Ellenőr, 1873. március (5. évfolyam, 50-74. szám)
1873-03-01 / 50. szám
P . . Előfizetési árak Félév*m * ’ frt — kr. | Évnegyedre . . 5 Zrt. — kr. . Egyes síim ára 10 krajczár*. Ti ' Szerkesztési iroda: l',*t#pesten, nádor-utcza «. ez. Bu- -- ______ Senkit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvéreik irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. 50. szám. Budapest, szombat, márczius 1. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, febr. 28. A birodalmi tanács a delegátióba következő tagokat választotta: Kferdasch, Klier, Wolfrum, Schier, Herbst, Leitenberger, Streerowitz, Forster, Neuman, Korb, Wojnovic, Czerkowski, Grocholski, Horodyski, Jaworski, Smarzewski, Wodzicki, Ziblikiewitz, Tinti, Perger, Czedik, Figuly, Schaup, Wegseheider, Rechbauer, Carneri, Ritter, Thurn, Pino, Kuebeck, Weeber, Zaillner, Elvert, Demel, Bertagnolli, Fedrigotti, Vidulich, Coronini, Pascotoni. — Vorarlberg nincs képviselve. — Ezután a kormánynak a hivatalnoki fizetések szabályozására vonatkozó előterjesztése tárgyaltatott. Az átalános vitában Weigel, Fux és Reuter módosításokat jelentettek be s miután Figuly és Pascotini a bizottság javaslatait támogatták, az átalános vita bezáratott. Bécs, febr. 28. Mint az új Pressének Lembergből távirják, Bobowski üdv. tanácsos és kormányképviselő egnap táviratilag Bécsbe hivatott s kire jár, hogy a gácsországi helytartóság ideiglenesen vezetőjévé neveztetnék ki. Páris, febr. 28. A községtanács nem fogadott el 30,000 franknyi hagyományt egy német kórház felállítására. Páris, febr. 28. Caballero spanyol tábornokot ide várják. Hóma, febr. 28. A pápa ma egy amerikai küldöttséget fogadott, mely az amerikai katolikusok tiszteletéről biztosította ő csalatkozhatlanságát, ki köszönetét fejezte ki, s biztosítá az illetőket, hogy szüntelenül fog imádkozni az országért, melyet isten a talaj termékenységével és iparral anynyira megáldott, imádkozik a földi javak szaporodásáért is, de nem óhajtaná, hogy egyedül e javak felé irányuljon azok hajlama, kik azokat kirondják. — Poveretto vecchio! 36, bérlet szünet. Budapest, szombaton, martius 1. A hugenották. Opera 4 fVtv. Seribe Ford. Zenéjét szerzette Meyerbeer. Személyek : Valois Marcit, Navarra királynéja — — Balázsné B. V Valentine udvarhölgye — — — — Benza Ida Urbain, apród — — — — — — Human AI. A királyné udvarhölgye — — — — Istvánfi ! Egy hölgy — — — — — — — Kovalcsikné De Nangis Raoul, protestáns nemes — Ellinger Marcel, fegyvernök, protestáns — — Kőszeghy Sant-Bris gróf, Valentine atyja, a Louvre kormányzója, katholikus — Bodorfi De Nevers, gróf — — — — — Láng Kezdete 7 órakor. NEMZETI SZÍNHÁZ. Kisbérlet 1 szám. Nagybérlet 81 szám. várszínház. Budapest, szombaton, mártius 1. Régi urak. Színmű 5 felv. Irta B. Horváth Miklós Kezdete 7 órakor MIKLÓSY SZÍNHÁZA. Budapest, szombaton, mártius 1. A rablók. Látványos vig Operette 3 szakaszban, írták Halevi és Meilhae, zenéjét szerzette Offenbach. Kezdete 7 órakor. Budapest, február 28. A A képviselőházban tegnap történt szavazás, melylyel Iványi Dániel képviselő úrnak a vallásszabadságról és a polgári házasság behozataláról szóló törvényjavaslatok mielőbbi előterjesztésére vonatkozó határozati javaslata elfogadtatott és ez által a kormány e kérdések lehető legrövidebb idő alatti végleges megoldásának lehetővé tételére utasíttatott, minden tekintetben fontos, örvendetes és nagy horderejű tény. Ugyanazon többség nagy része, mely néhány évvel ezelőtt a szentszékek fentartását megszavazta, a jelen esetben az ellenzékkel együtt szavazott azon kormány ellen, mely midőn a királyi tetszvényjog egy egyházfejedelem által megsértetett, nem talált hatályosabb fegyvert az audiendum verbum regiumnál, és mely ma — úgy látszik nem tud vagy nem akar felelni egy hasonló esetben hozzá intézett kérdésre, örvendetes jele ez a viszonyok javulásának, mely azt tanúsítja, hogy a törvényhozás szabadelvű elemei ezentúl nem csupán egyes lényegtelen részletekre vonatkozó kérdésekben szavazhatnak együtt, hanem oly esetekben is, midőn nagy és egész politikai és társadalmi életünk mélyére ható elvek forognak szóban. Az ily parlamenti események csak jótékony befolyást gyakorolhatnak a pártviszonyok tisztázására is, lehetőkké tévén számos esetben a parlamenti élet egyik legnevezetesebb tényezőjét, a com- promissumokat, melyek nélkül mint a ta-pasztalás eddig igen sajnosan tanúsította, a parlamenti viták csak ritka esetben képesek a meddő és sivár személy- vagy pártküzde- l lem színvonalán felül emelkedni. A reformkérdések, melyek gyors megoldásának szükségét mindnyájan minden alkalommal hangsúlyozzuk, kétség kívül szintén új lendületet fognak nyerni, ha egyszer meggyőződünk arról, hogy szabad gondolkozás a képviselőházi elemek együttműködése és egyetértése a fontos belügyi kérdésekben, teljességgel nem praejudikál semmiféle közjogi meggyőződésnek. A sajtó pártkülönbség nélkül, (a „Magyar Államot“ természetesen ide nem értve) örömmel üdvözölte a tegnapi szavazás eredményét, s átalában oly hangon nyilatkozott felőle, mely teljesen feleslegessé tesz minden félelmet, hogy a dolog ennyiben marad és idővel szép csendesen el fog szunnyadni. A közvélemény minden színezetű orgánumai bizonyára megteendik kötelességöket és résen lesznek, nehogy a tegnap kivívott nagy elvi győzelem gyümölcsei bizonyos melléktekintetek vagy érdekek kedvéért elcsempésztessenek. A távirda is már megvitte világszerte a hírt, hogy a magyar törvényhozás egy lépést tett előre a haladás és felvilágosodottság ösvényén, és képviselőházunk nem fogja magát eljárásában identifikálni azon magyar államférfiúval, kiről a közbeszéd azt tartja, hogy elég bátorsága van neki menni még a tengernek is, de csak bokáig. Iványi Dániel határozati javaslatának elfogadása kilátást nyújt arra, hogy Ghéczy Kálmán indítványa sem fog elvettetni, mely nálunk Magyarországon, tekintettel a kormány által kezelt alapok és alapítványok igen jelentékeny összegére nem csupán elvi, de anyagi fontossággal is bír. Sőt talán még azon esetben se leszünk vádolhatók túlságosan vérmes remények táplálásával, ha azon meggyőződésünket fejezzük ki, hogy a tegnapi szavazás alkalmával nyilvánult szabadelvű hangulat előmozdítandja egy másik nagy fontosságú reformkérdésnek, melynek sürgősségét mindinkább érezzük: a főrendiház reformjának gyors és a korszellem, valamint a parlamenti rendszer igényeihez alkalmazott megoldását, mire meglehet kétszeresen szükség lesz az Iványiféle javaslatban említett javaslatok érdekében. A képviselőház tegnapi határozatával szemben néhány szót akarunk még mondani arról, hogy mit tartunk most már a kormány saját érdeke parancsolta kötelességének. A vallásszabadságról és a polgári házasság behozataláról szóló törvényjavaslatok előterjesztése annyiszor és oly hangosan lett már követelve a képviselőházban, hogy merő lehetetlenségnek tartjuk azt, hogy e kérdések még eddig ne tanulmányoztattak volna behatóan és alaposan, és ne lennének oly stádiumban, mely lehetségessé teszi mielőbbi köztudomásra juttatásukat azon czélból, hogy a közvélemény magát tájékozhassa és a sajtó eszméket cserélhessen felettük, mielőtt a képviselőházban tárgyalás alá kerülnének. Másrészt épen a sajtó és a közvélemény hangulata meggyőzhette a kormányt arról, hogy e kérdések nem intéztethetnek el a kecskéről és a káposztáról szóló közmondás szerint, vagyis más szókkal, hogy az ország és törvényhozás nem fogja beérni oly javaslattal, melyről azt lehetne elmondani, hogy: nesze semmi, fogd meg jól. A mi kormányunk egyszer már kibújhatni vélt ily módon egy reá nézve kellemetlen kérdés — az incompatibilitás kérdése alól, ez egy pillanatra sikerült is. A múlt országgyűlés végén, mikor az erre vonatkozó javaslat előterjesztése nyomatékosan sürgetve lett, benyújtott egy incompatibilitási törvényjavaslatot, melyről a háznak egyetlen tagja se tudta, hogy az abban nyilatkozó cinismus vagy sületlenség felett csodálkozzék- e inkább. A vége az lett, hogy az incompatibilitási törvény ugyan nem jött létre, a kormányhivatalnokok tucat számra választatták meg magukat a vesztegetés vagy a hivatalos pressió segélyével, hanem már ezen országgyűlésen egy jobboldali képviselőkből álló töredék gyökeresen, és minden czeremónia nélkül akarta kiseperni a dupla fizetés kényelmes kandallójánál sütkérező hivatalnok-képviselőket, sőt épen ma a vallás és közoktatásügyi miniszter úr az országgyűlésen nyíltan és minden tartózkodás nélkül kimondta, hogy bizony ő is jobban szeretne bizonyos négy tanfelügyelő urat illető kerületeikben tisztelni, mint a képviselőházban, és mi határozottan reméljük, hogy a tavalyi incompatibilitási törvényjavaslatnak lesz annyi utólagos és bizonyára önkénytelen érdeme, hogy e kérdés szabadelvű és kielégítő megoldását elősegítendi. Ismételjük, hogy a kormány saját érdekében állónak tartjuk komolyan és szó szerint venni a képviselőház tegnap hozott határozatában kiadott utasítást. E mellett lelkiismerete is nyugodt lehet. Nem mi kezdtük a küzdelmet, mely nálunk teljesen önvédelmi harcz. Midőn az államhatalom syllabusokkal és vatikáni határozatokkal támadtatik meg, akkor erre nem lehet mással felelni, mint a teljes vallásszabadság törvényesítésével és a kötelező polgári házasság intézményének behozatalával. Szomszédaink, kik pedig épen a vallási kérdésekben nem szoktak eddig a szabadelvűség példányképei gyanánt szerepelni Magyarország előtt, ezt jókor belátták, de belátták kormányférfiaik is, hogy vannak eszmék, melyeknek valósítását a korszellem elutasíthatlanul követeli, és melyek elseprik a legmagasabb polcton álló egyéneket is, ha megkísérlik gyönge emberi erővel ellenszegülni az eszmék hatalmának. A baloldali kör szombaton, inftréz első napján estéli 6 órakor értekezletet tart. A bankkérdésben a pesti és bécsi lapok ellentmondó híreket közölnek, úgy látszik azonban, hogy a biztosok, s azután a két pénzügyiminiszter között folyt tárgyalások nem vezettek semmi gyakorlati eredményre. Jó lenne, ha illetékes helyről világosságot hoznának a dologba. A Deákkör tegnapi értekezletén tárgyaltatott a delegationális választások ügye. Az eredmény az lett, hogy a múlt delegatió fog összehivatni, miután Deák felolvasta az 1867 XII. t. sz. 30 §-át, mely világosan rendeli, hogy egy országgyűlési ülésszakban csak egy delegatió választandó. Az adótörvényjavaslatokra kerülvén a sor Zsivkovics a horvátok nevében kijelenté, hogy ők, mert Horvátországnak már négy mostoha éve van, és jelenleg a Szerémségben ínség uralkodik, minden adófölemelés s az adótörvényjavaslatok ellen szavaznak. — Paczolay szintén kijelenté, hogy ellenez minden adófelemelést; hasonlót jelentett ki gr. Hunyady László is. Ugyanilyen hír kering a „P. N.“ szerint a szászok egy részéről is. — A vitát e törvényjavaslatok felett ma folytatják. Az erdélyi deákpárti képviselők, mint a „R.“ írja, a napokban értekezletet tartottak, melynek tárgya volt : megállapitni az interpellátió szövegét, melyet a föltétlenül szabad kőszén-kutatás és bányászat ellen az összes minisztériumhoz benyújtani készülnek. Erdélyben itt, most is fennáll a pátens útján 1854-ben behozott osztrák bányajog, amely Magyarországon is behozatott volt, de itt későbben, az országbírói értekezlet határozatai nyomán eltöröltetett, és fönnáll a bányamivelési jog ama pátens szerint, mely a földbirtoki jogot a bányákkal szemben semmibe veszi. Az interpellate szövege megállapíttatott és az erdélyi képviselők a föltétlenül szabad kőszénkutatási és foglalási jog ellen való föllépésüket három forrásból származtatják. Először sérti a földbirtoki tulajdon szentségét; másodszor Magyarország és Erdély közt egy, az utóbbira káros egyenetlenséget okoz ; harmadszor és ez a legfontosabb, máris szembetűnik Erdélyben, hogy a föltétlenül szabad kutatási és bányászati jog nem a valódi iparszabadságot alapítja meg, hanem egyes nagy, gyakran idegen iparosoknak igazi monopóliumot nyújt. A közös hadügyi költségvetésre nézve a „P II.“ azt hallja, hogy a jövő közös hadügyi budget tervezete mintegy négyöt millióval haladja túl a megszavazott 1873-as költségvetést. Az emelkedés egyik leglényegesebb tétele: a tengerészetnél mutatkozó két millió rendkívüli kiadás, melyet tengeri hajók építésére az osztrák delegátió a múlt alkalomkor megszavazott, a magyar törölt. — Felhívás: A f. é. mártiusi közgyűlésen tartandó alispáni választás tárgyában f. é. mártius 17-én délutáni 4 órakor a megye székházának nagy termében pártunk részéről értekezlet fogván tartatni, van szerencsénk a pestmegyei baloldalhoz tartozó 1. bizottsági tag urakat felkérni, hogy eme fontos tárgyú értekezletre mélhatlanul megjelenni szíveskedjenek. A pestmegyei baloldal központi bizottsága. Bécs, febr. 27. (Saját levelezőnktől.) (J. S.) Alig lesz a világkiállításon európai mivelt nemzet, mely annak tartama alatt egy Bécsben megjelenő ideiglenes közlöny alakításáról ne gondoskodott volna. Németen kívül, angol, olasz, franczia (ez a jövő hét folytán indul meg) újságok fognak szerkesztetni, az illető honfitársak kényelmére. Úgy látszik csupán mi magyarok leszünk azok, kik e kényelmességi czikk előteremtéséről nem gondolkoztunk. Magyarországból még gyönge szelét sem hallottuk ilyféle hit mozgalmának, melynek pedig valósítását, úgy gondoljuk a magyar közönség is pártolná. Talán hiányzik íróink közt a vállalkozás szelleme,mely nem bátorkodik idegen téren szokott otthonossággal fellépni? Vagy az anyagi eredmény kétségessége — mely végre a legtöbb emberi dolog kútfeje — tartóztat egyeseket vissza a vállalat megindításától? Amennyire alkalmunk van ismerni a bécsi viszonyokat — az utóbbi kérdéshez szólva — egy magyar kiállítási napilap sorsát biztosítva látjuk. Tekintve már csak azt, hogy Bécsben élő 50—60.000 honfitársunk pártolása mellett, pártolná még e vállalatot, az ide utazó magyar közönség is, mely már csak a távolságot tekintve — hisszük, hogy legalább is oly számban fogja a világkiállítás palotáit látogatni, hogy e szám bátran versenyezhet a távol Olasz, Franczia és Angolországok utasaival. Tehát, ha francziák bátorkodnak egy franczia újság szerkesztésére, akkor miért késnénk mi magyarok, midőn az előzményekben oly nagy közönség venne pártfogása alá, mint a milyenre egy más nemzet sem számolhat. De hallom már az ellenvetéseket, melyek ab-ban culminálnak — hogy Bécsben a papír, a ke-zelési stb. és nyomda költségek oly drágák, hogy a legelső helybeli lapok — naponkint 30 — 40,000 példányban megjelenők— előfizetési pénzei, mind kiadásokra mennek fel. Ez mind igaz,— de nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a bécsi lapok úgy honorálják, például a második vagy harmadik újdondászt, mint nálunk a legtöbb praenumeránsnak örvendő újság első vezérczikkezőjét. És honnan van az, hogy a bécsi lapok gazdagok, honnan az, hogy egy jóféle napilap tulajdonosa jogosan millionáriusnak vallhatja magát ?E kérdés a hirdetések díjában leli megoldását. Alig van Bécsben kereskedő, iparos, vagy az ezernyi foglalkozás más más ágát űűző ez ég, mely koronkint ki ne nyomatná nevét a lapok legtöbbjében s ne ajánlaná magát a nagy közönség figyelmébe. — Már hogy pedig a hirdetések, akkor fogják aranykorukat élni, midőn Bécsben naponkint 60—80,000 idegen fog időzni, azt hiszem ez oly elfogadott állítás, mely bizonyításra nem szorul. Ilyen átalában a helyzet Bécsben. Tagadhatlan, hogy a lap megindításnak vannak itt nehézségei és előnyei. Nehézség mindenesetre — különösen hazánkban — egy nagy tőke szerzése, mely itt egy helybeli jól szerkesztett lap első föltétele. De viszont előnyei is vannak, melyek ügyes kezekben a kétségesség eredményét lehetetlenítik. Erről ennyit. Újólag figyelmébe ajánljuk ez eszmét magyar íróink s vállalkozóinknak. Mindenesetre dicsérendő volna, ha Magyarország, nemcsak a világkiállítás palotáiban foglalná el méltó helyét, de különben is lépést tartana a többi nemzetekkel. Bizonyára minden magyar ember szívesebben kérné reggelijéhez a világkiállítási magyar közlönyt, mint a Journal français de l’Exposition universelle-t. A közönség részéről volna pártfogás, mert az ide zarándoklók nagy részének úgyis nélkülözhetlen életszükség az újságolvasás, — csak ember és tőke kell hozzá ! A Vágh folyó államköltségen szabályozandó-e vagy nem? Tisza Lajos közlekedési miniszter úr által, f. é. febr. 18-án a képviselőházban fölvetett ezen kérdésre, — jelesül a Vágh folyó Szeredtől Komáromig terjedő alsó részének szabályozására nézve, az 1856. évi ápril 15-én 2019. elnöki szám alatt kelt helytartótanácsi intézvény — már megadta a feleletet, midőn kimondotta, hogy Pozsony, Nyitra és Komárom megyei több előkelő földbirtokosok és 38 községbeli lakosok folyamodása kellő figyelembe vétetvén, a helyzetek akkép constatáltattak, hogy a fenforgó vállalat czélszerűsége és közhasznú mivolta tökéletesen elismertetett, s a szered-komáromi vágb-szabályozási társulat mielőbbi műküdhetése tekintetéből oda utasítottak a folyamodók, miszerint társulati alapszabályaikat , a fenálló egyesületi törvényhez idomítva haladék nélkül terjeszszék fel, minek folytán a helytartótanács nem fogja elmulasztani, hogy ezen üdvös vállalatot a legfelső helyen is a lehetőségig pártolja és előmozdítsa. A kívánt alapszabályok 1856-ik évben azon hozzáadással terjesztettek föl, hogy ha csak kormánybiztos nem neveztetik ki a“vélelmezett szeredkomáromi vághszabályozási társulat számára, az egész dologból semmi sem lesz. És pedig 1ör azért, mert a Vágh folyó. Szeredtől Komáromig három vármegyén folyik keresztül, t. i. Nyitra, Pozsony és Komárom megye területén. Következőleg az elkerülhetlenül szükséges egység nélkül működni, ezélszerűen intézkedni lehetetlen. Megakad a dolog az első lépésnél, a választmányi tagok megválasztásánál, és kivihetlennek tűnik fel a kivetési kulcs (Concurrenz-Schlüssel) ellen netalán beadandó felszólamlásoknál, amennyiben a reclamációk három különböző megyéhez adatnának be. Már azért nem lenne sikere a vállalatnak, mert a megyékben, különösen Nyitrában a vágszabályozás felett igen sok vitatkozás történt már, de a legbuzgóbb igyekezet meghiúsult, mivel e közjóra irányzott vállalat az összhangzó együttműködés (concentratio) színvonalára felemelkedni nem birt minekkorig. Adja isten! hogy Tisza Lajos miniszter úr az annyira nélkülözött concentratiót létesítse, s mivel a vállvetésben van az erő, a kívánt siker sem fog elmaradni. Vágh melléki A bécsi „Versorguns Anstalt.“ A mi jóhiszemű közönségünk valóságos birka az idegen társulatok kezében. Nyírják, koppasztják csaknem bőrig anélkül, hogy a nálunk divó kormányfelügyelet mellett bármi piciny ellenállásra találna szabad iparként űzött mesterségek. Még a huszas években keletkezett Bécsben valami „Versorguns Anstalt“-féle intézet, úgy látszik, akkortájban elég solid alapon történt a „gründolás“, mert most is él, s félig-meddig virágzik is. Ez a társulat, mint minden bécsi, Magyarország minden élénkebb forgalmú városát ellátta, sub titulo, ügynökök, lépvesszővel, és szokás szerint meglehetős nyereségeket rakott zsebre népünk filléreiből. Midőn aztán a madarászatot megelégelte, mir nix, dir nix levetette a falakról az ügynöki czimtáblákat, itt hagyva a közönséget tépelődni a felett, hol és mikor húzzák ki a tagokra eső évi járulékkötvényeket, s melyik ház az a pénztár, mely az esedékes összegeket ki fogja fizetni. Azóta nap-nap után, hét hét után múlt el, természetes, hogy új nemzedék és új jogutódok léptek az előbbiek nyomába, akik közül sokan örökség vagy hagyomány gyanánt „Versorguns-Anstalt“ féle papírokat is kaptak. De mi haszna,nagy részök nem tudta mikép értékesítse. A szemesebbek végre utána jártak, megkerítették valahonnan az alapszabályokat,melyek az idők folyamában,három vaskos függelékkel bővültek,s ekkor egy részének szeme szája elállt azon kellemes meglepetésen, hogy aki „egy évig járulékának nyugtázása végett nem jelentkezik, meghaltnak tekintetik,és pénzéért, ha jónak látja, váltig ránezigálhatja — a nagy harangot. Ezekben az alapszabályokban van egyúttal tudtára adva a mi jámbor magyarhoni polgárainknak, hogy a „ Wiener Zeitung“ hivatalos „Reichsblatt für alle Länder Österreichs" minden áldott év elején hozza azoknak neveit, az összeggel együtt, kiknek járuléka folyóvá tétetett. Hogy az imént metszett képhez a keret se hiányozzék, csupán egy kis országos statistikára volna szükségünk, mely számokban tüntetné fel, hány embernek járulékát vitte el szélese Magyarországon a „Wiener Zig” gólyája, melyet a magyar városokban legtöbben csak hírből ismernek; mint hivatalos közlönyt azonban ismerni nem is tartoznak. Tudtunkkal a jó szegediek és a békésiek közül is csúnyául lefőzött néhányat a „Versorgungs Anstalt“ Wiener Zeitungos mániája. Más államokban, hol a polgárok anyagi érdeke nem bitang jószág (res nullius), melybe kapu és sövény hiányában, mindenki beronthat, se nem árvaügy, mely mostoha gondozásban részesül, a kormányok erkölcsi és jogi kötelességüknek tartják a visszaélések ellen szigorú rendszabályokat hozni. Az ily országokban a polgárok zsebe egyúttal az állam zsebe is, aki szabadon kotoráz fenékig abban, az egyszersmind az utóbbit is megdézsmálja. Azok a boldog önálló országok kormányai bizonyára a körmére kapintanának az oly idegen állambeli társulatnak, mely vándorbottal végig koldulná és végig fejné az országot, s aztán a faképnél hagyva valamennyi rászedett embert egy betűvel sem tudatná, egy árva belföldi hírlapot sem jelölne ki, hol az érdekeltek tudomást meríthetnének a társulat működéséről. Száz szónak is egy a vége: a „Wiener Ztg.“ Magyarhonban nem hivatalos lap. Egy társulatnak, mely ügynökei által a pénzt a néptől felmarkolja, szigorú kötelessége megjelölni azon közeget, melynek közvetítésével az érdekjelekkel érintkezik. Ha nem teszi, azért van kormány, hogy az ország lakóinak érdekeit megóvja, s a társulatot kötelezettségeire szorítsa Nálunk már megszokottá vált mindent félvállról venni, s ebben a „tejben, vajban fürdő Kánaánban“ boldog boldogtalan alapíthat még Hottentollából is társulatot, fiókokat, és ügynökségeket a megfelelő jogok élvezete mellett, de a megfelelő kötelmek gyakorlása nélkül. A bokros teendők közepett a figyelemnek egy parányi sugarát ide is vethetné atyai kormányunk. Sőt, ha van elég bátorsága és önállósága hozzá, talán intézkedéseket is tehetne, hogy a „Versorgungs Anstalt“ s más hasonszőrű társulatok respectálják már egy kissé a "„Budapesti közlönyét is. Ez a legkevesebb, mit pénzükért az ország polgárai megvárhatnak, ha már a közös ügyes összeházasítás miatt az ilyfajta ragadozó madaraktól nem lehet megtisztítani nemzetgazdasági légkörünket. ORSZÁGGYŰLÉS. Ma a tételek és számok tömött sorain haladt át a ház, és pedig annyira, hogy ha holnap a kérvények és egyéb szombati napi tárgyak nem kerülnek túlságos sok időbe, igen könnyen véget érhet a kultusminiszter budgetjének tárgyalása. Ma nem voltak nagy beszédek, hanem felszólalásokban nem szenvedett hiányt a ház. A vita a tanfelügyelők fölött tartott leghosszasabban. A mai ülésben jelent meg hosszas betegeskedése után először Tóth Vilmos belügyér, s éljenekkel fogadtatott. * A képviselőház ülése febr. 28-án. Bittó István elnök, a belügyminiszter értesítése folytán tudatja, hogy néhai I. Ferencz császár és király emlékére a szokásos gyász isteni tisztelet márcz. 4-ikén d. e. 10 órakor fog megtartatni a várbeli templomban. Ugyancsak a belügyminiszter tudatja, hogy Naszódvidék radnai kerületében 1872. júl. 2-án megtörtént a képviselő választás, s Maresianu Joachim választatott. Minthogy eddig megbízó levelét be nem mutatta, az elnökség föl fogja hívni, hogy 15 nap alatt adja be azt. Batta Andor beadja Lázár László volt honvédtiszt s jelenleg soroksári lakos kérvényét, hogy miután M.Vásárhelytt levő vagyonától jogtalanul megfosztatott, tehát perújitási engedélyt vagy más kárpótlást kér. — Interpellatió: Makray László a vallás és közoktatásügyi minisztert interpellálja. Hunyadmegye nemességének azon osztálya, mely a határszéli katonaság egy részét képezte, folyamodott volt, hogy bizonyos havasok, melyek a hadügyminiszter alá helyeztettek, miután a határszélbeli intézmény megszűnt, kérték e havasokat jogos tulajdonukba visszahelyezni s köznevelési alapra fordítani. De e nevelésügyre szánt jövedelem oly bizottságra bízatott, melynek tagjai mind nyugalmazott tisztek, s a hadügyminisztertől függnek, s a közoktatási miniszter nem is találkozott engedelmességgel. Az interpelláló amiatt szólal föl, hogy a miniszter által a tőkevagyonból nevelési czélokra utalványozott összegből Hunyad megye több illetékes községe nem részesült. — Miniszteri előterjesztés: Tisza Lajos közlekedési miniszter törvényjavaslatot ad be a gömöri iparvasutak kiépítésére megszavazott öszszeg fölemelésére, mellékelve hozzá az ezen vasút építése ügyében kötött szerződéseket is. Kéri a házat, hogy e törvényjavaslatot sürgősen a pénzügyi bizottsághoz utasítsa. — Napirend: a vallás és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének részletes tárgyalása. Elnök jelenti, hogy a miniszter a költségvetés készítésekor még nem vezette e tárcát, amennyiben és tehát egyes tételeknél részletes felvilágosításokra lesz szükség, azokat Tanárky Gedeon államtitkár és Gönczy Pál miniszteri tanácsos fogják megadni. Központi igazgatás. Személyes járandóságok: 220,260 frt. (Tavaly 221,060 frt.) Dologi kiadások 33,424 frt, mennyi tavaly. Fedezet a közalapítványok részéről 36,185 frt. A pénzügyi bizottság a személyes járandóságok czimén 209,420 frtot, a dologi kiadásokra 28,324 irtot ajánl megszavazni.