Ellenőr, 1873. május (5. évfolyam, 100-125. szám)
1873-05-01 / 100. szám
Amerikában, Svájczban a választásnak A kölcsönöz elevenséget, hogy a jogosítottak tömegesen lépnek az urnák elé a haza iránti kötelességüket meggyőződésük értelmében leróvni. Ritkábbak ott olyan kerületek, melyekben ellenjelölt ne állíttatnék fel, miután egy választónak sincs kedve még biztos bukás esetén is, önmagát tétlenségre kárhoztatni és a választójogtól megfosztani. Maroknyi számban is oda lépnek a választó vederhez. Minden esetre aggasztó jelenség, hogy egy oly kerület, melynek az előtt hatpárti képviselete volt az országgyűlésen, kardcsapás nélkül kénytelen ott hagyni azért, mert fél attól, hogy jogainak gyakorlásáért üldözés lesz a bére. A fe-elősség ezért a jobboldalt illeti, s ám ők lássák, ha a közügyek iránti részvét maholnap egészen kivész. Részünkről örömestebb vettük volna tudomásul az abádi kerület balpárti értekezletének azon határozatát, hogy az adió terére lép, és tisztességes eszközökkel rajta lesz, hogy elveinek győzelmet szerezzen, mint azt, hogy figyelőállásban marad, mert e visszavonulás nyomaiban közöny fakad, a közöny pedig gyilkosa az alkotmányos életnek. Bécs, ápril 29. (Saját levelezőnktől.) (J. S.) Már naponkint érkeznek királyi vendégek. Tegnapelőtt jött a dán koronaörökös, tegnap a walesi herczeg, s ma várják a porosz koronaherczeget. Tehát a jövő nemzedékének uralkodói együtt vannak. Eddig az angol herczeg fogadtatása járt legnagyobb ceremóniával, mert a dán koronaörökös fogadtatásán az udvari szertartási bölcseség nem kívánta meg a király jelenlétét. A walesi hg. tegnap este 1 10-kor érkezett meg a nyugati vaspályán. Az indóházban egy csoport pléhnyakú generális várta Marokk főhadparancsnokkal, azután egy század katona, s a nevezett vasút igazgatósága. Ő felsége körülbelől 10 perccel értesitteték a különvonat érkezése előtt Bellegarde gr. szárnysegéd által, a magas vendégek közeledéséről, mire a király, Albrecht, Vilmos, Károly Lajos, Lajos Viktor, János, Salvator, Lipót, Zsigmond fő, és Kóburg s a modenai herczegek, a közeledő vonat felé haladtak a „God save the King“ hangjai mellett. — A kocsiból kiszáll a walesi hg, testvérével, Arthur herczeggel. A király mindkettőt szívélyesen üdvözli, az előbbit megöleli, megcsókolja, amíg Arthur hggel csak kezet fog. Ezután történnek a kölcsönös bemutatások. Albert főherczeget, az ismert nagy Don Juant, szép, szőke, teliszakállú, magas embernek láttuk, s férfias termetén igen jól állt a vörös angol tábornagyi díszöltözet. Arthur, sokkal kisebb bátyjánál, s barna nappiritott arcza. A kölcsönös bemutatások után kocsikra ülve, az uralkodó ház tagjai a királyi várba, a magas érkezők pedig a számukra berendezett közös pénzügyminisztérium palotájába hajtattak. Az angol koronaörökös és testvére számára, a pénzügyminisztériumban 24 szoba rendeztetett be, egészen hasonló bútorzattal windsori lakosztályaikhoz. A lépcsőket gyönyörű szőnyegek fedik, a szögletek mindegyikét a tropikus növények egy-egy kis ligete diszíti. A két hálószoba, az épület két legszélső részében van, egészen szürke bútorzattal, úgy hogy csupán az ágy és az öltöző asztal fehér és arany diszítésű. A falon Belvederből hozott négy kép függ, mindannyi a tájkép. A hálószobából, egy közös reggelizőbe juthatni, melynek bútorzata zöld selyem, gazdagon aranyozott zselyeszékekkel,— a mennyezet egészen arany. Az oldalfalakon Ferencz József, II. József és I. Ferenczet ábrázoló képek vannak. A reggeliző dolgozó szobába nyílik, ennek bútora szintén zöld, a mennyezet közepén nagy virágcsokor látható, ez alkalomra festve egy híres olasz festőtől. A herczeg íróasztala szintén fehér aranyozással. A dolgozószobából a fogadó terembe léphetni, ez világos kék selyem, a falat savoyai Jenő, II. Rudolf és III. Ferdinánd képei díszítik. Ezután jön három kisebb szoba s Arthur hg. lakosztálya. A vendégek itt mutatásuk ideje alatt, ha csak a várba nem lesznek hivatalosak, mindig otthon ebédelnek; konyhai személyzetük 4 szakács és 3 czukrászból áll, nagyon természetes, hogy mindegyik udvari. A közkiállítás megnyitási solennitásának programmja a tekintetben szenvedett változást, hogy a közönség — tekintettel a fagyos időre — frackja fölé tavaszi kabátot is vehet, — de ezért a fehér nyakkendő annyira szükséges, hogy a nélkül a bebocsáttatás nincs megengedve. Ezenkívül a szónoki expectorációk barátainak le kell mondani azon élvezetről is, hogy dr. Felder érdemdús polgármester szónoklatát hallják, igy legalább meg leszünk mentve az öndicsőitő Deutschthum frázisainak különféle unalmas variátióitól. Tegnap ismét volt próba a köröndben, s a karoknak újólag a nagy oszlop melletti elhelyezéi se constatáltatott legczélszerűbbnek, s mig bent a karok erőlködtek, addig a munkások a főlépcső oldalán elhelyezték a két óriási broncz oroszlánt. Egyátaljában a kirendelt 1000 katona munkássága nagyon meglátszik; a parkírozás halad s a szökőkutak és vizmedenczék működése fáradságaiknak tulajdonítható. A kocsis demonstráció, daczára a naponkénti száz forint bánatpénznek, elcsukatásnak, illetőleg szabadalomvesztésnek, még javában foly. Nagyon sok is a kellemetlenség miatta, mert ily nagy városban a bérkocsi nem fényűzési, de szükséges czikk, különösen azoknak, kik előtt az idő pénz. A kocsihiányt még inkább érezhetővé tette a tegnapi eső, amikor a bérkocsik teljes létszám mellett is nagy keresletnek örvendnek. Az indóházaknál történik a legtöbb fenakadás, mert a kétfogatuakat helyettesítő bárkák (vulgo omnibusok) legkevésbé nem látszanak arra alkalmatosaknak, hogy a naponkint érkező sok angol temérdek podgyászának lábat adjanak. Mint halljuk, a községi tanács már alkudozik a kocsisokkal, kik Badenbe mentek egyöntetű terv végett gyülésezni, mivel az ideák assocziácziójának nyilvánítása a főváros falain belül megtiltaték az uj parlamentaireknek. A strikce érzékenyen sujtá az utóbbi rendjeleső azon fogatnélküli boldogjait, kik kitüntetésüket megköszönve, per pedes apostolorum valának kényszerítve, első lépésük alkalmával adni az „udvarképtelenség“ bizonyítékát. — Hogy meddig tart a fiáker-krízis, még nem tudjuk, hogy ne soká tartson, az érdekében van úgy a strickcolók, mint a közönségnek. A Háromszék törvényhatósága a jezsuiták megtelepedése ellenében kérvényt nyújtott be a közoktatási miniszterhez, melyből idézzük a következőket: „A jezsuita rendnek Erdélyben történt megszüntetésével és kitiltásával tűnik fel azon magasztos jelenség, hogy míg Európának más országaiban elkeseredetten folyt a vallásháború, a kis Erdély népei között törvények biztosíták a 4 különböző vallásnak szabad gyakorlatát, amely ősi törvények sértetlenül szállanak a mai utókorra, s melyek megőrzését és kiterjesztését kérjük most Nagyméltóságodtól. Jól tudjuk mi azt, hogy a mai felvilágosodott korban nem egyedül egyes szerzetek tanától és tételétől függ a szabadság biztonsága, de igenis a törvények bölcseségétől, melynek újból megteremtéséhez felvilágosodott szellem és kifejlett közélet szükséges, hogy mit az első, mint maga elhullat, találjon az utóbbiban termékeny földre, és miután mindkettőt csak a tudománynyal párosult szabadelvűség fejlesztheti ki, a szabadság érzetének ezen ármányos elleneitől védjük meg magunkat, védjük meg hazánkat.“ A pozsony-nagy-szombati vaspálya ma adatott át a közforgalomnak. Az ünnepélyes megnyitáson Szlávy miniszterelnök is jelen volt, s mint egy pozsonyi távirat jelenti, a 13 kocsiból álló első vonat katonazene és éljenzés mellett indult Pozsonyból, s a közbeneső állomásokon Ünnepies fogadtatásban részesült. TARCZA. JANE EYRE — ÖNÉLETÍRÁS — írta CUBBER BELL. (Folytatás.) XX. Fejezet. Ezúttal elfeledtem lebocsátani a függönyöket, amit különben soha sem szoktam elmulasztani. Ennek az lett következménye, hogy a fényes telihold bevilágított ablakomon és felébresztett álmomból. A néma éj közepette felnyitván szemeimet, hosszasan néztem az ezüstszínű, kristálytiszta égitestet. A látvány gyönyörű szép, de némileg izgató volt: félig felkeltem, hogy összehúzzam legalább az ágy függönyeit. Hatalmas Isten! mily rémes kiáltás! Az éjszaka nyugalmát és csendét egyszerre kettévágta egy vad, éles, átható kiáltás, mely végig harsogott Thomfield-Hall egyik végétől a másikig. Érvelésem elakadt: szívem megszűnt dobogni, kinyújtott karom megbénult. A kiáltás elhalt és nem lett ismételve. Igaz egyébiránt, hogy bárkinek ajkairól hangzott is e rémes kiáltás, bizonyára nem ismételhető egy könnyen: még az Andes hegyek legnagyobb, legerősebb condora se lenne képes kétszer egymásután ily kiáltást hallatni a sziklafészket környező felhők közül. Ily rendkívüli erőfeszítés után okvetlenül pihenésnek kell következnie. A hang a harmadik emeletből származott, mert fejem felett hangzott. És fenn — igen épen szobám mennyezete felett — most viaskodást hallottam ; a zajból ítélve, halálos küzdés lehetett; egy félig elfojtott hang háromszor ismétlő gyorsan egymásután : — Segítség ! segítség! segítség! — Hát nem jön senki? Szólalt meg újra rövid szünet után és a lábdobogás és küzdelem zöreje közt a szoba mennyezetén át világosan megérthetem e szókat: — Rochester! Rochester! az ég nevére, jöjjön ! Egy szobaajtó kinyílt, valaki végig szaladt vagyis inkább rohant a folyosón. Felettem, a harmadik emeleti szobában egy erőteljes lépés nesze hallatszott, valami lezuhant és erre elcsöndesült minden. Néhány ruhadarabot öltöttem fel hirtelenében és bár az irtózat erőt vett minden tagomon, kimentem szobámból. Az alvók mind felriadtak; valamennyi szobából kiáltások, rémült suttogások hangzottak; az egyik ajtó a másik után kinyílt; a vendégek egymásután megjelentek s a folyosó lassankint megnépesült. Az urak és hölgyek elhagyták ágyaikat és záporként özönlött a sok kérdés: „Oh mi történt?“ — „Kinek lett baja?“ — „Hozzanak gyertyát!“ — „Talán tűz támadt ?“ — „Nemde rablók vannak a kastélyban?“ — „Hová meneküljünk ?“ A hosszú folyosón a homályt csak a holdvilág oszlatta el némileg, e nélkül teljes sötétség uralkodott volna. A vendégek ide-oda szaladgáltak, majd ismét összecsoportosultak; némelyik fohászkodott, másik nagyokat botlott, szóval: a zűrzavar legmagasabb fokát érte el. — Hol az ördögben van Rochester? kiáltá Deut ezredes. Nem találom ágyában. — Itt van! itt van! hangzott a válasz. Legyenek nyugodtak mindnyájan, már jövök. A csarnok túlsó végén levő ajtó kinyílt és Rochester úr előlépett, kezében égő gyertyával, épen most jött le a felső emeletről. A hölgyek egyike azonnal odarohant hozzá s megragadta karját, Ingram kisasszony volt. — Miféle borzasztó esemény történt ? mondá. Szóljon, tudassa velünk egyszerre a legroszabbat. — De ne döntsenek fel legalább, vagy ne fojtsanak meg! viszonzá Rochester, mert most a két Eshton kisasszony kapaszkodott bele és a két özvegy lady fehér hálóköntösbe burkolva szökött eléje, mint két vitorlás sorhajó. — Semmi baj! — semmi baj ! kiáltó. Az egész nem egyéb, mint rögtönzött előadása e vígjátéknak: „Sok zaj semmiért.“ Hölgyeim ne fojtogassanak, mert dühös leszek, és akkor aztán nem birok magammal. És csakugyan ijesztően nézett ki. Fekete szemei szikrákat hánytak. Nagy erőfeszítéssel lecsillapítván indulatát, így szólt: Egy cseléd hirtelen roszul lett, ennyi az egész. Igen ideges, gyönge egyén, néhány álmait kétségkívül valóságnak, kisértetes tüneménynek tartotta, és ijedtében elvesztette eszméletét. Most azonban mindenkit felkérek, hogy vonuljon vissza szobájába, mert mindaddig, míg az egész házban nincs nyugalom, nem lehet kellőleg hozzálátni az ápoláshoz. Uraim, szíveskedjenek jó példát adni a hölgyeknek. Ingram kisasszony, meg vagyok győződve, hogy ön csakhamar legyőzi az indokolatlan rémületet. Amy és Louise, térjenek vissza fészkekbe, mint egy pár fehér galamb. Myladik ( szóval az özvegyekhez fordult), önök bizonyosan meghitik magukat és veszélyesen megbetegedhetnek, ha még tovább időznek e hideg folyóson. És így, majd hizelegve és enyelegve, majd parancsolva sikerült neki lassan kint beerőszakolni összes vendégeit, illető hálószobáikba. Én nem vártam, míg engemet is szobámba parancsol, hanem visszavonultam észrevétlenül, épen úgy, amint megjelentem. Ágyamba mindamellett nem feküdtem vissza, sőt ellenkezőleg elkezdtem rendszeresen felöltözni. A kiáltásra következett zajt és az e közben kiejtett szókat nyilván csak én magam hallottam, mert az én szobám felett létező szobából hangzottak. Meg voltam győződve, hogy nem egy cseléd nehéz álmai ejtették ily rémületbe az egész házat, és hogy Rochester úr magyarázata nem volt egyéb mesénél, melylyel vendégeit megnyugtatni akarta. Felöltöztem tehát, hogy készen legyek minden eshetőségre. Midőn az öltözködéssel elkészültem, sokáig ültem az ablaknál, végig nézve a magános pázsiton és az ezüstfényben úszó mezőkön és várva, magam se tudom mit. Úgy rémlett előttem, mintha valamely eseménynek okvetlenül kellene követnie ama borzasztó ordítást, küzdést és segélykiáltást. Csalódtam, újra csend jön , fokonkint megszűnt minden nesz és mozgás, egy óra alatt Thornfield-Hall megint oly néma volt, mint a temető. Úgy látszott, hogy az álom is éjszaka újra korlátlanul uralkodik. Eközben a hold is közel volt a lenyugváshoz. Nem akarván az ablak mellett ülni az éjjeli hidegben és sötétségben, elhatároztam, hogy felöltözve amint voltam, lefekszem az ágyra. Elhagytam helyemet és csendesen végig mentem a szobán, midőn leültem, hogy czipőmet levessem, halk kopogást hallottam ajtómon. — Szükség van reám? kérdem. — Ébren van ön ? kérdé egy hang, melyet vártam. Rochester úr hangja. — Ébren, uram! — Talán fel is van öltözve?* — Fel. — Úgy hát jöjjön ki, de csendesen. — Engedelmeskedtem. Rochester úr ott állt a folyosón, gyertyával kezében. — Szükségem van önre, mondá, jöjjön utánam; engedhet időt magának, de zajt ne üssön. Lábaimon igen vékony talpú czipők voltak, melyek lehetségessé tették, hogy a szőnyeggel bevont folyosón oly halkan lépjek, mint egy macska. Rochester úr végig ment a folyosón, és a lépcsőkön fel, és megállt a végzetes harmadik emelet alacsony folyosóján; én folyvást utána mentem, és most mellette álltam. — Van szivacs az ön szobájában? — Van uram. — És valamely illatszer — illó só vagy efféle ? — Az is van. — Menjen vissza és hozza el mindkettőt. Visszatértem, megkerestem a szivacsot mosdó asztalomon, és az illatszert éjjeli asztalom fiókjában és újra felmentem a harmadik emeletre, hol Rochestar úr várt reám, kezében egy kulcsot tartva, melyet az alacsony fekete ajtó zárjába dugott; ekkor ismét hozzám fordult. — Nem ájul el ön ha vért lát ? — Nem hiszem, ámbár még soha se próbáltam. Sajátszerű érzés fogott el, midőn neki válaszoltam, de ezen kívül sem hideg borzadályt, sem ájulást nem éreztem. — Adja ide kezét, mondá, semmi hasznát se vehetném az ájulásnak. Odanyújtom kezemet. — Meleg és nem reszket, úgymond, s ezzel megfordítván a kulcsot a zárban, kinyitá az ajtót. Egy szobát pillantottam meg. Azonnal emlékeztem, hogy ezt is láttam már, midőn Fairfaxné asszonyság megmutogatta a kastély nagy részét. Akkorában szőnyeggel volt boritva mind a négy fal, de most a szőnyeg egyik része fel volt hajtva és mögötte egy ajtó látszott, mely akkor el lévén rejtve, nem is sejtettem létezését. Ezen ajtó nyitva volt, a belső szobából világosság látszott, és horkoló, tagozatlan hangok hallatszottak, melyek az ebek mozgásához hasonlítottak. Rochester úr letette a gyertyát egy asztalra, és azt mondván, hogy várjak egy perczig, bement a belső szobába. Megjelenését hangos kaczaj fogadta, mely eleinte zajos volt, majd Poole Grace üvöltő ha! ha !-jában végződött. Tehát ő volt ott. Rochester úr hangját nem hal A Skene-szerződés Ügye. A hadsereg-fölszerelési kérdésben kiküldött enquête magyar tagjai a következő javaslatokban állapodtak meg. A hadügyminisztérium által az utolsó delegátió határozatainak értelmében fölhíva, hogy még a ma ülésező delegátio tartama alatt terjeszszük elő a hadseregfölszerelési ügyben ülésezett enquéte eredményeit, a rendelkezésünkre állott idő rövidsége, s az enquéte több tagjának sokoldalú elfoglaltsága miatt lehetetlenséggé vált e kérdés mindkét oldalának, az élelmezés s a felszerelésnek megfelelnünk, s azért inkább a második elintézésére kellett szorítkoznunk. Azért csak erre nézve vagyunk azon helyzetben, véleményünket előterjeszthetni, amely, ha nem is kimerítő, mint az elénk terjesztett kérdésre való válasz eléggé figyelembe vehető. Vagyunk bátrak tárgyalásaink jegyzőkönyveit, mellékleteit, melyek a kérdőpontokat, feleleteket, kérvényeket, az utóbbiak kivonatait, a gyűjtött anyagnak az előadó által való összefoglalását (Ez utóbbit lapunk a múlt héten közölte. A szerk.) tartalmazzák: a hadügyminisztérium elé terjeszteni. Ezzel lényegében be van feladatunk fejezve s csak az van hátra, hogy a különböző adalékok viszonylagos értékének gondos megbirálása után azok eredményét az egyes kérdő pontokra nézve összefoglaljuk. Az első pontra nézve — „a hadsereg ellátásának mai módja, tekintettel a minőségre, árra, átverési módozatra, a békében s háborúban való szolgáltatásra, a szolgáltatási határidő megtartására“ — oda nyilatkoztunk, hogy a fölszerelési s ruházási ügy mai állásai ! 1. A minőségre nézve csekély kivétellel a megszabott mintáknak megfelel, hogy azonban azok hordási tartama, még példányszerűség esetén is, a hadügyminisztérium által igen hosszúra van meghatározva. 2. Az árak átlag véve magasaknak s csak egyes tárgyakra névő mondatnak megfelelőknek, habár az összehasonlító vizsgálat arra az eredményre vezet is, hogy egyes tárgyak drágább költségei azok minőségi és készítési előnyei által kárpótoltatnak. 3. Az átadási módozatra nézve nem merültek fel oly adatok, melyek folytán az aggályosnak látszhatnék. 4. A szolgáltatás béke idején biztosítottnak tekinthető. Az ez iránt fölmerült kétségek nem jelentékenyek. 5/ A egyezményben kikötött mennyiség szállítása, eltekintve azon körülményektől, melyek az e czélokra igénybe vett telepek normális működését akadályozhatnák, biztosítottnak tekinthető. A második kérdés azon részére, mely az egyezményi kötelezettség megtartására vonatkozik, az első kérdésre adott válaszunkban megfeleltünk, meg kell azonban különösen ebben jegyeznünk, hogy 1. a szakértők által felhozott s más oldalról nem tagadott adatok szerint idegen bőr s ausztráliai gyapot használtatott, az ármeghatározás azonban a belföldi árak alapján történt. 2. A magyar posztógyártás kielégítés útján mellőztetett, s ez által ez ipar ápolása szenvedett. 3. Az egyezményileg kikötött helyeken jelentékeny felszerelési telepek fölállítása elmulasztatott, ami ha gazdálkodási tekintetből indokolt lehetne is, mégis arra szolgált, hogy a nagyobb szállítási képesség és a decentralisatió szándoklatát meghiúsítsa. A második kérdés továbbá így szól: „Megvannak-e az egyezménytől várt biztosítékok a békeidőn a háborúban való szolgáltatás biztosítására, s minő nemzetgazdasági következményei vannak az egyezménynek. “ Békeidőn a fennakadás nélküli és lehető egyszerű kibonyolítása s ellenőrzése ez üzletnek biztosítottnak látszik s habár az árak vásári megállapításának, s az egyes szakiparok további fejlesztésének föltételei nem is teljesitettek, mégis tényleg jelentékeny haladás, különösen a készítésre nézve éretett el az egyezmény által. Háború esetére a szolgáltatások az egyezmény keretén belől való mennyiségre és határidőre biztosítottnak tekinthetők, amennyiben nem állnak be a consortium működését akadályoztató körülmények. Minden viszonyok közt azonban az egész ipart igénybe kell háború esetén venni s segélyről még a hadköteles népesség igénybevételével is ott gondoskodni,ahol az található. A garantia, melyet az egyezmény nyújt, háború esetére tehát nem elégséges s az iparunk képességének a monarchia minden részén lehető terjesztésében keresendő. Az egyezmény hatására nézve az enquétenek főleg a kereskedelmi kamarák nézeteire kell támaszkodnia. Ezek pedig iparunk képességét átlag fölösen kielégítőnek mondván, hangsúlyozzák egyúttal, hogy e képesség némely tárgyaknak kizárólag egy consortium kezébe juttatásával átalában csökkent, némely irányban egészen megbénult. A harmadik kérdésre nézve, mely a szerződés felbontása esetén újabb szállítási módozatra s annak a bizalomra érdemes vállalatok szabad versenybe vonását tekintetbe vevő részletes kiviteli alkalmazására vonatkozik — elismeri a bizottság a szabad versenyre való törekvést célnak, nem tanácsolhatja azonban az előbb fönnállott szállítási módra való visszatérést, valamint minden egyezményi biztosítás s némely irányú koncentráció rögtöni abbahagyását, mert ily állapotnak előfeltételei a kívánatos mérvben nem léteznek. Az út azonban a szabad versenyig a jelenlegi módtól igen hosszas s a közben az átmeneti formák szükséges és természetes módozatainak hosszú sora van. Egy ily átmeneti forma az, melyet a bizottság ajánl. Ez lenne, hogy a szükséglet teljes biztosítása mellett az ipar illető ágai megfelelő vidékein fejlesztessenek. Ez irányban maga a hadügyminisztérium is tett, habár csekély kezdeményezést, midőn indíttatva érezte magát némely czikkeket a consortium üzletétől külön választani, némely más ágakra nézve pedig az srakba tartozó ipar bővebb fejlesztését kikötni. Ez elv bővebb kifejezését a bécsi kereskedelmi kamara adja. A bizottmány is azon véleményben lenne, hogy iparunk szolgáltatási képességének gondos meghányása után a szolgáltatás szétválasztása, a tárgyak csoportosítása a szerint, amint a versenynek egészen vagy részben átengedhetők, vagy részben a tárgyak mineműségéhez képest megbízható módon időnkint is biztosíthatók, — a versenynek a termelési képesség s a hadsereg szükségletének tekintetbevételével különböző helyeken való kiírása, — a termelőknek maguknak, közvetítők lehető kerülésével fölkeresése, s velük, ha az szükséges, szolgáltatások iránt szerződés kötése is ajánlatos lenne. A jövőben kötendő új egyezményekre nézve ki kell mondanunk, hogy azokban jutányosabb, helyesebb módozat szerint megállapítandó árakra s a szolgáltatás decentralisatiójára kell törekedni; nem hallgathatjuk azonban el, hogy a mind katonai, mind nemzetgazdasági tekintetben oly kívánatos decentralisatió a főczél veszélyeztetése nélkül alig ölthet egyhamar túl nagy mérveket. Csekélyebb szolgáltatási pályázatoknál a nagyobb, elégséges biztosítékokat nyújtó erők nem vennének részt, azonfelül csak nagyobb szolgáltatási egyezmények téríthetik meg, a mindig költséges gyári befektetések pedig, míg egyrészt csak gyári úton érhetők el a kívánt olcsó árak, úgy csak ez után eszközölhető a készítés tartama alatt való folytonos felügyelet. A kiírandó versenyeknél a decentralisatió tekintetében végső határól az egyes tábornoki kerületeket kell kijelölnünk. Ha a felszerelési ügy ilyszerű részletezése által nagyobb teendők várnak is a hadsereg igazgatóságára, úgy másrészt a monarchia iparának minden részben való méltatására s ápolására nyújtatik alkalom, miáltal a hadseregszükségletnek bő szolgáltatási források nyílnak, másrészt pedig a monarchia minden részének megfelelő kárpótlás adatik a hadseregre nyújtott óriási áldozataiért. Végül meg kell a bizottságnak jegyeznie, hogy a rendszer ezen változtatására, vagy annak ily irányú fejlesztésére a Skene féle egyezmény múlhatlanul szükséges, mert az terjedelmére nézve csak új egyezkedéssé tétele esetén válhatik a kívánalmakhoz méltóvá. A bizottság azon véleményben van, hogy az elvek keresztülvitele, melyek szükségesek, a hadügyminisztérium administrativ feladatát képezik, s csak a kereskedelmi minisztériumok feladata leend erre nézve alappontozatokat nyújtani. Bécs, ápril 22. 1873. Az enquête-bizottság magyar tagjai, nevezetesen : Lónyay János, Hiersch Károly osztálytanácsos. Az ápril 17 iki ülésben olvasták volt fel először e jelentést. Ekkor Hiersch a magyar kereskedelmi miniszter részéről indokolta azt, hogy miért csatlakozik a miniszter részéről is azon indítványhoz, hogy a szerződést Skenenek felmondják. Indokolásában csak azt fejte ki, hogy Skene árai nagyok, monopóliuma ipar- és közgazdasági szempontból rész és szállításképessége a szükségletnek meg nem felel. Ezért a verseny utáni beszerzést indítványozza, mégpedig a megbízható és szolgálatképes cégek közt. Továbbá a szállításnak 4 főosztályra osztását indítványozza. A posztó, vászon, bőr és egyéb tárgyak szerint, valamint egyenlőtlen decursiv határidők szerinti szerződések kötését és mintegy e nézetek Zichy gr. indítványában is megvannak, a magyar kereskedelmi miniszter nevében csatlakozik ahhoz. Ezzel szemben az osztrákok és ezek közt Mayerhoffer különvéleményt jelentenek be. Mayerhoffer véleménye oda megy ki, hogy a szerződést a társulattal fenn kell tartani, a következő módosítások mellett: a) Kiválasztandó abból minden olyan felszerelési czikk, melyet nem maga a társulat állít elő. b) A gyapjú, gyapot, vászon és bőrczikkekből körülbelül fele annak, mi egy évben a hadsereg számára szükséges, a Skene társulat által lenne szállítandó, a második rész korlátolt concurrentia mellett megbízható firmák által, ha mindjárt ezen solid firmák egy néhány százalékkal többet kívánnak, mint a szabad verseny mellett a nem megbízható firmák. c) Kisebb árakra kellene törekedni s főleg az árak meghatározását Üzletszerűbben kellene eszközölni. KÜLFÖLD. — Ápr. 30. — Franczia köztársaság.Bár a hét párisi képviselővé választása átalában megdöbbentette a legitimista lapokat s vádolják Thierst, az ő politikájának eredménye gyanánt tüntetvén fel e választást, mivel a köztársaság elnöke intéseik daczára mindig a baloldalra, és nem a konservativekre támaszkodott. A republikánus lapok ellenben a nemzetgyűlés kihágásait látják"‘Bárodét választásában megboszulva, szerintük Bárodét megválasztatása igen nagy fontosságú tény s borzasztó felébredés a konservativekre nézve. — Gambetta és a demokrata párt néhány vezére hir szerint tisztelegniszándékozik Thiersnél s biztosítani őt személye és politikája iránti mély tiszteletekről. — A nemzetgyűlés állandó bizottsága f. hó 26-án"tartott harmadik ülésében Adnet, felső- pyrennei képviselő kérdést intézett a belügyérhez az iránt, minő utasításokat kaptak a spanyol határvidéki közhatóságok a területekön kis bejáró karlista bandákra vonatkozólag? Goulard belügyér kijelentette, hogy a kormány tüzetesen foglalkozott e kérdéssel, s kellő intézkedéseket tett annak meggátlására, hogy a franczia terület felszerelési helylyé váljék egy barátságos országot nyugtalanító bandákra nézve. A kérdés megoldása igen kényes volt azonban azon spanyolokkal szemben, kik rég idő óta Francziaországban békésen élnek , másrészt kezdetben a közhatóságok sem hajtották pontosan végre a vett rendeleteket, most azonban a legnagyobb pontosság látható mindenfelé. Ezután De 1 11 e képviselő kötelezködött bele Jules Simon közoktatási miniszterbe, sérelmesnek és a nemzetgyűlés tekintélyét mélyen sértőnek tartván ennek a Sorbonneban tartott beszédéből azon passust, melyben ezeket mondá : „Thiers egyedül munkált a terület felmentésének nagy munkáján, közepette ama szüntelen megújuló nehéségeknek, melyeket a pártvillongások tornyositottak fel körötte“ — Mily értelem adható e szavaknak — kérdé Desilre — midőn a közokt. ügyér egyetlen szóval sem társítja a nemzetgyűlést Thierssel azon elismerésben, melylyel az ország a terület felmentése körüli hazafias fáradozásokért tartozik. A nemzetgyűlés és a kormány ellenségei minden alkalommal az országos hatalmak meghasonlítására törekesznek és így félreismerik azon lemondást, melynek a nemzetgyűlés annyi bizonyítékát szolgáltatta. A távollevő Jules Simon helyett Goulard oda nyilatkozott, hogy azon közlemény, melyet a „Soir“ s többi lapok Simon beszédéről hoztak, eltérnek a miniszter valóságban mondott szavaitól, melyekből távolról sem lehet a nemzetgyűlés megsértésére következtetni. Spanyol köztársaság. A kortes állandó bizottságát a kormány eme rendelettel oszlatta fel: A köztársaság végrehajtó hatalmának elnöksége. — A köztársasági kormány tekintetbe véve, hogy a kortes állandó bizottsága magatartása és czéljai által a rendetlenség eszközévé lett; tekintetbe véve, hogy e bizottság szemmel láthatólag végtelen hosszúra igyekezett nyújtani a provisoriumot, amelyben jelenleg élünk, midőn pedig a köztársaság és a haza érdeke egészen ellenkezőt parancsol; tekintve, hogy e végből a törvény ellenére el akarta napolni az alkotmányos kortesbe történendő választásokat; tekintve, hogy össze akarta hívni a nemzetgyűlést, noha rendkívüli körülmények épen nem jogosították fel ily cselekvényre, főleg midőn a hadsereg fegyelme is jelentékenyen megszilárdult, a közrend csaknem teljesen biztosítva volt, és Don Carlos bandái már komoly vereségeket szenvedtek ; tekintve, hogy ez igazolatlan igények nagyban előmozdították a tegnapi zavarokat, nem is számítván ama közvetlen részt, melyet az állandó bizottság némely tagjai abban vettek; tekintve, hogy e bizottság egy főparancsnokot akart tegnap a néperő élére állítani, s igy a végrehajtó hatalom attribútumait bitorolni; tekintve végre, hogy folytonos akadály volt e bizottság a köztársasági kormány haladásában, mely ellen szünet nélkül összeesküdözött. — Rendeljük 1) hogy a nemzetgyűlés állandó bizottsága feloszhattatik; 2) a kormány számot fog adni jelen rendeletéről az alkotmányozó nemzetgyűlésnek. Madrid, ápril 24. Pig Margall a végrehajtó hatalom ideigi elnöke. — Gyökeres miniszterválságról keringenek egy idő óta a hírek, s még pedig napról napra megbízhatóbb alakban. Ezek szerint a neje halála által jelenleg teljesen levert Figueras, Castelar és Pi y Margall föderalista érzelmű tagok maradnának meg csak a kormányban, s ajakul lépnének be Contreras tk., Estebanes, Garcia-Lopez és Rispa. — Don Carlos szerencsecsillaga, úgy látszik, végkép letűnik s Alphons hg. törzskarával s bandái maradványaival múlt szerdán franczia földre volt kénytelen menekülni. Ezenkívül a karlisták mindenfelé vereséget szenvedtek. Saballs 1000 főnyi bandáját két egyenlő csapatra osztotta, hogy könynyebben menekülhessen a köztársaságiak heves üldözései elől, czélját azonban el nem érte, s mindkét csapata teljesen szétveretett, ő maga pedig nyomtalanul eltűnt. A Catalonia katona főparancsnoka eme napiparancsot intézte f. hó 24-étől hadseregéhez: Katonák! Don Alphos tegnap reggel 7 órakor franczia területre menekült. Saballs fut, s a banda, melyet vezényelt, szétszóratott. Ez eredmény a hadsereg magatartásának tulajdonítható, mely visszatért a becsület, a fegyelem ösvényére, s fáradatlanul üldözi a karlista bandákat. Engedelmeskedjetek tovább is, és főnökeitek mindenkor a győzelem utáin fognak titeket vezényelni. És igy mindnyájan közreműködünk a köztársaság megszilárdítására. — A londoni karlista-bizottság mind e vereségekkel szemben egy 24-én Veracruznál vívott nagy győzelemről tudósítja a hitetlen világot; e csatában állítólag 700 karlista és 1400 katona vett részt Dorregaray és Nouvilas tk. vezénylete alatt s az eredmény nemcsak határozott győzelem volt a karlistákra láttam, noha valaki szólt hozzá halk hangon, néhány másodpercz múlva kijött és becsukta maga után az ajtót. — Ide Jane! mondá és én átmentem egy széles ágy túlsó oldalára, mely összehúzott függönyeivel a szoba nagy részét elfoglalta. Az ágy mellett egy karszék állt, melyen egy férfi ült, kabátjának kivételével egészen felöltözve, hátrahanyatlott fejjel, lecsukott szemekkel. Rochester oda tarta a gyertyát, a halvány és látszólag élettelen arczban azonnal az idegenre — Meson úrra ismertem. Inge az egyik oldalon egészen vértől volt áztatva. Tartsa a gyertyát, mondá Rochester úr, s midőn azt átvettem kezéből, egy vízzel telt mozsdamedenczét hozott elő. Ezt is kezembe adta, azután a szivacsot belemártván, megnedvesité a hullaszerü arezot, elkérte tőlem az illatszeres üvegcsét és az ájult ember orra alá tartá. Meson ur csakhamar felvete szemeit és felsóhajtott. Rochester ur kigombolá a sebesült ember ingét és a szivacscsal lemosta a bekötött vállról és karról alá csörgedező vért. — Életveszélyes a seb? suttogá Meson ur. — Bah! karczolás s egyéb semmi. Ne hagyd el annyira magadat, ember! Szedd össze erődet. Most pedig magam megyek el a seborvosért s remélem holnap reggel elutazhatik. Jane — mondá eztán felém fordulva. — Mit parancsol uram? — Egyedül fogom önt hagyni e szobában ezen úrral egy órára, sőt talán két órára törülje le szivacscsal a vért, ha netalán ismét vérzés következnék be; ha újra elájulna, itasson vele vizet és tartsa orra alá az illatszeres üvegcsét. Ne beszéljen vele semmiféle ürügy alatt — és Richard — jegyezze meg, hogy élete foroghat kockán, ha ön beszél a kisasszonynál, mert semmiről sem állok jót, ha ajkait kinyitja és magát újra felizgatja. A szegény ember megint nyöszörgött, szinte látszott, hogy nem is mer mozdulni, mintha a haláltól vagy más egyébtől való félelem egészen megbénította volna. Rochester úr most kezembe adta a véres szivacsot, melyet én szintén úgy használtam, mint tőle láttam volt. Néhény perczig nézte működésemet, azután e szavakkal: __ Ne feledje — semmiféle beszélgetés! kiment a szobából. Igen furcsán éreztem magamat, midőn a kulcs megfordult a zárban és lépteinek zaja lassan kint elenyészett. (Folyt köv.)