Ellenőr, 1873. szeptember (5. évfolyam, 201-224. szám)
1873-09-19 / 215. szám
Előfizetés! árak Egész évre . . 20 frt. — kr. | Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . 10 . — „ | Egy hónapra , 1980 a Egyen szánt ára 10 1* raj ezár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza C. mx. (Zaégrrády testvérfekarod fíj alján). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. 215. szám. Budapest, péntek, szeptember 19. 1873. V. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára: ügy évre.........................................20 forint — fel félévre.........................................19 » — » negyedévre......................................& » — » egy hóra................................ 19» 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, bálvány-utcza 9. sz.). Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújítását, minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fennakadást vagy késedelmet tapasztaljon. TÁVIRATOK. Bécs, szept. 18. Az olasz király ma fél órán át értekezett Minghettivel és Venostával, s elfogadta Robillant grófot. Később meglátogatta az itt levő főherczegeket és ezután a körúton keresztül a kiállításba hajtatott, hol a lókiállitás megnyitásául jelen volt; ezt megelőzőleg a császár a császári pavillonban reggelit adott, melyben a király, a főherczegek, Minghetti,Venosta, Andrássy. Chlumetzky és a király kísérete részt vettek. Este családi ebéd volt Schönbrunnban, honnan az udvari operaszínházba mentek. Zágráb, szept. 18. A pénzügyi bizottság ma az alapok és alapítványok kimutatását letárgyalta; az eredmény közlésére holnap országgyűlés fog tartatni. — Mihajlovics érsek ma Bécsbe utazott. Páris, szept. 18. Hírlik, hogy a jobboldal és jobbközép több előkelő tagja ma Frohsdorfba utazik. New-York, szept. 17. Ma délután három órakor Chicago nyugati részében nagy tűzvész tört ki, mely 64 házat pusztított el; a kár 300,000 dollárra tétetik. Bécs, szept.18. (Zárlat. Hitelrészvények 236.— Magyar földhitelintézet —Angol-magyar . Anglo-austria 174 - Magyar hitelrészvény —. Franco-magyar — .— Váltóbank —. Napoleondor 8.98.— Államvasut 345.Lombardok 174.50. Galicziai 218.—. Tramway 212.— Magyar sorsjegyek—.—. 1860-dik 101.75. 1864-diki 134.— Magyar jutalomjegy —. Hitelorsjegy 172.75. Arany 5.43 106.40 London 112.55. Török sorsjegy 62.50 Municipális bank —.—. Bécs, szept. 18. (Hivat, zárlat.) Magyar földteherm. kövény 77. . Sag-Tarján 114.—. Magyar hitel 129.50. Magyar záloglevél 81.—. Erdélyi 149.—. Magyar keleti vasút 62.50. Magyar sorsjegy 80.50. Hazai vasút 200.50. Magyar kölcsön 96.50. Angol-magyar 51 —. Franco-magyar 77.Alföld 153.—. Magyar északkeleti vasút 110.50 Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 68.-. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet 56.—. Török —.— .Municipális 36. Berlin, szept. 18. (kezdet.) Galicziai------Lombardok 104.50 Ezüst jöved. ------- 1860-as . Bécs —.— Romániai 39.75. Államvszpálya 265 — Papirjövedék —.— Hitelsorsjegyek —.—. 1864-ki —. —. Hitelrészvény 140.75 Magyar sorsjegy —. Berlin, szept. 18. (Zárlat) Galicziai 97.50. Lombard 104.25 Ezüst jöved. 65.25 1860-iki 91.25. Bécs 88.50 Romániai 39.25 Államvaspálya 203.25. Papirjövedék 62 . Hitelsorsjegyek 113.75. 1864-diki 83.50. Hitelrészvények 139.75. Magyar sorsjegy 80.12. Páris, szept. 81. Liszt 87.75, 89.25, 88.50 Répaola 88.75, 89.50, 91.50. Lenolaj 88.50,89.—, 89.—. Szesz 66.50 67.50, 67.75 czukor finomított 154.—. Budapestii szinlapok NEMZETI SZÍNHÁZ. Pénteken, szept. 19-én. Egy szegény ifjú története. Színmű 5 felvonásban. Feuillet Octave után fordították : Feleki és Hegedűs. Személyek: Odiot Maxime Champeey marquis — — Feleki Bévallan — — — — — — — Halmi Laroque — — — — — — — Komáromi Laubepin, jegyző — — — — — — Szilágyi Alain, öreg szolga — — — — — Sántha Desmarets, orvos — — — — — — Beneedk Gaston — — — — — — — — Leöves Vauberger, házmester — — — Réthi Champlein, iskolamester — — — — Benkő Ivánet, pásztorfiu — — — — — Dulka Sarolta Laroquené asszony, Laroque ur menye — Paulainé Helena, leánya — — — — — — Felekiné Margit, társalkodó — — — — — Bogdanovics Kr. Aubriné asszony — — — — — — Klárné Krisztina — — — — — — — Gábos Irma Vaubergerné — — — — — — Korcsek L. Kezdete 7 órakor. MIKLÓSI SZÍNKÖR. Az ördög pilulái. Nagyszerű tüneményes bohózat 3 felvonásban. Kzdete fél 6 órakor. Honvédségünk helyzete. I. Darab idő óta a honvédséget illetőleg ismét sokasulnak a hozzánk intézett panaszok és figyelmeztetések. Minthogy azonban tömegesül az ország baja különben is, nem tartottuk időszerűnek ennek sötét seregét még egy másik életkérdésünkre vonatkozó aggodalmak és sérelmek előadása és megbeszélése által is sötétebbé tenni. Félretettünk tehát számos közleményt, magunkra vonva az illetők neheztelését is, és reménytettük, hogy a dolog rendbe jön a sajtó felszólalása nélkül is. Ezen eljárásra egyébiránt volt egy mellékindokunk is, melyet most be is vallunk őszintén. Nem hittünk el mindent azon értesítésekből és feltevésekből, amelyeknek kiadására felkérettünk s egyéni túlzásnak és személyes csalódás sugallatainak tartottunk több vádat, melyeknek nyilvánítására a közérdek szempontjából voltunk felhiva. Hátha csak nagyított csekélységek, múlékony apprehensiók s a sértett hiúság, türelmetlenkedő önhittség zúgolódó nyughatatlanság és fegyelemképtelen izgága kíván szólani a közönséghez! gondoltuk magunkban nem egyszer, s nem adtunk tért a vádnak, mert természete és fontossága felett kételyeink voltak ; s mert tudjuk, hogy az emberi társadalom és állami szervezet minden testületében fordulnak elő esetleges kellemetlenségek és időnkénti súrlódások, melyeket a békétlenkedési hajlam nagyobb hatalomra kíván emelni, mint amilyenre jogosítják. A honvédügy ért derék magyar embernek ismerte el minden párt; az országyűlés szünideje nem tart már soká: ne bolygassuk hát ezt az ügyet most már, midőn elég válságos kérdés veszi igénybe a közfigyelmet és átalános aggályt különben is. Hiszen nem bizonyítja semmiféle tény, hogy honvédelmi intézményünk állapotára nézve valami nevezetes dolog, valamely megdöbbentő eljárás történt volna. Várjanak hát az apró sérelmek, míg eljön számukra is a felléphetés illetékes ideje, így okoskodtunk még tegnapelőtt is, hogy igazoljuk saját magunk előtt az elhatározást, miszerint mellőzzük azon leveleket is, melyek a múlt héten jutottak rendelkezésünkre. Sajnáljuk, hogy tegnap óta már nem lehet folytatnunk az előbbi okoskodást. Mert bármennyire szerettünk is volna megmaradni hallgatásunk mellett továbbra is, lehetetlenné tette ezt azon tiszti parancs, melyet a honvédség főparancsnoksága augusztus 29-edikén állított ki honvédségünk szellemének erősítésére, s amelyet ma hozott nyilvánosságra az „Ellenőr" és utána, az egcoz najfeé. Ezen főparancsnoksági tiszti parancs ugyanis olyan szellemet lehel és másrészről olyan hangulatot föltételez a honvédségi tisztikarban, hogy szó nélkül hagyni azt kötelességmulasztás lenne. Olyan komoly tény ez, hogy most már elkerülhetetlenné vált némely dolgok megbeszélése, akár volt hozzá kedvünk akár nem. Mielőtt azonban saját nézeteink előadására térnénk, ide igtatunk egy levelet, melyre nézve — ámbár teljesen higgadt modorban van írva — tegnapelőtt még abban állapodtunk meg, hogy ez idő szerint nem közöljük. A levél itt következik. „T. szerkesztő úr! A honvédség felállítását Magyarországban én is örömmel üdvözöltem, mert ez képezte volna a tulajdonképeni magvát egy jövendőbeli magyar hadseregnek. — Én elejétől fogva feltettem magamban ezen intézménynek minden mozzanatát figyelemmel kísérni, de fájdalom, most látom, hogy reményeim nagyon vérmesek voltak. Az ország milliomokat áldozott már ezen intézményre, de ha nem vigyáz, hiában áldozott, mert felbomlását fogja látni. Én feltettem magamban, hogy a honvédség érdekében egy körutat teszek az idén. Be is utaztam az ország nagy részét, és tapasztalataimat ezennel közlöm, felhíva azokra a miniszter és az orsz. képviselők figyelmét. Az elégületlenség a tisztikarban átalános. Okai a következők : 1-szer. Az előléptetés. Azon tisztek, akik leginkább fáradtak a felállításnál, legnagyobb lelkesedéssel teljesítették a legnehezebb viszonyok között szolgálatukat, és akiknek leginkább köszönheti az intézmény, hogy máris szép eredményeket mutathatott fel, ahelyett hogy rangsorban előre mennének, mindég hátrább’ esnek, úgy hogy olyan századosok, akik 1859-ben 30-ik rangban voltak az őrnagyság felé, ma a 70 — 80-iki rangsorban állanak. Ez onnan van, hogy most minden előléptetésnél egy egész csapat tisztet helyeznek át a közös hadseregtől, kik mindig magasabb rangot számítva, a honvédségnél az első helyeket foglalják el. — Ez évi május hóban szintén 14 százados lett áthelyezve azon kitétellel, hogy az ujonan felállítandó 14 keretbe lesznek beosztandók, — de ezen keretek még nem léteznek. Tudomásomra jutott, hogy november elején megint szép számmal, leginkább századosok, lesznek beosztva. — Ennek más oka nem lehet mint az: a tulajdonképeni honvédtisztek amennyire lehet visszaszorittassanak az őrnagyi tisztségtől. — Ezen tömeges áthelyezésnek fogja köszönni az ország, hogy lassan kint a tisztek csak németül fognak beszélni. Egy pár honvédzászlóaljnál a vezényszón kívül magyar szót az ember már most sem hall, sőt találkoztam olyan tisztekkel is, kik egy szót sem tudnak magyarul. E nyáron a bártfai fürdőbe utazván Kassán honvédtiszteket láttam, kik csak németül beszéltek. Észrevételt intézvén ez iránt egy barátomhoz, ettől azon felvilágosítást nyertem, hogy köztük van a kerületi segédtiszt, ki egy szót sem tud magyarul. Még nagyobb csodálkozást fejezvén ki, hogy miként lehet ilyen segédtiszt egy kerületnél, ahol magyar nyelven intéztetik el minden barátom válaszolt, hogy ezen segítve van, mert a kerületi segédtiszt mellé egy más tiszt van adva, ki a magyar és német nyelvet tökéletesen birja; ez aztán mindent németre, és németből magyarra fordít. Gondolni lehet, milyen gyorsan intéztetnek el a sürgős ügyek. 2-or. A bánásmód. Olvastam a tisztekhez intézett olyan iratokat, hogy nem hiszem nyersebb modorban írnának Muszkaországban is- Minden tisztnél fel kell tenni a becsületérzet legnagyobb fokát, minthogy azonban a tiszt sem csalhatatlan, megeshetik, hogy követ el hibát ő is. Vájjon nem elégséges-e ezen esetben az, ha fölebbvalója tudatja vele, hogy hibázott? Szükséges-e ezt durvasággal tetézni? Én, mint régi katona, kiszolgáltam a legnagyobb czopf idejében is, nem emlékezem, hogy valaha olyan undok tisztiparancsokat olvastam volna, amilyeneket most láttam. Pedig úgy hallom, hogy alkotmányos országban élünk. 3- szor A bizalmatlanság. Minden most szolgáló honvédtiszt megütközött — velem együtt — az újonan életbe lépett kémkedési rendszer felett. — Valamenynyi parancsnok — a századparancsnokig— köteles minden tisztjéről naplót vezetni, és ebben nemcsak szolgálati de magán dolgokat is följegyezni, jegyzéseit pedig minden hó végén a főparancsnokságnak föl térje este ii. Nem tudom elképzelni, mi lehet ennek czélja. — Mert a minősitvényi táblázat elegendő az ismert és jogos czélra; ennél minden tiszt megtudhatja, hogy mit írtak be fölebbvalói, és ha valami igazságtalanságot találna, orvoslást kérhet. De ezen havi beadványoknál a legnagyobb titoktartás van megrendelve. Mennyi tér van adva ezáltal a visszaélésekre! — A tisztek e rendszer által bizalmatlanná lesznek egymás iránt, kerülni fogják egymást, és semmivé lesz okvetlenül a testületi szellem. Ezen rendszer amint tudom csak Muszkaországban — és ott is csak a lengyel ezredeknél, politikai czélból — áll fenn. Vagy talán nálunk is politikai czélból létesült ? Ha így áll a dolog, akkor gratulálok a honvédségnek. A honvéd hűséget esküszik a királynak és a hazai törvényeknek. Én tehát épen mégis várnám tőle, hogy foglalkozzék a haza ügyeivel is, mert a honvéd nemcsak katonája de polgára is e hazának. Azon elv, hogy a katonának nincs hazája, nem szabad hogy a honvédségnél elterjedjen. A legszigorúbb rendeletekkel és fenyegetésekkel akarják eltiltani ilyen ferde rendeletek nyilvánosságra hozását, úgy látszik hogy azok az urak, kik ilyen rendeleteket adnak ki, még nem hallották meg, hogy alkotmányos országban vannak, s hogy egy alkotmányos országban köteles minden ember — legyen az honvéd vagy polgár — nyilvánosságra hozni mindent, ami káros az országra nézve. Aki jó úton jár, nem fél a világosságtól. Azt mondják, hogy amely tisztnek nem tetszik az eljárás, lépjen ki, és a parancsnokok mindent kövessenek el, hogy a honvédséget e férges elemtől megszabadítsák. Tehát az, aki hazáját szereti s ezt tényekkel is bizonyította, vérével áldozott és azon igyekszik, hogy a honvédség haladjon, viruljon, most oda jutott, hogy azt mondják neki: tessék kilépni vagy húzza meg magát s ne merjen — a haza iránti kötelességből — a visszaélések ellen felszólamlani. — Én pedig azt mondom, lépjen ki az akinek az alkotmányos élet nem tetszik. Tudom jól, hogy miként okoskodnak. Felszólítják a tiszteket, hogy ha valakinek panasza vagy megjegyzése van valami iránt azt terjeszsze föl a szolgálati utón. Ez nagyon szép, de nem kivihető. — Mely tiszt merne panaszt tenni fölebbvalója ellen? Mely tiszt merne egy felsőbb helyről érkezett rendelet ellen hivatalosan fölszólamlani ? Aki szolgált valaha tudja, hogy mi lenne ilyen őszinteségnek az eredménye. Lehetetlent ne kívánjanak. — Én mint a katonaságnál megőszült ember mondom önöknek, hogy épen azon tisztekre számíthatnak leginkább, kik némelykor a haza érdekében fölszólamlanak nyilvánosan. Ezek épen így bizonyítják be hűségöket a király és a haza iránt. — Hanem az ilyeneket gyanúba veszi a rendszer. A vége aztán az, hogy — mint szomorú szívvel tapasztalhattam — nagyon jeles tisztek polgári szolgálatot keresve, a honvédségből kilépni készülnek. Egy régi jó bajtársam mondá nekem: „Sokat gondolkozva azon eredményre jutottam, hogy vagy ez intézményt föl akarják oszlatni, vagy lassanként beolvasztani a közös hadseregbe. ” Én saját fülemmel hallottam Bécsben, midőn közös hadseregbeli főbb tisztek egy asztalnál mondták, hogy maholnap meg kell szüntetni a honvédséget, mert semmi czélja nincsen. Azt is tudom, hogy szolgálati úton is, ahol csak lehet, a közös hadseregbeli parancsnokok fölszólalnak a honvédség ellen.“ Én pedig azt mondom, hogy épen a közös hadseregből is honvédséget alakítanék, mert ezáltal milliomokat lehetne megtakarítani, megszűnnék minden irigykedés és háború esetében úgy harczolnának, mint akármely hadsereg. A képviselők az országgyűlésen e tekintetben sokat tehetnének , és ideje is lenne, hogy foglalkoznának ezen intézménynyel. Én, hogy tisztán láthasson, egy indítványt is vagyok bátor előterjeszteni. — Az országgyűlés válaszszon egy bizottságot, és határozza el, hogy e bizottsághoz minden honvédkerületből 2 honvéd - százados járuljon. — A századosok küldessenek fel titkos szavazás utján, t. i. minden tiszt küldje el szavazati ívét a bizottságnak. Ha ez megtörténik, akkor meg vagyok győződve, hogy kellő felvilágosítást fog nyerni az országgyűlés és a kormány minden tekintetben ; a milliók, melyeket a honvédségre költünk, nem fognak kárba menni, és nagyon sok jeles tiszt lesz megmentve és biztosítva a honvédségnek. Egy volt honvéd-törzstiszt. Van egy másik Iprelfink ie — mely részletesebb — de ezt még visszatartjuk, elegendőnek tartván ezúttal a fennebbit is, hogy a főparancsnoksági tiszti parancs ellentéte is előttünk legyen nézeteink holnapi nyilvánításánál. .. Mazuranics, egy zágrábi távirat szerint, ma tette le az esküt mint horvát bán. A balatonfüredi szeretetház igazgatótanácsa folyó hó 15-ikén tartott gyűlésében elhatározta, hogy a gondozása alatt álló szeretetház helyiségeit rögtönözve is kibővíti, illetőleg lakhatóvá teszi, s a már felvett növendékeken felül még legalább 26 oly árva fiút vesz fel, kiknek szülei a cholerajárvány áldozatai lettek az országnak e tekintetben legsulytottabb vidékén, s kik tökéletesen vagyontalanok és annyira elhagyatottak, hogy egyáltalán senki sem gondoskodható róluk. Ennélfogva tisztelettel felkéri igazgatótanácsunk az országnak a járvány által legsújtottabb vidékein levő közigazgatási (különösen árva) hatóságait, szíveskedjenek folyó évi október hó 15-ikéig Balaton Füredre a szeretetház igazgatótanácsához czímezve elküldeni a felveendő gyermekekre vonatkozó ajánlataikat. Az ajánlathoz melléklendő az ajánlottnak keresztlevele, testi épségéről és egészségéről szóló orvosi bizonyítvány, családi körülményeit előtüntető értesítő, anyagi állapotát kimutató hiteles szegénységi bizonyítvány, s eddigi tanultságát kitüntető iskolai bizonyítvány. Alapszabályaink szerint felvehetők bármely vallású és nyelvű oly fiuk, kik: 1. életüknek legalább a 6-ik, legfölebb 12-ik évét betöltötték; 2. ép testűek és egészségesek; 3. tanítható elméjűek; 4. teljesen vagyontalanok, erkölcsileg és anyagilag elhagyatottak; 5. életük 16 ik évének betöltéséig egészen intézetünkben neveltetnek, s teljesen igazgatásunk alatt állanak , s a nevelés érdekéből szükséges minden munkára alkalmazhatók. Igen kérjük az illetőket, hogy minden egyéb tekintetet félretéve csupán olyan gyermekeket ajánljanak, kiknél a nyomor legnagyobb, kikről gondoskodni senki sem vállalkozott és nem vállalkozhatik ;és ezen két körülmény mellett (miután azt hiszszük, hogy, fájdalom, lehet válogatni) a lehetőségig olyanokat, kik tehetségüknél fogva a tanításra is alkalmasabbak. A majdan felvett növendékek október 25-ikétől hozhatók az intézetbe. Az első alkalommal legalább 2 pár fehér ruhával s egy felső ruhával látandók el (egyenruha nincs), azontúl az intézet ruházza is őket. Ez újabb felvételekkel növendékeink létszáma legkevesebb 75-re emelkedik. Igaz, hogy ezek ellátása az intézet anyagi erejét messze túlhaladja, de bízunk hazánk fiainak emberszeretetében. A mi tőkénk a közönség élő részvéte, s hiszszük, hogyha ezt iparkodunk megérdemelni, hogy ha, midőn az országnak legnagyobb szüksége van a szeretetházra, kötelességünket teljesítjük, akkor a közönség is támogatni fog bennünket. Balaton-Füreden, 1873. szept. 16-án. Az igazgatótanács megbízásából: Molnár Aladár, Étsy László, az igazg. tanács elnökei Wéber Eduard, a szeretetház igazgatója Fővárosi közös közgyűlés. — Szeptember 18. — A gyűlésre, melyen Havas Ignácz miniszteri biztos elnökölt, kevesen jelentek meg. Tárgyalás alá vétetett a belügyminiszter leirata a fővárosnak a közös közgyűlés által elfogadott közigazgatási szervezetére vonatkozólag. A belügyminiszter leiratában felhozott nehézségek a harmincznégyes bizottság kebelében beható tárgyalás alá vétettek, s a közös közgyűlés a harmincznégyes bizottság megállapodásai alapján hozta mai határozatait. A miniszteri leiratban kifogásoltatik a közös közgyűlés azon határozata, melylyel a főváros magasabb rangú tisztviselőire nézve a törvényben megállapított qualificatiók szigorúbbá tétetnek. A harmincnégyes bizottság fentartatni kívánja a közös közgyűlés előbbi határozatát, mely a polgármester, alpolgármesterek, kerületi főbb tisztviselők és jegyzőkre nézve a jogvégzettség kimutatását mellőzhetlennek tartja. A közgyűlés elfogadja a harmincnégyes bizottság javaslatát, ezen intézkedést azonban a jelenleg alkalmazott tisztviselőkre nem kívánja kiterjesztetni. A belügyminiszteri leirat azon pontjára vonatkozólag, melyben a közös közgyűlés által az árva- és gyámügyek elintézésére alkotott szervezet helyett egy külön árvaszék felállításának szüksége hangsúlyoztatik, a harmincnégyes bizottság kifejti azon elveket, melyek őt az árva- -és gyámügyeknek a miniszteri felfogástól eltérő kezelésére vonatkozó határozatának hozatalára vezették. A közös közgyűlés határozata szerint ugyanis az árva-és gyámügyek kezelése egy külön, a tanács kebelében fennálló osztályra bízatott, mely állandó elnökkel és előadóval fog bírni. A bizottság sokkal több garanciát lát az árva- és gyámügyek ilyetén kezelésében, mint egy külön árvaszik felállításában s hivatkozik azon eredményekre, melyeket Pest városa ezen rendszer mellett eddig felmutatott. A harmincnégyes küldöttség hangsúlyozza azon nehézségeket, melyek jelenleg a miniszteri leirat értelmében történő rendezés folytán előállanának, s kijelenti azt, hogy az új törvényhatóság kötelességének fogja tartani az árva- és gyámügyek kezelésében a mutatkozó szükségnek megfelelőig a javaslatba hozott rendszert fokozatosan tökéletesíteni. Havas Ignácz a minisztertől vett értesítés alapján kijelenti, hogy a kormány megnyugszik a harmincnégyes küldöttség eredeti javaslatában s szerencsésnek tartaná az országot, ha az árva- és gyámügy kezelése oly állapotban lenne mindentl, átnt Budapesten. Burián János erokélynek tartja a szervezetben megállapított létszámot, s azért kimondatni kívánja, hogy az új municipium kötelességének tartja azon esetben, ha a harmincnégyes küldöttség javaslatában megállapodott személylétszám elégtelen lenne, annak szaporításáról gondoskodni. Tavaszy Endre és Havas Ignácz arra figyelmeztetnek, hogy a közös közgyűlés által elfogadott határozat nem zárja ki a tett indítványt, s azért azt feleslegesnek tartják. A közös közgyűlés elfogadta a harmincnégyes bizottság javaslatát. A miniszteri leirat azon pontja, melyben a közös közgyűlés tudósíttatik, hogy az új municipium czimere és zászlója legfelsőbb helybenhagyást igényelvén, az e tekintetben hozott határozat ő felsége jóváhagyása alá terjesztetett, tudomásul vétetik, s a min. biztos felhatalmaztatik, hogy a legfelsőbb jóváhagyás megérkeztével az új municipium pecsétjét elkészíttesse. A közös közgyűlés által megállapított hivatalnoki fizetéseket a belügyminiszter , csak ideiglenesen hagyván helyben, azok végleges megerősítését a fedezet kimutatásáig tartván fenn, a közgyűlés a harmincnégyes bizottság javaslata alapján felkérendőnek határozta a minisztert, hogy a megállapított fizetéseket végleg erősítse meg, miután ideiglenesen helybenhagyott fizetés alapján nem lehet kilátás, hogy valaki hivatalt vállaljon. Az adóbehajtók fizetésfelemelés iránti kérvénye elutasíttatott. Ezzel a miniszteri leirat tárgyalása befejeztetvén, a közös közgyűlés Széher Mihálynak a harmincnégyes bizottságban tett indítványa alapján elhatározza, hogy hivatkozva a főváros rendezéséről szóló t. ez. 6-ik szakaszára, mely szerint a tisztviselői állomások, a polgármester és alpolgármester kivételével, a hivatalos lapban kihirdetendő pályázat alapján töltendők be, s tekintettel arra, hogy a fővárosi bizottsági tagok választása e hó 27. és 28- dikán fog megtörténni s a szavazati jegyek összeszámítása hosszabb időt fog igényelni, s igy, ha a fentebb említett pályázat csak a fővárosi bizottság megalakulása után fog kihirdettetni, az új törvényhatóság működése a közszolgálat hátrányával ismét hosszabb időre odáztatnék el: a fővárosi tisztviselői állomásokra, a főváros összes közigazgatási szervezetének a belügyminisztérium részéről megtörtént jóváhagyás után a pályázat azonnal kihirdettessék, s a kérvények beadására négy heti határidő tűzessék ki. A kérvények a miniszteri biztosnál adandók be. A népiskolai tanácsnak javaslata a néptanítók fizetésének szabályozása alá bocsáttatik. A közös közgyűlés ezután köszönetet szavaz Széher Mihálynak a szervezés ügyében tanúsított munkásságáért. Köszönet szavaztatik e mellett Gerlóczy és Kammermayer uraknak is. Ezzel a közgyűlés eloszlott. A legközelebbi közös közgyűlés ideje később fog meghatároztatni. --■ A zágrábi „Obzor“ Mazuranicsnak a báni székre való meghívása alkalmából reméli, hogy ezzel véget ér a keresés azon egyén után, ki a Zrinyiek, Frangepánok, Bokacsok és Jelacsicsok székét megérdemli. Lapja élén Ó-Gradiskából (szeptember 15. kelet alatt) a következő távirati közleményt hozza: Asim Mustafa valija és pasa, egy zászlóalj katonaság kiséretében a banyalukai összes keresztyén kereskedőket a gradiskai börtönbe vettette. — E táviratot a szerkesztőség következőkép commentálja: Olvasva e táviratot, melynek hitelessége-