Ellenőr, 1873. december (5. évfolyam, 285-313. szám)
1873-12-01 / 285. szám
Előfizetési árak egész évre . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 » 80 „ Egyes szám ára 10 terajezár« Szerkesztési iroda: Budapesten, néder-utcza 6. ez. semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. (tségrádi’ testvérek irodájában), Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, két sas-utcza 14 sza. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők 285. szám. Budapest, hétfő, deczember 1. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Versailles, nov. 29. (Nemzetgyűlés.) A násodik szavazásnál az alkotmánybizottság tagjaira egy tag sem nyert többséget. Hétfőn a választásolytattatik, s azután az ostrom-állapot feletti inerpellatió tárgyalása következik. Trianon, nov. 29. (Bazaine-per.) LaveauCoupet tlk kijelenti, hogy ő a parancsot, mely szerint a zászlók az arzenálba vitessenek, nem hajtotta végre, miután az neki szégyenletesnek és gyalázatosnak tetszett Azt parancsolta, hogy a zászlóknak megadatván a katonai tisztelet, égetessenek el. Nem akarta, úgymond Laveaucoupet, hogy a zászlók, melyek dicsőségre vezéreltek, az arzenálba küldessenek, mint egy vén ló a gyepmesterhez E kijelentés élénk mozgalmat idéz elő és a tábornok a teremből távozásakor tetszéssel üdvözöltetik. Jauningrostlok azt mondja, hogy ő az első zárezred zászlóját darabokra vágatván, azokat a katonák között kiosztatta. Lapasset tlk azt mondja, hogy ő a zászlókat meg is égette s 5000 embere élén ki akart törni, de Bazaine azt mondta neki, hogy az ilyet nem kell merészelnie, le kell mondani a személyes tervekről. Hétfőn a tanúkihallgatás befejeztetik. Madrid, nov. 29. Az angol, franczia és olasz hajóraj parancsnokainak kívánságára a cartagenai ostromhad főparancsnoka megengedte a múlt éjjel az ellenségeskedések beszüntetését éjféltől reggeli 4 óráig, hogy a nők, vének és gyermekek a helyet elhagyhassák. Tegnap este az ágyúzás folytattatott és a város több pontján tűzvész ütött ki, s állítólag több ház is kiraboltatott. Az olasz hajóraj parancsnoka az ellenségeskedések újabb beszüntetését kívánta, mivel a múlt éjjeli fegyvernyugvás nem volt elégséges. A főparancsnok e kívánságot visszautasította, mert az ellenségeskedések ily beszüntetései hátrányosak az ostromlási műveletekre, ellenben a felkelőkre nézve kedvezők, kik az utóbbi fegyvernyugvást arra használták fel, hogy magukat munitióval és élelmiszerekkel ellássák. — A kormány helyeselte a főparancsnok magatartását. — A Maestrazzo, karlista csapat feletti győzelem után a főkapitány Moreirába bevonult és azt teljesen felmentette. Bukarest, nov. 30. A kamara nagy többséggel kizárólag conservativeket választott a felirati bizottságba, míg az ellenzék a szavazástól tartózkodott. Washington, nov. 29. Spanyolország minden elégtételt megígért, s üdvözölni fogja az amerikai lobogót. A hadihajók felszerelése azonban még most is folytattatik nem lévén kizárva az eshetőség, hogy Spanyolország nem lesz képes ígéretét beváltani. Róma, nov. 30. Az „Economista d'alia“ azon alkudozások küszöbön lévő befejezését jelenti, melyek Olaszország és Francziaország között az iránt folytak, hogy az Olaszország és Anglia közötti levél-postaközlekedés ismét a Mont Cenis-n át történjék. Konstantinápoly, nov. 30. A romnabizottság tegnapi ülésén sem jelentek meg a franczia küldöttek. Az ülés megnyitásakor azon hírt cáfolta meg az elnök, mintha a török kormány defavoyálná a küldötei által nyilvánított nézeteket, s kijelenté, hogy nincs oka feltenni, miszerint a török kormány küldöttei nézetét ne osztaná. Bécs, decz. 1. Az 1864-diki államsorsjegyek húzása: 967 sorozat 38 sz. nyeri a fényerőt, 1344 sor. 17. sz. 25,000 frtot, 1741 sorozat 71 sz. 15,000 frtot, 408 sor. 68 sz. és 2640 sor. 75 sz. 5000 frtot. Madrid, nov. 30. Az államminiszter közölte a miniszter tanácsoval, hogy ő a „Virginius“-ügyre vonatkozó megegyezés alapjainak ratificatióját megkapta. — Cartagena bombáztatása folyton tartovember 20-ikán meghozott határozat alapján s annak utógondolat nélkül való végrehajtására , de ez esetben a restaurationális üzelmeket képviselő elemeknek ép úgy nincs helye a kormányban a Thiers vagy Gambetta pártjának. Vagy megmarad tehát a kabinet úgy, amint van Ernoullal és Labouillerievel együtt és Decazes nélkül, vagy újjáalakul ama két úr nélkül és Decazes herczeggel, a hét évre megállapított marsallams becsületes megvédésére bármely oldalról jövő támadás ellen. így állott a kérdés , mikor minden ember azt gondolta, hogy már megvan oldva, akkor kezdett még csak isten igaz.Abau nougdolni. Alkudozni kezdtek Ernőul és Labouillerie helyettesítése iránt a szélső jobbal Ez hallani sem akart róla s a Larcy és Depeyreféle combinatióval épen meg nem elégedett. Lehetetlenné lett a május 24 iki többség bázisán kormányt alkotni. Broglie herczeg beadta letrondását Mac-Mahonnál. Parlamentáris szokás szerint most Ernőul és Labouillerie urak lettek volna cabinetalakításra felhivandók, de mert ennek absurditása evidens volt , Mac- Mahon eltért a formától s újból Brogliet bizta meg , ami azonos volt oly értelmű felhatalmazással, hogy a május 24-iki többség alapjáról is letérhet. És úgy lett, Broglienak le kellet ez alapról lépni akarata ellenére is : Decazes herczeg lett a kabinet alakításban az irányadó. A balközép legmérsékeltebb részének is hely adott a kabinetben Fourton személyében; a szélsőjobb kiszorult s a jobboldal Depelyre és a Larcy urakban nyert képviseletet. Ez utóbbiak proforma ellenkeztek ugyan, de végre mégis megadták magukat Mac-Mahon azon categorikus mondására : „Uraim, önök miniszterek, ha nem tetszik, holnapután lemondhatnak, de kinevezésük holnap a hivatalos lapban lesz, így referálja legalábbb a „Moniteur universel.“ A május 24 iki többség tehát felbomlott, s helyébe a november 20-ik lép. A kormány a szélsőjobb elvesztéséért a balközépen különösen a centre-Perier-ben kénytelen kárpótlást keresni. Ennek mindenesetre lesz némi előnyös hatása. A szélsőjobb lapjai természetesen keserűséggel vannak eltelve a dolgok ilyen fordulata felett s nyiltan kijelentik, hogy azon politikát mely Ernőul s Labouillerie urakkal meg nem fér, ők nem támogathatják. A balközép lapjai ellenben sokkal barátságosabb hangot intonálnak az új cabinet iránt, melynek Decazes herczeg a lelke, s szembetűnőleg örömükre szolgál, hogy a szélsőjobb kiszorult. Az orleanista lapok szigorú hangon szólnak szélsőjobboldali volt szövetségeseikről s kijelentik, hogy a november 26-iki kormány politikája lesz : erélyesen elnyomni vagy meggátolni minden mozgalmat, mely a november 19-iki határozat kiforgatására irányul , a maréchal kormányának őszinte megszilárdításán fog munkálni, Letellier-Voazé és Saussier tábornokok felmentettek parancsnoki állásuktól. Hírszerint több tábornok-képviselő szintén fel fog mentetni. Az angol parlament február 5-kén megnyitandó ülészakán alkalmasint elő fog terjesztetni a a politikai szavazatjog kiterjesztéséről szóló javaslat, valamint az elemi oktatásról hozott törvény némely határozatainak módosítását is indítványozni fogja a kormány. Ezt Forster oktatásügyét már meg is ígérte egy nyilvános beszédben, melyet a liverpooli új iskolaház felszentelésekor mondott. Elismerte e beszédében a kötelező kényszeroktatás behozatalának szükségét, az oktatásügy secularisatióját azonban nem tartja az angol viszonyok között helyesnek, s részéről soha nem fog erre vállalkozni. A német kormány maga fogja kezébe venni az initiatívát a vasútügy törvényes szabályozásában, s a vizsgáló bizottság által felderített botrányok és visszaélések meggátlására törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé. A végső erőfeszítés harczát vitja a cartagenai pártütő sereg a kormány hadai ellen. Ez végre úgy látszik minden erejét összeszedte s erélyesen hozzálátott a pártütő fészek ostromához. Legközelebb két napig bombázta a várost és az erődöket tenger és szárazföld felől, s az a hit, hogy egy újabb hasonló roham meg fogja törni az insurgensek kétségbeesett ellenállását. Budapest, deczember 1. A franczia kabinetváltozásnak minden valószínűség szerint nagyobb jelentősége van, mint első tekintetre látszott, s nagyobb következményei lesznek az assemblée beléletére mint a royalisticus conspiratio óhajtotta volna. Minden arra mutat, hogy a kabinet alakulása, úgy a mint megtörtént, szakadást jelent a jobbközép és a szélsőjobb között. Ez az első. A másik az, hogy szükség, szerűtleg a balközéphez való közeledést kell jelentenie , különben az új kabinet egy perczig sem volna biztos az assemblée többsége felül. A szélsőjobbot Ernoul és Labouillerie kiszorítása igen érzékenyen sújtja, s épen nem talál vigasztalást, de Larcy és Depeyre lágymeleg pártfeleinek kormányra jutásában. E két férfiú egyébiránt nem is tartozik a szorosan vett szélsőjobbhoz, azon cotteriahoz, mely Chesnelong és Casenov de Pradin vezérlete alatt szolgálja a „joyt.“ Ők a legitimitásnak mérsékelt hivei s csak addig maradnak azok, mig e legitimitás összeegyeztethetőnek látszik előttük Francziaország jogaival. Egyszóval épen nem kárpótolják a szélsőjobbat az Ernőul és Labouillerie kiszorulásával elvesztett positiójukért. Ragaszkodott is e két emberéhez körömszakadtáig s ragaszkodott e két embere is utolsó pillanatig tárczájához elkeseredett erélylyel, ami igen megnehezítette a kabinet alakulását. Az első combinafió szerint könnyű lett volna nagyon. Decazes herczeg volt a külügyet átveendő, Bellé ment, s tárczája Brogliera maradt volna, s azzal az uj minisztérium lényegében maradt volna a régi ugyanazon pártcsoportositás szerint összealkotva, mely május 25-ikén életét adta, s november 20-án bizalmával újólag megerősíté. És ez parlamentárisan helyes lett volna. A kabinetbe meghívott Decazes herczeg is igy vélekedett azon különbségen, hogy így az ő belépése is fölösleges, s maradjon a kabinet egészen az, ami volt. Azonban alternatívát is állított fel a herczeg, mondván : vagy pedig új kabinetet akarunk alakítani a nő. A Deákkör tegnapi értekezletének eredménye rövidre vonva az, hogy Szlávy kormányelnök úr felhivatik a kabinet új alakítására. Az értekezleten többen jelezték, hogy a bizalom egyenesen csak az ő személye iránt van. Másrészről nem titkoltatott az sem, hogy az újra alakítandó kabinetet ideiglenesnek tekinti a párt legnagyobb része, s csak azért véli azt kevés időre fentartandónak, mert nem tudott mit csinálni a jelen helyzetben, s a párt többségben létének akart kifejezést adni ezen tény által is. Az értekezletről egyébiránt holnap többet fogunk mondani, a jobboldali lapok tudósításai folytán és magánértesüléseink szerint is. Előlegesen csak annyit jegyzünk meg röviden, hogy az értekezlet igen zajos és izgatott volt, úgyhogy több képviselő elhagyta, s némelyek a körből is kilépni szándékoznak; ez utóbbiak közt megemlíthetjük név szerint is Tarnóczy és Toszt képviselő urakat. — A mai ülés alatt, mely sok érdekes nyilatkozatot tartalmaz a bankkérdésre vonatkozólag, sokan beszélték mint bizonyost, hogy a pénzügyőri tárczát Kohmics kapja meg. — Kerkapoly és Tisza Lajos lemondásuk véglegesnek tekinthető. ■ A közlekedésügyi miniszterségnek a közgazdászatival való egyesítése valószínű. Több oldalról jön hangoztatva a kérdés is, hogy minek nekünk ínséges viszonyaink közt azon luxus, melyet tárcza nélküli miniszternek neveznek, s miért ne egyesíthetné a kormányelnök ezen minőségét egy másik miniszteri tárcza vitelével is. (…) Két dudás egy csárdában meg nem fér, ha véletlenül ez a csárda Horvátország, s egyik dudás a bán, a másik pedig a horvát miniszter. Némely horvát körökben ugyanis a törvénycsavarás zugprokátori fogásával azon eszme villant föl, hogy a horvát miniszter, ha már ez állásnak a kiegyezési törvényekben létjoga van, legyen egy pictus musculus. A horvát miniszter az újabb kiegyezési törvényekben azon joggal bír, hogy a horvát országgyűlés által szabályszerűleg alkotott törvényjavaslatokat a bántól Atvonalás aztán fölterjeszti a koronához, helyeslő vagy eltérő vélemény kíséretében, már a mint felelősségének érzetében jónak látja. A legújabban körvonalazott jogkör annyiban ütne el az 1868. évi 30-ik törvényczikkben körülírt jogtól, hogy ezentúl kötelessége volna a horvát miniszternek minden a bán által hozzá áttett törvényjavaslatot a szentesítés jogát élvező koronához fölterjeszteni, bárha külön vélemény kíséretében is, a régibb jog szerint azonban egyenesen megtagadhatta a fölterjesztést. A horvátok oly magyarázatot kívánnak adni a még érvényre sem jutott kiegyezés e pontjának, mintha a minisztert többé egyáltalán nem, hanem csakis kizárólag a bánt illetné a szentesítést, ellenjegyezni. Magyarán szólva, e rabulistikus okoskodásnak veleje az, hogy a horvát miniszter nem egyéb drágán fizetett, fényes állású postásnál, kinek a törvény megengedi, hogy elolvashassa a bánnak a koronával váltott levelezéseit, a küldisz kedvéért hivatalos tisztelettel kockáztathat is egy halavány non placent-et, azontúl „hallgass“ az ő neve, történjék bármi. Vele szemben a bűn a jog, a hatalom egyedüli forrása, kinek ellenjegyzése törvényerőre emelhet sok képtelenséget, egyebek közt talán egyszer majd az alkotmányos kiegyezés legsarkalatosabb tételeit kiforgató javaslatokat is. Egyébiránt e kérdés elég fontos arra, hogy tüzetes megvitatást nyerjen, még most, midőn nem késő, nehogy utóbb az egész kiegyezési művet újabb bonyodalmak és perpatvarok Eris almájává tegye. A szomszéd háztájéka. A tartománygyűlések megnyitása újra követ dobott a politikai élet víztükrébe. A cseh declaransok és a bukovinai feudál-román párt távolmaradása még nem zavarta ki a rendes medréből a közéletet, mert hát e tüntetés már régóta tart, s zavarossá lesz ugyan általa a víz, de nem ver habokat. Sokkal fontosabb ennél a szakadás, mely a cseh tábor vénei és fiatalai között beállott. A fiatalok tettvágyó lelke megunta a lakatot, mely a parlamenti szerepléstől elzárja őket és a passivitásban óriás gátakat emel a fiatal csermely ellenében, miáltal terméketlenségre kárhoztatottnak vélik hazájuk földjét. Érzik, hogy következetlenségbe estek, midőn alávetették magukat azon párthatározatnak, mely kizárja őket a cseh tartománygyűlés termeiből is, holott, programmjuk bevallott elve szerint, ők választóiktól és azért nyerték a megbízó oklevelet, mert ígéretet tettek, hogy érdekeiket aktiv után igyekeznek majd érvényesíteni. Két út állott tehát előttök: hűtlenné válni elvökhöz, vagy megzavarni az ellenzék működésének egyöntetűségét, a párthatározat ignorálása által. Sem az egyiket, sem a másikat nem választók, hanem egy rövidke nyilatkozatban választóik kezébe tették le a megbízó oklevelet. Veleje a nyilatkozatnak ez: „Miután azon club-határozat által, mely a passiv ellenállást a tartománygyűlés irányában is fentartja, a mandátumok elvesztették czéljukat, és azoknak megtartása, a nélkül, hogy az ország és nép érdekei javára felhasználtassannak, nemcsak politikai meggyőződésünkbe, hanem a választóknak nyíltan kifejezett óhajtásába is ütközik, visszateszszük azt választóink kezébe.“ E nyilatkozat két irányban bír nagy horderővel: gyökeres szakítást jelez a passiv politika hiúságaival és meddőségével , de még azért is, mert kettéforgácsolta az eddigi cseh törekvések egyöntetűségét. Emezt természetesen hosannák riadalmával üdvözlik az ellenfelek, amazt pedig a haladás lépésének tartják mindazok, kik a parlamenti passivitásban csak tespedésre, de nem józan czélok megközelítésére látnak egy rosz taktikát. A kérdés azonban még mindig nincs eldöntve, várjon a cseh tartománygyűlésbe való belépés és tényleges szereplés maga után fogja-e vonni a reichsrabba való lépés és szereplés tényét. Az alkotmányosi lapok szentírásként bizonyosnak tartják, hogy e lépés következményeiben megtenni a reichsrath üresen hagyott székeinek betöltését is. E föltevés aligha alaptalan. Részünkről is azt tartjuk, hogy aki A-t mond, B-t is kell mondania. Máskép az eljárásnak nincs értelme. Maguk a cseh lapok azonban még tagadólag vagy burkolt hallgatással fogadják a tartománygyűlésbe való lépés következményekép szellőztetett ama másik kérdést, mely a reichsrabban való aktív parlamenti szereplést tárgyalja, a „Pokrok“ — a vének közlönye — a fiatalokat kiátkozza, hanem persze, hogy az ily azoknak a politikai meggyőződések tekintetében csak ép oly kevéssé van a nevetségességen kívül értelme, mint a pápai átkoknak a lelkiismeret szabadsága tekintetében. * Az igazságnak kétféle mértéke ellen kelnek ki a foederalista lapok. Szerintök a sajtótörvények szigorát önkényesen és egyoldalúan alkalmazzák. Az osztrák kormány abból az elvből indul ki: quod licet jovis, non licet bovis, vagyis minden szabad a hatalom uszályát hordozó sajtónak, s csak csínyján ugyanaz az ellenzéki hírlapoknak. A bécsi lapoknak kényök kedvek szerint szabad torkuk szakadtából megkisebbíteni, legyalázni az ellentábort, ezeknek ellenben finom keztyűs kézzel kell a fricskákat osztogatni .Még onnan túlról — kesereg egy foederalista közlöny — a hajthatatlan államjogi ellenzékre minden áldott nap méregbe 25 év előtt! (Kérelem a magyar országgyűléshez.) Most, midőn a lejárt fertály század nagy eseményeinek könyvét bezárva, kibékült kedély ajánltatik a jövőbe tekintő hazafinak, idején volna a szép szavakhoz egy erélyes elhatározással szép tetteket is csatolni, melyek a múltnak gyászos eseményeit feledtetni alkalmasak volnának. Ily erélyes elhatározást vár a haza az egybegyült képviselőktől, s ezen elhatározás illő ünneplése lenne a fertályszázad évforduló napjának. Huszonöt év óta sóhajtva vár a legbuzgóbb honfiak azon tömege, mely az ország élethalál küzdelmében vérét és vagyonát nyújtotta áldozatul, hogy elvégre eljövend az idő, midőn ezekért kárpótlásban részesülünk. A munkaképtelen sínségben sintődő honvédek égre emelik csonka karjaikat, s jutalmat várnak e napon a hazától. A nemzetmentő harczra vagyonukat áldozó honfiak kényes szemekkel tekintnek odaveszett javaikra s nyomort szenvedő családjaira, s méltán remélik, hogy a haza kárpótlást adand a szabadságharczban az ország írásbeli kötelezvényeire, — magyar bankjegyekre, — hitelezett értékükért. Avagy nincs-e egy országnak tehetsége beváltani a hősöknek zálogul adott szavát, nincs-e tehetsége beváltani kötelezvényeit ? Avagy nincs-e a nemzet felett igazságos bíró, ki elég hatalommal bírjon elrendelni azt, hogy kötelezettségeit teljesítse? A nemzet becsületérzésére kell e napon hivatkoznunk, melynek hatalma uralkodik az országgyűlés felett, hogy kérjük erélyes határozatra, a 25 éves várakozás erényének jutalmazása végett. Ne késedelmezzünk, elég volt már a jutalom nélküli szenvedés, elég a kamat nélküli kölcsönzés. Mondjuk ki, hogy a szabadságharc honvédei a jelenlegi honvédállományba felveendők, s 1849- ben viselt rangjuk szerint dijazandók, a rokkantak pedig teljes ellátásban részesitendők. Mondjuk ki, hogy a magyar állam 1849-iki kötelezvényei Magyarország által soha sem érvénytelenítettek, és a leigázó katonai uralom a részbeni rendeletei Magyarországot nem menthetik fel államkötelezvényeinek beváltásától. Adjunk új kötelezvényeket azoknak, kiktől az ország tudta s beegyezése nélkül elkoboztatak s megsemmisittettek. Ezt parancsolja a közbecsület. Ezen kötelezvények beváltására lehet ismét 25 évet kitűzni, s addig mérsékelt kamatot fizetni, de a beváltást megtagadni több mint hiba — valóságos bűntény, s a vétkes csődjelentéssel egyenlő eljárás volna. Ne legyünk kisebbek ellenfeleinknél! 1849. deczember 10. Trifanácz Pál császári királyi miniszteri biztos kihirdette, hogy a szerb assignáták a cs. kir. osztrák kormány által teljes értékükben beváltatnak. És a magyar assignáták? Talán kevesebb forradalmi tény volt a szerb assignáták kibocsátása, mint a magyaroké ? Jobban érettek voltak azok a beváltásra ? Tanuljunk méltányosak lenni ellenfeleinktől. És mivel váltották be a szerb assignátákat? Nem-e osztrák állampapírokkal? s azokhoz nemde járni a magyar nemzet is quotájával? Szégyenletes dolog! mi fizetjük azt, amit a szerbek ellenünk assignáltak, egy részben, de amit saját terhünkre assignáltunk, azt 25 évig nem is említjük kötelezettségnek. ny sima csak a magyar tud lenni. 1849. deczember 30-én b. Haynau osztrák hadi főparancsnok hirdetményt bocsátott ki, melyben a rokkantak részére alapítványtételre hívta fel az ország lakosait, s az alapítványokat fele részben a magyar forradalom rokkant honvédei számára biztosította. Hol kezeltetik ezen alap, s részesíttetik-e s mily arányban belőle a honvéd? nem tudjuk, de jogosan kérdezhetjük az alapító nevében. Haynau nevében kérünk segélyt a rokkant honvédek alapjából, mert a nemzet még nem váltotta be 25 év előtt adott becsületszavát. íme, itt az idő! a 25 évi várakozást koronázzuk meg egy ünnepélyes elhatározással, s adjuk meg általa a magyar királyi fenségnek dicsfényét. Nagyobb tiszteletet nem tervezhetünk, mint melyet ezen elhatározások hozandnának a nemzetre, s annak fejére, a felséges királyra. Egy öreg honvéd százados. * Rosz idők járnak e felhivásra, de igazságot mond, jogos követelést hangoztat, tehát közöltük, hogy emlékezetben tartassék mindaddig, amig jobb idők nem lesznek teljesülhetésére. Szerkesztő. — Közmunkák. Az 1874. év tavaszán megindítható nagyobb mérvű közmunkák tárgyában a közlekedési miniszter által a képviselőház elé terjesztett jelentés előadja, hogy a mostoha viszonyok folytán beállhat annak szüksége, miszerint egyes vidékeken közmunkák kijelölése és megindítása által a munkásnépnek keresetmód nyujtassék. — E munkák kijelölésénél figyelmet fordított a miniszter arra, hogy lehetőleg beillők legyenek állami közlekedési eszközeink állandó hálózatába, s így maradandó becseset bírjanak. E szempontból főleg kő- és viziutak építését javasolja, melyek a vasutaknál aránylag sokkal kisebb befektetési tőkét igényelnek, a rövidebb időre szorítkozó előmunkálatok után mindjárt megindíthatók. Tervezete, melyet a belügyminiszter részletes jelentése szerint leginkább sújtott törvényhatóságok figyelembevételével állított össze, lényegileg következő : 1) Állami költségen végrehajtandó oly építkezések, melyek az 1873 ki és 1874-ki költségvetésben találják fedezetüket: a barcs-kaposvári, kaposvár-boglári, n.-károly-csucsai, k.-jenő-halmágyi, n.várad-dévai, szob-szemeréti, rozsnyó-szandeczi, turdosmustyei, kapi-szvidniki és keszthely-bak-regedei új útépítések. Továbbá vízi építkezések gyanánt a Temes folyónál szükséges átmetszési munkálatok fokozása, a Számos-szabályozás nagyobb mértű megindítása, a Béga-csatornának a Tiszával leendő összeköttetése és a volt határőrvidéki telepítvényes községek megvédésére szolgáló gátlások elkészítése. 2) A törvényhatósági utak közül állami kezelés alá átveendők lennének: a keszthely-bak-regedei, boglár kaposvári, kőrös-belovár-daruvári, nyitrazsámbokréti, rozsnyó -szandeczi, ungvár-uzsoki, felsőbánya-bártfalvai, n. károly-csucsai, szászrégentölgyesi, n.-várad-dévai, ditró-kézdivásárhelyi és kisjenő-halmágyi utak kiépített részei. 3) Nagyobb mérvű segély lenne adandó: a privigye-körmöczi, huszt-toronyai, kovácsi-szurdoki, m.-lápos, oláh-lápos , hollómező- és deési, s a lugos-verseczi megyei utak építésére. 4) A költségvetésben megszavazott apahidaszászrégeni s segesvár-ghymneai útépítések 1874-re nagyobb mérvben fokoztatnának ; végül 5) a mennyiben a törvényhozás vasútépítések állami költségek megkezdését is szükségesnek látná elrendelni, megkezdhető lenne a munkács-szryi és érsekujvár nyitra trencséni vasutak földmunkája, miután ezek előmunkálatai már teljesen készen vannak. Mindezen munkálatok a miniszteri előterjesztés szerint 12.775.997 frtot vennének igénybe. Miután azonban e munkák nagy része a törvényhozás által már engedélyeztetett, ennélfogva a kivitelükre szükséges összegek e munkák befejeztéig évenként terhelnék az államkincstárt, míg ha most gyorsabban elkészíttetnek, jövőre csakis föntartási költségeik fognak előfordulni; ha a törvényhozás az eddig e czímen megszavazott összegeket továbbra is megszavazza, ezen összegekben a fölsorolt építések kivitelére szükséges kölcsön s annak törlesztési hányada fedezetet talál. Páris, nov. 28. (Saját levelezőnktől.) A kormány 20 és 24-ki győzelme után mindenki a legnagyobb érdekkel várta az uj minisztérium névlajstromát, reggel mohón kaptunk a hivatalos újság, este a Soir után, a versaillesi indóházak telve voltak mindig kiváncsiakkal s a ki egy képviselőt meg tudott fogni, rögtön kérdésekkel ostromolta. Mind hiába, az esti lapok a következő nap reggelével vigasztaltak s a reggeliek az estéliekkel. Tegnapelőtt még az „Agence Havas“ is biztosnak ígérte holnapra, azaz már mint tegnapra. Egyszóval folytonos feszült várakozás s ebből folyólag a legtermészetesebbb kérdés : honnan a késedelem? Nagyon egyszerűen adtam már eddigi leveleimben egy kis képet az itteni pártoknak, a baloldalon is sok a nézetkülönbség, minek folytán egyszer - másszor eltérőleg fognak „szavazni“ és szavaztak eddig is, mégis egyesíti őket egy nagy emberiségi eszme, a köztársaság létesítése. Hát a jobboldal? Nem akarok ismétlésekbe ereszkedni, alkatrészeit már ismertettem, ennélfogva önöket sem fogja meglepn, miként, mint hallatszik, nem kevesebb mint 150 pályázó volt a miniszteri és államtitkári székekre. Ennyi pályázóval szemben könnyű a szmleges győzelem, de nem oly könnyű a minisztérium megalakítása. Ez azonban még mind megjárná, hanem aztán jönnek az ellenkező nézetek. A május 24-iki minisztérium azt találta, hogy a f. hó 24 -i győzelem után tulajdonkép kár nekik leköszönni. A pártnak azonban nem kellenek, mint Magne ur (bonapartista) nem akar d’Audi őrét Pasquierval szolgálni, d’Audifiret ur nem vállal el tárczát, ha a régi minisztériumból legalább 3 tag ki nem lép, stb. stb. Ennyi igényt bajos kielégíteni s igy történt, hogy kedden délelőtt a lajstrom készen volt, ebéd után ismét feloszlott. Végre azonban valahogy mégis megegyeztek s a mai hivatalos lap közli a kinevezetteket. Broglie belügy, Depeyre igazságügy, Decazescy külügy, Magne pénzügy, Bardail ezredes hadügy, Dompierre tenger, Fourton közokt., de Larcy közmunka, Deseilligny kereskedelmi miniszter, s következnek az államtitkárok. Az új minisztériumban a jobb minden árnyalata képviselve van s kimaradtak Bénié, Barbie, Erneul és La Bouillerie. Ennyire tehát megvolnának, kezdik azonban átlátni, hogy a 20 ki győzelemmel nem sokat nyertek, minő politika legyen most követendő? A baloldalt egy kanál vízben nem lehet megfálasztani, a vélemények szétágaznak. Jobb-közép azt mondja: mi békét akarunk, a 7 év megszavaztatott, nyugodjunk meg tehát e provisoriumban s igyekezzünk azalatt a választási törvényeket, a szabad sajtót megszorítani, a közvéleményt királyságra elkészíteni s főleg e 7 év alatt egy felső táblát alakítunk royalistákból s aztán feloszlatjuk a képviselőházat. — Igen, de mondja a szélsőjobb, hisz ez a mi halálunk, a nemzet hozzászokik 7 év alatt köztársasági formához, megszokja közügyeit maga vezetni s aztán még úgy se kell neki a király. A politika annyira szétágazván, a 30-as bizottság választására nézve sem tudtak megegyezni; szélsőjobb a balt egészen ki akarta zárni, ebbe a jobb centrum nem egyezett bele s ezért oszoltak meg tegnap annyira a szavazatok, hogy csak 13 nyert általános többséget, ezek közöl 3 első helyen legtöbb szavazatot nyertek a baloldalhoz tartozó Dufaure 427, Laboulaye 411, Waddington 388; ma lesz új szavazás a még hiányzó 17 tagra. A tegnapi s tegnapelőtti nemzetgyűlésen semmi fontosabb tárgy nem fordult elő, az ország belügyeivel, posta s távírdával foglalkoztak, némi érdeket, kölcsönzött csak a felsőbb policzia által gyakorolt felügyelet. Pártkülönbség nélkül vitatkoztak e törvény felett,mely most másodszor kerül a ház elé. A kormány javaslata a bizottság által nagyobb mérvben módosíttatott s tegnap el is fogadtatott. Hosszabb eszmecsere fejlődött ki a 46-ik czikk felett. Randot és Jules Favre egyáltalán nem helyeslik az elítéltekre gyakorolt felügyeletet a már kiállt büntetés után, miután czélja épen az ellenkező szokott lenni: a bűnös előtt elzárja a javulás útját. Favre állításait jogi könyvekből és statistikai adatokkal bizonyítja, melyekből kitűnik, hogy a viszaesők száma (70,000) legnagyobb volt 67-ben, midőn mártott nyilakkal lövöldöznek, mi, fájdalom, nem vagyunk azon helyzetben, hogy hasonló fegyverrel küzdhessünk. A nemrég bekövetkezett 60-ik ízben való confiscatiója lapunknak okleveles bizonysága e körülménynek.