Ellenőr, 1873. június (5. évfolyam, 126-148. szám)

1873-06-01 / 126. szám

126. szám. Budapest, vasárnap, junius 1. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. ; Bécs, máj. 31. (Az „Ellenőr* távirata.) A czár fogadására ő felsége holnap reggel Gänsen- ' dorfba utazik. A magas vendég 2 órakor érkezik meg; valamennyi főherczeg és főheresegnő a foga­dásnál’sjelen lesz. 1 Bécs, máj. 31. A „Volksfreund“ „Állásunk ( az alkotmányhoz“ feliratú czikkében utal Rauscher bibornok utolsó beszédére, mely szerint az alkot­mány, mint jogosan létező elismerendő és vissza- 1 utasítja azon vádakat, melyeket a „Magyar Állam“ és „Pokrok“ az ő magatartása ellenében felhoztak. Páris, máj. 31. Hatvanhat szélső balpárti képviselő a vendőmi szobor újbóli felállítása ellen szavazott. A nemzetgyűlésnek ez hgy- ben hozott határozatát a bonapartisták ujabbi je­lentékeny győzelmének tekintik. Páris, máj. 31. A „Journ. Off.“ ismét számos közigazgatási hivatalnok kieneveztetését teszi közzé. St.-Pétervár, máj. 30. Az orosz czár, a trónörökös nejével és Wladimir najyfejede­lem tegnap este Varsón át Bécsbe utaztak el. Berlin, máj. 31. A persa sah ma ide érke­zett, s a császár, főherczegek, Btsmarck és a mi­niszterek fogadták. A városba hatlovas kocsin vo­nult be, melyben Vilmos császár is tilts a roppant néptömeg riadó hurráhkkal üdvözlé a két ural­kodót. Berlin, máj. 31. A „Nordd. Ztg.“ megezá- folja a „Kreuzztg." azon hirét, mely szerint a né­met császár sajátkezű iratot intézett volna Mac- Mahon köztársasági elnökhöz, miután a kormány­változás notificálása még nem eszközöltetett és a rendes diplomatiai közlekedés újból még meg nem köttetett. Bukarest, május 31. Erzsébet fejedelemné épen most kel útra Heuwindba. Útja* — melyet leg­mélyebb incognitóban tesz — Pestet és Bécset érinti. Férje. Károly fejedelem, ki Turn-Szeverinig kiséri, két hét múlva követni fogja őt. LEGÚJABB POSTA. — Derby ködös hideg időben folyt le f. hó 28-ikán, beláthatlan nézőközönség előtt. Jelen voltak: walesi hg. Albert hg; többen a kormány s a parlament tagjai közül s számtalanon a főbb osztályból Feltűnően sok francziát és németet Montargis és Hochstapler futása érdekelt s vonzott^ a versenytérre. E két idegen ló síkra szállása nemzetközi jelleget adott a versenynek s mind a kettőt a legjobb kegyeltek közé sorozta a sportvilág. Összesen 12 versenyző futott pálya- díjért. A futam kezdetén kittört a nap sugár s be­világította a versenyzők vágtató szivárványát. Az első fordulónál Doncaster vezetett, nyomában Snail és Kaiser vágtatott. A második fordulóban már Andred vágott Snail és Kaiser elé s utánuk Montargis és Hochstapler, mig Doncaster messze elmaradt. Az érkezésnél Beadrell járt elől, majd Meter nyert tért, hogy csakhamar elveszítse Kaiser ellen. „Kaiser nyer“ hangzott fel egyszerre a ri- valgás a versenytér körül s ezernyi sokaság vissz­hangozta a távolban. A közvélemény csalatkozott. A kritikus pillanatokban nyíl gyanánt repült Andred s már-már ennek szánták a pályabért, midőn vá­ratlanul Doncaster siklott valamennyiek elé s szo­rosan utána Kaiser és Gang Forward. „Doncaster nyer“ hangzott a rivallgás most. Ugv lett. Kaiser és Gang Forward fél fejjel értek utána czélhoz másodiknak. Harmadik ismét egy pár volt a fran- czia és német érdekeltség tárgyai: Montargis és Hoch­stapler. Pénteken — mint a „Soir“ írja — hire fu­tott a párisi tőzsdén, hogy az uj kormány elhatá­rozta a köztársaság végleges proclamatióját indít­ványozni a nemzetgyűlésben. A hir a bonapartis­ták rohamos térfogásával volt indokolva sdemagok Uzelmekkel, melyek ’e pártot a Broglie-kormány szemében máris félelmessé tették. A „Soir“ egy- átalán nem tart lehetetlennek ily fordulatot, s hí­rét legfeljebb idő előttinek tekinti. „A jobbközép — úgymond — amint kormányra jutott be kellett lát­nia, hogy conservativ megtévelyedése győzelmét a bonápartisták élvezik legelsők. Nagyon természe­tesnek találjuk, ha ellenök védelmi állásba helyez­kedik. Ezt csak a köztársaság nyilt elfogadásában találhatja meg. Az események igazolni fogják fel­tevésünket, és a tőzsdén elterjedt hir mindeneset­re már jelzi a szorongatottságot, melybe a lefolyt harcz győzteseit a bonapartismus juttatá. — Thiers pénteken már kiköltözött az elnöki palótából. Ez alkalommal egy kis csapat republi- canus képviselő s államhivatalnok gyűlt össze a palota dísztermében, hogy Thierst utóljára üdvö­zöljék e falak közt. Midőn távozott, lelkes éljenzés hangzott a távozó után az ő s a köztársaság ne­vével, melyet oly becsületesen szolgált. — Ä nemzetgyűlés elnapolásának tervét vég­legesen elejtették. E helyett az a terv forog fenn jelenleg, hogy a nemzetgyűlés intézze el a folyó ügyeket s aztán junius második felében kezdje meg a rendes szünidőt, s ez tartson októberig. Budapest, május 31. A pénzpiacz helyzete az, mely ma is legelső sorban igénybe veszi az átalános érdekeltséget; erről beszél, ezzel foglalko­zik mindenki s habár remélhető, hogy a mai „ultimo“ minden nagyobb szerencsét­lenség és nevezetesebb bukások nélkül fog is elmúlni, ma már senki sem kételkedik benne es senki sem tartja czélszerünek vagy épen szükségesnek titkolni és leplezgetni azon meggyőződését, hogy egy általános ke­reskedelmi crisis veszélyén még koránsem estünk keresztül; sőt inkább egyesek, testü­letek es hirlapok egymással versenyezve, gondolkoznak módokról a meglevő bajok el­hárítására és azok megujulhatásának meg­akadályozására. Fájdalom, hogy az efféle bajok nem orvosolhatók oly expeditionsmódon mint naás calamitások, melyeknél az ok felisme­rése és megszüntetése előidézi már a gyó­gyulást is. A jelen esetben az okkal min- sz denki tisztában van. Mindenki tudja, hogy m azon lelkiismeretlen visszaélés, melyet elkö- k; vettek ezen ismeretes franczia definitióval: rt la speculation, c’est l’ar gént d’au- v; t r u i — idézte elő az egész kártyavár össze- vi omlását és azon fogadalmak, melyeket ki- g sebb-nagyobb jóhiszeműséggel tesznek a szé- a delgés kiküszöbölésére, igen hasznosak lehet- a nek a jövendőben, de a mostani perezben, sí mint késő bánat, nagyon keveset lendite- 1 nek a dolgon. Most. erélyes, óvatos és fi gyors intézkedések kellenek és ilyenekre vo- a natkozó tervek naponkint merülnek fel, me- v lyeket ignorálni nem szabad és melyek leg- | v alább is a megfontolást mindenesetre meg- b érdemlik. v Ma a „Pester Lloyd“ közli a pesti ke- e reskedelmi csarnok egy indítványát a hitel v emelésére. Ezen indítvány kiinduló pontja k ama tény, hogy miután a tőzsdeválság a n társadalom minden rétegére gyakorlott be- k folyásánál fogva, nevezetesen a forgalmi p eszközök csekélyebb mozgósithatását, (más s szókkal a pénzforgalom megnebezitését) c idézte elő, okvetlenül szükséges óvsze- c rekről gondoskodni, melyek a bajok elter- I x jedését megakadályozhatják, mielőtt üzleti s fennakadások következhetnének be. I Ezen expositió sorai közűi tisztán ki \ lehet olvasni a kereskedelmi válság bekö- vetkezhetésétől való félelmet és csak helye­selhetjük az indítványozók törekvését, a ma- * guk részéről mindent megtenni e katastrofa eltávolítására. f A pesti kereskedelmi csarnok a se- t gélynyujtásra hivatottnak két tényezőt tart; < a pénzintézeteket és a kereskedelmi világot, 1 de képesnek csak ezen utóbbit. Az önse- j géiyt pedig azon egyedüli módnak tekinti, , mely szabadulást biztosit a létező bajokból, s Indítványa lényegileg a következő; Mint- i hogy forgalmi eszközök nem hiányoznak — 1 ha hiányoznának, a bank-acta 14. §-ának felfüggesztése segített volna e bajon — ( csupán a bizalom és az értékek mozgósit- hatása csökkent : ennélfogva „alakuljon az itteni piacz elismert jó czégeiből egy con- i surtllim, Uicijuok X óoacoox UOUJ iu CűJilJllSU i hanem jegyzéseik arányában kezeskednének a consortium által aláirt összegért és (ne- taláni veszteségekre való tekintettel) kész­pénzalapot alakítanának, az általuk jegyzett összegek 5 vagy 10 százalékának erejéig.“ (Például tegyük 5 millióra az aláirt ösz- szeget. E hitelegylet, mint bejegyzett ezég tel­jesen érintetlen lévén a tőzsdeválság által és elismert jó czégekből állván, melyek a teljes öt millióval rendelkeznek, nevezetes be­nyújtási hitelt nyerhetne a nemzeti banknál (mintegy 10 milliónyit) és ezen összeget szigorú censura mellett a helybeli és a vidéki piaczoknak juttathatná. Forgatmá­nyozása bankképessé tenné a nem bankké­pes papirt és ily módon az ország nagy jótéteményben részesülne a consortium tag­jainak legcsekélyebb koczkáztatása nélkül. Természetes, hogy az egész intézkedés ide­ig' enes lenne és a hitelegylet nem nyerész­kedés szempontjából alakulna. A kereske­delmi csarnok ma még nélkülözhetőríek hi­szi ezen eszme megvalósítását; de czélsze- rünek látná, ha a hitelegylet nem a veszély pillanatában, hanem most alakíttatnék meg, főleg óvszerül a bizalmatlanság elharapó- zása ellen. Eddig a kereskedelmi csarnok terve, mely ellen azon kifogásunk van, hogy az , abban megpenditett hitelegylet szüségképen csak szükebb körben működhetnék, s ennél- 1 fogva egy netalán kereskedelmi válság imminens veszélyében annak kitörését meg- . akadályozni nem — legfelebb csak a hitel- i egylet részeseire nézve s ezenkívül igen kis i mértékben enyhíteni lenne képes; mert két- 5 ségte] en, hogy egy nagyobb szabású ilyetén . hitelegylet a pesti piaczon nem alakulhat­na csupa oly czégekből, melyeket az eddigi válság is kisebb-nagyobb mértékben már i nem érintett, vagy pedig egy esetleges ke- 3 reskedelmi crisis még érzékenyebben ne . érintene; s ez esetben igen természetes, hogy i a consortium részesei e válság beálltával . a hitelt, mely nekik a nemzeti banknál y nyujtatnék, legelső sorban és bőséges mérv- i ben a maguk számára használnák fel, és y ez által magukat talán biztosítanák, de a i crisis általános terjedését meggátolni nem . lennének képesek. a Nem akarunk félreértetni. Nincs szán­i- dákunkban ezen ellenvetéseinkkel elitélni !, a kereskedelmi csarnok által megpenditett l- eszmét, mert mindenesetre nyereségnek ;- tartanók, ha a legtekintélyesebb hely­beli ezégek mindenekelőtt a megcsökkent n bizalom fokozására fordítanák igyekeze- t tűket és e részben maguk mennének !- elő jó példával; nyereségnek tartanók to­i- vábbra azt is, ha bármily szűk kőre a *8sió ellen, melyhez utoljára is, egyházfőnöki ] ilásánál fogva, joga van. De már az nincs ren- j én, hogy az érsek ur a lármaharang kongatása ] őzben arról Ínmentái, hogy a „nemzeti és i jyházi ügyet“ veszély fenyegeti, mert miniszteri ] észről intézkedés történt néhány felekezeti iskola ] legszüntetésére. ( Jeremiás panaszos siralmainak azon része, j íelyben a magas klérus az egyházi ügy veszély- ; e dőléséről nyögdécsel, az erőltetett szinezetnél )gva, kissé komikus hatású; de bármennyire lnyütt is, munkakerülő buesusokra, együgyü vén , sszonyokra, lutri s kofák és álszenteskedő férfiakra ( íegteszi az illő hatást, mi azonban ismét egyéni j ílfogás dolga, s a főpapok és híveik e kölcsönös edytöltését úgy sem a sajtó, hanem csak az élet s iskola fogják megszlintettni. Tőlünk tehát rancsa ur váltig prédikálhat körleveleiben az gyház veszélybe dőléséről. Am tegye; mi viszont az llenkezőt hirdetjük. Már körrendeletének azon pontja, melyben a lemzeti ügy veszélyeiről kiabálja tele jámbor hivei- lek füleit, más szempont alá esik. Lehetne mindjárt azon fenakadni, van-eegy- italában román nemzeti ügy, miután román íemzetet Magyarországon nem ismerünk; no le hagyjuk a nemzeti és nemzetiségi különbségek olötti disputát az egyéni Ízlésre, mert hisz czélhoz így sem vezet, és térjünk át magára a dolog ér­iemére. Alkotmányos országban a törvénytisztelet és jngedeliuesség oly lelkiismeretbeli és polgári kö­vesség, mely alól csak a konok roszakarat, vagy könnyelmű hányavetiség szokott kibúvni. A törvé­nyek ugyan, miután emberi alkotások, lehetnek sértők is némely testületi vagy égyéni érdekekre nézve: de magának az orvoslásnak mindig a tör­vény korlátái között kell mozognia. Ép az a gyön­ge oldala az érseki körlevélnek, hogy a „nemzeti“ sérelmek indokolatlan dobra ütésével jogosulatlan izgatás terére csap át. Maradhatott volna bátran a vallási sérelmek fokán, mert hisz a kevésbé müveit oláh népzöm, mely a babonás és vallási fanatismus gyermekko­rából még ki nem nőtt, úgyis hitelt adott volna szavainak; de a nemzetiségi szalmafödelek között égő taplóval járni körül, több mint törvény tiszte­letlenség, határos a vakmerőséggel. Aztán, mintha azok ellen a miniszteri intéz­kedések ellen, nem rajtuk állana, törvényes eszkö­zökkel harczolni. Csupán akarniok kell, hogy a felekezeti iskolák ebbéli jellegüket el ne veszítsék. Persze, hogy az akarat keresztülviteléhez áldozat- készség kívántatik; már pedig sokkal könnyebb nemzeti és vallási veszély ürügye alatt szájhős- ködni, mint zsebet nyitni. Hogy a kormány nem tűrhet meg oly isko­lákat, melyek felekezeti sallang mellett, botrányos módon vannaK, vagyis helyesebben nincsenek fel­szerelve, hanem megkívánja, hogy azok a törvény nek megfelelőleg rendeztessenek be, arra a kormánynak nemcsak joga, de felelősség terhe alatt egyúttal kötelessége is. Csak a helyszínen tett közvetlen szemlélet és tapasztalat képes igazi fogalmat szerezni a fe­lekezeti román iskolák egy részének rendezetlen­sége fölött. S bizony aligha „nemzeti“ érdek kí­vánja, hogy a román művelődés e primitiv iskolai szitaszerkezeten szűrődjék a nép vérébe, mert biz akkor hiába állítják fel a czifrábbnál czifrább da co-romaniai fellegvárakat, még kevésbé lesz, ki iga­zán átértse azokat. Vancsa ur természetesen merő finom tapin­tatból csinál nemzeti tökét e vallásinak keresztelt papuralmi ügyből. Igen jól tudja, hogy ez a leg­alkalmasabb póráz, melyen a keleti egyház felvi- ágosodottabb híveit is a klérus körmei között ehet tartani. Csak „nemzeti“ legyen a zászló, ki vizsgálja majd, mit rejt a köpeny. Szükség is volt már e csalétekre, mert hát itt-ott jelenségek me­rültek föl, mintha még nem találná megnyugtató­nak a románság intelligensebb része, hogy orránál fogva hurczolják a papok. Karánsebesben a püs­pök és hivei között támadt differencziák valóságos ellenségeskedéssé nőttek ki. Különben hadd lássa a románság, ha a szó teljes értelmében birkanyájává fajul a fölötte uralgó papságnak, mely már is minden isko lát és közintézetet egyházi ruhájával takart be, s nyírja, koppasztja juhait annak módja és rendje szerint. Két tanulságot vonhatni le ez erdélyi viszo­nyokból. Az egyik tanulság a magyar kormányt, a másik tanulság a magyar papságot illeti. A kormány törvényben gyökerező lépésének nemzeti és vallási kétélű fegyverekkel való heves megtámadásából merítheti a tanulságot, hogy az egyházfők, még a jobb hírben állók is, kevéssé válogatósak az eszközökben, mihe.yt uralmu­kat féltik. Ép oly kevéssé respectálják a törvényt, a mily nagy vérszemet kapnak a legyezgetésekkel szemközt. Éljen tehát szigo­rúan törvényes hatalmával, s mit sem hederítve az ily fajta toporzékolásokra, hajtsa végre a nép­oktatási törvényt, mert utóvégre is az ország köz­művelődésének java elsőbb az érseki fogvaczog- tatásoknál. Eljárásának üdvös gyümölcseit maga a román faj fogja élvezni leginkább mivelődése által. Magyarország alsóbb papsága pedig gondolja meg, hogy midőn, kivált a vegyes ajkú megyék ben, a közös iskolák ellen izgat, a nemzetiség: cselszövők malmára hajtja a vizet, magyar állan és nemzet létele ellen agitál. Alsóbb papságunk keblében az önérdek mé£ nem temeté el a hazafiui érzetet ők meg fognak érteni bennünket. A főpapságról nem szólunk, meri hát ezek önmagukat bálványozzák. Bartakovits Béla egri érsek f. A magar kath ' egyháznak nevezetes halottja van: Bartakovits Bél: egri érsek. Vagy két nap óta aggodalmas hirel szárnyaltak az ősz egyháznagy egészségi állapoté ról. Betegsége, mely csak hét napig tartott, az ag kor miatt igen félelmesnek látszott környezői elől 8 a mitől tartottak, e hó 30 án éjjel 11 órakc bekövetkezett. Az elhunyt főpap tudomány- és irodalomszí rető férfiú volt s maga is sok tanulmánynyal bf , velkedett. Mindenki előtt ismeretes, hogy az eg lyceum csillagdáját mennyi áldozatkészséggel szí reite föl, hogy az astronomiai tudományt hazánkba ; elősegítse. Valamint ismeretes az az élénkség, melj lyel kisért minden oly papot, ki tudományokkal és irodalommal foglalkozott. A nevet szerzett iró papbt mindig megkülönböztető figyelemben részesitette s az ilyen az egri egyházmegyében hamar elnyerte a kanonoki rangot. így a mély tudományu Ipolyi Ar­nold, jelenleg beszterczei püspököt, ki az eszter­gomi megyében Szczitovszky prímás alatt csak sze­gény plébános volt, áthivta megyéjébe, s kanonok- ságra emelte. A magyar irodalom iránti érdeklődésének is számos példája van, s nem egy könyv — kisebb és nagyobb értékű — látott napvilágot az 5 mae- cenássága mellett. A nevelés ügyének szintén sok áldozatot hozott. Többi közt leánynöveldét állított Egerben, és egész halmaz tankönyvet nyomatott ki. Az egyházi irodalom ilror.to leginkább pártfcgolá- sát. Ö adta ki a „Szentirás“ uj magyar fordítását s az ő költségén láttak napvilágot Cautu Caesar világtörténeti nagy müvének kötetei. Bőkezűségét élvezte a tud. akadémia is, mely őt 1855-ben igazgató tagjául választotta. Életrajzi adataiból a következőket említjük meg. Kis-aponyi Bartakovics Béla született Nyifra- Szalakuszon 1792 ápr. 10-én. Iskoláit Pozsonyban járta, a bölcsészetet Nagy-Szombaton hallgatta, a theologiát pedig a bécsi Pazmanaeumban. Pappá 1815-ben szentelték és Sellyén meg Muzslán mű­ködött mint segédlelkész. Egy év múlva azonban már a nagyszombati érseki helyettességhez tették át igtatónak. 1820-ban Rudnay prímáshoz hivatott Esztergomba, hol a prímás haláláig maradt mint udvari káplán és szentszéki jegyző. A kanonoki gallért 1830-ban nyerte el, egy év után pedig nagy-szombati főhelyettesi s átalános ügyhallga­tóvá választatott s mint ilyen tizennégy évig mun­kálkodott. 1844-ben rozsnyói püspökké, 1850-ben pedig egri érsekké nevezték ki. Halálának, végintézkedésének közelebbi rész létéit még nem tudjuk. A gyászos esetről csak távirat értesít. Hült tetemeit végakarata szerint a nyitrame- gyei Elefánton levő családi sírboltba helyezik. Béke legyen porai fölött! Bécs, május 30. (Saját levelezőnktől.) A közkiállitási magyar kormánybiztosság működésének jellemzésére vonatkozólag ismét oly adatnak vagyunk birtokában, melyet nem tudunk elhallgatni, azon észrevehető jobbulási szándék valósítása daczára sem, mely az elmulasztottakat pótolva, már belátja a magyar föliratok szük­ségét. Ugyanis megjelenik Bécsben a köz,kiállítás tartama alatt, a német „Illustrirte Weit­aus te 11 u ngs-Z e i t u ng“ mellett hason nevű franczia lap is, és egy magyar közlöny: a „K é- pes Kiállítási lapok". Mini halljuk, mind a három lap szoros viszonyban áll egymással. — Minden ország kiállítási bizottsága választ egy lapot hivatalos orgánumául, a mi nagyon is rendén van. Csak azt találjuk sértőnek, hogy a magyar kormánybiztosság nem a magyar, ha­nem a német lapot bízta meg hivatalos értesítéseinek közzétételével. Hogy kor­mánybiztosságunk mennyiben lépett ez elhatárzá- sával a magyar hírlapirodalom pártoló álláspontjára, annak megítélését olvasóinkra bízzuk — Most még csak azon legutóbbi értesülésünket jegyezzük fel, hogy a kormánybiztosság hivatalos köze- géüla franczia lapot is elismerte, a magyarnak újólagos mellőzésével. Ily előzmények után hogyan kívánhat a biz­tosság jóindulatot a sajtó részéről, midőn minden lépése áruló mozdulat a magyar sajtó azon harcza ellen, melyet évek óta folytat a germanisatió meg- gátlására. Első sorban egyet kivánunk biztossá­gunktól, ép úgy mint hazánk minden polgárától, és ez egy, higyjék, el urak nem frázis: „ahaza fi ság!“ ! * Az iparpalota magyar osztályában a még csak pár nap előtti nagy chaosz helyett szép rend kezd uralgani, s fejledező iparunk, elismerésben része­sült termény-és képkiállitásunk, rövid életének da czára is, oly nem várt mérvben sikerültnek mond­ható, hogy a versenyt büszkén kiállhatjuk a nyűgöt culturállamaival. A berendezés nagyon íz­letes, bőr-s vasiparunk, bányatermékeink első ren­ditek, s ezek bő ismertetését néhány nap múlva, 1 ha az utolsó kalapácsücést elvégezték, elmulasztani nem is fogjuk. ; A berendezés fáradságos munkálatában, a 1 komoly elismerés Posner Károly Lajos urat illeti. 5 Csupán erélyének köszönhető, hogy oszályunk oly - nagy léptekkel halad teljes bevégzettsége elé, s hogy már a pünkösdi ünnepekre, a midőn legtöbb 1 idegenre számítanak, oly magyar ezégek rendez­1 tez ették be szekrényeiket, mint Kimer, vagy F e i v e 1 urak Pestről, melyek csak kiállításunk 2 díszére válnak. Kimer ur összesen 18 db különféle hátul- ' töltő-vadászfegyvert és két tárczapisztolyt állított ki. Legérdekesebb ezek közül a rózsadamaszk 1 csövtt, központttizü vadászfegyver. Agya diófa, csi- e nos faragványokkal, a fogantyú előrésze elefánt- csont s alja aranynyal kirakott. A mily ízletes a a fegyver, olyan a diófaszekrénye, melyen Kimerünk sohasem feled figyelmeztetni az ezüst és aranynyal j kivert kulcstartóra, a domboruan vésett állatíejekre, n s a szekrénynek 7 reteszre járó zárjára; ezeket már mi is becsüljük, mert a kiállító pesti gyárában g készültek, holott eddig Belgiumból kelle azokat k hozatni. — Csinos még azon két darab kétcsövű 't golyós fegyver, melyeken a vonások éles és tiszta kidolgozása, a vízszintes gyuszeggel ellátott kulcsos rendszer pontos alkalmazása feltűnő. Mindamellett i. Kimer kiállításának fénypontját, egy pár központ­tá tüzü tárczapisztoly rózsadamaszk 9 m/m öblü csövei, ik szerkezete a legújabb rendszer szerint, elefánt- á- csontagygyal s aranyberakatokkal — képezi. A ;g csövek ízléses kidolgozása (szabad kézimunka) Itt az elefántcsont agyak szép vésése, újólag azért or teszik az egész fegyverkiállítás legszebb példányaivá mivel az esztergályosmunkáktól kezdve minden e- Kimer pesti gyárából került ki. g_ Feivel ur vasbutor-kiállitásárol jri is csak elismeréssel szólhatunk. A mi Thonet fa­ié- bútor tekintetében, az Feivel ur a vasbutor-gyár­in tásban. Könnyűség, Ízletesség fényoldalai kiálli- y- tott tárgyainak; s e téren több eredeti s practicus Előfizetési árak %£■ éfT# . 20 firt. — kr. Évnegyedre . , 5 frt. — kt. Felérre . . , 10 „ — r Egy hónapra . 1 „ 80 9 Kgyes szám ára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Budapesten, níídor-ntcza 0. ez. Semmit sem közlünk, La nein tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (n&dor-utcza 6. $*.) intézendők. ' Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: ludapesten, nádor-uteza O. az. (Légrádj testvérek irodájában). A* előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-uteza 6. sz. alá intézendők. Járd, jóhirü kereskedőknek meg lenne intve egy esetleges kereskedelmi válság ,ros következményeitől; legnagyobb nye­ségnek tartanók pedig , különösen a jövőre ,ló tekintettel, ha az önsegély eszméje , Jahára nálunk is, és pedig minél mélyebb rökereket verne: de kétkedünk benne, hogy felvetett indítvány egymagában és ily akban a czélt — a válság által ánosi Iá­nak megakadályozását, elérhetné. Nem részletezzük ez alkalommal a többi lmerült terveket, melyek közül némelyik tájékozatlanság," némelyik pedig' u leg- ígsőhöz is kapkodó kétségbeesés jellegét seli magán. Meglehet — sőt remélhető — így a külföld hangulatának megjavulásá- il mélyebb nyomok hátrahagyása nélkül múlik tőlünk e veszély is, melynek egyik ilságos napja ma volt, s ily körülmények 3zt még felemlíteni sem tartanék czélszerü- ík azon erőszakos rendszabályokat, melye­st némelyek javasolnak és melyek, ha talán illanatnyi enyhülést szereznének is, két- ígkivül hosszú időre tönkre tennék egész rszágunk hitelét. Ily perczekben legfőbb olog a higgadt és a körülményekkel szá- ioIó óvatosság, és örömünkre szolgál con- ;atálhatni, hogy a budapesti piacz e rész­en még mindig igazolta a benne helyzett árakozást. A baloldali kör szerdán, junius 4 én . n. 5 érakor értekezletet tart. Csemeghi államtitkár ur lemondását nem igadta el a kormány tanács. Úgy látszik elégnek irtotta a hibáztatás és megrovás azon emphaticus s változatos kifejezéseit, melyekkel a képviselő- ázban védelmezte őt, szokott ünnepélyességével z igazságügyér ur. Vigyázzanak a fogalmazó-gya- ornokok, nehogy vétkezzenek a helyesírás ellen, tért ez esetben bizonyosak lehetnek elbocsáttatá- iikról, lemondás nélkül is. Szarvashibát elkö- etni, ezért a parlamentben kapni szidást a mi- isztertől s mégis a hivatal megtartására kéretni il a kormánytanács által: csak az államtitkárok orsa lehet. A kisebb hivatalnokokkal nem zoktak tréfálni. = A pénzügyi bizottság befejezte már . közoktatási minisztérium költségvetésének tár- yaiását, s tegnap hozzáfogott a közlekedési elő- ranyzathoz. A bizottság a jövő hét vége felé be fogja idni jelentését a budgetről. Egy élvezetes nóta. Külügyérünk legutóbbi körlevele na­gyon megnyugtató a világ békéjére nézve. Jróf Andrássy biztosítja Európa államait, aogy Bécsben nincs sem kholera, sem zsaro­lás. Ez utóbbira vonatkozólag lehet ugyan némi kétely a „N. Fr. Pressédben olvasha­tó tegnapi panasz alapján is ; de mi elfojt­juk magunkban e kételyt, mert csak ör­vendhetünk, midőn látjuk, hogy monarchi­ánk külügyeinek hajdani viharos tengeré­ből egy aranyhalas csermely lett, melynek mosolygó partjain bátran tenyészhet a sze­rény ibolya, vígan röpkedhet a kaezér lepke s zavartalanul szólhat az ábrándozó kukuk. Igaz, hogy az ilyen fontos értesítésekre elég­séges lehetne a közkiállitás igazgatóságának nemzetközi összeköttetése is, hanem hát ne kötekedjünk a lelett, a minek jelentőségét élvezzük. Nem az a feladat többé, hogy Németországban és Itáliában Ausztria pa­rancsoljon : hanem csak az, hogy a bécsi nagy bazárt kegyeskedjék meglátogatni a gazdag külföld is. Hála az égDek, hogy a Ball-Platz diplomatiáját azon pontnál észlelhetjük elvégre, a hol nincs nagyobb gondja, mint a wurstelprateri közkiállitás sikerét koczkáztató kholera és zsarolás irán­ti gonosz hírek eloszlatása. „Lenni vagy nem lenni“ — ez ugyan a válságos kérdés most is, csakhogy nem egy Solferino vagy Sadowa, hanem egy fiaszko szempontjából. Egy szóval a dicsőséges Ausztriának az most az életkérdés, hogy jön-e vagy sem Krach cs. k. székvárosba, megkoppasztás végett, nehány ezer angol, muszka és ame­rikai tourista. Természetes tehát, hogy az ilyen helyzetben nem hallgathatott a mon­archia külügyére, és pedig annyival in­kább nem, mert magyar ember lévén, hall­gatásából még faji ellenségeskedést is képes | lett volna következtetni a bécsi szédelgői drágalátos hírlapirodalma. Hanem, ha ily n ó t á k a t kell mái énekelni az osztrák-magyar diplomatia fő nőkének az egészségét és zsebét féltő kül föld csalogatására : tán csak megvárhatjul mi is, hogy az a „nagyhatalmi ál 1 á s“ ne figurázzon többé Magyarorszáj önkormányzati jogteljességével szemben sem hanem hagyjon békét nemzetünknek is. Egy érsek körlevele. (=) Vancsa g. egyesült érsek eg körrendeletével iskolai congressust hiv össze. E eddig rendén van; és tőlünk akár száz congressus | gyűjthet palliumának szárnyai alá, a nélkül, bog eszünk ágába jönne egy árva szót is emelni e privi Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék