Ellenőr, 1873. március (5. évfolyam, 50-74. szám)

1873-03-01 / 50. szám

Trefort Ágost miniszter kijelenti, hogy a költ­ségvetést nem ő állította össze, de részt vett a pénzügyi bizottság üléseiben, s annak nézeteit el­fogadja. Az utóbbi napokban a ház különböző oldalá­ról fölbátorították, hogy közoktatási czélokra ve­gyen föl nagyobb összegeket, de könnyelmű bátor­ságnak tartaná oly összegeket szavaztatni meg, me­lyeknek fedezetéről a pénzügyminiszter nem volna képes gondoskodni. — A ház a pénzügyi bizottság által ajánlott összegeket megszavazván következik: Tanulmá­nyi ügyek igazgatása. Tankerületi főigazga­tóságok: 31,850 frt, mint tavaly. A pénzügyi bi­zottság 28,200 frtot ajánl megszavazásra. Vécsey Tamás: ez intézményre a legnagyobb feladatok egyike nehezül, s nagyon kívánatos vol­na, hogy jobban megfelelne azoknak, mint eddig. Szól ezután a magántanulók és bizonyítványok ki­adása által űzött rendetlenkedésekről, s aggodal­mát fejezi ki, hogy az ily esetek, — melyek kö­zül speciális esetet is idéz, — tönkre teszik tan­ügyi hitelünket. Nem tartja lehetségesnek a fő­igazgatók intézményének jelenlegi megszüntetését, de kéri a minisztert, hatna oda, hogy ne tekintse­nek felekezetekre, hanem törekedjenek komoly és rendszeres eljárásra és iparkodjanak a fegyelem alkalmazásával a tanügy megrontott hitelét helyre­állítani.­­—Madarász József indítványt ad be, mely szerint az egész összeg, mint fölösleges, törültessék. — Trefort Ágost az indítványt fölöslegesnek mondj­a, miután a középtanodákra vonatkozó törvényjavaslat készen van s ezen intézmény újra fog szervez­tetek — A pénzügyi bizottság javaslata szerint 28,200 frt. megszavaztatik. — Következik: népne­velési tanfelügyelőségek: 240,830 frt. (Tavaly 232,740 frt.) A pénzügyi bizottság a má­­sod-tanfelü­gyelőknek hárommal való szaporítását nem véli megszavazandónak, a határőrvidéki tan­­felügyelők illetménye pedig átalányképen lészen fölveendő. Egyéb kisebb törlésekkel 230,880 frt. megszavazását ajánlja. Molnár Aladár kéri, hogy a három tanfelügye­lői állást szavazza meg a ház. Eddig is azért nem felelhettek meg kellőleg feladatuknak, mert nincs meg a szükséges szám. Ezután azokra válaszolt, miket Csengery az ő beszéde folytán mondott. Orbán Balázs: a tanfelügyelői intézményt je­len szervezetében teljesen czéltalannak tartja. Né­pünkben meg van a művelődési hajlam, csak éb­reszteni kell, s ép erre nem gondolnak a tanfel­ügyelők. Az 52.000-nyi unitárius felekezetben alig van férfi, ki írni-olvasni ne tudna, mert vannak köztük a műveltségnek buzgó apostolai. A kor­mány nagyon szerencsétlenül járt el a tanfelügye­lők választásában, mert azok egy része sine curá­­nak tekinti állását, mint megérdemlett cortes-jutal­­mat. Mit lehet mondani az oly tanfelügyelőkről is, kik egyszersmind képviselők is? Emitt szóló egy 320,000 lelket számláló tankerü­letet, melynek tan­felügyelője mint képviselő mindig Pesten ült ; a másodtanfelügyelőt pedig, mint ilyet nem ismerte senki, de ismerték mint kortest, ki a pénzt szokta széthordani. Az egész intézmény gyökeres refor­málását és új kinevezéseket óhajt, valamint azt is, hogy a tanfelügyelőt a törvényhatóságokkal össze­köttetésbe kellene helyezni. Zsedényi Ede : a tanfelügyelők fő c­élja lett volna, hogy azon községekben, melyekben nincse­nek iskolák, ezek létesítését mozdították volna elő ; e helyett a felekezeti iskolákat zavarták föl oly igényekkel, melyekre jogosítva nincsenek és kelle­metlen súrlódásokat idéztek elő. Pártolja a pénz­ügyi bizottság véleményét. Madarász József hivatkozik, hogy Molnár Ala­dár is azt mondta, mikép a tanfelügyelők elégtele­nek, mert egyetlenegy felügyelő 50 községnek meg nem felel, s 75 tanfelügyelő helyett 300-ra volna szükség. Mivel tehát ez úgy sem felel meg a cél­nak, a kellő számot létesíteni pedig nem akarják, fölösleges az előirányzott összeg, s annak törlését határozati javaslat alakjában kívánja. Zichy Antal határozati javaslatot ad be, mely így szól: A népnevelési tanfelügyelőségekre szánt összeg azon magyarázattal szavaztatik meg, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter a fővárosi tanfelügyelőségek esetleges kivételes szervezésénél, a személyi járandóságok előirányzatába vett téte­leknél akadályozva ne legyen. E javaslatát az­zal indokolja, hogy míg a fővárosban uralkodó drágaság folytán mindenütt fizetés fölemelések tör­téntek, a budapesti tanfelügyelő 1800 frt fizetés­sel és 300 frtnyi lakbérrel tiszteségesen meg nem élhet. Tisza Kálmán a pénzügyi bizottság vélemé­nyét fogadja el. Molnár Aladár két okot említett, melyeknél fogva a tanfelügyelők meg nem felelhet­tek feladatuknak. Azt mondá ugyan­is, hogy cse­kély a tanfelügyelők száma és hogy nem bírnak kellő hatáskörrel. Egy harmadikat elfelejtett em­líteni, és ez azon tömérdek hiba, mely a kinevezé­seknél történt. (Helyeslés) mert nem lehet ember, ki ezt tagadná. Elismeri, hogy van­­nak, kik hivatásukat lelkiismeretesen teljesí­tik, de alig lesz valaki, ki tagadhatná, hogy igen sok hibás kinevezés történt, h­ogy mi indok­ból, vagy mi végett történt, azt most már körül­belül mindenki az egész országban tudni fogja, a­ki az elmúlt képviselőválasztás — nem a legköze­lebbit értem — eseményeit összehasonlítja az ak­kor kinevezett tanfelügyelők névsorával. A­mi ha­táskörüket illeti,­­ szükséges lesz összeköttetésüket a közigazgatósági hatóságok irányában czélszerűb­­ben, jobban és pr­ecízebben szabályozni. A­mi pedig azt illeti, hogy kevés vagy sok-e a tan­­felügyelő, vitatni most nem akarja. Részéről sem a hivatalnokok sem a tanfelügyelők számát nem akarja szaporíttatni, hanem óhajtja, hogy a miniszter fontoló­ra véve a közoktatási törvényt és az a körül gyűjtött tapasztalatokat oly organismus iránt tegyen javasla­tot, melynél fogva helyesebben állapíttatván meg, különösen összeköttetésük a tanfelügyelőknek köz­­igazgatási hatóságokkal, a kevesebb szám is tud­jon többre menni, tudjon hivatásának megfelelni. (Élénk helyeslés.) Beszédét így végző: „Három tanfelügyelőnek megszavazása ajánltatott itt több részről. ” Én részemről mint előre is bocsátom, ezzel szemben a pénzügyi bizottság véleményét fogadom el, elfoga­dom pedig azért, mert ha három tanfelügyelőnek az országban való működése már valami előnyt és hasznot képes előidézni, a t. miniszter úrnak ha­talmában, módjában van, a­nélkül, hogy e három altanfelügyelőség felállítatnék, a czélnak megfelelni; méltóztassék azon tanfelügyelőket, kik a­helyett, hogy kerületeikben lennének, mint képviselők itt ülnek, utasítani hogy menjenek kerületeikbe, (Elénk helyeslés balon) és akkor a czélnak meg lesz felelve. (Elénk zajos helyeslés balfelől.) Csengery Antal a tanfelügyelői intézményt olyannak tartja, mely nélkül az államnak lehetet­len előmozdítni a közoktatás ügyét, s ez intéz­ményt , miveit külföld is ápolja. Nem az institu­­tióban, hanem egyes személyek megválasztásában van a hiba , de azért nem vádolja a minisztert, mert hiányában vagyunk a szakférfiaknak, s a kezdet nehézségeit is tekintetbe veszi. Szaló azt ta­pasztalta, hogy a tanfelügyelők legkevésbé sem panaszkodnak, hogy kevés hatáskörük van. Ellen­kezőleg, sok közülök azt mondja, hogy ha őket kérdezték volna meg, mit csináljanak azon össze­gekkel, melyeket a közelebbi időkben a közokta­tási c­élokra megszavazott az országgyűlés, de a kormány elkölteni nem tudott, ők tudták volna azt hová fordítani, és nem kellett volna Molnár Ala­dárnak egy hesszú beszédben igazolni a kormány­nak e tekintetben történt mulasztásait. Különben nem lett volna szükséges e tekintetben a tanfelü­gyelőket megkérdezni, csak körül kellett volna te­kinteni a fővárosban, s csak itt Budán és Pesten is be lehetett volna azon összegeket bőségesen ru­házni, s ha beruháztattak volna, 10—20 évvel vitték volna előbbre azon nagy feladatot, mely a fővárosban áll előttünk, hogy az ország fővárosa ne csak mivelt, hanem magyar is legyen. (Helyeslés.) Szükséges-e a három másodrendű tanfelügyelő, erre kevés súlyt fektet, noha nem tartja elegendőnek a tanfelügyelőket, mindazáltal a másodrangúakat nem akarja szaporítani, mert arra úgy sem vállal­koznak szakképzettek. Ez intézmény fejlesztése inkább minőségileg, mint mennyiségileg kívánatos. Trefort Ágost miniszter arra nem fektet nagy súlyt, hogy a 3 másod tanfelügyelő költsége meg­­szavaztatik-e, vagy sem. Azonban már többször lé­tetett azon észrevétel, hogy itt a házban 4 tanfel­ügyelő ül. Én megvallom, nem találnám kívánatosnak, de nagyon veszélyes pr­ecedensnek tekinteném alkot­mányos szempontból, ha én bármi pressió által valakit a házból kitűrnék. (Felkiáltások balról: nem a házból, hanem hivatalából) kérem ez mégis oly pressió lenne, mely őket a házból kitúrná, és mely épen azért nem volna alkotmányos eljárás. Méltóz­tassék megalkotni az incompatibilitási törvényt s ezen urak nem fognak itt ülni, de minél hossza­sabban fogjuk tárgyalni a budgetet, annál később fogunk ily és ehhez hasonló praktikus törvényekhez jutni. Ha minden évben 7 hónapig fogjuk tárgyalni a költségvetést, parlamentünk el fogja veszteni élet­­képességét. Tisza Kálmán szavai félreértése folytán így szól: Én nem azt mondtam, hogy a miniszter bár­kinek megtilthatja, hogy képviselő legyen, mert azt nem teheti, hanem én azt mondottam, azt ér­tettem és mondom most is, hogy minden aláren­delt közegétől megkívánhatja, hogy ott legyen, a­hol helye van. (Helyeslés) Azt, hogy ne legyen képviselő, azt nem parancsolhatja senkinek, de, hogy azt, a­ki a maga kerületében nincs, oda visz­­sza utasítsa (Helyeslés) vagy azt mondja neki, hogy ha nem megysz oda, akkor megszűntél hi­vatalnok lenni (Helyes !! Helyes!) ehhez épen olyan joga van, mint minden törvényhatóságnak. Meg is tette ezt minden törvényhatóság tisztviselői irányában, a­kik képviselőkké lettek, és minden tanintézet szintén ezt teszi. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) P. Szathmáry Károly osztja Tisza Kálmán véleményét. Az a tanfelügyelő, a­ki teendőit itt az országházban elvégezheti a nélkül, hogy kerü­letében lenne,­­ nem való ez állomásra. Három tanfelügyelőt kíván, kiket nem annyira hivatalos, mint társadalmi missióval óhajt felruháztatni, s kiknek nemcsak joguk, de kötelességük is legyen a felekezeti iskolába is betekinteni. Patrubány Gergely már a múlt évben meg­mondta, hogy a tanfelügyelői intézmény nem jó s hogy ez ügyet a megyei autonómiára kell bízni fenntartván az állam főfelü­gyeleti jogát. Ennélfog­va a pénzügyi bizottság véleményét mellőzendő­nek tartja, mindazonáltal Madarász József határo­zati javaslatát nem fogadhatja el. Schwarz Gyula nem szólhat a tanfelügyelők hatáskörének megváltoztatásáról, mert törvényt megváltoztatni nem a budget-vitához tartozik. A mi­niszteri jelentést hiányosnak tartja, s ennek alap­ján tüzetesen nem is szólhatni hozzá, elég-e kevés-e az áltanfelügyelők száma, vagy a felügyelőségek személyzete. Az előirányzott 10.000 forintot nem tartja az országra nézve nagy tehernek és nem érti, miért nem szavazza meg Tisza Kálmán, mi­kor az eddig kinevezett tanfelügyelők költségét megszavazza. Ő részéről a pénzügyi bizottság elő­terjesztése értelmében szavaz. Körmendy Sándor azt tartja, hogy az egész ház czélszerűetlennek látván a tanfelügyelői intézményt arra egy krajczárt sem szavazhat meg. Hanem kér­di a minisztertől : szándékozik-e az 1868. 38. tcz. remélhető revisiója alkalmával figyelmét a tanfel­ügyelői intézményre is kiterjeszteni? szándékozik-e ez intézményt gyökeresen átalakítani ? van e szán­dékában addig is, mig ezt tehetné a hasznavehet­­őnekett állásaikról elmozdítani ? Tisza Kálmán vé­­eményét elfogadja, sőt tovább megy: a községi orgánumokkal kell szoros összeköttetésbe hozni ez intézményt s a felekezeti iskolákban is gyako­rolni a felügyeletét. Szerencsétlen észjárásnak tartja a Csengeryét, ki azt tartja, jobb a rosz iskola is a semminél. Gullner Gyula megszavazta volna a 3 másod­­tanfelügyelői állást, ha a miniszter kívánja, mert ezt teszi mindenért felelőssé, de miután a miniszter is ellene van, pazarlás lenne rászavazni. Schwarcz Gyulának azt mondja, hogy Tisza azért szavaz a már meglevő tanfelügyelőkre, mert ez már törvény­ben van, ha rosz is, s mivel ezúttal változtatni nem lehet, de a roszat szaporítani nem akarja. — Szólásra nem lévén többen feljegyezve el­nök felteszi a kérdést és a ház a pénzügyi bizott­ság által előirányzott összeget megszavazza. Zichy Antal határozati javaslata nem fogadtatott el. Következik: Tanintézetek. Ez egész rovatban előirányoztatott 3.306,131 forint. (Ta­valy volt 2.332,561 frt.) Ebben a pesti egyetemre 468,095 frt. kéretik. Tavaly volt 415,434 frt.) A kiadás emelkedése újabb tanszékek felállítása foly­tán származik. A pénzügyi bizottság 5000 frt. tör­lésével ajánlja megszavazni. Helly Ignácznak nagy megelégedésére szolgál a miniszternek amaz ígérete, hogy az egyetemen koronkint külföldi tanárokat is fog alkalmazni, de a módot, melylyel ezt kivinni akarja, nem he­lyeselheti, mivel beszédéből azt következteti, hogy csupa németeket akar alkalmazni. Szóló azt tapasz­talja, hogy a magyar kultúra hátramaradásának oka abban rejlik, hogy a német cultura nálunk fő sze­repet játszik. A német cultura nem egyezhet meg a magyar ember jellemével sőt még más nemzeté­vel sem. Ha a miniszter franczia, angol, olasz ta­nárokat is meghív, egy szó megjegyzése sem lesz a németek ellen sem. Az nem c­áfolat, hogy nem értik meg csak a németet, mert az ilyen intézmé­nyek a jövőre állíttatnak fel. Ha most kevesen értenék meg őket, majd megértik idővel. A köz­oktatási miniszternek különben is egyik fő köte­lessége az idegen nyelvek ismeretét terjeszteni. Az csak légből kapott állítás, hogy a német szóval a világvégéig lehet menni. A keleti akadémia kér­désére térve át, évek előtt mért sürgette ő ennek felállítását, hogy alkalom nyíljék a magyar ifjú­ságnak magát a diplomatiai pályára kiképezni. A miniszter az a megjegyzése, hogy csak a bécsi ke­leti akadémián képzett ifjúság tekintetik qualifikált­­nak, nem lesz érthető, mihelyt rendszeres keleti akadémiánk lesz. Hogy akadémiánkon végzett ifjak elismertessenek, a kormány­ feladata, s erre nézve a miniszter nem nyilatkozott. Nekünk ehhez jo­gunk van, mert a bécsi keleti akadémia közös­­ügyesített, a­mi törvénytelen, s melyet a delegáti­­ók tanácskozásai alól ki kell venni s nálunk ala­pítani ilyet, hogy pótolva legyen. Mielőtt a minisz­ter e tárgyban intézkednék, felhívja, hogy nyilat­kozzék, miként jutott a bécsi keleti akadémia a közös ügyek közé és szándékozik-e a tavaly adott utasításnak úgy megfelelni, amint az adatott ?! Trefort Ágoston válaszolja, hogy a­mi történik a delegátióban, nem hozzá tartozik. Azt tudja, hogy ha a dualizmusban érvényt akarunk magunk­nak szerezni, képezni kell fiatalságunkat a diplo­matiai és a hadi pályára. Majd javaslatot fog be­terjeszteni, a­mint ő a keleti akadémiát felállítan­­dónak tartja. Matolay Etelét nagyon meglepi, hogy az egye­temen nincs az angol nyelvnek és irodalomnak tanszéke, miután ez nagyon szükséges, reménye, hogy a miniszternek lesz rá gondja. Kautz Gy. felvilágosítja a szólót, hogy a mondott tanszék be van töltve. Schwarcz Gyula hiányosnak találván az egye­temi új törvényjavaslatot, ez alkalommal figyel­mébe ajánlja a miniszternek, hogy a földtan és palaeontológia külön tanszéket nyerjenek, s több tervbe nem vett újabbak állíttassanak, milyen az astronómia tanszéke. Hiányzik az egyetemes mű­velődési történelem tanszéke is. Végül kérdi, van-e kilátás, hogy az állami Observatórium felállíttatik ? Trefort Ágost miniszter azt feleli, hogy állít ő tanszékeket, csak a ház adjon hozzá pénzt s akadjon rá alkalmas egyén. A csillagda felállítása kérdésével is most foglalkozik.­­ Az egyetemi költségvetés részletenként megszavaztatik a 9-ik rovatig, mely a jutalmazá­sok és segélyezések czimén 4135 frtot kér. Simonyi Lajos báró azt tapasztalja, hogy a szegény tanulókon kívül, kiknek a tandíj elenged­tetik, vannak még sokan, kiknek nagyon terhes a tandíj fizetése, indítványozza tehát, hogy abból az 5000 írtból, melyet az állam tandíjak fejében bevesz, fizessék ki amaz egyébként szorgalmas és tehetséges ifjak tandíját, kiknek nagyon terhes annak fizetése. Kautz Gyula előadó megjegyzi Simonyi határozati javaslatára, hogy kivitele sok nehézségbe fog üt­közni, de különben is, a­kinek bajos lefizetni a tandíjt és szorgalmas tanuló, eddig is el­engedte­tett az. Amaz 5000 írtból a quaestura költsége fedeztetik. Hoffmann Pál előtte szóló megjegyzései­hez hozzá­teszi még, hogy akkor volna értelme az indítványnak, ha az átalában minden elen­gedett tandí­j állami kárpótlását tartalmazná. Oláh Gyula aként értelmezi Simonyi javasla­tát, hogy az némely tanár szű­kkeblűsége ellen akar az ifjúságon segíteni, s hogy azokon akar könnyí­teni, kik szegénységi bizony­ít­vány­nyal nem igazol­hatják ugyan azt, hogy a tandíjt fizetni alig ké­pesek, de valóságban mégis így van. úgy érti a javaslatot, hogy az 1 frt 5 kr tandíjból engedtes­sék el az az 5 kr, mely az államra esik azok ja­vára, kik nem könnyen fizethetnek. Pártolja Simo­nyi javaslatát. Patrubány Gergely pedig úgy érzi, hogy míg az egyetem nem reformáltatik, bizonyos összeg bocsátassék a tanári kar rendelkezése alá, hogy ez után nagyobb mérvben szolgáltathassa ki a felmentéseket. Ő ily értelemben pártolja. Simony Lajos báró elmondja mi c­élja indítványának, mert félreértették. Tény az, hogy sok tanulónak nem engedik el a tandíjt, pedig valóban megerőltetésé­be kerül azt lefizetni. Ezek tandíjat kívánja az ál­lam által fizettetni. Csengery Antal a szokásos el­járásra hivatkozva indítványozza, hogy utasitas­­sék az indítvány a pénzügyi bizottmányhoz. — Az indítvány a pénzügyi bizottsághoz uta­­sittatik. Megszavaztatik ezután a gymnásiumi tanárképezdére 32,800 frt. (Tavaly 13,750 frt.) A kolozsvári egyetemre 157,025 frtot a pénzügyi bizottság 160,000 frtra kívánja föle­melni, tekintetbe vévén az ottani múzeum könyv­tárának szakmunkákkal való gyarapítását. Megsza­vaztatik. A J­ó­z­s­e­f-m­­ű­e­g­y­e­t­e­m­r­e 199,234 frt; a reáltanodai tanár képezdére 15,700 frt; orsz. rajztanár képezdére és minta-rajztanodára 39,740 frt; nagyszebeni jogakadémiára 15,020 frt. Következik a középtanodák rovata. A gymnasiumok össze­sen 159,333 frtal vannak fölvéve. (Tavaly volt 65,186 frt.) A pénzügyi bizottság összesen 91,618 frt megszavazását ajánlja, s ez összegből a n.­sze­­beni­p 23,683, a kaposvárira 16,370,­ a fiumeire 20,350, a losonczira 10,170, a munkácsira 10,770 s egy az ország alsó vidékén felállítandóra 10,270 forintot. Benes Döme már mint az átalános vitánál je­lezve volt, kijelente, hogy egy határozati javaslatot fog benyújtani. Most megtevő, s javaslata követ­kező: „Tekintve, hogy az 1868 évi 44­­. sz. 17 §-a követelményeinek és szellemének a román nem­zetiségű polgárok érdekében mindeddig elég téve nincs, a mennyiben a románajku ifjúság részére seh­o­ az állam középtanodákat nem állított fel, utasittatik a közoktatási miniszter a jövő 1874 évi államköltségvetésben a románok által lakott vidéken egy gymnasium felállítására megkívántató összegeket előirányzatba hozni.“ Trefort Ágost miniszter nem ajánlja a hatá­rozati javaslat elfogadását, nemsokára rá kerül a sor a középtanodák rendezésére, majd akkor lehet róla beszélni, állítassék-e, és mennyi, hol és minő középtanoda. A kormány egyébiránt nem viseltetik ellenszenvvel az ügy iránt. Munkácson már tervben van egy algymnázium, melyben tekintet lesz az ottani nemzetiségre. Legjobb tehát e kérdést’ké­­sőbbre halasztani. Ezúttal egy észrevételt tesz. Nem állhat érdekükben — így szól — sem a ro­mánoknak, sem a szerbeknek a középtanodákban csak román vagy szerb nyelven tanítani, mert az ott tanuló ifjúság ez esetben nem vehetne részt a köz­­igazgatás vagy törvénykezésben, sem a törvényho­zásban, mert nem fognak tudni magyarul. Másik megjegyzése az, hogy nem is találhatni alkalmas tanerőt. Tisza Kálmán nem lát új kívánalmat a hatá­rozati javaslatban, megígérte már ezt a ház, már­pedig a­mit a ház ígér, meg is kell adnia. Egyéb­ként nem lesz fennakadás, ha nem magyar nyelven ta­nítanak is egyik másik gymnasiumban, csak for­dítsanak a magyar nyelvre annyi gondot, hogy a fel­sőbb tanulmányokat folytathassák magyar nyelven. A javaslat különben nem sürgeti a rögtön való intéz­kedést. Ajánlja azt elfogadásra. Trefort Ágoston miniszter megjegyzi, hogy ő nem is volt ellene a Bones javaslatának, csak azt mondja, hogy halasztassék el akkorára, mikor a középtanodák külön fognak tárgyaltatni.­­ A gymnasiumok rovata alatt előirányzott összegek a pénzügyi bizottság javaslata szerint szavaztattak meg. Bones Döme határozati javasla­tát a többség nem fogadta el. Következik a re­áliskolák rovata, melyre 275,768 frt van elő­irányozva s ennek megszavazását a pénzügyi bi­zottság is ajánlja. Az egyes költségek így oszol­nak meg: Buda 32,000; Pest 43,500; Győr 4,963 Kassa 24,265; Körmöcz 19,500; Lőcse 18,000; N.­Várad 3000; Pancsova 23,290; Pécs 21,600; Szeged 12,050; Székely-Udvarhely 8050 ; Temes­vár 20,200; Déva 8050; Kecskemét 10,450; N.­­Kálló 10,250; Pozsony, Sopron, Sümeg és Sz.-Fe­­hérvár egyenként 4000 frt. A pénzügyi bizottság polgári iskolák állítására is fölhívja a miniszter figyelmét; az új reáltanodák iránt Győr és Várad városokkal kötött szerződésekre vonatkozólag pe­dig több észrevételt tesz, miért Gyö­rffy Gyula föl is szólalt. A fentebbi összegek megszavaztattak. Tisza László egy Tordán állítandó állami reáliskola ügyében szólalt föl, mire nézve már Eötvös is re­ményeket gerjesztett. Trefort ígéri, hogy a tárgya­lások fonalát fölveszi. Megszavaztatik továbbá a közép tanodák közös költségeire 10,000 frt, a tanodai szaklapok­ra 800 frt. Következik: szaktanodák: Po­zsonyban, N.-Váradon és N.-Szebenben bába-isko­lákra összesen 9225 frt. Ugyan e rovat első he­lyére tétetik a kereskedelmi miniszteriumtó­l a pes­ti kereskedelmi akadémiára már megszavazott 10.(XX) frt. — Következik: tanitóképezdék, melyek előirányzatát a bizottság teljesen megsza­vazni ajánlja: a férfi tanítóképezdékre 325,700, a tanítónőképezdékre 117,810, e képezdék közös költségeire 30,000 írttal. Molnár Aladár 3 pontra szorítkozva beszélt, me­lyek az eddigi viták alatt felhozattak. Első a ta­nítóképezdék növendékeinek hadkötelezettsége; má­sik a hitoktatás a praeparandiákban, harmadik az internatus kérdése. A hadkötelezettség által a nö­vendékek zavartatnak tanulmányaikban, de ezért szóló nem tartaná jogosnak felmenteni őket. Véle­ménye az, hogy a tanítóképezdei ifjak 3 évig há­­borútlanul folytassák tanulmányaikat, s aztán egy évre kivétel nélkül szolgálni kötelesek, és ez idő alatt a katonai felnőtteket oktatnák.­­ A hittaná­rokra nézve nem tudna megnyugodni abban, ha a vallástanításról állami iskolában nem a felelős kor­mány gondoskodnék, hanem oly egyén eszközölné, kit a felekezet fizet s kit a kormány felelősségre nem vonhat. Szólván még a képezdei tanrendszer kívánatos megváltoztatásáról, áttért az internatusra, melyről hosszabban értekezett. A tanulók benlakásá­­nak nem feltétlen barátja, de a viszonyok és al­kalmazások szerint kell az internátust tekinteni. Ha ezt Erdélyben eltörölnék s az enyedi és többi collegiumok megszűnnének, százak fosztatnának meg a művelődéstől. Kéri a minisztert, hogy ta­nulmányozza e kérdést, s terjesszen elő javaslatot, hogy a­hol szükséges, minél nagyobb számú tani­­tónövendékek számára jól rendezett és a külvilág­gal összeköttetésben álló internatusok jönné­nek létre. Csengery Antal szintén az internatus kérdé­séről szól, nem egyezvén meg nézete Molnár Ala­dáréval. Nem látja át, hogy a­hol jelenleg inter­natus nélkül ezer meg ezer más ifjú tanul, miért ne tarthatná fönn magát hasonló körülmények kö­zött, mint a többi ifjú, államsegélye mellett azon néhány száz vagy ezer tanítój­elölt, a­ki a tanítói pályára szánta magát? Tegyék alkalmas helyre a tanítóképezdéket és akkor elkerültük az internátu­sok fölállításának szükségét. Madarász József lehetetlennek hiszi, hogy a mig betöltetlen levő 8—10,000 tanítói helyre nem nevelünk tanítókat, hogy legalább addig a képez­dei ifjak a katonaság alól föl ne mentessenek. A vallásoktatásra nézve pedig az a véleménye, hogy a helyett erkölcstant kell tanítani.­­ A képezdék fentebbi összegei megszavaz­tattak , azokkal kapcsolatban képezdei póttanfolyamra 100,000, torna­­folyamokra 20,000, képezdei tanárjelöltek és iskolatanítók külföldi utaztatá­sára 10,000, az októberben felállítandó budai pol­gári iskola tanítóképezdére eső 3 havi időszakra 3000 frt, a budai polg.­iskola tanítónőképezdére 6838 frt. Következik a népnevelési szükség­letek rovata 990.000 frttal, mit a bizottság meg­szavazni ajánl, a népiskolák segélyezési elvének tüzetes megállapítását sürgetvén. Tisza Kálmán: a népoktatás egyik legfőbb factora czélszerb­ taneszközök. A miniszter indoko­lásában foglaltatik, hogy e tekintetben miket léte­sített , többi közt az osztrák-magyar monarchia tér­képét is. Hogy az osztrák-magyar monarchia tér­képe adassék be mindjárt az elemi iskolákba, nem helyeselheti. Azon tanuló, ki tán többet nem is fog tanulni hazájáról, ott az elemi iskolában nyomul lelkébe annak képe s ott a magyar haza­beli gyermek lelkébe Magyarországnak mint ál­lamnak képét kell benyomni, a magyar államnak fogalmát kell keblükben megfoganhatni, nem pedig a Magyar-Osztrák monarchiáét. (Élénk helyeslés.) Nagy hibának tartja hazafiai szempontból, hogy mint egységet, ezen monarchiát tanulja megismerni. Magyarázhatja ott a tanító, hogy ezen a nagy tér­képen levő monarchia egy darabja a te hazád, Magyarország, de ő azt mindig úgy fogja ismerni, mint az egésznek egy részét. Kéri a minisztert, hogy e tekintetben intézkedjék. Gönczy Pál miniszteri tanácsos azt a felvilágo­sítást adja, hogy az említett térképek voltaképen a középtanodák számára készültek. Legelőször a magyar birodalom térképe jelent meg a népiskolák részére. Az elemi iskolákba azonban már oly nö­vendékek is járnak, kik nem akarnak tisztán csak a népoktatás körében maradni, s akkor a földraj­zot is tovább kell tanítani. Elnök: a vita folytatását holnapra tűzi ki s az ülést, 3 órakor feloszlatja. A holnapi ülés napi­rendjén lesz : a kérvényi bizottság jelentésének tár­gyalása ; a szavazatok beadása a pénzügyi bizott­ságba választandó 6 tagra s a jogügyi bizottság 15 tagjára. KÜLFÖLD. — Febr. 28. — Spanyol Köztársaság. Az új kormány nagyfon­­tosságú rendeletet adott ki a hadsereg szer­vezésére vonatkozólag. Mindenek előtt az ujonczozás eltöröltetett s a tényleges hadsereg a jövőben toborzások utján egészit­­tetik ki. A beállók kora 19—40 év közt van meg­állapítva, a hadsereg létszámát pedig évről évre a cortes határozza meg. A tartalék a 20—23 éves összes férfi spanyol népességből fog állani s a szolgálati idő három év, az első évet mindenki zászló alatt tölti. A tényleges hadseregben mutat­kozó hiány mindenkor a tartalékból pótoltatik. Minden helyettesítés eltöröltetett. A jelenleg szol­gálatban levő katonaságra azonban a régi törvé­nyek érvényben maradnak.— Mindenfelé fontos had­ügyi reformok, csak mi maradunk a régi slendri­­annál! — Don Carlos hír szerint Vera közelé­ben tartózkodik. Dorregarray karlista vezér pro­­clamatiót intézett a spanyol hadsereghez, melyben Don Carlos nevében kegyelmet ígér a katonaság­nak, ha rögtön leteszi fegyvereit s nagy jutalma­kat helyez nekik kilátásba, ha ura Ugye mellett fognak fegyvert. Anglia. A parlament 24-ei ülésén Bright először jelent meg a jelen ülésszak alatt. Megjele­nése nem nyújthatott azonban semmi átalános üd­vözlő tüntetésre alkalmat, mert korán, még az ülést megelőzni szokott ima előtt foglalta el ren­des helyét s a később tömegesen érkező képvise­lők már ott találták, de a szabadelvű főszereplők annál inkább siettek kezet szorítani és csevegni vele, a többek közt Childers és Forster is. Bright végig hallgatta Barttelot ezredes indítványát az indiai hadak egészségi viszonyainak javítása tár­gyában, mely ügyben többen szólottak, azonban a hadügyi jelentést türelmetlenül váró ház által alig hallgattatván meg Barttelot visszavonta indítványát.­­ Ezután Cardwell hadügyminiszteri titkár indokolta az idei hadügyi budgetet, mely­nek előirányzata 14.416,400 font sterling, mi a múlt évhez képest 408,000 font megtakarítást tün­tet fel s ha az élelmiszerek, takarmány és ruházat ára megtartotta volna normális magasságát, a meg­takarítás még 400,000 fonttal nagyobb lehetett volna. Kifejté ezután, hogy ez előirányzat 462,754 főnyi katonaságra van felvéve, noha a rendes britt hadsereg most csak 154,004 emberből áll. Majd az ujonczozás és szabadságolás körül felmerült pana­szokra térvén át, megjegyezte, hogy nem áll oly ro­­szul a dolog, mint sokan gyanítják s 23,000 ujoncz vonatik be évenkint, hogy a hadsereg fenebbi létszá­­mát folyton kiegészítse. A militia 129,000 főre megy. Az önkéntesekről sajnálattal jegyezte meg, hogy ezek­nek szakm­ai­­ , ingben jelentékenyen csökkent. Ezután egy „katonai mérnökkari főnök“ kinevezését hozta indítványba, ki a hadsereg főve­zérének oldala mellett szoros figyelemmel kisérné a vasutakat, távirda vonalakat, a közlekedési esz­közöket stb . képes lenne ezekről bármely pilla­natban tüzetes felvilágosítást nyújtani a főhadve­zérnek; e főnök fizetését 1200 fontban irányozta elő. Végül nagy érdekeltség között felemlítette, hogy a britt közkatona napi zsoldja je­lenleg 1 shilling és 2 penny, mihez még naponkint „sörpénzül“ 1 penny jár, ebből levonatik élelmezés­re 4­/2 penny s marad tiszta napi zsold 10■­, penny, mi a mi pénzünk szerint körülbelül 42 krnak fe­lel meg, a titkár szerint a jelen körülmények kö­zött e fizetés csekély s a ház átalános helyeslése közt indítványozza, hogy a közkatonák tiszta napi zsoldja minden levonáson­­ felül egy shillingben ál­lapíttassák meg. A hadügyi titkár beszéde, mely két óra hosszat tartott, a ház mindkét oldalán áta­lános tetszéssel fogadtatott s a hadügyi budget tár­gyalásának megkezdése jövő csütörtökre tűzetvén ki, némely csekélyebb fontosságú tárgyak elinté­zése után az ülés véget ért. — Asheffieldi iskolatanács 24-én kü­ldöttségileg tisztelgett Forster közoktatási miniszternél . Mandella a bi­zottság elnöke kifejtette, hogy Sheffieldben 40,000 tanköteles közül több mint a felerész nem jár is­­iskolába; az iskolatanács a múlt évben gondosko­dott kellő számú iskolákról, midőn azonban a tan­kötelezettség kényszerítő szabályait akarta alkal­mazni, azt vette észre, hogy a munkarendszabá- - lyok ellenkezésben állanak a tankötelezettség el­veivel. Kérték tehát, hogy a 8 —13 éves gyerme­­mekek sem gyár­, sem más munkára ne alkal­maztassanak s az iskolakertdtőkre mért birság 5 shil­lingről 10-re emeltessék és hogy az iskolatanács kisebb bírságokat a törvényhatóság közbejárása nélkül is vethessen ki. Forster megígérte, hogy legközelebb nyilatkozni fog e tárgyban. — A k­i­r­á­l­y­i j­ó­t­é­­kony szabadkőmivesegylet, melynek czél­ja az elaggott szabadkőmiveseket és szabad­­kőmivesek özvegyeit segélyezni, 24-én ülte meg 31-ik évfordulóját s az ez alkalomból adott ban­ketten jelen volt a walesi ág mint elnök, továbbá Ripon marquis angliai nagymester, Carnarvon gr. helyettes nagymester, több nagytiszt és mintegy 600 testvér mint a fővárosi és vidéki páholyok képviselői. A karzatokon mintegy 300 nő foglalt helyet. A szabadkőmivesek mindnyájan pom­pás egyenruháikban jelentek meg. A walesi herczeg beléptével lelkesült éljenekkel fogad­tatott. A toasztok hosszú sorát a koronalg­ nyitotta meg a királynő éltetésével, Ripon marquis a koro­­nalgre i­ritő poharát, mely után ez intézett rövid beszédet a nagymesterhez és testvéreihez, biztosít­ván őket, hogy élénk érdekeltséggel viseltetik a szabadkőmívesség elvei és működése iránt. Végül az egylet czéljára aláírás nyittatott, mely 6,686 font 6 sb. és 6 pennyt mutatott fel eredményül.­­ A hajótulajdonosok 25-én gyűlést tartottak Plimsoll röpirata folytán s mindnyájan hevesen til­takoztak az abban foglalt rágalmak ellen, végül pedig elhatározták, hogy emlékiratot intéznek a kormányhoz, melyben egy kir. vizsgáló bizottság kiküldését sürgetik. Franczia köztársaság. (Chambord gr.­s az u­n­­­o.) Mióta a harmadik franczia köztársaság fönáll, mindenki elismeri, miszerint az egyedüli veszély, mely komolyan fenyegetheti az új államintézményt, egye­dül a royalistáktól jöhetett. Francziaország nagy központjai a császárság alatt sem szűntek meg re­publikánusok lenni, a vidék földmivelő népe csak­hamar követé ez áramban a műveltebb városi la­kosság irányát s a republika ellensége ekként csupán a 8­9 előtti absolut királyság, az alkotmányos királyság s a napóleoni császár­ság kiváltságoltjai s e három részre oszlott papság maradtak. E három párt közül a bonapar­­tisták, kiknek közel bűnei legélénkebben élnek még emlékezetben, hamar belátták erőlködéseik sikerte­lenségét a vesztett hatalom visszanyerésére, s a küzdtért, melyen a jelen republika leverendő leen­­dett, egészen a royalisták kegyelmére hágják, így folyt a harcz szünetlenül republika s monar­chia között már 3 év óta s habár ez utóbbi nem is tudott ellenén győzedelmeskedni, mégis ki­vitte,­­ hogy a republikánusoknak folyton kelle rettegniük a felettük Damokles kardjaként lebegő veszély miatt. Ma már e veszélytől nem tarthat­nak : a franczia royalismus feje, Chambord gróf örökre lemondott trónköveteléséről, mert valóban nem mást, mint lemondást tartalmaz a levél, me­lyet „Henri“ e hó 8-án bocsátott az orleansi püs­pökhöz, s melyet alább egész terjedelmében adunk A royalistáknak, tudják ők maguk, csupán az unió létrehozása által lehete némi reményük a republi­­kán felül kerekedni, de ez az egy reményük is csak múlandó álom volt, mert, mint látni fogjuk, Chambord­er. mit sem tud azokról, mik 89 óta tör­téntek, ő még mindig e nagy korszak előtti időben él, szemei előtt a fehér lobogó lebeg melynek kö­zépkori gyalázatosságai még magával a Bourbon család fiatalabb ágával is visszautasittatja az utá­latos lobogót. Chambord levele, Bécs, 1873 febr. 8. Püspök úr! Mint önnek, nekem sem lehet e világon más érdekem, mint Francziaország üdve, sem más óhajom, mint jobb napokat látni­­derülni az egyház felett. Blacus gr. kit megbíztam, hogy szóbeli felele­­m megvigye a levelekre, miket ön hozzám czímzett, bizton nem mulasztó el kiemelni e tekintetben mennyire ősz­­hangzásban vannak saját érzelmeim az önéi­vel. — Ez alkalommal önmagam akarom néhány szóban sajnálatom kifejezni a felett, hogy haza­fiassága sugallotta tanácsait nem követhetem. — Úgy látszik, ön képzeleti skrupulusoknak, mikért Isten számot fog kérni tőlem, tulajdonítja az oly gyakran megújított erőlködések eredménytelensé­gét, családom két ága között egyetértést hozni létre. — Hasztalan ereszkedem lelkem mélyébe, nem találok napot, nem életemben csak egy órát is, melyben állítólagos követeléseim komoly aka­dályt gördíthettek volna az őszinte kibékülés elé. Előítélet s fondorkodás nélkül a személyek ellen, kötelességem vala egész teljességében föntartani az örökösödési elvet, melynek megőrzésére vagyok hivatva; amaz elvet, melyen kívül — s ezt nem ismételhetem eléggé — semmi sem vagyok, de melylyel mindent tehetek. Ez az, mit nem akarnak eléggé megérteni. — Czélzásai folytán szabad le­gyen, püspök úr, föltételeznem, miszerint az ön által nélkü­lözhetlennek tartott áldozatok legelső helyére, hogy megfelelhessek az ország óha­jainak, a zászlót helyezi. — Azok által föltalált czím ez, kik midőn elismerik a hagyományos monarchiához való visszatérés szükségességét, legalább a forradalom jelvényét akarják föntartani. — Higgye el, Francziaország minden hibái mellett sem vesztte el e tekintetben a becsületérzetet; nem értené meg az Algír felett győzedelmeskedő lobogót megtagadó Bourbonház fejét, mint nem értette volna meg az orleansi püs­pököt, ha ez elhatározza magát a franczia akadé­miában kétkedők s istentagadók társaságában ülé­sezni. — Nem kevesebb örömmel értesültem, mint az ország igazi barátai, herczegi unokafivéreimnek jan. 21-én az engesztelő kápolnában való jelenlé­tükről , mert ezen a martyr-király emlékének szen­telt imaházba jőve nyilvánosan esdem­, egész tel­jességgel kell vala érezniük e nagy tanok s ne-

Next