Ellenőr, 1873. május (5. évfolyam, 100-125. szám)

1873-05-30 / 124. szám

Előfizetés! árak Égés* évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapestért, nítdor-utcza 0. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 124. szám. Budapest, péntek, május 30. 1873. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: 13udapesten, uldor-utcza 6. uz. (Légrády testvérek irodájában). A* előfizetési pénzek helyben ét vidékről Pest, bálvány utcza 9. *«. alá intézendők. V. évfolyam. —WLJMflBbll'litHil)1* («um Bfa Mini TÁVIRATOK. Bécs, máj. 29. (Az „Ellenőr“ távirata.) A bankigazgatóság mai ülésében fiókjai dotatióját felemelő és különben is meglehetősen coulans volt. Berlinből bankároktól érkezett sürgönyök kedvezők. Irányadó bankárok gyűlése elhatározta volna a felette elértéktelenedett , jó papírok összevásárlását. Bécs, máj. 29. (Az „Ellenőr“ távirata.) Őfelsége holnap külön vonattal elutazik a Lajta melletti brucki táborba. Bécs, máj. 27. (Az „Ellenőr“ távirata.) A walesi herczegnő augustus hóban a díjak kiosztásához rövid időre ide fog érkezni. A walesi herczeg tett intézkedések folytán a magyarországi rókavadászatokban is részt veend. Zágráb, máj. 29. (Az „Ellenőr távirata.“) A kozicai pórnép felkelése Tótországban folyvást tart. Tegnap véres összeütközés volt a csendőrök és a nép között; 4 egyén megöletett, 4 megsebesittetett. Részletesebb tudósítások hiányzanak. Hatz polgármester meghalt. Bécs, máj. 29. A nemzeti bank a magyar pénzügyminiszter óhajtására elhatározta a magyar fiókok dotatiójának felemelését. E szerint Pest két milliónyi emelést kap, Zágráb 150,000, Debreczen 300,000 frtot és a többi fiókok is megkapják a pénzügyminiszter kívánsága szerint a megfelelő felemeléseket. Bécs, máj. 29. A „N. Fremdenblatt“ az Industrialbank ügyében a következőkről értesül: A letét-hitelezőkkel megegyezés jött létre és a jelentékenyebb hitelezők hajlandók moratóriumot engedni, minek folytán az igazgatótanács elhatározta a csődtől való elállást, de a liquidatiót keresztül viszi, s szombat estére az összes letét-hitelezőket és érdekelteket gyűlésre hívta meg. Zágráb, máj. 29. Az „Obzor“ jelenti: Szlatinában (Tótország) úrbérszabályozás miatt csendőrök és pórok közt összeütközés történt, melyben állítólag 3 per megöletett és ugyanannyi megsebesítetett. Páris, máj. 29. A mai hivatalos lap közzéteszi két új préfet kinevezését, hat préfet áthelyezését, továbbá 3 főtitkár és 21 alpréfet kinevezését. Páris, máj. 29. Az „Agence Havas“ jelenti: „úgy látszik, miszerint a kormány és a nemzetgyűlés többsége a jelen ülésszakban csak a budget-t és a helyhatósági törvényt szándékozik letárgyalni, az alkotmánykérdéseket azonban a téli ülésszakra elnapolni , valamint nem szándékoltatott azonjavaslatot indítványozni, mely az elnök felelőségét és annak 5 évre terjedő teljhatalmazványát megállapítaná. Alaptalanoknak mondatnak azon hírek, melyek szerint a szélsőjobb az Olaszországhoz való viszonyokra vonatkozólag interpellátiót lett volna teendő.“ Milánó, máj. 29. Ma ment végbe Manzoni költő temetése a lakosság minden rétegei élénk részvéte mellett, a koporsó oldala mellett Humbert és Amadeorgek haladtak, a város gyászlobogókat tűzött ki. Számos külföldi akadémia képviselteté magát. St.-Pétervár, máj. 29. A chivai expeditió Dschiszák és Kaszaliiiska osztályai között az egyesülés megtörtént. Berlin, máj. 29. A birodalmi gyűlés eltörle a napirendről a birodalmi sajtótörvény tárgyalását, miután Bismark, a birodalmi tanács által kidolgozott sajtó-törvényjavaslat 14 nap múlván leendő előteryésztését megígérte. A szövetségi államokban behozandó népképviseletekre vonatkozó javaslat elfogadtatott, a centrum és a conservativek egy része ellene szavazott. Bécs, május 29. (Zárlat.) Hitelrészvény. 290— Anglopsztr 192.— Galicziai 211.—, Lombard 185.—, Államvasút 328—, Trammvay 255. Rente 6690. Hitelsorsjegy 178.— 1860.99.50 Napoleon Ádor 889., 1864. 139., Arany 529.50 Ezüst 110. Frankfurt 938/4.—, London 111.—, Magyar sorsjegy 52.—, Porosz pénzutalv. 164.—, Váltóbank 110.— Török sorsj. 71.7,. Unio-bank 170. LEGÚJABB POSTA. — A „Soir“ ma éjjel érkezett száma megerősíti a táviratilag jelzett hirt, mely szerint a „harcz kormányának“ első kérése a nemzetgyűléshez az lesz, hogy napolja el magát. E hirt, következő megjegyzéssel kiséri e lap : „Még Thiers, Syracuz zsarnoka volt a végrehajtó hatalom feje, nem győzték eléggé követelni a nemzetgyűlés együttmaradását. Hivatkoztak a ház sourrainitására, mindenhatóságára. Kevésben múlt, hogy a gardeschampetres kinevezését is reá nem ruházták. De alig, hogy a colatió rájuk bízta a tárczákat: ‘’ez a nemes parlamentáris buzgalom, ez a képviseleti fanatizmus, nagy gyorsan kialudt. Nem lévén szükséges a nemzetgyűlésre, felkérik, hogy menjen haza, s engedjen nekik időt reorganizálni a közigazgatást. — Thiers tegnapelőtt elfoglalta képviselői székét a nemzetgyűlésben, Grévy és Rampon gróf között ül. A hir, hogy Párisba tette át lakását, a „Soir“ szerint alaptalan. Még mindig Versaillesben lakik s ott marad, mig Champs-Elysées-a bérlet háza teljesen berendezve lesz. Az uj kabinet ultramontán színezetét leginkább az tünteti ki, hogy tagjai közül heten ellene szavaztak volt 1871. júl. 24-én a napirendnek, melyet Barth indítványozott a püspököknek a depossadált pápa érdekében benyújtott kérvénye fölött. A pártklubok 26-án tartott gyűléseiről hoztak némi tudósítást a lapok. A balközép Dauphinot elnöklete alatt egyhangúlag elhatározta az eddig követettpolitikai irányban állhatatosan megmaradni s nyugodtan bevárni az uj kormány elnököt s kormányát erélyes támogatásáról. „A működését. ” A jobbközép párt értekezletén Delille elnökölt. Indítványozta, hogy a párt biztosítsa az új nagy conservativ párt — úgymond — elérte czélját. Kérte volt Thierst: álljon határozottan élére, s fogadja el nyílt conservativ politikáját. De ő inkább letette hatalmát, semhogy elégtételt adjon a conservativ többség érzelmeinek.“ Mac-Mahon szólt az elnök után. Felhívta valamennyi párt „tisztességes“ férfiait kormánya támogatására. — Az értekezlet tapssal fogadta Mac-Mahon fel-hívását. — A bonapartista lapok egészen az 1851-ki stylusban imák, s lehetőleg rajta vannak, hogy a nemzetgyűlés szavazata fényében államcsínyt mutassanak fel. „Nagyon csalatkoznak az időre nézve — írja a „Solr“ — most nem támogatják czikkeiket nyílt utczának szegzett ágyuk, és senki nem tesz erőszakot a nemzetgyűlésen. Am törvényes többség, gyűlöletes, de törvényes határozatot hozott, így áll a helyzet ma. Bérlet 51. szám NEMZETI SZÍNHÁZ Budapest, péntek, május 30. Az idegesek. Vígjáték 3 felvonásban. Sardou után fordította Feleki M. Személyek: IX."1 . “ £S&2~ Marteau házbirtokos — — — — Feleki Tiburce, postahivatalnok — — — — Benedek Caesar, Marteau unokaöcscse — — — Náday Lajos, Tuffier fia — — — — — Nagy Jegyző — — — — — — — — Sántha August, inas — — — — — — Várföldi Tuffier asszony — — — — — — Szathmári Lna Lucie, Marteau leánya — — — — Niczkiné Marie, Marteau fogadott leánya — — Szigligeti Jolán Placidé, házgondviselőnő Marteaunál — Klárné Történik : Batignolles-ban, Marteau házánál. Kezdete 7 órakor. MIKLÓSY SZÍNHÁZ. Budapest, péntek, máj. 30. Tricoche és Cacolet. vagy: Egy ujdivatú tudakozó intézet Kezdete 8 órakor. A színkörben „Szerelmi varázsital.“ Víg operette. Kezdete fél 6 órakor. BUDAI SZÍNKÖR. Budapest, péntek, május 30. Legjobb az egyenes út. Ezt követi: Szép Galathea. Operette felvonásban. Kezdete 7 órakor. Budapest, május 29. Lesz hát megint szerencsénk egy parlamentáris pólyákba göngyölt törvényhozási monstrumhoz. Nem is fogyunk ki ezekből, míg a jelenleg uralkodó tehetetlen politikai rendszer zendéletének nyakát nem szegi egy türelméből kifogyott jobboldali szavazás. Legalább szigorú parlamentáris viszonyok mellett, még egy életrevaló kormány számára is aligha volna egyéb öngyilkossági merényletnél oly törvényjavaslatok benyújtása, minőkkel a határőrvidék polgárosítása tárgyában, a mi kormányunk boldogította a képviselőházat. Ezek a törvényjavaslatok egy országrész jólétét, egy államtestnek belbékéjét és egy országnak politikai s kulturális jövőjét vannak hivatva felkarolni. Helyén volna talán történelmi visszapillantásokat vetni, de hát kinek van kedve hegedő sebekről a lépést leszaggatni? Nagyon, de nagyon jól ismeri az ország a határőrvidékké faragott azon országrészeket, hol a reactio kígyókat növeli megmarásunkra. Azon vidék polgárosításával tehát nemcsak egy a polgári jogok élvezetéből kirekesztett nép előtt nyílnak meg az alkotmányos élet sánczai, hanem egyszersmind a kígyófészek is összeromboltatik. Nincs is tehát kifogása senkinek, hogy e katonai vidékek törvényhozási úton jussanak azon jogokhoz, melyek őket úgy emberi, mint történeti alapon illetik. Eddigi szervezésük különben is önkényszerüleg a XVIII. században hajtatott véglegesen keresztül, s azóta éltek határjelek által is elkülönítve anyamegyéiktől, minden közhatósági és polgári kormányzás teljes kizárásával, katonai vasvessző alatt. Vannak azonban igen alapos kifogások azon rendszer és mód ellen, mely a polgárosítást célzó eddigi intézkedéseken és törvényjavaslatokon vörös vonalként húzódik keresztül. Correct alkotmányos viszonyok közül egészséges agy- és idegrendszerrel szemlélve e pátens-lében feleresztett törvénykeveréket, undorodik az is, ki nem finnyás az ily dolgokban. S ha merőben arról van szó, hogy a törvényhozás szigorúan ragaszkodjék azon jogokhoz, melyek a jogfolytonosság és képviseleti kormányforma természetéből reá hárulnak, úgy mindazt a zöldséget, melyet egy nyomtatványnyaláb képében és törvényjavaslatok czimén a ház asztalára letettek, bátran be lehetne dobni a kosárba. Az ügy fontosságának megfelelő és szabályos egészet alkotó mű helyett, az 1871. évi junius 8-án és 9-én kibocsátott „császári királyi rendeleteknek“ részint betűszerinti, részint csekély módosításokkal való törvénybe igtatása. Magát a főczélt — a polgárosítást, a Kuhn hivatalos kohójában kiolvasztott és gr. Andrássy által is alájegyzett nyílt parancsok sem tévesztik ugyan szem elől, de a részletekben, mellékczések gyanánt, több helyütt kandikál ki a reactionarius lóláb, és itt-ott egyes intézkedésekhez nem is méltatlanul férhet a gyanú fegyvere. Átalában a mesterkéltség sokkal szembeszökőbb, hogysem elpalástolhatná azon hézagokat, melyek az újonnan kihasítandó Szörényvármegye és a többi magyar törvényhatóság között közigazgatási és kulturai tekintetben támadnak. Ha a kormánynak elég bátorsága lett volna az ország területi épségét tárgyazó törvényeknek illő tiszteletet szerezni, bizonyára súlyt fektetett volna a politikai integritásra is, vagyis alkotmányosabb keret mellett, kevesebb lett volna az idegen szagú rendszer és intézmény; sőt a néportás körül tett intézkedésekbe sem csúsztak volna be oly tévedések, melyek a német nyelv kötelező tanításával, a magyarnak mellőzésével nagyon is visszaemlékeztetnek, hogy a polgárosítás itt főkép a mundurcserékben fekszik. Hogy a döntő érvek egész tömege daczára is, a képviselőház azon kényszerhelyzetbe jő, miszerint kellő tanulmányozás és lényegesebb módosítások nélkül, saját népképviseleti tekintélyének gúnyjára, törvénybe igtatja e törvényjavaslat-csomagot, azt egyedül azon mindennapi életelv befolyása alatt teheti, hogy a törvényhozói zsákutczából nincs más kimenekülés, mint két rész közül a kisebbet fogadni el. Fátyolt kell tehát vetnünk a múltra, mert a polgárosítás kérdése olyannyira körmünkre égett, hogyha a hozzájuk csatolt magasabb állami és nemzeti érdekeket megsérteni és a határőrvidéken összehordott lőporkészletbe gyuanyagot röpíteni nem akarunk. Helyzetünk szakasztott mása az 1751. évi országgyűlés helyzetének, midőn az elkeseredett küzdelemben kimerült rendek, ama vidékeknek katonai rendszerbe öntése ellen, mint megtörtént ténybe bele nyugodtak ugyan, de minden ily újabb merény .mi A». LahaLa»». till. —1-o — » L’Rot/yjui/Livy V? vidékek azon ország kiegészítő részeit képezzék, melyhez történelmi multjuknál fogva tartoznak. Most sem lesz fölösleges, ha a képviselőház, záradékul odatoldja, a megtörvényesített nyílt parancsok végére, hogy jövőre, minden bárhonnan jövő intézkedések, melyek nem az ország alkotmányában gyökereznek és a szabályszerű parlamentáris eljárás mellőzésével actrogáltatnak, egyszerűen jogérvénytelenek. Ideje is van már, hogy tisztában legyünk valahára alkotmányos élet-e az, melylyel bírunk, mégpedig oly alkotmányos élet, melyen a kegyelem szellője át nem fujdogál, avagy absolutismussal elegyes parlamentáris játékszer, melyet azért dobtak ide, hogy ne duzzogjunk. Akármi legyen azonban e záradék, nem lesz fölösleges megértetni úgy a jelen, mint minden utána következő kormánynyal, hogy a törvényhozási csempészkedést megelégelte az ország képviselő-testülete, és ezentúl már majd csak a maga szabad lábán akar járni és nem az absolutismus ólomlábain, spanyol csizmában. A pénzügyi bizottság tegnap tárgyalta a honvédelmi költségvetést. A bizottság megvitatta a 18. éves század felállításának kérdését, és ámbár a jelen mostoha pénzviszonyok közt minden költségtöbblet megszavazásától tartózkodik, — hacsak az elkerülhetlen szükség nem parancsolja — mindamellett is azon okból megszavazza a 18. lovasszázad költségeit, mert ebben megfelelőleg megtakarítást lát a 20 gyalogsági századkeret felállításának elhalasztása által, melyek a jövő 1874. évben nem állíttatnak fel; a 18 lovasszázad felállítása pedig másfelől a honvédségi intézmény fejlesztésére jelentékeny befolyást gyakorol. Az uj nyugdijakra vonatkozólag a bizottság ki fogja mondani jelentésében, mint a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával, hogy a nyugdijak addig végleg megállapítottaknak nem tekinthetők, míg az államszámszék vizsgálata folytán a ház erre vonatkozólag határozatot nem hoz. Kijelenti továbbá a bizottság, hogy az uj nyugdijakra vonatkozólag is tartja szem előtt az 1870. XVII. t. sz. rendelését a kellő ellenőrzés és nyilvántartás tekintetében. A bizottság egyszersmind utasítandónak véli a minisztériumot az 1873-iki költségvetés tárgyalása alkalmával hozott határozat megújításával arra, hogy a szállásolás kérdésének megoldására nézve minél előbb törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Délután a bizottság a belügyminisztérium költségvetését vette elő. A személyzet leszállításának kérdése tárgyaltatván, a miniszter kijelente, hogy a személyzetet a már történt leszállítás után nem apaszthatja. Erre a bizottság azt jegyzi meg, hogy a leszállításra nézve azon gyökeres reformot fogja irányadónak tekinteni, mely a ház által a közigazgatás szervezésének kérdésében kiküldött enquête- bizottság véleménye alapján fog majdan létesíttetni. Függőben hagyatott a nemzeti színház tőkéinek kamataira vonatkozó rovat, míg a miniszter e tőkék mibenlétéről felvilágosítást ad. Ezután a kereskedelmi minisztérium költségvetésére került a sor, melynek tárgyalását ma is folytatta a bizottság. A deákpárti hanyatlás jele. A nagyidai kerület választóihoz gr. Károlyi Ede által intézett kiáltványból idézzük a következő épületes sorokat: Midőn a közelmúltban azon változott köztdl-lményeknél fogva, melyeket említett terjedelmes Reformpárti Programaiban felsoroltam az ellenzék mester álláspontjának tarthatlanságát kímélvén, akor is mint most legbensőbb meggyőződésem által vezéreltetve az 1867-iki nemzetközi egyezményt elfogadtam és magamévá tettem, ezen tény Politikai álláspontomat az Ellenzékétől alapjában elválasztá, következése ezen a ténynek az is hogy a 67 évi egyezményből kifolyó Politikai következmények, melyek a Deákpárt alapelveit képezik úgy azon logikából kifolyólag az én Politikai meggyőződésemé is váltak, mert jelen körülmények között csak azon alapelvek mellett lehet az anyagi és szellemi fejlődési téren haladni...................................................... Magamat továbbra is magas kegyeikben ajánlván. Gr. Károlyi Ede: „ A pénzpiacz helyzete javult s a pesti tőzsdén ma egy kis áremelkedés is volt. Berlinből kedvező tudósítások érkeztek, s ennek hatása elmaradhatlan úgy a bécsi mint a pesti piaczra. Egy bécsi távirat jelenti, hogy az osztr. nemzeti bank igazgatósága megszavazta a pesti fióknak a két millió és a debreczeninek 300,00 frt dotatió-emelést. Ez összeg holnap fog folyóvá tétetni. Ma két millióig nyujtattak beváltók a pesti fiókhoz, és pedig 111 milliót a bankok, fél milliót magánosok nyújtottak be. A pesti kereskedőknek a pénzviszonyok javítása tárgyában tartott tegnapi értekezlete abban állapodott meg, hogy a pénzügyminiszter felszólítandó, miszerint a nemzeti banknál kieszközölje, hogy a dotatiófelemelést a bank pesti fiókja kiválólag a pesti piaci pénzintézetei javára fordítsa. Ezen kívánságot egy 15 tagú küldöttség tolmácsolta a pénzügyminiszternél. Kerkapoly szívélyesen fogadta a küldöttséget, válaszában hangsúlyozta, hogy a mostani válság az összes európai piaczokra kiterjed. A kormánynak tehát feladata a válság következményeit enyhíteni, de az üzletvilágnak is korlátolnia kell működését s hiteligényeit lehetőleg meg kell szorítania. A nemz. bank a pesti fiók dotatióját ig&Vant. Vannak hogy kinek adjon hitelt s kinek ne adjon. A bank annak ad hitelt, ki neki nagyobb biztonságot nyújt. A kis pénzintézeteket illetőleg igaz ugyan, hogy azok leginkább a kisiparosnak és kereskedőnek nyújtanak hitelt, de nem lehet tagadni, hogy némelyik erején túl, tőzsdespeculatióban érdekelve van, különösen a vidéken, mint a soproni intézet példája mutatja. A kis pénzintézeteknek többet adni nem lehet. Végül azt mondja, hogy a bécsi bank megígérte, miszerint az eddigi szokástól eltérőleg elsősorban nem a magán benyújtók váltóit, hanem sorrendben fogja a benyújtásokat megvizsgálni és honorálni. Pozsonyból távírják, hogy tegnap este több jelentékeny kereskedőház fizetésképtelen lett. A nyugat-magyarországi leszámítoló- és hitelbank a maga által felmondott bevételeket nem fizeti. A soproni polgárok egy küldöttséget indítottak ő felségéhez, Mérey főispán elnöklete alatt, azon kérelemmel, hogy a nemzeti bank nyújtson segélyt a soproni piacznak. Talapkovics tanfelügyelő úrtól vettük és adjuk a következő nyilatkozatot: Az Ung-Beregi Abaúj-Borsod megye tankerületeiben fenforgó viszályok. Nem a „Cicero pro domo sua“-féle elv palástja alá menekülés szándékából, s nem is azon rémületből, mivel „injuriari audacter semper aliquid haeret,“ — hanem azon jogos föltevésből kiindulva, hogy a napisajtó, mely épen a nyilvánosság követelményeinél fogva tért nyit minden igazolhatónak vélelmezett megtámadásnak — nem zárja el sorompóit az önvédelem elől sem. — kényszerítve érzem magamat legalább néhány szóval válaszolni azon sötét és teljesen alaptalan vádak és rágalmak ellen, melyek az „Ellenőr“ 119-ik számában ellenem emeltettek. Hogy végleges kineveztetésem a főtanfelügyelői állásra soknak szemet szúr, azt jól tudtam mégakkor is, midőn a tanfelügyelői pályán csak mint ideiglenes működtem; tudtam pedig azon okból is, mert a kenyéririgység falánkja, hasonlóan Alcestes nyilához, nem csak az ily parányi lényekig mint én, — de elhat a csillagokig is. Azt azonban minden becsületes lelkű — és ép agyú ember beláthatja, hogy én amiatt, mivel az általam is őszintén tisztelt Imre Lőrincz abaúj-borsodmegyei főtanfelügyelő úr Ung-Beregbe helyeztetett át, felelősséggel nem tartozhatom. De mindezt bővebben nem feszegetve, áttérek az egyedül személyemre irányzott s rágalmakkal határos vádakra. Mindenekelőtt az mondatik ugyanis ellenem, hogy: „mint tanfelügyelő arra használtam volna föl hivatalos állásomat, hogy a különben is pánszláv bujtogatásoktól zaklatott Ung- és Beregmegyében a magyar nyelvet törvényes jogából kiszorítsam.“ Ugyan kérdem: mi által, hol és mikor cselekedtem én ezt? Hiszen tudva van az egész világ előtt, hogy az én hivatalos alkalmazásom előtt Ung- és Bereg megyében egyetlen községi népiskola sem létezett, és hogy a tanfelügyelői joghatóság a felekezeti iskolák belkormányára , tannyelvére stb. ki nem terjed, s tudva továbbá azt is, hogy én nem csak hogy nem korlátoztam a magyar nyelvet, sőt ellenkezőleg mindenütt, ahol csak községi iskolát szerveztem, uralkodó tannyelvvé a magyart emeltem. Sőt végre azt is tudják Ungban és Beregben, miszerint többekkel azért jöttem a legkeserűbb collísióba, mivel némely oldalról azon gyanúval terheltettem, mintha én a magyar érdekek és nemzetiség előmozdítását — mint például a mátyocsi községi iskolánál — hivatalos befolyásommal is erőszakoltam volna. Íme tehát, ugyanazon hazafias tényekért is, melyek után épen jogosan várhattam volna méltó elismerést, most kaján rágalmak s hálátlansággal kell bűnhődnöm. Elmondhatom: „O tempóra, o mores!“ Rágalmazóim azt mondják, hogy az, 1872- iki póttanfolyamon a magyar nyelvtant a tanredből kihagytam és az orosz nyelvre fordítottam legmelegebb gondot. No már ez is mily ráfogás, kitetszik csak onnan is, hogy a tanrendet nem én, hanem a vall. és közokt. minisztérium állapította meg, és hogy az említett póttanfolyamok egyátalán magyar nyelven tartattak, — kivéve azon tanítókat, kik iskolájukban orosz nyelvet használnak, ezek számára magyar és orosz nyelven adatott elő az irva-olvasás tanmódja. — Igazolja ezt a többi között az ezen póttanfolyamról nyomtatásban megjelent „É r t e s i t v é n yu is, melyből, a ki nem vak láthatja, hogy én e tekintetben is nem csak hazafiasan, de kötelességszerűleg kötel ismerés és megelégedéssel jártam el. Ellenségeim felhozzák, hogy csak „uralkodom,“ a fizetést láblógázva szedegetem föl és két megyére terjedő tankerületemet csak itt-ott látogattam meg. Valóban ahány szó, annyi malitiosus rágalom. Hiszen tanúm rá ember és világ, hogy az első tanfelügyelő Zsarnay Imre halála óta a mai napig, egyedül kelle ellátnom mindkét megyében a tanügyet, mivel másodfelügyelő nem neveztetett ki. Egymagamnak kelle tehát egyetlen egy tollnokkal végeznem minden dolgot, de azért meglátogattam én évről-évre, egypár zárt vadon kivételével, mindkét megyét, mi iránt élő tanukul hívom föl valamint a hivatalos közigazgatási közegeket, úgy az illető lelkész urakat. Egyébiránt ha Bádenben 20—29 mértföldnyi területre van alkalmazva egy-egy tanfelügyelő s ha ez ott minden évben 80—100 község iskoláját meg is látogatja, következik-e ebből, méltányos, igazságos-e azt követelni, hogy mi itt Magyarországban 120— 160 mértföldnyi területen szétszórt 5—600 iskolát, minden évben meglátogassunk, irodai teendőnket is bevégezzük, iskolatanácsokat tartsunk, építkezzünk, mérjünk, alkuszok, telekkönyvezők, és tudja a jó ég mi mindenek legyünk? Az igaz, hogy tanfelügyelőségem alatt, egyetlen felső elemi iskola, ipartanoda vagy nőnevelde sem létesült. De nem áll, hogy e tekintetben mi sem történt, mert Beregszászon egy gazdászati iskola, Ungváron ipartanoda, Szerednyén egy vinczellérképezde felállítása iránt a tárgyalások folyamatban vannak. Hogy többet nem tehettem, onnan gustivoT»na udu vagjiwH, nugyt csak egyetlen honpolgár zsebébe is bemarkolhassak. Hanem az is egy furcsa dolog ám, midőn engem az „Ellenőr“ mint gk. papot mutatván be a nagy közönségnek, egyrészről azt czélozza elhitetni a világgal, hogy én csakugyan egy politikai dühöncz, másrészről a szeretetreméltó ostobaság megtestesülése lennék. Nem oda Buda, uraim! Én igaz egy ideig viseltem a papi állást és öltönyt, egyébiránt tudniok kellene agyarkodó részakaromnak, hogy én csupán azért, csakhogy tanfelügyelő állásomnak szabadabban s függetlenebben áldozhassam föl napjaimat, s azon állásról is lemondtam. Ami „képzettségemet“ illeti, erre csak annyit említek föl, hogy én tizenkét évig tanítóképezdei szigorlatozott tanár is voltam, több magas úri háznál nevelősködtem; a múzsák előttem nem ismeretlen tünemények, s Áron cziteráját is képes vagyok pengetni. Elutójára, — a tanító-testületet, melyet Ungban és Beregben én létesítettem, s melynek elnökéül megválasztattam, soha sem „tegeztem“; — ezen feltevést visszautasítom; vannak egyes tanítók, kik tanítványaim voltak, vagy közelebb állanak hozzám, ezeket személyenként „tegezem“ , — hogy kivel vagyok „per te“ barátságban, vagy kivel kötöm ezt: ez az én socialis nevelésem jogköréhez tartozik, s ehhez senkinek semmi köze. Ungvárit 1873. évi május hó 28. Talapkovics Emil, kir. tanfelügyelő. A fennebbi nyilatkozatot adjuk az altera pars nyilatkozási jogosultsága iránti fogalmunk szokott alkalmazásnál fogva. S adjuk azt szószerint, kivételével néhány kifejezésnek, melyek épen nem szólottak Talapkovics ur tanfelügyelőségi modorának és irályának miveltsége mellett, de nem voltak megtűrhetők különben sem. — Ami egyébiránt a dolog érdemét illeti, az Ellenőr“ munkatársa nem szopta ujjából az arra vonatkozó részleteket és izgatottságot, hanem átvette azokat — s nem is egyedül, hanem budapesti több laptársaival együtt — az „Abaúj-Kassai Közlöny“ tudósításaiból és a kassai felháborodás kérvényeinek alapján, melyekből legalább is világos annyi, hogy Imre Lőrinczet Talapkovics úrral felcserélni szörnyű kilátás gyanánt tűnik fel az abauj-borsodi egész tankerületben. Ha Tal lapkovics úr olyan jó szolgálatot tett az ung-beregi kerületben, ám hagyja őt imádói közt Trefort miniszter úr, de ne küldje oda, hol távolról és híréből sem szeretik. Mi nem ismerjük sem Imre, sem Talapkovics urat, s nincs semmiféle érdekünk akár rokonszenves akár ellenszenves nyilatkozatok közlésére bármelyik fél irányában is; másrészről tudjuk azt is, hogy az állami hivatalokra történő kinevezéseknél nem szokott elmaradni a kenyéririgység és melléktekintetek felzúdulása sem a nyertesek ellenében , de a tiltakozás Talapkovics úr irányában sokkal nagyobb mérvet öltött az érdekelt tankerületben, mintsem a nevelésügyér figyelmét felkelteni kötelességének ne tartotta volna az „E 1- e n őr“ is. Szerkesztőség. Kétszázados ünnepély. Sz.-Udvarhely, 1873. máj. 25. Megültük a sz.-udvarhelyi ref. collegium magasabb tanintézeti életének kétszázados emlék-ünnepét ! Úgy van, csakis magasabb tanintézeti életének kétszázados ünnepét, mert hogy városunkban a szabadnevelés hajlékának meg kellett nyílni ezelőtt már három századdal, azt az