Ellenőr, 1873. június (5. évfolyam, 126-148. szám)
1873-06-01 / 126. szám
találmánya van. Ilyen például a sárga selyemmel díszített kis vas-bölcső, mely hátulján oly szerkezettel bír, hogy, ha azt felhúzzák, félóráig ringatja egyenlő méretben a bölcsőt. — Ki van még állítva egy olvasó-állvány, melynek gyertyatartóval ellátott fel- s leemelhető, bármerre fordítható szerkezete úgy a legnagyobb, mint legkisebb embernek, bármily helyzetben kényelmes olvasó-állványul szolgálhat. Praktikus tárgyak, kiváncsiak vagyunk, mit szól a jury hozzá. Nem hagyhatjuk még említetten a kézi tűzhelyet, melyen pár kőszén darabbal egész család számára lehet ízletes ebédet készíteni; a kürtök tetejére alkalmazott légvonókészüléket, mely a legkisebb légmozgásra is megkezdi egyforma körbefutását, vagy a vasból készült könnyen mozgósítható sátoros pavillont, a kerti székeket, zselyéket és pamlagokat stb. Mind csinos tárgyak ezek, s figyelmeztetjük rá a felkészülő látogatókat. * A bikák, ökrök, tehenek, juhok, kecskék, szamarak és öszvérek ideiglenes nemzetközi kiállítása holnap fog megnyílni. Ma már volt alkalmunk a még készülő kiállítást megszemlélni, s az is, ép úgy mint az egész kiállítás — bevégzetlensége daczára is, a nagyszerűség bélyegét hordja magán. — Az 1100 szarvasmarha, 1600 birka és 400 disznó közül már a feles szám ki van állítva, melyben a magyarországi példányok nem az utolsó helyet foglalandják el. Különösen Albrecht főlig magyar-óvári uradalmából kikerült állatok nevezhetők szépeknek. Hiszszük, hogy alföldi gyönyörű kormomi bikánk is a feltűnés tárgyát képezendi. — Jövő levelünket az állatoknak szenteljük. Ultimo. A mai naphoz sok aggodalom van kötve, de elmúlt minden nagyobb baj nélkül — legalább Pesten. A Bécsből estig érkezett táviratok szintén nem jelentettek valami különös veszedelmet. Az illetékes körök folyton ismételték az elmúlt napokban , „hogy ha az ultimán könnyen átesünk, azontúl nem lesz semmi baj.“ Majd meglátjuk, úgy lesz-e. Részünkről kívánjuk, hogy úgy legyen, mert a permanens válság komoly sebeket kezdett ütni a közgazdaságunkon is. A pénz nem segíthet annyit, mint ha a bizalom visszatér, s ha a pénzpiac az ünnepek után nyugodtabb arczot mutat, talán ez is visszatér lassan. Ami nem volt életképes, elesett a válság alatt, s azt is jóformán tudja a közönség, hogy kik a gyöngék. Ezekre nézve a legtanácsosabb ha a jobb időket csendes kimúlásra használják fel. A liquidatio nálunk is ráfér néhány vállalatra. Bécsiől jelentik, hogy a kormány a liquidá-ásokat és fuzionálásokat telhetőleg előmozdítja, s nevezetesen a fuzionáló intézeteket bélyeg- és egyéb kedvezményekben részesíti. Az ultimo lefolyásáról egyébiránt tiszta képet csak ünnep után nyerhetünk, de annyit ismételhetünk, hogy a bajt nem növelte. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, május 29. Alelnöke. Podmaniczky Frigyes az ülést megnyitván, bejelenti a tanácsnak, hogy a sugárútnak a bécsi közkiállitásra megrendelt gips-mintázása elkészült s hogy az május 30-án és 31-én d. e. 11 —12 óra között Punczmann mérnök urnál, a Borz-utczában megtekinthető. Miután az 1870. évi X. t. czikk 12. §-a értelmében, a fővárosi közmunkák tanácsa rendes tagjainak egyharmada minden harmadik év végén sorsolás utján kilép, a mai ülés napirendjére ezen kisorsolás is volt tűzve. — A kormány részéről kinevezett 9 tanácsos közöt kisorsoltattak: Fuchs Rezső, Széher Mihály és Ribáry József. — Pestváros 9 tanácsosa közöl : Simon Florent és Preuszner József urak, és a 3 budai tanácsos közöl : Hofhauser Lajos ur. — Erről úgy a kormány, valamint Buda- és Pestváros hatóságai is értesittetni fognak. Miután Gross J. budai vendéglős részéről a budai lánczhíd-épület előtti dunapart egy része a kiállított asztalok által elfoglaltatott, Budaváros hatósága ezen körülményre oly megjegyzéssel fog figyelmessé tétetni, miszerint a közlekedés érdekében netalán szükségessé vált intézkedéseket haladéktalanul megtenni szíveskedjék. Miután a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy a Kundlféle teleknek mindazon részeit, melyek a belső és a nagy körút létesítéséhez szükségeltetnek s melyek összesen 1371 □ élet és 2’ tesznek, azonnal átbocsátani hajlandó, ezen telekrészletek átvételével a műszaki és számvevő osztály bízatott meg. A városi hatóság indítványa folytán, a Ferencz-József rakpartnak felső része, mely legközelebb készíttetett el, „Ferencz-József sétány“ él TÁRCZA. JANE EYRE — ÖNÉLETÍRÁS - Irta CUEEBE BELL (Folytatás.) Adéla, mihelyt a kocsiban", ült, azon kezdte a dolgot, hogy engem össze-vissza csókolt, akkor akarván kifejezni háláját közbenjárásomért, de csakhamar vissza lett utasítva a szögletbe, Rochester úr mellé. Innét folyvást átkacsintgatott reám, kényelmetlenül érze magát komoly szomszédja mellett, kivel jelen mogorva kedélyhangulatában nem merte megjegyzéseit közölni, sem tőle egyetmást kérdezni. — Engedje őt hozzám jönni uram, mondám, önnek talán alkalmatlan lesz s itt mellettem bőven elég hely van. Rochester ur átnyujta a kis leányt, mint egy ölebecskét. — Mindenesetre nevelőintézetbe fogom küldeni, mondá, de ezúttal mosolygott hozzá. Adéla meghallotta e szókat és nyomban kérdezé, vájjon ,,sans mademoiselle“ fog-e nevelőintézetbe menni ? Igen, volt a válasz, mindenesetre sans mademoiselle, mert én a mademoiselle-t felviszem a holdba és egy barlangot keresek a fehér völgyekben, a tűzhányó hegyek közt és a mademoiselle ott fog élni velem — egyedül velem. — De ott nem lesz mit ennie és éhen fog halni, jegyzé meg Adéla. Majd minden este és reggel mannát szedek neki, mert a hold síkságai és hegyoldalai tele vannak mannával. — És hol kap tüzet, ha majd fázik? — A hold hegyei tüzet lövelnek maguktól : ha a mademoiselle fázik, felviszem egy hegytetőre és leültetem egy kráter szélére. Oh! qu’ elle y seramai — peu comfortable! Hát ha ruhái elszakadnak, hol kaphat újakat? Rochester úr megzavarodást színlelt. — Hm! mondá, hát te hogyan segítnél ma-gadon, Adéla ? Erőltesd meg kissé elmédet. Mit gondolsz, fehér vagy vörös felhő jó lenne-e ruhának? Annyi bizonyos, hogy egy szivárványból szép szalagövet lehetne készíteni. — Sokkal jobb neki itt, ahol most van, mondá Adéla rövid gondolkozás után: ezenkívül megunná az életet a holdban, önnel egyedül. Én a mademoiselle helyén ugyan soha sem egyezném bele, hogy önnel menjek. — De ő már beleegyezett, sőt szavát is adta reá. — De ön nem juthat el oda, mert a holdba nem vezet át, hanem odáig csupa levegő van, röpülni pedig egyikök se tud. — Nézd e mezőt Adéla, mondá Rochester úr, e perczben már elhagytuk a thornfieldi kert kapuit és Millcote felé robogott kocsink azon az utón, melyről a port az éjjeli zápor elverte és melynek két oldalán a fák és sövények felfrissült zöld szinben pompáztak. — E mezőn, Adéla, mintegy két hét előtt sétálgattam, ugyanazon nap estéjén, midőn a gyümölcsös kertben szénát gyűjteni segítettél nekem. Miután a munkában elfáradtam, leültem egy lépcsőre, könyvet és irónt vettem elő és leírtam egy szerencsétlen esetet, mely a régi időkben történt rajtam és vágyaimat boldogabb napok után, nagyon gyorsan írtam, bár az alkonyat mind homályosabb lett, midőn egyszerre valami jött felém az az ösvényen és megállt két lépésnyire előttem. Reá néztem. Egy kis leány volt, ökörnyálból készült fátyollal a fején. Hittam, hogy jöjjön közelebb hozzám és csakhamar egészen előttem állt. Én nem szólítana hozzá, ő se szólt hozzám, de olvastunk egymás szemeiben és e néma beszélgetésből a következőket tudtam meg: Ő nagy tündér volt, aki tündérországból jött azon feladattal, hogy engem boldoggá tegyen, de el kell vele mennem a világból egy magányos helyre, például a holdba, a hói egy ezüst völgyben és alabástrom- barlangban fogunk lakni. Én azt feleltem szemeimmel, hogy szívesen elmennék vele, de figyelmeztettem őt, mint te az imént engem, hogy nincsenek szárnyaim és nem tudok repülni. Oh! viszonzá a tündér, ez mit sem tesz! íme egy talizmán, mely legyőz minden akadályt és ezzel egy csinos arany gyűrűt nyújtott át nekem. Húzd fel ezt balkezemnek negyedik ujjára és én a tied vagyok és te az enyim vagy és elhagyjuk e földet, hogy amott készítsünk magunknak meny országot, aztán a hold felé integetett. A gyűrű zsebembe van Adéla, egy aranypénz alakjában, de elhatároztam minél előbb ismét átváltoztatni gyűrűvé. — De mi köze ahhoz a mademoisellenek ? A tündérrel egy cseppet se törődöm, hanem ön azt mondta, hogy a mademoisellet akarja magával vinni a holdba. — A mademoiselle a tündér, sugá neki Rochester úr titkolózva. Én azonban figyelmeztetem, hogy ne hallgasson e tréfaságokra, mire Adéla egy cseppet se tartózkodott eredeti franczia skepticismusával nyilatkozni, elnevezvén Rochester urat un urai menteurnek és biztosítván őt, hogy legkevesebb hitelt sem ad Contes defeé-inek és hogy du reste in’y a pas de feés et qnand méme ilyen avait, bizony meg van róla győződve, hogy azok nem jelennének meg Rochester ur előtt, nem adnának neki gyűrűket és legcsekélyebb hajlandóságuk se volna vele lakni a holdban. Azon óra, melyet Millcoteban töltöttünk eléggé kellemetlen volt reám nézve. Rochester úr kényszerített elmenni vele egy selyemáru- kereskedésbe, hát féltuczat ruhát kellett volna választanom. E feladat roppantul terhemre volt, kértem, hogy legyen szabad elhalasztanom, de nem, a világért sem, azonnal meg kell történnie. Erélyesen a fülébe súgott kéréseimnek sikerült a féltucatot leszállítani kettőre, de ezeket önmaga akarta kiválasztani. Nagy aggodalommal tapasztaltam, hogy szemei a tarka szöveteket keresik s végre meg is állapodott egy gyönyörű amethyst és egy pompás haragos vörös selyemszövetnél. Megint a suttogásokhoz folyamodva elmondtam neki, hogy nekem ugyan mindegy, ha mindjárt aranyos szoknyát és ezüst fejkötőt vásárol is, mert bizonyára soha se fogom felölteni azon ruhákat, melyeket ura választott. Végtelen fáradsággal sikerült végre legyőznöm kőkemény makacsságát és reábeszélnem, hogy az előbb említett szöveteket cserélje fel fekete selyemmel és szürke atlaszszal. — Nem bánom hát, mondá, történjék ezúttal az ön kívánsága szerint, de fogadom, hogy még látom önt ragyogni mint egy virágágyat. Örültem, amint kiszabadultunk a selyemáru raktárból és az ékszerész boltjából, minél többet vásárolt számomra, annál inkább égett arezomon a megaláztatás szégyenpírja. Midőn ismét a kocsiba ültünk, izgatottan és lángtól gyötörve vonultam a szegletbe, eszembe jutott az, amiről a homályos és fényes események rohamában egészen megfeledkeztem— Eyre John nagybátyámnak Reedné asszonyságnak írt levele, s abban kifejezett szándéka, hogy engem gyermekéül fogad. „Valóban nagy könnyebbség lenne reám nézve — gondolom magamban — ha volna bármily jövedelmem. Nem tűrhetem el, hogy Rochester úr öltöztessen mint egy babát, vagy hogy mint egy második Danne üljek ez aranyeső kellő közepén. Mihelyt hazaérünk Írok Madeirába és tudatom John nagybátyámmal, hogy férjhez megyek: ha csak biztos kilátásom lesz, hogy valaha bírni fogok némi vagyonnal, sokkal könnyebben elviselhetem a gondolatot, hogy most egészen Rochester úr költségén élek." Kissé megnyugtatva ezen eszme által (melyet nem is késtem még ugyanazon napon megvalósítani) bátrabban mertem jegyesem arczára és szemei közé tekinteni, melyek nagy kitartással keresték folyvást az enyimeket, noha én ép oly állhatatosan kerültem tekintetét. Rochester ur mosolygott s előttem úgy rémlett, mintha mosolya egy sultánéhoz hasonlítana, oly perczben midőn önelégülten tekint le rabnőjére, kit aranyai és ékszerei gazdaggá tettek; erősen megragadtam kezét, mely folyvást az enyimet kereste, midőn visszalöktem szinte, vörös volt a szenvedélyes megszorítástól. — Ne nézzen reám ily kifejezéssel, mondám, különben esküszöm, hogy soha se öltök fel mást, mint régi boonodi ruháimat. Az esküvőre is e klaszin pamut ruha lesz rajtam és ön aztán varradhat magának a szürke selyemből hálóköntöst és a fekete selyemből végtelen számú mellényeket. Rochester úr nevetett és kezeit dörgölé. —■ Oh ! mily élvezetet látni és hallani! kiáltá. Mily eredeti! mily pikáns ! Oda nem adnám ezt az egyetlen kis angol leányt a török császár egész szeráljáért valamennyi gazella-szemmel és huzialakkal egyetemben! A keleties czérzás megint kellemetlenül érintett. — Egy csepp kedvem sincs önnél e szeráljt helyettesíteni, viszonzám, ne is beszéljen tehát ilyesmit, ha szeráljra vágyik, siessen mielőbb a szambuli bazárokba uram és vásároljon magának rabnőket azon pénzen, melyet, amint látszik, itthon nem képes elkölteni. — És mit teend ön, Jane, mig én ennyi és ennyi tonna emberhúsra és egy szállítmány fekete szemre alkuszom ? — Előkészületeket teendek missionarius pályámhoz, melyen szabadságot fogok hirdetni a rabszolgáknak s ezek közt első helyen az ön háreme lakóinak is, kik közt lázadást támasztok és én uram basa létére is, egy szép reggel bilincsekbe verve fogja magát látni kezeink közt és mindaddig nem bocsáttatik szabadon, míg alá nem irta a legszabadelvűbb chartát, melyet valaha kényur kibocsátott. — Én az ön kegyelmére biznám magamat Jane. . — De én nem gyakorolnék kegyelmet Rochester úr, különösen ha ily szemekkel nézne reám. Mig tekintete ily kifejezéssel bír, addig kétségtelen, hogy bármily chartát bocsátana ki az erőszak nyomása alatt, mihelyt megszabadulna legelső feladatának ismerné annak feltételeit megszegni. __ De hát mit akar ön Jane? Attól félek, hogy hajlandó lenne engem különös házassági szertartásra is kényszeríteni azon kívül, mely az oltár előtt anélkül is megtörténik. Látom már, hogy ön különös feltételeket akar elém szabni — halljuk hát, miben állnak ezek ! — Nem kívánok egyebet uram, mint nyugodt lelkiismeretet, melyre ne nehezüljön semmi nyomasztó kötelezettség. Emlékszik ön még, hogy mit mondott nekem Varens Célinéről, és a gyémántokról és drága szövetekről, melyeket neki adott ? Semmi kedvem sincs az ön angol kiadású Garens Celinejévé lenni. Ezentúl is Adéla nevelőnője akarok mondani s ez által megszegném élelmezésemet és lakásomat s ezenkívül harmincz fontnyi fizetésemet. Ezen összegből kívánom magamat ruházni s öntől nem kell semmi csupán — — Csupán mi ? — Becsülése, és ha viszonzásul én is megajándékozom önt az ennyémmel, akkor nem tartozunk egymásnak többé semmivel. — Annyi már igaz, hogy hideg csípősség és veleszületett merev büszkeség tekintetében nincs önnek párja, viszonzá. (Folyt. köv.) nevezést nyert, s a városi hatóság ezen határozat kivitelével megbizatott. Budaváros hatóságának jelentése, hogy a budai alsó parton a Lipthay és Széchényi féle házak között elterülő építési telek már körülkerittetett, örvendetes tudomásul vétetett. A budai „Lágymányos“ szabályozási tervének megállapítása alkalmával a f. km.tanácsa és Budaváros hatósága között lényeges nézetkülönbségek merültek fel. Míg a fővárosi közmunkák tanácsa ugyanis a Gellérthegyen alól egy kikötőnek előállítását az abból folyó tetemes költség miatt ellenezte, Buda város hatósága ezen kikötő létesítését okvetlenül szükségesnek s az abból folyó költségeket könynyen elviselhetőknek jelezte, s kimondotta, hogy ezen kikötőnek előállítása Budavárosának feltétlenül szükséges. Budaváros hatósága ezen ügyben most egy újabb előterjesztést tett, melyben a következő 3 kérés foglaltatik: 1- ör, hogy a kérdéses kikötőnek létesítése fentartassék; 2- ét, hogy a dunaszabályozási munkálatokat vezető m. kir. közmunka- és közlekedési miniszter úr felkeressék, miszerint a vezértöltések építését akként eszközöltesse, hogy azok 24 lábra felemeltethessenek és 3- ot hogy a zomti összekötő hid egy a Kelenföldön létesítendő kikötőnek megfelelőleg építtessék. Miután a városi hatóság ezen előterjesztéséből kitűnik, hogy a kikötő a fővárosi pénzalap vagy a városi pénztár terheltetése nélkül is, magánvállalkozás útján előállítható, a fővárosi közmunkák tanácsa a kikötő létesítését lehetetlenné tenni egyátalában nem akarja, s ezért eltekintve a Kelenföld szabályozásának kérdésétől, ezen nézetének a m. kir. közlekedési miniszter úrhoz intézendő felterjesztésében kifejezést adni czélszerűnek tartja. A 2-ik kérelmet illetőleg, hogy t. i. a vezér tölt és akként építtessék, hogy az 24 lábra emeltethessék, a t.kmt. a legmelegebben pártolandónak tartotta, mert eltekintve azon kérdéstől, létesül-e a kikötő vagy sem? Budapest átalános szabályozásánál a Duna 0 pontja feletti magasság 24 lábban állapíttatván meg, e vezértöltésnek kétségtelenül ezen magasságra kellene emeltetnie. A 3-ik kérdést illetőleg fel fog kéretni a közlekedési miniszter úr, miszerint szíveskedjék közleni azon időpontot, melyre a híd szerkezetének végleges megállapítása végett bizonyosan kell tudnia, hogy a kikötő fog létesíttetni vagy sem? Ezen határidő azután Budaváros hatóságával is közöltetni fogván, ideje leend az általa óhajtott kikötő létesítése iránt a szükséges lépéseket és intézkedéseket megtenni. Cathry és társának, a budai víntól kiindulva a nagy Svábhegyre, egész az Eötvös-féle nyaralóig kivezetni szándékolt fogaskerekű vaspályája ellen műszaki szempontból észrevétel fel nem merült, s az ügy oly megjegyzéssel fog a közlekedési minisztériumhoz felterjesztetni, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa, annak idején történendő megállapodásaihoz képest, az útáthidalás, vízvezetés s más kérdések iránti észrevételeit a maga idején és helyén közleni fogja. Az új posta- és távirdaépület asphalt munkálataira vonatkozólag tett előterjesztés oly megjegyzéssel hagyatott helyben, hogy az asphalt burkolat a Gránátos utcza sarkán valamivel jobban kikerekíttessék. A fővárosi közmunkák tanácsa újabb időben azon tapasztalatra jutott, hogy a 4 emeletes házaknál a 72. §-ban megállapított magasság a szépségi tekinteteknek meg nem felel, minélfogva az ide vonatkozó ideiglenes rendszabálynak akkénti módosítását határozta el, hogy a házak magassága 4 emeletnél 76' és 3 emeletnél 03' legyen. Ezen módosításról a városi hatóságok értesíttetni fognak. Graf-Ungeheuer Johannával a sugárút vonalába eső háza iránt már régebben megkötött azonban egy közbejött Haláleset folytán csak most keresztülvihető szerződés jóváhagyatott. Basch Emilia asszony, Pest város hatóságának egy határozata ellen beadott felfolyamodásával, újabban elutasíttatott. Következő szabályozások helybenhagyattak: a takarék- és hitelegyletnek a lipótvárosi 391 számú telkére nézve; — Linhárd Józsefnek a ferenczv. temető-utczai 651. sz. telkére nézve; — Ács Lajosnak a bodzafa-utczai 1407 sz. telkére nézve; — Buzzi Mártonnak a statio-utczai 621. sz. telkére nézve. A következő épitési engedélyek akadálytalanul kiadattak: Wirker Rudolphnak, Budán az országúton 3640. sz. alatt; Gazda Joachimnak Pesten a Karpfenstein-utczában 793. sz. a; Gosalek Mátyásnak, a kültelki török őrnél 345. sz. a; Reichert Károlynak, a terézv. Bulcsu-utczában 67. sz. a; a közúti vaspálya-társaságnak a külső Franczia köztársaság. Broglie hg. folyó hó 27-én tudatta csak az elnökváltozást a külhatalmak képviselőivel. A humbug tehát, melyet a kormánypárti lapok a külhatalmak barátságos nyilatkozatairól csaptak, már csak azon egy oknál fogva sem bírhatott semmi alappal, mert a hatalmak hivatalosan értesítve nem lévén, nem nyilatkozhattak az új fordulat felől. A párisi külképviselők nem nyilatkozhatnak még most sem. Be kell várniuk új meghitelező irataikat, melyek alapján lehet csak diplomatiai érintkezésbe lépniök az új államfővel. A pápai nuntiusnak úgy látszik volt erre felhatalmazása, valamint a dán követnek is, s ezek az értesítést követő napon már tisztelegtek Mac-Mahonnál. A többi képviselő csak a külügyérrel érintkezett ekkoráig A külügyér legközelebb jegyzéket szándékozik intézni Francziaország külképviselőihez. Egy mai távirat szerint, e jegyzékben fenn fogja tartani mindazon utasítást, melyet előde adott, s különösen hangsúlyozni fogja, hogy a külpolitikában a legcsekélyebb irányváltozást nem von maga után a a belügyi fordulat. A lapok felteszik, hogy a clericalizmus vádját is elutasítja magától az új kormány s mutogatják, miszerint nem is olyan ultramontán kabinet ez, mint gondolják. Úgy látszik e jeles tulajdonát érdekében van a kormánynak véka alá rejteni egyelőre, legalább a külföld szemei elől. A köztársaság elnöke felelősségét szabályozó törvény módosítására Raoul, Duval, Johnston és Castellane marquis javaslatot terjesztettek Broglie hg. elé. E javaslat érinti a módozatokat is, melyek közt az elnök a nemzetgyűléssel közlekedik, s az 1849-iki törvények szelleme lengi át. E szerint a köztársaság elnöke üzenet útján fog ugyan érintkezni a nemzetgyűléssel, de felelőssége egészen más természetű lesz, mint a kabineté. E javaslatot a minisztertanács legközelebbi ülésén volt tárgyalandó. A választási törvényre nézve is adatott be módosítás, mely szerint a választóképességre 21 helyett 25 éves életkor s 10 frank adócensus jogosít. Az eredetiben censusról nincs szó. — A nemzetgyűlés működése másodrendű ügyek elintézésére szorítkozik. Jelenleg a keleti vasút törvényt tárgyalja. E közben május 27 ikén szép napja volt Thiers-nek. Ekkor foglalta el székét, mint egyszerű képviselő, a nemzetgyűlésben. Épen Clapier képviselő beszélt, midőn kevéssel három óra után a volt elnök, most a baloldal feje, a terembe lépett. Amint a baloldal észrevette jobboldal nem tudván mi történik és miért szinte felemelkedett. Thiers beljebb jön, személye látható lesz mindenfelé; a jobboldal megszégyenül leül s a bal viharos tapsban tüntető üdvözlő nyilatkozatokban tör ki. Az örömrivalgás perczekig tart s az ülés a legjobb alakban fel van függesztve. Buffet elhalványul az elnöki széken, s a jobboldal sürgeti a vita folytatását, türelmetlenkedik s felkiabál Clapier-hoz, hogy csak folytassa beszédét. Nem lehet Az örömzaj nem csilapul le, mig Thiers át nem megy a termen s nem foglal helyet a balközép soraiban. Végre lassan kint helyreállt a csend és tovább lehetett folytatni a napirendet, miután Thiers 10 perccel 4 óra előtt elhagyta a termet. Az összes republicanusok e tüntető, lelkes ragaszkodása felelet volt a monarchista coalitióra, és mutatja azt, hogy Thiers az egyesült republicanusok élén még mindig hatalom és igen meleg napokat okozhat — ha a szükség kívánni fogja — az új kabinetnek. Ez incidens másnap a 29-ei ülésben furcsa jelenetre adott alkalmat, ha ugyan furcsának nevezhető azon kicsinyes rancune, melyben a jobboldal, még az ilyen incidensek elferdítése körül is örömét leli. A múlt ülésről szóló jegyzőkönyvben, mely hitelesítés végett felolvastatott — a Thiers belépését követett jelenet úgy volt feltüntetve, mintha csak a baloldal s a szélsőbal üdvözölte volna, a balközépről nem volt benne említés, pedig ez is csak úgy tapsolt és tüntetett, mint az említettek. A balközép elnöke, Christophle tiltakozott a hamisítás ellen, s a hivatalos jelentés ügyében felvilágosítást kért az elnöktől, ki váltig erősítette ártatlanságát a dologban. Senki sem hitte el neki, hogy itt nem részakaratú hamisításról, hanem egyszerű tévedésről van szó. A május 29-ei ülésben a Vendôme-szoborral foglalkozott a nemzetgyűlés, s megadta a bonapartistáknak azt concessiót, hogy e szobor előbbi alakjában, tehát az első imperatorral tetején, állíttassék fel. A jobboldal e közben bucsujárni volt Chartresben, hol a francziaországi boldogasszonyok legrégibb szentélye van. Tömegesen, mint a „Liberté" mondja, százan voltak oda, s hitben megerősödvén, visszatértük után egyenest a nemzetgyűlésbe mentek. A tőzsde hausse-hangulatával dicsekvő kormánypárti lapok áradozásainak értékét, igen leszállítja a „Messager de Paris“ illetékes észrevétele. Mindent össszevetve — úgymond — az állam hitele nem változott, egy hó óta sem csökkent, sem emelkedett, s ha az utóbbi államkölcsön mostani 90 frankos árfolyamából kivonjuk a folyó hó 11-kén eredékes 1 fr. 25 cent-os szelvényeket, látjuk, hogy ez utóbbi összeg képezi az áremelkedést s e nélkül a cursus ott áll, ahol Bárodét megválasztásának estéjén állott. A „Massager d. P.“ pedig kormánypárti lap. E jegyzet — írja a„Temps“ —akkor jelent meg, mikor az árfolyam 90 en állott; a tőzsde bezártával már 89, 50 cent.-ra szállt le a cursus, ami a Barodét megválasztása estéjén jegyzett azzal szemközt 50 cent.-os baissét tüntet ki. A4 hadi sarcz pontos befizetésével is dicsekszenek az új kormány lapjai. A „Bien Public" leszállítja őket erről a paripáról is, s jó csípősen a következő jegyzetet vágja utánuk: „A Németországnak fizetendő hadi sarczból 150 milliót e napokban fizetett ki a kormány s 150 milliót egy pár nap múlva fog lefizetni". Ezt újságolja egy kormánypárti lap. „Hozzá tehetné — úgymond — hogy a hadi sarcz hátralevő részleteinek pontos befizetése nemcsak biztosítva van, hanem e czélra 800 millió már készen áll az állampénztárban. Ez a lelépett kormány hagyatéka.“ Jules Simon, volt tanügyér, egy republikánus érzelmű profet barátjához intézett leveléből átveszszük a következőket: „Azt mondja ön: a végrehajtó hivatalok élén nem lehet megmaradni, ha bukott a parlamenti párt, melynek elveit valljuk, így van ez Amerikában is. De ezzel a mi országunkat összehasonlítani nem lehet. Mindazonáltal ha a politika érzelem s nem a rideg számító ész dolga vola, igazat adnék önnek, s igazat akkor is, ha az 1852-iki körülmények mását látnám a jelen helyzetben. De a mai helyzet merőben különbözik amaitól. Akkor oly dictatura buktatta meg a köztársaságot, mely alatt mindenki a császárságot láthatta, míg most szó sincs a köztársaság megdöntéséről, sem dictatura alakításáról, sem a restauratio útja egyengetéséről. E pillanatban csak személy változással van dolgunk. S e miatt akar ön visszavonulni ?“ Ezután bizalommal szól Mac Malcolm', s reményét fejezi ki, hogy a baloldal ismét vissza fogja nyerhetni az elvesztett positiót. „Azt hiszem — úgymond — ily körülmények közt kötelessége önnek állásán maradnia, valameddig olyanra nem kényszeríti önt az új kormány, ami meggyőződésével ellenkezik. Ezt épen a köztársaság érdekében kell bevárni, hogy pártunk tapasztalás után tájékozódhassak az új kormány czéljai iránt.“ — Mindössze ennyi adat jutott ma hozzánk Párisból a franczia állapotok illustrálására. A külföld véleményét visszatükröztető sajtónyilatkozatokból adtunk már olvasóinknak mutatványokat, s ma sem adhatunk azoktól elütőt, de kiegészíthetjük. Érdekes tudni miként nyilatkozik a dolgok ez új fordulatáról egy meglehetősen conservatív angol lap, a „Pali Mail Gazette“. „Nem vagyunk nagy véleménynyel — úgymond — a franczia társadalmi orvosok egyike felől sem. Valóban oly izgatott és türelmetlen beteggel van dolguk, hogy tízszer ügyesebb létükkel is nagy csoda volna boldogulniok. De nem különbek az orvosok sem. Mindegyikök rajong a saját rendszeréért, nagyobb a gondja saját tudományát s ügyességét kifejteni, mint kigyógyítani patiensét. Ami az új royalista orvosokat illeti, ami elzaklatták ama férfiút, ki a beteget legtöbb ügyességgel gyógyítá, tökéletesen ismerjük gyógyszereiket s egyátalán nem bízunk bennök. Az „erkölcsi rendjök“ királyságot s papi uralmat jelent s eszméket, melyeket az képvisel. Többször kisértették már meg e szert, s mindannyiszor ugyan azon bajokat idézte elő. Az erkölcsi rendet úgy akarni megalapítani, hogy visszahelyeznek királyt és papot az állásba, honnan annyi bajjal, viszálylyal s vérontással űzettek el: nem egyéb, mint a rendbontást alapítani meg, mint törvényesíteni az igazságtalanságot s rosznak mondani a jót, a jónak a roszat." Az orosz lapok véleménye sem lehet közönyös. Ezek kisebbnagyobb mértékben sajnálják Thiers bukását. Ez reájuk nézve ép oly váratlan mint megszomorító esemény. A conservativ „Russky Mir“ dicsérettel szól Thiersről; szerinte ő azon államférfiú, kinek Francziaország nyugalmát, Európa pedig békéjét köszöni. De senki sem lehet, úgymond, saját honában prophéta, s ezen közmondás a lelépett elnök személyén is teljesült, amit csak sajnálni lehet. Mac-Mahonról e lap, mint a többi társai, egyelőre még hallgat, de némi aggodalommal néz a közeljövő elébe,mondván, miként várható, hogy Thiers bukása talán Európa nyugalmára fog viszszahatást gyakorolni, s Francziaország mindenesetre annak súlyos következményeit megértendi. Németország: A porosz püspöki kar nem akar megnyugodni. Miután hasztalan küzdött, tüntetett, petitionált és bújtogatott az uj egyházpolitikai javaslatok ellen , most, mikor törvényerőre emeltettek s végrehajtásuk megindittatott, ismét síkra szállottak ellene. Hadüzenetük egy a kormányhoz intézett feliratba van foglalva s következőleg hangzik : „Hivatkozva a múlt évi szeptember 20-án közzétett püspöki emlékiratra és a f. év jan. 30-án a királyi államkormányhoz beterjesztett collectiv feliratra, az alálírt érsekek és püspökök legnagyobb sajnálatukra kénytelenek a kormánynak tiszteletteljesen kijelenteni, hogy nem vagyunk azon helyzetben, hogy a május 15-én kihirdetett törvények végrehajtására közreműködhessünk. A törvények sértik azon jogokat és szabadságot, melyek az isten egyházát isteni rendeletnél fogva megilletik. Teljesen megtagadják az alapelvet, mely szerint nagy Konstantin óta a keresztény népek különböző államokban rendezték az egyház és állam közti viszonyt, — azon elvet, mely az államban és egyházban két különböző, az isten által rendelt hatalmat lát, melyek érintkezéseik sokfélesége és a viszonyok bonyolultságánál fogva arra vannak utalva, hogy hatásköreik szabályozásánál ne egyoldalúlag járjanak el és ne önhatalmoilag állapítsák meg a határokat, hanem hogy a hozandó határozatok és szabványok fölött előre békésen egyetértsenek. Az egyház nem ismerheti el a pogány állam azon elvét, hogy az államtörvények a jog egyedüli kütforrását képezik és hogy az egyház csak oly jogokkal bírhat, melyeket neki a törvényhozás és az állam alkotmánya ad — a nélkül, hogy Krisztus istenségét, tanainak és alapításának isteni voltát megtagadja, anélkül, hogy magát a kereszténységet függővé tegyük az emberek önkényétől. E törvények elismerése tehát a kereszténység isteni eredetének elvetése volna, mert az állam ama feltétlen jogát állapítaná meg, hogy a keresztény életet egész kiterjedésben törvényekkel szabályozza. De egy ily elismerés lemondás is volna Poroszországban az egyház minden történelmi és positív jogairól, mert a törvényhozás, mint a jog egyedüli kutforrása, jövőre minden jogot tetszése szerint és egyoldalúlag megszüntethetne. Aláírva: a kölni, poseni, boroszlói érsek, a lembergi, faldai, mainczi, paderborni, trieri, osnabrücki, ermelandi, münsteri, hildesheimi és künkenbergi püspökök. — A „Germániát“ mely lap ez iratot hasábjain közzétette lefoglalták, s a lapok úgy szólnak e famosus nyilatkozatról, hogy hangja alattvalóhoz nem illik s legkevésbbé püspökökhöz. Azt hiszik, fölösleges a kormányt e felirat tekintetbe nem vételére unszolniok. KÜLFÖLD. — Junius 1. I váczi után, Travnyik Erzsébetnek a terézv. Vörösmarty utczában, — Röser Miklósnak a terézv. Erzsébet utón, — Lerch Károlynak, Budán, Krisztinaváros 165. sz. alatt, — Tóth Mártonnak, Budán, Kertész-utcza 7089. sz. a., — Bogisich Mihálynak, Tabán 2101. sz. a., — Véghelyi Lajosnak, Budán Víziváros 641. sz. alatt. A jegyzőkönyv hitelesítésével Lukáts és Preuszner urak bízattak meg. HÍREK. Május 31. — A pesti „Központi ellenzéki kör" június 8-án d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyai lesznek: a szavazatszedő bizottság jelentésének kihirdetése, esetleg a pótválasztások eszközlése és a tanácskozás a fővárosi képviselőválasztások ügyében. A jogászgyűlés képezi a legközelebbi napok egyik kiválóbb eseményét, s jún. 2-ától 5-ig három napot vesz igénybe. Az ismerkedési estély azonban már holnap megnyitja a jogászgyűlés eseményének krónikáját. Ez a Hungáriában lesz. Az első ülést hétfőn 9 órakor tartják az akadémia dísztermében s megválasztván az elnököt, alelnököt, átvizsgálván a számadásokat, de fél kettőkor Gödöllőre rándulnak ki, társasebédre. A szakosztályok kedden kezdik meg működésöket és folytatják szerdán is. Kedden este banquette a Hungáriában, szerdán este tánczvigalom a Margitszigeten , csütörtökön pedig búcsúlakoma a Hungáriában. Pénteken aki a akar, Bécsbe megy, a délelőtt 10 órakor induló külön vonaton, mely árleszállítási kedvezménynyel viszi a jogászgyűlés tagjait és hozzátartozóikat. A teljes programmot már annak idejében közöltük. — Katonai fegyház. A „L. C.“ értesülése szerint a közös hadügyminisztérium központi fegyházakat szándékozik létesíteni minden országban, és a budai főparancsnokság már utasítást is kapott, hogy e czélra alkalmas helyet keressen, sőt egy katonai bizottság Tétényen már talált is. E fegyházakba azokat a katonákat helyezik el, kik hosszabb tartamú fogságra vannak ítélve. A fővárosi tisztviselők fizetésének kérdését tegnap tárgyalta a Buda és Pest egyesítésének ügyével foglalkozó 34-es küldöttség. Az egész tisztviselői státus létszáma 1500 lesz, a javasolt fizetések pedig 1.073.000 frtra rúgnának. A tegnapi tanácskozás a kezelő és segédhivatali sze