Ellenőr, 1873. augusztus (5. évfolyam, 176-200. szám)

1873-08-01 / 176. szám

molyan volnának veszélyeztetve. Négy hónap óta teljes pangásban van az üzlet. A kereskedő, az iparos alig vesz be eleget mindennapi folyó szük­ségleteinek fedezésére; egyenes veszteségeket is szenvedett mindenki, majd csődök, majd papiro­sainak és telkeinek árcsökkenése által. Máris cso­dával határos erőfeszítésbe kerül, hogy az üzlet­ember váltóit lejáratkor egészben vagy részben le­fizethesse, de lehetségessé teszi azt a kölcsönös kisegítés­i támogatás. Ha azonban mindnyá­­juknak ugyanazon napon fizetniök kell, mikép bízják meg ezt üres tárczáik? Horn az irány­adó példát első helyen az úgynevezett erkölcsi sze­mélyektől várja. Van Pesten sok ház, mely nem képez magántulajdont, melynek birtokosa az állam a város, különféle vallásos, jótékony s más testü­let ; mutassák meg holnap, hogy méltányosok tud­nak lenni, hogy a köznyomorral tudnak számolni. Lesz, nem is kétkedü­nk benne, számos követő a magánbirtokosok közt. Érzik ők is, hogy végre sa­ját maguknak is ártanak, ha a 4x/0 millió forint­nyi lakbér szigorú behajtása által még öregbítik a romlás, a köznyomor tényezőit. Várhatjuk azt is, követelhetjük, hogy az u. n. hitel­kisegítőegylet fel­használja e rendkívüli pénzszükséget annak kimu­tatására, hogy mégis nem egészen hiába jött létre. A kereskedelem, az ipar, a kisebb pénzintézetek eddigelé még igénybe sem vették segítségét, hála czélszerűtlen szervezetének s a hitelengedélyezés túl szigoru feltételeinek. Legyen az egylet a legkö­zelebbi napokban előzékeny a magánfelekkel szem­ben, melyek hozzá fordulhatnak s a pesti lakos­ságnak fenyegető nyomora enyhítésére, talán sok bukás s szerencsétlenség megakadályozására mégis tehet valamit. — József főherczeg, mint a „L C.“ értesül, közelebb rövid időre Ostendebe fog utazni, hol jelenleg családja időz. — Már közöltük a gyászhírt, mely közéletünk egyik régi bajnokának, Heves megye egyik legkiválóbb fiának, Fehér Lajosnak elhuny­tét tudatta. Most megkaptuk a családi gyászje­lentést is, mely következőleg szól: Baráthy Hu­szár Juliána maga és gyermekei, úgymint Fejér Miklós s annak neje Szodoray Gizella és kiskorú gyermekei Aladár, Elemér, és Izidora, továbbá Fejér Vilma és Fejér Ilona, valamint sógornéi Fejér Mária, Beöthy Lajosné, és Fejér Eszther Tahy Manóné nevében is megtörött szívvel jelenti feledhetlen kedves férjének, jó atyjuk, nagyatyjuk és testvérüknek Szajoli Fejér Lajosnak, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos fölvétele után, folyó hó 26-án, délután 5 órakor, munkás élete 63. évében történt gyászos ki­múl­tát. A boldogultnak hideg tetemei folyó hó 28-án délután 4 órakor a szajoli sirkertben fognak örök nyugalomra tétetni, s az engesztelő szent miseál­dozat 29-én reggeli 10 órakor ugyanott fog az Egek örök urának bemutattatni. Szajol, 1873. julius hó 27. Béke hamvaira! — Tűzvész. A következő értesitést kaptuk Gyöngyösről jul. 30ikáról. Gyöngyös-Tarjánban ma délután 2 órakor tű­z ütött ki. Eddig (esti 6 óráig) 40 ház lett a lángok martaléka; tovább ter­jedése gátolva van ugyan, de a negyedóra előtt támadt vihar aligha föl nem éleszti a még egészen el nem oltott tüzet. A kárt eddig még hozzávető­leg sem lehet megítélni, de hogy ez óriási, bizo­nyos a mennyiben a betakarított termesztmények is mind odaégtek.­­ A király 500 frtot adományozott Podo-­­­in szepesi város tűzkárosultainak segélyezésére. — Születések és halálozások. A pesti statisztikai hivatal kimutatása szerint a le­folyt héten (jul. 20—26.) élveszületett 160 gyer­mek, meghalt, 344 személy A halálozás tehát 175 esettel múlta felül a születéseket. Az élveszü­löttek közt volt 117 törvényes, 50 törvénytelen; nemre 81 fiú és 88 lány. Halva született 7 gyermek. A halottak közt volt 190 férfi, 154 nő, s egy éven aluli gyermek 107. A halált okozta tüdőbaj 34 esetben, hagymáz 8, himlő 1, cholera 137 esetben, rángás 12, bélhurut 58, és veleszületett gyönge­­ség 12 esetben . Az erdélyi kath autón­ó­miai élet inaugurálása végett, — mint a „M. Állam“ írja, Fogarassy Mihály püspök pár nap óta Kolozsvárott mulat, s tegnap jul. 30-án constituálta saját elnök­lete alatt a 24 tagú kath autonómiai igazgató­­tanácsot. — Vasúti baleset. A magyar észak­keleti vasut igazgatóságától kaptuk a következő értesítést: A magyar északkeleti vasút tisza­újlaki állomásán folyó hó 2- án éjjel, míg az egyik ve­gyes vonattal az állomásban kocsitolást eszközöl­tek, a másik vegyes vonat, melynek előbbenivel ott rendes találkozási helye van, — ellenkező irányból idő előtt érkezvén meg, a bejáratnál a kocsikat toló mozdonyba ütközött. A két vonat mozdonya s a tolt teherkocsik közöl egynéhány gyengén megsérült, mig ellenben az utazók és vas­pályás személyzet közül senkinek sem történt baja. — Melyik az internationális nyelv? E kérdést fejtegeti a hivatalos lap tárczája, s a jury Budapesten időzése alatti tapasztalatokból azt a meggyőződést nyilvánítja, hogy a nemzetközi érintkezési nyelv a franczia. Kitűnt azonban, hogy a mi polgári osztályunkban ritka holló a franciául értő és beszélő ember. Ennek folytán mint nyílt kérdést teszi föl: vájjon Magyarországon nem sok­kal czélirányosabb lenne-e iskolákban és az életben az anyanyelven kívül, újkori nyelvül a német helyett a francziát fogadni? Mi abban a vélemény­ben vagyunk, hogy : igen, és szóltunk is már ily irány­ban. A franczia nyelvet német földön, különösen Poroszországban igen számosan értik és beszélik, nemcsak a diplomatiai körökben, hanem a nagy­közönség majd minden osztályában, — az iskolák­ban a franczia nyelv a rendes tantárgyak közt foglal helyet A műveltebb orosz, spanyol, görög, szerb, olasz stb. szintén a műveltséghez tartozónak vallja ezen nyelv tudását. Úgy, hogy legalább a conti­­nensen legmesszebb a franczia segedelmével lehet utazni. — Színházi hírek. Miklósi színtársulata a „Krach“-ot a világot jelentő deszkákon kívül is színre hozta. Az idény jövedelem nélküli volt, s ami jövedelem akadt, azt hitelezők vitték el, miu­tán mind az istvántéri színkör, mind pedig a vá­rosligeti aréna rózsás jövő reményében épült. Most a tagok nem játszanak. A legközelebbi előadás vasárnap lesz, mikor a nemzeti színház tagjai lép­nek fel, hogy segédkezet nyújtsanak pályatársaik­nak, kik saját hibájuk nélkül jutottak válságos helyzetbe. Hogy mi fog történni azután, még nem tudni. A tagok egy része máshová szerződés után lát, attól tartván, hogy a jövedelmező téli idény is a hitelezőknek terem gyümölcsöt. Tervben van különben, hogy addig, míg a tagok más­felé vonulhatnak, fognak ugyan játszani a színkör­ben, de csak Miklósy czége alatt, mint akinek az előadásokra engedélye van, az igazgatónak azon­ban semmire sem engednek döntő befolyást. Ami jövedelem így lesz, első helyen maguk osztják meg s a fölösleg jut a hitelezőknek. Ez előadásokra olcsó bérletet nyitnak, melynek terjesztésére is­mert egyéniségek is vállalkoztak. A felhívás ma már megjelent, s következőleg szól: „Alulk­ottak a minden oldalról kedvezőtlen körülmények folytán a lét és nem-lét kérdése küszöbén, magyar szín- Ügyünk érdekében indíttatva érezzük magunkat a n.­é. fővárosi közönség tapasztalt hazafias ál­dozatkészséget eme rendkívüli módon is ki­kérni. Együ­ttmaradhatásuk s fennállásunk biz­tosítására a válogattabb színművekből összeállí­tott műsorral bérletet nyitunk egyhavi idényre 10 írtjával, kérve a n. é.­közönsé­get, hogy ennek tömeges pártolása által czélunk elérésében támogatni szíveskedjék. Főtörekvésünk első­sorban úgy a rendszeres előadásoknak, mint zilált helyzetünknek helyreállt­ására — ez után legalább 150—200 bérlőt nyerhetni. Mindennek kedvező sikere teheti lehetővé, hogy a főváros, — mely az idegen múzsát annyi időn át anyagilag táplálta — egy nemzeti színtársulatnak dísztelen felbomlásától megóvassék, hogy az eddig már tömérdek költségbe került „Ördög pirulái“ kiállí­tása befejeztethetvén, előadassék s ezzel úgy az ügyet, mint a társulatot a jövőnek meg lehessen menteni a bérletivek aláírások gyűjtése végett a szintársulat tagjaira s nehány mitbarátra bízattak. Bérleni lehet ezenkívül az istvántéri színház iro­dájában. Meleg részvétbe ajánlva az égető körül­ményeket a n. é. közönségnek, vigyünk alázatos szolgát Miklósy Gyula és színtársulata. Egy havi bérlet ára: páholy 60 frt, támlány 15 frt, zártszék 10 frt. — E földr­ás ered­ményével áll kapcsolatban az istvántéri szinház sora is. — A nemzeti színház operájának augusztus hóban Carina Anna k. a. ismét vendége lesz. Már meg is érkezett a fővárosba, s az első operai előadásban szerepelni fog. — A „M. Pol­gár“ úgy hallja, hogy Harai Viktor a „A nagy­ságos urak“ czimű s kolozsvári alkalmi bohózatot a budai színkörben óhajtja először szinrehozatni. — Borzasztó csapás érte a nyitrame­­gyei Negyed nevű községet jul. 26-án. Tűz ütött ki, mely a nagy szélben egyszerre lángtengerrel borította a falut, s elhamvasztotta annak nagy ré­szét. Most 117 család van a nyomor senyvesztő karjai közt. Lovak és számos házi állat is oda veszett.­­ A császárfürdőben aug. 4-én tartja meg az orsz. nőiparegylet jótékony czélu harmadik tánczvigalmát. Jegyek a meghívó előmutatása mel­lett válthatók : az egylet elnökénél (Császárfürdő 32. sz.) az egylet munkabazárjában (Országút, Károlykaszárnya épület), a „Családi Kör“ szerkesz­tőségénél (Kristóf-tér 2. sz.), a bál estéjén a császár­­fürdői pénztárnál. Jegyek ára: Családjegy 3 sze­mélyre 5 frt. Személyjegy 2 frt. Felülfizetések kö­szönettel fogadtatnak s hírlapok utján nyugtáztat­nak. Társaskocsik egész éjen át közlekednek. A hajó éjfél után 3 órakor indul vissza. — Félelmes zsivány, ki Szőke név alatt rablott, került kézre jul 28.-án Bodrog-Keresz­­turon. Valódi neve Nyéki Károly s charactere jel­lemzésére meg kell említenünk, hogy fejére 1000 fotot tűzött ki a kormány. Több év előtt már tör­vényszék előtt állt, 20 évre el is ítélték, de a sá­­toralja­ujhelyi tömlöczből megszökött. E hó 2- án B. Kereszturon csinos úri fogattal s két lóval je­lent meg egymaga fényes nappal s beszállásolta magát egy itt lakó szegény embernél. Állítólag azon gonosz szándékkal ment a városba, hogy gr. Wohlkenstein Mária és gr. Falkenheim — nemkü­lönben a város főbirájának istállóiból már előre kiszemelt lovait odább állítja; de ezen vakmerő szándékában meggátoltatott. Ugyanis a tokaji járás erélyes csendbiztosa Sikorszky Dániel véletlen ép e napon legényeivel czirkálva, tudomására jött a rabló tartózkodásának. Azonnal megtette a kellő intézkedést, a rabló tartózkodási helyére ment s minden baj és veszedelem előkerülése nélkül elfogta, megkötöztette és azonnal a tokaji járásbíróság elé kisértette. Temérdek zártörőt, úgynevezett genera­lis kulcsot találtak nála; volt neki szép két lova, hat darab lóra való igen csinos szerszám, temérdek lőfegyver töltéssel ellátva, és egy csinos kocsi. — Szent László palástja. A Zá­grábban megjelenő „Narodne Novine“ 172. szá­mában a következő tudósítást közli: Hazai törté­netírónk és a zágrábi káptalan könyvtárnoka, Thalekc Iván úr, feltalálta e napokban a zágrábi székes­egyházban szt. László magyar király palástját, mely már több századon át elveszettnek tartatott. A szekrényen, melyben a palást találtatott, jól ol­vashatóan van írva: „pallium sancti Ladislai.“ — Megszökött. Az a néptanitó jómadár ki Petrisen és más temesmegyei román községek­ben a cholera elleni orvosságul a bullákat kiá­­satta s mint annak idején emlitettük, azok szivét kivágatta, hogy ily módon is a buta tömegtől pénzt csalhasson ki, — a múlt héten, mint érte­sülünk, a lippai börtönből megszökött, jóllehet csak egymaga volt ott s öt börtönőr vigyázott rá. — A vagyongyár leégésénél káro­san tapasztalták a mulasztást, hogy e nagy telep nem volt távirdai összeköttetésben a tűzoltók őrhelyé­vel. De nincs összeköttetésben még az akadémia sem. Gr. Széchenyi Ödön most folyamodni akar a kormányhoz, hogy a Budapest területén létező összes nemzeti és államjavak tűzbiztonsági felügye­­tét bízzák rá, illetőleg a tüzőrségre, s hogy a kormány vegyen gőzgéppel ellátott tűzi fecskendőt is, minthogy nagy tüzeseteknél a jelenlegi nem elég. — A Dunapartnak van egy eleven sebe, mely ha vérző lenne, még tán jobb volna. Nem vérzik, hanem ontja a rondaságot. Ezrek nevében, kik a császárfü­rdői hajók kikötőjénél s az akadé­mia palotája körül megfordulnak, kérünk rá or­voslatot, még pedig minél nagyobbat, hogy egé­szen elfedhesse a víz színe fölött. Azt a nagy csa­­tornanyitást értjük, mely Pest cloncáinak egy ré­széből itt vezeti a Dunába a küzhödtségeket, s torkának gőzét párologtatja szerteszét. Segítsenek rajta valahogy, s ne engedjék ott tátongni. Valami nagy találékonyság nem kell hozzá, hogy párolgó gőze fedél alá szorittassék. Alkalmazzanak oda egy meggörbített kürtöt, mely alatt elmehessen minden a vízbe. — Könyvpiacz. Márki Sándor összeállí­totta az év második negyedében megjelent magyar könyvek felől a statistikai kimutatást. Még a folyó év első negyedében csak 179 magyar munka jelent meg, a második negyedévben már 422, melyekből eredeti 365. Ezekből történelmi s eredeti 44, fordított 4 , hitirodalmi 33, fordított 5, törvény 24, tanügy 24, nyelvészet 23 , fordított 2, jogtu­domány 22, politika 18 s fordított 1, természettu­dományi 17 s fordított 4; földrajz 16 fordított 1;­­ költészet 14 fordított 4; beszély 11 fordított 2; gazdaság 9, orvostudományi 8 s fordított 1; társadalmi röpiratok 8, statistika 7, ifjúsági irat 6 fordított 2; bölcsészet­ 5 fordított 5; széptudo­mányi 5, regény 4 fordított 22; bányászat 4, had­tan 4, színdarab 3 fordított 4; szépirodalmi album 3 stb. Mindezek 199 kötetben és 300 füzetben jelentek meg, miből 247 kötet és 136 füzet eredeti. Az eredetiek értéke 383 frt, a fordítottaké 72 frt, összesen mintegy 455 frt. Ezek megírásánál 295 magyar író működött és pedig 250 eredeti köny­veket készített, 39 mint fordító, 6 pedig mint ere­deti író és fordító is. Maguk a szerzők 35 esetben adták ki termékeiket; az állam 20, az akadémia 21, egyéb intézetek 11 munkát adtak ki, külföldi könyvkereskedők 3-at, belföldiek 25- et (Budapesten — ideértve a kiadó-egyleteket is — 31-en 221-et, vidéken 22-en 38-at). — A persa sah már Bécs vendége. Teg­nap este érkezett meg Penzingbe, hol az uralkodó fogadta. A sah díszegyenruhában volt, gyémántos vállrojtokkal és kardkötővel. A nagyszámú közön­ség zajos éljenzéssel fogadta. A díszszázad megte­kintése és a kíséret bemutatása után a király és a sah vasúton a laxen­gi pályaudvarra mentek, honnan a felségek négylovas nyitott kocsin a várba hajtattak. A vár elé érve, a zenekar elkezdé a per­sa néphymnust, s a felállított két díszszázad tisz­telgett. A lépcső alján a sah Rudolf koronaherczeg, az összes főherczegek, a miniszterek, számos tábor­nok és a polgári hatóságok által fogadtatott. A kiséretek kölcsönös bemutatása után visszavonult lakosztályába. A pályaudvartól a várig sűrü nép­tömeg képezett sorfalat. — Halálozások. Tétényben e hó 29-én hunyt el gróf Hugonnay Árpád, szélhüdés követ­keztében. — Bartalus István zene­iró pedig tegnap­előtt nejét vesztette el, ki a járvány áldozata lett Pesten. — Nagyváradról egy gyászlapot kap­tunk, mely Zatureczky Gedeonnak e hó 29-én, 56 éves korában történt halálát tudatja. A boldogultat e hó 31-én temették el Czéczkén. — A mi bolygónk: Hugó Károly, ki je­lenleg Trebitsnek nevezi magát és Olaszország kék ege alatt időz, a napokban furcsa hangversenyt rendezett Florenezben, s egymaga énekelte végig az egész programmot, azzal a szép tenorhanggal, melyet ő sohasem győzött eléggé magasztalni. Éne­kelt a „Zsidónő“ és „Alvajáró“ operákból. Egy olasz lap azt mondja, hogy az a hangverseny „pá­ratlan volt a maga nemében.“ Elhiszszük. — A budapesti iskolatanács tegnap­előtt a tagok nagy részvéte közt tartotta meg köz­gyűlését. Legérdekesb tárgy volt a fővárosi tanítók fizetésének megállapítása. Az e czélból kiküldött bizottság a végleges megállapodást a főváros új hatóságának teendői közé sorolta, egyelőre pedig fizetésegyenlősítést s ideiglenes fizetésjavítást hoz javaslatba. Eszerint Budapest fővárosban a pol­gári iskolai tanárok fizetése lesz 1000 frt 300 frt lakbérrel s igazgatónak 200 frt pótlék; segéd­tanároknál 800 frt fizetés s 200 frt lak­bér ; elemi rendes tanítóké 650 frt fizetés 150 frt lakbér, helyetteseké 400 frt fizetés és 100 frt lak­bér. Ezenkívül az igazgatók s főrajztanárok 100— 100 frt évenkénti, rendes tanárok 60 frt ötödévi emelkedő pótlékot nyernek, a helyettes tanítók pót­léka 160 frtra emelve összesen 660 frtot fognak nyerni. Női kézimunkatanítónők s tornatanu­tók heti 6—6 óráért 300 frt évi fizetést, ismétlő okta­tásban résztvevők 200 frtot, a rendes szolgák 420 frt évi fizetést s 120 frt lakbért s a segédszolgák havonkint 30 frtot fognak nyerni. A főváros eddigi kiadása­i ezéri a 259,779 frt, e javaslat szerint lenne 296.500 frt s igy 36.546 frttal többlet. Fontos tárgy volt még a hitoktatók ügye. A kiküldött bizottság fájdalmasan panaszkodik a hit- és erkölcstan el­hanyagolása miatt s indítványozza, hogy minden felekezet részére a város nevezzen ki hitoktatókat. Simon Flórent tiltakozik a város ezen megterhel­­tetése ellen s különösen, miután a kath. egyház épen ezen czélból van oly jól dotálva. Botrány nél­kül ilyesmit a városnak indítványozni nem lehet, mert ezáltal csak a kath. egyház kényelme lenne elősegítve a város rovására. E veszélyes példát a többi­ felekezet utánozni fog­ja s a városra nézve igen veszélyes lehet s a felekezetiséget ápoljuk a va­lódi vallásosság helyett. A káplánok most is ma­gánórákat adnak s igy erre a nagy dologra is ráérnek. Királyi Pál a bizottság véleményét pár­tolta, mire Simon Flórent emelt újból szót, s ki­jelenté, hogy a papság a hitoktatás czéljából kapta javait, s hűtlen kezelő akkor, ha ezen terhet is le akarja dobni nyakáról. Békés szomorú példákat hoz föl a hitoktatók visszaélései ellen, kik p. még a fuvarbért is megfizettetik a tanulókkal; kimutatja, hogy a többi vallásfelekezet e veszélyes példa után jogaikra hivatkozva a városnak közel száz­ezer írttal több kiadást okoznának s még igy sem volna elérve a czél. Kételkedik abban is, hogy a papok maguk is óhajtanák a káplánok számának szaporítását. Ő az egyedüli orvoslatot abban látja, hogy a hitoktatás óráinak száma kettőről egyre szállíttasgék le. Ezt a miniszter a törvény megvál­toztatása nélkül is elrendelheti, különösen a fővá­rosra vonatkozólag.­Még többen akartak e tárgy­ban fölszólalni, azonban az elnöklő Bója érezvén a kitörő vihart, e „fontos ügyet“ a jövő ülésen ér­demlegesen óhajtván tárgyaltatni, az ülést fél 8 után fölfüggesztette. — Helyreigazításképen megemlít­jük, hogy a jul. 30-iki számban nem a községi tanácstól kértük a cholera utasításokat, hanem a közegészségétől. X.A fertőztelenítési díjak leszál­lítása. Az osztrák-magyar vasutak igazgatóságai megegyeztek abban, hogy a fertőztelenítési dijak állati nyerstermények után, melyek eddig egy nyolczkerekű kocsi alkalmazásánál 4 frt, négykerekű kocsinál 3 frtot és legkisebb illetékül 2 frtot tettek 1873. augusztus 1-jétől vámmázsánkint egy krajczárral számittatnak, tekintet nélkül a feladott mennyiségre, mi mellett legkisebb díjat küldeményenkint 20 kr fog szedetni. E mérséklés folytán az eddig kivetett tételek a 2­árt legkisebb összegnél is alacsonyabbak lesznek, s igy a kisebb mennyiségű küldeményekre nézve nevezetes köny­­nyebbség nyujtatik. A járvány. — Pesten a tegnapról szóló kimutatás 62 uj choleraesetet tüntet föl. A 246 beteg­létszám­ból meghalt 25, meggyógyult 32, Budán jul. 29-én 7 eset fordult elő. — Betiltott vásárok. Baranyamegyé­­ben Villány községe kivételével az országos vásá­rok és vásárokkal egybekötött búcsúk betiltattak. Törökkanizsán (Torontóim.) az aug. 3-iki országos vásárt szintén nem fogják megtartani. — Egy kis cholera-recept. Dr. Révik­ont azt állítja, hogy a­ki diarchoeaban szen­ved, minden gyógyszerészetből való orvosságnál többet használ, ha az ételére és italára ügyel.­­ A hűsítő italok ártalmasak, tehát bármily szom­jas az ember, minél kevesebbet kell inni. A vörös bor, de nem az ó, hanem inkább az uj, sivanykás bor a legczélszerűbb; forró vízzel kell fölvegyíteni és oly melegen inni, ahogy csak az ember tűrheti. Erős gyomormenésben legjobb fris­hig tojást enni, de alig legyen megfőzve. Ez is só és kenyér nélkül fogyasztandó, mert úgyis nagyon tápláló, s 2 vagy 3 tojással jóllakik a beteg. Dr Révillont úgy tapasztalta hogy ez a rendszer hamar megál­lítja a diarholet, s ha nagyobb baj mellett az or­vosságot használja valaki,elősegíti ennek hatását. — Debreczenben julius 29-én 5 cholera­­eset volt. Az összes beteglétszám 19, melyből meg­halt 4. — Kalocsán ehó 26-án észlelték az első esetet, s 28-án már 8 halott és 10 beteg volt. — Heves megyéből, Erdő-KövesdrőlÍrják a „Reformnak“, hogy ott e hó elején a cholera már járványjelleget öltve megdöbbentőleg lépett föl, mert ahová bevette magát, ott egy áldozattal ritkán elégedett meg, hanem a család többi tagjait is egymásután döntötte ki, alig egyet vagy kettőt hagyva meg a házban. Az áldozatok száma nyolc­­száz lakost számláló községünkben három hét alatt eddig 21-re megy. Azok pedig, kik e járványon szerencsésen átestek, vagy még most is benne szenvednek, fölülhaladják a 40-et. A nép félelem által fölvett kétségbeesés hatása alatt áll s csak az nyújt neki enyhülést, hogy Orczy Elek báró ur, bár távol van körünktől, saját költségére Pestről CSA­K N 0 K. Jegyzetek írónőktől. Az emberek soha sem jók és nem oly roszak, mint amilyeneknek rokon- vagy ellenszenvünk festi. Angebert asszony.* Alapjában az emberek mindenütt egyformák. Ugyanazon hibák és szenvedélyek vannak meg ben­­nök. — Az éghajlat, szokások és nevelés kü­lön­­félesége által csak külformájuk változik; épen mint a különféle fajú kutyáknál, melyeknek le­gyen bár fülök hosszabb vagy kurtább, szőrük sima vagy göndör, ugyanazon hajlamaik vannak. * Az embernek többsége inkább óhajt bámulás mint szeretet tárgya lenni. — A bámultatás az önszeretetet elégíti ki, már­pedig ez a gyarlóság minden emberben megvan. — A barátság az ér­zelem dolga, soknak nincs érzékök reá. * A férfiak tisztelik az erényt, de a tetszelgés­­nek hódolnak meg. D’Arconville asszony.* A férfi soha ne fitogtassa bátorságát, sem a nő erényét, mert könnyen megtörténhetik, hogy a bátorság és erény létezését kétségbe vonják vagy próbára teszik. Lady Blessington. * Az emberek nagy része keveset gondolkozik, hiszékeny és tetteiben ösztönét követi. Roland asszony.* A becsületes ember hitét sok jó cselekedet alapítja meg, de egyetlen egy rész cselekedete ké­pes megrontani.* Én nem tudom, miért mondják, hogy a fér­fiak szívét bajos ösmerni. — Azt hiszem, feltehet­jük róluk, hogy mindenik szeretné, ha vagyona, jó­­hite, tekintélye, őszinte barátai, szép gyermekei, hű felesége, jó születése, kellemes külseje, szelleme, tehetsége és egészsége volna, aki szóval vagy tet­tes közönyösséget akar velünk az elősorolt dol­gokra nézve elhitetni, az vagy bolond, vagy kép­mutató.* Aki az embereket beszédek után ítéli meg, vastagon csalódik, ámbár tetteikbe sok megfog­hatatlan bizarrság vegyül, még­is biztosabb azok után ítélni meg őket. Bátran el lehet mondani, hogy csak a roszak következetesek. Az erény egyenet­lenebb mint a bűn. Puisieux asszony. * Azt a vonzó szeretetrevalóságot, melyet a kül­világban magokra vesznek, igen sokan csak csil­logó díszöltözetnek használják, melyet hazatérve levetnek magokról. Lady Pennington. * A nagyravágyó mindent feláldoz, hogy czért érhessen; az akadályok ingerük, a siker bátor­­íítja. De azért soha nem elégítődik ki; a folytonos belső izgatottság áldozata, mi erejét elvégre is fel­emészti. Talma asszony. * A öreg ember szerelme olyan, mint a romok között tengődő virág, senki nem veszi számba. C. Bacchi asszony. * A nemes szerelem nem ez anyagi, haszon­leső megromlott századból való; — a nőknek meg­engedik a tetszelgést, sőt a kicsapongást is eltű­rik, ha czéljaik kivitelére szükséges, de a valódi szerelmet nem értik meg. — E kéjsóvár — ka­landvadászó — üzérkedő — hamisfényt — becste­len nyereséget hajhászó században ugyan mit je­lentenének az egyszerű pásztorórák? Az arany, uraim! az arany a fődolog, az nem tesz semmit, bármennyi mocsok ragadt hozzá! csak pénz, mindig és mindenütt pénz legyen! arany­nyal a lelkiismeretet meg lehet vásárolni, a szégyent, gyalázatot be lehet takarni. Szolgaruhátokat arany­nyal hímezzétek, festéket, illatszereket — csipkét — csecsebecséket vásároljatok nőtöknek rajta, igaz, hogy e drága rongyokat egy éjjeli mulatság semmivé teszi, pedig értékek egy becsületes ember­nek minden vagyonával — még pedig fáradsággal — küzdelemmel — önfeláldozással szerzett va­gyonával fel­ér!* A szerelmet a hiúság havczjátékává tették, hol a győzedelem az ügyesebbet illeti: a férfit, ha megnyeri: a nőt, ha megtagadja. — De a küz­delem feltételei és következményei igen különbözők: ott hol a férfi csak önszeretetét teszi koczkára, a nő társadalmi állását, sőt életét koczkáztatja. — Egy önfeledt perez, egy botlás, a legkomolyabb következményeket szülheti, mert azzá lesz, mit a világ becstelennek nevez, és megvetéssel bélye­gez, míg ugyanaz a hiba a férfiaknak csak diadalát szaporítja. Romieu asszony. * A politikai világban bizonyos hibák megbe­­csülhetlen kincsek. — Aki ügyes köpeny forgató, jellemtelen és elvtelen, az szép jövőt, hatalmat és hitelt teremthet magának. — Aki oly szerencsés, hogy azt mondják róla: „Nincs lelkiismerete“ — annak politikai szerencséje biztosítva van. Girardin asszony:* A resteknek nincs más foglalatosságuk, mint a szorgalmas embereket fecsegésekkel háborgatni, és a haszontalan naplopókat mulattatni. A kiváncsiak két osztályhoz tartoznak. Az egyik osztály a mások ügyeibe avatkozik és tettei­ket fürkészi, ezek igen veszedelmes és alkalmatlan férgek. — A másik osztály az emléképületeket — romokat — régi pénzeket — képeket vagy a ter­mészet véghetetlen csodáit és nevezetességeit vizs­gálja. A kártyások kivétel nélkül arra vannak kár­hoztatva, hogy anyagilag és szellemileg tönkrete­gyék magukat. — Találóbbat és igazabbat most sem lehet reájuk mondani, mint amit már ezerszer elmondtak, hogy: kezdetben őket teszik bolondokká, és csalják meg, de később ők is csalókká alja­­sulnak — saját romlásuk annyira szivökön fekszik, hogy éjjeli nappalt feláldozok érte. — Szenve­délyes játékos, csak bolond, vagy fösvény lehet. A papok bizonyos szabatossággal beszélnek és tesznek mindent, még mozdulatuk is kimért; oly nehézkesség ömlik el egész lényökön, hogy ennek kö­vetkeztében legszebben előadott s legjobb gondolatuk varázsa és hatása elenyészik. Oly kenetteljesen beszélnek, mintha írnának, mi a társalgás folyamát kissé unalmassá teszi. A gazdag emberek el vannak telve önmagukkal, a nagy összegekről oly könnyedén beszélnek mint semmiről, akik nem oly gazdagok mint ők, azokat lenézik; kiadásaikkal dicsekeszek, melyek legyenek bármily nagyok, csekélységnek tekintik; azonban: a kérkedő gazdagokat látni és hallani hasznos, mert megcsömörlik az ember a gazdagságtól, és a pénzszomjban szenvedőket kigyógyitja; minden perezben milliókról beszélnek, hangjuk nyers, hatá­rozott és majdnem parancsoló; rendesen sokkal hangosabban beszélnek, mint mások, mintha a hang terjedelme mások fölébe emelhetné őket. Fájdalom, és az emberiség gyalázatára legyen mondva, gyakran ezélt érnek! Verdure asszony. A vidám kedélyű ember sohasem lehet vesze­delmes jellemű. * Valaki lehet becsületes ember, anélkül hogy nagy ember volna, de valódi nagy ember csak be­csületes ember lehet. Krisztina, svéd királynő. * Egyenlőség!.., de hiszen olyan időben, midőn mindenki arra törekszik, hogy az egyenlő­séget megszerezze és megérdemelje... ez merő igazságtalanság! Az egyenlőség a méltatlankodók utópiája.. . Nekünk van elég bátorságunk vagy jobban mondva büszkeségünk azt mondani, hogy töké­letes egyenlőséget nem is álmodunk... ... Nem, nem, az emberek nem egyenlők, sem az életben, sem a halálban. — Ne beszél­jetek a sírban levő állítólagos egyenlőségről, ne beszéljetek arról a hat láb hosszúságú földről mely a királynak és koldusnak egyaránt elég. — Hazudság, örökké csak hazudság! — A halál nem tesz egyenlővé semmit. Az az ember, ki egész élete folyamát gyáván és haszontalanul töltötte el, utolsó órájában sem lehet egyenlő azzal, ki mindig nemesen élt, azaz jót cselekedett. Amely embernek egész élete szép és nyugodt volt, napjai szelíd és zavartalan örömök között teltek el, annak végső sóhajtása nem hason­líthat azéhoz, aki egész életében szerencsétlen volt és szenvedett A tiszta erények czimek, a szenvedések jogok. — Az ember nem szenved haszontalanul... a jutalmat mindenki érdeme szerint megkapja. Girardin asszony.* A dicsekedők ritkán bátrak; a bátrak ritkán dicsekedők. Az ostobák nevetségesebbek és megvetésre méltóbbak, mint a bolondok. Az ostobák veszedelmesebbek mint a go­noszok. Krisztina, svéd királynő. * A józaneszű és szellemű ember szilárd, az ostoba önfejű. Guibert asszony. * A pártszellem majd minden emberben meg­fojtja a méltányosság érzetét. Bawr asszony. * A francziák kedélyessége a társaság szel­leméből ered; az olaszok kedélyessége a képzelő­désből; az angolok kedélyessége jellemeredetiség­ből ; a németek vidámsága bölcselkedő, ők inkább kedélyeskednek a könyvekkel és tárgyakkal mint embertársaikkal.* A szilárd ember mindent akaratának tulaj­donít, a lelkesült ember képzeletének, az érzé­keny ember pedig érzeményeinek. Stael asszony.* A törvénytelen és törvényes házasság között gyakran csak a különbség van, hogy az első esetben, midőn a férfi a nőt magához veszi, nem gondol a hozományra, — a második esetben pedig épen ellenkezőleg, mert midőn a hozományt ma­gához veszi — nem gondol a nővel. Bacchi asszony.— A nagy érzemények csinálják a nagy em­bereket. — Léleknagyság és becsületesség nélkül semmi felemelkedettség nem lehet. Lambert asszony.* Valaki azt mondta: „a koldusok szerencsétle­nek mert mindig koldusok, és a királyok szintén szerencsétlenek, mert mindig királyok.“ E mondat­nak mély értelme van és sok igazságot rejt ma­gában. XV-ik Lajost sajnálom, mert király. Mint közönséges ember boldog volna, erre nézve minden tulajdonság meg van benne,­­ de koronája sze­rencsétlenné teszi, mert jó és érzékeny. — A feje­delemnek két családja van, saját családja és az állam, ez okból, ha a király jó és érzékenyszevű­, mindig van valami fájdalma vagy kellemetlensége. Pompadour asszony* A roszindulatu ifjúból szörnyeteg öreg lesz. Bacchi asszony. * Vallásosságából könnyen veszit az ember; szenvedélyeinek átengedi magát ; a józan ész útjá­ról eltér; az okosságról megfeledkezik ; megszűnik erényes lenni; de akinek becsü­letérzete van, az a becsületről soha nem mond le. Puisieux asszony.* A rosz mindig a tudatlanság kifolyása ; valódi rosz emberek nincsenek; kiket roszoknak neve­zünk, azok vagy tudatlanok, vagy bolondok; olyan szerencsétlenek, kik a jó és helyes ösmeretétől meg vannak fosztva,vagy őrültek, kik szenvedélyek által ragadtatnak el. — Épen úgy kell őrizkedni tőlök, mint a vadállatoktól, de ugyanazon időben rész­vétünket és sajnálkozásunkat ne vonjuk meg tőlök, s ha eszökre térnek, és a tudás világosságát el­fogadják, mindig meg kell nekik bocsátani. Gatti de Gamond asszony. * Azok az igazi bölcsek, kik az élettől kevés örömet várnak, de azért semmi csalódást nem éreznek. Blessington asszony Az orsz. képzőművészeti társulat kiállítása (Aka­démia-palota 2-ik emelet) minden nap nyitva áll reggeli 9 órától d. p. 5 óráig. orvost küldött le, azon utasítással, hogy ne csak Erdőkövesd, hanem a járvány által fenyegetett egész vidék lakosainak a fenyegető kórveszélyben vigasztalást, a már szenvedőknek pedig enyhet és gyógyítást nyújtson. KÖZGAZDASÁG Veszélyes állapotok mezőgazdaságunk terén. Tudjuk, hogy a mai kor a tudomány­i mun­kának mennél nagyobb mérvű fejlesztését követeli, s követelményéhez mérten jutalmazza a tudóst, a munkásnak koszorút nyújt; ellenben gúnyolja a tudákost, s ostorozza a munkátlant és halánté­­kára a szégyen bélyegét üti. De követeli egyszers­mind, hogy vállalt szakmájában mindenki szakér­­tőleg teljesítse munkáját, és ezt a közérdek elő­mozdítására nézve postulátumul tünteti fel. Mondhatja-e nemzetünk, hogy a mai kor ezen követelményének teljesen megfelel, midőn minden más szakmában szakismeretet követel, s csak mezőgazdaságunkra nézve tesz kivételt, és épen azt veszi ki ezen szabály alól, mely jövede­lem­forrásaink tekintetében egyedüli főtényezőnk s összes gazdasági életünk létfeltételét képezi ? Ezen mulasztásnak tulaj­doníthatjuk azt, hogy

Next