Ellenőr, 1873. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1873-04-08 / 81. szám
törvényeink is lesznek, a bajok meg fognak szűnni, mert a törvényhozásnak nincs hatalmában valakit megakadályozni, hogy ha pénzétől szabadulni akar, azt ne tehesse. A további szónokok is pártolják mind az indítványt, azonban Laskert egy részt idealistának tartják, mert a megcsalattatás legnagyobb részének nézetek szerint maga a közönség az oka. Kardorff a javaslat mellett van, de tart tőle, hogy a népszerűségi hajhászat, mely abból következtethetik, veszélyes lehet következményeiben; szóló annyira megy, hogy Laskert összehasonlítja Robespierrel, ki szintén oly idealista államférfi volt, s következményei valának a guillotine és terrorismus. Lesse a felmerült kérdéseket egy enquétehez kívánja utasíttatni. Másnap, azt hiszem, már alig lesz válási, a társadalom bármely osztályát vegyük is, még az alapítókat sem véve ki, akik a részvénytársulati törvények hiányosságát el ne ismernék, ennélfogva Lasker tegnapi beszéde korán sem gyakorolt oly nagy benyomást, mint az, midőn a vasúti vizsgálóbizottság kiküldését indítványozá, (nemcsak mivel tegnap sok ismétlésbe ereszkedett, de egyátalán oly valami mellett plaidirozott több óra hosszan, ami ellen tulajdonkép senki sem lépett fel. Mert ép úgy mint hazánkban vagy Ausztriában, úgy itt is Németországban minden párt egyetért abban, hogy a társulási törvényeken változtatni kell, javítani; midőn tehát e mellett szónokolt Lasker órákig, ez csakugyan nézetem szerint is a népszerűség-hajhászat czímét viseli magán. Hisz nem az a főkérdés, hogy változtatni, hanem miként kell változtatni e törvényeken ; és miként, e hogy nál térnek el annyira a vélemények, hogy itt egy minden igényeket kielégítő törvényt alkotni teljesen lehetetlen. Miként tegnapelőtti levelemben valószínűnek tartottam :a tegnapi és mai tőzsde már jobb, emelkedő irányt vettek fel; pénzhiányról legalább nem panaszkodnak. y. r. : A közös hadsereg felszerelésének ügyében kiküldött enquête - bizottság elhatározta, hogy a Skene-féle consortiummal kötött szerződés felbontását fogja ajánlani. A bizottság jelentéséhez részletes kimutatást mellékelt, melyben a szerződés hátrányait emeli ki, amenynyiben a magyar és az osztrák honvédség felszerelésének költségeit összehasonlítja a közös hadsereg fölszerelésének költségeivel. A magyar delegátióból, Bécs, ápril 6. A hadügyi albizottság ma d. e. 11 órakor tartott ülésében jelen volt a közös hadügyminiszter Kuhnb., Benedek Sándor alegy., s a minisztériumból Früh, Péter és Arndt. Az albizottság áthaladt a rendes költségvetésen, s azt részletesen tárgyalván, a következőkben állapodott meg : 1. Központi vezetésre előirányzott 2.710,817 frtból törölt 81,465 frtot. 2. Felsőbb parancsnokságok előirányzat : 1.929,377 frt, töröltetett 81,416 frt. 3. Csapattestületek, előirányzat: 24.577.247 frt, töröltetett 277.744 frt. 4. Katonai szekerészet, előirányzat: 343.453 frt, töröltetett 25.000 frt 5. Katonai képző intézetek, előirányzat: 1.140.566, töröltetett 10.340 frt. 6. Élelmezési raktárak, előirányzat: 608.458 frt, töröltetett 24.667 frt. A 7., 8., 9., 10., 11. czimek megszavaztattak az előirányzat szerint: Agyraktárak 36.804. Ruházati lakhelyek 131.044. Szekerészeti szerrakhely 110.467. Műszaki tüzérség 2.864.543. Utászati hadszer 32.000 forint. 12. Katonai hadmérnöki és építészeti igazgatóságok, előirányzat: 2.556.912 frt, töröltetett 80.903 frt. 13. Katonai földr. intézet, előirányzat: 399.293 töröltetett 36.648 frt. 14. Katonai egészségügy, előirányzat 3.316.783, töröltetett 28.001 frt. 15. Nyugdíjügy, előirányzat: 10.133.467, töröltetett 133.467 frt. 16. Katonai fegyintézetek, előirányzat : 57.401 frt megszavaztatott. 17. Különféle kiadások, előirányzat: 303.000, töröltetett 38.000 frt. 18. Természetbeni élelmezés, előirányoztatott 16.518.290, töröltetett 518.290 frt. 19. Legénységi eledel, előirányoztatott 11.783.774 töröltetett 4.100 frt. 20. Ruházat, ágyneműek, előirányzat: 8.903.343 frt töröltetett 603.543 frt. A 21. czim pótlószerzés 1.428.421 frt és a 22. czim altiszteknek járó szolgálati jutalomdijak 1.900.000 frtban megszavaztattak az előirányzat szerint. Az albizottság holnap a rendkívüli költségvetést veszi tárgyalás alá. * Jelentése: a hadügyi albizottság által az élelmezési felszerelési és ruházati rendes és rendkívüli szükséglete tárgyában kiküldött választmánynak. A közös hadsereg élelmezési, felszerelési és ruházati rendes és rendkívüli szükséglete tárgyában kiküldött választmány az 1874-évre szóló hadügyi költségvetés 18, 19 és 20 rendes, valamint 3 és 18 rendkívüli czimei alatt előirányzott összegek iránt véleményes jelentését következőkben terjeszti a t. hadügyi albizottság elé: A rendes szükséglet 18 czime alatt az intercalaris megtakarítás előző előző vonása mellett előirányoztatik. Kenyérre 258,861 egyénre 6.128,285 Takarmány és szalmára 53,040 lóra 9.020,740 Tüzelőre és világítóra 206,999 egyénre 1.369,256 Összesen 16.518,290 ft. A kiküldött választmány, e tételeket tárgyalás alá vevén, szükségesnek tartotta mindenek előtt a létszámú kilátásokat, mint a számítás alapját vizsgálni. Ez alkalommal meggyőződött arról, hogy a hadügyi előirányzatban foglalt létszám több, bár csekély tételt tartalmaz, melyhez az. albizottság hozzá nem járult, s ennélfogva ezek kihagyásával megfelelő helyesbítést eszközölt az előirányzati összegben, mely e szerint következő módosítások mellett szolgált a választmány tárgyalása alapjául: Kenyérre 258,787 egyénre 6.126,097 Takarmány és szalmára 53,040 lóra 9.020,740 Tüzelő és világitóra 206,965 egyénre 1.369,165 Összesen 16.516,002 ft. Ezen összegek az 1873. évi előirányzatban ugyane czim alatt megszavazott összegekkel összehasonlítva : A kenyérnél 743,636 ft csökkenést, A takarmány és szalmánál 994.004 ft szaporulatot A tüzelő és világítószernél szintén 78,286 ft szaporulatot Összesen tehát 328,654 ft szaporulatot tüntetnek föl, mely különbözetek indokolásukat részint a létszám bekövetkezett változásában, részint az árak eltérő számításában lelik. Az első tényezőt illetőleg a tüzérezredek 13- ik üteges kereteinek teljes ütegekké rendszeresítése folytán bekövetkező létszámemelkedés a kenyérnél 21,656 frt, a takarmány és szalmánál 111,369 frt új szükségletet idéz elő; a tüzelő- és világító szernél ellenben a beállott kisebbrendű létszám s elhelyezési változtatásokból 172 frt kevesebblet származik. Az előirányzatnak alapul szolgáló árakra nézve, másrészt a kiküldött választmány az 1873- iki előirányzat megszavazásánál elfogadottakkal való összehasonlítás végett a létszámváltozásból folyó különbséget eliminálva, meggyőződött, hogy a kenyérnél az alapon mutatkozó 765,292 frt kevesebbletet az 1873. elfogadott árak 11.1% csökkenésének, a takarmány és szalmánál 882.635 frt szaporulat 10.9°0-as emelkedésüknek, a tüzelő és égőszernél pedig a 78,114 frt szaporulat 6°/0 emelkedésüknek felel meg. Ugyanezen eredmény tűnik ki, ha az 1873. és 1874.ben előirányzott összegek az előirányzott létszámmal elosztatván, a létszámok egyes tagjainak jutalékai hasonlíttatnak össze. Esik ugyanis egy egyénre, illetőleg lóra, kenyérre takarmányra tüzelőre és és szalmára világitóra 1873- ban 26 frt 62 kr, 158 frt, 6 frt 22 kr 1874- ben 23 frt 67% kr, 170 frt,________6 frt 62 kr Eszerint 1874-re - 2 ft 94\2 kr, +17 frt 7 kr -f- 40 kr Áz arab szambaBában azon oltói kipols a 1874. évre a hadügyminisztérium által részben az utolsó 3 év átlagaira, részben az 1873. előirányzati árak megszavazása óta tényleg fizetett árakra alapítvák. Ezeknél biztosabb alapot, a kiküldött választmány sem volt képes szerezni, minthogy két még bekövetkezendő, teljesen bizonytalan aratás eredményétől függő tételek kiszámítása valószínűséggel is alig eszközölhető. Tekintetbe véve azonban hogy az utolsó 3 év közt kettő foglaltatik mely a rendesnél tetemesen drágább volt, mig a kenyérre, valamint a tüzelő és világitószerre nézve a kiküldött választmány nem vél az előirányzatban alapos változtatást ezúttal javasolhatni; a takarmány és szalmaárak emelését csupán a tavaly megszavazott árakat tényleg meghaladók mérvében ajánlja elfogadtatni, 10.9 °/0 helyett tehát 5.28 %-al, minek folytán az előirányzott 9.020,740 írtból 5.02 °/0 vagyis 516.002 levonandó. Ezek folytán a kiküldött választmány az 1874 előirányzat 18. czime alatt következő összegek megállapítását hozza javaslatba. Kenyérre 258.787 egyénre 6.126.097 Takarmányra és szalmára 53.040 lóra 8.504.738 Tüzelő és égőszerre 206.965 egyénre 1.369.165 Összesen tehát a 18. czim alatt 16.000.000 frtot, mi az előirányzattal szemben 3.12 °/s csökkentést tüntet elő, sőt az 1873 előirányzat ugyan e czimén megszavazott összegnél is 187.348 forinttal kevesebb. A rendes szükséglet 19. czimén szintén az intercalaris megtakarítás előzetes levonásával előirányoztatik Legénységi eledelre 254,543 egyénre 11,783,774 frt, mely összeg a létszámnak a 18. czimben eszközökhöz hasonló helyesbítése után leszáll: legénységi eledelre 254,469 egyénre 11,779,674 írtra. E czimén tehát a tavaly megszavazotthoz képest 460,706 frt emelkedés mutatkozik, melyből 52,255 frt a tüzérezredek 13 ütegeinek létszám rendszeresítésének következménye, míg a többi 408,451 frt, a tavaly alapul szolgáló árak 3,2% emelkedésének, illetőleg az egyes legénységi évi eledel illetmény 44 frt 65 krral, 46 trt 28 krra és igy 1 frt 63 krral emelkedésének felel meg. Minthogy a tényleg fizetett árak még ezen előirányzott emelkedésen felül is tetemes felszökkenést mutatnak, a kiküldött választmány ez összeget leszállithatónak nem véli s a 19. czimén legénységi eledelre 254,469 egyénre 11.779,674 frt megszavazását hozza javaslatba. A rendes szükséglet 20. czimén előirányoztatik a hadügyi előterjesztésben. Ruhára, szeretetre és ágyneműre 273,642 egyénre és 36,029 lóra 8.903,513 frt a létszám helyesbítése után pedig Ruhára, szeretetre és ágyneműre 273,608 egyénre és 63,029 lóra 8.902,306 frt, mely összeg a tavai eszimén megszavazott 8.093,556 frt emelkedést mutat. Ezen emelkedés tényezői a következők: a) A tüzérezredek 13 üteges létszám rendszeresítése s más csekély a létszámban történt változások folytán 25,254 frt. b) A szerelet teljesülése, illetőleg az előző országos bizottságok által a rendkívüli költségvetésekben megszavazott új felszerelési tárgyak, nevezetesen csuklyák, derékszárítók, új főzőedények esőedények, ásók fentartásának szüksége, valamint a lábbeli czélszerűbb, de egyszersmind költségesebb előállítása folytán 280,000 frt. c) A tavaly eszközölt levonások újból beállítása folytán az ezredek iránt fenálló tartozások fejében 442,741 frt, d) áremelkedés folytán 60,755 frt a mi 0-07 °/C áremelkedésnek felel meg. A tüzérezredek 13 ütegeinek létszámemelkedéséből s a szereteti és ruházati tárgyak fentartásának illetőleg helyre pótlásának szükségéből következő öszszegeket a kiküldött választmány megszavaztatni javasolja, ellenben a tavaly eszközölt levonásokat ezúttal is fentartatni s igy az újból kért 442741 frtot újból töröltetni véli, mig a nyers termények árainak leszállása következtében nemcsak a 0,07 előirányozott áremelkedést nem véli igazolhatónak a tavaly megszavazott 8°/0 áremelés után, de 1.88°/0 leszállitást vél az árakban eszközölhetőnek, s e czimén 159,565 frt törlést hoz javaslatba, aminek levonásával a 20-ik czim alatt megszavazandó volna. Ruházatra, szeretetre és ágyneműre 273,608 egyénre és 36,029 lóra , 300,000 frt, ami a hadügyi költségvetésben előirányzott összeggel szemben 602,306 frt. leszállítást, az 1873. ra ugyane czimén megszavazott összeghez képest 206,444 frt emelést tüntet elő. A rendkivüli szükséglet: 3. czimén a hadügyminiszteri előterjesztésben előirányoztatik: 1) A hadsereg teljes táborszerü ruházatának és felszerelésének kiegészítésére a folyó szükségen kívül 300,000 frt. 2) A tábori tüzérség az egészségi és szekekerészeti csapatok számára szükséges hadszaporodási készlet kiegészítésére 190,000 frt. 3) Könnyű gyalogsági ásók, a gyalog csapatok számára való új főzőedények, derékszorítók és csuklyák beszerzésére 50,000 frt. 4) Tábori sátrak beszerzésére 50,000 frt összesen 590,000 frt. A kiküldött választmány nem tagadhatja, hogy a fentebbi tételek a 4) alatti kivételével, mely új czélra vétetik igénybe, s melyet ezúttal a kiküldött választmány töröltetni vél, már az országos bizottságok által több ízben elismert szükségek fedezéséig igényeltetnek, az idénre azonban még némi megtakarítást vél eszközölhetőnek a fedezés több esztendőre szétosztása által. Ennélfogva a kiküldött választmány 1) A hadsereg teljes táborszerű ruházatának és felszerelésének kiegészítésére a folyó szükségen felül 100,000 frt törlésével 200,000 frt. 2) A tábori tüzérség a egészségi és szekerészeti csapatok számára szükséges hadszaporodási készlet kiegészítésére 600,000 frt törlésével 1.300,000 forint. 3) Könnyű gyalogsági ásók a gyalogcsapatok számára való új főzőedények, derékszorítók és csuklyák beszerzésére a kért 50,000 frt összesen a 3 czim alatt 380,000 frt. megszavazását hozza javaslatba. A rendkívüli szükséglet 18 czime alatt a határőrvidéki csapatok szükségletei közt a hadügyi előterjesztésben: természeti élelmezésre fűtés, világításra.... 155,395 frt. Legénységi eledelre............. 178,420. Ruházatra, ágyneműre............ 139,526 frt irányoztatik elő. E tételekre nézve a kiküldött választmány tekintettel a rendes szükséglet hasontermészetű czimeinél eszközölt levonásokra a természetbeni élelmezést illetőleg 312°/0 vagyis 4850 frt levonását és eszerint............. 150,545 frt. megszavazását. A legénységi eledelre kért .... 178,520 fr megszavazását A ruházatra és szeretetre pedig 1,88% illetőleg 2621 frt levonása után............. 136,805 frt. Megszavazását indítványozza. Kelt Bécsben 1873 év April hó 6-án. Pulszky Ágost s. k. Széll Kálmán s. k. Lónyay s. k. Éber s. k. * A hadügyi albizottság tegnapi ülésében, — mint egy bécsi távirat jelenti — a budai várművek közelében levő telkeken szándékolt építések tilalmának megszüntetése iránti kérdés került szőnyegre. A hadügyminiszter kinyilatkoztatá, hogy a budai helyhatóság idevonatkozó beadványát az illető helyen szívesen pártolandja, és hogy ezen óhaj teljesítésének mi sem áll útjában. Ezután a bizottmány elintézi a hadügy ordináriumát, és a következő czimeket tönné: I. czim 81,465 frt, II. ez. 81,416 frt, IV. ez. 277,744 frt, V. ez. 10,340 frt, VI. ez. 24,667 frt. A VII. ez. változatlanul marad: a XII czimnél 80,903 frt, a XIII. czimnél 36,648 frt. A XIV. czimnél 28,000 frt, a XV. czimnél 133,467 frt, a XVII. czimnél 38,000 frt, a XVIII. czimnél 518,290 frt, a XIX. czimnél 4100 frt, a XX. czimnél 603,543 frt töröltetett. A XVI. XXI. és XXII. czimek változatlanul maradnak. A fedezet 200,000 frttal emeltetett. Az összes törlés tesz 1.943,584 frtot. A rendes kiadás tesz 84.879,915 frtot. Az extraordinarium megvétetik tárgyalásba. TÁRCZA. JANE EYRE — ÖNÉLETÍRÁS — írta CUREBE BELL. (Folytatás.) XVII. Fejezet. Egy hét múlt el anélkül, hogy valamely hírt hallottunk volna Rochester úr felől; tíz nap is elmúlt és még sem tért haza. Fairfaxné asszonyság azt mondta, hogy egy cseppet sem csodálkoznék, ha egyenesen elment volna Londonba és innét külföldre és nem mutatná magát Thornfieldben egy egész évig, minthogy nem ritkán utazott már el azelőtt is ily váratlanul és minden előleges értesítés nélkül. Midőn ezt hallottam, sajátszerű megdöbbenést és csüggetegséget éreztem szivemben. Csaknem azon ponton voltam, hogy tért engedjek a meghiúsult remény fájó érzelmének, de összeszedvén erőmet és visszaemlékezvén elhatározásomra, egyszerre képes voltam érzelmeimet rendre utasítani és csakugyan csodálatos módon leküzdöttem e pillanatnyi felindulást és végkép elhárítam magamtól azon gondolatot, mintha egyáltalában valamely közöm volna Rochester úr tetteihez és hollétéhez. Nem mintha az alárendeltség szolgai gondolata előtt aláztam volna meg magaimat, sőt ellenkezőleg igy szóltam magamban: — Semmi egyéb dolgod nincs Thornfield- Hall urával, mint felvenni fizetésedet, melyet azért kapsz, hogy védenezét felneveljed és hálát érezni azon tiszteletteljes és nyájas bánásmódért, melyet részéről követelni jogod van, ha kötelességedet teljesited. Légy meggyőződve, hogy ez az egyetlen kötelék, melynek köztetek való létezését komolyan elismeri; ennélfogva ne tedd őt érzelmeid, ábrándjaid, szenvedélyeid, eszményeid stb. tárgyává. Ő nem tartozik a te fajtádhoz, maradj azon osztálynál, melyben születtél és becsüld magadat többre, hogy sem szived és lelked szerelmét oly emberre vesztegetnéd, ki azt nem óhajtja, sőt megvetné. Nyugodtan folytatom mindennapi teendőimet, de koronkint homályos sugalmak zaklattak, melyek folyvást ösztönöztek, hogy menjek el Thornfieldből; önkénytelenül újabb hirdetések szerkesztéséről gondolkoztam és új állomás elnyerésének eshetőségeit latolgattam; nem tartottam szükségesnek elfojtani e gondolatokat; hadd érlelődjenek és gyümölcsözzenek, ha lehetséges. Rochester úr már csaknem két hét óta távol volt, midőn a postán egy levél érkezett Fairfaxné asszonyság számára. — Az ur írása, mondá a jó nénike, a mint reá pillantott. Most, úgy hiszem, meg fogjuk tudni, várjon várhatjuk-e őt vagy nem. Mialatt a pecsétet feltörte s a levelet átolvasta, a reggeliző asztalhoz mentem, meginni kávémat, mely igen forró volt és ennek tulajdonitám, hogy arczomat egyszerre lángoló pir lepte el. Azt azonban nem láttam czélszerűnek birálgatni, hogy miért remegett a kezem és miért töltöttem ki csészém tartalmának felét a tábclára. — No, mondá Fairfaxné asszonyság, ki még mindig szemüvege előtt tartotta a levelet; néha azt hiszem, hogy nagyon is nyugalmas életet élünk, de ha nem csalódom, legközelebb eléggé zajos lesz a ház, legalább egy időre. Mielőtt bővebb magyarázatot mertem volna kérni, megkötöttem Adéle kötényének szalagát, mely véletlenül fel volt oldozva; miután egy darab kalácsot adtam neki és még egyszer megtörtöm csészéjét tejjel, egészen közönyös hangon kérdem: — Nemde, Rochester úr nem tér vissza egyhamar ? — Sőt igen — amint írja, három nap múlva, vagyis legközelebbi csütörtökön, mégpedig nem egyedül. Nem tudom hány vendéget hoz magával, de utasításul adja, hogy a legszebb szobákat berendezzem, a könyvtárt és a társalgó termeket kitisztogattassam; szakácsokat hozassak Millcoteból, vagy ahol épen találok, a hölgyek magukkal hozzák komornáikat és az urak inasaikat; e szerint a ház jóformán tele lesz. Fairfaxné asszonyság gyorsan megitta kávéját és sietett megkezdeni nagymérvű működését. A következő három napon, mint előre megjósolt, elég dolgunk volt. Én azt hittem, hogy Thornfield valamennyi szobája rendkívül tiszta és díszes volt, de úgy látszott, csalódtam. Három napszámosné lett felfogadva, soha életemben, sem ezelőtt, sem azután nem láttam annyi súrolást, kefélést, képtisztogatást, függönymosást, tükör és csillárfényesítést, tüzelést a hálószobákban, ágyruha és derékalj szellőztetést. Adélé egészen nekiszéle- sedve szaladgált e zűrzavar közt; a vendégek elfogadására történő előkészületek és megérkezésük reménye, teljesen felizgatta őt. Azt akarta, hogy Sophie tartson szemlét „toilettjei“ felett, a mint szoknyáit nevezé és frissítse fel a régiebbeket, szellőztesse ki és szedje rendbe az újakat. Ő nem tett egyebet, mint folyvást a vendégszobákban sürgölődött, le és felugrált az ágyakon, heverészett a derékaljakon és a magasra felhalmozott vánkosokon, melyek átmelegedés végett a kandallókban égő óriási tűz elé voltak lerakva. A tanulási kötelezettség alól fel volt mentve. Fairfaxné asszonyság az én szolgálataimat is igénybe vette, ennélfogva egész nap az éléskamrában voltam és segítettem neki és a szakácsnénak,vagyis inkább hátráltattam mindkettőjöket) nagy buzgalommal iparkodván megtanulni, mikép kell sajtos pástétomokat és franczia süteményeket készíteni, vadhúst felszeletelni és dessert-tálakat felékesíteni. A társaságot csütörtökön délutánra vártuk, a hat órai ebédre. Eközben nem volt időm ábrándképekkel foglalkozni és azt hiszem, én oly tevékeny és vidám voltam, mint a többiek — Adéle kivételével. Azonban derültségem koronkint mégis félbeszakadt és önkénytelenül vissza lettem mintegy erőszakosan űzve a kételyek, balsejtelmek és sötét gondolatok régióiba. Olyankor történt ez, midőn véletlenül kinyitni láttam a harmadik emeletre vezető lépcső ajtaját és annak küszöbén megjelent Grace Poole alakja, fehér fejkötőjével, fehér kötényével és kendőjével; midőn végigmenni láttam a folyosón csaknem nesztelen lépteivel midőn megpillantam, amint be-betekintett a nagy, rendetlenségben levő vendégszobákba és talán egyegy szót mondott a napszámosnőknek, hogyan kell a rezet fényesíteni, vagy a márvány kandallót tisztítani vagy a papír falszőnyegről a szenyfoltokat elenyésztetni—s ezzel tovább ment. Ilyen módon naponként egyszer lement a konyhába, megette ebédjét, egy középnagyságú pipát kiszitt a tűzhely mellett, aztán visszatért komor, magános odújába, vigasztalásul magával vivén sörös kancsóját.A nap huszonnégy órá-ja közül csak egyetlen egyet töltött a többi cseléd társaságában ; a nap többi részében a második emelet valamelyik alacsony és tölgyfadeszkával kifalazott szo ;bájában tartózkodott: itt ült ő és varrt — és valószi-jűlleg kísértetiesen kaczagot is magában, — egyedül és elhagyatva mint valamely fogoly a börtönben. Az volt az egészben a legkülönösebb, hogy kívülem senki se méltatta figyelemre különös szokásait és senki se csodálkozott rajta ; nem beszéltek szolgálati viszonyairól, nem sajnálták magánossága miatt. Egy ízben véletlenül meghallottam Leah és az egyik napszámosné párbeszédét, mely- nek tárgya Grace volt. Leah mondott valamit a mit nem értettem s erre a napszámosné igy szólt: — Úgy hiszem jó fizetést kap. — Oh! igen! viszonzá Leah, bárcsak én kapnék annyit; nem mintha okom volna panaszkodni, — a thornfieldi uraság nem fukar, de az én fizetésem kevesebb mint egy ötödrésze annak, amit Poole asszony kap. De aztán félre is rakja a pénzét, minden évnegyedben elmegy a millcotei bankba. Egy cseppet sem csodálkoznám, ha már annyit tett volna félre, amennyiből kényelmesen elérhetné, ha oda akarná hagyni szolgálatát, de úgy hiszem nagyon megszokta már helyét, és aztán még alig van negyven éves, e mellett erős és mindenféle szolgálatra alkalmas. Nagyon is korán lenne még, felhagynia a munkával. — Én is igen jó cselédnek tartom, mondá a napszámosné. Ak ! senki se érti jobban teendőit, mint ő, viszonzá Leah nyomatékkal, és bizony nem mindenki vállalná el szolgálatát még egyszer oly nagy bérért sem. — De nem ám! volt a válasz. Nem tudom várjon az uraság — A napszámosné még tovább folytatta volna megjegyzéseit, de Leah ekkor megfordult, észrevette jelenlétemet és azonnal intett neki, hogy hallgasson el.. — Ő nem tudja? kérdé suttogva a napszámosnő. Leah tagadólag intett, s ezzel a párbeszéd félbeszakadt. Az egészből csupán annyit értettem meg, hogy Thorngeldben valamely titok létezik, melynek ismeretéből én szándékosan ki voltam zárva. Végre felvirradt a csütörtök: a megelőző estén minden munka el lett végezve; a szőnyegeket lerakták a padlóra, a függönyöket elrendezték, az ágyneműt felhúzták, az öltöző asztalokat felszerelték, a bútort kiporozták, s az edényekbe friss virágokat raktak; mind a vendégszobák, mind a termek oly lakályosan néztek ki, amennyire azt emberi kéz munkája létesíthette. Az előcsarnok is ki volt tisztítva, a nagy tölgyfa-órát, valamint a lépcsőket és a lépcsőpárkányt tükörfényesre kicsiszolták; az ebédlő terem asztalain fénylett a sok ezüstnemű, a társalgóteremben és a bondokban minden szöglet fel volt díszítve délövi növényekkel. Bekövetkezett a délután. Fairfaxné asszonyság, felölte legszebbik fekete selyem ruháját, keztyüit és feltűzte arany óráját, mert az ő hivatása volt, elfogadni a társaságot, szobáikba kisérni a hölgyeket stb. Adéla is erőnek erejével fel akart öltözni, ámbár véleményem szerint nagyon kilátása volt, hogy mindjárt a legelső napon bemutatják a társaságnak. Azonban nem akarván elrontani örömét, megengedtem Sophienak, hogy felöltöztesse mousselin ruhájába. Én részemről feleslegesnek tartottam az öltözést, mert bizonyos voltam benne, hogy nem fognak előhívni a tanszoba szentélyéből, mert valóban szentélylyé lett ez előttem —„biztos menhely az izgatottság napjaiban.“ Enyhe, derült tavaszi nap volt, egyike azon napoknak, melyek márczius végén vagy ápril elején felvirradnak a nyár előhírnökei gyanánt. Az idő alkonyat felé közelgett, de még az est is meleg volt és én munkám mellett ültem a szoba nyitott ablakában. — Már késő lesz, mondá Fairfaxné asszonyság, teljes díszben belépve. Örülök, hogy az ebédet egy órával későbbre rendeltem, mint Rochester úr kívánta, mert már hat óra elmúlt. Leküldtem Johnt a kapuhoz, megnézni, hogy nem látszik-e még valami az országúton; onnét messzire lehet látni Millcote felé.* Ezzel az ablakhoz jött. — Itt van, monná kihajolva. Nos John, mi újság? — Jönnek volt a válasz. Tíz percz alatt itt lesznek. Adéla a másik ablakhoz rohant, én is odamentem és óvatosságból a függöny mögé húzódtam, úgy hogy mindent láthattam a nélkül, hogy engem valami láthatott volna. A véres könyv. A diplomatiai okmánygyűjtemények és a női naplók egyben hasonlítanak egymáshoz; mentől üresebbek, annál jobbak. Egy kalandos diplomata és egy divathölgy évkönyve valóságos bőségszaru, melyből csak úgy ömlik a sok pikáns légyott, párbaj, s egyéb érzékcsiklandozó jelenet. Az korán sem zavarja őket, hogy talán a nemetközi láthatár égszínkék és néma, mint a parancsolat; mert hát a Grammont-féle sületlenség és a Beust-féle csapodárság mindig bele tudja magát az érdekes állapotok tömkelegébe szőni. Itt miként a magánéletben szerfelett könnyű epedő kacsintgatások, titkos sürgönyökben folyt ömlengések által a féltékenység apró ördögeit felidézni, s a népek édeni nyugalmát holmi jegyzékváltásnak nevezett kofálkodási viszketeggel megzavarni. Kis adag szerencse, s még elismerés is koszoruzza a kotnyeleskedő diplomatát, kivált ha elmeszikrázásnak okmánygyüjteménye hamis színpadi világítással, győzelmi jelmezben tünteti fel az exelenciát. ÖrUlunkrajta, hagy Ablidowszan minden szellemdússága mellett is, kevés a kalandszomj. A vörös könyv jó, mert üres, legalább abban az értelemben, amint az ürességet kápráztató után kapkodó politikai világ szokta értelmezni. Semmi különös bonyodalmak, melyekben a szerző hősiességre törekednék, és tehetségét fittogtatná. Üzleti egyhangúság vonul végig az egész vörös könyvön, minden regényes irály, vagy jelenetszínezés nélkül. Megtudjuk belőle, hogy a Laurion-kérdésben melyre az okmányok első része vonatkozik, a monarchia anélkül, hogy tolakodóvá válandott,a fa kibékítés egyszerű szerepében fáradozott. Átcsap innen a franczia kereskedelmi szerződés ügyében megindított alkudozásra, szintén szárazon, mint a tárgy természete különben is magával hozza; s végre záradékul egy kis vígjátéki elem a diplomatiai komolyság ecsetjével a papírra vetve, hogy a ki végigásitozott az egész tartalmán, itt a szórakozásban némi kárpótlást nyerjen. Vonatkozik pedig e rész az osztrák-magyar követségnek a persa sah általi fogadtatására, fűszerezve a keleti udvarok sok etiquette-bohórágaival, melyeken még az európai udvarok is elmosolyognak, bár a sallang itt is uralkodik a lényeg fölött. Mindez csúnyául prózai ugyan e diplomatics szempontból, de annál költőibb a népekre nézve, mert a béke szelleme lengi át. Anélkül, hogy e politikai csendet tisztán és kizárólag Andrásynak érdeméül jegyeznék fel, egy tényt azonban hazánkfiának élettörténetéből még az irigység foga sem rághat le, és ez, hogy az európai béke zavartalanabb jövőnek soha sem nézhet elébe, mint az ő vékony dongája vörös könyveinek idényében. A diplomatiát eddig a cselszövények és torzsalkodások művészetének tartották, de a világ csak nyerni fog vele, ha ezentúl a béke magasabb művészetévé alakul. A delegátió tagjai között ma délelőtt kiosztott vereskönyv 104 lapon 64 okmányt tartalmaz, többnyire franczia nyelven. Az okmányok kizárólag e három kérdéssel foglalkoznak: a Laurion-ügy; a követküldés Perzsiába és a Francziaországgal kötött kereskedelmi szerződés. Az első 43, a második 12 és a harmadik okmányra a terjedt. A Laurianügyre vonatkozó okmányoknagyobb része most már természetesen elavult, de mégis az tűnik ki belőlük, hogy az osztrák — magyar kormány békéltető közbelépése már 1872 tavaszán vette kezdetét. Az ügy megoldását Pottenburg bárónak Andrássy grófhoz intézet eme sürgönye jelzi. 5. Andrássy gróf Pottenburg báróhoz. Bécs 1872 decz. 19. (Kivonat.) A franczia és olasz kormányok, kik ismerik felséges urunk barátságos érzelmeit, valamint az osztrák-magyar és görög kormányok közt fenálló kitűnő viszonyaidat s efölött számítanak azon részrehajlatlan szellemre, melyet mi a nemzetközi viszonyokban életbe léptetni iparkodunk, megbízták bécsi követeiket, hogy kérjék ki a csász. és kir. kormány közbejárását a Görögországgal fennálló vitás kérdésben. A két fél közt fenforgó nézeteltérések olyanok, hogy a különböző hatalmak lemondottak a hivatalos közvetítés minden lehetőségéről. Én magam is megvallom, hogy nem éreztem hivatva magamat, azt tanácsolni ő felségének, hogy engemet a közbenjárással meghatalmazzon. Mindamellett nem utasítottuk el egészen a hozzánk intézett felhívást, mert midőn a franczia és olasz kormányok minden viszony megszakításával fenyegettek, a görög kormány minden engedékenysége lealázó lett volna reá nézve, míg ha közbejárásunkra intéztetik el az ügy, az egész más színezetet nyers önkéntes kiegyenlítésnek tekinthető. Ez azon ok, melyből ő csász. és kir. felsége megbízott engemet, hogy egy javaslattal lépjek fel, mely kiszabadítsa a görög kormányt nehéz helyzetéből. Mi magát a kérdést illeti, én tökéletesen úgy hiszem, hogy a görög kormánynak joga van követelni, miszerint ugye a Roux-Serpiers társasággal nemzeti törvényszékek által tárgyaltassék. De más részről Franczia és Olaszország igen jogosan igényelhetik, hogy miután a görög kormányt ez ügyet a törvényhozási és diplomatiai téré terelte s a törvényszerű út, mint teljesen marta mellőztessék, így a görög kormány előtt nincs más mód, mint a választott bíróság vagy kiegyezés az engedélyezett társulattal. Én határozottan a választott bíróság eszméje mellett vagyok s javaslatot fogok tenni a görög kormánynak, jelöljön ki két vagy három hatalmasságot, melyek közöl Franczia- és Olaszország egyet békebiróul kérhessen fel s mely hatalmasság aztán vagy maga dönthet, vagy pedig egy bíróságra bizhatja az ügyet, mely bíróság tagjai azonban a három érdekelt hatalom alattvalói nem lehetnek. Ez alakot, vagy bármely mást elfogadni, természetesen a hellén kormány tetszésétől fog függeni. Szerintem csak az volna a lényeges, hogy a Laurion-kérdés egy harmadik, a három állam ügye iránt semmi speciális érdekkel nem bíró hatalmasság által döntessék el. Biztosítsa ön a király kormányát, hogy eljárásunkat kizárólag ezen mély érdekeltség vezérli, melylyel felséges urunk Görögország iránt, viseltetik. Közölje ön a hellen kabinettel az ide mellékelt javaslatot. Fogadja stb. Pottenburg báró erre mindent mozgásba hozott s decz. 28-án fogadáson volt a királynál és vele is közölte Andrássy gr. javaslatát. A király figyelemmel hallgatta, határozott választ egyelőre azonban nem adott. Három nap múlva találkozott Pottenburg Deligeorgis miniszterelnökkel, ki előbb kitérőleg válaszolt s a beszéd folyamában ellenszenvét fejezte ki a választott bíróság iránt. Hoszszas tanácskozások után jegyzőkönyvileg kívánta Pottenburg felvétetni a köztök folyt értekezéseket, mibe Deligeorgis beegyezett. Később tudatta Deligeorgis, hogy ő Németország, Anglia, Ausztria- Magyarország és Oroszországhoz kíván appellálni