Ellenőr, 1873. március (5. évfolyam, 50-74. szám)

1873-03-01 / 50. szám

P , . Előfizetési árak Féléw*m * ’ frt — kr> | Évnegyedre . . 5 Irt. — kr. . Egyes síim ára 10 krajczái*. Ti ' Szerkesztési iroda: l',*t#pesten, nádor-ntcza «. ez. Bu- -- ______ Sennit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvéreik irodájában). Ä2 előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. 50. szám. Budapest, szombat, márczius 1. 1873. Y. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, febr. 28. A birodalmi tanács a delegátióba következő tagokat választotta: Kftrdasch, Klier, Wolfrum, Schier, Herbst, Leitenberger, Streeruwitz, Forster, Neuman, Korb, Vojnovic, Czerkawski, Grocholski, Ho- rodyski, Javorski, Smarzewski, Wodzicki, Ziblikiewitz, Tinti, Perger, Czedik, Figuly, Schaup, Wegseheider, Rechbauer, Carneri, Ritter, Thurn, Pino, Kuebeck, Weeber, Zaillner, Elvert, Demel, Bertagnolli, Fedri- gotti, Vidulich, Coronini, Pascotcni. — Vor­arlberg nincs képviselve. — Ezután a kor­mánynak a hivatalnoki fizetések szabályo­zására vonatkozó előterjesztése tárgyaltatott. Az átalános vitában Weigel, Fux és Reuter módosításokat jelentettek be s miután Fi­guly és Pascotini a bizottság javaslatait tá­mogatták, az átalános vita bezáratott. Bécs, febr. 28. Mint az uj Pressének Lem- bergből távirják, Bobowski udv. tanácsos és kor­mányképviselő egnap táviratilag Bécsbe hivatott s hire jár, hogy a gácsországi helytartóság ideigle­nesen vezetőjévé neveztetnék ki. Páris, febr. 28. A községtanács nem fogadott el 30,000 franknyi hagyományt egy német kórház felállítására. Páris, febr. 28. Caballero spanyol tábornokot ide várják. Hóma, febr. 28. A pápa ma egy amerikai küldöttséget fogadott, mely az amerikai katoliku­sok tiszteletéről biztosította ő esalatkozhatlanságát, ki köszönetét fejezte ki, s biztosit á az illetőket, hogy szüntelenül fog imádkozni az országért, me­lyet isten a talaj termékenységével és iparral any- nyirá megáldott, imádkozik a földi javak szaporo­dásáért is, de nem óhajtaná, hogy egyedül e javak felé irányuljon azok hajlama, kik azokat birandják. — Poveretto vecchio! 36, bérlet szünet. Budapest, szombaton, martins 1. A hugonották. Opera 4 fVtv. Seribe Ford. Zenéjét szerzetre Meyerbeer. Személyek : Valois Marcit, Navarra királynéja — — Balázsné B. V Valentine udvarhölgye — — — — Benza Ida Urbain, apród — — — — — — Human AI. A királyné udvarhölgye — — — — Istvánfi I Egy hölgy — — — — — — — Kovaltsikné De Nangis Raoul, protestáns nemes — Ellinger Mareel, fegyvernök, protestáns — — Kőszeghy Sant-Bris gróf, Valentine atyja, a Louvre kormányzója, katholikus — Bodorfi De Nevers, gróf — — — - — — Láng Kezdete 7 órakor. Kisbérlet 1 szám. Nagybérlet 81 szám. várszínház. Budapest, szombaton, mártius 1. Régi urak. Színmű 5 felv. Irta B. Horváth Miklós Kezdete 7 órakor MIKLOSY SZÍNHÁZA. Budapest, szombaton, mártius 1. A rablók. Látványos vig Operette 3 szakaszban, írták Halevi és Meil- hae, zenéjét szerzetté Offenbach. Kezdete 7 órakor. Budapest, február 28. A A képviselőházban tegnap történt szavazás, melylyel Irányi Dániel képviselő urnák a vallásszabadságról és a polgári há­zasság behozataláról szóló törvényjavasla­tok mielőbbi előterjesztésére vonatkozó ha­tározati javaslata elfogadtatott és ez által a kormány e kérdések lehető legrövi­debb idő alatti végleges megoldásának lehe­tővé tételére utasittatott, — minden tekintet­ben fontos, örvendetes és nagy horderejű tény. Ugyanazon többség nagy része, mely ne­hány évvel ezelőtt a szentszékek fentartá- sát megszavazta, a jelen esetben az ellen­zékkel együtt szavazott azon kormány el­len, mely midőn a királyi tetszvényjog egy egyház-fejedelem által megsértetett, nem ta­lált hatályosabb fegyvert az audiendum ver­bum regiumnál, és mely ma — úgy lát­szik nem tud vagy nem akar felelni egy hasonló esetben hozzá intézett kérdésre, ör­vendetes jele ez a viszonyok javulásának, mely azt tanúsítja, hogy a törvényhozás szabadelvű elemei ezentúl nem csupán egyes lényegtelen részletekre vonatkozó kérdések­ben szavazhatnak együtt, hanem oly ese­tekben is, midőn nagy és egész politikai és társadalmi életünk mélyére ható elvek fo­rognak szóban. Az ily parlamenti esemé­nyek csak jótékony befolyást gyakorolhat­nak a pártviszonyok tisztázására is, lehetők­ké tevén számos esetben a parlamenti élet egyik legnevezetesebb tényezőjét, a com- ! promissumokat, melyek nélkül mint a ta- ! pasztalás eddig igen sajnosán tanúsította, a : parlamenti viták csak ritka esetben képesek | a meddő és sivár személy- vagy pártküzde- I lem színvonalán felül emelkedni. A reform­kérdések, melyek gyors megoldásának szük­ségét mindnyájan minden alkalommal hang­súlyozzuk, kétség kívül szintén uj lendüle­tet fognak nyerni, ha egyszer meggyőződünk arról, hogy szabad gondolkozása képviselőházi elemek egyült működése és egyetértése a fontos belügyi kérdésekben, teljességgel nem praejudikál semmiféle közjogi meggyőző­désnek. A sajtó pártkülőnbség nélkül, (a „Ma­gyar Államot“ természetesen ide nem értve) örömmel üdvözölte a tegnapi szavazás ered­ményét, s átalában oly hangon nyilatkozott felőle, mely teljesen feleslegessé tesz min­den félelmet, hogy a dolog ennyiben marad és idővel szép csendesen el fog szunnyadni. A közvélemény minden színezetű orgánumai bizonyára megteendik kötelességöket és ré­sen lesznek, nehogy a tegnap kivívott nagy elvi győzelem gyümölcsei bizonyos mellék­tekintetek vagy érdekek kedvéért elcsem- pésztessenek. A távirda is már meg vitte világszerte a hirt, hogy a magyar törvény- hozás egy lépést tett előre a haladás és felvilágosodottság ösvényén, és képviselőhá­zunk nem fogja magát eljárásában identi­fikálni azon magyar ál lám férfiúval, kiről a köz­beszéd azt tartja, hogy elég bátorsága van neki menni még a tengernek is, de csak bokáig. Irányi Dániel határozati javaslatának elfogadása kilátást nyújt arra, hogy G h y- czy Kálmán indítványa sem fog elvettetni, mely nálunk Magyarországon, tekintettel a kormány által kezelt alapok és alapítvá­nyok igen jelentékeny összegére nem csupán elvi, de anyagi fontossággal is bir. Sőt ta­lán még azon esetben se leszünk vádolha- tók túlságosan vérmes remények táplálásá­val, ha azon meggyőződésünket fejezzük ki, hogy a tegnapi szavazás alkalmával nyil­vánult szabadelvű hangulat előmozditaudja egy másik nagy fontosságú reformkérdés- nek, melynek sürgősségét mindinkább érez­zük: a főrendiház reformjának gyors és a korszellem, valamint a parlamenti rendszer igényeihez alkalmazott megoldását, mire meglehet kétszeresen szükség lesz az Irányi- féle javaslatban említett javaslatok érde­kében. A képviselőház tegnapi határozatával szemben néhány szót akarunk még mondani arról, hogy mit tartunk most már a kor­mány saját érdeke parancsolta kötelességé­nek. A vallásszabadságról és a polgári há­zasság behozataláról szóló törvényjavaslatok előterjesztése annyiszor és oly hangosan lett már követelve a képviselőházban, hogy me­rő lehetetlenségnek tartjuk azt, hogy e kér­dések még eddig ne tanulmányoztattak volna behatóan és alaposan, és ne lennének oly stádiumban, mely lehetségessé teszi mielébbi köztudomásra juttatásukat azon czélból, hogy a közvélemény magát tájékozhassa és a sajtó eszméket cserélhessen felettök, mielőtt a képviselőházban tárgyalás alá kerülnének. Másrészt épen a sajtó és a közvélemény hangulata meggyőzhette a kormányt arról, hogy e kérdések nem intéztethetnek el a kecskéről és a káposztáról szóló közmondás szerint, vagyis más szókkal, hogy az or­szág és törvényhozás nem fogja beérni oly javaslattal, melyről azt lehetne elmondani, hogy: nesze semmi, fogd meg jól. A mi kormányuuk egyszer már kibújhatni vélt ily módon egy reá nézve kellemetlen kér­dés — az incompatibilitás kérdése alól, 9 ez. egy pillanatra sikerült is. A múlt or­szággyűlés végén, mikor az erre vonatkozó javaslat előterjesztése nyomatékosan sür­getve lett, benyújtott egy incompatibilitási törvényjavaslatot, melyről a háznak egyet­len tagja se tudta, hogy az abban nyilat­kozó cynismus vagy sületlenség felett cso­dálkozzék- e inkább. A vége az lett, hogy az incompatibilitási törvény ugyan nem jött létre, a kormányhivatalnokok tuczat számra választatták meg magukat a vesztegetés vagy a hivatalos pressió segélyével, hanem már ezen országgyűlésen egy jobboldali képviselőkből álló töredék gyökeresen, — és minden czeremonia nélkül akarta ki­seperni a dupla fizetés kényelmes kan­dallójánál sütkérező hivatalnok-képviselő­ket, sőt épen ma a vallás és közoktatás­ügyi miniszter ur az országgyűlésen nyíl­tan és minden tartózkodás nélkül kimondta, hogy bizony ő is jobban szeretne bizonyos négy tanfelügyelő urat illető kerületeikben tisztelni, mint a képviselőházban, és mi ha­tározottan reméljük, hogy a tavalyi incom­patibilitási törvényjavaslatnak lesz annyi utólagos és bizonyára önkénytelen érdeme, hogy e kérdés szabadelvű és kielégítő meg­oldását elősegitendi. Ismételjük, hogy a kormány saját ér­dekében állónak tartjuk komolyan és szó szerint venni a képviselőház tegnap hozott határozatában kiadott utasítást. E mellett lelkiismerete is nyugodt lehet. Nem mi kezdtük a küzdelmet, mely nálunk teljesen önvédelmi harcz. Midőn az államhatalom syllabusokkal és vatikáni határozatokkal támadtatik meg, akkor erre nem lehet mással felelui, mint a teljes vallásszabad­ság törvényesitésével és a kötelező polgári házasság intézményének behozatalával. Szom­szédaink, kik pedig épen a vallási kérdé­sekben nem szoktak eddig a szabadelvüség példányképei gyanánt szerepelni Magyaror­szág előtt, ezt jókor belátták, de belátták kormányférfíaik is, hogy vannak eszmék, melyeknek valósítását a korszellem eluta- sithatlanul követeli, és melyek elseprik a legmagasabb polezon álló egyéneket is, ha megkísérlik gyönge emberi erővel ellen­szegülni az eszmék hatalmának. A baloldali kör szombaton, inftrcz. l sö napjAn est ;éli 6 örakor értekezletet tart. = A bankkérdésben a pesti és bécsi lapok ellentmondó híreket közölnek, ügy látszik azonban, hogy a biztosok, s azután a két pénzügyi­miniszter között folyt tárgyalások nem vezettek semmi gyakorlati eredményre. Jó lenne, ha illeté­kes helyről világosságot hoznának a dologba. = A Deákkör tegnapi értekezle­tén tárgyaltatott a delegationalis választások ügye. Az eredmény az lett, hogy a múlt delegatió fog összehivatni, miután Deák felolvasta az 1867 XII. t. ez. 30 §-át, mely világosan rendeli, hogy egy országgyűlési ülésszakban csak egy delegatió választandó. Az adótörvényjavaslatokra kerülvén a sor Zsivkovics a horvátok nevében kijelenté, hogy ők, mert Horvátországnak már négy mostoha éve voP, és jelenleg a Szerémségben ínség uralkodik, minden adófölemelés s az adótörvényjavaslatok ellen szavaznak. — Paczolay szintén kijelenté, hogy ellenez minden adó felemelést; hasonlót jelen­tett ki gr. Hunyady László is. Ugyanilyen hir kering a „P. N.“ szerint a szászok egy részéről is. — A vitát e törvényjavaslatok felett ma foly­tatják. = Az erdélyi deákpárti képvise­lők, mint a „R.“ írja, a napokban értekezletet tartottak, melynek tárgya /ok : megállapitní az in- terpellátió szövegét, melyet a föltétlenül szabad kő­szén-kutatás és bányászat ellen az összes miniszté­riumhoz benyújtani készülnek. Erdélyben iftg most is fennáll a pátens utján 1854-ben behozott osztrák bányajog, a mely Magyarországon is behozatott volt, de itt későbben, az országbírói értekezlet ha­tározatai nyomán eltöröltetett, és fönnáll a bánya- mivelési jog ama pátens szerint, mely a főldbirtoki joeot a bányákkal szemben semmibe veszi. Az in­terpellate szövege megállapittatott és az erdélyi képviselők a föltétlenül szabad kőszénkutatási és foglalási jog ellen való föllépésüket három forrás­ból származtatják. Először sérti a főldbirtoki tulaj­don szentségét; másodszor Magyarország és Erdély közt egy, az utóbbira káros egyenetlenséget okoz ; harmadszor és ez a legfontosabb, már is szembe­tűnik Erdélyben, hogy a föltétlenül szabad kuta- tási’és bányászati jog nem a valódi iparszabadsá­got alapítja meg, hanem egyes nagy, gyakran ide­gen iparosoknak igazi monopóliumot nyújt. = A közös hadügyiköltségvetésre nézve a „P N.“ azt hallja, hogy a jövő közös h a dügyi budget tervezete mintegy négy­öt millióval haladja tnl a megszavazott 1873-ki költségvetést. Az emelkedés egyik leglé­nyegesebb tétele: a tengerészeinél mutatkozó két millió rendkívüli kiadás, melyet tengeri hajók építésére az osztrák delegatió a múlt alkalomkor megszavazott, a magyar törölt. — Felhívás. A f. é. martiusi közgyűlésen tartandó alispáni választás tárgyában f. é. mártius 17-én délutáni 4 órakor a megye székbázáuak nagy termében pártunk részéről értekezlet fogván tartat­ni, van szerencsénk a pestmegyei baloldalhoz tar­tozó t. bizottsági tag urakat felkérni, hogy eme fontos tárgyú értekezletre mulhatlauul megjelenni szíveskedjenek. A pestmegyei baloldal központi bizottsága. Bécs, febr. 27. (Saját levelezőnktől.) (J. S.) Alig lesz a világkiállításon európai miveit nemzet, mely annak tartama alatt egyBécs- ben megjelenő ideiglenes közlöny alakításáról ne gondoskodott volna. Németen kívül, angol, olasz, franczia (ez a jövő hét folytán indul meg) újságok fognak szerkesztetni, az illető honfitársak kényel­mére. Úgy látszik csupán mi magyarok leszünk azok, kik e kényelmességi czikk előteremtéséről nem gondolkoztunk. Magyarországból még gyönge szelét sem hallottuk ilyféle hir mozgalmának; mely - nek pedig valósítását, úgy gondoljuk a magyar közönség is pártolná. Talán hiányzik Íróink közt a vállalkozás szelleme, |mely nem bátorkodik ide­gen téren szokott otthonossággal fellépni? Vagy az anyagi eredmény kétségessége — mely végre a legtöbb emberi dolog kútfeje — tartóztat egyeseket vissza a vállalat megindításától? A mennyire alkalmunk van ismerni a bécsi viszonyokat — az utóbbi kérdéshez szólva — egy magyar kiállítási napilap sorsát biz­tosítva látjuk. Tekintve már csak azt, hogy Bécsben élő 50—60,000 honfitársunk pártolása mel­lett, pártolná még e vállalatot, az ide utazó magyar közönség is, mely már csak a távolságot tekintve — hisszük, hogy legalább is oly számban fogja a világkiállítás palotáit látogatni, hogy e szám bát­ran versenyezhet a távol Olasz, Franczia és Angol­országok utasaival. Tehát, ha francziák bátorkod­nak egy franczia újság szerkesztésére, akkor miért késnénk mi magyarok, midőn az előzményekben oly nagy közönség venne pártfogása alá, mint a milyenre egy más nemzet sem számolhat. De hallom már az ellenvetéseket, melyek ab- ] ban culminálnak — hogy Bécsben a papír, a ke- ! zelési stb. és nyomda költségek oly drágák, hogy 1 a legelső helybeli lapok — naponkint 30 — 40,000 példányban megjelenők -— előfizetési pénzei, mind kiadásokra mennek fel. Ez mind igaz, -— de nem szabad szemelől téveszteni azt, hogy a bécsi lapok úgy honorálják, például a második vagy harmadik újdondászt, mint nálunK a legtöbb praenumeránsnak örvendő újság első vezérczikkezőjét. Es honnan van az, hogy a bécsi lapok gaz­dagok, honnan az, hogy egy jóféle napilap tulaj­donosa jogosan milliónáriusnak vallhatja magát ?E kérdés a hirdetések dijában leli megoldá­sát. Alig van Bécsben kereskedő, iparos, vagy az ezernyi foglalkozás más más ágát ttző ez ég, mely koronkint ki ne nyomatná nevét a lapok legtöbb­jében s ne ajánlaná magát a nagy közönség figyel­mébe. — Már hogy pedig a hirdetések, akkor fogják aranykorukat élni, midőn Bécsben naponkint 60—80,000 idegen fog időzni: azt hiszem ez oly elfogadott állítás, mely bizonyításra nem szorul. Ilyen átalában a helyzet Bécsben. Tagadhat- lan, hogy a lap megindításnak vannak itt nehézségei és előnyei. Nehézség mindenesetre — különösen hazánkban — egy nagy tőke szerzése, mely itt egy helybeli jól szerkesztett lap első föltétele. De viszont előnyei is vannak, melyek ügyes kezekben a kétségesség eredményét lehetetlenítik. Erről ennyit. Újólag figyelmébe ajánljuk ez eszmét magyar íróink s vállalkozóinknak. Mindenesetre dicsérendő volna, ha Magyarország, nemcsak a világkiállítás palotáiban foglalná el méltó helyét; de különben is lépést tartana a többi nemzetekkel. Bizonyára minden magyar ember szívesebben kérné reggeli­jéhez a világkiállítási magyar közlönyt, mint a Journal franqais de l’Exposition universelle-t. A kö­zönség részéről volna pártfogás, mert az ide za­rándoklók nagy részének úgyis nélkttlözhetlen élet- szükség az újságolvasás; — csak ember és tőke kell hozzá ! A Vágh folyó államköltségen szabályozandó-e vagy nem? Tisza Lajos közlekedési miniszter ur által, f. é. febr. 18-án a képviselőházban fölvetett ezen kérdésre, — jelesül a Vágh folyó Szeredtől Ko­máromig terjedő alsó részének szabályo­zására nézve, az 1856. évi april 15-én 2019. elnöki szám alatt kelt helytartótanácsi intézvény — már megadta a feleletet, midőn kimondotta: hogy Pozsony, Nyitra As Komárom megyei több előkelő földbirtokosok és 38 községbeli lakosok folyamo­dása kellő figyelembe vétetvén, a helyzetek akkép constatáltattak: hogy a fenforgó vállalat czél- szertisége és közhasznú mivolta töké­letesen elismertetett, s a szered-komáromi vágb-szabályozási társulat mielőbbi müküdbetése tekintetéből oda utasitattak a folyamodók, miszerint társulati alapszabályaikat , a fenálló egyesületi törvényhez idomítva haladék nélkül terjeszszék fel; minek folytán a helytartótanács nem fogja elmu­lasztani, hogy ezen üdvös vállalatot a leg­felső helyen is a lehetőségig pártolja és előmoz­dítsa. A kívánt alapszabályok 1856-ik évben azon hozzáadással terjesztettek föl: hogy ha csak kor­mánybiztos nem neveztetik ki a“vélelmezett szered- komáromi vághszabályozási társulat számára, az egész dologból semmi sem lesz. És pedig 1-ör azért, mert a Vágh folyó. Szeredtől Komáromig há­rom vármegyén folyik keresztül, t. i. Nyitra, Po­zsony és Komárommegye területén. Következőleg az elkerülbetlenül szükséges egység nélkül működni, ezélszerüen intézkedni lehetetlen. Megakad a dolog az első lépésnél, a vá­lasztmányi tagok megválasztásánál, és kivihetlen- nek tűnik fel a kivetési kulcs (Concurrenz-Schltis- sel) ellen netalán beadandó felszólamlásoknál, a mennyiben a reclamátiók bárom különböző megyé­hez adatnának be. 2 or azért nem lenne sikere a vállalatnak, mert a megyékben, különösen Nyitrában a vágszabá- lyozás felett igen sok vitatkozás történt már, de a legbuzgóbb igyekezet meghiúsult, mivel e közjóra irányzott vállalat az üsszhaugző együttműködés (concentratio) színvonalára felemelkedni nem birt minekkorig. Adja isten! hogy Tisza Lajos minisz­ter ur az annyira nélkülözött concentratiót létesítse, s mivel a vállvetésben van az erő: a kívánt siker sem fog elmaradni. Vágh melléki Ezekben az alapszabályokban vau egyúttal tudtára adva a mi jámbor magyarhoni polgá­rainknak, hogy a „ W i e n e r Zeitung“ hivatalos „Reichsblatt für alle Länder Österreichs" minden áldott év elején hozza azoknak neveit, az összeg­gel együtt, kiknek járuléka folyóvá tétetett. Hogy az imént metszett képhez a keret se hiányozzék, csupán egy kis országos statistikára volna szükségünk, mely számokban tüntetné fel, hány embernek járulékát vitte el széles e Magyar- országon a „Wiener ZtgJ gólyája, melyet a ma­gyar városokban legtöbben csak hírből ismernek; mint h i v a ta 1 o s közlönyt azonban ismerni nem is tartoznak. Tudtunkkal a jó szegediek és a bé­késiek közül is csúnyául lefőzött nehányat a „Ver- sorgungs Anstalt“ Wiener Zeitungos mániája. Más államokban, hol a polgárok an yagi érdeke nem bitang jószág (res nullius), melybe kapu és sövény hiányában, mindenki beronthat, se nem árvaügy, mely mostoha gondozásban részesül, a kormányok erkölcsi és jogi kötelességüknek tart­ják a visszaélések ellen szigorú rendszabályokat hozni. Az ily országokban a polgárok zsebe egy­úttal az állam zsebe is, a ki szabadon kotoráz fenékig abban, az egyszersmind az utóbbit is meg­dézsmálja. Azok a boldog önálló országok kormá­nyai bizonyára a körmére kopintanának az oly idegen állambeli társulatnak, mely vándorbottal végig koldulná és végig fejné az országot, s aztán a faképnél hagyva valamennyi rászedett embert egy betűvel sem tudatná, egy árva belföldi hírla­pot sem jelölne ki, hol az érdekeltek tudomást meríthetnének a társulat működéséről. Száz szónak is egy a vége: a „Wiener Ztg.“ Magyarhonban nem hivatalos lap. Egy tár­sulatnak, mely ügynökei által a pénzt a néptől felmarkolja, szigorú kötelessége megjelölni azon közeget, melynek közvetítésével az érdekfelekkel érintkezik. Ha nem teszi, azért van kormány, hogy az ország lakóinak érdekeit megóvja, s a társula­tot kötelezettségeire szorítsa Nálunk már megszokottá vált mindent fél­vállról venni, s ebben a „tejben, vajban fürdő Kánaánban“ boldog boldogtalan alapíthat még Hottentotiáböl is társulatot, fiókokat, és ügynöksége­ket a megfelelő jogok élvezete mellett, de a meg­felelő kötelmek gyakorlása nélkül. A bokros teendők közepeit a figyelemnek egy parányi sugarát ide is vethetné atyai kormá­nyunk. Sőt, ha van elég bátorsága és önállósága hozzá, talán intézketéseket is tehetne, hogy a „Versorgung^ Anstalt“ s más hasonszőrű társula­tok respectálják már egy kissé a "„Budapesti köz­lönyét is. Ez a legkevesebb, mit pénzükért az ország polgárai megvárhatnak, ba már a közösügyes összeházasítás miatt az ilyfajta ragadozó madarak­tól nem lebet megtisztítani nemzetgazdasági lég­körünket. ORSZÁGGYŰLÉS. A bécsi „Versorguns Anstalt.“ A mi jóhiszemű közönségünk valóságos birka az idegen társulatok kezében. Nyírják, koppasztják csaknem bőrig anélkül, hogy a nálunk divó kor- mányfelttgyelet mellett bármi picziuy ellenállásra találna szabad iparként űzött mesterségök. Még a huszas években keletkezett Bécsben valami „Versorguns Ansta lt“-féle intézet, ügy látszik, akkortájban elég solid alapon történt a „gründolás“, mert most is él, s félig-meddig vi­rágzik is. Ez a társulat, mint minden bécsi, Magyaror­szág minden élénkebb forgalmú városát ellátta, sub titulo: ügynökök, lépvesszővel, és szokás szerint meglehetős nyereségeket rakott zsebre népünk fillé­reiből. Midőn aztán a madarászatot megelégelte, mir nix, dir nix levétette a falakról az ügynöki czimtáblákat, itt hagyva a közönséget tépelődni a lelett, hol és mikor húzzák ki a tagokra eső' évi járulékkötvényeket, s melyik hát az a pénztár, mely az esedékes összegeket ki fogja fizetni. Azóta nap-nap után, hét-hét után múlt el, termé­szetes, hogy uj nemzedék és uj jogutódok léptek az előbbiek nyomába, a kik közül sokan örökség vagy hagyomány gyanánt „Versorguns-Anstalt“ féle pa­pírokat is kaptak. De mi haszna,nagy részök nem tudta mikép értékesítse. A szemesebbek végre utána jártak, megkeritették valahonnan az alapszabályokat,melyek az idők foly amában,bárom vaskos függelékkel bővül tek,s ekkor egy részének szeme szája elállt azon kelle­mes meglepetésen, hogy aki „egy évig járu­lékának nyugtázása végett nem je­lentkezik, megbaltnak tekintetik,“ s pénzéért, ha jónak látja, váltig ránezigálhatja — a nagy harangot. Ma a tételek és számok tömött sorain haladt át a ház, és pedig annyira, hogy ha holnap a kér­vények és egyéb szombati napi tárgyak nem ke­rülnek túlságos sok időbe, igen könnyen véget érhet a kultus miniszter budge tjének tárgyalása. Ma nem voltak nagy beszédek, hanem felszólalá­sokban nem szenvedett hiányt a ház. A vita a tan­felügyelők fölött tartott leghosszasabban. A mai ülésben jelent meg hosszas beteges­kedése után először Tóth Vilmos beltigyér, s éljenekkel fogadtatott. * A képviselőház ülése febr, 28-án. Bittó István elnök: a belügyminiszter értesí­tése folytán tudatja, hogy néhai I. Ferencz császár és király emlékére a szokásos gyász isteni tiszte­let márcz. 4-ikén d. e. 10 órakor fog megtartatni a várbeli templomban. — Ugyancsak a belügymi­niszter tudatja, hogy Naszódvidék radnai kerületé­ben 1872. jul. 2-án megtörtént a képviselő válasz­tás, s Mnresianu Joachim választatott. Minthogy eddig megbízó levelét be nem mutatta, az elnök­ség fölfogja hívni, hogy 15 nap alatt adja be azt. Batta Andor beadja Lázár László volt honvéd­tiszt s jelenleg soroksári lakos kérvényét, hogy miután M.-Vásárhelytt levő vagyonától jogtalanul megfosztatott, tehát perujitási engedélyt vagy más kárpótlást kér. — Inter pellatió. Makray László a val­lás és közoktatásügyi minisztert interpellálja. Hu- nyadmegye nemességének azon osztálya, mely a határszéli katonaság egy részét képezte, folyamo­dott volt, hogy bizonyos havasok, melyek a had­ügyminiszter alá helyeztettek, miután a határszél- beli intézmény megszűnt, kérték e havasokat jogos tulajdonukba visszahelyezni s köznevelési alapra fordítani. De e nevelésügyre szánt jövedelem oly bizottságra bízatott, melynek tagjai mind nyugal­mazott tisztek, s a hadügyminisztertől függnek, s a közoktatási miniszter nem is találkozott enge­delmességgel. Az interpelláló a miatt szólal föl, hogy a miniszter által a tőkevagyonból nevelési czélokra utalványozott összegből Hunyadmegye több illetékes községe nem részesült. — Miniszteri előterjesztés. Tisza Lajos közlekedési miniszter törvényjavaslatot ádbe a gömöri iparvasutak kiépítésére megszavazott üsz- szeg fölemelésére, mellékelve hozzá az ezen vasút építése ügyében kötött szerződéseket is. Kéri a házat, hogy e törvényjavaslatot sürgősen a pénz­ügyi bizottsághoz utasítsa. — Napirend: a vallás és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének részletes tárgyalása. Elnök jelenti, hogy a miniszter a költségve­tés készítésekor még nem vezette e tárczát; a mennyibenjjtehát egyes tételeknél részletes felvilá­gosításokra lesz szükség, azokat Tanárky Gedeon államtitkár és Gönczy Pál miniszteri tanácsos fog­ják megadni. Központi igazgatás. Személyes járan­dóságok: 220,260 frt, (Tavaly 221,060 frt.) Do­logi kiadások 33,424 frt, mennyi tavaly. Fedezet a közalapítványok részéről 36,185 frt. A pénzügyi bizottság a személyes járandóságok czimén 209,420 Irtot, a dologi kiadásokra 28,324 irtot ajánl meg­szavazni. NEMZETI SZÍNHÁZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék