Ellenőr, 1873. szeptember (5. évfolyam, 201-224. szám)

1873-09-18 / 214. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félésre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 9 Egyes mám Ura 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-uteza 6. Mas. Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 214. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon Budapest, csütörtök, szeptember 18. 1873. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. s*. alá intézendők. V. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára: egy évre..........................................20 forint — ki félévre.......................................1« „ „ negyedévre...............................................5 „ — „ egy hóra................................ 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr*" kiadóhivatala (Pesten, bálvány-utcza 9. sz.). Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújítását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fennakadást vagy késedelmet tapasztaljon. TÁVIRATOK. Zágráb, szept. 17. A mai országgyűlésben Makanec interpellálta a regnicolaris bizottságot, mit végzett Pesten azon ügyekre vonatkozólag, melyek elintézése megigértetett ? Zsivkovics azon véleményben van, hogy a bizottság nem felelős egyes képviselőknek, mely véleményhez a házszavazás által helyeslőleg hozzájárult. Az ezután következő költségvetési vitában a belügy költségei a pénzügyi bizottság ajánlataival egészen letárgyaltattak. Zágráb, szept. 17. Az országgyűlés az egész 1873-iki költségvetést a pénzügyi bizottság indítványai szerint elfogadta; három tagot választott a pénzügyi és 7 tagot a közgazdasági bizottságba. A legközelebbi ülés valószinüleg szombaton lesz. Bécs, szept. 17. Olaszország királya ma délután 5 óra után az ünnepélyesen feldiszitett indóházban megérkezett a császár, a főherczegek a helytartó a rendőri elnök és a vaspálya igazgatótanácsa fogadták ; egy díszcsapat volt fölállítva, s a zenekar az olasz hymnuszt hangoztatta; szívélyes üdvözlés után a felségek hatlovas díszkocsin a Burgba indultak és az utána nagy számmal összegyűlt közönségtől lelkesülten üdvözöltelek. A Burgban az összes udvari tisztviselők bemutatása következett; ennek utána a császár visszavonult; a király pedig egész kíséretével lakosztályába ebédre ment. Bécs, szept. 17. A miniszterelnök Auersperg herczeg ma szabadsági útjából visszaérkezett és az ügyek vezetését ismét átvette. Zára, szept. 16. Egy helytartósági hirdetés az új választásokra a következő napokat tűzi ki: október 22-én vidéki községek, okt. 25 én és 26-án városok és kereskedelmi egyesületek és okt. 28-án a legmagasabb adót fizetők. Róma, szept. 17. Valamennyi olasz szabadelvű lap a király elutazása alkalmából a savoyai dynastiaérti lelkesedéssel teli czikkeket hoznak, melyekben Ausztria és Németország népességeiről rokonszenvvel nyilatkoznak. Páris, szept. 17. A hadügyminiszter minden tábori fabódékat eltiltván, a katonaságot kaszárnyákba helyeztetni parancsolta. Madrid, szeptember 16. estve. A malagai önkénytesek egy része, kik ide érkeztek, a tovább menést éjszakfelé megtagadták; az ezáltal keletkezett jelentéktelen rendzavarások elnyomattak és a lázadók lefegyvereztettek. London, szeptember 17. Coast Castl foktól aug. 15-éről kelt hivatalos táviratok bizonyítják miszerint a Ptah folyón volt expeditió vereséget szenvedett. A belgák királya tegnap este Doverről Ostendeba utazott. Berlin, szept. 17. A ,,Prov. Corr.Chire szerint Bismarck herczeg vasárnap Berlinbe érkezik hol az olasz király ottartózkodása alatt marad. Berlin, szept. 17. A mai tőzsdén speculatióértékek szilárdak és keresettek voltak, vasutak meglehetősen tartva, bankok és iparpapirok forgalomnélküliek. Bécs, szept.17. (Zárlat.) Hitelrészvények 283.50 Magyar földhitelintézet —. Angol-magyar —.—. Anglo-austria 174.— Magyar hitelrészvény —. Franco-magyar —.— Váltóbank —. —. Napoleonder 8.98.— Államvasut 837.50 Lombardok 174 50. Galicziai 217.—. Tramway 212.— Magyar sorsjegyek —.—. 1860 dik 101.50. 1864-dik 132.50 Magyar jutalomjegy —. Hítelsorsjegy 172.75. Arany 5.44 106.40 London 112.30. Török sorsjegy 62.80 Municipális bank —. Béez, szept. 17. (Hivat, zárlat.) Magyar földteherm. kövény 76,75. Saly-Tarján 114.—. Magyar hitel 130.—. Magyar záloglevél 81.—. Erdélyi 149.—. Magyar keleti vasút 60.—. Magyar sorsjegy 80,75. Tiszai vasút 200.-. Magyarkölcsön 96,50 Angol-magyar 52—. Franco-magyar 79.— Alföld 153.—. Magyar északkeleti vasút 110.— . Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 69.-. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet 56.—.Török —.—. Municipals 36.-. Budapesti szinlapok. NEMZETI SZÍNHÁZ. Csütörtök szept. 18-án Az afrikai nő. Opera 5 felvonásban. Irta Seribe Fordították : Böhm Gusztáv és Ormai F. Zenéjét szerzette Meyerbeer. S e m é l y e k: Selika — — — — — — — — — Kocsis Irma Ines — — — — — — — — — Human AI. Vasco de Gama — — — — — — Ellinger Dom Alvar — — — — — — — Pauli Nelusco — — — — — — — — Läng Don Pedro a portugali királyi tanács elnöke Kőszeghi Dom Diego, tengernagy — — — — — Tallián Főinquisitor — — — — — — — Ormai Nagy Kramin — — — — — — — Malecky MIKLÓSI SZÍNKÖR. Az ördög pilulái. Nagyszerű tüneményes bohózat 3 felvonásban. Kezdete fél 6 órakor. Budapest, szept. 17. A monarchiának vendége van. Midőn e sorokat írjuk, már átlépte az olasz király a társbirodalom határát, s mire lapunk a közönség elé kerül, egygyel szaporodott a bécsi nemzetközi ünnepély azon kiváló mozzanatainak száma, mikor a népek és nemzetek békés munkájának alkotásai fölött koronás fők nyújtanak egymásnak kezet békére és barátságra s bizalmas kézszorításukban országok, nemzetek érzése van kifejezve. Kellene legalább, hogy legyen. S bár tudjuk, hogy gyakran hideg udvariasságnál, üres formaságnál nem egyéb, mi az uralkodókat egymás üdvözlésére viszi, bár sokszor felderitő a tapasztalás, hogy bizalom és rokonszenv örve alatt önző politikai számítás, — jó szerencse, ha nem cselszövény — űzte játékát a fejedelmi entrevuek viscenirozásában; és bár ennél is gyakoribb esetnek ismerszett fel, hogy a királyok barátsága nem egyszersmind a népeké is s azok ölelkezése közben fegyvert köszörüit egymásra a nemzeti gyűlölködés, de szent bennünk a meggyőződés, miszerint ez eseteknek egyike sem foroghat fenn, mikor az olaszok és a magyarok királyairól van szó. Nem. E két koronás fő közeledését nem parancsolhatta a szertartásos courtoisie, még kevésbé tanácsolta a rideg számítás. Hol erre az indoka? Miben az alkalom? — A két udvar egymáshoz való viszonyában, úgy amint eddig termált, nem voltak oly természetű érintkezési pontok, melyek a kölcsönös udvariasság nyilatkozását oly rendkívüli tényben követelték volna, aminő a fejedelmi látogatás és vendéglátás. A szokott udvarias figyelem s kölcsönös előzékenység — mint eddig fennállhatott volna ezentúl is a két udvar között, szépen tiszteletteljes távolban anélkül, hogy bizonyságául Bécsbe kelljen utazni az olasz királynak. Mélyebben fekvő indoknak kellett ez elhatározást előlUOZUlSUKKul uiZlyoKKon JaLttAwaU, —i — milyennek akár a puszta udvariasságból, akár a bécsi nemzetközi ünnepek alkalmából kimagyarázható. De nem lehet ez indok eredetét a számításra sem visszavezetni. A két monarchia politikája ismert factorokkal számít; algebrájában nincsenek x-ek, legalább olyanok nem, melyek mennyiségét dugott lapon szövevényes műveletek útján kellene meghatározni ; és nincs az adott factorok között olyan, melynek értékét ne lehetne nyíltan, az egész világ szeme láttára érvényre emelni. Olaszország s az osztrák-magyar monarchia között csak nyílt, csak világos politika, csak a tények hatalma által megszabott nemzetközi viszony képzelhető. És e viszony, és e politika teljesen megfelel a két fél legsajátabb önérdekének. Nincs azért egyebet kívánjon bármelyikök. Ennek az érvényesítésére pedig nyugodtan és bízvást folyhatik nyílt kártyákkal a játék. Amint hinnünk kell, hogy az alpereseken innen gyökeresen kigyógyult egy végzetes irány minden reminiscentiájából az intéző körök felfogása , nem szabad kétkednünk azon sem, hogy odaát is őszinte és maradandó a lemondás minden utópiáról. Az egységes nagy Italiának ép úgy nem lehet nem szabad kicsinyszerű ábránd képek után futni, apró utópiákat űzni, mint nem lehet, és nem szabad az alkotmány és szabadelvűség alapjára helyezett Ausztria-Magyarországnak — a népek szabadsága és nemzeti integritása ellen irányuló politika bűnébe esni a nélkül, hogy szégyent valljon s kárát ne lássa. Mind a két fél tisztán látja maga előtt az irányt, melyben haladnia, tisztán a czélt, melyet elérnie kell; s a két irány nem vág egymás útjába sehol, s a két czél nem ütközik össze. Nyíltan törhetnek kitűzött útjaikon mindketten elő; egérutakra vakcsapásokra nincs miért térniök. És ez az, ami fejedelmeink találkozását megmagyarázza s abban a színben tünteti fel, melyet ez esemény valóban visel. Mit a két korona tanácsosai évek alatt munkáltak a nemzetközi viszony tisztázásában, s a két monarchia politikájának praecisirozásában a diplomatia tett: annak a munkának ünnepélyes szentesítését teszi nyilvánvaló az olasz király midőn a bécsi udvar látogatására jön, és a mi fejedelmünk, midőn vendégének szívélyes üdvözletére kezet nyújt. Békét, bizalmat és barátságot jelent e kézszorítás. És ha valaha osztoztak fejedelmeik barátságában a népek, ez a barátság az. Üdvözöljük azt mi is. Üdvözöljük azon rokonszenv erejénél fogva, mely az olasz és magyar nemzet között jó- és balszerencsében mindig fennállt . — üdvözöljük a népek szabadsága és azok nevében, akik érte szenvedvén a bujdosás nyomorát, menedéket találtak a földön, hol Victor Emanuel a király. A Minisztertanács tartatott ma délben melyen Szlávy miniszterelnök előterjesztő Mazuranics arral délelőtt tartott értekezletének eredményét. — A „P. N.“ írja, hogy a miniszterelnök ma este Bécsbe utazik, hogy a horvát bán kinevezését ő Felsége elé terjessze. A nevezett lap azt is hallja, hogy a horvát kormány körében történő változások hivatalos nyilvánosságra hozatala már közelebbre várható. Tisztiparancs a honvédség főparancsnokságától. (Ezen nevezetes okmányra, mely teljesen túlélés helyről jutott hozzánk, megteszszük észrevételeinket holnap. Az olvasóközönség azonban elég elmélkedésre talál benne anyagot addig is. E fontos irat — szószerinti másolatban — itt következik. — Szerkesztő. 753el. M. k. I. Jionv. ker.-parancsnokság. Budapest, 1873. aug. 29-én. Ahoz, hogy valamely hadseregben a fegyelem s igazi katonai szellem meghonosuljon, s hogy ekként béke s háború idején rendeltetésének megfelelő magtaartást, erkölcsi erőt, s önbizalmat várni lehessen, első feltétel az, hogy minden tagja a felebbvaló parancsnokságok és parancsnokok iránti bizalomtól és tisztelettől legyen áthatva A tiszt urak vannak hivatva saját példájuk s befolyásvitelük által a bizalmat s tiszteletet a felebbvalók irányában növelni, ennek mindenkor s minden alkalommal érvényt szerezni, és ez által nemcsak maguk irányában bizalmat költeni, de főleg honvéd-intézményünket az átalános bizalom elnyerése által szilárdítani. A m. k. honvéd főparancsnokságnak f. hó 19-én 1175 evi. sz. a. kelt tiszti parancsa szerint azonban megütközéssel azon szomorú tapasztalás létetett, hogy a m. k. honvédség tisztjei közül nem mindegyik ismeri e kötelességét, vagy ha ismeri, nem teljesen, mert fordultak elő és pedig ismételve esetek, hogy tiszt urak felebbvalóikat és a felebbvaló parancsnokságoknál alkalmazott közegeket, tehetségre, jellemrő törekvéseik czéljára nézve hívatlanok, sőt alárendeltek, vagy épen polgári egyének jelenlétében ok nélkül kicsinylő, egyenesen részakaratra mutató oly éretlen bírálatok tárgyává ajvalj V» W _* _ •». -»_ * « 1---- --• •••»•Mru 111 alkalmasak. Ilyen tisztek, ha szolgálati ügyekben, nekik kellemetlen vagy nem tetsző parancsokat vettek, hibákért, mulasztásokért vagy vétkes cselekedetekért rendre utasítva vagy büntetve tettek azokat állásuk kötelességeiről, és a katonai szabályok alapelveiről tökéletesen megfeledkezvén, a kérdéses panaszok helytelenségét, ártalmasságát saját korlátolt szempontokból nyíltan vitatják, a rendreutasítások és büntetések okát pedig nem saját hibájukból, nem szolgálati rend- és fegyelemtartás mellőzvetlen követelményeiből magyarázzák, hanem egyéni természetük folytán azt személyes érdekükben keresik. Az ártalmas szellem ily nyilvánulása különösen oly egyéniségeknél vétetett észre kik tehetségeiket és működésük eredményét túlbecsülve, azon nézetnek hódolnak, hogy a többnyire ki nem elégítő honvédszolgálatuk által a hazának áldozatot hoznak, és kik tökéletesen megfeledkeznek arról, hogy az oly tiszt, ki a szolgálattal vállalt kötelességet szorosan nem teljesíti, vagy állásának tehetség és komoly akarat hiányában megfelelni nem képes, éppen ellenkezőleg az áldozó haza érdekeit egyenesen károsítja, vagy pedig oly egyéneknél, kik a hibáikkal szemben eddig gyakorló javítás czéljából követett jóakaró és elnéző eljárás által felbutoltva azon hiedelemre jutnak, hogy eljárásuk folytatásánál mindig elnézéssel találkozni,jogosulatlan igényeik kielégítését magaviseletük eltűrését mintegy kierőszakolni fogják. Aki jogos igényeit vagy panaszait egyenes uton a szolgálati szabályok által előírt módon érvényesíteni akarja, minden lehető támogatásra számíthat, de ily fegyelmetlenséget minél előbb, s minden áron megszüntetni szükséges lévén, a honvédliszt urak e szomorú jelenségekre figyelmeztetnek, s legfőbb föladatai tűzetik ki, hogy az ily részelem terjedésének maguk gátat vetni törekedjenek. Minden felebbvaló kötelességévé tétetik, hogy alárendeltjét, kinek magatartása az említett irányban vét, nem csak tüstént rendre utasítsa, hanem egyszersmind az esetet szolgálati utón följelentse. Oly tisztek ellen, kikre ily fegyelmetlenség bizonyul, azon katonai szigorral fog eljáratni, amely a honvéd tisztikar ártalmas elemektől való megszabadítása szempontjából szükséges. Erre azonban mindenek előtt minden tisztnek, főleg a magasabb állásokkal megbízottaknak, azon erkölcsi bátorsággal kell bírniük, hogy az ártalmas elemeket felismerve, irántuk az általuk előidézett modorban erélyesen fellépjenek. Az idézett főparancsnoksági tiszti parancs szerint a m. k. honvéd tisztikar a honvédség felállítása óta már elsajátíthatta azon katonai erényeket és tulajdonságokat melyek egyedül teszik lehetővé, mikép akármely más hadsereg méltó vetélytársa legyen, e felől mindenek előtt minden egyes tisztnek magával kell tisztában lennie és alárendeltjeinél is tiszta fogalmat kell terjesztenie, hogy ekkép azok, kik magukban nem éreznek elég erőt, tehetséget, vagy jó akaratot arra, hogy átlósak szorosan megállapítva követelményeinek teljesen megfelelhessenek, ezen állást ideje korán elhagyhassák és hogy azon téves hiedelemben, mikép ezentúl is elnézést, sőt tekintetbevételt remélhetnek, ne tegyék ki magukat ama elmellőzhetetlen következménynek, miszerint állásuktól, ha arra már ez által is alkalmatlanok, akaratuk ellenére is eltávolíttassanak. Ezen főparancsnoksági tiszti parancsban foglaltak ama utasítással adatnak ki a dandár-parancsnokságnak, miszerint a mondottakat az alárendelt tisztikarral egész terjedelmében tudatni, és maga részéről az előírt irányban erélylyel hatni el ne mulaszsza. Pongrácz, s. k. ________ tábornok. — Az uj kölcsön tárgyában a „Reform“ bizonyosnak állíthatja, hogy a kölcsön modalitásai fölött a tárgyalások a kormány és a bankár _ consortium között még meg sem kezdettek, valószínűleg csak néhány nap múlva midőn a Rotschildcsoport meghatalmazottai Budapesten lesznek, fognak fölvétetni. Három hét után remélhetni, hogy a szerződés alá lesz írva, s mihelyt ez megtörtént, a kormány öszsze fogja hívni az orsággyűlést. Ilyen formán az országgyűlést október 15-ére várhatni. Ugyancsak a nevezett lap szerint Kerkápoly pénzügyminiszter értesítette a frankó bankot, hogy az általa elzálogosított, tiszai vasúti részvényekből 8000 darabot ki fog váltani. Budapest, szept. 17. A Nem igen rég múlt, hogy a bécsi sajtó azon orgánumaiban, melyek inspiratióikat részint Rauscher bibornok palotájából, részint Thun Leo gróf és társainak titkáraitól szokták nyerni, mindenféle miniszterváltozási hírek lettek szerteszét küldve a világban. E kósza hírek némelyike a lajtántúli minisztérium közelgő bukására és bizonyos eshetőségek bekövetkezésével Schmerling úr napjának reményteljes feltűnésére, némelyike ellenben Andrássy Gyula gróf állásának és befolyásának állítólagosan megingatott voltára vonatkozott. A hivatalos és félhivatalos valamint a monarchia mindkét felének kormányaihoz közel álló pártlapok nem fukarkodtak a dementikkel, hanem mindezek daczára e hírek — különböző alakban de hasonló lényeggel felbukkantak itt-ott és a feudál-klerikálisok sajtóközegei bizonyos idő óta határozottan oly állást foglaltak el mind a magyar és osztrák mind pedig a közös minisztérium irányában, mely a legszelídebb kifejezéssel legalább „nem jóakaratú neutralitásnak“ nevezhető. A taktika, melyet a tiszteletreméltó sajtó követ egyszerű ugyan, de épen nem ügyetlen, nem is rántja magával a másik kettőt, de állásukat meggyöngíti okvetlenül. Legkevesebb haszonnal járna a magyar kormány megbuktatása. Magyarország nem áll általános választások küszöbén, ezenkívül a magyarországi katholikus lakosság közt a nemzet szerencséjére és az ultramontánok nagy szomorúságára nincsenek a sz. Venczekultusnak hódoló deklaránsok, sem csendes kedélyű felső-austriaiak, sem vakbuzgó tyrolerok, kikkel a kapuczinus barát még korlátlanabbal disponál, mint a szerbekkel a pópa. Magyarországon tehát a jelen viszonyok közt a mostani kormány helyére lépne egy másik, mely lehet politikai dolgokban akármilyen liberális vagy akármilyen reactionárius, de ultramontán nem lehet és nem lehet különösen a képviselőház június 30-ai szavazása óta, ha 48 óránál tovább akar élni. Ezért tehát Magyarországon a kormányfelforgató irányban való kontrázást csakis egy életlapra bízták a „Magyar Államra“ és egy másikra, melynek legalább a czímében benn van a politika, de melyet ennek daczára is édes kevesen olvasnak. Ausztriában már egészen máskép áll a dolog, ott javában foly a választási mozgalom és hogy Ausztriában, ha az úgynevezett alkotmányhű párt kisebbségben marad, egy feudál-klerikális kormány is lehetséges, hacsak rövid időre is, az igen szépen demonstrálva van a Hohenwarth aera által, melynek megbuktatása igen heves izgatásokba, sok fáradságba és Beust gróf miniszteri tárczájába került. Ilyforma elemekből összeállított kormánynyal talán Andrássy grófot is ki lehetne mozdítani helyéből s ez a fődolog, mert a jelenlegi külügyminiszternek két igen nagy hibája van: az egyik az, hogy magyar, a másik meg, hogy míg ő lesz az ügyek élén mint közös külügyminiszter és mint a császári ház minisztere addig a concordatum hősei és a Metternich iskola diplomatái számára nem igen virágzik a búza. A taktika tehát nem ügyetlen de az ember gyarló, és még igen furfangos diplomatákon és publicistákon is megtörténik, hogy előbb elsütik a puskát mintsem kellene, és ez által meglehetősen ártalmatlanokká teszik magukat, és az ügyet, melynek szolgálni akarnak, így történt Francziaországban, hol a fusio puskája csütörtököt mondott a korai elsütés miatt és igy történt a szomszédban is, hol az olasz király látogatása e nagy fontosságú politikai tény, mely a fejlődésünkre és anyagi és szellemi haladásunkra oly szükséges béke minden barátját őszinte örömmel töltötte el, annyira gerjedelembe hozta a fekete sereget, hogy a legbolondabb demonstrátiókat rendezik és a legkeservesebb kifakadásokban törnek ki nemcsak maga a tény hanem gróf Andrásy ellen is, kinek- szeretjük hinni — jelentékeny része volt e fejedelmi találkozás létrehozásában. A „Vaterland“ fekete keretben közli Róma bevételének leírását, a „Volksfreund“ se marad hátra. A katholikus „Erzbruderschaftok“ a bécsi életlapok e kifogyhatlan bőségű tárházat, tüntetésből szeptember hó 20-án halotti misét szolgáltatjak a* Wiet Mónó] elesett pápai katonák lelkéért, sőt nem kételkedünk, hogy égi csodákról is fogunk hallani, mert lehetetlen, hogy a mennyország tétlenül nézze el midőn Victor Emanuel király megjelenésével megszentségteleníti a monarchia földét. A bécsi kormány úgy látszik kissé komolyan veszi e dolgokat. A „Vaterland“ gyászkeretes számát lefoglaltatta és az egyéb haszontalan demonstratiókat betiltotta. Budán ezúttal úgy látszik okosabbak mint Bécsben , ami, valljuk meg, ritkán szokott történni. A „M. A.“ confiskálása senkinek se jutott eszébe akkor midőn Orsinit csaknem a szentek közé akarta iktatni és a Quirinába leimádkozta a mennydörgés mennyét — a német császár elriasztására. Értjük a bécsiek susceptibilitását, midőn a vendégjogot nem akarják meggyaláztatni holmi elhutított csoportok által, melyeknek ámitói — ezen urak rendes szokása szerint bizonyára idejekorán megoldanák a kereket. De kár repressiv rendszabályok alkalmazása által nem érdemlett fontosságot tulajdonítani e butaságoknak. Ha a múlt csakugyan visszahozhatjak akkor e középkori lovagok kapálódásain csak kacsagni lehet. Ha pedig az események körforgása nem ábránd, akkor is a legroszabb esetben a feudal-klerikális uraknak várniok kell, míg majd megint felvirrad nekik a 14-ik és 15-dik század, mert hála a felvilágosodásnak a 19-ik századbeli Ausztriában és Magyarországban az álfef 'flf rifef ?SZIÁ^1fá)^fl^^aftaT, véghezvitt üres puffoglás pedig kellemetlen lehet ugyan, de nem ijeszt meg senkit. A bankkérdésben a „P. N.“ Bécsből a következő sorokét vette: A napokban várják vissza de Pretis pénzügyminisztert Wartenbergből s Lucamot a nemzeti bank vezértitkárát Carlsbadból s a bank köreiben azt hiszik, hogy a magyar banktárgyalások, még e hónapban újra megindíttatnak és pedig ezúttal úgy, hogy addig be sem fejeztetnek, míg eredményhez nem jutnak. Itt átalános a remény, hogy oly megegyezés fog léesülni, melyben mindkét fél vagy a bankot is hozzá számítva mindhárom fél megnyugodhatik. Sőt a vérmesebbek azt tartják, hogy már nincs is másról szó, mint azon pourparlerk eredményeit positív formába önteni, melyek az ügyben Szlavy mint elnök és Kerkápoly pénzügyminiszter és az osztrák kormány férfiak között néhány héttel ezelőtt tartottak. Még ma korai volna a beszélgetés egyes részleteit nyilvánosságra juttatni, de ha arról biztosítom, hogy a két kormány között megállapodás létesült arra nézve, hogy a valuta mily időköz alatt és mily pénzügyi operaciók segélyével állíttassék helyre, s hogy a bankkérdés megoldására nézve a nemzeti bank éretalapjának megosztása is nem épen a lehetetlen dolgok közé soroztatott: némi támpontot vélek nyújthatni e tárgyalások fő irányzatának megismerésére. Egy őszinte lóláb. A „Reform“ tegnapi számában, Komáromy Lajos aláírással, egy czikk jelent meg, mely a magyar szövetség ismeretes ügyére vonatkozott észrevételeinkkel szemben felvilágosítással szolgál a tervezett társulat valódi czélja iránt. Elismerjük, hogy Komáromy Lajos az eléggé higgadtabb modorban adta elő nézeteit, de nem hiszszük, hogy a magyar szövetség tervét kedveltebbé tette volna azok előtt, akik azt eddig nem helyeselték sőt valószínű, hogy meghökkenést szerzett sokaknak még azok közül is, akik előbb nem voltak ellene. Komáromy L. úr figyelmeztet ugyanis, hogy nem vagyunk tájékozva a dolog valódi állásáról. Hogy tehát tisztán lássunk, elmondja nézetét, miszerint A figyelmes vizsgáló észreveheti, hogy Magyarország lakossága jelenben két osztályba sorozható. Az egyik sokkal nagyobb csoport a régi magyarság híve; a másik csekélyebb számú egy új Magyarország felé tekint. Amannak szűk látköre van, ránézve ott végződik a világ, ahol Magyarország határa van. Emez magasabb szempontra emelkedett, s hazáját a többi országokkal és népekkel való viszonyban tekinti. Azt a régi magyarságot, akarta feloszlatni magában az új magyarságból állók társadalmi szövetsége még pedig azért, mert az uj magyarok „rájöttek, hogy ama fejedelmi jelszó szerint: „v i r i b u s u n i t i s. ( — Mily szerencsés ötlet a Ghleichberechtigung korszakának boldogságaira emlékeztető jelszó mellett jönni rá a régi magyars ági beolvasztásának legújabb magyarság« szükségességére! —) „egymással társaságba állva sokkal többet tehetnek.“ Az országban szerteszét, ahol csak 3—4 így gondolkozó férfiú van, álljon össze, képezzen egy kis kovászt a környezetnek átalakítására, személyes példaadása és közvetlen kapaczitáczió által nyerje meg azokat az új iránynak a szétágazó szálak Budapesten egy központban egyesüljenek, ide küldjék a vidékiek tapasztalataikat, a központ azokat küldje szét, s adjon itt meg uj tárgyat a vidék tevékenységének, s igy a társadalmi szövetség hatalmas bateriaként mőködjék az alvók felébresztésére, a nem látóknak látókká tételére.