Ellenőr, 1873. szeptember (5. évfolyam, 201-224. szám)
1873-09-02 / 201. szám
létől a másikig, melyek elég szerencsétlenek szent István koronájához tartozhatni — a járványok irtóztató módon pusztítanak, minden nap ezrenkint hullnak el az emberek és áldozatai lesznek a cholerának s isten más csapásainak; a szalmás gabonák még nem takarittattak be a mezőről s már az éhség irtóztató módon élesíti fogait, hogy kipusztítsa azokat, akiknek nem volt mit aratniok ; a levegő tele van dögvészes miasmákkal; nagy a rekkenőség, megakadályozza, megnehezíti a lélegzést; fenn a kék ég boltive alatt hollók és sasok kiáltanak, magas röptűkben nagy ívet csinálva, érzik, hogy alant dögvész van. „Ezen nagy csapások közepette a magyarok irtóztató műtéteket próbálnak a románokon. Nagyon jól tudják ők, hogy a nép, mely annak idejében oly nagy türelmet tudott tanúsítani, ma már ki van forgatva mindenből, ki van sajtolva belőle az utolsó életszikra szegény és nyomorult tehetetlenségig, ez alkalmat ők sikeresen használják fel. „Fáradságunk gyümölcsei az övéi, a népek szabadsága áldásaiban mi nem részesülhetünk; hazánkat s nemzeti jogainkat elrabolták és nem elég hogy a nép ezer meg ezer kart és meleg kebelt nyújt számukra az általuk alkotott draconismus megvédésére, ma már többet kívánnak s a népet meg akarják fosztani egyetlen clinodiumától, a nyelvtől. A nyelvtől akarnak ők bennünket bármily áron megfosztani, mert addig nem mondhatják, hogy mindenünket elvették. „Nem elég nekünk az istentől jövő számtalan csapás, bttgry velők c$ryUU éljünk o UflBwnk a járványban; nem elég az, hogy éhhalálnak teszszük ki magunkat s meztelen lábakkal járunk, hogy őket, a magyarokat, jóllaktassuk és felöltöztessük; nem elég, hogy értüik annyi román vér ömlik el, hanem most már bennünket nemzeti jellegünktől is meg akarnak fosztani. Midőn az erőszak, önkény és sértés már nem ismer határt, az egészséges ész helyet csinál a szenvedély és boszú érzetének, az ember a kétségbeesés állapotában többé nem ember, az ő farnája iszonyú, iszonyúbb magánál a rettegésnél „Ha a magyarság annyira féltékeny nemzeti jellegére s annyira küzd a nyelv nemzeti individualitás érdekében — tudják meg a magyarok, hogy mi nem kevésbé ragaszkodunk mindezekhez s elég erőt érzünk magunkban azokat megoltalmazni. Ha ők elvették nemzeti jogainkat, ne gondolják elvehetőnek a nemzeti létezés jogát ősi földünkön.“ , . Legmulatságosabb e szemenszedett szitkozódásban a románok vérhullatása a magyarokért. Talán csak nem az 1848-ban Janku bujtogató vezérsége alatt ömlesztett vérre akarja ráfogni, hogy a magyarokért áldozták ? Ily áldozatért bocsássanak meg nekik az istenek! Ostende, aug 27-én. Van nekem egy barátom, „csillagász“ — s ha még hozzáteszem, hogy magyar, úgy önök bizonyára azt fogják hinni, hogy ez lehetetlen. Pedig hát ez, hölgyeim és uraim, ép oly igaz, minthogy a föld forog a nap körül. — Lásd Ponsard Galilée-jét. Nos, ez az én astronomus barátom egy 8 hüvelyknyi reflectort rendelt volt John Browningnál, Londonban (Minorico 111). — Mielőtt azonban tovább mennék elbeszélésemben, engedjék meg, hogy megmagyarázzam önöknek, mi az a reflector ? A reflector, kedves olvasó, abban különbözik a refractortól, hogy míg ez az égitestet a csőben "”.WiQ niMifr amaz azt fényelteti (Műszó. Tessék rajta gondolkozni!) John Browning nevezetes ember az optica körében. Modora nem ment az angol gorombaságtól, s árai mesések; két ok, hogy az emberek tömegesen tóduljanak boltjába. — Avagy nem tapasztalták önök önmagukon, hogy mily nagy benyomást tesz valakire, ha a kereskedő kíméletlen vevőjével ? Ezt már nem hordják ! Ez részul áll önnek! Veszi, vagy nem veszi ? Talán nem is tetszik, vagy mi? . .. Dehogy nem . . . Kérem, adja, itt a pénz, tessék ! S a vevő hóna alatt a portékával távozik, meg nem állhat vári kimenet társának mondani: Kissé nyers, de becsületes! Az udvarias bőbeszédű boltos gyakran ráveszi valamire az együgyüket, a szófukat, durva majdnem mindig megingatja a legszilárdabb jellemet is. De térjünk vissza John Browninghoz, illetőleg az én astronomus barátomra. — Te tehát Londonba megy? — Holnap indulok. — Tudod mit, tégy egy szívességet, s hozz nekem Browningtól — egy színházi látcsövet. — Egy gukkert? — akarod mondani. — Igen, egy gukkert. — De ha nincs neki. — úgy csináltass számomra. — Hány tollos legyen ? (Notabene: a csillagászoknál minden második szó: Zoli.) — Egy fél, egy vagy kettő . . . — S az ár? — Ad libitum. — Accepto! Az én üstököskeresőm (ez t. i. ketvencz foglalkozása) elutazik. Harmadnap táviratot hozottak tőle Doverből, melyben értesit, hogy a fenekgeri betegséget nem kapta meg. Azután semmi i hír. Várok egy hetet, kettőt, hármat .... Mind , hiába! Egyszer csak, midőn már el is kezdtem feledni az egész dolgot, levelet kapok John Browningtól, itt Spanban, melyben jelenti, hogy a „Panergelic Binocular Glass“ t már elküldte Pestre. Egyszersmind mellékli a számlát ! 13 £ 10 sh. , Bigre!én Spaaban, s a cső Pesten! S mire haza kerülök, október lesz: a vámon addig már rég elveszett — szokás szerint — John Browning küldeménye ! — Az nem lehet! 13 £ 10 sh ! ... . Meg kell gondolni a dolgot. Lássuk csak ? Midőn így tűnődném, hogy mely után s módon juthatnék gukkerem birtokába, egyszerre csak levelet veszek az astronomustól: „Barátom, jobban meggondolva a dolgot reflectoromat 9 tollosnak óhajtanám Holnap utazom John Browninghoz. A három órai vonattal Pepinsteren megyek keresztül. Jöjj elémbe. Egy gondolat! Rögtön telegrafiozok neki, hogy ott leszek, s hogy hozza látcsövemet magával, mire még aznap választ kapok tőle : Okvetlen ! Az expresse 15 perccel késésben van, mondja az állomási főnök Pepinsterben, de, ime, már érkezik. — S csakugyan. A vonat megáll. Senki sem int, egy arcz sincs az ablaknál! . . . Bizonyára elaludt, hisz ez oly könnyen megtörténik az emberrel ily melegben, midőn 37 órája már utazik. A csillagászok hosszú nappal szoktak aludni. — Nézzünk exixonpákka ! — De íme alig vagyok a második coupé lépcsőjén, midőn már hallatszik : „En voiture!“ A mozdony füttyent. Oh, egek, s az én látcsövem?! Nem hagyhatom, lehetetlen ! Bevetem tehát magamat az utolsó kocsiba. — A jegyeket — mond a vezető! — Nincs , de utánfizetek (kényszer kényszerből) Zürichig. — Az nem lehet. Ez a vonat nem vesz fel utasokat a közbeeső állomásokon. Önnek Ostendéig kell jönnie. — A világ végéig, ha úgy tetszik — felelem egész elhatározottsággal. — Jól van. íme tehát akaratom ellenére a cölti-ostendei expressen ! Liege is a vonat megáll. — Hová megy ön? — Valakit keresek. — Majd Malines-ban. ... Már indulunk. 15 perez késés: azt be kell hoznunk! Malinesban azzal vigasztalnak : majd Louvain-ben ! ott ismét , majd Gaudban ! itt, majd Brugesben!s mindenhol hangzik a fatális: 15 percz késés! Végre megérkezünk Ostendébe, a rakparthoz. A hajó egészen gőzbe van burkolva, a málhákat két ölnyi távolságról dobálják a fedélzetre, pele-méle. Az eső szakad. Oda állok a bemeneti deszkához s egyenkint defiliroztatom magam előtt az utasokat. Ladys and gentleman — egymásután jönnek s tűnnek el. Hol az astronomus ? A váróterembe rohanok. — Nem maradt itt egy ur? — De igen, étkezik. Megyek az étterembe. — Egy vén angol ül az asztalnál s kiált: — Még egy beef, azután két kald s hat Sandwich papirosba takarva! (Magában) Hogy fognak örülni a halak, szegények, már alig várnak ! „A mérges ember hasonlít a vad szamárhoz“ — mondta egyszer valamely krokodilus. Én azért politociu mntamim rv. U& má v ben vagyok, gyerünk a diguere ! — susogtam magamnak. A tenger dagad, a szél egész erővel fu. — Itt egy csódzott fichu — ah, mily titkok! ... ott egy fölvont jupe — oh, ez a valóság! Uratlan kalapok, kalapnélküli urak, röpülő esernyők, röpülő fürtök. . . . Mily gyönyörű ez a plage ! Sok esmerős, néhány magyar is. A többek közt Károlyi György, Tisza Kálmán családjával, Aczél, Inkeys neje, Wodianer Albert, Helvei Laura stb. stb. — Tessék, csak 2 sous . . . Pompás látvány ! Egy három árboczos. Pompás téléscopó! — Ugyan hagyjon nekem 1 ékét! * * * . . . Már 4 napja vagyok itt, s még nem mulasztottam el — kivévén az első éjszakát a hajóhoz menni, valahányszor az expresse csak jött. Eső vagy köd nekem mindegy, kell hogy megkapjam csövemet! U. i. E pillanatban kapom a következő levelet : „Kedves barátom! A rajnai vasút 30 perccel elkésvén, a csatlakozás meghiúsult Vervicrnél. Csak a következő éjjel mehettem tovább — nem kis bosszúságomra. Holnap indulok per Newhoven — Dieppe haza. A gukker nálam van. Viszem magammal. Astronomus barátod. A számlámat ! Kocsit! Indóház! . . . Következő sorokat Dieppeből. Addig is uram s hölgyeim türelem. C—I. TÁRCZA. 1 # ® 11 © I © I © 1 a I i §. — Irta JULES JANIN. — (Folytatás.) Látva, hogy ez ifjú leány az ő kegyelmére szorult, az undok arezon egy pillanatra értelem villant át. — E csiszolatlan de gyönyörű anyagot , műértőleg szemlélte, úgy tett mint a jó La Fontaine művésze a carrarai márvány előtt, azt kérdezte :„Mi legyen? — Isten, asztal vagy viztartómedencze? .... Isten fésztt monda a művész a lelkesülés első elragadtatásában .............Isten lesz! Vigyázz barátom, istenednek nem lesz oltára ! A vén banya néma elmerüléséből felocsúdva i1 a fejét rázta : lemondott istenéről! Leányom, mondá a szegény gyermekhez fordulva, nem tehetek érted semmit .... Későn jöttél. Én magam is majdnem éhennalok. Boltomba már nem járnak vevők , éjjel nem kopogtatnak ajtómon, nappal is hiában tartom nyitva. — E szavak mondása mellett nagy macskáját simogatta, az pedig hozzá törleszkedve egyhangúlag dorombolt. Ekkor a gyermek kisz ideig egyenesen állott, mint az olyan ifjú személy teszi, aki érti, hogy nézik, látva hogy nincs mit reményem, bágyadtan leült a földre, a vén asszony tűzhelye elibe. A nőszörnyeteg könyörülettel és sajnálkozással tekintett reá, bütykös ujjaival a gyermek szép szőke hajfürtjeit simogatta! A tisztátlan teremtés átszott .... játszott a legbecsesebb és ritkább ékességgel! A Berenics hajfürtökkel játszott. Lágy ! mint a selyem, fényes, tömött és minden ártalmas ! hajkenőcstől tiszta volt; egy boldogtalan leányka ; szép haja, kinek ez az egyetlen egy ékszere marradt meg, melyre büszke, melylyel díszíti magát.—s E gyenge fehér nyak körül tömött fürtökben hullámzott; e márványsima homlokot dicsfénynyel vette körül; az öreg asszony bürhedt keze ez átlátszó tömeget emelgette, a szép haj hullámzása által mozgásba hozott jég felverte a tűzhely hamuját, és is könnyű pehely a hosszú hamvas fürtökre szállt. Hajdanában, mormoga az öreg, ezzel a hálóval meg lehetett volna fogni az uralkodóházból származó két herczeget, három tábornokot, egy püspököt, és ki tudja hány főhivatalnokot ..... Ah ! az idő megváltozott! Hirtelen egy gonosz eszme szállta meg a vén banyát: — Nem adnád el a hajadat? — kérdé a gyermektől. A földön heverő gyermek agya az éhségtől gyötörve, és a széngőztől izgatva volt .... feje zúgott, előbb nem értette meg ; e szó : eladni haját, egyetlen kincsét, álomnak tetszett, olyan nehéz álomnak, amilyent a szegényből csak a hideg és éhség kínja csikarhat ki. A nehéz álom elkábítja az agyat. .... reggel felébredve mégis azt sóhajtja a szegény: álmomban éheztem, álmomban fáztam; az ébrenlét, a valóság kínjához képest ez csekélység, ez öröm! A banya, egy kereskedősegéd hidegvérüségével a tövinél megfogta a szép hajat, és hosszát karja hosszúságához mérte. A tömött aranyhaj, a kifeszített kar összeaszott, regsárgult, ránczes, vén bőrrel érintkezésbe jőve, csak annál szebben tündöklött ; akarata ellen a banyának is feltűnt ez elentét, karját még mindig kinyújtva tartá, és felváltva hol az összeaszott holt karra, majd ismét az életteljes fénylő hajra bámult .... mennyi fény — élet és melegség! E perezben az öreg asszony piszkos főkötője alól egy ragacsos ősz hajszál csúszott ki, mint ha ez a borzas fésületlen szőr, e gyermek szép haját látva, az irigység dühétől bántva dugta volna ki magát. — Válaszolj hamar, mondá az öreg, eladod-e a hajadat? Szép tömött, hosszú, legalább is egy vörös, ~ tizenöt frankot hozok érte, — és azt a pénzt megeszszük. Az ifjú leány kibomlott haját egyik oldalról a másikra hányta, sovány kezecskéjével a homloka felett is fölemelte, bágyadt nedves szemeit felemelte, és bánatosan mosolygott . . . Nem bánom, adjuk el mondá . . . és az éhség oltárán szép haját feláldozá! Ekkor az öreg lehajolt azon kosárhoz, melyen a macska aludt. A macskát csendesen félretaszító, és a koldusrongyok undok tömkelegében keresgéli: régi övék, kendőcskék, szalagcsokrok, egykor rózsaszín, most piszkos, szinehagyott fakó, melyekből fejére főkötőket csinál, gyűrött, rongyos gallérok, melyeket zsebkendőknek használ; rész selyem harisnyák, melyeknek a feje gyolcsból volt kitoldva. E szemétfészekből a ronda rongyokat kihányta, a szoba megtölt hajók, fodor, csipke, hímzés, szalag, selyem és egyéb drága szövetek rongyos, piszkos, kopott maradványaival. e kosárban a lunya fényűzés foszlányai voltak összegyűjtve; a kosár fenekén egy olló volt — egy hímpadló. — A vén asszony ezt kereste. Midőn az ollót meglelte, e rozsdás életlen portékát, melylyel koronkint vén körmeit nyiszolta, a gyermek haját ismét a kezébe vette, és a gyökerétől kezdve, hogy szinte a feje bőrét súrolta, elkezdte ezt a fönséges fényben úszó tenger hajó, melyre egy királyné is büszke lehetett volna, , nyitni, azaz nem is nyirta, inkább tépte és reszelte. Oh nyomor! oh fájdalom! az öreg asszony irgalmatlanul dolgozott, a rozsdás olló nyikorgot!,, nyögött, a földön pihenő szegény gyermek csendesen tűrte. Pope a levágott hajfürtről egy hoszszú költeményt írt. Marmontel lefordította Pope költeményét; hát e gyalázatos vén banya kezei alatt lehullott fürtök emlékére, melyik költőnk fog elégiát írni? E rettenetes munka háromnegyed óráig tartott; az áldozat be volt végezve. Midőn a gyermek fejét megkoppasztotta, a gyönyörű zsákmányt egy régi mocskos színlapba, a hajdani bőség és tivornya maradványába göngyölte. A szegény gyermek kinyújta kezét; tizenöt frank helyett csak tizennégyet kapott. Szomorúan távozott. De nagyon éles hideg volt, a pompájától megfosztott fő fájdalmasan érezte a csipős hideget. — Oh rettenetes bűn ! pokoli találmány! Ezelőtt egy órával egy egyszerű kis kalap elegendő volt arra, hogy e kedves főt a hideg ellen megvédje . . „ Fájdalom! a fényes korona hiányzik, a drága ékszer nincs meg a hullámzó fürtök eltűntek, nincs semmi . . . A tizennégy frankból négy frankot egy kis meleg kendőért kellett adnia, amivel kopasz fejét betakarja. — Ily átható kegyetlen hideget soha nem éreztem! ~ Ah! szegény hajam! szegény hajam! büszkeségem és ékességem hol vagy!! Pénze húsz napig tartott, husz hosszú napig. Hajával minden örömét és büszkeségét elvesztette; mily boldog volt, midőn egy tört tükördarabkába nézett, és látta, hogy szép szőke haja mint egy dicssugár övezte fejét körül és reá mosolygott; midőn eszébe jutott, hogy neki nincsen szép kalapja, dús hajzata mindig megvigasztalta. — Este midőn haza tért, és reggel mielőtt távozott, egy boldogsága mindig megmaradt: az a néhány percz, míg haja rendezésével bajlódott. Már mindennek vége! Húsz nap múlva az éhség ismét elővette. A néma — nyomasztó és szomorú nyomor ismét visszatért! — Két kezébe rejte fájó homlokát, a legszebb ékességétől megfosztott égő homlokát és reá szánta magát, hogy a vén asszonyt ismét fölkeresse. A vén banya karszékében ült, ócska ruháit foltozgatta ; varrás közben egy trágár dalt] énekelt , — szomjas volt, midőn a gyermek belépett, alig nézett reá. A vén asszony durván fogadta, nyers hangon azt mondta: „Most már nem tehetek érted semmit, legfeljebb ezt az első fogadat húzathatom ki, az evésben úgy sem veheted semmi hasznát. E szavaknál undok ujjat arra a fehér gyöngyre tette, mely azon a helyen ahol volt egy országot ért. Az a fog, melyet a szörnyeteg érintett, épen az a legelső fog volt, mely a mosolynál látszik, az az első fog, mely a bíbor ajkak között tündöklik, az a fog, mely az első csóknál a kedves homlokán nyugszik, az a fog, mely e nagy szóhoz : szeretlek! a hangot és kifejezést adja. E fog sokat jelent ; ékesség, — ifjúság — bájmosoly és egészség! Midőn az előrelátó vén banya a szegény leány haját eladta, e másik kincsnek is szerzett vevőt. — Hallod leányom! még köszönettel tartozol, hogy ezt választom ! Egy foggal több vagy kevesebb, — de nagy dolog ! Van eladó fog elég még szebbek mint a tiéd, válogathatok. — Nem elég drágáért vettem meg a hajadat ?. A gyermek sokkal ártatlanabb, éhesebb és szegényebb volt, semhogy szépségére gondolt volna. — A gyermek ebbe a vásárba is beleegyezett. — Alig mondta ki az: igent a vén asszony rögtön egy fogorvoshoz ’,uc. következik.) — A fővárosi állandó vízmű létesítése tárgyában Klein és Faser angol mérnökök részletes javaslatot terjesztettek Pest és Buda városok hatóságai elé, s készeknek nyilatkoznak az ajánlat egyes pontjaira nézve tárgyalásokba bocsátkozni. A javaslattevők nem ismeretlenek. Már 1871-ben részt vettek a magyar főváros átalános szabályozása tervezetére kiírt pályázatban, s munkájuk, mely a vízműre is kiterjeszkedett, az alkalommal pályadíjat is nyert. A vízműre vonatkozó, akkor csak átalános vonásokban vázolt tervüket, most formulázott javaslattá dolgozták ki, melynek főbb pontjai a következőkben foglalhatók össze: Javaslattevők a szükséges tőke beszerzését magukra vállalják. E czélból „Budapesti vízműtársulat“ cz ég alatt társulatot alakítanak, mely 60 évre kizárólagos szabadalmat nyerne, és ez időtartama alatt senki másnak Budapest városában vízellátás czéljából engedély nem adatnék. A vízművek egyike Pest számára Uj-Pest mellett, Buda és Ó-Buda számára Ó-Buda fölött lesz elhelyezendő. E két mű a margitszigeti híd befejezése után egymással öntött vascső által köttetnék össze, hogy így minden pillanatnyi hajnak is eleje vézessék és a város vízben soha hiányt ne szenvedjen. A pesti vízmű akként lenne szerkesztendő, hogy naponkint 850,000 lakosnak szolgáltathasson fejenként 5 köbláb vizet, a budai pedig 70,000 lakost láthasson el szinte 5 köblábbal számítva fejenként és naponkint. Mindkét mű a lakosság szaporodásához képest még inkább bővíthető leend. A pesti oldalon a víz a kőbányai medencébe, s a budai oldalon a Gellérthegyen vagy a svábhegyen építendő medenczébe fog vezettetni. A társulat kötelezi magát a vízművet 3 év alatt kiépíteni akként, hogy a főváros minden egyes része kellő mennyiségű vízzel elláttathassék. A társaság 10,000 k. 1. vizet ingyen enged át a hatóságnak a nyilvános épületek, utczák stb. számára. A víz ára minden lakott szoba után 1 frt 50 kr lenne évenkint. A városi hatóság átengedné a társulatnak díj nélkül az ideiglenes vízművet, miért a társulat a városnak 4/2 °/s kamatozó elsőbbségi kötvényt adna át. A város eladná a társulatnak kisajátítási árban az állandó vizek építésére szükséges telkeket. Az építkezéshez szükséges szerek és anyagok vám- és díjmentessége szintén kieszközlendő volna. A vizdíjak czimén befolyó társulati nyeremény községi adómentességben részesül, míg a befektetett tőke 10%-át nem haladja felül. A városi hatóság a társaság irányában a víz eladásából származandó bevételekre néző 66000 font sterling (660,000 frt) erejéig kezességet vállal, mely összegben azon a városnak adandó 41/2°/a elsőbbségi kötvények kamatösszegei is benfoglaltatnak. A garantírozott jövedelem csak a vízmű átadása napjától számítandó. Ha azonban a város a víz árát oly összegben szabná ki, hogy ebből 666,000 forint bejönne, a társaság ebbe is beleegyezik. A jövedelem pótlására a város által fizetendő különbözeteket, ha a jövedelem idővel meghaladná a 660,000 forintot, a társulat visszapótolná. Minden esetben kész a társaság a befektetett tőke utáni 10°/0-ot meghaladó tiszta hasznot a városi hatósággal megosztani. Úgyszinte kötelezi magát a társaság a városnak átengedendő elsőbbségi kötvények után járó 41'2°/0 kamatokat mindenkor pontosan befizetni, mely fizetés a jelen vizmü átvételétől számítandó 6 hónap után veendi kezdetét. Húsz év lefolyása után jogosítva van a városi hatóság a vízművek megváltására oly v OV z. cjr .j. felv aj'-'---3 - - A b-25 szőrös snnmlájával azonos. E tiszta jövedelem megállapítására a legutolsó 10 év jövedelme fog alapul vétetni. Az engedélyi idő lejártával a társaság az összes műveket egészen jó karban ingyen és minden kármentesítési igény nélkül a városi hatóságnak adja át. Az ajánlattevők készeknek nyilatkoznak az engedély-okmány kiadása alkalmával 200,000 frt óvadékot letenni. KÜLFÖLD. Szeptember 1. — Franczia Köztársaság. Az „Agence-Havas“ szorgalmasan csinálja a fusiot. Az már neki betegsége, s az ember megszokta e correspondence-intézet fusionalista gyöngélkedéseinek valami mélyebb jelentőséget nem tulajdonitani; —s ha ma azt adja tudtunkra, hogy Chambord és a párisi gróf között a viszony folytonosan szívélyes, s hogy a „roy“ kedves rokonát bizalmasan már dauphinnak czimezgeti, mindebből egyedül azt értjük meg, menynyire szeretné sz „Agence-Havas“ a szívélyesség és bizalmasság ezen örvendetes állapotának minél előbb való tettleges bekövetkezését. Egy másik párisi táviratunk a conservatív párt vezéreinek azon szándékáról értesít, mely szerint a szünidő vége felé értekezletet, tartanának, az alkotmányjavaslatok kérdését előlegesen megoldandók , — ha t. i. menni fog. — Broglie hg. cvreuxi beszédét a „Presse“ kormánynyilatkozatnak mondja, s megjegyzi, hogy e beszéd a minisztertanács előleges jóváhagyása után lett elmondva — tehát a kormány tagjai közt meghasonlást elő nem idézett. Ez a dementi a kormány csendes visszavonulását jelenti a fusiótól, — melyhez legalább egyelőre nem mer határozottan csatlakozni. — A nemzetgyűlés állandó bizottságának egyik utóbbi ülésében a szokottnál hevesebb szóváltás fordult elő. Buffet az ülés elején vitát kezdett az állandó bizottság üléseiről hozott hírlapi jelentések miatt s kikelt e jelentések ferdítései ellen. Mire szóba jött az ülések nyilvánossá tétele, s az is, hogy hivatalos jelentések adassanak ki. az indítványok elvettettek. Ezután Jozon intézett interpellate a minisztériumhoz, az ostromállapotban nem levő departementokban a sajtó ellen foganatba vett rendszabályokra nézve. (Közbekiáltások .) De ostromállapotban vannak. — Jozon tiltakozik. — Több hang: Mindig a régi nóta. — Mahy: Mert a kormány bűnei is a régiek. Azok kényszerítenek bennünket hason interpellate megújítására. Buffet kijelenti, hogy nincs helye itt egyes tényekre nézve interpellálni s határozni, hanem csak a nemzetgyűlés esetleges összehívása iránt. Jozon erre interpellatióját kibővíti a május 24-ike óta a sajtó ellen foganatba vett összes rendszabályokra, melyek szigorúságukban túlhaladják a császárság leggyászosabb idejét. Kérdi tehát: 1. Mikor vetnek véget a sajtó elleni elnyomó rendszabályoknak; 2. szándékoznak-e legalább a rendszabályokat csak az ostromállapotban levő departementokra szólítani ; 3. szándékoznak-e megállapítani végre az ostromállapotban levő departementek hivatalos jegyzékét. Bettié védvén eljárását ígéri,hogy a kért hivatalos jegyzéket előterjeszti. A Vosges departement többsége bizalmi feliratot intézett Thiershez, melyben a legkeményebb rászólást fejezik ki a május 24-ike emberei iránt; a corsicai főtanács számos tagja (e hely a bonapartismus főfészke) szintén bizalmi nyilatkozatot intézett Thiershez, melyben tiltakoznak, hogy a bonapartista üzelmekkel egész kerületük azonosíttassék; a Rhonedepartement, üléstermében a köztársaság szobrának felállítását határozta el, mert e kormányformát fogadta el a nemzet, s ezt van eltökélve, szükség esetén, erélyesen védelmezni is; az Ardéche-kerület az ingyenes és kötelező oktatás mellett nyilatkozott; a Niévre-departement egy szó többséggel az erre vonatkozó indítványt mellőzte. Spanyolország. A cortes legutóbbi ülésében Salmeron nagy határozottsággal ellene szólott Orense azon módosítványának, melyet a felkelők megkegyelmeztetése érdekében tett. A módosítvány 119 szóval 42 ellenében elvettetett. Ugyanazon értesülésben a belügyminiszter terjesztett be egy fontos törvényjavaslatot, mely az 1822 iki azon törvény visszaállítását czélozza, mely szerint a 20 - 35 éves polgárok nemzetőri szolgálatra kötelezhetnek. A c aris tákról újat nem hallani — azon egyetlen furcsaság kivételével, hogy a politikai pártszervezéssel megbízott carlista-junta a szent inquisitió visszahelyezését is felvette programmjába. De határoztak már ott ennél bolondabbat is anélkül, hogy akár emberben, akár állatban, hiba esett volna amiatt. — Hanem hogy az efféle szent hóbortnak vége szakadjon valahára, a spanyol név reputatiója érdekében mégis csak kívánatos, s a republikánus párt rajta is van tőle kitelthetőleg, hogy e kívánat teljesedésbe menjen. Legközelebb hozzáláttak a tartományok képviseletei a carlisták megadóztatására vonatkozó cortes határozat végrehajtásához, mely rendszabálynak jó sikerét reményük. Tarragona e tekintetben következő határozatokat állapított meg: 1. Kivettetik egy átalános 5°/0 és hadi adó a földbirtok után. 2. Ezenkívül fizetnek 16°/0-ot „a karlisták, kik bármi módon elősegítik a rebelliot, vagy támogatják, valamint azok, kiket evégből kiküldött SJJVClrlIle Ui/.UlliSrtfiUlv Jl^____Lul 1___l.’RixAlnnl H? bizottságok, vagy junták polgárai, katonai és bírói hatósági férfiakból és tartománybizottsági tagokból állanak. Ezen junták, melyek a főbb városokban fel fognak állíttatni, az illető kerületből minden embert maguk elé idéztethetnek, akitől felvilágosítást remélnek. 3. A quatificált karlistáknak, vagy azoknak atyái és testvérei, kik a karlisták között a kapitányságig rangot viselnek, az 5%-on kívül még 25°/0 adót fizetnek. 4. Hasonlókép 25°/0-ot fizetnek mindazon egyének, vagy azoknak atyái és testvérei, kik részt vesznek a karlista bandákban. 5. Mindazon erődített helyek, melyek vigyázatlanságból vagy gyávaságból nem fejtettek ki elég ellenállást a karlistákkal szemben s akár közönyösségből, akár jó akaratból adókat engedélyeztek a karlistáknak, ugyanannyi összeget fognak fizetni adóba, mint amennyit a karlistáknak adtak. Németország: A poroszországi képviselőválasztások — hír szerint — október második felére vannak kitűzve. Addig talán az Enlenburg gróf az utóbbi időben ismét nagy kérdéssé lett minisztersége fölött el fog gördülni a koczka. Berlint különben ez idő szerint mindezen apróságoknál jobban érdekli az a győzelmi emlék, melyet most vannak készülőben a francziákon vett diadalok emlékezetének felállítani. Az emlékmű, melynek felállítását a császár rendelte, beszélni fog az utókornak a Dániában s cseh völgyeken aratott győzelmekről. Az alapkőbe két erről szóló emlékirat lesz bevésve. Az egyik így szól: „Mi Vilmos stb. tudatjuk, miszerint azt határoztuk, hogy hadseregünk tetteinek állandó emlékére a lefolyt évben viselt hadjárat alkalmával elvett hadi jelvényekből egy emlék emeltessék. — A végén ez van Tanítsa meg ez emlék a jövő nemzedékeket mennyire megmaradt népünkben a béke alatt is atyjainak szelleme, mennyire képes volt hadseregünk a felfegyverzett nép, örökölt harczias ügyességét rendben és fegyelemben megtartva, szárazon és vizen az elemekkel daczolva, és az ellenség vitéz ellenállását leküzdve — királya iránt halálig megtartani hűségét. A második emlékirat ez: „Poroszország a szilárd mag, mely körül Németország tagjai szabadságban és egységben újra csoportosulnak. Az északnémet szövetség, mely minden országot magában foglal a Majnán innen, kész, hadserege közös, zászlója minden tengeren lobog. Szilárd véd- és daczszövetségek kötik a délnémet államokat Poroszországhoz és a szövetséghez és a vám- és kereskedelmi érdekekben, valamint egy közös parlamentben való képviseltetésükben záloga van letéve annak, hogy az észak és dél, hovátovább mindinkább meg fogják tagadni a régi ellentétet, mely közöttük hosszú ideig elidegenítést hozott létre stb.“ Magán az emléken, melynek ünnepélyes leleplezése a sedani csata bekövetkező évfordulóján fog megtartatni, ezen felirat olvasható: „A hálás haza a győzelmes hadseregnek.“ A feliratnak megfelelőleg és a császár utasításához képest az ünnepély túlnyomólag katonai színezetű leend. Miután pedig az emlék nemcsak Francziaország, hanem egyszermind Dánia és Ausztria ellen vívott győzelmeknek is van szentelve, a császár már előre elhatározta, hogy az illető ünnepélyen csak a porosz hadsereg vegyen részt, habár az ünnepélyt Németország más részeiben is magasztos nemzeti érzülettel megülik. (Ezek a „Prov. Corr.“ jelemző szavai.) Oroszország. A „Russkij Mir“ Kazalinskból vett hírei nyomán Khivából azt közli, hogy a sekinczek nevű turkománok 2000 felszabadított s hazájukba visszatérő perzsa rabot családjaikkal együtt nem messze Khivától felkonczoltak. A vétkes turkománok megfenyítésére azonnal orosz hadcsapatok indultak. A Khivában kiütött lázadásról angol forrásból eredő hírt egy ma érkezett szt. pétervári távirat megczáfolja. A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter a beszterczebányai kir. törvényszékhoz telekkönyvi írnokká Blél Lajos ottani ügyészségi írnokot, Mecsér József igazságügy miniszteri számvevőségi bijnokot ugyanoda II . oszt. számtisztté, a kalocsai kir.törvényszékhez jegyzővé Salamon Miklós ottani díjas joggyakornokot, a baracsagyarmati kir. járásbíróság mellé végrehajtóvá Gruber Károly ottani adóhivatali végrehajtót, a sziráki kir. járásbíróság mellé végrehajtóvá Koós Béla gutai birtokost, Juhász Károly hajdúszoboszlói járásbírósági végrehajtót a kisszebeni járásbírósághoz, Lövik Gusztáv homonnai törvényszéki joggyakornokot a sztropkói járásbírósághoz aljegyzővé, Gosztonyi Alajos megyei dijnokot a nagymihályi járásbírósághoz írnokká és Mankovics Alajos törvényszéki aijnokot a homonnai törvényszékhez telekkönyvi írnokká nevezte ki; Farkas Bertalan homonnai törvényszéki telekk.írnokot, írnoki minőségében a sátoraljaujhelyi járásbírósághoz helyezte át; továbbá Karosa Bulcsu törvényszéki joggyakornokot a gálszécsi Biringer Arthur homonnai törvényszéki joggyakornokot a királyhelmeczi járásbírósághoz aljegyzőkké; — végre Zámbory János járásbirósági dijnokot a gálszécsi és Klimó Sándor dijnokot a királyhelmeczi járásbírósághoz írnokká, a székesfehérvári k. járásbírósághoz írnokká Gödör Lajos ottani dijnokot, a miavai kir. járásbiróság mellé bírósági végrehajtóvá Rajtsányi Ferencz szemezi kir. törvényszéki telekkönyvi írnokot, Kőrös Kálmán segédtelekkönyvvezetőt a békés-gyulai törvényszékhez aljegyzővé,, a nagyszebeni törvényszékhez aljegyzővé Bilevicz Adolf Gusztáv nagyszebbeni kír. törvényszéki írnokot és a szász-sebesi járásbírósághoz telekkönyvvezetővé Kootz Frigyes szász-sebesi sbir. írnokot nevezte ki. A pénzügyminiszter Kiegl Róbert állami főreáltanodai helyettes tanárt adóhivatali ellenőrré, Flaschit István gyakornokot Illad osztályú számtisztté és Matusch Endre adóhivatali tisztet ellenőrré nevezte ki. Goldstein Sándor halasi lakos saját és Izabella nevű leánya vezetéknevének „Aranyléra kért átváltoztatása f. évi 35,75 . sz. belügyminisitoriumi rendelettel megorz i a nagy. Az újvidéki királyi magyar tannyelvű főgymnasium megnyitása Királyi elhatározás folytán az újvidéki kir. magyar tannyelvű főgymnasium az 1873/4 ik tanév elején egyelőre a négy alsó osztálylyal megnyitandó lévén, a szülők és gyámok, kik a gondjaik alatt álló növendékeket a tanintézetbe adni szándékoznak, a következőkre figyelmeztetnek. 1. A tanulók fölvétele i. e. szeptember hó 29. 30-ik és október hó 1 - ik napjain délelőtti 9 órától 12-ig a gymnasiumi épületben történik. 2. Az első osztályban fölveendő növendékekre nézve kötelező fölvételi vizsgálatok, továbbá az esetlegesen előfordulható javító- és magánvizsgálatok az imént említett behratási napokon délutáni 1 órától 5-ig tartatnak meg. 3. A fölvétetni kívánó tanuló legközelebb végzett tanulmányairól szóló bizonyítványaival atyja, anyja vagy ezek megbízottja kíséretében tartozik az igazgatónál és az illető osztály főnökénél jelentkezni. 4. Azon szülők és gyámok, kik vidéken laknak, gyermekük, illetőleg gyámságuk alatt álló növendékük fölvételekor alkalmas helyettest tartoznak bejelenteni, ki a gondviselésre bízott tanulóra nézve az igazgatóság fegyelmi s tanulmányi közléseit nevükben elfogadhassa. --5. Minden tanuló behatása alkalmával az intézet tanszereinek gyarapítására 2 frt 10 kv. fölvételi díjt tartozik fizetni. — Az évi tandíj 8 írt