Ellenőr, 1873. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-25 / 46. szám

Anomáliák. Furcsa kis nemzet vagyunk: némelykor az utópiák országában vélem magamat, oly hihetetlen dolgok történnek nálunk. Milliókba kerülő bel- s kül véderőnk mellett a népnevelésre is (!) közvet­lenül s körülbelül annyit költünk, mint az állami s magán csődörökre; mert hát nagy bölcseségü­nkben belláttuk, hogy a „Schulmeister“ fegyelmezte porosz nemcsak szövetséges társát — az osztrákot, hanem e század eddigi legharcziasb nemzetét — a francziát, sőt — ha kell, — a civilisatio rémét — a muszkát is tönkre teendi. És mily hetykék vagyunk a po­rosznál ideálisabb népnevelési törvényünkre ! mily öntelten birálgatja némely higvelejű­ irkász a né­met suprematia alapföltételeit s mily bölcsen (?) hallgatja el a cultura bűnbakja — a muszka fölé­nyeit ! ? Igaz, az orosznak aránylag sem annyi is­kolája, sem tanítója nincsen, mint nekünk — pa­píron ; a culturáról ömlekező szájhőseinknek nem ártana azonban tudni, hogy Oroszországban a tan­erők anyagilag s társadalmilag, sokkal jobban ál­lanak s nagyobb előnyökben részesülnek, mint bármely más mivelt nemzetnél: e barbár (!?) biro­dalomban ugyanis belátták, hogy a tudomány ha­talom, s hogy a tudományosságot jól dotált tanfér­fiak s nem a nyeglék üres phrasisai képviselik. Ne is tessék félni, hogy Oroszország kihívás nél­kül magánál mivel több államot meg fogna támad­ni, igen­­ okosan egész csendben növeli szellemi erejét, míg porosz módra oda dobhatja keztyűjét bármely hatalomnak. Nálunk ez egész másképen van. Sujtásos, sallangos nemzet lévén, kívülről paradizozunk, ha­bár viszonyaink a lehető legnyomorultabbak: vi­lágra szóló nagy szavakban szemrehányást teszünk a közoktatási miniszternek, hogy oly keveset elő­­irágoz közmivelődési czélokra, s midőn a minisz­ter nyílt országgyűlési meghagyás folytán pl. a budai kir. egyetemi főgymnásium s a pesti állam­­gymnásium tanári karának fizetését méltányosan emelni akarja, a pénzügyi bizottság azt mondja — non possumus, mert a két tanintézet vallásfeleke­zeti, mert eddig a tanulmányi alap fizette, mely­ről a miniszter még nem számolt sar­­sat. Mit tö­rődik ő azzal, hogy e két tanitézetből kerülnek ki országunk számos igazgatói s tanfelügyelői, egye­temeink magán s rendes tanárai, a hogy úgy szól­va mind nemcsak tan- hanem irodalmi férfiak is, kik nyilvánosan s magán körökben a főváros mi­­velődése hatalmas tényezőiként szerepelnek. Fogjuk rá, a­mit egy agyafúrt methodicai Őrjöngései köz­ben kisütött,­­ hogy vallásfelekezetiek, ámbár évek óta különféle vallásu tanárok működnek ben­­nök, s a választások alkalmával többször kitű­nőbb református tanerőkre reflectált a testület, — ámbár a catholikusnak gúnyolt tanintézetben rendesen fe­lénél több az acatholicus sat, sat. Ily következetes­ség természetesen azt vonja maga után, hogy e tan­férfiak lakolják meg, ha a miniszter valamely alapról nem számol! Nem keserű gúny-e azután, hogy ily eljárás következtében a 6 osztályra ké­pesített reáltanároknak legközelebb több fizetések lesz, mint a 8 osztályra tanképesített főgymnasiumi tanároknak s leendő egyetemi tanároknak. Bizony ily módon nem mozdítjuk elő a humanismus alap­ját képező classikai nevelést! — Reméljük, hogy az országgyűlés a formalitások békéit lerázva most az egyszer a miniszter eredeti javaslatát fogja mél­tányosnak találni az anomáliák ez országában. P. Gy. A. ORSZÁGGYŰLÉS. A mai ülésben megkezdődött a kultusminisz­­térium költségvetésének tárgyalása s Trefort Ágost miniszter hosszabb programmbeszéddel nyitotta meg azt, melyben többi közt a közoktatási törvény revi­­siójának szükségét is említette, s kilátásba helyezte, hogy az egyetemre külföldi tanárok is fognak meg­hivatni. E beszédet a jobboldal gyakran éljenezte, hanem baloldalról alkalmasint lesz arra többféle észrevétel. Ghyczy Kálmán ma nyújtotta be kitűnő indo­kolással, már az átalános vitánál jelzett indítványát az iránt, hogy a vallás és közoktatási miniszter ke­zelése alatt levő alapok és alapítványok bevételei­nek és kiadásainak előirányzata ezen minisztérium budgetjébe foglaltassák. A nagy horderejű indítvány tárgyalása még ez ülésszakra tűzetett ki. A közoktatási budget tárgyalása körülbelül mindig a legtöbb időt szokta igénybe venni, s az általános vitán kívül a részletek is sok felszólalásra és recriminatióra szolgáltatnak alkalmat. Vagy 3—4 napig tehát most e mellett marad a ház. Az ülés elején Prileszky Tádé tett interpel­late a kath. autonómiai congressusnak előterjesz­tése ügyében. A kereskedelmi minisztérium mára maradt budget-tételeiben pedig megszavazott a ház egy ménestelepet Erdélynek. * A képviselőház ülése febr. 24-én, Bittó István elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után benyújtja Göllnitz bányaváros feliratát a jezsuita zárdák el­törlése iránt, ugyane tárgyban Tolna megye még birtokaik­nak közművelődési czélra való fordítását is kéri. Az elnök egyszersmind jelenti, hogy a pénzügyminiszter Bécsben időz­vén tehát az általa benyújtott törvényjavaslatoknak az osztályokban szerdán kezdődő tárgyalásán sem jelenhet meg Ez okból az osztályok csak vasárnap fognak a tár­gyaláshoz. Csillag László beadja Zalamegye föliratát az országgyűlési nyomtatványok megküldése iránt. Kozma Pan­ikén 1871-iki 53. törvényczikknek a belényesi és vaskohi uradalmakhoz tartozó havasi és erdei legelők birtokában levő községek érdekében novelláris törvény utján való meg­változtatására ad be kérvényt. — Inter­pellatió. Prileszky Tádé a kath. autonomas ügyében interpellálja a vallásügyi mi­nisztert. Elmondván az egyházi autonómia rende­zése ügyében ülésezett congresus történetét s hogy a congressus már régen fölterjeszté ha­tározatait ő felsége elé, azt kérdi: mit szándé­kozik tenni a miniszter a kath. autonómiai kongres­­sus bizottsága által kidolgozott s ennek nevében legfelsőbb helyre benyújtott egyház-autonomia ter­vezettel ?“ — Napirend első tárgya: A pénzügyi bizottság jelentése a zárszámadások megvizsgálásá­ról. Széll Kálmán a bizottság részéről előadja, hogy az 1867—72-ik évekre terjedő zárszámadások meg­vizsgálásába nem bocsátkozhatott. Nem tehette ezt a ház azon utasítása miatt, mely szerint a zárszám­adásokról szóló jelentést még oly időben terjessze be, hogy a jelen ülésszak alatt lehessen azt tár­gyalni. Öt évi zárszámadás lelkiismeretes megvizsgá­lására ennyi idő nagyon rövid, s a bizottság külön­ben is igen el van foglalva a javaslatok tárgyalásá­val. Ha a ház ragazkodnék előbbi határozatához, a pénzügyi bizottság kéri magát a megvizsgálástól felmentetni. Ha azonban a ház e határozat mellőzé­sével a bizottságot akarja megtisztelni, akkor szük­ség lesz a bizottságot még hat taggal szaporítani. Helffi Ignácz megnyugszik e jelentésben, ha meg­nyugtatást­­ nyer, hogy a pénzügyi bizottság mért nem tett jelentést két rábízott dologról. Egyik: mily módon kell eljárni a kormánynak jövő­re az államszerződések megkötésénél, s mért nem tett jelentést azon viszonyra vonat­kozólag, mely­­az államszámvevőszék és kor­mány közt létezik. E kérdések tisztázására is uta­sítást kapott a bizottság. Széll Kálmán megjegyzi, hogy a­mi az első kérdést illeti, az nincs össze­függésben a zárszámadásokkal, s az külön tárgy­nak tekintendő. Erről fog is előterjesztést tenni a bizottság. A másik kérdés azonban már oly össze­függésben áll e zárszámadásokkal, hogy annak el­döntése csakis azt a bizottságot illetheti, mely a zárszámadások megvizsgálásával foglalkozana. A ház elfogadja a pénzügyi bizottság jelenté­sét , a megvizsgálást rábízza s 6 új tagot fog szom­baton választani. — Üzenet a főrendi­házról. Prónay Dezső dr a főrendiház jegyzője áthozza a főrendi­ház jegyzőkönyvét az udvartartási költségek föl­emeléséről, s a Belgiummal kötött pótegyezmény­ről. Ezeket a főrendek változtatás nélkül elfo­gadták. — A napirend második tárgya, a keres­kedelmi minisztérium költségvetése. A szombati tárgyalásnál a ház a pénzügyi bizottság azon je­lentéséhez jutott, melyben kimondja, hogy egyetért a miniszterrel arra nézve, mikép az ország déli részén felállítni rendelt gazdasági tanintézet a je­lenlegi pénzviszonyok közt nem létesíthető. Ezzel kapcsolatban áll Mukits Ernő azon határozati ja­vaslata, melyet az általános vitánál adott be, s mely szerint a ház határozata fentartandó. Sz­éli Kálmán kijelenti, hogy a pénzügyi bi­zottság nem kívánja azon határozati javaslat el­törlését, de az a jelenlegi financiális körülmények közt nem létesülhetvén, tudomásul vette a minisz­ter jelentését, sőt a bizottság fölhívandónak véli a minisztert ez ügy tanulmányozására. — Somssich Pál megelégszik e magyarázattal és szükségtelen­nek tartja Makits határozati javaslatát. — Remete Géza figyelmezteti a minisztert, hogy a ház hatá­rozatát tartsa meg, mert afölött ítélni nincs joga a pénzügyi bizottságnak. — Tisza Kálmán a Muku­s javaslata mellett szólal föl, mely nem új határozat hozatalát indítványozza, hanem egy korábbi hatá­rozat fentartását. Szavazásnál az elnök nem tudta kivenni a több­séget, a jegyzők megolvasták a szavazatokat. Mu­kits határozati javaslata 92 szóval 82 ellenében elfogadtatott. — Következik az álladalmi lótenyész inté­zetek rendkívüli szükséglete. Ebben: tenyészanyag és vérlovak megvásárlására 90.000 frt. A pénz­ügyi bizottság 60.000 frtot ajánl s ennyi szavaztatik meg. — Építkezésekre a ménes gazdaságoknál 118.000 frt helyett a pénzügyi bizottság javaslata szerint 80.000 frt szavaztatott meg. — A világ­kiállításon kiállítandó lovak és szarvasmarhák költ­ségeire 14,000 frt. Az erdélyben szervezendő mé­nes részére a pénzügyminisztériumtól átveendő f­o­­garasi uradalom berendezésére kért 60,000 frtot a pénzügyi bizottság törülni javasolja. Lázár Ádám azt a határozati javaslatot teszi, hogy a miniszter a jövő évi budgethez részletes költségvetést és tervet nyújtson be e ménes szer­vezéséről.— Radó Kálmán a 60.000 forint megsza­vazása mellett szólal föl. Erdély szintén igényel­heti, hogy az ő nemzetgazdászati érdekei figyelem­be vétessenek. A fogarasi ménes a hegyes vidék követelményeinek kielégítésére terveztetik, s e czél­ból a kormány már 2 év előtt nagy költséggé egy hegyi ménestörzset szerzett, mely most Mező­hegyesen van elhelyezve. Félő tehát, ha még to­vább is ott marad, elveszti faj eredetiségét, s a tőke tönkre jut. — Gr.Zichy miniszter szintén a 60.000 forint megszavazása mellett szólal föl mert tény, hogy a hegyi lovakban rendkívül nagy a hiány.­­ Simonyi Lajos dr. fölemlíti, hogy míg régibb időben Erdély tetemes jövedelmeket húzott tenyészállatok eladásából, addig utóbbi időkben, kivált a­mi a lótenyésztést illeti, átalános a ha­nyatlás. A régi erdélyi faj is igen keresett volt, de most már veszendőben van.— Orbán Balázs dr.: ha nem gondoskodunk gyorsan, az erdélyi faj lo­vak kivesznek. Ilyen a székely ló, mely az arab lovakkal látszik rokonságban lenni, s kis voltuk daczára is a nagy erő által tűnnek­ ki. — Korizmics László: Erdélynek még 40—50 év előtt 110 mé­nese volt, ma már eltűntek. Az erdélyi lóban van meg a magyar ló nemes anyaga, s ez nemzeti kincs. A 60,000 frt megszavazását kéri. — Tisza László szintén ily értelemben szólal föl. Embereket elvileges reményekkel el lehet még valahogy tar­togatni, de elvilegesen a csikókat nevelni nem le­het, azok nem elvekkel, hanem szénával és leve­gővel élnek. Ha a hegyi lovak ménestörzsét még sokáig Mezőhegyesen hagyják, az óhajtott faj nem fog létezni. — A többség megszavazta a 60,000 fatot. — Megszavaztatnak minden észrevétel nélkül a követ­kező tételek: Vesztegintézetek, épületek átalakítá­sára 10,000 frt. A pesti állatgyógyintézet rendkí­vüli kiadásaira előirányzott 201,600 frtból csak 1600 frt szavaztatott meg, miután az építkezések megkezdésére fölszámított 200,000 frtot a pénz­ügyi bizottság csak akkorra ajánlja megszavazni, ha az egész építkezésekről tájékozást szerezhetni. — Távírdákra 191,000 frt helyett 150,000 frt. — Rév és tengerparti egészségügy czimén 8700 frt.— A bécsi világkiállításba fölküldendő tengermelléki dolgokra fölvett 5000 frt töröltetett, minthogy e téren nagyobb mérvű kiállítást a pénzügyi bizott­ság horderővel bírónak nem talált.­­ A posta és távirdaház építésére 250,000 frt oly megjegyzéssel szavaztatott meg, hogy ez összeg az építkezések végleges kielégítésére elégséges lesz. Ezzel a kereskedelmi minisztérium költségve­tése befejeztetvén, következik a vallás és ok­tatás­ügyi minisztérium költségvetése. Az előadói széket Kautz Géla foglalja el. Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi mi­niszter : A cultus és közoktatási minisztérium 1. évi budgetje tetemesen túlhaladja a múlt évit, mi­nélfogva meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy a költségek többletét nem az egyes rovatoknál, hanem a részletes tárgyalás előtt egészben felde­ríthessem s ez alkalommal elmondhassam nézetei­met közoktatásunk további fejlődése feltételeiről, mert ha előadásomat az egyes rovatokra vonatko­zólag apró részekre feldarabolnám, kivetkőztetnék az valódi értelméből. Igen örvendetes jelenség, hogy az ország figyelme oly mértékben fordult a kulturális érdekek, különösen a tanügy felé, mint soha azelőtt. Az or­szág­ követeli, hogy a népoktatás, a tudomány, va­lamint a művészet érdekében a kormány részéről több történjék, mint történt ezelőtt. E követelésnek kifejezést ad a közoktatásügyi minisztérium budget­­jében a költségek többlete. Igaz, hogy a követelések némelykor mint ködös aspiratiók mutatkoznak, hogy nem mindenkor veszik számba a létező viszonyokat, a pénz s tanerőket, hogy némelykor türelmetlenek va­gyunk s hónapok alatt akarjuk elérni,a mihez évek kel­lenek ; vagy némely körökben előítéletekkel, indolen­­tiával s mindenféle akadályokkal találkozunk, a­melyekkel megismerkedni bőven van alkalmam. De mindamellett a mutatkozó élénk érdekeltség e téren örvendetes, sőt epochális jelenség, mert tanúsítja, hogy a nagyobb közönség is érzi, hogy Magyaror­szág fenállása a cultura kérdése. A kormánynak azonban eltérve a közönség modorától, felfogásától, az aspiratiók világából ki kell lépnie, s praecise kell tudnia, mit akar s mit akarhat a létező társa­dalmi viszonyok közt, a­melyeket rögtön átalakí­tani nem lehet. (Élénk tetszés.) A kormánynak a létező erőket s a létező akadályokat folyvást szemmel kell tartania, mert csak úgy érhet el ered­ményeket. De biztosítom a t. házat, hogy ily eljárás mellett évről évre nagyobb mérvben fogunk halad­hatni (Tetszés.) A költségek többletét akarván fel­deríteni, szólnom kell főleg a tanintézetekről, a­hol az elő­fordul. (Halljuk! Halljuk!) Az előtérben állnak az egyetemek. Háládatlan sőt felesleges feladat vitatkozni arról : nálunk nagyobb súlyt kell-e fektetni a népoktatásra, a közép vagy felső iskolákra. Nézetem szerint ápolni kell és lehet, mindhármat egymás mellett, s kell, hogy ez az eljárás képezze a magyar közoktatás politikájának lényegét. (Tetszés). Mert bármeny­nyit költsünk a népoktatásra, a népoktatás nem fogja a kellő gyümölcsöt megteremni, ha a felsőbb oktatásról gondoskodva nem lesz; valamint a fel­sőbb oktatásnak nem lesz sikere, ha a középtano­dák nem javulnak. Ellenben a felsőbb és középok­tatás sem lesz kellő hatással az ország szellemi fejlődésére, ha népünket nem neveljük, nem ok­tatjuk, sőt a modern alkotmányos állam széles vá­lasztási jogával s bonyolódott pénzgazdaságával nem tarthatja magát, ha a népet politikai s gaz­dasági tekintetben a nevelés által magasabb ni­­veaura nem emeljük. (Élénk helyeslés.) E megjegyzés után visszatérve az egyetemek­hez a pesti egyetem szükséglete a folyó évben na­gyobb, mint volt a múlt évben, de mivel az egye­tem saját jövedelmei is növekedtek, az állam kincs­tárából pótlandó összeg a taval­hoz képest csak 8401 írttal több. A többlet fő oka : A tanszékek szaporítása s felszerelése. De bármennyire szíve­men viselem az ország pénzügyeit, mégis ki kell nyilatkoztatnom, hogy ha a pesti egyetemet azon niveaura akarjuk emelni, a­melyen a külföldi na­gyobb egyetemek állanak, a költségek a jövő évek­ben még növekedni fognak. Mert vannak fontos tudományok — azokon kívül, a­melyekre nézve új tanszékek felállítása már az ez évi budgetben fel van véve —a­melyek számára a pesti egyetemnél tanszékek még nem lé­teznek, sőt vannak tantárgyak, a­melyek számára parallel tanszékek okvetetlenül szükségesek. A de­monstratív tudományok számára pedig épen nem léteznek a szükséges helyiségek és segédeszközök. Megvallom, óhajtottam a bölcsészeti facultás számára még egy néhány tanszék felállítását már ez alka­lommal javaslatba hozni. De midőn ez óhajtásomat a pénzügyi bizottságban szóba hoztam, kérdés in­téztetett hozzám: állnak-e rendelkezésemre tekin­télyes tanerők, a­melyekkel e tanszéket betölteni képes volnék. Én e kérdésre kielégítő választ adni nem tudtam. De ezen ügy felfogásom szerint oly fon­tos, hogy kötelességemnek tartom azt a 1. képvi­selőház előtt egész őszinteséggel szóba hozni, ha­bár könnyen megtörténhetik, hogy félre fogok ér­tetni, s szándékaimban oly irányok fognak keres­tetni, a­melyek igazán távol állnak tőlem. (Hall­juk! Halljuk!) Azt hiszem azonban, hogy igen közönbös lehet az országra nézve: én vagyok-e közoktatás­­ügyi miniszter vagy más; közömbös lehet az is, hogy ha miniszter vagyok, népszerű vagyok-e vagy sem; de nem közönbös sem reám nézve, sem az országra nézve, hogy egy fontos kérdésben legben­sőbb meggyőződésem szerint — nem tekintve sa­­át személyemet — az egész igazságot mondjam ki. (Általános élénk tetszés.) Ha már Bacon mond­hatta, hogy a tudomány hatalom, mennyire nőtt azóta e hatalom! Mi a tudományokban más orszá­gokhoz képest el­maradtunk. Ezt elismerni nem szégyen, mert a ha­ladás feltétele: saját hiányaink meg- és beisme­rése. Így jártak el hazánk reformerjei Széchenyi István gr., Eötvös József dr., sőt Kossuth Lajos is. De ama mostoha sors, hogy mi a tudományban elmaradtunk, nemcsak minket, hanem más nemze­teket is ért. S ha mi gyorsan akarunk előhaladni, azt kell tennünk, amit más nemzetek tesznek és tettek, azt a­mit Poroszország, Olaszország, sőt a Schweiz is tesz, s a­mit tett a múlt században maga a tudós Németország is. Az európai kultúra nem egy nemzet műve, s az volt az európai kul­túra menete, hogy egy nemzet a másiktól tanult, s én óhajtom s hiszem, hogy mi tőlünk is még más nemzetek fognak tanulhatni. (Felkiáltások: Adja isten.) Oly tudományok s tanszékek számára tehát, a­melyre nézve mi jeles tanerőkkel nem bí­runk, a külföldről kell meghívni a tanárokat. Is­merem e tekintetben az ellenvetéseket. Mondják, hogy ez után gemanisálni fogják az országot. Ez igen nagy tévedés, mert épen ez­ál­tal fogjuk a germanisatiónak útját állhatni. (Hall­juk ! Halljuk !) A germanisatiónak nálunk három nagy tényezője van: a műveltség elégtelensége, a tudomány hiánya, s tőke és pénzszegénységünk. Min­­­den intézkedés, a­mely szellemi kultúránkat s anya­gi jólétünket előmozdítja, egyúttal előmozdítja a magyar elem jelentőségét és súlyát. Ha mi fiatal tudósokat hívunk meg a külföldről, azok sajátjukká fogják tenni a magyar nyelvet, — mert a magyar nyelvet csak úgy meg lehet tanulni, mint bármi má­s nyelvet — s egy valódi aquisitic leend a ma­gyar culturára nézve. Látunk erre példákat a min­­dennapi életben. Ha pedig sikerülne, a­mi iránt kételyeim vannak, egy két idősebb tekintélyes ta­nárt megnyerni, méltóztassék elhinni, hogy ezek előadásai kevesebbet germanizálnának, mint azon körülmény, hogy ifjúságunk nagy része kénytelen a külföldre menni, ha tanulni akar, még­pedig Bécsbe, Münchenbe, Zürichbe, Lipcsébe Berlinbe s más német városokba, valamint magunk is vala­mennyien kénytelenek vagyunk, ha tanulni akarunk idegen művekből, főleg német művekből tanulni, mert tudományos irodalmunk szegény. Ily külföldi tanárok, főleg az egyes tudományok számára fel­állítandó seminariumokban vagy képezdékben, nagy sikerrel működhetnének. Méltóztatnak tudni, hogy Németországban a tanítás és tanulás szabadsága hazájában e szabadság fény oldalai mellett kezdik érezni árnyoldalait is, s correctívumul állítanak se­­minariumokat az egyes tudományok számára, a­me­lyekben a legjelesebb és legszorgalmatosabb fiatal emberek a tanárokkal dolgoznak, s az illető tu­dományokban szaktudósokká képezik magukat. Ily seminárimnokban nem tartatnak nyilvános­­dramaticus effectusra számított előadások : ezekben tehát kivételkép bármi nyelven beszélhet a tanár Ez volna a legbiztosabb mód, a­melylyel aránylag rövid idő alatt magyar ifjakból — mert talentum s tehetség nálunk nem hiányzik, csak alkalmat kell a kiképzésre nyújtani, jeles tudósokat taná­rokat és szakférfiakat képezhetnénk, kik egy pár év — mondjuk 10 év lejártával — a külföldi taná­rokat és szakférfiak feleslegesekké tennék. Külö­nösen a keleti nyelvekre nézve is kellene ily semi­­narizmot életbe léptetni, mi a többször javaslatba hozott keleti akadémiát is pótolhatná. (Helyeslés) Ha nem folyamodunk ily intézkedésekhez, csak lassan fogunk haladni a tudományok terén. Hasz­nos intézkedés, tehetséges fiatal embereknek, ál­lami stipendiumok mellett kiküldetése a külföldre, de ez koránt sem bír azon hatással, a­melyet az általam ajánlott intézetek és rendszabályok szü­k­­ségkép előidéznének. Midőn szerencsém lesz a­­ ház elé terjeszteni a­­javaslatot a felsőbb oktatás­ról, a­mely már készen van, bátorkodom majd fel­hívni figyelmét a semináriumok kérdésére is. A­mi a tanárok meghívását a külföldről il­leti, e tekintetben a kormány nem fog semmit sem tenni, ha az országgyűlés arra fel nem hatalmazza. Budgettárgyalás lévén, nem fölösleges megemlíteni, hogy a pesti egyetem pénzszükséglete növekedésé­­ből nem fognak nagy terhek az államra háramlani, ha sikerül az egyetem vagyonát jobb rendbe hozni. A közoktatás folyó évi költségeit jelentékenyen emelik a pesti egyetem számára tervezett épü­letek. Szabad legyen hivatkoznom azon indokolásra, a­melyet ezen építkezésekre nézve, már én voltam szerencsés a t. ház elé terjeszteni, a­melynek tar­talmát ismételni nem volna idején. Midőn azonban a költségeknek , amit évhez képest előállott több­letét, fel akarom deríteni, e tárgyról is kell szóla­­nom. (Halljuk !) Kétséget nem szenved, hogy tan­intézeteknél az első és biztos tényező: a tanerők. De a tanerők, mint minden szellemi erők, térben és anyagi eszközökkel érvényesítik magukat. A ta­nárok átalában nem tarthatják előadásaikat a szük­séges helyiségek nélkül, az orvosi tudomány nem mehet előre ott, a­hol nincsenek meg a szükséges kórházak. (Helyeslés.) Pedig igen szomorú adatok állanak rendelkezésünkre arra nézve, mennyire hi­ányos nálunk az orvosi és közegészségi ügy. Ez ügy pedig t. képv. ház, nagy , politikai és közgaz­dasági horderővel bir. Az emberi élet és az em­beri erő az országra nézve a legbecsesebb tőke, mert hiszen mit ér a legjobb talaj s a természet minden kincse ott, hol nincs ember és értelmiség annak értékesítésére. (Élénk helyeslés) Tervezve van tehát a jogi és bölcsészeti facultas számára az egyetemi téren a mostani régi épület mellett egy új épület építése a szerb utczában, valamint a régi épület átalakítása, továbbá a természettudo­mányok számára egy új épület a régi füvészkert telkén, a­hol a vegytani laboratórium áll. Az orvo­si facultás számára a szükséges telkek megvétele az üllői után terveztetik. Végre tervezve van az egyetemi könyvtár számára a „Barátok terén“ és a reáliskola utc­a szegletén egy új épület. Ez nem­csak égető szükség, hanem becsület dolga az or­szágra nézve, mert az egyetemi könyvtár oly bot­rányos állapotban van, hogy méltán lehet mondani, hogy ez inkább lomtár mint könyvtár. (Élénk he­lyeslés) A dolog igen sietős, mert félni kell, hogy addig, míg az épület be fog rendeztetni, a régi össze fog dőlni. (Mozgás) Jellemző, hogy körülbelől 40 éve, hogy az egyetemi könyvtár építésének ügye tárgyaltatik. És itt mellékesen legyen szabad megjegyez­nem, hogy korántsem vagyunk az elsők, a­kik a reformok szükségét az oktatás terén érezzük. Előttünk is éltek bölcs s koruk műveltsége színvo­nalán álló férfiak Magyarországban, de az volt sa­játságos végzetök, hogy mindent oly sokáig tár­gyaltak, hogy cselekvéshez, tehát az eredményhez soha se jutottak. Idején volna e traditióval végkép szakítani. (Élénk tetszés.) Az elősorolt épületek terveit s költségvetését részben már t. barátom Pauler miniszter úr, rész­ben pedig már én készítettem el. A szükséges pénzösszeg pedig nem a folyó bevételekből, hanem kölcsön útján fedezendő, a­mely 80 vagy 32 év alatt törlesztetnék. Bátorkodom a t. házat a tu­domány és a magyar kultúra érdekében már most előre felkérni, hogy ezen pénzösszeget a maga he­lyén megszavazni méltóztassék. (Helyeslés) Igen kívánatos volna, ha t. képviselő urak megnéznék az egyetemi épületeket és intézeteket, a­mikor al­kalmuk volna meggyőződni arról, hogy a status quo mellett nem haladhatunk a tudományban, mert Törökországon kívül nincs ország Európában, a­mely e tekintetben annyira elmaradott volna. (Moz­gás) Kivételt egyedül a vegytani intézet képez, a­hol egy jeles tanár dolgozik a szükséges appará­tussal, s a­hol a siker felette örvendetes, mert nem hiszem, hogy volna nálunk tudomány, amely­ben az ifjak annyira előre mennének s oly szorga­lommal és szeretettel dolgoznának, mint épen a chemiában. S kétséget sem szenved, hogy, ha mi a természettudomány más ágai, valamint az orvosi tudomány érdekében megteszszü­k azt, a mit bol­dogult Eötvös József báró a chemia érdekében megtett, ugyanazon eredményeket fogjuk észlelni. A költségtöbbletnek egyik forrása a kolozs­vári egyetem, a mely novemberben nyittatott meg s a kezdet nehézségeit tekintve, kielégítő sikerrel működik. Tanszékei kettő kivételével, a melyekre kielégítő tanerőt nem találnak — be vannak töltve,­­ a hallgatók száma pedig, a jogi karban 174, az orvosiban 51, a bölcsészetiben 22, a mathema­­tica és természet­tudományiban 37, összesen 285. A kolozsvári egyetem összes évi szükséglete pedig 160.000 frt. Ezen investitio kamatjait, az ország­­rövid idő múlva fogja élvezni, mert e második egyetem léte a verseny törvényei szerint a magyar tudományt jelentékenyen fogja előmozdítani. (Tet­szés.) De hogy ezen eredmény elő is álljon, szük­séges a kolozsvári egyetemet kellőleg felszerelni, tudományos segédeszközökkel s gyűjteményekkel ellátni, és a tanárokról is jobban gondoskodni. (Helyeslés.) Költségeinket növeli továbbá a polytech­nicum is. E többletet nem szükséges motiválnom, mert valamennyien tudjuk, hogy h­a vasutainkat belföldi­gazgatókkal, mérnökökkel s tisztviselőkkel ellátni. Ha a felvirágzó ipar s kereskedelmünk számára szakférfiakat nevelni s magunkat e téren a kül­földről emanczipálni akarjuk, műegyetemünket oly lábra kell állítanunk, a­minőn az ismere­tes polytechnicumok, mint a bécsi, zürichi, mün­cheni és stuttgarti állanak. Hiszem, hogy he­lyes úton vagyunk a czél felé, és hogy el­érhessük : kell a politechnicum számára illő épületet emelni, annál is inkább mivel házbér fejében úgyis 48.500 forintot fizetünk s oly intézet, mint a minő a polytech­nicum, kibérelt ház­­ban berendelni s felszerelni nem lehet (Helyeslés). E költség legalább is oly productiv investitio, mint egy vasút, csatorna vagy vasgyár építése. De mi­vel tudni kell mértéket tartani a jóban is, meg kell jegyeznem azok irányában, a­kik egy másik folytechnikum felállítását követelik, hogy nagy libának tartanám, ha erőnket feldarabolnák s mi­előtt a pesti polytechnicum a külföldi ily nemű in­tézetek színvonalát elérte, már egy második poly­­technicum felállítását terveznék. A tanárképezdéknél is költségtöbblet mutat­kozik a múlt évhez képest. E többletet, indokolja a középoktatás fontossága, a­melynek javulásá­hoz mindenek­előtt jó tanárok képezése szüksé­ges, mert bár­mennyire tökéletes legyen a tanrend­szer, sikere a tanárok minőségétől függ. Ennek folytán itt is a költség jövőben növekedni fog, mert Kolozsvárit is az ottani egyetem mellett ta­­nárképezdét kell állítanunk. Üdvös haladásnak fo­gom tekinteni, ha a Pesten létező két külön ta­­nárképezdét, a gymnasiumi s a reáltanodai tanár­­képezdét összeolvasztjuk . (Helyeslés) mert a gym­nasium s a reáltanoda feladata ugyanaz, csak­hogy külön eszközökkel működnek a közös czél elérésére. Az egyik a régi nyelvek mivelése, a ma­­thematica s a természettudomány által, a másik az új nyelvek és szintúgy a mathematica s ter­mészettudomány által készíti elő az ifjúságot a ma­gasabb kultúra és különösen az egyetemi tanu­lásra. Nem szükséges tehát külön képezdékben ta­náraikat képezni. (Helyeslés). Meg kell említenem a szebeni jogakadémiát is, a melynek szükséglete körülbelül ugyanaz, a mi volt a múlt évben, hogy alkalmam legyen azon nézetemet nyilvánítani, mely szerint a jogakadémiá­kat gyökeresen kell reformálni s magasabb niveaura kell emelni, a­miről a felsőbb oktatásról beterjesz­tendő törvényjavaslatban szó leend; mert ép oly üdvös dolog, alapos és kiképzett turistákat nevelni az államnak, mint a­milyen üdvös a zugprokátorok számát reducálni. (Élénk helyeslés), mi csak a jogi tanulmányok s különösen a jogakadémiák átalakí­tása által érhető el. A művészet, valamint az ipar emelésére igen hatályos eszköz a rajztanári képezde s a mintarajz­­tanoda. Ez intézet, a­melynek szükséglete 15 ezer írttal nagyobb, mint a múlt­­ évben volt, te­kintve az eredményeket, aránylag igen kedvező ál­lapotban van. Én meglátogattam ez intézetet, s cso­dálkoztam, hogy oly csekély eszközökkel oly nagy sikert képes előmutatni. Ez esetben is látni, hogy a buzgó és jó tanárok mostoha körülményeik közt is eredménynyel működhetnek. Különösen a helyi­ségre, melyért az állam 10,600 frtot fizet, meg kell jegyeznem, hogy sötét nedves és semmikép sem fe­lel meg a czélnak. Czélszerűbb gazdálkodásnak tar­tanám az ez összegnek megfelelő tőkével ezen in­tézet számára házat építeni. Átmenve a középoktatásra, itt is meg kell jegyeznem, hogy a gymnasiumok kiadásai részint új iskolák felállítása, részint a tanárok fizetésének felemelése által a jelen évben többre mennek, mint mentek a múltban. Különösen meg kell említenem, hogy figyelemmel a nemzetiségi törvényre Zombor­­ban gymnasiumot állítottunk tekintettel a szerb, Munkácson pedig algymnásiumot tervezünk tekin­tettel a ruthen nemzetiségre. — Pénzügyünk álla­potát nem ignorálván, elfogadom e czímnél a pénz­ügyi bizottság törléseit, azon reménységben hogy nemsokára törvényt fogunk alkotni a középtano­dákról, a­melynek javaslata már készen van, a­mikor majd idején lesz határozni, nem szükséges e a fővárosban, valamint az ország külön részeiben államgymnasiumokat állítani, a­melyek sajátságos viszonyaink közt tökéletesebbek lehetnek, mint a most létező gymnasiumok, mert az államnak módjá­ban van, mellőzve a felekezeti tekinteteket, nagyobb körben megválogatni a tanárokat. Az ily gyrona­­siumok mintául szolgálhatnak majd, s mindenesetre üdvös versenyt fognak előidézni. (Tetszés.) Tetemes költségnövekedést tapasztalunk a reáltanodáknál, minthogy több reáltanoda fejlődés­ben van s már ez évben több éve folyammal lát­tatik el s két uj tanoda: Győrött és Nagyváradon hozatott javaslatba. Ez intézetek reformja is nagyon sürgetős s pedig két szempontból. Először ugyanis a reáliskolák alsóbb osztályai, az úgynevezett al­­reáltanoda, összetévesztetik a polgári iskolával, a­melynek más feladata van, s a­mely természete szerint a népnevelést fejezi be s már az élet, nem pedig a felsőbb iskolák számára készít elő. Másod­szor pedig a főreáltanoda folyama oly rövid időre van szabva, hogy nem adhatják ott elő illő mér­tékben azon tudományokat, a­melyek szükségesek arra, hogy az ifjúság a polytechnikumbeli tantár­gyak tanulására előkészítessék. Kívánatos volna, ha ez utóbbi reform, a reáltanodák nyolcz évi cursusa már az 1874-ki budgetben kifejezést nyerne. A népoktatás ügye egész totalitásában, amint azt az 1868-iki XXXVIII­­. sz. a kormányra bizza, a tankerületi felügyelőséget bele­értve a közoktatás­­ügyi minisztérium legnagyobb pozitiója s a költ­ségek többlete is a múlt évihez képest e positió­­nál a legnagyobb. Indokolását találja ez a népok­tatás sokféle követelményeiben, így a tanítóképez­­déknél többlet mutatkozik, mert azok száma egygyel szaporíttatni terveztetik, s mert a növendékek száma most nagyobb, mint volt azelőtt. Motiválja ezt azon köztudomású dolog, mennyire hiányoz­nak iskoláink számára a képzett­tanítók­ s tanító­nők. Tisztelt elődöm jelentése szerint e tekintetben javulás állott be, mert minden évben az állami, valamint a felekezeti képezdékből sok tanítójelölt lép ki, mindemellett azonban a képzett tanítók számának még tetemesen növekedni kell. De nem tartózkodom kimondani, hogy e téren nagyobbszerű­ sikert nem merek várni, míg összes társadalmi és gazdasági viszonyaink nem fognak javulni. A taní­tók roszul fizettetnek, jövőjük mostanáig biztosítva nincsen. Igaz, hogy a közoktatási minisztérium a ta­­nítók nyugdíjazásának kérdésével foglalkozik és én az ez ügyre vonatkozó terveket, föltéve, hogy practicusak, szívesen elfogadom, ha máshonnan jön­nek is. (Tetszés) De még akkor is a tanítók pályája egészben véve háladatlan marad, ha csak huma­­nistikus érzelmek nem buzdítják őket. A hiány a tanítókban azonban nem csak nálunk létezik, hanem Németországban is. S e bajon alig lehet segíteni ha csak Amerika példáját nem követjük, a­hol az állami tanítással, főleg a nők foglalkoznak. (Hosz­­szas, élénk helyeslés) A népnevelési szükséglet czimén a népiskolák fentartására és segélyezésére 310.000 írttal több van előirányozva mint a múlt évben, azaz összesen 990.000 frt. Magyarázza e többletet a feladat nagysága, melyet nagyobb költség nélkül megoldatni nem lehet Ha a közsé­geket új iskolák építésében és a már létezők na­­gyobbításában nem istápoljuk, lehetlen, a­ tanköte­les gyermekek iskoláztatása, mert iskola­épületeink nincsenek arányban a tanköteles gyermekek szá­mával. Tekintve pedig, hogy igen sok helység léte­zik, hol semmiféle iskola sincsen, s nem is létez­nek a feltételek, hogy ott akár felekezeti, akár községi iskola felállítassék, ott csak directe az államköltségén, az 1868. XXXVIII. tc. 80 §-a ér­telmében, lehet iskolát állítani. Midőn a népiskola címénél a kormány nagyobb összeget nem hozott javaslatba, tekintettel volt nemcsak az ország pénz­ügyére, a­melyet a közoktatási ministerium sem hagyhat ki a számításból, hanem tekintettel volt a tanítók hiányára is. Iskolák felállítása dolgában rögtön nagy pénzerővel se lehet haladni, itt csak fokonként lehet előmenni. E téren meg kell küz­deni sok előítélettel, sok közönbösséggel, de hogy itt is haladás mutatkozik, látni azt azon jelentésből, a­melyet t. elődöm készített. Ha azonban gyor­sabban akarunk haladni mint eddig, kell, hogy a helyhatóságok a közoktatási miniszert nagyobb buz­­gósággal istápolják, mint tették eddig, mert a leg­jobb törvények a leghelyesebb rendeletek mit sem érnek, ha a végrehajtásnál hajótörést szenvednek. (Helyeslés.) S ezzel elérkeztem a tanfelügyelők intézmé­nyéhez. (Mozgás. Halljuk !) Ismerem a panaszokat a tanfelügyelők ellen. Itt mindenek előtt az insti­­tutiót a személyektől külön kell választani. Én megvallom, hogy nem tudok képzelni oly állapo­tot, a­melyben a kormány a népoktatás ügyét vezethetné, vagy arra befolyást gyakorolhatna, tanfelügyelők nélkül. (Helyeslés) Tudtomra min­denütt, a­hol az állam a népoktatással foglalko­zik, a kormánynak vannak közegei, a­melyek másutt is közönségesen tanfelügyelőknek neveztet­nek. Tehát nálunk sem feleslegesek a tanfelügye­lők, sőt később, ha financziánk engedni fogja, számukat még szaporítani is kell. A­mi a szemé­lyeket illeti, mondhatom, hogy tanfelügyelőink közt igen jeles férfiak vannak, (fölkiáltások: De há­nyan?) a­kik kötelességüket észszel, szakképzett­séggel, lelkiismeretesen teljesitik s egész odaadás­sal és szép sikkerrel működnek. (Mozgás. Felki­áltások : Nagyon kevesen vannak ilyenek !) Van­nak köztük gyengébbek s talán hanyagabbak, de szándékom azok irányában egész szigorral fel­lépni, (Élénk helyeslés) ezt egynéhány esetben már tettem is. A­mi pedig az üresedésbe jött állo­másokat illeti, azok betöltésénél nem fogom ma­gamat vezettetni semmiféle protectiók s mellék­te­kintetek által. (Élénk helyeslés) De alkalmam van tapasztalni, hogy nem csak a tanfelügyelők

Next