Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)
1873-11-01 / 256. szám
július 1-jétől 1873. szeptember hó végéig és az eredményt 1874. év hason időszakában tüntetik fel. Együtt 31.802,350 35.262,780 Kiegyenlítésül: az 1871. évi 30 millió ezüst frinyi kölcsön, az 54 millió ezüst frinyi kölcsön pénzeiből, a lombard-üzletekből és a pénzkészlet apadása folytán 17404871 4678608 Együtt 49,207,221 39941389 A II. kimutatás a magy. koronához tartozó állampénztáraknál 1873. évi julius 1-től szept. végéig pénztárilag teljesített tiszta államkiadásokat tünteti fel összehasonlitva azokat az 1872. évi hason időszakban az 1873. évi és az 1873. évi Ilik negyedében teljesített államkiadásokkal és az 1873. évi előirányzat negyedrészével. Ennek két első rovata az 1873. és 1872. évi tényleges eredmény júliustól szép. végéig e következő Kiadások 1873. 1872. A királyi udvartartás költségei 1162500 912499 Kabinetiroda 5774 15348 Főrendi és képviselőhöz 276598 284791 Közösügyi rendes és rendivüli költség 6036934 6913189 Az absolut kormány nyugdíjai 122459 Elvállalt államadóssági járulék 6910777 8468172 Földtehermentesítés és örökváltság _ 1444760 2743954 Vasúti kölcsön, 30 és 54 millió ezüst frtnyi kölcsön kamatai, törlesztése éskezelési költségei 3196195 530000 Közös függő államadósság kezelési költségei 29735 34176 Függő államadóság: előlegezési műveletek, bírói letétek és kincstári utalványok kamatai és költségei 849277 470528 Horvát-Szlavonország s horv. szt. határőrvidék beligazgatási szükséglete 1072070 1267283 Fiumei kormányzat 7837 6503 Állami számvevőszék 34466 35885 Miniszterelnökség 76373 61733 Ő felsége személye körüli minisztérium 15350 15460 Horvát-Szlavón Dalmát minisztérium 11706 10309 Belügyminisztérium 1957311 1943623 Pénzügyminisztérium : a) pénzügyigazgatás 2129883 1974073 b) rendkivüli kiadások 6566158 8716158 Közmunka- és közlekedési minisztérium 10227085 2979332 Földm-,ipar- és keresk. minisztérium 1081317 844333 Vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1110476 1047578 Igazságügyminisztérium 2912827 2818042 Honvédelmi minisztérium 2092202 2734950 Együtt: 49.207,221 39.911,389 Ezen eredmények azt mutatják, hogy a f. é. 3 negyedének bevételei a tavalyi megfelelő bevételekhez képest 3.460.430 írttal kedvezőtlenebbek. Hasonlag a kiadásoknál az eredmény 9.265.832 írttal kedvezőtlenebb. A főpolgármester e három bizottsági taghoz Várady Károlyt, dr. Hirscher Ignáczot és Aldásy Antalt nevezte ki, s egyúttal felhívta a bizottságot, melynek elnök törvény szerint a főpolgármester, hogy a közgyűlés után jelenjen meg a főpolgármesteri hivatalban előleges megállapodás és tájékozás végett. Ezzel végezvén az ülés főtárgyát, az igazoló bizottság tett jelentést az eddig még nem igazolt képviselők felől. A mai jelentés szerint most már a főváros képviselő-testületének minden tagja igazolva van. A teljes névjegyzék ki fog nyomatni. Ezután a választások sorrendje és napja iránt hozatott határozat. A főpolgármester indítványozá, hogy a polgármester választása keddre tűzessék ki, az első alpolgármestere szerdára, ugyan e napon tegye le az esküt a polgármester, végre a második alpolgármester megválasztásának napja csütörtök legyen. A közgyűlés elfogadta ez indítványt. Mátyus Arisztid mindazáltal szükségesnek tarta annak határozati kimondását, hogy az alpolgármesterekre vonatkozólag a kijelölő bizottság köteles előlegesen a képviselők tudomására hozni jelöltjeinek neveit, tájékozás végett. Senkinek, a főpolgármesternek sem volt ez ellen kifogása, csak úgy találták, hogy ez iránt határozatot hozni elég idő lesz a polgármester választásakor. Elég, ha elég — Máttyás minden esetre fentartó jogát, indítványát a mondott időben megújítani. Ráth főpolgármesternek még egy indítványa volt. A tájékozó bizottság javaslata szerint az igazoló és bíráló bizottság tagjai ijonan választandók , — ebből kiindulva indítványozá, hogy e bizottságok a második alpolgármesterrel egy napon, talán épen egyszerre választassanak meg. Ez indítvány is elfogadtatott, és ez alkalomból Tavaszi a tájékozó bizottság javaslatának felolvasását kívánatosnak tarta, a közgyűlés azonban ellene volt. Végül Ráth főpolgármester tudomásra hoza, hogy Jovicza Sándor az eddigi két főváros egyesítése alkalmából 500 forintot tett le a főpolgármesteri hivatalban oly czélból, hogy az Istvánról nevezett betegsegélyző és temetkezési egylet a járvány által sújtott özvegyeket és árvákat segélyezzek vele. A közgyűlés megéljenzé a nemeslelkű adományozót. A közgyűlés ezután eloszlott. A legközelebbi közgyűlés tehát kedden lesz, midőn a polgármester fog megválasztatni. Bevételek 1873 1872 Egyenes adók 15938502 16722512 Fogyasztási adók : 3042210 3108628 Vámkezelési átalányból 36451 36471 Bélyeg, jogilletékek és díjak 4710863 4731749 Fémjelzés 2780 7038 Út-, híd- és révvám 8147 5532 Dohányjövedék 3516882 4338894 Lottó-jövedék 311184 323716 Ló-jövedék 2399390 2851965 Államjószágok és államerdők 251340 715999 Államnyomda, hiány 6960 30824 Államépületek, hiány 9213 20653 Ingó államvagyon 246393 478269 Államvasutak és gyárak 639138 419940 Különféle pénzügyi I. bevételek 39961 666864 Kül. rendkivüli bevételek 575329 783742 Budapest főváros közgyűlése. — Október 31. — .A A mai ülést már Rátb Károly főpolgármester nyitá meg. A képviselő testület elég nagy számmal jelent meg, az ülés tárgya a kijelölő bizottságba tegnap történt választás eredményének kihirdetése s ugyane bizottságba a főpolgármester részéről három tag kinevezése. Az ülés 10 órakor vette kezdetét a jegyzőkönyv vezetésére Barna Zsigmond kéretett fel, hitelesíteni azok fogják, kik a főváros két előbbi közgyűlése jegyzőkönyvét hitelesíték. Ezután Haris Sándor, a szavazatszedő bizottság elnöke kihirdeti a szavazás eredményét. Ez olvasóink előtt már tudva van, Királyi Pál, Radocza János és Hunfalvy János választattak meg. Honvéd-előléptetés. A hivatalos lap mai száma közli : Ő felsége Gödöllőn 1873. évi október 29 én kelt legfelsőbb elhatározásával a m. k. honvédség állományában — 1873. évi november hó 1-től számítandó ranggal — legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A tettleges állományban , a gylogságnál alezredesekké : Csicserics Ignácz, Christianovic Gyula, Kiss Antal, Tuzson János, balatonfüredi Varga Imre, Rapun Jenő, és Vlasich Konrád honvéd-őrnagyokat szászlóalj-parancsnokokat, (Őrnagyokká következő honvéd-századosokat: Hód Gyulát, egyúttal a békés-bihari) zászlóalj-parancsnokává, és Karstonfelsi Pajor Kálmánt, a jelen alkalmazásában megmaradás mellett, mindkettőt a számukra fentartott, folyó évi máj. 1-től szárullandó ranggal; továbbá báró Gaal Nándort, egyúttal a pesti 1. zászl. parancsnokává , Hoffmann Győzőt, egyúttal a déltorontáli 14. zászl. parancsnokává, Gózony Jánost, egyúttal a heves-békési 7. zászl. parancsnokává, Purt Frigyest, egyúttal a solt-kunsági 2. zászl parancsnokává, Frank Mátyás Antalt, egyúttal a nagyszebeni 21 zászl. parancsnokává, Say Győzőt, a honvédelmi minisztériumban elfoglalt jelen alkalmazásától való felmentés mellett, egyúttal a budai 63. zászl. parancsnokává, és Timon Nándort egyúttal a máramaros ugocsai 34. zászl. parancsnokává. I-sö osztályú, századosokká : dannenfeldi lovag Pittoni Miksa szabadságolt állománybeli lovas századost, továbbá : Rensz Ágoston, Petrás Gyula, Mikecz József, Lehoczky György András, Kránitz János, Teubel Zsigmond, Naszé József, Babos Kálmán, tomesti Pánczély Károly, Ritter István és Klobucar Vilmos II. osztályú honvédszázadosokat. II. osztályú századosokká : mohácsi Párduc, Sándor, kézdi-polyáni Szabó Gyula, Brandt József, Milanovic István, Petrovics Bazil és Mészáros Ádám honvéd főhadnagyokat. — Főhadnagyokká : Fissinger Jenő szabads. áll. gyalogfőhadnagyot, továbbá: Simunovic Mihály, Varicák Mihály, Magjerek Károly, lovag Bogdanovic Hannibal és Erney Emil honvéd-hadnagyokat. A lovasságnál alezredessé: erdődi gróf Pálffy Zsigmond honvéd-lovas-őrnagyot s a zágrábi kerület lovas osztálya parancsnokát. Őrnagygyá : báró Dőry Lajos századost, egyúttal a pesti 1. lovas-osztály parancsnokává. Századosokká : báró Bruckenthal Ákos, Kugler Nándor és Albrecht Béla honvéd lovas-főhadnagyokat. Főhadnagyokká : pazonyi Elek Mihály lovashadnagyot, továbbá : Galgóczy Gusztáv honvéd lovas hadnagy számára fentartandó ranggal, Antal Miklós, Álgy Sándor és Dohner Géza honvéd lovas-hadnagyokat, Hadnagyokká : Kövér András, Tarnay Lajos, Balta Béla, és Szeles Dénes honvéd-lovas-hadapródokat. A kezelési ágban : főhadnagy-kezelő-tisztekké : Kessegh Mihály hadnagy-kezelő-tisztet, továbbá: Répászky Antal hadnagy-kezelő-tiszt számára való rangfentartással, Hutka János, Hajnal Bernát, Bereczky József és Szilágyi Ferenc honvéd hadnagy-kezelő-tiszteket. Hadnagy kezelő-tisztekké : Jeszenszky Ede honvédelmi minisztériumbeli számtisztet, továbbá : Koczmann Károly, Koch István, Kiss József, Péter Lajos, RózsaDnos és Hrebényi István honvéd-törzsőrmestereket. A szabadságolt állományban a gyalogságnál I-fő osztályú századosokká: Albrecht Frigyes, Wachtel Zsigmond és Szégner Ervin Ilod osztályú honvéd-századosokat. A lovasságnál őrnagygyá: Kéthelyi gr. Hunyady Pál honvéd-lovas-századost. Századosokká: Márff. Emil, Kovács József, okányi TÁRCZA. Emlékezés Szalay Lászlóra. (Halottak napi koszorú sírjára.) A kerepesi út melletti temető sirhalmai miatt sok halottunk van, kiknek élete a nemzet életével forrt össze: nem egy van, ki a közelmúlt időkben, midőn még magyarul írni sem volt szabad, megvetve a könnyen elérhető anyagi jólét csábjait, hadiár küzdve is a mindennapi élet szükségleteivel, mégis kitéphetlenül megmaradt azok körében, kikre ez elnevezés: „nemzet napszámosai“, oly méltán ráillett. Ott porladoz e temetőben az 1848—1859-ki eseménydús éveknek több bajnoka; ott nyugszik Vörösmarty, ott Czuczor, Garay, Bajza, ott találjuk a pesti egyetem nem egy jeles tanárának nyughelyét, elég csak az európai hirű Balassát, Sauert, a fiatalon elhunyt Tóth Jánost, az oly nagy alapítványt tett Schordant és Csauszt megemlíteni. Nem csekély azok száma sem, kiket az 1861 ks évben még a politikai küzdelem terén láttunk s kiknek eltűntét most oly fájdalmasan érezzük. Mennyi remény szállt sirba Reviczky Szevérrel e korán elhunyt ifjúval; mi veszteség volt egy Ghyczy Ignácz, Hajnik Pál, s többek elhunyta, ma mindenki érezi. 1864 ik év különösen szomorú volt ránk nézve, akkor hunyt el Hajnik, Reviczky, Madách ; mindegyik halála, kivált az akkori viszonyok között, nagy csapás. De a legnagyobb csapás, melyet az 1364. év a magyar irodalomra sőt állam életünkre mért tagadatlanul az volt, mely oly fényes és munkás élet közepette Szalay Lászlót, az akadémia titkárát az élők sorából kiragadta Mit vesztett Szalay Lászlóval az irodalom, nem akarom fejtegetni; történeti munkája, mely Macanlay történetének méltó párja lett volna, befejezetlen; s e veszteséget úgy báró Eötvös József 1865-ik évben mondott emlékbeszédében, valamint Fáik Miksa az „Oesterreichische Revue“ czimű folyóiratban közlött életrajzában, végre Flegler Sándor, a nürnbergi múzeum igazgatója, e buzgó magyar barát, 1866-ban Lipcsében ily czim alatt „Erinnerung an Ladislaus von Szalay“ mesteri tollal ecsetelték. Mit vesztett Szalay halála által állalaéletünk arra nézve elég oda utalnunk, hogy mai napig sincs codificált törvényünk, s a codificació terén- fájdalom — hozzá hasonló tehetséget nem bírunk. Midőn a kegyelet e napján mindenki, még a legszegényebb munkás is siet a temetőbe, hogy övéinek sirkantjára az emlékezet jeléül egy szerény koszorút tegyen, hadd tegyem azt én is akkor, midőn a sirkantot, amelyben a drága hamvak egy, az élet örömeit alig ösraerő és férjének a jó és rosz sorsban hű támaszát képező hitves, a gyermekeiért egyedül élt anya, és egy szép reményekre jogosított, de korán elhunyt fiú, az apa egyik reménye egymás mellett pihennek, a család tagjai koszorusokkal keresik föl s a feledhetlen emlékének áldoznak. Nem lehet célom Szalay életrajzát megírni, s a ki azt ha még nem ismerte, ismerni és olvasni kívánja, vegye elő az idézett munkákat, melyek kitűnőleg ismertetik Szalay működését. Én csak azt tűztem ki feladatul, hogy Flegler Sándor úrnak idézett munkája után némely adatokat akarok közzétenni, melyek a magyar közönség előtt kevésbé ismeretesek, de amennyiben a megboldogult jellemzésére vonatkoznak, bizonyára nem érdeknélküliek. Szalay László, miután a német birodalmi gyűlésnél küldetése véget ért, miután még egy ideig Brüsselben, Párisban és Londonban tartózkodott volna, 1849 év tavaszán Svájczba, nevezetesen Zürichbe költözködött. Magyarországból ez időtájt egyik szomorú hír a másikat követte, s a különben verőfényes őszi napok ellentétben álltak Szalay lelki hangulatával. Ha már a közügyek menete, a világosi katasztropha fájdalmasan hatottak kedélyére, erős lelkületű még nagyobb kisértetnek is ki volt téve. Szalayt az 1848 és 1849 években szereplő egyéniségek nagy részéhez baráti kötelék fűzte. Azok egy része pedig a világosi esemény után részint vérpadon múlt ki, részint börtönben sínylődött; egy kisebb része a számkivetés sanyara kenyerét ette. Ama kisded kör, melynek tagjai 1832. évtől kezdve szellemi tehetségüket, egész tetterejüket, és munkásságukat a haza jólétének előmozdítására áldozták, felbomolva, szétszórva, majdnem összezúzva volt akkor, midőn alig egy évvel előbb az 1848. évi márcziusi napokban az eleinte annyiszor megtámadott Parlamentarismus és miniszteriális rendszert győzelemre látták jutni. Szalay bármennyire sajtólag hatottak rá az események, mégis ritkán nyilatkozott ezek felől; ő ismerte az ellenfelet, meghajolt az események daemoni hatalma előtt, s el volt a legvégsőre is készülve. Megtörtént egyszer azonban, hogy nyugodtsága és higgadtsága elhagyta, és egy kis időre a heves fájdalom kitörései erőt vettek rajta. 1849. szeptember havában a külföldi lapok részletesen leírták, hogy gr. Battyányi Lajos, ki 1841. januárban, midőn mint békekövet Windischgrätz herczeg táborába küldetett, elfogatott s később a budai, olmützi, laibachi és bécsújhelyi börtönökbe záratott, majd ismét a pesti „újépület“ börtönébe szálliták, hol hadi törvényszék elébe állittatott. Szalay Lajos mindjárt gyanította, mi fog következni. Kedélyének leghevesebb forrongásában, az ártatlan, és jellemére nézve legmélyebben tisztelt államférfiú ellenében folytatott eljárás miatt, melyet Szalay az önkény legerőszakosabb és legtörvénytelenebb erőszakoskodásának tartott, az osztrák kormány akkori vezérférfiait oly szavakkal és oly epaetonokkal illette, melyeket ma visszaadni nem lehet. Gr. Battyányi Lajos ezen nemes keblű férfiú, kinek minden gondolata a hon boldogságára volt irányozva 1849. október 6-án kegyelem utján agyonlövetett. Szalay, ki előbb a külföldi lapokban ily czim alatt: „Drei Worte zur Beherzigung an die österreichise Machthaber,“ a Batthyányi Lajos gróf irányában követett eljárás ellenében felszólalni akar, a kivégeztetés hírére hirlapi czikkét ki nem adatta, fájdalmát magába zárta, s fájdalmának enyhítését a történeti tanulmányokban kereste, melyek utóvégre arra vezették, hogy 1850-ben Magyarország történetének megírását megkezdette. Szalay László zürichi tartózkodása alatt alig fordult meg valahol, legfőbb idejét családja körében töltötte , és ez időben a latin és görög classicusok olvasásával foglalkozott, különösen Cicero munkái voltak azok, melyek a történeti tanulmányok mellett leginkább elfoglalták. Szalay, kit azon időben anyagi gondok is terheltek, ki vagyonilag szegény lévén, sőt neje vagyona az 1848-49 években egészen elveszvén, családja fentartásáról is gondoskodni kénytelen volt, és kit az annyira szeretett haza szomorú s reménytelen állapota is oly igen sújtott, természet által nyert sajátságánál fogva magában zárkózó volt, és soha senkinek sem panaszkodott. Erősen hitte ez időben, hogy reá nézve a viszszatérés lehetetlen, lehetetlen mert az akkori kormány meg nem tűrte volna; de lehetetlen azért is, mert az ő múltja és meggyőződései akkor, midőn elvtársai a vérpadon végeztettek ki, mások börtönben és ismét mások a számkivetésben szinlődnek, a visszatérést meg nem engedhetik. Itt valóban bámulnunk kell Szalayt, kinek svájczi tartózkodása alatt más jövedelmi forrása nem volt, mint azon összeg, melyet történeti munkájáért a lipcsei kiadó fizetett, (ivenkint 15—20 frt) ezen csekély jövedelmi forrás mellett magát és családját fentartani képes lehetett. Előbb említettük volt, hogy Szalay magában zárt jellemű volt, zürichi tartózkodása ideje alatt alig közlekedett valakivel, kivéve, ha a keresztül utazó magyarok felkeresték. Szalay napokat töltött a zürichi tó partjain, hol az üde természet szépsége homloka felhőit szétoszlatta. Gondolatokba merülve sokszor azon csendes helyeket kereste fel, hol az idegenek, és ösmerősök háborgatásaitól menten, egyedül, saját eszményeinek élhete t. ny alkalommal Szalay egy zürichi ösmerősével találkozott, minek következménye rövid szóváltás volt. Szalay — gondolataiban félbeszakittatva —, röviden és laconicusan felelt a hozzá intézett kérdésekre. A zürichi urat, ki Szalayt, mint a légudvariabb és legszivesb emberek egyikét ismerte, a nyert feleletek annyira meglepték, hogy Szalayt azon aggodalommal hagyta el, mikép elméjében zavar állt be. Szalay aznap Flegler Sándorral találkozván, az egész eseményt az ő szokott modorában elmondotta, hozzá tévén ég azt: „Biztosíthatom a jó embert, hogy sokat vesztettem az életben, mielőttem drága volt, sokat fogok még veszteni, a jövőbe táplált reményem sem valami rózsaszinűi, de azért eszemet nem vesztettem el, s meg fogom azt tartani.“ Szalaynak visszavonulása és magányos élete barátai lett az ő kedélyére nézve rosz hatásúnak tűnvén fel; iparkodtak azok új körökbe bevonni Az 1849—50 év telén Zürichben egy társulat alakult, melynek tagjai részint német családokhoz tartoztak, részint badeni fejedelemségbeli némely menekültekből álltak. Szalay is meghivatott ezen társulat estélyeire. Eleinte teljességgel nem akart Szlávy György és Szalánczy Sándor honvéd-lovas főhadnagyokat Főhadnagyokká : felső-pulyai Rohonczy Aladár honvéd-lovas-hadnagyot, továbbá : Galgóczy Gusztáv lovas-hadnagy számára való rangfentartással; zágorjei Rubidó Radosláv, és Kedves József honvéd lovas-hadnagyokat. Hadnagygyá : Probstner Béla szabads. áll. honvédhadapródot. A kezelési ágban hadnagy-kezelőtisztekké: Matisz Kálmán számvevő-őrmestert, Kleszky Béla czimzetes őrmestert, Lang Mór czimzetes őrmestert Kelemen Károly szakaszvezetőt, Bilmayer József és Adler Antal tizedeseket, Schannen Gyula czimzetes tizedest, Benedek Samu közhonvédet, Velesov József és Vadas József őrmestereket, Schneider Lajos őrvezetőt, Vadász Imre közhonvédet, Perczel Kálomán szakaszvezetőt, Pecze Károly közhonvédet, Stolcz István számvevő-őrmestert, Winkler János tizedest, Hajduska Alajos közhonvédet, Farkas Lajos őrvezetőt, Saly István közhonvédet, Belicza József szakaszvezetőt és Miklósy Károly honvédet. Végre karstenfelsi Pacor Albert alezredest a 8. dandár ideiglenes parancsnokságától való felmentés mellett a honvédelmi minisztérium I-sö ügycsoportja főnökévé, pákosi Paxy Károly őrnagyot a 63. zászlóalj parancsokságátóli felmentés mellett a budai V. honvédkerületi parancsnoksághoz segédtisztté, és Bassarabics Sándor őrnagyot a 64. zászlóalj állományából a honvédelmi minisztérium elnöki osztályában rendszeresített katonai előadói alkalmazásba legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Kelt Budapesten, 1873. évi okt. hó 30 án. Szende Béla s k. Ő felsége Gödöllőn 1873-ik évi okt. hó 29. kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar honvédség állományában 1873. évi november hó 1-től számítandó ranggal. Weincsiek Ernő I. osztályú honvéd századoshadbírót, honvéd-őrnagy-hadbiróvá és az ideiglenes honvédfőtörvényszék ülnökévé legkegyelmesebben kinevezni, és Antal József honvédet és honvéd-hadbiró-gyakornokot és honvéd-hadnagyi jelleggel, szabadságolt állományban, legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. Kelt Budapesten, 1873. évi okt. hó 30-án. Szende Béla, s. k. Ő felsége Gödöllőn 1873-ik évi október 29-én kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar honvédség állományában 1873-ik évi november hótől számítandó ranggal legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott: I. A tettleges állományban : Törzsorvossá, őrnagyi ranggal és a rendszeresített átalány élvezete mellett; dr. Bernolák Józsefet. Dandárorvossá, L osztályú századosi ranggal és illetményekkel ; dr. Kohn Ábraházdot. Honvéd-ezredorvosokká, II. osztályú századosi rendfokozattal s a rendszeresített évi átalány élvezete mellett: dr. Stettner Henrik, dr. Szűcs Imre, dr. Szabó Alajos, dr. Wolf Bogdán, és dr. Nussbecker Frigyes honvéd-főorvosokat Főorvossá, főhadnagyi ranggal és teljes illetményekkel : dr. Vavrik Ágostont. Zászlóalji orvosokká, főhadnagyi ranggal és a rendszeresített átalány élvezete mellett: dr. Mocsáry Antalt, dr. Weitzenfeld. Ármint, dr. Faykis Károlyt, dr. Artaul Henriket, dr. Fáy Márkot és dr. Berger Hugót. II. A szabadságolt állományban : Torz orvossá, őrnagyi ranggal: dr. Szikszai Szabó Józsefet. Zászlóalji orvosokká, századosi ranggal: dr Demetrovics Mihályt; főhadnagyi jelleggel: Varga László, Nagy Károly, Krausz Frigyes, Bürger Ármin, Bőhmer Nándor, Benedikt Ede, és Deutsch Sámuel orvos tudorokat; továbbá: Klugh Nándor, Mar ősi Kálmán, Bakay Lajos, Kolczonay Ernő, Krausz Adolf, és Piringer József honvédköteles orvostudorokat. Kelt Budapesten, 1873. évi október hó 30-án. Szende Béla, s. k. Letett hadapródi vizsga eredménye szerint — 1873. november hétjétől számítandó ranggal — következő honvéd-egyéneket a magyar királyi honvédgyalogság szabdságolt állományában hadapródokká kinevezem, úgymint: Merkenberger Károly 6- ik zászlóaljbeli tizedest, Friedrich Lajos, Verán József 1-ső zászlóaljbeli, és Zámbori Nándor 7- ik zászlóaljbeli honvédeket. KÜLFÖLD. Október 31-én. Franczia köztársaság. Ma három nevezetes tényről hoz hírt a távirat. Az egyik Chambord gróf várva várt nyilatkozványa, mely — a mennyire a távirati kivonatból kivehető — teljes mértékben fenntartja a Bourbonok „non possusmus“-át, a másik kettő az erkölcsi rend kormányának olyan lénye, mely arra mutat, hogyan akarják a „non possumus“ emberét ennek daczára mégis trónra emelni, s non possumusával együtt a franczia nemzet nyakára kényszeríteni. A loyális Mac-Mahon a chevalier sans peur et sans reproche ugyancsak sans peur viseli magát. A tábornoki kar epuratiojához fogott hozzá, s úgy látszik el van tökélve minden republicani érzelmű tábornokot kiküszöbölni a hadsereg kötelékéből. Elsőnek Bellaraare osztály tábornokot vette, aki egy levelében nem ismerte el a jelenlegi nemzetgyűlés alkotmányozó hatalmát. Ezért „állandó nyugalomba“ helyezte a köztársaság elnöke, s ez alkalomból egyszersmind hadi parancsot bocsátott ki, melyben Bellamare lépését „fegyelmi kihágásnak“ qualifikálja, s reményét fejezi ki, hogy ilyesmi ismétlődni nem fog, lévén a katonának egyedüli feladata, a vak engedelmesség — minden körülmények között. Ez azt jelenti, hogy aki a hadsereg tagjai közül ezután nyíltan ki meri mondani republikánus meggyőződését, az fegyelmi kihágást követ el és mint ilyenért fog lakolni. Szép. Nem is kellett már hozzá egyéb, mint, hogy a katonai elnyomás mellé a rendőrség persecutiója is felhivassák a köztársaság ellen. És felhivatott: Francziaország valahányszor katastrophának nézett elébe : mindig titkos társulatok rendőri felfedezése járt elől, s jelentette a katastropha közelgését. Most is eljutottak a dolgok már ebbe a stádiumba. Autunban ma fedezték fel az első „titkos társulatot.“ Számos elfogatások történtek. A vizsgálat megindíttatott. Folytatása nagyon természetesen szaporán fog egymásra köMIMI következni. Ez a szokott terrorizmus. Mac-Mahon terrorizálja a hadsereget, a rendőrfőnök a polgárságot. Kitűnik pedig ebből, jobban mint bármi egyébből, hogy tehát a royalista összeesküvés, terrorizmussal erőszakkal és ha kell polgárháború árán is kész V. Henriket trónra ültetni, mégpedig azt az V. Henriket, aki mint fenntebb említettük— fenntartja a nonpossumust s ragaszkodik „elvei“ integritásához. Ez az V. Henrik egyelőre azonban, mégse megy trónja közelébe, a Franczia határszélre a politikai nevezetességű „két ló“ gazdátlanul marad ottan. A „roy“ alkalmasint be akarja várni legújabb nyilatkozatának hatását; s ha még ez sem rettenti vissza a quand meme orlanista pártot, mely e nyilatkozványnyal tökéletesen defavoyáltatott,akkor már mehet Chambord gróf bízvást. Bízvást legalább annyiban amennyiben restauratiója a fondorkodók s az erőszak akaratától s eszközeitől függ. Ma azonban még nem tudható, mily helyzetet teremtett a monarchikus pártok között a gróf legújabb levele. A levél megérkezése után azonnal ülést tartott a bizottság — az úgynevezett, comission d’étude, s másnapra rá a jobboldal is. Mi megállapodás jött ott létre, ma még nem tudjuk. A jobbközép, tájón tartott-e külön ülést, szintén ismeretlen. De ha tartott, Falloux úr, a legújabb frohsdorfi orleanista alkudozó — értesíthette pártját, hogy Chamborder. sem volt rávehető miszerint az orleanisták kivonataihoz képest nyilatkozzék. — A köztársasági párt működéséről — csak a töméntelen számú republikánus nyilatkozatok beszélnek, és úgy találjuk, hogy minden ingadozó a köztársaság mellett nyilatkozik. A bonapartisták mozgalmáról alább részletes ismertetést adunk. Spanyolország. Csak angol lapok távirataiban olvasunk néhány új adatot a vörös és a fekete internationale ellen folyamatban levő küzdelemhez. Ezek szerint, a kormány hajójára már 23-ikán felvonult Cartagena előtt, s csatarendbe állván ütközetre hívta fel az insurgenseket. Dehát ezek nem találják a verekedést oly kényelmesnek, mint a fosztogatást, s vitéz hajóik meg se moorczantak a révben. Az erődök azonban tüzet adtak a kormány hajóira, de lövegeik nem hatottak a czélig. úgy látszik, az insurgens hajók, nem is fognak elegyedni addig, míg az éhség rá nem kényszeríti, pedig eleség dolgában jól állanak most — Lobo visszavonulása után jól felhasználták a szabadságot — s azt mondják, hogy a velenczei zsákmány leszámitásával is van még 3 hónapra való eleségük s 6000 tonna szenük a gőzösök fütetésére. Maguk a gőzösök azonban jóformán harczképtelenek. A „Tctuan“ gépe szét van rombolva s a „Numancia,, bordái összeroppantak. A főnökök czivódásához már az is járul, hogy a legénység is lázongani kezd. Az hallatszik, hogy a galerai erőd legénysége megölte parancsnokát. Olaszország. Európában nincs állam, melyet a francziaországi restauratio eshetősége oly közelről érdekelné s oly kiszámíthatatlan helyzetbe sodorhatná, mint Itáliát. De nem is várja ölbe tett kézzel a jövő czéljait. Mindenek előtt hadserege az, melynek jókarba s harczkészségbe helyezésére fordítja legfőbb gondját ez állam. A múltkor jelentette a távírda a békelétszám tetemes felemelését. Hivatalos kimutatás szerint e létszám következő elemekből áll: Hadsereg parancsnok tábornagy 5; altábornagy 42 ; vezérőrnagy 83 ; ezredes 251 ; alezredes 262; őrnagy 708; kapitány 3515; hadnagy 4767; alhadnagy 2558; összes tiszti létszám 12,196. Őrmester 16,431; tizedesek és legénység 186,003 ; összesen 202,434. A tábornoki s főtiszti karral együtt 214,630. A lóállomány 26 228. A különféle fegyvertevvek szerint következőleg oszlik szét e haderő, ide nem értve a tábornokokat: Táborkari törzs: 141; királyi vadászcsapat 19,725 ; gyalogság 133,855 ; lovasság 22,204 ; tüzérség 21,331 ; mérnöki csapatok 4906 ; egészségügyi csapatok 1135; különféle osztályok: 278. A bonapartista mozgalom. Említve volt már lapunkban, hogy a bonapartiták elvégre határozott R.int vallottak s október 25-én tartott pártgyűdésükön meghozták a határozatot, melynek értelmében a restauratio ügyétől forma szerint elszakadnak. A kérdés csak az, hogy hányan vannak igy nyilatkozók? hányan képezik azon párt zömét parlamenti képviseletét, mely magát legújabb időkben „Réunion de l’ appel au peuple“ névvel nevezi ? — Az első tudósítás szerint harmincznak kellett volna lenniök. A „Gaulois“ azonban már 25-tel is beéri. Az átalános hiedelem nem tesz fel 15-19 főnél többet. A tény pedig az, hogy a „népre hivatkozás egylete“ okt. 25 iki ülésének jegyzőkönyvét nem írták alá a jelenlevők — mint a „Gaulois“ óhajtotta volna — s csak Eschasseriaux elnök, Gignoux de Fermon gróf, titkár aláírását viseli. Ezek és Rinher eddigelé az egyetlen „nyilthomlokú“ honapartisták. A sajtóban, a párisi főorgánumokon kivül 65 vidéki lapot mond magáénak „a reunion de l’ appel au peuple“ mely 65 lap szerkesztőségei egyletté alakultak — s mint a „Jobra, de Paris" újságolja — f. hó 26-án, Mac Mahonnál küldöttségileg jelentkeztek. Mac Mahon távollétében d’Harcourt kabinet,főnök fogadta a küldöttséget, s vette át tőle az elnökhöz intézett feliratot, melyben biztosítják az elnököt, hogy a népre hivatkozás egylete, Mac-Mahon ha-* Az orientalisták nemzetközi kongressusára, melynek jövő évben London lesz a színhelye, már mostantól fogva nagy előkészületeket tesz az angol rendező bizottság. Az időpont megválasztásának, nem csekély nehézségén már túlestek. Eleinte augusztus vagy szeptember hóra akarták tenni a kongressus idejét, ettől azonban elálltak, mert hát akkor utazni szokott egész Anglia és London nincs otthon. Jobbnak látták husvét idejét. Ekkor a franczia és a német tanárok ünnepi szünidőt élveznek s megjelenhetnek e kongressuson csak úgy, mintha az aug.-szeptemberi nagy szünidőre volna kitűzve.. Meg fog tehát a kongressus nyittatni husvét hétfőjén s tart egy hététig. Ethnologiai, philologiai és archeológiai dolgozatokat, valamint az Oriens különféle művészetére s tudományaira vonatkozó közleményeket nagy számban készítenek elő. A programja további részét fogja képezni: a múzeumok keleti tárgyainak megtekintése. A„british Muzeum“ az egyptomi régiségből teljesebb s legszebb gyüjteményt bir egész Európában s Dr. Birch kalauzolása mellett fogják a kongressus tagjai megtekinteni, assyriai sobor gyűjtemény ,s unicum ; itt Rawlinson lesz a kalauz. A kongressus idejéig valószinűleg hazatér George Smith is s újon felfedezett keleti kincseket mutat be. Az indiai és Kensington múzeumban is lesz egy napig mit nézni a keleti ritkaságokon. Egy szóval a világon alig talál valahol annyi tárgyat együtt az orientalista érdeklődése mint Londonban, s ez eleve is biztosítja, hogy a jövő évi kongressus még nagyobb hasznot fog hajtani a keleti tudományok mivelésére s tartalomban maradását kívánja. A fogadtatás után este ismét gyűlést tartottak a lapbizottság s a parlamenti bonapartista párt tagjai Itt szerkesztették az alább II. alatt közlött nyilatkozatot, mely másnap a „Gaulois“ ban megjelent. Az I. alatt, az első gyűlés jegyzőkönyvét közöljük szintén a „Gaulois“ után. I. A parlamenti bonapartista párt okt. 25-iki ülésének jegyzőkönyve: „A népre hivatkozás“ parlamenti pártja, tudomásul vette több tagja csatlakozási nyilatkozatát, határozott összejövetelének tárgyában s egyhangúlag a következő határozatot hozta : „Az imperialista párt vallásos érzülettel fogja megtartani politikai hitvallását és zászlóját. Nem fogja magát ez útról eltéríttetni semmiféle incselkedés, sem rágalom által. Nem fog beleegyezni sem engedményekbe, sem compromissumba a következő tanokra nézve: Rend; nemzeti souverainitás; demokratia. Az „Appel au peuple“ párthoz tartozó képviselők hozzájárultak a mai, 24-ki többség alakításához ; ők elhárítnak magukról minden felelősséget azon tettek miatt, melyek megingatták a szövetkezést és készek megragadni minden korszerű eszközt a közérdek biztosítására. A nemzetgyűlésnek nincs meg a szükséges hatalma arra, hogy egy állandó és tiszteletben álló akár köztársasági, akár pedig monarchikus kormányt alkothasson. Egyedül a nemzet akaratának szabad és egyenes nyilvánítása képes egy végleges kormányt alapítni Francziaországban. Az ország nem vívhatja ki másként a pártok közötti barátságos megférhetést, a békét és munkát, mint a souverainitás e nagy lénye által, mely kétségbe vonhatlan kütforrása a jognak. Politikai intézményeink alapjául nem néhány, hanem milliónyi szavazattöbbség kell, hogy szolgáljon. A monarchikus restaurationális terveket az ország visszautasítja. E tervek egyaránt nyugtalanítják azon embereket, kik az 1789-ki szellemért lelkesülnek, kik okulást szereztek maguknak a modern népek történelméből, valamint nyugtalanítják azokat is, kik a földet művelik, vagy a műhelyekben dolgoznak. A monarchista pártok intenziói hiábavalók: polgári jogok, községi függetlenség, polgári egyenlőség, vallásszabadság, közoktatási, — s mindaz a mi egy népnek politikai hitvallását alkotja — nagy garral föl volt említve. A vállalat lehetetlen : ezt keresztül vinni akarni egy többségi cselfogással, annyit tenne, mint megsérteni a mandátumot, nem pedig gyakorolni. A nemzet ezáltal a legborzasztóbb szakadásoknak volna kitéve: Francziaország nem akar forradalmat hátrafelé. Az imperialista párt tehát minden monarchiai propositió ellen fog szavazni. Adjuk a szót Francziaországnak, őt illeti meg a jog, hogy ítéletet mondjon és válasszon e következők között: köztársaság, királyság, császárság!“ Aláírva: Báró Eschatteriaux elnök, Gignoux de Feran gróf, titkár. II. A lapbizottság declaratiója: „A néprehivatkozás“ egyesületéhez tartozó 65 vidéki hírlap nevében kijelentjük csatlakozásunkat a fentebbi irat elveihez. A nemzeti souverainitás oly jog, melyet veszély nélkül megsérteni nem lehetne. Ennek jogkörébe tartozik Francziaország államformáját meghatározni. Kötelességet vélünk teljesíteni, követelvén, hogy a népsouverainitás megképeztessék, s nélküle ne történjék semmit. Addig is hazafias szükség a hatalmat Mac-Mahon tábornagy leyális kezei között meghagyni. A jelen körülmények között egyedül tőle lehet várni a rend biztosítását s a nemzeti nagy érdekek diadalra juttatását aláírva. Ernest Merson alapbizottság elnöke, E. Mansard, titkár.