Ellenőr, 1873. december (5. évfolyam, 285-313. szám)
1873-12-02 / 286. szám
mondta, mondom, akár egy, akár kettő, — de én úgy tudom, hogy egy — minden esetben azt tartom, hogy nagyon itt az ideje, hogy az ország és a képviselőház a kormány álláspontjáról és teendő lépéséről értesíttessék, annyival inkább, miután már igenigen tudjuk, hogy tanácskozások folytattak, és talán magállapodások jöttek létre, ha nem is a bankkal, hanem a másik kormánynyal, és mindezekről az ország és a t. ház tájékozva nincs. Én tehát azt tartom, hogy a t. ház anélkül, hogy a bankkérdést így per tangentem megoldani akarná, elfogadhatja Horn képviselő úrnak ezen indítványát, melyet én legalább részemről elvileg magamévá teszek, s csakis az ő beleegyezésével is — némileg praecisirozni kívánok. Jelesen én azt óhajtanám az indítvány végén mondani, hogy ezen kérvények azon utsírással tetessenek a minisztériumhoz, hogy a bank egyében elfoglalt álláspontjáról és ebből folyólag tett lépéseiről 1874. évi február végéig tegyen a ház elé jelentést. Ez nem praejudicál a kérdésnek, de igenis kívánhatja a képviselőház azt, hogy ily fontos kérdésben tájékozva legyen. (Helyeslés balfelől. Csengery Antal feleslegesnek tartja a határozati javaslatot elfogadni, t mán a kormány már kijelente, hogy még ez ülésszak alatt ez ingyben előterjesztést tesz a ház asztalára. Azt mondja Horn, hogy fél attól, hogy ezen ügyre nézve kényszerhelyzetbe hozatik a ház, és oly indítványt tesz, amely kényszerhelyzetbe hozhatja a kormányt. Ez tökéletesen így van , (Úgy van jobb felől,) mert határnapot tűzni ki ilyen kérdésben és pedig oly rövid határnapot, amely akit a válság talán még növekedhetik , valóságos kényszerhelyzet lehet a kormányra nézve. Meglehet, hogy azon határidő, melyet Horn érintett, meglehet, hogy az a határidő, melyet Tisza Kálmán érintett, elegendő lesz, hogy a komány ezen ügyben formlázza határozott javaslatát, de jöhet közbe valami, különösen a mostani válságos időkben, ami ezt lehetetlenné teszi, és ekkor cakugyan ott lesz a kormány a kényszerhelyzetben, hogy nyilatkoznia kell akkor, amikor a kérdés még nem érett meg De másrészt azért sem tartja elfogadhatónak az indítványt, mert határozottan a házszabályokba ütközik. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás balfelől.) Ezen kérdésben már két ízben határozott a ház, Simonyi Ernő indítványa felvételekor, és közelebb a kérvények tárgyalásakor. Minden nap, valahányszor ugyanazon ügyben új kérvény adatik be, megújtani a vitákat nem lehet. Nem cáfolja a Horn által előadottakat, nem fon párhuzamot állatnunk, e fiatal állam és Oroszország között, nem reflectál Hornnak az angol kamatlábra tett megjegyzéseire, egyszerűen ellene szavaz a felsorolt okok miatt a határozati javaslatnak. (Helyeslés jobbról) Péchy Tamás a házszabályokra hivatkozik, hogy kimutassa, miszerint Szlávy és Csengery állításai, mintha a bankügyben új indítvány nem lenne többé beadható, a házszabályokkal ellenmondanak. Simonyi Ernő meg akarja jegyezni hogy a ház ívő indítványát e tárgyban, a múltkor nem vette tárgyalás alá, tehát nem is hozathatott benne határodat. A pénzügyminiszternek Csergely által felemlített ígéretére azt feleli, hogy rém ez lenne már az utolsó beváltatlan ígérete a miniszter úrnak, s épen e tárgyban már két év óta tartja a házat üres ígéretekkel és biztatgatással; már két év dőlt utasittatott a miniszter ,minél előbb“ előterjesztés' fonni e tárgyban. Az a „minél előbb“ „minél élőbbre“ marad. Ami a niniszter kényszerhelyzetét illeti, az nem ritka és nem is rendellenes dolog, tekintve az ország annyiszor sürgetőleg kifejezett oh'ajá', melylyel szemben a imnszser kitérő, üres féli jetikkel áll elő. Ehhez járul még az is, hogy a miniszter másként beszél ez ügyről a házban és másként a Deák-körben; hogyan lehet az parlamentáris állapot, ahol a miniszter a parlament, előtt a Tanit titokban tart, hanem egy magáncsnkban elbeszéli, ahol a hírlapok reporterei jelen vnnak és a dolgot nyilvánosság elé hozzák. Micsoda állást foglal el a képviselőház az egész világ szeme előtt ? Magánkörben e! Mit beszélni a dolgokat, amelyeket a miniszter a képviselőház előtt titokban tart: ez oly állapot a mely úgy a jobbom, a haló dalra nézve tűrhetetlen. Emelje fel már végre magát a kormány a parlmentarismus méltóságához, s bánjék a képviselőházzal úgy mint bánni kötelesség. Az, ha vagy a képvselőház a minisztérium által kényszerhelyzetbe ítelik, mint létetett a múltkor, vagy a miniszterium éterik. képviselőház által kényszerhelyzete, különböző két dolog. A képviselőház az ország érdekének elenőrzésével van megrázva, és kell hogy ezen ellenőrzésnek gyakorlására elegendő ideje legyen, hogy a kormánynak eljárását minden tekintetben megbírálhassa, és azt ha elvetette legyen elegendő ideje máskép is intézkedni. A helyzet, melybe a kormány a házat hozta, az volt, hogy nem volt ideje a rosznak talált, indítványt elvetni, s más jobbról gondolkodni. Ha elvnben a képviselőház hozza kényszerhelyzetbe a kormányt, a képviselőház azért magára vállalja a felelősséget a nemzet előtt, hogy amzt ő a kormánynak meghagyott, megparancsolt, azt helyesnek, jónak, és a hazára nézve üdvösnek találta. Azon két kényszerhelyzet közt tehát igen nagy különbség van. — Fia a miniszter nem találja elviselhetőnek e kényszerhelyzetet, visszaléphet. Pártolja Horn indítványát Tisza Kálmán módosításával együtt. Tóth Vilmos beismeri, hogy a házszabályokban a jelen esetről nincs szó, de azt nem is lehet kívánni ; lehet azt a jelen esetre vonatkoztatni s ez elég. Ragaszkodik tehát a házszabályokhoz, melyekre Szlávy miniszterelnök és Csengery hivatkoztak s az indítvány tárgyalása ellen szavaz. Zsedényi Ede: Tisztes ház! Miután a dolog érdeméhez az eddigi szónokok már is szólottak, felesleges a házszabályok magyarázata. És azok után, miket Csengery tagtársunk mondott, csak egy rövid észrevételt fogok tenni. Ugyanis Horn képviselő azzal indokolja indítványát, hogy az osztrák nemzeti bank decz. 10-ére tűzi ön ki nagygyűlését, abból terjesztendi az osztrák kormány elé a bank privilégiumának meghosszabb,vita iránti javaslatát és miután ezen javaslat, okvetlen a magyar korona országait is illetni fogja azt követeli, hogy a magyar minisztérium folyó hó végéig terjeszsze a ház elé a jegybank felállítása iránti javaslatát. Ha csak a minisztériumnak e bank iránti nézeteiről volna szó, ezeket a t. ház igen jól ismeri, mint amelyeket a pénzügyminiszter már több ízben — nem csak magán körben — mint Simonyi említé — de a nyilvános ülésekben, különösen minap épen szemben Simonyi indítványával előadá. Jól tudják az ellenzék tagjai is, hogy a minisztérium mindemelőtt az osztrák nemzeti bankkal és az osztrák kormánynyal oly egyezkedésre kiván lépni, melylyel a magyar pénzpiac függetlenségét biztosíthatná, eddig pedig, míg ezen egyezkedés lehetőségéről lemondani nem kénytelen, önáll magyar jegybankit javaslatba hozni nem szándékozik. Ily egyezkedés el közlésére több idő kívántatik, mintsem, hogy az illető értekezleteket a folyó hó végéig, azaz az osztrák bank gyűlése után 15 nap alatt befejezni lehetne, azért is a vékkérdés iránti nőnapi országos ülésben a minisíterelnök azt nyilatkoztam, hogy későbben, mindenesetre az ..bank.u.i ülésszak alatt e tárgyban határozott javaslatot azaz törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni. A t. ház a minisztériumnak ezen nyilatkozatában megnyugodott. (Ellenmondás balfelől) tudom, hogy a túlsó oldalon ezen nyilatkozattal meg nem elégedtek, azért most is szűkebb határidőt követelnek, de én azt hiszem, hogy ugyanazon többség, mely minap megelégedett a minisztérium által kiszabott határidővel, most is ezen végzését fenn fogja tartani. (Heyeslés jobbról.) Elnök: Mielőtt szavazásra feltenném a kérdést, engedje meg a t. ház, hogy a következőket megjegyezzem. Jobbról és balról történt hivatkozás a házszabályokra és én röviden bátor vagyok csak azt megjegyezni, hogy én épen azért nem szóltam közbe a tárgyalásba, mert én a kérdést a házszabályok értelmében mellőzendőnek nem hittem. (Helyeslés balfelől.) Azután felolvastatja a kérvényi bizottság javaslatát és Horn indítványát Tisza Kálmán módosításával. — A többség a kérvényi bizottság javaslatát fogadta el. Folytattad!? v. kérvények tárgyalása, melyekre nézve a kérvényi bizottság javaslata megjegyzések nélkül elfogadtatik, s ezzel a napirend ki lett merítve. Elnök : A ház további napirendjére nézve bátor vagyok némelyeket előterjeszteni. — Oly ügyek, melyek nyilvános ülésben vétethetnének tárgyalás alá, csak a következők: az igazságügyminiszter határozati javaslata az általa beterjesztett és még beadandó törvényjavaslatok előzetes tárgyalására egy jogügyi bizottság megválasztása tárgyában; a mentelmi bizottság jelentése Beczó Antal képviselő elleni keresetben; ugyancsak a mentelmi bizottság jelentése Haller Ferenc, gr. ügyében ; végre a Naszód vidékbeli községekkel elfogadott egyezség tárgyában egy 5 tagú bizottság megválasztása. Amint méltóztatnak látni, mindezen tárgyak nem nagyon sürgősek, némi halasztást szenvedhetnek ; vannak azonban nagyon fontos és sürgős tárgyak, részint az osztályokhoz, részint a szakbizottsághoz utasitandók, s olyanok, melyek már az osztályokhoz utasitottak, s tárgyalás alá vétethetnek. Ezek: a honvédelmi miniszter álal beterjesztett törvényjavaslat, a magyar sorhadi csapatok hadi tengerészeihez 1874-re állítandó ujonczok és tartaléki jutalékról, azután a magyar korona országaira eső hadjutaléknak 1—12 számú határőrezredek polgárosítása folytán a sorhadi zászlóaljak szaporításáról. A honvédelmi minisztériumnak ezen 3 rendbeli törvényjavaslata már az osztályokhoz lévén utasítva, azok által tárgyalás alá vehető. Ilyenek még a közmunkaminiszter előterjesztése, a belvizek levezetése körüli eljárás tárgyában, továbbá a közoktatási és honvédelmi miniszterek által beadott törvényjavaslat a tanulóifjúság katonai s fegyvergyakorlataira vonatkozólag. Ezek már az osztályokhoz vannak utasítva s ezek által azonnal tárgyalás alá vétethetnek. A szakbizottsághoz utasítottak közt is sok fontos és sürgős tárgy van, és azért méltóztassanak ezeket mielőbb tárgyalás alá venni. A belügyi- és közlekedési miniszterek a napokban előterjesztést nyujtottak be a háznak az ínség tekintetéből netalán teendő intézkedések iránt. Ezen előterjesztés már kinyomatott és szétosztatott a képviselő urak közt. Ezt gondolom előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz kellene utasítani. (Helyeslés.) Tehát a pénzügyi bizottsághoz fog áttétetni. Már most tehát, az iránt váékóztassék határozni, kíván-e nyilvános ülést tartani, melyen azon előadtam , ügyet lehet tárgyalni, vagy pedig egyelőre szükségesnek látná-e, hogy az, osztályok és szakbizottságok foglalkozzanak? Almássy Sándor azt hiszi, hogy ma tett indítványa, mely szerint egy 25 tagú bizottság küldetnék ki az ország szomorú helyzetének orvoslása fölött tanácskozandó, — a legfontosabb és legsürgősebb. Ezt kéri mindenek előtt tárgyalni. Tisza Kálmán a mentelmi bizottság jelentését tartja legelőbb tárgyalandónak, — ezt kellene tehát holnapután tárgyalni — azután mint szintén sürgős Iség, jöhetne az, inségügy. Elnök megállapítja tehát a holnaputáni ülés napirendjét, első lesz a mentelmi bizottság két jelentése, azután az igazságügyi minisztérium előterjesztése a szakbizottság iránt és a Naszód vidéki ügyben a bizottság megállapítása. Az ülés 12 és 3/4 órakor oszlik szét. * Esti lapunkban a ma benyújtott kérvényeket külön nem nevezhetvén meg, itt pótlólag közöljük. Az elnök Ugocsa megye 3 kérvényét nyújtá be a főispán, különösen a városi főispáni állások megszüntetése, az egyház és állam közti viszonyoknak Deák Ferencz programmbeszéde értelmében leendő rendezése, és az önálló magyar jegybank felállítása iránt; benyújtá továbbá. Udvarhely Szék kérvényét a székelyudvarhelypartjdi útvonalnak inségi munkaképen leendő elkészittetése iránt. Zichi Anal két kérvényt nyújtott be egyikben a czeglédi tanítók egylete a tarétól, nyugdijaztatását, a másikban Pápa város csatlakozik több város ama kérvényeihez, melyeket a gőzhajózási, vasúti s egyéb hasonnemű vállalatok helyi üzletforgalmának városi pótadóval leendő megróhatása iránt terjesztettek a ház elé Tavaszi Endre az országos középtanodai tanáregylet emlékiratát nyújtá be, melyben a görög nyelvvnek a gymnáziumban kötelező tantárgygyá tétele s a reáltanodai tanfolyamnak hét évben leendő megállapítása kéretik. Lipthay Béla báró pedig Nagy-Becskerek rendezett tanácsú város kérvényét nyújtá be, melyben a végett folyamodik, hogy az 1870. X. t. ez. 4. §. d) és e) alatt említett vállalatoknak üzlet telepei után azok működésének haszna arányába azon vidéki városok is részesíttessenek, melyekre az említett vállalatok működésüket kiterjesztik.* Megemlítjük végül, hogy az egyház és állam közti viszonyok rendezése végett kiküldött bizottmányba kisebb-nagyobb eltéréssel adattak be a szavazatok, s legtöbb szavazatot Simonyi Lajos báró és Gorove István nyertek, közlött igen becses adalékokat, minek következtében felszóttatott, hogy vizsgálja meg bővebben a kérdést. Munkája e felhitás eredménye. A történeti és történelem előtti régészet között lehetetlen határvonalat vonni. Az 1867-iki párisi világkiállítás alkalmával meggyőződtek a tudósok, hogy a régészet nemzetközi ügy, hogy Oroszországban több oly régiség fordul elő, mely egyebütt nem találtatik, s mely egészen különbözik egyéb országok tárgyaitól. A történelem előtti időben első a kőkor, mely három korszakra oszlik. I. A mammuth időszak, midőn Európát több ezer lábnyi jégtakaró fedte s és ezért az éjszakatájok lakhelyet nem adhattak, azokon az emberek csak átköltözhettek; azért déli Oroszország előbb vola benépesedve, mint többi részei, hasonlókép a közép- és atlanti tenger partvidékein előbb laktak, ■mint a skandináv tájakon. De még ebből az ősi műveltség állapota határozottan meg nem állapítható. Annyi bizonyos, hogy Éjszak-Európában egyetlen egy kőemlék sem bizonyítja, hogy a mammuthtal élt az ember. Második időszak a középkőkor, midőn az ember harczot folytat a nagy állatokkal, a természettel, midőn az ősemlősök pusztulnak, amely arányban vesznek ezek, oly arányban szaporodnak a szelidebb állatok. A szerszámok ez időben már finomodnak, az emberek műérzéke fejledezik. Harmadik időszak: az újkőkor, melyben már Oroszország lakva volt, mert több kősirt fedeztek fel ez időből, például egyet a Dnyeper mellékén. A háziállatok szokottabbak lesznek, s velük feltűnnek a bronztárgyak is, melyek az újkőkorból átvezetnek bennünket a bronzkorszakba. Ekkor Oroszország háromfelől művelődött, éjszak-nyugat, délkelet és nyugat felől. A bronzkor két időszakra oszlik, régibb és újabb időre. Már ebben az időben a népesedés mindinkább az ország belsejébe hatol, a fémek terjednek; miáltal a népek mivelődése, életmódja megváltozik, a földmivelés emelkedik. A két idő ellentétes jelleme az, hogy az elsőben a holtakat égetetlenül temették, s a szerszámok stylja szebb, finomabb, a másodikban égetve és egyéb módokon temettek, s a styl romlik. A bronz emlékek három csoportot képeznek, legkifejlettebb az éjszaki orosz, mely minden közvetítés nélkül tűnik elő; a nyugati csoport a legfejletlenebb. A finn és az orosz bronzkorszak különböző, az orosz későbbi és durvább. A leggyönyörűbb bronzemlékek Közép-Európában találhatóak, s a magyarországiak fölötte becsesek. A vakor már beállott déli Európában, mikor még éjszakán folyvást a bronzkor uralkodott; a vaskor ide körülbelül Krisztus idejében hatott, s három részre választható; az első Krisztustól 450-ig, a második 450-től 700-ig, a harmadik ettől 1030 ig. Itt Hunfalvy Pál félbeszakítja a felolvasást és szóbelileg mond el még némely dolgokat. Vorsaac azon eredményre jutott, hogy fel kell hagyni azon hittel, mintha a finnek és lappok lettek volna az európai őslakosság; fel kell hagyni ama véleménynyel, mintha a mai Oroszország a skandinávi nép legközelebbi hazája lenne. A tapasztalás ezt bizonyítja, hogy a nyelvek sokkal később váltak el, mint az emberi fajok ; hogy a finnek és ugorok a legkésőbben költöztek be, és azért tud mythologiájuk az előző népekről, melyek tökéletesen eltűntek. Annyi kétségtelen, hogy az emberiség terjedésének iránya nem azonos a művelődés terjedésének irányával. Végre felemlíti, hogy a magyarországi bronzok a dákoknak tulajdoníttatnak, hát a hunok és avaroktól nem maradt volna semmi ? Azt hiszi, saját eszközeik azoknak is voltak. Erre Pulszky Ferencz felel, s azt mondja, igen is voltak az avaroknak is saját eszközeik és sajnálja, hogy tudósaink külföldi műveket búvárlanak, de azt nem nézik meg, ami idehaza van. A múzeumba sem az akadémia, sem a képviselőház tagjai nem igen járnak, csak a gatyás emberek, holott a múzeum igen első helyen áll az európai múzeumok között Eddig azt hitték, hogy a haszingsi csatában fordult elő az első kengyelvas, később egy orosz talált a 11-ik század elejéről , de Magyarországba lelték a legrégibb kengyelvasat Ó Budán, Jusztinián egy pénzével, így bizonyosan avar eszköz az. A dákok csak egy részében laktak az országnak, de nem az egészben, nem a felső vidéken. Pulszky felszólalása a mily jogos, époly alapos és tudományos vola, tanúskodott, hogy nagyon is helyén van a múzeum igazgatóságában. Ezután több kisebb tárgy bejelentése következett. A beszély elmélete visszautasíttatott, a nyelvtörténeti szótár eszméje elfogadtatott. Magyar tudományos akadémia. (Deczember 1.) Az ülések sora ma a nyelv- és széptudományi osztályra következett, s a gyűlésben Pulszky Ferencz elnökölt. Az ülésnek csak egy tárgya volt, nevezetesen Hunfalvy Pál felolvasása: ,,Az európai ősmiveltség képe Vorsaac után“ czim alatt. A nyelvtudomány és a történelem, daczára hogy szomszédos tudományok, nem értik egymást, pedig egymásra vannak utalva ; hová a történeti nyomok nem vezethetnek el, ott a nyelvtudomány képes legsikeresebben kalauzolni. A koponyaismer nevezetes adalékokat szolgáltathat, amennyiben a természeti alakulás szilárdsága uralkodik felette, de mégis megtévedhet, mert az emberek költöznek, míg a nyelvek állandóak. A közlekedés, a forgalmi élet nem igen okoz változásokat, míg a különféle tárgyak, emlékek nagyon is elvihetők egy helyről a másikra, így zavarba hozhatnak, s csak nagy óvatossággal lehet nyomukra haladni. Vorsaac műve a kellő vigyázattal dicsekedhetik. Szerző 1869-ben meghivatott Moszkvába az első régészeti gyűlésre, ott a történelem előtti régiség idejéből KÜLFÖLD. Deczember 1 én, Franczia köztársaság. Az alkotmánybizottság megszületése lehetőleg még nehezebben megy, mint a kabineté. Már három választási processus volt s a bizottság még ma sincs completálva. A 30 tag közül eddigelé csak 24 nyert absolut többséget s a szombati választásnál épen egyetlen egy sem. Ez mindenesetre bizonyít annyit, hogy a monarchikus többség nem szavaz együtt, de töredékei nem szavaznak a baloldallal sem, s külön-külön jelöltjeinek egyik párt sem bíz absolut többséget szerezni. Az azonban több mint valószínű, hogy a baloldal nem fogja jelöltjeit keresztül vinni s az első napon megválasztott, 3 republikánushoz eddig még nem került ki uj társ az urnából, s hihetőleg nem is fog kerülni. Az alkotmányjavaslatot tehát egy majdnem minden izében monarchikus bizottság fogja a 7 évi köztársaság számára kidolgozni. Elképzelhető, milyen köztársasági alkotmány lesz az. — Az ostromállapotot, mely felett ma vitatkozik a nemzetgyűlés, tárgyalván az e tárgyban benyújtott interpellatiot — az uj kabinet meg fogja szüntetni; e helyett azonban behozza az 1852. sajtó rendszabályokat, ami a sajtóra nézve, mely felett eddigelé csak 43 megyében függő az ostromállapot Damokles kardja, oszágszerte való ostrom állapotot jelent, még pedig a legszigorubbjából. A kabinet új tagjairól következő adatokat olvasunk. D e c a z e s herczeg a jobbközép egyik legjelentékenyebb s önálló gondolkozás tagja. Diplomatiai pályája még a császárság korában kezdődött, mint az országot a madridi és lissaboni kormányoknál képviselte. A császárszág utolsó éveiben visszavonult a közszolgálatból s csak a bordeauxi assemblée idejében lépett ismét a nyilvános élet mezejére. Legutóbb londoni követ volt s csak nem rég vált meg ez állásától. Thiers ellenében a merev hajthatatlan ellenzék soraiban küzdött a jobb és szélső jobbal s a 30-as alkotmány-bizottságban Broglié-éktól is külön vált a ellene nyilatkozott minden transactionak Thiers-el. A fusionális üzelmekben tevékeny része volt. Chambord gróf legutolsó nyilatkozata azonban úgy látszik, kigyógyította e betegségből. Larey és Depayre a Colbertféle, magét mérsékett jobboldalnak nevező csoporthoz tartoznak. Depayrenek politikai múltja nincs, első nagyobb szabású sereplése az elnöki hatalom meghosszabbítása felett az imént lefolyt vita idejére esik. Ő formulázta ugyanis a Mac Mahon üzenetének megfelelő javaslatot, melyet a nemzetgyűlés határozattá emelt. Alkalmasint ez az érdem vezette a miniszteri székbe. Egyébiránt haute-garonnei képviselő, s ezelőtt Toulouseban ügyvédkedett. Larey már ismeretesebb politikai egyéniség. Tagja volt Thiers első minisztériumának s távozóját egész múlt év júniuséig viselte. Az alkotmányozó 30-as bizottságnak pedig elnöke volt. Fourtou is tagja készült lenni Thiers minisztériumának, s csak Thiers bukása gátolta meg ebben. Ő tulajdonképen egy párthoz sem tartozik. Mandátumát, mint dordognei képviselő különösen a kclerikálisoknak köszöni s eleinte ez szabta meg magatartását a nemzetgyűlésen. Később Thiers felé hajlott s az 1872. nov. 13 iki nevezetes elnöki üzenet alkalmával Thiers mellett szavazott. Angolország. Az aranypart-vidékről érkező újabb hírek, melyek október 31-éig terjednek, némileg devalválják a gyors és biztos győzelem reményét. Az aslantikat ugyan kiszorította állásaikból sir Farnet Wolseley, de nem aknázhatja ki győzelmét, mert nincs elegendő hadereje az előnyomulásra. „Hlyzetem — írja hivatalos jelentésében — némileg megalázó. Az ellenség főhadoszlopa egy napi járó földre van hadiszállásomhoz, s nincs haderőm, melylyel megtámadnom lehetne. A bennnszülött szövetséges hadak hasznavehetlenek , s napról-napra jobban belátom, hogy ily hadakkal teljes lehetsen döntő csapást mérni az aslantiakra, s hogy e háború csak rendes fegyelmezett európai csapatokkal lesz befejezhető“. E sürgönynek következménye máris mutatkozik. A kormány új csapatok szállítására tesz gyors előkészületeket s e czélra két gőzöst bérelt ki ismét. Olaszország. A képviselőház gyorsan tárgyalja a költségvetést s hacsak vissza nem esik a határozatképtelenség nyavalyájába, melyből még nem gyógyult ki gyökeresen, mi hamar keresztül hatol a számok labyrinthjén. A közmunka miniszter budgetjét egy érdekes évkönyv illustrálja. E minisztériumnak ez az első évkönyve; a többi minisztériumoknál már régen szokásban van a megvilágítás ezen módja. Ez évkönyv kimutatja, mennyit költöt e tárcza 1860. év óta, tesz pedig összes 1263 milliót. Ebben 635 millió a rendes, és 627 millió a rendkívüli kiadások rovatába tartozik. Vasúakra 814 millió fordittatott. 1859 végén Olaszországnak 1829 kilométer hosszú vasúti hálózata volt. Mostani vaspályái 6778 kilométr hosszaságúak, 1118 még építés alatt, s ezenkívül 728 tervezetben. Németország. A badeni nagyherczegség országgyűlése elé igen fontos egyházi törvényeket terjesztett e herczegség kormánya. Az előterjesztések egészen a porosz egyházpolitika színvonalán állanak s az ultramontán renitentia gyökeres orvoslására fognak szolgálni. Az egyik javaslat szerint minden egyházi tisztség érvényességéhez okvetlen kerék az előleges államvizsga. A freiburgi érsekségnek a gyakorlati papi pályára képező szeminárium kivételével nem lesz jogában több nevelőintézetet fentartani; új theologiai egyetemi con Vetusokat s fi szeminariumokat nem lesz szabad felállítania sem a meglevőkbe új növendékeket felvennie. A büntető eljárás papok ellen nem sokban különbözik a poroszországitól. Oly egyházi személyek, akik két évig törvényellenes magatartást követnek hivataluktól megfoszthatók lesznek. Erre az indítványt a belügyminiszter fogja megtenni; az állam minisztérium és 3 törvényszéki tag dönt együttes ülésben. Tan figy. Válasz ,,Dixi“-nek. A rMagyar Tanügy“ ez évi folyamának Vili—IX.füzetében „Az úgynevezett magántanulók“ czím alatt, „Dixi“ aláírással, egy közlemény jelent meg, melyben súlyos vád emeltetik a pozsonyi ev. lyceum tanári kara ellen. Miután e közlemény magvát az „Ellenőr“ is átvette, felkérem ugyanezen lap t. szerkesztőjét, szíveskedjék becses lapjában jelen helyreigazító nyilatkozatot közzétenni. Előrebocsátom, hogy én két év óta vagyok a lyceum igazgatója, azelőtt, mint theologiai tanár, a gymnasium rendes és magánvizsgáira sem közvetve sem közvetlenül be nem folytam, ez okból jelen megjegyzéseim is különösen az 1872 és 1873/4 18k. évekre vonatkoznak. A vád, mely ellenünk a kérdéses czikkben emeltetik, kétélű. Egyik éle általában intézetünk belélete ellen, másik éle különösen a magántanulókkal állítólag űzött visszaélések ellen van irányozva. Ami az elsőt illeti, Dixi csak úgy mellékesen odaveti hogy „nem szólnk itt azon, az iskola belélétét szomorúan illustráló dolgokról , miket az onnan kikerült komolyabb tanulók, szüleik nagy boszúságára, regélnek.“ Nem tudhatjuk, mik legyenek az itt érintett boszankodásgerjesztő „dolgok“, de higyye el a névtelen czikkíró, sokkal jobban bebizonyítja őszinte érdeklődését a tanügy iránt, ha azon állítólagos „dolgokat“ velünk, a tanánk arral közli, mintha fontoskodó, titkolódzó arccal olyanformán beszél : mondhatnék sokat, de hallgatok. Hadd tudjuk meg mi is azokat a „dolgokat“ s győződjünk meg, regék-e csakugyan vagy valóságok? s ha valóságok, szüntessük meg a féltett közügy, a tanügy érdekében. A vád ilyetén általános nyilvánosságra hozatala csak a gyanút kelti fel egyrészről, csak a kedélyeket keseríti el másrészről, a tulajdonképi főczél, a javítás, lóvására. Határozottabb a vád másik fele, a magántanulókkal állítólag űzött vásárt illetőleg. A czikkíró először is constatálja, hogy a pozsonyi ev. főgymnasium évek óta feltűnőleg népes, különösen sok a magántanuló, s ezek között a külföldi. Hogy a felsőbb osztályok általában népesebbek az alsóbb osztályoknál, e jelenség nálunk nem évek óta, hanem évtizedek óta észlelhető. Úgy volt ez már a harmincas, sőt a huszas években is, úgy gondolom, e jelenség okait nem volna nehéz felkutatni. Az algymnasium tanulói többnyire csak pozsonyiak, vagy pozsonyvidékiek, a felgymnásiumba távolabb vidékekről is jönnek. Hány algymnásium, hány nem teljes gymnásium van Magyarországon? Ezek szolgáltatják a felgymnásiumi népesség egyik contingensét. S ne feledjük ki a számításból Pozsony város viszonyait, társadalmi életét, a német nyelvet, melynek kedvéért a szülők igen sokszor előnyt adnak intézetünknek más tanintézetek felett. A felett lehet vitatkozni, általában kis város viszonyai kedvezőbbek e a tanuló ifjúság fejlődésére, vagy a nagy városéi, de merem állítani, hogy a szülő, ha tehetségében áll, örömestebb küldi serdültebb fiát Pozsonyba, mint valamelyik kis város tanintézetébe, csak azért, mert Pozsony —Pozsony. A magántanulókat illetőleg kevés utánjárással meggyőződhetett volna a névtelen czikkíró arról, hogy van tanintézet és pedig nem egy, melyben a magántanulók száma az összes létszámhoz képest jóval „roppantabb“ mint nálunk. Ha méltányos a czikkiró, e tekintetben sem állíthat bennünket legelső helyre. Aztán a magántanulók felvételénél a megállapított szabályzat szerint jár el az igazgató s a tanári kör. A tanári értekezletek jegyzőkönyveibe esetről esetre vezettetnek be a magántanulók jelentkezései, a felvétel vagy elutasítás esetről esetre indokoltatik. A kérkedőket tehát arra utaljuk, e jegyzőkönyvekből mutassák ki hol és mikor követtetett el szabálytalanság. Az osztályugratás, melynek esetei épen nem gyakoriak, mindannyiszor az egyet, tanügyi bizottság engedélyével történt, a görög nyelvtől mindenkor a minisztérium mentette fel az illetőket. A magántanulók száma ismét csak Pozsony viszonyaiból magyarázandó meg. Akárhány egyén lakik Pozsonyban, ki főleg az úgynevezett correnesióból él, a magántanulóknak mérsékelt dijért oktatást ad. Pozsonyban van rabinátusi iskola, melynek növendékei, hogy Berlinben vagy Boroszlóban az egyetembe felvétessenek, kénytelenek megelőzőleg magánúton maturisálni. Nem ritka az eset, hogy az illető tanuló nyilvános rendes tanulónak óhajt befogadtatni, de nem bírja eléggé a magyar nyelvet, s kénytelenségből lesz belőle magántanuló. Az utóbbi minőségbe aztán német nyelven vizsgáltatik meg. Az őrvidékiek közül nem egynél szerepel ezen indok. Említeni, hogy magántanulónk nyegy része zsidó, görög. Igaz, vallása miatt, egyéb indok hiányában senkit sem szoktunk elutasítani. De nemcsak magántanulóink vallása iránt vagyunk türelmesek, hanem nyilvános tanulóink hitvallása iránt is, az uóbbiakat valláskülönbség nélkül részeltetvén a lyceumi tápintézet jótéteményében. Egyébiránt mi az oka, hogy a zsidók nyilv.tangóknak is szívesebben mennek protetans, mint kath. intézetbe? Honnan van, hogy a DSi által kidicsért, és méltán kidicsért pesui ev. főgymnásiumban annyi a móz. hitv. tanuló Pesten, hol annyi mindenféle tanintézet létezik ? Gondolkozzék felette Dixi. Különösen megbotránkozik Dixi azon, hogy a magán tanulók külföldiek. Egy statszikai táblázatban egymásután 5 iskolaévről nyitja ki a magántanulók s ezek közzt a küföldiek létszámát. A táblázat magában véve helyes, de korántsem bizonyít annyit, korántsem szolgálhat oly kövekeztetések alapjául, mint írója véli. Dixi elfelejti, hogy Pozsonyról van szó, a határszéli városról, hova nemcsak magántanulóknak, hanem nyilvános, rendes tanulóknak is beíratják magukat a külföldiek. Nézze meg az iskolai értesítőket. Ezeknek kimutatásai szerint a lyceumba beíratott nyilvános rendes tanulónak: az 187 Vask évre 12 külföldi , 1*7*/, * „ 7 „ a jelen 187„ „ 9 3 év alatt összesen 28 külföldi. Vegyük hozzá, hogy az isk. programaiban a tanulók létszámának kimutatásánál a születéshely létetik ki. Innét gyakori az eset, hogy a tanuló a külföldiek közé számíttatik, holott szülei s velük együtt ő maga is, jelenleg már magyarországi lakosok. Aki Pozsonyban ismerős, tudni fogja, hogy itt igen sok idegen származású hivatalnok, magányzó, nyugalmazott magas rangú katonatiszt stbukik. Ezek fiai, akár rendes, akár magántanulók, születés helyeiknél fogva mint külföldiek szerepelnek a kimutatásban, holott voltaképen nem külföldiek. Látja Dixi, hogy csalhat még a statitika is. De „miért jön éppen a magyar tannyelvű Pozsonyba (t. i. a külfödi) kérdi Dixi. Bocsánat, a lyceumban a tannyelv magyar és német, az alsóbb osztályokban a tanárok folyvást két nyelven tanítanak. A külföldieket eszerint német nyelven vizsgálják, s a magyar irodalmi történet helyett tüzetesebben a német irodalom történetéből. De térjünk át a vád lényegére. „Avagy nálunk már a hottentot is leteheti az érettségi magánvizsgálatot, ha lefizette előre a díjt? Íme ott reá a pozsonyi példa! A nemes igazgatóság a legkisebb lelkifurdalás nélkül kiállítja a nagy pecsétes Testimonium Maturitatist, s széjjel bocsátja hálás magántanulóit,v így deklamál Dixi. Ez más szóval azt jelenti, hogy Pozsonyban pénzért árulják az érettségi bizonyítványt, mint egykoron Tentzel a bűnbocsátó leveleket. Kissé messze elhajította a sulykot, Anonymus úr! Akik magánérettségire jelentkeznek, két kategóriába sorozhatók : olyanok, kik az összes nyolc osztályból valamely nyilvános intézet által kiállított bizonyítványt képesek előmutatni, és olyanok kik egy, esetleg két osztályt magánlag, nem nyilvános intézetben végeztek. Ez utóbbiak a hiányzó osztályok tantárgyaiból külön, egyenként vizsgálat alá vettetnek, s ha ezeket sikerrel megállták s eszerint mind a nyolcz osztályból pozitiv fokú bizonyítványaik vannak, csak azután bocsáttatnak az érettségeire. De az előbbiek is úgynevezett elővizsgálatot tartoznak kiállani, melynek sikerétől függ, bocsáttatnak-e az érettségi vizsgához, vagy sem. Nagyon téved, ki azt hiszi, hogy a jelentkezők, s így azok, kiknek nevei az isk. programmban olvashatók, már eo ipso bizonyítványnyal is elláttatnak. Egy jelentékeny részük, vagy megbukik vagy az elővizsga alkalmával meghátrál, visszalép. Vannak, kik kétszer, háromszor fáradnak Pozsonyba, azaz két-három egymásutáni évben kísérlik meg az elővizsgáimig az érettségi vizsgához hozzáférhetnek ; neveik tavaly, tán harmad éve valának már olvashatók a programaiban, de máig sincs kezeikben „a nagypecsétes Testimonium Maturitatis.“ Számokkal is szolgálhatunk. Ha az anyakönyvben a bizonyítványt kiérdemelt magántanulók számát összehasonlítjuk a programmban kimutatott jelentkezők számával, azt találja, hogy a magántanulók közül megbukott vagy viszszalépett: az 187 V. isk. évben 15 * 1872/s „ „ 18 összsen két év alatt 33. Hozzáteszem, hogy a magánérettségi vizsgálatról is rendes jegyzőkönyv vezettetik. A jegyzőkönyvben nemcsak a vizsgát tevők nevei, hnem a tantárgy, az egyes kérdések is előfordulnak (megjegyzem, hogy nem szabad kérdések, hanem írott thesisek után felelnek.) Tessék kimutatni a jegyzőkönyvekből, melyek szükség esetében betekintés végett átengedtetnek, kinek adtunk mi vizsga nélkül bizonyítványt, csak azért mert a „díjat előre lefizette“ ? Végül legyen szabad a névtelen czikkíró támadási modorára, a „Tanügy“ szerkesztőjének a czikkhez csatolt felhívására egy szerény észrevételt kockáztatnuuk. A tanügy közös ügy, hozzászólni joga van mindenkinek, kibm a jószándékkal dologismeret párosul, s igy Dixinek is. A visszaéléseknek, melyek a tanügy terén netán elkövettetnek, megszüntetésére közreműködni szintúgy közös kötelesség. De sok függ a közreműködés módjától. Föltéve, hogy amit Dixi czikkében elmond, utolsó betűig igaz, nem lett volna-e még akkor is férfiasabb, ezérr a vezetőbb eljárás, ha Dixi összeállítja az állítólagos visszaélések sorozatát, esetről esetre, adatról adatra, az időt, a személyeket megnevezve, s e bűnlajstromot benyújtja a lyceum közvetlen elöljáróságának, a senatusnak, vagy conventnek, — ahelyett, hogy az egész tanártestület becsületét, tehát a theol. tanárokét is, kiknek semmi közük amaz odiosus vizsgákhoz, a cynismus érzéketlenségével sárba harczolja ? És még egyszer feltéve, de meg nem engedve, hogy Dixi vádjai igazak, a kormányhoz való folyamodás vájjon nem legutóljára volna-e hagyandó, akkorra, midőn már a közvetlen felügyeletre hivatott közegek bebizonyították, hogy a bajon segíteni vagy nem tudnak, vagy nem akarnak? Aki a teendők logikai egymásutánjában ilyen ugrást enged meg magának, roszul leplezi el a szenvedélyt, mely őt cselekvésre tüzelte. És utódjára feltéve, de meg nem engedve, hogy Dixi vádjai igazak volnának, hiszik a a „Tanügy“ t. szerkesztői, hogy akadna önérzetes ember széles ez országban.