Ellenőr, 1873. július (5. évfolyam, 149-175. szám)
1873-07-02 / 150. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 írt. — kr. ! Évnegyedre . . 5 írt. — ki, félévre . . 10 „ — „ ! Egy hónapra . 1 „ 80 a Egyes szám ára 10 kraj czár Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-atesta O. az, *"?. *“ tudjnk« Utöt !« — KWntok vuszakUdék nem válUlkosnak. Minden értesítés • szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el 150. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre következő napon Budapest, szerda, Julius 2. 1873. A kopot illető replanátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza o. ms. fr,firréit. testvérek irodéjában. Az ildVMicsi vénnek helyben ét vidékről Part, bttrtnr"MMI *. na alá intésen dők. V. évfolyam. Az „Ellenőr* ára: egy évre ........ 20 forint — ki félévre.......................................10 „ — „ negyedévre ...... 5 „ — „ egy hóra.............................. 1 „ 80 „ Az előfizetést, — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, bálvány utcza 9. sz.). Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, jul.i. (Az „Ellenőr“ távirata.) A bankok szándékolt fusiója meghiúsult, ezzel ellentétben azonban az építő bankok fusióján működnek. — A tőzsde hangulata igen kedvező. — A tőzsdekamara elrendelte, miszerint minden fizetésképtelen intézet és magánás egy hó lefolyta alatt kiegyezkedjék. Bécs, jul 1. (Az „Ellenőr“ távirata.) Olga wiitterergi királyné az orosz Wiera Constantinovna nagyherczegnővel holnap 11 órakor ide érkezik. — Károly királyt e hó 13-ra várják. Dr. Pokorny Ferencz ügyvéd a tőzsdeválság következtében szenvedett, veszteségek miatt öngyilkosságot követett el. Bécs, jul. 1. A hitelsorsjegyek mai húzásánál a főnyeremények következők : 114 sor. 53 sz. 200,000 frt, 2275 sor. 96 sz. 40,000 frt, 2098 sor. 87 sz. 20,000 frt, továbbá következő sorozatok hozattak ki: 305, 1299, 1465, 1469, 1751, 2212 2483, 2519, 2825,3494, 3536, 3882 szevéc", julius 1. (Zárlat.) Hitelrészvény. 231.50 Angi,oszu. 190.— Galleniai 221.50, Lombard 190.—, Államvasút" 310, Trammvay 262, Kente 67 50 Hitelsorsjegy 173.— 1860, 102. Napoleon’dor 885.—, 1864 133 50 Arany 523 — Izttst IOS.,75 Frankfurt 93 20 London 110, Magyar sersjegy —, Porosz pénzutalv. 165. Váltóbank ____ török sorsi. 66.50, Unióbank 137. Páris, július 1. (Zárlat.) 3°/0-e* jöv. 56.10 4*/,' / es jövedék—.—. Olasz jövedék 64.10. Államvasút 7.72—, Iredit möblier —. Lombard 436. Consolok —.— M. kölcsön —. Északnyugoti vasúti Magv. kel. vasút ~.~ 1871-ki kölcsön 90.45, 1872-ki kölcsön, 91,60. Páris, julius 1. (Kezdet.) 3%-es jöv. 56.75, 4‰/1/0-e jövedék —Olasz jövedék 63.50 Államvasút 758 — Credit mobilien -.. Lombard 423 Consolok . M. kölcsön —. Északnyugoti vasúti —. M. ker-vasut____ 1871-ki kölcsön 89.95, 1872-ki kölcsön, 91.05. MIKLÓST SZÍNKÖR. Budapest, szerda jul. 2. Blaháné asszony első, és Vizváry Gyula ur második vendégjátékául. A gerolsteini nagyherczegnő, Vig operette 4 felvonásban. Kezdete 6 órakor BUDAI SZÍNKÖR. Budapest szerdán jul. 2. Drianán apó, és fia utazása. Víg operette 3 felv. Az országházból. Julius 1. ,, A honvéd-nyugdijak ügyében tett baloldali javaslat jobboldali leszavaztatásából az a tanulság hogy a tegnapi határozatban egyesült két, nagy párt közt még nincs meg azon közérzet, mely nélkül találkozhatnak ugyan uraik egy vagy más alkalommal, de együtt nem maradhatnak. Hanem kivonhatni belőle azon további tanulságot is, hogy akkor midőn a jobboldal és balközép egyet akarnak, olyan határozat hozatik, melyet büszkén emít mindkettő, díszének tart a képviselőház s lelkesülten fogad az ország; míg akkor, midőn a jobboldal és baloldal nem egyet akarnak, olyan határozat hozatik, melyet, a győztes többség szégyenei a vesztes kisebbség fájlal, a feregtetni óhajt s az ország megdöbbenéssel No, de fenmarad a remény, hogy nem lesz ez mindig igy. a ki megSzororitott Tsz r I?a/SZtalhí- A jobboldalnak vannak rosz traditiói, ezektől nehéz menekülnie de csak talkot TwíP f, gyakran az olyan nagyszerű határozatok emelkedettségében, mint a tegnapi. Egyet azonban, szivére vehetne a jobboldal azon idő alatt, mi a honvéd-nyugdíj iránti indítvány jöví A'/nbmeL tU fS31g ajánlkozik elmélkedésre. tófU 'hne,k 6Zen Segélyt az országtól kérjük, kevesen vannak már most issitkulnak minden évben. Vigyázzanak kezíSwárteflexeink h°gy ne érhesse emléaz ösvén /“• for aZ°n Ítéleteim’szerint az önvédelmi harczban kötelességüket becsületesen és dicsőségesen teljesített honvédek vegyeinek és árváinak megszavazták végre a baloldal által évenkint sürgetett hálatartozást, és megillető segélyt, de nem volt többé életben senki azok közül, akik azt élvezhették volna. — Mi meg vagyunk győződve, hogy a jobboldal egy téves fogalom rabja sok kérdésben s a többek közt ezen honvéd-kérdésben is. Attól tart, hogy megsérti fejedelmünket, ha nyugdíjt szavaz az 1848 - 9 ki honvédek özvegyeinek és árváinak. Sajátságos félelem! Hiszen ha egyáltalában sérthetné valami eljárás őfelsége érzelmeit, az épen azon feltevés volna, hogy a nemzet becsületszavának beváltása, a haza hálájára jogosultak özvegyeinek és árváinak segélyezése roszul eshetnék a nemzet törvényes királyának ! Mi, az ilyen feltevést elutasítanók magunktól még akkor is, ha nem volna előttünk a nemes példa, melyet e felségek adtak akkor, midőn a koronázási adományt nagylelkűig az 1848—9-iki honvédek felsegélésére ajándékozták; s ha nem állana is mindenki előtt azon második tény, miszerint a fejedelem és nemzet közötti bizalom helyreállásának jelentékenyebb bizonyságát, új honvédségünket nem létesíthettük volna ő felsége előleges akarata és utólagos szentesítése nélkül. — Ha a jobboldal meggondolja mindezt s a minisztérium — bárkikből álljon is — felszabadítja magát egy rész traditió téves feltevésétől — a mai nap szerencsétlen szavazata nem fog ismétlődni a jövő évben. Egyébiránt legyenek megnyugtatva azon jobboldali képviselők, kik — az ülés után — töprenkedtek és tudakozódtak, hogy a mai szavazás hatása nem fog-e zavarólag hatni a baloldal azon hangulatára, mely által a tegnapi határozatban egyetértés keletkezhetett. Nem fog. A szűkkeblűség kába tartózkodására mi nem felelünk a szükeszűség gyermekes haragtartásával, hanem felelünk azzal, hogy készek leszünk ezután is kezet fogni pártelleneinkkel minden olyan határozatra, melyet hazánkra nézve üdvösnek tarthat meggyőződésünk. A codificationális költségek feletti vitát ma érdekessé tette azon beszéd, melyben Pauer igazságügyér úr felelt a tárczája és személye ellen intézett különféle támadásokra és megjegyzésekre. Nyilatkozata hoszszu volt, de nem hosszadalmas, s leköté a ház figyelmét, mind a tartalma, mind kerekdedsége által. Pauer ur nem fáséináó szónok s kathedrális modorában nem igen van meg azon hang, melytől felmelegülhet a képviselőház kedélye, de ezúttal olyan hatályosan beszélt, hogy nem csak a szakkörébe tartozó ügyekben való jártasságának nagyszabású bizonyítékai által, hanem az önérzetes ember sérelmi tudatának méltóságteljes kifejezéseivel is élénk helyeslést nyert a ház több oldaláról. Egy szóval, Pauer úr ma kitűnőleg beszélt, s ezt bizony nem hallgatjuk el mi sem, ámbár meglehet, hogy a „Magyar Ujság“ is imét megbotránkozik rajtunk, kik ellenzéki lap létünkre egy minisztert is megdicsérő)17, ha megérdemli. Pauler igazságügyér úrnak egyébiránt van egy nagy baja, t. i. az, hogy cultusminiszter volt, mert ezen tárcza, vezetése alatt keletkezett iránta az általános vélemény, miszerint nem bir önállással és erélylyel a főpapsággal szemben. Lehet, hogy igazságtalan iránta a közhit, de ez megvan, s csak lassanként, az üdvös erély láttára változhatik át bizalomra. Megindult és véget ért a honvédelmi költségvetés tárgyalása is. E gyorsaságnak két oka volt: először az, hogy a honvédség ügyét leginkább szereti az egész ház, másodszor pedig azért, mert Szende miniszter úr jó magyarsága iránt megvan a bizalom az ellenzék részéről is. Holnap zárt ülés lesz azon kérdésekre nézve, melyeknek tárgyalása elhasztatott a budget-vitát követő időre. Ezek közé tartozik a napidíjak kérdése is. „Aki még ily nyilatkozatok után is közjogi ellenzéki lapnak tartaná az „Ellenőrt“, annak mi könnyenhivőségét igen is, éleslátását csodálni nem volnánk képesek.“ Ez azon tétel, melyre rögtön akartunk válaszolni, mégpedig azért, hogy megnyugtassa éleslátását. Hiszen, kérjük szépen, azt a közjogi titulust megtarthatja magának egészen, s nincs szüksége bámulni a mások könnyenhivőségén. Mi azon titulust nemcsak nem vettük fel soha, hanem egyenesen tiltakoztunk ellene számos czikkünkben, melyekben egyenesen azon közjogi o p p o s i t i o czimezést is „a kormánypolitika fogásai“ közé sorolt találmányok egyike gyanánt mutattuk fel a baloldal kormányképtelensége iránti idétlen elméletek jobboldali — most már néhai — bajnokai ellenében. S ha a Magyar Újság részére jó napot szerezhetünk a nyilatkozattal, miszerint őt és kizárólag csak őt ismerjük el mi is „közjogi ellenzéki lapnak“ — ám fogadja azt ezennel teljes készségünkből s legyen boldog vele. Az Ellenőr nem képez semmi igényt hozzá, mert az Ellenőr soha sem volt s nem is akart lenni egyéb, mint az alkotmányos ellenzék orgánuma, mely nem osztja fel a kérdéseket közjogiakra és nem közjogiakra (amely felosztás által csak a jobboldal kormányzati monopóliumát örökítenék meg) hanem reformkérdésnek tekinti mindazon ügyeket — a legnagyobbtól a legkisebbig — amelyeknek a törvényszabta utakon leendő felvétele által önkormányzatunk szerkezetében javítást eszközölhetünk. Ez volt az Ellenőr hitvallása mindig s ez ma is. Ha tehát a Magyar Újság valami virtust lát abban a közjogi czimben, csak tartsa meg bátran, egészen, s azon biztosításunkkal, miszerint nem irigyeljük birtokát legkevésbbé sem. _A Magyar Újság mindennap ír valamit az Ellenőr ellen. Nem panaszképen említtik, hanem csak tudomás végett, nem lévén ez KAKninZCnnt • :ST, terÜnk, Nem kedvünk a lapközi háborúra, mint lehet s bizonyára lesz is később. fat, laptársunk vezércikkében találunk egy tételt, melyre válaszolunk rögtön. K UÍ8ᣠúgy látszik resteli azon dicsőséget, hogy pártjának országgyűlési képviselői nem csatlakoztak tegnap a balközép és .kPff szabadelvűségének imposáns határozatához, hanem szépen ülve maradtak, épen mint a conservatív és clericalis képviselők. S hogy ezt tesznek ~ nem 18 ok nélkül — arról tanúságot !zek érzékeny észrevételei azon „kis elkttlöni* “ff? melmondottak kik szavaztak együtt s kik képezhetik az általunk óhajtott liberális párt hatalmas alakulásának elemeit. Alkun. •.AZtmUMkrf vetve mindazt, »“it ezen „kis Sn?é^ ,a tal a (mag át saját bölcseségéből ®JUlent ett) ff* párt ellen vétettünk, t. laptársunk neheztelése a következő felkiáltásban tör ki: Budapest, július 1. Az olasz kamara többsége elejtette kormányát s nincs, aki újat emeljen helyébe. Ez jellemzi a helyzetet, mely ma Olaszországra nehezedik egy irányt vesztett parlamenti működés s egészségtelen pártélet éveken át nyomasztó teherré növekedett súlyával. A Lanza-kabinet egy hete, h°gy nyugodni térte hagyatékát, melyet a királyi felhatalmazás Minghetti kezébe tett le, nincs, aki teljes jogcímen igényelhetné ; nincs, aki az örökséggel járó kötelezettségek terhét, elviselni magát elég erősnek tartaná. A hiány, természetesen nem személyek dolgában van. Ezeken nem múlnék az örökség birtokbavétele, csak volna alap, melyen szilárdul megállván, igényeiknek nyomatékot adhatnának s biztosítékot, aziránt, hogy kezekben egy tömör parlamenti párt tekintélye teszi erkölcsi erővé a kormány hatalmát, amilyenben egyedül tud egy nemzet megnyugodni és megbízni. De ez a tekintélyt adó tömörség, ha még volna is valamely pártnál, elveszti azt azonnal, amint a kormányt kezébe veendő, a kamarai pártok jelenlegi viszonyai között, többség alakítására adja magát. Az utóbbi évek napról-napra éldegélő politikája nem volt alkalmas egy egészséges parlamenti rendszer és pártélet magvait megérlelni, ma ott áll az olasz kamara, hogy a legelső, inkább apathia, mint hevesség által előidézett válsággal szemben, magával jótehetetlen s, a tegnapról mára véletlenül előidézett válság s az azzal felvetődött kérdések megoldását bizza ismét a véletlenre s az isten jóvoltára. A pártok, zilált beléleteknél s egymásközötti viszonyaik tisztázatlan voltánál fogva merőben képtelenek bármely önerejü aktiéra, karjaik zsibbadtak s keblükben kialudt az önbizalom. Tapogatózik, támpontokat keres mindenik, s mindenik másutt véli azt feltalálni: bénult tagjainak mankót, iránytalanságának járszalagot kíván mindenik, és mindenik a másikától és nincs egy sem, aki önerejében megbíznék, aki alkotásra érezné magát hivatva. Mindenki támogattatni óhajt, de támasznak nem válik be egy sem. Megrontott minden pártot a kuruzsolás. Egy önmagában egész és tömör többsé nem létezik, s a kisebbség árnyalatai közül egyikben sincs meg az a vonzerő, mely saját elvei központja körül a parlamenti pártalakulás egy új rendszerét bírná csoportosítani s összetartani. Ez idő szerint nem képzelhető olyan pártalakulás, melyben a leendő többség, a mostani többség hatalmával, annak bajait s betegségeit is ne örökölje, mert valamint a jelenlegi többségek tényleg külön nem vált dissidensei idézték elő — mégpedig a kisebség passiv magatartása mellett — a kormány bukását, azon módon csakis más pártok tényleg külön nem várandó dissidenseivel lehet egy új kormánynak többséget szerezni. A dolgok ilyen állásában nagyon problematikusnak látszik nemcsak az, vájjon lehetséges-e jelenleg az ellenzéknek befolyni a kormány alakításába, de még az is, vájjon egyáltalán kívánatos volna-e ez. Kormányt alakítva, mindenesetre ferde helyzetbe sodortatnék. Elveiből alig való-ssíthatna meg valamit, míg másrészről gyönge oldalait igen exponálná. Legvalószínűbb, hogy csak tanácsadó szerepet vállal a kormány szervezése körül s a jelenlegi többségre hagyja, miként oldja meg a saját maga által bonyolított gordiusi csomagot. A többség ugyan szívesen osztaná meg a munkát az ellenzékkel s a legnagyobb készséggel állna rá rusionális kormányt alakítani , minek mind a mai napig vannak chance-ai. De utóvégre is , azt hiszszük, eredményteleneknek fognak bizonyulni az egészben folytatott alkudozások s a többség magára marad a kormányban és dissidenseivel, s a krízis egyszerű személyváltozásban fogja elintézését vagy helyesebben .. . elodázását találni. Rendszerváltoztatásra a kamara jelenlegi viszonyai mellett nincs kilátás s legfelebb e viszonyok módosulására lesznek az ezentúl valószínűleg gyakrabban megújuló kormányválságok némi befolyással. Új rendszert, új politikát, csak egy új kamara lesz képes inaugurálni. A bécsi lapok nagy elismeréssel nyilatkoznak vezérczikkeikben Deák Ferencz nagyjelentőségű beszédéről. Meglepő melegséggel ír különösen a „Neue Freie Presse“, s ezúttal nincs semmi disharmonikus hang soraiban. Czikke végén mondja: „Deák Ferencz, a magyar népnek Magyarország királya által oly nagyrabecsült vezére, tisztán és határozottan körvonalazott programmot állított fel, melyet mi is egészen elfogadunk.“ Az igazságügyi enquételről. Az ülés megnyitása után Sárkány előterjeszti, hogy csak a nyilvánosság és szóbeliség hozhat a törvénykezés terén üdvös gyümölcsöket. Ezt nemcsak a külföldi törvényhozások ismerték el, hanem saját hazánkban is az 1870. 16. és 1871. évi 33. tc. által kijelöltetett, miszerint törvény- ’kezési eljárásunk reformja csak ezen irányban vihető sikerrel keresztül. Miután azonban ezen elvek a gyakorlatban hazánk zilált jogviszonyai közt egyszerre nem alkalmazhatók, értekező jelenleg fokozatosan kívánja életbe léptetni, általános behozavalásent csak az anyagi törvénykönyv végleges elkészítése után tartja, czélszerűnek. Addig azonban jelen perrendtartásunkkal beérni nem lehet, s azért kívánatosnak tartja, hogy tekintve, miszerint a kirívó és nem kirívó hiányok közt objectív megkülönböztető jel nincsen; tekintve, hogy a gyökeres javítás technikai nehézségekbe sem ütközhetik; tekintve végre, miszerint a javítás okvetlenül szükséges, jelenlegi perrendtartásunk gyökeres revisió alá vetessék. Különösen kiemeli még, mennyire nem felel meg céljának a végrehajtói intézmény, s ez irányban javaslatba hozza, hogy majdan a végrehajtások foganatosításával a közjegyzők, a kézbesítések eszközlésével pedig hivatalszolgák bízassanak meg. Utal a letétek körüli eljárás hiányaira, valamint arra, hogy jelen perrendtartásunkban a befejezett perek kicsomózására semmiféle intézkedés nem létezik. Szentgyörgyi előadja, hogy a peres eljáás tagadhatlanul a nyilvánosság és szóbeliség felé gravitál. Tekintve azonban, hogy mindkettő konsolidált anyagi jogviszonyokat tételez fel, jelenleg hazánkban, hol ily jogviszonyok nincsenek, be nem hozható. Kívánja tehát a jelenlegi perrendtartás újabb javított, kiadását. Bírálat alá veszi a sommás eljárást és a községi bíráskodást jelen alakjában; a sommás eljárást elfajultnak, minden perigazgatási elvet nélkülözőnek; a községi bíráskodást, mely hivatva volna, a bagatell-ügyek eldöntését szabályozni, holtan született gyermeknek mondja. A fölebbezési engedélyt megszoríthatónak tartja, nevezetesen bagatell - ügyekben egészen kizárni, csekélyebb fontosságuakban egy fölebbezési fórumra szorítani lehetne. Az örökösödési eljárást is kívánja szabályoztatni, mert ez jelen alakjában inkább perekre szolgáltat okot, semhogy azokat megakadályozná. Ráth óhajtja, hogy majdan polgári peres eljárásunk a nyilvánosság és szóbeliség elveire legyen fektetve, de azt jelenleg nálunk nem tartja keresztülvihetőnek. Ugyanis, ily alapra fektetett eljárás okvetlenül megkívánja, hogy az anyagi jogviszonyok rendezve legyenek, nálunk pedig 20 év óta egyik provisorium a másikat váltja föl. Azonkívül attól tart, hogy a szóbeliség behozatala által a nemzetiségi és nyelvi kérdések újabb súrlódásokra adnának alkalmat s végre is a magyar nyelv a törvénykezési eljárás teréről is jelentékenyen le- szorittatnék. Mikor tehát rendszeres törvénykönyvünk lesz s politikai súrlódásoktól sem kell tartani, akkor czélszerű lesz a nyilvánosság és szóbeliség elve a perrendtartásban, egyelőre a hiányok orvoslása mellett van. Különös figyelem fordítandó szerinte a fölebbezési kérdésekre. A sommás ügyek legtöbbjénél a fölebbezés megtagadását véli czélszerűnek, legfölebb meg lehetne az ítélettel meg nem elégedett félnek engedni, hogy sommás után elbírált ügyét rendes útra vihesse. Két egybehangzó ítélet ellenében pedig, szerinte, minden esetre fölebbezésének helye ne legyen. Halmossy, ki a nyilvánosság és szóbeliség mellett nyilatkozik s Ráth ellenérveit meg nem állhatóknak mondja, kívánja perrendtartásunk legnagyobb hiányainak orvoslását. Különösen figyelmezteti a minisztert a csődeljárás mielőbbi rendezésére, mert az ország egyes részeiben jelenleg fönálló eljárási rendszerek nemcsak, hogy egymástól eltérnek, de valamennyien elavultak. Az örökösödési eljárás és közjegyzőségi intézmény helyes szervezését ajánlja. F a b i n y i az alapos revisió mellett van, mert perrendtartásunknak annyi a hiánya, hogy ezek egyenkénti orvoslása egyenlő a gyökeres revisióval. Vavrik nem tartja jelenleg behozhatónak a szóbeliség és nyilvánosság elvét, mert mind bíróságaink személyzete, úgy az anyagi mint az alaki jogismeret terén annyi kívánni valót hagy hátra, mind az ügyvédi kar tudományos képzettsége meglehetős csekély fokon áll, mind pedig az ügyvédek és bírák közti egyensúly, mely föltétel arra, hogy a szóbeliség üdvös gyümölcsöket hozzon, hazánkban hiányzik. A felebbezési engedélyt nem tartja megszoríthatónak, mert az alsó bíróságok ítéletei jelenleg nem nyújtanak elég garanciát. Czélszerűnek látja a perrendtartás javított kiadását. Fábry új átdolgozást kíván. A fellebbezések megengedhetőségére nézve részletes a legfőbb ítélőszék statistikai kimutatásaira alapított véleményt terjeszt elő. Végre figyelmeztetett, hogy az új kidolgozásban a perenkivülis eljárás különféle módjai a peres eljárástól szoros következetességgel választassanak el. Szilágyi a szóbeliség kérdését jelenleg nem tartja megvitatandónak, hanem, mert már megpendíttetett, meggyőződését el nem hallgatja. Vavrik ellen polemizált érveit egyenként cáfolgatja. Az új perrendtartást, mely a jelenlegi javított kiadása lenne, a szóbeliség elvére ajánlja fektetni. Az ülés azzal, hogy a jövő tanácskozás július hó 2-án d. u. 5 órára tűzetett ki, fejeztetett be. K. V. június 14. Tisztelt barátom! ! Miután — mint azt a hírlapokból látom — nem csak minálunk, de az ország majd minden részén, az intézkedések erélytelensége miatt kifejlett cholera-járvány mindinkább növekszik és terjed; bátorságot veszek magamnak ez ügyben felszólalni, remélve, hogy becses lapodban igénytelen soraimnak helyet adni szíves leendesz. Először is, egy rövid szemlét kívánok vetni azon intézkedésekre, melyek a múlt őszszel beköszöntött járvány megszüntetésére tétettek. — Másodszor: figyelmeztetni kívánom — bokros foglalatosságokkal elhalmozott — fiatal belügyérünket, elmondván nézetemet a haladék nélkül megteendő intézkedésekre nézve, és végre harmadszor hozzád és szerkesztőtársaidhoz fogok egy tiszteletteljes kérelemmel járulni. Tagathatatlan az, hogy a múlt őszszel kiütött s most megújult cholera-járvány általában szelídebb jellegű, mint az ezelőttiek voltak, s ahol erélyes óvintézkedésekkel léptek fel, sikerült is azt gyengíteni, sőt el is fojtani, azonban a baj abban rejlik, hogy egy-két város vagy község kivételével, sehol gyakorlati s erélyes intézkedések nem léteznek. — A, üdvösnek bizonyult fertőztelenítésre vajmi packély gond forrhatt itt, különösen távolabb OBÖ vidékeken, hol mint nálunk, a járási orvos 4 város és 40 községből álló járására egymázsa és húsz font vasgaliczot volt csak képes kapni. Az egészségtelen és romlott élelmiszerek lefoglalására, megsemmisitésére, a nagy mérvben mutatkozó ínség enyhítésére, egészségtelen, ronda lakások hiányainak pótlására, vajmi csekély gond forditatott, — és ha figyelemmel vizsgáljuk meg a járványba esett egyének névlajstromát, látni fogjuk, hogy a megbetegültek 90°/0-a ezen fennebb jelzett hiányoknak, 10°/0 pedig félelem, s a helytelenül alkalmazott óvintézkedések, kuruzslásoknak lett áldozata. A félelmet nem ismerő fiatal belügyérünk, nem tudom, van-e eléggé értesítve a helyzetről, is veszélyesnek tartja-e azt? Mert habár orvosaink az előforduló cholera-eseteket csak szórványosaknak lenni állítják, azt hiszem, a nyári jég könnyen fokozhatja azt nagy mérvűvé, s szakértőktől hallam azon megjegyzést, hogy az új kenyér is valószínűleg terjesztője leend ez utálatos betegségnek. Ha nagyon tisztelt belügyérünk e téren csak t. elődjét fogja utánozni, akkor mulasztásának következései sokkal veszélyesebbek leendőnek. Én, mint laikus, a tapasztalatból merítvén nézeteimet meg vagyok győződve afelől, hogy a cholera terjedésének meggátlására — jelen helyzetünkben — többet és üdvösbet nem tehetünk, mint ha a fertőztelenítést s a helyes óvintézkedéseket a lehető erélylyel alkalmazandjuk, és én e tekintetben belügyérünknek a legnagyobb erély kifejtését ajánlom, ne kövesse t. elődjét, ki a hatalom terjesztését nem érintő kérdésekben, tehetetlenségre kárhoztatott törvényhatósági jogainkat a túlzásig vitt lelkiismeretességgel respectálta. Vegye elő és ne engedje fürdőzni menni mindenhatóvá tett főispánjait, minden törvényhatóságban, hol csak e baj jelentkezni kezd; alakíttasson azonnal egészségügyi (cholera) bizottságokat a központokban, a megfelelő számú vidéki albizottságokkal, — intézkedjék, hogy fertőztelenítő szer legyen mindenütt kellő mennyiségben kapható. — Adjon ezen bizottságnak gyakorlati utasításokat, tegye az illetőket a kivitelért felelősekké, de hogy azok lehessenek, ruházza őket fel kellő hatalommal. — E bizottságok tagjai s megbízottjaik ne engedjék meg ezentúl azt, hogy cholerabeteg ürülékeivel teli szobákban 4—5, olykor 10 egyén lakjék és szívja be a veszélyes gőzöket. Sem azt, hogy az e bajban elhaltak harmadnapig, sőt még néha tovább is, eltemetetlen tartassanak. — Vannak papok, kik addig nem akarják a cholerabeteget eltemetni, mig a hullát orvos nem vizsgálja meg, — tltassék el községenkint is a népet elrémitő örökös harangoztatás és mi legfőbb: hassanak az illetők oda, hogy a félelemből eredő helytelen óvintézkedésektől az embereket lehetőleg tartsák vissza, mert a praeservativnul vett nagyobb mennyiségű szeszes italok, dugulást eszközlő szerek, különféle choleracseppek, mixtúrák s praeparatumok használata több ember egészségét teszik tönkre, mint maga a járvány. Végre sokat ártanak a rémítő, ijesztő hírek, és e pontnál vagyok bátor nem csak hozzád, de összes lapszerkesztő collegádhoz is azon komoly kérelemmel járulni, hogy cholerahireknek lapjaikban vagy épen ne, vagy csak nagyon ritkán — és teljesen biztos forrásból eredőknek — engedjenek helyet ezen — többnyire túlzott — hírek folytonos közlésének czélja volna a nógatás figyelmeztetés; hogy e czer az eddigi közléseket el nem érték, azt a tények eléggé igazolják, de hogy viszont temérdek ember lett e hírek olvasásának áldozata,, azt bizton állíthatom. Tény az, hogy a természetellenes és változó időjárás, megromlott életneműek élvezése stb. s meglehet, hogy még egyéb nem ismert okoknál fogva is, a legtöbb ember kisebb-nagyobb mérték-