Ellenőr, 1873. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1873-04-08 / 81. szám

törvényeink is lesznek, a bajok­ meg fognak szűnni,­­ mert a törvényhozásnak nincs hatalmában valakit megakadályozni, hogy ha pénzétől szabadulni akar, azt ne tehesse. A további szónokok is pártolják mind az in­dítványt, azonban Laskert egy részt idealistának tartják, mert a megcsalattatás legnagyobb részének nézetek szerint maga a közönség az oka. Kardorff a javaslat mellett van, de tart tőle, hogy a nép­szerűségi hajhászat, mely abból következtethetik, veszélyes lehet következményeiben; szóló annyira megy, hogy Laskert összehasonlítja Robespierrel, ki szintén oly idealista államférfi volt, s következ­ményei valának a guillotine és terrorismus. Lesse a felmerült kérdéseket egy enquétehez kívánja utasíttatni. Másnap, azt hiszem, már alig lesz válási, a társadalom bármely osztályát vegyük is, még az alapítókat sem véve ki,­­ a­kik a részvénytársulati törvények hiányosságát el ne ismernék, ennélfogva Lasker tegnapi beszéde korán sem gyakorolt oly nagy benyomást, mint az, midőn a vasúti vizsgáló­­­bizottság kiküldését indítványozá, (­nemcsak mivel tegnap sok ismétlésbe ereszkedett, de egyátalán oly valami mellett plaidirozott több óra hosszan, a­mi ellen tulajdonkép senki sem lépett fel. Mert ép úgy mint hazánkban vagy Ausztriá­ban, úgy itt is Németországban minden párt egyet­ért abban, hogy a társulási törvényeken változtatni kell, javítani; midőn tehát e mellett szónokolt Las­ker órákig, ez csakugyan nézetem szerint is a nép­­szerűség-hajhászat czímét viseli magán. Hisz nem az a főkérdés, hogy változtatni, hanem miként kell változtatni e törvényeken ; é­s miként, e hogy­ nál térnek el annyira a vélemények, hogy itt egy min­den igényeket kielégítő törvényt alkotni teljesen lehetetlen. Miként tegnapelőtti levelemben valószínűnek tartottam :­a tegnapi és mai tőzsde már jobb, emel­kedő irányt vettek fel; pénzhiányról legalább nem panaszkodnak. y. r. : A k­özös hadsereg felszerelésé­nek ügyében kiküldött enquête - bizottság elhatá­rozta, hogy a Skene-féle consortiummal kö­tött szerződés felbontását fogja ajánlani. A bizott­ság jelentéséhez részletes kimutatást mellékelt, melyben a szerződés hátrányait emeli ki, a­meny­nyiben a magyar és az osztrák honvédség felsze­relésének költségeit összehasonlítja a közös had­sereg fölszerelésének költségeivel. A magyar delegátióból, B­é­c­s, ápril 6. A hadügyi albizottság ma d. e. 11 órakor tartott ülésében jelen volt a közös hadügyminiszter Kuhnb., Benedek Sándor alegy., s a minisz­tériumból Früh, Péter és Arndt. Az albizottság áthaladt a rendes költségve­tésen, s azt részletesen tárgyalván, a következők­ben állapodott meg : 1. Központi vezetésre előirányzott 2.710,817 frtból törölt 81,465 frtot. 2. Felsőbb parancsnokságok elő­irányzat : 1.929,377 frt, töröltetett 81,416 frt. 3. Csapattestületek, előirányzat: 24.577.247 frt, töröltetett 277.744 frt. 4. Katonai szekerészet, előirányzat: 343.453 frt, töröltetett 25.000 frt 5. Ka­tonai ké­p­z­ő int­éze­t­e­k, előirány­zat: 1.140.566, töröltetett 10.340 frt. 6. Élelmezési raktárak, előirányzat: 608.458 frt, töröltetett 24.667 frt. A 7., 8., 9., 10., 11. czimek megszavaztat­tak az előirányzat szerint: Agyraktárak 36.804. Ruházati lakhelyek 131.044. Szekeré­­szeti szerrakhely 110.467. Műszaki tü­zérség 2.864.543. Utásza­ti ha­ds­zer 32.000 forint. 12. Katonai hadmérnöki és építé­szeti igazgatóságok, előirányzat: 2.556.912 frt, töröltetett 80.903 frt. 13. Katonai földr. intézet, előirány­zat: 399.293 töröltetett 36.648 frt. 14. Katonai egészségügy, előirányzat 3.316.783, töröltetett 28.001 frt. 15. Nyugdíjügy, előirányzat: 10.133.467, töröltetett 133.467 frt. 16. Katonai fegyintézetek, előirány­zat : 57.401 frt megszavaztatott. 17. Különféle kiadások, előirányzat: 303.000, töröltetett 38.000 frt. 18. Természetbeni élelmezés, elő­­irányoztatott 16.518.290, töröltetett 518.290 frt. 19. Legénységi eledel, előirányoztatott 11.783.774­ töröltetett 4.100 frt. 20. Ruházat, ágyneműek, előirányzat: 8.903.343 frt töröltetett 603.543 frt. A 21. czim pótlószerzés 1.428.421 frt és a 22. czim altiszteknek járó szolgá­­­lati j­utalomd­ij­a­k 1.900.000 frtban megsza­vaztattak az előirányzat szerint. Az albizottság holnap a rendkívüli költségve­tést veszi tárgyalás alá. * Jelentése: a hadügyi albizottság által az élelmezési fel­­szerelési és ruházati rendes és rendkívüli szükség­lete tárgyában kiküldött választmánynak. A közös hadsereg élelmezési, felszerelési és ruházati rendes és rendkívüli szükséglete tárgyában kiküldött választmány az 1874-évre szóló hadügyi költségvetés 18, 19 és 20 rendes, valamint 3 és 18 rendkívüli czimei alatt előirányzott összegek iránt véleményes jelentését következőkben terjeszti a t. hadügyi albizottság elé: A rendes szükséglet 18 czime alatt az intercalaris megtakarítás előző előző vonása mellett előirányoztatik. Kenyérre 258,861 egyénre 6.128,285 Takarmány és szalmára 53,040 lóra 9.020,740 Tüzelőre és világítóra 206,999 egyénre 1.369,256 Összesen 16.518,290 ft. A kiküldött választmány, e tételeket tárgya­lás alá vevén, szükségesnek tartotta mindenek előtt a létszámú kilátásokat, mint a számítás alapját vizsgálni. Ez alkalommal meggyőződött arról, hogy a hadügyi előirányzatban foglalt lét­szám több, bár csekély tételt tartalmaz, melyhez a­z. albizottság hozzá nem járult, s ennélfogva ezek kihagyásával megfelelő helyesbítést eszközölt az előirányzati összegben, mely e szerint következő módosítások mellett szolgált a választmány tárgya­lása alapjául: Kenyérre 258,787 egyénre 6.126,097 Takarmány és szalmára 53,040 lóra 9.020,740 Tüzelő és világitóra 206,965 egyénre 1.369,165 Összesen 16.516,002 ft. Ezen összegek az 1873. évi előirányzatban ugyane czim alatt megszavazott összegekkel össze­hasonlítva : A kenyérnél 743,636 ft csökkenést, A takarmány és szalmánál 994.004 ft szaporulatot A tüzelő és világítószer­nél szintén 78,286 ft szaporulatot Összesen tehát 328,654 ft szaporulatot tüntetnek föl, mely különbözetek indokolásukat ré­szint a létszám bekövetkezett változásában, részint az árak eltérő számításában lelik. Az első tényezőt illetőleg a tüzérezredek 13- ik üteges kereteinek teljes ütegekké rendszeresíté­se folytán bekövetkező létszámemelkedés a kenyér­nél 21,656 frt, a takarmány és szalmánál 111,369 frt új szükségletet idéz elő; a tüzelő- és világító szernél ellenben a beállott kisebbrendű létszám s elhelyezési változtatásokból 172 frt kevesebblet származik. Az előirányzatnak alapul szolgáló árakra nézve, másrészt a kiküldött választmány az 1873- iki előirányzat megszavazásánál elfogadottakkal való összehasonlítás végett a létszámváltozásból folyó különbséget eliminálva, meggyőződött, hogy a kenyérnél az alapon mutatkozó 765,292 frt keve­sebbletet az 1873. elfogadott árak 11.1% csökkené­sének, a takarmány és szalmánál 882.635 frt szaporulat 10.9°­0-as emelkedésüknek, a tüzelő és égőszernél pedig a 78,114 frt szaporulat 6°/0 emel­kedésüknek felel meg. Ugyanezen eredmény tűnik ki, ha az 1873. és 1874.ben előirányzott összegek az előirányzott létszámmal elosztatván, a létszámok egyes tagjai­nak jutalékai hasonlíttatnak össze. Esik ugyanis egy egyénre, illetőleg lóra, kenyérre takarmányra tüzelőre és és szalmára világitóra 1873- ban 26 frt 62 kr, 158 frt, 6 frt 22 kr 1874- ben 23 frt 67% kr, 170 frt,________6 frt 62 kr Eszerint 1874-re - 2 ft 94\2 kr, +17 frt 7 kr -f- 40 kr Áz arab szamb­aBában azon oltói kipols a 1874. évre a hadügyminisztérium által részben az utolsó 3 év átlagaira, részben az 1873. előirányzati árak megszavazása óta tényleg fizetett árakra ala­­pítvák. Ezeknél biztosabb alapot, a kiküldött vá­lasztmány sem volt képes szerezni, minthogy két még bekövetkezendő, teljesen bizonytalan aratás eredményétől függő tételek kiszámítása valószínű­séggel is alig eszközölhető. Tekintetbe véve azon­ban hogy az utolsó 3 év közt kettő foglal­tatik mely a rendesnél tetemesen drágább volt, mig a kenyérre, valamint a tüzelő és világitószerre nézve a kiküldött választmány nem vél az elő­irányzatban alapos változtatást ez­úttal javasolhat­­­­ni; a takarmány és szalmaárak emelését csupán a­­ tavaly megszavazot­t árakat tényleg meghaladók­­ mérvében ajánlja elfogadtatni, 10.9 °/0 helyett tehát 5.28 %-al, minek folytán az előirányzott 9.020,740 írtból 5.02 °/0 vagyis 516.002 levonandó. Ezek folytán a kiküldött választmány az 1874 előirányzat 18. czime alatt következő összegek megállapítását hozza javaslatba. Kenyérre 258.787 egyénre 6.126.097 Takarmányra és szalmára 53.040 lóra 8.504.738 Tüzelő és égőszerre 206.965 egyénre 1.369.165 Összesen tehát a 18. czim alatt 16.000.000 frtot, mi az előirányzattal szemben 3.12 °/s csökkentést tüntet elő, sőt az 1873 előirányzat ugyan e czimén megszavazott összegnél is 187.348 forinttal kevesebb. A rendes szükséglet 19. czimén szintén az intercalaris megta­karítás előzetes levonásával előirányoztatik Legénységi eledelre 254,543 egyénre 11,783,774 frt, mely összeg a létszámnak a 18. czimben esz­közök­höz hasonló helyesbítése után leszáll: legény­ségi eledelre 254,469 egyénre 11,779,674 írtra. E czimén tehát a tavaly megszavazotthoz ké­pest 460,706 frt emelkedés mutatkozik, melyből 52,255 frt a tüzérezredek 13 ütegeinek létszám rendszeresítésének következménye, míg a többi 408,451 frt, a tavaly alapul szolgáló árak 3,2% emelkedésének, illetőleg az egyes legénységi évi eledel­ illetmény 44 frt 65 krral, 46 trt 28 krra és igy 1 frt 63 krral emelkedésének felel meg. Minthogy a tényleg fizetett árak még ezen előirány­zott emelkedésen felül is tetemes felszökkenést mutatnak, a kiküldött választmány ez összeget leszállithatónak nem véli s a 19. czimén legénységi eledelre 254,469 egyénre 11.779,674 frt megszavazását hozza javaslatba. A rendes szükséglet 20. czimén előirányoztatik a hadügyi előter­jesztésben. Ruhára, szeretetre és ágyneműre 273,642 egyénre és 36,029 lóra 8.903,513 frt a létszám helyes­bítése után pedig Ruhára, szeretetre és ágyneműre 273,608 egyénre és 63,029 lóra 8.902,306 frt, mely összeg a tavai e­szimén megszavazott 8.093,556 frt emel­kedést mutat. Ezen emelkedés tényezői a következők: a) A tüzérezredek 13 üteges létszám rendsze­resítése s más csekély a létszámban történt válto­zások folytán 25,254 frt. b) A szerelet teljes­ülése, illetőleg az előző országos bizottságok által a rendkívüli költségveté­sekben megszavazott új felszerelési tárgyak, ne­vezetesen csuklyák, derékszárítók, új főzőedények esőedények, ásók fentartásának szüksége, valamint a lábbeli czélszerűbb, de egyszersmind költségesebb előállítása folytán 280,000 frt. c) A tavaly eszközölt levonások újból beállí­tása folytán az ezredek iránt fenálló tartozások fejében 442,741 frt, d) áremelkedés folytán 60,755 frt a mi 0-07 °/C áremelkedésnek felel meg. A tüzérezredek 13 ütegeinek létszámemelkedé­séből s a szereteti és ruházati tárgyak fentartásának illetőleg helyre pótlásának szükségéből következő ösz­­szegeket a kiküldött választmány megszavaztatni java­solja, ellenben a tavaly eszközölt levonásokat ezúttal is fentartatni s igy az újból kért 442741 frtot újból tö­röltetni véli, mig a nyers termények árainak leszál­lása következtében nemcsak a 0,07 előirányozott áremelkedést nem véli igazolhatónak a tavaly meg­szavazott 8°/0 áremelés után, de 1.88°/0 leszállitá­st vél az árakban eszközölhetőnek, s e czimén 159,565 frt törlést hoz javaslatba, a­minek levonásával a 20-ik czim alatt megszavazandó volna. Ruházatra, szeretetre és ágyneműre 273,608 egyénre és 36,029 lóra , 300,000 frt, a­mi a had­ügyi költségvetésben előirányzott összeggel szemben 602,306 frt. leszállítást, az 1873. ra ugyane czimén megszavazott összeghez képest 206,444 frt eme­lést tüntet elő. A rendkivüli szükséglet: 3. czimén a hadügyminiszteri előterjesztésben előirányoztatik: 1) A hadsereg teljes táborszerü ruházatának és felszerelésének kiegészítésére a folyó szükségen kívü­l 300,000 frt. 2) A tábori tüzérség az egészségi és szeke­­kerészeti csapatok számára szükséges hadszaporo­dási készlet kiegészítésére 190,000 frt. 3) Könnyű gyalogsági ásók, a gyalog csapa­tok számára való új főzőedények, derékszorítók és csuklyák beszerzésére 50,000 frt. 4) Tábori sátrak beszerzésére 50,000 frt összesen 590,000 frt. A kiküldött választmány nem tagadhatja, hogy a fentebbi tételek a 4) alatti kivételével, mely új czélra vétetik igénybe, s melyet ezúttal a kiküldött választmány töröltetni vél, már az or­szágos bizottságok által több ízben elismert szük­ségek fedezéséig igényeltetnek, az idénre azonban még némi megtakarítást vél eszközölhetőnek a­ fe­dezés több esztendőre szétosztása által. Ennélfogva a kiküldött választmány 1) A hadsereg teljes táborszerű ruházatának és felszerelésének kiegészítésére a folyó szükségen felül 100,000 frt törlésével 200,000 frt. 2) A tábori tüzérség a egészségi és szekeré­szeti csapatok számára szükséges ha­dszaporodási­­ készlet kiegészítésére 600,000 frt törlésével 1.300,000 forint. 3) Könnyű gyalogsági ásók a gyalogcsapa­tok számára való új főzőedények, derékszorítók és csuklyák beszerzésére a kért 50,000 frt össze­sen a 3 czim alatt 380,000 frt. megszavazását hoz­za javaslatba. A rendkívüli szükséglet 18 czime alatt a határőrvidéki csapatok szük­ségletei közt a hadügyi előterjesztésben: termé­szeti élelmezésre fűtés, világításra.... 155,395 frt. Legénységi eledelre............. 178,420. Ruhá­zatra, ágyneműre............ 139,526 frt irányozta­tik elő. E tételekre nézve a kiküldött választmány tekintettel a rendes szükséglet hasontermészetű czimeinél eszközölt levonásokra a természetbeni élel­mezést illetőleg 312°/0 vagyis 4850 frt levonását és eszerint............. 150,545 frt. megszavazását. A legénységi eledelre kért .... 178,520 fr megszavazását A ruházatra és szeretetre pedig 1,88% illetőleg 2621 frt levonása után............. 136,805 frt. Megszavazását indítványozza. Kelt Bécsben 1873 év April hó 6-án. Pulszky Ágost s. k. Széll Kálmán s. k. Lónyay s. k. Éber s. k. * A hadügyi albizottság tegnapi ülésé­ben, — mint egy bécsi távirat jelenti — a budai várművek közelében levő telkeken szándékolt épí­tések tilalmának megszüntetése iránti kérdés került szőnyegre. A hadügyminiszter kinyilatkoztatá, hogy a budai helyhatóság idevonatkozó beadványát az illető helyen szívesen pártolandja, és hogy ezen óhaj teljesítésének mi sem áll útjában. Ezután a bizottmány elintézi a hadügy ordináriumát, és a következő czimeket tönné: I. czim 81,465 frt, II. ez. 81,416 frt, IV. ez. 277,744 frt, V. ez. 10,340 frt, VI. ez. 24,667 frt. A VII. ez. változatlanul marad: a XII czimnél 80,903 frt, a XIII. czimnél 36,648 frt. A XIV. czimnél 28,000 frt, a XV. czim­nél 133,467 frt, a XVII. czimnél 38,000 frt, a XVIII. czimnél 518,290 frt, a XIX. czimnél 4100 frt, a XX. czimnél 603,543 frt töröltetett. A XVI. XXI. és XXII. czimek változatlanul maradnak. A fedezet 200,000 frttal emeltetett. Az összes törlés tesz 1.943,584 frtot. A rendes kiadás tesz 84.879,915 frtot. Az extraordinarium me­gvétetik tárgyalásba. TÁRCZA. JANE EYRE — ÖNÉLETÍRÁS — írta CUREBE BELL. (Folytatás.) XVII. Fejezet. Egy hét múlt el anélkül, hogy valamely hírt hallottunk volna Rochester úr felől; tíz nap is el­múlt és még sem tért haza. Fairfaxné asszonyság azt mondta, hogy egy cseppet sem csodálkoznék, ha egyenesen elment volna Londonba és innét külföldre és nem mutatná magát Thornfieldben egy egész évig, minthogy nem ritkán utazott már el azelőtt is ily váratlanul és minden előleges értesí­tés nélkül. Midőn ezt hallottam, sajátszerű meg­döbbenést és csüggetegséget éreztem szivemben. Csaknem azon ponton voltam, hogy tért engedjek a meghiúsult remény fájó érzelmének, de össze­szedvén erőmet és visszaemlékezvén elhatározá­somra, egyszerre képes voltam érzelmeimet rendre utasítani és csakugyan csodálatos módon leküzdöttem e pillanatnyi felindulást és végkép el­­hárítam magamtól azon gondolatot, mintha egyál­talában valamely közöm volna Rochester úr tettei­hez és hollétéhez. Nem mintha az alárendeltség szolgai gondolata előtt aláztam volna meg maga­­imat, sőt ellenkezőleg igy szóltam magamban: — Semmi egyéb dolgod nincs Thornfield- Hall urával, mint felvenni fizetésedet, melyet azért kapsz, hogy védenezét felneveljed és hálát érezni azon tiszteletteljes és nyájas bánásmódért, melyet részéről követelni jogod van, ha kötelességedet teljesited. Légy meggyőződve, hogy ez az egyet­len kötelék, melynek köztetek való létezését ko­molyan elismeri; ennélfogva ne tedd őt érzelmeid, ábrándjaid, szenvedélyeid, eszményeid stb. tárgyá­vá. Ő nem tartozik a te fajtádhoz, maradj azon osztálynál, melyben születtél és becsüld magadat többre, hogy sem szived és lelked szerelmét oly emberre vesztegetnéd, ki azt nem óhajtja, sőt meg­vetné. Nyugodtan folytatom mindennapi teendőimet, de koronkint homályos sugalmak zaklattak, melyek folyvást ösztönöztek, hogy menjek el Thornfieldből; önkénytelenül újabb hirdetések szerkesztéséről gon­dolkoztam és új állomás elnyerésének eshetőségeit latolgattam; nem tartottam szükségesnek elfojtani e gondolatokat; hadd érlelődjenek és gyümölcsöz­zenek, ha lehetséges. Rochester úr már csaknem két hét óta távol volt, midőn a postán egy levél érkezett Fairfaxné asszonyság számára. — Az ur írása, mondá a jó nénike, a mint reá pillantott. Most, úgy hiszem, meg fogjuk tudni, várjon várhatjuk-e őt vagy nem. Mialatt a pecsétet feltörte s a levelet átol­vasta, a reggeliző asztalhoz mentem, meginni ká­vémat, mely igen forró volt és ennek tulaj­donitám, hogy arczomat egyszerre lángoló pir lepte el. Azt azonban nem láttam czélszerűnek birálgatni, hogy miért remegett a kezem és miért töltöttem ki csé­szém tartalmának felét a tábclára. — No, mondá Fairfaxné asszonyság, ki még mindig szemüvege előtt tartotta a levelet; néha azt hiszem, hogy nagyon is nyugalmas életet élünk, de ha nem csalódom, legközelebb eléggé zajos lesz a ház, legalább egy időre. Mielőtt bővebb magyarázatot mertem volna kérni, megkötöttem Adéle kötényének szalagát, mely véletlenül fel volt oldozva; miután egy darab kalácsot adtam neki és még egyszer megtörtöm csé­széjét tejjel, egészen közönyös hangon kérdem: — Nemde, Rochester úr nem tér vissza egy­hamar ? — Sőt igen — a­mint írja, három nap múl­va, vagyis legközelebbi csütörtökön, még­pedig nem egyedül. Nem tudom hány vendéget hoz ma­gával, de utasításul adja, hogy a legszebb szobá­kat berendezzem, a könyvtárt és a társalgó terme­ket kitisztogattassam; szakácsokat hozassak Mill­­coteból, vagy a­hol épen találok, a hölgyek ma­gukkal hozzák komornáikat és az urak inasaikat; e szerint a ház jóformán tele lesz. Fairfaxné asszonyság gyorsan megitta kávé­ját és sietett megkezdeni nagymérvű működését. A következő három napon, mint előre meg­­jósolt, elég dolgunk volt. Én azt hittem, hogy Thornfield valamennyi szobája rendkívül tiszta és díszes volt, de úgy látszott, csalódtam. Három nap­­számosné lett felfogadva, soha életemben, sem ez­előtt, sem azután nem láttam annyi súrolást, kefé­lést, képtisztogatást, függönymosást, tükör és csil­lár­­fényesítést, tüzelést a hálószobákban, ágyruha és derékalj szellőztetést. Adélé egészen nekiszéle-­­ sedve szaladgált e zűrzavar közt; a vendégek el­fogadására történő előkészületek és megérkezésük­­ reménye, teljesen felizgatta őt. Azt akarta, hogy­­ Sophie tartson szemlét „toilettjei“ felett, a mint szoknyáit nevezé és frissítse fel a régiebbeket, szellőztesse ki és szedje rendbe az újakat. Ő nem tett egyebet, mint folyvást a vendégszobákban sürgölődött, le és fel­ugrált az ágyakon, heverészett a derékaljakon és a magasra felhalmozott vánkosokon, melyek átmelegedés végett a kandallókban égő óriási tűz elé voltak lerakva. A tanulási kötelezettség alól fel volt mentve. Fairfaxné asszonyság az én szol­gálataimat is igénybe vette, ennélfogva egész nap az éléskamrában voltam és segítettem neki és a szakácsnénak,­­vagyis inkább hátráltattam mind­­kettőjöket) nagy buzgalommal iparkodván megta­nulni, mikép kell sajtos pástétomokat és franczia süteményeket készíteni, vadhúst felszeletelni és dessert-tálakat felékesíteni. A társaságot csütörtökön délutánra vártuk, a hat órai ebédre. Eközben nem volt időm ábránd­képekkel foglalkozni és azt hiszem, én oly tevé­keny és vidám voltam, mint a többiek — Adéle kivételével. Azonban derültségem koronkint mégis félbeszakadt és önkénytelenül vissza lettem mint­egy erőszakosan űzve a kételyek, balsejtelmek és sötét gondolatok régióiba. Olyankor történt ez, midőn véletlenül kinyitni láttam a harmadik eme­letre vezető lépcső ajtaját és annak küszöbén megjelent Grace Poole alakja, fehér fejkötőjével, fehér kötényével és kendőjével; midőn végigmen­ni láttam a folyosón csaknem nesztelen lépteivel midőn megpillantam, a­mint be-betekintett a nagy, rendetlenségben levő vendégszobákba és talán egy­­egy szót mondott a napszámosnőknek, hogyan kell a rezet fényesíteni, vagy a márvány kandallót tisztítani vagy a papír falszőnyegről a szenyfoltokat­­ elenyésztetni—s ezzel tovább ment. Ilyen módon na­ponként egyszer lement a konyhába, megette ebédjét, egy középnagyságú pipát kiszitt a tűzhely mellett, az­tán visszatért komor, magános odújába, vigasztalásul­­ magával vivén sörös kancsóját.A nap huszonnégy órá-­­­ja közül csak egyetlen egyet töltött a többi cseléd tár­saságában ; a nap többi részében a második emelet va­­­­lamelyik alacsony és tölgyfadeszkával kifalazott szo­ ;­bájában tartózkodott: itt ült ő és varrt — és valószi-­j­űl­leg kísértetiesen kaczagot is magában, — egye­dül és elhagyatva mint valamely fogoly a börtönben. Az volt az egészben a legkülönösebb, hogy­­ kívülem senki se méltatta figyelemre különös szo­kásait és senki se csodálkozott rajta ; nem beszél­tek szolgálati viszonyairól, nem sajnálták magá­nossága miatt. Egy ízben véletlenül meghallottam Leah és az egyik napszámosné párbeszédét, mely-­­ nek tárgya Grace volt. Leah mondott valamit a mit nem értettem s erre a napszámosné igy szólt: — Úgy hiszem jó fizetést kap. — Oh! igen! viszonzá Leah, bárcsak én kapnék annyit; nem mintha okom volna panasz­kodni, — a thornfieldi uraság nem fukar, de az én fizetésem kevesebb mint egy ötödrésze annak, amit Poole asszony kap. De aztán félre is rakja a pénzét, minden évnegyedben elmegy a millcotei bankba. Egy cseppet sem csodálkoznám, ha már annyit tett volna félre, a­mennyiből kényelmesen elérhetné, ha oda akarná hagyni szolgálatát, de úgy hiszem nagyon megszokta már helyét, és aztán még alig van negyven éves, e mellett erős és mindenféle szolgálatra alkalmas. Nagyon is korán lenne még, felhagynia a munkával. — Én is igen jó cselédnek tartom, mondá a napszámosné. Ak ! senki se érti jobban teendőit, mint ő, vi­szonzá Leah nyomatékkal, és bizony nem min­denki vállalná el szolgálatát még egyszer oly nagy bérért sem. — De nem ám! volt a válasz. Nem tudom várjon az uraság — A napszámosné még tovább folytatta volna megjegyzéseit, de Leah ekkor megfordult, észrevet­te jelenlétemet és azonnal intett neki, hogy hall­gasson el.. — Ő nem tudja? kérdé suttogva a napszá­mosnő. Leah tagadólag intett, s ezzel a párbeszéd félbeszakadt. Az egészből csupán annyit értettem meg, hogy Thorngeldben valamely titok léte­zik, melynek ismeretéből én szándékosan ki vol­tam zárva. Végre felvirradt a csütörtök: a megelőző es­tén minden munka el lett végezve; a szőnyege­ket lerakták a padlóra, a függönyöket elrendez­­ték, az ágyneműt felhúzták, az öltöző asztalokat felszerelték, a bútort kiporozták, s az edényekbe friss virágokat raktak; mind a vendégszobák, mind a termek oly lakályosan néztek ki, a­mennyire azt emberi kéz munkája létesíthette. Az előcsar­nok is ki volt tisztítva, a nagy tölgyfa-órát, vala­mint a lépcsőket és a lépcsőpárkányt tükörfényes­­re kicsiszolták; az ebédlő terem asztalain fénylett a sok ezüstnemű, a társalgóteremben és a bondok­­­ban minden szöglet fel volt díszítve délövi növé­nyekkel. Bekövetkezett a délután. Fairfaxné asszony­ság, felölte legszebbik fekete selyem ruháját, kez­­tyüit és feltűzte arany óráját, mert az ő hivatása volt, elfogadni a társaságot, szobáikba kisérni a hölgyeket stb. Adéla is erőnek erejével fel akart öltözni, ámbár véleményem szerint nagyon kilá­tása volt, hogy mindjárt a legelső napon bemutat­ják a társaságnak. Azonban nem akarván elron­tani örömét, megengedtem Sophienak, hogy felöl­töztesse mousselin ruhájába. Én részemről felesle­gesnek tartottam az öltözést, mert bizonyos voltam benne, hogy nem fognak előhívni a tanszoba szen­télyéből, mert valóban szentélylyé lett ez előttem —„biztos menhely az izgatottság napjaiban.“ Enyhe, derült tavaszi nap volt, egyike azon napoknak, melyek márczius végén vagy ápril ele­jén fel­virradnak a nyár előhírnökei gyanánt. Az idő alkonyat felé közelgett, de még az est is me­leg volt és én munkám mellett ültem a szoba nyi­tott ablakában. — Már késő lesz, mondá Fairfaxné asszony­ság, teljes díszben belépve. Örülök, hogy az ebé­det egy órával későbbre rendeltem, mint Rochester úr kívánta, mert már hat óra elmúlt. Leküldtem Johnt a kapuhoz, megnézni, hogy nem látszik-e még valami az országúton; onnét messzire lehet látni Millcote felé.* Ezzel az ablakhoz jött. — Itt van, monná kihajolva. Nos John, mi újság? — Jönnek volt a válasz. Tíz percz alatt itt lesznek. Adéla a másik ablakhoz rohant, én is oda­mentem és óvatosságból a függöny mögé húzódtam, úgy hogy mindent láthattam a nélkül, hogy en­gem valami láthatott volna. A véres könyv. A diplomatiai okmánygyűjtemények és a női naplók egyben hasonlítanak egymáshoz; m­e­n­­tő­l üresebbek, annál jobbak. Egy kalan­dos diplomata és egy divathölgy évkönyve valósá­gos bőségszaru, melyből csak úgy ömlik a sok pi­káns légyott, párbaj, s egyéb érzékcsiklandozó je­lenet. Az korán sem zavarja őket, hogy talán a nemetközi láthatár égszínkék és néma, mint a parancsolat; mert hát a Grammont-féle sületlen­ség és a Beust-féle c­sapodárság mindig be­le tudja magát az érdekes állapotok tömkelegébe szőni. Itt miként a magán­életben szerfelett könnyű epedő kacsintgatások, titkos sürgönyökben folyt ömlengések által a féltékenység apró ör­dögeit felidézni, s a népek édeni nyugalmát holmi jegyzékváltásnak nevezett kofálkodási visz­­keteggel megzavarni. Kis adag szerencse, s még elismerés is koszoruzza a kotnyeleskedő diplomatát, kivált ha elmeszikrázásnak okmánygyüjteménye hamis színpadi világítással, győzelmi jelmezben tünteti fel az exelenciát. ÖrUlunk­­rajta, h­agy Ab­lidowszan minden szellemdússága mellett is, kevés a kalandszomj. A vörös könyv j­ó, mert üres, legalább abban az ér­telemben, a­mint az ürességet kápráztató után kap­kodó politikai világ szokta értelmezni. Semmi kü­lönös bonyodalmak, melyekben a szerző hősies­ségre törekednék, és tehetségét fittogtatná. Üzleti egyhangúság vonul végig az egész vörös könyvön, minden regényes irály, vagy jelenetszíne­­zés nélkül. Megtudjuk belőle, hogy a Laurion-kérdésben melyre az okmányok első része vonatkozik, a mo­narchia a­nélkül, hogy tolakodóvá válandott,a fa ki­­békítés egyszerű szerepében fáradozott. Átcsap innen a franczia kereskedelmi szerződés ügyében megindított alkudozásra, szintén szárazon, mint a tárgy természete különben is magával hozza; s végre záradékul egy kis vígjátéki elem a diploma­tiai komolyság ecsetjével a papírra vetve, hogy a ki végigásitozott az egész tartalmán, itt a szóra­kozásban némi kárpótlást nyerjen. Vonatkozik pe­dig e rész az osztrák-magyar követségnek a per­­sa sah általi fogadtatására, fűszerezve a keleti udvarok sok etiquette-bohórágaival, melyeken még az európai udvarok is elmosolyognak, bár a sal­lang itt is uralkodik a lényeg fölött. Mindez csúnyául prózai ugyan e diplomati­cs szempontból, de annál költőibb a népekre nézve, mert a b­é­k­e szelleme lengi át. A­nélkül, hogy e politikai csendet tisztán és kizárólag Andrásynak érdeméül jegyeznék fel, egy tényt azonban ha­zánkfiának élettörténetéből még az irigység foga sem rághat le, és ez, hogy az európai béke z­a­­­vartalanab­b jövőnek soha sem nézhet elébe, mint az ő vékony dongája vörös könyveinek idé­nyében. A diplomatiát eddig a cselszövények és tor­zsalkodások művészetének tartották, de a világ csak nyerni fog vele, ha ezentúl a béke ma­gasabb művészetévé alakul. A delegátió tagjai között ma délelőtt kiosz­tott vereskönyv 104 lapon 64 okmányt tartalmaz, többnyire franczia nyelven. Az okmányok kizárólag e három kérdéssel foglalkoznak: a Laurion-ügy; a követküldés Perzsiába és a Francziaországgal kö­­tött kereskedelmi szerződés. Az első 43, a második 12 és a­ harmadik­ okmányra a terjedt. A Laurian­­ügyre vonatkozó okmányok­­nagyobb része most már természetesen elavult, de még­is az tűnik ki belőlük, hogy az osztrák — magyar kormány bé­kéltető közbelépése már 1872 tavaszán vette kez­detét. Az ügy megoldását Pottenburg bárónak An­drássy grófhoz intézet eme sürgönye jelzi. 5. Andrássy gróf Pottenburg báróhoz. B­é­c­s 1872 decz. 19. (Kivonat.) A franczia és olasz kor­mányok, kik ismerik felséges urunk barátságos érzelmeit, valamint az osztrák-magyar és görög kor­mányok közt fenálló kitűnő viszonyaidat s efölött számítanak azon részrehajlatlan szellemre, melyet mi a nemzetközi viszonyokban életbe léptetni ipar­kodunk, megbízták bécsi követeiket, hogy kérjék ki a csász. és kir. kormány közbejárását a Görög­országgal fennálló vitás kérdésben. A két fél közt fenforgó nézeteltérések olyanok, hogy a különböző hatalmak lemondottak a hivatalos közvetítés min­den lehetőségéről. Én magam is megvallom, hogy nem éreztem hivatva magamat, azt tanácsolni ő felségének, hogy engemet a közbenjárással meg­hatalmazzon. Mind­amellett nem utasítottuk el egé­szen a hozzánk intézett felhívást, mert midőn a franczia és olasz kormányok minden viszony meg­szakításával fenyegettek, a görög kormány minden engedékenysége lealázó lett volna reá nézve, míg ha közbejárásunkra intéztetik el az ügy, az egész más színezetet nyer­s önkéntes kiegyenlítésnek te­kinthető. Ez azon ok, melyből ő csász. és kir. fel­sége megbízott engemet, hogy egy javaslattal lép­jek fel, mely kiszabadítsa a görög kormányt nehéz helyzetéből. Mi magát a kérdést illeti, én tökéletesen úgy hiszem, hogy a görög kormánynak joga van kö­vetelni, miszerint ugye a Roux-Serpiers társaság­gal nemzeti törvényszékek által tárgyaltassék. De más részről Franczia­ és Olaszország igen jogosan igényelhetik, hogy miután a görög kormányt ez ügyet a törvényhozási és diplomatiai téré terelte s a tör­vényszerű út, mint telj­esen marta mellőztessék, így a görög kormány előtt nincs más mód, mint a választott bíróság vagy kiegyezés az engedélyezett társulattal. Én határozottan a választott bíróság eszméje mellett vagyok s javaslatot fogok tenni a görög kormánynak, jelöljön ki két vagy három hatalmasságot, melyek közöl Franczia- és Olaszország egyet békebiróul kérhessen fel s mely hatalmasság aztán vagy maga dönthet, vagy pedig egy bíróságra bizhatja az ügyet, mely bíróság tagjai azonban a három érde­kelt hatalom alattvalói nem lehetnek. Ez alakot, vagy bármely mást elfogadni, természetesen a hel­lén kormány tetszésétől fog függeni. Szerintem csak az volna a lényeges, hogy a Laur­ion-kérdés egy harmadik, a három állam ügye iránt semmi speciális érdekkel nem bíró hatalmasság által döntessék el. Biztosítsa ön a király kormányát, hogy eljárásunkat kizárólag ezen mély érdekeltség vezérli, melylyel felséges urunk Görögország iránt, viseltetik. Közölje ön a hellen kabinettel az ide mellékelt javaslatot. Fogadja stb. Pottenburg báró erre mindent mozgásba ho­zott s decz. 28-án fogadáson volt a királynál és vele is közölte Andrássy gr. javaslatát. A király figyelemmel hallgatta, határozott választ egyelőre azonban nem adott. Három nap múlva találkozott Pottenburg Deligeorgis miniszterelnökkel, ki előbb kitérőleg válaszolt s a beszéd folyamában ellen­szenvét fejezte ki a választott bíróság iránt. Hosz­­szas tanácskozások után jegyzőkönyvileg kívánta Pottenburg felvétetni a köztök folyt értekezéseket, mibe Deligeorgis beegyezett. Később tudatta Deli­georgis, hogy ő Németország, Anglia, Ausztria- Magyarország és Oroszországhoz kíván appellálni

Next