Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)

1873-11-15 / 269. szám

köti. E kapocs tovább fenn nem tartható, szét kell azt törni. Az államot túlterheli az egyház pártfo­­golása, másrészt a lelkiismereti szabadság mind­addig bilincsben van, amíg az egyházat államunk­tól egészen el nem különözzü­k. Felhozzák a szabadság ellenségei, hogy az államnak az egyháztól különválasztása vallási kö­zönyt és felekezeti viszályt idéz elő, — de ez nem igaz. Példa rá Amerika, melynek vallásosságát egy európai államé sem közelíti meg ; ellenkezőleg, az egyháznak - állami ápolgatása, protegálása ál-vallá­sosságot, jezsuitizmust, ultramontanizmust idéz elő és felekezeti egyenetlenséget, ellenségeskedést azon vallásfelekezetek részéről, melyeket az állam kegye mostohán hagyott. A ki a szabadságnak őszinte hive, az mindenesetre sürgetni fogja az egyházi és állami viszonyok különválasztását s hogy mily mó­don történjék az, bölcsen kifejté Deák Ferencz ama nevezetes beszédében, mely elmondása óta minden szabadelvű ember ajkán lelkesedve ismét­lődik. Indítványozza, hogy a megye feliratot intéz­zen az országgyűléshez, sürgetve annak valósítását, amit az egész ország óhajt s melynek Deák Ferencz kifejezést adott. Ez inditvány is egyhangúlag elfogadtatott. E két fontos tárgyon kívül határozatot hozott még a megye Békés vármegye átirata fölött a me­gyék territoriális rendezése ügyében. A határozat am­a felirat pártolását mondja ki, mely az ország­gyűléshez e tárgyban Békés megye részéről felter­jesztetett. Másik határozat szerint a megye feliratot fog intézni az országgyűléshez, melyben a közigazga­tási bíráskodásnak az eddiginél tágabb körre leen­dő kiterjedését fogja kérelmezni. E feliratra pedig Bereg megye átirata nyújtott alkalmat. Az át­irat többet kiván ugyan, mint a mennyit Pest megye kimondott, mert Bereg megye át­irata egyenesen azon állapotnak alapjából meg­változtatását sürgeti, mely a törvénykezésnek a közigazgatástól történt különválasztása által elő­állott. Még egyéb apróbb és csekélyebb érdekű tárgy intéztetett el azután az ülés bezártáig. Budapest főváros közgyűlése. — November 14-én. — A főváros képviselőtestülete ma ismét hozzá­látott tisztviselő-személyzetének restaurátiójához, a miben pár napra megakasztva lett. Ma a tanács­jegyzőkét és az alfigyő székét választá meg , mielőtt azonban megkezdhették volna a választást, előbb le kellett még nyelni az utolsó rész kortyot az előbbi ülések izetlen levéből. H­i­r­s­c­h­­­e­r Ignácz ugyanis, a kijelölő bizottság egyik tagja, ki a múltkor társaival együtt leköszönt, levélben tudatta a közgyűléssel, hogy daczára társai kiengesztelődé­­sének, ő többé el nem foglalja helyét a bizottmány­ban, melyet társaival együtt elhagyott. Midőn a bizottság lemondását elhatározó, Hirschler, nem osztva bár társai nézetét, meghajlott a többség ha­tározata előtt; midőn azonban társai ismét beléptek a bizottságba, a lejátszott komédiának nevetséges hősei lettek, m­ily szerepre ő nem vágyik. A köz­gyűlés elfogadta Hirschler lemondását s helyébe Vecsey Sándort választá meg. Ezután előterjesztették a kijelölő bizottság ajánlottjainak nevei. A tanács­jegyzőségekre ajánl­­hattak : Andreanszky Zsigmond, Horváth János, Viola Imre, Mega Sándor, Olhauzer Pál, Vörös János , Belgrády Miklós, Sztankovich György, Wachtel Károly. A két alügyészségre ajánlhattak: Balázsovits Mór, Toldy József, Róna Ferencz, Be­­liczay Imre , Sebastiany Károly, Kovács Gyula. A szavazatok beadattak s a következő ered­ményt, tüntetik föl : első osztályú tanácsjegyzőknek megválasztottak Andreanszky Zsigmond 295, Hor­váth János 282, Viola Imre 169 szavazattal; alügyé­­szekké pedig Balázsovits Mór 282 és Toldy József 263 szavazattal. Összesen 296 szavazat adatott be. KÜLFÖLD. November 14 én. Franczia köztársaság. A tizenötös bizottság nov. 10-diki üléséből a „Journa des Debats“ után közöljük a következőket: „Először is Rémusat elnök felteszi a kérdést, hogy Mac-Mahon hatalma megnyitható-e hosszabb időre, mint a nemzetgyűlés tartama. Le Roy­er és Cher­pin tiltakoztak az ellen, hogy a mostani nemzetgyűlésnek egy átalá­­ban alkotmányozó hatalma és joga volna , de ha ez megvolna is, ők még mindig tagadják, hogy a nemzetgyűlés oly hatalmat ruházhasson valakire, mely a saját tartamánál hosszabb idejű. D­e­­ s­o 1 hivatkozott arra, hogy e század kezdetétől a nem­zetgyűlések alkottak a saját tartamuknál hosszabb Megújítja nyalka topánkáját, Megcsókolja kedves angyalkáját 2. Busul a varga és a csizmadia, Jajgatva kiáltja, hol a forditóra, A jövő hónap huszadik napjára, Csizmadia mű­szer kirukkol csatára. Erős ágyuk lesznek a csirizes kupák, Mellette tüzérek a vixes skatulyák, Az altisztek lesznek harmincz kaptafából, Generál-kommandó egy vixes sámfából. 3. Szabólegény műhelyébe, Kecske szaladt ijedtébe, Szabólegény ijedtébe Belebujt a kem­enczébe. Gondolkozik ő odabenn, Hogy mi lehet a műhelyben, Elkezd a kecske mekegni, Elkezd a legény remegni. A hét óra következik, Fölöstököm elérkezik, Hozza az asszony kést, villát A kenyeret, a féltojást. 4. Ha a legény nem dolgozik Akkor a mester haragszik, Haragjával nem gondolunk, Jön vasárnap, megszámolunk. Vasárnap délben számolunk, Hétfőn reggel bepakolunk, Kedden reggel útra szállunk, Hej, Szolnokig meg sem állunk. Mikor megyek Szolnok felé Nyílik az ég is kétfelé, Simák a fényes csillagok, Mert látják, hogy árva vagyok. Zöld erdőben esteledtem, Pintlim*­ fejem alá tettem, Pintlim fejem alá tettem, Fáradt testem kipihentem. Pintlim szita a kezembe, Úgy sétálok a herberkre, A herberkről a herbekre, Valamik ország szélire. Minden város édes hazám, Minden asszony édes anyám, Minden leány feleségem, A jó isten reménységem. Závodszky Károly. *) Vastag vászonból varrott tarisznya­ idejű hatalmakat, s hogy a franczia nemzetgyűlés teljesen souverain és minden jogot magában ősz pontosít. — Laboulaye határozottan tiltakozott még az alkotmányozó gyűléseknek tulajdonított minden hatósági tan ellen is. E theóriát erősen kárhoztatják Amerikában és csak arra való, hogy igazolja a Conventet, mely jogosítottnak tartotta magát elítélni XVI. Lajost — W o­­­o w s­k i kü­lönbséget tesz az elnök hatalmának lényege és tartama között.­­ P­é­t­­­e­r Kázmér azt hangsú­lyozza, hogy az elnök hatalmának meghosszabbí­tása ne választassák külön az alkotmányi tör­vények tárgyalásától. Rém­us az sem tartja helyes­nek a jobboldal eljárását, de azt hiszi, hogy a prolongatiót elvben el lehetne fogadni, a­mi el is fogadtatik 13 szóval 2 ellen. A tárgyalás tovább tartott még és az elnöktől követelendő garantiák, valamint egy alelnök választásának kérdése felett folyt a discussio, de határozat ez irányban nem hozatott.“ Végre abban állapodott meg a bizottság, hogy küldöttséget meneszt Mac-Mahonhoz, ami az­tán meg is történt. Az eredményt tudják olvasóink a táviratokból. Belgium. A belga országgyűl­és szintén nov. 12-dikén nyittatott meg egy trónbeszéddel, melyet a király maga olvasott fel az e végből ünnepélye­sen feldíszített képviselőházban. A trónbeszéd constatálja, hogy Belgium a külhatalmakkal meg­hitt barátságos viszonyban van s a külkereskedés nagy lendületnek örvend. A törvényhozás elé kitű­zött teendők között találjuk a belga képviseletnek és consulátusoknak szaporítását Keleten, a büntető eljárás és felsőbb oktatási törvény revisióját. Con­statálja továbbá a népnevelési czélokra megszava­zott 20 milliónak hasznos és czélszerű felhaszná­lását. Az aratás nem felelt meg a reményeknek az ország minden részében, hanem azért élelmezés te­kintetében az ország lakossága legkevésbé sem fog szenvedni. Hangsúlyozza, hogy a közlekedés, vízi, szárazföldi és vasutakra, daczára hogy az e végből kölcsön vett 239 millió e czélra fordíttatott, még kiváló gond fordítandó. Kiemeli, hogy a belga szép művészetek mily kitüntető elismerésben részesültek a világ­­állításon. Szükségesnek mondja a trónbeszéd az ország véderejének a kor színvo­nalára való emelését is, mindazáltal úgy, hogy az ezáltal okozott költségek túlságosan ne terhel­jék az állam lakosságát. Az ország pénzügyei igen kedvezők, az állam bevételei évről-évre szaporod­nak. A kormány törvényjavaslatokat fog beterjesz­teni a rendőrség szervezése és az iránt, hogy az ezüstpénzverést korlátolja, vagy ha szükségesnek látja, felfüggeszthesse. Büszkén említi végre e trónbeszéd, hogy 43 évtől fogva, mióta Belgium saját urává lett, oly fejlődésnek indult, hogy e korszak legszebb lapját képezendi Belgium törté­nelmének. — A „Frangais“ szerint a tizenötös bizottság kisebbsége és a kormány között tel­jes egyetértés uralkodik az iránt, hogy a tíz évi hatalom-meghosszabbítás fentartandó. — Stoffel ezredes a rendőri fenyítő tör­vényszék előtti élénk sajnálkozását fejezé ki a hadi törvényszék előtt mondott szavai felett, s el­itéltetett három havi fogságra és a költségek meg­térítésére. — New-Yorkból távírják, hogy a cubai felkelők nov. 12-én megtámadták Manzanik­ot, há­rom órai küzdelem után azonban visszavezettek. * A „Golos“ oda nyilatkozik,hogy a szerb fejedelemségben végbement miniszterválto­zás hordereje egyelőre meg nem határozható, de Riszticsnek elbocsátása, ki a török kormány iránt ellenszenvvel viseltetett, s azon hír, mely szerint Milán fejedelem Konstantinápolyba készül utazni, oly feltevésre jogosít, hogy ezentúl a porta és Szerbia barátsági viszonyba lépnek. * A pétervári „Rusakij Mir“ palotát tör az osztrák választási reform felett. Az Auersperg - Lasser-minisztérium — okoskodik az orosz lap — feladatául tűzte ki magának, a kü­lönféle fajú politikai elemek külön jogait megsem­misíteni s ezen megsemmisítés által az osztrák szlávok germanizálásának utat törni. Ily czélra törekedtek már a habsburgi uralkodó­ház legeré­lyesebb s leghatalmasabb tagjai, nevezetesen Ilik Ferdinand, Mária Terézia és Ns­ik József, s törek­­vésök nem egyszer már a birodalmat veszélyes válságokra vitte. A két legutóbbi évtized alatt a germanizáló és központosító rendszer bajnokai: Bach, Schmerling, Benst, Giskra, Herbst és Has­­ner, a politikai mozgalmak egész sorát idézték fel, s gyakorlatilag — a valaha oly erős és hatalmas ausztriai birodalom példájával — mutatták ki, mily mértékben vesztheti el egy belső zűrzavarok által irányt-vetett állam befolyását az átalános európai politika ügyeire. A jelen minisztérium, melynek tagjai között két keresztelt zsidó is van, — mely tény a minisz­térium időszerűsége mellett tanúskodik — a­mi az erélyt illeti, egy hajszállal sem áll elődjeinek kí­sérletei mögött; eszközei pedig, azaz a választási reformok, épen oly kitű­nők machiavelistikus szer­kezetük által, mint voltak azon eszközök és erő­szakok, a melyeket a „Fehérhegy“ hőse s a Nagy Katalin vetélytársa s ennek túlszabadelvű fia­i. József császár­t alkalmaztak.­­ A választási törvény ezélja szembetűnő, ez pedig a különféle tartomá­nyok és országok külön jogainak és a tartományi gyűlések a birodalmi ügyekre való befolyásának megszüntetése s mint további következmény, a csehek, t­ó­t­o­k (?) dalmaták, lengyelek és kis oro­szok elnémetesítése. A jelen minisztérium lelke Las­ser báró, a 20 év óta fennállott mindazon kormá­nyoknak jobb keze, a­melyeknek jelszavuk abból állott , „hogy a szlávokat a falhoz kell szorítani“. Bach miniszter ezen fáradhatlan munkatársának sike­rült a bölcsek kövét feltalálni, mert az új választási tör­vény az ő műve Eddig az összes alkotmányos népek­nél a választási reform eszközül szolgált a különféle igazságtalanság, jogtalanság, rang- és személyki­váltságok eltávolítására, mi minden esetre haladást jelez, de Ausztriában ez nem történt, s a válasz­tási törvény egyik hibája az, hogy kevés figyelembe vette a földmivelő néposztályt. A népek tiltakoztak ugyan ellene s magából Csehországból 10„pud“-ot nyomó óvás érkezett Ferencz József császárhoz, de sikere nem volt, s a miniszterek félretettek minden teketóriát a szlávokkal szemközt, remélvén erőszakkal megtörni a törvényes ellenzéket. — Ilyen szellemű s irányú a czikk egész végig. A hivatalos lapból. A közoktatási miniszter a csík­­szereda-mártonfalvi gazdasági szakosztállyal megtoldott felső népiskolához a negyedik osztályt, vagyis a gyakor­lati gazdaságot vezető tanítói állomásra Deák Ignácz végzett gazdászt és tanítójelöltet egyelőre ideiglenes minő­ségben nevezte ki. A közoktatási miniszter a magyar-láposi állami elemi népiskolához Magyarósi János deés aknai ev. ref. néptanítót egyelőre id. minőségben tanítóvá nevezte ki. A budapesti kir. főügyész a hajdú-böszörményi kir. ügyészség felügyelete alatt álló börtönnél üresedésben levő börtönfelügyelői állomásra Sümeghy Zsigmond kiszol­gált altisztet nevezte ki. fiókintézetének távirat üzleti élhetetlensége és ha­nyagsága felett érez a budapesti egész sajtó. Tisztelt laptársunk egyszersmind nyilvánítja óhaj­tását is, miszerint „az Ellenőr szerkesztősége, mely ez ügyben első emelt szót“ hívná össze a la­pok szerkesztőségeit egy közös értekezletre. Ezen udvarias felszólításra mi előlegesen csak annyit mondhatunk, hogy t. kollegáink rendelkezésére állunk s az értekezletet összehívjuk, mihelyt ennek idejére nézve­­. laptársaink szerkesztőségeinek akaratát megtudjuk. Csern­átony. — A magyar tudományos akadé­mia pályázatai. A pályázni akarókat figyel­meztetem, hogy folyó évi de­cz. 31-én következő akadémiai pályamunkák beküldési határideje jár le: Gr. Teleki-féle pályázat szomorú játékra. Gr. Ka­rá­csonyi -féle pályázat, verses bohózatra. Sztrókay pályázat: a bizonyítás elmélete. Hölgy alapítványi pályázat: Vegytan, ugyanez alapítványi pályázat: Ásványtan. Fáy-alapítványi pályázat: mezőgazdasági vizműtan. Vitéz alapítványi pá­lyázat , Magyarország kőszéntelepei leírása. To­vábbá az 1874-dik évi n­a­g­y és Marczibányi m­e­l­­lékjutalomra igényt tartó szerzők, a törté­nelmi szakból, illető munkáiknak 1874. jan. 31ig leendő beküldésére figyelmessé tétetnek. Budapest, 1873. nov. 13. Arany János főtitkár. — Szlávy miniszterelnök és Ker­­kapoly pénzügyminiszter tegnap este Bécsből vissza­érkeztek. — A mártonnapi Indákat az idén is elküldi a pozsonyi izraelita hitközség a király­nak, ki azokat e hó 15-én veszi át Gödöllőn. — Kerkapolynak nincs vágottdo­­hánya. Szörnyű nagy dohánykészlet bevásárlásáról beszélt a pénzügyminiszter úr az országgyűlésen, midőn a monopólium jövedelmeivel szemközt an­nak kiadásait emlegette. A költségek nagyságát többi közt azzal indokolta, hogy jó előre nagy készletet vásárolt, ha nem csalódunk két évre valót. Most pedig átalános szükség állt be, mert nincs annyi dohány, mennyit a fogyasztás követel. Erre a vádra bajos lesz kadencziát találni. A minisz­ter úr indokolása olvasható ma is, a trafikokban pedig meggyőződhetik mindenki, hogy a szivarok bizonyos faját hiába keresi, így nem­régiben több­féle cigarettát adtak a változatosság után epedő ajkaknak, de már kimentek a forgalomból, mert nincs hozzávaló dohány, s némely fajok, mint például a verpeléti, a muskotály a raktárak­ban föl nem találhatók. Ha a dohánymonopóliu­­mot úgy szeretik fölmutatni, mint az ország egyik jelentékeny jövedelmi forrását, kezeljék is úgy, hogy oly mértékben legyen jövedelmező, a­mily mértékben lehet. Hogy pedig az állam károsodik akkor, ha a füstölő emberiség megszokott füstölni valóját nem kapja meg — azt nem kell bizonyí­tani. Károsodik a kelendőség fogyatkozása által egyrészről, károsodik másrészről pedig azáltal, hogy a ki nem elégített igények a csempészeknél keresnek menedéket. Az a nagy dohánykészlet csak nem jutott a vasúti részvények sorsára, s adták zálogba ? úgy látszik, hogy a pénzügymi­nisztérium minden ágában megvan a zűrzavarok baja, s még ott sincs vágott dohány, a­hol raktá­rának kellene lenni.­­ A főváros egyesítését Budapest lakói mindaddig nem tartják ténylegesnek, míg egyik városrészből a másikba csak a lánczhidvám lefizetése által juthat. Még más is dúlja a frigyet: a kövezetvám, melyet fizetni kell a lánczhídon, s mely mindenesetre sajátságos intézmény egy város kellő közepén. Most tehát a polgárság közt petítió kering aláírás végett, melyet a főpolgármesterhez fognak benyújtani, arra kérve, hogy a kövezetvám eltörlését mielőbb eszközölje ki, s a bérlőkkel kö­tött szerződést bontsa föl. Mint tudva van az ily szer­ződés csakhamar lejár a pesti részen, de a budai részre vonatkozót meg kellene váltani. — Kassán még mindig tart a főispáni bot­rány. E hó 13-ikáról ugyanis jelentik, hogy a de­rék főispán a közgyűlést megint feloszlatta, mint­hogy ez egy miniszteri rendelet ellen fölírni akart. A főispán úr még a határozatot sem engedte ki­r­­ondani. A kassai főispán viselt dolgai igen érde­kes alkotmány-tanulmányi anyagot nyújtanak a pompás új intézményhez, melyről már a jobboldali körökben is meg van az a vélemény, mit Ferdi­­nándy főispán úr tőrrel-pajzszsal terjeszt most. — Deák Ferencz roszulléte, mint a „P. N.“ értesül, az éjjel ismétlődött, s orvosa dr. Ko­vács az éjét mellette töltötte. Reggelre határozott jobbulás következett be, s Deák ma több barátját fogadhatá. — A tudomány- és műegyetemi olvasókör sok jelben bizonyítja, hogy hivatá­sát jól felfogta és oly központot igyekszik létesí­teni, hová az ifjúság bízvást járulhat okulás és szellemi szórakozásuk végett. Tart felolvasásokat, melyek tanulságosok, s mig egy­részt az ifjúság komoly törekvéseit tünteti föl, más­részt­ a hallgató­körnek nyújt újabb és újabb érdeket. E hó 16-án d. e. 11 órakor pedig egyike lesz a legérdekesb felolvasásoknak, melyet a volt rector dr. Hatala Péter tart ily czím alatt „Az egyetemes összeha­sonlító vallástörténelem tudományos, társadalmi és politikai jelentősége.“ — Érdekes felolvasást tartott tegnap este a fővárosi iparosok körében Weisz Berthold. Az államsegélyről szólt, még­pedig ellentétben azokkal, kik egészen fölöslegesnek tartják az ál­lami segédkéz elfogadását, s kizárólag az egyleti és önsegély elvét manifesztálják. Vannak viszo­nyok, mikor az állami segélyre szüksége van, még­pedig szellemi és anyagi minőségben. A törvények és állami ellenőrködés is ily segélyek, valamint a biztosíték vagy egyenes javadalm­azás a taninté­zeteknél, művelődési köröknél szintén. Jelenlegi napjainkban pedig egyenesen kívánatosnak látszik, hogy a pénzviszonyok javítására az állam beavat­kozzék, elősegítvén a pénzintézetek liquidálását és fusióját, és segélypénztárak létesítését. Felolvasását azzal végezte, hogy fejtegette, mily szükség volna a politikában nagyobb súlyt fektetni a gazdasági közigazgatásra. — Kholera-röpirat. Kecskeméten ily czimű röpirat jelent meg : „Néhai gróf Török La­jos kholera ellen alkalmazott rusztinetriája, s az ezen üldözött gyógyszer fényes sikerének okiratai.“ A szenvedő emberiség érdekében közre bocsátja Garzó Gyula, a gyomai ref. egyház egyik rendes lelkipásztora. Hosszassan s nagy lelkesedéssel, né­hol költőkből vett citatiókkal szól e könyvecske azon gyógyszerről, melyet néhai gróf Török a kassai kerületben tanulmányok igazgatója talált föl, s melyet már 1831-ben is használtak. Ez az a gyógyszer, — mondja a röpirat, — melyet a nagy Kazinczy nemesszivü fia Antonin, Göncz-Ruszkán és vidékén a kholera ellen alkalmazván, arra szol­gált okul, hogy az országgyűlés folyó évi február 7-én tartott ülésében Péchy Tamás képviselő követ­kezőleg nyilatkozott: „Vidéken egy magán­ember nagy sikerrel tudta a kholerát gyógyítani az ilye­neket engedélyezni, sőt támogatni kellene.“ Előso­rolja azután a röpirat a tinctura gyógyhatását, s végül elpanaszolja, hogy annak árultatását a mi­nisztérium betiltotta, noha a vizsgálatból az tűnt ki, hogy a­kik használták, azok közül egy sem halt meg. Felhívta ugyan a miniszter Kazinczy Antonint, hogy a gyógyszer titkát közölje pecsét alatt, de tagadólag felelt, miután boldogult, nagy­­atyja írásban meghagyta, hogy már az 5 életében üldözött gyógyszer titka soha föl ne fedeztessék. Ez a bökkenő, mert egészségrendőri szempontokat nem lehet kielégíteni mysticus tincturákkal.­­ A korcsolyázó-egylet teljes ösz­­hangzatban az idővel, nov. 15-én már megnyitja egyleti irodáját a Deák-utcza 5. sz. a. házában, hár a beiratkozások minden nap 10—3 óra közt történhetnek. — A pestmegyei iskolatanács év­­negyedes közgyűlése tegnapelőtt élénken folyt le. Érdekes volt Uhlarich Józsa ügyének tárgyalása, ki Rákospalotáról folyamodott az iskolatanácshoz, hogy neki egy női kézimunka iskola fölállítása engedtessék meg. A tanács hatóságához nem tar­tozván e kérvény, a minisztériumhoz küldetett föl, s ottan kimondták, hogy az ily intézetet is isko­lának kell tartani, mire az iskolatanács elhatá­rozta a minisztériumhoz fölírni, s a törvényt helye­sebben magyarázni, mint a miniszterium tette. Államsegélyt 3 község kért, Czegléd 4497 frtot s egyúttal a múlt gyűlés fölszólalására kimutatja, hogy iskolai czélokra az államadónak nem 5°/0-ét, hanem 13°/0-ét költi s igy többet nem áldozhat. Az apaji puszta 223 írt 50 kr segélyt kér. E pusztán Coburg herczeg birtokos maga költségén építette s ő, valamint Gulácsy Ferencz bérlő tete­mes áldozatokat hoztak, úgy hogy ezen iskola jelenleg a legjobbak közé tartozik.­­ A harmadik segélykérő Apostag községe volt, hol 427 forint 50 kr. hiány mutatkozik a költségvetésben. A két előbbeni község kérvénye pártolólag fog fölterjesz­tetni, az utóbbi, mivel némi hiányok vannak a fölszerelésben, csak ezek kipótlása után fog elnöki uton a minisztériumhoz beküldetni. Végül megem­lítendő, hogy 21 község közül 11 községi iskola iskolaszékéről terjesztetett be évi jelentés. E köz­ségek voltak: Kistétény, Domonvölgy, Czegléd, Szalk-Szt. Márton, Miske, Szada, Örkény, Uj-Pest Dunavecse és Gyömrő. — Mennyire ismerik a mi viszo­nyainkat külföldön s mennyit köszönhetünk 1867 ben kigondolt állami önállóságunknak, an­nak nevezetes példáját mutatja a „Times“, mely jelenti, hogy nov. 8-án az ausztriai országgyűlés megnyílt Pesten és az ausztriai ellenzék feje, Ko­­ffmann Gyscy lemondott képviselői állásáról. Ha a patagonokról vagy hottentottákról írna ily teljes tájékozatlanul valami külföldi lap , guntárgya lenne. — „Bereg“ czím alatt Beregszászon Janka Sándor szerkesztése mellett újévtől heti lap fog megjelenni, melyre az előfizetési fölhívás már kö­rözve van. Politikai intencziói nincsenek, s a helyi érdeket kivánja képviselni és társadalmi uton s nemzeties irányban hatni. Előfizetési ára egész évre 6 frt, évnegyedre 1 frt 50 kr. — Véres jelenetről tudósítják a Refor­mot Szt.-Gálról. E hó 11-én a 27 éves V. G. pá­linkától fölhevülten összeveszett anyjával, s azt megöléssel fenyegette. Az anya véres szájjal s té­pett ruhával menekült a szomszéd házába, a fia meg utána. A nagy zajra kilép a ház ura, öreg em­ber, s kérdőre vonja a dühöngő embert. Ez neki­rohan, mellébe szúrja a kést, azután eszeveszetten rohan az utczákon keresztül, mindig azt kiáltván: Meghal, a­ki elejbem jön, s mindegyik kezében disznóölő nagy kést forgatván. Egy arra menőt, ki nem tudott elég hamar kitérni előle, hátba ta­tárt döfni, anélkül hogy nagyobb sérülést ejtett volna rajta. A népség szét­futott, a házakba rejtő­zött, a dühöngő pedig mindig csak előre, a főutczán keresztül. Egy kisbiró megakarja állítani. Nekiro­han, megvágja késével úgy, hogy amaz elejti a botját s a vér sugarakban lövell ki karjaiból, a hol ütereit találta szétvágni. A falu háza előtt végre nagyobb ellentálásra akadt. Kisbirák, nép nagy póznákkal fogadták, kiütötték a késeket a kezéből, földre terítették s úgy vitték be a falu házába. Ott azután déltájban magához tért s azt állítja, hogy semmiről sem tud. Mindkét áldozata, a“ Drog­y a kisbiró kiné­l van a halálhoz, s talán csak a rögtön kéznél talált orvosi segítség fogja életüket megmenteni. A dühöngőt végül Veszprémbe kisérték. — Útépítő gőzgépek. A bécsi kiállí­táson a közlekedési minisztérium egy angol czég­­től két nagy gépet szemelt ki. Az egyik egy óriás henger, mely gőz által mozgatva, az utak a" fedő kavics döngölésére való, a másik pedig közúti mozdony, mely által köveket és súlyos terűt lehet igen könnyen szállítani, valamint rakodásoknál is alkalmas. A két gép már a fővárosban van, s ha a próbákat kiállja, meg is vásárolják, és hasz­nálni fogják a boulevardok kövezetének készítésé­nél, aztán pedig az erdélyi részekbe küldik, hol nagyobb útépítkezéseket tervez a kormány. Az első próba ezen gépekkel e hó 12-én ment végbe a budaörsi útvonalon, hol kielégítő eredményt muta­tott föl. Az útihenger 5 ló erejű­,­elül két széles kerékkel, mely a kavicsot az utakon megelége­désre nyomtatja le; a közúti mozdony 8 ló erejű s a budaörsi vonalon ölönkinti 6, 7 sőt 8 hüvelyk emelkedéssel 230 mázsa kavicsot vont maga után. A fővárosban e hó 13-án az Albrecht-uton folyt a próba menet. A két gép a budai siklónál volt fölállítva, melyet a király is megnézett, s megelé­gedését fejezte ki a gépek működése fölött. — Budán és Ó-Budán nov. 17-ikétől kezdve megszűnik az igtató, kiadó és levéltári hivatal, s a belvárosi városházán központivá ala­kul. Mondott naptól kezdve tehát minden a fővá­rosi tanács elintézése alá tartozó ügy ezen köz­ponti igtatóba adandó be. Ugyancsak e város­házán történend a tanácsi határozatok kiadása is.­­ A honvédcsoportozatot, mely a bécsi kiállításon annyi feltűnést okozott, s melyet a honvédruha szállitótársulatot képviselő osztrák átalános bank készíttetett 10,000 frtért, a Ludovi­­ceumban fogják állandóan elhelyezni. Az említett bank ugyanis a honvédelmi minisztériumnak aján­dékozta. Jobb volna azonban oly helyen fölállítani, hol idegenek is megszemlélhetnék, például a mú­zeum néprajzi osztályában.­­ A pesti állatkert és növény ho­nosító társulat protectorul választotta József főherczeget és Haynald érseket, kik eddig kiváló érdekeltséget és sok áldozatkészséget tanúsítottak ez intézmény iránt.­­ Rablók garázdálkodnak ismét Somogyban. E hó 5-én este 6 órakor ugyanis Hirschl Heinrich szent­miklósi bérlő házánál 5 fegy­veres rabló jelent meg, s nevezett bérlőt kirabolták. Elvittek készpénzben 1200 frtot, egy arany órát, egy hat lövetű revolvert, több ruhát, 2 lovat, egy kocsit. Elfogatásuk iránt Somogy megye, netáni át­törésük megakadályoztatására pedig Tolna megye hatósága részéről a legkiterjedtebb intézkedések tétettek. Tolna megye somogyi részén őrvonallal el­záratott, folytonos őrjáratok léptettettek életbe, s a pandúrok rendelkezési állapotba helyezésére a szük­séges rendeletek kiadattak. — Gyilkosság. Kőszegen a „Kereszt“ nevű csapszékben dragonos katonák mulatoztak e hó 9-én este. A korcsmáros az egyik garázdálko­­dót csendre intvén, a dühös katona egy éles késsel leszúrta. A seb követkztében a szegény ember másnap meghalt. — A váczi jótékony nőegylet a helybeli cholerában elhunytak árvái javára tánczes­­télylyel egybekötött hangversenyt rendez vasárnap, nov. 16-án, a műkedvelői színház termében. — Templomrablók. A kolozsvári rend­őrség a „Kelet“ szerint nem­régiben megkerített egy bizonyos Urmann Sank­tt, ki egy templomrabló banda feje volt. A banda az utóbbi időben kirabolta a czeglédi és v.-hunyadi izr. templomokat és Kre­­mernek, egy kolozsvári orgazdának, adta el prédáját. A v.­hunyadi hitt­érség értesítése folytán a kolozsvári rabbi figyelmessé tette községét az elkövetett tem­plomrablásra , midőn a múlt héten a banda két tagja csakugyan Kolozsvárra érkezett, egyiküket azonnal el is fogták. A másik a fennemlitett orgazda segélyével megmenekült. — Az orsz. iparegyesület által a bécsi közkiállitásra küldött munkások alapja javára utólagosan még adakoztak : Gyomlay Gellért 5 frtot, Beregszászy Lajos li frtot. — Az orsz. középtanodai tanáregy-­­ et mennyiség- és természettudományi szakosztálya f. év nov. 18-án d. n. 5 órakor a pesti belvárosi főreáltanoda épületében (I. emelet, iroda) ülést tart. Az ülés tárgyai: 1. Kamat- és krovat-számitás. Mód­szertani értekezés, dr. Császár Károlytól. Tudomá­nyos referádák. — A kisvárdavidéki felekezet nélküli népnevelési egylet augsztus 25-re hirdetett köz­gyűlését még nem tarthatta, mert — valószínűleg a járvány miatt — a tagok oly kevés számmal jelentek meg, hogy határozatképesek nem voltak. Most tehát Pilissy László egyleti elnök dec­ember 10-ikét tűzi ki az őszi közgyűlés napjául, s kéri az egylet tagjait, hogy a mondott napon megjelenni szíveskedjenek Kis-Várdán, délelőtt tíz órakor a nagy vendéglő termében.­­ Újra fölmerült a hír, hogy Petőfi köl­teményeinek illustrált és díszes kiadása meg fog jelenni az „Atheneum“ társaságnál, nem sokára, a jövő hónapban!! Azt is olvassuk, hogy Dux Adolf lefordította Katona ,,Bánk-bán“-ját. Ha nem csa­lódunk, három év előtt már e fordítás szerint ját­szották e tragoediát a Variétés színházban. — Fehér Miklós ismert angol, amerik­ai és franczia gazdasági gépraktára és irodája nov. 6­ dikától a Köztelken van. — Errata. Csütörtöki lapunk utolsó pos­tájának turini hírében „Ditzeglis“ helyett „D’Azeg­­lio“ olvasandó. — A tegnapi Sport második közleményét a „Vadász és Versenylap“-ból vettük át, minek megemlítése tévedésből maradt el. — Szerkesztői izén­et: All right. Törvényszéki csarnok. (Mikép lesz vád­lóból v­á­d 1­o 11.) F. é. augusztus hóban azon hir futotta be a helybeli lapokat, hogy Vajda József helybeli csizmadiamester egy éjjel ismeret­len egyének által megtámadtatott és egy pinczébe dobatott. A tényállás, mint azt Vajda József a törvényszék előtt elbeszéli, következő: F. é. aug. hó 18-kán több ismerősével egy korcsmában mu­latott. Esti tiz órakor hazamenvén sándorutczai lakására, a kerepesi utón két ismeretlen egyén által megtámadtatott. A két ficzkó megragadta Vajda két karját és zsebeiben kezdett kotorászni. Kihúzták e akkor attilája zsebéből a 29 frtot tar­talmazó tárczát vagy nem, azt nem tudja határo­zottan megmondani, mert az előtt borozott. Azt azonban nagyon jól tudja, hogy a két gaz ficzkó pár lépésre magával vonszolta őt, ezután hirtelen egy pinczenyiláson keresztül bedobták, minek folytán betörte két oldalbordáját, megsértette fejét és térdét. A sötét pinczemélyedésben Vajda egész éjen át kiáltozott segélyért.Hajnalban két ember jött ar­rafelé s ezek kihúzták őt. Az egyiket megkérte, bocsát­kozzék le a pinczébe s hozza ki onnan tárczáját, botját és kalapját. Az irgalmas samaritanus teljesité kérelmét. Lement, de eredménytelenül tért vissza. Nem talált semmit odalent. A két egyén hirtelen elpárolgott Vajda uram szemei elől s ő maga nagy ügygyel-bajjal hazafelé vánszorgott. Az ügyet nem jelente föl a kapitányságnál, hanem valami sze­rencsétlen újdondásznak beszélte el, ki azt rögtön beletétette a lapokba a dukáló honorárium mel­lett. (?) A házat, hol a baj megesett rajta, Vajda uram határozottan meg tudja nevezni. Az egy há­romemeletes ház a tót templom szomszédságában, Kerepesi-utt 56 szám. Vádlottak padján azon két egyén ül, kik Vajda Józsefet kellemetlen helyzetéből kiszabadí­tották : Ipsa Ferencz és Bacsa Albert. Bacsa Ipolyságból való, kőmiveslegény, Ipsa pesti cse­répfedő. Nevezett nap reggelén ketten hazamentek a kávéházból, meghallván Vajda József segélyki­áltását, kihúzták őt a pinezéből, de ez nem a ke­repesi utón, hanem az új vásártéren 26 sz. alatt történt. Ipsa lebocsátkozott a pinezébe, de nem lelte meg a Vajda tárczáját, mert­­ a szél el­­fújta a meggyújtott gyufát. Később, midőn Vajda a tett színhelyéről eltávozott, vádlottak ismét azon házhoz kerültek, mert K­utjok arra vezetett. Ipsa akkor már szerencsésebb volt. Meglelte a pinezé­­ben a tárczát, melynek tartalmán társával meg­osztozott. Ők visszavitték volna a pénzt Vajda Jó­zsefnek, de nem tudták lakását. Vajda erősen bi­zonyítja, hogy az eset vele nem az uj vásártéren, hanem a kerepesi út 51. számú házában történt. A biztos, ki aug. 18-án éjjel a kerepesi ut ama részén volt felállítva, hol az eset állítólag történt, se nem látott, se nem hallott semmit. Az 56 számú ház házmestere határozottan vallja, hogy a pinczében legkisebb nyoma se volt annak, hogy benne vérző ember feküdt volna. Ellenben az új vásártér 26. számú, akkor még épülőfélben levő ház palléra és ügyelője azt bizonyítják, hogy az ő pinczéjükben és az utczán a ház előtt csak­ugyan vettek észre vérnyomokat és hogy a pin­czében botot, kalapot és pipát találtak, melyekre Vajda később mint sajátjára ismert. A ház csak egyemeletes és 3—400 lépésnyire fekszik a kere­pesi úttól. Ebből világosan kitűnik, hogy Vajda akkor éjjel sokat nézte a pohár fenekét, s alighanem maga esett az uj­ vásártéri épülő ház pinezéjébe, ámbár ő megmarad állítása mellett és azt mondja, botját, kalapját s pipáját a biztosok dobták a pin­ezébe, hogy tisztázzák magukat a hanyag őrködés vádja alól. A kir. ügyész (Rakovszky) ezután indítványt tesz, hogy vádlottak a rablás vádja alól tényál­­ladék meg nem állapithatásának indokából föl­mentessenek, ellenben bűnösnek mondassanak csa­lás bűntényében s emiatt befogatásuktól számítan­dó 3 — 3 havi börtönre, azonkívül Vajda József ré­szére 29 főt fizetésére ítéltessenek. A törvényszék talált jószág elsajátításának bűntényében mondja vádlottakat bűnösöknek, el­marasztalja őket a kártérítésben és eddigi vizsgá­lati fogságukat (sept. eleje óta) büntetésül beszá­mítván, szabad lábra helyezésüket elrendeli; Vajda Józsefet pedig azért, hogy a kapitányi kö­zegeket tévútra vezette és sértegette, a fenyitő já­rásbíróságnak adja át. Vajda József egy tapottat sem enged állításából és felebbez. (A r.-palotai gyepmester.) Pásztor Mihály, Rákospalota községének hivatalos gyep­mestere azzal vádoltatik, hogy még 1868-ban Sütő Antaltól egy pesti vásár alkalmával 2 lovat tol­­vajlott el. 1869-ben Sütő meglelte egyik lovat Skolnikovics István újpesti fuvarosnál. Skolniko­­vics azzal igazolta magát, hogy a lovat Junger Ig­­nácztól vette. Junger Kohn Lipóttól, Kohn ismét Fürst Sámueltól, Fürst pedig a vádlottól vásárolta. Elnök: Hol vette ön ama lovat, melyet Fürstnek eladott ? V­á­d­­­o­tt: Instálom alásan s csó­kolom kezét lábát a tekintetes főtörvényszéknek, a rész gebét. Strenicska János pesti fuvarostól HÍREK. November. 14. — Az „U­n­g. Lloyd“ tegnap esti lapj­ában kifejezést ad részéről is azon felháborodásnak, melyet a bécsi „Correspondenzbureau“ helybeli

Next