Ellenőr, 1873. május (5. évfolyam, 100-125. szám)

1873-05-01 / 100. szám

Megjelenik minden reggel, kivire hétfőn ■ finnepre következő napon A lapot illető reeiam&dók Légiidj tettrérek irodájába (nádor-ntcsa 6. «.) intésesdők Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Bndapeeten, nédor-utcza O. m*~ (LégrAd) teetrérek Irodájában). A* előfizetőn pénzek helyben éz vidékről Peat, bilriaj atext 9. ml alá intésen dők. 100. szám. Budapest, csütörtök, május 1. 1873. V. évfolyam TÁVIRATOK. Pozsony, ápr. 30. A vágvölgyi vaspálya meg­nyitási ünnepélye kedvezően sikerült. Este a ven­dégek tiszteletére banquette adatott. Szlávy minisz­terelnök toastja viharos tetszéssel fogadtatott Bécs, ápril 30. A „Presse“-nek Párisból táv- irják, hogy komolyan szó van miniszter-válságról; Thiers Grévyt a kakinetbe való belépésre felszólította volna. — A nemzetgyűlés elnöke, Buffet, Thiersnek egy republikánus érzelmű, általa is aláirt adresset nyújtott át Voges-megye köztanácsa részéről. — Bárodét ma kibocsátott nyilatkozatában kijelenté, hogy a kormányt támogatni akarja. Bécs, ápr. 30. A „Pressernek egy konstan­tinápolyi távirata jelenti, hogy a szultán Escad pa­sát Konstantinápolyba visszahívta volna. A porta Persiának azon tiltakozását, minélfogva a Töiök- országban megtelepedett perzsák a török törvény­kezési eljárásnak vannak ^alárendelve, visszautassá. Bécs, ápr. 30. A dán koronaherczeg és a flandriai gróf ma valamennyi minisztert fogadák. Az oldenburgi nagyherczeg ma ide megérkezett. A német koronaherczeg é3 a korona-herczegasszony ma viszontlátogatást tettek a király és királynőnek, az udvari palotában. Bécs, ápr. 30. A helybeli franczia lap, a „Danube“ egy Párisból jött táviratot tesz közzé, mely jelenti, miszerint a kormány valószínűleg szombaton tudtára adandja az állandó bizottságnak, hogy Verdun kiürítése junius 5 én fog végbemenni. Bécs, ápr. 30. A magyar delegátio elhatározá a hadügyi bizottság jelentését, mely a közkiállitás tartamára a bécsi helyőrségnek drágasági pótlék­engedélyezést javasol kinyomatni. Az üzenetek egy­bevetése czéljából a tavali összeegyeztető hetes bi­zottság tagjai újólag megválasztottaknak jelentettek ki. — A legközelebbi ülés bizonytalan. Bécs, ápr. 30. A reichsrath-delegatio budget- bizottsága letárgyalá a tengerészeti költségvetés rendkívüli szükségletét nagyobb részt a kormány- javaslattal megegyezőleg, valamint az 1871. évi zárszámadást. Belgrád, apr. 30. A szerb-magyar vaspálya­csatlakozás fölötti egyezség nehány nap múlva alá- iratik. — Szerbiának évi adója legközelebb külde­tik Konstantinápolyba. Prága, ápr. 30. A törvényszéki bizottság tagnap a „Politik“ szerkesztőségi helyiségeiben ház­motozást tartott azon koholt távirat és levélváltás kézirata végett, melyet a „Politik“ a Skreischovsky- Ugyet illetőleg közzétett; subjectiv eljárás hoza­tott be annak kimutatására, hogy ezen manoever a legteljesebb koholmányon alapult. Koller gr. helytartó Bécsbe utazott, hogy előmozdiltatását a császárnak megköszönje. New-York, április, 29. A modoc-indiánok Haw- bednél megleptek egy kémlelő századot, melynek négy század segítségére jött, de sikertelenül, mert a katonák elfutottak, 19 közülök leöletett, 23 meg- sebesittetett és számosán hiányoltatnak. — Az ore- gon-indiánok mind-ellenségesebb tartást tanúsí­tanak ; általános indián felkeléstől és mészárlásoktól tartanak. Bécs, április 30. (Zárlat.) Hitelrészvény 32.255 Angol- osztr.285,75 Galicziai 223.50, Lombard 192, Allam-vasut 33 6—, Trammvay 369, Rente 70.50. Hitelsorsjegy 181.— 1860. 102.75, Napoleon’dor 875—, 1864. 143,— Arany 520.- Eztist 107.85, frankfurt 92.10, London 109.—, Magyar sors. jegy —, Porosz pénzntalv. 163,50 Váltóbank 226 — Tőrök sorsj. 72.75. Utolsó h i r. — A nemzeti színházban tegnap este Jókai Mórnak „Könyves Kálmán “-ja került színre. Érdeket kölcsönzött az előadásnak azon körülmény, hogy a czimszerepben Paulai Ede volt színházi rendező lépett évek után most először a deszkákra, hogy ezentúl ismét, mint működő tag, folytassa pá­lyáját, Játékán nagy műgond és tanulmány volt észrevehető, s az „egykor“ és „most“ között vont párhuzamban az utóbbi nyerné a pályadijat. Volt egy-két kidomborított sikerült jelenete, a többi kö­zött a második felvonás párbaj jelenetében az ala­kítás alig hagyott valami kívánni valót. A felvo­nások közt több'izben tapsolták ki zajosan,rs általában a fogadtatással meg lehet elégedve. Feleki né osztozott az est sikerében, különösen kimagasodott, midőn a koldusnő honvágyát rajzolta. Nagy Im­re a nála már szokott modorban hadarta el szere­pét, úgy hogy sokszor érthetetlen volt. — A Miklósy-szinházban tegnap este egy újdonság került színre, mely hosszú ideig fenn fogja magát tartani. Egy franczia vigjáték ez, czi- me: „Gaveaud, Minard és társa“, melyet a nem rég- itt járt franczia társulat nagy tetszés közt adott s okos gondolat volt Miklósytól, hogy szín­padja számára megszerezte. Számtalan mulattató jelenet váltakozik benne, élénk, gyors menettel, könnyed, szellemdus modorban. Egy levél mely „Gaveaud, Minard és társa úrhoz“ van czimezve, s melyben egy szerelemgyermek gondozására hiva- tik fel, a czég nem tudni, melyik tulajdonosa, ké­pezi csomóját, központját a legmulatságosabb jele­peteknek, fordulatoknak, melyek a közönséget mindvégig fokozódó jóhangulatban tartották. Szigeti Imre kitünően személyesité Gaveaud t, sok humor­ral, nagy kedvvel; kár, hogy itt-ott hadart s arcz- játékában néha túlzott. Hti alako1 állított elő Brez- nai is Minard szerepében. Gaveaud három lányát Pifkó Lina, Szigeti Jolán és Follinus Hermin sok elevenséggel és szeretetreméltósággal adták, sok elismeretést érdemel Császárné is. Atalában a da­rab tetszett, s a repertoirnak nem utolsó darabja lesz. ban. A nemzetgyűlés összeülése óta történt pótválasztások eddig legnagyobb részben mindenkor a conservativ republikánusok sorait gyarapították, a múlt vasárnapon el­lenben, egyetlen kerület kivételével, minde­nütt a radikálisok győztek. Az Ö3szes vá­lasztások közül legnagyobb elvi jelentőséggel birt a párisi, e körül csoportosult a legtöbb érdek, a pártok összes erőfeszítése. Rému- sat, a szabadelvű miniszter, daczára a no­vemberi kormányelnöki izenet elvi állás­pontjára helyezkedő programmjának, daczára a kormány erőlködéseinek, a mérsékelt köz- társasági párt soraiban küzdő nagynevű hazafiak erkölcsi támogatásának és az utóbbi események folytán befolyásában és népsze­rűségében annyira emelkedett Grévy nyi­latkozatának, 40,000 szavazattal kevesebbet nyert mint Bárodét, a lyoni ex-maire, kinek egyénisége Párisban egészen ismeretlen. A múlt vasárnapi párisi választás ple- biscitum volt a szó teljes értelmében, mely­nél egy ismeretlen név által képviselt elv diadalra juttatásával elitélte a párisi válasz­tások nagy többsége a kormány kétértelmű politikáját. Fibát hibára halmozott Thiers kormá­nya az utóbbi hónapokban. A közvélemény ellenére engedé féktelenkedni a nemzetgyű­lés kormányellenes majoritását; az elnök- választás alkalmával a legűgyetlenebb mó* dón megcsalatni engedte magát egyik tagja, a belügyminiszter által; a lyoni kérdésben kíméletlenül megsértette az ellenzék nagy többségét és pedig oly modorban, mely egy­felől a legjobbb akarattal se mondható tisztességesnek, más felől pedig igen élénk színekben tünteti fel saját ingatagságát és határozatlanságát. Végre pedig — meglehe­tősen elkésve — és a siker biztos reménye nélkül felléptette egyik tagját Párisban je­löltül s ez által a radikálisok győzelmét egyértelművé tette saját érzékeny vezérsé- gével és a választási küzdelmek végnapjai­ban oly hangot engedett meg a közvetlen befolyása alatt álló lapoknak, mely a pár tok közt a legnagyobb mértékben fokozta az elkeseredést és mely most a választások után igen nehézzé fogja tenni a közeledést a pártok szabadelvű árnyalatai közt. „Bárodét megválasztása veszélyezteti a köztársaság fennmaradását.“ „Aki a fórra dalmat, a petróleumot kívánja, ám szavaz­zon Barodetre!“ Ilyen, s ehhez hasonló nyi­latkozatok a kormányhoz közel álló lapok részéről oly veszélyes fegyverek, melyekkel csak a legvastagabb tapintatlanság élhet melyeknek használatát a politikai tapintat legkezdetlegesebb szabályai tiltják. A siker esetén még el lehetett volna simítani mind­ezen baklövéseket; erélyes, határozott poli­tika a kormány, és merész fellépés Rému sat gróf részéről, csakhamar elfeledtette volna az ügyetlen barátok túlbuzgó heveskedését de vájjon mikép fog most Thiers ur köze­ledni azokhoz, kiket journalistái a legundo­kabb hazaellenes bűnökkel vádoltak? Pedig Thiers ép úgy, mint a köztársasági eszme, csakis az ellenzéki árnyalatok egyesülésére, kiengesztelődésére és együttműködésére tá­maszkodhatok, ha békés utón akarja meg­alapítani uralmát a semmiféle eszköztől vissza nem riadó monarchikus törede'kek kö­zepette, melyek a legutóbbi napokban is elárulták legtitkosabb czéljaikat oly szenve­délyességgel és eszélytelenséggel, hogy leg­buzgóbb párthiveiktől is keserű szemrehá­nyásokat kellett hallaniok. A következ­mény megmutatta, hogy az utóbbiaknak volt igazuk. A legitimisták és bonapartis- 1 ták, XVTIL Lajos és I. Napoleon párthivei- nek utódai egyesültek egy monarchikus je­lölt felállítására. Tetszett nekik szám- szerint megismertetni, megszámláltatni magukat, és kitűnt, hogy mennyiségre nézve úgy állnak a köztársaság híveihez, mintegy a tizenkettőhöz. Az eredmény lesújtó — sőt ennél is több — nevetséges egy­részt, de mindenesetre gondolkozóba ejtheti az illetőket, hogy a bonapartisták már most nem egészen 3 évvel Sedan után nyíltan mernek fellépni Párisban. A legújabb tudósítások szerint azon­ban a közeledést Thiersre nézve épen azok iparkodnak könnyűvé tenni, kiktől eddig az úgynevezett „nagyképü“ komoly politiku­sok, különös kedvteléssel szoktak megtagad­ni mindennemű politikai tapintatot. Gam- betta és a szélső árnyalatok vezetői szemé­lyesen kijelenték a választás megtörténte után bizalmukat és ragaszkodásukat a kor­mányelnöknek s egyúttal kinyilatkoztatták, hogy Bárodét megválasztása teljességgel nem a kormány, hanem egyenesen a ver- saillesi nemzetgyűlés többsége ellen irány­zott tüntetés. Ennek bizonyításául, megbíz­ható tudósítások szerint lépések történtek arra nézve, hogy Rémusat gróf Lyonban egyhangúlag megválasztassék. Az összekötő pont, melyen az egymás- I tói, egy pillanatra elhidegült szabadelvű ' elemek találkozhatnak, meg van tehát ta­lálva, és az eddigi események csakugyan a mellett szólnak, hogy a radikálisok fen­tebb jelzett nyilatkozata őszinte, ők, vala­mint a franczia közvélemény túlnyomó ré­sze a jelen pillanatban Thiers személyében látják legnagyobb biztosítékát a köztársa­sági eszme megizmosodásának, a hírneves államférfi, ki a legválságosabb, legkótségbe- esettebb pillanatokban állt az ügyek élére, enyes szellemi tulajdonainál fogva a nem­zet nagy többségének és mondhatni, egész Európának tiszteletét s az általa kivivottt eredményeknél fogva a közelismerést bírja. Thiers megbuktatása e perczben annyi volna, mint tárt kappt nyitni a forrada­lomnak, az anarchiának, a legvérengzőbb polgári háborúnak, melynek vége nem le­hetne egyéb, mint Francziaország végkime­rülése. De másrészt lehetetlen, hogy az ápril 27-ki választások ne mutatták volna Thiers előtt egész veszélyességében azon örvényt, mely felé a kormányt szédítő se­bességgel hajtja ingadozó politikája. A versaillesi nemzetgyűlés nem hú kép- piselete Francziaország közvéleményének. A nemzet igyekszik ezt bebizonyítani, vala­hányszor alkalma nyílik reá. Nem csupán Párisról, hanem általában az egész ország­ról el lehet mondani, hogy a monarcbisták oly számszerinti arányban állanak a köztár­saságiakhoz, mint 1 a 10-hez. A franczia nemzet nem tartozik azon népek közé, mely sokáig eltűrje, hogy az egy-tizedrész zsar­nokoskodjék a kilen cz-tizedrész felett. Thiers azonosította magát a köztársaság eszméjé­vel, ha tehát mindjárt azt hinné is, hogy a radikálisok személye ellen törnek, nem lehet nehéz reá nézve a választás azok közt, kiket csupán személyes ellenségeinek tart és azok közt, kikről tudja, hogy nem csu­pán személyét akarják eltenni láb alól, hanem meg akarják buktatni azon elvet is, melyet ő ma Francziaország egyedüli biztosítékául tekint és melynek fentartásá- ért hosszas államférfim tapasztalatának és nagy szellemének minden fegyvereivel küzd. Ismételjük tehát, hogy a választás reá nézve nem lehet nehéz, de választania kell gyorsan, mert saját hazájának törté­nelme ujjmutatásul szolgálhat arra, hogy a türelem nem kiváló erényök a francziáknak, és hogy a legközelebbi napokban nem re­mélt vereséget szenvedett balanceirozó po­litika máról holnapra oly vihart idézhet elő, melynek végeredménye beláthatlan ugyan, de melynek mindenesetre legelső teendője lenne, elseperni Thierst mérsékelt irányú kormányával együtt a politikai színpadról. Nekünk minderre csupán az a megjegyzésünk, hogy még nem nőtt meg az a fa, melyen oly mi­niszter teremjen, ki két állam akaratával szemben mindenáron a magáét erőszakolja keresztül, s ha megnőtt, gondoskodni fogunk, hogy az égig ne nőjön. = Német lapokban olvassuk, hogy vala­mi Balázs Géza egy bécsi hirlapirók által ren­dezett lakomán mintáz „Ellenőr“ képviselője toas- tirozott. Mi a nevezett urat nem biztuk meg képvi­selésünkkel. Az Ellenőrnek van Bécsben hónapok óta rendes levelezője (J. S.), ki ezentúl is tudósi tani fogja a politikai és társadalmi eseményekről, s igen természetesen a közkiállitásról is. Ha tehát Balázs Géza csakugyan, mint az Ellenőr képviselője szerepelt, úgy visszaélést követett el, s eljárása komoly megrovást érdemel. Legkevésbé bízhattuk pedig azzal meg, hogy a mi nevünkben vagy a ma­gyar journalistika nevében üdvözölje a bécsi hir- lapirókat, üdvözölje abban a pillanatban, midőn a legnagyobb bécsi lap három-négy nappal a köz­kiállitás megnyitása előtt, melyen Magyarország élénk részt vesz, azzal fejezi ki elismerését, hogy legfontosabb iparágunkat kisebiteni és a külföld előtt hitelünket ez irányban is meg rontani törek­szik. Ily körülmények között semmi okunk sincs a közkiállitás megnyitásának napjáról valami nagy melegséggel emlékezni. Nehány héi óta különösen ellenséges indulatot tapasztalunk a bécsi journa­listika részéről minden irányban, a mi magyar. Mit várhatunk a közkiállitástól, ha a bécsi lapok felküldött iparczikkeinket szidalmazni fogják? Sokat különben sem vártunk, de ily eljárás mellett a kiállításra fordított költséget egyenesen kidobott pénznek kezdjük tartani. A bécsi journalistika rég megszűnt előttünk tisztességes lenni, s igy rósz szolgálatot tett nekünk az, ki ezt a journalistikát a mi nevünkben tisztelte. Egyébiránt intézkedtünk, hogy ez a B. G. a vissza­élést tovább ne folytathassa. — A máj usi honvéd előléptetés ek re vonatkozó előterjesztések, mint a „Pester Lloyd“ értesül, ő felsége által már jóváhagyattak. Ezen előterjesztésekben a régibb szolgálatú honvéd-tisz­tek, valamint a törekvő ifjabb nemzedék is kellő figyelemben részesült. Az utóbbiak érdekében ezút­tal nem lesz hadnagyi előléptetés. Ezen állomások között most 80 üresedés van, a mely szám körül­belül megfelelő a Lndoviceumban a hadtanfolyamat hallgató, de a vizsgálatokat csak augusztusban le­teendő legjobb képességű tiszti áspiransok számá­val. Az előléptetés esetén ezeket mind mellőzni kellett volna és pedig olyanok kedvéért, kik rang­ban utánuk következnek, a vizsgálatot korábban tették le, de több tekintetben csekélyebb mérvű vizsgálatot állották ki annál, mely most a Ludovi- eeumban követeltetik. így tehát a hadnagyi állo­másokba történő előléptetések nem fognak a ludo- | viceumi augusztusi vizsgálatot és az őszi hadgyakor­latok előtt eszközöltetni. Bérlet NEMZETI 26. szám. SZÍNHÁZ. Bnda-Pest, csütörtök május 1. AZ álarezos bál. Nagy opera 5 folvonásban. Zenéjét szerzetté Verdi. Kezdete 7 órakor. Budapest, ápril 30. — Az ápril hó 27-én végbement vá­lasztásoknak szükségképen forduló pontot kell jelezniük a franczia kormánypolitiká­(=) A Skeneféle szerződésre ma vi- radt fel az előre rettegett végzetes nap. A magyar delegátio ugyanis ma vette érdemleges tárgyalás alá ez annyi keserű panaszra és éles tollharczra okot szolgáltató botrányos ügyet. A társulat zsold- , ában álló bécsi lapok arczátlansága ez al- malomból tulcsap minden észkorlátot. Még a mind szellemére mind betűjére tökéletesen világos törvénybe is belekapaszkodnak, és ki akarják azt forgatni józan értelméből, hogy a busásan fize­tő ördögnek gyertyát gyújtsanak. Mintán a halál­nál is biztosabb az, hogy a szerződés közös sza­vazás által elbukik, a fuldoklás öntudatlan lélek- állapota azon merész ötletre ragadta őket, hogy hiszen az 1867-ik évi 12. t. ez. csupán a b u d- getkérdésekben engedi meg a közös szava­zást, s igy a Skeneféleszerzödésnél ilyennek helye nincs. Mennyire malitiosus és merőben indokolatlan ez észjárás, szó szerint igtatjuk ide a közösügyi törvénynek illető szakaszait. 34. §. A két bizottság egymással együttes ülésben nem tanácskozbatik, hanem mindenik Írás­ban közli nézeteit és határozatait a má­sikkal, s írott üzenetek által igyekeznek véle­ménykülönbség esetében egymást fövilágosi- tani. Ezen üzeneteket mindenik bizottság saját nyelvén készitendi el, oda mellékelve a hiteles fordítást is. 35. §. Ha ezen írásbeli üzenetek ál­tal nem sikerülne a két bizottságnak véleményét egyesíteni: akkor a két bizottság együttes ülést tartand, de egyedül csak egyszerű szavazás vé­gett. A törvénynek tehát még egy árva betűje sem vo­natkozik kizárólag a budgetre, hanem tökélete- tesen correct és világos szövegezéssel a delegátio jogkörébe vágó ügyekről szól. S nem hagy e te­kintetben egyetlen egy szakasz, egyetlen egy sor az egész törvényben mákszemnyi rést sem melyen keresztül lehetne törtetni. De a „N. fr. Pr.“ őrjöngésében még nagyobb szélsőségekre vetemedik. Arra lovalja Kuhn had­ügyminisztert, hogy még a közös szavazás által meg­buktatott szerződést se ejtse el, hanem a határozat daczára tartsa tovább is érvényben, mert, úgy­mond, a magyaroknak ez esetben úgy sem marad­na egyéb eszköz hátra, czéljok elérésére, mint a legközelebbi alkalom — megtagadni a hadügyi budgetet. Ezeknek a jó madaraknak tehát alkotmá­nyosság, törvény, felelősség mind csak addig szent, mig hitvány érdekeiket bántatlanul hajhászhatják a népek vagyonának rovására. Mihelyt zsebmetszési foglalatosságukkal kiteszik szűrüket az ajtón, iz­gatnak törvényszegésre, az alkotmányosság kiját­szására mindenre a világon. A magyar delegatióből. Bécs. ápril 29. A hadügyi albizottság ma délelőtt tartott ülé­sében Benedek altábornagy előterjeszté a had­felszerelés ügyében kiküldött enquéte osztrák tagjai­nak különvéleményét Mayerhofer votumával együtt. Az albizottság hosszas tanácskozás után megállapodásra jutott a javaslatba hozandó hatá­rozat alapelveire nézve, melynek kidolgozásával P u 1 s z k y Ágost bízatott meg. Az albizottság javaslata valószínűleg hétfőn fog csak a magyar delegatióban tárgyalás alá ke­rülni. Mikor fog a birodalmi tanács delegatiójában e kérdés napirendre kerülni, egyelőre beláthatatlan, sőt hire jár, hogy az ügy tárgyalása ott ez alka­lommal elhalasztatni szándékoltatik. A magyar de- legatió azonban el van határozva e kérdésnek ez uttali elintézésére. = A határőrvidéki kérdés A dele- gátiók által a határőrvidéki kérdésben elfoglalt álláspontot illetőleg a „P. N.“ Bécsből egy közle­ményt kapott, melyet érdekesnek tartunk köz­leni : Az 1870. évi közös államháztartásról a múlt évi delegatiók elé terjesztett zárszámadás — mond a „N.“ közleménye — hadügyi költségek 18-ik czime: „katonai határőrvidék“ alatt 311.028 írt és 40 kr tulkiadást mutat ki. Ezen tulkiadás a határőrvidéki posta- és tá- virdaügyre, valamint a kikötői és tengerészeti egészségszolgálatra tett 264.649 frt 64 krnyi ki adásokkal és azonfölül egy 45.630 frt 13 krra rugó összeggel indokoltatik, mely a magyar ke­reskedelmi minisztériumnak a határőrvidéken 1869- és 1870 ben felállított ménlovakért fizettetett le. Ezen 1869—70-iki tulkiadás megítélésénél mindenek előtt megjegyzendő, hogy a magyar ke­reskedelmi minisztérium csak 1871. január l-étől kezdve vette át a határőrvidéken a posta- és tá- virdaügy, valamint a kikötői és tengerészeti egész­ségügyi szolgálat kezelését. Ezen időpontig a ha­tárőrvidéknek úgy katonai, mint közigazgatási ki­adásai ezen országrész saját bevételeiből és a mennyiben elégtelenek voltak, pótlólag a hadügyi kormányzat által, a mely alá minden tekintetben rendelve volt, fedeztettek. E pótlék 1869-ben 1.004.047 frtot tett, 1870-re azonban 200.000 frtra szállíttatott le. A fönn részletezett tulkiadást ezen körülmé­nyek eléggé megmagyarázzák és kitüntetik egy­szersmind azt, hogy a magyar delegatió tavaly teljesen correct járt el, midőn e tulkiadásra nézve a hadügyminiszternek a fölmentést a maga részé­ről megadta. Az osztrák d legatió azonban megtagadta a fölmentést, s az ügy akkép nyert ideiglenes meg­oldást, hogy a véghatározat hozatalt akkorra ha­lasztották a delegatiók, midőn az 1871 diki keze­lési számadásokban már a múlt év folyamán ész­lelt határőrvidéki tulkiadások kerülendnek megíté­lés alá. A hadügyminiszter eddig — folytatja a Napló — különféle műveletekkel fedezte ezen tulkiadáso- kat, de ezeknek utoljára, akármely forrásból, de végleges fedezetet kell találniok. Az 1871 -ki határőrvidéki tulkiadás ugyanis 486.628 frt és 9 krt teszen. Támadt pedig ezen kiadási többlet az 1871. julius J -jén föloszlatott két varasdi ezredhez tartozó csapatok fentartásá- nak költségeiből a katonai kincstárt megillető adók­ban beállott hátralékok folytán; továbbá az oguli- ni határőrezredi kerületben kitört lázadás elfojtása költségeiből és végre a még nem polgárosított ezredek kerületeire fordított különnemü oly kiadá­sokból, melyek minden kétségen fölül csakis a ka­tonai kincstárt terhelik. A magyar delegatió az 1871. évi említett tulkiadásra hasonlókép megadja a jolmentést. Az osztrák delegatió még bizottságilag sem tárgyalta az 1871-iki zárszámadást. Tényt nem mondhatunk tehát, de értesülésünk és az eddigi előzmények sze­rint előrelátható, hogy az osztrák delegatió egyelő­re ragaszkodni fog korábbi álláspontjához, de van ok azon föltevésre is, hogy a magyar részről a fize­tések fölemelésénél és néhány költségi tételnél ta­núsítandó méltányosság fejében az osztrák delegatió föl fogja adni ama tulkiadások iránt eddig elfoglalt ferde állását. — Az abádi választó-kerület bal­párti választói f. évi ápril 23-án, a közbejött vi­haros idő daczára is, a képviselői választási érte­kezletre számosán jelentek meg T.-Abádon, miután a belügyérré lett és ennek következtében leköszönt jobboldali képviselő, gr. Szapáry Gyula e válasz­tókerületben ismét föllépett. A múlt és jelen választás közt még egy év sem telt el, a nagy áldozatokkal elejtett választó- kerületben, mely ezelőtt mindig balpárti képvise­lőket küldött, a corruptio által felkorbácsolt kedé­lyek teljesen le sem csillapodván, ismét forrongás­ba hozattak. A közös vésztrejtő demoralisatio is­mét felütötte sötét alakját. Komolyan fontolóra vévén az értékezlet a helyzetet, miután meggyőződött arról, hogy ez idő­közi választáskor már egy többségben levő or­szággyűlési jobboldali párttal áll szemközt, mely irányát a jövő országgyűlésig alig változtatandja, — de különben is akaratját csak tetemes össze­ütközések árán érvényesitheti, eleven emlékezeté­ben lévén a rimaszécsi, mohácsi, verbói stb. véres jelenetek, s az ezekre következett, az egyéni és politikai szabadságot sújtó eljárások, — erősen meg lévén győződve arról, hogy a nem teljesíthető ígéretek s a nép vállaira rakott újabb terhek, a demoralisatió szomorú eredményei, utat fognak törni az öntudatra s erkölcsi erők is fognak já­rulni a közeljövő győzelméhez: elhatározta csak figyelő állást foglalni s ezúttal a választási actio- ban részt nem venni. A választó-kerület megbízásából. = E sorokból az derül ki, hogy Szapáry Gyula gróf sincs tiszt ában miniszteri állásának ter­mészete fölött. Eszközeiben szintoly kevéssé v á - logatós, mint szomorú emlékű elődei. Pedig szereplésükben, egy tanulékonysági hajlam­mal megáldott utód számára, az okulásnak b ő - séges anyaga volt egybehalmozva. Hogy par­lamenti és miniszteri élete az ekkép tamadt be­nyomás által, nem fog nyerni sem erőben, sem szívósságban, annál kevésbé szépségben, arról biz­tosíthatja őt az „Ellenőr“, de biztosíthatja elvbará­tainak ama lelkiismeretesebb része is,mely undorral fordul el a m n 11 választások demoralisaló jellegétől és a választási jognak s z e p 1 ő 11 e n s é- g é t, s ezzel együtt a társadalom-politikai erköl­csöknek tisztaságát megőrizni, Lónyay bukása óta az ország elsőrendű érdekének vallja. Nemcsak a mélyen megingatott politikai moral helyreállításának országos érdeke, hanem a képviselői állás méltósága és tekintélye is megkívánja, hogy a divatos egykedvűséggel űzött corruptionalis választási rendszernek valabára feje vétessék. Ajavul-ási vágy e részben meg­van széles e hazában mindenütt, pártkülönbség nélkül. Ám úgy látszik a közvélemény e tan- gulatátólép a belügyi tárcza viselője sán c z o 1 t a el lát- és hallérzékeit. Szapáry Gyula gróf ismét megerősítette atöbbsz őrös tapaszta­latok által igazolt az on hiedelmet, hogy a belügy­miniszteri tárcza éléna emberekből kihal az állam- férfiúi tapintat, ott sem nem tanulnak, sem nem felednek. Mi nem korteskedési actust vártunk bel­ügyminiszteri ténykedésének első életjele gyanánt, hanem vártuk administrationalis tehetsé­gének egy mestermüvét. Jó ministerre és nem jó kortesre volt szükségünk. Ez utóbbi fajtából volt már untig részünk, szeretnénk, már csak a változatosság kedvéért amolyan példányt is, mert az „ázsiai állapotokat“ sokáig megtűrnünk többé nem lehet, nem szabad. „Peccabatur intra muros et extra“ rebegték Sennyey után csendes áhítattal az országgyűlésen, a nélkül, hogy e bünbánatnak javító hátását észleltük volna a gyakorlati életben. Pedig most is csak az abádi kerület jobboldali vezérférfiainak öntuda­tos hazafiságától függ, hogy a képviselőválasztás alkotmányos tényénél a tisztességes eszközö­ket válaszszák és a corruptio m é t e 1 y c z ő befu- rakodásától kerületüket elreteszeljék. Midőn „a közös vészt rejlő demorahsatio“ ellen közös cselekvésre szólitanók fel az abádi kerület j ob bj ait, nem tudjuk feltétlenül he­ly esetni ellenzéki elvtársaink azon hatáí o - zatát, hogy a jelen választás alkalmával csak fi­gyelő állást foglalnak, saz actióban részt nem vesznek. A választó polgároknak erkölcsi és hazafiui kötelességük jogaikat gyakorolni. Min­den egyes szavazat billent a közvélemény mérlegén. Az, hogy az ellenpárt már az általános választások alatt compact többséget szerzett, 1 e- hangolhatja ugyan a kedélyeket, de nem ment fel senkit, hogy elveinek, ott és akkor, a hol és mikor lehet, saját szavazatával érvényt ne szerez­zen. Még a physikai harezokra sem a győzelem biztossága vezérli a feleket, hanem a becsület tekintetéből megteszik azt akkor is, midőn veresé­gük teljesen bizonyos; annál kevésbé szokás az elveknek küzdterén, hol utoljára is az er­kölcsi győzelem nem mindig a győztesé, csupán kilátásban levő többség esetén kisérleni meg a I mérkőzést« I Az alkotmányosság mintaföldjén Angliában, Előfizetési árak Egén árra . . 80 firt, — kr. Évnegyedre . . 5 firt. — k*. Felém , . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 a 80 a Egyes szám Aris 10 krajezár. Szerkesztési Iroda: Bndapeaten, nédor-ntoca 6. mat. Semak mm kőzlfink, ha nem tudjak, kitől jön. — Kéziratok <rimmkUdéaín nem vállalkozunk. Minden értesítés e szerkesztőséghez tetézendő. Leniek csak bénaenteeen fogadtatnak eL

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék