Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)
1873-11-01 / 256. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. | Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 10 „ — n Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. h*. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. POLITIKAI NAPILAP. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájában (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. — Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 1. sz. (Légrády testvérek irodáját»«»). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas-ntera 14. sz. alá intézendők. 256. szám. Budapest, szombat, november 1. 1873. 7. évfolyam. Chambord gróf nyilatkozata. (Távirati tudósítás) „Chesodorig képviselőhöz Párisban. Salzburg, okt. 27.“ .Uram! Salzburgi látogatásának oly kellemes emléke ragadt meg hivemben, nemes jelleme oly mély tiszteletet oltott belém ön iránt, miszerint nem habozom ép oly lojális módon fordulni önhöz, amily loyális módon ön engem felkeresett. Ön több órán át társalgott velem drága, szeretett hazánk sorsáról. Tudom, hogy visszatérte után elvtársad körében is oly szót emelt, mely élénk hálára kötelez engem. Köszönet, hogy lelkem aggodalmait oly jól fogta fel, s semmit nem hallgatott el elhatározásaim rendületlen szilárdságából. Nem is indultam fel, midőn a közvélemény, elragadva a panaszlottam áramlat által, azt álltá, miszerint végtére beleegyeztem, hogy legitim királya legyek a forradalomnak Védvemül volt egy nemes szivü férfiú tanúbizonysága. El voltam tökélve hallgatag lenni mindaddig, amig nem kényszerítenek az ön lojalitására hivatkoznom. De mivel, daczára az ön fáradozásainak — a félreértések egyre szaporodnak, politikámat mely tiszta, világos mint az ég derűje, elhomályodtani akarják: tiszta, teljes igazsággal tartozom az országnak, mely félreismerhetne, mely azonban elismeréssel van őszinteségem iránt, mert tudja, hogy soha nem csaltam meg, soha megcsalni nem fogom. Becsületemből kívánnak ma tőlem áldozatot. Mit feleljek erre egyebet mint azt, hogy korábbi nyilatkozataimból semmit vissza nem vonok, semmit el nem veszek. A mai igények mértékét adják a holnapi követeléseknek. És én nem egyezhetem abba, hogy egy javító, erős kormány gyöngeség jelét adja. Divatban van, V. Henrik szilárdságával IV. Henrik alkalmazkodását állítani szembe. „Forró szeretetem alattvalóim iránt — mondottamez gyakran — minden lehetőt becsületessé tesz előttem.“ Mondhatom, e pontban én sem engedek neki semmit. De szeretném tudni, mit vont volna fejére az oly balgatag, aki eléggé vakmerő lett volna, hogy őt az arquesi és jorv-i lobogó megtagadására rábeszélje ? Ön, uram, ama korból való, mely látta világrajöttét: ön bizonyára velem együtt a vélemény uja lesz, hogy ő hirtelen lefegyverezte volna az igy beszélőt, beárni hevességével szólván . ..Barátom, fogja ön a fehér robogót, az mindenkor becsületre és győzelemre vezére“. Azzal vádolnak, hogy katonáink vitézségét nem becsülöm eléggé, s ezt oly pillanatban, midőn arra törekszem, hogy rájuk bízzam, ami legbecsesebbem van a világon. Elfeledik hát, hogy a becsület a Bourbonház és a franczia hadsereg közös öröksége, s hogy ezen a téren nem lehet egymást meg nem érteniök. Nem , hazám dicsőséges korszakainak egyikét sem ismerem én félre. Csak az isten látta számkivetésem magányában omló kényeimet, valahányszor Francziaország fiai, jó vagy rész napokban, méltónak mutatkoztak hazájukhoz. Azonban egy nagy munkát kell együtt véghezvinnünk. Kész, tökéletesen kész vagyok e munkára vállalkozni, ha kívánni fogják; még holnap, még ez este, még ebben a pillanatban. Ezért akarok annak maradni, ami vagyok; ma megfogyatkozva: teheteten lennék holnap. Nem csekélyebbről van szó, mint a mélyen megrendített társadalom helyreállításáról természetes alapon ; arról, hogy a törvény uralma erélyesen biztosíthassék, a belselét felélesztessék, kifelé pedig állandó szövetségek köttessenek ; egyátalán arról, hogy az erőhatalomnak alkalmazásától, a rend és igazság szolgálatában, vissza ne rettenjünk. Feltételekről beszélnek. Vájjon az ifjú herczeg, akinek legális ölelését oly kéjjel éreztem , aki csupán hazafiasságtól indíttatva önkénytesen jött hozzám és övéinek nevében a béke, odaadás s kiengesztelődés bizonyitékát hozta meg: vájjon tűzött, e elém feltételeket? — Garancziákat, kivannak. Várjon az újkori Bayard-tól kivontak-e garancziákat amaz emlékezetes éjjel, május 24-én, midőn szerénységét megbízták a dicső missióval, hogy hazáját, a becsületes ember és katona szavával megnyugtassa, megnyugtassa a jókat, s megremegtesse a gonoszokat? Igaz, én nem hordoztam Francziaország kardját, miként ő, húsz csatatéren , de én 43 éven át megőriztem szentül, sértetlenül traditióinkat, szabadságainkat. Van tehát jogom ugyanoly bizalomra számítanom. Ugyanoly biztosság érzetét kell, hogy keltsek. Személyem, semmi, elvem, az a minden. Franczia be fogja látni megpróbáltatása után, mikor fog érteni akarni, hogy én vagyok a szükségszerű, az egyedül képes kalauz a hajó biztos révbe vezetésére, mert hatalmi küldetésem van. Azért, uram, sokat tehet ön a félreértések eloszlatására s a harcz órájában való megbénulásnak feltartóztatására. Szünet nélkül emlékezetemben vannak salzburgi bucsuzásakor mondott biztató szavai : Francziaország nem veszhet el, mert Krisztus urunk szereti még frankjait; s ha isten valamely nép megmentését határozta el, őrködik a felett, hogy az igazság sceptruma csak oly kézbe jusson, mely hordozására elég szilárd. Henry“. * E famozus nyilatkozat, mint épen most (éjjel 1 órakor) érkező párisi távirat jelenti : „nagy kiábrándulást okozott a jobb centrumban. A „Jour, de Paris“ (az orleánsház udvari lapja) következő megjegyzéssel teszi közzé Chambord nyilatkozatát: „Fájdalommal reprodukáljuk e levelet, fájdalommal, melyet megért, s melyben osztozni fog velünk minden barátunk. Ugyan csak most érkező távirat szerint, a 9-es bizottság többsége az utolsó pillanatig azt hitte, hogy egy újabb frohsdorfi sürgöny felfüggeszti a nyilatkozat közzétételét. Csalódtak. A balközép tegnap esti értekezleten egyhangúlag oly értelmű határozatot hozott, hogy a Provisorium megszüntetésének s a conservativ köztársaság végleges szervezésének pillanata elérkezett. TÁVIRATOK. Bécs, okt. 31. A „Wiener Zeitung“ egy császári kéziratot tesz közzé Károly Lajos és Rainer főherczegekhez, melyben ezek iránt a kiállítás közül a császárnak és az államnak tett kiváló működésükért a császár teljes elismerését és köszönetét nyilvánítja. Hasonlólag császári kézirattal a legnagyobb elismerés és köszönet mondatik ő felsége részéről herczeg Koburg Ágostnak, herczeg Lichtenstein Jánosnak, herczeg Schwarzenberg Adolfnak a kiállítás érdekében tanúsított feláldozó szolgálatukért. — Végre a hivatalos lap ő felsége elismerésének kifejezést tudatja számos személyiséggel, egyletek és testületekkel, melyek részvétük és közreműködésük által a kiállítást illetőleg maguknak érdemeket szereztek. Bécs, okt. 31. A szász király temetkezésénél az osztrák-magyar fejedelmet Károly Lajos főherczeg képviselte. Az udvari gyász holnaptól négy hónapig viseltetik. — Király ő felsége holnap utazik Gödöllőről Bécsbe. Dresda, okt. 30. Harangzúgás és ágyudörgés közt érkezett a király holteteme 11/ órakor az itteni gőzhajó-kikötő-állomáshoz, s innen királyi kamarások által ünnepélyes gyászmenetben gyászzene és fáklya kísérettel vitetett a királyi udvari templomba. A koporsó után közvetlenül Albert király és György herczeg mentek fáklyával kezükben, ezeket követték valamennyi miniszter és a kamara elnökök. A templomban a koporsó a diszállványra tétetett. Holnap a holtterem közszemlére tétetik ki, este pedig ünnepélyesen eltemettetik. A temetkezéshez számos herczegi vendég váratik. A templom, erkélyek és a híd összes helyiségeit a nép ezerei foglalták el szomorkodó szívvel, s a tömeg magatartása a gyászünnepélyhez méltó volt. Berlin, okt. 31. A császár gyenge meghatés folytán nem utazott Drezdába és a koronaherczeget bizá meg képviseletével. Páris, okt. 31. A „Journ. de Debats“ mondja : Chambord gróf levele azt bizonyítja, hogy a conservativek nem egyezkedhettek a Bourbon-ház fejével az intézmények alapja iránt, mindazáltal együtt marad a monarchisták pártja a mű folytatására. — Az orleansi herczegek helyzete — mondja az orleanista „Soleil“ — világos ; ragaszkodnak nyilatkozatukhoz, hogy ők nem trónkövetelők. — Republikánus lapok ezt írják : A fusió meghalt, a királyságnak vége. Versailles, okt. 31. (délben.) Chambord gróf levele következtében ugy látszik a monarchia kikiáltásának szándéka föladatott. Biztosittatik, miszerint a conservativ fractiok egyetértenek Mac- Mahon hatalmának meghosszabbítására nézve. — A jobboldal bizottságai ma Párisban ülést tartanak. Róma, okt. 30. A német követ Kendell ide érkezett. A „Voce della Veritá“ szerint az osztrák pápai követ legközelebb szintén ide érkezik. A jezsuiták főnöke Páter Beckx Flórenczbe utazott. Utolsó posta. A távirda meghozta — éjfél felé — Chambord gróf manifestumát. Elég érzelgős, van benne önérzet és becsületére válik, hogy nem igér semmit, de Francziaország nem lesz szerelmesebb általa a Bourbon „elvekbe“ és restauratióba. Legnevezetesebb része az,melyben az erő alkalmazását hangsúlyozza a rend helyreállítására, és legkevésbé „királyi“ része az, hol hizeleg Mac-Mahonnak, ezen „Bayardot“ alkalmasint biztosítni óhajtván az „erő“ alkalmazására, ha a „többség“ nem lesz meg. — Ezen erő működni is fog valószínűleg, mihelyt elvettetik a monarchia helyreállítására teendő indítvány. A nemzetgyűlés szét fog veretni, mint anarchikus testület, mert csak addig „souveraine“, amíg royalista többség fondorkodhatik benne a létező institutiók ellen. Lesznek elfogatások csoportosan, ostromállapot mindenfelé, s ha a hadsereg kész a vak engedelmességre, akkor a gonoszság csinyje sikerülhet is, egy időre. Ha azonban kitör a polgárháború s a hadsereg megoszlik, borzasztó dolgokra lehet elkészülve a világ november folyamában, a latin faj fő nemzetségének földjéről. — A párisi grófhoz Montalavier gróf nyílt levelet intézett az „Ind. Belge“-ben, megbotránkozását fejezvén ki a trónpraetendens mostani magatartása fölött, mely apja és anyja végrendeletének egyenes megtagadása. Újabb hir szerint Beckx jezsuita generális Belgiumot akarja jelenlétével boldogítani. -- A porosz képviselőház, végleges elhatározás szerint, hétfőn november 10-ikén nyittatik meg. — A megválasztott osztrák képviselőket a „N. Fr. Pr.“ pártcsoportok szerint következőleg osztályozza : I. Alkotmányy párt 1. Baloldal: Alsó-Ausztriában 15; Felső Ausztriában 4 ; Salzburgban 2; Csehországban 31; Morvaországban 16 ; Sziléziában 5 ; Galicziában 3; Bukovinában 6; Szíriában 5; Karinthiában 4; Krajnában 2; Dalmácziában 4; Tirolban 1; Triestben 1; Görzben 2 ; Istriában 2 ; Összesen 103. —2. Balközép: Alsó-Ausztriában 8; Felsőben 3; Salzburgban 1 ; Csehországban 22 ; Morvaországban 9 ; Sziléziában 3 ; Bukovinában 1; Stiriában 4; Krajnában 2; Dalmácziában 1; Tirolban 4; Istriában 1. Összesen 59. —3. Szélsőbal: Alsó-Ausztriában 14; Felsőben 4 ; Csehországban 4 ; Morvában 2; Sziléziában 1; Stiriában 7 ; Karinthiában 5 ; Krajnában 2; Tirolban 1; Voralbergben 1. Összesen 39. — 4. Ruthenek 15. — 5. Liberális olaszok: Tirolban 5; Triesztben kettő, összesen 7. — 6. A ZiemialkowSky fraction 3 Alkotmány hivek együtt: 246. — II. Anticentralisták: 1. Cterikalisok: Alsó Ausztriában 1; Felső Ausztriában 6 ; Salzburgban 2; Csehországban 1; Istriában 1; Görzben 1; Krajnában 2; Tirolban 7 ; Vorarlbergben 2; Sziriában 6. összesen 29. — 2. Csehek : Csehországon 32; Morvában 9. Összesen 41. — 3. Lengyelek: Galicziában 41, Sziléziában 1. 42. — 4. Ifjú szlovének: Triestben 1, Krajnában 2, Sziriában 1 4. — 5. Feudálisok: Görezben 1, Bukovinában 3 - 4. — 6. Dalmaták: 4. Anticentralisták együtt: Felelet a válaszra. Senki sem fogja tagadni, hogy Divad Adolf úr — kinek válaszát alább adjuk — nagy buzgósággal szolgálta és szolgálja az erdőüzleti consortium érdekeit , mert mindenki tudja, hogy egyenesen ezek kezelésére lépett ki az államhivatalból, mihelyt itteni befolyása által létesítve jön a szerződés . Divad úr azonban vagy félreértette vagy félremagyarázta az eljárásának lényegére vonatkozó tegnapi idézeteim indokát. Botrányosnak tartottam tavaly és botrányosnak tartom most is a tényt, miszerint az állam egyik főhivatalnoka azon consortium üzletének igazgatására vállalkozzék, amelylyel szerződésre lépni az államnak tanácsot adott s szakismereteinél fogva valóságos totum fac-ja volt. A dolog lényege azonban nem ezen botrányos tényben áll, mert hiszen ez utoljára is az egyéni fogalmak és ízlés dolga az illendő és nem illendő eljárások megítélésében.. A dolog lényege, amennyiben ez Divald úrral van kapcsolatban, áll abból, hogy a szerződés megkötésére a pénzügyminisztérium erdészeti osztályának akkori főnöke által adott tanácsok, tervek és biztosítások vezették az államot s hogy ezen tanácsok, tervek és biztosítások nem bírtak solid alappal sem az előmunkálatok minőségének szempontjából, sem a vállalkozó consortium üzletképességének tekintetéből.Tavaly ilyenkor még senki sem gyanította az idei krach közelségét s mégis átalános volt, sőt úgy a sajtóban mint a képviselőház tagjainak köreiben nyilvánult is eléggé a sejtelem, miszerint az államot ismét belevitték egy rosz és gyanús geschaftbe, persze a legpompásabb kilátások ragyogtatásával. S a következés megmutatta, hogy az átalános sejtelem nem volt alaptalan. Ez a dolog lényege azon államhivatalnokra nézve, kinek szakbuzgósága, tanácsadó tevékenysége és „életveszéllyel“ járó utazgatásai nélkül az a fényes szerződés létre sem jött volna, s igy legalább egygyel kevesebb baja lenne most az országnak, sőt Divald urat is a pénzügyminisztérium erdészeti osztályának élén láthatnók tán ma is. Mennyiben teljesítette vagy mulasztotta el kötelességeit a szerződés irányában a kormány s mennyiben követelhető ezen állítólagos mulasztás alapján akár kártérítés akár pláne a szerződés felbontása; a felett ítéljen az illetékes bíróság, ha ugyanehhez folyamodni kedvet érez a consortium. Mi a kincstár részére nem ismerünk el több jogot, de nem is követelünk kevesebb jogot, mint amennyit bármely magánegyén perére nézve elismerünk és követelünk : a részrehajlatlan igazság megnyerésére vnatkozó jogot. Mert kétségtelenül áll ugyan, hogy az állam ellenében is igaza lehet sok embernek, de bizony az is áll, hogy az állam sem olyan bitang tehén, melyet szabadon fejhessen vérig minden felsült speculatio. Hogy a consortium menekülni akar egy rész speculatiótól, azt természetesnek találom. Az üzlet nem az érzelgés nagylelkűségeire, hanem az önérdek számításaira fekteti vállalatát. Senki sem vág bármibe is azért, hogy veszítsen; aki kockáztat valamit, az nyerni akar. A kérdés csak az, hogy a szerződés felmondására elégséges okot és jogot szolgáltattak-e azon állítólagos mulasztások, melyek a szerződés némely kötelezettségeinek nem teljesítése végett hozatnak fel a kincstár ellen? Mert ha ezen mulasztások vagy nem lényegesek vagy — mint sokan állítják — kérdésesek is, sőt — mások szerint — compromissum iránti értekezések tárgyait is képezték, akkor a szerződés felmondása nem egyéb mint kísérlet az állam kijátszására s a kincstár megrövidítésére, aprólékos ürügyek alapján a felmondás igazolására elégséges ok és jog nélkül. És ez esetben az államnak érdekeit erélyesen megvédni ne habozzék a kormány legkevésbé sem. Azt hallom,hogy ezt nem meri tenni, mert a consortium hatalma sokfelé bir befolyással s nem csekély szavazattal rendelkezik a képviselőházban is. Én pedig azt mondom a minisztériumnak, hogy merjen erélyes lenni, ha igaza van s aztán meglátjuk, hogy kik mernek a kincstár igaza ellen és rovására felszólalni a képviselőházban. Ha a kormány érzi ügye állásának gyengeségét, az más dolog. — Lapunk tegnapi és tegnapelőtti — A jegyű — czikke előadta a kérdés lehetőségeit szárazon s figyelmezteté azokra a feleket higgadtan. Én azonban tegnap is, most is csak abból indultam ki, amit Divald Adolf ur tavalyi és idei ellentétes szereplésének meggondolása folytán tartok az erdőüzleti szerződés felháborító történetéről. Divald úr ajánlkozik ugyan, hogy ha tért engedek neki az „Elienőr “-ben, be fogja bizonyítani, mily pompás lehetett volna azon „alapjaiban jó és a kincstár érdekeit teljesen biztosító szerződés“ a kincstár részéről közbejött „példátlan gondatlanság stb.fz nélkül, szíves ajánlatát azonban nem fogadhatom el. Az „Ellenőr“ nem volt és nem lesz a kormány ügyvéde, de nem volt és nem lesz a consortium prókátora sem. Divald Adolf úr igen ügyes ember, de megbocsásson nekem, ha bizonyítgatásaira nem fektethetek túlságos fontosságot, midőn tudom, hogy menynyire buzgólkodik ma, mint a consortium üzleti igazgatója, azon szerződés felbontásában, amelynek megkötésére annyi buzgóságot fejtett ki tavaly, mint az állam erdészeti szakosztályának főnöke. Felesleges ugyan ismételnem, a mit jegyű czikkírónk már megjegyzett, de mégis felemlítem én is a tényt, hogy bármiként álljon az ügy, ennek botrányos voltáért és káros következményeiért a minisztériumra nehezedik a felelősség egész terhe. A törvényhozók nem Divald urat s nem is ennek volt és mostani patronusait vonják számadásra, hanem Kerkapoly pénzügyér urat, mint a kincstár érdekeinek sáfárját. Csernátony, 124. Azaz 122 szavazat többség az alkotmány - ht párt részére. — A spanyol kormány értesitette a hatalmakat, hogy Cartagena ostromzár alatt van a tenger felől is. A párisi operaház égése a ruhatárban kezdődött, melynek lángoló bűze érezhető volt a boulevardokon is. A tűz éjjeli 11 órakor ütött ki. Eleinte azt hitték, hogy menthető lesz a classicus épület, de éjfélkor már elhamvadt eremény. Ham- et, mely más napra, okt 30-ikára volt hirdetve, a füstölgő romok közt maradt, atyja szellemével együtt. Az utolsó előadás benne a „Próféta“ volt, okt. 27-ikén. Ez az opera görög tűzzel végződik és sokan állítják, hogy azóta már érezték a gyulás szagát. Alkalmasint utólagos képzelődés. Reggel csak két fal maradt fenn. A Passage de Topera megmenekült. Emberélet is veszett el. Ezt a színházat 1821-ben építették az előbbi helyett, mely azért vontatott le, mert a Berg herczeg meggyilkoltatott, midőn belőle kilépett 1820- ban, február 13-kán. Nemzeti színház: Nov. 1 én adatik „Hunyadi László“. Vár-színház: „A fösvény“. Miklósy-színház: „Molnár és gyermeke“. — Helyreigazítás. Tegnapi lapunk második czikkének utolsóelőtti bekezdésében kimaradt egy szó, s közöljük most az egész mondatot megigazítva: „Mert nálunk úgy mennek a dolgok, hogy a keleti vasútnál legalább is tizenöt milliót kell az állam nyakába venni, különben a Waring által megrablott részvényesek elvesztik pénzüket s hitelünk ellenségeivé lesznek. “ Nyilatkozat. A „Magyar Politika“, melylyel különben az „Erre nő !“ polemizálni nem szokott, mai számában a határőrvidéki erdőügyről többek közt így ír: Az ,,Ellenőr“ üzleti Mephistója, ki a mitoszat sem sejtő szerkesztő mellett, nélkül, vagy háta mögött néha sikerrel űzi játékát, úgy látszik ez alkalommal is — bizonyosan önzetlenül és csak azon „nemzetgazdászati érdekek“ iránti buzgalomból, melyek az erdőüzleti consortiumnak, mint emlékiratukból megtudtuk, mindenekfölött feküsznek a szivén — olyan védelmet csúsztatott a lapba, melynek tartalma túllő az ellenzéki czélon , amennyiben nem csak a kormány állítólagos mulasztásait állítja előtérbe hanem abból a consortium javára oly merész jogi következéseket von le, hogy a consortium legdúsabban díjazott bécsi ügyvéde sem mehetne tovább — a rabulistikában. Miután a kérdéses czikkeket én írtam, kötelességemnek tartom egyszer mindenkorra kijelenteni, hogy soha se szoktam senki mellett, nélkül vagy háta mögött játékot űzni, annál kevésbé teszem ezt az „Ellenőr“ szerkesztője irányában, kihez a személyes tisztelet és barátságon kivül a nézetegység köteléke is fűz; az efféle játéküzést azokra szoktam hagyni, kiknek természetök és önérzetük megengedi, hogy ma ilyen, holnap amolyan érdekeket szolgáljanak, a szerint a mint itt vagy ott jobban fizetik őket. Én mint hírlapíró kötelességemnek tartottam elmondani véleményemet a tárgyról és elsorolván a kormány kétségtelen hibáinak egy részét, (melyek, mint tegnapi czikkemben ismételve hangsúlyoztam, megadták a vállalkozóknak a plausibilis ürügyet arra, hogy perutján iparkodjanak menekülni a szerződéstől;) kifejezni meggyőződésemet, hogy miután a kormány, akár megnyeri, akár elveszti a pert, anélkül se nyerhet semmit, czélszerű lenne egyezkedés útján megmenteni azt, ami a könnyelmű hanyagság által veszélyeztetett kincstári érdekek javára megmenthető. Ezt tenni kötelességemnek tartottam és ilyféle kötelességek teljesítésétől jövőre se fog visszariasztani, bármily mellékcélokkal gyanúsít, a „M. P.“, mert istennek hála a közönség igen jól tudja, hogy a minden oldalról való függetlenség dolgában mit tartson az „Elre n őr“-ről és mit van jogosítva tartani a „Magyar Politikádról. Huszár Imre, ” Glaser osztrák igazságügyminiszter azért volt itt, hogy az osztrák trónbeszéd fogalmazását terjeszsze a császár elé. A választási törvényjavaslat a , P. N.“ szerint kész, s több lényeges pontban különbözik a múlt országgyűlésen előterjesztett javaslattól. Az egyik főbb különbség az, hogy a javaslat a választók összeírása s a választás körül fölmerülő minden vitás kérdés eldöntését a bíróságokra bízza, s további különbség, hogy igen részletes határozatokat tartalmaz a választások körül fölmerülhető visszaélések és vesztegetések megtorlására. A javaslat előreláthatólag kedvező fogadtatásban részesül. A kereskedelmi törvényjavaslat tárgyalására egybehívott enquête-bizottság ma délelőtt Zichy miniszterelnöklete alatt ülést tartott Részt vettek a tanácskozásban Fabinyi Teophil, Tóth, Janitsek, Ary K. államtitkár, Reitz minisztertanácsos, Schnierer osztály tanácsos, Matlekovits, Herrich, Kilényi, Salmen báró, Kovátsy, Horn képviselő, Hoffmann Pál képviselő, Wahrmann Mór, Kochmeister, Strasser Alajos, Bróde, Apáthy, Ráth Károly, Korizmos és Szvetenay. A tanácskozás előbb a fölött folyt, hogy ismételve felavassanak e véleményadásra ama kereskedelmi testületek, melyek a szóban levő törvényjavaslat felől mindez ideig nem nyilatkoztak. Mint tudva van, negyven ily testülettől kértek s csak hattól nyertek. Az enquéte tagjai átalában fölöslegesnek tárták újból felszólítani a hallgatókat, miután a határidő egyszer már meghosszabbíttatott kedvekért. Határozat hozatott ez alkalommal a bizottság ülésnapjai iránt is. E szerint hetenkint háromszor, és pedig délután 5-8-ig fog az enquete ülést tartani. Az ülések nyilvánossága vitára adott alkalmat. Hoffmann teljesen zárt üléseket kívánt, míg Brode az ülés jegyzőkönyveinek közzététele mellett nyilatkozott, — ezek ellenében Horn határozottan a nyílt üléseket sürgeté; végre kimondatott, hogy az ülések zártak lesznek, de a bizottság tagjainak jogukban áll a tanácskozások eredményét nyilvánosságra hozni. Végül egy szerkesztő-bizottság kinevezése határoztatott el. E bizottság a törvényjavaslat szerkesztője dr. Apáthin kivül két tagból fog állani, kiket a kereskedelmi miniszter nevez ki. — Úgy halljuk, hogy Szlávy és Kerkapoly miniszter urak tegnap Gödöllőn király ő felségével hosszas értekezésben voltak a bankügy kérdése felett. A kölcsönt illetőleg a „P. N.“ tegnapi híre kiegészítéséül megjegyzi, hogy a kölcsön öszszege 75 millió, s a kölcsönt adó társaságnak fentartatik az optio további 75 millióra, mely kölcsönökkel a törvényileg elrendelt összes beruházások fedezhetők. Nyilatkozat. Amiket az „Ellenőr“ terén 1872 deczemberének 17-én elmondottam azon befolyásról, melyet a határőrvidéki erdőüzletre vonatkozó szerződés megkötésére gyakoroltam, mindazokat ma is fenntartom, mégpedig betű szerint, és kérem azokat, akik ellenkezőt tudnak bizonyítani, hogy a síkra kilépjenek, sőt addig megyek, hogy azt mondom — méltóztassék nekem az illető szerződésben csak egy betűt is mutatni, mely arra lenne bármily agyafúrt consortium által ürügyül felhasználható, hogy a szerződés alól kibújhasson, vagy a cincstárt bármi más után megkárosíthassa, feltéve, hogy a kincstár azon szerződést, amely az én befolyásom mellett is keletkezett, szigorúan megtartotta volna. Tagadom, hogy az erdőüzleti szerződés históriája szédelgés lett volna és határozottan állítom, hogy azt teljesen betartani a consortiumnak legkomolyabb szándéka volt, s hogy azt veszteség nélkül sőt, az idők jobbra fordulta mellett, nyereséggel tehető vala, ha a kincstár példátlan gondatlansága, sőt könnyelműsége és hanyagsága e szerződés végrehajtását a consortiumra nézve lehetetlenné nem teszi. Ezen állításaimat itt, és most csak azért nem indokolom, mert e nyilatkozattal nem akarok túlságosan nagy tért elfoglalni, de azokat bebizonyítani, ha erre az „Ellenőr“-ben tért engednek, szívesen kész vagyok. Hivatkozom én is a nemzetre, és bátran kívánhatom én is, hogy ítélje meg most az ország: én vagyok és lehetek-e annak oka, ha a kormány oly hanyagságot, gondatlanságot és könnyelműséget követ el egy — alapjaiban jó és a kincstár érdekeit teljesen biztosító — szerződés kezelésében, amely mulasztás, amíg egyrészt a szerződés okszerű teljesítésének folytatását lehetetlenné teszi, addig másrészt a törvényekben gyökeredző teljes jogot nyújt azon a consortiumnak, hogy az ezen, a kincstár által teljesíthetlenné tett szerződéstől elálljon? Ehhez még csak annyit, hogy a szerződés megkötése körüli működésem akkor, és a szerződés felbontására vonatkozó tevékenységem most, minden részrehajlatlan ember által csakis akkori és mostani állásomból egyedül folyó kötelességteljesítésnek tekinthető. Divald Adolf:■ Az őszi honvédségi előléptetésről alább közöljük a részleteket. Megerősítést nyer ez által azon néhány hét előtt közlött hírünk, hogy ezúttal nem lesz szerencsénk áthelyezésekhez a közös hadseregből. Ez valóban honvédségi előléptetés. ¿ Az osztrák nemzeti bank, mint a „P. Ll.“-nak sürgönyzik, elhatározta, hogy a kormány intézkedéseit támogatni fogja s e czélból egy bizottságot nevezett ki, mely a bankot a kormány által az országgyűlés megnyitása előtt egybehívandó enqnete-ben képviselje. A kormányzó e czélból a szükséges felhatalmazással láttatott el. A „Presse“ szerint a kormány részére a bank kilencz millió bankjegyet fog utalványozni hasonló menynyiségű járadék czim letétele mellett. Államháztartásunk 1873 harmadik negyedében. A hivatalos lap mai száma két táblázatos kimutatást közöl az államháztartás eredményéről. Az első kimutatás a magyar koronához tartozó állampénztáraknál 1873. évi julius 1-től szept. hó végéig pénztárilag előfordult tiszta állambevételeket tünteti fel, összehasonlítva azokat az 1872. évi hason időszakban az 1873. évi Lés az 1873. év második negyedében előfordult államabevételekkel és az 1873. évi előirányzat negyedrészével. E kimutatásból kiemeljük a következő rovatokat, melyek a tényleges eredményt 1873. évi