Ellenőr, 1873. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1873-04-01 / 75. szám

J. zágrábi érsek, Nádasdy Lipót gr., Pálffy János gr., Mikó Imre gr., Pallavicini Alfons őrgr., Wald­­stein János gr., Széchényi Imre gr., Erdődy Ist­ván gr., Nákó Kálmán gr., legifj. Ráday Gedeon, gr. Zichy Lajos gr. és Smaics Bertalan horvátországi küldött. (Helyeslés.) S­z­­­á­v­y miniszterelnök ugyanazon előter­jesztést teszi a Gizella főherczegasszony nevét viselendő alapítvány tárgyában, melyet a pénz­ügyminiszter a képviselőházban tett. A főrendek egyhangú helyesléssel kísérték a miniszterelnök előterjesztését. A napokban fognak még ülések tartatni szen­tesített törvények kihirdetése czéljából, de érdem­leges tárgyalás 22-dike előtt nem lesz. A jegyzőkönyv azonnal hitelesíttetvén, az ülés eloszlott. KÜLFÖLD. — Márcz. 31 — Spanyol köztársaság. A hivatalos lap hozza a kormány­ rendeletét, mely az alkotmányozó nemzetgyűlésbe történendő választásokat jövő hó 10-ére tűzi ki.­­ A kar­listák mindenfelé élénk tevékenységet fejtenek ki a kormány hatá­rozatlan magatartásával szemben s most már pár ágyúra is tevén szert a kisebb őrségű­ városokat is megtámadják, így kerítették hatalmukba köze­lebb Belga várost 500 katonát tevén fogolylyá. E helyütt, valamint Pipolban is petróleumot használ­tak s mindkét helyet felgyújtották. E mellett hir szerint 100 millió reál kölcsönt készül Don Carlos ő felsége felvenni, ha ugyan lesz kitől. Anglia. A parlament felsőházának 25-iki ülésében Granville tudatta, hogy a húsvéti szünidők ápr. 4-től 21-éig fognak tartani ; ezután Plimsoll­­nak a tengeri hajók túlterhelése ellen tett indítvá­nya került tárgyalás alá, s átalános helyeslésre talált.­­ Az alsóház ugyanaz­napi ülésében az 1844-ki Peelféle bankakta revisiója fölött folyt a vita. Anderson egy kir. bizottságot kért e ezérta kiküldeni, s felhozta, hogy a bank­akta mel­lett állandóvá lett a pénzpiacz ingadozása s gya­korivá a pánrettegés, mig 1844 előtt ilyen nem fordult elő, s legfelebb egy évben ötször változott a disconto tétel, most pedig hónaponkint észlelhető ennyi változás ; továbbá 1844 előtt 4—5°­0 közt váltakozott a kamatláb, míg azóta 2—10 között. Szóló szerint Anglia már rég bankerottot csinált volna, ha nem érkezik számára oly töméntelen arany Californiából és Ausztráliából. Ő az ameri­kai rendszert ajánlja s követelte, hogy a bank­­jeg­y-kiadás joga a banktól elvonat­ván kizárólag az államra ruháztassék. M i n­d e­zr a támogatta ez indítványt. Sir John Lubbock indítványában a bankot felhatalmaz­­­tatni kéri, hogy kivételes esetekben több jegyet bocsáthasson ki, mint azt 1857-ben sikeresen meg­tette. Szóló sokkal hiányosabbnak találta az ame­rikai bankrendszert mint az angolt, amott sokkal gyakoribbak a pánrettegések és ingadozások, s 1863-ban 63 közöl 62 bukott meg Új-yorkban. T­o­w­­­e­r az egész pénzügyre kiterj­eszte­tni indít­ványozta a vizsgálatot. Szerinte a bankakta ma­gában véve nem rész, de azóta rendkívüli lendü­letet vett a pénzügy. Crawford, a bank igazga­tója fölöslegesnek mondotta a vizsgálatot, ígérte azonban, hogy a bank semmi akadályt nem gör­dít ily vizsgálat elé, s a szükséges okmányokkal mindenkor kész szolgálni. A pénzügyér és a pre­mier többek által támogatva szintén a vizsgálat­­ ellen nyilatkoztak, s előbbi megígérte, hogy ő sze­mélyesen vizsgálja meg az ügyet, és ünnepek után jelentést tesz a háznak, mely aztán tetszése sze­rint cselekedhet, erre a javaslatok visszavonattak.­­ A vasutak megváltása az állam ál­tal jön legközelebb megpendítve, s 25-én a lon­doni statistikai társulat népes meetinget tar­tott, melyen Tyler kapitány, a keresk. testület tagja­ kifejtette, hogy ha az állam meg nem váltja a vasutakat, ha nem is rövid időn, de előbb-utóbb vasúti monopólium lép életbe, mint ezt a külön­böző vasutak részéről alakult egybeolvasztási bi­zottság múlt évi kísérletei is bizonyítják. A meg­váltás mellett főleg három körülmény játsza Tyler szerint a főszerepet, először is a pénzkérdés, mert az angol vasutak 550 millió fnt sterling értéket képviselvén, a megváltás első tekintetre óriási ope­­ratiónak látszik. Fokozatos eljárás mellett azonban eltűnnék minden lehetetlenség. Második a vasutak igazgatása körül fölmerülendő nehézség, úgy lát­szanék ugyanis, hogy itt az állam roppant felada­tot vállal magára. De hiszen vannak a miniszté­riumban egyes szakok, melyek még óriásibb fele­lősség terhét hordják vállaikon, ilyenek pl. az in­diai, a hadügyi és Tengerészeti minisztériumok. Vé­gül a testi sérülések, szállítmány elveszés és új vo­nalak építése körül fölmerülő nehézségeket szintén nem tartotta Tyler legyőzhetleneknek. Lloyd Ho­­ráer veszélyes centralisatiót lát a megváltásban, melyet nem ellensúlyoz a háború esetén mutatkoz­­­­ható előny. Ő utópiának tartja Tyler nézetét. Töb­ben szólottak még pro et contra s végül csütörtök­re halasztották a tárgy fölötti további eszmecserét. A Lowe pénzügyér a trójai ásatások­­ról érdekes levélben válaszolt a régiségi társulat­­­­nak, mely pénzt kér az államkincstárból e czélra. A miniszter válaszában mindenekelőtt oda nyilat­kozik, hogy a trójai ásatások semmi esetre sem hoznak napfényre oly érdekes régiségeket, melyek a költségeket megjutalmaznák, az Illias illustrálá­­sára pedig nem volna helyén az adózók filléreit pazarolni. Van azonban mód pénzt szerezni az ása­tásokra. Azt mondják ugyanis, hogy Európa isko­lás gyermeki lelkesültsége szabadította fel Görög­országot Törökország alól. Nem volna-e tehát a dúsgazdag Anglia irodalmi lelkesültsége egyenlő a trójai vállalattal? Nem volna-e szégyen, ha An­glia gazdag főnemesei és főurainak egész légiója nem találna más módot az ásatások eszközlésére, mint az álllamkincstár igénybe vevését. Valóban sajnálom, hogy Heródes Atticus szelleme nem szál­lotta meg a modern időket s nem versenyezik ko­runkban a magán bőkezűség erélye az államkincs­tárra való hivatkozás erélyével. — A parlament 26-ai ülésében Disraeli újabb vereséget készí­tett elő a Gladstone-kabinetnek, a­midőn felszólalt Osborne Morgan azon trvjavaslatának második olvasása ellen, hogy minden vallásfelekezetnek te­­mettethessenek anglikán temetőkbe, felszólalása támogatásául egyszersmind 212 kérvényt nyújtott be a­­javaslat ellen s aztán egy hosszú beszédet tartott, melyben tagadta, hogy" mivel a sirkertek nemzeti tulajdont képeznek, a különböző vallásfe­­lekezetüeknek velők született, természetes és elvi­­tázhatlan joguk oda temetkezni; mert a fenálló törvények nem kötelezvén a más vallásfelekeze­­tűeket anglikán egyházi adóra, ez által megfoszt­ják őket egyszersmind az egyh. épületek, fekvő­­ségek és vagyonok élvezetéből is. Hughes oda nyilatkozott, hogy Disraeli mostani beszéde által a lehető legroszabb szolgálatot tette az államegyház­nak. Majd Bruce belügyér kelt a kormány vé­delmére, mely Morgan javaslatát magáévá tette s a ház 280 szavazattal 217 ellen elfogadta e javas­latot. Olaszország. Az orosz czárné kísére­téből a rablók elfogtak tegnapel­őtt egy hölgyet, ki szolgája kíséretében sétalo­vaglást tett Sor­rento környékén. A hatóságok legott a legerélyesebb intézkedéseket tették a rab­lók üldözésére. E körülmény valószínűleg le fog­ja hűteni a czárné lelkesültségét, ki csak pár nappal előbb távírta férjének, hogy az olaszok fo­gadtatása egészen elragadta, s hogy Sorrento a világ legszebb, legbájosabb vidéke. — A gya­logság hadakozása szintén időszerű refor­mon megy keresztül s Rómában 800 főnyi gya­korló csapat alakíttatott, mely Ferrero­tk s a ró­mai törzskar jelenlétében naponkint gyakorlato­kat tartott a főváros környékén a múlt hetek alatt. A végső próba 26-án tartatott Humbert koronahg, Ricotti hadügyér és Cozence­­k jelen­létében s igen kielégítőnek bizonyult be.­­ A napokban ismét kabinetvál­ság volt kitörő­ben a Sella és Ricotti közt kitört differencziák miatt. Előbbi kijelentette ugyanis, hogy ha a ház új adófelemelést nem szavaz meg, ő csak 10 mil­lióval emelheti a hadibudgetet és semmiesetre 25-tel. Erre mindkét miniszter beadta lemondását, a király közbelépésére azonban visszavonták. T­Á­R C­Z A: Éjfélt ütött. Éjfélt ütött, már gyertyám is leége. Felizgatott vagyok, nem alhatom, Járok kelek, a holdnak bágyadt fénye, Küzd a homálylyal, s rezg az ablakon. Bősz szélvihar veszett dühhel sebesen A hold alatt foszló felhőket hajt, Rideg a táj, burkolva hólepellel, Úr a halál, az élet mind kihalt. Merev szemmel csüngök az éj homályon, Hűtöm az ablakon forró fejem Enyhitni kínom, mint egy édes álom, A múlt emléke játszadoz velem. A­ régi órák mind mind megjelennek, Örömről, búról, mindegyik regél, Mellettem köny, mosolylyal ellebbennek, Mint ott a felleg, melyet űz a szél. Ha múlt idő mély sírjából felébred, Ti is, múlt bú­r örömben részesek, Elhunyt barátim, kiket néma és fed, Hosszú álmátokból ébredjetek! ’ Ti, kiknek arcza volt szememnek kedves, Ti, kiknek lelke lelkemmel rokon; Mind mind ide, ez és ez óra kedvez’ Jertek hozzám most úgy, mint egykoron ! Hah! jöttök már! érzem a borzadályon, Mely rajtam jéghidegen átlövel; Eljöttetek ; itt vagytok, itt mindnyájan, Mulatni vélem, múlt emlékivel. Bár borzadok, de tőletek nem félek: Ti szellemek; én is szellem vagyok! Nálam még testbilincsében a lélek ! Ti már feloldva, ti már szabadok. Szabad ha volt a földre visszatérni, Hivó szavamra ha eljöttetek, A gyötrő kételyt, mely e lelket tépi, Oszlassátok el, és feleljetek! Ti láttok már, én még homályban járok; Ti mindent tudtok, én még kétkedem; Egy szót, egy szót, egyetlen egy szót várok! Hogy tisztán látva, szűnjön kételyem : Mert szárad a fa, s nem termé gyümölcsét? Miért vész csirában annyi szép remény ? Mért hal meg ilyan, kinek lelke kincsét, Áldotta volna sok lelki szegény? Mért van a bűn? miért szenved az igazság? Mért gyötri a jót bit és fájdalom? Ha győzedelmes ide lenn a gazság, Vár e túl az erényre jutalom ? Miért a létnek keseredett harczán, Minden élv­egynek, másnak minden baj ? Mig annak kéjizzadság duzzadt arczán, Ennek véres verijték, s kinsohaj ? Miért nyomorban, szennyben, sötétségben, Születnek, s halnak el százezerek? Senyvesztő, fojtó, bünfertőzött légben, Mért szenvednek, óh mért a gyermekek? Miért a kór ? miért a testnek kínja ? Miért a gyűlölet, az irigység? Mikor kerül meg mindezeknek hja ? Mennyből mikor dördül a szó, elég! ? Nincs boldogság, nincs nyugalom e földön ? Oh! ha szerettek, csak most szóljatok! Egy szót! egy szót! ne hagyjatok gyötrődnöm ! — Szól a kakas. Virrad. — Magam vagyok. Vogt Károlytól. A nagyitó üveg utat nyitott előttem. Az ész­­ talányát megfejtette. Megmutatta és bebizonyította,­­ hogy testünknek legszilárdabb részei is folytono­­­­san feloszlanak, és ismét megújulnak, elhaszná­­­­lódnak és helyre pótolódnak. Csont, köröm, hús, ideg, bőr, agyvelő és a­­ belek, folytonos romlásnak és folytonos ájulásnak vannak alávetve. A természet nem ismer kivételt. A talány kulcsa kezemben van. Egyenlő táplálék — egyen­lő gondolat — ösztön, változatos táplálék — , rendkívüli gondolatok k­ész! Az állatvilágban vizsgálódtam, és úgy talál­­t­tam, hogy az általam felállított törvény helyes. A méhek ostoba alkotmányossága, örökösen is­métlődő forradalmaikkal, a haladás lehetetlensége egy magasabb államforma felé egyforma tápsze­rekből magyarázható meg; épen mint a social-de- i­mokrata hangya államban, hol egyéni anarchiájuk­­­­nak és az egyesek magas észtehetségének oka,­­ táplálékuk véghetetlen változatosságában keresendő. Virágnedvet, levelészek tejét, farostokat, állathul­­­­sákat, gyümölcsöt stb. a hangya sok mindenfélét­­ megeszik, és e változatos tápláléknak köszönheti,­­ hogy az állatországban az értelem legmagasabb fokát ő érte el. Vájjon a hollók és varjú családok parla­mentáris képzettsége nem a táplálék változatossá­gából jön-e? ! Hát a szarvasmarhák ostobasága vájjon­­ nem a folytonos fű és szénaevéstől jön-e? Sok olyan jelenségek, melyeknek okait még mind keresték, világosak lettek előttem. Magasabb fokú értelmiségeket a házi álla­tok egyrészt a szeliditésnek köszönhetik, de néme­lyek viszont hanyatlásukat is. A vad lúd a ravasz okosság példánya, a szabad mezőben füvekkel, férgekkel, csigákkal, , halakkal, gabona magvakkal és bogyókkal él — I ! általában mindennel meg kell elégednie, a­mit I ■ a rideg téli időszak nyújthat. — De a gabona­­ és burgonyával élő szelíd liba az ostobaság pél­dánya. A kutya ellenben nemesedik , midőn a szeli­­dités által tápláléka szaporodott , főtt hús és veteményre terjeszkedett, értelmi fejlődése is ha­sonlóképen növekedett. A szelíd elefánt, mely rizskását, répát, burgo­nyát, káposztát eszik, a rumot és bort is megiszsza, mennyire felette áll annak a vad elefántnak, mely mindig csak a fagalyakkal táplálkozik. Az éhség és bőségnek többnyire politikai változások a kísérői — mert azt a rendes gondo­latmenetet, mely az állam állandóságának legerő­sebb alapköve — megváltoztatja. „Mondd, meg mivel táplálkozol, és én megmon­dom, hogy ki vagy“ — Brillat-Savarin az Ízlés physiologiája felett írt könyvének ezt a jeligét választotta. — Halandó ember soha sem mondott igazabbat, és mégis senkinek a mondatát sem vették kevésbé számba. Sokaknak volt erről sejtelme. A bor-, sör-, és pálinkaivó népek kü­lönféleségéről is beszél­tek. — De a pontos kimutatások hiányoztak; a különösen e tárgyra vonatkozó tanulmányokat elha­nyagolták. Az irodalom amúgy felületesen felemlítette a népek burgonyabetegségét, — de e jelenségek tudományos fürkészése a politikai és sociális téren, mely által a táplálkozással szoros összeköttetésbe hozták volna,­­ egy egészen uj mező, mely az ezutáni vizsgálódóknak maradt fen. Vájjon mikor jó el az a boldog időszak, midőn az emberi nemet a papiros törvények he­lyett tartalmasabb táplálékkal kormányozzák ? A világot kormányzó törvények titokteljesek. Miután a hit a testparánynak egyik tulajdon­sága, tehát az életmód megváltoztatása, a hit át­alakulására is befolyással van. A Teltowi parasztok azért oly ostobán con­s­­servativek, mert testparányukat répaparánynyal pó- t­tolják. A porosz trónus szilárdan fog állani, míg emberi alakban levő ludak és répák lesznek a támaszai. Az emberek állami és társadalmi élete, de alapfelfogásában még gondolatmenetök is megvál­tozott, a pokolfekete kávé ital behozatala által. — A kávé izgató szer lévén — megrabolta az embereket a törvényes alkotmányos álomtól, és olyan álomképekbe vetette, melyekben nyugtalanul hánykolódnak. Egyedül csak a bütykös alakú, nehézkes, polgárias, szerény burgonya tartja fent a keleti romboló társadalmi méreg ellen az egyensúlyt. A burgonya betegség az európai forradalom jelzője volt. — A kávé legyőzte e beteges gyen­geséget. Annyi bizonyos, hogy a burgonya termelés terjesztése a konzervatív elem nagy támasza. Szerencse, hogy az államok újjá­alakításá­ban — a burgonya, kávé, répa és liba pecsenyére állított titokteljes törvényeket csak kevesen sej­tik, és hatalmas horderejét még senki sem értette meg. De az államférfiak finom érzékében egy ho­mályos sejtelem támadt, mely mint az egységes Németország, előttök lebeg. Az anyagi kérdések fontossága is előttök le­beg. — Öntudatlanul meg van az a homályos ér­zetek, hogy a politikai — társadalmi — és vallá­sos kérdéseknek a tápszerek minőségében van a megoldása. A törökbuza termés és a magyar alkotmány a legszorosabb összeköttetésben van egymással. Ha a magyar ember törökbuza és szalonna helyett hal és osztrigával táplálkoznék, gondolkozásmódja is megváltoznék. A termények kicserélése az állami kérdések­ben nyugtalanságot és változást idézett elő; — a parányok kicserélődése nagyon gyakran változik. Azon anyag, melyből a gyermekek és unokák alkatrészeket és tulajdonságaikat megújítják, egé­szen más — mint a melyből elődjeik a test és lé­lek táplálékát nyerték.­­ Arnica. Magyar tudományos akadémia. (összes ülés, márcz. 31-én) A mai ülés legérdekesebb tárgya a K­a­r­á­­cso­nyi-pályáz­at eredményének kihirdetése volt. A bíráló bizottmány erre vonatkozó jelentését la­punk alább egész terjedelmében hozza, mely sze­rint a most már megkétszerezett, tehát 400 arany jutalom ez­úttal sem ítélhető oda. A pályázat sza­bálya értelmében a jutalom nem fog többé kitüzetni e műfajra, hanem az akadémia tetszésére bizatik valamely nyelv-vagy széptudományi kérdést ki­hirdetni, melynek meghatározásával az első osz­tály bízatott meg. Ez ülés másik tárgya Nagy Iván emlék­beszéde volt Érdi János elhunyt akadémiai tag fölött. Érdi (Luczenbacher) János 1793. szeptem­ber 14-én született Szobon. Szülei ama század kö­zepe táján Belgiumból költöztek be s itt megtele­pedve egészen meghonosodtak. Érdi tanitó­pályára készült s e régből a pannonhalmi benedekrendiek sorába lépett, de a három év, melyet a zárda fa­lai közt töltött, arról győzte meg, hogy szelleme ama szűk körön belül, melybe vonult, nem mozog­hat oly szabadon és nem szállhat oly magasra, mint hivatva van. Ennél fogva kilépett a zárdából és gr. Zichy János mellett nevelősködött, kivel együtt végezte jogi tanulmányait. 1822-ben ügyvé­di oklevelet nyert, érezte azonban, hogy nem a jogi pálya az, melyen neki működni kell. Abban hagy­ta tehát az ügyvédeskedést és ismét nevelő lett Verebi Végh Ignácz házánál. Eközben sokat tanult, sokat olvasott és dolgozott s legforróbb vágya volt valamely egyetemen vagy akadémián tanári széket nyerhetni. Tett is lépése­ket az iránt, de mindig sikertelenül. Az akadémia 1832 ben választá tagjává s ez időtől a legbuzgóbb, legmunkásabb tagja lett a tudományos társaságnak. Miután leginkább régészettel foglalkozott, 1847-ben a muzeum régiségtárának őrévé nevezteti ki s ez állomáson volt 1869-ig, midőn­yugalomba vonult. Meghalt 1871. május 9-én. * A folyó ügyek közt bejelentetett Thierry Amadé, az akadémia kültagjának tegnapelőtt tör­tént halála. Táncsis magyar nyelvészeti mun­kájára vonatkozólag az akadémia tudomására ho­zatott, hogy az I-ső osztály már kiadta vélemény­­­adás végett. A nagygyűlésre nézve létrejött megállapodás is bejelentetett. E szerint máj, 17 és köv. napon előleges osztályértekezletek lesznek, 24-én az igazgató­tanács tartja ülését, végre 25-én lesz a disz­gyűlés. Még több kevésbé érdekes tárgyak jelentet­tek be, azután az ülés eloszlott. A hivatalos lapból. A közmunka- és közlekedési m kir. miniszter A­p­p­­ Nándor III-ad oszt számtisztet Il-od osztályú számtisztté nevezte ki. Friderici Rezső szab. állományú honvéd-lovas­­főhadnagy, a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról s cziméről önként leköszönvén, lemondása a honvédelmi mi­nisztérium által elfogadtatott Gombos Károly szab. állományú honvéd főhad­nagy, a magy. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról s czimé­ről önként leköszönvén, lemondása a honvédelmi miniszté­rium által elfogadtatott A beszterczebányai kir. pénzügyigazgatóság Hun­­c­s­á­r Ferencz és Adamovszky Rezső VII. osztályú tiszteket az aranyos-maróthi adóhivatalhoz VI. oszt. tisz­tekké nevezte ki. A győri m. kir. pénzügyigazgatóság Deutsch Imre VII. oszt. adótisztet VI ed osztályú, és P­a­u­e­r Sán­dor m kir. adóhivatali gyakornokot VII-ed osztályú adó­tisztté nevezte ki. S­PORT. A pesti tavaszelői lóverseny a le­hető legjobb körülmények között tartatott meg va­sárnap délután a Rákos gyepen. Felséges tavaszi idő, érdekes kilátások, tömén­telen közönség, számos lovas és számtalan fogat; egyszóval volt minden, aminek a sporting-világ örülni szokott. „Csak a királyné volna jelen“. — Ez egyedül volt a concentrált hiányérzet általános sóhaja. * * * Első csengetés a „síkversenyre“ történt és sorompóba állította 2 angol mildnyi távra a következőket: a „Captain Blue“ név alatt szereplő szövetségnek „Jack in the Green“ 4 éves pejmé­nét, (lovagolta Szapáry Iván gróf,) Sztáray János gróf „Rubicon“-ját ph. (­lovagolta Esterházy Miklós gróf, és Mocsonyi Géza úr „Makler“-ét. A Makler jó eleve kiesett a versenyből, a küzdelem csak a két előbb nevezett közt oszlott meg. — Az erdőaljnál, a pályafővel szemben, a két ló jóformán derékfutásban haladt, mígnem Jack négy-öt lóhosszal előre iramlott s ily térköz mellett érték el a végfordulót, hol Rubicon gyor­­sitni kezdé iramát, mely azonban csak a távoszlo­pon túl érte hatványát el, midőn 15—20 öllel a nyerpont előtt megközelítvén az elbizakodva, can­­terben haladó Captain Blue paripát, azt a czél­­pontnál két lóhoszszal szégyellté meg s nyerte el orra elől a 100 aranyos egyleti- és tiszteletdijat, s ennek a második lóra biztosított kettős téttel (160 frt.) kellett beérnie. * * * Második futam a királynő dijáért „Vadász akadályversenyben.“ Táv 4 angol mild. — Kiállott hét versenytárs: Eszterházy Miklós gr. „Ignácz“-a, Sztáray János gr. „Álmos“-a, Van Son Róbert ur „Jet“-je, Almássy Kálmán gr. „Pruszli“-ja, Blasko­­vics Ernő ur „Gyönyörű“-je, Károlyi Pista gróf „Le Coq“-ja s Szapáry Iván gr. „Nevermind“-je. „Le coq “ kezdte meg a vezetést, elvette tőle „Nevermind“ — ettől Ignácz — s végre „Ál­mosának jutott az elsőség Batthyány Elemér gróf ügyes keze alatt a „Nevermind“ és „Gyönyörű“ pár ló hosszal maradt hátra. * * * Harmadiknak jött a g­át ve­r­s­eny 500 frt pályabérre], 11/* angol mfd. távra. Futott 4 ló , Szapáry Iván gr. „Verbena“-ja, Mocsonyi Géza ur „Makler“-je, Eszterházy Miklós „Mlle Gireaud“-ja, s Blaskovics Ernő ur „Olgá“-ja. „Makler“ kiesett a versenyből, „Verbena“ és „Mlle Gireaud“ elkerülte az első sövényt s bár el­sőnek érkeztek be , a pályabér „Olgádnak maradt. * * * Utolsónak maradt az akadályverseny 3 angol mfl tárra 800 ft dijért, hat versenyzővel: Eszterházy M. gr. „Theseus“-a, ifj. Schawel J. ur „Lady Cuningham“-ja, Keglevich Béla gróf egy névtelenje, Sztáray János gr. „Maid of Erin“-je, Lamberg Henrik gr. „Star of the East“-je s Lich­tenstein János herczeg „Brigantine“-je. Hőse Hanzi Jocky lett a „Star of the East“ hátán, másodiknak­­ „Theseus“ és harmadiknak „Lady Cuningham“­­ érkezett be. * * * így folyt le az idei első verseny — a legyőzöt­teken kívül — közmegelégedésre volt bukás is — de minden nagyobb baj nélkül, s omnibus calami­­tás elég bajjal, de szerencsétlenség nélkül. A néző­­­közönség száma kerekded 15,000-re tehető, a foga­toké legalább is 600. — Lovas igen sok volt, s köztük majdnem túlnyomó az egyenruha. Hat órára az utolsó fogat is elérte a várost.­­ Meg kell jegyeznünk, a­minek megemlítése tévedésből maradt el, hogy vasárnapi lapunk sport­közleményeit a „Vadász és Versenylap“-ból vet­tük át. HÍREK. Márczius 31. — Huszár Imrét újabb családi gyász érte. Édes­atyja Huszár Ferencz ravatalánál vette neje apjának Karácson La urnak halálhírét, a­ki márcz. 30-ikán hunyt el Beodrán Toron­­t­álban. — A nemzeti színházban, mint már említettük, április 12-én a nőképzőegylet javára a „Kékszakálu herczeg“ adatik. Ez operette Blaháné közreműködésével először leend­ő színpadon elő­adva. Ez alkalommal Vizváry, mint a nemzeti színház újonan szerződött tagja, Baboche szerepé­ben mutatja be magát a közönségnek. Mint tud­juk, Blahánénak Boulotte, Vizvárynak Baboche a legjobb szerepeik közé tartoznak. Ez előadásból te­hát a közönségnek nagy élvezet, a nevezett jóté­kony intézetnek pedig szép jövedelem jósolható. 1-ső áprilistól kezdve jegyek ez előadásra a kö­vetkező helyeken kaphatók : Szemek és Mayer és Kertész urak szivakereskedéseiben, Kugler N. ur c­ukrászdájában, Stettner Jakab ur kereskedé­sében 3 koronauteza 3 sz., Weidinger ur női di­vatkereskedésében hatvani utcza és országút sarkán.­­ A magyar történelmi társulat ápril 3-án csütörtökön d.­u 5 órakor a ma­gyar tudományos akadémia palotája Kisfaludy-ter­­mében havi ülést tartana, mely alkalommal, a fo­lyó ügyek tárgyalása mellett, T­h­a­­­y Kálmán fog értekezni I. Rákóczi Ferencz fejedelem hamvainak hazaszállításáról, továbbá az ónodi országgyűlés egy eddigelé ismeret­len naplójáról. — Búcsú lakomát adott József főherczeg a nevét viselő gyalog ezred tiszti karának, mivel ez ezred Bécsbe távozik. A lakoma a Frohner szál­­loda 1-ső emeleti éttermében volt, hol az ezred zenekara magyar népdalokkal élénkítette a kedé­lyes hangulatot.­­ Gróf Zichy József földmivelési mi­niszter a következő hivatalos iratot intézte gr. Ná­­dasdy Lipót, Komárommegye főispánjához: „Érte­sülést nyervén méltóságodnak folyó 1873. évi ápr. hó 16-án ünneplendő komárommegyei főispánsága 40 éves jubileuma alkalmából azon közhasznú és nemes elhatározásáról, miszerint negod saját és a kormányzása alatt álló megyének ezen közös öröm­ünnepét a Komárommegye területén életbe lépte­tendő földmivelési vándortanitás létesítésére áldo­zatul hozandó 20,00o­­rtnyi alapitványnyal kívánja megörökíteni; midőn e nagyhorderejű alapítvány eszközléséért nggodnak részemről — mint az or­szág földmivelési ügyei vezérlésére ő cs. és ap. kir. felsége kegyelme és bizalmából meghívott, az ország mezőgazdasági érdekei nevében meleg kö­szönetet mondok — nem mulaszthatom el egyúttal legjobb szerencsekivánataimat küldeni nugodnak a haza szolgálatában elért 40 éves jubilaeumához — kívánván, hogy a mindenható nugodat az általa oly sikeres buzgalom és hazafisággal kormányzott megye élén, úgy megyéje, mint az ország javára, még hosszú éveken át megtartsa. Kelt Budapesten, 1873. márczius hó 29-én. Zichy.“ A Liszt második hangversenye, melyet a Rózsavölgyi-czég rendezett ma este a vi­gadó kis termében jótékony czélokra, talán még látogatottabb volt az elsőnél, miután a helyárak is alacsonyabbak voltak. A Rákóczy-induló, melyet két zongorán Liszt és Dunkl játszottak, viha­ros tetszést aratott. — A lipót-utczai új városház köz­gyűlési nagy termének márvány díszítése, festése és teljes helyreállítása mintegy 70 ezer írtba fog kerülni. Az épületnek augusztusig okvetlenül kész­nek kell lenni. — B. Orczy volt színházi inten­dáns ma elbúcsúzott az intézettől, melynek ügyeit ideiglenesen Szigligeti (a drámát), Erkel Ferencz (az operát,) és Csepreghi Lajos (a pénzügyet) fog­ják vezetni. A drámai rendező pedig Molnár lesz. A leendő intendánsra nézve több jelöltet emleget­nek. Ezek közt Dobsa Lajost is, kit mind a szí­nészek mind pedig az írói körökben sokan óhaj­tanának ez intézet élén látni, s kinek egyformán meg van szakértelme, műveltsége és ügyszeretete. E hírrel kapcsolatban kifejezzük azt a meggyő­ződésünket, hogy Dobsa Lajos, a drámaíró, nem fog ezentúl visszavonulni a nemzeti színpadtól, mint tette már sok év óta, s beadja eredeti darab­jait, melyek közt pályanyertesek is vannak. Nem vagyunk oly böviden az eredeti színműveknek, (noha a nemzeti színháznál még most is vár egy csomó új darab előadásra), hogy oly kiváló tehet­séget, mint Dobsáé, könnyen nélkülözhetnénk. — A Miklósy színházában szomba­ton este volt Vizváry jutalomjátéka és utolsóelőtti föllépte. A „Háromcsőrsi kacsa“ czímü operettet adták, mely e színháznak force darabja, s mindig nagy közönség nézi. Most még a földszinti állóhe­lyen is székeket helyeztek el, s annyi közönség gyűlt össze, mennyit a nézőtér befogadhat. Vízvá­rit zajos tapsokkal fogadta a közönség, mihe­lt kilépett, s aztán egy kis ünnepély következett. Lukácsi, a színház rendezője megjelenvén a szín­padon, Miklósy igazgató nevében egy ezüst babér­koszorút adott át Vízvárinak, meleg szavak kísé­retében. Vizvári mindenesetre megérdemli e kitün­tetést, mint a ki e vállalatnak ernyedetlen buzgal­­mu tagja volt a kezdet nehéz idejében s kinek jó kedélye és tehetsége több darabnak biztositott sikert és sok estének szerzett közönséget. Távo­zása nagy hiány lesz, s úgy látszik, hogy e hi­ányt nem is fogja az igazgató egyhamar pótolni. Nem, semmiesetre sem azon komikusokkal, kik az utóbbi napokban mint szerződött tagok mutat­ták be magukat, s kik közül az egyik harmadik föllépténél (vasárnap) már szerepét sem tartotta érdemesnek megtanulni, pedig különben is bővel­kedik elég elnézni való dolgokkal. Nem lesz vala­mi buzdító a közönségre, ha azon hiányok pótlá­sa helyett, melyeket eddig mint ideigleneseket nézett, az új színházi idényben még nagyobb hi­ányokat lát, így Miklósyra is problematikussá vá­lik a városligeti színkör és Istvántéri színház fen­­tartása, melyeknek kettős előadásaira nincs kellő­leg megosztható erő. A háttérben ott van még a budai színkör, hová Fehér­vári jó társulatot igyekszik hiozni. Még van egy megjegyzésünk a vasárnapi előa­dás folytán. Bergnek „Szegény leány“ czímű unalmas életképét adták. Hogy a mi közönségünknek sehogy sem tetszenek a bécsi local-darabok, arról eléggé meggyőződhettek a színigazgatók, kik ilyenekkel tettek kísérletet. Ha mégis előadják, az ő dolguk, de kérjük, hogy legalább ne ültessék át azokat magyar szintérre, minthogy teljességgel nem ille­nek a magyar viszonyokra. Adják mint bécsi badar­ságokat. Mi nekünk úgyis semmi közünk a cseh oroszlánhoz, a római katolikusokhoz, vagy a­ ka­­tholikusokhoz, legkevésbé pedig az olyan jele­netekhez, mint itt a népszámlálási összeírás­nál fordul elő. Ezek Budapesten igy nem történ­hetnek. — Költői jubileum. Tóth Kálmánt 25 éves irói jubileuma alkalmából — mint a „M. U. vallja, — a magyar hölgyek ezüst levelű babérkoszo­rúval készülnek megtisztelni azon sokszoros gyö­nyörökért, miket szebbnél szebb szerelmi dalai és hazafias költeményeivel nyújtott nekik. A kezde­ményezők közt van, hit szerint, Sennyey Pálné, Türr Istvánné s több országosan ismert és tisztelt előkelő urhölgy, s semmi kétség, hogy a méltó példa hatni fog s követésre buzditni mindenfelé, miután Tóth Kálmán a magyar nők kedvencz poé­tája, ki e gyöngéd figyelmet és kitüntetést teljes mértékben megérdemli. V­ik Ferdind király trónlemondásáról olvasunk a „P. LI.“-ban ez aktus praecizitált és titokzatos voltát jellemző néhány vonást. 1848 decz. 2-kán sem a város, sem az udvar de még a cs. ház tagjai sem bírtak tudomással a bekövet­kezendő államcselekményről. A cs. ház tagjai reg­geli 8 órára voltak összehíva a trónterembe. Kí­váncsian és csodálkozva várták a történendőket. Kis idő múlva feltárultak a császári lakosztály szárnyas ajtai, s megjelent azon a császári pár, Zsófia főherczegasszony, Ferencz Károly főherczeg és ezek fia Ferencz József. — A trónra lépett. Feszült kíváncsiság fogta el a jelenlevőket, kik szintén elfoglalák helyeiket. Ekkor egy iratot vett elő a felség s felolvasta abból azt az epochalis nyilatkozatot, mely szerint a császári koronáról unokaöcscse Ferencz József főherczeg javára lemond. Erre előlépett a császári ház ministere Schwarzenberg­ig s kihirdette az államokiratot. Ferdinand király és Ferencz Károly főherczeg alá­írták lemondásukat. — Nagy meglepetés volt mindenfelé. A lelépő uralkodó megölelte utódját, megölelték szülei is s aztán az uralkodó család többi tagjai vitték elé hódolatukat. A lefolyt ál­lamcselekményről Kütner vette fel a jegyzőköny­vet, mely előbb a szomszéd teremben összegyűlt udvarbelieknek, később a város három pontján nyilvánosan kihirdettetett. — A színházi enqnéte tegnap tartott ülést gr. Széchényi Imre elnöklete alatt. Konstatál­­tatott az egyetértés az iránt, hogy az opera a drá­mától elválasztandó, s ezt mint felette sürgős in­tézkedést fogja a bizottság a kormány figyelmébe ajánlani. Többire nézve be fogja várni a bizottság, mig az 1869-iki enquéte munkálatot, Orczy dr. volt intendáns felterjesztését s a színház vagyonál­lapotára és művezetésére vonatkozó adatokat a kormánytól megkapja. — Megjegyezzük itt, hogy Or­czy dr. tegnap búcsúzott el a színház tagjai­tól,’ s elbúcsúzott ugyanakkor a szintén távozó H­a­­jós is. Szigligeti és Erkel tettleg átvették a szin ügyeinek vezetését.­­ Az orpheu­mb­an szombaton este kiütött tííz legnagyobb kárt a franczia lovarda igazgatójának okozott. Egész ruhatára, a nyerges kamra s egy idomított tevéje égett oda. 8—10,000 frt biztosítat­lan értéket képviselnek e tárgyak. —A tűz egyéb­iránt 2 óra alatt el lett oltva. Az orpheum bejára­tánál az uj gőzfecskendő­­ lövelte roppant vízsuga­­rait, a mellék­házakat a budai és a pesti tüzőrség védelmezte, több malom és gyár tüzőrségével egye­sülve. — A tűz a színpad háttere mögül s nem mint eleinte hitték, a lovarda istállóiból ütött ki. Szerencsére az este Budán volt előadás.

Next