Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)
1873-10-18 / 242. szám
megjegyezzük, hogy amina - i tengeri csatában négy intransigens hajó vett részt, hogy a Numanciát csak gyorsasága mentette meg az elfogatás elől. Anglia: Az angol földön tartózkodó írek, akiknek száma csak magában Londonban meghaladja a félmilliót, most monstre-meetinget készülnek tartani a még mindig sajtolt fentek érdekében. A „Home rule“ jelszó az angol földön levő Írek közt is kimondatott s a jövő parlamenti választásoknál nem csekély fontosságú lesz. A szabadelvű lapok a tauntoni választás eredményéről írva, még egyszer pointirozzák azt a kudarcot, mit a toryak fővezére Disraeli a bathi kortes levelével vallott, s utalnak a tényre, hogy immár a conservativ körökben is nagyon hangosan kezd nyilatkozni a vágyakozás valamivel tapintatosabb vezérlet után, mint a„Lothair“ írójáé. Annyi áll, hogy e kudarcz igen nagy csorbát ütött Disraeli tekintélyén: Németország. E pillanatban a kormányközi súrlódást a válaszási mozgalmat, sőt magát az egyházi viszályt és Lecochowszkyt is háttérbe szorítja a napok két legfontosabb eseménye: a császár és pápa közötti levélváltás és a császár bécsi utazása. A ma érkezett németországi lapok kiválólag e két eseményre reflectálnak. Az elsőt illetőleg majdnem egyhangúlag ellene támadnak a pápa sajátságos szű imputációjának, melynek a császár irányában kifejezést adott bizalmaskodó levele, és ép úgy helyeslik a császár határozott és nyilt fellépését a három koronás fejedelem irányában. „Ha még bizonyításra szorul — írja a „National Ztg.“ hogy a pápa a legújabb vaticáni hírek szerint minden király és állam urának tekinti magát, ezt az aug.z iki pápai levél meghozza, mely e tekintetben tökéletes vallomást tartalmaz. A pápaság politikai praetensieit találóbban kifejteni nem lehet s államügyeink irányzóiban és vezetőiben a levél ismételten köztudattá emelheti azt, hogy a pápaság politikai törekvései ellen még továbbra és még hatékonyabban mint eddig, kell működni, hogy ha már nem lehetséges ő felségét a pápa sértései ellen védeni, legalább az akadályoztassák meg, hogy a pápai hatalom az államot é ő felsége trónját aláássa." A „Breslauer Zig.“ hasonlóképen szól: „Messzebb a küzdelem immár nem mehet, mert a két hatalom, az állam és az egyház képviselői a császár és a pápa már semélyesen szemben állanak egymással. Rosz barátok és haszontalan tanácsadók voltak, kik a pápát arra bírták, hogy az aug. 7-ki iratot a császárhoz intézze.“ A bécsi látogatás jelentőségét a mindig jól informált „Provinzial Correspondenz“ táviratilag is jelzett czikkében következőleg exponálja: „Vilmos császár —úgymond — látogatást szándékozik tenni az osztrák császári udvarnál, melyet még a tavaszszal volt szándékában megtenni, de melyet orvosi tanácsok folytán mostanáig halasztott. Az uralkodónak valóban szívbeli kívánsága volt viszonozni ama látogatást, melyet Ferencz József császár az orosz császárral egyetemben tavaly Berlinben tett és mely oly nagyfontosságú eseménynyé alakult. Midőn az a remény, hogy az osztrák császár meghívásának mindjárt a világkiállítás megnyitása után eleget lehessen tenni, meghiúsult császárunk betegsége miatt., Auguszta császárné volt az, aki férje élénk sajnálatának és barátságos érzületének kifejezést adott. A fogadtatás, melyben a magas uralkodónő és trónörököspár a bécsi udvarnál részesült, újra bizonyságot tett a két udvar valóban barátságos viszonyáról. Vilmos császár azonban nem akart felhagyni a reménynyel és kívánsággal, hogy az osztrák császárnak, ha csak lehetséges, személyes látogatás által ismételten, megmutassa, mily magas értéket tulajdonít az osztrák császári ház és az osztrák magyar monarchia iránt megújult benső viszonylatoknak — úgy személyileg, mint az európai béke érdekében. A tavalyi három császár-találkozás, mely világrészünk politikai fejleményeinek hatalmas és messzeható sarkköve lett, ezen jelentőséget mind világosabban tüntetne fel ama politikai mozzanatokban is, melyek az ez idei világkiállításhoz fűződnek. A bizalom köteléke, mely legelőbb Berlinben egyesítette az osztrák és orosz császárokat, az utóbbi nyáron még szorosabbra fűződött a két hatalmas uralkodó szívélyes találkozása által; a jelentékeny békeszövetség pedig, melyet a három császár kötött, az olasz király bécsi és berlini látogatása által még nagyobb terjedelmet nyert. — A két császárnak újabb bécsi találkozása ama nagy politikai tevékenység zárkövének tekintendő, melynek czélja megóvni Európát a béke újabb megrázkódtatásai ellen." Drezdában tegnap nyittatott meg az országgyűlés a koronaherczeg által. A trónbeszéd a hivatalnoki fizetések megjavítására, nyugdíjakra, adóreformra vonatkozó és egyéb törvényjavaslatokat helyez kilátásba. A trónbeszéd így végzi: A Szászország és a német birodalmi közegek között fennálló kölcsönös bizalmon alapuló viszonylatok folytonosan a legjobbak, néhány függő kérdés igazságos megoldása bizton remélhető. A birodalom és az egyes államok közötti illetékességi határokra nézve a kamarának előterjesztés fog létetni. Bonyodalmak a keleten. A boszniai ügy, mely oly nagy mértékben vonta magára a politikusok figyelmét, s külügyéreink még most is lebonyolításán fáradozik a bécsi törökkövettel együtt — ugy látszik előpostája volt a keleten megindulni készülődő mindenféle bonyodalmaknak. Szerbiából a „Daily News“ nak ez ország olyneműi törekvéséről adnak hírt, melynek végczélja a Törökország fennhatósága alól teljesen kibontakozni. Milán fejedelemnek múltkori látogatása a bécsi udvarnál, hol egészen független uralkodó módjára fogadtatott, úgy látszik, megerősítette a szerb kormány körökben a feltevést, miszerint az európai hatalmak nagy része nem ellenzené Szerbia teljes függetlenítését a portának úgyis csak névleges fennhatósága alól, s nem gördítene akadályokat az erre irányuló békés törekvéseknek. A „Day News“ a maga részéről egyátalán nem lát ebben semmi nehézséget, s azt hiszi, hogy Angolországnak nincs olyan érdeke keleten, melylyel Szerbia önállósági törekvései incompatibilisek lennének. A szerbiai mozgalomról egyébiránt semmi tüzetesebben tájékoztató ténynek tudomásával nem bírunk, de nem tartottuk feleslegesnek a közönség figyelmét mindjárt a mozgalom első hírére felhívni, annál inkább, mert a „Daly News“ oly forrásokból szokott meríteni, melyek hitelességét csakhamar igazolni szokták a dolgok további fejleményei. Egy egészen hasonló mozgalomról veszünk hírt — az „Augs. Alig. Ztg.“ útján Bukarestből is. És itt már oly positiv alakú közleménynye van dolgunk, mely minden figyelemre érdemes. Közöljük itt in extenso a nevezett lap közleményét, mely egy október 11 kelettel ellátott bukaresti levél alakjában került a nyilvánosság elé. Szól ez ekként: „Az Oláh- és Törökország közötti viszony már régóta megzavartatott. Tényleg nem áll fenn e két hatalom között szerződés, mely Oláhországot egyébre kötelezné, mint arra, hogy évenkint Törökországnak bizonyos pénzösszeget fizessen, melyért Törökország viszont ama kötelezettséget vállalta magára, hogy Oláhország területét külmegtámadás ellen védelmezze. A portának souverainitásáról a fejedelemségek felett, vagy ez utóbbiak vazallismusáról szó sincs a régi szerződésekben. Csak az 1856-iki párisi szerződésekben használtattak és pedig Oroszország részéről e kifejezések, melyeket aztán a porta nagy buzgalommal fogadott el, jóllehet, hogy épen e szerződések által Törökországnak védelmi kötelezettsége illusoriussá lett, miután a fejedelemségek a garantírozó hatalmak közös védelme alá helyeztettek. Azóta ismét 17 év telt el, mely alatt Oláhországnak a portához való viszonya mind természetellenesebb lett. Törökország ama lethargiába sülyedt, melyre őt a mohamedanismus kárhoztatja, mig Oláhország gyors léptekkel közeledett a Nyugat kulturállapotaihoz s azokat teljesen magáévá tette. Törökországban a legmerevebb despotismus maradt az államforma, mig Oláhország a legszabadelvübb alkotmányt adta magának, melyet fejedelme, daczára a nagy kisértéseknek, a legnagyobb lelkiismeretességgel tiszteletben tart. Nem is lehet tehát máskép, minthogy a kulturnépek rokonszenve mindinkább a haladó Oláhország felé fordul, míg Törökország irányában nem érez egyebet részvétteljes sajnálatnál. Anélkül, hogy Oláhország a legkisebb erőszakot is megengedte volna magának, mely által az európai béke veszélyeztetve lett volna, az európai hatalmak megengedték a két fejedelemség egyesülését, mely az össz állam Oláhország nevezetét kapták Megengedték az oláhoknak, hogy maguknak alkotmányt adhassanak, megadták a jogot, hogy maguknak egy idegen fejedelmet örökletes koronával választhassanak ; külön szerződéseket kötöttek velök és végre megadtak a fejedelemnek minden tiszteletet, mely egy önálló uralkodót megillet. Egyszerre, csak felébred a porta irigysége és valamint az erőtlen pápaság átka villámaival sújtja tehetetlen szenvedélyességében az ifjú, tetterős Olaszországot, úgy akarja az erőtlen porta nagyhangzású szavaival és fenyegetéseivel feltartóztatni az ifjú Olaszország haladását. Károly fejedelem konstantinápolyi diplomatiai ügynökének, Ghika tábornoknak egy nagyvezéri irat adatott át Károly fejedelemhez czimezve, de nem érte czélját, mert nem küldetett el a czimzetthez, mivel Ghika instructiókat kért Boereszka külügyértől, aki azt felelte, hogy az iratot el ne fogadja, míg tartalmának másolatát neki hivatalosan ki nem szolgáltatják. Tudata továbbá a porta miniszterével, hogy Oláhország alkotmányos országa,melyben az államügyet nem a fejedelem, hanem a kormány végezi. Ha tehát az illető hat közügyet tárgyal, a választ erre a kormány és nem a fejedelem fogja megadni. Ha tehát ez a portának tetszik és az irat másolatát vele közli, ő elkliklendi azt a czímzettnek, különben nem. E válasz Konstantinápolyban nagy meglepetést okozott. A török miniszter kijelente Ghika úrnak, hogy nagy felelősséget vállal magára. Ghika ismétli, hogy instructiók szerint cselekszik. Azt hozták neki fel, hogy Cusaig több ily vezéri iratot fogadott el, — erre ő azt feleli, hogy Hohemollern Károly fejedelem állása más, mint a Cusáé, így állnak az ügyek és alig feltehető, hogy a porta további meggondolatlan lépésekre ragadtassa magát, melyeket az európai hatalmak aztán nem támogatnának. Bukarest lakosságában azonban az eset egy mélyreható izgalmat szült s bizonyos, hogy ez a kamrában is szőnyegre fog kerülni. De bizonyos másfelől az is, hogy egy képviselő indítványt fog tenni az iránt, hogy Oláhország teljesen szakítsa meg viszonyát a portával, azaz legyen független. Ha ézen nem elkerülhetlen, az oláhok nem akarnak erőszakot. Nem akarják a portát megfosztani semmi jogaitól Oláhországra nézve — és mivel e jogok összesége alig terjed többre — az évi adónál — néhány ezer líra — készek ez adót tőkésitni és azt a portának készpénzben kifizetni. Az európai hatalmaknak pedig legnagyobb érdeke van abban, hogy ez ügy jó szerével elintéztessék és minden fenyegető viszálynak a jövőre nézve eleje vétessék.“ Eddig az ágostai újság levele, mely minden valószínűség szerint egy komoly fordulatot jelez az oláhországi politikában s esetleg az egész keleti kérdésben is. A franczia royalisták veresége. Az október 12-iki részletes választások eredménye fölött immár el nem tilthatják többé megdöbbenésüket a monarchisták lapjai sem. Oly szétzúzó erővel nyilatkozik azokban a nemzet, a május 24-ének emberei ellen; oly megsemmisítő ítéletet mond üzelmeik, fondorkodásuk felett, hogy gondolkodóba ejti a legvakmerőbbeket s a legelfogultabbakat egyaránt. Némelyeket p. o. a . Journ. d. Paris“ ugyan még ezt az iszonyú vereséget is arra törekszenek felhasználni, hogy vele elhatározó tettre ösztönözzék a restaurátió cselszövőit — de már a „Frangais Broglie úr házi lapja kezdi magát megadni, s úgy látszik, hogy ura és kormánya megmentésére nem lát egyéb módot, mint a fuzionális fondorlatokkal végkép felhagyni s szakítani a fehér zászló bolondjaival, s mig az „Union“ és az „Univers“ a választások eredményét a felforgató forradalmi elemek győzelmének mondja s ilyesminek ismétlődését hathatós szerekkel ajánlja megakadályozni — azaz a restauratiót minden áron keresztülvinni szeretné, — addig a „Francais“ az átváltás igéit hirdeti, írván. ..A közvetlen megoldás, ha mndjárt nem a legkielégítőbb lenne is, többet ér a sokáig függőben hagyott nagyszerű reményeknél, melyek mellett az ember kockáztatja, hogy elodázza a közigazgatási politikai és társadalmi újjászervezést, mely a pillanat legsürgősebb munkája s melytől az ország üdve függ.“ „Mert — úgymond máshelyütt — a radicális roszhiszemüség a dolgok ilyen állása mellett, továbbra is a fehér zászló redői közé burkolna minden conservativ képviselőt — s ebből húzná a legnagyobb hasznot. Nem kell tehát egy nappal sem meghoszszabbítani ama késlelkedést, mely az okt. 12 iki vereséget okozta.“ Ez nagyon világosan van mondva : a Boglic-kormány ez érzékeny vereségét a legitimisták nyakába szeretné sózni s úgy tüntetni fel a dolgot, mintha a fusionalis komoedia nélkül a conservativeket nem érhette volna akkora szégyen. És e tekintetben tán van is némi igaza Broglieéknak. Vereségük minden esetben kétségtelen lett volna ugyan, de tán mégsem ily megsemmisítő, a minővé a restauratió ellen felzúdult nemzeti közérzület tette. Broglieék mind a négy választókerületben előzetesen igen jól megmunkálták a talajt s megdolgozták annak módja szerint a csábítás és erőszak’minden eszközével a republicani közvéleményt. Haute-Garonne megyében Niel kormánypárti jelölt mellett megmozgattak minden követ. A megye minden royalista képviselője a Belcastelek, Depeyreek, a de Lassus-k és Lacaze-ok e legnagyobb hévvel harczoltak Remusat jelöltsége ellen. Ismeretes, hogy maga a kormány mily kicsinyes boszantó rendszabályokkal járt el ellenében. Azonkívül a választási időszak megnyílta előtt a préset betiltotta a megyebeli republicáns lap, a „Depeche“ nyilvános elárusítását, míg a royalista“ Gazette du Languedoc“-nak minden lehető igaztalanságot megengedett a republicánusok ellen. És mi lett az eredméy? — Az így elősegített Niel kapott 31.000 szavazatot kerek számban, Remusat 70.000 szavazatával szemben. Jelentékeny, hogy a megyebeli városok roppant szótöbbséget adtak a republicáni jelöltek javára egyáltalán mindenütt. A választók tartózkodására sem háríthatja a kormánypárt veresége okát, mert például e megyében 141.000 jogosult választó közül 102.000 azaz öthetedrész szavazott: a suffrage universelle behozatala óta példátlan eset ez. Loire megyében, szintén azzal nyílt meg a választási Campagne, hogy a préfet „a köztársaságpárti lapot“ a saint-etienni „Republicain“-t 3 bóra felfüggesztette; a saint-diamondi munkás kör szétoszlatott, s az erkölcsi rend jelöltjét Faure- Belon urat pedig Desei-Eligny közmunkaminiszter nagy és szükséges embernek proclamálta. Mindennek eredménye az lett, hogy a köztársasági jelölt 14.000 szavazattal többet nyert, mint az 1871-iki választás alkalmával s a royalisták 3000 szavazatot vesztettek. E megyében a jogosult választók kétharmad része szavazott, azaz 11 ezerrel több, mint 1871. július 2-ikán. Niévre megyében ez évi április 27-én Turigny, a republicánus jelölt, Gillois conservativpárti ellen csupán 1144 szavazattöbbséggel meg lett választva. Akkor 66,000 választó szavazott. Most szavazott 68,000. Gillois 4000-nél több szavazatot veszett, s Turigny többsége 7000 körül jár. Itt egész kerületek elhagyták a morális rend zászlaját; Clamecy kerület például áprilisben 4002 szavazattöbbséget adott Gillois számára, most pedig 232 szavazat többséget nyert onnan Turigny. Megjegyzendő még, hogy e kerületben, a hazugság, erőszak és megfélemlítés minden eszközét foganatba vette a kormány és pártja, a köztársasági jelölt megbuktatására. Puy-de-Dôme ot illetőleg egy téves adatunkat kell helyreigazítanunk: itt nem volt t. i. mint tegnap egy hibás távirat után jelentettük a royalistáknak jelöltje, s maneuvre-nk abban állt, hogy a szavazástól tartózkodtak azon hiszemben, hogy igy tán majd össze nem gyűl a választás érvényességére szűkéges szavazatok száma, azaz a jogosult választók 11 részének szavazata; itt 43,000. Begyült azonban 80,985 s ebből a republicánus jelöltre Girot-Pouzalra 79,825 esett azaz, az összes jogosult választóknak absolut többsége. E megyében az 1871-iki választás óta roppant sokat vesztettek az úgynevezett conservativek. Akkor Lalneuve republicanus jelölt 67,743 szavazata ellen a clericalis Aubergier még birt 22,985 szavazatot összehozni. Most már nem volt hozzá remény, és valóban azt tapasztaljuk, hogy bár nem volt Girot- Pouzolnak ellenjelöltje, mégis a szavazó köztársaságiak száma 12,000-rel több, mint volt 1871-ben. Ilyen eredmények után nem csoda, ha a clericalis monarchisták dühe tetőpontra hág, s Broglie úr lapja visszavonulót fú. Csak az a kérdés, várjon ilyen eredmény után egyátalán lesz-e még hova visszavonulnia? Úgy látszik a május 24-iki férfiak lába alól megindult a föld. Bazaine tábornagy pere. A 13-iki kihallgatás 3 óráig tartott s a körül forgott, hogy Bazaine-nek elejétől fogva szándéka volt-e Metzben maradni, vagy csak a balsors és a körülmények kényszerítették arra, hogy a visszavonulással felhagyjon. Az elnök minden udvariassága mellett is elég ügyesen vezeti a vallatást, úgy, hogy Bazaine már el is mondta, miszerint szándéka nem az volt, hogy a császár parancsa szerint Metzből eltávozzék, hanem az, hogy az ellenséget a várnál feltartóztassa. Ez volt a három órai vallatás eredménye, mire az elnök a szokottnál kissé korábban az ülést bezárta; talán azért, hogy a tábornagy e kijelentésének több súlyt kölcsönözzön. És ez eredmény nem jelentéktelen, mert a császárnak nem volt szándéka a sereget Metznél hagyni. Bazaine azt állítja, hogy a császár, midőn Verdun felé vissza akart vonulni, nem ismerte az ellenség erejét. Bazaine az eredeti terv megváltoztatására fölvitte magát hatalmazva ; persze váltig bizonyítgatja, hogy esze mindig azon járt, hogy újíthatná meg a támadást, mit azonban az események meggátoltak. Azon egyes részletek, melyeket a vádlott önigazolására felhoz, csak akkor fognak érvényre jutni, hia ez azokat a tanukkal való szembesítésben is fenn fogja tarthatni. * Részletesebb tudósítást már tegnapi lapunkban adtunk. Az október 14-iki ülésről eredeti versaillesi levelünk szól, valamint a 13-iki tárgyalás némely részletéről. A hivatalos lapból. A közoktatási miniszter a dévai állami tanítóképezde igazgató-tanácsába rendes tagul Lehmann Róbet ügyvédet s az igazgató-tanács eddigi póttagját, póttagul Sándor Miklós megyei aljegyzőt nevezte ki. Az igazságügy miniszter a százkabányai járásbírósághoz írnokká Majer Ferencz facseti járásbirósági díjnokot, Koczó Zsigmond nagy-kisbudai törvényszéki telekkönyvvezető-segédet ugyanoda telekkönyvezetővé nevezte ki, Székely István nagy-szőllősi kir. törvényszéki telekkönyvvezetőt a pestvidéki törvényszékhez, Cs 1téry Kálmán jászberényi törvényszéki jegyzőt hasonló minőségben a Kecskeméti törvényszékhez helyezte át, — Dallos János kecskeméti törvényszéki bijnokot a félegyházi járásbírósághoz írnokká, a ráczkevei járásbírósághoz aljegyzővé Miksics György szendrei járásbírósági joggyakornokot és írnokká Gózony Antal járásbirósági birnokot, Murariu György német-bogsáni járásbirósági írnokot a lugosi járásbírósághoz aljegyzővé, a naszódi kir. törvényszékhez irodatisztté Bodescu János naszódi kir. törvényszéki telekkönyvi írnokot, és aljegyzővé Galla József kolozsvári törvényszéki telekkönyvi írnokot nevezte ki. Tan il gy. — A közoktatási miniszter körútjában Győrt is érinté s figyelemmel megtekinté annak tanintézeteit, Győr város ünnepélylyé emelte e látogatást s gondoskodott kitűnő fogadtatásáról. A miniszter ur előbb a papnöveldét látogatta meg s különösen megdicsérte ennek gazdagon berendezett (16,000 kötetből álló) könyvtárát. Azután a tanitóképezdét tekinté meg, innét az apáczák leányiskolájába nézett be s megelégedéssel hallgatá a tisztelendő nénék előadását. Miután ezeket rendre járta, az akadémiát s a főreál-tanodát kereste fel, s örömét fejezte ki ez utóbbinak virágzása felett. Azután a gymnasiumban járta rendre az iskolákat, majd a kis szemináriumot tekinté meg, meglátogatta Petz Vilma magán-tanintézetét s meg volt elégedve az ott tapasztalt rend, felügyelet és oktatási rendszerrel. Az árvaház s az elemi iskolákra került ezután a sor, végül az izr. és a ref. iskolákról is megemlékezett s mindent megvizsgálva visszatért a püspöki palotába, hol disz-ebéd várta, mely nem maradt ékes felköszöntések nélkül. Megjegyzésre méltó a püspök pohárköszöntése, melyben értésére adta a miniszter úrnak, hogy Ők a katolikusok — „úgy vannak a jelen közoktatási törvény meghozatala óta iskoláikkal, mint a zsidók hajdan a templom építésével, egyik kezökben a tégla, másikban a kard,és hogy „küzdeni fognak iskoláik mellett, bárhonnét jöjjön a támadás.“ Jó lesz ezt megjegyezni a miniszter úrnak. Különben ismerve Trefortot, fölösleges volt a fenyegetés. A miniszter — Pannonhalmának megtekintése után — tovább utazott haza felé. — Erdődi János kassai képezdei és népiskolai tanítótól közelebb földrajz jelent meg, különösen a kassai elemi osztályú tanulók számára. A könyv két füzetből áll s hazafias iránya mellett kiválóan említést érdemel tapintatos beosztása s alkalmazásáért. Az elemi tanulók gondolkozásmódjához van ez mérve figyelemmel arra, hogy könnyen megérthető, felfogható s az emlékezetben megőrizhető legyen. Majd minden lapon alul történelmi jegyzetekkel kíséri az előadásokat töredékesen, amint az egyik vagy másik hely valamely történelmi eseménynyel van összeköttetésben. Nagyon hiszszük, hogy sikerrel használható s kívánatos lenne, hogy minden nevezetesebb s mintegy a vidék központját képező iskola birna hasonló locális értékű tankönyvvel. A debreczeni földműves-iskolában 39 növendék van, holott a felvételi szabály csak 32-re szól s még 24 növendéket kellett visszautasitani. Ez örvendetes jelenség alkalmat szolgáltathat gondoskodni az iskola kibővítéséről. — Az aubaujmegyei nagyszalánczi ref. iskolára a tegnap elsoroltakon kívül még következők adakoztak : 14 . Szalon János ny. s eperes ir gyűjtő ivén, Jánosiban : Pálfala közönsége = 2 frt. — Egy valaki = 50 kr. — n. n. = 30 kr. — Jánosiban, többen, összesen = 1 frt 49 kr. — lelkész, ugyanott = 51 kr. —■ Bellény = 30 kr. Összesen = 5 frt 10 kr. 15., Kérészy Mihály ref. lelkész ur gyüjtőivén, A.Vadászon: Egyház = 2 frt 80 kr. — Lelkész = 20 kr. Összesen = 3 frt. 16., Makay Dániel ref- lelkész ur gy. ivén, Ungváron : Dr. Z . István = 1 frt. Túri Juliánna = 50 kr. Böszörm. = 50 kr. — Molnár István = 50 kr. — Katona Lajos = 10 kr. — Bene Lajos = 50 kr. — B. = 50 kr. Frankoll = 10 kr. — Id. Kis János = 10 kr. — Ifj. Kis József = 10 kr. — Egy valaki = 30 kr. — Ifj. Kis János = 10 kr. — A lelkész = 70 kr. Összesen = 5 frt 17., Papp János törvényszéki elnök ur gy. ivén, Tornán : Papp János = 1 frt. — Perjessy János = 50 kr. — Bradvoka Ágoston = 40 kr. — Cselényi Nándor = 40 kr. — Cselényi Mária = 20 kr. — Cselényi Anna = 20 kr. — SToffory Tivadar = 25 kr. — NI. József = 30 kr. Klekner Rezső = 1 frt. — Naményi Pál = 40 kr. — Dobronoki László = 1 frt. Összesen = 5 frt 65 kr. 18., Szij Sándor m. k. járásbiró nr gy. ivén. Csáktornyán : Koltyány Mihály = 1 frt. — Kozlik János 1 frt — Demby E. = 1 frt. — Svágell Tamás = 1 frt. -Tamy = 1 frt. — Untsák = 1 frt. — Horváth György = 1 frt. — Molnár Elek = 1 frt. — Lupeszbek = 1 frt. — Dr. Hérics János = 2 frt. — Zakál H. == 1 frt. — névtelen = 75 kr. — névtelen = 5 kr. — Portus Sámuel = 1 frt. — Bogyai Pongrácz = 50 kr. — Ziegler Kálmán = 1 frt. — Terbucz Gy = 1 frt. — Szíj Sándor = 1 frt 50 kr. — Zugler Lajos = 1 frt. — Klein Ignácz = 1 frt. — Dr. B. Sándor 1 frt. — Dr. Kovács == 1 frt. — Krizsár Ferencz = 1 frt. Összesen = 23 frt. 19., Komáromy János ref. lelkész ur, Pinkóczon: Összesen = 1 frt. 20., Ifj. Gr. Lónyay Menyhért ur: Összesen 10 frt. 21., Mosánszky Antal jegyző ur utján, Nagy-Szalánczon összesen = 10 frt. 22., Az abauji e. megyében e látogatás utján begyült összesen = 35 frt 33 kr. 23., A tiszáninneni ref. e. kerület egyes egyházaiból (az abauj e. megyén kívül) közsegély utján begyűlt. Összesen = 48 frt 50 kr. 24., Beason Vilmos ur, Nagyszalánczon. Összesen 15 frttal. SPORT. Őszi versenygyep. Az őszi lóversenyeknek első napját ma futtatták le a rákosi gyepen. Rendkívül sokakat láttunk, kik nem voltak jelen. Mintha csak a sportmanvilág legeslegtelivérebb hívei rendeztek volna válogatott környezetnek szép próbafuttatásokat, oly jellege volt a mai nap versenyének. A pesti rendes lóverseny látogató körök, kiknél az idény divatszerűségéhez szokott tartozni a megjelenés, mind távollétök által tündököltek. Néhány gyéren benépesített emeleti és egy két földszinti páholyon kivül, az állvány számozott helyeiről Kongó Üresség e néma méltósága meresztő szemeit a czélpont felé. Hanem a „sövény-publicum“ kitett magáért. Daczára, hogy az idő a hétköznap munkászubbonyában jár, lévén fekete belükkel benyomtatva a naptárokban, mégis az ingyen élvezetek és állóhelyek közönsége tekintélyes számban jött „druckolni“ kedvenezének, kit gr. Szapáry Iván névvel tisztel a pesti lóversenyek alkalmával. Már hiába, előttök csak Szapáry a lovas. Nyer, éljenzik, nem nyer, „csak valami botláson" múlt. Ez már angolos. Még a pályakor tiszti egyenruhával tarkított lovasai sem igen tettek ki magukért. Kevesen viczkándoztatták lovaikat s igy elmaradt a versenylovak elé való nyargalódzás hibás szokása is. A hölgyvilág meg épenséggel otthon maradt. Néhány előkelő hölgy is valószinüleg csak azért jelent meg, hogy valamikép a „noblesse oblige“ szép nemén ne száradjon a teljes részvétlenség bűne. Ha egy örökösen koptatott hasonlatot mernénk megreszkírozni, azt mondanék, hogy a „virágok“ által gyűlölt vénasszonyok nyara oka mindennek. Valójában pedig az, hogy még nem teljes a társaság. A gyönyörű napok őszi verőfénye még a vidéken tartóztat nagyon sokat. Aztán az őszi lóversenyek első napján rendes a lanyha látogatás kinyomata. Most a bécsi látnivalók és versenyek is sokat levontak a közönség érdekeltségéből. Annál kényelmesebben mozoghatott a muszáj-publicum hírlapírói része, s annál kevésbé volt megosztva szép hölgyek és jó paripák között a lovarok figyelme. A miniszterek közül Wenckheim és Zichy képviselték jelenlétükkel a kormányt. A százesztendős jövendőmondó időjóslatait nem néztük ugyan meg, de alighanem esős idővel jelezte a mai napot, mert szebb időt kívánva sem kívánhattak volna a sportférfiak. A futtatást akét évesek versenyével indították meg. A czélpont elérése 300 aranyat juttatott az ötszáz éles pályán mérkőző csikók elsejének. Tizennyolc nevezés közül nyolcz jó állott a gyepre. Gr. Lamberg Ferencz pejkanczája Whim. Gr. Széchenyi Kálmán pejkanczája Wood- Nymph. Id. gr. Henckel Hugó s. ménje Moses. Gr. Kinsky Zdenko ps. ménje Goodluck. St. George lovag pejkanczája Aschenbrödel. Baltazzi Aristid pejkanczája Miss Peel. Gr. Eszterházy Miklós sárga kanczája Vértes. Gr. Batthyány Elemér pejménje Tápió. Az első szereplés láza Széchenyi Woodwymphjét ragadta előre. De csakhamar Baltazzi Miss Peelje rontott elő. A rövid futamon át aztán némi váltakozás után Baltazzi Miss Peeljéé lett a győzelem. Másodiknak érkezett be Kinsky Goodluck-ja. Harmadiknak Henckel Hugó gr. Mosese A két évesek versenyét követő a jelen esztendő egyik legnevezetesebb és legérdekfeszítőbb versenye, a 2000 forintos ,,St. Leger“ lovaregyleti díj. Az érdekeltséget mutatja, hogy 44 nevezés történt e versenyre, a pályázás azonban már csak négy ló számára hagyta meg a versenyzés esélyeit. Hg. Lichtenstein Hochenau nevű pejménjén és ugyanannak névtelen sárgakanczáján kívül, még Blaskovics Ernő pejménje Bajnok és gr. Széchenyi Béla pejkanczája Bijou igyekeztek egymásnak kétségessé tenni a győzelmet. A sportmanok szakértelme előtt Bijou volt a választott, a győzelmi reményeket eleve is ennek ítélték oda. És Bijou nem csalta meg bizalmukat, mert az 13/4 mfld. távolságot a legnagyobb könnyűséggel futotta át, anélkül hogy a vezetést csak egy pillanatra is átengedte volna pályatársai bármelyikének. Mindössze a korlátnál nyomta egy kissé Lichtenstein névtelenje. De bizony a legerősebb ostorhajszolásra sem tudta megzavarni egyikük sem Bijou könnyű futamát, mely három lóhoszszal előzte meg társait a czélpontnál. S így nemcsak a díjat, hanem a dicsőséget is megérdemelte Lichtenstein névtelenje, mint második nyerte a tételek és bánatok felét. Blaskovich Bajnokja megmakacsolta “»»e-8-* és mindjárt a megindítás után kitört, tehát nem sok kellemetlenséget okozott társainak. Harmadik programmszerű futtatás volt a „Ritterdij“ a melynek 285 aranyára 14 nevezett ló közül csak négy futott, úgymint: The Jew gr. Szapáry Iván 4 é. pejménje; Aspirant, gr. Széchenyi Kálmán 4 é. s. ménje; id gr. Henckel Hugó Jupiter nevű 3 é. pejménje és Prince Paris, b. Wesselényi Béla 3 é. sp. ménje. Sportkörökben főkép The Jew és Aspirant körül csportositák a győzelmi kilátásokat s a fogadásoknak e kettő volt jelöltje. S csakugyan mindjárt az indulásnál Aspirant vállalta el a vezetést s az első kanyarulatnál egyedül Jupiter szorította, a többi egyenként utána egész az utolsó fordulóig, hol összegomolyodott a versenyzők igyekezete, míg végre a czélpont előtt heves harcz fejlődött ki Aspirant és The Jew között, azonban Széchenyi Aspirantja mégis egy lökéssel elkaparitotta Szapáry The Jew-jának orra elől a nyereményt. Ennek be kellett elégedni az olcsó lével, hogy tételét mente. A „Nagy Handicap“ 1200 frtos díja volt kitűzve a futtatások negyedikéül. E versenyre 11 nevezés történt, tényleg azonban csupán négy erőltette meg magát a diadalért. E négy között volt Baltazzi Aristid Jack in the Green-je; gr. Szapáry Iván Verbénája; gr. Festetich Pál Kurucza; id. gr. Henckel Hugó Professorja. A 21/4 mérföldnyi nagy távolság kitartó futamára leginkább a kipróbált Verbenának jósolták a győzelmet. Verbena csakugyen ki is állotta a bizalmat. Vezetett az indulástól kezdve a pályakör egész hosszán. A végkanyarulatnál erősen keltek versenyre egymás közt a Jack in the Green, Kurucz és Professor. Utóbbi aztán a korlátnál kivált és erősen nyomult Verbena után, hogy ezzel mérkőzzék meg a győzelem felett. Igyekezetének heves tusa lett a következménye, s Szapáry Verbenájának ugyancsak össze kellett magát szedni, hogy saját hosszával elhalaszsza a győzelem díját. Professor kárpótlásul a tételek és bánatok felét, nyerte. Záradékul a mai nap ötödik és utolsó versenye gyanánt az „Eladó - versenyt“ futtatták e, melyhez 600 forintos nyeremény és azon kötelezettség volt kapcsolva, hogy a nyertes ló 1200 forintért eladó. Nevezve öt ló volt, azonban csak négy tette ki magát a kótyavétyes dicsőség eshetőleges örömeinek-, s e négy volt: Captain Blue Braemar nevű pejkanczája; gr. Battyány Elemér sárga kanczája Corvette; gr. Eszterházy Imre Goldstar nevű sp. ménje és gr. Henckel Hugó pejianciája Ellermir. Goldstar vezetése mellett jöttek be a korlátig, hol aztán erős harczot vívtak egymás ellen, míg a czélpontnál Henckel Hugó Ellermirje egy nyakkal eléjök került és elnyerte a 600 forintot, meg azt, hogy ugyanily összegért ott a helyszínen gazdát cserélt. Vasárnap lesz az őszi versenyek másod napja. Ha az idő kedvez, bizonyosan tömött állványok mellett. HÍREK. Október 17-én. — Az ipar- és műmúzeum országos bizottsága okt. 16-án este Keleti Károly elnöklete alatt ülést tartott. Legelőször Keleti tett jelentést az országgyűlés által műtárgyak bevásárlására megszavazott 50,000 frtról. A bécsi kiállítás tárgyaiból eddig mintegy 26,000 frt értékűt vásárolnak meg, és pedig az indiai osztályból 1686 frt 50 krért, a japániból 1365, a khinaiból 100, a perzsából 452 frt 65 kr, a spanyolból 2190, a dániai 543, az oroszból 1347, az olaszból 5963 frt 73 kr, a francziából 2889 frt 95 kr, a németből 1838 frt 97 kr, az angolból 2897 frt 50 kr, az osztrákból 1406 frt 60 kr, a Wittgenstein-féle gyűjteményből 3580 frtért. A vásárlásokat e hó végén tovább folytatják, s remélhető, hogy a kiállítás bezártával az egyes tárgyakat jutányosabban megkaphatják. Az egész összeget azonban nem költik el, s többi közt a csomagolásra és hazaszállításra is hagynak költséget. A bizottságnak több kiállító megígérte, hogy a múzeum számára ajándékkal fog szolgálni, mások már ajándékoztak is. Az ülésben hosszabb vita folyt a fölött, tétessék-e fölhívás közzé, múzeumi tárgyak gyűjtésére. Henszlmann és Pulszky határozottan ellenezték ezt, mert a hazai iparosoknak külföldi műtárgyak megismerésére van szükségük, a hazaikat úgyis mindenki ismervén. Nevezetes pont volt a tanácskozásban az iparmúzeum épületének kérdése. A jelenlegi pénzviszonyok közt e múzeum fölépítéséről ugyan korai még szólani, de a telekkel mielőbb tisztába kell jönni. Pest város ismert áldozatkészsége itt sem maradt el, s ingyen ajánlott föl telket a szegények háza mögött. Hanem az egészen a városon kívül lévén, a látogatás meg volna nehezítve a távolság által, holott e közintézetnél az uralkodó szempont a tömeges látogatás elősegítése. Bécs is a város legnagyobb forgalomhelyére, a Ringre építé az iparmúzeumot. Nálunk a legalkalmasb helynek a Beleznai-féle telek mutatkozik, a nemzeti színház mellett. E telket úgyis kisajátítják egyetemi építkezésekre, de nagyobb részének még nincs rendeltetése. A bizottság tehát oda fog működni, hogy e telket megszerezhesse. Praktikus volt Pulszkynak indítványa arra nézve, hogy az építéssel nem kell addig várni, míg ezt az orsz. iparegyesület eszközei megengedik, hanem az iparmúzeumot egyesíteni kell oly intézményekkel is, melyek által a kormány a legközelebbről érdekelve van. Nevezetesen össze kell kötni a minta-rajztanodával, s ekkor a közoktatásügyi és kereskedelmi minisztérium már érdekelve volna. A rajztanoda alkalmatlan helyiségeiért úgyis nagy bért fizet a minisztérium. El is határoztatott, hogy a rajztanoda s az ipar és műmúzeum ügyét együtt hangsúlyozva a bizottság fölkéri a közoktatásügyi és közgazdasági minisztereket, hogy a Beleznaitelekből maradó rész tartassák meg az iparműmúzeumnak. Keleti még azt is indítványozta, hogy a múzeum jövendőbeli működésének megállapítására bizottság küldessék ki. Az ülés ezt is elfogadta, s a bizottságba megválasztottak: Pulszky Ferencz, Ráth György, Henszlmann, Mudrony Soma, Ybl, Ipolyi Arnold, Házmán és Keleti Gusztáv. Horn pedig a mellett szólalt meg, hogy a nagyobb tevékenység bekövetkeztéig az iparmű-múzeum eszméjét népszerűsíteni kell, továbbá a tél folyamában felolvasások tartandók belépti díjak mellett, s ekkor múzeumi tárgyak is bemutattatnának. A felolvasásokra 10—12 szakférfit kellene megbízni. Az eszme jónak találtatván, a felolvasások rendezésével Pulszky, Greguss, Henszlmann, Keleti Károly és Ráth György bízattak meg, felolvasások tartására pedig fölkéretnek: Pulszky Ferencz, Henszlmann, Rómer Flóris, Horn, Keleti Károly és Gusztáv, Greguss, Hunfalvy, Mudrony S., Ráth György, Csepregni, Xantus stb. Felolvasási helyiségül az akadémia és tőzsde termei vannak kitűzve. — A fővárosi igazoló választmány ma d. e.tartott ülésében megkezdé a személyenkénti igazolást. Végig ment a választottak jegyzékén és igazolta mindazon rendes és póttagokat, akik ellen észrevétel nem létetett. A kifogás alá vett választások számszerint 36, jegyzékbe foglaltattak és a kifogások megvizsgálása és ez iránti jelentéstétel végett egy kisebb bizottság küldetett ki. "A rendes tagok háromnegyede igazolva van már és e szerint a törvény 55. §a azon föltételének, melyhez az alakuló közgyűlés összehívása kötve van, eleg van téve.