Ellenőr, 1873. július (5. évfolyam, 149-175. szám)
1873-07-01 / 149. szám
„A bán ezután is Horvát-Szlavon és Dalmátországok bánja czimmel él s tagja marad a közös országgyűlés főrendi házának.“ 9. §. A horvát-szlavon határőrvidék két ezredének időközben Horvát-Szlavonországokkal történt közigazgatási egyesítése folytán az 186 . XXX. t. sz. 66. §-a a következőkép módosittatik : a második bekezdés 7. pontja után beigtattatik: ,8. Belő vármegye“ Az azon szakaszban felsorolt határőrezredek közül pedig : 7. a varasd-kőrösi és 8. a varasdszentgyörgyi “ kihagyatnak. 10. §. Az 1868. XXX. t. czikkelylyel beczikkelyezett egyezménynek minden egyéb pontjai változatlanul fentartatnak. Budapest, 1873. évi junius hó 27-én. Széll Kálmán a horvát ügyben kiküldött magyar országos bizottság előadója. A rozsda. Komárom, 1873. junius 28. (Bácz utcza, Badayház) Tisztelt barátom! Becses lapod 145 dik számában, két közlemény foglaltatik, melyre egy pár észrevételt kell tennem. A ,,P. N.“ írja, „hogy a kereskedelmi miniszterhez az ország minden részéből 150 különböző helyről mutatvány kalászokat küldtek be. A miniszter a kalászokat a képviselőház háznagyi hivatalába küldő megtekintés végett, hol sokat nézték, és Thaly Zsigmond nézete ellenében constatáltatott, hogy az ausztráliai búzában is mutatkozik a rozsda“. Vagy nem tudták a tisztelt urak az én véleményemet, vagy ha tudták, úgy nem ellenemben, hanem véleményem szerint constatálták, hogy az ausztráliai búzában is mutatkozott s mutatkozik a rozsda, s hogy ez nemcsak állításom, de komoly való; engedd meg, kedves barátom, hogy a „Gazdasági Lapok“ 24-ik számából ide vonatkozó nézetemre hivatkozhassan. „Az ausztráliai fajta búzát vagy egészen megkímélte idáig a rozsda, vagy csak igen jelentéktelen mérvben látszik rajta a csapás, — ügy, helyesen indokolt azon reményem miszerint a magalakításra nagyon kevés vagy semmi befolyást sem fog az ausztáliai búzánál a rozsda gyakorolni.“ Ezen reményem volt nekem — tehát nem is véleményem — május 31-én, midőn a fennebbi czikket írtam a „Gazdasági lapokban — akkor mikor bennünket még az aratástól öt hét választott el. — Ma midőn az aratástól már legfelebb 8 nap választ el, ezen reményem teljesen igazolva van; mert az ausztráliai búza az idén is nagy termést és kitűnő minőségűt fog szolgáltatni. Ide zárok számodra az ausztráliai búzából öt kalászt, és hármat a veres fajú búzából. — Tedd meg összehasonlításodat, s ha engem leakarsz kötelezni, légy szives magaddal a képviselőház folyosójára vagy a buffetbe bevinni. *) vagy a háznagyi hivatalba szemle végett beadni, hogy láthassak azon, minap tanácskozást tartott urak, hogy az én véleményem tökéletes volt. — Vizsgáljátok meg barátom az Öt kalászt, azt fogjátok észre venni, hogy a legerősebben támadott kalászok szeme is tökéletes, míg a rozsdacsakazok nagyságára volt befolyással, a kevésbé támadónak igen sokkal hosszabak lévén, bánáti fajú veres búza pedig, mely az ausztráliai búza táblának tőszomszédjában szedetett, gyönyörü termésre enged kilátás. — Mondani is felesleges,hogy a veres buzafajt a három kis kalász képviseli. Ez utolsó tíz nap a gabonákra oly kedvező volt, hogy maguk a gazdák soha jobb időt nem kívánhatnak, mégis mily nyomorultak a veres búzakalászok; igaz, hogy ezen kedvező időjárás mellett fog teremni valami, s talán ínségnek nem nézünk elejébe, de hidd el kedves barátom aki jó termésről beszél — vagy csak jó közönséges termésről is, — az nem tudja mit cselekszik, ha csak szánt szándékkal az üzérek malmára nem akarja hajtani a vizet, hogy a gabonára lenyomatván úgy járjunk, mint tavaly, hogy minden gazda sietett eladni gabonáját, hogy az árleesés előtt túl adjon rajta— azonban, mint tudod, nem hogy csökkent volna, de csaknem kilencz forintra emelkedett a búzaára. Igy a gazdák helyett az üzérek nyertek. Engedd megtennem másik észrevételemet is. !"A K u n s c h ur meg támad, „hogy minek zaklatom a gazdákat vetőmag szerzése végett, s a kormányt beavatkozás végett, az én búzámba is beüthet a krach.“ Azt hiszem, hogy elég híven adtam vissza Kunsch úr reám vonatkozó sorait. Én azt hiszem, hogy a honfinak kötelessége a nagy közönséggel tudatni, ha valami hasznost fedezett fel, ha valamely növény hasznos az ószőnyi uralomban; azt hittem az egész országon hasznos lehet. — Kunsch úr azonban azt hiszi, hogy hagyjunk mindent a régiben, — legyen neki az ő hite szerint, vezesse azután is Trencsényi vagy veres búzáját, én meg maradok az ausztráliai búza mellett. Próféta nem vagyok, mint Kunsch úr, — lehet, hogy a krach beleüt az én ausztráliai hazámba is — jégeső vagy vádor egerek képében, de hogy a rozsdától nyugodtan alszom, annyi bizonyos. De miután némely czikkek mégis óvatossá teszik az embert, itt kijelentem a nagy közönségnek, hogy mindenkinek adok ugyan vetőmagot, ki augusztus 1-je napjáig megkeres, de az expeditiót magamra nem vállalom, mert ismerem a vasutakon s gőzösökön szállított gabnák és burgonyák történetét — hiszen magam is tapasztaltam — gyanúsításoknak pedig kitenni magamat semmi esetre sem fogom. Fogadd régi baráti érzelmeim kifejezését. Thaly Zsigmond, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése június 30-án. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Wachter Frigyes, Kiss Miklós. A kormány részéről jelen vannak : Szávy, Tisza, Trefort, Pauler, Szende, Szapáry, Zichy miniszterek. Elnök bemutatja Esztergom megye kérvényét a katonák beszállássolása iránt,továbbá a dézs-szathmáry vasút kiépítése tárgyában Kővárvidék részéről, továbbá Mosonymegye kérvényét a Dunaszabályozás tárgyában, végre Torna, Liptó és Mosony megyék kérvényét II. Rákóczy Ferencz és tárai hamvainak hazaszállítása iránt. Ifj. Zichy József bemutatja a Fiume város és kerület kérvényét a jezsuitáknak az országba való bevándorlása tárgyában. E kérvények a kérv. bizottsághoz utasíttatnak. Bujanovics Sándor tekintettel arra, hogy a felvidéken a cholera dühöng, felhívja a honvédelmi minisztert, hogy a kassai főparancsnokság által elrendelt gyakorlatok későbbre halasztassanak. Szende miniszter köszönettel veszi a figyelmeztetést s ígéri, hogy intézkedni fog. Megtörtént azerk. Fabriczius Károly interpellációt intéz a belügyminiszterhez aziránt, hogy szándékozik-e intézkedni a segesvári Wendh-hídra nézve a nemes s nem nemesek köszti 48 előtti különbséget eltörülni, — mint azt a segesváriak még a múlt évben kérték az országgyűléstől, mely elintézés végett a belügyminiszterhez tette át az ügyet. — Közöltetik a belügyminiszterrel. — Az állandó igazoló bizottság benyújtja a jegyzőkönyvet, mely szerint Károlyi Ede választatása a szokásos 30 nap fentartása mellett igazoltatik. — A könyvtári bizottság jelentést tesz a Gyéczy Ignácz örökösei által a képviselőháznak ajándékozott könyvtár átvétele és felállítása tárgyában. — Ki fog nyomatni s szétosztatni. — A gazdasági bizottság benyújtja a képviselőház jövő julius havi költségvetését. — Kinyomatik s napirendre tűzetik. Tisza Lajos miniszter bemutatja a gömöri iparvasutak költségtöbbletének fedezéséről s a belvizek levezetése körüli eljárásról szóló törvényjavaslatokat, s kéri azok kinyomatását, hogy mikorra a ház ismét összejő, az osztályokban azonnal tárgyalhatók legyenek. — Kinyomatik s szétosztatik. Zichy miniszter felel Pólya József amaz interpellatiójára, melyben azt kérdezte tőle, hogy tekintettel arra, hogy a gyümölcstermelés, a fatenyésztés fontossággal bir hazánkra, tekintettel továbbá arra, hogy az 1840. 9. t. sz., mely a mezei rendőrségről szól, a jelen viszonyok, a jelen körülmények közt elégtelennek mutatkozik: van-e szándékában egy a kor igényeinek megfelelő, a mezei rendőrségre vonatkozó törvényjavaslatot a második ülésszak elején a ház asztalára letenni ? — Osztja az interpelláló nézetét jóllehet megjegyzi, hogy sokszor nem csupán ama törvényben, hanem annak végrehajtóiban van a hiba; ez okból e körülmény tekintetbevételével szándékában van még az ülésszak alatt javaslatot terjeszteni elő. A Pólya a válaszban megnyugszik. Tisza Lajos válaszol Matuska Péter amaz interpellátiójára, melyben kérdés intéztetik hozzá aziránt, hogy kész-e a közlekedési miniszter a kassaoderbergi vasút forgalmának könnyítése és az általános érdek figyelemben tartása czéljából a kassaoderbergi vasúttársulatnál minden rendelkezésére álló eszközökkel oda hatni, hogy a központi igazgatási hivatal, mely jelenleg Tessenben székel, magyarországi területre, nevezetesen az erre legalkalmasabbnak mutatkozó Liptó-Szt.-Miklósba áthelyeztessék? — Az üzlet vezetése azért székel Tessenben, mert ama vasút főforgalma itt koncentrálódik, s mivel az már hevett szokás, hogyha valamely mind a két területre kiterjedő vaspálya, társulatnak igazgatósága a magyar államban van, annak üzlete igazgatósági hivatala a másik állam területén állítandó fel, és megfordítva. A másik kérdésre, t. i. van e a közlekedési miniszternek tudomása arról, hogy Liptó-Szent- Miklós városa a kassa-ederbergi vasúti társulatnak gépműhelyek felállítására szükséges telekmennyiséget felajánlott és építőanyaggal is késznek nyilatkozott a műhelyek felállításánál hozzájárulni ? s hogy annak daczára a vasuttársulat Rutkán határozta a műhelyeket felállítani?É s várjon az erre vonatkozó tervek, miután az építés még meg nem kezdődött, sőt Rutkán még a műhelyekre szükségest telek sem szereztetett meg, megmásíttathatnának-e a közlekedési miniszter által ? — azt feleli, hogy ama műhelyeket alkalmasabb helyre nem lehetne tenni, mint épen Rutkára s nem is lehetne ezt Liptó Sz.Miklóssal felcserélni, mivel a főforgalma ama vonalnak ide esik, ennélfogva a mozdonyoknak is itt kell tartatniok. — A válasz tudomásul vétetik. Széll Kálmán : T. ház ! A képviselőház, úgy mint a főrendiház is a legmagasabb trónbeszédre adott válaszfeliratukban kijelentették már abbeli készségüket, hogy ő felsége fölhívására a horvát kérdésben bizottságot küldenek ki. (Halljuk ! Halljuk !) Az országos küldöttségek, a képviselőház 1872. október hóra 11-kén és a főrendiháznak ugyancsak 1872. októberben kelt határozataival kiküldettek azon megbízással, hogy a legmagasabb trónbeszédben kijelölt tárgyakra nézve értekezzenek a Horvát- Szlavon Dalmátországok országyűlésének országos bizottságával. A magyar orsz. bizottság kevés nappal reá a horvát-szlavon-dalmát országgyűlés küldöttségével tartott első együttes ülésében fölhívta e küldöttséget arra, adja elő írásbeli formulázásban azon kívánságokat és szen javaslatokat, amelyeket az 1868. évi XXX. t. czikkek netáni módosítására, vagy kiegészítésére indítványba hozni kíván. A horvát-szlavon-dalmát küldöttség ezen fölhívásnak eleget téve, javaslatát a magyorsz bizottság elé terjesztette. Az javaslat folytán hosszabb időn át tartott magántanácskozásokban, a minden oldalról folytatott kimerítő eszmecsere következtében, és az aközben írásbelileg váltott üzenetek folytán és alapján, a két országos bizottság között eleinte mutatkozott nagy eltérések és különbségek szűnni kezdettek, és végtére a tárgyalások végstádiumában a fenforgott kérdés minden pontjára nézve kölcsönösen megnyugtató egyetértés jött létre. (Általános élénk tetszés) Ezen a két bizottság által egyetértőleg és egyező megállapodással hozott egyezményi javaslatot az országos bizottságok törvényjavaslat alakjában szerkesztve határozták, az országgyűlések elé terjeszteni, és én, mint a magy. orsz. bizottság előadója ezen utasításnak eleget téve a magy. orsz. bizottság által a horvát szlavón dalmát országgyűlés küldöttségével tartott együttes ülések jegyzőkönyveit, a két országos bizottság közt váltott üzeneteket, ezen üzenetek mellékleteit, és a tárgyalások végeredményét képező egyezményi javaslatot, ezennel a t. ház asztalára leteszem. (Élénk éljenzés) Ezen egyezményi javaslat alapelveinek fejtegetése, a tárgyalások folyamának előadása, azon szempontoknak is kiemelése, amelyek a magyar országos bizottságot ezen egyezményi javaslat megállapításánál és a horvát-szlavon-dalmát országgyűlés küldöttségével való közös elfogadásnál, vezették, feladata lesz azon tárgyalásnak, amely ezen egyezményi javaslat fölött e házban meg fog indulni. Én akkor kötelességemhez képert szerencsés leszek e részben az országos bizottság szempontjait és az egyezmény minden pontjánál irányadókul elfogadott érveket részletesen kifejteni. Most a mai nap feladatához képest bővebben ebbe belebocsátkozni, időelőttinek tartván, ezt nem teszem. , De legyen szabad mégis két észrevétellel , kísérnem ezen egyezményi javaslat előterjesztését. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy őszinte, valódi örömmel constatálhatom a magyar országos bizottság részéről is azon tényt, hogy ezen egyez- ményi javaslat a két országos bizottságnak i közösen egyértelműleg elfogadott javaslata. (Élénk éljenzés.) másodszor, legyen szabad kifejezést adnem azon óhajtásnak és reménynek, sőt a magam részéről azon élénken érzett meggyőződésnek, hogy ezen, az 1868. XXX. t. czikk alapelvei nyomán, és a százados kapcsolat alapján létrejött közös egyezmény újabb zálogát képezendi annak, hogy a két testvérnemzet közötti testvéri viszony mennél melegebbé, mennél őszintébbé, s így felbonthatatlanná és örökké fog válni. (Általános élénk tetszés nyivánítása) mert amidőn egyfelől a magyar korona egységéből, a százados, kapcsolatban megállapított állami közösségből és az őszállam elutasíthatatlan érdekeiből folyó következések az egyezményben szigorúan föntartatnak, ugyanakkor az egyezményi javaslat biztosítást képez a testvérnemzet törvényes autonóm jogainak és alkotmányának biztosítására s erősítésére, és anyagi és szellemi fejlődésének előmozdítására. Ezen előterjesztéssel van szerencsém minden idevonatkozó okiratot és okmányt a t. ház asztalára letenni. (Hosszasan tartó általános éljenzés) — A benyújtott jelentés és mellékletei ki fognak nyomatni és szétosztatnak. — Következik a napirend: Trefort miniszternek, Lükő képviselő interpellációjára adott válasza tárgyalásának folytatása. Huszár Imre: T. ház! A t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által a tegnapelőtti ülésben beadott határozati javaslat véleményem szerint két részre osztotta a szőnyegen levő tárgyat. Az egyik rész vonatkozik a múltra, egy concret esetre, s e részben nézeteimet kifejezi azon határozati javaslat, melyet Lttke barátom benyújtott. A másik rész vonatkozik jövőre, s e tekintetben, t. i. azon viszonynak most már elodázhatlan rendezésére nézve, mely az egyház és állam közt fennáll, egy módot nyújt a t. miniszter úr határozati javaslata. Legyen szabad erről röviden elmondani nézeteimet. A t. miniszter úr tegnapelőtti beszéde elején azt mondta, hogy őt a jelenleg folyó vita legkevésbé sem gondolta. Émn megvallom nem voltam oly szerencsés helyzetben, mint a t. miniszter úr, különösen nem voltam addig, míg nem hallottam Pest belvárosa nagyérdemű képviselőjének felszólalását. Én előre el voltam határozva, hogy rászavazok azon határozati javaslatra, melyet a t. miniszter úr benyújtott, azonban indokolása, melylyel a határozati javaslatot kísérte, megvallom, engem már azon pontra szólított, melyen kényszerítve láttam volna magamat, magát az indítványt is ellenezni szavazatommal, melynek egyébiránt lényege ellen nincs kifogásom! A t. miniszter úr indokolása nem kielégítő, s valláspolitikai programmjának azon tételei, melyeket elmondani méltóztatott véleményem szerint nem szabadelvűek, sőt egyenesen kimondom, veszélyesek. Tekintettel leszek a t. képviselőháznak szűken kimért idejére s állításom igazolására csupán néhány példát szándékozom idézni. A t. vallási közoktatásügyi miniszter úr többek közt ezt mondja: „A mi feladatunk és az utánunk jövő generatió feladata lesz létrehozni az öszhangzást a társadalmi, a politikai és egyházi viszonyok közt. Nem fog ez történni nagy elvek kimondása által, hanem a társadalmi mozgalom és a jövőben alkotandó törvények hosszabb sora által. Ide tartozik elsősorban a törvény — nem a vallásszabadságról, hanem a vallás szabad gyakorlatáról és a vallásfelekezetek egyenjogúságáról.“ Te hát! Nem szoktam szőrszálhasogatásokba bocsátkozni, s azok közé sem tartozom, kik az eszmék oroszlánsörénye helyett a szavak egér farkába kapaszkodnak ; azonban bocsássor, meg a miniszter úr, midőn ő a vallásszabadságot és a vallás szabad gyakorlatát szemközt egymással mintegy ellentétben felállítja, anélkül hogy nézeteit egyikre nézve is kellőleg megmagyarázná, én feljogosítva érzem magamat azon kételyre, hogy váljon nem szándékoltatik-e ismét egy oly törvényhozási intézkedés, mely merő körülírások közt, egészen elveszti és elnyomja a lényeget ? (Helyeslés) A katholikus alapok és alapítványok tárgyában nyilatkozván a miniszter úr, többek közt ezeket mondja: „Ide tartozik szabályozása a katholikus alapok és alapítványoknak, melyekről a maga idejében nézeteimet elmondtam. Ezek jogi természete iránt csak bírói úton lehet tisztába jönni. Megvallom, nem vagyok képes elhallgatni megütközésemet a miniszter úr ezen nyilatkozata felett. Emlékezni fog a t. ház, hogy midőn Ghyczy Kálmán J. képviselő úr ismeretes indítványa ellenében, Hoffmann Pál képviselő úr indítványa fogadtatott el, mely e kérdések jogi oldalának tisztába hozatalára egy bizottság kiküldetését indítványozta, e javaslat legmelegebb pártolásra találtat. közoktatási miniszter úrnál. Itt szavaknak félreértéséről nem lehet szó, a t. miniszter úr igen világosan nyilatkozott s ha más magyarázatot ad szavainak, mint amely magyarázat azokból világosan kitetszik, nagy örömmel fogom hallgatni e részbeni explanatióját; de azon szavak, miket itt felsorolni bátor voltam, véleményem szerint nem jelenthetnek egyebet, mint egy közelálló confliktust egyrészről az illető bizottság jelentése és az országgyűlés, másrészről a miniszter vagy esetleg a t. kormánynak nézete között. Arról azonban meg vagyok győződve, hogy a ház sokkal inkább fogja tudni mivel tartozik tekintélyének, hogysem ily fontos kérdést, amelyet a saját fóruma elé tartozónak kimondott, az államhatalmak egyik-másikának illetékességére átbocsásson. (Helyeslés). Az autonómia tárgyában ekkér nyilatkozott a t. miniszter úr. Idetartozik a kath. autonómia kérdése, megvallom attól tartok, hogy a vaticani concilium decretumai késleltetni fogják a kath. autonómia életbeléptetését, mig a locális autonómia életbeléptetésének szüksége iskola és egyéb cultusügyekre már most is országszerte mutatkozik, és eszerint minél előbb létesítendők. Az ország kath. lakosai t. ház, nem ezt az autonómiát követelik, hanem egy szabadelvű alapokra fektetett országos autonómiát. Egy ilyen autonómia létesítésének reményében gyűltünk mi össze 1871-ben s a többség munkálata, melyet én részemről akkor is elleneztem s más résznak tartok, megakadt a t. kormányát s ennek következtében megakadt az autonómiai mozgalom is nagy részben. Ennek némileg természetes megfejtését látom abban, hogy a federűs e mozgalmat nem jó szemmel nézte, mert nagyon jól tudja, hogy bármely alapon indul is meg ezen autonómia, a főpapság annak vezetését hosszas ideig megtartani nem fogja, mert kétségtelen az, hogy az országnak kath. világi polgárai nem fogják azt megengedni, hogy a saját hozzájárulásukkal törvényesíttessék és szentesíttessék a föderűs azon korlátlan hatalma az autonómia körébe tartozó minden ügyre nézve, amelyet eddig gyakorolt, nem fogja engedni, ez hogy törvényesíttessék és szentesíttessék hozzájárulásával bizonyos külső sallangokért, melyek szemfényvesztésül oda vettettek. (Helyeslés balfelől.) És most midőn a t. miniszter úr az országos autonómia háttérbeszorításával locális autonómia szükségét hangsúlyozza, nyíltan kimondom semmi bizalommal nem viseltetem ezen danaida ajándék iránt. (Helyeslés balfelől) Mert nem tartom azt egyébnek, mint egy odavetett horognak, s én nem vagyok oly könnyelmű, hogy a horgot elnyeljem, s továbbá nem vagyok oly együgyü, hogy önkormányzatnak tartsam az autonómia oly torzképét, milyet pl. egy kis helyiségben a tisztelendő t. plébános urnák mint legokosabb embernek korlátlan befolyása alatt álló autonomicus kupaktanács ábrázol (Helyeslés balfelől). Ezek t. hát s ezekhez hasonlók a t. vallás- és közoktatási miniszter úrnak indokai, ezek körvonalai azon valláspolitikai programnak, melyet, mint mondá, a pressió egy nemének engedve, volt szíves velünk közölni. Megvallom t. ház, nagyon sajnálom, hogy ezen pressio gyakoroltatott a miniszter úrra, mert ennél gyarlóbb és veszélyesebb indokolást egy ily nagy fontosságú kérdésben miniszteri padokról még nem hallottam. (Igaz ! balfelől). És ha ezzel szemben most tehát végig gondolom azokat, miket Pest belvárosának igen. képviselője e kérdésre nézve elmondott, akkor kétszeresen sajnálom, hogy nem ezen programmot hallottam a miniszterpadról. (ügy van balfelől) Pest városának igen t. képviselője is beszél mindazokról az ügyekről, melyekről beszélt a t. vallás- és közoktatási miniszter úr, és ugyanazon rendben vette is azokat elő. De mily különbség van a két fejtegetés, mily különbség van a nézetek és elvek közt ? (Halljuk.) Amott homályos hacs, itt egy világos kimerítő programra ; amott szűkkeblűség, itt felvilágosodott szabadelvűség, ott szavak, itt eszmék. Pest belvárosának igen. képviselője szintén felemlítette a vallásszabadságot, de nem vitázott szerek felett, nem feszegette milyen törvény kell, vallásszabadság vagy vallás szabad gyakorlata, hanem kifejtette világosan az érveket, azon két rendszert, mely szerint az egyház és az állam közti viszonynak kérdése Európában és Amerikában megoldatott. Kiemelte, melyik szabadelvűbb, és határozottan kijelentette, hogy ő a szabadelvűbbet pártolja. (ügy van balfelől.) Beszélt egyházi javak, alapok és alapítványok kérdéséről is, de ezen a törvényhozás elé tartozó tárgyat nem utasította a bíróhoz. (Felkiáltások balfelől: Nem!) Hanem proponált egy megoldási módot, mely megoldási mód az egyházi érdekek teli napáa kifilégisti az államnak culturalis érdekeit; és ezen magasaim altaim kiütendő kérdést kivonta a bírói bölcs belátás vagy a procatori rabulistica köréből, (ügy van balfelől). Nem folytatom tehát, továbbra párhuzamot a két indokolás közt; mindenkinek fel fog tűnni ez, ki a két beszédet elolvassa, és fel fog tűnni, hogy a két beszédben csak egy a közös, a határozati javaslat. Ebben összpontosul mind a két beszéd, holott mindegyik homlokellenes ellentétes irányból indult ki (ügy van balfelől) Én t.hát kijelentem, hogy szívesen hozzájárulok már most a miniszter úr határozati javaslatához, de nem a miniszter úr indokolása, hanem Pest belvárosa igen t. képviselőjének indokolása folytán (Helyeslés bal felől), oly feltétellel, hogyha a t. miniszter úr saját indokolásának elejtésével elfogadja azon elveket és nézeteket, melyeket szerencsések voltunk Pest belvárosa igen tisztelt képviselőjétől hallani. (Élénk helyeslés és tetszés balfelől). En tehát szükségesnek tartom ezt, mert nyíltan kijelenten, hogy csak ily módon lehet bizalmunk a kiküldendő bizottság munkálkodásának eredménye iránt; szükségesnek tartom ezt azért is, hogy elhihessük, miszerint, az igent, miniszter úr nem tartja eszköznek a bizottságot arra nézve, hogy ezen kérdés elaltassák. (ügy van! ügy van !) De szükséges t.hát az is, hogy azon bizottság, mely reküldendő lesz, megértse a képviselőház nézetét és akaratát, és azért magam és elvtársaim nevében bátor vagyok kijelenteni azt, hogy igenis hajlandók vagyunk a t. miniszter úrnak határozati javaslatát elfoglalni, de csak akkor, és csak azzal a feltétellel, ha elfogadtatik hozzá ezen pótlás, mely így hangzik. (Halljuk.) A t. miniszter úr határozati javaslatának végén ezen pótlás veendő fel. Utasításul adatván ezen bizottságnak, hogy javaslatában azon irányelveket szigorúan tartsa szem előtt, melyeket Deák Ferencz I. képviselő úr június 28 iki beszédében kifejtett (Élénk helyeslés balfelől). Tarnóczy Gusztáv szerint a tárgyalás folyamában öt kérdés merült fel. Egyik a miniszter javasata, melyet készséggel elfogad, a másik, mikor választassák meg ama bizotttság! Erre nézve ő is azt hiszi, legjobb lesz őszszel. Harmadik kérdés Huszár Imre módosítványa. Ezt is elfogadja, de most már feleslegesnek tartja Lükő Géza határzati javaslatát. Nem helyesli ugyan a miniszter eljárását, de azért nem akar országgyűlésileg rászólást szavazni. Ezután a miniszter tegnapelőtti szavaira reflectálva többnek tartja hivatalos körözvényt az egyszerű sajtóközleménynél; végül Lukácsy állításait cáfolja, kinek figyelmébe ajánlja, hogy elmúlt már az az idő, midőn az egyház az állam fölött állott-Simonyi Ernő az előtte szólottak beszédeinek taglalásába bocsátkozik. Deák Ferencz sok szépet mondott, de semmi újat és csak azt sajnálja, hogy befolyását 7 év alatt nem használta fel ez eszmék megtestesítésére. De beszédének legnagyobb része nem tartozik e tárgyhoz s csak arra szolgált, hogy a kérdés más irányt vegyen. Szóló a tárgy mellett kíván maradni. Semmi köze hozzá, ki mit hisz, egészen más kérdés azonban, várjon e vagy ama képtelen tant előadják-e az iskolában ?! Itt már az államnak igenis van hozzászólása s ha ezt teszik, ha az ilyant hivatalosan terjesztik, a kormánynak kötelessége erélyesen fellépni s nem megelégedni az egyszerű tehetetlen rászólással. A kormány három év előtt kiadott egy rendeletet a csalatkozhatlansági dogma terjesztése ellen; czélszerű volt-e a rendelet, vagy nem, az nem kérdés, de a kormánytól mindenesetre elvárható, hogy mielőtt valamit rendel, gondolja meg lesz-e hatalmában azt végrehajtani s ha tehetetlennek érzi magát, inkább ne rendeljen semmit. (Helyeslés balfelől) Különben az első esetnél a kormány nem ily erélytelenül járt el. Akkor a rendelet megsértőjét legalább ad audiendum verbum regium idézte, s ha ennek sem lett volna foganatja, temporáliáitól fosztotta volna meg a törvénysértőket s aligha akadt volna püspök, ki szívesebben lett volna mártyr, mint a gazdag jövedelem kényelmes élvezője. A placet-jogra térve át, megengedi, hogy a corpus jurisban nem található fel, de a jog oly jól megállapított, többször igénybe vet, sohasem kifogásolt s ezután meg nem másított szokásjog, melyet a hármas könyv kötelező törvényerővel ruház fel. Nem szól magáról a placet-jog helyes voltáról, melyet ő kétségbe von, csupán jogos és törvényes voltáról. De nem is arról van itt szó, hanem a mi vallási ügyeinkbe egy idegen egyházfőnök beavatkozásának megakadályozásáról. Amerikával nem lehet Európát e tekintetben összehasonlítani; ott az egyháznak nincs nagy hatalma, mint nálunk s nem is gyakorolja hatalmát idegen államban, hanem odahaza. Nálunk azonban egy idegen egyházfőnök rendeletet ad ki, más országba hatót, mely rendelet az itteni kormány helyeslését nem birja. Ezután Lukácsi ama szavaira reflectál, hogy a ház nem egyforma mértékkel mér czivilek és papokkal szemben. Csengeri esete egyszer fordult elő, Schopperé már ismétlés. Előbb a fehérvári püspök sérte meg a törvényt, s megbüntették érte; azután a rozsnyói püspök követett el törvénysértést, ez már súlyosabb büntetést érdemel. Az, hogy a papok általában gúny tárgyai, csak azt mutatja, hogy úgy, ahogy most vannak, nem a mai korba, nem a mostani társadalomba valók. Egyébiránt a papok sem áldozatra szánt báránykák ám. Ahol otthon érzik magukat, épen nem alázatoskodnak. Ennek illustrálására felolvassa a következő idézetet egy német pap praedikatiójából, melyet mi magyar fordításban közlünk : „Mi papok oly magasan állunk a kormányok, a császárok, királyok és egyéb földi fejedelmek fölött, mint az ég a föld fölött. A királyok és fejedelmek oly hátra vannak a papok mögött mint az én a szépen csiszolt arany mögött. Az angyalok és arkangyalok is mögötte állanak a papoknak, mert ezeknek hatalmában áll isten helyett a bűnöket megbocsátani, mit az angyalok nem tehetnek. Mi az isten anyja fölött állunk, mert ez Krisztust csak egyszer hozta a világra, mi papok pedig ezt naponkint teszszük. Igen, mi papok bizonyos tekintetben még az istennek is felette állunk, mert ez köteles nekünk minden időben és minden helyen szolgálatunkra állani és parancsunkra a misében a consecrationál az égből alá szállani.“ C íme, ez a papok alázatossága. Huszár Imre beszédére térve át, úgy látja, hogy ő és elvtársai Lükő határozati javaslatából elállottak. (Felkiáltások balfelől: nem! nem!)5 részéről magáévá teszi azt, a záradék nélkül, miután a kormánynak külön utasításra nincs szüksége a törvény megtartására. Elfogadja a miniszter indítványát is, de nem kívánja az ügyet elhamarkodni, sem pedig könnyelműen elmérgesíteni, de épen ezért amellett van, hogy a bizottság jó idején, még most megválasztassék. Huszár Imre módosítványát fölöslegesnek tartja. A ház nyilatkozott minden oldalról, elég utasítás ez a küldöttségnek, nem lenne parliamentáris egy képviselő beszédét szabni elő útmutatásul. Végül mégegyszer elégedetlenségét fejezi ki a kormány eljárása fölött, s a miniszter által kiküldeni indítványozott bizottság megválasztását baloldalonl eszközöltetni. (Helyeslés a szélső Schvarcz Gyula azok után, amiket Deák elmondott, elfogadja a miniszter indítványát, mindazáltal egyetért Simonyival abban, hogy nem lenne parlamentáris Huszár módosítványának elfogadása. A kérdést tisztán közjoginak tartja. Nem szükséges nálunk mindent írott törvényből vonni le, a szokásjog elég ; igy véve fel a dolgot a miniszternek kötelessége volt ama rendeletet kibocsátani. Annak megszegősére nagyobb büntetést kellett volna szabni az egyszerű zárt levélbeni rászólásnál s nagyon sajnálja, hogy a kormány nem volt elég erélyes valamint azt is, hogy nem bír azzal a szabadelvűséggel, mely Deák Ferencz beszédét áthatotta. Elfogadja Trefort indítványát s Lükő határozati javaslatát. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter : Az eddigi felszólalások után szükségesnek tartom kinyilatkoztatni, hogy azon motivációk közt melyekkel Pest belvárosa igen. képviselője indítványomat támogatta, és az én felfogásom közt nincs különbség. Különbség legfelebb csak a formábm van és én elfogadom mindazon eszméket, melyeket a képviselő úr a bizottság feladatára nézve előhozott (Helyeslés.) Ghyczy Kálmán. Ámbár t. hát, szem előtt kívánom tartani az idő rövidségét, mely tanácskozásunkra előreláthatólag még nyitva áll, nem tehetem mégis, hogy az itt elmondottak közül némelyekre csekély észrevételeimet meg ne tegyem. (Halljuk!). Én egyetértek Huszár Imre képviselő úrral abban, hogy tanácskozásuknak két tárgya van. Tanácskozásunk egyik tárgya a miniszter úrnak a Lztkő Géza barátom interpellációja folytán a Schopper ügyet illetőleg adott válasza és e válasz tárgyalása. Másik tárgya tanácskozásunknak azon határozati javaslat, melyet azon tanácskozás közben a miniszter úr a ház asztalára letett, és azt hiszem, bármelyikről beszélünk a két tárgy közül, mindig a napirenden levő vita tárgyának keretében mozgunk. Ahhoz, hogy az egyház és az állam közötti viszonyok szabályozásának keretébe mi minden tartozik, én ez alkalommal bővebben szólani nem kívánok, mert e részben saját nézeteimet is Deák Ferencz Pest belvárosi nagyérdemű képviselője oly jelesen, oly kimerítőleg, nemcsak a háznak, hanem amint hiszem, az ország közvéleményének is jóváhagyásával és helyeslésével fejezte ki, hogy én azokhoz legfölebb még csak egyet tehetnék, és ez az, hogy a kiküldendő bizottságnak fontolóra kell vennie azt is, hogy az egyháznak, mint egyháznak a szorosan vett hittani oktatást kivéve a tanügyre ez országban befolyás engedhető-e és milyen befolyás engedhető? (Élénk helyeslés). Azt hiszem, hogy maga Deák Ferencz t. képviselő úr is a tárgy ezen részletét csak azért nem említette meg, mert ő is meg lesz győződve arról, hogy az összes tanügy feletti kizárólagos törvényhozási intézkedés, kivéve természetesen a hitoktatás, az államnak magának jogához tartozik. (Helyeslés) és mindazon jogok, melyeket az egyház e téren mint egyház az állammal szemben követel magának az állam jogaiban beható usurpatiónál egyébnek nem tekinthető. (Élénk helyeslés balfelől.) Egy észrevételem van még Pest belváros nagyérdemű képviselőjének, előadására. Tökéletesen egyetértek vele abban, hogy a tetszvényjog alapján kiadott rendeletek megsértésének megtorlására nézve az eddig létezőknél kimerítőbb és hatályosabb eszközökről kell gondoskodni, de nem tartom azt, hogy most nem volna törvény, melyre hivatkoznunk lehet az ily rendeletek megszegői ellen. És ezt én igen poetikus kérdésnek tartom, mert igaza van abban Schwarcz Gyula képviselő úrnak, hogy meglehet hogy a kiküldendő bizottság későn fog referálni mindenesetre bizonyos idő elmúlta után fog referálni. Hogy pedig addig szabad legyen a vásár és hogy az illetők addig tehessenek mindent, amit tenni jónak látnak, az állam meg fegyvertelenül álljon velük szemben, ezt én helyes és elfogadható álláspontnak nem tartom. (Élénk helyeslés balfelől). Midőn a tetszvényjog alapján kiadott rendeletek megsértőit feleletre vonhatóknak vélem, és feleletre vonhatóknak vélem bírói után, nem megyek vissza régi törvényeink fejtegetésére. Én azon bűnvádi gyakorlatnak, praxis kriminálisnak keretében óhajtok maradni, amely az 1848-dik esztendeig kizárólag divatban volt az országban, és nézetem szerint törvényesen most is fennáll. Egész serege van a bűntetteknek, különösen a kihágásoknak, amelyekre nézve a törvény büntetést nem rendel és kérdem, nem voltak-e ezek mindig megbüntetve és annak útján biróilag is megtorolva? Igenis, mert létezik törvényeinknek azon rendelete, jelesül az 1723-dik esztendő XXI. törv.ezik, amely azt mondja, hogy minden ily esetben, amelyekben a törvény határozott büntetést nem rendel, a biró bölcs belátására bizatik a büntetés meghatározása (helyeslés) Én nem mondom, hogy az a mai kor codificationális elméleteinek megfelelő intézkedés, de igenis fennálló intézkedése törvényeinknek és minthogy kétségbe vonni csakugyan nem lehet, hogy a törvényes királyi rendeleteknek megszegése, a törvényes királyi rendeletek ellen való ellenszegülés, csakugyan bíróilag megtorlandó cselekmény, áll az is, hogy ha akar, fog az illető felperesügyész törvényt találni, melynek alapján bíróilag, ha kell, a törvényes királyi rendeletek megszegői ellen eljárhat és büntetést követelhet. (Igaz! ügy van! bal felöl.) Amikár a határozati javaslatot illeti amelyet a miniszter úr beterjesztett, nem lehet tagadni, hogy az oly szép elvet foglal magában , hogy lehetetlen ellene szavazni, és mégis tehát, megtörténhetik, hogy délibáb játszik velünk és talán incedimus super ignes cinem suppositas.