Ellenőr, 1873. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-21 / 43. szám

„ Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — B Egy hónapra . 1 „ 80 „ Ügyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 43. szám. Budapest, péntek, február 20. 1873. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6.­­sz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Zágráb, febr. 20. (Az Ellenőr táviratai) A horvát országgyűlés hallomás szerint május h­ó elején ül össze. — Kanovics le­mondásának híre alaptalan. Bécs, febr. 20. A Pressének távírják Prágá­ból, hogy az urak háza cseh feudális tagjai meg akarnak jelenni a választási reform tárgyalására, ennek végével azonban tiltakozást adnak be e re­form ellen. Bécs, febr. 20. Az urak háza lényegtelen mó­dosításokkal elfogadta a bű­nfenyítő eljárási tör­vényjavaslatot az annak életbe léptetésére vonat­kozó törvénynyel együtt második és harmadik ol­vasásban. Madrid, febr. 20. Contreras tk. a cataloniai hadak fővezéréül neveztetett. Madrid, febr. 20. A kortes tegnapi ülésében Figueras miniszterelnök a jelen kortest átmeneti­nek és nem alkotmányozónak mondotta s egy al­­kotmányozó nemzetgyűlés mielőbbi egybehivását hangsúlyozta. — A hadügy­ér hitelt kért a nép felfegyverzésére, minthogy már minden rendelke­zésre állott fegyver szétosztatott. Madrid, febr. 20. Cluseret tk. ide érkezésé­nek híre alaptalan. A német és a svájczi kormá­nyok elhatározták, hogy Castelar körjegyzéke vé­telével elismerik a spanyol köztársaságot. London, febr. 20. Párisban hír szerint egy 25 millió font sterlingre menő újabb orosz kölcsön bocsáttatnék ki legközelebb. London, febr. 20. A Timesnek jelentik Páris­­ból, hogy a portugál kormány oda utasítottatta külföldi képviselőit, figyelmeztessék a hatalmakat a spanyol köztársaság felállítása által Portugált fenyegető veszélyekre. A portugál képviselők ez irányban azonban a legmegnyugtatóbb biztosításokat vették a külhatalmak részéről.­­ A „D. News“­­nak távírják Madridból, hogy a kortes 14 nap alatt új választásokat eszközöl a municipális és tartományi tanácsokra vonatkozólag és azután fel­oszlik. Genf, febr. 20. A nagytanács tegnapi ülésé­ben végleg elfogadtatott 16 szavazattal 8 ellenében a lelkészeknek a nép által választására vonatkozó törvény. Lissabon, febr. 20. Hírlik, hogy Biscayaban felkelés tört ki. — Avila a kortesben szükséges­nek mondotta, hogy Portugál függetlensége és ál­lamintézményei kellő rendszabályok által meg­­óvassanak.­ Nürnberg, febr. 20.: Bajorország engedékeny­nek mutatkozik a legfőbb birodalmi törvényszék felállítása kérdésében. Berlin, febr. 20. A porosz képviselőházban a pénzügyér kijelentette, hogy a múlt évi fölösleg 20 millió tallérra megy, miből 12 millió az állam­­adósság törlesztésére fordíttatik. Thorn, febr. 20. A tegnapi Kopernikus-ünne­pély egyházi énekkel, szónoklattal, díszebéddel, ki­világítással és tánczvigalommal tartatott meg. Olaszországot Occioni, Rómát Pallizoni képviselték. Bukarest, febr. 20. A kamara megszavazta a szeszes italok szabad mérési jogára vonatkozó­­javaslatot, melynek értelmében a vidéken csak oly román alattvalók tarthatnak kimérést, kik vá­lasztási joggal bírnak. Új-York, febr. 19. Grant a kubai felkelőknek hadviselő felül való elismerését kérvényező néger küldöttségnek kijelentette, hogy megtesz ez irány­ban mindent, a­mi kötelességével összefér. — A Spanyolországgal Cubára vonatkozólag történt jegy­zékváltás a kongressus kívánságára közzé fog tétetni. Bérlet 240 szám. Budapest, péntek, február 21. Báró és bankár. Eredeti szomorujáték 3 felv. Irta Hugó Károly. Ezt követi: A miniszterelnök bálja. Eredeti vígjáték 1 felv. Irta N. N. Kezdete 7 órakor, és álc­ázta le kíméletlenül Wagener és társai személyében azon egyéneket, kik a nép vagyonán zsibvásárt csapnak, s ekkor tette egyúttal azon indítványt, hogy par­lamenti vizsgáló bizottság kül­dessék ki a vasúti engedélyek körül felmerült visszaélésekké ny­o­moz­ás­ár­a. S mit tett a kormány ? A király egy leiratát olvastatta fel, melyben egy ve­gyes bizottság küldetik ki, részben a kor­mány, részben az országgyűlés tagjaiból alakítva. E tény alapjában és hatásában nagy erkölcsi nyereség. Nemcsak Poroszország erkölcsi hitele és a kormány tekintélye nyer általa, hanem kell, hogy okuljon be­lőle minden kormány és minden törvény­hozó testület, a­hol még csak szikrája is létezik a szeplőtelen becsületesség és hazafi­­ságnak. Igaz ugyan, hogy maga az egész el­járás, mely Poroszországban e botrányos ügyet a képviselőház kezeiből kiragadja és királyi hatalomszóval metszi ketté, nem correct parlamentáris eljárás. A kormány becsületének, az ország megkáro­sításának kérdése kell, hogy azon testület kebelében nyerje megoldását, mely a nem­zet képét viseli, s melyet egy országgal szemben az erkölcsi felelősség súlya terhel. Egyedül a képviselőház lehet azon fórum, mely legilletékesebben hozhat ítéletet: ki az ártatlan,ki a bűnös. S bár­mennyire biztosítsa is a korona a törvény­­hozást arról, hogy a bizottságban kisebbségben levő tagok korlátlanul és szabadon vizsgálódhatnak, még­se háríthatja el ma­gáról a gyanút, hogy egyold­alúságba esett, s némileg kegyelmi tényt gyakorolt, mielőtt ítélet hozatott volna. Egyébiránt a Parlamentarismus eszmé­jének megsértését, mely Poroszországban úgyis csak csírázni kezd, háttérbe szorítja ez esetben azon tudat, hogy a kormány mézesmázos szavak helyett tettel állt elő, és komolyan óhajtja, miszerint „pusztuljon a gaz“, mely nem oda való. Hány ország van, hol pedig szeretnek parlamentarismus­­sal kérkedni, hogy a legsúlyosabb vádakat kétértelmű feleletekkel ütötték el, s a vizs­gáló bizottság kiküldése fölött napirendre tértek, mintha minden rendben volna. S ki szedte fel e szemfényvesztő játék következ­tében az epret ? Bizonyára sem a kormány­tekintély, sem a Parlamentarismus. S nyert talán az ország hitele, s az állam külfénye? Az egyik tönkre jutott, a másik homályo­sul. Hiába a becsület kérdése az,mely nem tűr semmi megalkuvást, semmi legyezgetést, azt kiköszörülni csak ott lehet, hol csorbát szenvedett — a közvé­lemény nyilvános itélőszéke előtt. A kinek feje van és esze is hozzá, el­­mélkedhetik e thema fölött, parton is vannak malmok s igen sok gyár.­­ A felső malmokat könnyű lesz a dunapar­ ' ton lóvasút és a Dunán hajók által össze- ' köttetésbe hozni a közraktárakkal és a vasúti­­ híddal, s ezen felül hátuk mögött van az osztrák­­ államvasut pályaudvara, mely szintén összekötte-­­­tésben lesz a vasúti híddal. Vegyék tekintetbe azt­­ is, hogy a­mi a pesti kereskedelemnek életet ad, az mind alulról jön, s ennek megfelelőleg talán­­ már ma is több a magán gabnaraktár az alsó du­­­­nasoron és mellékutczáiban, mint oda­fenn. Nagyon tévednek tehát, midőn azt állítják,­­ hogy az alsó dunasori kr­­­aktárak üresen fognak­­ állani. A gabo­akereskedelem most is len keresi­­ már magának a helyet, s igy a közraktárakat ide­­ kell építeni és ép akkor csalódnának, ha a Mar­gitsziget mellett építenék, oda aligha fogja valaki felvontatni gabnával vagy egyébbel terhelt hajóit, mellekkel — tessék ezt a lipótvárosi uraknak megfigyelni — most is mindig az alsó parton áll meg, s onnét szállíttatja szekereken áruját a vá­ros különböző részeibe. — A közraktárak terve tehát maradjon úgy, a­mint az már a kormánynál kidolgozva készen áll. Most az egyszer a „szak-­­ férfiak“ nem láttak tovább a­­ Lipótvárosnál. NEMZETI SZÍNHÁZ. Budapest, február .20 Saphir mondta, hogy az angyaloknak van, az ördögöknek nincs hazájuk. Annyi tény, hogy a néphit és költészetben az ár­mány legtöbb közös vonással bír. Talán ezen jellemrokonságnak és cosmopoliti­­kus jellegnek róható fel, hogy napjainkban még csínyeik és gazságaik is egy húron pen­­dülnek. A „koppasztó“ művészetet, még­pe­dig modern korszakunknak megfelelő tág méretben, vagyis kereskedői műnyelvvel él­ve , en gros­szik Európaszerte mindenütt, a­hol felületes kormány­felügyelet mellett, nagyszabású vállalatok, főkép vasútépít­­kezéseknél az arczátlan furfang arab régebeli nyereségeket hajhászhat el a népek verejtékes filléreiből. Valóban az erkölcsi világrendben való legszilárdabb hitet is képes velejében­ meg­­ingatni azon tapasztalat, hogy ez óriási merészséggel űzött szédelgés és csalás ma már nem elszigetelt tényekben és egyes országokban üti fel fejét, hanem „a vétkes gyalázat népekkel, kormányokkal közös“ Fejétől küzködik meg a hal, mondja a példabeszéd. S csakugyan undorító lát­vány, mily elvetemedett elemek furakodtak be azon polcrokra, a­hol egyedül a „jus­­titia regnorum fundamentumának kellene a becsületesség és erényesség terén irányt törni és mintául szolgálni. A „szűz“ Poroszország sem tudta e bélpoklosoktól tisztán tartani erkölcsi hi­telét. Lasker utalt az ország e „fekélyére“ . A jövő évi költségvetés minél gyor­sabb összeállítása rendeltetett el minden ministé­­riumban. Mint a „P. N.“ írja remélik, hogy ápril elejéig egybe lesznek állítva a költségvetés összes tételei.­­ Tóth Vilmos belügyminiszter tegnap nyújtotta be lemondását a miniszterelnök­nek. Ő felsége a napokban fővárosunkba érkezik, s mint a „F. L.“ írja, ekkor fog az új belügymi­niszter kineveztetni, kinek személyét illetőleg még eddig semmi elhatározás sem történt.­­ Szlávy miniszterelnök és Ker­­kapoly pénzügyminiszter szombaton Bécs­­be utaznak, s ez alkalommal megállapittatik az 1874-diki közös budget, miután a delegátiók már ápril 2-dikára összehivatnak.­­ A magyar-horvát b­izottság magyar albizottságának ma délután mutatta be Széll Kál­mán a horvát financziális követelményekről általa kidolgozott munkálatot. Valószínű — írja a „P. N.“ — hogy mielőtt a bizottság együttes ülést tart, a magyar és horvát tagok bizalmas magánértekez­letekre jönnek össze. — A közraktárak tárgyában tegnap tartatott meg az értekezlet a kereskedelmi minisz­ter jelenlétében a kereskedelmi világból meghívott „szakférfiakkal“, kik ignoráltatásuk — s tulajdonkép a Lipótváros érdekeinek ignorálása — miatt keser­ves panaszokat hallattak hetek óta. A­mint előre látható volt, ez urak a felső dunapartra sürgetik a közraktárakat. A miniszter tudomásul vette nyi­latkozatukat, de szerintünk észszerűleg nem tehet egyebet, minthogy megmarad az eredeti tervnél, s a közraktárakat az alsó dunapartra az új vámház és a vasúti híd közzé építeti. A felső duna­­parton nincs már tér a fejlődésre, s a keres­kedésnek szabad mozgás kell, a­mit ma már csak az alsó parton talál meg úgy a pesti mint a budai oldalon, hol nem állanak hegyek. Ezt kell tekintetbe venni és a jövőt, nem pedig azt, hogy a most élők közül kiknek van házuk , vagy telkük a Lipótvárosban és felső dunasoron.­­ Tudjuk jól, hogy a kereskedelmet nem lehet 24 óra alatt áthelyezni a Lipótvárosból a város alsó részeibe, ámbár ez gyorsabban fog menni, mint ez urak hiszik, kik valószínűleg nem is tudják, hogy­­ a város ott lenn mily gyorsan fejlődik most. A­­ felső malmokat emlegetik mindig, pedig az alsó A bélyeg és illetékek felemelésének kérdé­séhez. III. A­mi illeti az ingatlanok vételára után bir­tokváltozás esetében fizetendő díjakat, elvileg nem lehet helyeselni a létező különbözetek eltörlését, melyek a birtokváltozás rövidebb vagy hosszabb időtartamából származtak. És­pedig van e különbözetnek igen helyes alapja. Rendszerint 10 év alatt könnyebben nö­vekszik valamely ingatlan értéke, mint egy vagy két év alatt. Ezen 10 évig tulajdonosát nem vál­toztatott ingatlan árából könnyebben lehetett 4 százalékot fizetni, mint egy perc­entet, egy év előtt megvett ingatlan után, mert az eladó, ha el is ad­ta vagyonát, 10 év múlva a százaléki összeggel olcsóbban, még mindig nyert, s illetőleg a száza­lék soha sem szolgált az eladás akadályául, a kincstár pedig a hosszan tartott el nem adásból pótolva lett az ez által növekedett nagyobb vétel­árból besze­dett nagyobb százalék által. Ha most a különbözet eltöröltetik , illetőleg ha a kincstári díj tekintet nélkül a birtokváltozás idejére felemeltetik a legnagyobb összegre, ez leg­alább is oly hátrányul fog szolgálni az ingatlanok adás-vevésére, a­mennyi előnyt nyújt a százalék felemelése, vagyis a kincstár jövedelme nem fog nagyobbodhatni, a közönség pedig rendkívüli mó­don veszítend. Itt is legalább három különbözetet kell meg­hagyni. És­pedig az 5 évi időközön belüli birtok­változás kincstári díja legyen 2 százalék; az öt évi időközön túl 10 évig terjedőleg 4 százalék, az azontúli végre 5 százalék. A kincstár nem veszítend semmit, hanem bi­zonyosan nyer, a közönség pedig túlságosan aka­dályoztatva nem leend. Egyátalában nem lehet érteni azonban a pénzügyi kormány azon rendeletét, hogy a vérro­konok szerződései előnyben legyenek. Adás­verés kérdésénél rendszerint a rokon­sági kötelék hallgat, a­hol pedig nem hallgat, ott a vételár úgy is kisebb mint idegenek között; a rokon úgy is előnyben van, minek számára még más előnyöket is teremteni? Távolról sem lehetne azonban az örökösödési százalékot is nagyobbítani, sőt ez egyike a legigaz­talanabb díjaknak, és oda lenne módosítandó, hogy a törvény szerinti szülők vagy gyermekeknél egy,­­ a vérszerinti oldalrokonoknál pedig két száza­lékot soha se haladja túl, addig is, míg legalább a szülő, gyermek és vérszerinti rokonokra nézve végképen eltörültetik. Ha azonban a pénzügyi kormány a díjakat általában akarja emelni, miért nem emelte fel a kötelezők bélyegdíjait is? Miért sújtja csak az ingatlant, és az ingó tőkét nem? Va­jon mi hátrány származik abból, ha a kö­telezvények eddigi 1/4-ed százaléknyi díját egy fél percentre emeli fel? Legfeljebb, hogy a kamatláb szállíttatik le. Ez azonban legalább az addigi ka­matláb mellett valami nagyon káros következ­ménynyel nem fog lenni. Vagy talán azért szaba­dult meg az ingó tőke a bélyegemeléstől, mert a pénzügyi kormány itt legjobban károsíttatik ? Hi­szen ennek is legnagyobbrészt a kormány a köz­vetlen oka. Mert ha a kötelezők bélyegeit egy fél száza­lékra felemeli, ha elfogadja azon elvet, hogy 50- frton aluli összeg nem számít, az 50-frton felüli pedig új százat tesz ki, akkor valamint tart bé­lyeges váltót, tarthat bélyeges kötelező iv papirost, és pedig 50 kr., 1 frt., 1 frt. 50 kr. stb. bélyeg­mennyiségben. A közönség kötelezve legyen érvényes, bepe­relhető kötelezvényt csakis a kormánytól veendő ezen bélyeges íveken írhatni, és a kijátszásnak eleje vétetik. A ki bélyeges kötelezőt nem használ, büntet­­tessék meg háromszorosan, azonkívül pedig köte­lezvénye legyen bizonyíték nélküli. A­mi végre az ingatlanok utáni díjakat illeti, azok érvényesítésére különböző módozatok ajánl­hatók. Legbiztosabb lenne az, hogy köteles minden vevő és eladó, a vételári összeg után járó kincs­tári illetéket a szerződésre, még­pedig aláírása alkalmával bélyegben tenni reá. A nehézség abban áll, hogy a kormány öt, tíz, sőt húsz ezer forint értékű bélyegjegyeket lenne kénytelen tartani, és­pedig talán a pénzügyi hivatalok közegeinél, de biztosan megkapná pénzét és nem küzdene hátra­­lékokkal, sem behajtási hivatalokkal. Azon szerződések, melyeken a kincstári bé­lyeg nem alkalmaztatott, háromszoros büntetésnek legyenek kitéve, azonkívül csakis előjegyzés, de a tulajdon bekebelezés alapjául a díj és a büntetés kifizetéséig ne szolgáljanak. Ha a kötött szerződé­sek átiratás előtt felbontatnak, s illetőleg ha azok­tól a szerződő felek visszalépnek, a kincstári díj fizettessék az esetben nekik vissza a lehető leg­rövidebb és lehető legegyszerűbb módon. A másik mód lehetne, hogy a szerződés­kö­téstől számított 30 nap alatt, köteles az illető fél a szerződés díját 3 szoros büntetés terhe alatt a pénzügyi közegeknél lefizetni. Ezen esetben is ha az átiratás kéretik, a 30 nap lefolyása és a díj lefizetése előtt, a telekhatóság köteles az átíratással egyidejűleg a kormány kincstári díjat is, és pedig 3 szorosan véve hivatalból bekebelezni, végzésben pedig az illető pénzügyi hatóságot arról is értesí­teni, hogy a birtokváltozás mily időköz alatt tör­tént, a szerződés mikor lett megkötve, és a kincs­tári díj mely összegre terjed. Rendes bekebelezés és kamatozás mellett szabadságában állhatna azonban a pénzügyi ha­tóságnak kellő időben beadott folyamodás esetében a díjak lefizetésére határidőket is engedélyezhetni, s azok behajtására rendes ügyvédeket használni fel. Semmi esetben sem helyeselhető azonban a pénzügyminiszter által javasolt azon mód a behaj­tás gyorsítására, hogy hat hónapról hat hónapra a birtokváltozási díjak kamatai növekedjenek. Ez a behajtás költségeit nagyobbítja, a behajtási mun­kálatot pedig nehezíti. Ha végre a birtoktartam szerinti fokozat vég­képen elvettetnék, az esetben a birtokváltozás után járó kincstári díjakat legfeljebb is 3 százalékban lehetne megállapítani, ha az adásvevést túlságosan megnehezíteni, s ekért a kormány jövedelmét ke­vesbíteni nem akarjuk. A magasabb fokú százalék pedig eltörlendő lenne. Az elősoroltak csak röviden és futólagosan vannak érintve, teljes alaposságot igénybe nem vehetnek, hanem a bélyegjövedelem nagyobbítá­­sára s a behajtási módozat egyszerűsítésére czélba vett elvek minden esetre figyelembe vehetők. Az egész munka csak példa és útmutatás, mely kevés óra alatt szakértők segedelmével igazságos és helyes rendszer szerint kidolgozható, és épen azért a pénzügyi kormányzat figyelmébe ajánl­­tatik. Egy pillanatig sem téveszthető szem elől, hogy a magas összegekre szóló kincstári bélye­gek körül hamisítás, s a hivataloknál visszaélés előfordulhat, hogy tehát a javasolt behajtási mó­dozat ezen nehézségek miatt kétes értékkel bír. Ámde a bélyeghamisítás egyenlően büntethető a pénzhamisítással, a visszaélés pedig a legszigo­rúbb fegyelmi fenyítéssel. Azonkívül pedig, ha a kormány a nagyobb díjakat bélyeg helyett pénzben akarja lefizettetni, ez esetben állítson fel minden egyes törvényszék és bíróságnál egy pénzügyi ellenőrt, s az ítéleti bekeblezési vagy átiratási díjak fizettessenek az ítélet hozatala vagy a bekeblezés engedélyezése előtt magánál az eljáró törvényszék­, vagy bíróság­nál, az erről szóló hivatalos nyugta helyettesítse a bélyegdíjat, s ez utóbbi, még­pedig az elnök fe­lelőssége mellett köteles legyen az ekként bevett pénzeket 8 napról 8 napra a központi pénzügyi hivatalnak átszolgáltatni. Városokban, a­hol pénzügyi hivatalok vannak, az előleges lefizetés s a nyugta kiváltása ezeknél is teljesíthető lenne, a­nélkül hogy a törvényszé­kek vagy a bíróságok külön hivatallal láttatnának el. Lehet ezen utóbbi elvet még jobban is egysze­rűsíteni, szakértők véleményének kikérése mellett és azok segedelmével. Tény azonban, hogy a kincstár, kint levő díjak kamataiban és elveszett díjakban ma sok­kal többet veszít évenkint, mint a­mennyibe 400 ellenőri hivatal kerülne, eltekintve attól, hogy ez idő szerint több mint 400 hivatalos egyén foglalkozik díj és illetékek kimérése és behajtá­sával, a­nélkül hogy képes lehetne hivatásának kellően megfelelhetni. Záradékul még néhány szót. A­midőn a pénzügyi kormány oly díjak mó­dosítását s illetőleg felemelését célozza, a­melyek­hez kizárólag csak is a jogász iparos és keres­kedő szólhat alaposan, nagyon czélszerűen járna el, ha előbb néhány jogász, azután az ipar és ke­reskedelmi testület néhány kiválóbb tagjait hall­gatná ki. Ily bizottság a pénzügyi kormány vezetése mellett rövid néhány órányi értekezlet alapján bizonyosan sokkal méltányosabb, igazságosabb, célszerűbb javaslatot lenne képes kidolgozni, mint a kormány bélyegemelési törvényjavaslata, mely a mellett hogy elv nélküli léte miatt mindenkit megront, még abban is nevezetes, hogy a kormány jövedelmét csak károsítani fogná. Dr. Virava József, Berlin, február 18. (Saj­át levelezőnktől.) A berlini tőzsde febr. hóban egy lábbadozó képét nyújtja, mint előbbeni leveleimben említem, január hóban a bizalom átalánosan megrendült, a tetemes árfolyam-hanyatlások nagy félelmet idéz­tek elő a közönségben s a legnagyobb rész azon hitben volt, hogy az alapítási korszak tökéletesen véget ért. Azonban épen a legfélénkebbek véleménye legkönnyebben változik. Azon idő ugyan még el nem érkezett (s talán jobb volna, ha soha sem is állna be) midőn épen a be nem avatottak, a­kik csak a külszín után ítélnek, feltétlen bizalommal vi­seltetnének a tőzsde iránt s azon hitben, hogy jó időben minden papír emelkedik, meg nem vizsgálva a papírok belső értékét, pusztán hallomás után va­kon vásárolnak össze minden lim­lomot. Azonban nézetem szerint a tőzsde e hónapban világos jeleit adá annak, hogy a félelem tetemesen csökkent. A bécsi tőzsde, mely már hetek óta elől jár az emelkedő irányzatban, a berlinire is nagy ha­tást gyakorolt; még e f. hó elején ugyan rendkí­vül tartózkodók voltak a berliniek, s a nemzetközi papírok, különösen pedig a hitelrészvények Bécs­ben rendesen 1—2°­0-al magasabban jegyeztettek, ily esetekben persze az arbitrage dolga e különbö­zetét felhasználni, mely azonban tekintve a nagy árfolyam hullámzatot, s azon óriási összegeket, me­lyek a mai kereskedelem kifejlett voltánál s azon szédelgésnél fogva, mely ma már minden tőzsdén észlelhető, ezeket tekintetbe véve mondjuk az ar­bitrage nem állíthatja oly könnyen helyre az egyensúlyt; ez már azon üzlet természetében fek­szik, mely oly mesés összegek adásvevésébe nem ereszkedhetik. S innen van, hogy bár tudomásom szerint az arbitrageurök igen erősen működtek e hónapban, az árfolyam különbözetek még­sem ezek által ál­líttattak helyre, hanem pusztán a speculatió által, azaz, hogy még világosabban fejezzem ki maga­mat, az által, hogy Berlin e hónapban határozottan Bécs után haladt. Mily függő szerepet játszott Berlin az utolsó két hétben, kitűnik tisztán abból, hogy majdnem mindennap 12-től, 1202-ig alig történt üzlet; vár­ták a bécsi táviratokat, s csak miután Bécs foly­ton haladt előre, nyertek az itteni pénzkörök is nagyobb bátorságot; eleinte több hausse consorti­um alakult, melyek az elöltök igen alacsonyaknak látszó papírokat vették pártfogásukba; lassan a közönség is kezdett magában hajlamot érezni, mely kivált f. hó 8—12-ke között már meglehetős nagy­mérvűvé vált, úgy hogy a papírok átlag mintegy 10—12, egynémelyik 200/o-al emelkedett néhány nap alatt. E gyors haladás természetesen egyes napo­kon reactiót szült, s ilyenkor ismét több százalék­nyi árfolyam hanyatlás volt észlelhető a részvények nagy többségénél. Érdekes ily esetekben a napi tőzsde tudósí­tásokat olvasni, melyek a közönség egy részét nagyban érdeklik, azonban ha pusztán azok után indulnak, nemcsak tévútra vezetik a közönséget minthogy oly gyakran személyes érdekből álhíre­­ket hoznak, hanem a fő irány tekintetében is tel­jesen zavarba hozzák az önállóan gondolkozni nem szerető közönséget. Az ily tudósítások a napi események pilla­natnyi befolyása alatt íratván, gyakran két nap alatt homlokegyenest ellenkeznek egymással, egy nap szilárd tőzsde mellett pl. igy: „a hausse párt biztos állást foglal el, a vidéki vételi megbízások tömegesen érkeznek jeléül, hogy a bizalom átalá­nosan visszatért“, míg másnap ugyanott olvashat­juk „a chaisse határozottan előtérbe nyomult, a közönség még mindig bizalmatlan, s hitét úgy lát­szik teljesen elvesztette a hausse állandósága iránt“ stb. Ily sorokat olvasva, nem csoda, ha a közön­ség egy része azt hiszi, hogy a tőzsde csakugyan tökéletesen fejetlen, lábatlan s ész nélkül dolgozik, miután egy nap mindent rózsás, másnap mindent fekete színben lát. Pedig semmi sem alaptalanabb, mint ez; a tőzsdén minden nagyon is tervszerűen történik, egy bizonyos emelkedő vagy eső­irányzat rendesen kó­szább ideig, hetekig vagy hónapokig szokott tar­tani, azonban különféle fokozattal és variációval, még a szilárdabb tőzsdék mellett is megesik, hogy a gyorsabban emelkedő árfolyamok legalább is pil­lanatnyi, illetőleg egy pár napig tartó visszahatást szülnek, mit részint a nyereség realizáló kedv okoz részint mivel a nagyobb árszökkenés, mindig so­kakat csábít el­őre­ eladásokat tenni. Ezért nagyon tévesnek tartom a tőzsde irányát napi magatartása szerint megítélni, mely sok véletlen mellék­körül­ménynek van alávetve. E hibából ered, hogy egyes szilárd vagy lanyha tőzsde okául gyakran külön­féle politikai hírek említtetnek fel, holott megfor­dítva áll rendesen, ha egyszer a közönség eladásra­­ van hangolva, mindenféle bolondnál bolondabb po­litikai hírt kovácsolnak, csakhogy e lehangoltság megfejthető legyen. A berlini tőzsde jelenlegi irá­nyát nem a napi, hanem átalános benyomás és hangulat után ítélve emelkedőnek tartjuk s úgy látjuk, hogy a bizalom lassan-lassan kezd vissza­térni. Oly hamar itt persze nem megy, mint Bécs­­ben a­hol a deczemberi szomorú napokat már rég elfelejték. Jelenleg legnagyobb figyelemben részesülnek a bécsi hitelintézeti részvények, a remélhető felü­l­­osztalék, az újabban ismét felmerült magyar vasúti hírek, a hitelrészvényeket Bécsben s ezután itt is nagyon keresetté tették. A­mennyire azonban a bécsieket ismerjük, azok ha a magyar vasúti üzlet létrejő 15-20 írttal is felebb szöktetik a hitelrészvények árát s ekkor a berliniek aligha nem fognak tetemes vesztesége­ket szenvedni, miután azok az árfolyamot már most is magasnak tartják s roppant összegeket adtak el már most is; az eladott részvényeket persze egy­szer fedezni kell, az tehát a jövőtől függ, melyik lesz a győztes. Wagener felsőbb miniszteri hivatalnok úr végre hosszú vajúdás után előlépett fennen hirdetett vé­delmi czikkével; ebben ugyan még nem c­áfol sem­mit Lasker szavaiból, hanem hosszasan bizonyít­gatja a Lasker által érintett egyéb vasúti conces­­siójának érdektelen phasisait, s az­­által igyekszik magát kivonni a hínárból, hogy az engedély adá­sakor nem is volt itt, hanem Versaillesban. A be­fizetés elengedési reversálisok, tiszteletdíjak, con­­cessió eladása, stb. ezeket úgy látszik Wagener úr szeretné mellékeseknek tekinteni. Ez alkalommal kénytelen vagyok az „Ellenőr“ németországi kül­földi rovatában említett azon nézet ellen felszólalni, mintha gr. Itzenplitz Wagener czinkosának te­kintetnék. Távolról sem; e tekintetben úgy vélem a közvélemény csak egy, gr. Itzenplitznek csak azon egy hibája van, hogy a kereskedelmi ügyek veze­tésére tökéletesen képtelen, becsületességét azonban senki nem támadta meg. Camphausen pénzügyminiszter tegnap neve­zetes póthitel javaslatot nyújtott be az országgyű­lésnek. E szerint mint új kiadásokat kér megsza­vaztatni az elemi tanítók számára újabb 700.000 tallért, a gymn. tanítók számára 240.000, nyugdí­jazás és preparandumokra 80.000, a múzeum gyűj­teményei számára 200.000 és a hivatalnokok fize­tésének felemelésére 2.2000.000 td. E mintegy 4, 5 milliónyi több kiadás fedezetéül fognak szolgálni a felemelt osztály és bélyegadó. g. r. V­IDÉK. M.-Sziget. Február 19-én. A Pap Tódor kabola-pataki kántor megöle­­tése tárgyában f. hó 5-én a szigeti kir. törvény­szék előtt a tanuk kihallgatása és azok hitelesítése kerülvén napi­rendre, az annak lefolytáról az „Ellenőr" i. é. 301 számában megjelent közlemény helyreigazítása, illetőleg­ kiegészítésére kénytelen vagyok a következő felvilágosítással szolgálni. A kérdéses napon e bűnügyben végtárgyalás nem volt, sőt tartani sem szándékoltatott, követke­zőleg a vádló kir. ügyész nem kérelmezte a bűn-

Next