Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)

1873-10-02 / 226. szám

Előfizetési árak Egész érté . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . . frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1­9 80 a Egyed­szám­ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utcza 0. eu. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk .Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 226. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Budapest, csütörtök, október 2. 1873. ^1Mfumm­­W ,Yv I xzsm** aexn­wrnni­­nasmm A lapot illető reclamdziók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budttpertten, nádor-utcza 0. sz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. u. alá intézendők. 7. évfolyam. ■—llllianpi »■mii Vinim Hl wmP — I ■ fimMMlMI—S ■ VlBIIIST>MMIll«irili 'I" • ............................................................................................................... i. Értesítés. Az „Ellenőr“ októbertől kezdve hétfőn is megjelenik. Ez újabb nagyobbodást tisztelt köztönsé­­gü­nk folytonosan növekedő támogatása tette lehetsé­gessé s így tartozásszerű­vé. A hétfői szám este adatik ki f­é­l­­­v­e­n, a reggeli főlaphoz hasonló alak­ban és rovatokkal. Az „Ellenőrz4 ára marad az eddigi: egy évre.....................................20 forint — ki félévre.........................................10 „ — „ negyedévre....................................5 „ — „ egy bóra................................ 1­­­80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, bálvány-utcza 9. sz.). TÁVIRATOK. Bécs, okt. 1. A hitelsorsjegyek ki­sorsolásán­ál kihúzattak: 423. sorozat, 32. sz. 200,000 frt.; 423. a. 89 sz. 40,000 frt. ; 3277. s. 87. sz. 20,000 frttal, továbbá huzattak a következő sorozatok : 298,792, 2895, 1735, 838, 2507, 2265, 3400, 309, 349, 1853, 766, 2101. Bécs, okt. 1. Az „Oest. Corr.“ jelenti: Fe­­rencz Károly főherczeg és Rudolf koronaherczeg, Lipót bajor herczeg, Gizella herczegnő, valamint Valéria főherczegnő holnapután érkezendnek Bécs­­be. — Albert szász koronaherczeg ma délelőtt utazott el a Ferencz­ József vasúttal. Berlin, okt. 1. A „Provinciai Corr.“ az olasz király látogatásáról Írván a következőket mondja: Az olasz király itt tartózkodása szorosabbra fűzte a politikai kapcsokat Olaszország és Németország között; ezen kapcs nagy jelentősége mindenünnen feltüntetett a király személyének az udvar és nép részéről a legnagyobb rokonszenv van bizto­sítva és utazásának nagy és tartós befolyása leend a két nemzet közötti viszonyokra. Berlin, okt. 1. A „Provinzial Corr.“ megerő­síti a hírt, miszerint a császár e hó 15-én Bécsbe utazand és 22-én Berlinbe visszatér. Páris, okt. 1. Tirard párisi képviselő a köz­társaság elnökéhez levelet irt, melyben azt óhajtja, hogy egy kiáltványt bocsásson ki. Az elnök titkára, Harcourt, e levélre azon választ adá, hogy az el­nökhöz számtalan levelek érkeznek különböző, gyakran egészen ellenkező irányú tartalommal, a­miért is ő elhatározta, hogy azoknak kézhez jutá­sát elismerendő, de minden feleleteket mellőzend, melyek veszedelmes polémiának ürügyei szolgál­hatnának. New­ York, okt. 1. Richardson a bankok azon kérelmét, hogy árfolyamban álló papírokat leszámítolásra bocsásson rendelkezésekre visszauta­sította. A postaosztály legközelebb 3 millió dol­lárnyi értékpapírokat bocsát forgalomba. Az olaj és gyapotüzlet lassanként újra lendületet nyer. Az „Unió­bank“ Chicagóban fizetéseit felfüggesztette. New-York, szept. 30. A helyzet mind inkább javul. Az államtitkárnak egy holnapi jelen­tése az állam­adósság reductiójának jó­lene­tét fogja bebizonyítani. NEMZETI SZÍNHÁZ. Csütörtökön, okt. 2-in, 1873. Hauck Minnie kisassz. a bécsi cs. kir. udv. operaház első énekesnőjének vendégjátékául: H­AMLET. Nagy opera 5 felvonásban. írták : Carré M. és Barbier G. Zenéjét szerzette Thomas Ambrus. Főzeneigazgató : Erkel Ferencz. Budapest, október 1. (—) A hadügyminisztériumnak kegyet­len tréfái vannak. Az, hogy jogokkal és törvényekkel pajkos játékot űz olykor-olykor, lehet politikai fejesség, mely törik-szakad, fityet hány az alkotmányosságnak ; de gúnyt űzni az országos nyomorból már több ennél, mert embertelenség. Kell-e maróbb gúny jelen országos vi­szonyaink között, midőn a földmives komor szemeket vet üresen terjeszkedő csűrjeire, az iparos meg azon töprenkedik, mit egyék holnap,­­ csak úgy kötekedésből felelevení­teni, majd ismét elaltatni a Skene-féle szer­ződés botránkoztató ügyét. Nem olyan el­járás-e ez, mint a középkor ama kegyet­len rablólovagjáé volt, ki éhenhalásra kár­hoztatott áldozatjának vasrácsa előtt köl­tötte el asztalgörnyesztő lakomáit? Ne hidjék, hogy a hasonlatok sántikáló természetét itt még a túlzással is gazdagí­tottuk. Futólag és tisztességes távolból te­kintve fogalma sincs a fővárosi élet érzék­kápráztató zűrzavarában ama földhözragadt ínségről, mely a vidék kis­iparos népségét sújtja. Csaknem teljes éve annak, hogy az országos vásárokból merített­­lélegzetvéte­­lök fenakadt, s most, hogy a járvány szün­­tével az úgyis évek óta hitvány adás-vevési sokadalmakat felmentik a vesztegzár alól, a fülig adósodott iparos nem talál vevőt szegényes áruinak. A finomabb iparczikkek egyedáruskodásának szálai ugyanis mester­séges gombolyítással egyesülnek Ausztria kezeiben, a mi darócz­ iparunk mindössze a földmivelők gunyakészítésének szűkre szabott korlátai között mozog. Vásárról vásárra való életterhes, időrabló, roszul gyümölcsöző foglalkozás ez, mely csupán kedvező viszo­nyok közrehatása mellett emelkedik fölül a tengődés színvonalán, ily csapásokkal meg­keresztutazott időkben pedig kínlódó hintá­zás a lét és nemlét gyötrelmei között. Az iparosok nagy vesződéssel összeta­­karított apró tőkéi és összes­tött gunyhói ma már ritka kivétellel mind uzsorások vagy pénzintézetek adósságaival terhelve várják a kótyavetyét Hisz hol még az idő, midőn újra hajt a fa és kalászokkal népe­sedik meg a föld, hogy az őstermelők gond­jainak enyésztével, az ő vállaikról is legör­düljön a mennyi-annyi. Addig is vagyonkája legfelebb néhány napot biztosíthat a lét­ből, hogy aztán majd dobpörgés szabadítsa meg ettől is. Szinte kővé válhat az ember rémülő bámulatában, hogy a végrehajtók táskájában százával hevernek a végrehajtást elrendelő végzések. Mindannyi váltóadósság, legnagyobb részben uzsoratőkék, melyek néhány forint révén annál bizonyosabban nyelik el a kijelölt ingatlanokat, mert pénz, hitel és jövedelem hiányában senki sem vállalkozik szerzésre, hanem örül, ha fen­­tarthatja a meglevőt. Csak így magyarázható meg, hogy még a szabad kézből való vé­telnél is felényi árban juthat bárki vidéki birtokhoz. Az iparosok helyzete csak kétségbeej­­tőbbé válik az által, hogy sehol a látha­táron egy halvány csillaga a szabadulásnak, ínséges munka gyanánt kiszabott útépíté­sek, kölcsönkép kiosztott vetőmag még csak átlaboltathatja nagynehezen a földmivelő népet a nyomoron, de hol a mentődeszka az iparos számára? Persze, hogyha az ország iparát a po­litikai tehetetlenség és gyávaság egy vaczok­­ban sintődő mostoha gyermeknek nem te­kintené, itt még könnyebb volna a segítség, mint amott. Csupán ama lencsés tálat, melyet a Kuln-féle ingerkedő jakobismus a Skenével kötött szerződés képében folyton­­folyvást éhező iparosaink orra alá dörzsöl, kellene igazságosan felosztani. Miért is hiz­lalnánk mi egy jól táplált ország iparát saját adóverejtékünkkel, midőn a nyomor kenyérért fohászkodik ide benn. Néhány nappal ezelőtt csendült meg a bolygóként fel-feltünedező hír, hogy a had­­ügyminiszteri nagylelkűség a szerződés fel­mondásának eszméjével foglalkozik. És a bolygó megtette keringését, hogy újra alá­merüljön, mint máskor. A nagylelkűségből csak a hasadó mosolyt vették észre a re­ménykedők, a tény maradt a régi. Nagylel­kűség egy világos joggal szemben ? Nem pi­rultak ott fenn államrendező sáfárok ? Ám legyen nagylelkűség, ha már jogot érvényesíteni nincs erő a kormányrúdon. De álljon már egyszer e nagylelkűség kézzel­fogható tényekben. Nem szólunk jogról most, nem a kötelességről, melyről pálya kormá­nyok úgy sem akarnak tudni semmit, hanem szólunk a humanismusról és e humanismus nevében hívjuk fel a kormányt: igyekezzék a hadügyminiszteri nagylelkűséget rábírni, hogy legalább e szerencsétlen évre juttas­son a hadügyi fölszerelésből „ínséges munka“ gyanánt annyit, mennyi a költségviselés aránya szerint Magyarországot méltán meg­illeti. Avagy talán csak azért van kormánya az országnak, hogy legyenek államférfias bölcseséggel kérkedő sírásóink? ” A magyar bányatörvényjavas­­latnak 1871-ben bizottságilag megállapított szer­kezete véleménymondás végett a m. k. bel-, igazság- és pénzügyi minisztériumnak, a bánász­­akadémiának, a bányaterületeknek, ipar- és ke­reskedelmi kamaráknak, az orsz. iparegyesületnek megküldetvén, a beérkezett észrevételeket az ipar- és kereskedelmi miniszter úr a törvényjavaslattal be­ható tárgyalás alá vette, szeptember 29 ére pedig Zsigmond Vilmos bányamérnököt és Stoll Károly képviselőt hívta meg az ipar- és kereskedelmi mi­nisztérium bányaosztályába. A megnyitó beszéd után a meghívottak részé­ről kiváló figyelembe ajánltattak a bányaerdők, a beváltó kohók és az altárnák kérdésére vonat­kozó viszonyok, melyeknek rendezésétől sok te­kintetben a fémbányák léte függ. Hosszas és beható vita után, mint értesül a „P. N.“, abban történt megállapodás, hogy a törvényjavaslatnak szakaszonkénti megvitatása után a megemlített nagyfontosságú kérdések vétessenek részletes tár­gyalás alá, és ha azok a bányatörvényben a vál­tozott országos viszonyok miatt— úgy mint 1870 — beillesztőknek nem találtatnának, annyival inkább történjék előterjesztés a miniszteri tanács­hoz, onnan a képviselőházhoz, minthogy a bánya­erdők kérdése úgyis a képviselőház napirendén van, melylyel szemben a kormánynak állást kellene foglalni. Figyelem fordittatott egy, a bányatörvényja­vaslatra vonatkozó röpiratra, mely ily czímen je­lent meg: „Kritika a magy. bányatörvényjavaslat felett.“ Megbeszéltettek annak fontosabb részei és a két. miniszter úr megjegyezve azt, miszerint bár­honnan jövő névtelen figyelmeztetést is bírálat alá venni kész, utasította a tollvivő osztálytanácsost, hogy azon kritikából kivonatot készítsen és pon­tonként adja elő. A törvényjavaslat megvitatására kerülvén a sor, csak a 30. §-ig haladtak elő, miután főleg az I-fő fejezetnek „az általános határozatok“ czímé­­ben foglalt elvi kérdések komoly figyelmet igényelnek. Szeptember 30-án, reggeli 9, d. u. 2 s fél óráig folyt a tanácskozás. Befejeztették a IH, IV. és V. fejezetek és bár itt ott erős vita fejlődött, mégis elmondhatni, hogy nem volt kérdés, mely közös megnyugvással meg nem oldatott volna. A fővárosi választások. Még két kerületből nem közölhettük tegnap a választás eredményét, ma már ezekből is tudva van az. , A sob­k kerületben (Ujlak-Ó-Bu­­d­a) rendes képviselőkké megválasztottak 622 sza­vazattal 900 választóból: Hoffmann Pál, Végh Já­nos, Grosz József, Harrer Pál, dr. Tatay Adolf, Szalay János, Christofoli Fortunato, Kameter An­tal, Löwenstein B.,­ Máry Gyula, Weisz István, Schlosser István, Hesz Károly, Jassovicz Mór, Varga András, Prohászka András, Högl József, ifj. Holczspach András, Prohaszka András, Weisz Miksa, Zboray B. Póttagok: Vörösvári M., Brünner Rezső, Ecker Márton, Müller József, Szabó József. A VIII - ik kerületben­­Pest József­­város megválasztottak rendes tagokat: Ács Lajos 427, dr. Arányi Lajos 305, Antony Károly 324, Ballagi Mór 627, Röck Szilárd 498, dr. Csillag Zsigmond 291, Déry Mihály 375, Feleki Miklós 416, Gott­­geeble Antal 609, Kerstinger György 415, Klein­­eisel József 337, Krausz Lajos 290, dr. Ladányi István 356, Lipárdy István 304, Morbitzer Lőrincz 307, Kiss Péter 402, Radocsay Ferencz 632, Ra­­docsay Lajos 326, Schuszter János 611, Sinko­­vics János 381, Sinkovics Mihály 385, Steiger Gyula 587, Szalay István 421, Szévald Vilmos 373 szavazattal. — Póttagokut: Fenyvessy Adolf 563, Schwab György 181, Diviaczky János 472, Thék András 244, Hoffmann Ármin 315, Mudrony Pál 361 szavazattal. * * * A budapesti virilisekre valamivel kevesebb szavazat adatott be 5 ezernél, ebből ezek kaptak 4300 nál többet s így noha a szavazatok megszám­lálása még nincs befejezve, már­is kétségtelen, hogy a következők nyertek legtöbb szavazatot. Rendes tagok: Agarasztó Miklós, Áldásy Antal, Andorffy Károly, Argauer Jó­sef, Aul Jó­zsef, Auspitz Róbert, Blassa István, Balásy Antal, Barhó Ferencz, Batizfalvi Samu, Baumgarten Fü­­­löp, Bednarsch János, Rebly Adolf, Bengyel György, Bernnek Elek, Bókay János, Bollender János, dr. Beke Gyula, Brüll Miksa, Burián János, Busbach Péter, Cabdebo István, Chladek János, Cséry La­jos, Depóidh József, Derer Ferencz, Deutsch Bernát, Deutsch Gusztáv, Dümmerling Antal, Eckbauer András, Fabesch Márton, Fabinyi Teofil, Feszi Frigyes,­ Fischer Károly, Forgó István, Frankl Albert, Freiberger Pál, Frieszleder Nándor, Frid­­rich János, dr. Fromm Pál, Frum István, Fuchs Ignácz, Fuchs Rudolf, Fü­löp István, dr. Gebhardt Lajos, Giczey Samu, Gieszingl J. id., dr. Glück, Gombár T., Görgey J., Gradl J. F., Granater László, Grün János, Gyarmathy György, Győri Elek, dr. Halász Géza, Halbauer Vilmos, Haris Sándor, Havas Ignácz, Házmán József, Heidelberg Mór, Helfenstein Máté, Hercz László, Hirsch Mi­hály, dr. Hirschler Ignácz, Hoffer István, Hoff­mann Frigyes, Hofhauser Lajos, Horváth Mihály, Hölle J. M. Hunfalvy János, Huszár Jakab, Hu­szár Károly, Hüttl Tivadar, Iványi János, Iványi Mihály, Jankovits Antal, Jókai Mór, Jordán Károly, Jurenák Károly, Jurenák Pál, Kari Ferencz, Kern István, Kern János, Kerstinger István, Kiss Gyula Kiss Károly timár, Klenovits György, Knausz Ká­roly, Kohner Károly, Komáromy Ignácz, Korompay Alajos, Kölber Károly, Könyvey József, Kövesdy Mór, Kralovánszky István, Kuklay János, Kuncz József, Kühn?,­ Ignácz, Láng János, Laumann Jakab, Légrády Béla, Légrády Károly, Lin­denbach János, Lohr Antal, Machlup Adolf, Ma­gyar Gyula, Mandel Pál, Mandl Ferencz, Mauks János, Mérő János, Mészner József, dr. Mezey Adolf, Miksits Károly, Molnár Endre, Molnár József aszta­los, Molnár József fakeresk., Morfin Imre, dr. Müller Bernát, Nádosy György, Nagel Ármin, Nagy Ágos­ton, Naszluhácz Lajos, Nasztl Mór, Nerhaft Antal, Neuvelt Armin, Nyíri Lajos, Oeffner Ferencz, Ostoics Mihály, Ostoits M­­iklós, Osztvald Pál, Papp János, Pászthory Károly, Pecz Ármin, Perger Ignácz, Pitzek Ferencz, Popper Armin, Posner K. Lajos, Preuszner József, Prohászka Endre, Prokesch Antal, Prückler Ignácz, Prückler János, Pullmann Antal, Pulmann József, Ráth Károly bíró, Ráth Károly gyáros, Rausch Ferencz, Dr. Reinitz József, Röck István, Rőser Miklós, Ruszt Bernáth, Scheich Károly, Schmidlechner György, Schmidlechner Károly, Schmidt Titusz, Schwartzer Ferencz, Schwarcz An­tal czipész, Schwarcz A. szappanos, Sorg Péter, Staffenberger István, Stangel János, Steden Jó­zsef, Stern Bernát, Stern Mihály, Strohmeyer Fe­rencz, Szabó József b. asztalos, gr. Szapáry Gyula, Széher Mihály, Szelestey Géza, Szenes Ede, Szent­­királyi Mór, Szilvássy László, Szitányi Izidor, Szkalla Antal, Sztupa György, Toperczer János, Topits József, Tóth Lőrincz, Török József, Ullmann Károly, Unger Henrik, Vághy Károly, Varasdy Lipót, dr. Wagner Endre, Wahrmann Mór, Weber Nép. János, Vecsey Sándor, Weisz Bernát, Weisz Károly, Wimmer Antal, Wirnhardt Antal, dr. Vogl Károly, Wink Mihály, Ybl M., Zehetner M., Zel­ler A., Zichy A., Zólyomi S. Zsivora György. Póttagok: Atlasz Samu, Bachme­yer György, Bajusz József, Baumann József, Bayer Márton, Beiwinkler Károly id. Eberling József, Egyed Mihály, Farkas Mihály, Ferenczy János, Fochs Antal, Frohner János, Gschwindt Mihály, Gyömrőy Vilmos,, Hegyessy Mátyás, Hirschekker Károly, Hürsch Ágoston, Igl Antal, Juhász Endre, Kaán Ágoston, Kaján Sándor, Kammermayer Lé­­nárd, Hauser Ist., Kaiser Szilárd, Krems Ist., Lan­dauer Ig., Lechner József, Lechner Mihály Luczen­­bacher János, Martiny Alajos, Mayer Albert, May­er Jakab, Nemeshegyi József, Posiák Adolf, Por­dán Imre, Rusztler Jószef, Schiller György, Schön­berg Ármin, Schuller Ignácz, Steindl Károly, dr. Stockinger Tamás, Strasser Alajos, Szilberer Fe­rencz, Szőnyi Pál, Takácsy Miklós, Vaskó Endre, Weisz Dávid, Wolfner Gyula, Zach János, Zorn Alajos.­­ Osztrák dolgok. Kaiserfeld Móricz az ismert osztrák politikus, most Sziria főkapitá­nya, egy levelet tett közzé „az alkotmányho n­agy­b­i­r­t­o­k hi­v­a­t­ás­ár­ól.“ Okot e nyilat­kozásra tulajdonkép az a hír szolgáltatott, hogy Kaiserfeld végkép visszalép a politika küzdteréről. A levél alapelve az, hogy alkotmányos polgári kötelességeinek teljesítésétől magát senki vissza ne vonja, s így természetesen meg van czáfolva az emlitett hir. A levél vége emlékezik az állam és egyház közti viszályról is, melyet meg kell ol­dani az államhatalom fensősége és a köztörvény alá tartozás értelmében. — A „N. Fr. Pr.“ Kaiser­­feld nyilatkozatát vezérczikkre méltatja. Lehet is oka örvendeni, mert az őszinte alkotmányos érzü­let nyilvánulása vajmi ritka Ausztriában! A feudálisok a napokban gróf Falken­­haynnál Walpersdorfban ismét értekezletet tartot­tak, de most sem tudtak megállapodásra jutni a felett, hogy menjenek-e vagy sem a reichsratbba.­­ A centralista lapok szerint a lengyelek és dalmátok megjelenése a reichszathban kétségtelen, a tiroli ultramontánok is el fognak jönni, s úgy látszik a szlovének sem maradnak el. A horvát bán beszéde. Az új horvát bán a horvát országgyűlés sept. 29 -i ülésében installáltatott. Zsifkovics elnök üdvözölte egy érdemeit felsoroló beszédben, mire a bán a következőleg válaszolt : Tisztet ház! Magas elnökség! Azon sok szép és engem megtisztelő dicséret, melylyel a ház nevé­ben az elnök úr engem elhalmozni jónak látott, mélyen meghatott. Annak felemlítése, hogy az uj bán ezen or­szággyűlés tagjai sorából neveztetett ki, arra in­­dit, hogy ez alkalommal köszönetemet fejezzem ki azon bizalomért, melylyel a t. ház irántam elnök­ségem ideje alatt viseltetett. (Zsmv­e.) Nehéz körülmények között, s nagy hazafias törekvések szempontjából választattam meg ezen országgyűlés elnöki székébe. Leir­atlan azon öröm, mely keblemet eltöltő már akkor, nem saját személyem érdekében, hanem azért, mert ebben már az egyesülés és egyetértés egyik kedvező jelenségét láttam. Ha ezen egyet­értés létre nem jön, ha a mérséklet nem honol körünkben, én nem tudom, vájjon képesek lettünk volna-e csak egy lépést is tenni hazánk jóléte ér­dekében, s azon szenvedélyeket lecsillapítani, melye­ket a függőben levő közjogi kérdések keltettek népünk szívében (Tetszés.) Mindenekelőtt tehát leghálásabb köszönete­­met fejezem ki azért, hogy önök engem elnökké választottak. (Zajos taps.) A­mi jelenlegi állásomat illeti, az, mint az elnök úr találólag jegyzi meg, számos nehézségek­kel van összekötve. Én azonban azt hiszem, uraim, hogy egyetértés­sel és belátással úgy mint eddig, ezentúl is boldogulni fogunk, hogy a netán még felizgatott szenvedélyek le fognak csillapodni, hogy sikerülnünk fog, ha­zánkat alkotmányos, törvényes alapon szervezni s azon körülmények alapján, mely nekünk eddig zsinórmértékül szolgált és ezentúl is szolgálni fog, ama törvény alapján, melyet a magas ház elfoga­dott, melyre nézve semmi véleménykülönbség nem létezik, mely a velünk frigyre lépett nemzet által elfogadtatott és kétségkívül ő felsége szentesítését meg fogja nyerni. Tisztelt uraim! Talán nem fogják kedvetle­nül venni, ha rövid visszapillantást vetek korábbi tevékenységemre, miután az annyiféleképen magya­ráztatott, holott e magyarázat tényleges működé­sem által korántsem indokoltatik. Én mindig igazi barátja és hű fia voltam né­pemnek, és az is fogok maradni. (Élénk zsiv­e.) Legyenek meggyőződve, hogy az, ki annyi évet átélt, érzületét nem fogja megváltoztatni. (Élénk tetszés.) Korábbi működésem, nézetem szerint, nem volt gyümölcsteán; azt hiszem, hogy azon autonó­miát, melyet elértünk, mellőzve azt,hogy ő felségé­nek és népünk kitartásának köszönhetjük, magam­nak is érdemül számíthatom be, miután alapja az én egykori előterj­esztvényemből keletkezett. (Tet­szés.) Így a septemviratus, mint intézményeink elvi alapja, ha nem tévedek, és a történet is azt fogja bizonyítani, az én tevékenységemben gyökeredzik. (Zsmv­o.) Én soha sem voltam ellene a szövetségnek azon néppel, melylyel most egyesülve élünk. Leg­jobb tanúság erre az úgynevezett 1861. évi 42­­. sz. mely királyságunk Magyarországhoz tartozósá­­gát mindenek fölött hangsúlyozta. Én e törvény­­czikknek természetes és alkotmányos atyja vagyok; én ajánlottam a koronának szentesítés végett, és talán nem lesz kellemetlen hallani, hogy ez eszme én tőlem származott; ez alapon nyugszik jelenleg országunk jövője. Ami, uraim, azon lépéseket illeti, melyeket hazánk javára tennünk kell, azokra az elnök úr találóan ráutalt, nekünk reformok kellenek az igazság és közoktatásügyben (Zsiv­e) és a törvény­hozás minden ágában. Uraim! az én legnagyobb gondom az lesz, hogy minden ágban minden lehető elkövettessék, és a­mire erőm csekélynek bizonyulna, azt re­mény­em, lehetővé fogja nekem tenni az önök szavazatainak és bölcsességének támogatása. Én hiszem, hogy önök abban, a­mi az or­szágnak javára válhatik, mindenütt és mindenkor, a népben úgy, mint az országgyűlésen támogatni fognak engem. Engem önök mindig a törvény ös­vényén fognak találni (élénk, hosszasan tartó tet­szés). Engedjék meg azt mondanom, hogy én ma­gam részéről nem ismerek gyűlöletet, hogy nem tudok senkinek semmit felróni (Élénk tetszés.) Sehol nem fognak önök embert találni, ki joggal mondhatná, hogy neki ellensége va­gyok, hogy gyűlölöm; sz részemről nem ér­dem, hanem ilyen a természetem. Én nem ismerek magángyűlölséget, annál kevésbé politikait (Tetszés), én tisztelem mindenkinek a meggyőző­dését, a­míg az az adott törvények korlátain belül marad. Minden nézet, mely a törvény ellen irá­nyul, a­mennyiben a törvény reformját czélozza, meg is érdemli, hogy figyelembe vétessék. Én nem fogok semminemű lépést tenni, mely szenvedélyességről tanúskodnék, mindenütt és min­denbe oda fogok törekedni, hogy a kötelességek telj­esíttessenek, hogy a törvény szigorúan meg­tartassák, hogy jó közigazgatás által a nép bizal­ma a hatósági tekintély iránt fölkeltessék, hogy a nép anyagi jóléte emelkedjék, és hogy nemzetünk úgy fejlődjék, hogy az monarchiánk többi népei sorában hozzá méltó díszes állást foglalhasson el.“ (Szűnni nem akaró, átalános tetszés.) Látogatás ifjú Dumasnál. Dieppe, szept. 26-án. Puy alig 20 házból álló kis helység Dieppe szomszédságában; az ember 25—30 percz alatt oda gyalogolhat utóbbiból a nélkül, hogy valami különösen kellene sietni. Nem mondhatni, hogy Puy valami gazdag volna természeti szépségekben. A szikla, melyen az arilakok építvék, Normandia egész hosszában föltalálható, s épen nem mutat különös képet, mint p. o. Étretat kréta-hegyei. De nincs meg neki azon jó oldala sem, mint Trouvillenek, mert Puy talaján nem tenyész meg a fa, sőt a fa is csak nagy nehezen nő. A völgyben pedig, mely egész a tengerig jön, nincs csörgedező patak. Az egye­düli előny, melylyel Puy is bír, az a szép kilátás a tengerre. A „Kaméliás hölgy“ szerzőjét azonban nem annyira a szép kilátás vezette Puybe; ő a nyu­galmat, hogy úgy mondjam, az elhagyatottságot kereste inkább egy „en vogue“-ban levő fürdő mellett. — Az első gondolatra, úgy tetszik, mintha ebben ellentét volna, pedig épen nincs. — Lássa — mondá nekem Dumas — ha én Trouville vagy Dieppében ütöttem volna föl nya­ralómat, folyton ki lennék téve a kiváncsi tömeg üldözésének. Hogyan, Dumasnak vászon czipői vannak? hogyan, ő két órakor ebédel? — hallám magam körül.Ez — Dumas neje, ez leánya! szép? csúnya? nagy a lába? kancsal? és fejéke! hosszú a ruhája ? — susogná száz hang .. Egy szóval minden lépésem egy tükör volna, s hagyján, ha a tükör beszélni nem tudna ! Ha ellenben oly helyre megyek lakni, hol 25 mérföldnyire körültem nincs egyéb mint „fromage du pays s­oidre“ úgy elvá­gom magamat a világtól; mert, ne ámítsuk ma­gunkat, társaságban élünk, s bár a családi élet minden életek közt a leggyönyörteljebb, ez egye­dül még­sem képes csak egy kissé miveltebb egyént is (un peu plus élevée) táplálni. Ezen ok­nál fogva választottam én Puyt. Itt, úgy­szólván magam vagyok, s élek, a­mint akarok. A távolság a várostól nem oly nagy, hogy azokat, kik igazán érdeklődnek irántam, ne fogadhassam magamnál. Más részről egy gondolat, s Dieppében vagyok, látom, hogy a világ még forog, s hogy kár lenne letennem a tollat akkor, midőn még oly sok ja­­vítni való van! Dumas villája egyszerű stylben van tartva. Vörös téglából épített egy emeletes ház­at, torony nélkül, a­mi itt pedig oly annyira szoká­sos. Egyik fagadója az útra, a másik, megfordí­tott irányban, a tengerre néz. Mindössze 16—20 szoba lehet benne. Dumas, mint minden hírneves franczia író, nagy jövedelemmel rendelkezik, s nejének (Narisch­­kine herczegné) szintén szép hozománya van, s egyikök sem lévén fösvény, igen természetes, hogy háztartásuk némi külsővel is bir, így p. o. Du­masnak van szakácsa, két inasa, lovai s kocsija. — A bútorzat urias s igen jó ízlésre, valamint ügyes kezekre is mutat. * * Mintegy délután 4 óra lehetett, midőn a „Femme de Claude“, Írójának háza elé értem; — a tenger apadóban lévén, minden­hol a part hosszá­ban mentem, a mi felényire rövidíti a 25 vagy 30 perezet. Dumas épen a vízből jött ki, s egészen át látszott hatva lenni azon villanyos érzettől, melyet a tenger mindenkinek kivétel nélkül kölcsönözni szokott. Óla mer, la mer! . .. Egy kis szobában állapodtunk meg végre, mely, ha nem csalatkozom, női dolgozó­szoba volt. Egy parányi íróasztal, melyen elszórva levélpapiros s boríték, e monogrammeal D. N. (Dumas- Narischkine); egyik szögletben egy félig festett tájkép; étagére könyvekkel; egy gueridon, rajta újságok. Az első tárgy, melyre beszélgetésünk tért, az aligmult háború volt. — Dumas, ki épen pár napja vesztette el csak apját*), egy hannover­i tisztet kapott 1870-ben beszállásolva. — Ön 1866-ban a poroszok ellen harczolt: ez némileg menti önt! Dumas lelke mélyében meg van győződve, hogy Francziaország nem sokára ismét föl fog emelkedni, s vissza­adja azt a lec­két a poroszok­nak, melyet tőlük legközelebb kapott. — Nous ne sommes pas brisés, non, nous n’avons fait que fléchir! Victor Emanuel bécsi és berlini utazásait Dumas nem tekinti fenyegetődzésnek Francziaor­szág ellen. — Oh, én ismerem a mi katolikusain­kat s tudom, hogy ez a clericalis mozgalom most csak fölszin — alatta minden a régi. A commune után a processió, két sjárttöredék minden a régi! A poroszokat Dumas egy költői szellem egész erélyével gyűlöli. — Volt egy barátom Párisban, porosz és festő, különben becsületes, jó fiú, kire a háború roppant leverőleg hatott. A béke után visz­­szajött Párisba s első gondja volt engem meglá­togatni. Uram, üzenem ki neki, válasszon: franczia ön vagy porosz, mert ha az utóbbi, úgy sajnálom! de önnel többet nem beszélhetek ! — Kell, mon­dá Dumas, hogy e két faj közötti ellenséges ér­zület gyermekeinkbe oltassék. Társalgásunk fonala azután, magam sem tu­dom miként, a zsidókra csapott át. — A zsidó nem nemzet, de egy secta! minden zsidó e földön egy czélra törekszik : a világuralomra! Hisz ez nekik már az írásban meg van ígérve! ... A „Femme de Claude“ első előadása alkalmával Madame Al­phonse (Rothschild) az utolsó perczekben küld *) E tekintetben tévedtem, midőn a minap azt mon­dám, hogy az öreg Dumáé Etretatben halt meg; a halha­tatlan regényíró ugyanis mint sulyos beteg Puybe jött, hol fiai karjaiban adta ki nemee lelkét. Az ágy, melyben a­­­e hunyadt, mahagóniból van készülve. * * * *

Next