Ellenőr, 1873. május (5. évfolyam, 100-125. szám)
1873-05-28 / 122. szám
is folyvást idegen hitelre szorul és az önálló magyar bank- s hitelintézet még mindig embryóban létezik ? Pedig a magyar állam eszméje a kiegyezés által testté vált, s ebből folyólag egyre növekedő terhek s kötelezettségek háramlanak az államra. Váljon ily constellatió közepett pénzügyi függetlenség nélkül képes lesz-e maga az állam is e részbeni feladatának megfelelni s államiságát fentartani akkor, midőn gazdaságunk minden ágában nem fejlődés, hanem a mindinkábbi hanyzatlás észlelhető? Ezen kérdésre valóban csak negative válaszolhatunk, miután a magánérdekek veszélyeztetése maga után vonja az állami érdekek veszélyeztetését. És elmondhatjuk, hogy ezen körülmény máris fenforog, s azzal az alternatívával állunk szemben, hogy vagy államiságunkról kell lemondanunk, vagy közgazdasági törekvéseink veszélyes irányát meggátolnunk. Tertium non datur. Ezen veszélyes helyzetből pedig eddigi közgazdasági politikánk megváltoztatása folytán szabadulhatunk ki , amely nemcsak hogy nem nyújt szabad tért azon jogos aspiratióknak, melyeknek tevékenysége iparosaink, kereskedőink és gazdáink anyagi jólétének emelésében akar érvényesülni, hanem hovatovább válságossá teszi a helyzetet az államra úgy, mint nemzetünkre nézve egyaránt. És közgazdasági politikánk megváltozása abból áll, hogy vám, hitel- és kereskedelmi viszonyainkat önmagunk rendezzük be — már a paritás alapján is. Mert ez adja szerintem azon éltető erőt, mely nélkül a gazdasági élet csak senyved, s senyvedésével végtére is nemzeti létünket teszi semmivé. Azért minden áron közgazdasági függetlenséget teremtünk , melynek megteremtésében nagyon is zilált anyagi helyzetünknél fogva bizonyára a fejedelmi jóakarat is segítségünkre leend. Kunseh. KÜLFÖLD. — Május 27. -Franczia köztársaság. A mai posta sokkal kevesebb hírt hozott a válság további következményeiről, semmint várni lehetett. Az első meglepetés befolyása látszik meg a ma ide érkezett franczia lapokon, s valószínűleg az tartja lekötve a franczia közvélemény nyilatkozásait otthon. Mindenből kitetszik, hogy a válság ilyen fordulatára elkészülve senki nem volt, kivéve a monarchista összeesküvőket, akik hetek után hónapok óta alattomosan szőtt cselszövényeik s fondorlataik érett gyümölcsét szakították le május 24-ikén. Náluk minden elő volt készítve, el volt igazítva szépen. S tán még mielőtt a nemzetgyűlés összejött volna, kész kicsinált dolog volt Thiers megbuktatása, kész kicsinált dolog volt, milyen qualiticatiót keressenek utódjában. A válság első napján 23-ikán szóba jött a triumvirátus is, melyről már tegnap szólottunk, de legelőször Aumale hg. személyére irányultak a monarchisták szemei. Erre vonatkozólag 23-iki kelettel, következő párisi táviratot hoz a „Daily New.“ : „Minden politikai párt értekezést tartott ma reggel Versaillesban. A szélsőjobb elhatározó, miszerint semmit sem akar kezdeni Aumaberggel. A bonapartisták szintén kijelenték ellenében, miszerint a republika elnökségére való emelésének eszméjét elvetik. A jobboldal a triumvirátus eszméjét karoló föl: Changarnier-t legitimisták fogadák el, Buffet-t az orléanisták, Darut a bonapartisták. Ez elhatározást az utolsó pillanatban azonban felette veszélyesnek tartó magára nézve a monarchikus párt, belátván, miszerint Aumale hg. elnöksége kétségtelenül alkamasabb államcsíny eszközlésére s könnyebben válhatnék népszerűvé.“ — Mac-Mahon csak az Aumale hg. jelöltségének elejtése után jött szóba, úgy látszik erős pártja volt a monarchisták között eleitől fogva, s maga is megmozgatott minden követ-jelöltségének keresztülvitelére. E tekintetben különösen a hadsereg köreiben fejtett ki nagy tevékenységet. Több tábornok támogatását előre biztosította magának. Ilyen Duerot. Mások, így Chancy is, visszautasították. A nemzetgyűlésben levő párt felei ezalatt a főbb polgári hivatalnokok megnyerésén fáradoztak, s mint Thiers lapja, a „Bien public“ szombati száma állítja, már 22-ikén több ilyen tisztviselő — a központon, sőt a megyei prefet-k közül is meg volt nyerve. — És mindez megtörténhetett a nélkül, hogy hitéből csak egyetlen csepp is kiszivárgott volna a közönség közé. Valóban mesteri munkát végzett a reactió. De még a diplomatia sem bírt előérzetével a történendőknek. A mindent legelébb kitudó „Times“ kitűnőleg informált párisi levelezője 22-iki ketettel még így ír lapjának: „két nap óta megnyugtatóbb fordulatot vettek az ügyek. Martel megválasztatása s a Thiersnek adott megnyugtatások azt látszanak jelzeni, miszerint a jobboldal felhagyott a kormány megdöntése tervével s megelégszik tőle conservativebb politikát követelni. Mindazonát ez aránylagos nyugalmat kivált azon lehetetlenségnek kell tulajdonítanunk, melyben a jobboldal létezik győzelme felhasználásánál, midőn Thiers utódának neve körül kellene megegyeznie. Több tábornokról volt ma szó , azonban e hírek semmi komoly alappal nem bírnak, s valószínű, hogy a monarchisták e táborozása ép oly vereséggel fog végződni, mint az előbbennek, s azért nem csodálkozhatni, ha a kormány egész önbizalommal néz elébe a tusának.“ Mennyire csalódott e kitűnőleg értesült levelező, látjuk a bekövetkezett eseményekből. Nem tartottuk fölöslegesnek a válság előzményeire s lefolyására ma ismételve visszatérni. A helyzet teljes képét akarjuk adni s minden adatot felveszünk ezentúl is. Megkívánja ezt az esemény nagy hordereje, melyről ma még nem tudható, meddig hatnak el következményei. — A nap történetére átmenve, legelőször is constatáljuk, hogy az új elnök véglegesen megalakította kormányát. Ugyanazon férfiak lettek a kabinet tagjai, kikről tagnapi hírünk szólt. Monarchista valamennyi, s képviselik a monarchisták valamennyi árnyalatát. Magne, (pénzügy) Desterligny (közmunka) és Cssey (hadügy) — bonapartisták. Broglie hg. (elnök és külügyi Beulé (belügy) és Dampierre (tengerészet) — orleanisták. Ernoül (igazságügy) Barbie (vallás) és Labouillerie (kereskedelem) - legitimisták. Hármasával osztoztak meg szépen. De első tekintetre szembeötlik, hogy a számegyenlőség daczára a legvéknyabb koncz a legitimistáknak jutott. Szegény Chambord grófot — tulajdon szent programraja verte meg, s lett neki az ő igéi szerint, midőn igazai védelmére a „vallás“, az „igazság“ és — mellesleg a „kereskedés“ fog az uj kabinetben rendelkezésre állani. — A legfontosabb tárczák a pénz- és hadügy bonapartistáknak jutottak. Az orléanisták kapták az elnökséget s a legfontosabb tárczák harmadikát : a belügyet. Jelen körülmények között bizonyára még emelkedik a tárcza értéke. — Ha azonban számításba veszszüik, hogy a köztársaság elnöke is bonapartista s bonapartista a pénz és a hadsereg, félreismerhetlen e párt előnye. A jelen kabinetben III. Napóleon hátra hagyott árvájának ügye bír határozott tusúlyyal. Ki tudja, merre billenti a jövő mérlegét ? A másik dolog amit constatálnunk kell, az, hogy a köztársaság új elnöke üdvözlő táviratokat kapott az európai udvaroktól. Első volt ebben Berlin. Onnan érkező táviratok után ítélve, alig szenved kétséget, hogy a franczia dolgok ezen fordulatát igen jó szemmel nézi a német kormány. Ami azonban nem akadályozza őt abban, hogy megszálló csapatainak kivonulását e fordulat hírére azonnal beállítsa.Ez tényleg meg is történt. Egy müncheni távirat értesít róla, és Németországnak igaza van. Egy milliárdja van koczkán, olyan milliárd, melyet ez évi septemberig kell behajtania Francziaországtól. Egy szóval a csapatok kivonulását nem tartja — az eshetőségekkel szemben — tanácsosnak. — Mindazonát első volt Németország követe: Armin gróf, aki az uj helyzethez gratulált Mac-Mahon czime előtt az országnak. Ez egy tegnapi fogadtatáson történt.— A mi kormányunk ugy látszik — tartozkodó angot foglal el. Hírlik, hogy Thiersben, a képviselőben bízik, hogy nem fogja engedni hetekig rohanni azt a reactiót, mely Thiers-t, az elnököt megdöntötte. A nap harmadik híre az uj kormányhatalom nyilatkozatairól s intézkedéseiről szól. Ezek rávezetnek megismerésére. Első tette volt az új elnöknek, mint már tegnap megírtuk, a párisi csapatokat consignálni. E consignatio azóta visszavonatott. Második tettét a megyefőnökök megrostálása képezi. Huszar prefect neveztetett ki egyelőre s 9 más megyébe helyeztetett át. Folytatása valószínűleg következik, mert nem tehető fel, hogy a hátralevő félszáz főnök egytől egyig már megnyeretett volna. A harmadik tette — ha a hír nem csal — a nemzetgyűlés elnapolása lesz. Hihetőleg bizonytalan időre. Nyilatkozatok dolgában meglehetősen fukar volt az uj hatalom uralkodásának két első napján. Csupán két ilyesmit ismerünk azon kivüli, melyben Mac-Mahon az elnökség elfogadását tudatta. Az egyik körsürgöny a prefect-khez, de lenyomata Páris és Versailles utczasarkain is olvasható, s a TÁRCZA. JANE EYRE -ÖNÉLETÍRÁS Irta CURBIER BELL (Folytatás.) Csaknem akaratom ellenére ejtem ki e szókat és ép oly akaratlanul eredtek meg könyeim is. Mindazonáltal nem zokogtam hangosan és a mennyire lehetett, kerültem a sóhajtozást, is. A gondolat O’Gallné asszonyságra és Bitternull Lodgere keservesen érintő szivemet és még keservesebben azon tajtékzó víztömegek képe, melyek ezentúl engem Rochester úrtól, ki e perezben még mellettem állt, elválasztani fognak ; de legkeservesebb gondolata volt reám nézve azon még óriásabb óceán, a gazdagság, rang és előitélet, mely kérlelhetlenül lejtett saját személyem és azon férfi közé, akit lelkemből szerettem. — Igen hosszúút ez, mondom újra. — Bizonyára hosszú, és kétségtelen Jane, hogy ha ön elmegy Bitternall Lodgebe, Izlandba, soha se fogjuk egymást látni többé. Én nem szándékozom meglátogatni Izlandot, mert legcsekélyebb rokonszenvet sem érzek ezen ország iránt. Nemde Jane, mi jó barátok voltunk ?! — Igen, uram. — És midőn jó barátok az elválás előestéjén állnak, a fennmaradt csekély időt szeretik egymás társaságában eltölteni. Jöjjön beszéljük meg csöndesen az elbucsúzást, mintegy fél óráig, míg a csillagok ragyogó élete elkezdődik amott fenn az égen; Íme, itt a gesztenyefa és alatta az egyszerű pad, üljünk le ide, egymás mellé, hiszen a nélkül is aligha fogunk valaha e helyen ketten együtt ülhetni. Mindketten helyet foglaltunk. Nagy a távolság Izlandig, Jane és én nagyon sajnálom, hogy ily hosszú és fárasztó útra kell küldenem kis barátnémat, de ennek meg kell lenni s így nem segíthetünk rajta. Nem hiszi ön Jane, hogy mi rokonok vagyunk ? Ezúttal nem kockáztathattam semminemű feleletet, mert szívem egészen el volt szorítva. — Azért kérdem — folytatá — mert néha igen furcsa érzelmek ébrednek bennem ön iránt, főleg ha ily közel ülünk egymáshoz, mint e perezben ; úgy rémlik előttem, mintha valahol e baloldalomon egy kötelék léteznék, mely szorosan és felbonthatlanul van összefűzve egy hasonló kötelékkel az ön kicsi testének megfelelő oldalán, és ha ezen viharos csatorna és a kétszáz mértföldnyi távolság köztünk lesz, félek, hogy e kötelék szétszakad és én elvérzem e miatt. Ami önt illeti , ön el fog feledni engem. — Soha uram, ön jól tudja, hogy ez nem történhetik meg soha! — többet nem bírtam mondani. — Jane, hallja ön a csalogányt amott a lombok közt ? Hallgattam és görcsösen zokogtam, mert teljesen képtelen voltam uralkodni magamon, a szomorúság végkép erőt vett rajtam. Midőn szólni bírtam, csak azon forró vágyamat tudtam kifejezni: vajha soha se születtem, vagy legalább soha se jöttem volna Thornfieldbe. — Azért, mert szomorúságot okoz innét elmennie ? A bánat és szerelem által felfokozott izgatottság leigázta erőmet heves küzdelem után; követelte azon jogát, hogy kitörjön, uralkodjék és megszólaljon. — Igen, sajnálom, hogy el kell válnom Thornfieldtől, szeretem Thornfieldet — szeretem, mert nyugodtan és boldogan élhettem itt, legalább néhány hétig. Nem zsarnokoskodtak felettem. Nem lettem száműzve alacsony lelkű emberek közé és nem voltam kizárva az érintkezésből azzal, ami fényes, magas és nemes. Szemtől szembe beszélhettem azzal, amit tisztelek, amiben gyönyörködöm — egy eredeti, erőteljes és emelkedett szellemmel. Megismerkedtem önnel Rochester úr, és irtózom és remegek azok gondoláitól, hogy kénytelen vagyok elszakadni öntől örökre. Belátom az elválás szükséges voltát és a gondolat olyan reám nézve, mint a halál elkerülhetlenségének eszméje. — És miért tartja ön az elválást oly elkerülhetlennek ? kérdé Rochester úr hirtelen. — Önmaga is ilyennek ismerte el, és szinte szemeim elé állttá. — Mily alakban ? — Egy főrangú és szép hölgy, Ingram kisasszony, az ön arájának alakjában. — Arám! Minő ara ? Nekem nincs arám ! — De lesz. — Igen, lesz, akarom - akarom, hogy legyen. — Ez esetben mennem kell, ön maga mondá. — Nem, önnek maradnia kell, esküszöm — és ezen eskü meg lesz tartva. — Ismétlem, hogy mennem kell ! viszonzom szenvedélyesen. Azt hiszi ön, hogy maradhatok azon meggyőződéssel, hogy semmi se vagyok önre nézve? Azt hiszi ön, hogy nem vagyok egyéb érzéketlen gépnél, és tétlenül nézhetem, amint elragadják ajkam elől a kenyérmorzsát és kiöntik poharamból az éltető vízcseppet ? Azt hiszi, hogy nincs szivem és lelkem, azért mert szegény, elhagyatott, árva és rut vagyok ? Csalódik. Ép oly felkölt lelkem és meleg szivem van, mint önnek. És ha az isten valamely csekély szépséggel és nagy vagyonnal áld meg, ép anynyira nehézzé tudnám önnek tenni az elválást tőlem, amily fájdalmas az most reám nézve. E perezben nem a szokás, az illem és a halandó test közvetítésével beszélek önhöz, hanem lelkem egyenesen lelkéhez szól, mintha már mindketten átléptük volna a sír küszöbét és isten előtt állnánk egyenlően — amint hogy egyenlők vagyunk! — Amint hogy egyenlők vagyunk, ismétlé Rochester úr, aztán karjai közé szorított, keblére vont és ajkaimra nyomó ajkát — igy Jane, igy! — Igen, uram, igy, viszonzom, és mégsem igy; mert ön férj vagy legalább annyi, mintha férj volna; férje egy nőnek, ki ön alatt áll, ki iránt nem érez rokonszenvet, kit nem hiszem hogy igazán szedethessen, mert láttam és hallottam amint kigúnyolta őt. Én megvetnék ily szövetséget, s ezért többet érek önnél. Engedjen távoznom. — Hova Jane ? Izlandba ? — Igen — Izlandba. Megmondtam a mi lelkemre nehezült, most már elmehetek bárhova. — Jane, csendesüktön, ne vergődjék mint egy szilaj elvadult madár, mely saját tollait tépi ki kétségbeesésében. — Én nem vagyok madár és nem kerültem hálóba, hanem szabad akarattal biró emberi lény vagyok s ezen szabad akaratomat most arra használom, hogy elhagyjam önt. Még egyszer megfeszítem erőmet és kibontakozva karjai közül, felegyenesedve álltam előtte. — Szabad akarata határozzon sorsa felett, mondá Rochester úr, én kezemet , szivemet és vagyonomat ajánlom önnek. — Ez bohózat,a mely felett csak kaczagnom lehet. — Kérem önt, hogy legyen társam ez életben, a földi pályám részese. — Élettársat már választott és meg kell maradnia e választása mellett. — Jane, ne szóljon néhány perczig, mert nagyon fel van izgatva, én is hallgatni fogok. A babérbokor szegélyezte után egy szellő-fuvallat lebbent végig, megreszketteté a gesztenyefa bimbóit, aztán elenyészett a messze távolban. Csupán a csalogány éneke hallatszott, s amint azt hallgatom, újra sírni kezdtem. Rochester úr csendesen ült, nyájasan, de komolyan tekintve reám. Kis vártásra igy szólt: — Üljön mellém, Jane, értsük meg egymást. — Soha se fogok többé ön mellé ülni: a gyökér ki van tépve s nem térhet többé vissza helyére. — De Jane én nőül kérem önt: én csupán önt óhajtom nőül venni. Nem feleltem; azt hittem gúnyolódik. — Jöjjön Jane — jöjjön ide. — Az ön arája áll köztünk. Rochester úr felkelt és hozzám jött. — Az én arám itt áll, mondá és ismét magához vonott, most csupán ön méltó hozzám, ön egyenlő velem. Jane, akar ön nőmmé lenni. Még mindig nem feleltem és iparkodtam kibontakozni ölelései közül, mert nem hihettem el szavait ? — Ön kétkedik bennem Jane? — A legnagyobb mértékben. — Ön nem hisz nekem ? — Ön tehát hazugnak tart ? kérdé szenvedélyesen. Meg fogom önt győzni kis kétkedő, szeretem-e Ingram kisasszonyt! Ön jól tudja, hogy nem. Szeret-e ő engem ? Meggyőződtem róla, hogy nem; elhireszteltem, hogy vagyonom kétharmadrészszel csekélyebb, mint általánosan hiszik s aztán meglátogattam őket, személyes tapasztalást szerzendő a hit hatásáról. Mind ő, mind anyja nagyon hidegen fogadott. Én nem vehetem nőül Ingram kisasszonyt, nem lennék képes ezt tenni. De önt — különös, csaknem földöntúli lény, önt szeretem lelkem egész hevével. Önt, a homályos származású, egyszerű és jelentéktelen külsejű szegény árvát kérem, hogy legyen nemmé. — Hogyan engem ? kiáltom, komolyságából és főleg udvariatlanságából hinni kezdem őszinteségét — engem, kinek önnön kívül nincs egyetlen barátom a világon, nincs egyetlen fillérem, melyet ne ön adott volna. — Önt Jane. Kell, hogy ön az enyém legyen, egészen az enyém. Akar enyém lenni? Mondja, feleljen gyorsan! — Rochester úr, engedje hogy arczára nézzek, forduljon a holdvilág felé. — Miért? — Mert olvasni akarok vonásaiban. Forduljon meg. — Legyen, de aligha fogja arczámat olvashatóbbnak találni, mint egy megsárgult, összegyűrt pergament-darabot. Olvasson, de gyorsan, mert kínos a várakozás. Arcza izgatott és hévült volt, vonásain erős küzdelem, szemeiben sajátszerű kifejezés látszott. — Oh! Jane, ön kínoz! kiáltá. Kínoz azzal a fürkésző és mégis his és nagylelkű tekintetével. — Hogyan lehetne az ? Ha ön igazat szól és ajánlata őszinte, az én érzelmem csak hála lehet — és ez nem kínoz. — Hála! kiáltá; aztán szenvedélyes hangon folytatá: Jane, fogadja el ajánlatomat gyorsan. Mondja Eduard — nevezzen így — Eduard, én neje leszek. — Komolyan beszél ön ? — Igazán szeret engem? — Őszintén kívánja, hogy neje legyek? — Őszintén kívánom, s ha kívánja, esküvel is erősítem! — így hát uram, neje leszek. — Nevezzen Eduardnak — egyetlen szerelmem. — Kedves Eduard! — Jöjjön tehát — simuljon most egészen hozzám, és aztán mély, érczes hangon e szókat súgta fülembe: Tegyen boldoggá — én is boldoggá teendem önt. — Az isten bocsásson meg nekem, mondá aztán, és az emberek ne keveredjenek bele, ő az enyém és én tudni fogom őt megtartani. — Nincs senki, a ki belekeveredjék e dologba, uram, nekem egyetlen rokonom sincs. — Nincs — az annál jobb, mondá. Ha kevésbbé szerettem vala őt, hangjának és tekintetének szilajsága feltűnt volna előttem, de amint itt mellette ültem, az elválás rémképétől megszabadulva, az egyesülés édenének küszöbén, csupán azon boldogságra gondoltam, mely annyira váratlanul nyílt meg előttem. Újra és újra kérdező: Boldog ön Jane? És én újra meg újra igennel feleltem. Egyszer aztán e szókat mormogta magában: — Ez engesztelés lesz — bizonyára. Nem volt-e ő elhagyatott, kitaszított árva ? Nem akarom-e őt védelmezni, szeretni és vigasztalni ? Nincs-e szívembe szerelem és elhatározásomban állhatatosság ? Ez ki fogja engesztelni az isten itélőszékét. Tudom, hogy teremtőm helybenhagyja tettemet. Ami a világ ítéletét illeti — kezemet mosom. Az emberek ítéletével daczolok, sokat tudok programmot olvasnak ki belőle. Tartalmam ez:„A nemzetgyűlés bizalma folytán a köztársaság elnökévé választattam meg. A fennálló törvények és intézmények semmiféle módon nem fognak megsértetni. Kezeskedem a rendben tartásáért és számitok az önök ébersége és hazafias támogatására.“ Ez 25 év kelt. — Tegnap 26 ikán a nemzetgyűléshez intézett üzenetet Ez második nyilatkozata, s a nemzetgyűlés teljes programainak vette. Csak távirati kivonatban ismerjük ez iratot s igy igen száraznak látszik. Az elnök elődének a béke föntartására és a hadsereg szervezetére vonatkozó politikáját folytatni, és befelé erélyes conservativ politikát követni ígérkezik és biztosit, hogy a kormány őrködni fog a nemzetgyűlés souverain hatalmának integritása fölött. Általános frázisok — dictated éllel. Megjegyzendő, hogy Mac-Mahon még sem írásban, sem szóval nem említette a köztársaságot. „Fennálló rend“, „erkölcs“ és „társadalom“ az ő kifejezései. — Megemlítendő még, hogy a fennálló rend, erkölcs és társadalom megmentésére már Napóleon herczeg (a vörös) is előtermett. Mint értesítenek, már tegnap útban volt Páris felé átveendő ott dynastiája érdekében, a bonapartisták vezérletét. Ez a májusi fél-államcsíny két napi története. A parlamenti ütközet második napjáról közlünk még itt kiegészítő tudósítást, Thiers és Perrier beszédeit; a többiről a távirda szól. A nemzetgyűlés május 24-iki végzetes üléseiről részletes tudósítások feküsznek előttünk. Az első reggeli ülés napirendjét a Thiers beszéde foglalta és töltötte be egészen, a 30-as bizottság alkotmánya szerint az elnök után szólásra senkinek joga nem lévén. ” Az ülés megnyílván Thiers lépett a szószékre s következő beszédet intézett a nemzetgyűléshez : „A nemzetgyűlés nem fog csodálkozni, ha engem a szószéken megjelenni lát. Én vagyok egyedül az, ki itt felelős a kamara előtt. Pontosan akarom önök előtt jellemezni a politikát, melyet két év óta követek. (Mivel már e helynél félbeszakítják a szónokot, Buffet elnök figyelmezteti a házat, hogy midőn az elnök szól, a félbeszakítás nemcsak a házszabályokba, hanem az új törvényekbe is ütközik.) A harminczas bizottságban sürgősen követeltem, hogy az interpellációk feletti tárgyalásokban részt vehessek; a mai vita bizonyítja, mennyire volt igazam. Tehát ép úgy a törvény, mint a józan ész nyilatkozatra késztet. Minisztereknél fölfogható, ha azon meggyőződésben, hogy az országnak használnak, a hatalmat nem bocsátják ki szívesen kezeikből. Az én esetem azonban egészen más. Én ez állásra a legnehezebb körülmények között, melyek történelmünkben valaha előfordultak, hivattam meg. Azt hosszas ellenszegülés nélkül, pusztán kötelességérzetből elfogadtam; ezt az ország jól tudja. Most ítéljenek fölöttem ; ítéletek reám nézve törvény lesz. Tisztelem a politikai lelkiismereti szabadságot és úgy, mint a vallásit, de a pillanat ünnepélyes, és nekem minden tekintetben nyíltan kell szólanom. Azt a politikát, melyet kétértelműnek neveztek, én és társaim nem választottuk szabadon: a körülmények erőszakolták azt reánk. E részben nincsen más érdemünk, mint hogy a helyzetet helyesen felfogtuk. Feladatunk volt,"pénzügy, sereg nélkül, az idegenek által elfoglalt terület mellett és a pártküzdelmek közepette kormányt teremteni. Csak tekintsék önnem magukat és az önök közti meghasonlásokat, és mondják meg, váljon könnyűe itt kormányozni ? Nem akarom önöket sérteni, de legyen szabad nyíltan szólanom! Az egyik rész a köztársaságot óhajtja, a másik a monar-V/HiAti MluxlliAt itenislaiuona K" merészelné a monarchia híveit gáncsolni, miután ez századokon át Francziaország nagyságát képezte ? Másrészt ismét a köztársaság hívei mondhatják, hogy midőn korunkban a demokratia árjai hatalmasan folynak, a köztársaság az egyedüli kormányalak mely Francziaországot megmentheti. Mily csekély e házban a két párt nézetkülönbsége, azt önök épen most Martel és Larcy urak megválasztásában látták. Nyíltan ki kell mondanom: E ház ezen oldalának nézetei (jobbra mutatva) nem egyeznek meg teljesen az ország nézeteivel. (Derültség és helyeslés a bal oldalon ; mozgás a jobb oldalon ) Ez a szó „köztársaság“ önök között többet megijeszthet, azonban jogtalanul. A valódi republicánus nézeteiben mérsékelt és magamagán uralkodni képes, és mai nap jogosan föl lehet tenni, hogy a köztársaság Francziaország természetes kormányalakja. Ha a felsőbb osztályok nem is köztársasági érzelműét, a nagy tömeg bizonyára az (Helyeslés a legszélsőbb balon), azonban a köztársaság jövője attól függ, hogy az ország meg ne ijesztessék, hanem ellenkezőleg megnyugtattassék. A képtelenek erőszakoskodások által csak megrontanák a köztársaságot, azért az állam kormányán a rend férfiainak kell államok ; oly kormányra van szükségünk, mely a rendzavarások irányában kérlelketlen; egy pártkormány magát a közrendet veszélyeztetné. Természetesen könnyebb lenne egy pártot követni, mint valamennyit egyensúlyozni. Ez nálam korántsem politikai radicalismus, hanem csak a helyzetnek részrehajlatlan méltatása. Szónok két évi működését röviden jellemzi, azután folytatja. Nem tartok a történelem ítéletétől. A commune élét vettük. Midőn akkor azt tanácsolták nekem, hogy a vérrontástól óvakodjam, azt válaszoltam : nem baj, bár ömölték a vérpatakokban, a seregnek Párisba kell hatolnia. És a sereg Párisba hatolt, mi a nagy zendülést, legyőztük és a rend diadalmaskodott. Azután két kölcsönt eszközöltünk, melyeknek párját a történetben nem találjuk és az ország végleges fölszabadulását biztosítottuk. Míg egész Európa a pénzválság súlya alatt szenved, mi pontosan eszközölt fizetéseink által bámulatba ejtjük a világot. Négy millárdot lefizettünk, az ötödikből az első részletet nyolcz nap múlva fizetjük és a következő részletfizetések is biztositják. Midőn Francziaország ily életképességről tanúskodott, tekintélyét visszanyerte. Egész Európában biznak Francziaországban és tisztelik kormányát. Midőn hadseregünket ismét szervezzük, mit nem titkolok, úgy azon senki sem csodálkozhatik, mi felszereljük a hadsereget, mivel az európai versenyben a minket megillető rangot elfoglalni akarjuk, de nem mivel háborúra készülünk. Európa bízik szavunkban. Befelé a rendet egész terjedelmében fentartjuk. Hitelünk biztos, a börze csak alárendelt hullámzásoknak van alávetve és minden válságtól megkíméltetik. Mindezt pártpolitikájukkal egy „harczoló kormánynyal“ nem eszközölhetnék. Igen, de az erkölcsös kormány mondják. Biz azt nehéz helyreállítani, de épen az zavarja meg legjobban, ki mindig róla beszél. (Helyeslés a baloldalon.) Az erkölcsi zavar oka a kormányforma roppant nagy és jelentőségében még túlzott kérdésében rejlik. Önök azt mondják, hogy nem monarchisták, hanem csak conservative. Hisz mi is conservativek vagyunk, és csodálkozom, midőn Háromnál ifjabb emberek, kik eddig még mit sem tettek, velem szemben e szóval hánykolódnak. Önök azt mondták tegnap, hogy nem bíznak meg bennünk, midőn magunkat conservativeknek nevezzük; legyen szabad önöknek mondanom, hogy senki sem hisz önöknek, midőn magukról azt mondják, hogy monarchisták; nem, ezt senki sem hiszi. (Helyeslés a baloldalon és a karzatokon.) Egy hang: A szajnai praefectus tapsolt! Ki vele. (Cannon szajnai praefectus elrejtőzik. Audiffret Pasquier herczeg: A karzatokat ki kell üríteni! Buffet elnök átalános csendre int, Thiers folytatja. Korábbi nézeteim között egyet sem tagadtam meg és bebizonyíthatom, hogy conservativebb vagyok, mint mindazok, kik félbeszakítanak. Ha a baloldal helyeslésével találkozom, úgy annak oka csak abban rejlik, hogy szavaimhoz hű maradtam. A bölcsész nyugton vizsgálhatja, váljon eme vagy ama kormányforma helyesebbé ? Ha azonban a kormányon állunk, e dolog másképen van. A provisorium veszélyes, mert a küzdtért nyitva tartja minden párt számára; az egyik erőszakoskodásai okul szolgálnak a másik erőszakoskodásaira. A jövőt — ameddig lehetett — nyitva akartuk tartani, ha azonban a helyes pillanatban azt mondjuk, hogy a provisorium többé tarthatlan, csak nem követünk el árulást. Mint a monarchia rosi ki, most nem titkolhatom, hogy a monarchia nálunk lehetetlen. Önök is megvannak ezt közvetve, midőn azt mondják, hogy nem a monarchiai, hanem a conservativ ügy érdekében küzdenek. Csak egy trón van és ezen háromnak nincsen helye. (Nyugtalanság a jobboldalon.) Ha a jelenlegi kormányt félreismerik és szidalmazzák, úgy ennek oka csak a provisoriumban rejlik. Sajnálom, hogy két minisztertől meg kellett válnom, azonban szükségünk volt egységes, homogén minisztériumra és azért oly férfiakat választottam, kik fővonásaikban osztják nézeteimet. Az alkotmányos törvényekkel kezet nyújtunk önöknek; azt azok figyelmes átolvasásánál föl fogják ismerni. Mindenesetre elutasíthatlan követelmény volt a kormányforma végleges elhatározását előrebocsájtani. Az általános zavazati jog többé meg nem dönthető. Annak idején erélyesen küzdöttem ellene; ma uralma megtörhetlen, azonban tisztázniés erkölcsesebbé tenni lehet. A két kamarai rendszer föltétlenül szükséges. A történelem nem mutat fel példát, hogy egy ország sorsa állandóan egy gyülekezetre bízatott volna. Hisz a népképviselet és a végrehajtó hatalom közti összeütközéseket is előre kell látni — ily összeütközések nem egy példáját láttuk itt. A harminczas törvény határozmányai a józan eszmét minden tekintetben sértették, és mégis alávetettem magamat az engesztelés és a szent béke kedvéért. — Fájdalom, azt látom, hogy ez engedékenységem hiába volt. — A jobboldal előterjesztéseinket nem akarja elfogadni, mivel másról szólanak , mint a monarchiáról; a baloldal elveti azokat, mivel a háztól minden souverain jogot megtagad és azt állítja, hogy csak a jövő nemzetgyűlés van hivatva a köztársaságot szervezni. Én ellenben azt hiszem, hogy midőn önök elé a conservativ köztársaság alapítása végett a javaslatokat terjesztjük, valóban mint conservativek cselekszünk. Az utóbbi választások korántsem oly nyugtalanítók, amint azt elhitetni akarták. Részletes választások majdnem mindig kevezőtlenül ütnek ki a conservativ pártra nézve, az általános választásoknál a mérsékelt nézetek majd diadalmaskodnak. A conservativ jelöltek megbuktak, mivel mindig monarchikus utógondolatokkal vádoltatnak. Ha a köztársaság ügye kérdésen kívül lesz, akkor a választásoknak nem lesz többé e szélső jellegük. E nézetben terjesztettük önök elé a törvényjavaslatokat. Ha azok nem lennének kielégítők, akkor természetesen a dictaturának volna helye, és hová vezet az, azt önöknek mondanom sem kell. Vele Francziaország 1815-ben még dicsőségesen bukott. De mikép bukott 1870 ben! A nagyok dictaturája dicsőségesen, a kicsinyeké egyszerűen tesz tönkre. (Hosszas helyeslés a baloldalon.) Az anyagi rend nálunk teljesen helyre van állítva, az százszorta nagyobb mint győzőinknél: nem egy német város oly zavaroknak volt színhelye az utóbbi időkben, melyek nálunk lehetetlenek. Tegnap keményen támadták meg a kormányt és pedig a részvét oly hangján, mely megindított. A szónok rész véget jósolt nekem; azt mondá, hogy nevetségessé válom és a radicalisms pártfogolja vagyok. Köszönöm a barátságos intést és viszonozni akarom. Őt is pártfogolják, de ő oly pártfogásnak örvend, melyet a nemes Broglie herczeg nagy atyja, undorral utasított volna vissza, ő a császárság pártfogolja !•“ (Tartós helyeslés a balon, ellenmondás a jobbon.) Az ülés 11 tíz órakor fölfüggesztetik és 2 órára új ülés hirdettetik ki. A délutáni ülés lefolyását ismerik olvasóink. E helyütt csupán Perrier Kázmér beszédéből adunk kivonatot. Dufaureur s a köztársaság elnöke — úgymond, a két ülésben cáfolták meg egymás után a kormány ellen emelt vádakat. Kimondották, hogy a gyöngeség legelső oka a kormány ideiglenes jellemében nyugszik, melynek nincs törvényes szentesítése. Én egyszerűen akarok nyilatkozni. Először Broglie úr jogosulatlan szemrehányásaira válaszolok. Nincs joga azt mondani, hogy midőn Berenger, Waddington és én a kormányba léptünk, ez közeledés a radicalizmushoz. Tetteink és szavaink nem indokolják e föltevést. Waddington úr és én sokáig a jobbközéphez tartoztunk. (Zaj jobbról.) Csak akkor hagytuk el, midőn láttuk, hogy egyik része a szélsőjobbhoz közeledik. (Zaj.) Egy közeli alkalommal mindhárman kimutattuk, hogy nem akarunk a radicalis párttal érintkezésbe lépni. Vagy bolondjai vagy bűnrészesei vagyunk a radikalismusnak — ez az egyetlen alternative, melyet Broglie úr nekünk enged. Azt kérdem tőle, kik lesznek a megcsaltak ama coalitióban, melynek ő eszközévé teszi magát. (Helyeslés balról.) Nem aljas dicsvágyból igyekeztünk hatalomra jutni. Mondja meg Broglie úr, ha diadalmaskodik, a hatalom megszerzése, kinek fog a koalitióban használni: a plebiscitum, az alkotmányos, vagy a korlátlan monarchia hivenek-e? (Élénk helyeslés balról, ellenmondás jobbról.) Jól tudják, hogy én és barátaim túszok vagyunk a conservativ köztársaság fenntartásáért.Bal, a capinette lépésünket azon indok sugallta, hogy azon csoport programját, melyet képviselünk, megvalósítsuk. Azt kérdjük a kamrától, mely útra akar lépni, hogy őt azon követhessük. Ha a sors ellenünk van, tudni fogjuk, mit kell tennünk. Az ország ítélni fog önökről és rólunk. A Szónok azután kifejti, hogy Francziaország a rendet és szabadságot akarja s a provisoriumtól szabadulni óhajt. Az egyetlen lehetséges kormány, melyet consolidálni kell, a köztársaság. Sok becsületes embert, ha késedelmeskednénk, határozatlanságunk kétségbe ejtene. (helyeslés balról.) Ha önök a köztársaságot nem akarják, csináljanak más kormányt, ha tudnak. (Tetszés.) Az új kormány s a köztársaság elnöke elfogadták a definitívum s a mérséklet kormányát. Ha azzal vádolnak bennünket, hogy a radikalizmus szövetségesei vagyunk, becsületünket támadják meg. Ezután ment véghez a szavazás a napirend fölött.