Ellenőr, 1873. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-21 / 43. szám
„ Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — B Egy hónapra . 1 „ 80 „ Ügyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 43. szám. Budapest, péntek, február 20. 1873. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6.sz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Zágráb, febr. 20. (Az Ellenőr táviratai) A horvát országgyűlés hallomás szerint május hó elején ül össze. — Kanovics lemondásának híre alaptalan. Bécs, febr. 20. A Pressének távírják Prágából, hogy az urak háza cseh feudális tagjai meg akarnak jelenni a választási reform tárgyalására, ennek végével azonban tiltakozást adnak be e reform ellen. Bécs, febr. 20. Az urak háza lényegtelen módosításokkal elfogadta a bűnfenyítő eljárási törvényjavaslatot az annak életbe léptetésére vonatkozó törvénynyel együtt második és harmadik olvasásban. Madrid, febr. 20. Contreras tk. a cataloniai hadak fővezéréül neveztetett. Madrid, febr. 20. A kortes tegnapi ülésében Figueras miniszterelnök a jelen kortest átmenetinek és nem alkotmányozónak mondotta s egy alkotmányozó nemzetgyűlés mielőbbi egybehivását hangsúlyozta. — A hadügyér hitelt kért a nép felfegyverzésére, minthogy már minden rendelkezésre állott fegyver szétosztatott. Madrid, febr. 20. Cluseret tk. ide érkezésének híre alaptalan. A német és a svájczi kormányok elhatározták, hogy Castelar körjegyzéke vételével elismerik a spanyol köztársaságot. London, febr. 20. Párisban hír szerint egy 25 millió font sterlingre menő újabb orosz kölcsön bocsáttatnék ki legközelebb. London, febr. 20. A Timesnek jelentik Párisból, hogy a portugál kormány oda utasítottatta külföldi képviselőit, figyelmeztessék a hatalmakat a spanyol köztársaság felállítása által Portugált fenyegető veszélyekre. A portugál képviselők ez irányban azonban a legmegnyugtatóbb biztosításokat vették a külhatalmak részéről. A „D. News“nak távírják Madridból, hogy a kortes 14 nap alatt új választásokat eszközöl a municipális és tartományi tanácsokra vonatkozólag és azután feloszlik. Genf, febr. 20. A nagytanács tegnapi ülésében végleg elfogadtatott 16 szavazattal 8 ellenében a lelkészeknek a nép által választására vonatkozó törvény. Lissabon, febr. 20. Hírlik, hogy Biscayaban felkelés tört ki. — Avila a kortesben szükségesnek mondotta, hogy Portugál függetlensége és államintézményei kellő rendszabályok által megóvassanak. Nürnberg, febr. 20.: Bajorország engedékenynek mutatkozik a legfőbb birodalmi törvényszék felállítása kérdésében. Berlin, febr. 20. A porosz képviselőházban a pénzügyér kijelentette, hogy a múlt évi fölösleg 20 millió tallérra megy, miből 12 millió az államadósság törlesztésére fordíttatik. Thorn, febr. 20. A tegnapi Kopernikus-ünnepély egyházi énekkel, szónoklattal, díszebéddel, kivilágítással és tánczvigalommal tartatott meg. Olaszországot Occioni, Rómát Pallizoni képviselték. Bukarest, febr. 20. A kamara megszavazta a szeszes italok szabad mérési jogára vonatkozójavaslatot, melynek értelmében a vidéken csak oly román alattvalók tarthatnak kimérést, kik választási joggal bírnak. Új-York, febr. 19. Grant a kubai felkelőknek hadviselő felül való elismerését kérvényező néger küldöttségnek kijelentette, hogy megtesz ez irányban mindent, ami kötelességével összefér. — A Spanyolországgal Cubára vonatkozólag történt jegyzékváltás a kongressus kívánságára közzé fog tétetni. Bérlet 240 szám. Budapest, péntek, február 21. Báró és bankár. Eredeti szomorujáték 3 felv. Irta Hugó Károly. Ezt követi: A miniszterelnök bálja. Eredeti vígjáték 1 felv. Irta N. N. Kezdete 7 órakor, és álcázta le kíméletlenül Wagener és társai személyében azon egyéneket, kik a nép vagyonán zsibvásárt csapnak, s ekkor tette egyúttal azon indítványt, hogy parlamenti vizsgáló bizottság küldessék ki a vasúti engedélyek körül felmerült visszaélésekké nyomozására. S mit tett a kormány ? A király egy leiratát olvastatta fel, melyben egy vegyes bizottság küldetik ki, részben a kormány, részben az országgyűlés tagjaiból alakítva. E tény alapjában és hatásában nagy erkölcsi nyereség. Nemcsak Poroszország erkölcsi hitele és a kormány tekintélye nyer általa, hanem kell, hogy okuljon belőle minden kormány és minden törvényhozó testület, ahol még csak szikrája is létezik a szeplőtelen becsületesség és hazafiságnak. Igaz ugyan, hogy maga az egész eljárás, mely Poroszországban e botrányos ügyet a képviselőház kezeiből kiragadja és királyi hatalomszóval metszi ketté, nem correct parlamentáris eljárás. A kormány becsületének, az ország megkárosításának kérdése kell, hogy azon testület kebelében nyerje megoldását, mely a nemzet képét viseli, s melyet egy országgal szemben az erkölcsi felelősség súlya terhel. Egyedül a képviselőház lehet azon fórum, mely legilletékesebben hozhat ítéletet: ki az ártatlan,ki a bűnös. S bármennyire biztosítsa is a korona a törvényhozást arról, hogy a bizottságban kisebbségben levő tagok korlátlanul és szabadon vizsgálódhatnak, mégse háríthatja el magáról a gyanút, hogy egyoldalúságba esett, s némileg kegyelmi tényt gyakorolt, mielőtt ítélet hozatott volna. Egyébiránt a Parlamentarismus eszméjének megsértését, mely Poroszországban úgyis csak csírázni kezd, háttérbe szorítja ez esetben azon tudat, hogy a kormány mézesmázos szavak helyett tettel állt elő, és komolyan óhajtja, miszerint „pusztuljon a gaz“, mely nem oda való. Hány ország van, hol pedig szeretnek parlamentarismussal kérkedni, hogy a legsúlyosabb vádakat kétértelmű feleletekkel ütötték el, s a vizsgáló bizottság kiküldése fölött napirendre tértek, mintha minden rendben volna. S ki szedte fel e szemfényvesztő játék következtében az epret ? Bizonyára sem a kormánytekintély, sem a Parlamentarismus. S nyert talán az ország hitele, s az állam külfénye? Az egyik tönkre jutott, a másik homályosul. Hiába a becsület kérdése az,mely nem tűr semmi megalkuvást, semmi legyezgetést, azt kiköszörülni csak ott lehet, hol csorbát szenvedett — a közvélemény nyilvános itélőszéke előtt. A kinek feje van és esze is hozzá, elmélkedhetik e thema fölött, parton is vannak malmok s igen sok gyár. A felső malmokat könnyű lesz a dunapar ' ton lóvasút és a Dunán hajók által össze- ' köttetésbe hozni a közraktárakkal és a vasúti híddal, s ezen felül hátuk mögött van az osztrák államvasut pályaudvara, mely szintén összekötte-tésben lesz a vasúti híddal. Vegyék tekintetbe azt is, hogy ami a pesti kereskedelemnek életet ad, az mind alulról jön, s ennek megfelelőleg talán már ma is több a magán gabnaraktár az alsó dunasoron és mellékutczáiban, mint odafenn. Nagyon tévednek tehát, midőn azt állítják, hogy az alsó dunasori kraktárak üresen fognak állani. A gaboakereskedelem most is len keresi már magának a helyet, s igy a közraktárakat ide kell építeni és ép akkor csalódnának, ha a Margitsziget mellett építenék, oda aligha fogja valaki felvontatni gabnával vagy egyébbel terhelt hajóit, mellekkel — tessék ezt a lipótvárosi uraknak megfigyelni — most is mindig az alsó parton áll meg, s onnét szállíttatja szekereken áruját a város különböző részeibe. — A közraktárak terve tehát maradjon úgy, amint az már a kormánynál kidolgozva készen áll. Most az egyszer a „szak- férfiak“ nem láttak tovább a Lipótvárosnál. NEMZETI SZÍNHÁZ. Budapest, február .20 Saphir mondta, hogy az angyaloknak van, az ördögöknek nincs hazájuk. Annyi tény, hogy a néphit és költészetben az ármány legtöbb közös vonással bír. Talán ezen jellemrokonságnak és cosmopolitikus jellegnek róható fel, hogy napjainkban még csínyeik és gazságaik is egy húron pendülnek. A „koppasztó“ művészetet, mégpedig modern korszakunknak megfelelő tág méretben, vagyis kereskedői műnyelvvel élve , en grosszik Európaszerte mindenütt, ahol felületes kormányfelügyelet mellett, nagyszabású vállalatok, főkép vasútépítkezéseknél az arczátlan furfang arab régebeli nyereségeket hajhászhat el a népek verejtékes filléreiből. Valóban az erkölcsi világrendben való legszilárdabb hitet is képes velejében megingatni azon tapasztalat, hogy ez óriási merészséggel űzött szédelgés és csalás ma már nem elszigetelt tényekben és egyes országokban üti fel fejét, hanem „a vétkes gyalázat népekkel, kormányokkal közös“ Fejétől küzködik meg a hal, mondja a példabeszéd. S csakugyan undorító látvány, mily elvetemedett elemek furakodtak be azon polcrokra, ahol egyedül a „justitia regnorum fundamentumának kellene a becsületesség és erényesség terén irányt törni és mintául szolgálni. A „szűz“ Poroszország sem tudta e bélpoklosoktól tisztán tartani erkölcsi hitelét. Lasker utalt az ország e „fekélyére“ . A jövő évi költségvetés minél gyorsabb összeállítása rendeltetett el minden ministériumban. Mint a „P. N.“ írja remélik, hogy ápril elejéig egybe lesznek állítva a költségvetés összes tételei. Tóth Vilmos belügyminiszter tegnap nyújtotta be lemondását a miniszterelnöknek. Ő felsége a napokban fővárosunkba érkezik, s mint a „F. L.“ írja, ekkor fog az új belügyminiszter kineveztetni, kinek személyét illetőleg még eddig semmi elhatározás sem történt. Szlávy miniszterelnök és Kerkapoly pénzügyminiszter szombaton Bécsbe utaznak, s ez alkalommal megállapittatik az 1874-diki közös budget, miután a delegátiók már ápril 2-dikára összehivatnak. A magyar-horvát bizottság magyar albizottságának ma délután mutatta be Széll Kálmán a horvát financziális követelményekről általa kidolgozott munkálatot. Valószínű — írja a „P. N.“ — hogy mielőtt a bizottság együttes ülést tart, a magyar és horvát tagok bizalmas magánértekezletekre jönnek össze. — A közraktárak tárgyában tegnap tartatott meg az értekezlet a kereskedelmi miniszter jelenlétében a kereskedelmi világból meghívott „szakférfiakkal“, kik ignoráltatásuk — s tulajdonkép a Lipótváros érdekeinek ignorálása — miatt keserves panaszokat hallattak hetek óta. Amint előre látható volt, ez urak a felső dunapartra sürgetik a közraktárakat. A miniszter tudomásul vette nyilatkozatukat, de szerintünk észszerűleg nem tehet egyebet, minthogy megmarad az eredeti tervnél, s a közraktárakat az alsó dunapartra az új vámház és a vasúti híd közzé építeti. A felső dunaparton nincs már tér a fejlődésre, s a kereskedésnek szabad mozgás kell, amit ma már csak az alsó parton talál meg úgy a pesti mint a budai oldalon, hol nem állanak hegyek. Ezt kell tekintetbe venni és a jövőt, nem pedig azt, hogy a most élők közül kiknek van házuk , vagy telkük a Lipótvárosban és felső dunasoron. Tudjuk jól, hogy a kereskedelmet nem lehet 24 óra alatt áthelyezni a Lipótvárosból a város alsó részeibe, ámbár ez gyorsabban fog menni, mint ez urak hiszik, kik valószínűleg nem is tudják, hogy a város ott lenn mily gyorsan fejlődik most. A felső malmokat emlegetik mindig, pedig az alsó A bélyeg és illetékek felemelésének kérdéséhez. III. Ami illeti az ingatlanok vételára után birtokváltozás esetében fizetendő díjakat, elvileg nem lehet helyeselni a létező különbözetek eltörlését, melyek a birtokváltozás rövidebb vagy hosszabb időtartamából származtak. Éspedig van e különbözetnek igen helyes alapja. Rendszerint 10 év alatt könnyebben növekszik valamely ingatlan értéke, mint egy vagy két év alatt. Ezen 10 évig tulajdonosát nem változtatott ingatlan árából könnyebben lehetett 4 százalékot fizetni, mint egy percentet, egy év előtt megvett ingatlan után, mert az eladó, ha el is adta vagyonát, 10 év múlva a százaléki összeggel olcsóbban, még mindig nyert, s illetőleg a százalék soha sem szolgált az eladás akadályául, a kincstár pedig a hosszan tartott el nem adásból pótolva lett az ez által növekedett nagyobb vételárból beszedett nagyobb százalék által. Ha most a különbözet eltöröltetik , illetőleg ha a kincstári díj tekintet nélkül a birtokváltozás idejére felemeltetik a legnagyobb összegre, ez legalább is oly hátrányul fog szolgálni az ingatlanok adás-vevésére, amennyi előnyt nyújt a százalék felemelése, vagyis a kincstár jövedelme nem fog nagyobbodhatni, a közönség pedig rendkívüli módon veszítend. Itt is legalább három különbözetet kell meghagyni. Éspedig az 5 évi időközön belüli birtokváltozás kincstári díja legyen 2 százalék; az öt évi időközön túl 10 évig terjedőleg 4 százalék, az azontúli végre 5 százalék. A kincstár nem veszítend semmit, hanem bizonyosan nyer, a közönség pedig túlságosan akadályoztatva nem leend. Egyátalában nem lehet érteni azonban a pénzügyi kormány azon rendeletét, hogy a vérrokonok szerződései előnyben legyenek. Adásverés kérdésénél rendszerint a rokonsági kötelék hallgat, ahol pedig nem hallgat, ott a vételár úgy is kisebb mint idegenek között; a rokon úgy is előnyben van, minek számára még más előnyöket is teremteni? Távolról sem lehetne azonban az örökösödési százalékot is nagyobbítani, sőt ez egyike a legigaztalanabb díjaknak, és oda lenne módosítandó, hogy a törvény szerinti szülők vagy gyermekeknél egy, a vérszerinti oldalrokonoknál pedig két százalékot soha se haladja túl, addig is, míg legalább a szülő, gyermek és vérszerinti rokonokra nézve végképen eltörültetik. Ha azonban a pénzügyi kormány a díjakat általában akarja emelni, miért nem emelte fel a kötelezők bélyegdíjait is? Miért sújtja csak az ingatlant, és az ingó tőkét nem? Vajon mi hátrány származik abból, ha a kötelezvények eddigi 1/4-ed százaléknyi díját egy fél percentre emeli fel? Legfeljebb, hogy a kamatláb szállíttatik le. Ez azonban legalább az addigi kamatláb mellett valami nagyon káros következménynyel nem fog lenni. Vagy talán azért szabadult meg az ingó tőke a bélyegemeléstől, mert a pénzügyi kormány itt legjobban károsíttatik ? Hiszen ennek is legnagyobbrészt a kormány a közvetlen oka. Mert ha a kötelezők bélyegeit egy fél százalékra felemeli, ha elfogadja azon elvet, hogy 50- frton aluli összeg nem számít, az 50-frton felüli pedig új százat tesz ki, akkor valamint tart bélyeges váltót, tarthat bélyeges kötelező iv papirost, és pedig 50 kr., 1 frt., 1 frt. 50 kr. stb. bélyegmennyiségben. A közönség kötelezve legyen érvényes, beperelhető kötelezvényt csakis a kormánytól veendő ezen bélyeges íveken írhatni, és a kijátszásnak eleje vétetik. A ki bélyeges kötelezőt nem használ, büntettessék meg háromszorosan, azonkívül pedig kötelezvénye legyen bizonyíték nélküli. Ami végre az ingatlanok utáni díjakat illeti, azok érvényesítésére különböző módozatok ajánlhatók. Legbiztosabb lenne az, hogy köteles minden vevő és eladó, a vételári összeg után járó kincstári illetéket a szerződésre, mégpedig aláírása alkalmával bélyegben tenni reá. A nehézség abban áll, hogy a kormány öt, tíz, sőt húsz ezer forint értékű bélyegjegyeket lenne kénytelen tartani, éspedig talán a pénzügyi hivatalok közegeinél, de biztosan megkapná pénzét és nem küzdene hátralékokkal, sem behajtási hivatalokkal. Azon szerződések, melyeken a kincstári bélyeg nem alkalmaztatott, háromszoros büntetésnek legyenek kitéve, azonkívül csakis előjegyzés, de a tulajdon bekebelezés alapjául a díj és a büntetés kifizetéséig ne szolgáljanak. Ha a kötött szerződések átiratás előtt felbontatnak, s illetőleg ha azoktól a szerződő felek visszalépnek, a kincstári díj fizettessék az esetben nekik vissza a lehető legrövidebb és lehető legegyszerűbb módon. A másik mód lehetne, hogy a szerződéskötéstől számított 30 nap alatt, köteles az illető fél a szerződés díját 3 szoros büntetés terhe alatt a pénzügyi közegeknél lefizetni. Ezen esetben is ha az átiratás kéretik, a 30 nap lefolyása és a díj lefizetése előtt, a telekhatóság köteles az átíratással egyidejűleg a kormány kincstári díjat is, és pedig 3 szorosan véve hivatalból bekebelezni, végzésben pedig az illető pénzügyi hatóságot arról is értesíteni, hogy a birtokváltozás mily időköz alatt történt, a szerződés mikor lett megkötve, és a kincstári díj mely összegre terjed. Rendes bekebelezés és kamatozás mellett szabadságában állhatna azonban a pénzügyi hatóságnak kellő időben beadott folyamodás esetében a díjak lefizetésére határidőket is engedélyezhetni, s azok behajtására rendes ügyvédeket használni fel. Semmi esetben sem helyeselhető azonban a pénzügyminiszter által javasolt azon mód a behajtás gyorsítására, hogy hat hónapról hat hónapra a birtokváltozási díjak kamatai növekedjenek. Ez a behajtás költségeit nagyobbítja, a behajtási munkálatot pedig nehezíti. Ha végre a birtoktartam szerinti fokozat végképen elvettetnék, az esetben a birtokváltozás után járó kincstári díjakat legfeljebb is 3 százalékban lehetne megállapítani, ha az adásvevést túlságosan megnehezíteni, s ekért a kormány jövedelmét kevesbíteni nem akarjuk. A magasabb fokú százalék pedig eltörlendő lenne. Az elősoroltak csak röviden és futólagosan vannak érintve, teljes alaposságot igénybe nem vehetnek, hanem a bélyegjövedelem nagyobbítására s a behajtási módozat egyszerűsítésére czélba vett elvek minden esetre figyelembe vehetők. Az egész munka csak példa és útmutatás, mely kevés óra alatt szakértők segedelmével igazságos és helyes rendszer szerint kidolgozható, és épen azért a pénzügyi kormányzat figyelmébe ajánltatik. Egy pillanatig sem téveszthető szem elől, hogy a magas összegekre szóló kincstári bélyegek körül hamisítás, s a hivataloknál visszaélés előfordulhat, hogy tehát a javasolt behajtási módozat ezen nehézségek miatt kétes értékkel bír. Ámde a bélyeghamisítás egyenlően büntethető a pénzhamisítással, a visszaélés pedig a legszigorúbb fegyelmi fenyítéssel. Azonkívül pedig, ha a kormány a nagyobb díjakat bélyeg helyett pénzben akarja lefizettetni, ez esetben állítson fel minden egyes törvényszék és bíróságnál egy pénzügyi ellenőrt, s az ítéleti bekeblezési vagy átiratási díjak fizettessenek az ítélet hozatala vagy a bekeblezés engedélyezése előtt magánál az eljáró törvényszék, vagy bíróságnál, az erről szóló hivatalos nyugta helyettesítse a bélyegdíjat, s ez utóbbi, mégpedig az elnök felelőssége mellett köteles legyen az ekként bevett pénzeket 8 napról 8 napra a központi pénzügyi hivatalnak átszolgáltatni. Városokban, ahol pénzügyi hivatalok vannak, az előleges lefizetés s a nyugta kiváltása ezeknél is teljesíthető lenne, anélkül hogy a törvényszékek vagy a bíróságok külön hivatallal láttatnának el. Lehet ezen utóbbi elvet még jobban is egyszerűsíteni, szakértők véleményének kikérése mellett és azok segedelmével. Tény azonban, hogy a kincstár, kint levő díjak kamataiban és elveszett díjakban ma sokkal többet veszít évenkint, mint amennyibe 400 ellenőri hivatal kerülne, eltekintve attól, hogy ez idő szerint több mint 400 hivatalos egyén foglalkozik díj és illetékek kimérése és behajtásával, anélkül hogy képes lehetne hivatásának kellően megfelelhetni. Záradékul még néhány szót. Amidőn a pénzügyi kormány oly díjak módosítását s illetőleg felemelését célozza, amelyekhez kizárólag csak is a jogász iparos és kereskedő szólhat alaposan, nagyon czélszerűen járna el, ha előbb néhány jogász, azután az ipar és kereskedelmi testület néhány kiválóbb tagjait hallgatná ki. Ily bizottság a pénzügyi kormány vezetése mellett rövid néhány órányi értekezlet alapján bizonyosan sokkal méltányosabb, igazságosabb, célszerűbb javaslatot lenne képes kidolgozni, mint a kormány bélyegemelési törvényjavaslata, mely a mellett hogy elv nélküli léte miatt mindenkit megront, még abban is nevezetes, hogy a kormány jövedelmét csak károsítani fogná. Dr. Virava József, Berlin, február 18. (Saját levelezőnktől.) A berlini tőzsde febr. hóban egy lábbadozó képét nyújtja, mint előbbeni leveleimben említem, január hóban a bizalom átalánosan megrendült, a tetemes árfolyam-hanyatlások nagy félelmet idéztek elő a közönségben s a legnagyobb rész azon hitben volt, hogy az alapítási korszak tökéletesen véget ért. Azonban épen a legfélénkebbek véleménye legkönnyebben változik. Azon idő ugyan még el nem érkezett (s talán jobb volna, ha soha sem is állna be) midőn épen a be nem avatottak, akik csak a külszín után ítélnek, feltétlen bizalommal viseltetnének a tőzsde iránt s azon hitben, hogy jó időben minden papír emelkedik, meg nem vizsgálva a papírok belső értékét, pusztán hallomás után vakon vásárolnak össze minden limlomot. Azonban nézetem szerint a tőzsde e hónapban világos jeleit adá annak, hogy a félelem tetemesen csökkent. A bécsi tőzsde, mely már hetek óta elől jár az emelkedő irányzatban, a berlinire is nagy hatást gyakorolt; még e f. hó elején ugyan rendkívül tartózkodók voltak a berliniek, s a nemzetközi papírok, különösen pedig a hitelrészvények Bécsben rendesen 1—2°0-al magasabban jegyeztettek, ily esetekben persze az arbitrage dolga e különbözetét felhasználni, mely azonban tekintve a nagy árfolyam hullámzatot, s azon óriási összegeket, melyek a mai kereskedelem kifejlett voltánál s azon szédelgésnél fogva, mely ma már minden tőzsdén észlelhető, ezeket tekintetbe véve mondjuk az arbitrage nem állíthatja oly könnyen helyre az egyensúlyt; ez már azon üzlet természetében fekszik, mely oly mesés összegek adásvevésébe nem ereszkedhetik. S innen van, hogy bár tudomásom szerint az arbitrageurök igen erősen működtek e hónapban, az árfolyam különbözetek mégsem ezek által állíttattak helyre, hanem pusztán a speculatió által, azaz, hogy még világosabban fejezzem ki magamat, az által, hogy Berlin e hónapban határozottan Bécs után haladt. Mily függő szerepet játszott Berlin az utolsó két hétben, kitűnik tisztán abból, hogy majdnem mindennap 12-től, 1202-ig alig történt üzlet; várták a bécsi táviratokat, s csak miután Bécs folyton haladt előre, nyertek az itteni pénzkörök is nagyobb bátorságot; eleinte több hausse consortium alakult, melyek az elöltök igen alacsonyaknak látszó papírokat vették pártfogásukba; lassan a közönség is kezdett magában hajlamot érezni, mely kivált f. hó 8—12-ke között már meglehetős nagymérvűvé vált, úgy hogy a papírok átlag mintegy 10—12, egynémelyik 200/o-al emelkedett néhány nap alatt. E gyors haladás természetesen egyes napokon reactiót szült, s ilyenkor ismét több százaléknyi árfolyam hanyatlás volt észlelhető a részvények nagy többségénél. Érdekes ily esetekben a napi tőzsde tudósításokat olvasni, melyek a közönség egy részét nagyban érdeklik, azonban ha pusztán azok után indulnak, nemcsak tévútra vezetik a közönséget minthogy oly gyakran személyes érdekből álhíreket hoznak, hanem a fő irány tekintetében is teljesen zavarba hozzák az önállóan gondolkozni nem szerető közönséget. Az ily tudósítások a napi események pillanatnyi befolyása alatt íratván, gyakran két nap alatt homlokegyenest ellenkeznek egymással, egy nap szilárd tőzsde mellett pl. igy: „a hausse párt biztos állást foglal el, a vidéki vételi megbízások tömegesen érkeznek jeléül, hogy a bizalom átalánosan visszatért“, míg másnap ugyanott olvashatjuk „a chaisse határozottan előtérbe nyomult, a közönség még mindig bizalmatlan, s hitét úgy látszik teljesen elvesztette a hausse állandósága iránt“ stb. Ily sorokat olvasva, nem csoda, ha a közönség egy része azt hiszi, hogy a tőzsde csakugyan tökéletesen fejetlen, lábatlan s ész nélkül dolgozik, miután egy nap mindent rózsás, másnap mindent fekete színben lát. Pedig semmi sem alaptalanabb, mint ez; a tőzsdén minden nagyon is tervszerűen történik, egy bizonyos emelkedő vagy esőirányzat rendesen kószább ideig, hetekig vagy hónapokig szokott tartani, azonban különféle fokozattal és variációval, még a szilárdabb tőzsdék mellett is megesik, hogy a gyorsabban emelkedő árfolyamok legalább is pillanatnyi, illetőleg egy pár napig tartó visszahatást szülnek, mit részint a nyereség realizáló kedv okoz részint mivel a nagyobb árszökkenés, mindig sokakat csábít előre eladásokat tenni. Ezért nagyon tévesnek tartom a tőzsde irányát napi magatartása szerint megítélni, mely sok véletlen mellékkörülménynek van alávetve. E hibából ered, hogy egyes szilárd vagy lanyha tőzsde okául gyakran különféle politikai hírek említtetnek fel, holott megfordítva áll rendesen, ha egyszer a közönség eladásra van hangolva, mindenféle bolondnál bolondabb politikai hírt kovácsolnak, csakhogy e lehangoltság megfejthető legyen. A berlini tőzsde jelenlegi irányát nem a napi, hanem átalános benyomás és hangulat után ítélve emelkedőnek tartjuk s úgy látjuk, hogy a bizalom lassan-lassan kezd visszatérni. Oly hamar itt persze nem megy, mint Bécsben ahol a deczemberi szomorú napokat már rég elfelejték. Jelenleg legnagyobb figyelemben részesülnek a bécsi hitelintézeti részvények, a remélhető felülosztalék, az újabban ismét felmerült magyar vasúti hírek, a hitelrészvényeket Bécsben s ezután itt is nagyon keresetté tették. Amennyire azonban a bécsieket ismerjük, azok ha a magyar vasúti üzlet létrejő 15-20 írttal is felebb szöktetik a hitelrészvények árát s ekkor a berliniek aligha nem fognak tetemes veszteségeket szenvedni, miután azok az árfolyamot már most is magasnak tartják s roppant összegeket adtak el már most is; az eladott részvényeket persze egyszer fedezni kell, az tehát a jövőtől függ, melyik lesz a győztes. Wagener felsőbb miniszteri hivatalnok úr végre hosszú vajúdás után előlépett fennen hirdetett védelmi czikkével; ebben ugyan még nem cáfol semmit Lasker szavaiból, hanem hosszasan bizonyítgatja a Lasker által érintett egyéb vasúti concessiójának érdektelen phasisait, s azáltal igyekszik magát kivonni a hínárból, hogy az engedély adásakor nem is volt itt, hanem Versaillesban. A befizetés elengedési reversálisok, tiszteletdíjak, concessió eladása, stb. ezeket úgy látszik Wagener úr szeretné mellékeseknek tekinteni. Ez alkalommal kénytelen vagyok az „Ellenőr“ németországi külföldi rovatában említett azon nézet ellen felszólalni, mintha gr. Itzenplitz Wagener czinkosának tekintetnék. Távolról sem; e tekintetben úgy vélem a közvélemény csak egy, gr. Itzenplitznek csak azon egy hibája van, hogy a kereskedelmi ügyek vezetésére tökéletesen képtelen, becsületességét azonban senki nem támadta meg. Camphausen pénzügyminiszter tegnap nevezetes póthitel javaslatot nyújtott be az országgyűlésnek. E szerint mint új kiadásokat kér megszavaztatni az elemi tanítók számára újabb 700.000 tallért, a gymn. tanítók számára 240.000, nyugdíjazás és preparandumokra 80.000, a múzeum gyűjteményei számára 200.000 és a hivatalnokok fizetésének felemelésére 2.2000.000 td. E mintegy 4, 5 milliónyi több kiadás fedezetéül fognak szolgálni a felemelt osztály és bélyegadó. g. r. VIDÉK. M.-Sziget. Február 19-én. A Pap Tódor kabola-pataki kántor megöletése tárgyában f. hó 5-én a szigeti kir. törvényszék előtt a tanuk kihallgatása és azok hitelesítése kerülvén napirendre, az annak lefolytáról az „Ellenőr" i. é. 301 számában megjelent közlemény helyreigazítása, illetőleg kiegészítésére kénytelen vagyok a következő felvilágosítással szolgálni. A kérdéses napon e bűnügyben végtárgyalás nem volt, sőt tartani sem szándékoltatott, következőleg a vádló kir. ügyész nem kérelmezte a bűn-