Ellenőr, 1873. június (5. évfolyam, 126-148. szám)
1873-06-01 / 126. szám
Előfizetési árak %£■ ésT# . 20 firt. — kr. Évnegyedre . , 5 frt. — kt. Felérre . . . 10 „ — r Egy hónapra . 1 „80 9 Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, níídor-utcza 0. ez. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. $*.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrádi testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 6. sz. alá intézendők. 126. szám. Budapest, vasárnap, junius 1. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, máj. 31. (Az „Ellenőr” távirata.) A czár fogadására ő felsége holnap reggel Gänsendorfba utazik. A magas vendég 2 órakor érkezik meg; valamennyi főherczeg és főheresegnő a fogadásnál is jelen lesz. Bécs, máj. 31. A „Volksfreund“ „Állásunk az alkotmányhoz“ feliratú czikkében utal Rauscher bibornok utolsó beszédére, mely szerint az alkotmány, mint jogosan létező elismerendő és vissza- utasítja azon vádakat, melyeket a „Magyar Állam“ és „Pokrok“ az ő magatartása ellenében felhoztak. Páris, máj. 31. Hatvanhat szélsőbalpárti képviselő a rendőri szobor újbóli felállítása ellen szavazott. A nemzetgyűlésnek ez ügyben hozott határozatát a bonapartisták ujóbbi jelentékeny győzelmének tekintik. Páris, máj. 31. A „Journ. Off.“ ismét számos közigazgatási hivatalnok kieneveztetését teszi közzé. St.-Pétervár, máj. 30. Az orosz czár, a trónörökös nejével és Wladimir nagyfejedelem tegnap este Varsón át Bécsbe utaztak el. Berlin, máj. 31. A persa sah ma ide érkezett, s a császár, főherczegek, Bismarck és a miniszterek fogadták. A városba hatlovas kocsin vonult be, melyben Vilmos császár is tilts a roppant néptömeg riadó hurrákkal üdvözlé a két uralkodót. Berlin, máj. 31. A „Nordd. Ztg.“ megczáfolja a „Kreutztg." azon hírét, mely szerint a német császár sajátkezű iratot intézett volna Mac- Mahon köztársasági elnökhöz, miután a kormányváltozás notificálása még nem eszközöltetett és a rendes diplomatiai közlekedés újból még meg nem köttetett. Bukarest, május 31. Erzsébet fejedelemné épen most kel útra Heuwindba. Útja — melyet legmélyebb incognitóban tesz — Pestet és Bécset érinti. Férje, Károly fejedelem, ki Turn-Szeverinig kiséri, két hét múlva követni fogja őt. LEGÚJABB POSTA. — Derby ködös hideg időben folyt le f. hó 28-ikán, beláthatlan nézőközönség előtt. Jelen voltak: walesi hg. Albert hg. többen a kormány s a parlament tagjai közül s számtalanon a főbb osztályból Feltűnően sok francziát és németet Montargis és Hochstapler futása érdekelt s vonzotta a versenytérre. E két idegen ló síkra szállása nemzetközi jelleget adott a versenynek s mind a kettőt a legjobb kegyeltek közé sorozta a sportvilág. Összesen 12 versenyző futott pályadíjért. A futam kezdetén kittört a napsugár s bevilágította a versenyzők vágtató szivárványát. Az első fordulónál Doncaster vezetett, nyomában Snail és Kaiser vágtatott. A második fordulóban már Andred vágott Snail és Kaiser elé s utánuk Montargis és Hochstapler, míg Doncaster messze elmaradt. Az érkezésnél Bendrell járt elől, majd Meier nyert tért, hogy csakhamar elveszítse Kaiser ellen. „Kaiser nyer“ hangzott fel egyszerre a rivalgás a versenytér körül s ezernyi sokaság visszhangozta a távolban. A közvélemény csalatkozott. A kritikus pillanatokban nyíl gyanánt repült Andred s már-már ennek szánták a pályabört, midőn váratlanul Doncaster siklott valamennyiek elé s szorosan utána Kaiser és Gang Forward. „Doncaster nyer“ hangzott a rivaligás most. Úgy lett. Kaiser és Gang Forward fél fejjel értek utána czélhoz másodiknak. Harmadik ismét egy pár volt a franczia és német érdekeltség tárgyai: Montargis és Hochstapler. Pénteken — mint a „Soir“ írja — hire futott a párisi tőzsdén, hogy az új kormány elhatározta a köztársaság végleges proclamatióját indítványozni a nemzetgyűlésben. A hír a bonapartisták rohamos térfogásával volt indokolva idemagokrzelmekkel, melyeke pártot a Broglie-kormány szemében máris félelmessé tették. A „Soir“ egyátalán nem tart lehetetlennek ily fordulatot, s hírét legfeljebb idő előttinek tekinti. „A jobbközép — úgymond — amint kormányra jutott be kellett látnia, hogy conservativ megtévelyedése győzelmét a bonapartisták élvezik legelsők. Nagyon természetesnek találjuk, ha ellenök védelmi állásba helyezkedik. Ezt csak a köztársaság nyílt elfogadásában találhatja meg. Az események igazolni fogják feltevésünket, és a tőzsdén elterjedt hír mindenesetre már jelzi a szorongatottságot, melybe a lefolyt harcz győzteseit a bonapartismus juttatá. Thiers pénteken már kiköltözött az elnöki palotából. Ez alkalommal egy kis csapat republicánus képviselő s államhivatalnok gyűlt össze a palota dísztermében, hogy Thierst utóljára üdvözöljék e falak közt. Midőn távozott, lelkes éljenzés hangzott a távozó után az ős a köztársaság nevével, melyet oly becsületesen szolgált. — A nemzetgyűlés elnapolásának tervét véglegesen elejtették. E helyett az a terv forog fenn jelenleg, hogy a nemzetgyűlés intézze el a folyó ügyeket s aztán június második felében kezdje meg a rendes szünidőt, s ez tartson októberig. Budapest, május 31. A pénzpiac helyzete az, mely ma is legelső sorban igénybe veszi az átalános érdekeltséget; erről beszél, ezzel foglalkozik mindenki s habár remélhető, hogy a mai „ultimo“ minden nagyobb szerencsétlenség és nevezetesebb bukások nélkül fog is elmúlni, ma már senki sem kételkedik benne és senki sem tartja czélszerűnek vagy épen szükségesnek titkolni és leplezgetni azon meggyőződését, hogy egy általános kereskedelmi crisis veszélyén még koránsem estünk keresztül, sőt inkább egyesek, testületek és hírlapok egymással versenyezve, gondolkoznak módokról a meglevő bajok elhárítására és azok megújulhatásának megakadályozására. Fájdalom, hogy az efféle bajok nem orvosolhatók oly expeditions módon mint naás calamitások, melyeknél az ok felismerése és megszüntetése előidézi már a gyógyulást is. A jelen esetben az okkal minszdenki tisztában van. Mindenki tudja, hogy azon lelkiismeretlen visszaélés, melyet elkökvettek ezen ismeretes franczia definitióval: et la speculation, c’est l’argent d’auvetrui — idézte elő az egész kártyavár összev omlását és azon fogadalmak, melyeket kisebb-nagyobb jóhiszeműséggel tesznek a széadelgés kiküszöbölésére, igen hasznosak lehet a nők a jövendőben, de a mostani perezben, si mint késő bánat, nagyon keveset lendite- nek a dolgon. Most erélyes, óvatos és is gyors intézkedések kellenek és ilyenekre voanatkozó tervek naponkint merülnek fel, me- v lyeket ignorálni nem szabad és melyek leg- t v alább is a megfontolást mindenesetre meg- l érdemlik. Ma a „Pester Lloyd“ közli a pesti keereskedelmi csarnok egy indítványát a hitel emelésére. Ezen indítvány kiinduló pontja ama tény, hogy miután a tőzsdeválság a társadalom minden rétegére gyakorlott bekfolyásánál fogva, nevezetesen a forgalmi eszközök csekélyebb mozgósíthatását, (más szókkal a pénzforgalom megnehezítését) ő idézte elő, okvetlenül szükséges óvsze- e rekről gondoskodni, melyek a bajok elter- I - jedését megakadályozhatják, mielőtt üzleti s fennakadások következhetnének be. Ezen expositió sorai közül tisztán ki lehet olvasni a kereskedelmi válság bekövetkeztetésétől való félelmet és csak helyeselhetjük az indítványozók törekvését, a ma-aguk részéről mindent megtenni e katastrófa eltávolítására. A pesti kereskedelmi csarnok a segélynyújtásra hivatottnak két tényezőt tart: a pénzintézeteket és a kereskedelmi világot, de képesnek csak ezen utóbbit. Az önsegélyt pedig azon egyedüli módnak tekinti, a mely szabadulást biztosít a létező bajokból, s Indítványa lényegileg a következő. Mint- hogy forgalmi eszközök nem hiányoznak — ha hiányoznának, a bankadtó 14. §-ának felfüggesztése segített volna e bajon — csupán a bizalom és az értékek mozgósíthatása csökkent , ennélfogva „alakuljon az itteni piacz elismert jó cégeiből egy coni surtllim, Uicijuok X óoacoox UOUJ iu CűJilJllSU i hanem jegyzéseik arányában kezeskednének a consortium által aláírt összegért és (netalánt veszteségekre való tekintettel) készpénzalapot alakítanának, az általuk jegyzett összegek 5 vagy 10 százalékának erejéig.“ (Például tegyük 5 millióra az aláírt öszszeget. E hitelegylet, mint bejegyzett cég teljesen érintetlen lévén a tőzsdeválság által és elismert jó cégekből állván, melyek a teljes öt millióval rendelkeznek, nevezetes benyújtási hitelt nyerhetne a nemzeti banknál (mintegy 10 milliónyit) és ezen összeget szigorú cenzura mellett a helybeli és a vidéki piaczoknak juttathatná. Forgatmányozása bankképessé tenné a nem bankképes papírt és ily módon az ország nagy jótéteményben részesülne a consortium tagjainak legcsekélyebb kockáztatása nélkül. Természetes, hogy az egész intézkedés ideiglenes lenne és a hitelegylet nem nyerészkedés szempontjából alakulna. A kereskedelmi csarnok ma még nélkülözhetőek hiszi ezen eszme megvalósítását, de czélszerűnek látná, ha a hitelegylet nem a veszély pillanatában, hanem most alakíttatnék meg, főleg óvszerül a bizalmatlanság elharapózása ellen. Eddig a kereskedelmi csarnok terve, mely ellen azon kifogásunk van, hogy az , abban megpendített hitelegylet szüségképen csak szűkebb körben működhetnek, s ennél- fogva egy netalán kereskedelmi válság imminens veszélyében annak kitörését meg- akadályozni nem — legfelebb csak a hitel- egylet részeseire nézve s ezenkívül igen kis mértékben enyhíteni lenne képes, mert két-ségtelen, hogy egy nagyobb szabású ilyetén hitelegylet a pesti piaczon nem alakulhatna csupa oly cégekből, melyeket az eddigi válság is kisebb-nagyobb mértékben már nem érintett, vagy pedig egy esetleges ke-reskedelmi crisis még érzékenyebben nem érintene; s ez esetben igen természetes, hogy a consortium részesei e válság beálltával , a hitelt, mely nekik a nemzeti banknál nyujtatnék, legelső sorban és bőséges mérveiben a maguk számára használnák fel, és ez által magukat talán biztosítanák, de a crisis általános terjedését meggátolni nem lennének képesek. Nem akarunk félreértetni. Nincs szándákunkban ezen ellenvetéseinkkel elítélni, a kereskedelmi csarnok által megpendített- eszmét, mert mindenesetre nyereségnek tartanók, ha a legtekintélyesebb helybeli cégek mindenekelőtt a megcsökkent bizalom fokozására fordítanák igyekezetüket és e részben maguk mennénekelő jó példával; nyereségnek tartanák továbbra azt is, ha bármily szűk köre agárd, jóhírű kereskedőknek meg lenne intve egy esetleges kereskedelmi válság ,rás következményeitől; legnagyobb nyeségnek tartanók pedig , különösen a jövőre ,jó tekintettel, ha az önsegély eszméje , Jahára nálunk is, és pedig minél mélyebb röhereket verne, de kétkedünk benne, hogy felvetett indítvány egymagában és ily abban a czélt — a válság általánossgának megakadályozását, elérhetné. Nem részletezzük ez alkalommal a többi lmerült terveket, melyek közül némelyik tájékozatlanság," némelyik pedig" a legígsőhöz is kapkodó kétségbeesés jellegét seli magán. Meglehet — sőt remélhető — így a külföld hangulatának megjavulásáig mélyebb nyomok hátrahagyása nélkül múlik tőlünk e veszély is, melynek egyik vlságos napja ma volt, s ily körülményekért még felemlíteni sem tartanék czélszerűek azon erőszakos rendszabályokat, melyest némelyek javasolnak és melyek, ha talán illanatnyi enyhülést szereznének is, kétigkívül hosszú időre tönkre tennék egészszágunk hitelét. Ily perczekben legfőbb dlog a higgadt és a körülményekkel számoló óvatosság, és örömünkre szolgál conatálhatni, hogy a budapesti piac egészen még mindig igazolta a benne helyzett árakozást. A baloldali kör szerdán, június 4 én . n. 5 órakor értekezletet tart. Csemeghi államtitkár úr lemondását nem igadta el a kormánytanács. Úgy látszik elégnek irtotta a hibáztatás és megrovás azon emphaticus s változatos kifejezéseit, melyekkel a képviselőúrban védelmezte őt, szokott ünnepélyességével , igazságügyér úr. Vigyázzanak a fogalmazó gyaomnokok, nehogy vétkezzenek a helyesírás ellen, mert ez esetben bizonyosak lehetnek elbocsáttatáskról, lemondás nélkül is. Szarvashibát elköetni, ezért a parlamentben kapni szidást a miisztertől s mégis a hivatal megtartására kéretni is a kormánytanács által, csak az államtitkárok orsa lehet. A kisebb hivatalnokokkal nem toktak tréfálni. A pénzügyi bizottság befejezte már a közoktatási minisztérium költségvetésének tárgalását, s tegnap hozzáfogott a közlekedési előrányzathoz. A bizottság a jövő hét vége felé be fogja adni jelentését a budgetről. Egy élvezetes nóta. Külügyérünk legutóbbi körlevele nagyon megnyugtató a világ békéjére nézve. Gróf Andrássy biztosítja Európa államait, hogy Bécsben nincs sem kholera, sem zsarolás. Ez utóbbira vonatkozólag lehet ugyan némi kétely a „N. Fr. Pressédben olvasható tegnapi panasz alapján is , de mi elfojtjuk magunkban e kételyt, mert csak örvendhetünk, midőn látjuk, hogy monarchiánk külügyeinek hajdani viharos tengeréből egy aranyhalas csermely lett, melynek mosolygó partjain bátran tenyészhet a szerény ibolya, vígan röpkedhet a kaezér lepke s zavartalanul szólhat az ábrándozó kukuk. Igaz, hogy az ilyen fontos értesítésekre elégséges lehetne a közkiállítás igazgatóságának nemzetközi összeköttetése is, hanem hát ne kötekedjünk a felett, aminek jelentőségét élvezzük. Nem az a feladat többé, hogy Németországban és Itáliában Ausztria parancsoljon , hanem csak az, hogy a bécsi nagy bazárt kegyeskedjék meglátogatni a gazdag külföld is. Hála az égnek, hogy a Ball-Platz diplomatiáját azon pontnál észlelhetjük elvégre, ahol nincs nagyobb gondja, mint a wurstelprateri közkiállítás sikerét kockáztató kholera és zsarolás iránti gonosz hírek eloszlatása. „Lenni vagy nem lenni“ — ez ugyan a válságos kérdés most is, csakhogy nem egy Solferino vagy Sadova, hanem egy fiaszkó szempontjából. Egy szóval a dicsőséges Ausztriának az most az életkérdés, hogy jön-e vagy sem Krach cs. k. székvárosba, megkoppasztás végett, néhány ezer angol, muszka és amerikai tourista. Természetes tehát, hogy az ilyen helyzetben nem hallgathatott a monarchia külügyére, és pedig annyival inkább nem, mert magyar ember lévén, hallgatásából még faji ellenségeskedést is képes lett volna következtetni a bécsi szédelgős drágalátos hírlapirodalma. Hanem, ha ily nótákat kell már énekelni az osztrák-magyar diplomatia főnökének az egészségét és zsebét féltő külföld csalogatására , tán csak megvárhatjuk mi is, hogy az a „nagyhatalmi állás“ ne figurázzon többé Magyarország önkormányzati jogteljességével szemben sem hanem hagyjon békét nemzetünknek is. Egy érsek körlevele. (1) Vancsak, egyesült érsekeg körrendeletével iskolai congressust hiv össze. E eddig renden van, és tőlünk akár száz congressus gyűjthet palliumának szárnyai alá, a nélkül, hog eszünk ágába jönne egy árva szót is emelni e privinssió ellen, melyhez utoljára is, egyházfőnöki áilásánál fogva, joga van. De már az nincs rendjén, hogy az érsek úr a lármaharang kongatása közben arról inmentál, hogy a „nemzeti és egyházi ügyet“ veszély fenyegeti, mert miniszteri részről intézkedés történt néhány felekezeti iskola ]egszüntetésére. ( Jeremiás panaszos siralmainak azon része, a melyben a magas klérus az egyházi ügy veszély-e dőléséről nyögdécsel, az erőltetett szinezetnél ágva, kissé komikus hatású, de bármennyire eyütt is, munkakerülő buesusokra, együgyü vén asszonyokra, lutriskolák és álszenteskedő férfiakra ( megteszi az illő hatást, mi azonban ismét egyéni felfogás dolga, s a főpapok és híveik e kölcsönös edytöltését úgy sem a sajtó, hanem csak az élet s iskola fogják megszüntettni. Tőlünk tehát rancsaur váltig prédikálhat körleveleiben a egyház veszélybe dőléséről. Ám tegye, mi viszont az elenkezőt hirdetjük. Már körrendeletének azon pontja, melyben a nemzeti ügy veszélyeiről kiabálja tele jámbor hiveinek füleit, más szempont alá esik. Lehetne mindjárt azon fenakadni, van-e egyitalában román nemzeti ügy, miután román nemzetet Magyarországon nem ismerünk, no le hagyjuk a nemzeti és nemzetiségi különbségek előtti disputát az egyéni ízlésre, mert hisz czélhoz így sem vezet, és térjünk át magára a dolog érdemére. Alkotmányos országban a törvénytisztelet és engedelmesség oly lelkiismeretbeli és polgári kövesség, mely alól csak a konok részakarat, vagy könnyelmű hányavetiség szokott kibúvni. A törvények ugyan, miután emberi alkotások, lehetnek sértők is némely testületi vagy egyéni érdekekre nézve, de magának az orvoslásnak mindig a törvény korlátai között kell mozognia. Ép az a gyönge oldala az érseki körlevélnek, hogy a „nemzeti“ sérelmek indokolatlan dobra ütésével jogosulatlan izgatás terére csap át. Maradhatott volna bátran a vallási sérelmek fokán, mert hisz a kevésbé műveit oláh népzöm, mely a babonás és vallási fanatismus gyermekkorából még ki nem nőtt, úgyis hitelt adott volna szavainak, de a nemzetiségi szalmafedelek között égő taplóval járni körül, több mint törvény tiszteletlenség, határos a vakmerőséggel. Aztán, mintha azok ellen a miniszteri intézkedések ellen, nem rajtuk állana, törvényes eszközökkel harczolni. Csupán akarniuk kell, hogy a felekezeti iskolák ebbéli jellegüket el ne veszítsék. Persze, hogy az akarat keresztülviteléhez áldozatkészség kívántatik, márpedig sokkal könnyebb nemzeti és vallási veszély ürügye alatt szájhősködni, mint zsebet nyitni. Hogy a kormány nem tűrhet meg oly iskolákat, melyek felekezeti sallang mellett, botrányos módon vannak, vagyis helyesebben nincsenek felszerelve, hanem megkívánja, hogy azok a törvénynek megfelelőleg rendeztessenek be, arra a kormánynak nemcsak joga, de felelősség terhe alatt egyúttal kötelessége is. Csak a helyszínen tett közvetlen szemlélet és tapasztalat képes igazi fogalmat szerezni a felekezeti román iskolák egy részének rendezetlensége fölött. S bizony aligha „nemzeti“ érdek kívánja, hogy a román művelődés e primitív iskolai szitaszerkezeten szűrődjék a nép vérébe, mert bár akkor hiába állítják fel a czifrábbnál czifrább daco-romaniai fellegvárakat, még kevésbé lesz, ki igazán átértse azokat. Vancsa úr természetesen merő finom tapintatból csinál nemzeti tőkét e vallásinak keresztelt papuralmi ügyből. Igen jól tudja, hogy ez a legalkalmasabb póráz, melyen a keleti egyház felviágosodottabb híveit is a klérus körmei között ehet tartani. Csak „nemzeti“ legyen a zászló, ki vizsgálja majd, mit rejt a köpeny. Szükség is volt már e csalétekre, mert hát itt-ott jelenségek merültek föl, mintha még nem találná megnyugtatónak a románság intelligensebb része, hogy orránál fogva hurczolják a papok. Karánsebesben a püspök és hívei között támadt differencziák valóságos ellenségeskedéssé nőttek ki. Különben hadd lássa a románság, ha a szó teljes értelmében birkanyájává fajul a fölötte uralgó papságnak, mely már is minden iskolát és közintézetet egyházi ruhájával takart be, s nyírja, koppasztja ruhait annak módja és rendje szerint. Két tanulságot vonhatni le ez erdélyi viszonyokból. Az egyik tanulság a magyar kormányt, a másik tanulság a magyar papságot illeti. A kormány törvényben gyökerező lépésének nemzeti és vallási kétélű fegyverekkel való heves megtámadásából merítheti a tanulságot, hogy az egyházfők, még a jobb hírben állók is, kevéssé válogatósak az eszközökben, mihelyt uralmukat féltik. És oly kevéssé respectálják a törvényt, amily nagy vérszemet kapnak a legyezgetésekkel szemközt. Éljen tehát szigorúan törvényes hatalmával, s mit sem hederítve az ily fajta toporzékolásokra, hajtsa végre a népoktatási törvényt, mert utóvégre is az ország közművelődésének java elsőbb az érseki fogvaczogtatásoknál. Eljárásának üdvös gyümölcseit maga a román faj fogja élvezni leginkább mivelődése által. Magyarország alsóbb papsága pedig gondolja meg, hogy midőn, kivált a vegyes ajkú megyékben, a közös iskolák ellen izgat, a nemzetiség, cselszövők malmára hajtja a vizet, magyar állam és nemzet létele ellen agitál. Alsóbb papságunk keblében az önérdek mé£ nem temeté el a hazafias érzetet ők meg fognak érteni bennünket. A főpapságról nem szólunk, mert hát ezek önmagukat bálványozzák. Bartakovits Béla egri érsek. A magar kath . egyháznak nevezetes halottja van: Bartakovits Béla egri érsek. Vagy két nap óta aggodalmas hitei szárnyaltak az ősz egyháznagy egészségi állapotáról. Betegsége, mely csak hét napig tartott, az ag kor miatt igen félelmesnek látszott környezet elől , a mitől tartottak, e hó 3- án éjjel 11 órako bekövetkezett. Az elhunyt főpap tudomány- és irodalomszerető férfiú volt s maga is sok tanulmánynyal biővelkedett. Mindenki előtt ismeretes, hogy az egyceum csillagdáját mennyi áldozatkészséggel szírette föl, hogy az astronomiai tudományt hazánkban elősegítse. Valamint ismeretes az az élénkség, melllyel kisért minden oly papot, ki tudományokkal és irodalommal foglalkozott. A nevet szerzett iró papot mindig megkülönböztető figyelemben részesítette s az ilyen az egri egyházmegyében hamar elnyerte a kanonoki rangot, így a mély tudományu Ipolyi Arnold, jelenleg beszterczei püspököt, ki az esztergomi megyében Szczitovszky prímás alatt csak szegény plébános volt, áthivta megyéjébe, s kanonokságra emelte. A magyar irodalom iránti érdeklődésének is számos példája van, s nem egy könyv — kisebb és nagyobb értékű — látott napvilágot az 5 maecenássága mellett. A nevelés ügyének szintén sok áldozatot hozott. Többi közt leánynöveldét állított Egerben, és egész halmaz tankönyvet nyomatott ki. Az egyházi irodalom ikezte leginkább pártfogolását. Ő adta ki a „Szentirás“ új magyar fordítását s az ő költségén láttak napvilágot Cantu Caesar világtörténeti nagy művének kötetei. Bőkezűségét élvezte a tud. akadémia is, mely őt 1855-ben igazgató tagjául választotta. Életrajzi adataiból a következőket említjük meg. Kis-aponyi Bartakovics Béla született Nyitra- Szalakuszon 1792 ápr. 10-én. Iskoláit Pozsonyban járta, a bölcsészetet Nagy-Szombaton hallgatta, a theologiát pedig a bécsi Pazmanaeumban. Pappá 1815-ben szentelték és Sellyén meg Muzslán működött mint segédlelkész. Egy év múlva azonban már a nagyszombati érseki helyettességhez tették átigtatónak. 1820-ban Rudnay prímáshoz hivatott Esztergomba, hol a prímás haláláig maradt mint udvari káplán és szentszéki jegyző. A kanonoki gallért 1830-ban nyerte el, egy év után pedig nagy-szombati főhelyettesi s átalános ügyhallgatóvá választatott s mint ilyen tizennégy évig munkálkodott. 1844-ben rozsnyói püspökké, 1850-ben pedig egri érsekké nevezték ki. Halálának, végintézkedésének közelebbi részleteit még nem tudjuk. A gyászos esetről csak távirat értesít. Hűlt tetemeit végakarata szerint a nyitramegyei Elefánton levő családi sírboltba helyezik. Béke legyen porai fölött! Bécs, május 30. (Saját levelezőnktől.) A közkiállítási magyar kormánybiztosság működésének jellemzésére vonatkozólag ismét oly adatnak vagyunk birtokában, melyet nem tudunk elhallgatni, azon észrevehető jobbulási szándék valósítása daczára sem, mely az elmulasztottakat pótolva, már belátja a magyar föliratok szükségét. Ugyanis megjelenik Bécsben a köz,kiállítás tartama alatt, a német „Illustrirte Weitauste 11ungs-Zeitung“ mellett hason nevű franczia lap is, és egy magyar közlöny, a „Képes Kiállítási lapok". Mint halljuk, mind a három lap szoros viszonyban áll egymással. — Minden ország kiállítási bizottsága választ egy lapot hivatalos orgánumául, ami nagyon is renden van. Csak azt találjuk sértőnek, hogy a magyar kormánybiztosság nem a magyar, hanem a német lapot bízta meg hivatalos értesítéseinek közzétételével. Hogy kormánybiztosságunk mennyiben lépett ez elhatárzásával a magyar hírlapirodalom pártoló álláspontjára, annak megítélését olvasóinkra bízzuk . Most még csak azon legutóbbi értesülésünket jegyezzük fel, hogy a kormánybiztosság hivatalos közegéül a franczia lapot is elismerte, a magyarnak újólagos mellőzésével. Ily előzmények után hogyan kívánhat a biztosság jóindulatot a sajtó részéről, midőn minden lépése áruló mozdulat a magyar sajtó azon harcza ellen, melyet évek óta folytat a germanisajtó meggátlására. Elsősorban egyet kivánunk biztosságunktól, ép úgy mint hazánk minden polgárától, és ez egy, higgyék, el urak nem frázis: „a hazafiság!“ ! * Az iparpalota magyar osztályában a még csak pár nap előtti nagy cháosz helyett szép rend kezd uralgani, s felledező iparunk, elismerésben részesült termény-és képkiállításunk, rövid életének daczára is, oly nem várt mérvben sikerültnek mondható, hogy a versenyt büszkén kiállhatjuk a nyűgöt kulturállamaival. A berendezés nagyon ízletes, bor-s vasiparunk, bányatermékeink első rendűek, s ezek bő ismertetését néhány nap múlva, ha az utolsó kalapácsütést elvégezték, elmulasztani nem is fogjuk. A berendezés fáradságos munkálatában, a komoly elismerés Posner Károly Lajos urat illeti. Csupán erélyének köszönhető, hogy oszályunk oly nagy léptekkel halad teljes bevégzettsége elé, s hogy már a pünkösdi ünnepekre, a midőn legtöbb idegenre számítanak, oly magyar czégek rendez- tezették be szekrényeiket, mint Kimer, vagy Fever urak Pestről, melyek csak kiállításunk 2 díszére válnak. Kimer úr összesen 18 db különféle hátul- töltő-vadászfegyvert és két tárczapisztolyt állított ki. Legérdekesebb ezek közül a rózsadamaszk csövet, központtűszt vadászfegyver. Agya diófa, csienos faragványokkal, a fogantyú előrésze elefántcsont s alja aranynyal kirakott. A mily ízletes a a fegyver, olyan a diófaszekrénye, melyen kimerünk sohasem feled figyelmeztetni az ezüst és aranynyal kivert kulcstartóra, a domboruan vésett állatfejekre, s a szekrénynek 7 reteszre járó zárjára; ezeket már mi is becsüljük, mert a kiállító pesti gyárában készültek, holott eddig Belgiumból kelle azokat k hozatni. Csinos még azon két darab kétcsövű golyós fegyver, melyeken a vonások éles és tiszta kidolgozása, a vízszintes gyuszeggel ellátott kulcsos rendszer pontos alkalmazása feltűnő. Mindamellett I. Kimer kiállításának fénypontját, egy pár központtá tűző tárczapisztoly rózsadamaszk 9 m/m öblű csövei, ik szerkezete a legújabb rendszer szerint, elefánt- acsontagygyal s aranyberakatokkal — képezi. A .g csövek ízléses kidolgozása (szabad kézimunka) Itt az elefántcsont agyak szép vésése, újólag azért őt teszik az egész fegyverkiállítás legszebb példányaivá mivel az esztergályosmunkáktól kezdve minden e- Kimer pesti gyárából került ki. g_ Feivel úr vasbutor-kiállításáról ii is csak elismeréssel szólhatunk. A mi Thonet faié- bútor tekintetében, az Feivel úr a vasbutor-gyártatásban. Könnyűség, ízletesség fényoldalai kiállitott tárgyainak, s e téren több eredeti s practicus