Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)

1873-10-18 / 242. szám

megjegyezzük, hogy amin­a - i tengeri csa­tában négy intransigens hajó vett részt, hogy a Numanciát csak gyorsasága mentette meg az elfo­­gatás elől. Anglia: Az angol földön tartózkodó írek, a­kiknek száma csak magában Londonban meg­haladja a félmilliót, most monstre-meetinget készül­nek tartani a még mindig sajtolt fentek érdekében. A „Home rule“ jelszó az angol földön levő Írek közt is kimondatott s a jövő parlamenti választá­soknál nem csekély fontosságú lesz. A szabadelvű lapok a tauntoni választás eredményéről írva, még egyszer pointirozzák azt a kudarc­ot, mit a toryak fővezére Disraeli a bathi kor­tes levelével vallott, s utalnak a tényre, hogy immár a conservativ körökben is nagyon hangosan kezd nyilatkozni a vágyakozás valamivel tapinta­tosabb vezérlet után, mint a­„Lothair“ írójáé. Annyi áll, hogy e kudarcz igen nagy csorbát ütött Dis­raeli tekintélyén: Németország. E pillanatban a kormányközi súrlódást a válasz­ási mozgalmat, sőt magát az egy­házi viszályt és Lecochowszkyt is háttérbe szorítja a napok két legfontosabb eseménye: a császár és pápa közötti levélváltás és a császár bécsi uta­­zása. A ma érkezett németországi lapok kiválólag e két eseményre reflectálnak. Az elsőt illetőleg majd­nem egyhangúlag ellene támadnak a pápa sajátságos szű imputációjának, melynek a császár irányában kifejezést adott bizalmaskodó levele, é­s ép úgy helyeslik a császár határozott és nyilt fellépését a három koronás fejedelem irányában. „Ha még bizonyításra szorul — írja a „National Ztg.“ hogy a pápa a legújabb vaticáni hírek sze­rint minden király és állam urának tekinti magát, ezt az aug.­z iki pápai levél meghozza, mely e tekintetben tökéletes vallomást tartalmaz. A pápa­ság politikai praetensieit találóbban kifejteni nem lehet s államügyeink irányzóiban és vezetőiben a levél ismételten köztudattá emelheti azt, hogy a pápaság politikai törekvései ellen még továbbra és még hatékonyabban mint eddig, kell működni, hogy ha már nem lehetséges ő felségét a pápa sértései ellen vé­deni, legalább az akadályoztassák meg, hogy a pápai hatalom az államot é ő felsége trónját aláássa." A „Breslauer Zig.“ hasonlóképen szól: „Messzebb a küzdelem immár nem mehet, mert a két hatalom, az állam és az egyház képviselői a császár és a pápa már semélyesen szemben állanak egymással. Rosz barátok és haszontalan tanácsadók voltak, kik a pápát arra bírták, hogy az aug. 7-ki iratot a császárhoz intézze.“ A b­é­c­s­i l­á­to­g­a­t­á­s je­­lentőségét a mindig jól informált „Provinzial Cor­respondenz“ táviratilag is jelzett czikkében követ­kezőleg exponálja: „Vilmos császár —úgymond — látogatást szándékozik tenni az osztrák császári udvarnál, melyet még a tavaszszal volt szándéká­ban megtenni, de melyet orvosi tanácsok folytán mostanáig halasztott. Az uralkodónak valóban szív­­beli kívánsága volt viszonozni ama látogatást, me­lyet Ferencz József császár az orosz császárral egyetemben tavaly Berlinben tett és mely oly nagy­­fontosságú eseménynyé alakult. Midőn az a remény, hogy az osztrák császár meghívásának mindjárt a világkiállítás megnyitása után eleget lehessen tenni, meghiúsult császárunk betegsége miatt., Auguszta császárné volt az, a­ki férje élénk sajnála­tának és barátságos érzületének kifejezést adott. A fogadtatás, melyben a magas uralkodónő és trónörököspár a bécsi udvarnál részesült, új­ra bizonyságot tett a két udvar valóban ba­rátságos viszonyáról. Vilmos császár azonban nem akart felhagyni a reménynyel és kívánsággal, hogy az osztrák császárnak, ha csak lehetséges, személyes látogatás által ismételten, megmutassa, mily magas értéket tulajdonít az osztrák császári ház és az osztrák magyar monarchia iránt megú­jult benső viszonylatoknak — úgy személyileg, mint az európai béke érdekében. A tavalyi három császár-találkozás, mely világrészünk politikai fej­leményeinek hatalmas és messzeható sarkköve lett, ezen jelentőséget mind világosabban tüntetne fel ama politikai mozzanatokban is, melyek az ez idei világkiállításhoz fűződnek. A bizalom köteléke, mely legelőbb Berlinben egyesítette az osztrák és orosz császárokat, az utóbbi nyáron még szoro­sabbra fűződött a két hatalmas uralkodó szívélyes találkozása által; a jelentékeny békeszövetség pedig, melyet a három császár kötött, az olasz ki­rály bécsi és berlini látogatása által még nagyobb terjedelmet nyert. — A két császárnak újabb bécsi találkozása ama nagy politikai tevékenység zár­­kövének tekintendő, melynek czélja megóvni Euró­pát a béke újabb megrázkódtatásai ellen."­­ Drez­­dában tegnap nyittatott meg az or­szággyűlés a koronaherczeg által. A trón­­beszéd a hivatalnoki fizetések megjavítására, nyug­díjakra, adóreformra vonatkozó és egyéb törvényja­vaslatokat helyez kilátásba. A trónbeszéd így végzi: A Szászország és a német birodalmi köze­gek között fennálló kölcsönös bizalmon alapuló viszonylatok folytonosan a legjobbak, néhány függő kérdés igazságos megoldása bizton remélhető. A birodalom és az egyes államok közötti illetékes­ségi határokra nézve a kamarának előterjesztés fog létetni. Bonyodalmak a keleten. A boszniai ügy, mely oly nagy mértékben vonta magára a politikusok figyelmét, s kü­lügyé­­reink még most is lebonyolításán fár­adozik a bécsi törökkövettel együtt — ugy látszik előpostája volt a keleten megindulni készülődő mindenféle bonyo­­dalmaknak. Szerbiából a „Daily News“ nak ez ország olyneműi törekvéséről adnak­ hírt, mely­nek végczélja a Törökország fennhatósága alól tel­jesen kibontakozni. Milán fejedelemnek múltkori látogatása a bécsi udvarnál, hol egészen független uralkodó módjára fogadtatott, úgy látszik, megerő­­sítette a szerb kormány körökben a feltevést, mi­szerint az európai hatalmak nagy része nem ellen­­zené­ Szerbia teljes függetlenítését a portának úgyis csak névleges fennhatósága alól, s nem gördítene akadályokat az erre irányuló békés törekvéseknek. A „Da­y News“ a maga részéről egyátalán nem lát ebben semmi nehézséget, s azt hiszi, hogy Angolországnak nincs olyan érdeke keleten, melylyel Szerbia önállósági törekvései incompatibilisek len­nének. A szerbiai mozgalomról egyébiránt semmi tüzetesebben tájékoztató ténynek tudomásával nem bírunk, de nem tartottuk feleslegesnek a közönség figyelmét mindjárt a mozgalom első hírére felhívni, annál inkább, mert a „Daly News“ oly források­ból szokott meríteni, melyek hitelességét csakha­mar igazolni szokták a dolgok további fejleményei. Egy egészen hasonló mozgalomról veszünk hírt — az „Augs. Alig. Ztg.“ útján Bukarestből is. És itt már oly positiv alakú közleménynye van dolgunk, mely minden figyelemre érdemes. Közöljük itt in extenso a nevezett lap közleményét, mely egy október 11 kelettel ellátott bukaresti le­vél alakjában került a nyilvánosság elé. Szól ez ekként: „Az Oláh- és Törökország közötti viszony már régóta megzavartatott. Tényleg nem áll fenn e két hatalom között szerződés, mely Oláhországot egyébre kötelezné, mint arra, hogy évenkint Tö­rökországnak bizonyos pénzösszeget fizessen, melyért Törökország viszont ama kötelezettséget vállalta magára, hogy Oláhország területét külmegtámadás ellen védelmezze. A portának souverainitásáról a fejedelemségek felett, vagy ez utóbbiak vazallis­musáról szó sincs a régi szerződésekben. Csak az 1856-iki párisi szerződésekben használtattak és pe­dig Oroszország részéről e kifejezések, melyeket aztán a porta nagy buzgalommal fogadott el, jólle­het, hogy épen e szerződések által Törökországnak védelmi kötelezettsége illusoriussá lett, miután a fejedelemségek a garantírozó hatalmak közös vé­delme alá helyeztettek. Azóta ismét 17 év telt el, mely alatt Oláh­országnak a portához való viszonya mind termé­szetellenesebb lett. Törökország ama lethargiába sülyedt, melyre őt a mohamedanismus kárhoztatja, mig Oláhország gyors léptekkel közeledett a Nyugat kulturállapotaihoz s azokat teljesen magáévá tette. Törökországban a legmerevebb despotismus maradt az államforma, mig Oláhország a legszabadelvübb alkotmányt adta magának, melyet fejedelme, da­czára a nagy kisértéseknek, a legnagyobb lelkiis­meretességgel tiszteletben tart. Nem is lehet tehát máskép, minthogy a kulturnépek rokonszenve mind­inkább a haladó Oláhország felé fordul, míg Törökor­szág irányában nem érez egyebet részvétteljes sajná­latnál. A­nélkül, hogy Oláhország a legkisebb erősza­kot is megengedte volna magának, mely által az euró­pai béke veszélyeztetve lett volna, az európai ha­talmak megengedték a két fejedelemség egyesü­lését, mely az össz állam Oláhország nevezetét kap­ták Megengedték az oláhoknak, hogy maguknak alkotmányt adhassanak, megadták a jogot, hogy maguknak egy idegen fejedelmet örökletes koroná­val választhassanak ; külön szerződéseket kötöttek velök és végre megadtak a fejedelemnek minden tiszteletet, mely egy önálló uralkodót megillet. Egyszerre, csak felébred a porta irigysége és vala­mint az erőtlen pápaság átka villámaival sújtja tehetetlen szenvedélyességében az ifjú, tetterős Olaszországot, úgy akarja az erőtlen porta nagy­­hangzású szavaival és fenyegetéseivel feltartóztatni az ifjú Olaszország haladását. Károly fejedelem konstantinápolyi diplomatiai ügynökének, Ghika tábornoknak egy nagyvezéri irat adatott át Károly fejedelemhez czimezve, de nem érte czélját, mert nem küldetett el a czimzetthez, mivel Ghika instruc­­tiókat kért Boereszka kü­lügyértől, aki azt felelte, hogy az iratot el ne fogadja, míg tartalmának má­solatát neki hivatalosan ki nem szolgáltatják. Tu­­data továbbá a porta miniszterével, hogy Oláhor­szág alkotmányos országa,­melyben az államügyet nem a fejedelem, hanem a kormány végezi. Ha tehát az illető h­at közügyet tárgyal, a választ erre a kormány és nem a fejedelem fogja meg­adni. Ha tehát ez a portának tetszik és az irat másolatát vele közli, ő elkliklendi azt a czímzett­­nek, különben nem. E válasz Konstantinápolyban nagy meglepetést okozott. A török miniszter kijelente Ghika úrnak, hogy nagy felelőssé­get vállal magára. Ghika ismétli, hogy in­­structiók szerint cselekszik. Azt hozták neki fel, hogy Cusa­ig több ily vezéri iratot fogadott el, — erre ő azt feleli, hogy Hohemollern Károly fe­jedelem állása más, mint a Cusáé, így állnak az ügyek és alig feltehető, hogy a porta további meg­gondolatlan lépésekre ragadtassa magát, melyeket az európai hatalmak aztán nem támogatnának. Bu­karest lakosságában azonban az eset egy mélyre­ható izgalmat szült s bizonyos, hogy ez a kamrá­ban is szőnyegre fog kerülni. De bizonyos másfelől az is, hogy egy képviselő indítványt fog tenni az iránt, hogy Oláhország teljesen sza­kítsa meg viszonyát a portával, azaz legyen független. Ha ézen nem elkerülhetlen, az oláhok nem akarnak erőszakot. Nem akarják a portát megfosztani semmi jogaitól Oláhországra nézve — é­s mivel e jogok összesége alig terjed többre — az évi adónál — néhány ezer líra — készek ez adót tőkésitni és azt a por­tának készpénzben kifizetni. Az euró­pai hatalmaknak pedig legnagyobb érdeke van abban, hogy ez ügy jó szerével elintéztessék és minden fenyegető viszálynak a jövőre nézve eleje vétessék.“ Eddig az ágostai újság levele, mely minden valószínűség szerint egy komoly fordulatot jelez az oláhországi politikában s esetleg az egész keleti kérdésben is. A franczia royalisták veresége. Az október 12-iki részletes választások ered­ménye fölött immár el nem tilthatják többé meg­döbbenésüket a monarchisták lapjai sem. Oly szét­zúzó erővel nyilatkozik azokban a nemzet, a május 24-ének emberei ellen; oly megsemmisítő ítéletet mond üzelmeik, fondorkodásuk felett, hogy gon­dolkodóba ejti a legvakmerőbbeket s a legelfogul­tabbakat egyaránt. Némelyeket p. o. a . Journ. d. Paris“ ugyan még ezt az iszonyú vereséget is arra törekszenek felhasználni, hogy vele elhatározó tettre ösztönözzék a restaurátió cselszövőit — de már a „Frangais Broglie úr házi lapja kezdi magát megadni, s úgy látszik, hogy ura és kormánya meg­mentésére nem lát egyéb módot, mint a fuzionális fondorlatokkal végkép felhagyni s szakítani a fe­hér zászló bolondjaival, s mig az „Union“ és az „Univers“­ a választások eredményét a felforgató forradalmi elemek győzelmének mondja s ilyesmi­nek ismétlődését hathatós szerekkel ajánlja meg­akadályozni — azaz a restauratiót minden áron keresztülvinni szeretné, — addig a „Francais“ az átváltás igéit hirdeti, írván. ..A közvetlen meg­oldás, ha mndjárt nem a legkielégítőbb lenne is, többet ér a sokáig függőben hagyott nagyszerű reményeknél, melyek mellett az ember koc­káz­­tatja, hogy elodázza a közigazgatási politikai és társadalmi újjászervezést, mely a pillanat legsür­gősebb munkája s melytől az ország üdve függ.“ „Mert — úgymond máshelyütt — a radicális roszhi­­szemüség a dolgok ilyen állása mellett, továbbra is a fehér zászló redői közé burkolna minden con­servativ képviselőt — s ebből húzná a legnagyobb hasznot. Nem kell tehát egy nappal sem meghosz­­szabbítani ama késlelkedést, mely az okt. 12 iki vereséget okozta.“ Ez nagyon világosan van mondva : a B­oglic-kormány ez érzékeny vereségét a legiti­misták nyakába szeretné sózni s úgy tüntetni fel a dolgot, mintha a fusionalis komoedia nélkül a conservativeket nem érhette volna akkora szégyen.­­ És e tekintetben tán van is némi igaza Brog­­lieéknak. Vereségük minden esetben kétségtelen lett volna ugyan, de tán mégsem ily megsemmi­sítő, a minővé a restauratió ellen felzúdult nem­zeti közérzület tette. Broglieék mind a négy vá­lasztó­kerületben előzetesen igen jól megmunkál­ták a talajt s megdolgozták annak módja szerint a csábítás és erőszak’minden eszközével a repub­licani közvéleményt. Haute-Garonne megyében Niel kormánypárti jelölt mellett megmozgattak minden követ. A me­gye minden royalista képviselője a Belcastelek, Depeyre­ek, a de Lassus-k és Lacaze-ok e legna­gyobb hévvel harczoltak Remusat jelöltsége ellen. Ismeretes, hogy maga a kormány mily kicsinyes boszantó rendszabályokkal járt el ellenében. Azon­kívül a választási időszak megnyílta előtt a pré­­set betiltotta a megyebeli republicáns lap, a „De­­peche“ nyilvános elárusítását, míg a royalista“ Ga­zette du Languedoc“-nak minden lehető igaztalan­­ságot megengedett a republicánusok ellen. És mi lett az eredméy? — Az így elősegített Niel ka­pott 31.000 szavazatot kerek számban, Remusat 70.000 szavazatával szemben. Jelentékeny, hogy a megyebeli városok roppant szótöbbséget adtak a republicáni jelöltek javára egyáltalán mindenütt. A választók tartózkodására sem háríthatja a kor­mánypárt veresége okát, mert például e megyében 141.000 jogosult választó közül 102.000 azaz öt­hetedrész szavazott: a suffrage universelle behoza­tala óta példátlan eset ez. Loire megyében, szintén azzal nyílt meg a választási Campagne, hogy a préfet „a köztár­saságpárti lapot“ a saint-etienni „Republicain“-t 3 bóra felfüggesztette; a saint-diamondi munkás kör szétoszlatott, s az erkölcsi rend jelöltjét Faure- Belon urat pedig Desei-Eligny közmunkaminiszter nagy és szükséges embernek proclamálta. Mind­en­nek eredménye az lett, hogy a köztársasági jelölt 14.000 szavazattal többet nyert, mint az 1871-iki választás alkalmával s a royalisták 3000 szava­zatot vesztettek. E megyében a jogosult választók kétharmad része szavazott, az­az 11 ezerrel több, mint 1871. július 2-ikán. Niévre megyében ez évi április 27-én Turig­­ny, a republicánus jelölt, Gillois conservativpárti ellen csupán 1144 szavazattöbbséggel meg lett vá­lasztva. Akkor 66,000 választó szavazott. Most szavazott 68,000. Gillois 4000-nél több szavazatot vesz­ett, s Turigny többsége 7000 körül jár. Itt egész kerületek elhagyták a morális rend zászlaját; Clamecy­ kerület például áprilisben 4002 szavazat­­többséget adott Gillois számára, most pedig 232 szavazat többséget nyert onnan Turigny. Megjegy­zendő még, hogy e kerületben, a hazugság, erő­szak és megfélemlítés minden eszközét foganatba vette a kormány és pártja, a köztársasági jelölt megbuktatására. Puy-de-Dôme ot illetőleg egy téves adatun­kat kell helyreigazítanunk: itt nem volt t. i. mint tegnap egy hibás távirat után jelentettük a roy­alistáknak jelöltje, s maneuvre-n­k abban állt, hogy a szavazástól tartózkodtak azon hiszemben, hogy igy tán majd össze nem gyűl a választás érvényes­ségére szűk­éges szavazatok száma, azaz a jogo­sult választók 11­ részének szavazata; itt 43,000. Begyült azonban 80,985 s ebből a republicánus jelöltre Girot-Pouzalra 79,825 esett azaz, az összes jogosult választóknak absolut többsége. E megyé­ben az 1871-iki választás óta roppant sokat vesz­tettek az úgynevezett conservativek. Akkor Lalneuve republicanus jelölt 67,743 szavazata ellen a clericalis Aubergier még birt 22,985 szavazatot összehozni. Most már nem volt hozzá remény, és valóban azt tapasztaljuk, hogy bár nem volt Girot- Pouzolnak ellenjelöltje, mégis a szavazó köztársasá­giak száma 12,000-rel több, mint volt 1871-ben. Ilyen eredmények után nem csoda, ha a clericalis­ monarchisták dühe tetőpontra hág, s Broglie úr lapja visszavonulót fú. Csak az a kér­dés, várjon ilyen eredmény után egyátalán lesz-e még hova visszavonulnia? Úgy látszik a május 24-iki férfiak lába alól megindult a föld. Bazaine tábornagy pere. A 13-iki kihallgatás 3 óráig tartott s a körül forgott, hogy Bazaine-nek elejétől fogva szándéka volt-e Metzben maradni, vagy csak a balsors és a körülmények kényszerí­­tették arra, hogy a visszavonulással felhagyjon. Az elnök minden udvariassága mellett is elég ügyesen vezeti a vallatást, úgy, hogy Bazaine már el is mondta, miszerint szándéka nem az volt, hogy a császár parancsa szerint Metzből eltávozzék, hanem az, hogy az ellenséget a várnál feltartóztassa.­­ Ez volt a három órai vallatás eredménye, mire az elnök a szokottnál kissé korábban az ülést bezárta; ta­lán azért, hogy a tábornagy e kijelentésének több súlyt kölcsönözzön. És ez eredmény nem jelentéktelen, mert a császár­nak nem volt szándéka a sereget Metznél hagyni. Bazaine azt állítja, hogy a császár, midőn Ver­dun felé vissza akart vonulni, nem ismerte az el­lenség erejét. Bazaine az eredeti terv megváltozta­tására föl­vitte magát hatalmazva ; persze váltig bizonyítgatja, hogy esze mindig azon járt, hogy újíthatná meg a támadást, mit azonban az ese­mények meggátoltak. Azon egyes részletek, melye­ket a vádlott önigazolására felhoz, csak akkor fognak érvényre jutni, hia ez azokat a tanukkal való szembesítésben is fenn fogja tarthatni. * Részletesebb tudósítást már tegnapi lapunkban adtunk. Az október 14-iki ülésről eredeti versaillesi levelünk szól, valamint a 13-iki tárgyalás némely részletéről. A hivatalos lapból. A közoktatási miniszter a dévai állami tanítóképezde igazgató-tanácsába rendes tagul Leh­mann Rób­et ügyvédet s az igazgató-tanács eddigi póttag­ját, póttagul S­á­n­d­o­r­ Miklós megyei aljegyzőt nevezte ki. Az igazságügy­ miniszter a sz­á­zkabányai járásbíró­sághoz írnokká M­a­j­e­r Ferencz facseti járásbirósági díj­nokot, Koczó Zsigmond nagy-kisbudai törvényszéki telek­­könyvvezető-segédet ugyanoda telekkönyvezetővé nevezte ki, Székely István nagy-szőllő­si kir. törvényszéki telek­könyvvezetőt a pestvidéki törvényszékhez, C­s­­ 1t­é­r­y Kálmán jászberényi törvényszéki jegyzőt hasonló minőség­ben a Kecskeméti törvényszékhez helyezte át, — D­allos János kecskeméti törvényszéki bijnokot a félegyházi járás­­bírósághoz írnokká, a ráczkevei járásbírósághoz aljegyzővé M­­­­­i­k­s­i­c­s György s­z­­endrei járásbírósági joggyakornokot és írnokká Gózony Antal járásbirósági birnokot, Murariu György német-bogsáni járásbirósági írnokot a lugosi járás­­bírósághoz aljegyzővé, a naszódi kir. törvényszékhez iro­datisztté Bodescu János naszódi kir. törvényszéki te­lekkönyvi írnokot, és aljegyzővé Galla József kolozsvári törvényszéki telekkönyvi írnokot nevezte ki. T­a­n il g­y. — A közoktatási miniszter körútjá­ban Győrt is érinté s figyelemmel megtekinté annak tanintézeteit, Győr város ünnepélylyé emelte e lá­togatást s gondoskodott kitűnő fogadtatásáról. A mi­­niszter ur előbb a papnöveldét látogatta meg s kü­lönösen megdicsérte ennek gazdagon berendezett (16,000 kötetből álló) könyvtárát. Azután a tanitó­­képezdét tekinté meg, innét az apáczák leányisko­lájába nézett be s megelégedéssel hallgatá a tisz­telendő nénék előadását. Miután ezeket rendre járta, az akadémiát s a főreál-tanodát kereste fel, s örö­mét fejezte ki ez utóbbinak virágzása felett. Azu­tán a gymnasiumban járta rendre az iskolákat, majd a kis szemináriumot tekinté meg, megláto­gatta Petz Vilma magán-tanintézetét s meg volt elégedve az ott tapasztalt rend, felügyelet és okta­tási rendszerrel. Az árva­ház s az elemi iskolákra került ezután a sor, végül az izr. és a ref. isko­­lákról is megemlékezett s mindent megvizsgálva visszatért a püspöki palotába, hol disz-ebéd várta, mely nem maradt ékes felköszöntések nélkül. Meg­jegyzésre méltó a püspök pohárköszöntése, melyben értésére adta a miniszter úrnak, hogy Ők a kato­likusok — „úgy vannak a jelen közoktatási tör­vény meghozatala óta iskoláikkal, mint a zsidók hajdan a templom építésével, egyik kezökben a tégla, másikban a kard,é­s hogy „küzdeni fognak iskoláik mellett, bárhonnét jöjjön a támadás.“ Jó lesz ezt megjegyezni a miniszter úrnak. Különben ismerve Trefortot, fölösleges volt a fenyegetés. A miniszter — Pannonhalmának megtekintése után — tovább utazott haza felé. — Erdődi János kassai képezdei és népiskolai tanítótól közelebb földrajz jelent meg, különösen a kassai elemi osztályú tanulók számára. A könyv két füzetből áll s hazafias irá­nya mellett kiválóan említést érdemel tapintatos beosztása s alkalmazásáért. Az elemi tanulók gon­dolkozás­módjához van ez mérve figyelemmel arra, hogy könnyen megérthető, felfogható s az emléke­zetben megőrizhető legyen. Majd minden lapon alul történelmi jegyzetekkel kíséri az előadásokat tö­redékesen, amint az egyik vagy másik hely vala­mely történelmi eseménynyel van összeköttetésben. Nagyon hiszszük, hogy sikerrel használható s kí­vánatos lenne, hogy minden nevezetesebb s mint­egy a vidék központját képező iskola birna ha­sonló locális értékű tankönyvvel.­­ A debreczeni földműves-isko­lában 39 növendék van, holott a felvételi sza­bály csak 32-re szól s még 24 növendéket kellett visszautasitani. Ez örvendetes jelenség alkalmat szolgáltathat gondoskodni az iskola kibővíté­séről. — Az aubaujmegyei nagyszalánczi ref. iskolára a tegnap elsoroltakon kívül még következők ada­koztak : 14 . Szalon János ny. s eperes ir gyűjtő ivén, Jáno­siban : Pálfala közönsége = 2 frt. — Egy valaki = 50 kr. — n. n. = 30 kr. — Jánosiban, többen, összesen = 1 frt 49 kr. — lelkész, ugyanott = 51 kr. —■ Bellény = 30 kr. Összesen = 5 frt 10 kr. 15., Kérészy Mihály ref. lelkész ur gyüjtőivén, A.­­Vadászon: Egyház = 2 frt 80 kr. — Lelkész = 20 kr. Összesen = 3 frt. 16., Makay Dániel ref- lelkész ur gy. ivén, Ungvá­­ron : Dr. Z . István = 1 frt. Túri Juliánna = 50 kr. Böszörm. = 50 kr. — Molnár István = 50 kr. — Katona Lajos = 10 kr. — Bene Lajos = 50 kr. — B. = 50 kr. Frankoll = 10 kr. — Id. Kis János = 10 kr. — Ifj. Kis József = 10 kr. — Egy valaki = 30 kr. — Ifj. Kis Já­nos = 10 kr. — A lelkész = 70 kr. Összesen = 5 frt 17., Papp János törvényszéki elnök ur gy. ivén, Tornán : Papp János = 1 frt. — Perjessy János = 50 kr. — Bradvoka Ágoston = 40 kr. —­ Cselényi Nándor = 4­0 kr. — Cselényi Mária = 20 kr. — Cselényi Anna = 20 kr. — SToffory Tivadar = 25 kr. — NI. József = 30 kr. Klekner Rezső = 1 frt. — Naményi Pál = 40 kr. — Dobronoki László = 1 frt. Összesen = 5 frt 65 kr. 18., Szij Sándor m. k. járásbiró nr gy. ivén. Csák­tornyán : Koltyány Mihály = 1 frt. — Kozlik János 1 frt — Demby E. = 1 frt. — Svágell Tamás = 1 frt. -Tamy = 1 frt. — Untsák = 1 frt. — Horváth György = 1 frt. — Molnár Elek = 1 frt. — Lupeszbek = 1 frt. — Dr. Hérics János = 2 frt. — Zakál H. == 1 frt. — névtelen = 75 kr. — névtelen = 5 kr. — Portus Sá­muel = 1 frt. — Bogyai Pongrácz = 50 kr. — Ziegler Kálmán = 1 frt. — Terbucz Gy = 1 frt. — Szíj Sándor = 1 frt 50 kr. — Zugler Lajos = 1 frt. — Klein Ignácz = 1 frt. — Dr. B. Sándor 1 frt. — Dr. Kovács == 1 frt. — Krizsár Ferencz = 1 frt. Összesen = 23 frt. 19., Komáromy János ref. lelkész ur, Pinkóczon: Összesen = 1 frt. 20., Ifj. Gr. Lónyay Menyhért ur: Összesen 10 frt. 21., Mosánszky Antal jegyző ur utján, Nagy-Szalán­­czon összesen = 10 frt. 22., Az abauji e. megyében e látogatás utján begyült összesen = 35 frt 33 kr. 23., A tiszáninneni ref. e. kerület egyes egyházaiból (az abauj e. megyén kívül) közsegély utján begyűlt. Össze­sen = 48 frt 50 kr. 24., Beason Vilmos ur, Nagyszalánczon. Összesen 1­5 frttal. S­PORT. Őszi versenygyep. Az őszi lóversenyeknek első napját ma fut­tatták le a rákosi gyepen. Rendkívül sokakat lát­tunk, kik nem voltak jelen. Mintha csak a sport­­manvilág legeslegtelivérebb hívei rendeztek vol­na válogatott környezetnek szép próbafuttatásokat, oly jellege volt a mai nap versenyének. A pesti rendes lóverseny látogató körök, kiknél az idény divatszerűségéhez szokott tartozni a megje­lenés, mind távollétök által tündököltek. Néhány gyéren benépesített emeleti és egy két földszinti páholyon kivül, az állvány számozott helyeiről Kon­gó Üresség e néma méltósága meresztő szemeit a czélpont felé. Hanem a „sövény-publicum“ kitett magáért. Daczára, hogy az idő a hétköznap mun­­kászubbonyában jár, lévén fekete belükkel benyom­tatva a naptárokban, mégis az ingyen élvezetek és állóhelyek közönsége tekintélyes számban jött „druckolni“ kedvenezének, kit gr. Szapáry Iván név­vel tisztel a pesti lóversenyek alkalmával. Már hiába, előttök csak Szapáry a lovas. Nyer, éljen­­zik, nem nyer, „csak valami botláson" múlt. Ez már angolos. Még a pályakor tiszti egyenruhával tarkított lovasai sem igen tettek ki magukért. Kevesen viczkándoztatták lovaikat s igy elmaradt a ver­senylovak elé való nyargalódzás hibás szo­kása is. A hölgyvilág meg épenséggel otthon maradt. Néhány előkelő hölgy is valószinüleg csak azért jelent meg, hogy valamikép a „noblesse oblige“ szép nemén ne száradjon a teljes részvétlenség bűne. Ha egy örökösen koptatott hasonlatot mer­nénk megreszkírozni, azt mondanék, hogy a „vi­rágok“ által gyűlölt vénasszonyok nyara oka min­dennek. Valójában pedig az, hogy még nem teljes a társaság. A gyönyörű napok őszi verőfénye még a vidéken tartóztat nagyon sokat. Aztán az őszi lóversenyek első napján rendes a lanyha látogatás kinyomata. Most a bécsi látni­valók és versenyek is sokat levontak a közönség érdekeltségéből. An­nál kényelmesebben mozoghatott a muszáj-publicum hírlapírói része, s annál kevésbé volt megosztva szép hölgyek és jó paripák között a lovarok fi­gyelme. A miniszterek közül Wenckheim és Zichy képviselték jelenlétükkel a kormányt. A százesztendős jövendőmondó időjóslatait nem néztük ugyan meg, de aligha­nem esős idő­vel jelezte a mai napot, mert szebb időt kívánva sem kívánhattak volna a sportférfiak. A futtatást a­­két évesek versenyé­­v­e­l indították meg. A czélpont elérése 300 ara­nyat juttatott az ötszáz éles pályán mérkőző csi­kók elsejének. Tizennyolc­ nevezés közül nyolcz jó állott a gyepre. Gr. Lamberg Ferencz pejkanczája Whim. Gr. Széchenyi Kálmán pejkanczája Wood- Nymph. Id. gr. Henckel Hugó s. ménje Moses. Gr. Kinsky Zdenko ps. ménje Good­luck. St. Ge­orge lovag pejkanczája Aschenbrödel. Baltazzi Aristid pejkanczája Miss Peel. Gr. Eszterházy Mik­lós sárga kanczája Vértes. Gr. Batthyány Elemér pejménje Tápió. Az első szereplés láza Széchenyi Woodwymphjét ragadta előre. De csakhamar Bal­tazzi Miss Peelje rontott elő. A rövid futamon át aztán némi váltakozás után Baltazzi Miss Peeljéé lett a győzelem. Másodiknak érkezett be Kinsky Good­luck-ja. Harmadiknak Henckel Hugó gr. Moses­e A két évesek versenyét követő a jelen esz­tendő egyik legnevezetesebb és legérdekfeszí­­tőbb versenye, a 2000 forintos ,,St. Leger“ lovaregyleti díj. Az érdekeltséget mutatja, hogy 44 nevezés történt e versenyre, a pályázás azonban már csak négy ló számára hagyta meg a ver­senyzés esélyeit. Hg. Lichtenstein Hochenau nevű pejménjén és ugyanannak névtelen sárgakanczáján kívül, még Blaskovics Ernő pejménje Bajnok és gr. Széchenyi Béla pejkanczája Bijou igyekeztek egymásnak kétségessé tenni a győzelmet. A sport­­manok szakértelme előtt Bijou volt a választott, a győzelmi reményeket eleve is ennek ítélték oda. És Bijou nem csalta meg bizalmukat, mert az 13/4 mfld. távolságot a legnagyobb könnyűséggel futotta át, a­nélkül hogy a vezetést csak egy pillanatra is átengedte volna pályatársai bármelyikének. Mind­össze a korlátnál nyomta egy kissé Lichtenstein névtelenje. De bizony a legerősebb ostorhajszo­lásra sem tudta megzavarni egyikük sem Bijou könnyű futamát, mely három lóhoszszal előzte meg társait a czélpontnál. S így nemcsak a díjat, hanem a dicsőséget is megérdemelte Lichtenstein névte­lenje, mint második nyerte a tételek és bánatok felét. Blaskovich Bajnokja megmakacsolta “»»e-8-* és mindjárt a megindítás után kitört, tehát nem sok kellemetlenséget okozott társainak. Harmadik programmszerű futtatás volt a „R­i­t­­terdij“ a melynek 285 aranyára 14 nevezett ló közül csak négy futott, úgymint: The Jew gr. Szapáry Iván 4 é. pejménje; Aspirant, gr. Széche­nyi Kálmán 4 é. s. ménje; id gr. Henckel Hugó Ju­piter nevű 3 é. pejménje és Prince Paris, b. Wes­selényi Béla 3 é. sp. ménje. Sportkörökben főkép The Jew és Aspirant körül csportositák a győ­zelmi kilátásokat s a fogadásoknak e kettő volt je­löltje. S csakugyan mindjárt az indulásnál Aspi­rant vállalta el a vezetést s az első kanyarulatnál egyedül Jupiter szorította, a többi egyenként utána egész az utolsó fordulóig, hol összegomolyodott a versenyzők igyekezete, míg végre a czélpont előtt heves harcz fejlődött ki Aspirant és The Jew kö­zött, azonban Széchenyi Aspirantja mégis egy lö­késsel elk­aparitotta Szapáry The Jew-jának orra elől a nyereményt. Ennek be kellett elégedni az olcsó lével, hogy tételét mente. A „Nagy Handicap“ 1200 frtos díja volt kitűzve a futtatások negyedikéül. E versenyre 11 nevezés történt, tényleg azonban csupán négy eről­tette meg magát a diadalért. E négy között volt Baltazzi Aristid Jack in the Green-je; gr. Szapáry Iván Verbénája; gr. Festetich Pál Kurucza; id. gr. Henckel Hugó Professorja. A 21/4 mérföldnyi nagy távolság kitartó futamára leginkább a kipró­bált Verbenának jósolták a győzelmet. Verbena csakugyen ki is állotta a bizalmat. Vezetett az indulástól kezdve a pályakör egész hosszán. A végkanyarulatnál erősen keltek versenyre egy­más közt a Jack in the Green, Kurucz és Professor. Utóbbi aztán a korlátnál kivált és erősen nyomult Verbena után, hogy ezzel mérkőzzék meg a győ­zelem felett. Igyekezetének heves tusa lett a kö­vetkezménye, s Szapáry Verbenájának ugyancsak össze kellett magát szedni, hogy saját hosszával elhalaszsza a győzelem díját. Professor kárpótlásul a tételek és bánatok felét, nyerte. Záradékul a mai nap ötödik és utolsó verse­nye gyanánt az „E­l­a­d­ó - v­e­r­s­e­n­y­t“ futtatták e, melyhez 600 forintos nyeremény és azon köte­lezettség volt kapcsolva, hogy a nyertes ló 1200 forintért eladó. Nevezve öt ló volt, azonban csak négy tette ki magát a kótyavétyes dicsőség eshe­­tőleges örömeinek­-, s e négy volt: Captain Blue Braemar nevű pejkanczája; gr. Battyány Elemér sárga kanczája Corvette; gr. Eszterházy Imre Goldstar nevű sp. ménje és gr. Henckel Hugó pej­­ianciája Ellermir. Goldstar vezetése mellett jöttek be a korlátig, hol aztán erős harczot vívtak egy­más ellen, míg a czélpontnál Henckel Hugó Eller­­mirje egy nyakkal eléjök került és elnyerte a 600 forintot, meg azt, hogy ugyanily összegért ott a helyszínen gazdát cserélt. Vasárnap lesz az őszi versenyek másod napja. Ha az idő kedvez, bizonyosan tömött állvá­nyok mellett. HÍREK. Október 17-én. — Az ipar- és műmúzeum országos bizottsága okt. 16-án este Keleti Károly elnöklete alatt ülést tartott. Legelőször Keleti tett jelentést az országgyűlés által műtárgyak bevásárlására megszavazott 50,000 frtról. A bécsi kiállítás tár­gyaiból eddig mintegy 26,000 frt értékűt vásá­rolnak meg, és pedig az indiai osztályból 1686 frt 50 krért, a japániból 1365, a khinaiból 100, a perzsából 452 frt 65 kr, a spanyolból 2190, a dániai 543, az oroszból 1347, az olaszból 5963 frt 73 kr, a francziából 2889 frt 95 kr, a németből 1838 frt 97 kr, az angolból 2897 frt 50 kr, az osztrákból 1406 frt 60 kr, a Wittgenstein-féle gyűjteményből 3580 frtért. A vásárlásokat e hó vé­gén tovább folytatják, s remélhető, hogy a kiál­lítás bezártával az egyes tárgyakat jutányosabban megkaphatják. Az egész összeget azonban nem költik el, s többi közt a csomagolásra és haza­szállításra is hagynak költséget. A bizottságnak több kiállító megígérte, hogy a múzeum számára ajándékkal fog szolgálni, mások már ajándékoztak is. Az ülésben hosszabb vita folyt a fölött, tétes­sék-e fölhívás közzé, múzeumi tárgyak gyűjtésére. Henszlmann és Pulszky határozottan ellenezték ezt, mert a hazai iparosoknak külföldi műtárgyak meg­­ismerésére van szükségük, a hazaikat úgyis minden­ki ismervén. Nevezetes pont volt a tanácskozás­ban az iparmúzeum épületének kérdése. A jelen­legi pénzviszonyok közt e múzeum fölépítéséről ugyan korai még szólani, de a telekkel mielőbb tisztába kell jönni. Pest város ismert áldozatkész­sége itt sem maradt el, s ingyen ajánlott föl tel­ket a szegények háza mögött. Hanem az egészen a városon kívül lévén, a látogatás meg volna nehe­zítve a távolság által, holott e közintézetnél az uralkodó szempont a tömeges látogatás elősegítése. Bécs is a város legnagyobb forgalomhelyére, a Ringre építé az iparmúzeumot. Nálunk a legalkal­­masb helynek a Beleznai-féle telek mutatkozik, a nemzeti színház mellett. E telket úgyis kisajátítják egyetemi építkezésekre, de nagyobb részének még nincs rendeltetése. A bizottság tehát oda fog mű­ködni, hogy e telket megszerezhesse. Praktikus volt Pulszkynak indítványa arra nézve, hogy az építéssel nem kell addig várni, míg ezt az orsz. iparegyesület eszközei megengedik, hanem az ipar­múzeumot egyesíteni kell oly intézményekkel is, melyek által a kormány a legközelebbről érdekelve van. Nevezetesen össze kell kötni a minta-rajzta­­nodával, s ekkor a közoktatásügyi és kereskedelmi minisztérium már érdekelve volna. A rajztanoda alkalmatlan helyiségeiért úgyis nagy bért fizet a minisztérium. El is határoztatott, hogy a rajz­tanoda s az ipar és mű­múzeum ügyét együtt hangsúlyozva a bizottság fölkéri a közoktatás­­ügyi és közgazdasági minisztereket, hogy a Beleznai­­telekből maradó rész tartassák meg az iparmű­­múzeumnak. Keleti még azt is indítványozta, hogy a múzeum jövendőbeli működésének megállapítására bizottság küldessék ki. Az ülés ezt is elfogadta, s a bizottságba megválasztottak: Pulszky Ferencz, Ráth György, Henszlmann, Mudrony Soma, Ybl, Ipolyi Arnold, Házmán és Keleti Gusztáv. Horn pedig a mellett szólalt meg, hogy a nagyobb te­vékenység bekövetkeztéig az iparmű-múzeum eszméjét népszerűsíteni kell, továbbá a tél folyamában fel­olvasások tartandók belépti díjak mellett, s ekkor múzeumi tárgyak is bemutattatnának. A felolvasá­sokra 10—12 szakférfit kellene megbízni. Az eszme jónak találtatván, a felolvasások rendezésé­vel Pulszky, Greguss, Henszlmann, Keleti Károly és Ráth György bízattak meg, felolvasások tartá­sára pedig fölkéretnek: Pulszky Ferencz, Henszl­mann, Rómer Flóris, Horn, Keleti Károly és Gusz­táv, Greguss, Hunfalvy, Mudrony S., Ráth György, Csepregni, Xantus stb. Felolvasási helyiségül az akadémia és tőzsde termei vannak kitűzve. — A fővárosi igazoló választmány ma d. e.­tartott ülésében megkezdé a személyenkénti igazolást. Végig ment a választottak jegyzékén és igazolta mindazon rendes és póttagokat, a­kik ellen észrevétel nem létetett. A kifogás alá vett választások számszerint 36, jegyzékbe foglaltattak és a kifogások megvizsgálása és ez iránti jelentés­­tétel végett egy kisebb bizottság küldetett ki. "A rendes tagok három­negyede igazolva van már és e szerint a törvény 55. §a azon föltételének, mely­hez az alakuló közgyűlés összehívása kötve van, eleg van téve.

Next