Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)

1873-10-20 / 244. szám

_ Előfizetési árak gAz évre . , 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt — kr. elévre . . . 10 „ — „ f Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyes szám ára 10 krajczár-Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. vSt, Ser uZlV,ak’ ha nem tudjuk, kitő! - Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. POLITIKAI NAPILAP: A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. (Légrády testvéreit irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas-utcza 14. sz. alá intézendők. 244. szám. Budapest, hétfő, október 20. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, okt. 20. A dán koronaherczeg tegnap a legszigorúbb incognitóban ide érkezett, s nemso­kára fogadta az osztrák császár látogatását. Páris, okt. 18. A „Journa des Debats“ mond­­ja, hogy a jobb­közép határozatlanabbjai most már csatlakozó­lag nyilatkoznak, és készek a jobb­oldallal szavazni. Azt hiszik, hogy az állandó bi­zottság a nemzetgyűlést hétfőre okt. 27-ikére hívja ö­ssze. Páris, okt. 28. A jobboldali bizottság ülésé­­nek jegyzőkönyve mondja, hogy egyhangúlag elis­merik, miszerint a,„kilenczes bizottság írtstt"-'Ra­gozott javaslatok elfogadását Őrize­te pa­rancsolólag követeli. E javaslatok szerint a mo­narchia helyreállítottnék , minden polgári politikai és vallási szabadság, melyek Francziaország köz­jogát képezik, biztosíttatnék, a háromszinü zászló fenntartatnék és ez irányban, a különben érintetle­nül maradó királyi kezdeményezés sérelme nélkül, csak a király és nemzeti képviselet által egyetér­tőig eszközöltethetnének módosítások. Az ezen bi­zottság által képviselt gyülekezetek azonnal egy­behivatnak. Páris, okt. 18. A lapok közzéteszik a jobb­oldal programmját s a jobb­közép 1872. február 2-iki nyilatkozatát, melynek értelmében közép és jobboldal szövetsége az alkotmányos monarchia alapján létesült, s a dolgok jelenlegi állása előké­szíttetett. Okmányokat még nem hoztak nyilvános­ságra. A programm így szól: akarjuk az örökösö­dési alkotmányos képviseleti monarchiát, mely az országnak interventio-jogot enged a közügyekben s a miniszteri felelősség kezessége mellett biztosit minden politikai, polgári és lelkiismeretbeli szabad­ságot ; továbbá egyenlőséget a törvényielett; szabad utat mindenkinek minden hivatalhoz, kiszálláshoz s egyéb előnyhöz ; végezetül folytonos javítását a munkásosztály állapotának, békés úton. Trianon, okt. 18. (Bazaine-per). Az október 24-iki haditanács, és Changarnier­s Cissey tábor­nok küldetése felőli kihallgatás folyamában, Bazaine azt mondja, hogy tudván a capitulatió szigorú fel­tételeit, lehetetlen volt kitörést eszközölnie. Tagad­ja hogy demoralizáló híreket terjesztetett volna s ál­­tja, hogy ép ellenkezőleg cselekedett. A hadisze­reket azért nem pusztította el, mert félt az ellenség borzájától. Itt az elnök azt a kérdést intézi hozzá, vájjon micsoda nagyobb szigorúságtól tartott még? Bazaine azt mondja, hogy nyíltan és annak rendje szerint meghagyta volt Soleille tábornoknak, misze­rint a zászlókat elégesse, s hogy egyedül a tisztek hanyagsága kárhoztatandó. Néhány rövid kérdés és felelet után Bazaine kihallgatása befejeztetett. A tanuk kihallgatása hétfőn kezdődik. Páris, okt. 19. A „Journ. Official“ közzéteszi hogy fogyasztásra szánt gabona a külföldről min­den behozatalra nyitva álló vám­állomáson be­hozható. Madrid, oct. 18. Egy Alicantébe érkezett an­gol jelzőgőzös azt jelenti, hogy a felkelők „Nu­­mantia“ fregatte-ja ugyancsak a felkelők „Fernan­do el Catolico“ gőzösét — véletlenül —­­ vagy szándékosan, nem tudni — elsülyesztette. — A tengerész miniszter a hajóraj parancsnokságát, „Inragoza“ fregatte-ot is beleértve, átvette és ma megy Cartagenába. Genf, okt. 19. Hyacinibe atya ma tartotta a régi könyvtárban roppant tolongás mellett utolsó predicátióját. Az elmúlt hét eseményeinek benyo­mása alatt beszélt, nevezetesen megválasztatásáról, feleskettetéséről és Mermillod pásztori leveléről, kijelentvén, hogy az interdictumot és kiközösítést nem fogadja el, támaszkodva a bibliára és a ko­rábbi zsinatokra. Előadása mély hatást tett a hallgatókra. — A „Genfer Journal“ egy Mermillod és Hyacinthe között folyt sajátságos levelezést tesz közzé. Róma, okt. 18. Az „Agenzia Stefani“ szerint min­den a lapok által Minghetti pénzügyi terveiről szó­ló hír­­legalább is korai. A „Gazzetta Officiale“ egy királyi rendeletet közöl, mely néhány római kolostor közérdekből szükséges kisajátítását ren­deli el, s a kisajátítandó javak értékének megfelelő pénzösszeget állapít meg jövedékben. Konstantinápoly, okt. 18. Az 1868-ban kibo­csátott kincstári bon­ok f. hó 31-dikén esedékes utolsó sorozatának kifizetésére szükséges alapok Londonba lettek juttatva. Utolsó posta. — A dublini katholikus egyetemre az „Evening Post“ hire szerint nagy összegeket irád alá. Lord Grenard 1000 forintot, Lord Southwell négy éven át fizetendő 150 — 150 forin­tot írt alá. Az egyetem létrejöttét biztosítottnak tekintik.­­ A török szultán saját vagyonából nyolcz millió forintot bocsátott az állam­kincstár rendelkezésére consulokban, hogy a finanszope­­ratiokat meg­könnyítse. E hazafias tény fölött igen nagy a lelkesültség mint az „Agence Bordeane"­­jelenti. — Ohio államban a republicánus párt súlyos vesztességeket szenvedett. — A „Pall-Mall G a z e 11 e“ távirata sze­rint a franczia kormány megrótta ama franczia hadi­hajó parancsnokát, mely a cartagenai tengeri üt­közet alatt az insurgens hajók javára magát közbe­vetette. Ugyane forrás szerint Don Carlos Estella és Puente-la-Reina között foglalt állást. — A karlisták Gerona és Barcellona kö­zött folytatják a vasút szétrombolását. NEMZ­­­­TI SZÍNHÁZ. Budapest. Hétfőn, október 20-én 1873. Sikk a királynak. A bécsi Cburgszinház által 500 aranynyal jutalmazott vijáték 4 felvonásban. Irta Schauffert Hypp Ágost. For­dította Dóczi Lajos. Személyek: I. Jakab Anglia királya — — — Molnár Henrik, walesi herczeg, fia — — Várföldi Erzsébet, leánya — — — — K. Jászai M. Lennox herczeg, főudvarmester — — Komáromi Cecil Róbert, salisburg gróf, fő­kincstárnok — — — — Újházi Róbert Viscount Rochester a király kegyelete — — — — Halmi Lord Chandos — — — — Bercsényi Montgomery, gróf — — — — Pintér Lord Rich Henrik — — — Náday Lord Hay - — - - _ Feleky Lady Montgomery — — — nelvag L Lady Chandos — — - _ Niczkyné ’ Lennox herczegasszony — — Szathmáry L-né Lady Cope Izabella, a herczegnő udvarhölgye, Lord Rieh jegyese­­ Szigligeti J. Calvert György, a titoknoka — — Eőry Dr. Irving a király orvosa — — Benedek Arthie Armstrong, udvari bolond — Paulay Thomson János, hajógyáros a Pál-rakparton — — - — Szigeti J. Kezdete 7 órakor. ke Harriet, leánya — — — — Lendvayné 2-ik ) falvaJ L Z I Z Réthya Charles apród — — — — Gábos Irma Kamarás — — — — — Leövey “ “(0)----, — — — Vizváry _ Egy nemes — — _ __ Köret maros — — _ V/ ,1 Udvarnok­­ - ~­TM?kő Budapest, október 20. A dolgok tökéletes tótágast állanak Franczia­­országban. Különbet kívánni sem lehet. A legiti­mista lapok a „Journ. de Paris“ s a többi fuzio­­nista lap határozott állítását, hogy immár minden tisztába van hozva a többség és Chambord gróf között — idő előttinek mondják, s nevezetesen az „Union“ megjegyzi, hogy jó volna a „tanulmányo­zó bizottság“ munkálatát bevárni, mielőtt ily hatá­rozottan beszélne az ember. A fúzió-bizottság azonban már a börze baussírozás szemfényvesztő játékát is igénybe veszi törekvései támogatására. Több banquier-t táviratilag értesített, hogy Chambord gróf következő feltételeket fogadott el: tricolor li­liomokkal ékítve, a suffrage universel 25 éves életkorhoz s ötévi egyhelyben való lakáshoz kötve, az 1814-ki charta azon czim kihagyásával (XIV.), mely a királynak sürgős esetekben rendkívüli in­tézkedéseket s perrogálásokat enged meg. A jelen­legi versaillesi nemzetgyűlés még három évig ma­radna együtt ; a pairek kamarája választás utján alakíttatnék s a pairség nem volna örökölhető. — Ennek a szép megbiztató hírnek azonban nem lett sikere. A tőzsde alkalmasint megelégelte azt a szégyenséget, hogy a republikánus választási győzelmek hírére az „Assemblée Nationale“ által közmegbotránkozásra belenyargaltatta magát a hausse-ba. Mac-Mahon és a kormány között úgy látszik jelentékeny nézeteltérés forog fenn. Nem akar beleegyezni, hogy az állandó bizottság rend­kívüli ülést tartson a nemzetgyűlés összehívása végett. Az Orleans herczegek — hír szerint — már e hét végére szeretnék összehivatni a nemzet­gyűlést, de Mac-Mahon ellenzi. Viszonzásul a kor­mány azt nem akarja megengedni, hogy az ürese­désben levő képviselői székek haladéktalanul betöltessenek, s erélyesen sürgetik Mac-Mahont hogy a restauráló­ pártnak kedvező politikát kö­vessen. Thiersnél 17-ikén este értekezleten voltak a balközép kitűnőségei s egyetértőleg azon nézet­nek adtak kifejezést, hogy a balközép egyetlen tagja sem fog Chambord ígéreteinek felülni s a monarchiára szavazni. A köztársasági pártok egyet­értése rendületlenül fennáll, s Francziaország nem fogja a bourbon-restauratio gyalázatát komoly ellenszegülés nélkül eltűrni, így nyi­latkozik a bal közép. Miniszterváltozásról is beszélnek. A restau­­ratio megkönnyítése érdekében alkalmasint Beule­rnak kötnek útilaput a talpára. Magne pénz­ügyőr beterjesztette a minisztertanácsnak az új budget-t s az új adó­törvények jegyzékét. A spanyolok földéről ritka nap, hogy valami váratlan újság ne érkezzék. Ez már úgy szokás. Ma a kormány hadai köréből érkezett ilyen, azt hiretvén Lobo tengernagyról, hogy hajórajával el­hagyta Cartagena előtti állását s Gibraltár felé indult szenet keresni. Ha e hir nem talál is való­sulni, annyi mindenesetre bizonyos, hogy Lobo tengernagy magatartása nem teszi lehetetlenné ef­féle hírek terjesztését. A tengeri ütközetben mint már említettük nem zsákmányolta ki győzelme min­den előnyét s utólagosan úgy adják elő a dol­got, hogy tehetségében lett volna a csata vesztett felkelő hajókat teljesen megsemmisíteni. Nos ezt nem tette. Most meg a tüzelője fogy el, s megy le egész Gibraltárig szénszerzés­ végett ott hagyván az ostromzárat, hogy a már-már kiéheztetett insur­­gensek élelmi­szereket gyűjthessenek szorongatott fészkükbe. Egyszóval Lobo magatartása gyanús, arra mutat az a hír is, mely szerint a kormány Lobót felmenteni készül a parancsnokságtól s helyé­be maga a tengerészeti miniszter lépne, a­ki a Havannából visszaérkezett „Saragozza“ hadi­hajóval megerősített hajórajt azonnal visszavezetné Carta­gena alá. A tengerészek közöt nagy a felhábo­rodás egy franczia hadigőzös ellen, mely ma­gát a tengeri csata alkalmával a harczo­­lók közé vetette s megmenté „ Mendez Nun­­­ez­“t. Azt­ mondják, hogy ez alkalommal csak nagy nehezen lehetett a katonákat megtartóztatni, hogy a franczia hajóra ne tüzeljenek. A londoni pénzalkudozások jó eredménynyel kecsegtetnek ; hal­lomás szerint 4 millió helyett 6-ot reményt kap­hatni a spanyol kormány. A karlisták között erős folyamatban van az apostolok oszlása. Borrédában családi conferentiát tartott a „Bourbon-ház“ s el­határozta s azonnal végre is hajtotta a kiharczol­­kodást Francziaországba. A vezérek pedig minden tanakodás nélkül hasonlót cselekesznek; míg a hadak engedik magukat vezetni mindennap és a legszebb egymásutánban; csak itt gyújtogatnak még változatosság kedvéért mint legközelebb pél­dául a venta-encinai indóházat felgyújtották. A kormány­csapatokat illetőleg még egy másik rész hír is érkezett: t. i. a Tarrasában állomásozó San Fernando ezred nem enged maga fölött szem­lét tartani E fegyelmetlenségi nyavalya gyógyítása végett Macias dandárnak ment a helyszínre. A politikai viszony az olasz és franczia kor­mány között, melynek kitűnő volta mellett csak az imént töretett, napokban némileg zava­rott mutatkozik. Az olasz követ már hosszabb idő óta szabadságot élvezett. Most felhatalmazást kért Broglin herczegtől, hogy­­»mására visszatérhessen. A kormányelnök erre azzal . „„i­.„sal „.„Igall neki, hogy ]ó lesz szabadság idejét kissé ille& meghosszabbítani. És úgy is történt. Az olasz kormány, mely Fournier visszatérését októberre várta, a franczia kormány­elnök e késleltető tanácsát — hirszerint — ellenséges nyilatkozatnak tekintette s azonnal felhívta Nigra lovagot, a párisi olasz képviselőt, hogy ő is sza­badságolását kérje. Az olasz kormány visszatetszé­sének ily kézzelfogható nyilatkozása tért nyit a fran­czia sajtóban a franczia-olasz viszony szellőztetésének, s a­mennyiben a kellemetlen fordulatot a restaura­­tionális ézelmekkel hozzák kapcsolatba, a fejtegetések meglehetősen élesek. Egyébiránt csillapító hírek is jutottak már forgalomba, nevezetesen, hogy a Nigra szabadságolása nem volna Fournier dolgával összefüggésben. A német szövetségtanács e héten újra meg­kezdi rendes üléseit. A tanácskozásra kitűzött leg­első tárgyak sorában van az egyes országgyűlések és a birodalmi gyűlés ülésszakának szabályozása is. A terv, hogy szabály szerint a birodalmi gyűlés ősszel, az országgyűlések pedig tavasszal ülésez­zenek, hír szerint, már bírja a szövetséges kormá­nyok többségének beleegyezését. Az angol napi események közül legjelentéke­nyebb Bright legközelebbi nyilatkozata, mely által a republikánusok törekvéseit, mint már ezelőtt több ízben tévé, ismét egész tisztelettel defavoyálja. Te­szi azt a birminghami republikánus kör felhívására adott válaszában, melyet alább a felhívás pontozá­sival együtt egész terjedelmében közlünk. A tam­­toni választás még mindig foglalkoztatja a sajtót. A conservativ lapok igen negatív győzelemnek mondják ezt, valamint a bábki­t is, minthogy a ke­rületek eddig is liberálisok által voltak képviselve, ezzel egyszersmind mintha a hulli győzelemről is eleve abdikálnának. Ez utóbbi helyütt e hét szer­dáján lesz a választás. A Poharozás közt. Trefort miniszter úr különféle körutazásait leginkább a toaszok te­szik nevezetessé, melyekben majd ő exeja, majd egyik-másik házigazdája igazolja azon ismeretes igazságot, hogy a bor feltárja a nyelv lakatját és feltárja a szívek gondosan rejtegetett gondolatait. A kölcsönös őszinteségnek egyik újabb nyilatkoz­­ványa Győrben történt, hol a megyés püspök a miniszter tiszteletére adott lakomán a többek közt ezeket mondá toastjában: „Mióta a közoktatási tör­vény megalkottatott, mi katholikusok úgy vagyunk ezen iskolákkal szemben mint egykor az ó-testa­­mentumi nép, mely egyik kezével a templom épí­tésén dolgozott és a másikban kardját villogtatta, a nyugtalanító ellenségeket, visszautasítandó. Mi is küzdeni fogunk az ellen, hogy katholikus iskoláink­­ felekezetnélküliekké tétessenek, bármily oldalról történjék is ilynemű kísérlet, mert meg vagyunk győződve, hogy szent hitünk értelmében az oktatás csak katholikus iskoláinkban lehetséges.“ Nem tudjuk várjon a minisztert, ki alkotmá­nyos fogalmak szerint a törvények őre és a nép­akarat képviselője, azon dicséretek szédítették-e el, melyekkel a püspök úr e kirohanás után őt elhal­mozta, de megbotránkozásunkat fejezzük ki, hogy nem volt elég lélekjelenléte vagy bátorsága eré­lyesen visszautasítani, vagy legalább is helyreiga­zítani e püspöki expectoratiót, mely kétségkívül be fogja járni az egész európai sajtót, hangosan hir­detvén egyfelől a klerikálisok elhatározását, harcz­­ra kelni a szabadelvű­ség és a képviselőház jan. 30-ai határozatában jelzett reformirány ellen, más­felől pedig Trefort úr teljes képtelenségét azon nagy feladatok teljesítésére, melyek épen az em­lített határozat folytán Magyarország vallás- és köz­oktatásügyi miniszterére várnak.­­ Határőrvidéki erdőüzlet: Kerka­­poly pénzügyminiszter Bécsbe utazott, hol talál­kozni fog az oda érkezett Mollinary tábornokkal, s megbeszélik a határőrvidéki erdő-consortium által újabban tett kiegyezési ajánlatot. ” A „Pesti Napló“ vasárnapi száma írja : „A pénzügyminisztériumban mint halljuk, több kimutatás készült el, melyek az állam összes hitelműveleteire vonatkoznak, az országgyűlés elé fognak terjesztetni. E kimutatások, az azokat ki­sérő exposé a legmeggyőzőbben fogják bizonyítani, hogy összes államháztartásunk — (mint ez külön­ben magától értetődik, de egyes alaptalan hírek ellenében tán nem fölösleges constatálni)­­— szi­gorún a budget-törvény alapján mozog , hogy az oly kedvezőtlen viszonyok daczára, csak annyi le­­begősj adósságra volt szükség, a­mennyi a budget­­törvényben előirányozva van.“ Vilmos császár Bécsben. Mint már említek, a német császárt szomba­ton ebéd várta a schönbrunni várkastélyban. Részt vettek benne Vilmos császár és kísérete, az oldala mellé rendelt osztrák tisztek, a nevét viselő osztrák ezred küldöttsége, továbbá a német­alföldi királyné és kísérete, a badeni nagyherczeg és herczegnő kíséretekkel, Lipót bajor herczeg és neje Gizella főherczeg asszony, a német- és a német­alföldi kö­vetek, Bismarck herczeg, Andrássy gróf, a berlini osztrák követek , Hohenlohe herczeg és a többi udvari méltóságok. Az ebédnél a polgáriak Irakban, a katonák diszben kalappal és karddal jelentek meg. Tegnap reggel, amint megállapítva volt, Vil­mos császár a közkiállitást látogatta meg. Ferencz J^a^eaásjsárr»! a császári pavillonban találkozott Hl­j*/ ----ft-YIIT-T 1---------a »i /Y 1 rt 1 Ct _ |____^ ^ osztályt. A német császár mindent a legnagyobb érdeklődéssel s részletesen megtekintett. Innét a keleti osztály felé ment, melynek futólagos megte­kintése után Ferencz József császár kérdezte ven­dégétől, várjon nem érez-e fáradságot s nem óhajt haza kocsizni. Vilmos kijelenté, hogy a látottak rendkívül meglepték s a műzkiállitást is meg akarja tekinteni. Felkeresték tehát ezt is, hol Vilmos a német és az osztrák kiállítást tekinté végig. Vilmos császár elhagyva a kiállítási palotát, Károly Lajos, Lajos Victor, Albrecht és Rainer főherczegeket és a németalföldi királynőt látogatta meg, azután visszakocsizott Schönbrunnba, hol el­fogadásokat adott. Előbb a közös, az­ osztrák mi­nisztériumot s a magyar minisztérium Bécsben levő tagjait fogadta testületileg, kijelentve előttök benső örömét, melyet az osztrák császár és­ a bécsi nép szívélyes fogadása fölött érez és reményét fejezé ki, hogy e körülmény a két állam közt fennálló barátságos viszonyt hosszú időre biztosítja. — a miniszterek távozása után még Hohenlohe hercze­­get, Crenville, Larisch, Grünne és Kinszky grófokat fogadta a német császár és azután — öt órakor — családi ebéd következett. Ebben részt vettek a két császár, a bádeni nagyherczeg és nagyherczegnő, a németalföldi királyné, Rudolf trónörökös, Lipót bajor herczeg és Gizella főher­­czegassony, Károly Lajos, Lajos Victor, Albrecht, Frigyes, Vilmos, Lipót és Rainer főherczegek, Ma­ria Therezia, Erzsébet és Mária főherczegnők s a szász-weimari herczeg. Az ugyanekkor adott mar­schall-ebédben Bismarck herczeg, Goltz gróf fá­­tábornok, Perpondher gr. udvari marschall, Stein­acker báró és a német császár többi kisérete, szá­mos osztrák főtiszt, a badeni nagyherczeg, s a né­metalföldi királynő stb. kisérete vett részt. Este hétkor dísz­előadás volt az operában, Faustot adták elő. A nézőhely természetesen ünnepi fényben úszott s utolsó zugáig el volt fog­lalva rendjeles főtisztek, szakos urak, elegáns öl­­tözékü urhölgyek által. Bécsnek szine-java, a szo­­czietás minden tagja, főhivatalnokok, egyéb kitűnő­ségek jelen volt ez előadáson, mely félnyolczkor vette kezdetét. Ekkor jelent meg a két császár, utánuk a badeni nagyherczeg és nagyherczegnő, a főherczegek és főherczegnők, Lipót bajor herczeg nejével s a weimari herczeg. Az udvari páholyban Vilmos császár középen áll s tetszeni látszott neki a színház díszes berendezése. Bismarck An­drássy páholyában ült s ennek nejével élén­ken társalgott. Az előadás elég jó volt; Margareta szerepét Ehnn asszony énekelte, ki berlini vendég­­szereplésekor megnyerte volt a német császár kü­lönös tetszését. Felvonás közben frissítők szolgáltat­tak fel, s a harmadik felvonás után az udvar el­hagyta a páholyt s a foyer megtekintése után a császári terembe vonult b­eázás véget. A negyedik felvonás után a két császár s közelebbi környezete távozott a színházból, a többiek azonban mindvé­gig ott maradtak. Este Andrássy gróf Bismarck herczeg tisz­teletére dísz­ebédet rendezett, melyben részt vettek a herczegen kívül Schweintz porosz nagykövet, Dönhoff követségi tanácsos, Finkensteini gróf Fink katonai attaeké, Delbrück államminiszter, Szlávy magyar, Auersperg herczeg osztrák miniszterelnök, Wenckheim báró, Tisza magyar, Lasser báró, Unger tudor, Kuhn báró, Holzgethan báró osztrák miniszterek, Orczy báró, Hoffmann báró miniszteri osztályfőnökök és a német ügyek előadója, Teschen­­berg udvari tanácsos. Tegnap reggel a német császár a protestáns templomba ment isteni tiszteletre azután elfogadáso­kat adott a burgban. Két órakor a praterbe kocsi­zott ki, mely után Schweintz nagykövetnél diszebéd következett. Megemlitjük, hogy Bismarck herczeg a köz­­kiállitás megtekintésekor nem volt Vilmos kísére­tében hanem Andrássy gróffal külön tekinté meg azt. Andrássy mindent nagy előzékenységgel ma­gyarázott meg s a herczeg főleg a magyar osz­tályban tanúsított különös érdeklődést, ugyanis egy czimbalmost hallgatott még a német birodalmi kanczellár s rendkívül mulattatta. A sokaság száj­­tátva tolongott mindenütt a két miniszter nyomában s a rendőrségnek ugyancsak munkájába került utat nyitni előttök. Bismarck polgári öltönyt viselt s az üdvözléseket szívélyesen viszonozta. gróf Hohenwart, Lienbacher, Nabergoj, Neumayer, Pfeifer, Pflügl, Polesini, Porenta, Razlag, Sand­­rinelli, Schrems, Starkcnfels, Valussi, Vitezic, Zeil­­berger’; tizenhét államjogi ellenzéki, és pedig: Brauner, Cizek, Facek, Hausmann, Janda, Klimesch,Kratochwil, Platzer, Rieger, Simacek, Slad­­kovsky, berczeg Schwarczenberg, Tonner, Trojan, Urbanek, Zeithammer; tizenhat miniszteriális alkot­mány­o­a: Deschmann, Edeibacher, Granitsch, Hanisch, ^cumann> Nischelwitzer, Petritscb, Stiveruwifa, Bm, Heinrich, Held, Kaiser, Löffler, Rodler, Roser Schöffel, Schönerer, Schürer. Tehát 62 képviselő közül a kormánypárthoz csak 16 tartozik., míg az autonóm ellenzék eddig 36 taggal rendelkezik. Még ha a deutschnationalok a kormánypárthoz számíttatnak is, mi ellen az előbbiek úgy mint a kormány komolyan tiltakoz­nának, akkor is 26 német liberális képviselővel szemben 36 autonomista áll. Az „Osten“ azt hi­szi, hogy az arány a végleges eredmény után sem fog lényegesen változni. Az autonomistákról ma már jóformán bizonyos, hogy bemennek a reichs­­rathba, míg az államjogi ellenzék (csehek és mor­vák) tagjairól ez nem bizonyos. Ezek elmaradása esetén ugyan a szavazatok aránya kedvezőtlen lenne az autonomistákra nézve, de másrészt a kormány sem számíthat minden esetben a deutsch­­nationalokra. * * * Bécs, okt. 20. Tegnap a német császár jelen volt az isteni tiszteleten az evangélikus templom­ban, délután incognito meglátogatta a kiállítást, megtekintette ott az angol porczellán- és üvegáru­­kiállítást, s a bronz-kiállítást, hol Bek, Barbe, Christoffe és másoknál jelentékeny vásárlásokat tett, megtekintette ezután az olasz szobrokat és a német osztályt, hol a császár ismét viharosan üd­­vözöltetett. Este öt órakor a német császár ebéden volt gróf Schweinitz német követnél, hol a badeni nagyherczeg és herczegné, továbbá az osztrák és német kiséret is jelen voltak. Végül megnézte a schönbrunni várszínház előadását, s utána Schön­­brunnban vacsoráit.­­ Osztrák dolgok. Az „Osten“ összeál­lítja az okt. 10, 13, 14, 15, és 16-diki első vá­lasztási napok eredményeit, s arra a következte­tésre jut, hogy eddig az autonomisták vannak többségben az alkotmány­hívek ellenében. Az em­lített napokon 62 képviselő választatott meg, kik politikájuk szerint a következőleg osztályoz­hatók : tizenkilencz autonomista (rész­ben liberális, részben clericalis), és pedig : gróf Barbo, gróf Brandis, Fischer, Harrant, Nagy-Kálié, október közepén. Szabolcs megye közönsége folyó hó 14-én rendkívüli közgyűlést tartott, tárgyait főleg a jár­ványok által nyomorba jutott gyámoltalanok, özvegyek és árvák segélyzése és a rendkívüli rész­termés folytán előre láthatólag bekövetkező ínség elhárítása iránti intézkedések képezék. A gyűlést megelőzve már elnöklő főispánunk, gróf Vay Ádám úr, ki a járvány által ütött sebek orvoslásában elismerésre méltó tevékenységet fejt ki, egy meleg hangon tartott felhívásban kereste meg a megye nagybirtokosait pénz- és más inté­zeteit, hogy a csapás enyhítéséhez adományaikkal járuljanak, igen szép és mély hatást előidézett meg­nyitó beszédjében, élénk színekkel festé a nyomott, melybe a rendkívüli nagy halandóság következté­ben, a gyámok nélkül maradt árvák és özvegyek nagy­száma sok helyen jutott; hangsúlyozza, hogy bár meg van győződve, miszerint e megyének fogékony keblű lakosai a humanitás nemes érzelmei által vezetve, tár­sadalmi úton is me­gteendőnek mindent, hogy a vagyon és rokoni gondozás nélkül maradt árvák táplálásáról és neveléséről, valamint a családdal maradt keresetképtelen özvegyek segélyzéséről gondoskodva legyen,­­ mégis elutasíthatlan kö­telességnek tartja, hogy a megye mint törvényha­tóság se maradjon az oly rendkívüli és nagy calamitással szemben tétlenül, sőt inkább óhajtja, hogy az erkölcsi tekintélyének egész befolyásával vegye kezébe annak intézését. Ez után felolvastatott Bónis Barnabás alispán úrnak, ki a járvány egész tartama alatt úgy az orvos-rendőri intézkedések foganatosítása, mint a csapás által ejtett sebek felkutatása körül erélylyel párosított fáradhatlan tevékenységet és a közgyűlés által is teljes elismerésben részesített buzgalmat fejtett ki, ez ügyre vonatkozó jelentése, valamint az állandó választmánynak a teendő intézkedésre vonatkozó javaslatai, melyek elfogadtatván, azok alapján utasíttattak a szolgabirák, hogy: 1- szer. Járásaik minden községében szemé­lyesen megjelenvén, keressék fel úgy a községi segélyben részesülő régibb, mint az utóbbi időben pusztított járványok következtében segélytelen ál­lapotban maradt özvegyeket és árvákat, s alapos vizsgálat útján nyomozzák, hogy azok kik és mennyien igénylenek teljes gondozást, s mennyien vannak azok, akiken részletes segély nyújtásával lehet segíteni ? — s hogy erre vonatkozó jelenté­seiket nov. 15-ig az alispánsághoz múlhatatlanul beterjeszszék. 2- or. Hogy járásaik egész területén gyűjtése­ket eszközöljenek s azok eredményét minden 14 nap alatt a megye pénztárába beküldjék ; végül: 3- or. Addig is, mig a nyert positiv adatok s az eszközölt gyűjtések eredményéhez képest a me­gye közönsége a novemberi közgyűlésen véglegesen intézkedhetnek, felhatalmaztatott az alispán, hogy sürgős esetekben a szükségben levőket a befolyandó összegekből saját belátása szerint időközben is se­gélyezhesse. Az idei termés rendkívüli roszasága, s az ebből folyó azon természetes következés, hogy a munkás osztály már régóta nem talál kereseti forrást, s ma már azon csekély készletének fo­gyasztására van utalva, melyet az aratással kere­sett , a­minek következtében ez osztálynál előre­láthatólag s igen rövid idő alatt nagy szükség álland be, — arra indították a megye közönsé­gét, hogy e baj mikénti megelőzhetése, illetőleg elhárításáról gondoskodjék. A baj oly mérvű lévén, hogy annak orvo­­solhatása messze túlhaladja a megye erejét, — nem maradt egyéb, mint a kormányhoz fordulni segély­ért; minthogy azonban a múltak tapasztalatai szerint az ínségi kölcsönök, különösen pedig azok, melyek nem készpénzb­en, de a kormány által vásárolt gabonanemű­ekben nyújtattak, a kezelés nehézkes, késedelmes volta és drágasága miatt az érdekeltek­re áldást hozóknak nem bizonyultak, egyedül hasz­nos középítkezéseknek megindítása által, melyek míg egyrészről a munkásoknak tisztességes kere­setet nyújtanak, addig másrészt az államra nézve is gyümölcsöző beruházást képeznek,véltek a bekövet­kező bajon segíteni, ennek alapján határozatba ment, hogy a kormány a megye területén s annak közvetlen közelében eszközlendő középítkezéseknek foganatba vétele iránt kerestessék meg, é­s ilye­nekül a megye területén keresztül vezető tokaj­­kolozsvári országutat, melyet közbevetőleg mond­va, eddig a megye úgyis csak saját segédforrásá­ból építtetett, továbbá a Tisza folyam szabályozá­sa s a part­építkezések biztosítás szempontjából elutasíthatlanul szükséges átmetszéseket jelölte ki.

Next