Ellenőr, 1873. szeptember (5. évfolyam, 201-224. szám)

1873-09-12 / 209. szám

Előfizetési árak Egész évre . , 20 frt. — kr. I Évnegyedre . * 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ [ F.gy hónapra . 1 „ 80 „ F.gyev szám­ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapestért, nádor-utcza 0. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. — mnBmfiMlRR^i9aMnzNBH*K5MBKaRasaKXiKaeMa«MC6.n~:ara^.TKrr. .■v.^KacSEi*wjBU ^.-razac.-j na -_re*auisissa»rr­.. 209 szám. Budapest, péntek, szeptember 12. 1873. V. évfolyam. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepi a következő napon A lapot illető reklamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. (Légrády testvéreit­ irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. Közlekedés. H (reggel) jelenti az időt éjféltől délig, E (eete) déltől éjfélig. files gyo.iv. IndTJUnTE. 11.­E. [Fest gyom. ma. ' ^ Pest érk. 10■ 6 E. 6.85B. |Bles érk. 2.IS­B. 9.29 a. Futárvonatok a gyorshajózés alatt. Hétfő, csitt., szorab. Hétfő, Szerda, Péntek. Blrs ind. 1.40 E. Szárcias ind. 2.10 R. Pisi érk. 8.21 E. Pest érk. 12.83 B. „ ind. 8.41 E. „ híd. 120 R. Brizii.s érk. 6.60 R. Blis érk. 7.82 B.____________ Blcs ind. 8.46 B. 8.20 E. BAzias Ind. «.«BE. 8.30 B Pozsony 11.18, 11.08 „ Temesvár „ 10 07 ” ? g. Pest érk. 6.68 E, 8.06 R. Szeged „ I « B- • h. Ind. 6 67 , 7.06 „ Czegléd „ 6.49 „ 6.73 „ Czegléd „ ».33 9.36 , Pest érk. 8.12 , 7.49 . Temesvár ind. 6.19 „ 6.30 érk. Pozsony , * ^ K 6 03 K BAzias érk. 8.46 „ 10.29 Bécs érk. 6.09 _____L-°IL”. Vali­ Any ind. 3.21 E. Per.jAmos ind. 8.26 B. Peri A­ni OS érk. 6.06 „ ^ ^rk. " ______ Blri ind. 7.4 B. 6.6 Tb. I Sz..Fellérv.ind. 10.18 B. la.tt B. Győr „ 11.64 „ 10.06 „ |ul-Szőny „ 2.42 B. 8.66 „ ul-Szőny „ 1.22 E. 11.13. Győr „ *-19 „ 6.13, Sz.-Fellérv. érk. 6.63 , 2.60 B. BéCS_________érk. 7.60 , 8.44 , M­ Ilii a Ind. 7.15 B. 10.58 B. 9.46E­­Triest ind. 7.--E 17.10B.­­Sz.-Fehérv.érk.9.17 , 2.33 E. 11.69 B |Kamzsa „ 1.48 „ 10.43 B. 6.18 B. Kanizsa 1.47B. 11.39 „ 4.43 „ Sz.Fehérv. 6.17 , 8.66IB. 1.60 E. Triest érk. 8.26 B. 1 7.61 E Balta eA. 8.17 „ 8.06B. 4.66 „ Hanizsa ind.10.55 E6 48 R 2.15 E. jBécs ind. 7.16B. “-‘** 7'“ B Sopron „ 6.38 B 1.46 E 7.40 B. Sopron „ 11.63 „ 7.40 B. Bécs érk. 9.8 E 4.60 „ 11.14 „ Kanizsa érk. — 10.18 B. 4.37 B. fiz-Fellérv. ind. 9.87 B. 3.13 E I Gyanafalvaind. 6.20 B. 12.66 B. Kia-H­ell 8.12 E. 9.30 „ Szombathely „ 8.61 „ 6.31 „ Szombathely ” 6.36 „ 3.01 Kis-Csell „1128 » 9 07£ Gyanafalva érk. 9.30 „ 6.36 E. Sa Fehérv. érk. 6.07 E. 3.10 B. c.itr ind. 7.24 R! 12.12 E­­Szi,mibath­ely ind. 8.61 R. 12.09 E Kis-Czell . 11.45 „ 8.12 E Kiil-CzeU , 11.81, 3.80, fizum­bath­ely érk. 2.10 R. 6.02 „ l«ggr__________érk. 2.00 E. 6.61 , Zákány ind. 3.63 E. 6.80 R. KftrolyvAr. ind. 6.18 B. 6.18 E. Zágráb érk. 7.20 „ 11.58 E. Zágráb érk. 7.7 „ 7.40 „ ind. 8.28 , 8.33 B. „ ind. 8.17 „ 9.20, KÁrolyvAr. érk. 10.17 B. 10.19 B. ZAlkAliy érk. 11.44 B. 2.87 B. fizi szék ind. 5.68 B. 6.13 E. Steinbcück ind. 4.—B. 4.40 E. Zágráb „ 8.10 B. 7.50 E. Zágráb , 7.53 B. 8.18 E. steinbi­ttek érk. 10.64 B. 11.03 E. Sziszek érk. 9.60 B. 9.41 E. ZAkSilv ind. 60 B. 4.13 E. IBAttaszék ind. 3.37 B. 8.26 E BAttaszék érk. 12.82 B. 6.15 B.­­ZAkÁny érk. 11.35 „ 2.27 B. Kanizsa ind. 6.18 B. 2.43 E. «oll Acs ind. 6.20 B. 6.00 E Zákány , 6.21 , 4.03 , Zékány „ 12.35 B. 3.07 B »lohÁcs érk. 12.30 E. 12.20 B. Kanizsa érk. 1.21 R 1.19 , Vill Any ind. 11.12 B12.E IV.-V Arad Ind. 9.11 B 66 E Eszék érk. 1.14 B 2.19 E Szeged , 7.36 E12.8 E ind. 6.00 E 3.00 R Eszék érk. 11.20 E10.23 B Szeged ind. 8.34 R 6.15 B , ind. 5.36 B10.66 R N.-VArad­ érk. 9.10 R 7.15 E Vill Any érk. 7.17 R 1.11 E______ Pest, ind 7.80 R. 6.26 E.­­Kassa ind. 4.20 R. 6.34 R6.00 E Czegléd „ 10.18, 8.66, Itilkolcz „ 7.49 , 1.66 E9.50, Szolnok ,, 11.22 , 9.68 „ Oebrecz. „ 12.47 E 10.34 , P -Eadány „ 2.01 E. 12.56 R. P.-I.adány „ 2.25 „ 12.37 R Bcbl'CCZ., 3.12 ,, 2.62 „ Sz­olnók „ 4.46 , 4.44 „ Miskolcz „ 10.40 , 7.66 , 2.06 E Czegléd „ 6.04 „ 6.19 „ Kassa érk. 8.22 B 12.18E 5.62, test ért. 8.31 „ 8.46 ,________ Szolnok ind. 11.12 B. 10.37 E.­­Temesvár ind. 8.56 B. 6.29 E. Arad , 4.35 E. 6.23 B. [Arad „ 12.26 E. 9.04 „ TemesvÁr érk. 7.01 „ 8.49 , Szolnok „ 4.64 „ 4.17 R. P.­I.al IAniv ind. 2.36 E. 1.28 R. IV.-Vár­ul ind. 11.22 B. 9.06 E IV. -VAriul ' érk. 4.47 , 4.06 „­­P.-l.ndAny érk. 1.23 B, 11.44, Arad ind. 4.20 B. 6.44 if II.-VAsArhely ind. 7.15 B, 10.02 E Piski „ 10.39 „ 2.80 E. [Tövis „ 1.30 E. 2.50 B Gy.-Ffhk­vrtr érk. 9.45 B. 6.00 E. Gy.-Feh­érvszi érk. 2.20 , 3.29 , ind. 1.06 , 11.82 B , „ ind. 10.20 R. 4.00, TBvű , 2.34, 1.12 E. Pi­ki , 1.13 E. 6.10, W.-VAsArholy érk.6.16 „ 6.52, Arad érk. 8.20 „11.46, l’-tskl ind. 2.60 E. Petrozsény ind. 7.20 R. Felrozsény érk. 7.40 , Plekl__________érk. 12.7 E_______ TJVvík ind. 2.14 B. 1.45 E.­­fiif­fesvAr ind. 9.47 E. 6.80 R Segesvár érk. 6.29 „ 7.89 „ JTttvis _érk. 2.20 B. 1.00 B. niA-Bepna n­Tk­. 6.56 B. 9.40 E. IS­eben ind. 6.40 B. 3.40 E. fi­zeb­en érk. 9.6 n 11.48 „ Kis*Kapos érk. 7.60 „__5.35 , V. -VArad ind. 6.17 B. 5. — R. IKolozsvAr ind. 4.20 B 10.30R KolozsvAr érk. 10.56 , 1.40 „ N.-VArad érk. 10.65 , 8.32 E. Pest ind. 12 39 H. 11.00 E. 2.P2 E.­­Pu­tba ind. 1.18 B. S.52 E. Hatvan „ 2.48 , 1.60 B. 6.86 E. S.-Tarján „ 9.02„ 1.S6 R.9.06 B. S.-Tarján , 4.82 ,, 4.00 ,,8.60 érk. [Hatvan ,, 10.63,, 4.00,, 5.40,, Rutka „ 12.82 „ 2.05 E. Fest érk. 12.51 E. 6­ 43 „ 8.50 „ Pest ind. 7.32 B. ToTré E 5 28 E .Miskolcz ind. 7.86 B 10.20E 9­00B Hatvan érk. 8 83,, Hiltan érk. 4.35E ,, ind. 9.60 ,, 1.36 B. 11 02B „ ind. 11.07,, 8.21 B 7.66 IC M­iskolcz érk. 1.26E 6.30 „ 6 42 B [Pest érk. 1.07 E 6.10,, 9.05„ VAmos-Gy­örk ind.XibR 10.42 B Gyöngyös ind­­.21E 9.28B Gyüngyös érk. 3.16 „ 11.12 „ VAmos-Györk érk. 1.60 „ 9.63 „ F­ Abony ind. 9.30 B 12.00 E4 220 Inger Ind. 10.62 B 11.29 B 7.03 R 1.Ker érk. 10.00 „ 12.30 „ 6 01 „ |F... Abony érk. 8.52 „ 12.08 B 8.42 , Miskolcz ind. 7.45 B ind. 6.1­9 I J. Al Bánréve Ind. 3.45 B. ind. 6.60 E. Bánréve érk. 10.39 „érk. 7.52 , |Miskolcy érk. 6.16 „ érk. 9.44 ,,­itassa ind. 6.00 B. 5.30 E. |Öfflerberg ind. 8.26 E. 7.00 B. Rutka „ 3.28 E. 8.00 B. |Rutka „ 2.12 B. 4.00 E. Oderbergi érk. 7.30 ,, 3.00 E. [Kassa érk. 5.00 E. 8.00 B. A bős ind. 7.00 B 3.00 B 7.00 B. |Fpcr|eS ind. 1.25 E 6.30 B 2.47 E. Eperjes érk. 7.45 „ 3 45 „ 8.15 ,, All-OS érk. 2.10 „ 6.15 ,, 3.22 „ Szerencs ind. 8.56 B. 3.59 E. [KirAlyhAza ind. 12.47 E. 9.43 E. S.-A.-Ujhely „ 10.61 „ 6.82 „ [Csap „ 4.16 „ 1.86 Csap „ 12.56 E. 8.26 „ S.-A.-Ujhely „ 6.03 „ 8.60 „ HirAlyhAza érk. 4.13 „ 12.10 E. Szerencs érk.‡7.46 „ 6.86 „ S -A. U­jíhely ind. 4.42 B. IHomonna ind. 1.26 E. llomonna érk. 11.10 E. [s.-A.-Fjk­ely érk. 5.33 „____ F kvAF ind. 11.18 B. 2.2­7 E. M­yiregyhAza ind. 6.00 B Csap ,, 106 E. 3.16 „ ICsz.p „ 12.48 E'4.S5E SyiregrybAza érk 6.20 _________|FingvAr________érk. 2.04 ,, * 6.63, RAtyn Tnd. 3.40 E.­­M link Acs ind. 12.06 E. Mánk Acs érk. 4.51 „__________Bltyn érk. 1.17 „_________ Debreczen ind. 3.12 B 4.18 E. ISzijretli ind. 1.09 R. 9.31 B, Királyháza ind. 10.47 R 4.13 E 9.43 érk. Királyháza „ 4.35 „ 4.23 E, fizis-r­tli érk. 1.66 E 7.12 E 6.— Il­ebreczen érk. 11.60 „ 9.36 E 106.40 London 111,90. Török sorsjegy 62.75 Municipális bank —.—. Berlin, szept. 11. (kezdet.) Galieziai------.Lombardok 104.— Ezüst jöved. —.—. L860-as —.—. Bécs —.— Romániai 39.50. Állam vaspálya 202 Papír jövedék —.— Hitelsorsjegyek —.—. Ig64-ki —. —. Hitelrészvény 140.— Magyar sorsjegy —. Berlin, szept. 11. (Zárlat) Galieziai 97.— . Lombard 103.25. Ezüst jöved. 65. 1860-iki 91.—. Bécs 88.75 Romániai 39.75 Államvaspálya 201.75. Papirjövedék 61 25 Hitelsorsjegyek 113.75. 1864-diki 85.—. Hitelrészvények 138 75­ Magyar sorsjegy 52.25. Páris, sept. 11. (Kezdet.) 3°/6-es járad. 58.05. Olasz járadék 62.70 Credit mobilier —. Osztr. franczia —.— déli 77.50, Államvaspálya 767.—. Lombardok 402.—. Ame­rikai — —. Magyar kölcsön 92.75. Magyar keleti pálya TÁVIRATOK. Bécs, szept. 11. Rogeardo franczia alattvaló­nak a rendőri kiutasítás ellen a helytartósághoz intézett felfolyamodása elvettetvén, a rendőrség ha­tározata jogerőre emelkedik. Páris, szept. 11. Guadeloupe-ban egy képviső­­választásnál az első választás eredmény nélkül folyt le. Casse Germain (republikánus) viszonlagos többséget kapott. Bern, szept. 11. Thiers Thurból jőve, ide érkezett s a szövetségi palotát megtekintette. Madrid, szept. 10. A cortes ülésen Salmeron elfoglalja az elnöki széket, s felhívja a gyűlést Castelar kormányának támogatására, hogy így a szabadság, a demokráczia, s a haza megmentet­hessék. Madrid, szept. 11. A belügyminiszter megc­á­­folja azon hírt, a­mely szerint Madrid közelében karlista bandák alakultak volna ; az e­miatt gya­núból elfogottak szabadon bocsáttattak. Róma, szept. 10. A pápa egészségéről szár­nyaló hírt „La Voce della Verita“ megerősíti. — Az aquilai községtanács a belügyminiszterhez táv­iratot intézett, a­melyben a király utazása fölötti örömét fejezi ki.­­ A lapok megtámadják a párisi érsek legutóbbi rendeletét, s azt hevesség kifaka­­dásának bélyegzik. Róma, szept. 11. Az aratásról kiadott jelentés szerint a búza, len és a kender jó közép ter­mést adott. Konstantinápoly, szept. 11. Az ó katholikusok itten tartandó kongresszusáig számos küldött érke­zett; ma este a zsinat­teremben előgyülekezet fog tartatni. Bécs, szept. 11. (Hivat, zárlat.) Magyar földteherm.köt­vény 76.75. Salg-Tarján —.—. Magyar hitel 130. —. Ma­gyar záloglevél 81.75. Erdélyi —.—. Magyar keleti vasút 68.—. Magyar sorsjegy 80.—. Tiszai vasút 203. . Magyar­­kölcsön 97.25. Angol-magyar 58.— . Franco-magyar 80.50 Alföld 153.50. Magyar északkeleti vasút 119.— . Keleti vas­úti elsőbbségi kötvény 69.90. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhitelintézet 59.—.Török —.—. Municipals 36.­, Bécs, szept. 11. (Zárlat.) Hitelrészvények 237,50 Magyar földhitelintézet —. Angol-magyar —.—. Anglo-austria 171— Magyar hitelrészvény —. Franco-magyar —.— Váltóbank —. Napoleondor 8.95—. Allamvasut 337.— Lombardok 173.50. Galieziai 217.—. Tramway 225.— Magyar sorsjegyek —. 1860 dik 98.75. 1864­ diki 180.50 Magyar jutalomjegy —. Hitelsorsjegy 172.50. Arany 5.43 Frankfurt 94.60. Párisi hitel —. Járadék 69.50 Ezüst NEMZETI SZÍNHÁZ. Péntek, szept. 12-én. SALOME. Dráma 5 felvonásban. Irta Báró Jósika Kálmán. Személyek: Dumelin margina — — — — — Komáromi Ágnes neje — — — — — — Paulayné Gaston, fia, százados a hadseregben — Náday Livia, ennek neje­­ — — — — Sz. Prielle C. Baclair, gazdag tőkepénzes — — — Feleki Salome,­­ . . . — — — — — Lendvayné Agatha,­­ leányai - - - - - Molnárné Simon, Bad­air rokona — — — — Újházi Simeliacz­é — — — — — — — Szathmáry L-né Duvalné, orleansi polgárnő — — — Klárné Lorain, Gaston meghittje — — — Bercsényi Kezdete 7 órakor, MIKLÓSI SZÍNKÖR. Az ördög pilulái. Nagyszerű tüneményes bohózat 3 felvonásban. Kezdete fél 6 órakor Budapest, szept. 11. Lehullt a karjáról a béke, megszűnt az idegen bilincs nyomása, feloldva a meg­alázó kötés, mely a nagyságban hatalomban öreg Francziaországot egy új keletű hatal­masság tributáriusává tette, s a franczia földön az úr ismét egyedül a franczia. Házi tűzhelyéhez nem ül immár idegen hatalom fölfegyverezett bizalmatlansága ; nem ellen­őrzi zsebét idegen érdek, s a födél alatt, melyre az imént üszköt vetett, nem márt vele egy tálból az erőszak, mely az imént fiait üldözé. A szégyen és megalázás nehéz napjai elmúltak s a franczia nemzet — mintegy lidéretnyomás alól menekülve — ismét szabadon föllélegzik. De vájjon szabadon-e hát ? —­ Vájjon az utolsó idegen katonával elhagyja-e a franczia földet minden következménye a nagy nemzeti szerencsétlenségnek, mely vér­ben, vagyonban, s a nemzeti büszkeség és férfias önérzet rovására annyi áldozatába került e nemzetnek? Vájjon a nyers erő­szak igájával széttörtek-e a nyomása alatt támadt viszonyok és helyzet bilincsei is? s a testre, az anyagra vetett nyűg lerázása után fölfrisül-e az elhódított, elzsibbasztott nemzeti szellem s a beteggé tett öntudat is? — Nehéz kételyek ezek, s fájdalom, eloszlatásukra nem ad a tények ismerete sem­mit — de semmit. Francziaország szerencsétlensége nagy, rettenetes volt; szenvedése iszonyú, anyagi veszteségei mesések. Vesztett hatalmat, vesz­tett ezerszámra emberéletet — milliárd­­számra értéket és éveket és évtizedeket a békés haladás terén. — Elvesztett 1.600,000 lakost, 11 nagy, 94 kisvárost, 1,750 közsé­get, 12 erődöt, 3 arsenált, 460,000 hold er­dőséget 370 kilométer hajózható folyót, 300 kilométer csatornát, 735 kilométer vasutat, 88 millió frank földadó-jövedelmet s 64 mil­lió adót! Mindezt az elvesztett területtel. De ki tudná felszámítani a megmaradt anya­ország veszteségeit, s ki meghatározni érté­két mind a nyomornak, amit elviselnie kellett? — De lett légyen e veszteség bár­mily megmérhetetlen, a szerencsétlenség bármily borzasztó, még mindig nem volt elviselhetetlen, még mindig nem volt vég­zetes . Hatalmat s megfogyatkozott erőt helyre­állíthat az idő; a sebeket begyógyítja az ápoló kéz , s a vesztett értéket visszapó­tolja takarékosság és szorgalom. Szétdúlt városok felépülnek, kifosztott ipar talpra áll, megtiprott mező felvirul újra,­­ még a vett sérelem emléke is behegedhet, de amit egy nemzet erkölcsi alapja megingatásában szenved, annak veszteségét soha vagy csak nagy későn pótolja vissza az idő,­gyekezet és a szerencse. Ez a vesztesség teszi a szerencsétlen­séget­­végzetessé. És ki ne látná, hogy e vesztesség meg­van a francziák szerencsétlenségében. Ijesz­tőbb arányban van meg, semmint a legköny­­nyebb szárnyú bizakodás és reménykedés röptét is meg ne akasztaná. Egy tekintet a felkavart óczeánra,amit franczia közéletnek nevezünk, s ezernyi új hajótörés esélyeit látjuk magunk előtt, — szomorú bizonysá­gául annak, hogy itt nem csupán a fizikai államélet jön a szerencsétlenség megrázó ereje által felzavarva, de mélyen megren­dült azon erkölcsi alap is, melyen egy sorssujtotta nemzet, ha teste kiépült a csa­pás bajaiból, bizton munkálhatja megakasz­tott szellemi prosperatióját. A diadalmas Németországnak nem az aggressiv politika pompás sikere, nem a zsákmány milliárdjain.­..A csengő aranya ezüstje és nem is a francziák megalázása adja meg a méltó okot, hogy Sedan emlékezetére uj­jongó örömünnepet üljön: rá nézve sokkal értékesebb vívmány mindezeknél, hogy had­járatával oly körülményeket idézett elő Fran­­cziaországban, melyek ez országot oda zak­latták, ahol ma vergődni látjuk. Francziaországra nem a bordeauxi egyez­mény a legfájóbb csapás, legsúlyosabb teher, legnagyobb szerencsétlenség, sokkal fájóbb következményei vannak magának a ténynek, hogy amaz egyezményt megkötő nemzet­gyűlés kellett hogy oly módok szerint s oly körülmények közt létre hivassák, me­lyek szerint és melyek közt okvetlenül az­­z­á kellett lennie ami: akadályává Franczia­ország consolidatiójának, küzdterévé a leg- önzőbb ambitiók s legocsmányabb érdekek s leghóbortosabb theoriák harczának. A bordeauxi napok legátkosabb hagya­téka, legszomorubb emléke ez. És ma, midőn a bordeauxi famosus egyezménynek minden pontját végrehajtva látjuk , midőn stipulatióinak legterhesebb­­jei lerovattak, s a franczia nemzet megme­nekült terhes tartozása gondjaitól s a szégyen nyűgétől, hogy területét zálogul tartja le­foglalva az idegen, — egy szóval, midőn a bordeauxi egyezmény anyagi s erkölcsi terhe nem nyomja többé a nemzet vállait szivét, az előzmények átka ma is rajta van még az országon —■■ s ki tudná meg­mondani, mikor múlik le róla. A felszabadult franczia területen csak úgy burjánzik a viszály — csak úgy rág az önérdek férge, mint a szolgaság napjaiban. A szolgaság megszűnt, de mételyét a nem­zet testében hagyta, s nagy időbe telik, míg onnan ez is kipusztul. A franczia terület teljes felszabadulá­sának napja nem az lesz, mikor az utolsó német katona átlépi a határt. A háború és szerencsétlenség sok mindenféle következ­ményének kell még azután kivonulnia az or­szágból. Ha majd kivonul a haszonlesés, a nemzeti szellemre nehezülő kábulat, a reactio és a belviszály s a nagy csapás egyéb tar­tozékai , akkor lesz Francziaország földe is­mét szabad föld.­­ A magyar- szerb vasutak összeköt­tetése tárgyában július hóban egyrészről a ma­gyar kormány s másrészről a szerb kormány kül­döttjei közt Pesten beható tárgyalások folytak, melyek minden pontra nézve teljes sikerrel vég­ződtek. A tanácskozásokat állítólag a közlekedési miniszter úr nyitotta meg s vezette személyesen. A megállapított összeköttetési pontok mindkét ál­lam óhajainak s érdekeinek teljesen megfelelők. Az átkelési hidak nemzetközi semleges területek­nek lennének megállapítandók. A kötendő szerző­dés még a jövő ülésszakban a törvényhozás elé fog terjesztetni, mint a „P. N.“ írja. Apróságok. Az ötvenes években Londonban történt, hogy Kossuth felszólítva jön egy angol kiadó által egy nagyszerű Encyclopedia összeállításában való részvételre. Épen hozzá mentem, midőn a dolog iránti felhívást elolvasta, nevetés és boszankodás közt. „Ugyan kérem — szólott hozzám — mondja meg nekem, volt-e valaha magyar nemzet s ha volt, ugyan létezett-e annak fiai közt egy bizo­nyos Kossuth?“ — Nem tudtam mire czéloz s felelém, hogy úgy rémlik előttem, mintha volna némi homályos emlékezetem mindkettőnek létezé­séről, de nem titkolom el kiváncsiságomat a külö­nös tudakozódás indoka iránt. „Mi az indokom? kérdi ön, — folytatá Kossuth. Hát csak az, hogy épen most vettem egy levelet, (ezzel ráütött az asztalán fekvő iratra.) e levélben elmondja nekem egy első rendű angol kiadó, hogy ő egy nagy Encyclopediát akar kiadni, melynek egyes rovataira a legilletékesebb egyéniségek közreműködését óhajtja megnyerni s hogy ezen óhajtásánál fogva „Lengyelország“ történetének tömör megírása végett nem is gondol­hatott másra mint rám. Kosciusko világ­hírű honfitársára! . . . Ön nevet, s a his­tória elég komikus is kétségtelenül, de hát nem épen oly boszantó is. Itt van, kérem egy irodalmi „tekintély“, aki nemcsak egy világtörténeti nagy munka összeállítására vállalkozik, hanem úgy látszik, szabadelvű ember is és rokonszenvvel viseltetik „az elnyomott nemzetiségek“ iránt. S az a mivelt, ál­dozatkész és vállalkozó angol kiadó — ki fényes tiszteletdijat ajánl felszólításának elfogadásához — engemet lengyelnek tart, még pedig nem csak 1848 és 1849 daczára, hanem mindazon száz meg száz beszéd és lecture után, amelyekben 1851 óta M­agyarország küzdelmét és jogait, jelenét és jövőjét előadni és megmagyarázni hiva­tásomnak és kötelességemnek ismertem mind Nagy- Britániában mind Amerikában s amelyeket az an­gol sajtó milliókra menő példányokban terjesztett el mindenfelé! Tessék aztán azzal kecsegtetni magát valakinek, hogy „felvilágosítja“ Európát bár­mi ügyben is. Hiszen ha egy encyclopedikus angol is lengyelnek tart engemet, akkor bizony nem csoda ha azok, akik olvasni sem tudnak semmit.............“ Hogy Kossuth miként értesítette azon eredeti kiadót az ajánlat el nem fogadásáról, azt nem tu­dom , de az esetet elbeszéltem azért, mert — nem is említve érdekességét magában véve is — fel­használni akartam az írás mesterségének azon is­meretes szabályát, miszerint a kis dolgok illustra­­tiójára lehet idézni és alkalmazni nagyokat is. És ennyiből áll válaszom a „Pesti Napló“ mai czikkére, melynek udvarias irályát szívesen elismerem ugyan, de amelyből utoljára is azt látom, hogy amit heteken át és magyarán igyekeztem kifejteni, arról­­. laptársunk végre is úgy beszél, mintha lengyelül lett volna írva, sőt egész kedélyességgel adja a biztosítást, miszerint a f­u­niótól nem irtózik, mert nem tartja ezt lehetőnek. Mintha bizony erről csak szó is lett volna részemről valaha!* Van azonban a „Pesti Napló“ tegnap esti lapjában egy megjegyzés, — zárjelek közt — melyre nézve egy kis helyreigazítás nem lesz felesleges. Ugyancsak a balközép pártviszonyairól így szól ma Csematony: „Elveink feladásáról tehát szó sem lehet,­­ erre — biztosan mondhatom — a Deákpárt legtekintélye­sebb egyéniségei nem is számítnak legkevésbé sem. Hanem szó van arról, hogy fentartva elveink összeségét, (Tisza ), aki csak tudja, hogy mit akar a balközép, nem ragaszko­dik estendei leveleiben ennyire az elvek összeségéhez. Szerk­­ és tekintetbe vév­e az ország tömegesülő bajait, a balközép elzárva tartsa-e magát — saját akarata által — azon hatalom kezelésétől, melylyel Magyarország szabad­elvű haladásának érdekében és az eddigi romlásos gazdál­kodás megakadályozására tehetne némi üdvös dolgot addig is, mig megjönne az idő reformálni a 12. t. czikket.“ A „Pesti Napló“ emlékezete nem látszik nagyon megbízhatónak, mert különben elmaradt volna azon szerkesztési parenthesis, melyben Tisza Kálmán olyan szerepet kap, melyre bizo­nyosan nem tart semmi igényt s nem adott semmi okot. T. laptársunk meggyőződhetett volna emlé­kezetének tévedéséről, ha azt, amire utalt, nem res­­tette volna újból megolvasni az „Ellenőr“ szeptember 3-iki számában, hol Tisza Kálmán következőt mond : Ezen értekezletben bizonynyal senki sem fogja akarni, hogy megváltoztassuk elveinket, de azért nagy és komoly tárgya lesz annak , figyelemmel a szerzett tapasz­talatokra, figyelemmel a többi pártok helyzetére s figye­lemmel főleg a közjó követelményeire megállapítani az e­l­­jár­ást, melyet követni czélszerű lesz azon kettős czélból hogy elveinket vagy egészben, vagy ha részben is de a töb­binek feladása nélkül, valósíthassuk, és hogy az or­szágot a törvényhozási és kormányzati újabb csapásoktól — például a bankkérdés terén, de más fontos ügyekben is — megóvhassuk. Ebből láthatja a „Pesti Napló“,hogy em­lékezete cserben hagyta, s hogy Tisza Kálmán is ragaszkodik elveink összeségéhez, ha mind­járt ennek minden részét egyszerre való­sí­t­a­n­i nem lenne is pártunk hatalmában. Ezen rövid helyreigazításnál többet nem mondok a pa­­renthesishez, mert bizonyára minden olvasóm képes megérteni az okot, melynélfogva Tisza Kál­mán nyilatkozatáról szólam­ részemről nem volna helyen.* A „Reform“ — elgondolkozván „a balkö­­zépi konfúzión“ — eléggé mulatságos mozaikot állít elő a különféle nyilatkozatokból. Nem pa­naszképen említjük ezt fel, sőt elismerjük, hogy amit pártunk elemeinek összevesztetésére igyek­szik tenni, az benne gyerre ámbár kicsinyes malitia. Én részemről élvezem is, mert biztosítha­tom t. laptársunkat, hogy én nem veszek össze az ő kedvéért senkivel, még magával a „Re­formomat sem. Támadni bármit és bárkit is csak akkor szoktam, mikor szükségesnek és köte­lességnek tartom. A „R e f­o r m“ gonoszkodására te­hát nem támad bennem semmi­b­e 11 i c o s u s han­gulat. Van azonban gonoszkodásában egy rész, melyre egy rövid észrevételt akarok tenni s csupá­n e végett említettem fel mozaikját is. A „Reform“ — régóta törvén fej­ét azon ti­t­­k­o­s indok felett, melyet nyilatkozataimnak szives tulajdonítani — ma lát valamit s el is mondja. Hogy uj pártalakulás lesz-e, a­minőt Csernátony hirdet, az iránt sem tudunk előre mondani semmit. Csak azt látjuk, hogy Csernátony csak­ csavarja a kérdést össze-vissza ; sajátságos ,,elvhűségét" úgy tekinti, mint juhász a bundát, a melyet kifordít, befordít a­mint neki tetszik, hogy hidegben is jó, melegben is jó legyen ; lé­nyegben pedig oda törekszik, hogy a jobboldalt dekom­­ponálja, kormányválságot idézzen elő aztán a Deák-párt egynémely elemeivel fusionálva Tisza Kálmánnak többsé­get szerezzen a házban, őt a közösü­gyes alapon kormányra segítse, a hivatalnok képviselők és a Tisza mamelukjai által kormányon megtartsa s a baloldali programot vagyis a bihari pontoknak többséget szerezzen a jövő válasz­tásoknál. Lám, lám! mily szörnyű dolgokat forralok s mégsem szeretnek a 48-asok! Észrevettem azon­ban, nem ebből áll, hanem abból, hogy Csernátony nem vállalkozik felesleges dologra, már­pedig „a jobboldalt decomponálni“ elégséges munkásságot fejtett ki és alkalmaz maga a „Reform“ is, mint a Lónyay-párt orgánuma. Biztosítom, hogy régóta bámulom ezen tevékenységét s szerencsét kívánok hozzá továbbra is, de csak nézem. Luxus volna magamra venni azt a bajt, amit ő oly jól elintéz. Álmoskönyv és állambevételek. (…) Bizony-bizony az alkotmányos élet ne­künk, a jobboldal politikai éleselműségéből, csúnyá­ul ütött be. Az állam hitele didereg; a nép gyom­ra korog, ég és föld, angyal és daemon, szárazság és nyavalya mind ellenünk vannak uszítva. De azért Allah nagy és a modern miniszteri próféták összefont karokkal nézik a csapásfergeteget. Talán várják, hogy vezeklésül egy eltévedt mennykő meg­szánja árvaságukat és ellódítja őket a drága fau­teuillekről. Lett volna csak hét kövér esztendő a­helyett, hogy egy kövér és hat sovány sanyargatja az or­szágot, a telt éléskamrák szakácsai mily rettene­tes nyegleséggel sivalkodtak volna: „Íme állam­kormányzati kuktálkodásunk művészete varázsolta számodra ah nép­ez olympi lakmározást!“ Hanem miután a mai nap rózsakedvénél tovább nem látó prédaság majdnem belefulasztotta az országot a kérelm!­kiadások özönébe, most brugónak nézi a napot, szarva­snak a holdat és adóhátralékok, megrongált államhitel, pénz- és bankhiányért a magasra felpeczkelt napot és holdat vádolja. Né­hány évvel előbb még balzsamos volt a lég a jobboldali bölcseség megfüstölt dicsőségétől. „Most fogja be az orrát, aki ide lép.“ Olyan most az ország testi állománya, mint ama emberi vázalaké, melyet a görög festő kép­­zelmének borzalmas ereje úgy vetett a vászonra, hogy a rezgő csontokról érez-sulyok lógtak le, jelképezvén ama összegémberedett ínséget, melyet éreznehezék hiányában a szél is felkaphatna szár­nyaira. E kép, mely határozott helyhez köti a nyomort, szellemdúsan fogta fel a „földhöz ragadt szegénység“ helyzetét. Nem ily röghöz tapadt, kuczorgó szegény­ségről tesz-e tanúságot Magyarország jelen álla­­pota? Iparunk, kereskedelmünk és pénzügyeink egyetlenítése nélkül, az osztrák járom ólomgolyói is nemcsak azt akadályozzák meg, hogy valamely zavargó szélgomoly föl nem röpíthet az élenydús f­öldközi leb magas régióiba, hanem azt is, hogy mint földhözkötött őstermelő nép magyar ipar, ma­gyar kereskedelem és magyar pénzügy által sza-­badítsa fel magát az időjárás kényursága alól. Nincs elég pöröly, rős és gép a kezünkben, hogy megzabolázzuk a „megnehezült idők viharos járá­sát felettünk.“ Csak a jó álmoknak van nagyobb keletjök mióta a vézna nyomor sápadt képe botlik a mes­tergerendába. Hisz a pusztában kóválygó zsidók­nak is pompás volt üres gyomorral egyiptomi hú­sos fazekakat látni, ha mindjárt álomban is. Meny­nyivel kellemesebbek a hánytvetett sorsú nép egy ügy­­s­ége, vagy kétségbeesése előtt az álomlát­­mányok most, midőn lutriba lehet őket rakni, mert hát a jósállvány mögött ott mutogatja a jog- és erkölcsi rend állama azon pénzkotló tyúkot, mely szerencsét kovácsol a balga tömegeknek. Álomre­mények tartják a népet. Hitvány tőke, de a lottó-jöve­dék czimén felségesen jövedelmez,mégpedig annál job­ban, mentül kirívóbb az ínség.[Bizonyítják Magyaror­szág állambevételi kimutatásai­t jelenleg. Még az 1874-iki előirányzatnak czímei meg­fogyatkozott számokban mutatják, hogy gazda nél­kül homokba építettünk, mert a jövedelmek csök­kennek, addig a lottó-jövedék a negyedévre átlag 275,375 forintnyi előirányzat helyett az április-júni­­usi negyedben 438,073 forintot hajtott az állam­­pénztárba, vagyis az előirányzaton fölül még 162,697 forintnyi bevételt eredményezett. Az a három piros numerus tehát, melyet a szűkölködés visiója álmában látni vél, most leg­biztosabb jövedelemforrása a magyar kincstárnak. Em­őd ősanyánk álmából eredt a honfoglalási gon­dolat, álmokból csinál honfentartási üzleteket a deákpárti fináncztudomány. Azaz, hogy tulajdon­kép­p bevételi ágban sem az ő mentő eszméik hullatják a gyümölcsöket, hanem Bucsánszky kü­lönféle fajtájú „Álmoskönyvei.“ Legnagyobb pénz­ügyi kapacitás eszerint az országban Bucsánszky, érintetlenül maradván természetesen a kormánynak azon érdeme, melyet gondatlan gazdálkodásával a siralmas helyzet előidézésében szerzett. Valóban aranyakat ér, hogy a jelen ínséges esztendőben rendelkezik a nép Sybilla és álmos­könyvekkel. S ha már ébren bajos lemondania a libasült izéről, és húsáról, legalább álmában ro­pogtatja csontjait, s aztán szépen belepillantva az álmoskönyvbe, méltó gyönyörűséggel olvashatja: „Ludhust enni jó , 39.“ így mindjárt megvan az útbaigazító sorszám, melynek ügyes kofa-kom­­binatiója meg fogja hozni kihúzás után — a va­lóságos nyárson forgatott libapecsenyét is. Hogy a harapnivaló, derekalj, bútor, munkakedv és er­kölcsi önérzet mind a lottó-szenvedély után megy, az mit érdekelné a világot. Téved, ki az, hiszi, hogy az elmondottakból majd takaros rendben fogjuk kisütni a régi re­­fraint: „törüljük el a lottó-jövedéket“! Mondhat­nánk ezt is, de hát az állam koldussága most még kevésbbé válogathat a jövedelmek szerzésé­nek erkölcsös vagy erkölcstelen, igazságos vagy igazságtalan nemei között, mint akkor, midőn erre volt mód és alkalom. Üres szalma csépelésénél egyéb sem volna tehát a kérdésnek ez oldalát bolygatni. Egészen más szempont az, mely bennünket e kérdés megbolygatására vezetett. Értjük a sze­gény nép lottó szenvedélyének ama kizsákmányo­lását, melynek bevételei nem Magyarország állam­pénztárába folynak, noha tetemesebb összegekre rúgnak, mint a magyar kincstár e tárgyú jöve­delmei. Tudtunkkal ugyanis a budai fő lottó-gyűjtő­dén kívül öt idegen lottó-gyű­jtőde szívja ki a be­téteseket, a magyar nép zsebéből. Bécs, Prága, Lincz, Grátz,Brünn lottór­ár minden zig-zug város­kában állítottak fel fiók­gyűjtődéket. A Bach-kor­­szakban legalább azzal tompították csenevész kinö­véseit a lottójátékoknak, hogy a kisebb mezőváro­sok egyedül a bécsi és budai húzásra bírtak játsz­­magyű­jtődékkel, most azonban az alkotmányos boldogság hetedik gyöngyévében már az egyes vá­rosoknak összesen hat boltja ugyanannyi lottó­­gyűjtőde. Miután pedig szabály szerint minden lottó 14 napban egyszer rendez húzást, hat lottónál he­­tenkint háromszor van alkalma a népnek filléreit és nyugalmát vesztegetni. Ily gyalázatos pióczarendszernek csak az szolgálhatna parányi mentségéül, hogy a magyar kincstár gazdagíttatik általa. Ámde lehet-e felhozni mentségül bármit is, midőn a tizennégy napos idő­közökben tett hat pénzcsikarásból csupán egy esik a magyar állam javára, a többi Ausztriába vándo­rol. A magyar nép verejtékéből kipréselt lottó-jö­vedéknek tehát csak hat­odrésze szerepel állambevé­teleink között 5/6- oda ellenben az osztrák ál­lampénztárt hizlalja. Van-e aztán találóan éles kifejezés, mely ez országsanyargató eljárást meg­bélyegezhetné. Ha Magyarország a boldogság Lethe vizében fürödnék ; termése dús, kivitele nagyszerű volna, ta­lán sü­letlen nagylelkűségből megengedhetné, hogy a fölösben idegen kezek is kotorázzanak. A jólét úgy sem szokott igen kedvezni a lotteriaféle állam bevételi szédelgéseknek. Azonban egy halmaz­csa­pással a vállán, kimerülve megszegényedve, lehe­tetlen megengednie a nép józan érdekeit szívén vi­selő kormánynak, hogy a kimentésig csigázzák el és egyszerre öt idegen kéz fosztogassa ki zsebeit. Untig elég, ha a magyar kormány kiveszi az er­kölcstelen lottójáték által részét, de váltig sok lesz, ha hozzá­­még az osztrák kormány öt kard­­jával sepri be a zsákmányt.

Next