelmeket adóztatják meg, melyeket találnak, de felkeresni nem bírnak; módosítása azon törvénynek, melyek ma már a jövedelmi tényezők teljes megváltozása folytán nem egyenlők, nem igazságosak; azon jövedelmi ágaknak, adóalapoknak, objectumoknak adó alá vonása, melyek az államélet fejlődése, az állam által hozott áldozatok folytán, ma már joggal adó alá vonhatók. Ha ezen ideiglenes és a pillanat szükségeit kielégítő intézkedések által az 1873. évre az egyensúlyt egészben és nagyban helyreállítani sikerül, másrészt az adóreformok nagy munkáját is megindítjuk és megalkotunk egy adórendszert, mely az egyenlőség, igazságosság és állandóság biztosítékát hordja magában , mely amellett, hogy gondoskodik az államszükségleteinek biztos fedezéséről, azon mérvben, mely a fedezethez okvetlen szükséges, nem támadja meg a tőkét, nem támadja meg a takarékosságot és a szerzési képességet. Ha oly adórendszert alkotunk, melynek egyik kiegészítő részét kell hogy képezze, egy helyes alapokra fektetett kombinált helyes jövedelmi osztályadó, akkor elfogjuk érni azt, hogy az államháztartás egyensúlyának fentartása biztosítassék, és hogy normális körülmények között az megzavarva nem lesz. Teljesen egyetért mindazok nézetével, kik hangsúlyozták azt, hogy nekünk emelkednünk és haladnunk kell, s fősúlyt fektetnünk az ország kulturális és közgazdasági érdekeinek előmozdítására. Ez irány ápolása előmozdítása adjon nekünk találkozást azon versenytéren, melyre a pénzügyminiszter fölhívta a ház mindkét oldalát. Nyerjenek azon munkában, mely azon versenytéren megindul azon termékeny, szép és helyes eszmék melyek e vitában elmondottak, pozitív megvalósulást és akkor nemcsak ezen költségvetési vita, de egész működésünk határozott irányt és eredményeket fog felmutatni, és akkor oda fogunk jutni, hogy nem kell folytonosan az elmúlt dolgok miatt rekriminálva és más részről az elmúlt dolgok miatt mentegetőzve, a múltnak feszegetésével töltenünk tárgyalásaink legnagyobb részét, hanem fordulhatunk a jövő alkotásai felé. Ezzel be lévén fejezve az átalános vita, következett a szavazás, mely 20. képviselő kívánatéra név szerint történt, a következő eredménynyel nyel 443 igazolt képviselő közül a pénzügyi bizottság jelentését részletes tárgyalás alapjául elfogadta 317, ellene szavazott 33, távol volt 83. Ezzel együtt mind a Helly, mind pedig a Baldácsi indítványai elestek. Külföldi szemle. Jan 31-én. Mindaz, mi jelenleg a franczia monarchikus körökben történik legélénkebb aggodalommal tölti el az őszinte republikánusok keblét. A nemzetgyűlés monarchikus harminczas bizottmánya megfosztja szavától az elnököt, kinek talán a respublika legtöbbet köszönhet; itt a trónkövetelő herczegek egyike méltán proklamálja, hogy immár egyek czélban, kivitelben s kész az unió; míg végül a nemzetgyűlés monarchistái megérkezettnek hitték az időt újonan teremtett lapjukban világosan megüzenni az élet-halálra menő harczot a sokat küzdött respublikátoki s kijelenteni, miszerint immár ez után nyíltan szemébe mondják országuknak az igazságot : Francziaországot egyedül a monarchia mentheti meg. A háromfejű monarchista párt, mert a fejek egymást harapták, keveset árthatott a respublikának, mely „legkevésbé osztható s legalább a monarchiával szemben mindig egységes maradt. A monarchista unió létrejötte, mely oly arctalanul s annyi merészséggel kezdte meg immár az élethalálra menő harczot, a fiatal s be nem fejezett respublikátus fordulat felé vitte. Szerencsére a republikánusok is idejekorán felismerék a kérdést : to be or notto be, s a szerint veszik állásaikat az új, valódi, reméljük végleges harczra. A republikánusbal f. hó 26 iki ülésében Arago jelezé a veszélyt, melylyel a monarchista párt fenyeget. Favre ünnepélyes komolyság s őszinteséggel leplezi a veszély nagyságát, melyben a respublika forog, s hazafias borzalommal festi a jövőt, mely Francziaországra vár, ha a republikánusok odáig engednék haladni a monarchisták agitatióit, hogy általuk a respublika léte kérdésessé válnék. Habozás nélkül kijelenti, miszerint minden a monarchiát visszerintő kísérlet a legborzasztóbb polgárháborúba döntendő az országot. K nyilatkoztatja, mit az igazság érdekében jó minden alkalommal imételni, a sokat gyalázott Cunantne megértésére, miszerint a legutóbbi párisi polgárháborút sem más idézte elő, mint a respublika megbuktatása s a monarchia visszaállításától való félésem. Végül kijelenté a fiatal respublika első ügyére, miszerint a republika kérdése mindenesetre szőnyegre, viendő a nemzetgyűlés legközelebbi üléseiben. Mint látjuk a monsrehisták kihívó s támadó fellépése által, a franczia ügyek ama sebes folyamba jutottak melyben oly sokszor volt alkalmunk látni a történet menetén s melynél gondolkodva kérdjük: hova visz? Minden figyelem ama bonyodalom lefolyására irányul, mely legújabban a versaillesi harminczas bizottmány Thiers elleni szűkkeblű, sőt jogfosztó eljárásából, a franczia trónkövetelők mind merészebb föllépéséből s a monarchikus párt lapjainak kihívó magatartásából keletkezett. A Nemours bg. által mondott s a trónkövetelők egyesülését konstatáló szavak, értéktelen eltérésekkel bár, megerősítést nyertek maga a bvg. részéről, titkára által; a harminczas bizottmány csudálatos vaksággal folytatja az elnököt szavától megfosztó tanácskozmányait s eddig kimondá, miszerint a köztársaság elnöke nem felelhet meg az oly interpellátiókra sem, melyek a belpolitikára vonatkozólag s az összes minisztériumfelelőségét érintő ügyekben léteznek, sőt kilátásba helyező egy oly határozat hozatalát is, melynek értelmesen a köztársasági elnök csupán akkor emelhetne szót a nemzetgyűlésben, ha személyes jelenlétét vaamely miniszter szükségesnek jelentené ki s a nemzetgyűlés a kijelentést indokolva látná s elfogadná! Jeleztük már, mit készül tenni ily körülmények között a republikánus párt. Ennek kiválóbbjai meglátogatták az elnököt s tőle kathegorikus feleletet kértek az iránt, vájjon megváltoztak, igen vagy nem, elvei, miket emlékezetes üzenetében fejtett ki az összes franczia nép megnyugtatására a nemzetgyűlés előtt. Thiers ez alkalommal is kinyilatkoztatá, miszerint elvei még mindig ugyan azok s legkevésbé sem változtak. Míg az elnök így, addig képviselő lapja, a ,,Bien publique“ még mindig békülékenységet hangoztat s remél, de tán csakis ő remél. A bonaparte párt a st.-de n isi góth templomban szándékozott Napoleon halála alkalmából engesztelő misét tartatni; e szertartás azonban a kormány által betiltatott, minthogy a nevezett templom egykor a franczia uralkodóház temetkezési helye volt s az uralkodókért itt szokták volt a hivatalos misét megtartani, tehát a napóleoni mise megtartása által a kormány mintegy elismerte volna III. Napóleon uralkodói jogait, daczára Sedannak s daczára a nemzetgyűlés ismételt határozatainak, mik a Napoleon dynastia detronizálását mondták ki. Rochefort neje, kivel a szerencsétlen iró s jelenleg communefogoly, a halálos ágyon kelt össze gyermekei törvényesitése végett, nem halt meg; — fölépült s bár felette gyenge, s még szenvedő, már képes ágyát s szobáját elhagyni s verőfényes időben rövid sétákra indul. Gyermekeit, kik súlyos betegsége ideje alatt zárdákban helyeztették el, ismét magához fogja venni. III. Napoleon magán egyéniségét igen érdekesen jellemzi valaki, aki őt ismerte, a „D. News“ hasábjain. Mikor fogamzott meg Napóleonban a gondolat, hogy császárrá legyen, ezt — úgymond az illető — alig tudná valaki megmondani, annyi azonban áll, hogy elnökké választása alkalmával még nem , mert Napóleon nem volt az az ember, aki ilyesmit hosszabb ideig titkolni képes lett volna, s még oly életlátó szemlélő is, mint a közelebb elhunyt Bulwer volt, úgy ítélt felőle, hogy jócskán ostoba. Lesütött szemei, félénk, hallgatag természete s gondtalan élete fiatal éveiben, szintén megerősítették e feltevést. Emelkedő ösvényén inkább talentomos fivére, Momy hg. vezette őt s ennek halálával nem tett azon egyetlen biztos lépést sem többé. Midőn hódítási és kijátszási terveket tulajdonítottak neki, a valóságban csak eltökéletlen volt, mit tegyen. Tervei átláthatlanok voltak, mert alig voltak valaha igazi tervei. Bizalmatlan volt, de ha valakit bizalmával megajándékozott, mindig határtalanul tette azt. Uralkodása első szakában egészen Morny hg. befolyása alatt állott, a másodikban pedig Eugénia császárnéé alatt. Házi élete egyszerű volt; szokásaiban mérsékelt,keveset evett és ivott.Személyes megjelenése és arcza legkevésbé sem volt franczia avagy olasz.Lábai rövidek, dereka hosszú és ügyetlen volt; nehézkesen járt s legjobban nézett ki ülve. Talentomos ember volt, ki sokat tanult és olvasott; éjjelenkint sokat szeretett olvasni s ülő életmódja mellett inkább mások jelentésére mint saját szemlélődéseire volt szorulva. Ez jól is ment mindaddig, míg oly éleslátó emberek voltak körülre, mint Morny, Walewski vagy St.Arnault, kiket csak hiányosan helyettesítettek utóbb Roucher, Ollivier és Persigny. A természet álarczot adott neki, mely mögé nehezen lehetett pillantani, 1868 —69-ben azonban csaknem egészen elfakasult arcza s minden nap végéráját várták. A hadjárat alatt Metznél valóságos lethargiába esett, melyből többé fel nem lehetett rázni s Sedánig inkább csak mintegy álomban cselekedett. Csak később, Wilhelmshohenben jött ismét magához. Majd Angliába jőve semmi nyoma nem látszott meg rajta, hogy valami fájdalmas sajnálatot érezne bukása fölött, s ha foglalkozott is a restauratio eszméjével, nagyon keveset tett, hogy azt siettesse. Pénzügyi viszonyai ha nem is fényesek, de minden esetre jobbak, mint átalában gyanítják s kényelmesebben élt Chislehurstban, mint XVIII. Lajos egykor Grillons hotelben, vagy X. Károly Halgroodon. A 23 ki nagy tengeri szerencsétlenség foglalkoztatja most első helyen az angol sajtót s egyhangúlag elitélik a hajó kapitányát, kinek gondatlansága idézte elő főleg a szerencsétlenséget s ki a katastrófa alatt kitüntetett durva , kegyetlen természetével csak növelte a zavart, miért is szigorú páldsbüntetést sürgetnek. A hajón a kivándorlottak s a személyzet összes száma 412-őt tett s ezek közöl csak 85-en menekültek meg s igy 325-en lettek a habok martalékai. A kimentettek közt van a kapitány és fiatal szép neje is, ki szintén a hajón utazott s a habok közöl szabadittatott ki. A londoni lord major, valamint magánosai, gyűjtést rendeztek a megmenekült szerencsétlenek számára. Az angol őszi hadgyakorlatokról elmélkedvén, a „Pali Mall gazette“ megjegyzi, hogy eddig kizárólag a szárazföldi csapatok gyakoroltattak, most azonban itt az ideje, hogy a tengerészet is bevonassák az őszi hadgyakorlatokba s ne bocsáttassék be az ellenséget képviselő fél a szárazra, mint eddig történt, hanem támotassék meg mindjárt partraszállása közben, hogy gyakorlatot szerezzen a katonaság ez irányban is, tudjon a hajóra kiszállni és beszállni s megismerkedjék theoretice is a csolnakok szervezetével. Nem tekintve, úgymond a nevezett lap, azon lehetőséget, hogy valaha ismét expeditiót küldjünk a kontinensre, világos, miszerint szigethelyzetünk égetően parancsolja, hogy szoros összefüggés tartassék fen a szárazföldi és tengeri haderők között. Tanácsolja tehát, hogy Angliából 10—15,000 ember küldessék hajókon Izland felé, hol valamely központon 20,000 főnyi izlandi haderő álljon készen fogadásukra s partra szállásuk meggátlására. Az orosz belügyminiszter egy törvényjavaslatot terjesztett be az államtanácsnak oly czélból, hogy a viselnjki kormánykerületben vagy egész községeket képező vagy ezekben csak szórványosan lakó úgynevezett „bocskoros nemesek“ a paraszt földtulajdonosok osztályába mutassanak be, s az összes országos terheket a természetben, úgy mint a közadókban nem különben a katonai kötelezettséget viselni tartozzanak; azoknak pedig, akik ez iránt folyamodni fognak a szamari és orenburgi kormánykerületekben található szabad kincstári földbirtokok tulajdoni joggal s a törvényszabta díjak lefizetése mellett osztassanak ki. Hasonló intézkedés a lengyelországi alsóbb néprétegű nemeseket illetőleg már pár évvel ezelőtt történt. A hivatalos lapból. A közokt. miniszter Baló József dévai kir. trvszéki írnokot a hunyad-zaránd vármegyei tanfelügyelőséghez tolnokká nevezte ki. A pénzügyminiszter Dávid Ferencz és Krusek Ferencz fogyasztási-adóhivatali tiszteket, fogyasztási adóhivatali ellenőrökké kinevezte. SPORT. A baden-badeni „nemzetközi klubb “ - nak sikerült keresztülvinni, hogy az ösai nagy lóversenyek az idén csakugyan megtartassanak. Alkudozások folynak a németországi, ausztriai és más külföldi sporttársulatokkal s a klubb már vette a biztosítást, hogy mind a nagyherczeg, mind a német császárdijak kitűzése által fogják e versenyeket emelni. A klubb, mely máris 30,000 frt tőkével rendelkezik, ez évben egy májusi versenyt is szándékozik rendezni. H i rek. Jan. 31. — Az agg Ferdinánd király ez év ápril 19-én tölti be nyolczvanadik évét, ha lethargicus álma át nem változik addig örök álomra. Mint Prágából írják, a fejedelmi aggastyán búza-lmosabb idő óta gyöngélkedik már s éjjel-nappal egyre alszik. Csak élelmezésre keltik föl mély álmá- Iból. Élelmezésére már hosszabb ideje nem szolgál egyéb, mint húsleves, melyet neki kanál ankint adnak be. Egészségi állapotáról naponta értesítik a bécsi udvart. — Amália Auguszta özvegy császárnéért legfelsőbb rendeletre udvari gyász éltetett s egyidejűleg a Helene Paulowna herczegnő gyá- i szólásával is 14 napig fog tartani. — Az országos honvéd segélyzői egyletnek I. január hó 26-ikára kihirdetett közgyűlése az alapszabályok 6-ik §-ának határoza- ta következtében megtartható nem volt. Felkérem ennélfogva az egylet tisztelt tagjait, hogy a f. évi február hó 16-án (a képviselők házának I. osztálytermében) délelőtti 11 órakor megtartandó közös gyűlésén részt venni szíveskedjenek. Buda-Pesten 1873 évi január hó 31-én az orsz. honv. segélyző s egylet alelnöke. — Ha nincs jég, csináljunk. A mód I ját dr. Heinrich, a bécsi római fürdő igazgatója, s következőleg adja elő : Havat kell gyűjteni, össze I bunkozni jó keményre s aztán be sóz va vastagon beburkolni szalmával. Az igy besózott és beburkolt hó eltart aztán egész nyáron át, mint, azt közlő a magyar alföldön tapasztalta, hol késő őszszel is I talált gyakran havat a szélűkön vastag szalma burok alatt. — A szerencsétlen Stein-háznak, s melynek 4 ik emeletéről Nyári Pál ölte maga Igát, ismét van ilyen esete. Tegnap délután egy fiatal ember ugrott le szinte a 4-ik emeletről az udvarra, de nem halt szörnyet , még élve szállitották a kórházba s még annyi ereje volt, hogy kiléte iránt a rendőrségnek fölvilágositást adhat tott. Neve Schiller Móricz, beszterczebányai szülő-i tészt 16 éves, és a Dorotya-utczában, Hollós J. kereskedésében mint segéd volt alkalmazva. — A m. kir. államerdőhivatalok országszerte ősz óta szorgalmasan gyűjtik a kormány által a bécsi világkiállításra szánt erdei termékeket. Képviselve lesz e gyűjteményben az ország minden faneme szálfákban, 150 láb hosszúság s 60 hüvelyk átmérőig, tönkökben, körlapokban hoszmetszetekben, deszkában, czölöpben, leczekben stb. Kerekgyártó s bodnárfa ramaszokban és felhasogatva, dongában, s a szerszámra minden nemei gazdagon lesznek képviselve s már mind szállításra készen állnak. Gyüjtetnek továbbá a különböző vidékeken készült faedények, s faszén egész rétegekben, minden fanemekből, vadászati tárgyak, kövek és erdei földnemek, nem különben mindenféle erdei szerek és eszközök. Ezen kívül nagy gonddal munkálnak több nagyobbszerü cartogrami művön, melyek hazai erdészeti viszonyainkról szemléleti áttekintést fognak nyújtani. Készül általános erdőterületi térkép, mely 6 lapból állandó — talajrajzi térkép; orografico hydrograficus térkép, — erdőrajzi térkép, mely a fő fanemek elterjedését s tenyészetük határait fogja feltüntetni, végre az iparműveket előtüntető térkép. A minisztérium pedig általános erdészeti statisztikát állít össze. — Kié az érem? Rövid kérdés, melyre hosszú fejtöréssel sem képesek az illetők befelelni. A dolog ugyanis abban áll, hogy a quandani „Unió“ gőzmalom lisztjét a nápolyi tengerészeti kiállítás juryje diszéremre találta érdemesnek, a hitelezők csődülete azonban egyébre találta érdemesnek, azóta a malom-társulatot — nevezetesen liquidation. Már most a posthumus érem itt volna, de hogy kit illessen: az exigazgatóságot-e, mely a későn dekorált malmot liquidatió elé vezette, vagy pedig a liquidatiót teljesítő bizottságot ? — azt igen nehéz elhatározni anélkül, hogy satyra ne legyen a feleletben. — A választások után 6 hónappal. Gyöngyösről távirják a „Honnak“, hogy az ottani törvényszék Himfy Józsefet, — a választások alatt ellene emelt izgatási kísérlet vádja alapján — 8 napi fogságra ítélte. — Himfy föllebezett. — A boulevard munkálatok folytatását illetőleg a közmunkatanács elhatározta, hogy az országúti boulevard építéséhez már kora tavasszal hozzá fog, s a szénatéren kezdi meg. Reménye van e nagy munkát 1874-ben teljesen befejezhetni. — Egy nagypolitikával élő kis vidéki lapocska Lónyay Menyhért gr. „nagy“ beszédéről elmélkedvén így kiált föl: „Mindezek után még azon óhajunknak adunk kifejezést, hogy még sok oly ünnepélyes beszédet hallhassunk Lónyay gróf ő méltóságától, amilyennel szombaton kötötte le az egész haza figyelmét.“ Szó sincs róla, hogy ez óhajtása még gyakran megy teljesedésbe; ha csak a haza „lekötött figyelme“ végkép meg nem szökik amaz ünnepélyesség további violencziája elől. — A dunaparti corso kiasphaltozását illetőleg abban állapodott meg a „sétaügyi bizottság, már t. i. így nevezik bizottságbas fővárosunkban a sétáló helyek iránt intézkedő bizottságot — tehát abban állapodott meg ez a furcsa nevű bizottság, hogy a corse vékonyabb asphalt réteggel lesz bevonandó, mint a váczi vagy hatvani utczák, mert itt csak igen korlátolt kocsi közlekedés lesz megengedve. E vékony réteg aztán — a vastagabbért járó 105,000 írral szemben — csak 96,000 sírba fog kerülni, — csak aztán a nem sokkal olcsóbb húsnak ne legyen igen sokkal bigább leve. — Közlekedési miseria. Akit valaha jóféle esős napokban a főváros vámsorompóin túlvetett balsorsa, holtaiglan emlékestében marad a fővárosba torkoló m. kir. államnak ázsiai állapota. A város számtalanszor kérte a köztek. minisztériumot, hogy ezen utakat javítassa ki és helyezze jó állapotba, mert ezek államutaknak nyilvánittatván, a város nem kötelezhető azok fentartására, s az 1870-ki. X. t. ez. értelmében az 1870- ki május utáni időben befizetett közmunka váltsági pénzek különben is a fővárosi alapba folynak. A ministerium a város számos sürgetéseire és küldöttségi repraesentatióira végre kijelenti, hogy a főváros területén levő államutak javítására 15.000 frtot utalványoz oly feltétel alatt, ha a város az eddig befolyt közmunka-váltsági pénzek kimutatását hozzá záros határidő alatt felterjeszti s a készpénzösszeget beküldi. Ezen ügy a tanács mai ülésében tárgyalás alá kerülvén, a tanács azzal fogja a közgyűlés elé terjeszteni, hogy jelentse ki a város a közi.ministériumnak, hogy a törvény előtt meghajol ugyan s a közmunka váltsági pénzeket és kimutatásokat fel fogja terjeszteni, de az államutak fentartására eddig költött pénzek megtérítését jövőben is erélyesen fogja követelni. Az utalványozott 15.000 frtot a hatóság elfogadja, s miután az 1870. május hóban befolyt közmunka-váltsági pénzekből még 8000 frt áll rendelkezésére, ezen összeggel együtt 23.000 frtot fog a 3 államot kijavítására fordítani. Méhészeti vándortanítás iránt nyújtott be Grand Miklós, buziási néptanító, egy tervezetet a közgazdasági minisztériumhoz, mely tervezetében bebizonyítja, hogy a méhészet ügye az arra vonatkozó ismeretek népszerűsítése által emelhető a legbiztosabban, e czélhoz vezető véleményének legjobb keresztülviteli eszköze a méhészet vándortanítása. A tanító magával viheti az ő mintaméhkasait s eszközeit és gyakorlati uton megmagyarázhatja és terjesztheti a méhészeti ismereteket. — Báli kaland. A múlt héten Kolozsvárt tartott színházi bál alkalmával egy női maszk, amidőn éjfél után onnan bérkocsival belhidutczai szállására távozott volna, a bérkocsinak hátsóbakjára egy ismeretlen férfi felkapaszkodva, a bérkocsi-tulajdonost arra szólita fel, hogy hajtson a Biasini szállodába. A bérkocsis a mondott szálloda felé hajtott. Amint annak közelébe érkezett, a kocsiban volt maszkne irtóztató lármát ütött, hogy az ő lakása a belhidutczában van, miért viszik őt azzal ellenkező irányban, de mindennek daczára a bérkocsi a szálloda kapuja közé hajtott, mire a bakon volt ismeretlen férfi parancsképpen egy vendégszoba megnyitását hangoztatta. Ezen meglepetésre a védtelen maszknő, miután menekülésre nézve a bérkocsi ajtóit felnyitni nem tudta, kétségbeesetten ökleivel a kocsi ablakait zúzta szét, és ez által mindkét karját összevagdalta. A bérkocsis látva a veszélyes drámát, meggondolkozva, kocsijával a szállodából kihajtott, s igy a kétségbeesett maszknőt rendes lakására szállította. Másnap a meghurczolt maszknőnek férje a városi kapitányság előtt megjelenvén, ezen esetet panaszképen előadta, mire a bérkocsitulajdonos a történtek iránt rendőrileg azonnal kérdőre vonatott, ki is határozottan állitá, hogy a kocsija hátulsó bakján helyet foglalt férfit egyátalában nem ismeri s annak paranoolt coupán aponokisát teljesíttés mert azt hitte, hogy ez, a kocsiban volt maszknőnek bizalmas ismerőse, azonban miután az ellenkezőről győződött meg, azonnal a maszknő kívánságát teljesíté és azt lakására szállttá. A rendőrség az ismeretlen tettesnek felfedezésére nézve szigorú nyomozást rendelt el, mi nem is volt siker télen, mivel az ismeretlen érji iparlovag ma már a bűvösön van. („Hon“) — A kassai férfitanítóképezde, melynek — közel 100 éves fennállása óta— majdnem 1000 növendéke volt, kik közül öt—hatszázan országszerte jelenleg is működnek mint néptanítók, középtanodai tanárok, négyen mint tanfelügyelők stb. az idén először lép a közönség elé programmal, mely körülbelől 5—6 nyomatott (8-ad rét) ívnyi terjedelmű leend, s magában foglalandja az intézet történelmét, tantervét, lecketervét, órafelosztását, házszabályait, könyvtárának s felszerelvényeinek leírásait, tanárszemélyzetét, volt s jelenlegi növendékeinek névsorát, néhány paedagogiai tudományos értekezést s egyéb közhasznú tudnivalókat. E czélra a kassai püspök ur 80 főt adományozott ; a többi pedig előfizetés utján (1 fjával) fog fedeztetni, mely összeg alulírotthoz beküldendő. A nyomatási költségek fedezése után fenmaradt pénzkészlet az intézet segélyegyletének javára fog fordittatni. Kassán, 1873. január végén. Dölle Ödön igazgató, — A magyar szövetség alapítóinak névjegyzéke. Azon urak, kik az első gyűléseken a magyar szövetség eszméjét fölkarolták és az alapszabályok tervét megvitatták és elfogadták, annak a belügyminiszter felterjesztését egyhangúlag elhatározták, s a kérvényt aláírták, a következők : Szentkirályi Mór, Máttyus Aristid, B. Podmaniczky Frigyes, Bajanovics Sándor, Sztnpa György, Ensbach Péter, dr. Löw Tóbiás, Darányi Ignácz, Tihanyi Béla, Körmendy Imre, Arany László, Farkas Emil, dr. Balogh Tihamér, Szilágyi Sándor, Berczik Árpád, Toldy István, Spetz Vincze, Greguss Ágost, dr. Kleinmann Mór, Kőrösy József, Komáromy Lajos, Löw Tivadar, Máday Izidor, dr. Oswath Albert, Grötschel Imre, Pólya Béla, Márkus István, Bakos János, ifj. Tihanyi Ferencz, B. Kaas Ivor, Mayer Sándor, Rakovszky István, Agai Adolf, Rákosi Jenő, Tors Kálmán, Bródy Zsigmond ifj. Ábrányi Kornél, Rozsaági Antal, Nagy Miklós, Csillagh Gyula, Weisz Berthold, Silberstein Adolf, Szépfaludy-Őrlőssy Ferencz, Dr. Fülöpp Károly, Csukássy József, Lánczy Leo, Lánczy Gyula, Keresztes János, Szmik Lajos, Szücs Ferencz, Fenyvesei, Kiss János, Dapsy László, Dr. Freisinger Lajos, Mudrony Soma, Molnár Endre, Barna Ferdinánd, Márkus Miklós, Matolay Elek,Rhorer Victor, Szondy Mátyás, Szabó Béla, Magyary Kálmán, Balogh Andor, Szöllőssy Sándor, Mudrony Pál, Foltin Pongrácz, Gubody Sándor, Sebők Imre, Dr. Takács Lajos, Farkas Géza, Frommhold Arthur, Kónyi Manó, Frecskay János. _ . — Az elemi csapások által sújtottak javára 22 forintnyi összeget küldött be Kurz Vilmos ferenczvárosi plébános a belügyminiszterhez, mint e czélra eszközölt gyűjtésének eredményét. — A florenczi múzeumok és képtárak a bécsi világkiállításon gazdagon lesznek képviselve, így falfestmények és freskókból lesz 87 db a sz Marc múzeumból, 18 a nemzeti múzeumból, 1 a Santa Maria Maddalena egyházból, 1 az egyptomi múzeumból, 1 az Ognisanti refectoriumból. Fára és vászonra tett festményekből 3345 db, eredeti festmények régi mesterektől 32,471 db. Miniatűr festményekből 645 db, jeles művészektől. Görög és római pénzek 1552 db, modern dolgok 452 db, antiqueszobrok és féldomborművek márványban 368 db, modern 62. Elefántcsont-faragványok 147 db, mázas terracotta 36, tgyszerű 4. Metszetek dombtornak és homornak köre 46711 au, nw*, **— Jérezre 10,000