Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)
1873-10-11 / 235. szám
toria, Almanza, Navas és Capmens fregatokból 6 án Almerie irányában hajózott s Alicante már rendeletet vett a hajóraj számára 50,000 adagot készen tartani, így nemsokára el fog dőlni a kocka a carthagenai insurgensek fölött is. Mai táviratok a karlisták nagy vereségéről hoznak hírt, úgy látszik, hogy Marionesnek sikerült a cunctatorokat végre döntő ütközetre kényszeríteni s ezáltal alaposan tönkretenni összes kalandor vívmányaikat. A csata Navara és Alava között vivatott. Részletek ez órában még hiányzanak. A karlisták egyéb dolgairól még következőket olvasunk franczia lapok távirataiban. Calatrava ezredes a kormány csapataival Soleras alatt, Cataloniában megtámadott egy karlista bandát, kiverte positióiból s visszavonulásra kényszerité. Egy másik banda ellenben valami 1200 ember bevonult Junquerába elvágta a közlekedést és sarcot szed. A „király családot “ Reyes tábornok tovább üldözi; ezúttal bajos lesz már megállapodnia a „szent haza" földön. Franczia köztársaság. Bágyadt hír érkezett a távirda útján a nemzetgyűlés állandó bizottságának tegnap tartott üléséről. Az ülés csendes volt s jelentéktelen dolgokkal emésztette idejét. Mindössze is egy interpelláczió háborgatta kissé a kormány boldog nyugalmát. Interpellálták ugyanis balfelől, azon elnyomó rendszabályok miatt, melyeket újabb időben ismét, oly előszeretettel kezd a sajtó ellen alkalmaztatni. Broglie herczeg azt válaszolta, hogy a kormány majd számot ad erről a nemzetgyűlésnek ; egyébiránt jogosan cselekedett, úgy látszik, ezzel le is rázta aztán nyakáról az egész kellemetlen kérdezősködést. Broglie herczeg neuville-le-beni beszédét meglehetős hidegen fogadta a sajtó, még saját párt felei sem bírják magukat a szokott lelkesedésnek neki tüzelni. Ami pedig a republikánusokat illeti ezek egyátalán nem veszik e herczegi nyilatkozatot méltó ellen azoutnak Thiers velőkig ható igazságaira, úgy tartják némelyek, hogy az egész beszéd nem egyéb a legutóbbi frohsdorfi „nyilatkozvány“ paraphrasisánál. Broglie úr is védekezik mindenféle badarságok ellen, melyeket maga fest a falra, elmondja, hogy milyen nem lehet a restauratio, de mélységesen hallgat arról, hogy hát milyen lesz? Pedig ez iránt nagy a kiváncsiság. Az alkotmányos monarchismussal elegy félvér republikánusok közlönye , a „ Jour. d. Deb.“ nem látja indokolva Broglie úrnak még abban vetett bizalmát sem, hogy milyen nem lesz, az a restauration, nem hisz neki; minden amit a kormány eddig tett, ellenmondásban van azzal, amit beszélt — — és így tovább. Summa summarum ellehet mondani, hogy Broglie beszéde ugyan egyetlen proselitát sem szerzett Chambord grófnak, de még a meglevőket sem szilárdította meg. Nem így Thiers felrázó szózata: ennek hatását minden nap új tényeken észlelhetjük. A hivek megerősödnek, bizalmat, önérzetet nyernek ; az ingadozók határoztakká lesznek, az elzülöttek megtérnek. A köztársaság Ugye szilárdulni kezd, s oszlani azon esüggetegség mely bajnokait egyes jelesek elpártolásának maliciosus koholt hírére már-már elfogni kezdette. Ismeretes a fuzionistáknak azon jeszuita eljárása, hogy a balközép több vezértagja apostasiáját elhiresztelték. A rágalmazónak kezdenek tiltakozni s pedig erélyesen tiltakozni. Köztük van Christophle a balközép volt elnöke és Lefévre- Portalis képviselő. Mind a kettőt nyíltan híveik közé számították a monarchista faiseurök, s mind a ketten ezen érzékeny meghatátolásban részesítik őket. Nem lesz érdektelen egy tekintetet vetni az angol közvélemény nyilatkozataira Thiers beszédéről s a legújabb fordulatról. Itt Thiers fellépésének osztatlan helyeslésével s a clericalis restaurationak nem kevésbbé osztatlan elitélésével találkozunk. Megegyeznek az angol lapok abban is, hogy Thiers levele nyílt hadiüzenet a restaurationak. És ez jól van így — mondják rá, mert a most meginduló harcz csakugyan nem egyébb, mint aminek Thiers mondja: a régi Francziaország tusája a modern franczia társadalommal. Azon közben míg Francziaország roppant többsége, s az egész külföld ily véleménye volna, igen érdekes látni a franczia monarchista lapok erőlködését, oly színben tüntetni fel a dolgok állását, mintha az egész megindítandó harcz nem volna egyébb Thiers személyes ambitiója küzdelménél május 24 iki buktatói ellen ! — Ugyan micsoda olvasó közönségre lehet az effelé brutális mystificatio számítva? Olaszország. És ismét locutus est. És ismét bebizonyította a pápa, hogy lehet valaki igen jó pictor és végtelenül esetlen muzsikus. Ebben a bizonyitgatásban csupán házi lapja az „Osservatore Róm." és a „Voce d. Ver.“ múlják ő szentségét felül. Tudjuk ugyanis, miszerint ő szentségének legfőbb vágya az volna, ha elismerné őt a világ siralmas állapotban sanyargó nyomorúságos fogolynak, akit a rabló királyi börtönőr minden kigondolható módon gyötör és elirankroz. Erre törekszenek őszentsége házi lapjai is, azonközben pedig megtörténik az a sanyargatottak részéről, hogy mindennap üt meg új rágalmat, bujtogatást intéznek a börtönőr ellen; palam et publice gyalázzák, szidják és bántalmazzák folytonosan; demonstrálnak a király, az ország, az alkotmány az egész társadalom ellen; tömegesen fogad lázadó tábort a szentszék zsámolyánál, padalnak boldoggal boldogtalannal; cselszövényeket forralnak s poussiroznak a királyság, az ország egysége s a nemzet vivmányait ellen és ime a rablókirály a könyörtelen börtönőr a füle dobját se konyitja megezaint a nemzet csendesen viseli magát;a kormány egyetlen repressaliával sem él ellenük; hagyja dühöngeniök, demonstrálniuk, izgatniok s még csak rá se hederit rágalmazásaikra. Ugyan ki higyje el már most azt a költött rabságot, sanyargatást erősakoskodást, és etceterákat? — A világ csak azt látja, hogy soha a pápaság legvirágzóbb korában sem izgattak s demonstráltak, nem pactáltak s fondorkodtak az olasz egység és királyság ellen, mint teszik most a babyloni fogság idejében. A pápa tehát ismét ennek a bebizonyítására est locutus. Már múlt hó 28-ikán történt, mikor Civittavecchiában a „Societa Promotrice delle buone opere“ egy feliratot adott át ő szentségének. A pápai cruntiatió szövegét teljes nyolcz napig nem közölték a „házi lapok“ úgy látszik egy kissé megelégelték maguk is az efféléket. Most közük végre s mi adjuk belőle a rovat végén az élvezetesebb részt. * Tárgyhalmaz miatt holnap közöjük. * Meghasonlás az Internationale kebelében. Egy érdekes könyv jelent meg e napokban a következő czím alatt: „L’Alliance de la Démocratie Socialiste et L’Association Internationale des Travailleurs, Rapport et Documents publiés par Ordre du Congrés International de la Haye (Londres A. Carson Hambourg D. Meissner)“ Nagyon tanulságos világot vet ez a korunkbeli sociális titkolódzásokra. A könyv létrejöttének története röviden ez; a Haagban tartott internationális értekezleten kitűnt, miszerint az internationalisták keblében egy titkos társaság alakult, daczára annak, hogy az internationalisták elvileg minden titkolódzásnak ellenségei. E titkos társaság, melynek tagjai magukat,,,alliancistáknak“ nevezik, sokat ártott titkolódzá s esztelen eljárásával a munkások érdekeinek, midőn maga ellen mindenütt gyanút keltett, el annyira, hogy aztán az internationalismus ellenségei mindig ezekre hivatkoztak, midőn a nagy szövetség ellen fellépni akartak, így Favre, Castelar, Mazzini. A hangi internationalista congressus elhatározta ezért az „alliancastákat“ kizárni kebléből, és felhatalmazá a szövetség főtanácsát (Dr.pont, Engels, Frankel, Le Monssy, Marx, Serailler), hogy ez minden erélylyel lépjen föl a titkolódzó szakadárok ellen, kik gyanús magatartásuk által csupán a munkások érdekeit veszélyeztették. Ugyanez időben a kongressus Londonból Newyorkba tette át székhelyét, hogy függetlenüljön a Londonban tartózkodó communisták befolyásától. Ennek következtében az összes spanyol, olasz, belga s néhány franczia és svájczi fiókegylet elszakadt a nagy internationális szövetségtől s blanquisták azt forradalom ellenes társaságnak nyilvánították. — Az idézett mű, hogy tönkre tegye az „alvancisták“ hitelét, kicsinyítően tárgyalja ezek működését, czélzatát, programját: « meg kell vallanunk, hogy magában ez utóbbi, mely végczélul minden fenálló intézménynek egyszerű lerombolását tűzi ki, elégséges arra, hogy tőlük minden józan ember undorral forduljon el. * Trochu tábornok Párig ostromáról. „Párig rendkívüli erőlködést tett, — mondja Trochu könyve második felében hadseregek és ostromok történetében, s mindezt csaknem kizárólag Párisban alakított hadsereggel. Sikert nem aratott. Tulajdonítassék bár balszerencséje a parancsnokság tehetetlenségének, kész vagyok e vádat oktatni és megnyugszom benne. Hanem hogy ő nem egy millió háromszászezer, hanem a bemenekült vidék lakosságával több mint két millió lelket számitó lakosság, mely előre nem értesittetett és nem készülhetett, anem váratlan és hirtelen csapás által lepetett meg; mely nem úgy volt összeállítva, mint erőd népességének kell lenni, de mely Francziaország és Európa összes zavargó s legveszedelmesebb elemét zárta magában; mindezt nem húsz vagy hatvan napon át, mint egykor számíttatott, hanem több mint négy hónapon át, melyen szünetlenül dolgoztak az ellenség kémei; miután elfogyasztott hetvenezer lovat, kiürített minden tárat, rettenetes télben, minden nemit és a legfájdalmasabb nélkülözések közepette ; hogy e lakosság nem szerzett volna érdemeket az ország becsülete körül, hogy nem volna méltó a jelenkoriak s a történet csudálatára; hogy az ország képviselete hideg, elméleti és aprós ellenzésben, s mindig a politikától vezetettve keressék e nagyszerűségnek gyönge oldalait, hogy aztán a közvéleményben lealázhassák, az ostromolt Párisban oly sokszor látottak és csodáltak emléket. Az igazság és igazságosságnak érzelme fellázad bennem! „Igen tanulságos a chalonsi tanácskozmányról irt elbeszélés, mibol kitűnik, miszerint III. Napóleon tanácsadói, kik a Páris felé való visszavonulást ajánlák a császárnak Trochu tábornok, Napóleon herczeg, Mac- Mahon tábornok és Schmitz tábornok valának. Trochu még aug. 10-én intézett levelet III. Napóleonhoz, élénken tanácsolta ennek, hogy siessen hadseregével, mely ekkor Meu mellett állott, Páris felé visszavonulni, ellenkező esetben — látnoki tehetséggel irá Trochu — ha a császár négy nap alatt nem kezdi meg a visszavonulást az előtte ekkor még nyitva álló utón ez be fog záratni a poroszok által; nyolcz nap múlva már csak egy uj leend nyitott, de már ez kevés lesz s a hadsereg el leend repítve. Minden adatok már magokban felette érdekesek, de most Bazaine pőre alkalmak sokszorosan azok. Ill Napoleon azonban, midőn a Trochu levelét vette, már elveszítette fejét, s bár nevileg a hadsereg feje és parancsnoka, egy ellen elhatatározásra sem volt többé képes. * Sir Baker megérkezése. Baker Sámuel és neje néhány fekete cseléd kíséretében e hét hétfőjén Páriába érkeztek Egyptomból és London felé. Mindnyájan kitűnő egészséggel tértek meg s erős nyomait viselik az afrikai napnak. A franczia állapotok felette meglepték Baker családját, minthogy ő, míg Afrikában volt, csak felette ritkán tudott lapokhoz jutni és ekkor egyszerre több száz számhoz, úgy hogy mit sem tudhatott meg belőlük, minthogy mind el nem olvashatta. Az egyptomi alkirály felül, Cheriff pasa és Nubar pasáról igen elismerően nyilatkozik Baker, s meg van győződve, miszerint az alkirály őszintén óhajtja a rabszolgaság eltörlését. Előbbeni utazása, midőn mint egyszerű tourista látogatta meg a felső Nílust, kellemesebb volt, mind a második, midőn feladata volt a látott vidékeket egyszersmind meghódítani. Baker úr egy vasúti vonalat tervez egész Kharthoumig, bol szerinte a világon a legjobb kávé nő, meg van győződve, egy e vonal jövedelmező leend. Az éghajlat Felső-Egyptomban igen kitűnő, mi kitűnik a körülményből, miszerint az expeditió 212 emberéből csupán egy halt meg betegségben tizennyolcz hó alatt. Baker, ha Londonba ér, egy nagyobb műben fogja ismertetni két évi afrikai utazásának tapasztalatait. Bazaine tábornagy pere. Pótlólag közöljük itt a tábornagy katonai életrajzát, úgy mint a tárgyalás első napján hivatalos összeállítás szerint felovastatott : Bazaine Ferencz Achilles, született Versaillesben feb. 13. 1811-ben. Közkatona a 38. sorezredben (1831. márt. 18.) — Francziaország. — Altiszt (1832. júl. 16.) — Algier. — Alhadnagy (1833. nov. 2.) — Algier. Hadnagy (1835. júl. 22.) — Spanyolország Százados (1839. okt. 20.) — Francziaországban, Spanyolországból való visszatérésekor. Zászlóalparancsnok (1844. márt. 10.) — Algier. Alezredes (1848. April. 11.) — Algier. Ezredes (1850. jun. 10.) — Algier. Dandár-tábornok (1854. okt. 28.) — Krim. Osztálytábornok (1855. sept. 22.) — Krim. Francziaország tábornagya (1864. sept. 5.) Mexikó. Hadi működéseinek fő pontjai. A franczia hadosztály táborkari főnöke a spanyolországi missióban, később királyi biztos a régens királynőnél. Az arab ügyek igazgatója Arán tartományban és Szebdu főparancsnoka. A sidi-bel-abbesi alosztály parancsnoka. Főparancsnok Gallipoliban és katonai parancsnok Sebastopolban. A kinburmi angol-franczia expeditio a főparancsnoka. A keleti hadsereg 1. hadteste 2. hadosztályának parancsnoka. Főinspector 1856—57-ben. A 19. katonai hadosztály parancsnoka 1857-ben. Az olaszországi hadsereg egy hadteste 3. hadosztályának parancsnoka 1859-ben. Az 1.hadtest 3 hadosztályának parancsnoka Párisban 1860. Főinspector 1860—1—2-ben. A mexicoi expeditionalis hadtest 1. hadosztályának parancsnoka 1862. jul. 1. A mexicói exped. hadtest főparancsnoka 1863. jul. 16. A 3. hadtest parancsnoka Nancyban 1867. nov. 12. Chalonsi térparancsnok 1869. A császári gárda főparancsnoka 1869. oct. 15. A rajnai hadsereg 3. hadosztályának parancsnoka 1870. aug. 9. A rajnai hadsereg 2. 3. 4. hadtesteinek főparancsnoka 1870. aug. 9. A rajnai hadsereg főparancsnoka 1870 aug. 12. A becsületrend lovagja (1834. nov. 22. — Madai csata — (Afrika) Tiszt (1845. nov. 9.) —■ A szidykafiri csata (Afrika) Parancsnok (1856. aug. 16.) Kinburg bevétele (Krím.) Nagytiszt (1859 jun. 20) — A marignani csata (Olaszország.) A becsületrend nagykeresztje (1864. júl. 2.) A San lorenzói csata (Mexico.) Katonai érdemjel (1865. ápr. 28. Oajaca bevétele (Mexico.) Ezeken kivül még a következő külföldi rendjelek viselésére volt felhatalmazva Bazaine: A savoyai katonai érdemrend nagy keresztje. A belga Lipót-rend nagy keresztje. A persa oroszlán- és nap-rend nagy keresztje. A mexicói sas-rend nagy keresztje. A Notre-Dame * — A tárgyalás második napjáról (okt. 7.) adott tudósításunkat pótlólag ezekkel egészítjük ki : A tárgyalás a rendes időben (12 óra után) megkezdődvén , az elmaradt tanuk igazolása vézetett elő. Nevezetesen a felmentő tanuk közül Soleille tb.és Rouher hiányzanak Elzászból csak egy tanú jelent meg. Soleille tb. orvosilag fog megvizsgáltatni. Az 54 mentesítő tanú (szemben 272 vádló tanúval) közöl egyszerű katona közlegény csak egy van, s törzskari tiszt több van 49-nél. Midőn felhangzott az Andeau név, a hallgatóság Bazaine felé fordító tekintetét, hogy lássa minő benyomást tesz a vádlottra egy oly tanú megjelenése, aki aegsúlyosalb vádakkal lépett fel ellene. A vádlott közönyösnek mutatkozott. Csak midőn Scalabrino a handsinvillei erdőcsősz megjelent, fordítá élénken feléje tekintetét Bazaine. A csősz volt az ugyanis, aki a legnagyobb veszélyek között hozta meg Bazainenak Mac-Mahon ama sürgönyét, melyben az előbbi az utóbbinak előnyomulásáról értesíttetett és arra szólíttatott fel, hogy egy kirohanást tegyen a csatlakoztatás czéljából. Bazaine eddig tagadta, hogy megkapta volna a sürgönyt. A legnagyobb kíváncsisággal és feszültséggel nézte a közönség Regnirrt, a mysteriosus alkudozót és közbenjárót, midőn ennek neve felolvastatott. Azonban nagyot csalatkozott, mert egy jelentéktelen kis alak állt szeme előtt. Midőn Jules Favre jelent meg, Bazaine egy szúró átható pillantást vetett reá, melyből sokat lehetett kiolvasni. Ellenben Gambettát egy tekintetre sem méltatta. — Átalában az a hir van elterjedve, hogy Lachaud arra fogja fektetni védelmi rendszerének súlyát, hogy minden felelősséget az elhunyt excsászárra fog hárítani. — A bonapartista sajtó eltekintve a tárgyalástól, a legcsekélyebb figyelemben részesíti e pert. Mac- Mahon folyton távoltartja magát a trianoni tárgyalásoktól s azokban csak mint tanú fog szerepelni és megjelenni. A vádirat e napon felolvasott részének legérdekesebb pontja az, mely Stoffel ezredes csínyeit tárgyalja. Röviden abban foglalható össze a pont, hogy Stoffel ezredes Bazaine tábornagynak Mac- Mahonhoz intézett sürgönyét elsikkasztotta. Stoffel ezredes, mikor a vizsgálat alkalmával ez iránt megkérdezték : kezdetben hiányos emlékezettel mentegetőzve, megengedte, hogy ez megtörténhetett. Bővebb kérdezősködés után igen zavarodottan válaszolt- így tehát nem marad kétség az iránt, hogy Stoffel ezredes a tábornagyhoz intézett sürgönyt elsikkasztotta. Kétségtelen, hogy erre parancsot kapott. Hogy kitől? azt nem tudhatni. Annyi bizonyos, hogy eljárása, melylyel saját főnökét megcsalta, hallatlan. E tény a tárgyalásban nagy fontosságot nyerhet, mert a védők ezt arra fogják használni, hogy Bazainről elhárítsák a sedani válságért való felelősséget. De ha Bazainnek nincs is része e sikkasztásban, terhelő marad reá nézve az, hogy a császárhoz és a miniszterhez intézett sürgönyökben azon leglényegesb pontot, mely szerint a hadseregnek Metztől elvonulását utólagosan fogja jelenteni, elhallgatta. Annak idején bővebben fogjuk ismertetni ez esetet.* — A harmadik nanon(«tt «) ták a vádirat felolvasását. A vádirat vége felé megható fordulat állt be. — Azon passusnál fordult az elő, mely a zászlók kiadásáról szól. A túszéki tollnok felolvassa az illető vádpontokadatolását, és nyomatékkal olvassa e vádat: „Bazaine táb~őrnagy kiadta az ellenségnek hadserege zászlóit, miután mindenféle kifogásokhoz folyamodott volt, hogy a katonákat a zászlók megsemmisítésétől visszatartsa." E mondat a legnagyobb feltűnést keltő és a haditanácsra és jelenlevő tisztekre mély benyomást gyakorolt. Maga Bazaine megindultnak látszik, de csakhamar viszsza is nyeri önuralmát. Átalánosan azt hiszik, hogy a tábornagy veszélyes helyzetben van és hogy a pernek komoly kimenete lesz. Azon kérdés vitatásával foglalkoznak, meg fog-e engedtetni a tábornagynak, hogy a per további folyamatában nejét és gyermekeit közelében tartsa. de Guadaloup . rend n. k.Spanyolországi Szent Ferdinánd lovagja (Pons védelméért.) Kath. Izabella lovagja (Bilbaonál tanusitott vitézségéért. A savoyai katonai érdemrend ezüst jelvénye. A hivatalos lapból, ő felsége megengedte, hogy Seherfer Samu m. kir. főerdőtanácsosnak, saját kérelmére történt állandó nyugalomba helyezése alkalmával,az állami erdőgazdaság körében 32 éven át tett hit és sikeres szolgálataiért a legmagasabb megelégedés kifejeztessék. A közoktatási miniszter Breziger Alajos helyettes tanárt a fiumei állami középtanodához rendes tanárrá nevezte ki. Az igazságügyminiszter a Csíkszeredai Járásbírósághoz Írnokká Hazay László Csíkszeredai törvényszéki segélydíjas gyakornokot, Lengyel Ágoston kir. ügyészségi bijnokot a miskolczi kir. törvényszékhez Írnokká, a balázsfalvi járásbírósághoz Írnokká László Károly nagyenyedi kir. ügyészségi dijnokot, és a szakolczai kir. járásbírósághoz Írnokká Jarábek Zsigmond ugyanottani dijnokot nevezte ki. A pénzügyminiszter a felső-bányai bányaiskolához előadó tanárokká: Lengyel Endre oláhsáposbányai kohófőnököt, Szokol Pál bányászgyakornokot és Tomasovszky Imre lévai államképezdei segédtanárt nevezte ki A pénzügyminiszter Paczovszky Ferencz adóhivatali VI. osztályú ellenőrt IV-ik osztályú adóhivatali tisztté nevezte ki. * HÍREK. — Október 10. — — Az országos honvédsegélyző egylet az 1848/9-iki rokkant honvédek, és azok özvegyeinek a folyó évi IV-ik negyedre járó nyugdíj fedezésére, a magyar királyi központi állampénztárnál 21,232 frt 34 kr. lefizetett. — Dorner József temetése szombaton d. u. 4 órakor lesz az evangélikusok gymnasiumának épületéből. A boldogult 1829-ben Győrött született, s 1853 óta működött a tanári pályán. A szarvasi gymnasiumból 1860-ban hivták meg a pesti evang. gymnasiumhoz. Dorner főkép a természettudományoknak volt buzgó buvárlója, s ezek közt a botanikát kiválólag szerette. Ily tárgyú tudományos értekezései gyakran jelentek meg külföldi lapokban is. Ezek méltánylásául választó tagjai közé a tud.akadémia. A tanügy egyik legtevékenyebb erejét veszti el a még legmunkabiróbb korában elhunyt férfiúban. Az iparos iparosok a társadalomban. Erről értekezett tegnap Keleti Károly a fővárosi iparosok körében. A felolvasó főkép arról értekezett, hogy a mi iparosainknak megillető hely jutott-e társadalmunkban ? Nem. Nálunk sokkal inkább el van terjedve az eszme, hogy hazánk földmivelő ország, sokkal inkább függ iparunk Bécstől, hogysem társadalmunkban kellő érzék fejlődhetett volna ki az ipar iránt. Különben maguk iparosaink sem igyekeztek e ferdeség elosztására hatni, s az előítéletek még most is léteznek. A 40 es évekig alig volt nálunk valami, amit iparosügyi mozgalomnak lehetne nevezni. Csak ekkor alakult meg a „Védegylet“, de ebben inkább a politikai tényezők működtek. Újabban ismét megindult a mozgalom az iparegyesülettel, de ez sem mutathatott fel nagyobb tényleges eredményeket, minthogy hiányzott a kellő anyagi támogatás az iparososztály részéről. Ez eredménytelenség sokaknál csak megerősítette az ipar iránt táplált kicsinylést, melyen az iparosoknak maguknak kell segíteniök. — Szóló ezután az iparos szövetségre térvén át, éles bírálat alá veszi annak eljárását. Kiindulási pontját, hogy t. i. mint párt alakultak (még pedig a politikai pártok közé ékelődve) Keleti nagyon helyesli, noha ez ártott legtöbbet e mozgalomnak; mert míg az iparosoktól a választások alatt politikai elveik és meggyőződéseik számba nem vételét követelte, ha egy iparospárti jelölt lép föl, másrészt az egész iparosszövetségi mozgalmat személyes érdekek kiaknázható forrásává degradálta. Keleti maga is felemlítő értekezésében, hogy az iparososztály nem állott feladata magaslatán, nem tudott fölemelkedni a jobb és baloldal pártfogalmain és egyes vezetői által félrevezettetett. (Amire volt is alkalom, épen a programm folytán.) Annyi haszna mégis volt e mozgalomnak, hogy az iparosok gyakrabban érintkezhettek az eszmék tisztására. Felolvasását azzal végezte, hogy az iparosoknak műveltségre van szükségük, ha a társadalomban el akarják foglalni az őket megillető helyet. Erre pedig a társulás és önsegély a legbiztosabb eszköz. — Nemcsak a „Pr e s s e" bámulja, hogy magyar embernek pénze van még, hanem itthon nálunk is oly rendkívüli jelenség ez, hogy befogják érte a becsületes embert, mint bizonyítja az alábbi közlendő zala-egerszegi eset, melyet különben nem mulatságos volta miatt közlünk, hanem mint a személyes szabadság megtámadásának megrovandó esetét. Ugyanis Zala-Egerszegről írják nekünk: Folyó hó 8-án tartott országos vásár alkalmával egy szegényesen öltözött falusi mester-s ember egyik elsőrendű vendéglőnek a köznép számára nyitott helyiségében borozgatás közt tölté a csendes vásári nap délutáni óráit. Alig kezdé azonban a legbecsületesebb után megtakarított pénzével kedvét tölteni, pár meszely borát kifizetendő, apró pénze hiányában ötven forintosat kért váltani. A szomszéd asztal mellett borozó rendőrök kétes szemekkel tekintettek a sok pénzre és jó kedvű öregre. Az egyik rögtön jónak látta megkérdeni, hogy hol vette azt a tömérdek kincset? A mire az öreg ezen szavak közt: „azt hiszi, nekem nincs több ?" egy zacskó ezüst pénzt, sőt még egy másik ötvenest is mutatott elő. Ez aztán elég volt arra, hogy egy másik rendőr azalatt elfusson a szolgabirósági hivatalba és jelentést tegyen. Innen azzal a parancscsal tért viszsza, hogy azt az embert, akinek pénze van, azonnal le kell tartóztatni. Úgy történt. Az ismerősei előtt tiszteletben álló jómódú iparos rendőröktől körülfogva volt kénytelen a főutczai vásáros néptömeg közt a szolgabi-rói hivatalhoz sétálni. Itt, azonban csak rövid ideig tartották a személyszabadság őreinek védszárnyai alatt, mert alig pár percz múlva megérkezett, ezen scandalosus hír hallattára, H. S. ügyvéd úr, kinek erélyes föllépése következtében minden baj nélkül távozhatott a megszégyenített becsületes ember. Különben nem első eset az már nálunk, hol a túlbuzgalom és ügyetlenség egymás után követett el hasonló sérelmeket a személyes szabadságon. A sugárutat mégsem fogják se trachyttal, se gránittal kikövezni. A közmunkatanács ugyanis újra tárgyalván e kérdést, ezúttal a faburkolat mellett nyilatkozott. Ez az amerikai systema szerint négyszögölenkint, 36 írtba kerül, a burkolat teljes épségének öt évi biztosítása mellett. Az ajánlkozó consortium még 15 évig kész jó állapotban tartani a burkolatot,, egy-egy négyszögölet évenkint 1 frtnyi javítási intergotiEoan AmítT&n,— Szabó Imre szombathelyi püspök egészségi állapota felől a „P. L“ megnyugtató értesítést kapott. A szélhűdésről szóló hír nagyított volt, s a főpap helyzete nem olyan, hogy aggodalmakra nyújthatna okot. — Janka sírját Zaránd megyében az izgatások szószékéül használják. Pár nap előtt, a halálozás évfordulója alkalmából, volt nagy tüntetés, gyász-isteni tisztelet, alkalmi beszéd, (gondolni lehet, hogy milyen alkalmakról szólt ez) ünnepélyes megkoszorúzása a sírnak, stb. Mindez pedig voltaképen nem volt más, mint borszövés a magyar orrok alá. A szegény, mindenkitől elhagyatott Janku sírjánál csak úgy folyt a sok keserv a „román nemzet szabadsághőse“ s a „martyr“ fölött, kinek míg élt épen azok a kesergők nem adtak csak egy viseltes gúnyát is, vagy egy darab kenyeret, s engedték, hogy „martyr“ legyen Daco- Románia dicsőségére. Hagyják nyugodni csöndesen, ha valóban tisztelik s ne csináljanak sírjából botránykövet saját maguk girbe-gurba útjába. — Egy száz éves ember halála. A fővárosnak valószínűleg legkorosabb lakosa, Rácz Mihály, tegnap meghalt Születésének 100 ik évfordulóját ez év ápril havában ünnepelte, mikor a közönség részéről gyámolitó adományokban részesült öreg napjaira. Az aggastyán tegnap még jól érezte magát, s délután elment a nyár-utczai vasfürdőbe, s ott a kádban — melyből a vizet egészen kibocsátá — halva találták. — Hogy Miletics lapja, a „Zásztava", izgat az újvidéki magyar állami gymnasium ellen, az nagyon természetes. Többi közt gúnynyal említi, hogy Macsvánszky Pál polgármester az első és egyedüli szerb, ki tanuló fiát az ottani szerb gymnasiumból kivette és az új „katholikus“ magyar középtanodába beíratta. A kath. gymnasium — úgy mond — valóban hálás lehet ez aquisitióért, mert hát nem tréfa dolog a zsidók és németek csoportjába egy helybeli szerb ifjút, még pedig Macsvánszkynak fiát fölvenni. Quel Lonem! — Jótékonyság. Gr. Zichy György 200 frtot adott a fehérmegyei Adony, cholera által sújtott szegényei segélyezésére. — A váczi és Dorottya-utczák közti tér azon részét, mely a Haas-féle palota előtt van, szintén aszfalttal fogják burkolni. — A főváros közti közlekedés kényelmére a propellerek járatait messzibbre kiterjesztik az eddigieknél. Nevezetesen a redout előtti kikötőhelytől két propeller fog a budai partokkal közlekedi. Egyik a „Debreczen" szálloda előtt köt ki, aztán a ráczfürdővel ugyanegy vonalban lesz még ki- és felszállója. A másik pedig nemcsak „Széchenyi" szálloda előtt köt ki, mint eddig, hanem fölmegy egész a Massion-féle házig, ekkér összeköttetést létesítvén a budai közúti vaspályával. — Halálozás. Hevesmegyéből, Recskről egy gyászlapot kaptunk, melyben a Tahy-család fájdalmas szivvel tudatja: tahvári és tarkői Tahy Andornak e hó 3-án, élte 20-ik évében történt elhunytét. —Színházi hírek. A nemzeti színháznál szorgalmasan folynak az előkészületek a „Próféta" opera előadására. — A debreczeni színházban e hó 8-án adták elő Calderonnak „Az élet álom" czímű drámáját. A „Debreczen“ szerint e drámában a legfőbb súly arra van fektetve, hogy a végtelen monológok próbára tegyék a közönség türelmét. Az egész csinos novellatárgy, (úgymond) de belőle hatásos színművet nem sikerült a szerzőnek alakítani. Hogy valami nagyhatású színpadi termék volna, nem mondjuk, de a régi klasszkusok műveinek színrehozatalánál az up v .n., színpadi hatást soha sem szokták ! !T Vsl a ici R eaf bSTM“2-.k «iare. Alajibkonyoa, vagy művek élvezésére nem mindenütt elég fogékony a közönség, mely színházban nem szeret gondolkozni, hanem csak mulatni vagy érzelegni; de ha a sajtó is oly távol áll még a megközelítő felfogástól is, mint a „Debreczen" kritikusa, az már szomorító, s nagyon emanczipálja kritikája és megjegyzése alól azon színészeket, kik érdemesnek tartották az ógörög és keresztény tragédiák közti harcz eme sajátságos, de minden izében költői és nevezetes alkotását megtanulni és bemutatni. Denique Calderonnak nem sikerült ez a műve.A kolozsvári színháznál az opera-társulat első előadása („Mártha“) megnyerte a közönség tetszését. Gerecsné, Dékány Róza, Kápolnai, (kinek hangját igen dicsérik a lapok) Marczell és Tótfalusi játszottak benne. — Nagy Mihály színtársulata jelenleg Sz.-Kereszturon működik. Lázár Márton ír engedte át számukra kertjében a szint. — A műegyetemi segélyegylet elnökségére az ifjúságnak két jelöltje van: Kuthy József ötödéves és Cseresnyés Jenő negyedéves. Most az egyetemi polgárok mind a jelöltek nevét viselő kokárdát és tollakat hordanak kalapjuk mellett. Vadászegylet alakult egy év előtt a főváros közelében, Alsó-Némedin. Ez egylet ma már virágzásra jutott, sok tagja van és élvezetes kirándulásokat szokott rendezni a csalitokba és mezőkre. Alakulásának évfordulóját e hó 2-án tartotta meg hajtóvaadászattal, és sok fürjet, foglyot és nyulat ejtettek zsákmányul, mely fölött és melyből nagy áldomást csaptak igen barátságos körben. — Farkasok. Bihar megyében Siter és Bihar közt farkasok kezdenek látogatást tenni a juhoknál, s máris sok kárt okoztak. Az Erzsébet téren épülő kiosi a legnagyobb ritkaságok közé fog tartozni. A városi tanács ugyanis elhatározta, hogy nem lesz szabad ott se sört, se bort, se szeszes italokat mérni, nem lesz szabad ételeket kiszolgálni, nem lesz szabad dohányozni, és nem lesz szabad konzerteknél a belépti díjat egy forintnál kisebbre szabni. Mindezek után azt hiszi talán a közönség, hogy ezt a kioszkot üveg alá teszik, s úgy fogják bámultatni ? Nem! Arendába akarják kiadni. De hát ily föltételek mellett ki veszi ki, vagy ki megy oda? Vájjon mért is épült? — A gubacsi csárdában elkövetett rablás tettesei közül hármat elfogott a pesti kapitányság. Törvényszéki csarnok. (Hamis bukás.) A törvényszék előtt megjelen Mayer József, a hajdani Zrinyi-kávéház tulajdonosa, továbbá Becker Károly tőkepénzes és Guba János ügyvéd, mint akik hamis bukással, illetőleg ebbeni bűnrészességgel vannak vádolva. A csőd még 1865-ben mondatott ki, a végtárgyalás azonban, nem tudni mi okból, csak ma tartatott meg. A tényálladék a következő : Mayer ellen Rakoczay és Laszky hitelezők kérelmére a csődöt 1865. július hóban megindították. Miután Mayernél vagyont nem leltek, szoros kutatást rendeltek, Mayert vizsgálati fogságban tartották, de csakhamar ismét szabadlábra helyezék. Mayer kezdetben előadta, hogy üzletét a helytartótanács tilos kártyajáték miatt 1865 april hóban bezáratta s ez okból kénytelen volt a kávéházat főhitelezőjének, Beckernek, eladni. 1866 april hóban máskép adá elő bukása okait; ugyanis azt mondta, hogy hitelezőitől üldöztetve, Becker és Guba tanácsára egy 6000 és egy másik 4000 írtról szóló két váltót állított ki Beckernek és üzletét utóbbinak a vételárnál jóval csekélyebb áron eladta. Viszont Bookot- integnite Marduch, hogy a vigyázó-féle házban szerez számára kávéházi helyiséget. Adott szavát Becker be nem váltotta s igy történt, hogy a csődbirósági ítélet Mayer bukását hamisnak nyilvánította, Beckert és Gubát pedig e bűntényben bűnrészeseknek mondotta. A ma lefolyt végtárgyalásnál Mayer előadja, hogy a 4000 frról szóló váltót takarékpénztári váltók fedezetének alapján állította ki Beckernek, mivel a takarékpénztári váltókra vonatkozólag obligóban állt. E fedezet azonban csak szmleges volt. A 6000 frtról szóló váltóra megjegyzi Mayer, hogy az csak a hitelezők kijátszására szolgált, miután e váltóra egy krajerert sem kapott Beckertől. Elnök felolvassa két rendbeli tanú vallomását, mely szerint Becker a csődbirósági ítélet kihirdetése előtt e két hitelezővel egyességre akart lépni, szavát azonban csakhamar visszavonta. A 4000 frtról szóló váltóra vonatkozólag Mayer azt mondja, hogy azt csakis Becker unszolására állította ki, még pedig nem az illető nap (1865. dec. 14.), hanem 1865. dec. 164-i kelettel, mint azt Becker határozottan kívánta. Becker azt mondta neki, hogy írja alá a váltót s ő magára veszi az egész dolgot. Becker, ki nagy kamatokra szokott kölcsönözni, mindezen vádakra vagy épen nem, vagy kitérőleg válaszol és az egész vádat csakis Mayerre iparkodik hárítani. Azt mondja, hogy ő 1858— 1865-ben Mayernek barátságból pénzt adott kölcsön. 1864-ben vissza akart vonulni üzletétől, azért felszánta Mayert, hogy miután obligóban van vele, állítson ki neki fedezetet. Erre Mayer Guba jelenlétében ki is állította neki az említett két váltót. Elnök: Miért prolongáltatta ön a takarékpénztári váltókat, ha volt már fedezete ? Hisz a 4000 frtról szóló váltó későbben járt le mint a prolongált takarékpénztári váltók ? Becker kitérőleg válaszol. Elnök: Ki fizette a prolongált váltókat? Becker: Nem emlékszem. Véglegesen én váltottam ki. Elnök: Miért nem adta vissza Mayernek a beváltott takarékpénztári váltókat? Becker: Ha visszaadom, Mayer még azokat is eltagadta volna. A beváltott váltóknak különben sincs már értéke. Elnök: Hogy történt a 4000 frtról szóló váltó biztosítása? Becker: Nem tudom . Guba azt mondta nekem, hogy Mayer ellen a váltótörvényszéknél is biztosította a váltót. Guba (egy házban lakott Mayerrel és előbb Mayernek, később Beckernek volt ügyvéde): Midőn a váltótörvényszék végrehajtói Mayernél zálogoltak, azt mondtam nekik, hogy én jótállok Mayerért, és hogy az Ügy rendeztetni fog. Mayer nem akarta kielégíteni hitelezőit, jóllehet volt pénze. Mayer 2 váltót adott Beckernek, mire Becker visszaadott neki valami írásokat. Én jelen voltam akkor, de nem ügyeltem az egész dologra, miután nem tudtam, mi forog kérdésben és mi fejlődik az egész dologból. Mayer: Guba hozta hozzám a két üres blankettát, melyeket én Becker utasítása szerint kitöltöttem. Guba ezt tagadja. Elnök: A 6000 frtról szóló váltó 1864. szept. 15-iki kelettel bir. Mayer : Én azt is decz. 14-ikén állítottam ki Becker utasítása szerint egyidejűleg a másik váltóval. Becker felsorolja, hogy összesen 9864 frtot adott Mayernek részint készpénzben, részint bonokban vagy más értékpapírokban. Mayer ebből csak 3500 frtot vall be, miután csak a takarékpénztári váltókra vonatkozólag állt Beckerrel obligóban, más összeköttetése azonban sohasem volt Beckerrel. Elnök: A két váltót egyszerre kapta Mayertől ? Becker: Egyszerre kaptam s erre vissza»«1*"“» neki az ő bonjait. Ezek „vélet,_~ui - nálam voltak. Elnök: Véletlenül? Bekker: igen. Elnök: Miért nem adta vissza Mayernek a takarékpénztári váltókat is? Becker: Azok úgyis elvesztették volt jogérvényüket. 1mi B ec ker tagadja továbbá Seiff asszonyság felolvasott vallomását, mely szerint ő, Becker, tollba mondott volna Mayer sógornéjának, Seiff tűzértóhadnagy nejének, egy levelet, mely Mayernek.