Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)

1873-10-10 / 234. szám

igazságügy Depeyre; közmunka Grivart; keres- s­kedelmi Aniston Dupeyron ; hadügy Changarnier; tengerészet Montaignac altengernagy. — így állítja össze a névsort : „Parig Journ.“ Úgy látszik azon­ban, hogy csak a maga mulatságára s a Chambord királyság nevetségessé tételére tokolta össze ezen a tehetetlen Changarnier hadüegyérségével ékeskedő minisztériumot. A „Soir“ szerint még következő kérdéseket vitatott meg az értekezlet: 1. A monar­chia visszaállításának időszerűsége. 2. Az alkot­mányos és parlamentáris alapok, melyeken a Bour­bon trón fog nyugodni. 3. A zászló-kérdés. 4. Egy főhadvezérség alapításának időszerűsége, míg a király elfoglalja a trónt. 5. Egy uj választási törvény főbb elvei. 6. A kamara elnapolása a mo­narchia kikiáltása után és a választási törvény el­fogadása. Hanem hát megeshetik mind e szép perspectiva mellett, hogy a sok drága idő és ve­­sződség kárba veszhet, s mire kész lenne a ki­rályság, nem lesz király. Chambord gróf úgy­­is nagyobb szívósságot tanúsít a „ron­gy­­kérdésben“ semmint ellenei feltették. Becsületére legyen mondva, nem akarja megtagadni a fehér zászlót, melybe eddigelé egész politikai életét ta­kargatta. Várják ugyan, hogy Chartres-i és Ne­mours i herczegek capacitátta látogatása puhitólag fog hatni a konok ,,Roy“-ra, úgy látszik azonban, hogy nem lett e puhitásnak egyébb eredménye azon igen kétes értékű ígéretnél, hogy ha majd elfoglalja a trónt, meg lehet, hogy rá­bírja ma­gát a tricolor elfogadására, Nesze semmit fogd meg jól. Nem elégíti ez ki a saját leghívebb pártfeleit sem. E részben érdekes legi­timista nyilatkozatot olvasunk az „Union“-ban. E lap a zászló kérdésben egyenesen a közvélemény ítéletére apellál, s amit mond, olyan formán veszi ki magát, mintha Chambord grófot a fehér zászló elhagyására akar­ná kapac­itálni. Némely lap e nyilatkozatnak oly értelmet is tulajdonít, hogy Chambord gróf nevé­ben kiadott lemondás a liliomokról. E nyilatkoza­tot alább közöljük. Az „Univers“ az már hajtha­tatlanabb. Ez kimondja nyáron, hogy a „Boy“ nem transigálhat senkivel; semmi lesz, ha elvét elhagyja ; trón nem lehet alku tárgya. A király egyszer király, vagy ilyenül kell elfogadni, vagy abbahagyni. A Thiers ellen valóságos hecc­et indítanak a fusionista lapok dühödtebbjei. Annak módja szerint kezdik felhívni a kormány figyelmét e „veszedelmes agitátorra“ gyöngéd in­telmekkel arra, hogy miként szoktak az agitáto­rokkal „elbánni.“­ Bizony ki­élnék tőlük, s meg va­gyunk róla győződve­­ Broglie­éktól is, hogy be­­csukatják az ősz hit hazafit, ha lenne elég bátorságuk s erejük e gyalázatosság elkövetésére. Thiers nyilatko­zatának egyik nem legcsekélyebb eredménye az, hogy a nyilvánosság teréről visszavonult s az edzett republicá­nus bajnokokat ismét tettre indította, így például Remusat is sorompóba lépett régi barátja mellé. Thiersnek, no meg a kormány kihívó rendszabá­lyainak köszönhető, hogy a jeles államférfi elfo­gadta a haute garonne-i képviselőjelöltséget, végle­gesen és írásbeli nyilatkozattal. A kormány ugyanis arra számítván, hogy Remusat­­ boszantó rendsza­bályok által megsértvén, visszariasztja őt, a jelölt­ség elfogadásától, egy a császárság idejéből szár­mazó rendeletre hivatkozva, megtiltotta a Remusat nevére szóló választójegyek cirkuláltatását, mert e jelölt még nem nyilatkozott írásbelileg, elfogadja-e­, vagy nem a jelöltséget. Biztosra fogták sértett ön­érzetében, hogy csakugyan nem fog írásbeli nyilatko­zatot adni. Megjelent azonban Thiers programmleve s Remusat azonnal megtette az áldozatot, hogy a kormány boszantó követelésének eleget tegyen. Most már Haute Garonne kerületnek ő a republi­cans jelöltje. A választás jövő vasárnap lesz itt, valmint Loire­ban, hol J. Réy­mond, Niévre ben, hol dr. Tari­gny és Puy-de-Dôme-ban, ahol Girot-Pouzal a republicans párt je­löltje, Spanyolország. Árulást kiáltanak a karlista bandák főnökeik fejére. Történik ez pedig Estella feladása miatt, melylyel együtt elvesztették min­den reményüket, hogy az ország szíve felé, hol sűrűbben van az elrabolni való földi javak­ból, még valaha előnyomulhassanak. Mariones most már minden ponton erős osztályokat vet út sokba, me­lyek alatt megállani sem bírnak. Navarrának a karlista párton levő részeit is a törvény alá haj­totta már Mariones erélye. Az ellenszegülés meg­szűnt, meghódoltak s a kormány rendeleteinek engedelmeskednek, így a behívott tartalékosok is mind megjelentek illető törzseiknél, s a védtör­­vények mindenütt végrehajtottak. A „királyi család“ a­mint magát a Spanyolhonba szakadt Bourbonok rablókra és butaságra támaszkodó ága nevezi, jelenleg San-Oubrico de Besorában van , nevezetesen az öreg Juan don Alphonso és donna Blanca; ott van Saballs is s együtt gondolkoz­nak a múlandóságon. A carlisták, mint írják nagy lelkesedéssel fogadták a „felségeket“ (bizonyosan pénzkapás reményében). Vereségü­ket Caseras mellett Saballs távollétének tu­lajdonítják. Az öröm és családi gyülekezés e nyughelyéről azonban csakhamar elzaklatta őket a kormány csapatai közelgésének a híre. Gyorsan eltakarodtak Vidra felé. Traga alól is el­vertek az önkénytesek egy 4—500 főből álló car- Iista bandát, elégetvén bárkáikat, meg­akadályoz­ták, hogy a Store vizén átkeljenek. Vereséget szen­vedett továbbá Charlinban Talaran bandája is az almadea-i miliczia részéről. Vissza kellett Agadó­ba vonulnia. Catalonia éjszaki részében pedig már mindjárt nem lesznek sehol sem. Elég egy napra ennyi örvendetes apróság is. Az i­n tra­n s igen­nek mozgalmairól ma kevés újat mondha­tunk. A demoralisatio úgy látszik általános lett kö­zöttük ; minden nap jelentkeznek a carthagenai osromló táborban szökevények; legközelebb is 21-en jelentkeztek. Az ostromló sereg 400 főnyi segédcsapatot nyert, szelleme kitű­nő. A Garnidhá­­ban gazdálkodó insurgens hajók nem bírnak a visszás szelek miatt tengerre kelni prédajokkal. Még ott érheti őket Lobo a kormány hajó­rajával. Anglia. A múlt szombaton conservativ tünte­tés rendeztetett Tiverlonban Walrond tiszteletére, ki az előtt ugyan a választó­­­kerületben vereséget szenvedett. Northcote baronet, ki a gyülekezetben elnökölt, kijelenté, miszerint semmi sem valótla­nabb, igaztalanabb, mint azon vád, hogy a mai conservativ párt visszafelé törekszik. Semmi se rá­­galmazóbb, mint azon állítás, hogy e párt a tét­lenség pártja. Ennek czélja mindig a pótlás és az ország intézményeinek fentartása valt, anélkül, hogy ezeket lerombolni, megsemmisíteni akarnák, úgy, mint azt elleneik nagyon is készek tenni. Köny­­nyebb rombolni, mint pótolva javítni és a conser­­vativok törekvése a nemesebb, minthogy a nehe­zebb. Ők visszautasítják a vádat, mintha a jelen­legi conservativ reaclió nem volna egyébb liberális tétlenségnél. A baronet ez után nagyon ajánlá figyel­mébe hallgatóinak a komolyságot és szellemet, melylyel a conservativok csatáikat vezetik és vé­gül nagy reményét fejezé ki a bekövetkezendő egyetemes választások kedvező eredménye iránt. Németország. Manteuffel tábornoknak tábor­naggyá lett kinevezését, s azt, hogy ezentúl Ber­linben fog lakni, azzal a feltevéssel kezdik kapcso­latba hozni, hogy a félhivatalosak által annak idején oly módon dementált Manteuffel minisztérium híte, esetleg még­is megvalósulhatna. A császár a kinevező okmányban világosan s nyomatékkal utalt a tábornok „hasznos tanácsaira, nehéz időkben“ s igy igen közel fekszik a következtetés, hogy „nehéz idők“ esetére ama „tanácsot“ újólag is hajlandó lehetne igénybe venni. A „nehéz idők“ qualifikálása természetesen, a császár belá­tására van bízva, s nem tudható mi mindenből származhatik ilyen nehéz idő. A Ledochowszky­­ü­gyben a száműzetés tegnap érintettük eshetősége úgy látszik, közeledőben van. Arra mutat legalább a kormánynak azon elhatározott szándéka, hogy az érsek urat egyelőre hivatala leté­telére fogja felszó­lítani. Az ide vonatkozó eljárás már megindíttatott, így mondja leg­alább az „Ostr. Ztg.“ jól értesült poseni levelezője. Egyszer ide érve a kormány, bajosan fog megálla­podhatni, s ha az érsek úr, mint bizton várható — ama „felhívásnak“ nem enged, nem marad egyéb hátra, mint „ráparancsolni“ a lemondást. Más szóval kikergetni az érseki székből s a tar­tományból. Körülbelül hasonló kényszer­helyzetben van a kormány a kölni érsekkel szemben. E főpapnak eddigelé nem kevesebb mint 16 bűnügye halmozódott össze, a törvények megsértéséből eredő. — A legitimista „Union“ nyilatkozata a zászló­­kérdésben. „A nemzetgyűlés osztályainak szélső jobb, jobb, jobbközépben­ tagjai és a Pradié féle csoport képviselői tegnap tanácskozásra jöttek össze Aubry képviselő lakásán. A lapok ma csu­pán nagy tartózkodással beszélnek ez összejöve­telről , némelyek azonban értésül adják olvasóik­nak, miszerint minden kérdésben tökéletes egyet­értés éretett el. Azt hiszszük, kötelességünk kije­lenteni, miszerint valóban ép oly erélylyel hangoz­tatott ez alkalommal a monarchia helyreállításá­nak szükségessége, mint szept. 25-én, azonban ve­szedelmes volna azt hitetni el, mintha minden tár­gyalt kérdésben véghatározat és megoldás hozatott volna létre. A közvélemény, melylyel a képviselőknek számolniok kell, nem hagyhatja figyelem nélkül a tárgyalásokat, melyek még nincsenek befejezve, s habár a legjobb okai volnának is bizalommal lenni, elaludniok semmi­képen sem szabad. Mi a lobogó kérdését illeti, az egyetértés legkevésbbé sincs helyreállítva és mi azt hiszszü­k, miszerint nem közönyös dolog ezt őszinteséggel bevallani, a végből, hogy a k­ö­z­vé­lemény, mely mint utolsó fórum ítél, foglalkozzék vele, hallassa szavát s igy előké­szítse a gyors és helyes megoldást. Egyébiránt semmi határozat sem hozatott. Egy bizottság választatott, melynek feladata leend az okt. 21-re kitűzött össz­ejövetelre elkészíteni javaslatait. In­nentől, mindenkép kikerülve a mérges vitákat, szükséges leend az utolsó fenforgó félreértések el­oszlatásán működni.“ * Trochu a szept. hét megelőzött és követő eseményekről megígértük meg­ismertetni olvasóinkkal e hivatott kéz által irt mű­vet s azonnal is kivonatalásához fogunk. Trochu a méltó harag hangján tiltakozik a rágalmazások ellen, mikkel a reactionárius sajtó a közvéleményt félrevezetni igyekezett „Ma szept. 4 ki emberek vannak csak, — kiált föl — de nincsenek jul. 15-ikiek ! Hányan ismerik ma még jul. 15-ét, a háború megüzenésének napját, oly rettenetes nem­zeti csapások egyetlen kutforrását ?“ —­ Később Trochu erélylyel szól a bonapartiszék által ellene szórt vádakra s különösen ezek között arra, hogy ő dönté meg a császárságot : „Ki volt az — kérdi — a ma erényükkel kérkedők és lám­ázók közül, ki e fatális napon előállt volna, hogy fentartsa a császárság vagy bármely más kormány jogait a rettenetes örökségre, mely Sedánnál nyílott meg? Ők maguk voltak azok, kik utolsó nyilvá­nos cselekedeteik által, mindjárt nagy vere­ségeink i­lán , elnyernák a császár nevét, elnyernék a császárnő régenségét, és tényleg a a császárságot. Ők maguk és önkéntesen elégtételt igye­keztek adni a tömegnek, mielőtt ez még a törvényhozó testülethez ért volna, kimondván a császár bu­kását. Mert megvalának rettenve, mint mindenki, a katonai csapások által, melynek biztos következ­­ményneit a császárságra nézve előrelátták. Mindjárt szept. 4-én már utón valának London, Brüssel vagy másfelé. A szemesek, különösen azok, kik ünnepelni akarák a háborút, kinn maradtak, mind­addig, mig a béke helyreállott s mig a kedélyek álapota megengedé visszatérésüket Francziaor­­szágba, hogy itt az ország emlékezetébe hozzák az általuk te­tt szolgálatokat és mindenek felett, hogy megbecstelenitsék a férfiak szolgálatát, kik egész a végső óráig, tudva azt mi vár reájuk, igyekeztek elviselni súlyos terheiket! — ügy van, nagy volt a harag Párisban szept. 4-én, nagy a meglepetés, halálos a félelem véghetlen és legyőz­­hetlen rendetlenség szállta meg a közszellemet. Nem vala sem csata, sem ütközet, mint 1851,1848, 1830 és minden más forradalomban. A császárság saját önnmn magasalatán összeroskadt, mert többé fel nem állhatott, és összeroskadt a háború és invázió ál­tal, eredete és hagyománya törvényei szerint. Szept. 1-én nem csináltak forradalmat, és mégis volt forradalom.“ — Mi a nemzeti védelem kormá­nyát illeti, ezt Trochu nem ok nélkül hasonlítja össe egy csoport hajótörést szenvedettek, ink­ább mint politikusokkal, kik a mai szólam szerint h­a­­­tal­omra vetők maguk. Különben ki ne is­merné, kérdi Trochu,­­ hogy a császárság szol­gáinak legtöbbje az első nap ijedelmében, sietett megszabadulni e kompromittáló múlttól ? Avagy nem igaz-e, miszerint a császárnak Párisban jelen­levő tisztei, közöttök Faré tábornok is, kinek oda­adó szolgálatait nem feledhetem, szolgálatukat si­ettek nekem felajánlani ? Avagy Calley de Saint- Paul, a törvényhozó testület tagja, ki min­dig kiváló ragaszkodást tanúsított a császár iránt, nem jött e hozzám a tisztek láttára és hal­latára kérelmezendő tőlem a franczia bank igazga­tóságát, tudva, hogy ez Rouland kezei között nem lehete meghagyni. És valljon Palikao tábornok, hadügyi miniszter, ki azóta oly sokat itt és mon­dott ellenem, nem irt e nekem brüsseli buvó helyé­ből már sept. 6-án, tehát csupán két nappal a for­radalom után, hogy tőlem szolgálatot kérjen, levele végén régi barátságos érzülete és kitűnő tiszteleté­ről biztosítva engem? — Minden liberális és füg­getlen léleknek ma is ez véleménye, s kétségtele­nül ez leend­ő történeté is. Azonban sept. 4-ke óta a bonapartisták kelletlen vakmerőség és rendkívüli ügyességgel tudták eltorzítani a tényeket s meg­­ctalni a közvéleményt, a hihetetlen mesét terjeszt­ve a vidéken, hogy „a császárság elárultatok“. Csupán önön maga által árultatott el, saját elő­relátásának hiánya, saját vaksága álta.—­ * A modok háborúból. Egy new yorki távirat szerint Jack kapitány és három más mo­­dok-indus kivégeztetett; két más társuk kegyel­met nyert. * Felkelés Ausztráliában Melbourn­­ből érkező távirat szerint T­i­j­i­b­e­n anarchia tört ki, s a fehér lakosság fegyvert ragadva, megta­gadta az adófizetést. * Génfben. A szabadelvű katholikusok gyűlése három üres papi helyet Hyacinthe, Hur­­tau­t és Chavard abbénak ajánlt fel. Bazaine tábornagy pere. A vádlevél felolvasása folytattatott a 3 ik tárgyalási napon is. (okt. 8-án) Semmi figyelemre méltót nem jelez a távirda. A tulajdonképeni tárgyalás hétfőn fog megindulni, s addig meglehetősen üres rapportokkal kell megelé­gednünk, mivel a nagy kiterjedésű vádiratot maguk a franczia lapok sem adják még tömör kivonatban sem, s a tudósítások, mindössze is a tárgyalás formaságaira úgy­szólván technikus részére s moz­zanataira szorítkozik. Az első két napról semmi oly adatról nem értesülünk, amit olvasóink még nem ismernének. Addig is míg a tulajdonképeni tárgyalás s vele az érdekes mozzanatok megújulnának, nem tart­juk érdektelennek az előzményekből közölni azt, a­mi az ügy teljes áttekintésére szükségesnek vagy czélszerűnek mutatkozik . Olvasóink emlékezni fognak, hogy a szeren­csétlen hadjárat befejezése, s a Bordeaux­ pactum megkötése után, midőn a Versailles­ nemzetgyűlés a rendezkedés munkájához fogott, egy enquét bi­zottságot küldött volt ki a hadjárat eseményeinek megvizsgálására. Ennek egy albizottsága Parraguey d Hilliers tábornagy elnöklete alatt a capitulatiok megvizsgálásával volt megbízva. Ez albizottmány a kapitulált helyek parancsnokai mindegyike ellen kissebb nagyobb vádakat emelt Bitche parancsno­kának egyedüli kivételével. Ez hősies magatartásá­ért dicséretet nyert. Bazaine tábornagy ellen a jelentés oly compromitáló adatokat hozott napfény­re, hogy a nemzetgyűlés kénytelen volt 1872. má­jus 16-iki ülésében ama jelentés alapján elrendel­ni Bazaine tábornagy ellen a törvényes vizsgálatot. Ennek következtében adta ki a hadü­gyér a perbefogó rendeletet, s a vizsgálattal Riviére tábor­nokot bízta meg. A hadi törvényszék összeállí­tása azonban nagy nehézséggel járt. A törvény azt követeli, hogy a franczia tábornagy felett csak Francziaország tábornagyai bíráskodhassanak. Azon­ban a 4 tábornagy közül egyben sem volt meg a többi feltétel, mely a törvény szerinti bíráskodásra képesít. Parraguey­ d’ Hilliers az enquet elnöke volt, Canrobert Leboeuf és Mac-Mahon pedig Ba­­zaine fővezérsége alatt állottak volt a harcz idején. Új törvényt kellett tehát alkotni, mely szerint a hadi törvényszék a harczban önálló vezénylettel felru­házott osztály tábornokokból, továbbá az első had­osztály tábornokaiból állíttassák össze. Aumale herczeg 1843-ban viselt önálló vezér­­séget Afrikában, de la Mottarouge 1871 ben a loirei hadseregben, Chaboud-Latour Páris ostroma alatt a 2-ik hadsereget vezényelte, Ti­pier tábor­nok pedig az erődítések önálló vezetésér­é volt ugyanakkor megbízva. Ezek és az első hadosztály három tábornoka nevezetesen Martinprey, Prince­­teau és Martineau-Deschenez, ezek lettek a hadi­­törvényszék tagjai s Bazaine birái. A haditörvény­szék tehát 6 ítélő bíróból s egy elnökből áll. Az elnök mint tudjuk Aumale herczeg. A haditörvényszék 5 szavazattal dönt a ter­helő kérdésekben. Ha a vádlott 3 szavazatot nyer ügye javára, felmentetik a kissebbség által. A vádlottnak nincs joga ellen vádakat emelni. De a felülvizsgálati kérelmének, minden egyes esetben hely adathatik.* Riviere tábornok jelentéséből közöltük ugyan a conclusiót, mely a vádlevelet tartalmazza. Ez azon­ban nem adja az u­grálásnak teljes áttekintését egy magában s csak az előző fejtegetésekkel együtt képez kerek­ egészet. Ezt a „kerek egészet“ azonban roppant kiterjedésénél fogva, tán csak a „Times“-nek és „Daily News“-nak lesz módjában in extenso közölni. Van azonban egy érdekes munka, melynek kivonatából ép oly jól, s tán jobban is megért­hető a Bazaine-per. Ez Morfin ezredes a 6 ik vértes ezred volt parancsnokának könyve, mely „Les Assis de Trianon“ czim alatt nem rég jelent meg Párisban s az egész ügyet igen kimerítően tárgyalja s világosítja meg. Eb­ből kö­zölj­ük azon főlényeket, melyek a Bazaine ellen emelt vád alapját képezik, s melyek ellen védekez­nie kell. 1. Bazaine tábornagy aug. 12-én vette át a hadsereg fővezérségét. 14-­kén volt a borny-i 16- ikán rézouville-i csata. A franczia sereg megtar­totta a csatatért, de Bazaine vissza­vonult, Metz felé, hogy — úgy mond — élelmi­szerekkel lássa el magát. Aztán Verdun felé vonult, de alig megy egy napot — s már elfo­gyott az élelmi­szere, s visszafordult. Tehát ha komoly szán­déka volt Verdunba vonulni, miért nem látta el magát Metzben elegendő élelmi­szerekkel. Megjegyzendő Verdun 15 franczia mértföldre van Metzhez. 2.­­Aug. 18-án gravelotte-i csata. Miért nem jelent meg Bazaine a csatatéren? 3. Aug. 20-án Mac- Mahon segélyül hívja a tábornagyot. Miért vesztegel egész 26-áig? 4. Aug. 26. haditanács. Mac- Mahon hadsere­géről még akkor is hallgat a tábornagy, hanem felhozza az élelmi és hadiszerek hiányát, melyről Bourbaki és Ladmirault panaszkodik. Pedig már 22-ikén értesítést vett Soleille tábornoktól, hogy mindennel el vannak látva. 5. Aug. 30-án értesítést vett Mac-Mahontól, ennek mozgásairól. Miért kezdte meg a tábornagy csak estefelé a csatát a­g. 31-én, ha Mac-Mahon­­nak segítségére akart menni. 6. Szept. 1 től a tábornagy elhatározta Metz­ben maradását. Miért nem gyűjtötte össze Metz környékének minden forrásait, a­melyek a véde­lem sikerére szükségesek voltak? 7. Miért terjesztett a hadsereg és a lakos­ság közt német forrásból eredő hamis híreket? 8. Panaszkodott, hogy nem vesz hírt kívül­ről , hanem csak a capitulatió után küld Toursba futárokat, hogy híreket hozzanak. Léghajókat mert nem alkalmazott e czélra, mint Párisban tették? 9. Miért közlekedett folyvást az ellenséggel? S miért egyezkedett a haditanács tudta, beleegye­zése nélkül, sőt kijátszásával? 10. Tekintve az ügy tisztán katonai oldalát, kitűnik, hogy a kapituláczió napján, még 8 napra való élelmiszerekkel rendelkezett, így jelentette ezt a tábornagynak ugyan az napon Audlau ez­redes. 11. S végre ha már kapitulálni készült, miért nem pusztította el hadiszereit, miért adott át az ellenségnek töméntelen segélyforrásokat? miért nem égette el a zászlókat? E néhány tömör jegyzet képezi az egész ü­gy kulcsát, segítségével könnyen lesz követhető a tárgyalások folyama.“ A hivatalos lapból. A vallás- és közoktatási miniszter K­autzt Antal közalapítványi erdőrendezőségi gyakor­nokot padragi erdészszé, továbbá ifj. Akantisz István és b. Rudnyánszky Józsefet fogalmazó­ gyakornokká nevezte ki. A belügyminiszter számvevőségéhez Dubas­­evits Nándor gyakornok III. oszt. számtisztté neveztetett ki, ámhoz intézendő folyamodványaikat bezárólag f. é. okt. 20-áig és pedig, ha valamely közszolgálat­ban állanak, elöljáróságaik utján, különben pe­dig közvetlenül a m. kir. József-műtegyetem rec­­toránál (Budapest, Ferenczváros, két nyúl utcza, 5. sz. I. emelet) benyújtsák kérelmük támoga­tására életkorukról képességükről és erkölcsi ma­gok viseletéről szóló bizonyítványaikat mellékelvén.­­ Követésre méltó példával jár elől Földy János, Biharmegye főtanfelü­gyelője, ki valamennyi hatáskörébe eső tanintézet igazgatójá­nak utasításul adta, hogy a felügyeletük vagy igazgatásuk alatt levő tanintézetbe az év kezdetén és annak folyamán a nyilvános vagy engedélye­zett magántanintézettől nyert bizonyítvány, s en­nek hiányában felvételi vizsgálat nélkül senki föl ne vétessék, annál kevés­bé pedig, hogy egy-két osz­tályt, átugorva, magasabb osztályba bocsáttasssék. Ez idején való utasításra azon többszörösen fel­merült panasz adott alkalmat, mely szerint vannak Nagy-Váradon oly magán, sőt nyilvános elemi tan­intézetek is, melyekbe a tanköteles gyermekek nemcsak a tanév kezdetén, de az év folyamán is, bármikor felvétetnek minden bizonyítvány és fel­vételi vizsga nélkül a magasabb osztályokba is , a­mi nemcsak a magán- de kormánytag engedélye­zett tanintézetek sérelmével jár — melyeknek tör­vényes fennállása mintegy figyelembe nem vétetik, hanem ez által — miután a tankötelezettség évek­hez van kötve, — a törvény is kijátszatik a köz­­mivelődés kárával és­ ami legfőbb, nehezittetik, majdnem lehetetlenné tétetik a tankötelesek nyil­vántartása és kényszeriskoláztatása. Ily visszaélé­sek, melyeknek kilencz esetben üzérkedés a rugója s csak egy esetben túlságos szívélyesség és elné­zés (ami szintoly kevéssé engedhető meg), talán minden alsóbb iskolában szélfiben ismétlődnek, né­mely magán tanodában pláne egészen szokássá vált. Nem ártana, ha a tanfelügyelők hasonló erélyes intézkedések által iparkodnának a közművelődés ügyét e nyu­gtól felszabadítani. T­a­n II g­y. — A József műegyetem rectora pályázatot hirdet a műegyetem gépészmér­nöki szakosztályában újból létesített adjunctusi állomásra, melylyel 1200 frt évi fizetés van egy­bekötve. Pályázhatnak végzett gépészmérnökök, kik gépészmérnöki gyakorlatban már legalább egy évet fölöttek. Mindazok, kik ez állomásra fo­lyamodni óhajtanak, felhivatnak, miszerint a fő­mést. m­agy. kir. vallás- és közoktatási miniszteri­ HÍREK. — Október 9. — ( — A tud. akadémiának halottja van. ] Dorner József, a pesti evang. gymnasium derék­­ tanára s a tud. akadémia levelező tagja, ma el-­­ hunyt. Mind a tanügy, mind pedig a tudományos­­i­ság munkás, ernyedetlen buzgalma s tanulmá-­­­nyokban gazdag férfiút vesztett benne. ] — Részvéttel halljuk, hogy G­h­y­c­z­y­­ Gyula ügyvéd ur, Ghyczy Kálmánnak egyik unoka­­i­öcscse, még mindig súlyosan beteg, de valamivel­­ enyhült már csaknem folytonos láza. A családi aggodalmaknak egy másik oka volt, hogy a bol-­­ dog emlékezetű Ghyczy Ignácz özvegyét szélhűdés­­ érte ; örvendünk azonban hallani, hogy ennek nem t­­esznek komolyabb következményei. — Szatmáry István, volt főhadnagy részére, ki megvakult, küldött Tornallyáról H­e­v­e­s­y­­ Bertalan 5 frtot.­­ — Születések és halálozások. A­­ pestvárosi statisztikai hivatal kimutatása szerint a lefolyt héten (szep. 28 —okt. 4.) élve született 183 gyermek, meghalt 157 személy. A születések­­ száma tehát 26 esettel múlja felül a halálozásokat Az élve születtek közt volt 129 törvényes, 54 tör­­­vénytelen , nemre nézve 105 fiú és 78 leány. Halva­­ született 12 gyermek. A halottak közt volt 85 férfi 72 nő, egy éven aluli gyermek pedig 48. A halált okozta: tüdőbaj 34, hagymáz 4, himlő 3, cholera 6, rángás 13, bélhurut 12, veleszületett gyöngeség 1­5 esetben. — Szomorú jelenségek gyü­möl­­­­csei. A bécsi kiállításon okt. 3 án nyílt meg a jelenlegi gyü­mölcskiállítás Ennek magyar osztá­­­­lyában az egyes csoportoknál következő ékes fel­iratok pompáztak okt. 6 án, midőn e sorok meg­írója látta : „Landes Reben-Schule in Ofen“, — „Graf Franz Zichy Gärtnerei Puszta Födemes, Gärt­ner Herr Richol, aus Ungarn“, — „Aus dem Gar­ten seiner Excellenz Herrn Grafen Paul von Esz­­terházy zu Pápa in Ungarn. Durch Obergärtner Ed. J. Heykal“, — „Dr. lg. Málnay, Tahi-Tótfa­­lu“, — „Johann Mathiász Kaschau, Ober-Ungarn“, — Ferdinand Braun in Oedenburg“, — „Stephan Nirschy Gartenbau“, — az osztály minden cso­portjánál pedig, tehát sok példányban: „Sämmtli­­che in der ungarischen Abtheilung ausgestellte Gegenstände sind zu verkaufen. Ebenso werden auch Bestellungen angenommen bei Lukácsy Sán­dor (sic).“ — Az elsorolt leiratok mind csak németül vannak. Magyar és, német feliratot mit méltányosnak tartunk) alkalmaztak: Berke Ti­vadar, a keszthelyi gazd.­intézet kiállítója és Gleviczky Sándor Kassáról, — horvát-németet a horvátok, — csupán magyar feliratot: „Breitmeyer Frigyes kézműves Pesten“. — A főfelirat : „Cso­portos kiállitmány Magyarország kivitelképes kert­­terményeiből“ magyar, német és franczia nyelven, de végén már ez áll: „Lukácsy Sándor Budapest Arrangeur & Vertretter“. Hogy egyesek mik akar­nak lenni, hogy például Zichy inkább szeret lenni Graf Fr. Zichy, mint Zichy Ferencz gróf, az ma­­gánizlés dolga, és váljék egészségükre, — de hogy dr Entcz Ferencz, az országos budai szőlő­­iskola igazgatója, a m. tud. társaság tagja stb. és Lukácsy Sándor, a magyar collectiv kiállítás kép­viselője, a lapok annyi előrement felszólamlásai után és akkor, midőn a látogató idegeneknek majd fele magyar, a magyar osztályban csak német feliratot alkalmaznak , ez mégis gyalázat. Mit hederitenek ők a magyar látogatókra! — pe­dig mindig vannak köztük egyszerű földművesek, kik azután szent áhitattal nézik az érthetlen fel­iratot s kérik a magyarázatot szomszédaiktól, mert azoktól biztosan nyernek magyar fele­­­letet. — Az orvostudori szigorlatok tár­gyában a közoktatásügyi miniszter — mint a „P. N.“ írja—elvileg jóváhagyta a pesti kir. egye­tem orvoskari tanár-testülete azon javaslatát, hogy az eddigi különféle fokozatok megszüntetése mel­lett, egy orvostudori fok és oklevél állíttassák ki, valamint hogy a szigorlatok lehetőleg gyakorlatiak is legyenek s némelyek közülök már a tanfolyam ideje alatt tartassanak meg. Addig is, mig az uj szigorlati rend szabályszerűen megállapittatnék és közzététetnék, annak mielőbbi életbeléptetése s az illetők tájéko­zása végett kijelentette a minisztérium, hogy az már a folyó 1873—74-ik tanévvel az orvosi pá­lyára lépő hallgatókra nézve teljesen érvényes leend. — Ennélfogva felhívta a pesti és kolozsvári kir. egyetemek orvostanzári testületeit, hogy erre a jelenkező hallgatókat figyelmeztessék s megfelelő uton és módon nevezetesen azt tegyék közzé, hogy­­ a I. 1873—74 ki tanévvel az orvosi pályára lépő növendékek a tervezett orvosi szigorlatokhoz meg­kívántakk elővizsgálatokat az állattanból, ásvány­tanból és növénytanból az orvoskari dékán és az illető tudományok tanárai előtt már a második félév befejezése után fogják tehetni, tartozván e végett kimutatni az egyetemre felvételüknek alap­jául szolgáló érettségi bizonyítványt, vagy ha kül­országnak, azon okmányt, melynek alapján mint rendes orvostanhallgatók egyetemre fölvetettek, to­vábbá, hogy valamely egyetemen senkitett minő­ségben már egy évet töltöttek. ” Fogarasról a „M. Polg.“ a követ­kező táviratott kapta okt. 6-ról: „A mai napon megtartott rendes bizottmány­­gyű­lés számos tag jelenlétében a legnagyobb rendben és hazafias indok­lattól vezéreltetve folyt le. Főkapitányunk Boér Kál­mánnal szemben szeretet és bizalom nyilvánult, átalános az öröm mind a magyarok mind a romá­nok között. Az elégedett arczok jobb jövőt hirdet­nek vidékünkben.“ Vajha az ottani helyzet hű és állandó képe volna rajzolva e sorok által. — Helybeli levelezési lapok. Jövő hó elsejétől­­­oros levelezési lapok jönnek forga­lomba, helybeli levelezések könnyítésére.­­­ A berlini magyar egylet részé­ről azt az értesítést kaptuk, hogy ez egylet, mely a legrégibb magyar társulatok egyike külföldön, utóbbi időben nem részesül oly pártfogásban, mint megérdemelné. A figyelmetlenség és részvéthiány oka valószínűleg abban rejlik, hogy a Berlinen át­utazó vagy ott tartózkodó magyarok előtt nem is­meretes az egylet holléte. Ez okból tehát megem­lítjük, hogy az egylet helyisége van Leipcziger- Strasse Nr. 33. Itt a tagok minden hétfőn és csü­törtökön össze szoktak gyűlni. — Lipót toskánai nagyherczeg ma reggel Bécsből Budapestre érkezett s azonnal Gö­döllőre ment. — A választási mozgalmak az egye­temi ifjúság közt már megkezdődtek. Ki legyen a jogászsegélyző egylet elnöke ? Ki legyen az orvos­­tanhallgatókat segélyző egylet elnöke? Ez­ a fon­tos kérdés. A jogászok Timon Ákost jelölték ki. Még ellenjelölt nélkül áll, de az előbbi évek ele­ven választási küzdelmei sejtetni engedik, hogy a mi késik még nem marad el. — Uj lap. Október elsejétől Félegyházán vegyes tartalmú heti­lap indult meg „Félegyháza“ czim alatt. Szerkesztője ifj. Ulrich István, laptu­lajdonos pedig Reviczky János. A lap vasárn­apon­­kint jelen meg, s előfizetési ára egész évre 4 frt, évnegyedre pedig 1 frt.­­ Az aradi emlékszobor ügyében Atzél Péter által tett indítvány ellen szól b. Bán­­hidy Béla is az „Alföldiben. Szerintem — úgy­mond — egy 42.000 írttal felépített ká­polna vagy mauzóleum örök szemrehányásként állana a nemzet előtt, s kik a 13 vértanú iránti kegyeleteket lerovandók oda vándorolnának, azon elszomorító öntudattal távoznának, hogy bizony si­lány és csekély emlék az, melyet a magyar nem­zet azok számára emelt, kik legszentebb harczának mártyrjai valának. Ha vártunk eddig, várjunk ezen­túl is mindaddig, míg tehetségünkben fog állani oly emléket felállítani, mely nem leend a közszel­lem jelen hanyatlásának, a minden nagy és nemes iránti lelkesültség enyészetének és a mostani siral­mas anyagi állapotnak monumentuma, de igenis az egész nemzet, az utókor méltó büszkesége. — Halálozások. Buttinger Károly, kecs­keméti gyógyszerész, meghalt e hó 7-én, 72 éves korában. Az elhunyt Kecskemét egyik derék pol­gára volt.— Kazali Imre, Szeged alsóvárosának veterán elemi tanítója, elhunyt 62 éves korában. A tanítói pályán 40 évig működött, s ebből 33 évet töltött Szegeden. — Az öreg Holmes, a királyné főlovásza, ki a rákosi vadászatokról nálunk is is­meretes volt, elhunyt. Már 40 éve, hogy hazájá­ból, Angliából elszakadt.­­ Czáfolatot közöl a hivatalos lap mai száma a „M. Psg.“ azon hírére, hogy a kolozsvári vámhivatal az úrbéri és más papírok szelvényeit nem tudja kifizetni, valamint a csendőrség illetékét sem A czáfolat szerint: a vámhivatal szelvények vagy a csendőrség illetékeinek kifizetésével nincs megbízva és a tisztviselők közül is csak az ottani vámhivatalnokok járandóságait fizeti ki. Való azon­ban, hogy a kolozsvári pénzügyigazgatóság a vám­hivatal részére sept. hóban 100.000 forintnyi ösz­­szeget kért, ez azonban megtagadtatott, s a kolozs­vári pénzügyigazgatóság utasíttatott, hogy az ot­tani adóhivatal pénzszükségletét kerületeinek bevé­teleiből, az adók erélyes behajtása által iparkodjék­­fedezni, s ha ez nem sikerülne, távirati úton kérje a segélyt. Ily kérelem azonban nem érkezett. — Pongrácz Sándor Eszterházáról a liptói árvák és özvegyek felsegélésére a főispánhoz 50 fontot küldött. — Komárommegyében szomorú ál­lapotok vannak. Olyan családok, melyek rendes ter­mésnél elég jól éltek, például a negyedtelkes gaz­dák, mai napság csupán száraz burgonyával élnek, ad­dig, míg ez is el nem fogy. A parasztok a boltok­ban csereberélnek, például egy meszely zsírért 90 nagy fej foghagymát is adnak. Munka nincs, mert a jobbmódú osztályt a pénzválság "sújtja. Az őszi mezei munkával pedig még mindig várnak, miután nagy a szárazság, s a­hol mégis vezettek, a mezei egerek kiszemelték a földet, s most újra vetni kell.­­ A magyar mérnök- és építész­­egylet okt. 11-én (szombaton) esti 6 órakor az egylet helyiségében egyetemes szakülést tart, melyben Hieronymi Károly fog értekezni „A köz­munkaügy központi igazgatásától“. — A bártfai hires templom sokat nyert az által, hogy góth styltt két tornyocskát építettek rá, mi által most e monumentális templom öszhang­­zatosan ki­ van egészítve. A tornyocskák Myskov­­szky Viktor tanár és régész tervei után készültek.­­ A bányai ág. hitv. ev. egyház következő figyelmeztetést tesz közzé: A f. év októ­ber 1-jéről elhalasztott kerületi gyűlés Budapesten a következő napokon fog megtartatni, úgymint: Október 7-én délután 5 órakor előtanácskozmány az evang. egyház dísztermében. Október 28, 29 és 30-án a közgyűlés. Október 30-án délután 4 órakor kér. gyámintézeti tanácskozmány. Október 31-én kér. gyámintézeti isteni tisztelet és gyűlés. Október 31-én délután a tanárok vizsgája. Ezeket köztudomásra hozva, fölhívjuk a t. ez. egyházakat, hogy magukat küldőik által képviseltetni szívesek legyenek. Kelt B.-Csabán, 1873. október 4-én. Br. Podmaniczky Frigyes kerületi felügyelő. Dr. Sze­­berényi Gusztáv, superintendens. — A szegedi leszámítoló és taka­rékintézet szombaton közgyűlést tartott, mely­ben az­ intézet továbbra fentartása avagy liquida­tiójának kérdése fölött volt döntendő. Leffler Mi­hály elnök a „Szeg. Hir.“ szerint sötét színekben festvén az intézet eddig folyt gazdálkodását, a li­­quidatiót ajánlá; a többség azonban a fentartás mellett szavazott és elhatározta, hogy az intézet z­álogintézetté alakittassék át. E végből bizottság kül­detett ki javaslatkészités és az alapszabályok át­alakítása végett. — A habok közt. Válságos pillanatban született egy gyermek Pozsonyban. Az anya a Du­nába ugrott, de egy munkás még élve kimentette, s abban a pillanatban ugyszólva még a habok közt, egy gyermeknek adott életet. Törvényszéki csarnok (A terézvárosi to­ron­y­ő­r) nagy veszteséget szenvedett, amennyiben összes megtakarított vagyonát, 254 frtot, egy nála lakó napszámos, Gábriel Rudolf és ennek kedvese Ráth Erzsébet elrabolták. A tényálla­­dék következő: Gábriel Rudolf, pesti születésű 23 éves napszámos, kedvesével együtt már 3 év óta lakott Szakálas Tódor terézvárosi toronyőrnél, a­nélkül hogy ennek Gábrielre valaha panasza lett volna. Gábriel azonban f. é. aug. 17-én még a toronyőr távol volt, ez alkalmat arra használta föl, hogy feltörte az elzárt ládát s abból 254 fo­rint készpénzt lopott el. Ráth Erzsébet kez­detben szemrehányásokat tett Gábrielnek e tettért, később azonban beleegyezett abba, hogy Gábriel-

Next