Ellenőr, 1873. június (5. évfolyam, 126-148. szám)

1873-06-01 / 126. szám

találmánya van. Ilyen például a sárga selyemmel díszített kis vas-bölcső, mely hátulján oly szer­kezettel bír, hogy, ha azt felhúzzák, félóráig rin­gatja egyenlő méretben a bölcsőt. — Ki van még állítva egy olvasó-állvány, melynek gyertyatartó­val ellátott fel- s leemelhető, bármerre fordítható szerkezete úgy a legnagyobb, mint legkisebb em­bernek, bármily helyzetben kényelmes olvasó-áll­ványul szolgálhat. Praktikus tárgyak,­­ kiváncsi­ak vagyunk, mit szól a jury hozzá. Nem hagyhatjuk még említetten a kézi tűzhelyet, melyen pár kőszén darabbal egész család számára lehet ízletes ebédet készíteni; a kürtök tetejére alkalmazott légvonó­készüléket, mely a legkisebb légmozgásra is meg­kezdi egyforma körbefutását, vagy a vasból készült könnyen mozgósítható sátoros pavillont, a kerti székeket, zselyéket és pamlagokat stb. Mind csi­nos tárgyak ezek, s figyelmeztetjük rá a felkészülő látogatókat. * A bikák, ökrök, tehenek, juhok, kecskék, szamarak és öszvérek ideiglenes nemzetközi kiál­lítása holnap fog megnyílni. Ma már volt alkal­munk a még készülő kiállítást megszemlélni, s az is, ép úgy mint az egész kiállítás — bevégzetlen­­­sége daczára is, a nagyszerűség bélyegét hordja magán. — Az 1100 szarvasmarha, 1600 birka és 400 disznó közül már a feles szám ki van állítva, melyben a magyarországi példányok nem az utolsó helyet foglalandják el. Különösen Albrecht főlig magyar-óvári uradalmából kikerült állatok nevez­hetők szépeknek. Hiszszü­k, hogy alföldi gyönyörű kormomi bikánk is a feltűnés tárgyát képezendi. — Jövő levelünket az állatoknak szenteljük. Ultimo. A mai naphoz sok aggodalom van kötve, de elmúlt minden nagyobb baj nélkül — legalább Pesten. A Bécsből estig érkezett táviratok szintén nem jelentettek valami különös veszedelmet. Az illetékes körök folyton ismételték az el­múlt napokban , „hogy ha az ultimán könnyen át­esünk, azontúl nem lesz semmi baj.“ Majd meg­látjuk, úgy lesz-e. Részünkről kívánjuk, hogy úgy legyen, mert a permanens válság komoly sebeket kezdett ütni a közgazdaságunkon is. A pénz nem segíthet annyit, mint ha a bi­zalom visszatér, s ha a pénzpiac­ az ünnepek után nyugodtabb arczot mutat, talán ez is visszatér lassan. A­mi nem volt életképes, elesett a válság alatt, s azt is jóformán tudja a közönség, hogy kik a gyöngék. Ezekre nézve a legtanácsosabb ha a jobb időket csendes kimúlásra használják fel. A liquidatio nálunk is ráfér néhány vállalatra. Bécsi­ől jelentik, hogy a kormány a liquidá-­­­ások­at és fuzionálásokat telhetőleg előmozdítja, s nevezetesen a fuzionáló intézeteket bélyeg- és egyéb kedvezményekben részesíti. Az ultimo lefolyásáról egyébiránt tiszta ké­pet csak ünnep után nyerhetünk, de annyit ismé­telhetünk, hogy a bajt nem növelte. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, május 29. Alelnök­e. Podmaniczky Frigyes az ülést megnyitván, bejelenti a tanács­nak, hogy a sugárútnak a bécsi közkiállitásra megrendelt gips-mintázása elkészült s hogy az má­jus 30-án és 31-én d. e. 11 —12 óra között Puncz­­mann mérnök urnál, a Borz-utczában megte­kinthető. Miután az 1870. évi X. t. czikk 12. §-a ér­telmében, a fővárosi közmunkák tanácsa rendes tagjainak egy­harmada minden harmadik év vé­gén sorsolás utján kilép, a mai ülés napirendjére ezen kisorsolás is volt tűzve. — A kormány ré­széről kinevezett 9 tanácsos közöt kisorsoltattak: Fuchs Rezső, Széher Mihály és Ribáry József. — Pestváros 9 tanácsosa közöl : Simon Florent és Preuszner József urak, és a 3 budai tanácsos kö­zöl : Hofhauser Lajos ur. — Erről úgy a kormány, valamint Buda- és Pestváros hatóságai is értesit­­tetni fognak. Miután Gross J. budai vendéglős részéről a budai lánczhíd-épület előtti dunapart egy része a kiállított asztalok által elfoglaltatott, Budaváros hatósága ezen körülményre oly megjegyzéssel fog figyelmessé tétetni, miszerint a közlekedés érdeké­ben netalán szükségessé vált intézkedéseket hala­déktalanul megtenni szíveskedjék. Miután a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy a Kundlféle teleknek mindazon részeit, melyek a belső és a nagy körút létesítéséhez szük­ségeltetnek s melyek összesen 1371 □ élet és 2’ tesznek, azonnal átbocsátani hajlandó, ezen telek­részletek átvételével a műszaki és számvevő osztály bízatott meg. A városi hatóság indítványa folytán, a Fe­­rencz-József rakpartnak felső része, mely leg­közelebb készíttetett el, „Ferencz-József sétány“ él­ TÁRCZA. JANE EYRE — ÖNÉLETÍRÁS - Irta CUEEBE BELL (Folytatás.) Adéla, mihelyt a kocsiban", ült, azon kezdte a dolgot, hogy engem össze-vissza csókolt, akkor akarván kifejezni háláját közbenjárásomért, de csakhamar vissza lett utasítva a szögletbe, Ro­chester úr mellé. Innét folyvást átkacsintgatott re­­ám, kényelmetlenül érze magát komoly szomszédja mellett, kivel jelen mogorva kedélyhangulatában nem merte megjegyzéseit közölni, sem tőle egyet­­mást kérdezni. — Engedje őt hozzám jönni uram, mondám, önnek talán alkalmatlan lesz s itt mellettem bőven elég hely van. Rochester ur átnyujta a kis leányt, mint egy ölebecskét. — Mindenesetre nevelőintézetbe fogom külde­ni, mondá, de ezúttal mosolygott hozzá. Adéla meghallotta e szókat és nyomban kér­­dezé, vájjon ,,sans mademoiselle“ fog-e ne­velőintézetbe menni ? Igen, volt a válasz, mindenesetre s­a­n­s mademoiselle, mert én a mademoiselle-t fel­viszem a holdba és egy barlangot keresek a fehér völgyekben, a tűzhányó hegyek közt és a made­moiselle ott fog élni velem — egyedül velem. — De ott nem lesz mit ennie és éhen fog halni, jegyzé meg Adéla. Majd minden este és reggel mannát sze­­dek neki, mert a hold síkságai és hegyoldalai tele vannak mannával. — És hol kap tüzet, ha majd fázik? — A hold hegyei tüzet lövelnek maguktól : ha a mademoiselle fázik, felviszem egy hegytetőre és leültetem egy kráter szélére. Oh! q­u’ elle y seramai — peu comfortable! Hát ha ruhái elszakadnak, hol kaphat újakat? Rochester úr megzavarodást színlelt. — Hm! mondá, hát te hogyan segítnél ma-­­­gadon, Adéla ? Erőltesd meg kissé elmédet. Mit gondolsz, fehér vagy vörös felhő jó lenne-e ruhá­nak? Annyi bizonyos, hogy egy szivárványból szép szalagövet lehetne készíteni. — Sokkal jobb neki itt, a­hol most van, mondá Adéla rövid gondolkozás után: ezenkívül megunná az életet a holdban, önnel egyedül. Én a mademoiselle helyén ugyan soha sem egyezném bele, hogy önnel menjek. — De ő már beleegyezett, sőt szavát is adta reá. — De ön nem juthat el oda, mert a holdba nem vezet át, hanem odáig csupa levegő van, rö­pülni pedig egyikök se tud. — Nézd e mezőt Adéla, mondá Rochester úr, e perczben már elhagytuk a thornfieldi kert ka­puit és Millcote felé robogott kocsink azon az utón, melyről a port az éjjeli zápor elverte és melynek két oldalán a fák és sövények felfrissült zöld szin­­ben pompáztak. — E mezőn, Adéla, mintegy két hét előtt sétálgattam, ugyanazon nap estéjén, midőn a gyü­mölcsös kertben szénát gyűjteni segítettél nekem. Miután a munkában elfáradtam, leültem egy lép­csőre, könyvet és irónt vettem elő és leírtam egy szerencsétlen esetet, mely a régi időkben történt rajtam és vágyaimat boldogabb napok után, na­gyon gyorsan írtam, bár az alkonyat mind homá­lyosabb lett, midőn egyszerre valami jött felém az az ösvényen és megállt két lépésnyire előttem. Reá néztem. Egy kis leány volt, ökörnyálból készült fátyollal a fején. Hittam, hogy jöjjön közelebb hoz­zám és csakhamar egészen előttem állt. Én nem szólítana hozzá, ő se szólt hozzám, de olvastunk egymás szemeiben és e néma beszélgetésből a kö­vetkezőket tudtam meg: Ő nagy tündér volt, a­ki tündérországból jött azon feladattal, hogy engem boldoggá tegyen, de el kell vele mennem a világ­ból egy magányos helyre, például a holdba, a hói egy ezüst völgyben és alabástrom- barlangban fo­gunk lakni. Én azt feleltem szemeimmel, hogy szí­vesen elmennék vele, de figyelmeztettem őt, mint te az imént engem, hogy nincsenek szárnyaim és nem tudok repülni. Oh! viszonzá a tündér, ez mit sem tesz! íme egy talizmán, mely legyőz minden akadályt é­s ezzel egy csinos arany gyűrűt nyúj­tott át nekem. Húzd fel ezt balkezemnek negyedik ujjára és én a tied vagyok és te az enyim vagy és elhagyjuk e földet, hogy amott készítsünk ma­gunknak meny országot, aztán a hold felé integetett. A gyűrű zsebembe van Adéla, egy aranypénz alak­jában, de elhatároztam minél előbb ismét átváltoz­tatni gyűrűvé. — De mi köze ahhoz a mademoisellenek ? A tündérrel egy cseppet se törődöm, hanem ön azt mondta, hogy a mademoisellet akarja magával vinni a holdba. — A mademoiselle a tündér, sugá neki Ro­chester úr titkolózva. Én azonban figyelmeztetem, hogy ne hallgas­son e tréfaságokra, mire Adéla egy cseppet se tartózkodott eredeti franczia skepticismusával nyi­latkozni, elnevezvén Rochester urat un urai menteurnek és biztosítván őt, hogy legkeve­sebb hitelt sem ad Contes defeé-inek és hogy du reste i­­­n’y a pas de feés et qnand mém­e il­yen avait, bizony meg van róla győződve, hogy azok nem jelennének meg Roches­ter ur előtt, nem adnának neki gyűrűket és legcse­kélyebb hajlandóságuk se volna vele lakni a holdban. Azon óra, melyet Millcoteban töltöttünk eléggé kellemetlen volt reám nézve. Rochester úr kénysze­­rített elmenni vele egy selyemáru- kereskedésbe, hát féltuczat ruhát kellett volna választanom. E feladat roppantul terhemre volt, kértem, hogy le­gyen szabad elhalasztanom, de nem, a világért sem, azonnal meg kell történnie. Erélyesen a fülébe súgott kéréseimnek sikerült a féltuc­atot leszállí­tani kettőre, de ezeket önmaga akarta kiválasz­tani. Nagy aggodalommal tapasztaltam, hogy sze­mei a tarka szöveteket keresik s végre meg is ál­lapodott egy gyönyörű amethyst és egy pompás haragos vörös selyemszövetnél. Megint a suttogá­sokhoz folyamodva elmondtam neki, hogy nekem ugyan mindegy, ha mindjárt aranyos szoknyát és ezüst fejkötőt vásárol is, mert bizonyára soha se fogom felölteni azon ruhákat, melyeket ura válasz­tott. Végtelen fáradsággal sikerült végre legyőz­nöm kőkemény makacsságát és reábeszélnem, hogy az előbb említett szöveteket cserélje fel fe­kete selyemmel és szürke atlaszszal. — Nem bánom hát, mondá, történjék ezúttal az ön kívánsága szerint, de fogadom, hogy még látom önt ragyogni mint egy virágágyat. Örültem, a­mint kiszabadultunk a selyemáru raktárból és az ékszerész boltjából, minél többet­­ vásárolt számomra, annál inkább égett arezomon a megaláztatás szégyenpírja. Midőn ismét a kocsiba ültünk, izgatottan és lángtól gyötörve vonultam a szegletbe, eszembe jutott az, a­miről a homályos és fényes események rohamában egészen megfe­ledkeztem­­— Eyre John nagybátyámnak Reedné asszonyságnak írt levele, s abban kifejezett szán­déka, hogy engem gyermekéül fogad. „Valóban nagy könnyebbség lenne reám nézve — gondolom magamban — ha volna bármily jövedelmem. Nem tűrhetem el, hogy Rochester úr öltöztessen mint egy babát, vagy hogy mint egy második Danne üljek ez aranyeső kellő közepén. Mihelyt haza­érünk Írok Madeirába és tudatom John nagybátyám­mal, hogy férjhez megyek: ha csak biztos kilátá­som lesz, hogy valaha bírni fogok némi vagyon­nal, sokkal könnyebben elviselhetem a gondo­latot, hogy most egészen Rochester úr költsé­gén élek." Kissé megnyugtatva ezen eszme által (melyet nem is késtem még ugyanazon napon megvalósí­tani) bátrabban mertem jegyesem arczára és szemei közé tekinteni, melyek nagy kitartással keresték folyvást az enyimeket, noha én ép oly állhatato­san kerültem tekintetét. Rochester ur mosolygott s előttem úgy rémlett, mintha mosolya egy sultáné­­hoz hasonlítana, oly perczben midőn önelégülten tekint le rabnőjére, kit aranyai és ékszerei gazdaggá tettek; erősen megragadtam kezét, mely folyvást az enyimet kereste, midőn visszalöktem szinte, vö­rös volt a szenvedélyes megszorítástól. — Ne nézzen reám ily kifejezéssel, mondám, különben esküszöm, hogy soha se öltök fel mást, mint régi boonodi ruháimat. Az esküvőre is e k­la­­szin pamut ruha lesz rajtam és ön aztán varradhat magának a szürke selyemből hálóköntöst és a fekete selyemből végtelen számú mellényeket. Rochester úr nevetett és kezeit dörgölé. —■ Oh ! mily élvezet­et látni és hallani! kiáltá. Mily eredeti! mily pikáns ! Oda nem adnám ezt az egyetlen kis angol leányt a török császár egész szeráljáért valamennyi gazella-szemmel és huzi­alakkal egyetemben! A keleties czérzás megint kellemetlenül érintett. — Egy csepp kedvem sincs önnél e szeráljt helyettesíteni, viszonzám, ne is beszéljen tehát ilyes­mit, ha szeráljra vágyik, siessen mielőbb a szam­­buli bazárokba uram és vásároljon magának rabnőket azon pénzen, melyet, a­mint látszik, itthon nem képes elkölteni. — És mit teend ön, Jane, mig én ennyi és ennyi tonna emberhúsra és egy szállítmány fekete szemre alkuszom ? — Előkészületeket teendek missionarius pá­lyámhoz, melyen szabadságot fogok hirdetni a rab­szolgáknak s ezek közt első helyen az ön háreme lakóinak is, kik közt lázadást támasztok és én uram basa létére is, egy szép reggel bilincsekbe verve fogja magát látni kezeink közt és mindad­dig nem bocsáttatik szabadon, míg alá nem irta a legszabadelvű­bb chartát, melyet valaha kényur ki­bocsátott. — Én az ön kegyelmére biznám magamat Jane. . — De én nem gyakorolnék kegyelmet Roches­ter úr, különösen ha ily szemekkel nézne reám. Mig tekintete ily kifejezéssel bír, addig kétségtelen, hogy bármily chartát bocsátana ki az erőszak nyo­mása alatt, mihelyt megszabadulna legelső felada­tának ismerné annak feltételeit megszegni. __ De hát mit akar ön Jane? Attól félek, hogy hajlandó lenne engem különös házassági szertartásra is kényszeríteni azon kívül, mely az oltár előtt anélkül­ is megtörténik. Látom már, hogy ön különös feltételeket akar elém szabni — halljuk hát, miben állnak ezek ! — Nem kívánok egyebet uram, mint nyu­godt lelkiismeretet, melyre ne nehezüljön semmi nyomasztó kötelezettség. Emlékszik ön még, hogy mit mondott nekem Varens Célinéről, és a gyémán­tokról és drága szövetekről, melyeket neki adott ? Semmi kedvem sincs az ön angol kiadású Garens Celinejévé lenni. Ezentúl is Adéla nevelőnője akarok mondani s ez által megszegném élelmezé­semet és lakásomat s ezenkívül harmincz fontnyi fizetésemet. Ezen összegből kívánom magamat ru­házni s öntől nem kell semmi csupán — — Csupán mi ? — Becsülése, és ha viszonzásul én is meg­ajándékozom önt az ennyémmel, akkor nem tarto­zunk egymásnak többé semmivel. — Annyi már igaz, hogy hideg csípősség és veleszületett merev büszkeség tekintetében nincs önnek párja, viszonzá. (Folyt. köv.) nevezést nyert, s a városi hatóság ezen határozat kivitelével megbizatott. Budaváros hatóságának jelentése, hogy a budai alsó parton a Lipthay és Széchényi féle há­zak között elterülő építési telek már körülkerittetett, örvendetes tudomásul vétetett.­­ A budai „Lágy­mányos“ szabályozási tervének megállapítása al­kalmával a f. km.tanács­a és Budaváros hatósága között lényeges nézetkülönbségek merültek fel.­­ Míg a fővárosi közmunkák tanácsa ugyanis a Gellérthegyen alól egy kikötőnek előállítását az abból folyó tetemes költség miatt ellenezte, Buda város hatósága ezen kikötő létesítését okvetlenül szükségesnek s az abból folyó költségeket köny­­nyen elviselhetőknek jelezte, s kimondotta, hogy ezen kikötőnek előállítása Budavárosának feltét­lenül szükséges. Budaváros hatósága ezen ügyben most egy újabb előterjesztést tett, melyben a következő 3 kérés foglaltatik: 1- ör, hogy a kérdéses kikötőnek létesítése fentartassék; 2- ét, hogy a dunaszabályozási munkálatokat vezető m. kir. közmunka- és közlekedési miniszter úr felkeressék, miszerint a vezértöltések építését akként eszközöltesse, hogy azok 24 lábra felemel­tethessenek és 3- ot hogy a zomti összekötő hid egy a Kelen­­földön létesítendő kikötőnek megfelelőleg épít­tessék. Miután a városi hatóság ezen előterjesztésé­ből kitűnik, hogy a kikötő a fővárosi pénzalap vagy a városi pénztár terheltetése nélkül is, ma­gánvállalkozás útján előállítható, a fővárosi köz­munkák tanácsa a kikötő létesítését lehetetlenné tenni egyátalában nem akarja, s ezért eltekintve a Kelenföld szabályozásának kérdésétől, ezen nézeté­nek a m. kir. közlekedési miniszter úrhoz inté­zendő felterjesztésében kifejezést adni czélszerűnek tartja. A 2-ik kérelmet illetőleg, hogy t. i. a vezér tölt és akként építtessék, hogy az 24 lábra emel­tethessék, a t.kmt. a legmelegebben pártolandónak tartotta, mert eltekintve azon kérdéstől, létesül-e a kikötő vagy sem? Budapest átalános szabályozá­sánál a Duna 0 pontja feletti magasság 24 láb­ban állapíttatván meg, e vezértöltésnek kétségte­lenül ezen magasságra kellene emeltetnie. A 3-ik kérdést illetőleg fel fog kéretni a közlekedési miniszter úr, miszerint szíveskedjék közleni azon időpontot, melyre a híd szerkezeté­nek végleges megállapítása végett bizonyosan kell tudnia, hogy a kikötő fog­ létesíttetni vagy sem? Ezen határidő azután Budaváros hatóságával is közöltetni fogván, ideje leend az általa óhajtott ki­kötő létesítése iránt a szükséges lépéseket és in­tézkedéseket megtenni. Cathry és társának, a budai ví­­ntól kiindulva a nagy Svábhegyre, egész az Eötvös-féle nyara­lóig kivezetni szándékolt fogaskerekű vaspályája ellen műszaki szempontból észrevétel fel nem me­rült, s az ügy oly megjegyzéssel fog a közlekedési mi­nisztériumhoz felterjesztetni, hogy a fővárosi köz­munkák tanácsa, annak idején történendő megál­lapodásaihoz képest, az útáthidalás, vízvezetés s más kérdések iránti észrevételeit a maga idején és helyén közleni fogja. Az új posta- és távirdaépület asphalt mun­kálataira vonatkozólag tett előterjesztés oly meg­jegyzéssel hagyatott helyben, hogy az asphalt burkolat a Gránátos utcza sarkán valamivel jobban kikerekíttessék. A fővárosi közmunkák tanácsa újabb időben azon tapasztalatra jutott, hogy a 4 emeletes házak­nál a 72. §-ban megállapított magasság a szépségi tekinteteknek meg nem felel, minélfogva az ide vonatkozó ideiglenes rendszabálynak akkénti mó­dosítását határozta el, hogy a házak magassága 4 emeletnél 76' és 3 emeletnél 03' legyen. Ezen módosításról a városi hatóságok értesíttetni fognak. Graf-Ungeheuer Johannával a sugárút vo­nalába eső háza iránt már régebben megkötött azonban egy közbejött Haláleset folytán csak most keresztülvihető szerződés jóváhagyatott. Basch Emilia asszony, Pest város hatóságá­nak egy határozata ellen beadott felfolyamodásá­val, újabban elutasíttatott. Következő szabályozások helybenhagyattak: a takarék- és hitelegyletnek a lipótvárosi 391 szá­mú telkére nézve; — Linhárd Józsefnek a ferenczv. temető-utczai 651. sz. telkére nézve; — Ács La­josnak a bodzafa-utczai 1407 sz. telkére nézve; — Buzzi Mártonnak a statio-utczai 621. sz. telkére nézve. A következő épitési engedé­lyek aka­dálytalanul kiadattak: Wirker Rudolphnak, Budán az országúton 3640. sz. alatt; Gazda Joachimnak Pesten a Karpfenstein-utczában 793. sz. a; Gosa­­lek Mátyásnak, a kültelki török őrnél 345. sz. a; Reichert Károlynak, a terézv. Bulcsu-utczában 67. sz. a; a közúti vaspálya-társaságnak a külső Franczia köztársaság. Broglie hg. folyó hó 27-én tudatta csak az elnökváltozást a külhatalmak kép­viselőivel. A humbug tehát, melyet a kormánypárti lapok a külhatalmak barátságos nyilatkozatairól csaptak, már csak azon egy oknál fogva sem bír­hatott semmi alappal, mert a hatalmak hivatalosan értesítve nem lévén, nem nyilatkozhattak az új for­dulat felől. A párisi külképviselők nem nyilatkoz­hatnak még most sem. Be kell várniuk új meghi­telező irataikat, melyek alapján lehet csak diploma­­tiai érintkezésbe lépniök az új államfővel. A pápai nuntiusnak úgy látszik volt erre felhatalmazása, valamint a dán követnek is, s ezek az értesítést követő napon már tisztelegtek Mac-Mahon­nál. A többi képviselő csak a külügyérrel érintkezett ek­koráig A külügyér legközelebb jegyzéket szándé­kozik intézni Francziaország külképviselőihez. Egy mai távirat szerint, e jegyzékben fenn fogja tartani mindazon utasítást, melyet előde adott, s különösen hangsúlyozni fogja, hogy a külpolitikában a leg­csekélyebb irányváltozást nem von maga után a a belügyi fordulat. A lapok felteszik, hogy a cleri­­calizmus vádját is elutasítja magától az új kor­mány s mutogatják, miszerint nem is olyan ultra­­montán kabinet ez, mint gondolják. Úgy látszik e jeles tulajdonát érdekében van a kormánynak véka alá rejteni egyelőre, legalább a külföld sze­mei elől.­­ A köztársaság elnöke felelősségét szabá­lyozó törvény módosítására Raoul, Duval, Johns­ton és Castellane marquis javaslatot terjesztettek Broglie hg. elé. E javaslat érinti a módozatokat is, melyek közt az elnök a nemzetgyűléssel közleke­dik, s az 1849-iki törvények szelleme lengi át. E szerint a köztársaság elnöke üzenet útján fog ugyan érintkezni a nemzetgyűléssel, de felelőssége egészen más természetű lesz, mint a kabineté. E javaslatot a minisztertanács legközelebbi ülésén volt tárgyalandó. A választási törvényre nézve is adatott be módosítás, mely szerint a választó­ké­pességre 21 helyett 25 éves életkor s 10 frank adócensus jogosít. Az eredetiben censusról nincs szó. — A nemzetgyűlés működése másodrendű ügyek elintézésére szorítkozik. Jelenleg a keleti vasút törvényt tárgyalja. E közben május 27 ikén szép napja volt Thiers-ne­k. Ekkor fog­lalta el székét, mint egyszerű képviselő, a nemzet­gyűlésben. Épen Clapier képviselő beszélt, midőn kevéssel három óra után a volt elnök, most a baloldal feje, a terembe lépett. A­mint a baloldal észrevette jobboldal nem tudván mi történik és miért szinte fel­emelkedett. Thiers beljebb jön, személye látható lesz mindenfelé; a jobboldal megszégyenül leül s a bal viharos tapsban tüntető üdvözlő nyilatkozatok­ban tör ki. Az örömrivalgás perczekig tart s az ülés a legjobb alakban fel van függesztve. Buffet elhalványul az elnöki széken, s a jobboldal sürgeti a vita folytatását, türelmetlenkedik s felkiabál Clapier-hoz, hogy csak folytassa beszédét. Nem lehet Az örömzaj nem csilapul le, mig Thiers át nem megy a termen s nem foglal helyet a balközép soraiban. Végre lassan kint helyreállt a csend és tovább lehetett folytatni a napirendet, miután Thiers 10 perc­c­el 4 óra előtt elhagyta a termet. Az összes republicanusok e tüntető, lelkes ragasz­kodása felelet volt a monarchista coalitióra, és mutatja azt, hogy Thiers az egyesült republicanu­sok élén még mindig hatalom és igen meleg napo­kat okozhat — ha a szükség kívánni fogja — az új ka­binetnek. Ez incidens másnap a 29-ei ülésben furcsa jelenetre adott alkalmat, ha ugyan furcsának ne­vezhető azon kicsinyes rancune, melyben a jobbol­dal, még az ilyen incidensek elferdítése körül is örömét leli. A múlt ülésről szóló jegyzőkönyvben, mely hitelesítés végett felolvastatott — a Thiers belépését követett jelenet úgy volt feltüntetve, mintha csak a baloldal s a szélsőbal üdvözölte volna, a balközépről nem volt benne említés, pe­dig ez is csak úgy tapsolt és tüntetett, mint az említettek. A balközép elnöke, Christophle tiltako­zott a hamisítás ellen, s a hivatalos jelentés ügyében felvilágosítást kért az elnöktől, ki váltig erősítette ártatlanságát a dologban. Senki sem hitte el neki, hogy itt nem részakaratú hamisítás­ról, hane­m egyszerű tévedésről van szó. A május 29-ei ülésben a Vendôme-szoborral foglalkozott a nemzetgyűlés, s megadta a bonapartistáknak azt concessiót, hogy e szobor előbbi alakjában, tehát az első imperatorral tetején, állíttassék fel. A jobb­oldal e közben bucsujárni volt Chartresben, hol a francziaországi boldog­asszonyok legrégibb szenté­lye van. Tömegesen, mint a „Liberté" mondja, százan voltak oda, s hitben megerősödvén, vissza­tértük után egyenest a nemzetgyűlésbe mentek.­­ A tőzsde hausse-hangulatával dicsekvő kormánypárti lapok áradozásainak értékét, igen leszállítja a „Messager de Paris“ illetékes észre­vétele. Mindent össszevetve — úgymond — az állam hitele nem változott, egy hó óta sem csökkent, sem emelkedett, s ha az utóbbi államkölcsön mostani 90 frankos árfolyamából kivonjuk a folyó hó 11-kén eredékes 1 fr. 25 cent­-os szelvényeket, látjuk, hogy ez utóbbi összeg képezi az áremelkedést s e nél­kül a cursus ott áll, a­hol Bárodét megválasztásá­nak estéjén állott. A „Massager d. P.“ pedig kor­mánypárti lap. E jegyzet — írja a„Temps“ —akkor jelent meg, mikor az árfolyam 90 en állott; a tőzs­de bezártával már 89, 50 cent.-ra szállt le a cur­sus, a­mi a Barodét megválasztása estéjén jegyzett azzal szemközt 50 cent.-os baissét tüntet ki. A­4 hadi sarcz pontos befizetésével is di­csekszenek az új kormány lapjai. A „Bien Public" leszállítja őket erről a paripáról is, s jó csípősen a következő jegyzetet vágja utánuk: „A Németor­szágnak fizetendő hadi sarczból 150 milliót e na­pokban fizetett ki a kormány s 150 milliót egy pár nap múlva fog lefizetni". Ezt újságolja egy kor­mánypárti lap. „Hozzá tehetné — úgymond — hogy a hadi sarcz hátralevő részleteinek pontos befizetése nemcsak biztosítva van, hanem e czélra 800 millió már készen áll az állampénz­­t­árban. Ez a lelépett kormány hagyatéka.“ Jules Simon, volt tanügyér, egy repu­blikánus érzelmű profet barátjá­hoz intézett leveléből átveszszü­k a következőket: „Azt mondja ön: a végre­hajtó hivatalok élén nem lehet megmaradni, ha bukott a parlamenti párt, melynek elveit valljuk, így van ez Amerikában is. De ezzel a mi orszá­gunkat összehasonlítani nem lehet. Mindazonáltal ha a politika érzelem s nem a rideg számító ész dolga vo­la, igazat adnék önnek, s igazat akkor is, ha az 1852-iki körülmények mását látnám a jelen helyzetben. De a mai helyzet merőben külön­bözik amaitól. Akkor oly dictatura buktatta meg a köztársaságot, mely alatt mindenki a császársá­got láthatta, míg most szó sincs a köztársaság megdöntéséről, sem dictatura alakításáról, sem a restauratio útja egyengetéséről. E pillanatban csak személy változással van dolgunk. S e miatt akar ön visszavonulni ?“ Ezután bizalommal szól Mac­ Malcolm',­ s reményét fejezi ki, hogy a baloldal ismét vissza fogja nyerhetni az elvesztett positiót. „Azt hiszem — úgy­mond — ily körülmények közt kötelessége önnek állásán maradnia, vala­meddig olyanra nem kényszeríti önt az új kor­mány, a­mi meggyőződésével ellenkezik. Ezt épen a köztársaság érdekében kell bevárni, hogy pár­tunk tapasztalás után tájékozódhassak az új kor­mány czéljai iránt.“ — Mindössze ennyi adat jutott ma hozzánk Párisból a franczia állapotok illustrálására. A kül­föld véleményét visszatükröztető sajtónyilatkozatok­ból adtunk már olvasóinknak mutatványokat, s ma sem adhatunk azoktól elütőt, de kiegészíthetjük. Érdekes tudni miként nyilatkozik a dolgok ez új fordulatáról egy meglehetősen conservatív angol lap, a „Pali Mail Gazette“. „Nem vagyunk nagy véleménynyel — úgy­mond — a franczia társadalmi orvosok egyike felől sem. Valóban oly izgatott és türelmetlen beteggel van dolguk, hogy tízszer ügye­sebb létükkel is nagy csoda volna boldogulniok. De nem különbek az orvosok sem. Mindegyikök rajong a saját rendszeréért, nagyobb a gondja sa­ját tudományát s ügyességét kifejteni, mint kigyó­­gyítani patiensét. A­mi az új royalista orvosokat illeti, ami elzaklatták ama férfiút, ki a beteget legtöbb ügyességgel gyógyítá, tökéletesen ismerjük gyógyszereiket s egyátalán nem bízunk bennök. Az­­ „erkölcsi rendjök“ királyságot s papi uralmat jelent s eszméket, melyeket az képvisel. Többször kisértették már meg e szert, s mindannyiszor ugyan azon bajokat idézte elő. Az erkölcsi rendet úgy akarni megalapítani, hogy visszahelyeznek királyt és papot az állásba, honnan annyi bajjal, viszálylyal s vérontással űzettek el: nem egyéb, mint a rendbontást alapítani meg, mint tör­vényesíteni az igazságtalanságot s rosznak mon­dani a jót, a jónak a roszat."­­ Az orosz la­pok véleménye sem lehet közönyös. Ezek kisebb­­nagyobb mértékben sajnálják Thiers bukását. Ez reájuk nézve ép oly váratlan mint megszomorító esemény. A conservativ „Russky Mir“ dicsérettel szól Thiersről; szerinte ő azon államférfiú, kinek Francziaország nyugalmát, Európa pedig békéjét köszöni. De senki sem lehet, úgymond, saját ho­nában prophéta, s ezen közmondás a lelépett el­nök személyén is teljesült, a­mit csak sajnálni le­het. Mac-Mahonról e lap, mint a többi társai, egy­előre még hallgat, de némi aggodalommal néz a közel­jövő elébe,mondván, miként várható, hogy Thiers bukása talán Európa nyugalmára fog visz­­szahatást gyakorolni, s Francziaország minden­esetre annak súlyos következményeit megértendi. Németország: A porosz püspöki kar nem akar megnyugodni. Miután hasztalan küzdött, tüntetett, petitionált és búj­togatott az uj egyházpolitikai ja­vaslatok ellen , most, mikor törvényerőre emeltettek s végrehajtásuk megindittatott, ismét síkra szál­lottak ellene. Hadüzenetük egy a kormányhoz in­tézett feliratba van foglalva s következőleg hang­zik : „Hivatkozva a múlt évi szeptember 20-án közzétett püspöki emlékiratra és a f. év jan. 30-án a királyi államkormányhoz beterjesztett collectiv fel­iratra, az alálírt érsekek és püspökök legnagyobb sajnálatukra kénytelenek a kormánynak tisztelet­­teljesen kijelenteni, hogy nem vagyunk azon hely­zetben, hogy a május 15-én kihirdetett törvények végrehajtására közreműködhessünk. A törvények sér­tik azon jogokat és szabadságot, melyek az isten egy­házát isteni rendeletnél fogva megilletik. Teljesen meg­tagadják az alapelvet, mely szerint nagy Konstantin óta a keresztény népek különböző államokban rendez­ték az egyház és állam közti viszonyt, — azon elvet, mely az államban és egyházban két különböző, az isten által rendelt hatalmat lát, melyek érintke­zéseik sokfélesége és a viszonyok bonyolult­ságánál fogva arra vannak utalva, hogy ha­tásköreik szabályozásánál ne egyoldalúlag jár­janak el és ne önhatalmoilag állapítsák meg a ha­tárokat, hanem hogy a hozandó határozatok és szabványok fölött előre békésen egyetértsenek. Az egyház nem ismerheti el a pogány állam azon el­vét, hogy az államtörvények a jog egyedüli küt­­forrását képezik és hogy az egyház csak oly jo­gokkal bírhat, melyeket neki a törvényhozás és az állam alkotmánya ad — a nélkül, hogy Krisztus istenségét, tanainak és alapításának isteni voltát megtagadja, anélkül, hogy magát a kereszténysé­get függővé tegyük az emberek önkényétől. E tör­vények elismerése tehát a kereszténység isteni eredetének elvetése volna, mert az állam ama feltétlen jogát állapítaná meg, hogy a keresztény életet egész kiterjedésben törvényekkel szabályozza. De egy ily elismerés lemondás is volna Poroszország­ban az egyház minden történelmi és positív jogai­ról, mert a törvényhozás, mint a jog egyedüli kut­­forrása, jövőre minden jogot tetszése szerint és egyoldalúlag megszüntethetne. Aláírva: a kölni, poseni, boroszlói érsek, a lembergi, faldai, main­­czi, paderborni, trieri, osnabrü­cki, ermelandi, münsteri, hildesheimi és künkenbergi püspökök. — A „Germániát“ mely lap ez iratot hasábjain közzé­tette lefoglalták, s a lapok úgy szólnak e famo­­sus nyilatkozatról, hogy hangja alattvalóhoz nem illik s legkevésbbé püspökökhöz. Azt hiszik, fölös­leges a kormányt e felirat tekintetbe nem vételére unszolniok. KÜLFÖLD. — Junius 1. I váczi után, Travnyik Erzsébetnek a terézv. Vörös­­­­marty utczában, — Röser Miklósnak a terézv. Er­zsébet utón, — Lerch Károlynak, Budán, Krisztina­­város 165. sz. alatt, — Tóth Mártonnak, Budán, Ker­­tész-utcza 7089. sz. a., — Bogisich Mihálynak, Tabán 2101. sz. a., — Véghelyi Lajosnak, Budán Víziváros 641. sz. alatt. A jegyzőkönyv hitelesítésével Lukáts és Preuszner urak bízattak meg. H­ÍREK. Május 31. — A pesti „Központi ellenzéki kör" június 8-án d. e. 10 órakor rendkívüli köz­gyűlést tart, melynek tárgyai lesznek: a szavazat­szedő bizottság jelentésének kihirdetése, esetleg a pótválasztások eszközlése és a tanácskozás a fő­városi képviselőválasztások ügyében.­­ A jogászgyűlés képezi a legközeleb­bi napok egyik kiválóbb eseményét, s jún. 2-ától 5-ig három napot vesz igénybe. Az ismerkedési estély azonban már holnap megnyitja a jogász­­gyűlés eseményének krónikáját. Ez a Hungári­ában lesz. Az első ülést hétfőn 9 órakor tartják az akadémia dísztermében s megválasztván az elnö­köt, alelnököt, átvizsgálván a számadásokat, de fél kettőkor Gödöllőre rándulnak ki, társasebédre. A szakosztályok kedden kezdik meg működésöket és folytatják szerdán is. Kedden este banquette a Hungáriában, szerdán este tánczvigalom a Margit­szigeten , csütörtökön pedig búcsúlakoma a Hun­gáriában. Pénteken a­ki a akar, Bécsbe megy, a délelőtt 10 órakor induló külön vonaton, mely ár­­leszállítási kedvezménynyel viszi a jogászgyűlés tag­jait és hozzátartozóikat. A teljes programmot már annak idejében közöltük. — Katonai fegyház. A „L. C.“ érte­sülése szerint a közös hadügyminisztérium központi fegyházakat szándékozik létesíteni minden ország­ban, és a budai főparancsnokság már utasítást is kapott, hogy e czélra alkalmas helyet keressen, sőt egy katonai bizottság Tétényen már talált is. E fegyházakba azokat a katonákat helyezik el, kik hosszabb tartamú fogságra vannak ítélve.­­ A fővárosi tisztviselők fizeté­sének kérdését tegnap tárgyalta a Buda és Pest egyesítésének ügyével foglalkozó 34-es küldöttség. Az egész tisztviselői státus létszáma 1500 lesz, a javasolt fizetések pedig 1.073.000 frtra rúgnának. A tegnapi tanácskozás a kezelő és segédhivatali sze­

Next