Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)
1873-10-19 / 243. szám
"Hogy mennyire való ez, kitűnik onnan is, hogy az oláh nép még a legegyszerűbb iparműveletekre sem birható rá, igy pl. még azon 600 fűrészmalomban is, mely Romániában létezik, a fűrész körüli teendőket csaknem kivétel nélkül czigányok végzik s az oláhoknál annyira kedvelt faedényeket ezek készítik. Románia igen gazdagon meg van áldva erdőkkel, az összes terület 1/4 része erdővel van borítva s az erdőknek körülbelől 1/4-e az állam tulajdona. Legnagyobb részben a hegyes vidékeket borítják az erdők, de a dunai szigeteken is nagy mennyiségű fa terem és mégis néhol mérföldekre nem láthatni egyetlen szál fát is. Maga az erdőgazdaság a legkezdetlegesebb, távolabb fekvő részek épen nem használtatnak fel, ellenben a közügyben fekvők kimélet nélkül pusztíttatnak ki. Az összes erdőség felét a könnyen hozzáférhetők közé számithatni, s mindennek daczára is — főleg, mert az oláh paraszt természeti tunyaságánál fogva épenséggel nem szeret dolgozni. Romániába igen nagy mennyiségű fa vitetik be. Nem eléggé jellegzi ez a nemzetet és annak életképességét?! Romániának bányászata szintén lehetne virágzó, mert hegyei gazdagok bányakincsekben így találhatni ott vasat, higanyt, rezet, mész-márványkövet, kőszenet, borostyánkövet, aranyport, ezüstöt és roppant mennyiségű — kimeríthetelen — konyhasót és petróleumot Smégis minő állapotban van Románia bányászata? még a petróleumát is rendesen istenteremtette nyers állapotban árusítja el, hogy aztán tisztított állapotban az idegenektől visszavegye. Románia szőlőterületét 191,307 pogonra (1 pogon = 11,79 □ méter) tehetni. Míg a Kárpátok hegyoldalaiban termő bor elég jó, addig a síkságon levő fanyar és hamar romló Románia talaja és éghajlata a marhatenyésztésre igen kedvező lévén, és úgy szólva mi fáradsággal sem járván, ez még legnagyobb mérvben űzetik. Az állatok számát a következő megközelítő adatok tüntetik elénk. Eszerint van : Bika............................................ 200,000 darab ökör...................................... 1.900,000 „ tehén............................................ 900,000 „ borjú............................................ 600,000 „ bival............................................ 100,000 „ disznó ........ 1.200,000 „ ló............................................. 600,000 „ szamár és öszvér...................... 8,000 „ juh és bárány........................... 5.000,000 „ kecske....................................... 500,000 „ méhkosár................................. 300,000 „ szárnyas háziállat...................... 14.000,000 „ A selyem tenyésztés belföldi magból már régi, milánói és japáni magból — tojásokból — 1862/63-ban szép eredményt mutatott fel (9 millió piaszteren felüli bevételt eredményezett — 1 piaszter — 37 centim, vagyis 14,8 pszt. krajcrár) a későbbi években azonban ez is igen nagyon csökkent. Úgyszintén a méhtenyésztés is aránylag igen jelentéktelen, habár egykor a moldovai viasz jó hirnévnek örvendett is. Jelenleg — évenkint mintegy 50,000 oka (egy oka — 1.291 kilogramm, vagyis 73.758 osztalat) méz s 10,000 oka viasz termeltetik. A földmivelést illetőleg a következő adatokat hozhatom fel: az összes termékeny talaj 12.636 618 pogont tesz, amely következőleg oszlik fel: gyümölcskertek terüele . . . 308,477 pogon szántók......................................... 4.442,924 „ rétek területe.............................. 1.848,775 pogon legelők „................................... 5.845.135 „ szőlőkertek..................................... 191.307 „ Ezeken az évi termés tesz ki Búzát.............................................. 2.217,343 kilót *) rozsot............................................... 363,436 „ kukoriczát........................................ 2.984,059 „ árpát . ............................ 1.169,243 „ zabot . . ,............................... 258,640 „ kölest . . . ,........................... 368,816 „ Továbbá termék évenkint: Bab és lencse........................... 12 millió oka kender............................................ IVa „ » len........................................................ ‘/a , » dohány...................................... 1V2 » * burgonya...................................... 9 „ „ széna............................................ 2 mii. targoncza (f targoncza = 733 oka.) Ezekben előadtam röviden Románia főbb nyersterményeit. A következtetést ki-ki saját maga kivonhatja belőlük— minden további commentar vagy figyelmeztetés nélkül is. A fennebbiek után szólhatunk röviden Romániának ipara és kereskedéséről is. Már említettem ugyan, hogy ezek mennyire idegen egyének által űzetnek, azért itt röviden jegyzem meg, hogy nemcsak a városok ipara űzetik idegenek által, hanem még a csekély falusi ipar is,amely csakis a kocsmárosság és kovácsságig terjed, csaknem kivétel nélkül az idegenek kezében van. A kovácsságot jelesen czigányok folytatják. (Az úgynevezett házi ipar természetesen ide nem értendő.) Átalában van az országban 7000 vizi- szárazon * 1 kilo-1303-924 magyar pint, és csiga- s ezeken kivül 30 gőzmalom; van továbbá az egész országban néhány gyár, de ezek is hanyatlanak, pl. a Cogolnitscheano posztógyára máris beszüntette a munkát; 72 serfőződe, Liebrechtnek egy vasöntödéje (erről már szólottam), továbbá egy kemenczegyár, 29 könyvnyomda, egy agyagedény-gyár, több téglavető gyár, 60 gázgyár (leginkább petróleum tisztítók), több szappan- és gyertyagyár s néhány jelentéktelen üveg- és porczellángyár. De ezekben aztán elő is soroltunk mindent, ami ide vonatkozhatnék. Románia kereskedése jelentékeny, részint a nyerstermények kivitele, részint pedig az ipartermények bevitele által, amelyeknek összes értéke 160 millió osztr. ért. forintra tehető, amelyből 90 millió esik a bevitelre A kiviteli kereskedés leginkább a gabnára vonatkozik. Románia déli Európa magtárát képezi, s körülbelől 48—50 millió oszt. ért. forintot képvisel. Ezen gabnából igen nagy részt Anglia emészt meg, — mintegy 12 millió oszt. forint értékűt, a múlt évben azonban Ausztria-Magyarországba is 11 millió forint értékű gabnát hoztak be. A gabna után — az értékét tekintve — közvetlen az állatanyagok kivitele sorakozik — mintegy 9 millió oszt. forint értékben, és pedig 1871-ben egyedül a gyapjúkivitel 5.233.670 forintot tett, legnagyobb részt Ausztria-Magyarországba. A nyersbőr-kivitel — szintén Ausztria- Magyarországba — meghaladja az egy és fél millió forintot. A harmadik helyet az állatok foglalják el mintegy 6 millió értékben, melyből Ausztria-Magyarországra körülbelől 3x 2 millió esik. Az állati készítmények — zsír, vaj, túró, — kivitele Törökország, Magyarország és Angliába 2 millióra ingnak ; magvak 2 millió értékben, (Magyar- és Törökország); fa 1 millióban ; ásványok 1 millióban, — főleg só és petróleum ; ásványgyártmányok — pl. tisztított petróleum — 1 millió forint értékben vizetnek ki. Az Ausztria-Magyarországba való évi kivitel 15-16 millió forintra rúg; a hajón való szállítás Brailából 35—40 millió, Galaczról 10 — 15 millió, Törökországba vivő más utakon 8 — 10 millió forint értéket képvisel. A bevitel — mint már érintettem — 90 millió forintot képvisel. Anglia főleg 3 áruczikket visz be: kőszenet, vastárgyakat és gyapotárukat; ezenkívül nyersvasat, fayence-ot, china- és alpaca-ezüstáruk, bronz eszközöket, vasbútorokat, teát és gyarmati árukat. Francziaország lenszöveteket, bútorokat, selyemárut, czukrot, bort és ligueurt. Oroszország nyers erezet, érczárukat, bőrkészítményeket, és harangokat. Hollandia ezukrot Olaszország, Görögország és a Kelet: gyarmati árukat, déligyümölcsöt, hydraulicus meszet, márványt és kőfaragványokat; Németország: gyapjú és gyapotszöveteket, bútorkelméket, bijpuleriákat, aranymunkálatokat, illatszereket, lámpákat stb. Ausztria - Magyarországnak évenkénti Romániába való bevitele 40—50 millióra tehető, még pedig 1871-ben következő részletezéssel : Gyarmati áruk és déli gyümölcs . 1.235,371 frt; dohány és dohánykészitmények . 900 „ kerti és mezei gyümölcsök . . . 155,991 „ állatok................................................. 262,460 „ állatrészek...................................... 140,844 „ zsírok és zsíros olajok...................... 61,678 „ italok és élelmiszerek...................... 386,386 ,, tűzi-, épület- és kéztananyagok . . 977,850 „ gyógy- és illatszerek, festékek és vegyi anyagok ............................ 478,148 ,, érczek (a nemes érez és pénz kivételével) 348,366 „ szövetek............................................ 86,766 ,, fonál.................................................. 124,263 „ kész szövetáruk............................ 12,873.013 ,, szőr, serteáruk, papír és papírkészitmények............................................ 1.954.721 , bőr, bőráruk, gumi és szücskészitmények 4.408.517 ,, csont-, fa , üveg-, kő- és agyagáruk 3.179.457 ., érczáruk............................................ 3.910,695 „ szárazom és vizi járművek . . . 619,380 „ műszerek, gépek és rövidáruk . . 10.810,054 „ vegyi készítmények, festék, zsír és gyúanyagok..................................... 2.020,122 „ irodalmi és műtárgyak .... 324,448 „ hulladékanyagok........................... 961 „ Összesen 44.. .77,371 frt. Német- és Francziaország Omániába Ausztria-Magyarországon keresztül 11-ben 32.543,037 frt értékű árut vittek be, mégpedig a főbb részleteket: kész szövetáruk............................ 19.742,810 frt műszerek, gépek és rövidáruk . 6.598,050 „ érczáru........................................... 1.619,910 „ fonál................................................. 596,192 „ csont-, fa, agyag- és üvegáruk . 560 270 „ Az Anglia, Orosz- és Olaszország bevitele Brailába körülbelül 10 millió, Galaczia pedig 4,6 millió frt értékű. Ezen adatokat szükségesnek láttam elősorolni, hogy bárki is tájékozhassa magát a felől: minő irányban és minő módon lehetne a romániai viszonyokat saját előnyükre fölhasználni; minő nyers terményekért, minő ipar- és gyári czikkeket, vagy másnemű nyersterményeket cserélhetnénk Romániával ki. Egyébiránt ezen közlemények korántsem akarnak kimerítők lenni, czéljuk csak az, hogy az illetőket figyelmeztessék. Ezek aztán bővebb tanulmányozás, mélyebb megfontolás után tudni fogják, midőn? hol? és mit? kelljen tenni, hogy maguknak úgy, mint hazánknak használhassanak. És most bezárom ezen levélsorozatot annak rövid fölemlítésével, hogy az oláh intelligentia igen nagy része görög eredetű; továbbá, hogy még ma is a clerus — a népességhez arányítva — igen — roppant nagyszámú, s a nép jólétének emelésére a legkisebb mértékben sem képes befolyni, hanem igenis annak nagymértékbeni elbutitására és koldusitására. Dr. Cseh Károly. TÁRCZA. PERZSA LEVELEK. irta MONTESQUIEU. XLIV. Üzbek levele Rhédihez. Velenczében. Francziaországon három rend uralkodik : az egyház, a kard és a talár.) Mindenikok fenséges megvetéssel van a többi iránt annyira, hogy például, midőn valakit azért kellene megvetni, mert bolond, gyakran csak azért vetik meg, mert talárbeli. Még a legalsóbb fokú mesterember is választott művészetének felsőbbségét vitatja; mindenki előbbvalónak tartja magát az egyéb mesterségen levőknél, oly arányban, amint a saját magáéról alkotott fogalma emelkedik. Az ember, többé kevésbbé hasonlatos amaz erivani asszonyhoz, aki uralkodóink egyikétől némi kegyben részesülvén, hálálkodólag azt kívánta volt, vajha az égerivani kormányzóvá emelné. Olvastam volt egy jelentésben, hogy valamely franczia hajó kikötvén Guinea partjain, némelyek a legénység közül partra szállottak, néhány bárányt bevásárlandók. Elvezették őket a királyhoz aki egy fa alatt osztogatta alattvalóinak az igazságot. Trónján ült, vagyis egy fatörszön, és oly büszkén, mintha a nagy mogul trónusa lett volna; gyüszü forma ernyő védte a napsugaraktól; minden dísze, ékessége, valamint felesége a királyasszonyé is fekete bőréből és néhány gyűrűből állott. E fejedelem még *) La robe. A bírói kar jogászok s általán véve a hivatalnokok kara, hiúbb, mint nyomorult, azt kérdezé ez idegenektől, : vájjon sokat beszélnek-e róla Francziaországon ? Azt hitte, nevének egyik földsarktól a másikig hire terjedt, s ellentétben ama hódítóhoz, akirül az a mondás van, hogy az egész világot eltagadtatá: ez azt hitte, hogy az egész mindenség róla beszél. Ha a tatár khán megebédelt, egy hírnök kikiáltja, hogy már most a föld minden fejedelme ebédhez ülhet, ha jónak látja; és ez a barbár, aki nem eszik tejnél egyebet, akinek háza sincs és csak rablásból él: rabszolgájául tekinti a földmin- S den királyát, s megszidja őket napjában kétszer, annak rendje szerint. Páris, Redszeb hava 28-án 1713. XLV. Rika levele Üzbekhez. ***-ban. Még ágyban voltam tegnap reggel, mikor egyszerre nagy dörömbölést hallottam ajtómon, csakhamar benyílt vagy inkább beszakadt , és rajta egészen magánkívül egy ismerősöm toppant be. Öltözete jóval az egyszerűségen alul állt; parókája félrecsapva s még csak megfüsülve sem volt; nem volt ideje, hogy fekete átvetőjét össze- s varrja és e napon elhanyagolta szokott bölcs elővigyázatát, megcsappant lábikráinak elkendőzésére. Keljen fel, mondá, szükségem van önre ma egész nap ; ezerféle bevásárlásom van, s szeretném ha ön is velem volna: legelőször is a Saint-Honoré utczába kell mennünk a jegyzőhöz, aki meg van bízva egy ötszázezer livre értékű földbirtok eladásával; szeretném, hogy nekem adja az elsőséget. Innen kijövet, egy pillanatra majd betérek a Faulbourg Saint-Germain-be, ahol egy palotát béreltem kétezer tallérért, s ma reményem a szerződést megköthetni. Amint felöltözködtem , vagy kicsi híja volt már csak, emberem hanyathomlok rohant le velem az utczára: kezdjük dolgunkat kocsi vételen, szerezzünk mindenek előtt fogatot. És valóban vásároltunk is nemcsak kocsit de még százezer frank árut egyéb portékát is, alig telt bele egy óra, minden gyorsan ment, csaknem semmit sem alkudott, nem számolt, soha, és nem is törődött semmivel. Ámultam ezeken s amint ez embert vizsgálgattam a gazdagság és szegénység vegyületét találtam benned el annyira, hogy nem tudtam, mit tartsak felőle. Végre megtörtem a hallgatást, s félre vonván igy szólok hozzá: Uram, várjon ki fogja mindezt kifizetni? Én — mondja ő, jöjjön szobámba; mutatok önnek töméntelen kincset s iszonyú gazdaságot, mint a világ legnagyobb uralkodói irigyelhetnek, de ön nem, mert osztályos leszen bennök mindenkor. Felmásztunk az ötödik emeletre s onnan egy lajtorján a hatgoikra kúsztunk, a hol négy szélnek kitárt kamara volt, s benne nem volt egyébb két három tuczat cserépedénynél telve különféle folyadékkal. Kora reggel keltem fel — mondá — s elvégeztem huszonöt év óta mindennapos teendőmet, azaz megvizsgáltam munkámat , s láttam, hogy megérkezett a nagy nap, mely a föld leggazdagabb emberévé tesz engem. Látja ön e habzó folyadékot? Íme megvan most minden tulajdonsága, mit a bölcsek az érczek átváltozására megkívánnak. E néhány szemért nyertem belőle, mit itt lát, s mely színre igazi arany, habár súlyára nézve kissé tökéletlen. E titok, melyet Fiumei Miklós talált fel, s melyet Lulle Rajmond és még egy millió más bölcs hasztalan keresett, reám szállott — én vagyok a szerencsés örökös. Adja az ég, hogy ne éljek ennyi rám ruházott kincsével másként, mint az ő dicsőségére. Elfutott a méreg, s mentem, futottam, rohantam a lépcsőkön alá, s magára hagytam a gazdag embert az ő kórházában. Isten veled édes Üzdekem. Holnap meglátogatlak, s ha akarod, együtt térhetünk vissza Párisba. Paris, Radzseb hava utolsóján. 1713. XLVI. Üzbek levele Rhedihez, Velenczében. Se hossza, se vége, amint itt némelyek a vallás fölött vitatkoznak, de úgy tetszik nekem, mintha egyszersmind azt is ostromolnák a mi legkevésbbé tartozik oda. Nem csupán, hogy nem jobb keresztyének ezek, de még csak nem is jobb polgárok, és ez boszant engemet, mert bármely valláson legyen is az em- i bér, a törvény megtartása, a felebaráti szeretet és a tisztelet a szülők iránt, legelső fejezetei a hit- i vallásnak. Valóban a vallásos ember legelső feladata nem az -e, hogy tessék az istenségnek mely a vallást megalapította ? De kétségtelenül legbiztosabb eszköz erre, ha az ember figyelemben tartja a társadalom szabályait s az emberiség, kötelességeit. Miért legyen bármi valláson az ember, amint feltételezi a vallás létezését, fel kell tennie azt is, hogy isten szereti az embereket- mivel vallást alaított boldogításukra ; s hogy ha szereti, biztosak lehetünk tetszése felől ha mi is szeretjük őket, az- az, ha gyakoroljuk irányukban a kegyesség s humanitás kötelességeit, s nem sértjük meg a törvényt, mely alatt élnek. Sokkal inkább biztosítjuk ez által isten tetszését, mint valamely szertartás teljesítésének általa; a szertartások önmagukban nem birnak a jóság rangjával s csak azon szempontból jók, ha felteszszük, hogy isten rendeléséből vannak; hanem ez nagy vitatkozás tárgyát képezi : az ember könnyen tévedhet benne, mert egy vallás szertartásait kétezer vallás szertartásai közül kell kiválasztani. Volt egyszer egy ember, aki minden nap így imádkozik istenéhez: Uram, én nem értek semmit abból a vitatkozásból, mely feletted szünet nélkül foly ; akaratod szerint akarnálak szolgálni, de akitől csak tanácsot kérek, mind azt akarná, hogy az ő akarata szerint szolgáljalak. Ha imádni akarlak, nem tudom mi nyelven tegyem ezt. Még azt sem tudom mily állásba helyezkedjem : az egyik azt mondja, imádkozzam állva, a másik azt akarja, hogy üljek le, a harmadik, hogy térdre omoljak. De még ez nem elég: van olyan is, aki azt kívánja, hogy minden nap reggel megmosdjam hideg vízzel, más meg azt állítja, hogy borzadállyal tekintesz reám, ha testemből egy darabkát el nem nyeselek. A minap egy karavánságban nyulat találtam enni: három ott levő ember azonnal reám támadt, s mind a hárman azt állították, hogy iszonyú módon megsértettelek: az egyik 1) amért, hogy ez állat tisztátlan; a másik 2) amért hogy meg volt fojtva, s végre a harmadik 3) amért hogy nem hal. Egy oda vetődött brahma hitü pedig, bíróul kérvén fel őt, igy szóllott hozzám: Nincs igazuk, mert te bizonyára nem magad ölted meg ez állatot. De bizony magam. Oh utálatos tettet követtél hát el, mit isten meg nem bocsáthat, de soha — viszontá ő szigorú hangon: hogyan tudod, vájjon apád lelke nem-e ez állatba bujt? — Mindez, uram, iszonyú zavarba ejt engem : nem mozdíthatom meg fejemet anélkül, hogy ne fenyegessen istenvetés veszélye; pedig tetszeni szeretnék neked, s erre fordítani tőled nyert életemet. Nem tudom, nem csalódom-e, de azt hiszem legjobb eszköz erre, ha jó polgár módjára élek a társadalomban, a hová helyezél, és jó atyja leszek a családnak, melyet te adál nekem. Paris Sahban hava 8-án 1713. 1) A zsidó. 2) A török. 3) Az örmény. KÜLFÖLD. Október 18-én. Franczia köztársaság. Az ismert hitelű „Journ de Paris“ ma sajátságos meglepő hirt ereszt világgá. Még csak távirati kivonata fekszik előttünk, de így is megértjük belőle, hogy a circuli quadratura titkának felfedezése e lap dicsőségét képezi. „Nagy esemény ment végbe, Salzburgban — mondja a kivonat — Chambord gróf és a parlamenti küldöttek közt tökéletes egyetértés jött létre. A Bourbonház feje, ki néhány nap múlva király lesz, a modern Francziaország szükségleteit és óhajait a legteljesebben kielégítette úgy a zászló, mint az alkotmánykérdésben valamint a polgári, politikai és vallási szabadság kérdéseiben ; a nemzet mindent megkap, anélkül, hogy a király valamit áldoznak. “ Tehát a nemzet minden óhajtása teljesül és a király mégsem áldoz fel semmit. Azaz a nemzet megtartja a forradalom vívmányait, a teljes és szabadelvű alkotmányosságot, ennek minden biztosítékát, a tricolort és a suffrage universelt — hanem a Bourbonház feje mégis el fogja foglalni patrimoniumát az isteni jognál fogva, s mint önmagában egész korlátlan királyi hatalom, melyet sem alkotmány sem a világon semmi modern társadalmi vívmány, nem érdekel, fehér zászló alatt s a liliomok árnyában ül be ősei trónjába, s folytatja ezek uralkodását ott hol a múlt század végén a forradalom megszakította. Mert hiszen ő nem áldoz fel semmit, s ezt csak ily módon lehet érteni. — Egy kisegítő magyarázat ugyan túl tesz e szöges ellentéten, de azt hiszszük, hogy e magyarázat tán csak mégsem fogja tulsegíteni elveiken azon alkotmányos monarchistákat, akik előleges biztosítékokhoz kötötték a trónt. Fel lehet tenni, hogy például, Chambord úgy inter pocula mellékesen értésére adhatta a salzburgi alkudozásnak, hogy hiszen ő nem oly nagy ellensége ennak az alkotmány, modern Francziaországnak s a tricolornak, s hagyják csak beülni ősei trónjába, majd ad ő alkotmányt, aztán meg a tricolort se bánja, ha a komédiás bódékon kitűzik , hanem csak ne kívánják tőle azt a megalapodást, hogy forrásszerint lekösse magát s lemondjon eddigelé oly ostentativa fitogtatott elveiről múltjáról stb. Hát mért nem mondhatna le inkább az ország az ő múltjáról elveiről, vagy az alkudozó pár! § — ezek könnyebben tehetik : a szégyen többek közt oszlik meg, stb. Így képzelhető aztán az ellentétes nézetek oly bámulatos kiegyenlítése, mint azt a „Jour de Paris“ hirdeti. Más kérdés azonban várjon efféle összeegyeztetés — nem mondjuk a nemzetet, de magát a becsületesebb monarchistákat is így el fogja e bűvölni, mint a ,,Jour d. Paris“-t. Egyébiránt sok mindenféle megtörtént nagy Francziaországon május 24 ike óta, amire a világ nem volt elkészülve: megtörténhetik a monarchisták e példát ön megalázódása és az elv tagadása is. De nem történhetik meg az, hogy a nemzet békén viselje el e gyalázatot, s bár úgy látszik, hogy a restauratio emberei, most praecipitálni akarják a végleges megoldást s hírszerint a nemzetgyűlésnek azonnali összehivatását fogják eszközölni hogy ne legyen ideje a nemzetiek védelmi állást foglalni az orvtámadás ellen — mégis alig hihető hogy ne bírjon ennyi erő összetömörülni a köztársaság pártján, amely, ha egyelőre egyebet nem is, de legalább a rohamos megoldást fenntartani képes lesz. A balközép és baloldal gyűlése 27-ikére van kitűzve. Thiers folytonosan működik s a republicánus elemek a legutóbbi győzelmük által felvillanyozva jó kedvvel s buzgalommal támogatják aggvezérük működését. Az Assembléenak jelenleg még 12 széke van üresedésben, s nincs kétség benne, hogyha ezeket betöltenék, a május 24 iki szavazat aránymérlege, teljesen a republicánusok felé hajlana át. De nem is siet a kormány e felek betöltésével, s bár a mint írják Mac-Mahon mind a tizenkét kerületben egyszerre akarná elrendelni a választásokat, a kormány csak a biztosabb kerületekre akar egyelőre szorítkozni. E kérdésben tehát nézeteltérés van az elnök és kormánya között. A nemzetgyűlés jelenlegi összeállításában 259 szavazat az absolut többség Spanyolország. Nem Már a hazugság sem használ a szent ügynek. Don Carlos királysága átkozottan czudáról áll. Hasztalan volt Edoval kétszer megveretni Lomories hadait s tönkre silányitva Puenta-la Reinába ,körülzárolni; Hasztalan volt a „győzelem“ gyümölcseinek kizsákmányolására egyesittetni a karlista fő haderőket : először nem hitte el senki, másodszor pedig maguk a karlisták is megborzankodtak az esetlen ámítás miatt. És történt, hogy Don Carlos zászlóját egyenként oda hagyogatták leghívebb hívei — s a pénz is elfogyván — más jövedelmezőbb mesterség után kezdetek látni. Számlálja szeretteteit s legjobb vezéreit nem találja már közöttük Dorrogaray-t és Lizarragát is már csak az imádság tartja meg mellette. Egyéb hir nem is hallatszik róluk. A cartagenai események dolgában szintén nagyon sovány a mai pata. A felkelő hajók újabb kirándulásra készülődtek, de Lobo hajóraját csatakészen találván a kikötő előtt szépen sompolyogtak. Az alatt a város egyik erődjéről megkezdték a tüzelést a szárazföldi az ostromlók sereg ellen úgy látszik nem nagy sikerrel ostrolók egy pillanatra sem hagytak fel az általános roham tervével, de sőt mint franczia lapoknak tavítják e roham már a legközelebbi napokra várható. Érdekes tudni, hogy a tengeri csatában vallott kudarcot a felkelők Contreras gyávaságának tulajdonítják, s ezután, nem engedik meg neki, hogy valamely csatában vezényelhessen. Contreras ugyanis amint az első golyó a Zetuan fedélzetén végig söpört s magával sodorta Mya-ts, 17 őt pedig megsebesített, azonnal eliramodott hajójával a veszélyes vidékről. Példáját aztán a többi hajók is követték. Különben Lobo tengernagyról is azt beszélik hogy minden hősiessége mellett a manővere-ekben hibát követett el s enélkül könnyen elfoghatta volna a Tetuant. Mendez-Nunez megmenekülését, hir szerint egy franczia hadigőzös segítette elő. Alább veszik olvasóink Moriones tábornoknak tegnap jelzett jelentését a puenta la reinai csatáról, s itt csak azt jegyezzük meg, hogy e jelentés csak az első napon vívott csatáról szól. A harc, amint tudjuk másnap folytattatott s a karlisták teljes vereségével ért véget Olaszország. A franczia és olasz kormány között fennállott meglehetősen feszült viszonyt Broglie bg idején látta egy kissé megenyhíteni, s nemcsak Favernay úr, a franczia kormány képviselője az olasz udvarnál, kapott barátságos magatartásra szóló utasítást, hanem a kormány egyik félhivatalos közlönye a „Presse“ is czikket közölt az Olasz- és Francziaország közötti viszony jobbra, fordulása érdekében, s különösen kiemelte ebben, hogy a szélsőjobboldali lapok nyelvelése s esztelen kitörései az olaszok ellen egyátalán nem bírják a kormány tetszését, s hogy a kormány nagy súlyt fektet az olasz barátság megtartására, s ezt illetőleg Mac-Mahon elnök s Broglie-kormánya pontról-pontra Thiers elveit követi.—Az ekként defavoyált lapok nevezetesen az „Univers“ az „Union“ és „Figaro“ nagy lármát csapnak a „szabadsággal kaczérkodó“ kormány ellen, s keservesen kikelnek ellene a mert oly rutul visszaél az őt hatalomra segített párt bizalmával, s hogy egy Du Temple, Belcastel stb. elvei helyett Thiers nézeteit vallja magáénak. Erre aztán válaszol a „Presse“ s visszautasítja a legitimista clerikális lapok oktalan leczkéit, s kijelenti egyszersmind, hogy semmi oly vitába nem bocsátkozhatik velük, mely csak az olasz nemzeti érzületet sérthetné, de nem használhatna az ügynek semmit. Megjegyzendő azonban, hogy az olasz lapok ez új miniszteriális barát érzelem nyilatkozatait, nagy tartózkodással fogadják, s eszükbe jut miszerint ugyanaz a „Presso“, mely most az olasz nemzeti érzület megsértésének még árnyékát is oly óvatosan akarja kerülni, e tekintetben rege mindig tanúsított hasonló óvakodást. Rómából újabban megerősítik miszerint Bonnedore franczia bíbornok előtt — ki azóta már visszatért Francziaországba — a pápa határozottan kijelenté, hogy vaticáni lakásából ki nem költözik.roszország: A khivai expeditio végeredményét e napokban tudatta egy szentpétervári távirat. Eszerint az Ama-Darja jobbpartján fekvő egész terület a Deltával együtt. Arai tavától le a folyam legnyugatibb ágáig Oroszországba kebeleztetett, s az új tartomány kormányzójául Ivanov tüzérségi ezredes neveztetett ki. Ennyi a jelentés. Láttuk már most mekkora területet nyert ezzel az éjszaki colossul. Az annektált terület a szorosabb értelemben vett egész. Turánt magában foglalja, hosszúsága a régi határtól Taskendtől nyugatra az újig Kunja Urgendstől nyugatra körülbelől 90 mérföld; 70 mérföldre azonban sivatag esik; — szélessége éjszaktól délnek, a Darja balpartjától az Amu-Darja jobbpartjáig majdnem azonos s csak itt-ott, szűkíti össze 40—50 mérföldre. Eszerint az Araltó egész környéke orosz terület, lesz, s az orosz határ délfelé amint mondani szokás, szépen ki van kerekítve. Orenburgtól Taskendig most vasutat is terveznek. A külföldi sajtó véleménye a pápa és Vilmos császár között váltott levelekről. Tegnap közöltük a német lapok véleményét. Ma lássuk, mint vélekednek az angolok és francziák. Az olasz lapok még nem nyilatkoznak. A „Pall Mall Ga z e 11 e“ úgy fogja fel e levélváltást, hogy a pápa levele a sértések egész sorát tartalmazza s alkalmat szolgáltatott a császárnak méltósággal s félreismerhetlen igazsággal válaszolnia, hogy a pápa nem ismeri a német viszonyokat. Ha a német, Európa leghatalmasabb nemzete, képes volna az állam és egyház közötti viszony problémáját azzal oldani meg, hogy az állam az egyház fölé helyeztessék, s ily módon győzelmet vívna ki az egyházi eszmék főképviselője fölött : kiszámíthatlan horderejű hőstett volna ez, mely végkövetkezményeiben új irányt adhatna a világ gondolkozásának és a vallásnak. A szabadelvű lapok szintén egyhangúlag megelégedésüket fejezik ki a császár válaszával, s kijelentik, hogy ama harczban, melyet Németország a pápai kihívó igények ellen visel, a protestáns Anglia rokonszenve Németország részén van. — A „Times“ nem egy könnyen kizály iratot elképzelni, melyben a keresztyéni szeretet álarcza alatt annyi elviselhetetlen sértést tartalmazzon, mint a pápa levele. E lap a nézeten van, hogy Rómával szemben Németországéhoz egészen hasonló helyzetben van Anglia. Az a Róma, mely Németországot nyugtalanítja s szétdarabolással fenyegeti öszszeköttetésben áll Anglia nyugtalan elemeivel is. A pápaság közös ellensége Európának s minden hatalomnak egyesülnie kellene ellenében. A „Daly News“ és a „Daily Telegraph“ hasonló értelemben nyilatkozik. Lássunk most egy más ellentétet. E végett a franczia ultramontán sajtóhoz kell folyamodnunk. Az „Assemblée National“ e levélváltást a jog és zsarnokság közötti zárbeszédnek nevezi. A Frangais ugyanerről azt mondja, hogy a régi küzdelem ez a védtelen jog és a fegyveres erőszak a tehetetlen őszinteség, és az elhízott cselszövény, az elnyomott szabadság és a diadalmas despotizmus között. A császár levelében azonfelül még azt a sophistikus tettetést is felfedezi a „Franqais“, mely a Hophenstaufen vagy szász királyok régi legistáit jellemzi. A Journ. d. Parisa császár levelének hangját száraznak, sőt impertinensnek találná, ha más korú embertől eredne. — Ilyenek a franczia erkölcsi rendmentő párt közlönyeinek nézetei. A republicans lapok még nem foglalkoznak e tárgygyal a „Temps“ azonban megjegyzi, hogy e levélváltás nagy történeti és politikai jelentőséggel bír. Moriones tábornok hivatalos jelentése a puentala-reinai ütközetről. „A navarrai bandák, melyek több mint 6000 főből állottak, tüzérségek és lovasságuk által támogatva, megkísérték tegnap (okt. 6 án) védelmezni borzasztó állásaikat, melyeket Santa Barbara körül Puenta-la-Reina kerületben elfoglaltak. Reggeli 9 órakor kezdődött a heves ütközet, 13 karlista zászlóalj támadásával Euilad Rodrigo zászlóaljára és Alcoba négy századára. De e jeles katonák nem csak vitézül kiáltották a támadást, hanem kiverték az ellenséget minden állásaiból, s az ellenség üldözőbe vétetvén, 2 óra járásnyi távolságra űzetett el ama pontról, amelyen támadott és a csata folyt. Délután 4 órakor, midőn már vége volt a csatának, megparancsoltam a csapatoknak, hogy Puenta la Remába vonuljanak, hogy ott az éjszakát töltsék. De éltem a gyanúval, hogy a felkelők, felhasználva a hegyes vidék előnyeit, elő fognak törni éjszaka, megtámadandják utócsapataimat oly czélból, hogy netán egy éjjeli győzelem által kárpótolják magukat a nappal szenvedett veszteségért. És csakugyan az elindulás után egy órával megkezdődött a tüzelés a Dana dandára ellen, mely a mozdulatot fedezte. Miután e visszavonulás fedezésére szükséges erők harczvonalba állíttattak, Catalan és Piestain dandárnokoknak meghagytam, hogy csak vonuljanak vissza a helységbe. Miután a támadást készen váró csapatok mind elfoglalták a nekik kijelölt állásokat és az általam előre jelzett időben egyszerre kezdették meg a tüzelést, az ellenség azonnal kijött sodrából és daczára, hogy a sötétség már beállott volt, megszüntette a tüzelést és nem háborított többé minket. Ma már reggel hét óra van s intézkedtem a tegnapi csatatér megszemlélése iránt. Az ellenség veszteségeit nem lehet egészen biztosan tudni,hanem amit pontosan tudunk: 80 halott, számos sebesült, 26 fogoly és sok fegyver. A halottak között van Radas hadsegéd is, kinek zászlóalja a tegnapi összeütközés alkalmával jelentékeny veszteséget szenvedett. — A mi veszteségeink nem anynyira számosak, mint érzékenyek: elesett 1 százados és 16 katona; Intanzon ezredes és három más parancsnok, 7 kapitány és 12 altiszt és 140 katona megsebesült; egy altiszt és 36 katona könnyen sérült meg. Tüzérségünk, habár a csatahely nem volt kedvező működésének kifejtésére, mégis néhány oly jól irányzott lövést tett, hogy sokban hozzájárult a győzelem kivívásához. A legnagyobb megelégedéssel jelenthetem, hogy mindenki megtette kötelességét és a hősiesség valódi példáival találkoztam, melyeket ezután fogok bejelenteni. Nem hagyhatom említés nélkül azt sem, hogy a csapatok, valamint a támadás alkalmával hősiesen tartották magukat, úgy az éjjeli visszavonuláskor is rend és fegyelem által tüntették ki magukat. — A Puenta la Reina melletti főhadiszállásból — 1873. okt. 7. — Moriones.‘J * Mer milied savoyeni szereplése miatt a svájczi szövetségtanács forma szerinti felszólamlást intézett a franczia kormányhoz. A szövetségtanács utasította Kern minisztert, jelezze a franczia kormánynál némely franczia tisztviselő