Ellenőr, 1873. május (5. évfolyam, 100-125. szám)

1873-05-01 / 100. szám

Előfizetési árak Egén árra . . 80 firt. — kr. Évnegyedre . . 5 firt. — kr. Felém . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 a 80 a Egyes szám Aris 10 krajczár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nédor-ntoca 6. mat. Semak mm közlfink, ha nem tudják, kitől jön. — Kéziratok Grimmk idénín nem vállalkozunk. Minden értesítés e szerkesztőséghez tetézendő. Leniek csak bénnentesen fogadtatnak eL Megjelenik minden reggel, kivire hétfőn ■ finnepre következő napon A lapot illető reklamációk Légndi tettvérek irodájába (nádor-utcsa 6. 1.) intésesdők Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, néder-utcza 6. m*~ (LégrÁd) testvérek Irodájában). Az előfizetőn pénzek helyben éz vidékről Peat, bibkiaj atext 9. ml alá intésen dők. 100. szám. Budapest, csütörtök, május 1. 1873. V. évfolyam TÁVIRATOK. Pozsony, ápr. 30. A vágvölgyi vaspálya megnyitási ünnepélye kedvezően sikerült. Este a vendégek tiszteletére banquette adatott. Szlávy miniszterelnök toastja viharos tetszéssel fogadtatott Bécs, ápril 30. A „Presse“-nek Párisból távírják, hogy komolyan szó van miniszterválságról. Thiers Grévyt a kabinetbe való belépésre felszólította volna. — A nemzetgyűlés elnöke, Buffet, Thiersnek egy republikánus érzelmű, általa is aláirt adresset nyújtott át Voges megye köztanácsa részéről. — Bárodét ma kibocsátott nyilatkozatában kijelenté, hogy a kormányt támogatni akarja. Bécs, ápr. 30. A „Pressernek egy konstantinápolyi távirata jelenti, hogy a szultán Escad pasát Konstantinápolyba visszahívta volna. A porta Persiának azon tiltakozását, minélfogva a Törökországban megtelepedett perzsák a török törvénykezési eljárásnak vannakalárendelve, visszautassá. Bécs, ápr. 30. A dán koronaherczeg és a flandriai gróf ma valamennyi minisztert fogadák. Az oldenburgi nagyherczeg ma ide megérkezett. A német koronaherczeg és a koronaherczegasszony ma viszontlátogatást tettek a király és királynőnek, az udvari palotában. Bécs, ápr. 30. A helybeli franczia lap, a „Danube“ egy Párisból jött táviratot tesz közzé, mely jelenti, miszerint a kormány valószínűleg szombaton tudtára adandja az állandó bizottságnak, hogy Verdun kiürítése június 5 én fog végbemenni. Bécs, ápr. 30. A magyar delegátió elhatározá a hadügyi bizottság jelentését, mely a közkiállítás tartamára a bécsi helyőrségnek drágasági pótlékengedélyezést javasol kinyomatni. Az üzenetek egybevetése czéljából a tavali összeegyeztető hetes bizottság tagjai újólag megválasztottaknak jelentettek ki. A legközelebbi ülés bizonytalan. Bécs, ápr. 30. A reichsrath-delegatio budgetbizottsága letárgyalá a tengerészeti költségvetés rendkívüli szükségletét nagyobb részt a kormányjavaslattal megegyezőleg, valamint az 1871. évi zárszámadást. Belgrád, ápr. 30. A szerb-magyar vaspályacsatlakozás fölötti egyezség néhány nap múlva aláiratik. — Szerbiának évi adója legközelebb küldetik Konstantinápolyba. Prága, ápr. 30. A törvényszéki bizottság tagnap a „Politik“ szerkesztőségi helyiségeiben házmotozást tartott azon koholt távirat és levélváltás kézirata végett, melyet a „Politik“ a Skreischovsky- Ügyet illetőleg közzétett, subjectív eljárás hozatott be annak kimutatására, hogy ezen manoever a legteljesebb koholmányon alapult. Koller gr. helytartó Bécsbe utazott, hogy előmozdíltatását a császárnak megköszönje. New-York, április, 29. A modoc-indiánok Hawkednél megleptek egy kémlelő századot, melynek négy század segítségére jött, de sikertelenül, mert a katonák elfutottak, 19 közülök leöletett, 23 megsebesíttetett és számosan hiányoltatnak. Az oregon-indiánok mind ellenségesebb tartást tanúsítanak ; általános indián felkeléstől és mészárlásoktól tartanak. Bécs, április 30. (Zárlat.) Hitelrészvény 32.255 Angolosztr.285.75 Galicziai 223.50, Lombard 192, Államvasut 336, Trammvay 369, Rente 70.50, Hitelsorsjegy 181.— 1860. 102.75, Napoleon’dor 875—, 1864. 143.— Arany 520.Ezüst 107.85, frankfurt 92.10, London 109.—, Magyar sors. jegy —, Porosz pénzntalv. 163.50 Váltóbank 226 — Török sorsj. 72.75. Utolsó hr. — A nemzeti színházban tegnap este Jókai Mórnak „Könyves Kálmán “-ja került színre. Érdeket kölcsönzött az előadásnak azon körülmény, hogy a czímszerepben Paulai Ede volt színházi rendező lépett évek után most először a deszkákra, hogy ezentúl ismét, mint működő tag, folytassa pályáját. Játékán nagy műgond és tanulmány volt észrevehető, s az „egykor“ és „most“ között vont párhuzamban az utóbbi nyerné a pályadíjat. Volt egy-két kidomborított sikerült jelenete, a többi között a második felvonás párbaj jelenetében az alakítás alig hagyott valami kívánni valót. A felvonások közt több ízben tapsolták ki zajosan,és általában a fogadtatással meg lehet elégedve. Felekiné osztozott az est sikerében, különösen kimagasodott, midőn a koldusnő honvágyát rajzolta. Nagy Imre a nála már szokott modorban hadarta el szerepét, úgy hogy sokszor érthetetlen volt. — A Miklósy-színházban tegnap este egy újdonság került színre, mely hosszú ideig fenn fogja magát tartani. Egy franczia vígjáték ez, czíme: „Gaveaud, Minard és társa“, melyet a nem rég itt járt franczia társulat nagy tetszés közt adott s okos gondolat volt Miklósytól, hogy színpadja számára megszerezte. Számtalan mulattató jelenet váltakozik benne, élénk, gyors menettel, könnyed, szellemdús modorban. Egy levél mely „Gaveaud, Minard és társa úrhoz“ van czimezve, s melyben egy szerelemgyermek gondozására hivatik fel, a czég nem tudni, melyik tulajdonosa, képezi csomóját, központját a legmulatságosabb jeleneteknek, fordulatoknak, melyek a közönséget mindvégig fokozódó jóhangulatban tartották. Szigeti Imre kitünően személyesité Gaveaud t, sok humorral, nagy kedvvel; kár, hogy itt-ott hadart s arczjátékában néha túlzott. Hű alakot állított elő Breznai is Minard szerepében. Gaveaud három lányát Pifkó Lina, Szigeti Jolán és Follinus Hermin sok elevenséggel és szeretetreméltósággal adták, sok elismeretést érdemel Császárné is. Atalában a darab tetszett, s a repertoirnak nem utolsó darabja lesz. Bérlet 26. szám, Buda-Pest, csütörtök május 1. AZ álarctos bál. Nagy opera 5 felvonásban. Zenéjét szerzette Verdi. Kezdete 7 órakor. Budapest, ápril 30. — Az áprilió 27-én végbement választásoknak szükségképen fordulópontot kell jelezniük a franczia kormánypolitikában. A nemzetgyűlés összeülése óta történt pótválasztások eddig legnagyobb részben mindenkor a conservatív republikánusok sorait gyarapították, a múlt vasárnapon ellenben, egyetlen kerület kivételével, mindenütt a radikálisok győztek. Az összes választások közül legnagyobb elvi jelentőséggel bírt a párisi, e körül csoportosult a legtöbb érdek, a pártok összes erőfeszítése. Rémusat, a szabadelvű miniszter, daczára a novemberi kormányelnöki üzenet elvi álláspontjára helyezkedő programmjának, daczára a kormány erőlködéseinek, a mérsékelt köztársasági párt soraiban küzdő nagynevű hazafiak erkölcsi támogatásának és az utóbbi események folytán befolyásában és népszerűségében annyira emelkedett Grévy nyilatkozatának, 40,000 szavazattal kevesebbet nyert mint Barodét, a lyoni ex-maire, kinek egyénisége Párisban egészen ismeretlen. A múlt vasárnapi párisi választás plebiscitum volt a szó teljes értelmében, melynél egy ismeretlen név által képviselt elv diadalra juttatásával elítélte a párisi választások nagy többsége a kormány kétértelmű politikáját. Hibát hibára halmozott Thiers kormánya az utóbbi hónapokban. A közvélemény ellenére engedő féktelenkedni a nemzetgyűlés kormányellenes majoritását; az elnökválasztás alkalmával a legügyetlenebb módon megcsalatni engedte magát egyik tagja, a belügyminiszter által; a lyoni kérdésben kíméletlenül megsértette az ellenzék nagy többségét és pedig oly modorban, mely egyfelől a legjobbb akarattal se mondható tisztességesnek, másfelől pedig igen élénk színekben tünteti fel saját ingatagságát és határozatlanságát. Végre pedig — meglehetősen elkésve — és a siker biztos reménye nélkül felléptette egyik tagját Párisban jelöltül s ez által a radikálisok győzelmét egyértelművé tette saját érzékeny vezérségével és a választási küzdelmek végnapjaiban oly hangot engedett meg a közvetlen befolyása alatt álló lapoknak, mely a pártok közt a legnagyobb mértékben fokozta az elkeseredést és mely most a választások után igen nehézzé fogja tenni a közeledést a pártok szabadelvű árnyalatai közt. „Barodet megválasztása veszélyezteti a köztársaság fennmaradását.“ „Aki a forradalmat, a petróleumot kívánja, ám szavazzon Barodetre!“ Ilyen, s ehhez hasonló nyilatkozatok a kormányhoz közel álló lapok részéről oly veszélyes fegyverek, melyekkel csak a legvastagabb tapintatlanság élhet melyeknek használatát a politikai tapintat legkezdetlegesebb szabályai tiltják. A siker esetén még el lehetett volna simítani mindezen baklövéseket; erélyes, határozott politika a kormány, és merész fellépés Rémusat gróf részéről, csakhamar elfeledtette volna az ügyetlen barátok túlbuzgó heveskedését de vájjon mikép fog most Thiers úr közeledni azokhoz, kiket journalistái a legundokabb hazaellenes bűnökkel vádoltak? Pedig Thiers ép úgy, mint a köztársasági eszme, csakis az ellenzéki árnyalatok egyesülésére, kiengesztelődésére és együttműködésére támaszkodhatok, ha békés utón akarja megalapítani uralmát a semmiféle eszköztől vissza nem riadó monarchikus töredékek közepette, melyek a legutóbbi napokban is elárulták legtitkosabb czéljaikat oly szenvedélyességgel és eszélytelenséggel, hogy legbuzgóbb párthíveiktől is keserű szemrehányásokat kellett hallaniok. A következmény megmutatta, hogy az utóbbiaknak volt igazuk. A legitimisták és bonapartisták, XVTIL Lajos és I. Napóleon párthíveinek utódai egyesültek egy monarchikus jelölt felállítására. Tetszett nekik számszerint megismertetni, megszámláltatni magukat, és kitűnt, hogy mennyiségre nézve úgy állnak a köztársaság híveihez, mintegy a tizenkettőhöz. Az eredmény lesújtó — sőt ennél is több — nevetséges egyrészt, de mindenesetre gondolkozóba ejtheti az illetőket, hogy a bonapartisták már most nem egészen 3 évvel Sedan után nyíltan mernek fellépni Párisban. A legújabb tudósítások szerint azonban a közeledést Thiersre nézve épen azok iparkodnak könnyűvé tenni, kiktől eddig az úgynevezett „nagyképű“ komoly politikusok, különös kedvteléssel szoktak megtagadni mindennemű politikai tapintatot. Gambetta és a szélső árnyalatok vezetői személyesen kijelenték a választás megtörténte után bizalmukat és ragaszkodásukat a kormányelnöknek s egyúttal kinyilatkoztatták, hogy Barodét megválasztása teljességgel nem a kormány, hanem egyenesen a versaillesi nemzetgyűlés többsége ellen irányzott tüntetés. Ennek bizonyításául, megbízható tudósítások szerint lépések történtek arra nézve, hogy Rémusat gróf Lyonban egyhangúlag megválasztassék. Az összekötő pont, melyen az egymás-t tól, egy pillanatra elhidegült szabadelvű elemek találkozhatnak, meg van tehát találva, és az eddigi események csakugyan a mellett szólnak, hogy a radikálisok fentebb jelzett nyilatkozata őszinte, ők, valamint a franczia közvélemény túlnyomó része a jelen pillanatban Thiers személyében látják legnagyobb biztosítékát a köztársasági eszme megizmosodásának, a hírneves államférfi, ki a legválságosabb, legkétségbeesettebb pillanatokban állt az ügyek élére, egyes szellemi tulajdonainál fogva a nemzet nagy többségének és mondhatni, egész Európának tiszteletét s az általa kivivottt eredményeknél fogva a közelismerést bírja. Thiers megbuktatása e perczben annyi volna, mint zárt kaput nyitni a forradalomnak, az anarchiának, a legvérengzőbb polgári háborúnak, melynek vége nem lehetne egyéb, mint Francziaország végkimerülése. De másrészt lehetetlen, hogy az ápril 27-ki választások ne mutatták volna Thiers előtt egész veszélyességében azon örvényt, mely felé a kormányt szédítő sebességgel hajtja ingadozó politikája. A versaillesi nemzetgyűlés nem hű képviselete Francziaország közvéleményének. A nemzet igyekszik ezt bebizonyítani, valahányszor alkalma nyílik reá. Nem csupán Párisról, hanem általában az egész országról el lehet mondani, hogy a monarchisták oly számszerinti arányban állanak a köztársaságiakhoz, mint a 10-hez. A franczia nemzet nem tartozik azon népek közé, mely sokáig eltűrte, hogy az egy-tizedrész zsarnokoskodjék a kilencz-tizedrész felett. Thiers azonosította magát a köztársaság eszméjével, ha tehát mindjárt azt hinné is, hogy a radikálisok személye ellen törnek, nem lehet nehéz reá nézve a választás azok közt, kiket csupán személyes ellenségeinek tart és azok közt, kikről tudja, hogy nem csupán személyét akarják eltenni láb alól, hanem meg akarják buktatni azon elvet is, melyet ő ma Francziaország egyedüli biztosítékául tekint és melynek fentartásáért hosszas államférfim tapasztalatának és nagy szellemének minden fegyvereivel küzd. Ismételjük tehát, hogy a választás reá nézve nem lehet nehéz, de választania kell gyorsan, mert saját hazájának történelme ujjmutatásul szolgálhat arra, hogy a türelem nem kiváló erényök a francziáknak, és hogy a legközelebbi napokban nem remélt vereséget szenvedett balancélrozó politika máról holnapra oly vihart idézhet elő, melynek végeredménye beláthatlan ugyan, de melynek mindenesetre legelső teendője lenne, elseperni Thierst mérsékelt irányú kormányával együtt a politikai színpadról. NEMZETI SZÍNHÁZ. Nekünk minderre csupán az a megjegyzésünk, hogy még nem nőtt meg az a fa, melyen oly miniszter teremjen, ki két állam akaratával szemben mindenáron a magáét erőszakolja keresztül, s ha megnőtt, gondoskodni fogunk, hogy az égig ne nőjön. Német lapokban olvassuk, hogy valami Balázs Géza egy bécsi hírlapírók által rendezett lakomán mintáz „Ellenőr“ képviselője toastírozott. Mi a nevezett urat nem biztuk meg képviselésünkkel. Az Ellenőrnek van Bécsben hónapok óta rendes levelezője (J. S.), ki ezentúl is tudósítani fogja a politikai és társadalmi eseményekről, s igen természetesen a közkiállításról is. Ha tehát Balázs Géza csakugyan, mint az Ellenőr képviselője szerepelt, úgy visszaélést követett el, s eljárása komoly megrovást érdemel. Legkevésbé bízhattuk pedig azzal meg, hogy a mi nevünkben vagy a magyar journalistika nevében üdvözölje a bécsi hírlapírókat, üdvözölje abban a pillanatban, midőn a legnagyobb bécsi lap három-négy nappal a közkiállítás megnyitása előtt, melyen Magyarország élénk részt vesz, azzal fejezi ki elismerését, hogy legfontosabb iparágunkat kisegíteni és a külföld előtt hitelünket ez irányban is megrontani törekszik. Ily körülmények között semmi okunk sincs a közkiállítás megnyitásának napjáról valami nagy melegséggel emlékezni. Néhány hét óta különösen ellenséges indulatot tapasztalunk a bécsi journalistika részéről minden irányban, ami magyar. Mit várhatunk a közkiállítástól, ha a bécsi lapok felküldött iparczikkeinket szidalmazni fogják? Sokat különben sem vártunk, de ily eljárás mellett a kiállításra fordított költséget egyenesen kidobott pénznek kezdjük tartani. A bécsi journalistika rég megszűnt előttünk tisztességes lenni, s így resz szolgálatot tett nekünk az, ki ezt a journalistikát a mi nevünkben tisztelte. Egyébiránt intézkedtünk, hogy ez a B. G. a visszaélést tovább ne folytathassa. — A májusi honvéd előléptetésekre vonatkozó előterjesztések, mint a „Pester Lloyd“ értesül, ő felsége által már jóváhagyattak. Ezen előterjesztésekben a régibb szolgálatú honvédtisztek, valamint a törekvő ifjabb nemzedék is kellő figyelemben részesült. Az utóbbiak érdekében ezúttal nem lesz hadnagyi előléptetés. Ezen állomások között most 80 üresedés van, amely szám körülbelül megfelelő a Ludoviceumban a hadtanfolyamot hallgató, de a vizsgálatokat csak augusztusban leteendő legjobb képességű tiszti aspiránsok számával. Az előléptetés esetén ezeket mind mellőzni kellett volna és pedig olyanok kedvéért, kik rangban utánuk következnek, a vizsgálatot korábban tették le, de több tekintetben csekélyebb mérvű vizsgálatot állottak ki annál, mely most a Ludoviceumban követeltetik, Így tehát a hadnagyi állomásokba történő előléptetések nem fognak a ludoviceumi augusztusi vizsgálatot és az őszi hadgyakorlatok előtt eszközöltetni. (…) A Skene féle szerződésre ma viradt fel az előre rettegett végzetes nap. A magyar delegátió ugyanis ma vette érdemleges tárgyalás alá ez annyi keserű panaszra és éles tollharczra okot szolgáltató botrányos ügyet. A társulat zsoldjában álló bécsi lapok arczátlansága ez alkalomból túlcsap minden észkorlátot. Még a mind szellemére mind betűjére tökéletesen világos törvénybe is belekapaszkodnak, és ki akarják azt forgatni józan értelméből, hogy a busásan fizető ördögnek gyertyát gyújtsanak. Miután a halálnál is biztosabb az, hogy a szerződés közös szavazás által elbukik, a fuldoklás öntudatlan lélekállapota azon merész ötletre ragadta őket, hogy hiszen az 1867-ik évi 12. t. sz. csupán a budgetkérdésekben engedi meg a közös szavazást, s igy a Skeneféle szerződésnél ilyennek helye nincs. Mennyire malitiosus és merőben indokolatlan ez észjárás, szó szerint igtatjuk ide a közösügyi törvénynek illető szakaszait. 34. §. A két bizottság egymással együttes ülésben nem tanácskozhatik, hanem mindenik írásban közli nézeteit és határozatait a másikkal, s írott üzenetek által igyekeznek véleménykülönbség esetében egymást fövilágosítani. Ezen üzeneteket mindenik bizottság saját nyelvén készítendi el, oda mellékelve a hiteles fordítást is. 35. §. Ha ezen írásbeli üzenetek által nem sikerülne a két bizottságnak véleményét egyesíteni, akkor a két bizottság együttes ülést tartana, de egyedül csak egyszerű szavazás végett. A törvénynek tehát még egy árva betűje sem vonatkozik kizárólag a budgetre, hanem tökéletetesen correct és világos szövegezéssel a delegátió jogkörébe vágó ügyekről szól. S nem hogy e tekintetben egyetlen egy szakasz, egyetlen egy sor az egész törvényben mákszemnyi rést sem melyen keresztül lehetne törtetni. De a „N. fr. Pr.“ őrjöngésében még nagyobb szélsőségekre vetemedik. Arra lovalja Kuhn hadügyminisztert, hogy még a közös szavazás által megbuktatott szerződést se ejtse el, hanem a határozat daczára tartsa tovább is érvényben, mert, úgymond, a magyaroknak ez esetben úgy sem maradna egyéb eszköz hátra, czéljuk elérésére, mint a legközelebbi alkalom — megtagadni a hadügyi budgetet. Ezeknek a jó madaraknak tehát alkotmányosság, törvény, felelősség mind csak addig szent, mig hitvány érdekeiket bántatlanul hajhászhatják a népek vagyonának rovására. Mihelyt zsebmetszési foglalatosságukkal kiteszik szűrüket az ajtón, izgatnak törvényszegésre, az alkotmányosság kijátszására mindenre a világon. A magyar delegatióból. E sorokból az derül ki, hogy Szapáry Gyula gróf sincs tisztában miniszteri állásának természete fölött. Eszközeiben szintoly kevéssé válogatós, mint szomorú emlékű elődei. Pedig szereplésükben, egy tanulékonysági hajlammal megáldott utód számára, az okulásnak bőséges anyaga volt egybehalmozva. Hogy parlamenti és miniszteri élete az ekkép támadt benyomás által, nem fog nyerni sem erőben, sem szívósságban, annál kevésbé szépségben, arról biztosíthatja őt az „Ellenőr“, de biztosíthatja elvbarátainak ama lelkiismeretesebb része is,mely undorral fordul el a ma 11 választások demoralizáló jellegétől és a választási jognak szeplő 11enségét, s ezzel együtt a társadalom-politikai erkölcsöknek tisztaságát megőrizni. Lónyay bukása óta az ország elsőrendű érdekének vallja. Nemcsak a mélyen megingatott politikai morál helyreállításának országos érdeke, hanem a képviselői állás méltósága és tekintélye is megkívánja, hogy a divatos egykedvűséggel űzött corruptionális választási rendszernek valahára feje vezessék. A javulási vágy e részben megvan széles e hazában mindenütt, pártkülönbség nélkül. Ám úgy látszik a közvélemény e hangulatától és a belügyi tárcza viselője sánczolta el lát- és hallérzékeit. Szapáry Gyula gróf ismét megerősítette a többszörös tapasztalatok által igazolt azon hiedelmet, hogy a belügyminiszteri tárcza élén a emberekből kihal az államférfiúi tapintat, ott sem nem tanulnak, sem nem felednek. Mi nem korteskedési adtust vártunk belügyminiszteri ténykedésének első életjele gyanánt, hanem vártuk administrationális tehetségének egy mesterművét. Jó ministerre és nem jó kortesre volt szükségünk. Ez utóbbi fajtából volt már untig részünk, szeretnénk, már csak a változatosság kedvéért amolyan példányt is, mert az „ázsiai állapotokat“ sokáig megtűrnünk többé nem lehet, nem szabad. „Peccabatur intra muros et extra“ rebegték Sennyey után csendes áhítattal az országgyűlésen, anélkül, hogy e bűnbánatnak javító hatását észleltük volna a gyakorlati életben. Pedig most is csak az abádi kerület jobboldali vezérférfiainak öntudatos hazafiságától függ, hogy a képviselőválasztás alkotmányos tényénél a tisztességes eszközöket válaszszák és a corruptio métegyez ő befurakodásától kerületüket elreteszeljék. Midőn „a közös részt rejtő demoralisatio“ ellen közös cselekvésre szólítanák fel az abádi kerület jobbjait, nem tudjuk feltétlenül helyeselni ellenzéki elvtársaink azon határozatát, hogy a jelen választás alkalmával csak figyelő állást foglalnak, s az actióban részt nem vesznek. A választópolgároknak erkölcsi és hazafiús kötelességük jogaikat gyakorolni. Minden egyes szavazat billent a közvélemény mérlegén. Az, hogy az ellenpárt már az általános választások alatt compact többséget szerzett, lehangolhatja ugyan a kedélyeket, de nem ment fel senkit, hogy elvennek, ott és akkor, ahol és mikor lehet, saját szavazatával érvényt ne szerezzen. Még a physikai harcrokra sem a győzelem biztossága vezérli a feleket, hanem a becsület tekintetéből megteszik azt akkor is, midőn vereségük teljesen bizonyos, annál kevésbé szokás az elveknek küzd terén, hol utoljára is az erkölcsi győzelem nem mindig a győztesé, csupán kilátásban levő többség esetén kisérleni meg a mérkőzést. . Az alkotmányosság mintaföldjén Angliában. Az 1871 -ki határőrvidéki tulkiadás ugyanis 486.628 frt és 9 krt teszen. Támadt pedig ezen kiadási többlet az 1871. julius 1 -jén föloszlatott két varasdi ezredhez tartozó csapatok fentartásának költségeiből a katonai kincstárt megillető adókban beállott hátralékok folytán; továbbá az ogulini határőrezredi kerületben kitört lázadás elfojtása költségeiből és végre a még nem polgárosított ezredek kerületeire fordított különnemű oly kiadásokból, melyek minden kétségen fölül csakis a katonai kincstárt terhelik. A magyar delegatió az 1871. évi említett túlkiadásra hasonlókép megadja a felmentést. Az osztrák delegatió még bizottságilag sem tárgyalta az 1871-iki zárszámadást. Tényt nem mondhatunk tehát, de értesülésünk és az eddigi előzmények szerint előrelátható, hogy az osztrák delegatió egyelőre ragaszkodni fog korábbi álláspontjához, de van ok azon föltevésre is, hogy a magyar részről a fizetések fölemelésénél és néhány költségi tételnél tanúsítandó méltányosság fejében az osztrák delegatió föl fogja adni a ma túlkiadások iránt eddig elfoglalt ferde állását. Az abádi választókerület balpárti választói f. évi ápril 23-án, a közbejött viharos idő daczára is, a képviselői választási értekezletre számosan jelentek meg T.Abádon, miután a belügyérré lett és ennek következtében leköszönt jobboldali képviselő, gr. Szapáry Gyula e választókerületben ismét föllépett. A múlt és jelen választás közt még egy év sem telt el, a nagy áldozatokkal elejtett választókerületben, mely ezelőtt mindig hatpárti képviselőket küldött, a corruptio által felkorbácsolt kedélyek teljesen le sem csillapodván, ismét forrongásba hozattak. A közös részt rejtő demoralisatio ismét felütötte sötét alakját. Komolyan fontolóra vévén az értekezlet a helyzetet, miután meggyőződött arról, hogy ez időközi választáskor már egy többségben levő országgyűlési jobboldali párttal áll szemközt, mely irányát a jövő országgyűlésig alig változtatandja, — de különben is akaratját csak tetemes összeütközések árán érvényesitheti, eleven emlékezetében lévén a rimaszécsi, mohácsi, verbói stb. véres jelenetek, s az ezekre következett, az egyéni és politikai szabadságot sújtó eljárások, erősen meg lévén győződve arról, hogy a nem teljesíthető ígéretek s a nép vállaira rakott újabb terhek, a demoralisatió szomorú eredményei, utat fognak törni az öntudatra s erkölcsi erők is fognak járulni a közeljövő győzelméhez, elhatározta csak figyelő állást foglalni s ezúttal a választási actióban részt nem venni. A választókerület megbízásából: Bécs, ápril 29. A hadügyi albizottság ma délelőtt tartott ülésében Benedek altábornagy előterjeszté a hadfelszerelés ügyében kiküldött enquéte osztrák tagjainak különvéleményét Mayerhofer votumával együtt. Az albizottság hosszas tanácskozás után megállapodásra jutott a javaslatba hozandó határozat alapelveire nézve, melynek kidolgozásával Puszky Ágost bízatott meg. Az albizottság javaslata valószínűleg hétfőn fog csak a magyar delegatióban tárgyalás alá kerülni. Mikor fog a birodalmi tanács delegatiójában e kérdés napirendre kerülni, egyelőre beláthatatlan, sőt hire jár, hogy az ügy tárgyalása ott ez alkalommal elhalasztatni szándékoltatik. A magyar delegatió azonban el van határozva e kérdésnek ez uttali elintézésére. A határőrvidéki kérdés A delegátiók által a határőrvidéki kérdésben elfoglalt álláspontot illetőleg a „P. N.“ Bécsből egy közleményt kapott, melyet érdekesnek tartunk közleni : Az 1870. évi közös államháztartásról a múlt évi delegátiók elé terjesztett zárszámadás — mond a „II.“ közleménye — hadügyi költségek 18-ik czime: „katonai határőrvidék“ alatt 311.028 írt és 40 kr tulkiadást mutat ki. Ezen túlkiadás a határőrvidéki posta- és távirdaügyre, valamint a kikötői és tengerészeti egészségszolgálatra tett 264.649 frt 64 krnyi kiadásokkal és azonfölül egy 45.630 frt 13 krra rugó összeggel indokoltatik, mely a magyar kereskedelmi minisztériumnak a határőrvidéken 1869 és 1870 ben felállított ménlovakért fizettetett le. Ezen 1869—70-iki tulkiadás megítélésénél mindenek előtt megjegyzendő, hogy a magyar kereskedelmi minisztérium csak 1871. január 1-étől kezdve vette át a határőrvidéken a posta- és távirdaügy, valamint a kikötői és tengerészeti egészségügyi szolgálat kezelését. Ezen időpontig a határőrvidéknek úgy katonai, mint közigazgatási kiadásai ezen országrész saját bevételeiből és a mennyiben elégtelenek voltak, pótlólag a hadügyi kormányzat által, a mely alá minden tekintetben rendelve volt, fedeztettek. E pótlék 1869-ben 1.004.047 frtot tett, 1870-re azonban 200.000 frtra szállíttatott le. A fönn részletezett túlkiadást ezen körülmények eléggé megmagyarázzák és kitüntetik egyszersmind azt, hogy a magyar delegatió tavaly teljesen correct járt el, midőn e túlkiadásra nézve a hadügyminiszternek a fölmentést a maga részéről megadta. Az osztrák dlegatió azonban megtagadta a fölmentést, s az ügy akkor nyert ideiglenes megoldást, hogy a véghatározathozatalt akkorra halasztották a delegatiók, midőn az 1871 diki kezelési számadásokban már a múlt év folyamán észlelt határőrvidéki túlkiadások kerülendnek megítélés alá. A hadügyminiszter eddig — folytatja a Napló — különféle műveletekkel fedezte ezen túlkiadásokat, de ezeknek utoljára, akármely forrásból, de végleges fedezetet kell találniok.