Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)
1873-10-23 / 247. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 n Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, afidor-utca 6. H/. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Maiden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. POLITIKAI NAPILAP: A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas-utcza 14. sz. alá intézendők. 247. szám. Budapest, csütörtök, október 23. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Trianon okt. 21. Este. Bazaine pere. Schneider és Roucher tanuk vallják, hogy Bazaine legkevésbbé sem erőlködött a főparancsnokság elnyerésére. Canrobert marsehall katonai működésekben résztvevéseiről beszél, s kiemeli, mily csekély volt a tüzérség, ő csak 54 ágyúval rendelkezett, mindennek daczára a csatatéren állását megtartotta. Canrobert súlyt fektet Bazaine személyes bátorságára. A Sz.Privat-i ütközet részleteire vonatkozólag azt mondja, hogy ő a főhadiszállást kétszer értesítette, miszerint lőszerekben hiányt szenved; dél felé ugyan értesíttetett, hogy a gárda segélyére fog jönni, hanem ez meg nem történt. Ő e tekintetben Bazaine magatartását annak érinti, hogy ez nem tulajdonított oly nagy fontosságot e csatának. — Leboeuf, Ladmirault, Bourbaki, Frosard, Jarras a katonai működésekre aug. 19-ig tesznek tanúvallomást. .Bourbaki mondja, hogy ő 18-án nem kapott parancsolatot, miszerint Canrobert segélyére Biessen, kinek veszélyes helyzete előtte ismeretlen volt. Ő nem hitte magát felhatalmazottnak, parancs nélkül állomásából kimozdulni. Páris, okt. 22. A „Journ. off.“ közzéteszi az Aube és Seine-inférieure kerületi választótestületeknek november 16-ára való egybehivását. Páris, okt. 22. A „Soleil“ jelentése szerint Chambord gróf beleegyezett abba, hogy a nemzetgyűlés a visszahívó okmányba a már ismeretes alapot fölvegye és késznek nyilatkozott visszatérésekor a franczia katonák vérétől áztatott tricolort üdvözölni. Berlin, okt. 22. A „Provinziakorr.“ a császár-találkozás nagy politikai jelentőségére utalva, kiemeli, miszerint minden német keble a legbensőbb elismerést táplálja az osztrák császár irányában azon nemes kérzületéért, melyről az Osztrák-magyar monarchia és Németország közti viszonylatok legújabb alakulásában kitüntető bizonyítékokat adott; a történelem kénytelen lesz az osztrák császárnak ezen tettét mint valóban fejedelmi nagyságát hirdetőt betudni és a közös politika legszilárdabb alapjául elismerni; — a létrejött politikai közösség természetében fekszik, hogy a jelenlegi találkozásnál is a kifejlődő európai viszonyokkal szemben hatékonynak kell bizonyulnia, és a világkiállítás közvetíti utóbbi megerősítését ama széleskörű, hatalmas politikai közösségnek, melyen Európa békéje nyugszik. Róma, okt. 21. A jezsuita rend főnöke P. Beckx azon ajánlatot, hogy a vaticánban lakjék, visszautasította. P. Secchi a római csillagda vezetését továbbra is megtartja. A rendházak irattárai a vaticánba vitettek. A néhány kisajátított kolostorok és a liguidatio-junta közt felmerült különbségek csakis a könyvtárakra vonatkoznak. Lemberg, okt. 21. Ma választó-gyülekezet volt az izraelita templomban dr. Kohn elnöklete alatt, dr. Byk tárgyilagos beszédben szól a központi bizottságok tevékenységéről s a felállított candidatiókat támogatja. Dr. Mauch rövid beszédben hitvallását adja elő. — Löwenstein szónok fényes beszédben kiemeli a comité tevékenységét és a felállított jelöltségeket szintén pártolja. Prága, okt. 22. Mint a „Bohemia“ értesül, korántsem bír az utolsó konstantinápolyi levél mentség jellegével és így a viszályokra nézve nem bír módosító hatással. Hága, okt. 22. A „Dagblad“ jelenti: A franczia kormány az azsiai szultántól egy emlékiratot kapott, mely Hollandia elleni panaszokat tartalmaz. Mac-Mahon ezen emlékiratot a hollandi kormánynak küldte meg. Bukarest, okt. 21. A semmitő törvényszék megsemmisítette a római jury ítéletét, mely által a román vasúti társulat nem egészen 20 hold kisajátított földekért 78.000 arany kárpótlásra ítéltetett, s a kápótlási kérdést egy újonnan összeállítandó juryra utalta. Bukarest, okt. 22. Egy itteni lap jelentése szerint Vasilie Boerescu külügyér beadta volna lemondását, mivel társaival a belügyi kérdésekre nézve nem tudott egyetérteni. Lahovary Sándor emlittetik utódjául. Bécs, okt. 22. (Zárlat.) Hitelrészvények 209.50 Magyar földhitelintézet —Angol-magyar —.—. Anglo-austria 132 — Magyar hitelrészvény —.—. Franco-magyar—.— Váltóbank —. Napoleondor 905.— Államvasut 320.— Lombardok 156 .50. Galicziai 209.—. Tramway 160. — Magyar sorsjegyek —.—. 1860-dik 100.50. 1864-diki 131.50 Magyar jutalomjegy —. Hítelsorsjegy 160. — . Arany 5.41.— 107.35 London —.— Török sorsjegy 56.50 Municipális bank —.—. Bécs, okt. 22. (Hivat. zárlat.) Magyar földteherm. kötvény 73.—. Salg-Tarján 100—. „Magyar* hitel 110.—. Magyar záloglevél 80.25. Erdélyi — .—. Magyar keleti vasút 62.—. Magyar sorsjegy 74.50. Tiszai vasút 190.—. Magyar kölcsön 93.— Angol-magyar 39 50. Franco-magyar 24 — Alföld 138.—. Magyar északkeleti vasút 108.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 65.50. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhitelintézet 40.—. Török —.— .Municipális 17.-. Utolsó posta. — Néhány éve már, hogy Marathon angol látogatói közül áldozatul estek többen egy görög rablóbandának. Az ügy nagy izgalmat szült akkoriban, komolyan foglalkoztatá a diplomatiát s hosszas perlekedésre szolgált a londoni és athénei kabinetek közt. Hanem a bandita-főnök mégsem került kézre, sőt folytatta útonálló uralkodását továbbra is, mert hát About Edmundnak alkalmasint igaza volt, midőn elbeszélte, mily hatósági érdekközösségen nyugszik „A hegyek királya“ által élvezett fosztogatási szabadság Hellas classicus földjének modern urai közt. Végre azonban egy török parancsnok — Mehemet Ali basa — érkezett Thessaliába, aki nem akart szemet hunyni a bandita és orgazda üzelmekre, de sőt díjat is tűzött ki fejeikre. Ennek aztán a lett a következése, hogy a rettentő Tako Arvanit akit csakhamar elárulta egyik czinkostársa. Midőn látta, hogy rejthelye körül van fogva katonaság által és nem menekülhet, desperatus küzdelemre szánta el magát, mígnem elesett kilencz golyóval gonosz testében. Fejét azonnal levágták a törökök s elküldték Janinába, hol identifikálni fogják. — Edinburg teljes forrongásban van a vízvezetéki tervek felett s egy eredeti elhatározásra jutott, hogy helyreállítsa a nyugalmat. Átalános szavazásra bizza a kérdés eldöntését. A város minden adófizető polgára kapni fog egy levelezési postalapot. E lapon felsorolva lesznek a különböző tervek és társulatok, s mindenki azt hagyja meg kitörletlenül, amelyet elfogad. Ezen plebiseum megtörténik rövid időn, napja azonban nincs kitűzve. Vájjon nem szorulunk ilyen kisegítő eljárásra mi is, előbb utóbb, a pesti vízvezeték tervezeteivel szemben ? — Sir George Grey — az angol politikai élet egyik veteránja — ki többször volt miniszter s jelenleg is az alsóház tagja, értesítette Morpeth várost, melynek 21 év óta képviselője, hogy a jövő választásoknál nem lép fel, mert a magánéletbe akar visszavonulni. Sir George a whig-párt híve volt mindig. — Egyptom első budgetje most jelent meg a khidiv rendeletére. A bevétel százegy millió 660 ezer forintra van számítva, a kiadás kilenczven millió 460 ezerre. Ez szép dolog volna, ha igaz. Meglehet azonban, hogy csak egy „hitelmivelet“ előkészítésére virágzott ki az egész budget. — Az olasz folyók — jelesen a Po és Ticino — ismét fenyegető emelkedésben vannak s aggodalmat keltenek partjaik lakosságában. Pava már készül is a veszedelem ellen s erősiti gátjait. — A cholera még tartja magát Italiában, de hanyatlik ott is. — A vadászati törvények ellen sokan vétenek Angliában. Tavaly 9571 ilyen eset került a bíróságok el. — A spanyolországi dolgokról a legújabb távirati hír ezeket mondja: Az insurgens hajóraj szombaton (19-én) 6 franczia és angol hadihajó által kitérve Valenézia előtt jelent meg. A város helyőrsége és lakossága nyugodtan és elszántan készülődik a védelemre. Segélycsapatok érkeztek a szorongatottak oltalmára Lopaz Pinto dandárnok vezénylete alatt, egy részük El Grao-t szálta meg, hogy a város megtámadását ez oldalról lehetetlenné tegye. Ugyancsak e hir a karlistákról azt mondja, hogy Lóma dandárnok Lizarraga hadait megtámadta szállásaikból kiűzte. A Puente-la-Reyna mellett vívott csatában, hivatalos jelentés szerint 9 ezer karlista és 4 ezer köztársasági vett részt. A győzelem elvitázhatlanul a köztársaságiak részén van. A karlisták 130 halottat s 700 sebesültet vesztettek. A német szövetségtanács a jövő birodalmi gyűlés elé terjesztendő nagyobb munkálatokat csak jövő hó végefelé fogja megkezdeni, minthogy nem reménylhető hogy határozatképes számmal hamarább gyűljenek össze tagjai. Ily nagyobbszerű javaslatok, a birodalmi-igazságügyi törvények s a birodalmi számvevőszék szervezésére vonatkozó javaslatok. A porosz országgyűlés összehívása november 11-ére várható. — Az „Osservatore R o m a n o“ október 21-iki száma a pápa és a német császár között váltott leveleket többek közt következő megjegyzéssel közli: „Az elbizakodás nagyon is felizgatta Németország képzelődését, hogy választ adni merészelhettek az egyház üldözői. Felejtik azonban, hogy isten annak idején elleneszegül az elbizakodottaknak, s megsegíti az alázatosakat; hogy az ember törvénye balgatagul hiszi az isten örök változhatatlan törvényeinek letiporhatását, és hogy istennek nevében százszorosan, ezerszeresen hatalmasabb a gyönge az elhagyatott pápa, mint valamennyien a porosz eretnekek, és azok, kik hozzájok hasonlók és tetteiket utánozzák a roskatag és nyomorati emberi hatalom nevében!“ IF u «I n j> 4»»t i s/Julapo li. Budapest, Csütörtökön, október 23-án 1873. NEMZETI SZÍNHÁZ. A bolygó hollandi. Regényes opera 3 felvonásban. Irta Wagner Richárd. Fordította ifj. Ábrányi Kornél. . Személyek: Daland, norvég hajós — — — Kőszegül Senta, leánya — — — — Tannerné Erik, vadász — — — — Pauli Mary, Senta dajkája — — — Kvassayné Daland kormányosa — — — Szabó A hollandi — — — — Angyalfi S. Kezdete 7 órakor. VÁR -SZÍNHÁZ. Sakk a királynak. A bécsi burgszínház által 500 aranynyal jutalmazott vígjáték 4 felvonásban írta Schauffert Hypp. Ágost. Fordította Dóczi Lajos. Kezdete 7 órakor. Budapest, október 22. Abban, hogy a Bécsben találkozott fejedelmek szépen szólottak egymáshoz, nincs semmi különös. Hasonló alkalmaknál nem különbözik az eljárás a csekélyebb állású emberek közt sem. Mert ha legalább is udvarias hangon nem akarnának beszélni egymással az illetők, akkor bizonyára nem is tennének egymásnál látogatást. Különös az volna, ha azért jönnének össze, hogy egymásnak éles dolgokat mondjanak. Igaz, hogy a baráti hangokban is megvan a fokozat, s hogy a nyájasság és szívélyesség közt többféle accord-okban társaloghat együtt a vendég és házigazda; de mindez megtörténhetnék minden jelentőség nélkül is, mint megtörténik akárhányszor, midőn a társalmi miveltség asztalánál véletlenül lesznek szomszédok a különben nem nagyon rokonszenvező egyének. Nem a fejedelmi toaszokban van teigen természetes, hogy tisztában lévén a fejedelmi találkozások valódi fontosságáról, a toaszok szívélyessége és a német császár jelentékeny békenyilatkozata még inkább kiemelik az esemény jelentőségét. De ismételjük, hogy ezen felköszöntések azért bírnak kivételes és rendkívüli értelemmel, mert a nemzetek óhajtásával vannak öszhangban. A törvényelőkészítési munkálatok folyamáról a „Jogt. K.“ a következőket írja: A magánjogi törvénykönyv kidolgozásával megbízott szakférfiak e hó elején gyakori tanácskozásokban a követendő főbb elvek iránt jutottak megállapodásra. Dr. Győri Elek az átalános rész szövegezésével is meg lön bízva, melynek alapjául tudvalevőleg az igazságügyi miniszter által a kir. ítélőtáblának Hoffmann javaslatára vonatkozó tervezete lett kijelölve. Hogy a szövegezés nem áll pusztán csak fogalmazásban, arról az illetők már a fentebb említett tanácskozásokban meggyőződtek. Sajnáljuk, hogy az igazságügyi miniszter úr a kir. ítélőtáblának tervezetét legalább a szaklapok útján nyilvánosságra nem hozta. A fizetési rendeletekről szóló törvényjavaslat, melynek kidolgozásával Eötvös Károly képviselő úr volt megbízva, — amennyiben alkalmunk volt a tervezettel megismerkedni, egy igen lényeges pontban eltér az e hó elején Ausztriában életbelépett hasonnemű törvénytől. Ez eltérés abban áll, hogy az ellenmondás magán a kézbesítési íven történhetik, s így egy külön új beadvány, annak újbóli igtatása és elintézése, szóval az egész gépezet újbóli mozgásba hozatala megkíméltetik. Az eljárás ezen egyszerűsített neme tudomásunk szerint csak Hamburgban honos, és az osztrák gyakorlati jogászok is immár annak elfogadását sürgetik. A kisebb — bagatell — perekről szóló törvényjavaslatot dr. Suhajd, legf. Ítélőszéki Malheur és pech. (…) Csak az imént járta végig a lapokat egy adoma a chislehursti hamvak egykoron drámai vonásokban gazdag életéből. Az amerikai szerencsevadász, a hámi fogoly és a deczemberi véres államcsíny embere erkölcsi tanaiból szakított ki ez adoma egy részletet, melyben a kalandor-császár galgonhumorral fejtegeti magzatának a malheur és accidente között rejlő finom különbséget. Párrafogható társa Napóleon csintalan magyarázatának a malheur és pech között rejlő különbség megfejtése. Ausztriának rikító tarkasága sorsa szolgált egy német lapnak a megfejtési példakép előteremtésére. „Ausztriát — úgymond — sok szerencsétlenség érte már. Az utolsó évek háborúiban volt végzetszerű maheur-je. De ami a nemzetközi kiállításból reá háramlott, már az merő — pedig Búcsúztatóul még e felsült kiállítási hűhóra is vethetünk egy futó pillantást. Hisz a felfuvalkodó osztrák gőgnek úgy is a rotunda sokat bámult kúpja volt a fojtogató szörnye, úgy jártak vele, mint a hiú Andromeda szépségével. Midőn már a rajongó lovagok ünneplő sokaságát leste pipereasztalának ércztükör-lapjai mellett, Poseidon egy sziklához lánczolta és egy tengeri szörnyet küldött rá hivalkodásának büntetéséül. Az osztrák vakságot és henczegő elbizakodást is keményen megfenyítette a sors. Készen volt a pompás épület, melynek Ausztria diadalkapujául kellett vala szolgálni. Ám a kicsis pénzügyi szörnye istennyilaként csapott egyszerre le; a „rotty“ pogány kegyetlenséggel tépte szét merész álmodozásaikat. De Andromeda legalább bűnbánólag pergeté könyeit a tengerbe, melyekből a hitrege szerint a hölgyek nyakékitő gyöngye származott; Ausztria ellenben lealáztatásán még mindig nem tud okulni. Sem a malheur, sem a pech nem képes többé a fásult szívben igaz vezeklést teremteni. Pedig ideje volna közéletének, alkotmányosságának, kiállításának egyeteméért szőrköntöse ölteni és hamuval behinteni gonosz fejcsontjait. Mert nem ér egy hajtófát az oly alkotmányos közélet, hol a választások oly rettenetes zagyvalékát hozzák felszínre az ellenséges párttöredékeknek. S mily hitvány kárpótlás a pénzügyi romlás és becsületben szenvedett károkért azoknak a császári, királyi, fejedelmi, herczegi vendégeknek sűrű látogatása? Mindez megeshetett volna olcsóbb áron és oly politikai eredmények mellett is. Mert hát a pénzben és becsületben szenvedett deficit, olyanforma a fényes fogadtatások mellett, mint akinek aranypalástja alatt nincs inge. Papírkráglit bigyeszt tehát a nyakába és úgy viszi eladó lányát mutogatni az udvari bálba. A szétágazó számítások szerint tizenkét egész tizenöt millióra rúg a kiállítás által elért deficit A sok légvár, mely feleslegekből volt építve, szerteszétillant. Hogy számították teli tűz és ábránddal az özönlő vendég sokaságot. Schwarz báró képzelődése 60,000 embert pingált a tervezetbe. Ennyinek kellett volna minden áldott nap a kiállítás tévéit bebarangolni és aranyesőt hullatni Bécs városának pénzsóvár emberei számára. És ime egy-két ünnepnek 60,000-re rugó sokaságán kívül, volt sok nap kétezernyi szerény látogatóval is. Hát még az „es ist nur ein Kaiserstadt, es ist nur ein Wien“ jókedvű élezés lakossága, hogy ivott a meg nem lőtt medve bőrére; hogy kaczagott tenyereibe egész a nyilalásig a felett a takaros ötlet felett, hogy most már lóvá teszi az egész világot. Kizsebelik, meggazdagodnak és aztán isten neki fakereszt, hadd’szidják a bécsiek kajánságát. Bezzeg, a horogra kevés hal jutott. Nevetni pedig most az nevethet legjavában, a ki utoljára nevet. Szegény Bécs elpuskázta e szerencsét. Szó ide, szó oda, Ausztriát a szellemi vereségnek a gyalázatig, az anyagi vesztességnek pedig a teljes deficitig való fajulásától ismét csak Magyarország mente meg. A gyűlölet otrombaságával ócsárolt nép volt az, mely megmentette a kiállítás térségét a kétségbeejtő némaságtól; a „Betgarenthum“ fillérei rántották ki számításaikat azon csúfságból, hogy a felállítás költségeit egész nagyságukban meg nem ütötte a deficit gutája. Ha volna érzékenységük a férfias becsület követelményei iránt, a magyar nagylelkűség ez újabb megrázó példájára töredelem ébredne felhek mélyében azon sértések miatt, melyekkel elhalmozták. De hát a hol nincs, ott ne keress. A természet nem hiába alkotta a vizilóbőrűek faját, hanem azért, hogy az érzelem, a becsület nyilai egyhamar át ne törhessenek vastagságán. Nem is azon csodálkozhat a magyar egyeneslelkűség, hogy a számtalan előzékenység ki nem gyógyítá az osztrákokat ellenséges rögeszméjükből, hanem azt, hogy lehet tisztességes arccal azon pimasz vágással emelkedni felül a tartozó hála érzelmein , miszerint adósságcsinálás révén rándult fel a magyar fényelgő természet az ő gyönyörűséges kiállításukra. Nem ilyen volt-e a mesebeli szamár rúgása az oroszlán ellen? Szédelgő vállalat volt ez a kiállítás is; óriás zárköve a szédelgő koriránynak, melyet ropogva döntött halomra a kiállítás megnyíltát kisérő „krach“. A vállalat szédelgő irányzatát nemcsak a bécsi lakosok kapzsisága mutatja, melylyel gazdagodásra akarták kibányászni a culturczélokat, hanem a páratlan könnyelműség is, mely az egésznek rendezése és lefolyásában irányadó volt. Szükségtelen egyebet említenünk, mint a díjkiosztáshoz tapadt tömérdek botrányt, minőket a többi kiállítások kezdetlegesebb történetében hasztalan keresünk. Volt ám másutt is keserv és panasz a díjkiosztásból kimaradt elégületlenek részéről, de oly vádakat soha sem hoztak még fel nyilvános tiltakozás alakjában, mint a bécsi kiállítás mellőzött emberei. Adataikból elég egy-kettő, hogy compromittálja a jury tekintélyével együtt a közkiállítást is. Szemet szúr bizony minden elfogulatlan embernek azon tény, hogy Ausztriából hét oly céget tüntettek ki, amelyek közül egy sem szerepelt tárgyaival a kiállítási paloták termeiben. Hasonló történt majd minden országban kisebb-nagyobb számmal. Angliából is eddig hat becsületes elég jelenkezett tudatni, hogy érdemetlenül jutottak a megtiszteltetéshez, mert hisz feléje sem néztek Bécs városának. Egy fakereskedő rövidáruk kiállításának czimén nyert érmet. De ki győzné elszámlálni a sérelmes botrányok hemzsegő tömegét, melyek egyenként úgy sem bírnak reánk érdekkel, hanem csak okozatos összefüggésekben a kiállítás előtt és alatt tapasztalt ama számos szellemi és anyagi vereséggel, mely Ausztriát sajtotta. Mikor a káprázat mámorában csaknem a csillagokat rugatta velük szilaj örömeik kitörése és fellengős gondolataikban megint átengedték magukat a nagyravágyás ama gonosz szellemének, mely őket sugalja Ausztria sorsának egyedüli intézője gyanánt, akkor dőlt össze mindazon szép színpadi állat, melyben nekik annyira kedvük telt, akkor jött Magyarország népének mentőkeze tünedező reményei közül legalább a foszlányokat megmenteni. Magyarország emelte ki a franczia és porosz vereségekből egykor, Magyarország itt is, ott is, Magyarország mindenütt. Borzasztó leczke a rosz lelkiismeretnek, hogy Magyarország nélkül el nem lehet, mert Magyarország ereje nem múlékony félerő a monarchia egészében, hanem maga a forrás, honnan az egész monarchia erejét meríti, hát az esemény fontossága, hanem van a tényben, miszerint a kölcsönös meghívásokra történt viszonyos látogatások azok közt jöttek létre, akik nemrégiben még és hoszszú időn át mint ellenségek állottak távol egymástól. S még ezen tény sem bírna nagy horderővel, ha ezt nem hatványozná egy másik tény. Mert bármily jól érezték volna is magukat együtt. Bécsben és Berlinben, Németország, Itália és Magyarország-Austria fejedelmei, kedélyességükben utoljára is csak személyes érzelmeik harmóniáját látná a világ, ha nem tudná, hogy a fejedelmek ezen találkozásait és kibékülését a nevezett államok nemzetei kívánták és helyeslik legmelegebben. Ebben — a három állam nemzeteinek egyhangú hozzájárulásában — fekszik a fejedelmek szívélyes nyilatkozatainak hordereje. E nélkül puszta szó és üres ceremónia maradt volna mindenféle felköszöntés és ünnepély; vele a nemzetközi jogosult érdekek közös értelmezésének hatalmas szövetsége gyanánt áll az egész esemény. És miért van fejedelmeikkel a nemzetek érzelme? Nem egyébért, mint az átalános meggyőződésért, hogy a magyar-osztrák, olasz és német monarchiák egyetértése által Európa békéje biztosítva lehet hosszú időre s igy a népek nyugodtan láthatnak szellemi és anyagi haladásuk üdvös feladataihoz. S nagyon jellemző tény, hogy a három fejedelem barátságos viszonyát csak épen azon elemek nézik rosz szemmel, amelyek háborút és zűrzavart sóvárognak bukott uralmuk visszaszerzése iránti káprázataik valósítására. Maga a clericális dühöngés is elég bizonyíték arra, hogy a fejedelmek egyetértése ezúttal megfelel az érdekelt nemzetek várakozásának és czéljainak. S mi örvendünk is annak lelkünkből, mert Magyarországnak életszüksége, hogy békét élvezhessen. S örvendünk, hogy királyunk elég önuralommal bírt mindazon keserű emlékek legyőzésére, melyek lehetetlenné tették volna kibékülését azokkal, kik nemrégiben még ellenségei voltak. Senki sem csodálkozhatott volna, ha ezen kibékülés nem történik ily gyorsan és teljesen, mert hiszen az emberi természet egy, mindenütt, akár a trónon, akár egy viskóban küzdjön érzelmeivel; s elég példa bizonyítja folytonosan, hogy mily nehezen bocsátnak meg egymásnak az emberek, ha semmi hatalom sem áll is rendelkezésükre. Királyunk azonban belátta, hogy Itáliával és Germániával ki kell békülni haladéktalanul a monarchia érdekében, mely biztosítékot igényelt egy európai új háború kitörése ellen. S ezen belátás elég volt, hogy önuralma létesítse azon üdvös viszonyt, melybe a három uralkodó ház lépett egymással, nemzeteik teljes elégedettségére. S ha ebben — mint valószínű — gróf Andrássy Gyula külügyminiszterünknek is tevékeny része volt, ezen érdemét a legnagyobb elismerés illeti mindazok részéről, kik hazájukat szeretik s ennek helyzetét és érdekeit helyesen megítélni képességgel bírnak. biró az szerkesztő, ki nagyban és egészben az osztrák törvényt fogadá el alapul. A pertárgy értéke 25 ízát meg nem haladhat. A bírói illetőség a járásbíróság. Az eljárás közvetlenségre és szóbeliségre van alapítva. Érdemleges ítéletek ellen bizonyos esetekben csak semmiségi panasz engedtetik, de felebbezés nem. Felebbezésnek csak bizonyos közbenszóló végzések ellen adatik hely. A polg. perrendtartás módosítását célzó javaslat Babos Kálmán semmitőszéki bíró úr dolgozata. Ez legterjedelmesebb és kiterjed a bírói illetőségre, a szavatosságra, a sommás eljárás gyökeres átalakítására, a kézbesítésre, a felebbvitelre, a hagyatéki eljárásra s átalában a perrendtartásnak mindazon szakaszaira, melyeket a gyakorlati élet egy vagy más irányban hiányosaknak bizonyított be. Végül még megemlítjük, hogy Apáthi kereskedelmi törvénykönyvi tervezete felett is megkezdettek a tanácskozások a keresk.minisztérium kebelében. Vilmos császár Bécsben. A tegnapelőtt Schönbrunnban adott nagy díszebédről már szóltunk, egyik táviratunk a felköszöntéseket is hozza, melyeket ez alkalommal a két uralkodó egymásra mondott. Még egyszer közöljük e pohárköszöntéseket ezúttal teljesen hiteles fordításban, miután azok tartalmának sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítunk, mint a minővel az ilyes felköszöntések rendesen bírni szoktak. Uralkodónk szavai ezek voltak: „Miután legbensőbbb óhajtásom, hogy kedves barátomat és testvéremet még a kiállítás uton Bécsben üdvözölhessem, teljesedésbe ment: örvendő szívvel és legnagyobb köszönettel emelem poharamat a mi fenséges vendégünk egészségére! ” Felsége a német császár és porosz király éljen!“ ! A német császár erre így felelt• „Engedje meg Felséged, hogy az épen most hallott felemelő szavakra legszívesebb és legbarátságosabb köszönetemet fejezzem ki. Ehhez sorozom köszönetemet azon vendégszerető és barátságos fogadtatásért, melyre a császárné, hitvesem és gyermekeim itt találtak. Különös megelégedésemre