Ellenőr, 1873. szeptember (5. évfolyam, 201-224. szám)

1873-09-02 / 201. szám

Előfizetési árak Fg&z évre . . 20 frt. — kr. I Éviipp'ypdre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 K — „­­ Egy hónapra . 1 „­80 a Eg­y«*üi H't.&tn ára 10 krajrz.ár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nédor-ntc/a ti. Mas. Semmit sem közlünk, ha n­em tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 201. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon Budapest, kedd, szeptember 2. 1873. -------T,-nTI —- h ht,,,,,,,- ,w ,7 A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérelv irod­ájáb­an­). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. V. évfolyam. Közlekedés. R (reggel) jelenti az időt «féltül délig, E (este) déltől éjfélig. SRj^owTifidra.ls E. u.—M. rest gyan. tad. 7.eo *. “^|^§. Pent érk.10. ti 6.35 R. Bács érk. 2.12 RJK49_^ ~ Futárvonatok a gyorshajózás alatt. Hétfő, cent., szomb. I . H.ésj3. ?7"dr! Pent­i ' Rica ind. 1.40 K. iBAaias ind. 2.10 R. Pest érk. 8.21 K. **e»­ «•*» Rázta* érk. 6.60 R.__________ Elea érk. 7-32 B.--------— Béli ind. 8.45 B. 8.20 B." Bililas ind. 6.06 E. 3.30 R Pozsony 11.18 , 0.08 , Temesvár „ »*•« » » ” Pest érk. 5.66 E. 6.06 B. Szeged . 1“ E “ ■ Ind. 6 6? „ 7.06 „ Czegléd „ 6.49 „ 6.23 „ CregUd . 9.33 ^ 9.35 , Pest A 8.12 ,, 7.49 Temesvár ind. 6.19 „ 6.30 érk. Pozsony » E­­*­20 R Bázias érk. 8.40 , 10.29 _Bec. érk. 6.09 ,___« V»lfcA«­ ind 3.21 E. , j Perjutr­oa ind. 8.26 R Peri&su»* érk. 6.00 „ _____|V»llt&ny «*. «.» 4__________. BeN ind. 7.4 R. 6.60 E. |S*.­Perierv.ind. 10.18 B. U-*»*­Győr „ 11.64 . 10.05 „ K­Tj.Sziny „ 2.42E. 3.66 . ITj-Szitny „ 1.22 B. 11.13. Oyk­ „ 4.19 „ 6.13 „ Sz.-Fehérv. érk . 63 „ 2.60 B. BécsBudár ind.7.16B. 10.68B. ».46K ITrlest ind. 7­­E. 17.10B.­­Sz -Fehérv.érk.9.17 „ 2.S8E.11.64R Kanizsa „ 1.48 » 10.« E. 8.18 B. Kanizsa 1.47*. 11.8» „ 4.43. Sz•• Behérr.. 6 17 3.68 R. 1.50 E. Triest erk. 8.20 R. — 7.51 R Buda erk. 8.17 „ 6.06 B. 4.66 „ Ha.ilasa ind.10.66 B 6.48 B 2.15 E. I Beies ind. 7.16 R.0.16 B 7.46*. Sopron 6.38 B 1.45 B 7.40 R. Sopron 11.63 . 3.40 E. 11.19. hD* erk. 9.8 R 4.60 . 11.14 „ K­anlnwa erk. — 10.18 B. 4.37 B. ‘ii...f'el­erv. ind. 9.37 R. 3.13 E I Oyanafalva ind. 6.20 B. 12.65 E. Si-ia p7Pii 3 12 E. 9.30 Szwnbathely „ 8.51 „ 6.31 „ LoSathely ! 6.86 „ 3.01 , .Kissel! * H-« -Gynnnf ilvft ^rir. 9.30 n 0.35 E. Sa. Fotie*v. ork. 5.07 B. 8.10 R. ind. 7.24 B. 12.12 E iSas.mbath­ely ind. 8.51 B.12.09E KP P..pli 1145 „ 3.12 B Ki.l-Ozell „ 11.81 , 3.30 „ Nxnmbad­sely érk. 2.10 B. 6 02 , GySr__________érk. 2.00 E. 5.61 , y-Ahány ind. 3.63 E. 6.30 ll. I Kftroly vstr. ind. 6.18 B. 6.18 E. ygril.­­ érk. 7.20 „ 11.58 B. J­.&pr&b érk. 7.7 , 7.40, I ind. 8.28 , 8.33 B • .. ind. 8.17 „ 9.20. Károly vili. érk. 10.17 B. 10.19 B /­u­fcány érk. 11.44 B. 2.37 B. Mrlsärk imi. 8.68 U. 5.43 10 Sieiiibriiclt ind. 4 — B. 4.40*. ZAízrth 810 7.50 K. 7AirrAb . 7.63 B. MeinkrAtk «*. 10.64 B. 11.08 B. S/lwék érk. 9.­0 B. 9.41*. •/HH&nV ind. 60 B. 4.13 IS. jOiUasték ind. 3.37 B. 3.25 K Báltassék érk. 12.32 B. 6.15 B. TdlitUiy_____érk. 11.85 „ 2.27 B. Itanása ind. 5.18 R. 2 43 !•:. »roliilr* ind. 6.20 B. 5.00 E. 7.Akány .. 0-21 - 4.03 . ZákOiiy „ 12.35 E. 3.07 B. .»fóliára értt. 12.80 E. 12.30 B. Kanizsa érk. 1.21 „ 1.19 . Villány ind. 11.32 R12.E­­ V.-tárad Ind. 9.11BB.5 E Eszék érk. 1.14*2.19* Szeged , 7.85*12.85. Ind. 6.00 E 8.00R Eszék érk. 11.20 E 10.23 B Szeged ind. 3.34 R 5.16 E­­ , ind. 6.35 R 10.55B V­­Várius érk. 9.10 R 7.15 E VIIHány érk. 7.17 R1.11K _____ Praf ind 7.30 B. 0.26 E. flassn ind. 4.20 B. 6.34 R 6.00E Csegléd 10.18 „ 8.65 „ 'tukolcz „ 7.49 „ 1.56 E9.60 , Szolnok ,, 11.22., 9.68 , il­lírerz. „ 12.47 E 10.84 . P.­J.adány­­ 2.01 E. 12.56 R. 1­. I.adány „ 2.25 „ 12.37 B Delivers., 3.12 2.62 „ Szolnok „ 4.46 „ 4.44 „ Miskolc/ „ 10.40 7.55 .. 2.06 E Czegléd „ 6.04 „ 6.19 „ Kassa érk. 3.32 B 12.18 1 5.62„ fost érk. 8.31 „ 8.45 ,________ jüanok ind 11.12 B.10.37 E. ITrmesvftr ind. 8.55 B. 5.29 E. Arad­­ 4.35 B. 6.23 B. ,Arad „ 12.25 B. 9.04 ., Trmesvstr érk. 7.01 „ 8.49 , azalMOte „ 4.54 , 4.17 B. IIIf,HI­rtnv ind. 2V35 E. 1.26 B. X.-Várad ind. 11.22 B. 9.06 E •y.'.VfirnH frk 4.47 , 4.03 , P.-f.ndftny érk. 1.23 E. 11.44, Arad ind7T.2(TE7 8744 R. Ili .-Vásárhely ind. 7.15 E. 10.02 E piski 10.39 „ 2.80 E. iTbvis „ 1.30 E. 2.50R Kv.-Fehérvár érk. 9.45 B. 5.00 E. Oy.-Fehérvár érk. 2.20 , 8.29 „ ind. 1.05 „ 11.12B „ ind. 10.20 B. 4.00 „ Tc­ris * , 2.34, 1.12 E. IPiski . 1.13*, 6.10, VI.-Vásárhely érk. 6.16 , 6.52,­­Arad érk. 8.20 „11.40 , Piski ind. 2.60 E. |Petrozsény ind. 7.20 B. Felnixsény fik. 7.40 „ Pishl ______érk. 12.7 E.________ Titvis ind. 2.14 B 1.45 E. IS»ffeavft? ind. 9.47 E. 6.30 R. NegearAr érk. 6.29 „ 7.39 „ [Tttvis _ érk. 2 20 B. 1.00 E. Kfs-linfins ind. 6.56 B. 9.40 E. IS eben ind. 0.40 R. 3.40 K. yreiten érk. 9.6 „ 11.40 „ Kts-Kapns érk 7,r.o „__6.35 .. \ -Várad ind. 6.17 E. S.— R. |K­olozsvár ind. 4.20R 10.30R Kolozsvár érk. 10.60 „ l.'.o ., !*.-Várad érk. 10.65 , 8.32 E. P |SiInd. 12.89 STlr.OO’*. 2.02 E. ITrntka ind. 1.18 B. 3.62E. Hatvan 2.48., 1.60 B 6.26* |s -T«r.i4n „ 9.02„ 1.86B.9.06B. rr.-Tarján „ 4.32 „ 4.00 ,, 8.50 érk. , Hatvan „ 10.53,, 4.00 „ 6.40 „ Illitka „ 12 32 ,, 2.05 E. Pent .érk. 12.61 E. 6­ 43 ,, 8.50,, pán ind. 7.32 B. 10.35 B 5 DR E | Viskóira ind. 7.35 R 10.20 E 9.00 B Hatvan érk. 8 83 „ Hitvan érk. 4.35 E ind­. 9 50 ., 1.36 B. 11 02B I „ ind. 11.07., 3.21 R 7.55 E Illlskolcr. érk. 1.26 E 6.30 „ 6 42 E Pest_____érk. 1.07 E 6.10., 9.05„ Vámos-Öv ftrk ind) 2.40 R 10.42 R Ö yttngfyös ind 1.21 E 9.28 R Oyttngyás érk. 3.15 „11.12,, Vilm­os-Kyörk érk. 1.50 „ 9.53 „ V*.­Ahoity ind. 9.30 B 12.00*4 22B |K*er ~ Ind. 10.52 B 11.29 E 3.03 B i ge.­­" érk. 10.00,, 12.30 „ 6 01 „ F.• Al.nn­y érk. 8.52 „ 12.38 R 3.42 , vf iskolcz ind. 7.45 B. ind. 5.1­9 B. b­án réve ,ind. 8.45 B. ind. 6.50 B. Bánréve érk 10.39 „érk. 7.52 „ Miskolcy érk. 6.16 „érk. 9.44­­ Hassa ind. 6.00 B. 5.30 E. 14.iScrlberg ind. 8.26 E. 7.00 B. Untka „ 3.28 E. 8.00 R. IRutka „ 2.12 B. 4.00 E. Oderborst érk. 7.30 „ 8.00 E. Kassa érk. B.OO E. 3.00 R. titos fn­. 7.00» 8.dbB7.00*.'­Eperjes Ind. 1.25B 6.30B2.47 E. Eperjes érk. 7.45 ,, 3 45 „ 8.16 ,, „Vtoos____érk. 2.10 „ 6.15 „ 8.22 „ »Szerencs ind. 8.65 R. 3.59 E. IKirályháza ind. 12.47 E. 9.43 B. S.­A.-U­jhely „ 10.61 „ 6.32 „ Csap „ 4.15 „ 1.SG Csap „ 12.58 E. 8.22 „ S.-A.-Ujhely „ 6.03 „ 3.50 „ Királyháza érk. 4.13 ,, 12.10 B. Szerencs érk. 7.46 „ 6.86 ,, (íj -A-VTJIiely ind. 4.42 R. IHomonna ind. 1.26 E. ll-inminn érk. 11.10 K. S--A.-TJJhely érk. 6.33 ,,____ II svfir ind. 11.IRB. 2.2­7*. jx.girejtyhftza ind. 6.00 E Csap ., 1.00 E. 3. 16 „ ICrt.p „ 12.48 E. 4.36 E Nyíregyháza érk.6.20 „_________IKagvár________érk. 2.04 „• 6.53 , ifíltyn ind. 3.40 E. IHIunkács ind. 1. 06 E. Allunkács érk. 4.61 „__________Eltyn érk. 1.17 „___ ttetn­e ezen ind. 3.12 B. 18 E. ISzigeth ind. 1.09 B. 9.31 B. Királyháza ind.10.47 R 4.13 E 9.43 érk. Királyháza „ 4.36 ,, 4.23 E, szig­etli érk. 1.56 E 7.12 E 6.— Mehi­eczen érk. 11.50 „ 9.36 E érk. 7.50 „ TÁVIRATOK. Bécs, szept. 1. Az orvosok harmadik nemzet­közi congressusa ma nyittatott meg Rainer főher­ceg által a közkiállitási jury pavilonjában. — Glaser és Ziemialkovsky miniszterek Bécsbe érkez­tek vissza. Pozsony, szept. 1. A pozsonyi kereskedelmi kamara indítványára elhatározta a városi képvise­lőség az élelmi­szerek drágasága miatt egy bizottságot kiküldeni, mely a város olcsóbb aprovisiója ér­deké­ben javaslatot terjeszszen elő. Zágráb, szept. 1. A pénzügyi bizottság bevé­gezte az 1873. budget tételeit. A szálláspénzek és rendelkezési alapúak 8000 írttal tervezett feleme­lése törültetetett. Luzern, szept. 1. Thiers tiszteletére tegnap nagy ovatió volt. Thiers kifejezé a köztársaság föntartása iránti reményét. Páris, szept. 1. Merton bankár „Soir“ czimű­ lapját a párisi gróf rendelkezése alá bocsátotta Herve beszünteti a „Journal Paris“-t és a „Soir“ szerkesztőségét veszi át. — Lanfrey visszahivatása Bernből kétségen fölül áll; Chandordy kinevezte­­tése bécsi képviselővé egyedül a bécsi cabinet vá­laszától függ. — Szólnak Touruies Rómából való visszahívásáról is. Madrid, aug. 31. Cartagenából érkezett hírek szerint a lázadók közt élelmiszerekbeni hiány áll be és belső egyenetlenség is uralkodik köztük, a vezérek egy része avval terheltetvén, hogy a hely­séget a carlistáknak akarják kiszolgáltatni. — A kikötőben 11 idegen hadi­hajó tartózkodik. — A „Tiempo“ hirül hozza, hogy a politikai pártszer­­vezéssel megbízott carlista junta az inquisitio beho­zatalát határozta el. Bécs, szept. 1. (Hivat, zárlat.) Magyar földteherm. köt­vény 77.—. Sa­g-Tarján —. Magyar hitel 136. -. Ma­gyar záloglevél 81—. Erdélyi .—. Magyar keleti vasút '■2.—. Magyar sorsjegy 81.50. Hazai vasút 204.50. Magyar­­kölcsön 97.80 Angol-magyar 61 —. Franco-magyar 25.50 Alföld 155.—. Magyar északkeleti vasút 126.—. Keleti vas­úti elsőbbségi kötvény 70.—. Porosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet 61.25. Török —-..Municipalis 36. — . Berlin, szept. 1. (kezdet.) Galicziai------.Lombardok 109.50. Ezüst jöved. . 1860-as . Bécs — Romániai 40.50. Államotópálya 20325 Papirjövedék —.— Hitelsorsjegyek .—. 1884-ki —. . Hitelrészvény 143.— Magyar sorsjegy —.—. NEMZETI SZÍNHÁZ. Kezdete 7 órakor. CARINA ANNA kisassz. utolsó vendégjátékául D­o­n J­u­a­n, vagy­ ak­i­ szoborvendég. Opera 2 felvonásban. Irta Da Pente. Fordította Szerda­helyi. Zenéjét szerzette Mozart Amadé. Főzeneigazgató: Erkel Fe­rencz. Don Pedro, salamancai helytartó — — Tallián Donna Anna, leánya — — — — Carina A. k. a. Don Ottavio, ennek jegyese — — — Pauli Don Juan, spanyol lovag - — Láng Loporrello, szolgája — — — Kőszeghy Donna Elvira _ _____ Balázsné B. V. 8.44 | 8.10 B. Budapest, szept. 1. /­ A lapok a limit napokban azt a hirt közölték, hogy az országgyűlés nem no­vember 8-án, hanem már október 18-án gyűlne újra egybe. A „P. N.„ mai esti lapja e hirt alaptalannak mondja; a hivata­los lap még nem nyilatkozott. Olvasóink tudják, mikép vélekedik az „Ellenőr“ e kérdésben. Midőn Horn Ede képviselő úr a sajtó utján közzétette indít­ványát, hogy az országgyűlés néhány napra egybehivassék, tanácskozandó azon eszközök­ről, melyekkel a legnagyobb aggodalmakat, is felülmúló rosz­termés és az ennek követ­keztében fenyegető ínség elhárítandók lenné­nek, lapunk szerkesztője azon nézetét fejezte ki hogy a törvényhozásnak néhány napra le­endő összehívása nem felelne meg a czélnak, mert ezen idő sokkal rövidebb, hogysem ily fontos s az országot valóban súlyosan ér­deklő tárgyban sikeres határozatokat lehessen hozni, de tekintettel az ügy fontosságára min­denesetre kívánatos volna, hogy az országgyű­lés az elnapoló kir. leiratban kitűzött határidő­nél korábban hivassák ügy be, és azután marad­jon is együtt. Mindazon hírek, melyeket részint a hír­lapok, részint magántudósítások az ország különböző vidékeinek anyagi helyzetéről hoznak, igazolják az „Ellenőr“ említett véleményének helyességét. A helyzet képe ma, sokkal sötétebb mint június első felében volt, midőn képviselői körökben natívan szellőztették azon kérdést, várjon azon esetre, ha a fenyegető rész­kilátások megvalósulná­nak, nem lenne-e szükséges indítványozni, hogy az országgyűlés összehivassék és a mi­nisztérium által a termés eredményéről te­endő kimerítő jelentés alapján tanácskozzék a legközelebbi teendőkről, az ínség enyhí­tésére. Az őszi és tavaszi vetemények termési eredményét már ismerjük. Azok az ország legnagyobb részében a rész középszerűnek szinvon­­a alatt maradtak. A kapás növé­nyeket megölte a szárazság, a szőlőt ré­szint elpusztította a fagy részint elsorvasz­totta és megmételyezte a 10 hétig tartott hőség; négy határozottan rosz esztendő után bekövetkezett az ötödik; elődjeinél sokkal roszabb — az insé­g áll a küszöbön. A nyomorral szövetkezett a járvány, és kölcsönösen támogatja egymást e két csa­pás. Sok helyen ahol a cholera dühöngött letakaríttatlanul áll a termés, másfelől az ínség előmozdította a járvány terjedését, nehezítette leküzdését és mindezekhez járul még az is, hogy mint átalánosan hírlik, a rendkívüli szárazság következtében borzasz­tóan elszaporodtak a mezei egerek és a gazda máris előre látja pusztulását az elve­tendő magnak, ha ugyan termett az idén annyi, hogy őszszel képes legyen földeit be­vetni. Midőn Horn képviselő indítványa leg­először felmerült, némely lap azon vélemé­nyét fejezte ki, hogy ez indítvány csupán oly tárgyakat foglal magában, melyek az administratív körébe tartoznak, törvényho­zási intézkedést nem igényelnek, melyekre nézve tehát a kormánynak saját hatáskö­rében és saját felelősségére kell intézkednie. Okunk lévén hinni, hogy az illető lapok e véleményének forrása magasabb sugalmazás­­ban keresendő nem akartunk felette vitat­kozni — hiába való dolognak tartván a vi­tatkozást előre elhatározott dolgok felett, midőn tapasztalásból tudjuk, hogy kormá­nyunk eddig épen legczélszerűtlenebb hatá­rozataihoz szokott makacsabb mint logikai kö­vetkezetességgel ragaszkodni. Ma azonban már nincs helyök az ön­magukat áltató reményeknek, nem tagad­hatjuk el sem önmagunk sem a világ előtt, hogy egy országos csapással, a fenyegető ín­séggel állunk szemközt, mely egyfelől oly közel van, hogy a szükséges évrendszabályok al­kalmazását halogatni nem lehet, másfelől oly nagy, hogy administratív intézkedések alig kecsegtetnek kielégítő sikerrel. Ezenkívül kétségtelen az is, hogy egy újabb kölcsön megkötése elkerülhetlenné vált. Az állampénztár kimerült állapotát titkolni nincs ok, de nem is lehet. Hozzáve­tőleg se lehetne megmondani e perecben, hány százaléka folyhat be az idén az egye­nes adónak és azt is megvalljuk, hogy ily körülmények közt nem ismerünk széles Ma­gyarországon kevésbé irigylendő embert a pénzügyminiszter úrnál. A legutóbbi 54 milliós államkölcsön sorsa után nem lehet reményünk oly köl­csönt köthetni, mely ne legyen súlyos, na­gyon súlyos. De épen ezért joga van az or­szágnak követelni, hogy a törvényhozásnak kellő idő és alkalom nyújta­sak­k megfontol­ni, mielőtt a terhet mindnyájunk rovására elvállalná, mily feltételek és mily módoza­tok mellett lehet hitelünket értékesíte­nünk. Ha az országgyűlés csak november 8- án veszi fel újra munkálkodásainak fonalát, az 1874-ki hiány megállapítására alig lehet kilátásunk deczember közepe előtt, mert a fedezetet még a pénzügyi bizottságnak is le kell tárgyalni mielőtt a ház elé kerülne, már pedig mig az egész 1874-ki költségve­tés végkép megállapítva nincs, mig pénz­ügyi állapotunk teljesen hű és részletes ké­pét nem bírjuk, addig a képviselőház alig vállalhatja el a felelősséget, beleegyezésével járulni egy újabb és kétségkívül az eddi­gieknél összegére nézve nagyobb, feltételeire nézve súlyosabb államkölcsön megszavazásá­hoz. Helyes ugyan egyik­­­ laptársunknak azon megjegyzése, hogy ma, midőn a pénz­­piac­ hangulata a magyar értékpapírok iránt nem kedvezőtlen és mind a londoni, mind az amsterdami bank a kamatlábat leszállította, nagyobb kölcsönök könnyebben és előnyö­sebb feltételek mellett lennének köthetők, mint a rendszerint drágább és az államhi­telre nézve soha sem előnyös apró kölcsö­ ,­nek, de ha megfontoljuk az eddigi állam­­kölcsönök sorsát, országunk megromlott hi­telét, eddigi ferde pénzügyi politikánkat, mely felett a külföld már rég pálczát, tört és az általános pénzügyi viszonyokat, — akkor kétségtelenül nagy hiba volna ily hypotesisek szerencsés megvalósulásának reményében megint a jövőre is és az eshető­ségekre támaszkodnunk, a­helyett hogy a törvényhozásnak alkalom és kellő idő enged­tetnék a helyzet teljes megszine­ésére,­ a czélbavett pénzügyi művelet lelkiismeretes megfontolására ; — mert a mi viszonyaink közt még egy tehernek könnyelmű elválla­lása menthetlenül a bukás örvényébe so­dorná az országot. De van végre még egy szempont, melyet szintén nem szabad figyelmen kívül hagyni a mai mostoha körülmények közt. A törvényhozásnak, a nemzet képvise­letének együttléte kétségkívül országszerte megnyugvást szülne e sanyarú napokban. Ne ámítsuk magunkat. A kormány iránt az ország nem viseltetik oly bizalommal, hogy tevékenységét és különösen erélyét a fenye­gető bajokkal arányban levőnek tartaná, míg ellenben ha a nemzet látni fogja, hogy képviselői akkor midőn egy fenyegető ve­szély áll a küszöbön váll­vetett erőfeszítés­sel iparkodnak enyhíteni a nyomort, segí­teni a bajokon, felébred benne az önbiza­lom, mely a balszerencsében az emberek leghűbb és leghatalmasabb szövetsége. E bizalmat felébreszteni, e megnyugvást mi­előbb megszerezni kormánynak és törvény­­hozásnak egyiránt elutasíthatlan kötelessége, mely alól ha a kormány kényelemszeretet­ből vagy indokolatlan szeszélyből magát kivonni akarná, talán a közvélemény nyo­mása alatt még saját pártja is oly modor­ban vonná felelősségre, mely nagyon kelle­metlenül megrázkódtathatná az anélkül se valami rendkívül erős lábakon álló vörös karszékeket. (1) Kormánykörökben már kész­pénz gyanánt veszik a magyar horvát kiegyezés sikerültét. Szlávy miniszterelnök és Kerkapoly pénzügyminiszter néhány bizalmas horvát vezér­férfival, köztük K. Bedekovichc­al Grátzban az „Elefánt“-szálloda helyiségeiben már a kormány­zat átvétele körüli módozatok fölött is tanácskoz­tak augusztus utolsó napjaiban. Grátzot azért vá­lasztották e szorosan bizalmas tanácskozás szín­helyéül, mert el akarták kerülni, hogy összejöve­teleikről változatos mendemondák keringjenek és alkalmat szolgáltassanak különféle combinatiók hírlapi gyártására. Bécsben vagy Pesten aranyíro­­zott összejövetelnél erre okvetlenül el kellett volna készülve lenniök. A jelen körülmények között pe­dig, midőn a regnicolaris deputatio javaslata még csak az elfogadás küszöbén áll, czélzatosan vagy naivul szárnyra bocsátott hírek és névlajstromok könnyen kényes helyzetbe hozhatták volna a kor­mányt a horvát országgyűléssel szemközt. A tanácskozáson különben szóba került az is, nem volna-e czélszerű, ha a kormány a kinevezé­seket előzékenység és bizalom jeléül már most közhírré tenné, miután az egyezség elfogadására megalak­ult középpárt parlamenti szempontból úgyis záloga a háborí­tatlan kibékülésnek. A kormány azonban e tárgy feszegetését kitérő válaszszal üti el, bár maga az eszme a horvát országgyűlés bé­­külékenyebb hangulata folytán nem szül többé oly visszatetszést és határozott ellenzést, mint az­előtt. A sajtó föltétlenül helyeselte is a kormány magatartását, mert egyedüli mód volt megóvni Magyarország méltóságát és a kormány tekin­télyét azon fiascóktól, melyeket a párttorzsalkodá­sok eredménytelensége, vagy a nyeregbe ültetett párt csinyja szülhetett volna. Jelenleg sincs a jó­zan sajtó azon helyzetben, hogy javalhatná a hi­vatalok előleges betöltését. Mert legyen akárminő engesztelékeny és sikert jósló a horvát országgyű­lés kebelében végbement pártalakulás a kiegyezés elfogadására nézve: mi nem vagyunk augurok, hogy ez előjelek nyomán biztos győzelemmel kiOÖOgtcSSlik SZ OrfisigAt­­TnVflnV da­­lás és valószínüség, hanem tények kellenek. Csak azon párt, mely e tényekkel áll elő, van jogo­sítva a kormányzat szabályszerű átvételére. Mi tehát kereken roszainók a kinevezések előleges megtörténtét, s ennyi talán elég is a kormánynak, hogy tulvérmes fölhevülésében vala­hogy lépre ne csalassa magát. —MÁI ii. Horvát lapszemle. A zágrábi „Obzor“ lapja élén a horvát kö­zéppárti klubnak programmját közli negyvennyolcz aláírással, melyekhez, mint az „Obzor“ biztosit, még több képviselőnek neve is járuland, mint: dr. Derencsin, Pust, Rutslek-Oresek, dr. Sram (ki imént lett megválasztva) stb. nevei, nem szá­mítva ide azon virilistákat, kikre mint ide tartó­zókra egész bizonyossággal számíthatni. * A „Narodne Novine“ augusztus hó 30-án kelt vezérczikkében ily czím alatt „A helyzetről“ írja, hogy az országgyűlés előtt oly hangokat le­hetett hallani, hogy a regni coláris deputatió munkájának nem lehet jó végét jövendölni. Az egyik részről azt tartották, hogy a nem­zeti párt vezérei nem fognak hozzájárulni a ki­egyezési törvényhez; mások attól féltek, hogy a párt tagjai a vezérek munkáját defavoyálni fogják A legújabb események mindezen híreket meg­semmisítették. Az országgyűlési centrum klubbja , a nemzeti és az unionista párt tagjai, egy programmot állí­tott fel, melynek czélja nem csak a kiegyezési törvény elfogadása, hanem a pártok állandó kibé­külése is. Ezen programmot a nemzeti párt vezérei e párt többi tagjaival együtt aláírták. A­mennyi­­ben a magyarok és annyiban a horvátok érdekei is sürgősen követelik, hogy a revideált kiegyezés ne legyen csupán rövid hadszünet a mi politikai és pártéletünkben, hanem vessen véget a Magyar- és Horvátország közti államjogi vitának s legyen egyszersmind erős alapja az országgyűlés sikeres működésénél* vagy“'“”"“"5« ”«TM «toi. auru r*-*1-1 | tupersuiiii, hanem a nemzettel. Akár­hová nézünk autonóm életünkben, min­denütt oly hibákat és elégtelenségeket találunk, hogy a nemzet szellemi és anyagi érdekeinek fej­lődéséről szó sem lehet. Az eddigi pártkü­zdelem mellett nem is beszélhetett az ember belső refor­mokról és azon kevés, ami történt, nem volt­­ alaposan megfontolva és tárgyalva. Ennek folytán a regnicoláris deputatió nemzetpárti tagjai el is fogadták a concessiókat, csakhogy az országban levő pártok állandóan kibéküljenek. Ezen oknál fogva nem is lehet helyeselni azt, hogy néhány magyar lap még ma is ír a horvát nemzeti pártról, nem lévén még bizalma e párt törekvéseiben. Legyen szabad nekünk is a neve­zett magyar lapok gyanúsításai ellenében kiemelni, hogy osztrák részről senkinek sem jutott eszébe, azon férfiak őszinteségét kétségbevonni, kik a magyar-osztrák kiegyezést létre­hozták, ha ezen férfiak egykor egészen máskép is képzelték a Magyarország és Ausztria közt fenforgó közjogi kérdés megoldását, mintsem azt az 1867. évi XXX. t. czikkben formulázták. Azt hisszük, hogy a viszonyok fejlődésével — végzi „Narodne Novine“ — a revideált ki­egyezés után Magyarország ép úgy meg lehet elégedve mint Horvátország, s e viszonyok meg­szilárdítására kölcsönös őszinteség és bizalom a feltétel. A horvát országgyűlés aug. 29-iki üléséből: Zsivkovics a regnicoláris bizottság elő­adója : Tisztelt ház ! Több mint egy éve már, hogy az országgyűlési, saját kebeléből egy bizottságot küldött ki, melynek föladata volt, hogy a magyar országgyűlés hasonló bizottságával az 1868-iki ki­egyezés némely pontjának módosítása iránt tár­gyalásokat kezdjen s azok iránt megállapodásra jusson. A regnicolári­s bizottság befejezte e fel­adatát s tárgyalásai eredménye azon előterjesztés­ben lel kifejezést, melyet most van szerencsém a t. ház asztalára letenni. Alig van most ideje e tárgy tekintetében va­lami érdemlegest mondanom. Az országgyűlési tárgyalás feladata lesz ez, mely legközelebbre előt­tünk áll. De ettől eltekintve, legyen szabad nekem egy dolgot átalánosságban kiemelnem, azt t. i., hogy ami a két regnicoláris bizottság által az 1868-iki I­­. sz. megváltoztatása, illetőleg kiegé­szítése iránt létrejött, egyhangú megállapodás eredménye. E ténynyel, ha az, mint nem kétkedem, e ház által jóváhagyatok, meg fog szűnni Magyaror­szág és Horvátország közt az államjogi harcz. Ha az államjogi viszály következményeire, a hazánk­ban ezek folytán létesült zavarokra tekintünk, va­lóban kívánatos, hogy ezen egyetértés, mely a ki­egyezés létrehozásánál a két küldöttség közt, ha­bár csak az utolsó pillanatban is, érvényesült, mindkét törvényhozásnál, különösen pedig a mi országgyűlésünkben is s általa összes népünknél érvényesülést találjon; hogy azon lázas állapot, mely hazánk fölött uraló, az örökös bizonytalan­ság emez állapota, mely minden haladást lehetet­lenné tesz, mielőbb véget érjen; mert ha tovább is tartana, teljes apathia lenne következménye né­pünk részéről, holott ez teljes szellemi megsemmi­sülésével leen, egyértelmű akkor, midőn rész ara­tás és más jelentékeny szerencsétlenség folytán anyagilag úgy is oly mélyre sülyedt. A regnicoláris bizottságok munkálata önök előtt fekszik, uraim. Bírálják meg önök pontosan, alaposan, de egyszersmind azon politikai belátással, mely vezette önök, s mint állíthatni vélem, a ma­gyar országgyűlés bizottságának tagjait az egyez­ség létrehozásánál, s a­melyet hasonló nemzetközi tárgyalásoknál s egyezségeknél nem szabad figyel­men kívül hagyni. Mindenek fölött pedig tekintet nélkül ítéljék meg küldöttségük s bizalmi férfiaik eljárását, azt, hogy megfeleltek-e lelkiismeretesen feladatuknak. Mi teljes nyugalommal várjuk önök ítéletét, azon tudatban, hogy mindent megtettünk s mindent érvényesítettünk, a­mit az adott viszonyok és idők között lehetségesnek tartottunk, hogy végre hazánk-Un«* A/NnoAliilAU AlLrvnmnV 1­AfoaHl­­­or*£»1r­avnKh jövőnek utjai egyengettessenek; mert rajtunk áll most, uraim, odahatni, hogy ilymérvű önkormány­zat mellett népünk ne sülyedjen; a tér tág előt­tünk, a munka sürgős, és mivel a bizottság azt véli, miszerint ez ügy megoldása fő feltételét képezi annak, hogy az országgyűlés minden munkásságát kifejt­hesse, azon véleményben van, hogy az országgyű­lés helyezze e tárgyat a napirenden első helyre, hogy azután a reá várakozó többi ügyet vehesse tárgyalás alá. Ezért indítványozza, hogy az ország­gyűlés nyomassa ki az előterjesztést, és az arra vonatkozó, a két küldöttség között váltott jegyzé­keket és jegyzőkönyveket, s miután az megtörtént, tűzze ki szerdára napirendre. Ez indítványt egyhangúlag elfogadták. — Nyilatkozat a honvé­d-m­e­n­h­á­z ügyében. A lapok legközelebbi számaiban két közlemény jelent meg, egyik a budapesti honvéd­egylet részéről, melyben az mondatik, hogy a men­­ház főkép a múlt közgyűléskor 22 000 frt, s most 18000 frtra leolvadt, holott gyarapodnia kellett volna, — másik a jászberényi honvédegylet ha­tározata — hol ez — holmi állítólagos zavarokról beszél — s a menház vagyoni állapotáról tár­gyilagos kimutatást és az országgyűlés össze­hívását kívánja. Mindkét közleményre, miután nyilvános lapok­ban jelentek meg, a nyilvánosság utján a követke­zőket válaszoljuk. — A­mint már egyszer a nyil­vánosság utján közöltük, a volt menházi bízott, elnöke és pénztárkezelője Vidats Jánosnak szá­madásai kiküldötteink által megvizsgáltatván, rendben találtattak — s a szerint a menház pénz­tárában, az átvétel napján valósággal 18373 frt 91 kr. készpénz volt; azonkívül néhány darab arany, ezüst pénzek és értékpapírok, vidéki takarékpénztár­ban elhelyezett pénzek és egyéb aján­ltok, melyek részletes kimutatása a hírlapi közlemény kereté­be nem tartozik. A múlt évi közgyűléskor a számvizsgálati jelentés szerint volt — nem 22000 frt — hanem 23732 frt 38 kr készpénz — a többi értékpapírokon kívül; azonban ebből, a munkás alap — az épi-LCB£uvU __i-i. O •»«-«- A *-*--*«. r wlUJJftU nem maradt több mint 15732 frt 38 kr, a­mint ai kitűnik a közgyűlés jegyzőkönyvéből, melyben ki van mondva, hogy a kilenczes bizottmány uta­­síttatik, miszerint a megmaradt 15000 frt tőkésít­vén, annak kamatjából leendő ellátásra azonnal 3 munkaképtelen 48-as honvédet vegyen fel, most azonban, miután a 15000 frt 7% kamatra van el­helyezve s azon kívül még 3000 frtnyi tőke­pénz van, — négy rokkant honvéd részesül ez alapból teljes ellátásban; ezenkívül két honvéd magánosok, nevezetesen egyik Jókai, másik Türr István által láttatik el, egy­­-ik magát élelmezi, ezek száma eddig hét — 3 pedig csupán la­kást kap de mind a 10 egyén ágya és bútorai a menházalapból kerültek ki. Tudatjuk azt is hogy az ez idei honvéd­­gyűlés f. é. nov. 16-ára tűzetett ki, a melyre a meghívókkal a szükségelt kimutatások és közle­mények meg fognak a honvédegyleteknek küldetni. Jelenleg, úgy a menház, mint az 1848/8-iki honvédek érdekében csak annyit jegyez meg a központi választmány, miszerint a közgyűlés lé­vén hivatva úgy az eddigi eljárás felett ítéletet mondani, valamint a honvédmenház jövő sorsa felett is intézkedni, abba jelenleg nem is bocsát­kozik, s addig a múlt közgyűlés határozata ér­telmében jár el s a jövő közgyűlésnek teend majd kimerítő jelentést, s kinyilatkoztatja, misze­rint a menházban semmiféle zilált állapot nem lé­tezik, mint az majdan a közgyűlésen nyilvános­ságra hozandókból kiderítlend, s hogy csakis a közgyűlés irányában vállalhat el felelősséget, amint hogy annak felelni is fog, végül a budapesti honvédegyletnek, bár a központi bizottmány, mint az ország összes honvédegyletei kifolyása és meg­bízottja külön előterjesztést tenni nem köteles, felhívásukra való válaszát lejalitásból Mikai Zsig­­mond egyleti főjegyző czim alatt, még folyó hó 21 én megküldte. Kelt Budapesten, augusztus 29. Az ország honvédegyletei központi bizottmá­nya nevében Gáspár András elnök. Kühnl Ignácz jegyző. _________ A világ vége. (1) A románok számára megjelent a „Fede­­ratiune“ hasábjain az antikrisztus. Az utolsó ítélet trombitái ugyan még nem harsantak meg, hanem a dörgő szózat, fertelmes kifakadásaival a magyar megesett angyalok ellen, végét jósolja e Sodom­a és Gomorával versenyző Magyarországnak. A méregtől elsárgult düh kifakadásait hét tüzes sárkányon röpíti a „Federatiune“ a magyar nemzetre. Átok, piszok, Ítélet, ciorusban ordítoz­nak a magyar ellen, mert hát ez hosszas meghu­­nyászkodás után valahára mégis felszólítá a foga­­rasvidéki atyafiakat, hogy tiszteljék a törvényileg megállapított hivatalos nyelvet, hisz még talán csak nincsenek Dacoromániában. Izleh­etőül mi itt adunk egy kis mutatvány­­kivonatot ama czikkből, mely őrületek kitöréseiben még csak a tehetetlen gyermeki arezsintor nevetség­gerjesztő hatására sem számíthat, hanem egyedül szánalomra. A „Federatiune“ ekkép szól: „A föld átmelegedve a nap égető hevétől, ég miként a tűz, meghasad ötnyi mélységre; az aratás gyenge volt, a szedés még orvosságnak sem lesz elég; a vegetatio teljesen megszűnt; más­kor a tisztások, mezők és berkek nyüzsögtek az élettől, ma leforrázvák, szomorúak; a gyümölcs s más élőfák levelei megsárgulvak, lehullnak mint az őszi napokon, midőn az éj éltető harmat he­lyett deret hoz, pusztítót; az országok egyik sze-

Next