Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)

1873-10-19 / 243. szám

"Hogy mennyire való ez, kitűnik onnan is, hogy az oláh nép még a legegyszerűbb iparmű­ve­­letekre sem birható rá, igy pl. még azon 600 fű­­­részmalomban is, mely Romániában létezik, a fű­rész körüli teendőket csaknem kivétel nélkül czigá­­nyok végzik s az oláhoknál annyira kedvelt fa­edényeket ezek készítik. Románia igen gazdagon meg van áldva er­dőkkel, az összes terület 1/4 része erdővel van borítva s az erdőknek körülbelől 1/4-e az állam tulajdona. Legnagyobb részben a hegyes vidékeket borítják az erdők, de a dunai szigeteken is nagy mennyiségű fa terem és mégis néhol mérföldekre nem láthatni egyetlen szál fát is. Maga az erdő­­gazdaság a legkezdetlegesebb, távolabb fekvő ré­szek épen nem használtatnak fel, ellenben a köz­ügyben fekvők kimélet nélkül pusztíttatnak ki. Az összes erdőség felét a könnyen hozzáférhetők közé számithatni, s mind­ennek daczára is — főleg, mert az oláh paraszt természeti tunyaságánál fog­va épenséggel nem szeret dolgozni. Romániába igen nagy mennyiségű fa vitetik be. Nem eléggé jellegzi ez a nemzetet és annak életképességét?! Romániának bányászata szintén lehetne vi­rágzó, mert hegyei gazdagok bánya­kincsekben így találhatni ott v­a­s­a­t, higanyt, rezet, m­é­sz-m­á­r­v­á­n­y­k­ö­v­e­t, kőszenet, boros­tyánkövet, aranyport, ezüstöt és rop­pant mennyiségű — kimeríthetelen — konyha­sót és petróleumot S­­mégis minő állapot­ban van Románia bányászata? még a petróleumát is rendesen istenteremtette nyers állapotban áru­sítja el, hogy aztán tisztított állapotban az idege­nektől visszavegye. Románia szőlőterületét 191,307 po­­gonra (1 pogon = 11,79 □ méter) tehetni. Míg a Kárpátok hegyoldalaiban termő bor elég jó, addig a síkságon levő fanyar és hamar romló Románia talaja és éghajlata a marhate­­nyésztésre igen kedvező lévén, és úgy szólva mi fáradsággal sem járván, ez még legnagyobb mérvben űzetik. Az állatok számát a következő megközelítő adatok tüntetik elénk. Eszerint van : Bika............................................ 200,000 darab ökör...................................... 1.900,000 „ tehén............................................ 900,000 „ borjú............................................ 600,000 „ bival............................................ 100,000 „ disznó ........ 1.200,000 „ ló............................................. 600,000 „ szamár és öszvér...................... 8,000 „ juh és bárány........................... 5.000,000 „ kecske....................................... 500,000 „ méhkosár................................. 300,000 „ szárnyas háziállat...................... 14.000,000 „ A s­e­l­y­e­m­ t­enyésztés belföldi magból már régi, milánói és japáni magból — tojásokból — 1862/63-ban szép eredményt mutatott fel (9 millió piaszteren felüli bevételt eredményezett — 1 piaszter — 37 centim, vagy­is 14,8 pszt. krajcrár) a későbbi években azonban ez is igen nagyon csökkent. Úgyszintén a méhtenyészté­s is aránylag igen jelentéktelen, habár egykor a mol­dovai viasz jó hirnévnek örvendett is. Jelenleg — évenkint mintegy 50,000 oka (egy oka — 1.291 kilogramm, vagyis 73.758 oszta­lat) méz s 10,000 oka viasz termeltetik. A földmivelést illetőleg a következő ada­tokat hozhatom fel: az összes termékeny talaj 12.636 618 pogont tesz, amely következőleg osz­lik fel: gyümölcskertek terü­ele . . . 308,477 pogon szántók......................................... 4.442,924 „ rétek területe.............................. 1.848,775 pogon leg­elők „................................... 5.845.135 „ szőlőkertek..................................... 191.307 „ Ezeken az évi termés tesz ki Búzát.............................................. 2.217,343 kilót *) rozsot............................................... 363,436 „ kukoriczát........................................ 2.984,059 „ árpát . ............................ 1.169,243 „ zabot . . ,............................... 258,640 „ kölest . . . ,........................... 368,816 „ Továbbá termék évenkint: Bab és lencse........................... 12 millió oka kender............................................ IVa „ » len........................................................ ‘/a , » dohány...................................... 1V2 » * burgonya...................................... 9 „ „ széna............................................ 2 mii. targoncza (f targoncza = 733 oka.) Ezekben előadtam röviden Románia főbb nyersterményeit. A k­övetkeztetést ki-ki saját ma­ga kivonhatja belőlük­­— minden további com­­mentar vagy figyelmeztetés nélkül is. A fennebbiek után szólhatunk röviden Ro­mániának ipara és kereskedéséről is. Már említet­tem ugyan, hogy ezek mennyire idegen egyé­nek által űzetnek, azért itt röviden jegyzem meg, hogy nemcsak a városok ipara űzetik idegenek által, hanem még a csekély falusi ipar is,­­amely csakis a kocsmárosság és kovácsságig terjed,­ csaknem kivétel nélkül az idegenek kezében van. A kovácsságot jelesen czigányok folytatják. (Az úgynevezett házi ipar természetesen ide nem ér­tendő.) Átalában van az országban 7000 vizi- szárazon *­ 1 kilo-1303-924 magyar pint, és csiga- s ezeken kivü­l 30 gőzmalom; van továbbá az egész országban néhány gyár, de ezek is hanyatlanak, pl. a Cogolnitscheano posz­tógyára már­is beszüntette a munkát; 72 serfő­­ződe, Liebrechtnek egy vasöntödéje (erről már szólottam), továbbá egy kemenczegyár, 29 könyv­nyomda, egy agyagedény-gyár, több téglavető gyár, 60 gázgyár (leginkább petróleum tisztítók), több szappan- és gyertyagyár s néhány jelentékte­len üveg- és porczellángyár. De ezekben aztán elő is soroltunk mindent, ami ide vonatkozhatnék. Románia kereskedése jelentékeny, ré­szint a nyerstermények kivitele, részint pe­dig az ipartermények b­e­v­i­t­ele által, ame­lyeknek összes értéke 160 millió osztr. ért. forintra tehető, amelyből 90 millió esik a be­vitelre A kiviteli kereskedés leginkább a gabnára vonatkozik. Románia déli Európa magtárát képezi, s k­örülbelől 48—50 millió oszt. ért. forintot képvisel. Ezen gabnából igen nagy részt Anglia emészt meg, — mintegy 12 millió oszt. forint értékűt, a múlt évben azonban Ausztria-Ma­­gyarországba is 11 millió forint értékű gabnát hoztak be. A gabna után — az értékét tekintve — közvetlen az állat­anya­g­o­k kivitele sora­kozik — mintegy 9 millió oszt. forint értékben, é­s pedig 1871-ben egyedül a gyapjúkivitel 5.233.670 forintot tett, legnagyobb részt Ausz­­tria-Magyarországba. A nyersbőr-kivitel — szintén Ausztria- Magyarországba — meghaladja az egy és fél millió forintot. A harmadik helyet az állatok foglalják el mintegy 6 millió értékben, melyből Ausz­­tria-Magyarországra körülbelől 3x­ 2 millió esik. Az állati készítmények — zsír, vaj, túró, — kivitele Törökország, Magyarország és Angliába 2 millióra ingnak ; magvak 2 millió értékben, (Magyar- és Törökország); fa 1 millióban ; ásványok 1 millióban, — főleg só és petró­leum ; ásványgyártmányok — pl. tisztított petróleum — 1 millió forint értékben vizetnek ki. Az Ausztria-Magyarországba való évi kivitel 15-16 millió forintra rúg; a hajón való szállítás Brailából 35—40 millió, Galaczról 10 — 15 millió, Törökországba vivő más utakon 8 — 10 millió forint értéket képvisel. A bevitel — mint már érintettem — 90 mil­lió forintot képvisel. Anglia főleg 3 áruczikket visz be: kőszenet, vastárgyakat és gya­potárukat; ezenkívül nyersvasat, fayence-ot, china- és alpaca-ezüstáruk, bronz eszközöket, vas­­bútorokat, teát és gyarmati árukat. Franczia­­ország lenszöveteket, bútorokat, selyemárut, czukrot, bort és ligueurt. Oroszország nyers erezet, érczárukat, bőrkészítményeket, és harango­kat. Ho­ll­an­dia ezukrot Olaszország, Gö­rögország és a Kelet: gyarmati árukat, déli­gyümölcsöt, hydraulicus meszet, márványt és kő­­faragványokat; Németország: gyapjú és gya­­potszöveteket, bútorkelméket, bijpuleriákat, arany­munkálatokat, illatszereket, lámpákat stb. Ausztria - Magyarországnak éven­­kénti Romániába való bevitele 40—50 milliór­a tehető, még pedig 1871-ben következő részle­tezéssel : Gyarmati áruk és déli gyümölcs . 1.235,371 frt; dohány és dohánykészitmények . 900 „ kerti és mezei gyümölcsök . . . 155,991 „ állatok................................................. 262,460 „ állatrészek...................................... 140,844 „ zsírok és zsíros olajok...................... 61,678 „ italok és élelmiszerek...................... 386,386 ,, tűzi-, épület- és kéztananyagok . . 977,850 „ gyógy- és illatszerek, festékek és veg­yi anyagok ............................ 478,148 ,, érczek (a nemes érez és pénz kivételével) 348,366 „ szövetek............................................ 86,766 ,, fonál.................................................. 124,263 „ kész szövetáruk............................ 12,873.013 ,, szőr, serteáruk, papír és papírkészit­mények............................................ 1.954.721 , bőr, bőráruk, gumi és szücskészit­mények 4.408.517 ,, csont-, fa , üveg-, kő- és agyagáruk 3.179.457 ., érczáruk............................................ 3.910,695 „ szárazom és vizi járművek . . . 619,380 „ műszerek, gépek és rövidáruk . . 10.810,054 „ vegyi készítmények, festék­, zsír és gyúanyagok..................................... 2.020,122 „ irodalmi és műtárgyak .... 324,448 „ hulladékanyagok........................... 961 „ Összesen 44.. .77,371 frt. Német- és Francziaország Ománi­ába Ausztria-Magyarországon keresztül 1­1-ben 32.543,037 frt értékű árut vittek be, még­p­e­dig a főbb részleteket: kész szövetáruk............................ 19.742,810 frt műszerek, gépek és rövidáruk . 6.598,050 „ érczáru........................................... 1.619,910 „ fonál................................................. 596,192 „ csont-, fa, agyag- és üvegáruk . 560 270 „ Az Anglia, Orosz- és Olaszország bevitele Brai­­lába körülbelül 10 millió, Galaczia pedig 4,6 millió frt értékű. Ezen adatokat szükségesnek láttam elősorolni, hogy bárki is tájékozhassa magát a felől: minő irányban és minő módon lehetne a romániai vi­szonyokat saját előnyükre fölhasználni; minő nyers terményekért, minő ipar- és gyári czikkeket, vagy másnemű nyersterményeket cserélhetnénk Romá­­niával ki. Egyébiránt ezen közlemények korántsem akar­nak kimerítők lenni, czéljuk csak az, hogy az il­letőket figyelmeztessék. Ezek aztán bővebb tanul­mányozás, mélyebb megfontolás után tudni fogják, midőn? hol? és mit? kelljen tenni, hogy ma­guknak úgy, mint hazánknak használhassanak. És most bezárom ezen levélsorozatot annak rövid fölemlítésével, hogy az oláh intelligentia igen nagy része görög eredetű; továbbá, hogy még ma is a clerus — a népességhez arányítva — igen — roppant nagyszámú, s a nép jólétének emelésére a legkisebb mértékben sem képes befolyni, hanem igenis annak nagymértékbeni elbutitására és kol­­dusitására. Dr. Cseh Károly. TÁRCZA. PERZSA LEVELEK. irta MONTESQUIEU. XLIV. Üzbek levele Rhédihez. Velenczében. Francziaországon három rend uralkodik : az egyház, a kard és a talár.­­) Mindenikok fenséges megvetéssel van a többi iránt annyira, hogy pél­dául, midőn valakit azért kellene megvetni, mert bolond, gyakran csak azért vetik meg, mert talárbeli. Még a legalsóbb fokú mesterember is válasz­tott művészetének felsőbbségét vitatja; mindenki előbbvalónak tartja magát az egyéb mesterségen levőknél, oly arányban, amint a saját magáéról al­kotott fogalma emelkedik. Az ember, többé kevésbbé hasonlatos amaz erivani asszonyhoz, aki uralkodóink egyikétől némi kegyben részesülvén, hálálkodólag azt kívánta volt, vajha az ég­erivani kormányzóvá emelné. Olvastam volt egy jelentésben, hogy valamely fran­czia hajó kikötvén Guinea partjain, némelyek a legénység közül partra szállottak, néhány bárányt bevásárlandók. Elvezették őket a királyhoz a­ki egy fa alatt osztogatta alattvalóinak az igazságot. Trónján ült, vagyis egy fatörszön, és oly büszkén, mintha a nagy mogul trónusa lett volna; gyüszü forma ernyő védte a napsugaraktól; minden dísze, ékessége, valamint felesége a királyasszonyé is feke­te bőréből és néhány gyűrűből állott. E fejedelem még *) La robe. A bírói kar jogászok s általán véve a hivatalnokok kara, hiúbb, mint nyomorult, azt kérdezé ez idegenektől, : vájjon sokat beszélnek-e róla Francziaországon ?­­ Azt hitte, nevének egyik földsarktól a másikig hire terjedt, s ellentétben ama hódítóhoz, a­kirül az a­­ mondás van, hogy az egész világot eltagad­tatá: ez­­ azt hitte, hogy az egész mindenség róla beszél. Ha a tatár khán megebédelt, egy hírnök­­ kikiáltja, hogy már most a föld minden fejedelme ebédhez ülhet, ha jónak látja; és ez a barbár, aki nem eszik tejnél egyebet, akinek háza sincs és csak rablásból él: rabszolgájául tekinti a földmin- S den királyát, s megszidja őket napjában kétszer,­­ annak rendj­e szerint. Páris, Redszeb hava 28-án 1713. XLV. Rika levele Üzbekhez. ***-ban. Még ágyban voltam tegnap reggel, mikor egyszerre nagy dörömbölést hallottam ajtómon, csakhamar benyílt vagy inkább beszakadt , és rajta egészen magánkívül egy ismerősöm top­pant be. Öltözete jóval az egyszerűségen alul állt; parókája félrecsapva s még csak megfüsülve sem volt; nem volt ideje, hogy fekete átvetőjét össze- s varrja és e napon elhanyagolta szokott bölcs­­ elővigyázatát, megcsappant lábikráinak elkendő­zésére. Keljen fel, mondá, szükségem van önre ma­­ egész nap ; ezerféle bevásárlásom van, s szeretném ha ön is velem volna: legelőször is a Saint-Honoré utczába kell mennünk a jegyzőhöz, aki meg van­­ bízva egy ötszázezer livre értékű földbirtok eladá­­­­sával; szeretném, hogy nekem adja az elsőséget. Innen kijövet, egy pillanatra majd betérek a Fau­­l­bourg Saint-Germain-be, ahol egy palotát béreltem­­ kétezer tallérért, s ma remény­em a szerződést­­ megköthetni. Amint felöltözködtem , vagy kicsi híja volt már csak, emberem hanyathomlok rohant le velem az utczára: kezdjük dolgunkat kocsi vételen, szerez­zünk mindenek előtt fogatot. És valóban vásá­roltunk is nemcsak kocsit de még százezer frank árut egyéb portékát is, alig telt bele egy óra, minden gyorsan ment, csaknem semmit sem al­kudott, nem számolt, soha, és nem is törődött sem­mivel. Ámultam ezeken s a­mint ez embert vizs­­gálgattam a gazdagság és szegénység vegyületét találtam benned el annyira, hogy nem tudtam, mit tartsak felőle. Végre megtörtem a hallgatást, s félre vonván igy szólok hozzá: Uram, várjon ki fogja mindezt kifizetni? Én — mondja ő, jöjjön szobámba; mutatok önnek töméntelen kincset s iszonyú gazdaságot, mint a világ legnagyobb ural­kodói irigyelhetnek, de ön nem, mert osztályos leszen bennök mindenkor. Felmásztunk az ötödik emeletre s onnan egy lajtorján a hatgoikra kúsz­tunk, a hol négy szélnek kitárt kamara volt, s benne nem volt egyébb két három tuczat cserépedénynél telve különféle folyadékkal. Kora reggel keltem fel — mondá — s elvégeztem huszonöt év óta min­dennapos teendőmet, az­az megvizsgáltam munká­mat , s láttam, hogy megérkezett a nagy nap, mely a föld leggazdagabb emberévé tesz engem. Látja ön e habzó folyadékot? Íme megvan most minden tulajdonsága, mit a bölcsek az ér­czek átváltozására megkívánnak. E néhány szemért nyertem belőle, mit itt lát, s mely színre igazi arany, habár súlyára nézve kissé tökéletlen. E titok, melyet Fiumei Miklós talált fel, s melyet Lulle Rajmond és még egy millió más bölcs hasz­talan keresett, reám szállott — én vagyok a sze­rencsés örökös. Adja az ég, hogy ne éljek ennyi rám ruházott kincsével másként, mint az ő dicső­ségére. Elfutott a méreg, s mentem, futottam, rohan­tam a lépcsőkön alá, s magára hagytam a gazdag embert az ő kórházában. Isten veled édes Üzdekem. Holnap meglátogatlak, s ha akarod, együtt térhe­tünk vissza Párisba. Paris, Radzseb hava utolsóján. 1713. XLVI. Üzbek levele Rhedihez, Velenczében. Se hossza, se vége, amint itt némelyek a­­ vallás fölött vitatkoznak, de úgy tetszik nekem,­­ mintha egyszersmind azt is ostromolnák a mi leg­­­­kevésbbé tartozik oda. Nem csupán, hogy nem jobb keresztyének ezek,­­ de még csak nem is jobb polgárok, és ez boszant engemet, mert bármely valláson legyen is az em- i bér, a törvény megtartása, a felebaráti szeretet és a tisztelet a szülők iránt, legelső fejezetei a hit- i vallásnak. Valóban a vallásos ember legelső feladata nem az -e, hogy tessék az istenségnek mely a val­lást megalapította ? De kétségtelenül legbiztosabb eszköz erre, ha az ember figyelemben tartja a társadalom szabályait s az emberiség, kötelessé­­­­geit. Miért legyen bármi valláson az ember, amint feltételezi a vallás létezését, fel kell tennie azt is,­­ hogy isten szereti az embereket- mivel vallást ala­­­­­ított boldogításukra ; s hogy ha szereti, biztosak lehetünk tetszése felől ha mi is szeretjük őket, az-­­ az, ha gyakoroljuk irányukban a kegyesség s hu­manitás kötelességeit, s nem sértjük meg a tör­­­­vényt, mely alatt élnek. Sokkal inkább biztosítjuk ez által isten tet­szését, mint valamely szertartás teljesítésének álta­la; a szertartások önmagukban nem birnak a jó­ság rangjával s csak azon szempontból jók, ha felteszszük, hogy isten rendeléséből vannak; hanem ez nagy vitatkozás tárgyát képezi : az em­ber könnyen tévedhet benne, mert egy vallás szer­tartásait kétezer vallás szertartásai közül kell kivá­lasztani. Volt egyszer egy ember, aki minden nap így imádkozik istenéhez: Uram, én nem értek semmit abból a vitatkozásból, mely feletted szünet nélkül foly ; akaratod szerint akarnálak szolgálni, de aki­től csak tanácsot kérek, mind azt akarná, hogy az ő akarata szerint szolgáljalak. Ha imádni akarlak, nem tudom mi nyelven tegyem ezt. Még azt sem tudom mily állásba helyezkedjem : az egyik azt mondja, imádkozzam állva, a másik azt akarja, hogy üljek le, a harmadik, hogy térdre omoljak. De még ez nem elég: van olyan is, aki azt kí­vánja, hogy minden nap reggel megmosdjam hi­deg vízzel, más meg azt állítja, hogy borzadállyal tekintesz reám, ha testemből egy darabkát el nem nyeselek. A minap egy karavánságban nyulat ta­láltam enni: három ott levő ember azonnal reám támadt, s mind a hárman azt állították, hogy iszonyú módon megsértettelek: az egyik 1) amért, hogy ez állat tisztátlan; a másik 2) amért hogy meg volt fojtva, s végre a harmadik 3) amért hogy nem hal. Egy oda vetődött brahma hitü pedig, bí­róul kérvén fel őt, igy szóllott hozzám: Nin­cs igazuk, mert te bizonyára nem magad ölted meg ez állatot. De bizony magam. Oh utálatos tettet követtél hát el, mit isten meg nem bocsáthat, de soha — viszontá ő szigorú hangon: hogyan tu­dod, vájjon apád lelke nem-e ez állatba bujt? — Mindez, uram, iszonyú zavarba ejt engem : nem mozdíthatom meg fejemet anélkül, hogy ne fenye­gessen istenvetés veszélye; pedig tetszeni szeret­nék neked, s erre fordítani tőled nyert életemet. Nem tudom, nem csalódom-e, de azt hiszem leg­jobb eszköz erre, ha jó polgár módjára élek a társadalomban, a hová helyezél, és jó atyja leszek a családnak, melyet te adál nekem. Paris Sahban hava 8-án 1713. 1) A zsidó. 2) A török. 3) Az örmény. KÜLFÖLD. Október 18-én. Franczia köztársaság. Az ismert hitelű „Journ de Paris“ ma sajátságos meglepő hirt ereszt vi­lággá. Még csak távirati kivonata fekszik előttünk, de így is megértjük belőle, hogy a circuli quadra­­tura titkának felfedezése e lap dicsőségét képezi. „Nagy esemény ment végbe, Salzburgban — mondja a kivonat — Chambord gróf és a parlamenti kül­döttek közt tökéletes egyetértés jött létre. A Bourbonház feje, ki néhány nap múlva király lesz, a modern Franczia­ország szükségleteit és óhajait a legteljesebben ki­elégítette úgy a zászló, mint az alkotmánykérdésben valamint a polgári, politikai és vallási szabadság kérdéseiben ; a nemzet mindent megkap, anélkül, hogy a király valamit áldoz­­n­ak. “ Tehát a nemzet minden óhajtása teljesül és a király mégsem áldoz fel semmit. Azaz a nemzet megtartja a forradalom vívmányait, a teljes és sza­badelvű alkotmányosságot, ennek minden biztosíté­kát, a tricolort és a suffrage universelt — hanem a Bourbonház feje mégis el fogja foglalni patrimo­­niumát az isteni jognál fogva, s mint önmagában egész korlátlan királyi hatalom, melyet sem alkot­mány sem a világon semmi modern társadalmi vív­mány, nem érdekel, fehér zászló alatt s a liliomok árnyában ül be ősei trónjába, s folytatja ezek ural­kodását ott hol a múlt század végén a forradalom megszakította. Mert hiszen ő nem áldoz fel semmit, s ezt csak ily módon lehet érteni. — Egy kisegítő magyarázat ugyan túl tesz e szöges ellentéten, de azt hiszszü­k, hogy e magyarázat tán csak mégsem fogja tulsegíteni elveiken azon alkotmányos monarchistákat, akik előleges biztosítékokhoz kötötték a trónt. Fel lehet tenni, hogy például, Chambord úgy inter po­­cula mellékesen értésére adhatta a salzburgi alku­dozásnak, hogy hiszen ő nem oly nagy ellensége ennak az alkotmány, modern Francziaországnak s a tricolornak, s hagyják csak beülni ősei trónjába, majd ad ő alkotmányt, aztán meg a tricolort se bánja, ha a komédiás bódékon kitűzik , hanem csak ne kívánják tőle azt a megalapodást, hogy forrás­­szerint lekösse magát s lemondjon eddigelé oly ost­entativa fitogtatott elveiről múltjáról stb. Hát mért nem mondhatna le inkább az ország az ő múltjáról elveiről, vagy az alkudozó pár! § — ezek könnyebben tehetik : a szégyen többek közt oszlik meg, stb. Így képzelhető aztán az ellentétes néze­tek oly bámulatos kiegyenlítése, mint azt a „Jour­ de Paris“ hirdeti. Más kérdés azonban várjon efféle összeegyeztetés — nem mondjuk a nemzetet, de magát a becsületesebb monarchistákat is így el fogja e bűvölni, mint a ,,Jour­ d. Paris“-t. Egyéb­iránt sok mindenféle megtörtént nagy Francziaorszá­gon május 24 ike óta, a­mire a világ nem volt elkészülve: megtörténhetik a monarchisták e pél­dát ön megalázódása és az elv tagadása is. De nem történhetik meg az, hogy a nemzet békén viselje el e gyalázatot, s bár úgy látszik, hogy a restauratio emberei, most praecipitálni akarják a végleges megoldást s hírszerint a nemzetgyűlés­nek azonnali összehivatását fogják eszközölni hogy ne legyen ideje a nemzetiek védelmi állást foglalni az orvtámadás ellen — mégis alig hihető hogy ne bírjon ennyi erő összetömörülni a köztár­saság pártján, a­mely, ha egyelőre egyebet nem is, de legalább a rohamos megoldást fenntartani képes lesz. A balközép és baloldal gyűlése 27-ikére van kitűzve. Thiers folytonosan működik s a republi­­cánus elemek a legutóbbi győzelmük által felvil­lanyozva jó kedvvel s buzgalommal támogatják aggvezérük működését. Az Assembléenak jelenleg még 12 széke van üresedésben, s nincs kétség benne, hogyha ezeket betöltenék, a május 24 iki szavazat aránymérlege, teljesen a republicánusok felé hajlana át. De nem is siet a kormány e felek betöltésével, s bár a mint írják Mac-Mahon mind a tizenkét kerületben egyszerre akarná elrendelni a választásokat, a kormány csak a biztosabb ke­rületekre akar egyelőre szorítkozni. E kérdésben tehát nézet­eltérés van az elnök és kormánya kö­zött. A nemzetgyűlés jelenlegi összeállításában 259 szavazat az absolut többség Spanyolország. Nem Már a hazugság sem használ a szent ügynek. Don Carlos királysága átkozottan czudáról áll. Hasztalan volt Edoval két­szer megveretni Lom­ories hadait s tönkre silányitva Puenta-la Reinába ,körülzárolni; H­asztalan volt a „győzelem“ gyümölcseinek kizsákmányolására egye­­sittetni a karlista fő haderőket : először nem hitte el senki, másodszor pedig maguk a karlisták is megborzankodtak az esetlen ámítás miatt. És történt, hogy Don Carlos zászlóját egyenként oda hagyogatták leghívebb hívei — s a pénz is el­fogyván — más jövedelmezőbb mesterség után kezdet­ek látni. Számlálja szeretteteit s legjobb ve­zéreit nem találja már közöttük Dorrogaray-t és Lizarragát is már csak az imádság tartja meg mellette. Egyéb hir nem is hallatszik róluk. A cartagenai események dolgában szintén nagyon sovány a mai p­ata. A felkelő hajók újabb kirándulásra készülődtek, de Lobo hajóraját csa­takészen találván a kikötő előtt szépen sompo­lyogtak. Az alatt a város egyik erődjéről meg­kezdték a tüzelést a szárazföldi az ostromlók sereg ellen úgy látszik nem nagy sikerrel os­trolók egy pil­lanatra sem hagytak fel az általános roham tervével, de sőt mint franczia lapoknak tavítják e roham már a legközelebbi napokra várható. Ér­dekes tudni, hogy a tengeri csatában vallott ku­­darc­ot a felkelők Contreras gyávaságának tulaj­donítják, s ezután, nem engedik meg neki, hogy valamely csatában vezényelhessen. Contreras ugyan­is a­mint az első golyó a Z­etuan fedélzetén végig söpört s magával sodorta Mya-t­s, 17 őt pedig megsebesített, azonnal eliramodott hajójával a ve­szélyes vidékről. Példáját aztán a többi hajók is követték. Különben Lobo tengernagyról is azt beszélik hogy minden hősiessége mellett a manő­­vere-ekben hibát követett el s enélkül könnyen el­foghatta volna a Tetuant. Mendez-Nunez megmene­külését, hir szerint egy franczia hadigőzös segí­tette elő. Alább veszik olvasóink Moriones tá­bornoknak tegnap jelzett jelentését a puenta la­ reinai csatáról, s itt csak azt jegyezzük meg, hogy e jelentés csak az első napon vívott csa­táról szól. A harc, amint tudjuk másnap folytatta­­tott s a karlisták teljes vereségével ért véget Olaszország. A franczia és olasz kormány között fennállott meglehetősen feszült viszonyt Broglie bg idején látta egy kissé megenyhíteni, s nemcsak Favernay úr, a franczia kormány képvi­selője az olasz udvarnál, kapott barátságos maga­tartásra szóló utasítást, hanem a kormány egyik félhivatalos közlönye a „Presse“ is czikket közölt az Olasz- és Francziaország közötti viszony jobbra, fordulása érdekében, s különösen kiemelte ebben, hogy a szélső­jobboldali lapok nyelvelése s eszte­len kitörései az olaszok ellen egyátalán nem bír­ják a kormány tetszését, s hogy a kormány nagy súlyt fektet az olasz barátság megtartására, s ezt illetőleg Mac-Mahon elnök s Broglie-kormánya pont­­ról-pontra Thiers elveit követi.­­—Az ekként defavoy­­ált lapok nevezetesen az „Univers“ az „Union“ és „Figaro“ nagy lármát csapnak a „szabadsággal ka­­czérkodó“ kormány ellen, s keservesen kikelnek ellene a mert oly rutul visszaél az őt hatalomra segített párt bizalmával, s hogy egy Du Temple, Belcas­­tel stb. elvei helyett Thiers nézeteit vallja ma­gáénak. Erre aztán válaszol a „Presse“ s vissza­utasítja a legitimista clerikális lapok oktalan lecz­­kéit, s kijelenti egyszersmind, hogy semmi oly vi­­tába nem bocsátkozh­atik velük, mely csak az olasz nemzeti érzületet sérthetné, de nem használ­hatna az ügynek semmit. Megjegyzendő azonban, hogy az olasz lapok ez új miniszteriális barát ér­zelem nyilatkozatait, nagy tartózkodással fogadják, s eszükbe jut miszerint ugyanaz a „Presso“, mely most az olasz nemzeti érzület megsértésének még árnyékát is oly óvatosan akarja kerülni, e tekin­­tetben re­ge mindig tanúsított hasonló óvakodást. Rómából újabban megerősítik miszerint Bonne­d­ore franczia bíbornok előtt — ki azóta már visszatért Francziaországba — a pápa határozot­tan kijelenté, hogy vaticáni lakásából ki nem köl­tözik.­r­oszország: A khivai expeditio végeredmé­nyét e napokban tudatta egy szentpétervári táv­irat. Eszerint az Ama-Darja jobbpartján fekvő egész terület a Deltával együtt. Arai tavától le a folyam legnyugatibb ágáig Oroszországba kebe­­leztetett, s az új tartomány kormányzójául Ivanov tüzérségi e­zredes neveztetett ki. Ennyi a jelentés. Láttuk már most mekkora területet nyert ezzel az éjszaki colossul. Az annektált terület a szorosabb értelemben vett egész. Turánt magában foglalja, hosszúsága a régi határtól Taskendtől nyugatra az újig Kunja Urgendstől nyugatra körülbelől 90 mérföld; 70 mérföldre azonban sivatag esik; — szélessége éj­szaktól délnek, a Darja balpartjától az Amu-Darja jobbpartjáig majd­nem azonos s csak itt-ott, szűkíti össze 40—50 mérföldre. Esze­rint az Araltó egész környéke orosz terület, lesz, s az orosz határ délfelé amint mondani szokás, szépen ki van kerekítve. Orenburgtól Taskendig most vasutat is terveznek. A külföldi sajtó véleménye a pápa és Vilmos császár között váltott levelekről. Tegnap közöltük a német lapok véleményét. Ma lássuk, mint véleked­nek az angolok és francziák. Az olasz lapok még nem nyilatkoznak. A „Pall Mall G­a z e 11 e“ úgy fogja fel e levélváltást, hogy a pápa levele a sértések egész sorát tartalmazza s alkalmat szolgáltatott a csá­szárnak méltósággal s félreismerhetlen igazsággal válaszolnia, hogy a pápa nem ismeri a német vi­szonyokat. Ha a német, Európa leghatalmasabb nemzete, képes volna az állam és egyház közötti viszony problémáját azzal oldani meg, hogy az ál­lam az egyház fölé helyeztessék, s ily módon győ­zelmet vívna ki az egyházi eszmék főképviselője fölött : kiszámíthatlan horderejű hőstett volna ez, mely végkövetkezményeiben új irányt adhatna a világ gondolkozásának és a vallásnak.­­ A sza­badelvű lapok szintén egyhangúlag megelé­gedésüket fejezik ki a császár válaszával, s ki­jelentik, hogy ama harczban, melyet Németország a pápai kihívó igények ellen visel, a protestáns Anglia rokonszenve Németország részén van. — A „Times“ nem egy könnyen kiz­ály iratot elkép­zelni, melyben a keresztyéni szeretet álarcza alatt annyi elviselhetetlen sértést tartalmazzon, mint a pápa levele. E lap a nézeten van, hogy Rómával szemben Németországéhoz egészen hasonló hely­zetben van Anglia. Az a Róma, mely Németorszá­got nyugtalanítja s szétdarabolással fenyegeti ösz­szeköttetésben áll Anglia nyugtalan elemeivel is. A p­ápaság közös ellensége Európá­nak s minden hatalomnak egy­e­s­ü­l­n­i­e kel­lene ellenében. A „Daly News“ és a „Daily Telegraph“ hasonló értelemben nyi­­latkozik. Lássunk most egy más ellentétet. E végett a franczia ultramontán sajtóhoz kell folyamodnunk. Az „A­s­s­e­m­b­l­é­e N­a­t­i­o­n­a­l“ e levélváltást a jog és zsarnokság közötti zárbeszédnek nevezi. A Fra­n­gais ugyanerről azt mondja, hogy a régi küzdelem ez a védtelen jog és a fegyveres erőszak a tehetetlen őszinteség, és az elhízott cselszövény, az elnyomott szabadság és a diadalmas despotiz­­mus között. A császár levelében azonfelü­l még azt a sophistikus tettetést is felfedezi a „Franqais“, mely a Hophenstaufen vagy szász királyok régi legistáit jellemzi. A Journ. d. Parisa császár levelének hangját száraznak, sőt impertinensnek találná, ha más korú embertől eredne. — Ilyenek a franczia erkölcsi rendmentő párt közlönyeinek nézetei.­­ A republicans lapok még nem foglal­koznak e tárgygyal a „Temps“ azonban megjegyzi, hogy e levélváltás nagy történeti és politikai je­lentőséggel bír. Moriones tábornok hivatalos jelentése a puenta­­la-reinai ütközetrő­l. „A navarrai bandák, melyek több mint 6000 főből állottak, tüz­érségek és lo­vasságuk által támogatva, megkísérték tegnap (okt. 6 án) védelmezni borzasztó állásaikat, melyeket Santa Barbara körül Puenta-la-Reina kerületben elfoglaltak. Reggeli 9 órakor kezdődött a heves ütközet, 1­3 karlista zászlóalj támadásával Eui­­lad Rodrigo zászlóaljára és Alcob­a négy századá­ra. De e jeles katonák nem csak vitézül kiáltották a támadást, hanem kiverték az ellenséget minden állásaiból, s az ellenség üldözőbe vétetvén, 2 óra járásnyi távolságra űzetett el ama pontról, amelyen támadott és a csata folyt. Délután 4 órakor, mi­dőn már vége volt a csatának, megparancsoltam a csapatoknak, hogy Puenta la­ Rem­ába vonulja­nak, hogy ott az éjszakát töltsék. De él­tem a gyanúval, hogy a felkelők, felhasz­nálva a hegyes vidék előnyeit, elő fognak törni éjszaka, megtámadandják utócsapataimat oly czél­­ból, hogy netán egy éjjeli győzelem által kárpó­tolják magukat a nappal szenvedett veszteségért. És csakugyan az elindulás után egy órával meg­kezdődött a tüzelés a Dana dandára ellen, mely a mozdulatot fedezte. Miután e visszavonulás fe­dezésére szükséges erők harczvonalba állíttattak, Catalan és Piestain dandárnokoknak meghagytam, hogy csak vonuljanak vissza a helységbe. Miután a támadást készen váró csapatok mind elfoglalták a nekik kijelölt állásokat és az általam előre jel­zett időben egyszerre kezdették meg a tüzelést, az ellenség azonnal kijött sodrából és daczára, hogy a sötétség már beállott volt, megszüntette a tüzelést és nem háborított többé minket. Ma már reggel hét óra van s intézkedtem a tegnapi csatatér megszemlélé­se iránt. Az ellenség veszteségeit nem­ lehet egészen biztosan tudni,hanem amit pontosan tudunk: 80 halott, számos sebesült, 26 fogoly és sok fegyver. A halottak között van Radas hadsegéd is, kinek zászlóalja a tegnapi összeütközés alkalmával jelentékeny veszte­séget szenvedett. — A mi veszteségeink nem any­­nyira számosak, mint érzékenyek: elesett 1 száza­dos és 16 katona; Intanzon ezredes és három más parancsnok, 7 kapitány és 12 altiszt és 140 katona megsebesült; egy altiszt és 36 katona könnyen sérült meg. Tüzérségünk, habár a csata­hely nem volt kedvező működésének kifejtésére, mégis néhány oly jól irányzott lövést tett, hogy sokban hozzájárult a győzelem kivívásához. A legnagyobb megelégedéssel jelenthetem, hogy min­denki megtette kötelességét és a hősiesség valódi példáival találkoztam, melyeket ezután fogok beje­lenteni. Nem hagyhatom említés nélkül azt sem, hogy a csapatok, valamint a támadás alkalmával hősiesen tartották magukat, úgy az éjjeli visszavo­nuláskor is rend és fegyelem által tüntették ki magukat. — A Puenta­ la Reina melletti főhadi­szállásból — 1873. okt. 7. — Moriones.‘J * Mer milied savoyeni szereplése miatt a svájczi szövetségtanács forma szerinti fel­szólamlást intézett a franczia kormányhoz. A szö­­vetségtanács utasította Kern minisztert, jelezze a franczia kormánynál némely franczia tisztviselő

Next