Ellenőr, 1873. december (5. évfolyam, 285-313. szám)

1873-12-01 / 285. szám

Előfizetési árak egész­ évre . 20 frt. — kr.­­ Évnegyedre . . 5 frt. — kr. félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 » 80 „ Egyes szám ára 10 terajezár« Szerkesztési iroda: Budapesten, néder-utcza 6. ez. semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes lev­e­leket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések fel­vétele: Budapesten, nádor-utcza 6. (tségrádi’ test­vérek irodájában), Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, két sas-utcza 14 sz­a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők 285. szám. Budapest, hétfő, deczember 1. 1873.­­ V. évfolyam. TÁVIRATOK. Versailles, nov. 29. (Nemzetgyűlés.) A násodik szavazásnál az alkotmánybizottság tagjaira egy tag sem nyert többséget. Hétfőn a választás­olytattatik, s azután az ostrom-állapot feletti in­­erpellatió tárgyalása következik. Trianon, nov. 29. (Bazaine-per.) Laveau­­Coupet tlk kijelenti, hogy ő a parancsot, mely szerint a zászlók az arzenálba vitessenek, nem haj­totta végre, miután az neki szégyenletesnek és gyalázatosnak tetszett Azt parancsolta, hogy a zászlóknak megadatván a katonai tisztelet, éget­essenek el. Nem akarta, úgymond Laveaucoupet, hogy a zászlók, melyek dicsőségre vezéreltek, az arzenálba küldessenek, mint egy vén ló a gyep­­mesterhez E kijelentés élénk mozgalmat idéz elő és a tábornok a teremből távozásakor tetszéssel ü­dvözöltetik. Jauningros­tlok azt mondja, hogy ő az első z­árezred zászlóját darabokra vágatván, azokat a katonák között kiosztatta. Lapasset tlk azt mondja, hogy ő a zászlókat meg is égette s 5000 embere élén ki akart törni, de Bazaine azt mondta neki, hogy az ilyet nem kell merészelnie, le kell mondani a személyes tervekről. Hétfőn a tanúkihallgatás befejeztetik. Madrid, nov. 29. Az angol, franczia és olasz hajóraj parancsnokainak kívánságára a cartagenai ostromhad főparancsnoka megengedte a múlt éjjel az ellenségeskedések beszüntetését éjféltől reggeli 4 óráig, hogy a nők, vének és gyermekek a helyet elhagyhassák. Tegnap este az ágyúzás folytattatott és a város több pontján tűzvész ütött ki, s állító­lag több ház is kiraboltatott. Az olasz hajóraj pa­rancsnoka az ellenségeskedések újabb beszünteté­sét kívánta, mivel a múlt éjjeli fegyvernyugvás nem volt elégséges. A főparancsnok e kívánságot visszautasította, mert az ellenségeskedések ily be­szüntetései hátrányosak az ostromlási műveletekre, ellenben a felkelőkre nézve kedvezők, kik az utóbbi fegyvernyugvást arra használták fel, hogy magukat munitióval és élelmi­szerekkel ellássák. — A kor­mány helyeselte a főparancsnok magatartását. — A Maestrazzo, karlista csapat feletti győzelem után a főkapitány Moreirába bevonult és azt teljesen felmentette. Bukarest, nov. 30. A kamara nagy többséggel kizárólag conservativeket választott a felirati bi­zottságba, míg az ellenzék a szavazástól tartóz­kodott. Washington, nov. 29. Spanyolország minden elégtételt megígért, s üdvözölni fogja az amerikai lobogót. A hadihajók felszerelése azonban még most is folytattatik nem lévén kizárva az eshetőség, hogy Spanyolország nem lesz képes ígéretét be­váltani. Róma, nov. 30. Az „Economista d­'alia“ azon alkudozások küszöbön lévő befejezését jelenti, melyek Olaszország és Francziaország között az iránt folytak, hogy az Olaszország és Anglia közötti levél-postaközlekedés ismét a Mont Cenis-n át történjék. Konstantinápoly, nov. 30. A romna­bizottság tegnapi ülésén sem jelentek meg a franczia küldöttek. Az ülés megnyitásakor azon hírt c­áfolta meg az elnök, mintha a török kormány defavoyálná a küldö­tei által nyilvánított nézeteket, s kijelenté, hogy nincs oka feltenni, miszerint a török kormány küldöttei nézetét ne osztaná. Bécs, decz. 1. Az 1864-diki államsorsjegyek húzása: 967 sorozat 38 sz. nyeri a fényerőt, 1344 sor. 17. sz. 25,000 frtot, 1741 sorozat 71 sz. 15,000 frtot, 408 sor. 68 sz. és 2640 sor. 75 sz. 5000 frtot. Madrid, nov. 30. Az államminiszter közölte a miniszter tanácso­val, hogy ő a „Virginius“-ügyre vo­natkozó megegyezés alapjainak ratificatióját meg­kapta. — Cartagena bombáztatása folyton tarto­vember 20-ikán meghozott határozat alapján s annak utógondolat nélkül való végrehajtására , de ez esetben a restaurationális üzelmeket képviselő elemeknek ép úgy nincs helye a kormányban a Thiers vagy Gambetta pártjának. Vagy megmarad tehát a kabi­net úgy, amint van Ernoullal és Labouillerievel együtt és Decazes nélkül, vagy újjáalakul ama két úr nélkül és Decazes herczeggel, a hét évre megállapított marsallam­s becsületes megvédésére bármely oldalról jövő támadás ellen. így állott a kérdés , mikor minden ember azt gondolta, hogy már megvan oldva, akkor kezdett még csak isten igaz.Abau nougd­olni. Alkudozni kezdtek Ernőul és Labouillerie helyettesítése iránt a szélső jobbal Ez hallani sem akart róla s a Larcy és Depeyre­­féle combinatióval épen meg nem elégedett. Lehe­tetlenné lett a május 24 iki többség bázisán kormányt alkotni. Broglie herczeg beadta letrondását Mac-Ma­­honnál. Parlamentáris szokás szerint most Ernőul és Labouillerie urak lettek volna cabinetalakításra felhi­­vandók, de mert ennek absurditása evidens volt , Mac- Mahon eltért a formától s újból Brogliet bizta meg , ami azonos volt oly értelmű felhatalma­zással, hogy a május 24-iki többség alapjáról is letérhet. És úgy lett, Broglienak le kellet ez alapról lépni akarata ellenére is : Decazes herczeg lett a kabinet alakí­tásban az irányadó. A balközép legmérsékeltebb részének is hely adott a kabinetben Fourton szemé­lyében; a szélső­jobb kiszorult s a jobboldal De­­pelyre és a Larcy urakban nyert képviseletet. Ez utóbbiak proforma ellenkeztek ugyan, de végre mégis megadták magukat Mac-Mahon azon cat­e­­gorikus mondására : „Uraim, önök miniszterek, ha nem tetszik, holnapután lemondhatnak, de kineve­zésük holnap a hivatalos lapban lesz,­ így refe­rálja legalábbb a „Moniteur universel.“ A május 24 iki többség tehát felbomlott, s helyébe a november 20-ik­ lép. A kormány a szél­sőjobb elvesztéséért a balközépen különösen a centre-Perier-ben kénytelen kárpótlást keresni. En­nek mindenesetre lesz némi előnyös hatása. A szélsőjobb lapjai természetesen keserűség­gel vannak eltelve a dolgok ilyen fordulata felett s nyiltan kijelentik, hogy azon politikát mely Ernőul s Labouillerie urakkal meg nem fér, ők nem támo­gathatják. A balközép lapjai ellenben sokkal ba­rátságosabb hangot intonálnak az új cabinet iránt, melynek Decazes herczeg a lelke, s szembetűnőleg örömükre szolgál, hogy a szélsőjobb kiszorult. Az orleanista lapok szigorú hangon szólnak szélsőjobb­­oldali volt szövetségeseikről s kijelentik, hogy a november 26-iki kormány politikája lesz : erélyesen elnyomni vagy meggátolni minden mozgalmat, mely a november 19-iki határozat kiforgatására irányul , a maréchal kormányának őszinte megszilárdítá­sán fog munkálni, Letellier-V­oazé és Saussier tábornokok fel­mentettek parancsnoki állásuktól. Hírszerint több tábornok-képviselő szintén fel fog mentetni. Az angol parlament február 5-kén megnyi­tandó ülé­szakán alkalmasint elő fog terjesztetni a a politikai szavazatjog kiterjesztéséről szóló javas­lat, valamint az elemi oktatásról hozott törvény némely határozatainak módosítását is indítványozni fogja a korm­ány. Ezt Forster oktatásügyét már meg is ígérte egy nyilvános beszédben, melyet a liverpooli új iskolaház felszentelésekor mondott. Elismerte e beszédében a kötelező kényszer­okta­tás behozatalának szükségét, az oktatás­ügy secu­­larisatióját azonban nem tartja az angol viszonyok között helyesnek, s részéről soha nem fog erre vállalkozni. A német kormány maga fogja kezébe ven­ni az initiatívát a vasútügy törvényes szabályozá­sában, s a vizsgáló bizottság által felderített bot­rányok és visszaélések meggátlására törvényjavas­latot terjeszt az országgyűlés elé. A végső erőfeszítés harczát vitja a c­arta­­g­e­n­a­i pártütő sereg a kormány hadai ellen. Ez végre úgy látszik minden erejét összeszedte s eré­lyesen hozzálátott a pártütő fészek ostromához. Legközelebb két napig bombázta a várost és az erődöket tenger és száraz­föld felől, s az a hit, hogy egy újabb hasonló roham meg fogja törni az in­­surgensek kétségbeesett ellenállását. Budapest, deczember 1. A franczia kabinetváltozásnak minden való­színűség szerint nagyobb jelentősége van, mint első tekintetre látszott, s nagyobb következményei lesz­nek az assemblée beléletére mint a royalisticus conspiratio óhajtotta volna. Minden arra mutat, hogy a kabinet alakulása, úgy a mint megtörtént, szakadást jelent a jobb­közép és a szélső­jobb között. Ez az első. A másik az, hogy szükség, szerűtleg a balközéphez való közeledést kell jelen­tenie , különben az új kabinet egy perczig sem volna biztos az assemblée többsége felül. A szélső­jobbot Ernoul és Labouillerie kiszorítása igen érzé­kenyen sújtja, s épen nem talál vigasztalást, de Larcy és Depeyre lágymeleg pártfeleinek kor­mányra jutásában. E két férfiú egyébiránt nem is tartozik a szorosan vett szélső­jobbhoz, azon cotte­­riahoz, mely Chesnelong és Casenov de Pradin vezérlete alatt szolgálja a „joyt.“ Ők a legitimitás­nak mérsékelt hivei s csak addig maradnak azok, mig e legitimitás összeegyeztethetőnek látszik előt­tük Francziaország jogaival. Egyszóval épen nem kárpótolják a szélső­­jobbat az Ernőul és Labouillerie kiszorulásával el­vesztett positiójukért. Ragaszkodott is e két embe­réhez körömszakadtáig s ragaszkodott e két em­bere is utolsó pillanatig tárczájához elkeseredett erélylyel, ami igen megnehezítette a kabinet ala­kulását. Az első combinafió szerint könnyű lett volna nagyon. Decazes herczeg volt a külügyet át­veendő, Bellé ment, s tárczája Brogliera maradt volna, s azzal az uj minisztérium lényegében ma­radt volna a régi ugyanazon pártcsoportositás sze­rint összealkotva, mely május 25-ikén életét adta, s november 20-án bizalmával újólag megerősíté. És ez parlamentárisan helyes lett volna. A kabinetbe meghívott Decazes herczeg­ is igy vélekedett azon különbségen, hogy így az ő belépése is fölösleges, s maradjon a kabinet egészen az, ami volt. Azon­ban alternatívát is állított fel a herczeg, mondván : vagy pedig új kabinetet akarunk alakítani a nő­. A Deákkör tegnapi értekezletének ered­ménye rövidre vonva az, hogy Szlávy kormányel­nök úr felhivatik a kabinet új alakítására. Az ér­tekezleten többen jelezték, hogy a bizalom egye­nesen csak az ő személye iránt van. Másrészről nem titkoltatott az sem, hogy az újra alakítandó kabinetet ideiglenesnek tekinti a párt legnagyobb része, s csak azért véli azt kevés időre fentartan­­dónak, mert nem tudott mit csinálni a jelen hely­zetben, s a párt többségben létének akart kifeje­zést adni ezen tény által is. Az értekezletről egyébiránt holnap többet fogunk mondani, a jobb­oldali lapok tudósításai folytán és magán­értesü­léseink szerint is. Előlegesen csak annyit jegyzünk meg röviden, hogy az értekezlet igen zajos és iz­gatott volt, úgy­hogy több képviselő elhagyta, s némelyek a körből is kilépni szándékoznak; ez utóbbiak közt megemlíthetjük név szerint is Tar­­nóczy és Toszt képviselő urakat. — A m­a­i ülés alatt, mely sok érdekes nyi­latkozatot tartalmaz a bankkérdésre vonatkozólag, sokan beszélték mint bizonyost, hogy a pénzügyőri tárczát Koh­­­mics kapja meg. — Kerka­­poly és Tisza Lajos lemondásuk véglegesnek tekinthető. ■ A közlekedésügyi miniszterségnek a közgazdászatival való egyesítése valószínű. Több oldalról jön hangoztatva a kérdés is, hogy minek nekünk ínséges viszonyaink közt azon luxus, melyet tárcza nélküli miniszternek neveznek, s miért ne egyesíthetné a kormányelnök ezen mi­nőségét egy másik miniszteri tárcza vitelével is. (…) Két dudás egy csárdában meg nem fér, ha véletlenül ez a csárda Horvátország, s egyik dudás a bán, a másik pedig a horvát miniszter. Némely horvát körökben ugyanis a törvény­csavarás zugprokátori fogásával azon eszme villant föl, hogy a horvát miniszter, ha már ez állásnak a kiegyezési törvényekben létjoga van, legyen egy pictus mus­­culus. A horvát miniszter az újabb kiegyezési tör­vényekben azon joggal bír, hogy a horvát ország­gyűlés által szabályszerű­leg alkotott törvényjavas­latokat a bántól Atvonal­ás aztán fölterjeszti a koronához, helyeslő vagy eltérő vélemény kíséretében, már a mint felelősségének érzetében jónak látja. A legújabban körvonalazott jogkör annyiban ütne el az 1868. évi 30-ik törvényczikkben körülírt jogtól, hogy ezentúl kötelessége volna a horvát miniszternek minden a bán által hozzá áttett tör­vényjavaslatot a szentesítés jogát élvező koronához fölterjeszteni, bárha külön vélemény kíséretében is, a régibb jog szerint azonban egyenesen meg­tagadhatta a fölterjesztést. A horvátok oly magyarázatot kívánnak adni a még érvényre sem jutott kiegyezés e pontjának, mintha a minisztert többé egyáltalán nem, hanem csak­is kizárólag a bánt illetné a szentesítést, ellenjegyezni. Magyarán szólva, e rabulistikus okos­kodásnak veleje az, hogy a horvát miniszter nem egyéb drágán fizetett, fényes állású postásnál, ki­nek a törvény megengedi, hogy elolvashassa a bánnak a koronával váltott levelezéseit, a küldisz kedvéért hivatalos tisztelettel koc­káztathat is egy halavány non placent-et, azontúl „hallgass“ az ő neve, történjék bármi. Vele szemben a bűn a jog, a hatalom egyedüli forrása, kinek ellenjegyzése törvényerőre emelhet sok képtelenséget, egyebek közt talán egyszer majd az alkotmányos kiegyezés legsarkalatosabb tételeit kiforgató javaslatokat is. Egyébiránt e kérdés elég fontos arra, hogy tüzetes megvitatást nyerjen, még most, midőn nem késő, nehogy utóbb az egész kiegyezési művet újabb bonyodalmak és perpatvarok Eris almájává tegye. A szomszéd háztájéka. A tartománygyűlések megnyitása újra követ dobott a politikai élet víztükrébe. A cseh declaran­­sok és a bukovinai feudál-román párt távolmara­dása még nem zavarta ki a rendes medréből a közéletet, mert hát e tüntetés már régóta tart, s zavarossá lesz ugyan általa a víz, de nem ver ha­bokat. Sokkal fontosabb ennél a szakadás, mely a cseh tábor vénei és fiatalai között beállott. A fiatalok tettvágyó lelke megunta a lakatot, mely­­ a parlamenti szerepléstől elzárja őket és a passi­­vitásban óriás gátakat emel a fiatal csermely elle­nében, mi­által terméketlenségre kárhoztatottnak vélik hazájuk földjét. Érzik, hogy következetlen­ségbe estek, midőn alávetették magukat azon párt­­határozatnak, mely kizárja őket a cseh tartomány­­gyűlés termeiből is, holott, programmjuk bevallott elve szerint, ők választóiktól és azért nyerték a megbízó oklevelet, mert ígéretet tettek, hogy érde­keiket aktiv után igyekeznek majd érvényesíteni. Két út állott tehát előttök: hűtlenné válni elvökhöz, vagy megzavarni az ellenzék működésé­­­­nek egyöntetűségét, a párthatározat ignorálása által. Sem az egyiket, sem a másikat nem válasz­­tók, hanem egy rövidke nyilatkozatban választóik kezébe tették le a megbízó oklevelet. Veleje a nyilatkozatnak ez: „Miután azon club-határozat által, mely a passiv ellenállást a tartománygyűlés irányában is fentartja, a mandátumok elvesztették czéljukat, és azoknak megtartása, a nélkül, hogy az ország és nép érdekei javára felhasználtas­­sannak, nemcsak politikai meggyőződésünkbe, ha­nem a választóknak nyíltan kifejezett óhajtásába is ütközik, visszateszszük azt választóink kezébe.“ E nyilatkozat két irányban bír nagy hord­­erővel: gyökeres szakítást jelez a passiv politika hiúságaival és meddőségével , de még azért is, mert kettéforgácsolta az eddigi cseh törekvések egyöntetűségét. Emezt természetesen hosannák ri­adalmával üdvözlik az ellenfelek, amazt pedig a haladás lépésének tartják mindazok, kik a parla­menti passivitásban csak tespedésre, de nem jó­zan czélok megközelítésére látnak egy rosz taktikát. A kérdés azonban még mindig nincs eldönt­ve, várjon a cseh tartománygyűlésbe való belépés és tényleges szereplés maga után fogja-e vonni a reichs­rab­ba való lépés és szereplés tényét. Az alkotmányosi lapok szentírásként bizonyosnak tart­ják, hogy e lépés következményeiben megtenni a reichsrath üresen hagyott székeinek betölté­sét is. E föltevés aligha alaptalan. Részünkről is azt tartjuk, hogy a­ki A-t mond, B-t is kell mon­dania. Máskép az eljárásnak nincs értelme. Maguk a cseh lapok azonban még tagadólag vagy burkolt hallgatással fogadják a tartománygyűlésbe való lé­pés következményekép szellőztetett ama másik kérdést, mely a reichsrab­ban való aktív parlamenti szereplést tárgyalja, a „Pokrok“ — a vének köz­lönye — a fiatalokat kiátkozza, hanem persze, hogy az ily azoknak a politikai meggyőződések tekintetében csak ép oly kevéssé van a nevetsé­gességen kívül értelme, mint a pápai átkoknak a lelkiismeret szabadsága tekintetében. * Az igazságnak kétféle mértéke ellen kelnek ki a foederalista lapok. Szerintök a sajtótörvények szigorát önkényesen és egyoldalúan alkalmazzák. Az osztrák kormány abból az elvből indul ki: quod licet jovis, non licet bovis, vagyis minden szabad a hatalom uszályát hordozó sajtónak, s csak csíny­­ján ugyanaz az ellenzéki hírlapoknak. A bécsi lapoknak kényök kedvek szerint szabad torkuk szakadtából megkisebbíteni, legyalázni az ellen­tábort, ezeknek ellenben finom keztyűs kézzel kell a fricskákat osztogatni .Még onnan túlról — kesereg egy foederalista közlöny — a hajthatatlan államjogi ellenzékre minden áldott nap méregbe 25 év előtt! (Kérelem a magyar országgyűléshez.) Most, midőn a lejárt fertály század nagy eseményeinek könyvét bezárva, kibékült kedély ajánltatik a jövőbe tekintő hazafinak, idején volna a szép szavakhoz egy erélyes elhatározással szép tetteket is csatolni, melyek a múltnak gyászos eseményeit feledtetni alkalmasak volnának. Ily erélyes elhatározást vár a haza az egy­­begyült képviselőktől, s ezen elhatározás illő ün­neplése lenne a fertályszázad évforduló napjának. Huszonöt év óta sóhajtva vár a legbuzgóbb honfiak azon tömege, mely az ország élethalál küz­delmében vérét és vagyonát nyújtotta áldozatul, hogy elvégre eljövend az idő, midőn ezekért kár­pótlásban részesülünk. A munkaképtelen s­ínségben sintődő honvé­dek égre emelik csonka karjaikat, s jutalmat vár­nak e napon a hazától. A nemzetmentő harczra vagyonukat áldozó honfiak kényes szemekkel tekintnek odaveszett javaikra s nyomort szenvedő családjaira, s mél­tán remélik, hogy a haza kárpótlást adand a sza­badság­harczban az ország írásbeli kötelezvénye­ire, — magyar bankjegyekre, — hitelezett értékü­kért. Avagy nincs-e egy országnak tehetsége be­váltani a hősöknek zálogul adott szavát,­­ nincs-e tehetsége beváltani kötelezvényei­t ? Avagy nincs-e a nemzet felett igazságos bíró, ki elég hatalommal bírjon elrendelni azt, hogy kö­telezettségeit teljesítse? A nemzet becsületérzésére kell e napon hivat­koznunk, melynek hatalma uralkodik az ország­gyűlés felett, hogy kérjük erélyes határozatra, a 25 éves várakozás erényének jutalmazása végett. Ne késedelmezzünk, elég volt már a jutalom nélküli szenvedés, elég a kamat nélküli köl­csönzés. Mondjuk ki, hogy a szabadságharc­ honvédei a jelenlegi honvédállományba felveendők, s 1849- ben viselt rangjuk szerint dijazandók,­­ a rok­kantak pedig teljes ellátásban részesitendők. Mondjuk ki, hogy a magyar állam 1849-iki kötelezvényei Magyarország által soha sem érvény­telenítettek, és a leigázó katonai uralom a részbeni rendeletei Magyarországot nem menthetik fel állam­kötelezvényeinek beváltásától. Adjunk új kötelezvényeket azoknak, kiktől az ország tudta s beegyezése nélkül elkoboztatak s megsemmisittettek. Ezt parancsolja a közbecsület. Ezen kötelezvények beváltására lehet ismét 25 évet kitűzni, s addig mérsékelt kamatot fizetni, de a beváltást megtagadni több mint hiba — valósá­gos bűntény, s a vétkes csődjelentéssel egyenlő eljárás volna. Ne legyünk kisebbek ellenfeleinknél! 1849. deczember 10. Trifanácz Pál császári királyi miniszteri biztos kihirdette, hogy a szerb assignáták a cs. kir. osztrák kormány által teljes értékükben beváltatn­ak. És a magyar assignáták? Talán kevesebb for­radalmi tény volt a szerb assignáták kibocsátása, mint a magyaroké ? Jobban érettek voltak azok a bevál­tásra ? Tanuljunk méltányosak lenni ellenfeleinktől. És mivel váltották be a szerb assignátákat? Nem-e osztrák állampapírokkal? s azokhoz nemde járni a magyar nemzet is quotájával? Szégyenletes dolog! mi fizetjük azt, amit a szerbek ellenünk assignáltak, egy részben,­­ de a­mit saját terhünkre assignáltunk, azt 25 évig nem is említjük kötelezettségnek. ny sima csak a magyar tud lenni. 1849. deczember 30-én b. Haynau osztrák hadi főparancsnok hirdetményt bocsátott ki, mely­ben a rokkantak részére alapítványtételre hívta fel az ország lakosait, s az alapítványokat fele részben a magyar forradalom rokkant honvédei számára biztosította. Hol kezeltetik ezen alap, s részesíttetik-e s mily arányban belőle a honvéd? nem tudjuk, de jogosan kérdezhetjük az alapító nevében. Haynau nevében kérünk segélyt a rokkant honvédek alapjából, mert a nemzet még nem vál­totta be 25 év előtt adott becsületszavát. íme, itt az idő! a 25 évi várakozást koro­názzuk meg egy ünnepélyes elhatározással, s adjuk meg általa a magyar királyi fenségnek dicsfényét. Nagyobb tiszteletet nem tervezhetü­nk, mint melyet ezen elhatározások hozandnának a nemzetre, s an­nak fejére, a felséges királyra. Egy öreg honvéd százados. * Rosz idők járnak e felhivásra, de igazságot mond, jogos követelést hangoztat, tehát közöltük, hogy emlékezetben tartassék mindaddig, amig jobb idők nem lesznek teljesü­lhetésére. Szerkesztő. — Közmunkák. Az 1874. év tavaszán megindítható nagyobb mérvű közmunkák tárgyában a közlekedési miniszter által a képviselőház elé terjesztett jelentés előadja, hogy a mostoha viszo­nyok folytán beállhat annak szüksége, miszerint egyes vidékeken közmunkák kijelölése és megindí­tása által a munkásnépnek keresetmód nyujtassék. — E munkák kijelölésénél figyelmet fordított a miniszter arra, hogy lehetőleg beillők legyenek ál­lami közlekedési eszközeink állandó hálózatába, s így maradandó becseset bírjanak. E szempontból főleg kő- és viziutak építését javasolja, melyek a vasutaknál aránylag sokkal kisebb befektetési tő­két igényelnek, a rövidebb időre szorítkozó előmun­kálatok után mindjárt megindíthatók. Tervezete, melyet a belügyminiszter részletes jelentése szerint leginkább sújtott törvényhatóságok figyelembevé­telével állított össze, lényegileg következő : 1) Állami költségen végrehajtandó oly építke­zések, melyek az 1873 ki és 1874-ki költségvetés­ben találják fedezetüket: a barcs-kaposvári, kapos­­vár-boglári, n.-károly-csucsai, k.-jenő-halmágyi, n.­­várad-dévai, szob-szemeréti, rozsnyó-szandeczi, tur­­dosm­­ustyei, kapi-szvidniki és keszthely-bak-regedei új útépítések. Továbbá vízi építkezések gyanánt a Temes folyónál szükséges átmetszési munkálatok fokozása, a Számos-szabályozás nagyobb mértű meg­indítása, a Béga-csatornának a Tiszával leendő összeköttetése és a volt határőrvidéki telepítvényes községek megvédésére szolgáló gátlások elké­szítése. 2) A törvényhatósági utak közül állami ke­zelés alá átveendők lennének: a keszthely-bak-rege­dei, boglár kaposvári, kőrös-belovár-daruvári, nyitra­­zsámbokréti, rozsnyó -szandeczi, ungvár-uzsoki, felsőbánya-bártfalvai, n. károly-csucsai, szászrégen­­tölgyesi, n.-várad-dévai, ditró-kézdivásárhelyi és kisjenő-halmágyi utak kiépített részei. 3) Nagyobb mérvű segély lenne adandó: a privigye-körmöczi, huszt-toronyai, kovácsi-szurdoki, m.-lápos­, oláh-lápos , hollómező- és deési, s a lugos-verseczi megyei utak építésére. 4) A költségvetésben megszavazott apahida­­szászrégeni s segesvár-ghymneai útépítések 1874-re nagyobb mérvben fokoztatnának ; végül 5) a mennyiben a törvény­hozás vasútépítések állami költségek megkezdését is szükségesnek látná elrendelni, megkezdhető lenne a munkács-szryi és érsekujvár nyitra trencséni vasutak földmunkája, miután ezek előmunkálatai már teljesen készen vannak. Mindezen munkálatok a miniszteri előterjesz­tés szerint 12.775.997 frtot vennének igénybe. Mi­után azonban e munkák nagy része a törvényho­zás által már engedélyeztetett, ennélfogva a kivi­telükre szükséges összegek e munkák befejeztéig évenként terhelnék az államkincstárt, míg ha most gyorsabban elkészíttetnek, jövőre csakis föntartási költségeik fognak előfordulni; ha a törvényhozás az eddig e czímen megszavazott összegeket to­vábbra is megszavazza, ezen összegekben a fölsorolt építések kivitelére szükséges kölcsön s annak törlesztési hányada fedezetet talál. Páris, nov. 28. (Saját levelezőnktől.) A kormány 20 és 24-ki győzelme után min­denki a legnagyobb érdekkel várta az uj minisz­térium névlajstromát, reggel mohón kaptunk a hivatalos újság, este a Soir után, a versaillesi in­­dóházak telve voltak mindig kiváncsiakkal s a ki egy képviselőt meg tudott fogni, rögtön kérdé­sekkel ostromolta.­­ Mind hiába, az esti lapok a következő nap reggelével vigasztaltak s a reg­geliek az estéliekkel. Tegnapelőtt még az „Agence Havas“ is biztosnak ígérte holnapra, az­az már mint tegnapra. Egyszóval folytonos feszült vára­kozás s ebből folyólag a legtermészetesebbb kérdés : honnan a késedelem? Nagyon egyszerűen­ adtam már eddigi leve­leimben egy kis képet az itteni pártoknak, a bal­oldalon is sok a nézetkülönbség, minek folytán egyszer - másszor eltérőleg fognak „szavazni“ és szavaztak eddig is, mégis egyesíti őket egy nagy emberiségi eszme, a köztársaság létesítése. Hát a jobboldal? Nem akarok ismétlésekbe ereszkedni, alkatrészeit már ismertettem, ennél­fogva önöket sem fogja­ meglepn, miként, mint hallatszik, nem kevesebb mint 150 pályázó volt a miniszteri és államtitkári székekre. Ennyi pályázóval szemben könnyű a szm­leges győzelem, de nem oly könnyű a minisztérium megalakítása. Ez azonban még mind megjárná, hanem aztán jön­nek az ellenkező nézetek. A május 24-iki minisztérium azt találta, hogy a f. hó 24 -i győzelem után tulajdonkép kár nekik leköszönni. A pártnak azonban nem kellenek, mint Magne ur (bonapartista) nem akar d’Audi őrét Pas­­quierval szolgálni, d’Audifiret ur nem vállal el tárczát, ha a régi minisztériumból legalább 3 tag ki nem lép, stb. stb. Ennyi igényt bajos kielégíteni s igy történt, hogy kedden délelőtt a lajstrom készen volt, ebéd után ismét feloszlott. Végre azonban valahogy mégis megegyeztek s a mai hivatalos lap közli a kinevezetteket. Broglie belügy, Depeyre igazságügy, Decazes­cy külügy, Magne pénzügy, Bardail ezredes had­­ügy, Dompierre tenger, Fourton közokt., de Larcy közmunka, Deseilligny kereskedelmi miniszter, s következnek az államtitkárok. Az új minisztéri­umban a jobb minden árnyalata képviselve van s kimaradtak Bénié, Barbie, Erneul és La Bouil­­lerie. Ennyire tehát megvolnának, kezdik azonban átlátni, hogy a 20 ki győzelemmel nem sokat nyer­tek, minő politika legyen most követendő? A bal­oldalt egy kanál vízben nem lehet megfálasztani, a vélemények szétágaznak. Jobb-közép azt mondja: mi békét akarunk, a 7 év megszavaztatott, nyugod­junk meg tehát e provisoriumban s igyekezzünk azalatt a választási törvényeket, a szabad sajtót megszorítani, a közvéleményt királyságra elkészí­teni s főleg e 7 év alatt egy felső táblát alakítunk royalistákból s aztán feloszlatjuk a képviselőházat. — Igen, de mondja a szélső­jobb, hisz ez a mi ha­lálunk, a nemzet hozzászokik 7 év alatt köztársa­sági formához, megszokja közügyeit maga vezetni s aztán még úgy se kell neki a király. A politika annyira szétágazván, a 30-as bi­zottság választására nézve sem tudtak megegyezni; szélső­jobb a balt egészen ki akarta zárni, ebbe a jobb centrum nem egyezett bele s ezért oszoltak meg tegnap annyira a szavazatok, hogy csak 13 nyert általános többséget, ezek közöl 3 első helyen legtöbb szavazatot nyertek a baloldalhoz tartozó Dufaure 427, Laboulaye 411, Waddington 388; ma lesz új szavazás a még hiányzó 17 tagra. A tegnapi s tegnapelőtti nemzetgyűlésen semmi fontosabb tárgy nem fordult elő, az ország bel­­ügyeivel, posta s távírdával foglalkoztak, némi érdeket, kölcsönzött csak a felsőbb policzia által gyakorolt fel­ügyelet. Pártkülönbség nélkül vitatkoztak e törvény felett,mely most másodszor kerül a ház elé. A kormány javaslata a bizottság által nagyobb mérvben mó­dosíttatott s tegnap el is fogadtatott. Hosszabb eszmecsere fejlődött ki a 46-ik czikk felett. Randot és Jules Favre egyáltalán nem helyeslik az elítél­tekre gyakorolt felügyeletet a már kiállt büntetés után, miután czélja épen az ellenkező szokott lenni: a bűnös előtt elzárja a javulás útját. Favre állításait jogi könyvekből és statistikai adatokkal bizonyítja, melyekből kitűnik, hogy a viszaesők száma (70,000) legnagyobb volt 67-ben, midőn mártott nyilakkal lövöldöznek, mi, fájdalom, nem vagyunk azon helyzetben, hogy hasonló fegyverrel küzdhessünk. A nem­rég bekövetkezett 60-ik ízben való confiscatiója lapunknak okleveles bizonysága e körülménynek.

Next