Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)

1873-10-11 / 235. szám

toria, Almanza, Navas és Capmens fregatokból 6 án Almerie irányában hajózott s Alicante már rende­letet vett a hajóraj számára 50,000 adagot készen tartani­, így nemsokára el fog dőlni a koc­ka a carthagenai insurgensek fölött is. Mai táviratok a karlisták nagy vereségéről hoznak hírt, úgy látszik, hogy Marionesnek sikerült a cunctatorokat végre döntő ütközetre kényszeríteni s ezáltal alaposan tönkretenni összes kalandor vív­mányaikat. A csata Navara és Alava között viva­­tott. Részletek ez órában még hiányzanak. A kar­listák egyéb dolgairól még következőket olvasunk franczia lapok távirataiban. Calatrava ezredes a kormány csapataival Soleras alatt, Cataloniában megtámadott egy karlista bandát, kiverte positiói­­ból s visszavonulásra kényszerité. Egy másik ban­da ellenben valami 1200 ember bevonult Junque­­rába elvágta a közlekedést és sarc­ot szed. A „királ­y családot “ Reyes tábornok tovább üldözi; ez­úttal bajos lesz már megállapodnia a „szent haza"­ földön. Franczia köztársaság. Bágyadt hír érkezett a távirda útján a nemzetgyűlés állandó bizottságának tegnap tartott üléséről. Az ülés csendes volt s jelentéktelen dolgokkal emésztette idejét. Mindössze is egy interpelláczió háborgatta kissé a kormány boldog nyugalmát. Interpellálták ugyanis balfelől, azon elnyomó rendszabályok miatt, m­elyeket újabb időben ismét, oly előszeretettel kezd a sajtó ellen alkalmaztatni. Broglie herczeg azt válaszolta, hogy a kormány majd számot ad erről a nemzetgyűlés­nek ; egyébiránt jogosan cselekedett, úgy látszik, ezzel le is rázta aztán nyakáról az egész kelle­metlen kérdezősködést.­­ Broglie herczeg neuville-le-beni beszédét meglehetős hidegen fo­gadta a sajtó, még saját párt felei sem bírják ma­gukat a szokott lelkesedésnek neki tüzelni. Ami pedig a republikánusokat illeti ezek egyátalán nem veszik e herczegi nyilatkozatot méltó ellen azout­­nak Thiers velőkig ható igazságaira, úgy tartják némelyek, hogy az egész beszéd nem egyéb a legutóbbi frohsdorfi „nyilatkozvány“ paraphrasisánál. Broglie úr is védekezik mindenféle badarságok ellen, melyeket maga fest a falra, el­mondja, hogy milyen nem lehet a restauratio, de mélységesen hallgat arról, hogy hát milyen lesz? Pedig ez iránt nagy a kiváncsiság. Az alkotmányos monarchismus­­sal elegy félvér republikánusok közlönye , a „ Jour. d. Deb.“ nem látja indokolva Broglie úrnak még ab­ban vetett bizalmát sem, hogy milyen nem lesz, az a restauration, nem hisz neki; minden amit a kormány eddig tett, ellenmondásban van azzal, amit beszélt — — és így tovább. Summa summarum el­lehet mondani, hogy Broglie beszéde ugyan egyet­len proselitát sem szerzett Chambord grófnak, de még a meglevőket sem szilárdította meg. N­e­m így Thiers felrázó szózata: ennek ha­tását minden nap új tényeken észlelhetjük. A hi­­vek megerősödnek, bizalmat, önérzetet nyernek ; az ingadozók határoztakká lesznek, az elzü­löttek meg­térnek. A köztársaság Ugye szilárdulni kezd, s oszlani azon esüggetegség mely bajnokait egyes jelesek elpártolásának maliciosus koholt hírére már-már elfogni kezdette. Ismeretes a fuzionisták­­nak azon jeszuita eljárása, hogy a balközép több ve­zértagja apostasiáját el­hiresztelték. A rágalmazónak kezdenek tiltakozni s pedig erélyesen tiltakozni. Köz­tük van Christophle a balközép volt elnöke és Lefévre- Portalis képviselő. Mind a kettőt nyíl­tan híveik közé számították a monarchista faiseu­­rök, s mind a ketten ezen érzékeny meghatáto­­lásban részesítik őket. Nem lesz érdektelen egy tekintetet vetni az angol közvélemény nyi­latkozataira Thiers beszédéről s a legújabb fordu­latról. Itt Thiers fellépésének osztatlan helyeslésével s a clericalis restaurationak nem kevésbbé osztat­lan elitélésével találkozunk. Megegyeznek az an­gol lapok abban is, hogy Thiers levele nyílt hadi­­üzenet a restaurationak. És ez jól van így — mondják rá, mert a most meginduló harcz csaku­gyan nem egyébb, mint a­minek Thiers mondja: a régi Francziaország tusája a modern franczia társada­lommal. Azon közben míg Francziaország rop­pant többsége, s az egész külföld ily vélemény­e volna, igen érdekes látni a franczia monar­chista lapok erőlködését, oly színben tüntetni fel a dolgok állását, mintha az egész megindítandó harcz nem volna egyébb Thiers személyes ambiti­­ója küzdelménél május 24 iki buktatói ellen ! — Ugyan micsoda olvasó közönségre lehet az effelé brutális mystificatio számítva? Olaszország. És ismét locutus est. És ismét bebizonyította a pápa, hogy lehet valaki igen jó pictor és végtelenül esetlen muzsikus. Ebben a bizonyitgatásban csupán házi lapja az „Osserva­­tore Róm." és a „Voce d. Ver.“ múlják ő szent­ségét felül. Tudjuk ugyanis, miszerint ő szentsé­gének legfőbb vágya az volna, ha elismerné őt a világ siralmas állapotban sanyargó nyomorúságos fogolynak, akit a rabló királyi börtönőr minden kigondolható módon gyötör és elirankroz. Erre tö­rekszenek ő­szentsége házi lapjai is, azonközben pedig megtörténik az a sanyargatottak részéről, hogy mindennap üt meg új rágalmat, bujtogatást intéznek a börtönőr ellen; palam et publice gya­­lázz­ák, szidják és bántalmazzák folytonosan; de­monstrálnak a király, az ország, az alkotmány az egész társadalom ellen; tömegesen fogad lázadó tábort a szentszék zsámolyánál, pad­alnak boldog­gal boldogtalannal; cselszövényeket forralnak s poussiroznak a királyság, az ország egysége s a nemzet vivmányait ellen és ime a rablókirály a könyörte­len börtönőr a füle dobját se konyitja megezaint a nem­zet csendesen viseli magát;a kormány egyetlen repres­­saliával sem él ellenük; hagyja dühöngeniök, demon­strálniuk, izgatniok s még csak rá se hederit rágalma­zásaikra. Ugyan ki higyje el már most azt a költött rab­ságot, sanyargatást erősakoskodást, és etceterákat? — A világ csak azt látja, hogy soha a pápaság le­gvirágzóbb korában sem izgattak s demonstrál­tak, nem pactáltak s fondorkodtak az olasz egy­ség és királyság ellen, mint teszik most a baby­­loni fogság idejében. A pápa tehát ismét ennek a bebizonyítására est locutus. Már múlt hó 28-ikán történt, mikor Civittavecchiában a „Societa Pro­­motrice delle buone opere“ egy feliratot adott át ő szentségének. A pápai cruntiatió szövegét teljes nyolcz napig nem közölték a „házi lapok“ úgy látszik egy kissé megelégelték maguk is az effélé­ket. Most közük végre s mi adjuk belőle a rovat végén az élvezetesebb részt. * Tárgyhalmaz miatt holnap közöjük. * Meghasonlás az Internationale kebelében. Egy érdekes könyv jelent meg e napokban a kö­vetkező czím alatt: „L’Alliance de la Démocratie Socialiste et L’Association Internationale des Tra­­vailleurs, Rapport et Documents publiés par Ordre du Congrés International de la Haye (Lon­­dres A. Carson Hambourg D. Meissner)“ Nagyon tanulságos világot vet ez a korunkbeli sociális tit­kolódzásokra. A könyv létrejöttének története rö­viden ez; a Haagban tartott internationális érte­kezleten kitű­nt, miszerint az internationalisták keb­lében egy titkos társaság alakult, daczára annak, hogy az internationalisták elvileg minden titko­lódzásnak ellenségei. E titkos társaság, melynek tagjai magukat,,,alliancistáknak“ nevezik, sokat ár­tott titkolódzá s esztelen eljárásával a munkások érdekeinek, midőn maga ellen mindenütt gyanút keltett, el annyira, hogy aztán az internationalis­mus ellenségei mindig ezekre hivatkoztak, midőn a nagy szövetség ellen fellépni akartak, így Favre, Castelar, Mazzini. A hangi internationalista con­­gressus elhatározta ezért az „alliancastákat“ kizár­ni kebléből, és felhatalmazá a szövetség főtanácsát (Dr.pont, Engels, Frankel, Le Monssy, Marx, Se­­railler), hogy ez minden erélylyel lépjen föl a tit­kolódzó szakadárok ellen, kik gyanús magatartá­suk által csupán a munkások érdekeit veszélyez­tették. Ugyanez időben a kongressus Londonból Newyorkba tette át székhelyét, hogy függetlenül­jön a Londonban tartózkodó communisták befolyá­sától. Ennek következtében az összes spanyol, olasz, belga s néhány franczia és svájczi fiókegy­let elszakadt a nagy internationális szövetségtől s blanquisták azt forradalom ellenes társaságnak nyilvánították. — Az idézett mű, hogy tönkre te­gye az „alvancisták“ hitelét, kicsinyítően tárgyalja ezek működését, czélzatát, program­ját: « meg kell vallanunk, hogy magában ez utóbbi, mely végczélul minden fenálló intézménynek egyszerű lerombolását tűzi ki, elégséges arra, hogy tőlük minden józan ember undorral forduljon el. * Trochu tábornok Párig ostromá­ról. „Párig rendkívüli erőlködést tett, — mondja Trochu könyve második felében hadseregek és ostromok történetében, s mind­ezt csaknem kizá­rólag Párisban alakított hadsereggel. Sikert nem aratott. Tulajdonítassék bár balszerencséje a pa­rancsnokság tehetetlenségének, kész vagyok e vá­dat ok­tatni és megnyugszom benne. Hanem hogy ő nem egy millió háromszászezer, hanem a bemene­­kült­ vidék lakosságával több mint két millió lelket számitó lakosság, mely előre nem értesittetett és nem készülhetett, anem váratlan és hirtelen csa­pás által lepetett meg; mely nem úgy volt össze­állítva, mint erőd népességének kell lenni, de mely Francziaország és Európa összes zavargó s legveszedelmesebb elemét zárta magában; mindezt nem húsz vagy hatvan napon át, mint egykor szá­míttatott, hanem több mint négy hónapon át, me­lyen szü­netlenül dolgoztak az ellenség kémei; miu­tán elfogyasztott hetven­ezer lovat, kiürített min­den tárat, rettenetes télben, minden nemit és a leg­fájdalmasabb nélkülözések közepette ; hogy e la­kosság nem szerzett volna érdemeket az­ ország becsülete körül, hogy nem volna méltó a jelenkoriak s a történet csudálatár­a; hogy az ország képviselete hideg, elméleti és aprós ellenzésben, s mindig a politikától vezetettve keressék e nagyszerűségnek gyönge oldalait, hogy aztán a közvéleményben le­alázhassák,­­ az ostromolt Párisban oly sokszor látottak és csodáltak emléket. Az igazság és igaz­ságosságnak érzelme fellázad bennem! „Igen tanul­ságos a chalonsi tanácskozmányról irt elbeszélés, mibol kitűnik, miszerint III. Napóleon tanácsadói, kik a Páris felé való visszavonulást ajánlák a csá­szárnak Trochu tábornok, Napóleon herczeg, Mac- Mahon tábornok és Schmitz tábornok valának. Tro­chu még aug. 10-én intézett levelet III. Napóleon­hoz, élénken tanácsolta ennek, hogy siessen had­seregével, mely ekkor Meu mellett állott, Páris felé visszavonulni, ellenkező esetben — látnoki tehet­séggel irá Trochu — ha a császár négy nap alatt nem kezdi meg a visszavonulást az előtte ekkor még nyitva álló utón ez be fog záratni a poro­szok által; nyolcz nap múlva már csak egy uj leend nyitott, de már ez kevés lesz s a hadsereg el leend repítve. Minden adatok már magokban felette érdekesek, de most Bazaine pőre alkalma­k sokszorosan azok. Ill Napoleon azonban, midőn a Trochu levelét vette, már elveszítette fejét, s bár nevileg a hadsereg­ feje és parancsnoka, egy ellen elhatatározásra sem volt többé képes. * Sir Baker megérkezése. Baker Sá­muel és neje néhány fekete cseléd kíséretében e hét hétfőjén Páriába érkeztek Egyptomból és Lon­don felé. Mindnyájan kitűnő egészséggel tértek meg s erős nyomait viselik az afrikai napnak. A fran­czia állapotok felette meglepték Baker családját, minthogy ő, míg Afrikában volt, csak felette ritkán tudott lapokhoz jutni és ekkor egyszerre több száz számhoz, úgy hogy mit sem­ tudhatott meg belőlük, minthogy mind el nem olvashatta. Az egyptomi al­­király felül, Cheriff pasa és Nubar pasáról igen elismerően nyilatkozik Baker, s meg van győződve, miszerint az alkirály őszintén óhajtja a rabszolga­ság eltörlését. Előbbeni utazása, midőn mint egy­szerű tourista látogatta meg a felső Nílust, kelle­mesebb volt, mind a második, midőn feladata volt a látott vidékeket egyszersmind meghódítani. Baker úr egy vasúti vonalat tervez egész Kharthoumig, bol szerinte a világon a legjobb kávé nő, meg van győződve, egy e vonal jövedelmező leend. Az ég­hajlat Felső-Egyptomban igen kitűnő, mi kitűnik a körülményből, miszerint az expeditió 212 emberéből csupán egy halt meg betegségben tizennyolcz hó alatt. Baker, ha Londonba ér, egy nagyobb mű­ben fogja ismertetni két évi afrikai utazásának ta­pasztalatait. Bazaine tábornagy pere. Pótlólag közöljük itt a tábornagy katonai életrajzát, úgy mint a tárgyalás első napján hivatalos összeállítás sze­rint felovastatott : Bazaine Ferencz Achilles, született Versaillesben feb. 13. 1811-ben. Közka­tona a 38. sorezredben (1831. márt. 18.) — Fran­cziaország. — Altiszt (1832. júl. 16.) — Al­gier. — Alhadnagy (1833. nov. 2.) — Algier. Hadnagy (1835. júl. 22.) — Spanyolország Szá­zados (1839. okt. 20.) — Francziaországban, Spanyolországból való visszatérésekor. Zászlóalpa­­rancsnok (1844. márt. 10.) — Algier. Alezredes (1848. April. 11.) — Algier. Ezredes (1850. jun. 10.) — Algier. Dandár-tábornok (1854. okt. 28.) — Krim. Osztálytábornok (1855. sept. 22.) — Krim. Francziaország tábornagya (1864. sept. 5.) Mexikó. Hadi működéseinek fő pontjai. A franczia hadosztály táborkari főnöke a spanyolországi mis­sióban, később királyi biztos a régens királynő­nél. Az arab ügyek igazgatója Arán tartományban és Szebdu főparancsnoka. A sidi-bel-abbesi alosz­tály parancsnoka. Főparancsnok Gallipoliban és katonai parancsnok Sebastopolban. A kinburmi angol-franczia expeditio a főparancsnoka. A keleti hadsereg 1. hadteste 2. hadosztályának parancs­noka. Főinspector 1856—57-ben. A 19. katonai hadosztály parancsnoka 1857-ben. Az olaszországi hadsereg egy hadteste 3. hadosztályának parancsnoka 1859-ben. Az 1.hadtest 3 hadosztályának parancsnoka Párisban 1860. Főinspector 1860—1—2-ben. A mexicoi expeditionalis hadtest 1. hadosztályának parancsnoka 1862. jul. 1. A mexicói exped. had­test főparancsnoka 1863. jul. 16. A 3. hadtest pa­rancsnoka Nancyban 1867. nov. 12. Chalonsi tér­parancsnok 1869. A császári gárda főparancsnoka 1869. oct. 15. A rajnai hadsereg 3. hadosztályá­nak parancsnoka 1870. aug. 9. A rajnai hadsereg 2. 3. 4. hadtesteinek főparancsnoka 1870. aug. 9. A rajnai hadsereg főparancsnoka 1870 aug. 12. A becsületrend lovagja (1834. nov. 22. — Mad­ai csata — (Afrika) Tiszt (1845. nov. 9.) —■ A szidy­­kafiri csata (Afrika­) Parancsnok (1856. aug. 16.) Kinburg bevétele (Krím.) Nagytiszt (1859 jun. 20) — A marignani csata (Olaszország.) A becsület­rend nagykeresztje (1864. júl. 2.) A San­ lorenzói csata (Mexico.) Katonai érdemjel (1865. ápr. 28. Oajaca bevétele (Mexico.) Ezeken kivül még a következő külföldi rendjelek viselésére volt felha­talmazva Bazaine: A savoyai katonai érdemrend nagy keresztje. A belga Lipót-rend nagy keresztje. A persa oroszlán- és nap-rend nagy keresztje. A mexicói sas-rend nagy keresztje. A Notre-Dame * — A tárgyalás második napjáról (okt. 7.) adott tudósításunkat pótlólag ezekkel egészítjük ki : A tárgyalás a rendes időben (12 óra után) meg­kezdődvén , az elmaradt tanuk igazolása vézetett elő. Nevezetesen a felmentő tanuk közül Soleille tb.és Rou­­her hiányzanak Elzászból csak egy tanú jelent meg. Soleille tb. orvosilag fog megvizsgáltatni. Az 54 men­tesítő tanú (szemben 272 vádló tanúval) közöl egy­szerű katona közlegény csak egy van, s törzskari tiszt több van 49-nél. Midőn felhangzott az Andeau név, a hallgatóság Bazaine felé fordító tekintetét, hogy lássa minő benyomást tesz a vádlottra egy oly tanú megjelenése, aki a­egsúlyosalb vádakkal lépett fel ellene. A vádlott közönyösnek mutatkozott. Csak midőn Scalabrino a handsinvillei erdőcsősz meg­­jelent, fordítá élénken feléje tekintetét Bazaine. A csősz volt az ugyanis, aki a legnagyobb veszélyek között hozta meg Bazainenak Mac-Mahon ama sür­gönyét, melyben az előbbi az utóbbinak előnyomu­lásáról értesíttetett és arra szólíttatott fel, hogy egy kirohanást tegyen a csatlakoztatás czéljából. Ba­zaine eddig tagadta, hogy megkapta volna a sür­gönyt. A legnagyobb kíváncsisággal és feszültséggel nézte a közönség Regnir­rt, a mysteriosus alku­­dozót és közben­járót, midőn ennek neve felolvastatott. Azonban nagyot csalatkozott, mert egy jelentéktelen kis alak állt szeme előtt. Midőn Jules Favre jelent meg, Bazaine egy szúró átható pillantást vetett reá, melyből sokat lehetett kiolvasni. Ellenben Gambet­­tát egy tekintetre sem méltatta. — Átalában az a hir van elterjedve, hogy Lachaud arra fogja fek­tetni védelmi rendszerének súlyát, hogy minden felelősséget az elhunyt excsászárra fog hárítani. — A bonapartista sajtó eltekintve a tárgyalástól, a legcsekélyebb figyelemben részesíti e pert. Mac- Mahon folyton távoltartja magát a trianoni tár­gyalásoktól s azokban csak mint tanú fog szere­pelni és megjelenni. A vádirat e napon felolvasott részének legér­dekesebb pontja az, mely Stoffel ezredes csínyeit tárgyalja. Röviden abban foglalható össze a pont, hogy Stoffel ezredes Bazaine tábornagynak Mac- Mahonh­oz intézett sürgönyét elsikkasztotta. Stoffel ezredes, mikor a vizsgálat alkalmával ez iránt meg­kérdezték : kezdetben hiányos emlékezettel mente­getőzve, megengedte, hogy ez megtörténhetett. Bő­vebb kérdezősködés után igen zavarodottan vála­szolt- így tehát nem marad kétség az iránt, hogy Stoffel ezredes a tábornagyhoz intézett sürgönyt elsikkasztotta. Kétségtelen, hogy erre paran­csot kapott. Hogy kitől? azt nem tudhatni. Annyi bizonyos, hogy eljár­ása, melylyel saját fő­nökét megcsalta, hallatlan. E tény a tárgyalásban nagy fontosságot nyerhet, mert a védők ezt arra fogják használni, hogy Bazainről elhárít­­s­ák­ a sedani válságért való felelős­séget. De ha Bazainnek nincs is része e sikkasz­tásban, terhelő marad reá nézve az, hogy a csá­szárhoz és a miniszterhez intézett sürgönyökben azon leglényegesb pontot, mely szerint a hadsereg­nek Metztől elvonulását utólagosan fogja jelenteni, elhallgatta. Annak idején bővebben fogjuk ismertetni ez esetet.* — A harmadik nanon(«tt «) ták a vádirat felolvasását. A vádirat vége felé megható fordulat állt be. — Azon passusnál fordult az elő, mely a zászlók kiadásáról szól. A túszéki tollnok felolvassa az illető vádpont­okadatolását, és nyomatékkal olvassa e vádat: „Bazaine t­á­b~ő­r­­nagy kiadta az ellenségnek hadserege zászlóit, miután mindenféle kifogásokhoz folya­modott volt, hogy a katonákat a zászlók megsem­misítésétől visszatartsa." E mondat a legnagyobb feltűnést keltő és a haditanácsra és jelenlevő tisz­tekre mély benyomást gyakorolt. Maga Bazaine megindultnak látszik, de csakhamar visz­sza i­s nyeri önuralmát. Átalánosan azt hiszik, hogy a tábornagy veszélyes helyzetben van és hogy a per­nek komoly kimenete lesz. Azon kérdés vitatásá­val foglalkoznak, meg fog-e engedtetni a tábor­nagynak, hogy a per további folyamatában nejét és gyermekeit közelében tartsa. de Guadaloup . rend n. k.­Spanyolországi Szent Ferdinánd lovagja (Pons védelméért.) Kath. Iza­bella lovagja (Bilbaonál tanusitott vitézségéért. A savoyai katonai érdemrend ezüst jelvénye. A hivatalos lapból, ő felsége megengedte, hogy S­e­h­e­r­f­e­r Samu m. kir. főerdőtanácsosnak, saját kérel­mére történt állandó nyugalomba helyezése alkalmával,­az állami erdőgazdaság körében 32 éven át tett hit és sikeres szolgálataiért a legmagasabb megelégedés kifejeztessék. A közoktatási miniszter B­r­e­z­i­g­e­r Alajos helyet­­tes tanárt a fiumei állami középtanodához rendes tanárrá nevezte ki. Az igazságügyminiszter a Csíkszeredai Járásbíróság­hoz Írnokká H­a­z­a­y László Csíkszeredai törvényszéki se­­gélydíjas gyakornokot, Lengyel Ágoston kir. ügyész­ségi bijnokot a miskolczi kir. törvényszékhez Írnokká, a balázsfalvi járásbírósághoz Írnokká László Károly nagy­­enyedi kir. ügyészségi dijnokot, és a szakolczai kir. járás­bírósághoz Írnokká J­arábek Zsigmond ugyanottani dij­nokot nevezte ki. A pénzügyminiszter a felső-bányai bányaiskolához előadó tanárokká: Lengyel Endre oláhsáposbányai ko­hófőnököt, Szokol Pál bányászgyakornokot és Toma­so­v­s­z­k­y Imre lévai államképezdei segédtanárt nevezte ki A pénzügyminiszter Paczo­vszky Ferencz adó­hivatali VI. osztályú ellenőrt IV-ik osztályú adóhivatali tisztté nevezte ki. * HÍREK. — Október 10. — — Az országos honvédsegélyző egylet az 1848/9-iki rokkant honvédek, és azok özvegyeinek a folyó évi IV-ik negyedre járó nyug­díj fedezésére, a magyar királyi központi állam­­pénztárnál 21,232 frt 34 kr. lefizetett. — Dorner József temetése szombaton d. u. 4 órakor lesz az evangélikusok gymnasiu­­mának épületéből. A boldogult 1829-ben Győrött született, s 1853 óta működött a tanári pályán. A szarvasi gymnasiumból 1860-ban hivták meg a pesti evang. gymnasiumhoz. Dorner főkép a ter­mészettudományoknak volt buzgó buvárlója, s ezek közt a botanikát kiválólag szerette. Ily tárgyú tu­dományos értekezései gyakran jelentek meg kül­földi lapokban is. Ezek méltánylásául választó tag­jai közé a tud.­akadémia. A tanügy egyik legte­vékenyebb erejét veszti el a még legmunkabiróbb korában elhunyt férfiúban.­­ Az ipa­ros iparosok a társadalom­­b­an. Erről értekezett tegnap Keleti Károly a fő­városi iparosok körében. A felolvasó főkép arról értekezett, hogy a mi iparosainknak megillető hely jutott-e társadalmunkban ? Nem. Nálunk sokkal in­kább el van terjedve az eszme, hogy hazánk föld­­mivelő ország, sokkal inkább függ iparunk Bécstől, hogysem társadalmunkban kellő érzék fejlődhetett volna ki az ipar iránt. Különben maguk iparosaink sem igyekeztek e ferdeség elosztására hatni, s az előítéletek még most is léteznek. A 40 es évekig alig volt nálunk valami, a­mit iparosügyi mozga­lomnak lehetne nevezni. Csak ekkor alakult meg a „Védegylet“, de ebben inkább a politikai tényezők működtek. Újabban ismét megindult a mozgalom az iparegyesülettel, de ez sem mutathatott fel na­gyobb tényleges eredményeket,­­ minthogy hiány­zott a kellő anyagi támogatás az iparososztály részéről. Ez eredménytelenség sokaknál csak megerősítette az ipar iránt táplált kicsinylést, me­lyen az iparosoknak maguknak kell segíteniök. — Szóló ezután az iparos szövetségre térvén át, éles bírálat alá veszi annak eljárását. Kiindulási pontját, hogy t. i. mint párt alakultak (még pedig a politikai pártok közé ékelődve) Keleti nagyon helyesli, noha ez ártott legtöbbet e mozgalomnak; mert míg az iparosoktól a választások alatt politi­kai elveik és meggyőződéseik számba nem vételét követelte, ha egy iparospárti jelölt lép föl, más­részt az egész iparosszövetségi mozgalmat szemé­lyes érdekek kiaknázható forrásává degradálta. Keleti maga is felemlítő értekezésében, hogy az iparososztály nem állott feladata magaslatán, nem tudott fölemelkedni a jobb és baloldal pártfogal­main és egyes vezetői által félrevezettetett. (A­mire volt is alkalom, épen a programm folytán.) Annyi haszna mégis volt e mozgalomnak, hogy az iparo­sok gyakrabban érintkezhettek az eszmék tisztá­sára. Felolvasását azzal végezte, hogy az iparo­soknak műveltségre van szükségük, ha a társada­lomban el akarják foglalni az őket megillető he­lyet. Erre pedig a társulás és önsegély a legbiz­tosabb eszköz. — Nemcsak a „Pr e s s e" b­ámu­lj­a, hogy magyar embernek pénze van még, hanem itthon nálunk is oly rendkívüli jelenség ez, hogy befogják érte a becsületes embert, mint bizonyítja az alábbi közlendő zala-egerszegi eset, melyet kü­lönben nem mulatságos volta miatt közlünk, ha­nem mint a személyes szabadság megtámadásának megrovandó esetét. Ugyanis Zala-Egerszegről ír­ják nekünk: Folyó hó 8-án tartott országos vásár alkalmával egy szegényesen öltözött falusi mester-s ember egyik elsőrendű vendéglőnek a köznép szá­mára nyitott helyiségében borozgatás közt tölté a csendes vásári nap délutáni óráit. Alig kezdé azon­ban a legbecsületesebb után megtakarított pénzé­vel kedvét tölteni, pár meszely borát kifizetendő, apró pénze hiányában ötven forintosat kért vál­tani. A szomszéd asztal mellett borozó rendőrök kétes szemekkel tekintettek a sok pénzre és jó kedvű öregre. Az egyik rögtön jónak látta meg­kérdeni, hogy hol vette azt a tömérdek kincset? A mire az öreg ezen szava­k közt: „azt hiszi, nekem nincs több ?" egy zacskó ezüst pénzt, sőt még egy másik ötvenest is mutatott elő. Ez aztán elég volt arra, hogy egy másik rendőr azalatt elfusson a­­ szolgabirósági hivatalba és jelentést tegyen. Innen azzal a parancscsal tért viszsza, hogy azt az em­bert, a­kinek pénze van, azonnal le kell tartóztatni.­­ Úgy történt. Az ismerősei előtt tiszteletben álló­­ jómódú iparos rendőröktől körülfogva volt kényte­­­­len a főutczai vásáros néptömeg közt a szolgabi-­­­rói hivatalhoz sétálni. Itt, azonban csak rövid ide­ig tartották a személyszabadság őreinek védszár­­nyai alatt, mert alig pár percz múlva megérkezett, ezen scandalosus hír hallattára, H. S. ügyvéd úr, kinek erélyes föllépése következtében minden baj nélkül távozhatott a megszégyenített becsületes ember. Különben nem első eset az már nálunk, hol a túlbuzgalom és ügyetlenség egymás után k­ö­vetett el hasonló sérelmeket a személyes szabad­ságon.­­ A sugárutat mégsem fogják se tra­­chyttal, se gránittal kikövezni. A közmunkatanács ugyanis újra tárgyalván e kérdést, ezúttal a fabur­kolat mellett nyilatkozott. Ez az amerikai systema szerint négyszögölenkint, 36 írtba kerül, a burko­lat teljes épségének öt évi biztosítása mellett. Az ajánlkozó consortium még 15 évig kész jó állapot­ban tartani a burkolatot,, egy-egy négyszögölet évenkint 1 frtnyi javítási i­ntergotiEo­­an AmítT&n,­­— Szabó Imre szombathelyi püspök egészségi állapota felől a „P. L“ megnyugtató ér­tesítést kapott. A szélhűdésről szóló hír nagyított volt, s a főpap helyzete nem olyan, hogy aggo­dalmakra nyújthatna okot. — Janka sírjá­t Zaránd megyében az iz­gatások szószékéül használják. Pár nap előtt, a halálozás évfordulója alkalmából, volt nagy tünte­tés, gyász-isteni tisztelet, alkalmi beszéd, (gondolni lehet, hogy milyen alkalmakról szólt ez) ünnepé­lyes megkoszorúzása a sírnak, stb. Mindez pedig voltaképen nem volt más, mint borszövés a ma­gyar orrok alá. A szegény, mindenkitől elhagyatott Janku sírjánál csak úgy folyt a sok keserv a „román nemzet szabadsághőse“ s a „martyr“ fö­lött, kinek míg élt épen azok a kesergők nem ad­tak csak egy viseltes gúnyát is, vagy egy darab kenyeret, s engedték, hogy „martyr“ legyen Daco- Románia dicsőségére. Hagyják nyugodni csöndesen, ha valóban tisztelik s ne csináljanak sírjából bot­ránykövet saját maguk girbe-gurba útjába. — Egy s­záz éves ember halála. A fővárosnak valószínűleg legkorosabb lakosa, Rácz Mihály, tegnap meghalt Születésének 100 ik évfor­dulóját ez év ápril havában ünnepelte, mikor a közönség részéről gyámolitó adományokban része­sült öreg napjaira. Az aggastyán tegnap még jól érezte magát, s délután elment a nyár-utczai vas­­fürdőbe, s ott a kádban — melyből a vizet egé­szen kibocsátá — halva találták. — Hogy Miletics lapja, a „Zásztava", izgat az újvidéki magyar állami gymnasium ellen, az nagyon természetes. Többi közt gúnynyal em­líti, hogy Macsvánszky Pál polgármester az első és egyedüli szerb, ki tanuló fiát az ottani szerb gym­nasiumból kivette és az új „katholikus“ magyar középtanodába beíratta. A kath. gymnasium — úgy mond — valóban hálás lehet ez aquisitióért, mert hát nem tréfa dolog a zsidók és németek csoport­jába egy helybeli szerb ifjút, még pedig Macsvánsz­­kynak fiát fölvenni. Quel Lonem­! — Jótékonyság. Gr. Zichy György 200 frtot adott a fehérmegyei Adony, cholera által súj­tott szegényei segélyezésére. — A váczi és Dorotty­a-u­t­c­z­á­k közti tér azon részét, mely a Haas-féle palota előtt van, szintén aszfalttal fogják burkolni. — A főv­áros közti közlekedés kényelmére a propellerek járatait messzibbre kiter­jesztik az eddigieknél. Nevezetesen a redout előtti kikötőhelytől két propeller fog a budai partokkal közleked­i. Egyik a „Debreczen" szálloda előtt köt ki, aztán a ráczfürdővel ugyanegy vonalban lesz még ki- és felszállója. A másik pedig nemcsak „Széchenyi" szálloda előtt köt ki, mint eddig, ha­nem fölmegy egész a Massion-féle házig, ekkér összeköttetést létesítvén a budai közúti vaspá­lyával. — Halálozás. Hevesmegyéből, Recskről egy gyászlapot kaptunk, melyben a Tahy-család fájdalmas szivvel tudatja: tahvári és tarkői Tahy­ Andornak e hó 3-án, élte 20-ik évében történt elhunytét.­­ —Szín­házi hírek. A nemzeti színháznál szorgalmasan folynak az előkészületek a „Próféta" opera előadására. — A debreczeni színház­ban e hó 8-án adták elő Calderonnak „Az élet álom" czímű drámáját. A „Debreczen“ szerint e drámában a legfőbb súly arra van fektetve, hogy a végtelen monológok próbára tegyék a közönség türelmét. Az egész csinos novellatárgy, (úgy­mond) de belőle hatásos színművet nem sikerült a szer­zőnek alakítani. Hogy valami nagyhatású szín­padi termék volna, nem mondjuk, de a régi klassz­­kusok műveinek színrehozatalánál az up­ v .n., színpadi hatást soha sem szokták ! !T Vsl a ici R eaf bSTM“2-.k «iare. Alajibkonyoa, v­a­gy mű­vek élvezésére nem mindenütt elég fogékony a közönség, mely színházban nem szeret gondolkozni, hanem csak mulatni vagy érzelegni; de ha a sajtó is oly távol áll még a megközelítő felfogástól is, mint a „Debreczen" kritikusa, az már szomorító, s nagyon emanczipálja kritikája és megjegyzése alól azon színészeket, kik érdemesnek tartották az ó­görög és keresztény tragédiák közti harcz eme sajátságos, de minden izében költői és nevezetes alkotását megtanulni és bemutatni. Deni­­que Calderonnak nem sikerült ez a műve.­­A ko­lozsvári színháznál az­ opera-társulat első elő­adása („Mártha“) megnyerte a közönség tetszését. Gerecsné, Dékány Róza, Kápolnai, (kinek hangját igen dicsérik a lapok) Marczell és Tótfalusi ját­szottak benne. — Nagy Mihály színtársulata jelenleg Sz.-Kereszturon működik. Lázár Márton í­r engedte át számukra kertjében a szint. — A műegyetemi segélyegylet el­nökségére az ifjúságnak két jelöltje van: Kuthy József ötöd­éves és Cseresnyés Jenő negyedéves. Most az egyetemi polgárok mind a jelöltek nevét viselő kokárdát és tollakat hordanak kalapjuk mellett.­­ Vadászegylet alakult egy év előtt a főváros közelében, Alsó-Némedin. Ez egylet ma már virágzásra jutott, sok tagja van és élvezetes kirán­dulásokat szokott rendezni a csalitokba és mezőkre. Alakulásának évfordulóját e hó 2-án tartotta meg hajtóvaadászattal, és sok fürjet, foglyot és nyulat ejtettek zsákmányul, mely fölött és melyből nagy áldomást csaptak igen barátságos körben. — Farkasok. Bihar megyében Siter és Bi­har közt farkasok kezdenek látogatást tenni a juhoknál, s máris sok kárt okoztak.­­ Az Erzsébet téren épülő kiosi a legnagyobb ritkaságok közé fog tartozni. A városi tanács ugyanis elhatározta, hogy nem lesz szabad ott se sört, se bort, se szeszes italokat mérni, nem lesz szabad ételeket kiszolgálni, nem lesz szabad dohányozni, és nem lesz szabad konzerteknél a belépti díjat egy forintnál kisebbre szabni. Mind­ezek után azt hiszi talán a közönség, hogy ezt a kioszkot üveg alá teszik, s úgy fogják bámultatni ? Nem! Arendába akarják kiadni. De hát ily fölté­telek mellett ki veszi ki, vagy ki megy oda? Váj­jon mért is épült? — A gubacsi csárdában elkövetett rablás tettesei közül hármat elfogott a pesti kapi­tányság. Törvényszéki csarnok. (Hamis bukás.) A törvényszék előtt megjelen Mayer József, a hajdani Zrinyi-kávéház tulajdonosa, továbbá Becker Károly tőkepénzes és Guba János ügyvéd, mint a­kik ha­mis bukással, illetőleg ebbeni bűnrészességgel van­nak vádolva. A csőd még 1865-ben mondatott ki, a végtárgyalás azonban, nem tudni mi okból, csak ma tartatott meg. A tényálladék a következő : Mayer ellen Rakoczay és Laszky hitelezők kérelmére a csődöt 1865. júli­us hóban megindították. Miután Mayer­nél vagyont nem leltek, szoros kutatást ren­deltek, Mayert vizsgálati fogságban tartották, de csakhamar ismét szabadlábra helyezék. Mayer kezdetben előadta, hogy üzletét a helytartótanács tilos kártyajáték miatt 1865 april hóban bezáratta s ez okból kénytelen volt a kávéházat főhitelező­jének, Beckernek, eladni. 1866 april hóban máskép adá elő bukása okait; ugyanis azt mondta, hogy hitelezőitől üldöztetve, Becker és Guba tanácsára egy 6000 és egy másik 4000 írtról szóló két vál­tót állított ki Beckernek és üzletét utóbbinak a vételárnál jóval csekélyebb áron eladta. Viszont Bookot- int­egnite Mard­uch, hogy a vigyázó-féle házban szerez számára kávéházi helyiséget. Adott szavát Becker be nem váltotta s igy történt, hogy a csődbirósági ítélet Mayer bukását hamisnak nyil­vánította, Beckert és Gubát pedig e bűntényben bűnrészeseknek mondotta. A ma lefolyt vég­tárgyalásnál Mayer előadja, hogy a 4000 fr­ról szóló váltót takarékpénztári váltók fedezetének alapján állította ki Beckernek, mivel a takarékpénztári váltókra vonatkozólag ob­­ligóban állt. E fedezet azonban csak szm­leges volt. A 6000 frtról szóló váltóra megjegyzi Mayer, hogy az csak a hitelezők kijátszására szolgált, miután e váltóra egy k­raj­er­ert sem kapott Beckertől. Elnök felolvassa két rendbeli tanú vallomá­sát, mely szerint Becker a csődbirósági ítélet kihir­detése előtt e két hitelezővel egyességre akart lépni, szavát azonban csakhamar visszavonta. A 4000 frtról szóló váltóra vonatkozólag Mayer azt mondja, hogy azt csakis Becker unszo­lására állította ki, még pedig nem az illető nap (1865. dec. 14.), hanem 1865. dec. 164-i kelettel, mint azt Becker határozottan kívánta. Becker azt mondta neki, hogy írja alá a váltót s ő magára veszi az egész dolgot. Becker, ki nagy kamatokra szokott kölcsö­nözni, mindezen vádakra vagy épen nem, vagy kitérőleg válaszol és az egész vádat csakis Mayerre iparkodik hárítani. Azt mondja, hogy ő 1858— 1865-ben Mayernek barátságból pénzt adott köl­csön. 1864-ben vissza akart vonulni üzletétől, azért felszán­ta Mayert, hogy miután obligóban van vele, állítson ki neki fedezetet. Erre Mayer Guba jelenlétében ki is állította neki az említett két váltót. Elnök: Miért prolongáltatta ön a ta­karékpénztári váltókat, ha volt már fedezete ? Hisz a 4000 frtról szóló váltó későbben járt le mint a prolongált takarékpénztári váltók ? Becker ki­térőleg válaszol. Elnök: Ki fizette a prolongált váltókat? Becker: Nem emlékszem. Véglegesen én váltottam ki. Elnök: Miért nem adta vissza Mayernek a beváltott takarékpénztári váltókat? Becker: Ha visszaadom, Mayer még azokat is eltagadta volna. A beváltott váltóknak különben sincs már értéke. Elnök: Hogy történt a 4000 frtról szóló váltó biztosítása? Becker: Nem tu­dom . Guba azt mondta nekem, hogy Mayer ellen a váltótörvényszéknél is biztosította a váltót. Guba (egy házban lakott Mayerrel és előbb Mayernek, később Beckernek volt ügyvéde): Midőn a váltótörvényszék végrehajtói Mayernél zálogoltak, azt mondtam nekik, hogy én jótállok Mayerért, és hogy az Ügy rendeztetni fog. Mayer nem akarta kielégíteni hitelezőit, jóllehet volt pénze. Mayer 2 váltót adott Beckernek, mire Becker visszaadott neki valami írásokat. Én jelen voltam akkor, de nem ügyeltem az egész dologra, miután nem tud­tam, mi forog kérdésben és mi fejlődik az egész dologból. Mayer: Guba hozta hozzám a két üres blankettát, melyeket én Becker utasítása szerint ki­töltöttem. Guba ezt tagadja. Elnök: A 6000 frtról szóló váltó 1864. szept. 15-iki kelettel bir. M­a­y­e­r : Én azt is decz. 14-ikén állítottam ki Becker utasítása szerint egyidejűleg a másik váltóval. Becker felsorolja, hogy összesen 9864 frtot adott Mayernek részint készpénzben, részint bonokban vagy más értékpapírokban. Mayer ebből csak 3500 frtot vall be, miután csak a ta­karékpénztári váltókra vonatkozólag állt Beckerrel obligóban, más összeköttetése azonban sohasem volt Beckerrel. Elnök: A két váltót egyszerre kapta Mayertől ? Becker: Egyszerre kaptam s erre vissza»«1*"“» neki az ő bonjait. Ezek „vélet­­,_~ui - nálam voltak. Elnök: Véletlenül? Bek­ke­r: igen. Elnök: Miért nem adta vissza May­ernek a takarékpénztári váltókat is? Becker: Azok úgyis elvesztették volt jogérvény­ü­ket. 1­m­i B e­c k­e­r tagadja továbbá Seiff asszonyság felolvasott vallomását, mely szerint ő, Becker, toll­ba mondott volna Mayer sógornéjának, Seiff tű­zér­­tóhadnagy nejének, egy levelet, mely Mayernek.

Next