Ellenőr, 1873. szeptember (5. évfolyam, 201-224. szám)

1873-09-02 / 201. szám

40 kr., mely két egyenlő részben október és már­­czius hónapok vége felé fizetendő le. Oly szegény­­sorsú tanulóknak, kik folyamodás utján időközben tandíj mentességet nyernek, a lefizetett tandíj visz­­szatérittetik. 6. A gymnasium tannyelve magyar ugyan, de ennek nemtudása esetében a tanuló használ­hatja a német nyelvet is. — A horvát és szerb nyelv és irodalom rendes tanításáról az önkényt vállalkozó növendékekre nézve egy külön tanszék fölállítása által lesz gondoskodva. 7. Az ünnepélyes Veni Sancte október hó 4-én reggeli 8 órakor fog megtartatni. Újvidék, 1873-ik évi augustus hó 30-án. Mészáros Nándor, s. k. az újvidéki kir. főgymnásium r. igazgatója s a magy. határőrvidéki tankerület h. főigazgatója. * — Az országos kisded védő egylet által tervezett gyermek- kertésznőképezde felállítása nagy részvétre talál a fővárosban és vidéken. Leg­közelebb a gazdasszonyok árvaházából 6 leány jelentkezett e képezde növendékéül, s az Erzsébet­­árva­házból is többeket szándékoznak beíratni. Óhajtandó, hogy a képezdét illetőleg a tanügyér úr is beváltsa adott ígéretét. A kisdedvédegylet különben elhatározta, hogy ezen képezdét már ez évben felállítja, ha szinte nem is lehetséges egé­szen felszerelnie s minden e czélból jelentkező leg­alább 15 éves s elemi iskoláit jól végzett leányt felvesz intézetébe. Egyelőre a király utczai gyer­mekkertben tett gyakorlati oktatáson kívü­l három ideiglenesen alkalmazott tanár fog a növendékek elméleti képzéséről gondoskodni. Az intézet részletes tervezete a minisztériumnak még ez évben fel fog terjesztetni azon kérelemmel, hogy ezen intézetet államivá tegye s ezáltal nyilvánossági joggal ru­házza fel. HÍREK. — Szept. 1. — — Szlávy miniszterelnök tegnap visszaérkezett Bécsből, illetőleg Gráczból, hol az utóbbi napokban volt Kerkapoly pénzügyérrel együtt. Gráczban az „Elefánt“ czimű­ hotelben vol­tak szállva, hol — mint egy fentebbi közlemé­nyünk tudatja — horvát bizalmi férfiakkal értekeztek.­­ Fejedelmi vendégei voltak teg­nap és ma a fővárosnak. Tegnap este 6 órakor a „Neptun“ gőzhajón Bécsből Konstantin orosz nagyherczegnő érkezett Budapestre, két fiával (10—14 évesek), fivérével az oldenburgi herczeggel, 40 előkelő úrral és udvari hölgygyel, stb. kiknek egy része a később megérkezett gö­rög királyné kíséretét képezte. A kikötőnél a du­­nagőzhajózási társulat tisztviselői s a városi fő­kapitány vártak reájuk. A nagyherczegnő fiaival és bátyjával bérkocsiba ü­lve a budai várkertbe hajtattak, s onnan gyönyörködtek a fővárosra nyíló nagyszerű panorámában, majd Pest bel­sejében tettek kocsikázást. Esti 8 óra után az „Albrecht“ nevű gőzhajóra tértek vissza, hol idev­­estély volt. Ma reggel 6 órakor az osztrák állam­vaspályán megérkezett Bécsből Konstantin nagy­herczegnő leánya, a görög királyné is,nagy­számú kísérettel. Az indóházban Szlávy miniszter­elnök, Harri gróf hadfőparancsnok és Jekelfalusy Lajos miniszteri tanácsos, valamint Haris Sándor görög kir. konsul várták és üdvözölték. Innét a királyné egyenesen a dunagőzhajózási társulat alsó hajóállomásához kocsizott, és az indulásra készen álló „Albrecht“ gyorshajóra szállt, hol anyja Constantin nagyherczegnő várta leányát. A feje leírni vendégek 7 órakor elutaztak. Utazásuk czélja Krimia, hol a görög királyné az őszt fogja tölteni. — Vukovics Sebő arczképe, melyet a boldogult családja Temesi megye gyűlési tenne számára Molnár, Münchenben tartózkodó hazánk­fia által festetett, mavoltfinnepélyesen leleplezendő Az emlékbeszéd megtartását Bessenyei Ferencz fő­jegyzőre bízták. — József főherczeg F i n m é b a n. Aug. 20-án este József félig a sz. péter-fiumei vaspályán Fiuméba érkezett. Az indóházban várták gróf Sza­­páry Géza kormányzó, Csotta János városi podesta és Vallencsics miniszteri tanácsos, azonkívül jelen voltak Lindner sorhajókapitány, a tengerészeti aka­démia parancsnoka, az itt állomásozó vadászzász­lóalj ezredese, a katonai térparancsnok, az itteni honvéd­század két tisztje és nagyszámú egyéb közönség. A főherczeg a szokásos üdvözletek és be­mutatások után rögtön bement, kíséretével a nagy terembe, hol 15 perczig maradván, midőn kijött, az udvaron felállított disz-vadász-század fölött tar­tott szemlét. Elléptetvén a disz-század, a fhg. a kormányzó ur kocsijába szállott s azzal együtt annak lakására ment, hol még estebéd tartatott. Következő nap a főherczeg Hild honvédezredes és báró Nyáry honvédalezredes által kisértetve, kora reggel megszemlélvén az itteni honvédlaktanyát s az abban állomásozó honvédeket, teljes megelége­dését fejezte ki úgy a talált rend és tisztaság, va­lamint a legénység ügyes magatartása felett. Ké­sőbb kirándulást tett a kiesfekvésűi Tersato városba, honnan visszatérve, diszebéd volt gr. Szapáry kor­mányzónál. Ebéd után a kormányzó egy kis kirán­dulást rendezett a tengerészeti hatóság gőzöskéjén Abbazziába, honnan este 9 órakor tértek vissza. Másnap (22-én) a félig elhagyván kikötő városunkat, Károlyvároson át Zágrábba utazott. — A király helybenhagyta Frankovich Lajosnak fiumei belga konsullá való kinevezését. — A váltóláz tárgyában a belügyér kö­vetkező körrendeletet intézett a hatóságokhoz. Tu­domásra esett, hogy számos helyen a cholerajár­­ványnyal párhuzamosan a váltóláz is uralt, sőt ott, hol a cholera megszűnt, a lakosságnak jelen­tékeny százaléka, a váltóláznak sűrűn egymást érő rohamai miatt munkaképtelenné válik. Súlyos­bodik ezen állapot azáltal, hogy a megbetegt­lt or­vosi segély hiánya miatt csakhamar heveny, máj és lépdaganatba esnek, mi ismét hosszas senyve­­désért, és vízkór fejlődését vonja maga után. Ne­hogy tehát a cho­­erajárványtól megkímélt néposz­tály újabb veszélyes népkór által támadtassék és gyógyintézkedések hiánya folytán nagyobb mérvű­ halálozásnak legyen kitéve, fölhívom a törvényha­tóságot, hogy hatósága területén működő, avagy működendő cholerajárvány-orvosokat odautasítsa, hogy gyógyeljárásukat a váltólázban sínylődő egyé­nekre is kiterjeszszék. Egyúttal intézkedés teendő, hogy a szegénysorsúak a megkívántató váltóláz­­ellenes gyógyszerekkel kellőleg elláttassanak. G­r. Szapáry s. k. — Balkányi-Szabó Lajos, a „Ma­gyar Ősmesék“ írója, előfizetést hirdet a 3-dik kö­tetre. A két első kötet, mely a magyar hitregéket a nép ajkáról véve, s a világtörténettel egyez­tetve közölte, elismerő fogadtatásban része­sült mind a sajtó, mind a közönség ré­széről. A már kiadott I ső s II dik részben 7 mese foglaltatik, mely 7 mese az első és második év­ezredet bezárja, lehúzván a világtörténetet (a magyar nemzet meséi által fentartott alakban), azon időtájig, midőn Ábrahámnak fia Izsák szüle­tett, a mikor is Arius volt Aszszuria királya, ki uralkodni kezdett világteremtés után (Moys szerint) a 2039 dik évben, vagyis Krisztus születése előtt kétezer esztendővel. — E most közrebocsátandó ősmesék száma 4 leend, melyek mintegy 15—16 évre terjedő könyvben a harmadik évezred elején képezendik következő tartalommal: „Sirerző ki­rályfi “ 3 énekben. 1-ső ének: A megkötözött Éjfél. 2-dik ének: A bűvös mécs. 3-dik ének: A vitézség jelei. „Az elsülyedt vár.“ Három énekben. 1-ső ének: Az örmény. 2-dik ének: A szóló rózsa. 3-dik ének : Sodom­a és Gomora vidéke. „Nem anyától lett lány.“ 3 énekben. 1-ső ének: Piruad tündér. 2-ik ének: Táltos Talykarét. 3-dik ének: Az arany kacsa és vén boszorkány. „Nemtu­­dikám.“ 5 énekben. 1-ső ének: Réva és a táltos csikó. 2-dik ének: Az arany vitéz. 3-dik ének: Mézihab és vőlegénye. 4-dik ének: A had­járat. 5-dik ének: Szemirami tündér és Ráva. A­ki ezen IIl-dik kötetre előfizet ,azon a kedvez­­ményben részesül, hogy e mü­l­ső kötetére 1 írt 30 kr helyett 80 krral, a második kötetre pedig 80 kr helyett 50 krral előfizethet. A mintegy 16 nyomott ivet tevő költői mű előfizetési ára csak f­orint. Az előfizetési pénzek bérmentve ily czim alatt küldendők: Balkányi-Szabó Lajosnak Debreczen­­ben, nagy-ujuteza 1597. sz. a. Az előfizetési ivek be­küldésének ideje folyó október hó 5-ke.­­ A történelmi társulat tegnap ta­nácskozást tartott, s elhatározta, hogy miután Nyitramegyében (hová levéltár-kutatásokra készültek) a cholera dühöng, az idei kirándulást nem tartja meg. — Honvédségi fegyve­rgyakor­la­to­k. Legközelebb a két budapesti honvédzászlóalj nyolcz napi fegyvergyakorlatot fog kezdeni a fő­város környékén. E czélra a ténylegesen szolgáló egénységen kívül mind a két zászlóaljból még 600 ember fog beszólíttatni, de csak olyanok, kik Budapesten laknak, úgy hogy mindennap e gya­korlat után magán­lakásaikra térhessenek vissza, és külön elhelyeztetésükről gondoskodni ne kelljen. E gyakorlatok czélja, hogy néhány magasabb hon­védtiszt, ki nemsokára törzstisztté lesz előléptetendő, nagyobb csapattestek vezényletében való jártasságát bemutathassa. — Szinházi hírek. Szombaton egészen megtelt a nemzeti színház Carina k. a. fölléptére, ki az „Ördög Robert“-ben Alice szerepét énekelte, nem oly átalános hatással, mint korábban. Vasár­nap pedig tömve volt az egész nézőtér a „Vén Bakancsos“ előadására, s a közönség igen jól mu­latott az egézséges elemekből alkotott népszínmű­ven. Réthi, a magyar népies alakok e páratlan személyesítő­je, most is kitűnően játszotta az öreg Mihály bácsit. Blahánét és Tamásit már kiléptekor tapsokkal fogadta a közönség. Jól is játszottak s kedélylyel énekeltek. Kár, hogy a népszínműi elő­adásokra, melyek iránt a fővárosi közönség oly nagy érdekeltséget tanúsít, a színháznál nem min­dig fordítanak kellő gondot. A kiállítás gyakran szegényes és a legkopottabb díszleteket használják. A csoportok mozgásában, elhelyezkedésében nincs elevenség, s az öltözetek oly tarkabarkák, mint valami maszkos­ bálban. Több rendezői gond itt is nagyon kívánatos volna. — Prielli Korné­lia asszony már megérkezett s e hó 3-án a „Ra­­hagas“ czimű­ színműben lép föl először. — Lendvai egészségi állapota annyira javult, hogy okt. elején már föllépni készül — Az újdon­ságok közül Abonyi Lajosnak a „Betyár ken­dője“ népszínműve szept. 14-re, Deák Farkasnak „Könnyelműség és szerelem“-drámája pedig szept. 26-ikára van kitűzve.­­ Miklósi István téri szín­háza vasárnap egészen megtelt a „Szép Heléna“ előadására. Az előadás (minthogy a városligetben is játszottak) jóval 8 óra után kezdődött a közönség nagy boszankodása közt. Párist Prielle Péter éne­kelte s kiderült,hogy csakis másodszerepekben lehetne használni. Az „Ördög pilulái“-nak előadása szombatra van halasztva.­­ A budai színkörben szin­­tén nagy közönség volt „Szapáry Péter“ előadá­sára. A társulattól mától kezdve Boer Emma, Kő­rösmezei Zajonghy már megváltak. Az előadások azonban szept. 15-ig fognak tartatni. — A ko­lo­zs­vári szinidény okt. 1 én nyílik meg Jókai „Dalma“ czimű­ drámájával. A czimszerepet Kopit­­ánovicsné játszandja. A szervezendő operához Nesz­­veda Anna kisasszonyt szerződtették. — Szigeti Imre az ősztől kezdve Bokody színtársulatához szer­ződött Sz.-Fehérvárra. — A pesti német színház régen a tengődés napjait éli, s a részvényeseknek kegyet­len rész­esett lett belőle. Közelebb a kitű­nő drámai művésznő Ziegler Klára is kénytelen volt abban hagyni vendégszerepléseit. A térhen már régen óhajtott túladni a részvénytársaság, s ez meg is történt tegnapelőtt. Strampfer ismeretes bécsi szin­­háztulajdonos vette meg 350000 frtért.­­ A bécsi keleti akadémia igazgató­ságának pályázati hirdetési föltételeit közli a hiva­talos lap az 1873 — 74-iki iskolai évben fölveendő növendékek számára. A folyamodványok érettségi bizonyítványnyal és külföldi nyelvek, nevezetesen a franczia nyelv leírásáról szóló bizonyítványnyal és a szokásos mellékletekkel fölszerelve, szept. utolsó napjáig a külügyminisztériumhoz intézendők. Azok, kik alapítványi helyért folyamodnak, egyszersmind teljes vagyontalanságukat tartoznak kimutatni.­­ Vakmerő rablógyilkosságról értesült a „Reform“. Szerinte ez mára virra­dóra az úgynevezett váczi réti temetőnél történt, s egy szabólegény lett áldozata. Arra ballagván, orvul megtámadták s gyomrába hosszú kést döf­tek, s midőn e sérülések daczára is kiabálni kez­dett, torkát két helott megmetstették s aztán nála levő összes pénzét, 5 frtot, magukkal vitték. A szerencsétlen össze-visszametélt szabólegény, gyil­kosai távozta után minden erejét összeszedve, a vasutig botorkált s ott egy konstablernek átadván magát, az esetet, minthogy beszélni nem volt ké­pes, leírta. A vérvesztés és sebek annyira el­­gyöngiték, h­gy alig fejezhette be írását s már aléltan rogyott össze, így szállították a Rokros­­kórházba, hol azonnal gyógykezelés alá vétetett, hanem felgyógyulásához kevés remény. A tettesek nincsenek befogva. ■— Díszes emlékoszlopot fognak föl­állítani ismét Debreczenben, a kollégium elő­tti em­lékkertben , a Szombathy-Vörösmarthy-féle emléket. A debreczeni ref. egyház készítette néhai Szom­­bathy István, Debreczen sz. kir. város (a múlt század végén és e század elején) főbírája — és neje. Vörösmarthy Zsuzsánna emlékére, kik is részint együtt és főkép az utóbbi, férje halála után, 6 rend­beli alapítványt tettek, tanszékek, árvák segélyezése, és a czegléd utczán építendő templom alapjára. Ez alapítványok tőkéi most már 50.000 frt körüli összegre mennek. Méltó tehát, hogy emlékek megőrizhessék, annyival inkább, mert a mai időben ily nagyobb­­szerű­ alapítványok Debreczenben a ritkaságok közé tartoznak. Az emlékművet már rendeltetése helyére szállították. — A pancsovai kerület képviselője­löltjévé a jobboldal Stojacskovics Antalt kiál­totta ki. — Verőc­ze megye pénzsegélyt kér a kormánytól, miután az ínség aggasztó mértékben mutatkozik. — Tízezer forintot kér, hogy a nyo­mort enyhíthesse. — A budai dalárda e hó 10-én a Mar­gitsziget felső vendéglője termében dalestélyt tart. — Régi gyilkosság derült ki e napok­ban. A „Vasmegyei Lapok“ szerint ugyanis néhány év előtt Tóth János gersei lakos és urasági erdő­kerülőt az erdőn meghalva találták, de a tettes­nek nyomába nem akadhattak. Történt azonban közelebb, hogy bizonyos Kutasi pető mihályfai la­kos figyermekeivel összeveszvén, midőn ezek őt faluhosszat üldöznék, a következő szavakra fa­kadt : „Megálljatok csak ! engem is agyon akartok verni, mint Tóth Jánost!!“ E szavakat hallotta több falubeli lakos, de hallotta Danes pandúrőr­­mester is, s a szolgabirónál jelentést tett. És mi­vel a gyanúsító szavak mindegyre nagyobb mege­rősödést nyertek, az öreg Kutasi és két fia elfo­gatott. Sokáig tagadtak mindent, de az öreg Ku­tasi megunván büntelen szenvedni, vallomást tett. Szerinte Tóth János agyonveretése napján Vasvá­­rott volt a vadásznál, s ettől azon utasítást nyerte, hogy híresztelje el az útjában eső falukon, hogy másnap az urasági erdőn faeladás lesz. Tóth Já­nos hazatértében találkozott az épen Vasvárra igyekvő öreg Kutasival, s ettől megértvén, hogy a pető­mihályfai szőlőhegyen több falubeli lakos időzik, mindjárt ide indult, hogy a faeladást hir­desse. Itt betérvén Tóth Inne pmnezéjébe, ott ta­lálta a két Kutasi testvér­párt, Tóth Imre fiát és másokat. Amidőn nekik érkezése okát elmondá, még azt téve hozzá, hogy „csaptatófát azonban magatok hozzatok ám, mert amiatt mindig nagy a kár az urasági erdőben.“ E szavaira az egyik legény meglökte Tóth Jánost, azután meglökte egy másik, míg végre egy harmadik úgy főbe sújtotta, hogy azonnal szörnyet halt. A holttestet széna közé rejtették, mig utóbb kivitték az erdőre, hol azt azután a kanász meg is találta. — Utánzásra méltó. Tekintetes Perregi Mihály ur, a győri ág. v. evang. gyülekezet lelkes felügyelője, a szabadhegyi evang. isk. tanítót saját költségén küldte a bécsi közkiállitásra — Szökés. A „Zemplénmegyei takarék­pénztár“ alellöke, Silberberg Soma, mint nekünk S.-A.-Ujhelyről írják, 6000 írtról szóló takarék­­pénztári könyvecskék elsikkasztása után megszö­kött. Többeket megkárositott s most nyomozzák. — Öngyilkosság. Mint a győri „Sz. P.“ Írja: Hep huszár­hadnagy a cs. k 9-ik számú hu­szár­ezredből tegnapelőtt Nezsiderben agyonlőtte magát. Mint mondják az öngyilkosságnak oka cse­kély adósság volt. Tiszttársai el akarták ugyan vál­lalni annak kifizetését, de ő büszkébb volt, semhogy azt elfogadta volna. — A pécsi rejtélyes gyilkosságot, melynek áldozata Gruber nevű czipész és fiacskája lett, már említettük. Kiderült, hogy a gyilkossá­got csakugyan nap­ja, Kutasyné, ösztönzésére kö­vette el bizonyos Gadó ismert gonosztevő. A bün­­részesség gyanúja folytán Gy. megyei kiadó, ki Gruber házában lakott, szintén be van fogva. — Kivándorlás. A „Haladás“ azt hja, hogy Kassáról 23 család készül Amerikába ván­dorolni. Ezek közt legnagyobb számmal iparosok vannak. — F ü r d ő k. B.-Füreden aug. 26-ig 1626 vendég fordult meg. Élőpatakon pedig aug. 27-ig a fürdővendégek létszáma volt: 481 család és 1322 vendég. — A Grátz mellett levő Wadegund­­ból pedig értesitenek bennünket, hogy ott sok ma­gyar család élvezi a magaslatokon levő jéget és hi­­degviz-gyógymódot. A cholerát csak fairéből isme­rik — A trencsin tepliczi fürdőt aug. 21-ig 1600 vendég látogatta. — G­er­m­anis az ió. A „P. Napló“ azon czikke, melyben a magyar kormány magyarosodási törekvéseit védte az„Ellenőr“ ellenében, Soprony­­ban ugy látszik figyelmet gerjesztett, s onnan ír­ják nekünk, hogy ott bizony e törekvésnek legkisebb nyomát sem látjuk. Reményű a panaszra, hogy Tisza miniszter, ki a kizárólag magyar Szombathe­lyen mostanság fordult meg, észrevehette, hogy az egész indóházban minden német, fölirat, személyzet és jegyek. Egyszersmind tudósítónk a „Soprony“ czimű lapból a következő példákat mellékelte: I. „A sopronyi magyar királyinak nevezett adóhivatal a kapuvári királyi járásbírósághoz f. év s hó 13-án d. u. a következő czimzettel adott fel egy külde­ményt : „Nr. 3970 3971 3819 k. ung. Sterreramt Oedenburg. An das lobi. Bezirks Giericht in Kapu­var. Ex offo.“ II. Lajta-Sz. Miklóstól befelé Ma­gyarországba a vasúton más mint németül beszélő ne utazzék, mert a pénztárnok, de különösen a konduktor „urak“ a magyar utasok kérdéseire, tu­dakozásaira vagy nem hederítenek, vagy fitymáló gorombasággal azt mondják „nix ungris!“ Jó lesz tehát az utasoknak dikcionáriumot magukkal hor­dani, hogy a mi zsebünkből élő idegen ajkú hiva­talnok „urakkal“ lehessen szerencsénk beszélni. Ilyen formán beszélt a napokban hadikorszaki gorombasággal egy vagyonban „Jakob Kreber Con­­ductent in Wien“. Bizony szép állapotok ezek : a szolgák kedvéért meg kell tanulnunk vagy beszél­n­ü­nk nyelvüket, stb. III. A bükki állomáson min­dent lehet látni, csak magyar felírást nem. — Ez adatokhoz csatoljuk a következő sorokat, melyeket egy két utazó küldött be hozzánk. „A szab. osztrák államvasut-társulat bécsi vonalán haszná­latban levő utijegyek csupán magyar feliratnak; de a magyar királyi államvasutak összes vonalán a német felirat épen nem hiányzik. Amely ország tűri kormányától, hogy minden uton-módon germa­­nizáltassék, nem érdemel más kormányt. — A meghalt n. váradi g. kath-püs­­pök: Pap-Szilágyi, végrendeletét az ottani kir. törvényszék formabeli kellékek hiánya miatt megsemmisitette. — A főkapitányság f. é. jan. 1-től aug. végéig 500 tartalékos katonát, kik magukat beje­lenteni szabály értelmében elmulasztották, részint bírság, részint fogsággal büntetett. — Lovaregyletet alakítottak M.-Vásár­helyit a kolozsvári egylet mintájára. Elnöke gr. Lázár Vincze. Az egylet czélja a hazai lótenyésztés és versenyügy emelése. Tagsági dij évenkint 10 frt. — A dologhoz lebonl­tván, 1043 négy­szögölnyi telkét hat házhelynek osztják föl. Két-két házhely jut a kerepesi útra, a kórház- és vasut­­czákra. Az építési bizottság ajánlja, hogy a kere­­pesi útra eső házhelyek csak három emelet magas házakkal építtessenek, de a mási­t két utczában alacsonyabban is lehet építeni, de oly szilárdsággal, hogy idővel három emeletre fel lehessen e házakat építeni. Továbbá ajánlja e bizottság, hogy a ház­helyek eladására kedvezőbb időt várjon be a tanács. — Sorshúzás: Bécsben ma történt meg az 1864-iki évi sorsjegyek kisorsolása A 200,000 frtos főnyeremény a 3951. sorozat 91. számának jutott, ugyancsak a 3951. sorozat 95. száma nyert 50.000 frtot, szintén a 3951. sorozat 59. száma 10.000 frtot. Kihúzottak még a következő soroza­tok : 200,—1070, - 1328,-1407,-1422,-2296. A járvány. — A choleraorvosok kiérdemelt n­a­p­i­d­í­j­a­i tárgyában a belügyminiszter követ­kező körrendeletét intézte a törvényhatóságokhoz. Hogy egyrészt a cholerában szenvedők gyógykeze­lésére kirendelt orvosok által kiérdemlett napidíjak és útiköltségek utalványozása lehető gyorsasággal megtörténhessék, és a hiányosan felszerelt útinap­­lók és díjjegyzékek kiegészítés végetti visszakül­dése miatt felmerült késedelmeknek eleje vétethes­sék ; másrészt azonban az útinaplókban mindazon adatok foglaltassanak, melyek a közpénztárak ér­dekeinek kellő megóvására s a kijáró illetékek pontos megállapítására múlhatatlanul megkívántai­nak, szükségesnek láttam az útinaplónak könnyebb és egyforma szerkesztése tekintetéből, egy mintát készíttetni, melynek kíséretében az e tárgy körüli határozatok is elősoroltatnak. E mintázatnak egy példányát tehát a törvényhatóságnak oly felhívás mellett küldöm meg, hogy annak a szükséghez ké­­pesti mennyiségben előállításáról saját ügykörében gondoskodva, a törvényhatósága területén netán működő vagy működendő járványorvosoknak azon utasítással adja ki, hogy úti naplóikat aszerint szerkeszszék, és azokat havonkint a hatóság útján terjeszszék fel, megjegyeztetvén, mikép a határo­zatok 3-ik pontjában említett mértföldek száma, mi­helyt az írti napló a törvényhatósághoz beterjesz­tetett, azonnal a mérnöki hivatal által az illető jár­ványorvosnak utánjárása nélkül hivatalból igazo­landó, illetőleg helyesbítendő. Erről a hatóságot alkalmazkodás végett értesítem. Budapesten, augusz­tus hó 19. Gr. Szapáry, s. k. — A cholerabetegek után maradt ágyneműk ragálymentessé tétele és elárusítása tárgyában a belügyminiszter szintén körrendeletet intézett a hatóságokhoz. Legelőször arra figyel­meztet ez, hogy az ily holmik még hónapok után is ragályt rejtenek magukban, ha kellőleg fertőt­lenítve nincsenek. A fertőtlenítésre szolgálnak: forró kemenczében való hevítés; kénsavas horgony­oldat s aztán forró vízzel mosás; timanyhólyag, vagy carbolsavoldat. Elrendeli továbbá, hogy ra­­gályvészes tárgyaknak akár magán, akár hatósági ú­ton történendő elárusítása vagy elárverezése or­vosrendőri szempontból beszüntetendő, sőt ha ala­pos gyanú merülne föl, hogy ily ragályvészes tár­gyak kellő fertőtlenítés alá nem vétettek, és azok­kal csempészkedések történhetnek, elégetés által megsemmisítendők. — Betiltott vásárok: Torontál megye területén a f. hó 15-én Párdányon, 16-án Beodrán, 8-án Zsombolyán és Bánát-Komlóson, 14 és 15 én Kis-Zomborban, 15-én Gyertyámoson és 19-én Bán­lakon tartandó országos vásárok a járvány miatt betiltattak. — Pesten a járvány az utolsó két nap növekvő számokat mutat. Szombaton újabb 53 eset volt, s 208 beteg közül meghalt 15. Vasárnap beteg lett 48. Ezzel az összes beteg­létszám 222, ebből meggyógyult 24, meghalt 23 s ápolás alatt maradt 275.­­— Zemplén megyéből a cholera pusz­tításáról következő részletes kimutatást kaptunk. A járvány kitörése óta aug. 11-ig a s.-a.-újhelyi járásban beteg lett 2968, meghalt 1558, meggyó­gyult 1343, ápolás alatt maradt 68. A király -­helmeczi járásban betegü­lt 1834, meghalt 784, fel­gyógyult 838, ápolás alatt maradt 212. (Itt csak júl. 18 óta 994 betegedlés fordult elő.) A gálszécsi járásban beteg lett 3367, meghalt 1803, meggyó­gyult 1436. A tokaji járásban betegült 1630, meg­halt 648, gyógyult 1273. A szerencsi járásban betegü­lt 2400, meghalt 810, meggyógyult 1511. A homonnai járásban betegült 2936, megült 1241, gyógyult 1436. A nagymihályi járásban beteg lett 2668, meghalt 1356, gyógyult 1205. A varannói járásban betegü­lt 3042, meghalt 1402, gyógyult 1336. A sztropkói járásban betegült 1976, meghalt 841, gyógyult 987. Tehát Zemplén megye területén aug. 11-ig összesen beteg lett 23,138, meghalt 10,443, meggyógyult 11,275, s ápolás alatt ma­radt 1420. — Bar­anya megyében a járványban elhaltak száma közel 400-ra megy. Ennek foly­tán Perczel Miklós főispán fölhívást intézett a la­kossághoz, hogy tegye meg mindenki a a telhetőt, kövesse a tanácsot, az oktatást és teljesítse rend­szabályokat. Fölhívja egyeszrsmind a megye összes polgárait, alakítsanak mindenütt kisebb kerületek­ben vagy helységenként segély­egyleteket, jóté­konyságuknak adjanak rendes alakot, tervszerű formát, stb. ígéri végül, hogy az intézkedések végrehajtásánál személyesen fog felügyelni. — Tolna megyében a cholera állása a megye területén folyó évi aug. 15-től 23-ig terjedő időszakban a következő volt: a 41 beteglétszám­hoz 80 új betegedési eset járult: összes beteglét­szám : 124, ebből meggyógyult: 65, — meghalt 23, további gyógykezelés alatt i­icarad­t 06 ágyán. A járvány egész tartama alatt megbetegült 320, — ebből meggyógyult 152, meghalt 133, — ápo­lás alatt maradt 36 egyén. — A szomorú napokat mennyire kizsák­mányolják a nép butítására és azok, kik hivatva volnának a felvilágosítást terjeszteni, kitűnik a következő esetből: Arad megyében létező Felménes községben egy jobbmódú, Ollár Mihály nevű gazda ember neje a járványban megbetegedvén, a férfi orvosi segélyt kért. Az ugyanott lakó román ajkú pap, Brankován Vazul, azonban arra birta, miszerint ne hívjon ő más segélyt csak papokat, kik­­ úgymond érette szobájában imádkoznak, befüs­tölik, s ezáltal orvosi segély nélkül is egészséges lesz, megjegyezvén ez alkalommal, hogy ehhez a szertartáshoz, mely után a tudatlan jó asszony egészséges leend, hét papnak együtt kell működni, így tehát azonnal a legközelebbi községekből, ne­vezetesen Nádas, Taucz, Vaszoja és Kiszindiáról a román ajkú papokat összehivatván, Brankován Vazul felmenési pap vezetése alatt a beteghez men­vén, ott a füstöléssel egybekötött „hokusz pó­­kuszt“ megtették s ezután ismét ki-ki haza szállít­tatott. — G­y­ő­r városában aug. 20-tól 26-áig volt összesen 152 beteg, ebből meggyógyult 70, meg­halt 54, gyógykezelés alatt maradt 28. A járvány az utóbbi napokban szűnni látszott, sőt aug. 27. és 28-án a belvárosban egyetlen egy halálozási eset nem fordult elő. Mozaik. Egy apa vigasztalni akarta leányát, ki né­hány nappal előbb elhalt férjét siratta, és azt mondta: „Gyermekem, nem csodálom, hogy búsulsz, mert soha sem kapsz hozzá hasonló jó férjet.“ — „Nem mondom hogy kapok“ — válaszolt a zokogó özvegy — „de mindent elkövetek, hogy kapjak.“ A pont és vessző használata az irodalomban 1520-ban kezdődött. Azelőtt a szavakat és mondato­kat megszakítás nélkül írták le. Egy ebéd alatt azt kérdezte Moray herczeg Rouchertől, hogy az első perc mi volt ? Ki bízta meg ? és mennyit kapott érte ? Az ügyvédi pályára nagyon korán léptem — mondá Roucher — legelőbb egy vidéki bufzi jött hozzám, kért vállaljam fel az ügyét, mondhatom, elég jól védtem és szerencsésen megnyertem. „Mennyivel tartozom“ — kérdé a vidéki ember. „Oh, csekélység az egész.“ — válaszolám mo­solyogva — „két frankot adjon.“ „Mit? — két frankot?“ kérdé a bufit oly hangon mint ha roszul hallotta volna. — „Hiszen az roppant sok pénz! — Nem lesz elég másfél frank ? „Nem,“ válaszolám — „kettő vagy semmi.“ „Ha úgy tetszik az urnák ám legyen, én inkább választom a semmit“, és udvariasan meg­hajtva magát, távozott. A sahról mindenféle furcsa dolgokat monda­nak. — A Buckingham-palotában nagy bajjal tudott lefeküdni. — Zöld a próféta kedvencz szine, erről megfeledkeztek, és a felségének a hálószobájába zöld szőnyeget tettek,­­ szerencsére sárga helyek is voltak benne. A sah gondosan lába alá nézett, ne­hogy szenségtörést kövessen el, és mindig csak a sárga pontokra lépve ment az ágyához. Azt mondják, hogy midőn lady Odo Russell a sah gyémántjait dicsérte, ő felsége a lady vál­lát megveregetve azt mondta: „Sokkal szebb gyé­mántok ezek.“ Midőn Stafford Hottseban figyelmeztették, hogy Sutherland herczegné gyémántjait nézze meg, azt mondta: „Nagyon szépek, de országomban nem en­gedném meg, hogy viselje.“ A belgiumi nemzetközi képtárlatban a sah egy festett majmot bámult. — Kérdezte az árát, mondták, hogy 160 font sterling. — „Nagyon drága.“ — mondá — „egy festett majom nem ér annyit, hiszen az elevent egy fontért is meg lehet venni.“ Egy életeskedő figyelmeztette ő felségét, hogy az a kép mégsem oly drága, mert a festett majom tartása semmibe sem kerül. A sah is ügyesen vá­laszolt : „A festett majmot nem tánczoltatod és nem keresi meg a kenyeredet.“ Azt mondják, hogy Sz.­Pétervártt a sah tisz­teletére rendezett udvari bálban a sah a czárt a bálterem egyik szögletébe vezette és egy vén kis­asszony előtt, kinek nagyon kivágott ruhája volt, és ki a sovány nyak és szegletes váll, az ékszerek és csipkék daczára sem igen igézően vette ki ma­gát, megállóit. A hervadt szépségre mutatva, azt mondta: „Öreg — csúf — miért jött a bálba?“ Windsorban nagyon szép kövér szarvasmar­hákat mutattak a sahnak. Műértőleg megnézte és azt kérdezte, hogy mivel táplálják? — Mondták, hogy olajos pogácsákat kapnak, mert attól nagyon bíznak. A sah érdeklődött, izgatottságba jött, — néhány percznyi gondolkozás u­tán a tolmácsához fordulva azt kérdezte: „vájjon az olajos pogácsa nem volna-e jó az asszonyoknak?“ Midőn ő felsége az operába ment, a zene kellemesen nyugtató hatása alatt elaludt; de midőn a ballettánczosnők megjelentek a színpad­on, a sah rögtön fölébredt; szemeit dörzsölte, de hihetőleg, hogy álmosan megfeledkezett a helyről és hogy itten nem oly kor t­ám­án hatalmú mint otthon, mert a nagyvezérhez fordulva a színpadra mutatott és azt mondta: „Mind vedd meg őket!“ A párisi polytechnikumba járó 160 tanítvá­nyát Bertillon úr kétfelé osztotta: dohányzók és nem dohányzókra, 102 dohányzó, 58 nem-dohányzó ifjú volt. Pontos és lelkiismeretes vizsgálódásának az lett az eredménye, hogy a dohányzók értelmi tehetsége sokkal alantabb áll mint a nemdo­hányzóké. Figyelemre méltó dolog,, most, midőn a 15 éves gyerkőcz is szivarozik. Dr. Morrison, a chinai missionárius azt állítja, hogy az ezelőtt 1500 évvel nyomtatott chinai köny­vekben már említés van téve a napernyőkről. Layard pedig Ninive romjain fedezett fel egy képet, hol a király kocsijában ül és kísé­rője napernyőt tart felette. Úgy találjuk, hogy a napernyőt Indiában is használták, a mostaniaktól nagyon­­kevéssé külön­bözőt, de királyi jelvénynek tartották. Burmadában a fejedelmek igen nagy nap­ernyőt használnak; a napernyőtartók külön sze­mélyzetet képeznek, ez nagy tisztesség, magas hi­vatal és a fejedelmi háztartáshoz tartoznak. A ki­rálynak az egyik neve: „fehér elefánt“ és „a 24 napernyő ura.“ A chinai császárról azt mondják, hogy ha lehet, szeret mindent nagyban vinni, és mikor vadászni megy, akkor is 24 napernyőt visznek előtte A napernyőt egyúttal esernyőknek is hasz­nálják; fényes selyem szövetből vagy papirosból készítik. Gyönyörű festések vannak rajta. New­ Yorkban történt, hogy egy barátságos índula­in és evenitéd szivü zsebtolvaj a „Tribüne“ szerkesztőjéhez a következő soronat »uiuro. „Uram, szíveskedjék olvasóival azt a jó taná­csot tudatni, hogy tárczájukban tartsanak névjegyet, melyre lakásuk van jegyezve. Üzletünkben gyakran megtörténik, hogy olyan pénztárczának jutunk bir­tokába, melyben photográfiák és becses magániromá­nyok vannak; ezeknek semmi hasznát nem veszszük; — szívesen visszaadnók, de nem tudjuk hova küldeni. Magunknál tartani nem tanácsos, sőt ve­szedelmes, következésképen kénytelenek vagyunk azokat, elégetni. Egy esetre, mely nem rég épen velem történt, nagyon érzékenyen emlékezem. Üzletünk út­ján egy gentlemannak tárczája került a ke­zembe , egy kedves kis­fiúgyermek arczképe volt benne; nem vitt rá a lelkem, hogy megsem­misítsem, mert egy évvel ezelőtt nekem is egy hasonkoró kis gyermekem halt meg; éreztem, hogy minden vagyonomat szívesen oda­adnám, ha egy ilyen arczképem volna; — a tárczában nem volt névjegy, a boldog tulajdonosnak nem tud­­­tam a képet visszaküldeni, és mint egy jó bo­lond hirdetés útján tudattam, szívességem követ­kezménye az volt, hogy a rendőrség nyomomra jött. Kérem szerkesztő urat, tudassa olvasóival, hogy legyenek egy kis figyelemmel irántunk, te­gyék lehetségessé, hogy becsületesen viselhessük magunkat. Jövőre hagyják tározájukban névjegy őket és lakásuk számát. Mi akarunk élni, de másokat is élni hagyunk. Alázatos szolgája egy zsebtolvaj. A párisi „Figaro“ a következő adomát hozza: Midőn Bardle­ur és fia Zanzibarban voltak, egy alkalommal oly meggondolatlanok voltak, hogy vezetőiket és kíséretöket hátrahagyva egy kis ki­rándulást tettek, — természetes, hogy eltévedtek. — Hosszas bolyongás után egy szerecsen kuny­hót találtak , fáradtan és éhesen oda vánszorogtak, hogy a szerecsenek vendégszeretetét igénybe ve­gyék. Egy öreg asszony állott az ajtóban, kéré­sekre néhány tojást adott, amiből éhes utasaink rögtön emelettet csináltak. A házereszen apró, gömbölyű, fekete dolgokat láttak felaggatva, azt gondolták, hogy szárított gomba, egynéhányat leszedtek belőle, és az öreg asszony kérésére és lármájára mit sem ügyelve az emelettebe aprítot­ták, hogy annál ízletesebb legyen. Midőn éhségüket kielégítették, a házigazda is megérkezett. Az asszony rögtön elpanaszolta, hogy vendégei mit cselekedtek ; a szerecsen dühbe jött. „Nyomorult idegenek !“ — kiáltá — diadaljelvé­nyeimet megettétek.“ — Bartle kérdésére, hogy mit hibáztak, a sértett szerecsen elmondta, hogy az, amit hitvány gombának képzeltek, a háborúban levágott ellenségek fülei voltak. Bartle­ur négy napig nagyon beteg volt, meg­­csömörölt a drága ételtől. L : -r : -í_________ KÖZGAZDASÁG Vegyes. — A ferencz- és józsefvárosi takarékpénztár részvényesei tegnap délelőtt gyűlést tartottak. A gyűlést Jordán elnök nyita meg, jelentvén, hogy a társulati alapszabályok értelmében a közgyűlés nem határozatképes, miután 1000 db részvény be-

Next