Ellenőr, 1873. május (5. évfolyam, 100-125. szám)

1873-05-26 / 120. szám

Előfizetési árak Égész­éne . . 20 frt. — kr. | Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 n — „ [ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem TIValkot,ut.k. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 120. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn 8 ünnepre következő napon. Budapest, vasárnap, május 26. 1873. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők, Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, náilur-is t­er­v. sí 6. sz. (Légrády test­vérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány utcza 6. sz. alá intézendők. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Versailles, máj. 24. (Nemzetgyülés.) Thiers szót emelvén, mindenekelőtt kijelen­tette, miszerint magára vállalja a kormány politikája felőli felelősséget s azt mondja, mikép azon kérdés, — »vájjon köztársaság-e vagy monarchia?“ — képezi a mai vita tár­gyát; a republika a népben roppant több­séggel bír. Francziaországnak erős kor­mányra, nem pedig szórt kormánya van szüksége. Thiers elősorolja kormányának eredményeit és a provisorium hátrányait ismételve kijelentvén, hogy maga a szüksé­gesség utal a republikai kormány­formához való ragaszkodásra és a monarchiát a gyakorlat­ban lehetlennek tartja. Megvilágítja az alkot­mányjavaslatok conservativ elveit és az egyik részről azon áldozatot kívánja, hogy a republi­­kára szavazzon, s a másiktól pedig, hogy a nem­zetgyűlés továbbra fenmaradjon, oly törvények alkotása végett, melyek a republikát végle­gesen szervezik. Folytatólag azt mondja: ,,Az utolsó választások nem voltak rajtü­­tők, mert azok részleges választások voltak és kinyilvánítja, miszerint netáni dictátor­­ság vesztet jelent ; a szélsőségek közötti egyedüli középút az előterjesztett alkot­mány­javaslatokban található (Helyeslés bal felől.) — Miután még Perner beszélt — a vita befejeztetett. Ernőül azon napirendet indítványoz­, mely a kormánykérdést nem veszi tárgyalás alá, csak határozottan con­servativ politikát kíván és sajnálattal em­lékezi az utóbbi miniszteri választásokat, me­lyek az ország conservativ érdekeivel nin­csenek összehangzásban. — Dufaure csak egyszerű napirendet akar elfogadni. Az utóbbi 362 szóval 348 ellenében elejtetik. Versailles, máj. 23. (Későn érkezett.) A nemzetgyűlés ülése. — Jelen vannak: Thiers és valamennyi miniszter. — Dufaure közli a miniszteri tanács határozatát és kinyilatkoztatja, miszerint az interpellate Thiers felelősségét érinti, ki használni fogja szelhatási jogát. —­trroglie megtámadja a jelen kabinetet, mely az országot nem nyugtatja meg és nem egyéb, mint egy a radicálisoknak adott concessio. — Nem csupán nyilatkozatra van szükség, — mondja — hanem conservativ cselekvényekre. — Dufaure beismeri a legutóbbi választások veszélyességét, a leghathatósabban visszauta­sítja a radicalis doctrinákat és azt mondja, elérkezettnek látjuk az időt, a republiká­nus kormányt elismerni. Ezután ülés zárta. Versailles, máj. 24. A nemzetgyűlés folytatólagos ülésében a kormány által el­fogadott egyszerű napirend elvettetése után az Ernell által javasolt napirend fogadta­tott el 360 szóval 344 ellenében ; az ülés valószínűleg folytattatni fog. Páris, máj. 24. A nemzetgyűlésben történt szavazás eredménye Párisban nagy feltűnést okozott. Berlin, máj. 24. A „Staatsanzeiger“ a kir. kancellár egy kibocsátványát közli, mely szerint a lazaristák, a szent­lélek papjai, a szent „Jézus szivei-nek társulatai, mint a jezsuita renddel rokon rendek hat hó el­telte után beszüntettendők. Berlin, máj. 24. (Az „Ellenőr“ távirata.) A felső egyházi tanács a Sydow-féle felfolyamodási panaszokra előadókul az egyenetlenség jogi részé­hez Hermest, a theologiaihoz dr. Dornert, felső con­­sistorialis tanácsosokat, rendelte ki. Prága, máj. 24. Ma történt Slulesch polgármester beigtatása, a­ki az esküt a helytartó kezéhez tette le. A helytartó be­szédére a polgármester válaszolt, köszönetet mondva a megerősítésért, beszédét há­romszoros „Slavá“-val ő felségére végzé, aztán ünnepélyes isteni tisztelet tartatott. Szt.-Pétervár, máj. 23. Ma a persa­­schah tiszteletére katonai diszgyakorlat tar­tatott 42 gyalog-zászlóalj­, 34 lovas-század és 122 ágyúval. A czár a schahval 12 óra­kor nyitott kocsiban ment a f fgyakorlat meg­szemlélésére. Pa ris, május 24. (Zárlat.) 3°/0-es jöv. 54.60, 4*/1'/ es­övedék 77.25. Olasz jövedék 62.55. Államvasut 7.42.—, Cre­­dit möblier 397. Lombard 421. Consolok —k­ö­lcsön —, Északnyugoti vasúti —Magy. kel. vasút — 1871-ki kölcsön 86.35, 1872-ki kölcsön, 87.47. 4. bérlet szinnel Budapest, vasárnap, május 25 . CSIKÓS. Eredeti népszínmű 3 szakaszban, dalokkal és táncre írta Szigligeti. Zenéjét szerző Szerdahelyi kezdete 7 órakor. MIKLÓ­SY SZÍNHÁZ. Budapest, vasárnap, máj. 27. Gaveaud, Minard és társa, vagy: Egy franczia nagykereskedő­ház. Franczia vígjáték 3 felvonásban. Kezdete fél 8 órakor. NEMZETI SZÍNHÁZ. BUDAI SZÍNKÖR. Budapest, vasárnap, május 25. Párisi élet. Operette 5 felvonásban. Hétfőn, május 26-án „Férj az ajtó előt­t“ és „G a- 1 a t h e a“ Operettek. Kezdete 7 órakor. Barátom Lajos! Megvallom, hogy mostanában, ha napi teendőimtől reáérkezem, és ha az eső miatt nem mehetek kertembe, hogy a kisded gyü­mölcsök fejlődésében gyönyörködjem, magam is a börzéről s a börzén folytattatni szokott spe­­culatióról elmélkedem. Ne csodálkozz, vagy ne sajnálkozz rajtam : a bécsi miseriában di­­recte nem vagyok érdekelve, még az az em­­beries elven alapult kisegítő pénztár sincs, melynek ez idő szerint alelnöke vagyok: Homo sum etc. Ezért érdekel engemet a börze és börze-speculatió is. Régen látom és tudom én azt, barátom, hogy a közvagyon elosztása, használata s exploitatiója sok államban és napról-napra nagyobb terjedelemben az improbitást táp­lálja és neveli. A Catók már régen is kivé­telek voltak a Verresek mellett, elismerem, de nem vigasztal. Nem akarom most e rövid levélkében sem a bécsi tényeket qualifikálni, sem az előidéző okokat meztelenre vetkőztetni: ma­gyar embernek kínos műtét lenne ez, mert keserű emlékeket idézne fel. De nem tagadom, barátom, hogy mint egykor a franczia-német háború modora és vége, úgy most a bécsi válság miatt fel­tettem magamnak e kérdést: Vájjon Európában és a mi korunkban egy felsőbb civilisatió kezdődik-e, vagy egy rothadt társadalom hull széjjel ? Vájjon az átalakulás, mit szerte annyiszor emlege­tünk, a sülyedés és szolgaság, vagy pedig az emelkedés és szabadság részére törté­nik-e ? és vájjon az a roppant erő, mivel a becsületes munkások, vagy csak a hatal­masok és kiváltságosak előnyére fogna szol­gálni ? Nem sondírozom a betegséget és se­bet, melyből minden életre való nép gyó­gyulni törekedik; inkább vigasztalom maga­mat a latin költővel és a jelen rútságának daczára hiszem és vallom : „humanitás in­­clinat in melius.“ De hogyan nőtt ily nagyra a baj ? A siker, barátom, mindig nagy kortes. ” Korunkban nagyon sok olyan hirtelen meggazdagodás történt, mely a büntető és kereskedelmi törvények szerint legális, de a tiszta lelkiismeret előtt teljesen illegális. A hirtelen meggazdagodottak szerencséje a gyenge jellemű és felfogású embereket, a kiknél az anyagi jólét szomja elébb jár és inkább sürgeti a kielégítést mint az erköl­csi érzék — megrendítette, elbűvölte. Én soha nem voltam börzén, mostan­ság még a piaczokon és közhelyeken is ke­veset forgolódom, de azt mégis tudom, hogy most igen sok embernek a mór a meggyőződése és abból folyó nézete, hogy a gazdagság minden forrásai között legha­­ladatlanabb a munka. Hogyan történhetett, hogy ez a ve­szélyes nézet igen sok embernél a religia, a filozófia és a morál helyét is elfoglalta? Mert az állami és társadalmi vagyon­ból azok, kik a hatalom kegyét egy vagy más után megnyerhették, kevesebb fárad­sággal gazdagodhattak meg, mint a munka által; mert institutiója és adórendszere által igen sok állam maga mozdítja elő a játék­ dühét; mert speculatió által és a börzén a más va­gyonát úgy lehet elorzani, ellopni, hogy a törvény és igazság a tolvajt nyakon nem csíphetik. A börze-üzlet valóságos hadfoly­tatás lett és ott a háború legújabban is sanctionált, a­ divatú törvényén kívül más törvényt nem is ismernek. A háborúk még ko­runkban is mindig úgy végződnek, hogy a győz­tes fél békét (?) diktál kalózmodorban. — Re­gis ad exemplum etc., tehát a börze is. Én úgy láttam, hogy concessiók és börzespeculatiók útján gyűlt gazdagság bi­zonyos nyegleség és corruptio nélkül nem gyűlhetett. — Kisértse meg bár­ki isme­retsége köréből a hirtelen meggazdagodot­tak közül felsorolni ötvenöt-százat, vagy a mennyit tud, és azután kérdezze meg ma­gát, hogy hányról tudná elmondani azt a szép magyar dicséretet: „talpig becsü­letes ember“. A speculansoknak és concessionariusok­­nak subalternusok kellenek. A hírlapok szerint mennyi akad ezek közül, ki azt mondja mit egykor a kézre került Pugot­­seff mondott második Katalinnak: „ő sem nagyobb zsivány mint principálisa“ és ez­zel absolválják is magukat saját lelkiisme­retök előtt, a társadalom pedig már any­­nyira civilizálódott, hogy az ilyenek mellett enyhítő körülményeket keres és hoz fel. A háziurak az arithmetika ellenére csak szeszélyből évről-évre felébb csigázzák a lak- és boltbéreket. — Mi ennek a kö­vetkezése? Hamisított kenyér, hamisított bor, hamisított tej, szóval hamisított min­dén. —­­A hamisító enyhítő körülménynek hozza fel, hogy a házial nagyobb arány­ban csal és fosztogat mint ő, s ezzel lelki­ismeretével quittelt. Barátom, a scandalumok egymással solidaritásban vannak. — És fájdalom, de úgy van, hogy a logica a roszban és ron­tásban mindig sebesebben működik, mint a jóban és építésben. De azért a történelem, s mondhatom saját tapasztalatom szerint is vigasztal az a tudat, hogy a baj mindig inkább az ural­kodó eszméktől, institutióktól és nézetektől függ, mint az emberi természettől, tehát orvosolható. Mennyi egylet alakult már tűz- és jég­kár ellen, hátha egyszer az egész társada­lom egy jó perezében biztosító-egyletté alakul a rablók, tolvajok — és legyen a legártatlanabb kifejezés — a parasztiák ellen. A nyereség könnyű módja bizonyos kö­rökben kiszorította ugyan a munka szere­­tetét, de előbb-utóbb mégis érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy a munkát csak munka fizetheti meg, és be­csületesen meggazdagodni csak becsületes munkával lehet. Még egypár megjegyzést egyéb dol­gaitokról. Az államférfi sokszor kénytelen válasz­tani nem aközt, mit jónak vagy rosznak tart, hanem a rosz és roszabb között. — A magyar kormány, mikor a bank-acta fel­függesztéséhez helyeslőleg járult, szerintem a roszabbat választotta a rosz helyett. — DA* \5u voMiMdiHili. ooooj. ilv/ixtello tOfVCl­y mindig az igazság bankrolja: teljesen igaz­nak látom ezt a bank­adtó felfüggeszté­sével is. Az escompte-bankról beadott tör­vényjavaslat felett folyt tárgyalásból re­­méllem­ kezdem, hogy még egy jó törvé­nyünk lehet az összeférhetlenség­­ről. Örvendek, ha lesz, mert képviselőség fizetéses hivatallal, vagy — más szókkal — az a jog, hogy valaki ellenőrizze a kormányt azzal a kötelességgel, hogy pénzért szol­gálja azt, össze nem férhet, mert mindenhol kevés az olyan jellemes ember, ki fizetését lelkiismeretéért és meggyőződéséért fel tudja áldozni. Mikor 1764-ben Beccariának a bűnök és büntetésekről irt nagy munkája meg­jelent, a velenczei kormány elhatározta a munka ellen e záfolot, fogadni és fizetni. Egy Fachinei nevű szerzetes vállalkozott, ki fize­tésért a tortúrát, az inquisitiót és a zárt törvénykezést Beccaria hatalmas támadása ellen védelmezte. Lehet, hogy nálunk is lesznek, kik egy vagy más érdekből a c u­­­m u l u­s­t védelmezni fogják ; de ti, kik az elvet és nem a múló érdekeket védelmezitek, le­gyetek mint szikla rendületlenek,­­ mert független törvényhozás nélkül soha nem lesz szabad magyar haza. Nem írok már többet, mert oszlik a felleg, és megyek széjjelnézni a kertbe. Életet örömmel kíván neked Amicus. Kolozsvár, 1873. május 20. Az országházból. A Cohner-féle váltó-ügy tárgyalása ma nagy közönséget, gyűjtött a képviselőház karzataira, mi eléggé bizonyítja mily élénk figyelmet keltett e kérdés mindenfelé. Nem is ok nélkül. Egy részről ugyanis a miniszteri felelősség komolysága, más részről pedig a kormány igazságügyi osztá­lyának ügykezelési megbízhatósága volt szőnye­gen, s egyik sem vesztett fontosságban az által hogy a hivatalos tévedés által okozott kár meg­térítésére letétetett a pénz az utolsó órában. Mert éppen abban áll a baj, hogy még ezen kár­térítés is csak az utolsó órában vagyis akkor történik, midőn már az országgyűlési leg­magasabb ítélőszék elé került az eset. Miféle szakismeret, rend és ügyvezetés lehet ugyanis azon igazságügyőrségnél, ahol a kérdésbeni hiba előfordulhat a­nélkül, hogy iránta az illető minisz­ter hónapokon át, csaknem egy "egész évig, tudo­mással bírna, s anélkül, hogy midőn — a nyilvánosság közlönyeinek felszólalása folytán — a dologról végre tudomást nyer, a szigorú vizs­gálat elrendelését rögtöni kötelességének ismerje? Az ily állapot nem bír azon kellékekkel, me­lyek a közigazgatás helyes menete iránt hitet és tiszte­letet ébreszthetnek az országban. S megjegyzendő, hogy itt nem is egy, hanem két miniszter volt azon boldog tudatlanságban, melynélfogva egyik sem tehetett semmit. Bittó úr elbeszélte ma egész egy­szerűséggel a ház szine előtt, hogy ő bizony meg sem álmodta az egész históriát s csak a napok­ban és illetőleg a kártérítésre szorittatás iránti ügyvédi figyelmeztetés által hallotta meg, mi tör­tént az ő minisztersége alatt, mert különben in­tézkedett volna a kár megtérítéséről már régebben is.­ Hasonló tudatlanságban élt — múltkori és mai előadása szerint — P­a­u­­­e­r úr is mindaddig a­míg — a múlt év végén — a megkárosított fél­­nek ügyvédje panaszt s illetőleg kérvényt nem nyújtott be a dologban; csakhogy Pauner úr ekkor sem tartotta szükségesnek akár a fegyelmi vizsgálat elrendelését, akár a kártérítés iránti intéz­kedés megtételét. Nem ereszkedünk annak fejte­getésébe, hogy Bittó nyilatkozatának hordereje mily helyzetbe juttatá P­a­u­­­e­r okoskodásait; ezen k­r­a­c­h iránt igazodjanak el maguk közt; mi csak an­­­nyit mondunk mindkettőnek szavaira,hogy az ilyen ön­védelem nem emeli a kormány tekintélyét. S igen valószínű, hogy ma ezen szempontból kivált — Tisza Kálmán nagy hatású beszéde után — a miniszté­rium egy igen éles lec­két is kapott volna, ha a szavazásra nem gyakorol befolyást a Deák iránti tekintet, kinek szenvedő állapotát, mialatt a Zse­­dényi által tett indítvány mellett szólott, mély rész­véttel észlelte az egész ház. Az ügyre nézve — mellőzve minden további vitát felette, főleg az oly prókátorkodással szemben mint a­milyenre „több miniszteriális hivatalnok“ buzgó ügyetlensége vállalkozott a „P­e­s­t­i N­a­p­l­ó“ ma reggeli számában — még csak egy észrevéte­lünk van és ez C­s­e­m­e­g­i urat illeti. Hibát követhet el, tévedésbe eshetik minden rész szándék nélkül bár­ki, mert hát ember. De ha egy államtitkárt ér az ilyen szerencsét­lenség, annak, a mi felfogásunk szerint, első kö­telessége az, hogy elmenjen miniszteréhez rögtön és szóljon hozzá ilyenformán . Uram! én egy sajnos hi­bába estem akaratlanul de kétségtelenül. E hiba által kárt szenved bizonyos egyén s csökken a minisztérium ügyvezetése iránti bizalom. Tartozom tehát megté­ríteni a tévedésem által okozott kárt s lemondani állomásomról, melyet nem töltöttem be úgy mint akartam, így cselekedve nem lesz joga panaszra senkinek, a kormányt pedig nem érheti miattam semmiféle támadás és kellemetlenség. Ha C­s­e­m­e­g­i ur ily modorban jár el, mi­helyt tévedését belátta, ma egészen más állása lenne a közvélemény előtt s nem szerzett volna rész napokat a minisztériumnak. C­s­e­m­e­g­i ur azonban másként járt el s az eredmény az, hogy a minisztériumnak sok bajt csinált, a maga részére pedig tarthatatlanná tette az államtitkárságot, ha mindjárt erre — pro forma és egy kis időre — megmarasztották is. Horánszky Nándor ma is és minden ol­dalról elismerést nyert azon tapintatos modorért, melylyel e fontos kérdést előhozta és indokolta.­­ „A magyar királyi pénzügymi­nisztérium öt évi működése 1867—1871- ig.“ E czim alatt egy 208 lapra terjedő kötet osz­tatott ki ma a képviselők között. A miniszter meg­bízásából hivatalos adatok alapján szerkesztették b. Pongrátz Emil és Lukács Béla. — Ismer­tetni fogjuk legközelebb. Ezzel együtt osztattak ki: Péch Antal osz­tálytanácsos jelentése a selmeczi és diósgyőri ke­rületben és Rézbánya vidékén létező állami b­á­nyák és kohók állapotáról. — Prugberger József m. k. miniszteri tanácsos és bányaigazgató jelen­tése a fejérpataki és kabolapojánai vasgyárak jelen állapota és jövője tárgyában. — Vélemény a nagybányai és kolozsvári bányakerületben fekvő kincstári bányamüvek állapota, müveltetése vagy felhagyatása iránt. Előterjesztik Grimm János és Faller Gusztáv.­­ Az 1873. és 1874. évi netto budget is kész, mint tegnap röviden érintettük. A rendes bevételeknél kitüntettetett, mily °/0. arányban áll az egyes bevételi ágazat az évi nettó előirányzat teljes összegéhez; a rendes kiadásoknál pedig ki­számíttatott, mily '/1­ arányban állanak az egyes kiadási ágazatok összegei a nettó­ bevétel fő­össze­géhez. Tegnapi közlésünkben a pénztári eredmények és zárszámadások említésénél hibásan áll az 1873. évszám 1872 helyett.­­ Krassómegyéből nagyobb mér­vű munkás-zavarok hirét jelenti a távirda. A határszélen levő bogsányi német munkások fellá­zadtak s a megyei hatóság képtelen a zavar el­fojtására. A kormány, mint a „P. N.“ hallja, azonnal honvédséget rendelt ki a zavar szín­helyére.­­ Az igaz­ság­ügy miniszter a követ­kező kör rendeletét intézte az összes e. f. kir. bí­róságokhoz : Többször előfordult már az az eset, hogy hazai bíróságok az osztrák cs. kir. pénzügyi ha­tóságoknak magyar honosok ellen jövedék-kihágási ügyekben hozott ítéleteit, nemcsak az azokban kiszabott birság behajtása, de a birság behajt­­hatlansága esetére megállapított fogságbüntetés vég­rehajtása tekintetéből is foganatosították. Minthogy azonban a jövedék-kihágási ügyek­ben hozott ítéletek természetüknél fogva büntető ítéletek és minden állam sarkalatos elv gyanánt ismeri el és alkalmazza azon szabályt, mely sze­rint saját területén csakis az ő büntető hatóságai által hozott ítéleteket engedi végrehajtatni még ak­kor is, ha az, a ki ellen az ítélet végrehajtandó volna, ugyanazon állam polgára, a melynek bíró­sága a büntető ítéletet hozta, tekintettel az 1868. 54­­. sz. 61.—63. §- ra is, melyek szerint ő fel­sége többi országa és tartományával egyedül pol­gári ügyekben hozott bírói ítéletekre nézve áll fenn viszonosság, utasítom a bíróságokat, hogy az osz­trák cse kir pénzügyi hatóságoknak jövedéki ki­hágási ügyekben hozott ítéletek végrehajtására irá­nyozott megkereséseit ezentúl ne foganatosítsák.­­ Egy másik kör rendelete az igaz­ságügyminiszternek a következőket mondja: Felmerült kételyek eloszlatása czéljából érte­sítem a kir. bíróságokat, hogy a bélyeg s illeté­kek tárgyában alkotott I. évi IX. törvényc­ikk határozatai által, az illetékszabás 13. tétele 16. pontjának jegyzetében foglalt azon szabály, mely szerint a keresetlevélnek csak három példánya szerelendő fel a szabályos bélyegjegygyel, annak többi példányai pedig a felzetekre szabott bélyeg­illeték alá esnek, még­pedig csak az első ívet illetőleg, a többi ívek illetékmentesek, el nem tö­­r­ültetett, és ezen szabály továbbra is teljes érvény­ben fentartottnak tekintendő az említett törvényc­ikk 1. §-a alapján.­­ Azon rendetlenségek elhárítása vé­gett, melyek az útonczoknak minden év októ­ber 1-én történendő behívása alkalmával előfordul­nak, egy körrendeletet bocsátott ki a honvédelmi miniszter. A rendelet szabatosabban körülírja a községi elöljárók törvényes teendőit. Meghagyja, hogy azon újonczokról is tartoznak nyilvántartási jegyzőkönyvet vezetni, kik illetőségi helyükről ok­tóber 1-én túlterjedő időta­rtamra távoznak el, s az erről szóló kimutatást a járási tisztviselőnek min­den év sept. 15-éig beküldeni. Tartoznak továbbá, a közvetlen berendelést eszközlő községi elöljárók a behívottak ajánlati bizonyítványát e szavakkal : „tettleges szolgálatra“ láttamozni. Ez lényege a rendeletnek. Bács, május 22. (Saját levelezőnktől.) Ismét azon szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy a botrányok tárházát, melyet a magyar kiál­lítási bizottság által véghez vitettek, egy újabb adattal vagyunk kénytelen szaporítani. Egy szegedi szitásmester — Hallner Márton — szakértők tanúsága szerint oly szitákat küldött fel a közkiállításra, melyek unicumok a maguk ne­mében az egész országban. A szerencsétlen kiállító tárgyait, a bizottság hanyagsága folytán, az a fa­­talitás érte, hogy az utóbbi esős napokon, porté­kája szabad ég alatt lévén ma már annyira elázott, hogy az nemcsak ki nem állítható, de még nem is használható. A közkiállításon sajnosan kell nélkülöznünk a magyar osztályban a kiállítók jelenlétét. Kiállí­tóink nagy része vagy fel sem jő, vagy csak any­­nyi ideig időz itt, míg szekrényét berendezi, azután eltávozik, a­nélkül hogy megbízottak által helye­tesítené magát. Vegyenek példát a külföldi ipa­rostól, hol majd minden szekrény mellett ott áll azon kiállító, vagy megbízott, kitől a közönség igen szívesen veszi a magyarázó felvilágosításokat. Ha a közönségnek magyarázója van, sokkal na­gyobb figyelemmel is szemléli a tárgyakat; itt te­hát a szigorú gazdálkodásnak nincs helye. Úgy tudjuk, hogy a használhatón hivatalos katalóguson kívül, mely az összes nemzetek kiál­lított tárgyait volna hivatva tartalmazni — egyes országos bizottságok is kibocsátják osztályuk kata­lógusát. Ho wv . . tett. yae­v mit teend e téren a magyar Kormánybiztosság, azt mi sejtem »v... . -gyünk képesek, mert a terv megpenditését sehol sem hallottuk. A magyar osztály nevezetesebb kiállításai kö­zött kell megemlítenünk S c­h u n d a V. I. ország­szerte ismert hangszerkészítő kiállítását is. Kiállított tárgyai közül általános feltűnést azon gyönyörű rózsa,­ében­, dió és palisanderfából készült 500 frtos czimbalom költ, melyen már két nap óta játszik Makay Pali, Berkes Lajos jobira czimbalmosa, ki már a párisi kiállításon is nagyon kitüntette magát. Midőn a zongora hangjával ver­senyző czimbalom megszól, különösen a külföldi kiváncsiak serege csoportosul körülé, kik előtt e speciális magyar hangszer ismeretlen. A czim­ba­lom azonban, úgy szép hangjánál, mint kitűnő ke­zelésénél fogva teljes elismerést vívott ki. Schunda a czimbalmon kívül még 32 külön­féle fúvó és vonó­ hangszert állított ki. Van közöt­tük Schundának több saját találmánya, melyek szakértők részéről igen méltányoltattak. Ilyen pél­dául crevetillából készült fuvola, melynek eddigi hangolási nehézségeit Schunda ur tökéletesité. Ezen igen alkalmasnak talált javított hangszer Ni­kolics fuvolász ur birtokában van.­­­ Nagy érdek­kel szemlélik továbbá a szakértők azon szintén sa­ját találmányu puszpángból készült o­b­o­á­t, melyet elkészülte után rögtön megvett Richter János úr, a nemzeti színház karmestere. Található még a di­szes szekrényben több könnyű technikával dolgo­zott clarinette, több trombita, vadászkürt, harsona stb. stb. s a­mit legelőször kellett volna említe­nünk, azon hangverseny­e up hon ion, mely uni­cum nemcsak a magyar, hanem bármely neuraet hangszer kiállításában is. Ez hasonlókép Schunda­ur javított hangszere, állván négy hengerből. A nagy szabatossággal készült hangszert Wahl kar­mester­ úr vette meg. Általában véve, az említett kiállítást méltá­nyolnunk kell, mert az nemcsak a hasonnemű ma­gyar tárgyak között a legkitűnőbb, hanem a külföld leghíresebb gyártmányaival is fényesen kiállja a versenyt. Holnapra a királyné ő felségét és Ká­roly Lajos főherczeget várják, kik megígérték el­jövetelüket, hogy a czimbalmot hallhassák. A „Times“ Magyarországról. A „nagy névtelen“ május 21-iki száma ve­­zérczikkben szól hazánkról, s többek közt ezeket írja: „A walesi herczeg fogadtatása a magyar fő­városban új és teljes bizonyítékot nyújt, hogy a rokonszenv és becsülés Anglia irányában ki nem halt a magyarok szívéből. Miért, hogy Magyaror­szág ily őszinte jóakaratot tanusít Anglia iránt ? — Kész, hagyományos felelet* erre, mert a két or­szág, egyenlően szereti egymást, s e felelet he­lyes, bár a magyarázat, mely rendesen kisérni szokta — szerencsére — kevésbé pontos. Azt monn­­ják, Magyarország is, miként Anglia aristokratikus ország, hazája nagy kiterjedésű birtokok urainak, kik szenvedélyesen szeretnek lovat és sportot. Ha csak ennyit lehetne Angliáról mondani, bizony nem volna az az ország, a­mi. Magyarországnak szintúgy, mint Angliának, sokkal többje van. Európának egy országa sem tett nagyobb haladás az évszázad lefolyt negyedében, mint Magyar­­ország. És nincs város Európában s nagyon kevés van Amerikában, mely ugyanaz idő alatt annyira emelkedett volna, mint Pest. A Duna két partja 2 mértföldnél nagyobb hosszúságban rakparttá épült s mentében árucsarnokok, raktárak, üzleti irodák emelkednek, a forgalom és kereskedés nem cse­kélyebb élénkségével, mint a Liverpool dockjaira néző árucsarnokoké és irodáké. Sik, búzatermő föld nyúlik a mesze láthatárig beláthatlan kiterjedésben le a Dunavölgyén a fekete tengerig. Nyugati Európa búza szükségletének nagy részét fedezi e síkság, s csupán a szállítás költséges volta akadály

Next