Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)

1873-11-08 / 262. szám

T­a­n­Ü­g­y. — A „budai tanitóegylet“ évi köz­gyűlése. A „budai tanitóegylet“ ez idei évi közgyűlését f. hó 5. tarta meg. Rill József, az egylet elnöke meleg szavakkal Üdvözölvén az egy­­begyült tagokat, megnyitá az ülést. A napirend első tárgyát képezte az elnöki jelentés az egylet 1872/3-ik évi működéséről, mely­ből a következő főbb mozzanatok említendők meg: a tagok tavali létszámához 49-hez képest 5 rendes taggal szaporodtak. A lefolyt évben négy tisztelet­beli tagot is választott az egylet, kiknek azonban az erre vonatkozó jegyzőkönyvi értesítések csak a mai közgyűlés végleges határozata értelmében kül­detnek meg. A tagok összes száma tehát 58.­­ Az egylet a lefolyt év alatt összesen kilencz köz­gyűlést, tartott, melyeknek egyike rendkívüli gyű­lés volt. A gyűlések tárgyait padagogico-didactikai kérdések képezték, adminisztratív dolgok fölötti eszmecserékkel egyaránt; sokat foglalkozott az egy­let rendezése és beléletére vonatkozó ügyekkel is. Az egyleti könyvtárban van 70 teljes mű 167 kö­tetben és 5 szaklap. A pénztár állapota a követ­kező : bevétel az eddig lefolyt egyleti évben és a régi készpénz összesen 620 frt 91 krt; a kiadások 118 frtot 53 krt tesznek; marad a pénztárban 502 frt 38 kr hozzá véve a hátralékokat 382 frtban az egylet összes vagyona tesz 884 forint 34 krt. Következett a napirend, második tárgya: az alapszabályok módosítása. A választmány a gyűlé­sek rendes és tömeges látogatását czélozván, kö­vetkező javaslatot terjeszt a közgyűlés elé: „ha valaki az egyleti tagok közül háromszor egymás­után minden okadatolás nélkül a közgyűlésről elma­rad, megszűnik az egylet tagja lenni.“ — Rövid vita után a választmány ezen javaslata elfogadta­tott. Pollák óbudai községi tanító következő 3 in­dítványt tesz: 1. Az egylet czime legyen ezentúl: „Budapesti néptanítók egylete, székhelye Buda“. 2. Az egylet közlönye legyen a „Magyar nép­tanító“ czimű pad. szaklap. 3. a közgyűlési jegyzőkönyv ezentúl egy 3 tagú bizottság által hitelesíttessék, s a jegyzőkönyvi kivonatok és tudósítások csak a jegyző által annak aláírásával tétessenek közzé a lapokba.­­ Az első két indítvány a választmány­­hoz“utasíttatott, a harmadik indítványra nézve pe­dig határoztatok: a jegyzőkönyv ezentúl is mint eddig a gyűléseken a jegyző által olvastatván fel, az elnök által hitelesíttessék ; a jegyzőkönyvi ki­vonatok pedig a jegyző által — ki a közlemé­nyekért felelős — közöltessenek a lapokban; — mely határozat azonban nem tiltja el egy tagnak sem a közgyűlések mozzanatainak hű közölhe­­tését. Tárgyaltatott a múlt évben megválasztott tisz­teletbeli tagok diplomáinak kiadatása. Elnök fájós szívvel jelenti, hogy a megválasztott tisztb. tagok közül Lüben Ágost, képezdei igazgató Brémában e napokban meghalt. Indítványozza, hogy az egy­let a nagyhírű pädagog özvegyéhez részvétiratot intézzen. — Elfogadtatott s ezenkivü­l határoztatok, miszerint a tiszteletbeli tagok megválasztatásukról jegyzőkönyvileg értesittessenek. Hátra volt még az egyleti tisztujitás. Elnök a választmány nevében köszönetet mond a közgyűlés­nek azon bizalomért, melyet ez a választmány irá­nyában tanúsított, ösztönzi továbbá a tagokat, hogy buzgó és kitartó tagjai legyenek ezentúl is az egyletnek, végre a választmánynyal együtt lekö­szön. A közgyűlés ezután áttért a választásra. Egyleti elnökké újólag közfelkiáltással Rill József képezdei tanár választatott. A többi tisztviselők választása titkos szavazás útján ejtetek meg követ­kező eredménynyel: jegyzőkké : Palkovics József és Perényi Márton; könyvtárnokká­: Bedros Béla; pénztárnokká: Lintner Károly; választm. tagokká : Prnczel, Hetzer, Trattler, Mayer, Könyves és Né­meth választottak. — Az országos közép tanodai ta­nár e­g­y­­­e­s választmánya f. hó 11 én d. u. 5 órakor a városi főreál iskola helyiségében gyű­lést tart. HÍREK. November. 7. — A fáklyásmenet holnap esti 8 óra­kor lesz Liszt tiszteletére, s két katonai zenekar adja elő az ünnepelt zeneköltő három indulóját: a magyar rohamindulót, a Göthe-indulót és a koro­názási indulót. Ugyanazon este ismerkedési spiice lesz a Hungária dísztermében, hol a házigazda Pest városa leend. Vasárnap délelőtt adják át a redout termében, a megtisztelő emlékeket, s a Liszt-egylet a Gobbi által szerzett ünnepi kantátét énekli. Délután 5 órakor kezdődik a Krisztus ora­tórium előadása, melyre jegyeket már nem is le­het kapni. Hétfőn d. u. 2 órakor lakoma a Hun­gáriában.­­ Budapest fővárosa IV. és V. kerü­letének bizottsági tagjai ma est­e ismét értekezle­tet tartottak a megválasztandó tisztviselők tárgyá­ban. Mindenek előtt a központi bizottmány által ajánlott tanácsnoki állomásokra szavazati iv oszta­tott szét a bizottsági tagok között a mely iv aján­lottal csak annyiban különböznek a tegnap felem­­líttettektől, hogy Havas Pál helyett Andreánszky Zsigmond lett tanácsnoknak kandidálva. A bíráló bizottságba Andorffy Károly, Busbach Péter, Or­szág Sándor, Török József és Vecsey Sándor, az igazoló bizottmányba pedig Dobos József, Hoffmann Pál, Mandl Ferencz, Morócz István, Radocza János, Radocsay Ferencz, Simon Flórent, és Schwartzer Ferencz választottak meg.­­ Főjegyzőnek Barna Zsigmond, főlevéltárnoknak Erdei Henrik, főszám­vevőnek Lampel Hugó, főorvosnak Patrubány, fő­ügyésznek Csengey Endre és a statisztikai hivatal igazgatójának Körösi József választattak meg. — A főmérnökre nézve a választás holnapra halasz­tatott. — Az ínség és a kormány. Zalame­­gye segélyt kérő fölterjesztésére a belügyminiszter már válaszolt, mely a „P. N.“ közlése szerint igy hangzik: Folyó évi szeptember 405. szám alatt az Ínség tárgyában tett felterjesztés folytán, a ható­ságnak tudomás, és saját hatáskörében sürgősen teendő további czélszerű intézkedésében, tájékozá­sul egyelőre válaszolom, hogy egyesek s községek részéről kért őszi vetőmagnak vagy ennek beszer­zésére kölcsön összegnek a kormány részéről való utalványozását, miután a törvényhozás ré­széről ily c­élokra megfelelő alap ez idő szerint még rendelkezésemre nem áll, sajnálatomra nem eszkölhetem, s az őszi vetőmag beszerzésére vonat­kozólag az illetéket a magán­hit­el igénybevételére kell utasítanom. — Nehogy az őszre­vetőre szoruló gazdaközönség a kormányilag nem nyújtható segély utáni várako­zásában a vetés idejét elmulaszsza, a hatóságnak teendője leend a közönséget a helyzetről felvilágo­sitani s különösen azokat, kik kölcsön-vetőmagra vagy kölcsönre szorulnak, magán­hitelnek igénybe vételére azzal figyelmeztetni , hogy a pesti magyar hitelsegélyegylettel, mely a magyar korona orszá­gainak pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági érde­kei előmozdítására ideiglenesen alakíttatott, oly nemű kölcsönök nyújtására, illetőleg a hitelnek közvetítésére, s a rendelkezésére levő összegnek a gazdaközönségre leendő kiterjesztése iránt, a kor­mány részéről alkudozások vannak folyamatban, melyek eredményét, a további lépések megtétele végett a megye közönségével közlendem. Budapes­ten, 1873. évi okt. hó 22 én. Gr. Szapáry s. k. — A Liszt-ünnepélyek legimpozán­sabb mozzanatára a „Krisztus-Oratorium“ előadá­sára igen jó kalauz lesz az a füzet, mely épen most jelent meg Rózsavölgyi és társa kiadásában, s mely id Ábrányi Kornéltól tartalmazza: az ora­tórium szövegét és ismertetését, továbbá Liszt Fe­rencz életrajzát és félszázados működését. Az ora­tórium szövege a bibliából és egyházi énekekből van összeállítva. A fordító jól tette volna, ha nem csak a bibliai fordítást hagyja meg, hanem azon templomi énekeket is (például a stabat matert) a nép ajkára átment szövegben veszi át, mely ha­­sonlíthatlannabbul erőteljesebb és folyékonyabb, s népköltészi gyűjteményeinkben is föltalálhatta volna. — Tisztelgés a polgármesterek­nél. Tegnap délután 4 órakor Bója Gergely tan­felügyelő vezérlete alatt a fővárosi tanító­ testtület küldöttsége tisztelgett a városházán a polgármeste­reknél. Baja Gergely tanfelügyelő üdvözölvén a főváros három polgármesterét, azon óhajtását fe­jezte ki, hogy a főváros hatósága ezentúl is, mint eddig a tanügyet buzgó pártolása által előmozdí­tani szíveskedjék. Kammermayer Károly polgár­­mester rövid beszédben válaszolt, ígérve, hogy az oktatásügy előmozdítása képezendi az uj fővárosi hatóság legfőbb törekvését. — Személyi hírek. Albrecht főherczeg tegnap reggel Budapestre érkezett s a „Hungár­iá­ban“ József főherczeg látogatását fogadván, dél­után hazament Bécsbe. — Mihajlovics érsek s Zsif­­kovics, horvát országgyűlés elnöke Zágrábból a magyar fővárosba érkeztek. Mihajlovics érsekről megemlítjük azt az emberbaráti tettet is, hogy a közelebb elhunyt Dozmán képviselő gyermekeinek fölnevelését magára vállalta. — Alapítvány. A kolosmonostori gazda­sági intézetben Szindi Bors Albert, fityja nevére „Bors Mihály alapítvány“ czim alatt kétezer fo­rintnyi összeget tett le, melynek kamatjait jó erköl­­csü és szorgalmas szegény ifjak fölsegélyezésére rendelte. — Halálozás. Gr. Königsegg-Aulendorf Mór egyetlen fia a pesti főrangú körökben ismere­tes Königsegg Gusztáv gróf 20 éves fia meghalt e hó 5-én Budapesten, s temetése holnap d. u. 2 órakor történik meg a szép-utczai halottas házból. — Vendég Algírból. Hun Bódog, egy algíri elsőbirósági törvényszék tanácselnöke (Juge- Doyen au Tribunal de 1­ re Instance) jelenleg fő­városunkban időz. Hun Bódog saját ismeretei gya­rapításának czéljából utazta be Európa nagyobb városait, hogy tanulmányozza azoknak törvény­széki rendszereit. Ma a fenyítő törvényszék helyi­ségeit szemlélte meg és jelen volt a lefolyt végtár­­gyalá­nál. Holnap a polgári osztályt fogja megszem­lélni. Hun Bódog ur igen elismerőleg nyilatkozott a magyar törvényszéki s kivált a bű­nfenyitő eljá­rásról !! — Az angol kormány a magyar igaz­ságügyi miniszternek a legutóbbi parlamenti ülés­szakban megszavazott törvények díszpéldányát küldte meg. Vajda ne csak parádé gyanánt szol­gálna a könyvgyűjteményben. Borzasztó gyilkosss­ágról értesít az „Abaúj-Kassai Közlöny“, mely Ungvárit, az új városrészben történt. Egy kötélverő, ki férj és atya volt, s nem rég költözött a városba,­­ nov. 2-án éjjel saját házában meggyilkolta tulajdon nejét, ennek nővérét, ki ez alkalommal náluk időzött; továbbá nejének első férje utáni, tehát mostoha gyermekét, egy mintegy tíz éves leánykát. Bölcső­ben fekvő saját két éves kis­gyermekét — csupán ezen egyet — életben hagyta. E vérlázasztó ese­mény befejezéséül saját maga életét is — vízzel töltött pisztolylyal — olta ki. A többiek meggyil­kolására baltát és kést használt. A meggyilkolt nő testvére még életben van, iszonyúan eltorzítva, s megmaradásához nincs remény. — Az evangélikusok kerületei­nek conventje e hó 6-án tartotta ülésezését, s említettü­k, hogy mindjárt legelőször egy pana­szos fölirat fölterjesztését határozta el a kath. papság türelmetlenségei folytán. Elmondták külö­nösen, hogy a nagyszombati jezsuiták a törvény ellenére felvettek proselytákat a lutheránusok kö­zül, vagy vegyes házasságokat eszközöltek a for­malitások megtartása nélkül, s végül a protestáns katonák oly egyházi szertartásokban is kénytele­nek részt venni, melyek vallásukkal ellentétben állanak. A minisztérium ezen panaszokra semmi választ sem­ adott, — részben pedig csak azt ígérte, — hogy az illető­ jezsuita az ily eljárással való felhagyásra fog utasíttatni. Geduly Lajos dunáninneni superintendens ennek kapcsában több új gravament ad elő, — nevezetesen azt, hogy a nagyszombati plébános egy bead­ványában helyre kívánja állíttatni a minisztérium által azon régi rendeletet, mely szerint a katholi­­kusok, ha evangélikus templomba mennek, onnét erővel eltávolítandók, protestánsok ellenben azonnal átléphessenek a kath. vallásra.Karsay Sándor dunán­­túli superintendens hasonló panaszokat terjeszt elő, mire a convent elhatározza, hogy e sérelmes helyzetnek törvényhozási úton való orvoslása végett kérvényt fog intézni az országgyűléshez. Egy spe­ciális esetre nézve kiadott min. rendelet alapján a convent oda utasította volt az ev. lelkészeket, hogy azon feleket, kik kath. consistoriumok által elvá­lasztottak, ha a protestáns vallásra térnek át, sza­badon megeskessék. A minisztérium ez utasítás jog­érvényességét kétségbevonta, minthogy a katholikus consistorium ítélete folytán a házas felek közössége megszűnt ugyan, — a házassági kötés azonban nincs feloldva. Ezzel szemben a convent azon néze­tét fejezi ki, hogy az áttértek tettei azon egyház elvei szerint itélendők meg, a melyhez áttértek, nem pedig azé szerint, a melyet elhagytak.­­ Az iskolai bizottság jelentéséből érdekesnek tartjuk megemlíteni a következő adatokat. Az evangelika egyház­air az országban 10 nyolc­ osztályú, 1 hat osztályú, 2 öt osztályú, 5 négyosztályú, 1 három­­osztályú, 2 két osztályú, összesen tehát 21 gym­­náziumnál, 3 theológiai intézettel, 1 jogakadémiá­val s 4 tanítóképezdével. A tanítási nyelv 17 in­tézetben tisztán magyar, ötben magyar és német, kettőben magyar és szláv, kettőben tisztán német s háromban tisztán szláv. Van összesen 23 igaz­gató, 133 rendes, 21 rendkívüli és 60 segédtanár, süknek évi fizetése összesen 149,524 írtra rúg. Az összes bevétel 238,394 forintot tesz, míg a kiadás 242,178 forint . A múlt évi con­­vetből bizottság küldetett ki egy theologiai akadémia fölállítására. Ez most jelenti, hogy ily intézet félmillióba kerülne, tehát azt javasolja, hogy a pozsonyi theologiai intézet segélyeztessék oly mérvben, hogy az akadémia névre igényt tart­hasson. E javaslatot a kerületekhez küldik véle­ményadás végett . Megemlítjük azt az érdekes intermezzót is, hogy egy trencséni esperes tót szó­noklatára Szontagh Pál megjegyzi, hogy csak tüntetésből beszél tótul, miután magyarul is jól tud. Ezután kebelbeli ügyek merültek fel. A levél­tár érdekében tartott vita alkalmával azon érde­kes adat merült fel, hogy a magyar evangéliku­sok egyetemes gyűlésének levéltárában Luther Már­ton eredeti végrendelete is meg­van. Végső tárgy volt Szontagh Pál elfogadott indítványa, hogy a jövő évben az evangélikus egyház egyetemes főfel­ügyelői intézményének százados jubil­eumát ünne­peljék meg, mely indítványhoz Tatay István tanár azt is csatolta, hogy ezen ünnepélyre az erdélyi egyházkerület képviselőit is meg kell hívni, hogy ezáltal az unió létesítését meg lehessen indítani. A gyűlés elején elhatároztatott, hogy a Kubinyi Ágoston halála fölötti részvétnek jegyzőkönyvileg adnak kifejezést, b. Podmaniczky Frigyesnek pe­dig a világi gondnokságtól történt lemondását élénk sajnálkozással fogadták. — A megillant Kummer sikkasztó, ki oly kényelmesen károsította meg az állami pénz­tárt, a legújabb hírek szerint csakugyan messze járhat már, miután kiderült, hogy Amerikába szóló útlevelet szerzett Molnár név alatt. — A fővárosi bizottsági tagok leg­közelebbi közös értekezlete szombaton, november 8 án esti 7 órakor a „Nádor“ szállodában, az ipa­ros kör helyiségeiben tartatik meg. —­ A buda­pesti nemzeti zenede ré­széről mindazoknak, kik 1. évi október 22-én Liszt Ferencz úr születési napján az egyetem melletti templomban ez egylet által adott énekes nagy mi­sénél működni szívesek voltak, ezennel hálás kö­szönet nyilvánittatik. Ritter Sándor, egyleti titkár. —­ Öngyilkosság. Lemle József, tolna­megyei mözsi lakos s 30 éves fiatal ember pár nap előtt kora reggel szekerével együtt onnan hazulról eltávozván, másfél óra múlva lovai láng­­ba borult kocsival tértek vissza, ő maga pedig abban megégve feküdt, mellén tátongó sebbel, s egy pisztoly maradványait is megtalálták a tűzben Minden arra mutat, hogy Lemle öngyilkos lett, s mi­dőn meglőtte magát, az égő fojtás a szénát gyújtotta meg. A fiatal­ember pár nap előtt megverte feleségét s ez panaszt emelt ellene a szegszárdi járásbíró­ságnál. A családi perpatvar miatt vetett véget életének.­­ A lőpor­árusok összeírását ren­delte el a belügyminiszter az egész ország terü­letén. Egyúttal jelentős teendő, vájjon van-e az illető árusnak alkalmas tűzmentes helyisége a lőpor és más robbanó szerek elhelyezésére, s megtartja-e a szükséges rendszabályokat.­­ Az országos középtanodai ta­náregylet újonnan megválasztott választmánya tegnap délben tisztelgett Trefort közoktatásügyi miniszternél. A miniszter ez alkalommal elmondá tapasztalatait, melyekkel Magyarország néhány vi­dékeiről visszatért. A miniszter által fölhozott té­nyek az országos tanár­egylet tagjai előtt eléggé ismeretesek, de a nagy­közönség alig ismeri azo­kat annyira, hogy a középtanodai törvény elké­szülését oly mérvban óhajtsa, mint a tanférfiak, így egyebek között említi a miniszter, hogy nem tekintve az alkalmas tanárok fogyatkozását, a könyvtárak és tanszerek teljes hiányát, még oly helyeken is tartanak főn gymnasiumot, a­hol négy osztály növendékei nem két szobában, hanem való­sággal, két ketrectben kénytelenek tanulni. A­mily sajnos, hogy ily tanintézetek létezhetnek, és állam­érvényes bizonyítványokat állítanak ki,­ habár sem­miféle eszközzel sem rendelkeznek, a hogy növen­dékeikkel a gymnasiumi oktatás czélját elérjék; oly szomorú az, hogy a jelenlegi törvényhozás alapján lehetetlen a hiányokat orvosolni, azért mindenekelőtt a középtanodai törvény létrejöttét kell sürgetni, hogy e mélyreható bajnak eleje vé­zessék. — Az egyetemi olvasókör elnökévé Hegedűs Károly műegyetemi tanulót választották meg. — Rögtöni halál. Szathmáry Ferencz, Várady Gábor országgy. képviselő inasa, tegnap éjjel a Rudolf rak­parton 4. sz. a. levő ház 4-ik emeletéről saját vigyázatlansága miatt a lépcső­házban lezuhant és rögtön halva maradt, város valóságos szellemi központ, egyetemmel, fő­iskolával, tudományos társulatokkal és intézetek­kel, művelt lakossággal, bárha összes lélekszáma 20—30 ezeret ölel is magába. Ott mind a szelle­mi, mind az anyagi erő megvan,­ nálunk mind­­a kettő hiányzik. Akinek ambitiója, tehetsége,­­ Pestre törekszik, s csakis itt mehet valamire, aki vidéken hirlapiróskodik, nagyobbára félreértett lángelme, jóakarata dilettáns. Azonban nekik mindegy. Nálunk a szerkesz­­tősködés, iróskodás valóságos mánia, a vidék min­den érdeke közlönyre szeret támaszkodni. Majd a nemzetiségi eszme gondozása, majd a pártelvek megőrzése és terjesztése, majd egy­es emberek ma­gándicse a főczél. Mert sok vidéki szerkesztő ta­lálkozik, kinek verseit, elbeszéléseit egyik-másik budapesti szerkesztőség elnyomta, ki idefent nem boldogulhatott, haza ment, és mint az élőfor­rás kibugyog a földből, úgy nyit ő tért a maga lapjában saját tehetségének. Természetesen arra rá se gondol, nincs hoz­zája képessége,hogy ezzel nemzeti érdeket veszélyez­tet, irodalmunk haladását akadályozza, mert ízlés­telenségeket, éretlenségeket bocsát közre, megront­ja a közönség ép érzékét; pedig­­ nincs vesze­delmesebb valami irodalomra, mint roszul nevelt, megmételyezett publikum, mely ferde nézetei s változó szeszély szerint tapsol és kárhoztat. A gyön­ge meghajlik a tapsnak, az árral úszik, habár tudja is, hogy érvénybe viszi; a napi babér az övé, örök dicsőséggel nem törődik, — ekkér téved el egész irodalom is, mint eltévedett újabban a franczia. Bizony pedig eléggé intő példa lehetne. Az irodalom levegője behat a lélekbe s ha a lélek megbetegszik, ki várhat ép gondolkozást, egészsé­get. Megromlik akkor minden. Talán mégis sokkal mélyebb hatást tulajdo­nítunk a vidék lapjainak, mondhatja valaki, mint a­hogy a valóság tanúskodik. Nem érthetünk vele egyet. Igaz, magában az éretlenség nem hord mé­­hében ily veszélyt, de a­mi belőle hiányzik, kipó­tolja az, hogy az olvasóközönséget a fővárosi la­poktól elvonja, mert egyik földi sógor, másik ko­ma, a harmadik szomszéd, a negyedik jó czimbora, s már a jó viszony fentartása miatt is megrendeli a lapot. Valami kis helyi s egyéb mindenféle érdek is közrehat, — és a gyűrű így terjed tovább. Hogy a fővárosi szépirodalmi lap azután a versenytéren megállhasson, s hogy az úr asztalára is jusson valami, — kénytelen különlegességekhez folyamodni. Egyfelől kicsap azon irodalom teréről, mely egyedül az aesthetikai szép zászlójának hó­dol, a rendkivü­libe, a szokatlanba mely velőt ka­var és ideget feszit, hogy lebilincseljen és meg­rázzon ; vagy ki nem tudja, mennyire uralma alatt állanak szépirodalmi lapjaink a franczia irodalom hajmeresztő szörnyszülötteinek, melyekben lehet igenis merész phantasia, megkapó részletezés, de igazi szép bajosan. Másfelől elhagyja az irodalmat és beszegődik szabónak, kereskedőnek, divatárus­nak, ad szabási mintákat, divatmellékleteket, el­fogad mindennemű megrendeléseket, szolgál min­den érdeknek, csak nem az irodalom magas és szent érdekeinek. Azonban tehet-e róla, ha közön­séget nem gyűjthet másképen, csak síppal, dobbal, nádi hegedűvel, mert egyedül marad, ha nem kia­bál, mint a vásári komédiás. S mikor annyi mindenféle kedvezményben részesíti az előfizetőket, még akkor is megnyug­szik, ha csekély díjjal fizetett rész művet közöl. Megvan a kárpótlás egyébben! Az irodalom vesz­teségéről megfeledkezik, nem is számítva be ama erkölcsi mételyt, melyet az amúgy is fényűzésre hajlandó népben mellékleteivel észrevétlenül elhint, így szüli egyik hiba a másikat; a vidéki hírlapirodalom első forrásuk. Ezt kell legelőbb megtisztítani. Egyébiránt is egész iránya téves és elhibázott. Mert első­sorban hazai, azután euró­pai politikával foglalkozik, s a világ sorsára akar döntő befolyást gyakorolni. Szinte nevetséges, hogy zengi vissza, a­mit a fővárosi napi­lapok elmon­danak, s hogy vonatozza ki az egyes czikkeket. A­mely vidéki lapot a magas politika gyötör, legáldásosabb lesz az országra úgy, ha csöndesen elalszik az új esztendővel, a­mely pedig megmarad, az térjen más ösvényre. Legyen törekvése az, hogy a vidéken egész­séges társadalmat ébreszszen s hatása alatt meg­szűnjön ezen parlagi, henczegő gavalléroskodás, mely kis ősi lelkére vagy tanult voltára büszke, mely nem a munkában, de a semmitevésben keres gyönyört; legyen törekvése az, hogy a népneve­lésre hasson, úgy az elemi polgári, mint a felnőt­tek oktatására különös súlyt fektessen, mert ez veszi elejét a népámító bigottériának, a felvilá­gosodás elfojtásának; legyen törekvése az, hogy a vidéki színészetet pártolja, s a színügyet a nemzeti nyelv figyekén segélyezze és pártolja, irányában az előítéleteket oszlassa, hogy a nemzet a színé­szeket ne tekintse a társadalom párjainak, hanem művelődése tiszteinek, legyen törekvése az, hogy a humánus intézetek szaporodjanak. S ha ezeket első­sorban zászlójára írta, programmjába vette, máso­dik sorban jöjjenek a helyi érdek, a megyei ügyek, a hazai események, európai történtek, mert az utolsó két pont el leszen intézve nélküle is. S a­mennyire csak képes, hagyjon fel a politikával, nemzetiségi küzdelemmel, legyen az ismeretek ter­jesztője, mert az ismeretekből két a tudomány, a a tudomány szüli a felvilágosodást, a felvilágoso­dás a humanismust, a humanismus a szeretetet, s a szeretet kizárja a gyűlöletet. S a vetélynek vége lesz. Ha ez ösvényre lépnek a vidéki lapok, ak­kor töltik be hivatásukat; akkor a művelődés ter­jesztői lesznek, az irodalom javára válnak. De leg­­főkép kerüljék el, hogy a szépirodalmat profanál­­ják, hogy ennek kívánjanak előharczosai lenni, mert ekkor jégre mennek és elesnek; ha utoljára épen a nélkül meg nem állhatnak, még legokosabban teszik, ha egyes kitű­nő íróink népies műveit fris­sítik föl a közönség előtt. Ha ellenben megmarad­nak az eddigi utón, akkor nem lesznek egyebek, mint szajkó, melyet ura arra tanított, hogy egyes szavait visszakiabálja. Pedig ez nem a legdicsőségesebb szerep. Závodszky Károly: Törvényszéki csarnok. (Lovagiatlan lo­vag.) Waltenberg József, budai születésű, volt pesti lakatosmester, ki két év előtt elvált nejétől, s azóta gyárakban dolgozik, ma lopás miatt áll a törvényszék előtt. Panaszos Zlatnák Magdolna, az­előtt varrónő, most boldog férjesasszony, előadja, hogy Waltenberg az utolsó időben nála volt szál­láson Midőn panaszosnő vádlottat felszólitá, hogy fizesse meg neki a 10 frt lakbért, egyik napról a másikra halasztotta a fizetést, azzal vigasztalván az Özvesfyp.t, hogy no.m anyára 11 enzi top­o kiegyenlíti tartozását. Hogy mi történt mindeme idő alatt kettejök között, azt homály fedi, tény azon­ban, hogy Waltenberg egy szép délután eltávozott a lakásról és hogy az özvegy panaszt emelt ellene amiatt, mivel ez alkalommal tőle 8 gyűrűt, 2 arany inggombot és két órát lánczostól, összesen 55 frt értékben, lopott. A városi kapitányságnál, úgyszintén a vizs­gálat alkalmával vádlott bevallotta a lopás elkö­vetését, a ma lefolyt végtárgyalásnál azonban oly vallomást tesz, mely igen igen pirosra festi a 29 éves virgoncz özvegy arczát és nagy mérvben föl­kelti a hallgató közönség figyelmét. Waltenberg József vádlott: Ez az én vallo­másom. Nekem a nővel viszonyom volt. Ő azon ajánlatot tette nekem, hogy maradjak nála, mert velem akar élni. Én akkor már egy gépészi ál­lomást vállaltam el egy vidéki gyárban és 25 frtot előlegnek kaptam. Azt mondom „Magdolnának“, hogy elmegyek azon gyárba dolgozni. Ő marasz­­tott és átadta nekem a fennemlített tárgyakat, hogy zálogosítsam el és fizessem vissza azoknak árából az előleget. Úgy tettem, a­mint Magdolna pa­rancsolta, de az elzálogosított árukért kapott pénzt még aznap elvesztettem. Aznap este azután el­utaztam. A fiatal özvegy zavarában nem tud hova lenni. Legjobb szeretne a föld alá bújni, annál is inkább, mivel azon eset óta ismét férjhez ment és a mostani férje mellette ül a tanuk padján. Elnök (vádlotthoz) : Ön azt vallotta a vizs­gálatnál, hogy a tárgyakat ellopta. Vádlott: Való az, amit ma mondtam. Elnök: Miért tett a vizsgálat folyamán más vallomást ? Vádlott: Nem akartam compromittálni a nőt. („Magdolna“ dü­hös, elpirul, lesüti szemét.) Elnök: Most azonban igen lovagiatlanul compromittálta. Elnök felol­vassa vádlott vallomását a vizsgálat alkalmával, mely szerint vádlottt beismeri a lopást. Egy forint nyolc­van krajczárnyi napidija volt a gyárban, hol dolgozott; ebből havonkint 30 frtot két gyermeké­ért kellett fizetni, úgy hogy szükségből vitte vég­hez a lopást; egyszersmind kártérítést igér. Vádlott: Megmarad mai állítása mellett. Kíméletből a nő iránt tette ama vallomást a vizsgálat alkalmával. Zl­a­­mák Magdolna határozottan tagadja vádlott mai állítását. Őneki nem volt vádlottal viszonya és nem is adott neki soha semmit. Vádlott ismétli ál­lítását, Zsamák Magd. pedig ismétli tagadását. Férje Fritsche József bol­iszolga, nagy meg­lepetéssel hallgatja a legújabb fölfedezést házas életének egén. Úgy látszik, hogy nem igen örvend e fölött. Eln­ö­k: Mikor ismerkedett meg ön Zlatnák Magdolnával ? Fritsche: Négy-öt nappal a lopás elkövetése előtt. Elnök: Az ellopott tárgyak egy része az ön tulajdona volt ? Fritsche: Igen. Elnök: Mi okból adta ön azokat Zlatnák Mag­dolnának ? Fritsche: Hát kérem, szándékom volt őt nőül venni. Ő özvegy volt, magam szintén az voltam s igy azt hivem, hogy jól illü­nk egy­máshoz. A lopás elkövetése után találkoztam Wal­­lenberggel és azonnal a városházára kísértettem. Kezdetben tagadta a lopás elkövetését, csakhamar azonban bevallotta és 2 gyűrűt és több zálogc­é­­dulát adott kezembe. Zlamák Magdolna: Waltenberg egy Erdődy József névre szóló bizo­nyítványt adott nekem őrizni. Azt mondta, hogy az az övé s majd visszaveszi. Én nem tudok ol­vasni s nem tudtam, minő bizonyítvány az. Elnök felolvassa az iratot, mely bizonyos Er­dődy József szolgálatát bizonyítja egy gyárban. (Vád­lotthoz): Ön e bizonyitványnyal igazolni akarta magát a kapitányságnál ? V­á­d J.: Nem. A nőnek sem mond­tam, hogy az az én bizonyítványom. Az egy is­ Mozaik. — A rágalmazó nyelv nem fárad ki soha, folytonosan foglalkozik ; néha méz, máskor epe cseppeg róla. Most édes — majd keserű. A körülmények szerint: rábeszél vagy ostromol. Si­ma szó alatt átkot rejt, a szerelmi vallomásba mér­get vegyít. — Akkor legszolgálatkészebb és ékes­­szállása leghatalmasabb, mikor a nemeslelkünek reményeit leforrázhatja, a tiszták jó hírnevét be­piszkolhatja, az erősek és bátrak jellemét meg­törheti vagy tönkreteheti. — Hogy ez ocsmány foglalatosságba mi örömük telik? nem értjük. De a magas röptű lelkek nem találnak benne gyönyö­rűséget, mert a rágalmazás aljas elkorcsosulást, gyengeséget és gonosz természetet jelent. A ne­velés nem zárja mindig ki e rosz természetet, sőt néha csak arra szolgál, hogy nagyobb ki­számítással, annál simábban űzze undok mes­terségét. — Jó adomát beszélnek egy asszonyról, ki férje halála után a férje testvéréhez ment nőül. Első férjének arczképe az ebédlőben volt fel­téve. Egyszer e kép előtt megállva azt kérdezi egy vendég: „Kinek az arczképe ez, talán vala­melyik családtag?“ — „Oh igen, az én sze­gény megboldogult jó sógorom“ — volt az egy­­ügyli válasz. — IX. Pius pápának ismét helyre ál­lott annyira az egészsége, hogy rendes életmódját követheti. Reggel fél öt órakor kel fel; öltöz­ködése egy kissé lassan megy; ezután a mise következik; mise után egy csésze kávét iszik, há­rom vagy négy falat pirított kenyérrel s a regge­lizést a rendes audientia követi, ezután egy rö­vid séta a kertben. Délben ismét audientia, félegy­­kor ebéd, mely mindig egyszerű és kevés: zöld­ség vagy riskása leves, egypár falat 1­e s s o, — azaz csirke vagy marhahús, és velőből valami könnyű sült; az egész ebéd alatt csak félpohár bort iszik meg; ifjú korában sem volt borivó, néhány év óta orvosi rendeletből iszik. Ebéd után egy ké­nyelmes karszékben vagy poltronban déli álmot alszik; mikor felébred ismét audientia van; ezután a kertben vagy a folyosókon sétál, vagy a könyv­tárban időzik, a privát társalgást leginkább ebben az időben élvezheti. — Az Ave Máriát mindig uiugAn n­iUruubiu kUrvt­, ra n^VClCtCSChb Ügyöket ilyenkor igazítják el; féltizkor egy tányér levest va­csorál ; tizenegy órakor lefekszik. — A persa udvar mostani szokásai na­gyon különböznek az 1835-ben meghalt hires Fut­­teh Ali sah idejében való szokásoktól. Futteh Ali, midőn délben ebédelt, előbb egyedül ült le s meg­kóstolta az ételeket, azután jelt adott, a jelre fele­ségei jöttek be, és körbe állottak a szobában; az előtermekből a herczegeket is behívták, ezek a te­rített asztal körül állottak, egy szót sem szólva, mig a sah ismét jelt adott, s mindenki a maga helyére ült és hallgatva evett. Akár tetszett akár nem, mindeniknek az előtte levő ételből kellett enni, mert az udvari illem tiltotta, hogy a távolabb levő ételből vegyen vagy kérjen. A sah csak a mellette ülő legidősebb főherczeghez szóllott. Leg­kedvesebb felesége háta mögött ült, ő felsége saját kezével etette, még pedig néha oly nagy falatokat gyúrt a szájába, hogy a szegény terem­tés majd megfuladt tőle. — Ha az étkezésre szánt idő lejárt, a herczegek és nők felállottak s hall­gatagon távoztak..— A keleti ebédet követő kézmo­sást kívül végezték, mert a fönséges sah jelenlété­ben nem volt szabad tenni. — Az uralkodó családok szövetsé­gében a szerelem és regényesség ritkán fordul elő. A herczegek és herczegnők választása szűk körre van szorítva. — Gyermekkoruktól kezdve tudják, hogy kik közül választhatnak élettársat. — Egyesülésükhöz a szülők beleegyezésén kívül más beleegyezések is kivántatnak. — Mielőtt a házasság megköttetnék, milliók ellenszenvét, előíté­letét, rokonszenvét és a legnagyobb politikai szá­mításokat is gondosan kell tanulmányozni ; na­gyon gyakran megtörténik, hogy a „közjóért“ fel kell áldozni szerelmeket és olyannal lépni szö­vetségre, kit legkevésbé sem szeretnek. Vannak azonban koronként néhány fényes kivételek: — A mi királyunk is szerelemből háza­sodott. Az Edinburghi herczeg és az orosz főher­­czegnő Maria­ Alexandrovna szintén szerelemből szövetkeznek. — A herczeg akkor szerette meg a főherczegnőt, midőn több évvel ezelőtt Péterváron volt. Ez év tavaszán a herczegnő anyjával együtt Sorrentóban időzött. Az ifjú herczeg meglátogatta őket, s a régi láng feléledt. A két udvar között ezóta folyton foly az ifjú pár házassága ügyében az egyezkedés, míg végre sikerült az akadályokat a legkielégítőbben elhárítani. A herczeg az év egy részét hihetőleg Angliá­ban, a másik részét Oroszországban tölti. —A fő­­herczegnő nem tér át, megmarad a görög valláson, de gyermekei mind protestánsok lesznek. Mária herczegnő nagyon szeretetreméltó, sze­líd természete­s jószívűsége által mindenkit meg­nyer. — A menyasszonyi hozománya 200,000 font sterling lesz, és évenkint 20,000 font gombostű pénzt kap. — A főherczegnő most tölti be a 20-ik évét. — Ámbár szerelemből történik házasságuk, de azért politikai szempontból is a legkedvezőbb­nek mondható. — A herczeg 30 éves, az európai udvari körökben a legelső parti, a főherczegnő pedig Európa egyik leghatalmasabb uralkodójának egyetlen leánya. Ha a Guelph és Romanoff család viszálkodá­­sát figyelembe veszszük, el kell ismerni, hogy e házasságot a mostani kor legnevezetesebb esemé­nyének tekinthetjük.­­ Az öreg Dumas szellemdús és életes ember volt, de gyengeségei közé tartozott, hogy szeretett henczegni, azonban gyakran találkozott olyanokkal, kik e téren felülmúlták és lefőzték. Büszke volt reá, hogy mily sok pénzt fizet­nek a dolgozataiért. — Egy estre, egy gazdag bankár termében volt, a társalgás az irodalommal mezősöm tulajdona, kinek 3 fitot kölcsönöztem reá. Em­.: Ön, semmit sem szólt, mikor lakásáról tá­vozott ? Vádlott: Megmondtam Magdolnának, hogy gépésznek megyek vidékre. Zlatnák Magd.: Én reggel munkámra mentem, este hazajővén, azonnal észrevettem a lopást. Vádlott még sok pi­rító gorombaságot mond Magdolnának, s egész előbbi vallomását föntartja; a törvényszék azonban (elnök: Sárkány, bírák : Hollán, Matavovszky) a két káros megesketése után vádlottat hetenkint egy­szeri böjttel szigorított 4 havi börtönre és kártérítésre ítéli Vádlott és a kir. ügyész felebbeznek.­­ (A Váczon elkövetett csalásban) ma délelőtt hirdette ki a pestvidéki királyi bünfe­­nyitőtörvényszék az ítéletet. Lázár Ferencz, Nagy Ferencz és Nagy Pál a csalási bűntényben mint közvetlen tettesek bűnösöknek találtattak és ezért fejenkint egy-egy évi súlyos, hetenkint kétszeri böjttel szigorított börtönre ítéltettek. Payerl Károly, if. Lázár István s ennek neje, Regele Anna, teljesen ártatlanoknak nyilváníttattak, mivel jóhiszemben cselekedtek és a kárt tökéletesen megtérítették. Hanulik Lajos, ügyvéd, ki a bűn szerzőségével vádoltatott, bizonyítékok elégtelenségéből és Pod­­luzsányi, Ábrahám Jánosé, Korompai A. próbák elégtelenségéből, a többiek pedig egyszerűen fel­mentettek. Az elítéltek pedig, úgy mint azok, kik próbák elégtelenségéből felmentettek, felebbeztek. A királyi ügyész­ szintén felebbezését jelentette be.

Next