Ellenőr, 1873. december (5. évfolyam, 285-313. szám)

1873-12-03 / 287. szám

vet megmozgatott a centralisatio lebontására, mely municzipalis élet szabad fejlődésében, szabad moz­gásában hirdeté az állam regeneratiojának meg­szilárdulásának feltételét : ugyanaz a párt ma, midőn a császárság romjain egy pillanatra kezébe játszotta a sors a hatalmat és uralkodást, túl tesz megán a császárságon a municzipiumok megfojtá­sában s a községi élet kioltásában. Miért? A fele­let nagyon egyszerű. A nyűgöt, melyet a császár­ság rakott a municzipalis szabadságra, megérezte az elnyomott orleanismus is s tapasztalásból tudja, hogy beiz abban nehéz mozogni, de nagyon. Legalább neki az volt. A köztársasági szellem is kell hogy úgy legyen vele. Előkeresi tehát a régi békét, mely­nek szorításától még most sem zsibbadt ki a keze, és még szorosabbra veri azt ellenfelei kezén azt hivén, hogy ezek ép oly tehetetlenek lesznek benne, mint volt ő. A számítás nem rész. De valamit kifeledt belőle az igából uralomra jutott royalista többség: kifeledte azt, hogy míg az ő elve, melylyel megmoccsanni sem birt, ama békában egy inasza­kadt vár volt; a köztársaság elvei csont és vérből álló élő valóság, melynek erőt a nemzet meggyőző­dése s békába verhetetlen szellemet az isteni szikra ad, mely egy nemzet szivében él. Ez a különbség, s aligha­nem iszonyú csalódás vár azokra, kik a centrálisadénak oly hatást jósolnak az élő, életerős eszmére, mint a milyennel volt a holt traditióra, melyért egyetlen szív sem dobbant meg, legfeljebb az önérdek csengett. — Ez az önérdek ma kormá­nyon van; minden mozdulatával elárulja milétét, és Francziaországnak szomorú napja lesz az a nap, melyen az igazság iránt félre vezeti­etik. Pedig a félrevezetésre szánt manoeuvre-ek szaporodóban vannak. Ezen a megbeszélt reactionárius törvényja­vaslat benyújtásával egyszerre indul meg egy ilyen manoeuvre. A háló ennyi és ennyedikszer ismét kivettetik a balközép megfogására. A c­s­a­l­­étek most Decazes herczeg. Az ő neve a manoeuvrirozó híresztelés szárnyán. Ígéret a köztár­saság végleges megalapítására. Csak legyen, a­ki ez ígéretben meghigyjen és elfeledje, hogy az a név mennyire compromittálva van­ a restaurationá­­lis botrány krónikában. Akad azon ilyen balek is és Pernolet képviselő vagy ilyen vagy maga is balekfogó akar lenni. Ez az új köztársasági kép­viselő s mint ilyen lándzsát tör a „Siécle“-ben Decazes herczeg mellett, írván a­mint következik: ,,Nyugton lehetünk az „erkölcsi rend“ megtestülése felül. Nézetem szerint nem csak a körülmények hatalma gátolja meg a május 24-ki coalitiót abban, hogy valamely elbukott régimét a nyakunkra hozzon, hanem meggátolja ama férfiak akarata is, kiket a körülmények hatalomra emeltek. Nem állí­tom, hogy ha tolmácsa vagyok nézeteiknek, de kezeskedhetem Decazes herczeg, a külügyér egy mondásáért, melylyel hozzám volt: „Emlékezzék szavamra Pernolet úr, mondá — Mac-Mahon elnök­sége lesz a kiindulási pont a franczia köztársaság megalapítására.“ — úgy leszen, — mondja Perno­­let, ha ugyan érez is úgy , mint beszél. — Any­­nyi bizonyos, hogy vagy ő bolondit vagy őt bolonditják. A köztársasági lapok Ernőul és Labouillerie kicsöppenésén kissé felmelegült hangját nagyon lehű­tötte a munic­ipális javaslat. A kormány irá­nyában lehetőleg még hidegebbek mint voltak ezelőtt, s ennek másrészt a 30-as bizottság meg­választásában követett többségi eljárás is oko­zója. Eddig mint tudjuk, csak három baloldali jutott be ama bizottságba, a­mely egyébiránt még máig sincs kompletálva: a tegnapi választás csak egy új taggal szaporítván a megválasztottak sorát. A tétta tehát nehéz, de mint tegnap is megjegyez­tük azért nem könnyebb a baloldaliak reménye, ho­­gy m­ító­­fKKK 4. Spanyolország. A cantonális pártütés véres ko­médiája az utolsó felvonást tartja Cartagena alatt. Távirataink már beszéltek a legutóbbi jelenetekről, melyek a végmegoldás közelségét sejtetik, ha csak meg nem szállja az ostromlókat ismét a pihenés vágya. Az ostromlók hat, 21 ágyús üteggel s 11 mozsárral dolgozzák a várost, melyben összesen a következő erők védekeznek a kétségbeesett el­szántsággal: Thomaszet bandája, 30 fő; Don Gál­vez murciai serege, 150 fő; a mondigoria vadászok, 540 fő; az ibériai Masseur ezred, 701 fő; a car­­tageniai miliczia 220 fő; tengerészgyalogság 100 fő; tüzérség 100 fő; 40 tengerész sergeant, 1300 önkéntes és 1000 darab fegyencz.­­ 4180. Paar gróf osztrák-magyar kopenhaagai követ legközelebb a monarchia képviselőjévé neveztetvén ki a szentszékhez, több oldalról aggodalom merült fel, hogy a gróf az ultramontánságban gyanús lé­vén, a monarchia képviselete a szentszéknél nem lesz a monarchia politikájának és érzelmeinek megfelelő. — Ez aggodalomra hivatalos megnyug­tatást közölnek most azt osztrák tartományi hiva­talos lapok. „Az ultramontanismus vádja — úgy mondanak — Paar gróf irányában nem igen iga­zolható. Paar gróf, tudtunkra minden párttól tá­n háború, mert eredménye a rombolás lehet; czél­­ja a társadalom lerontása. A repressáliák a második fokon állanak. Az igazságtevés harmadik módja az, ha megfosztunk valamely fejedelmet azon előnyöktől, melyekben tőlünk részesült, mindig a sérelemhez szabva a büntetést. A negyedik mód, melynek leggyakoribbnak kellene lenni, az, ha a népnek, melyre panaszunk van, felmondjuk a szövetséget. Ezen büntetés meg­felelő a törvényszerű száműzetésnek, mely által a bűnös kiközösittetik a társadalomból. S ekként a fejedelem, kinek a szövetséget felmondjuk, kikö­­zösittetik ez által társadalmunknál » íhánz nem tagja annak. . . . . . Nem lehet jobban meggyalázni egy fejedel­met, mintha szövetségéről lemondunk, sem jobban megtisztelni, mint ha szövetségét keressük. Semmi nem szolgál az embernek nagyobb dicsőségére sőt hasznára, mint látnia, hogy létfenntartása iránt mások is folyton figyelmes érdeklődéssel vannak. De hogy a szövetség összecsatoljon: igaz­ságosnak kell lennie; tehát két nemzet szövetke­zése eg­y harmadik elnyomására nem jogosult s bűn nélkül megtörhető. A zsarnok szövetsége nem szolgál becsületére a fejedelemnek. Beszélik, hogy Egyptom egyik ki­rálya figyelmeztető a samosi királyt zsarnokosko­­dására s kegyetlenkedésére és szivére kötötte ja­vulását, s mert erre sem javult meg, felmondta neki a barátságot s a szövetséget. A hódítás joga nem jog. Társadalom csak a társulók akarata alapján létesülhet, s ha lerombolja a hódítás , a nép szabaddá leszen; nem keletkezik új társadalom, s ha a győztes akarja megalkotni, ez zsarnokság. A békekötés oly szent az emberek előtt, szinte úgy látszik, mintha a jogait visszakövetelő természet szava volna. Minden békekötés jogos, ha feltételei mellett mind a két fél megélhet, enélkül a veszni szánt társadalom, a béke által természetes védelmétől megfosztva lévén, a háború­ban keresheti azt. Mert a természet, mely az erő és gyönge­ség fokozatait az emberek között megalapította, gyak­ran a gyöngét is egyenlővé tette már az erőssel a kétségbeesés által. Pária, Zilhadzsé hava 4. 1716. A pápa mulat. Azaz encyclicákat ereget világgá addig is, a­míg a Vilmos császár fejére szánt mennykő­­csapás, a­milyennek kilátásba helyezett újabb le­vele ígérkezik, elkészülne. Mellesleg megjegyezzük itt, hogy az utóbb érintett atyai átkát angol la­pok hírei szerint, még a pápai stilistikában is „noch nie dagewesen“ genre-ban lesz tartva s egye­nes támadást fog intézni a német császár szemé­lye ellen. Meglehet azonban, hogy ez a magasabb él­vezetet ígérő mulatság tob­ban reked, de ami nem rekedt ott: a november 21. dátumot viselő en­­cyclica, az sem a legutolsó élvezetesség tekintetében. Álljon ízelítőül, a­mit a „Vaterland“ ki- és átszűrt belőle olvasói számára, bár erősen gyanak­szunk, hogy a legélvezetesebb rész a német ultra­­montán lap szülőszitáján fennakadt. Tán az ő olvasóinak természete sem venné be. „A szent atya mindenek előtt azt constatálja, — mond az idézett lap — hogy pápaságának ne­héz megpróbáltatásai az utóbbi években oly nagy mérveket öltöttek, hogy azok alatt szükség­­képen meg kellett volna törnie, ha nem adott volna azok elviselésére elég erőt az Isten ke­gyelme. Róma jogtalan elfoglalásának napja óta nem múlt el nap, mely ne hozott volna uj szenvedést s ne ütött volna szívén uj sebeket. Ezután elősoroltatnak az olasz kormánynak azon intézkedései, melyek az egyházat tanítói hi­vatásának betöltésében akadályoztatják, s bebi­zonyítják, mily indokolt volt azon pápai nyi­latk­ov­at a nánai hiruok granteácriUr­t nan„na­­tiójának czélja nem egyéb, mint hogy a pápaság és a katholikus vallás erejét és tevékenységét, ha lehetséges volna, megsemmisítsék.“ Ezután az en­­cyclika áttér a svájczi kath. egyház üldöztetéseire, melyek a deczember 23-iki arra vonatkozó allocutió óta még nagyobb mértékben folytattattak. A genfi canton egyházi politikai intézkedéseiről így szól: „Mindenki láthatja­, hogy ezen törvények érvény­telenek és semmi alappal nem birnak; nemcsak azért, mert világi és nagyobbrészt a katholikus alkotói ily törvények hozatalára nincsenek jogosítva, hanem azért is, mert szabványai a katholikus val­lás dogmáival a tridenti szent zsinat és a pápai constitutiók által szentesített egyházi fegyelemmel annyira ellenkeznek, hogy azokat elvetnünk és el­kárhoztatnunk kell. „Ezután ezen törvények formális elitélése és elvetése következik s a nagyobb ex­­communicatió mondatik ki mindazokra, kik e törvények alapján egyházi hivatalt vállalnak. A szent atya a bázeli egyházkerületben történteket megérintvén, elitéli az ezen egyházkerülethez tar­tozó hét cantonban alkotott egyházellenes törvénye­ket, főleg azokat, melyek a solothurni kormány által 1872. deczember 23-án hozattak. Fájdalmát fejezi ki Lachat püspök száműzetése fölött s áldja istent azon hűségért és állhatatosságért, melyben a püspök hiveit annyi kisértés közepette meg­tartotta. Nem kevesebb hűséget tanusítottak N­é­m­et­­ország katholikusai, úgy a papok, mint nép, kik püspökeik példáját oly nemesen követ­ték, kiknek bátorsága és állhatatossága annyi­val dicséretreméltóbb, a­mennyivel nagyobbak lesznek az üldözések napról-napra Németországban, különösen a porosz tartományokban. Nem elég, hogy az új egyházpolitikai törvények által az egyház megsemmisítése czéloztatik,­­ hanem az igaztalanság hatalma és elűzött emberek elveteme­­dettsége által egy képzeleti hierarchia szándékol­­­tatik szerveztetni, a­mennyiben egy ismert apos­­tata, Reinkens, választatott meg pseudo püspökké, I­nisták szólhattak fel, kiket, mielőtt az egyháztól elváltak volna, szakadároknak tekintettek. Az en­­cyclika ezután kifejti, miért érvénytelen Reinkens fel­­szenteltetése; semmisnek declarálj­a annak megválasz­tatását s excommunicálja Reinkenst, valamint azo­kat is, kik őt választották, a felszentelésnél köz­reműködtek, hozzácsatlakoztak s őt támogatják s kizárja őket minden egyházi községből. Némely amerikai államban is tagadni látsza­nak a kormányok tetteikkel azon vallást, melyhez tartoznak. E nyílt harcz előidéző okait a szent atya különböző sectában, főleg a sza­badkőművesek valláselveiben találja fel, kik min­dig az egyház ellen küzdöttek, s kiknek veszélyes czélzataik általa és elődei által eléggé felderittettek, anélkül azonban, hogy ezen intelmekre hallgattak volna azok, kik „ezen pestist“ csírájában elfojt­hatták volna. Ezen secták ma elérték czéljukat, a­mennyiben minden tartományban ezek kezei közé jutott a kormányzat, s kik most az állam hatalmát az egyház megsemmisítésére használják fel. Annál szükségesebb azonban a hívők felvilágosítása és taní­tása s a tévely elleni küzdelem. Az encyclika egy idézettel végződik Chrysos­­tomustól s az apostoli áldást adja a püspökökre, a clerusra s a hívőkre, nyu­tatot. Kiegészítésül még következőket köz­lünk. A megnyitó ünnepély nagy pompával ment véghez s az összes, Bukarestben állomásozó hadak diszőrsége emelte külső fényét. Isteni tisztelettel vette kezdetét a székes­egyházban i..e. 11 órakor, melyen a senatorok, képviselők, miniszterek tel­jes számban, a semmitőszék, számvevőség és tör­vényszékek, valamint a fővárosban székelő minden közigazgatási és katonai hatóság testületileg vettek részt. 12 órakor mindnyájan a képviselők ülés­termében gyűltek össze. Mire a képviselők elfoglal­ták helyeiket, megdördültek az ágyuk, a fejedelem étkezését jelentők, ki az idegen hatalmak képvi­selőitől követve nem sokára a terembe lépett s helyet foglalván az emelvényen a trónbeszédet fel­olvasta. A trónbeszéd mindenek előtt constatálja, hogy a kamara ma kezdi 3 ik rendes ülésszakát, mig a senatus utolsó, 4 ik ülésszakának küszöbén van. Hasonló eset még nem fordult elő a román alkot­mányos életben, mert a kamarát még mindenkor a 4 éves törvényhozási cyklus befejezése előtt osz­latták fel. Azután a külföldi viszonyok vázolására tért. Külföldhöz való viszonyaink — úgymond — a l­e­­kielégítőbbek. Ismételve volt alkalmam azon biza­lomról meggyőződni, melyet Románia jelen állapota s a haladás, melyet néhány év óta megvalósított, az idegen hatalmakban ébreszt. A múlt nyáron az utazásom s azon jóakaró érzelmek, melyekben amaz uralkodók, kikkel találkozni szerencsém volt, részesítettek, reám nézve új bizonyítékai azon tisz­teletnek, melyet országunk külföldön élvez. Csak szerencséseknek érezhetjük magunkat és elisme­réssel lehetünk amaz érdekeltségért, melyet a szom­széd hatalom kiállításunk iránt tanúsított, valamint azon kitűnő fogadtatásért, melylyel én személyesen Ausztria-Magyarország császári és királyi felsége részéről megtiszteltettem. (Élénk tetszés.) Különös örömömre szolgál továbbá, uraim, senatorok és képviselők, jelentenem önöknek, hogy a postaszer­ződés, melyet kormányom az orosz császársággal kötött, és amelyet önök a múlt ülésszakban jóvá­hagytak, már­is hatályba lépett. Kormányom ez ülésszakban még más, a többi hatalmakkal kötött szerződéseket fog jóváhagyás végett előterjeszteni. A trónbeszéd azután a büntető törvénykönyv ki­egészítésére vonatkozó javasatot jelenti be. Azután hosszasan szól az országos közmunkákról : az ed­dig kiépített országutak a kereskedelemnek és a mezőgazdaságnak sok előnyt hoznak. A főbb kikö­tőkben nagy ép­­kezések történnek. A rakpart a gyurgyevó­ kikötőben nagyobbára elkészült, Brai­­lában és Galaczban pedig most épül. A gabna­­kereskedés, főleg az új vasutak folytán, élénk folyamot vesz. Az országos véderőről a fejedelem így nyi­latkozik. Uraim! senatorok és képviselők! Büszke vagyok reá, hogy önöknek jelentést tehetek azon kielégítő eredményről, melylyel a véderőnk szer­vezéséről szóló törvény végrehajtása járt. A múlt év május 27-én kihirdetett ezen törvény két évnél kevesebb idő alatt új bizonyítékot adott nekünk arról, mit várhatunk az országtól, ha jogairól s ezek megoltalmazásának eszközeiről van szó Két izbeli csapatösszepontosítás, melyek közül az egyik a múlt évben általános volt, a másik pedig a területi hadosztályom szerint foganatosított, azon könnyűséget is kimutatta, melylyel a román nép magát a fegyverek nemes mesterségében kiképezi. Az álló hadsereg, a honvédség, nemzetőrség, véd­erőnk mindezen eleme nagy hazafias buzgósággal feledek meg a hozzájuk intézett szózatnak. Ez intézmény anyagi oldalát tekintve, még sok a te­endőnk ; eddig a tüzérség anyaga szaporittatott, i ILUi _ i- - i _ i ■—ij iwncnutxrt c* rvToriCl­­ melynek hiánya különösen érzékenynyé vált. Ezen­kívül a katonai oktatás végkép consolidáltatott hadosztály-iskola alkotása által, mely már a folyó évben a legszebb eredményeket szolgáltatta, mint­hogy altiszteink körében új versengést ébresztett. A pénzügyekre áttérve kiemeli, hogy az európai pénzválság a román állampapírokat kevéssé érintette. Azon leszámitoló és forgalmi bank, mely­nek alkotását tervezik, a transactiókat könnyiteni s a hitelt emelni fogja. Az 1874-ki költségvetés már meg van szavazva. A két milliónyi deficitet a szesz-adójövedelem várható emelkedése körülbelül fedezni fogja. Mindamellett a trónbeszéd azt sejteti, hogy az 1875 ki hiány­a más hitelek fe­dezésére kölcsön fog köttetni. Végül a trónbeszéd az egyházi és közoktatási ügyeket érinti s az uj ülésszakban is a kamrák hazafiságára appellál. A hivatalos lapból Személyem körüli magyar minisz­terem előterjesztése folytán Zivkovi­c János horvát- zá­ron hétszemélyes táblai ülnök- s országgyűlési üles­üknek, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül szent­ Ist­­ván-tendem kiskeresztjét díjmentesen adományozom. Kelt Gödöllőn, 18­3. évi november hó 26-án. Ferencz József, s. k. Báró Wenckheim Béla, s. k. A pénz­ügyminiszter a szlatinai sóbányahivatalhoz al­­mázsatisztté, Kaszál József fehérpataki érct- és szénmé­rőt, és Balázs Emil tordai sóbányahivata­l főnököt a marmaros­szi­nti bányaigazgatósághoz só­bánya hivatali fő­nökké nevezte ki. Reim a Győ­r építész vezetéknevének „Rampel­­mayer“-re és Kusnyik Sándor és Mária vezetéknevének „Gáspár“ ra kért átváltozt­­ása folyó évi 50.356. szám­ú belü­gymin­sztériumi rendelettel megengedtetett A pénzügyminiszter rendelete folytán Vas megyébe kebelezett Kel­éd község 1874 január 1-től kezdve a s­ombathelyi adóhivatal kerületéből kiválasztatik s a sár­vári adóhivatalhoz csatoltatik. HÍREK. Deczember 2. — Meghívás. Rövid idő múlva fogja tár­gyalni az ország törvényhozó­ testülete az uj vá­lasztási törvényt, amely, hogy szabadelvű és a RftfíWfifre nézve üdvön ,• ' . körí^ válawtmányr* a PeSÜ ”Kö/pOntl el­eAnzéAkl A°í , Tf A A!.“­OWP.8 választópolgárság érdekeltségét felébreszteni és a «.x^faklőházhoz egy felirattal a kör részéről járulni elhatároló magát. Miután eme nagy horderejű lépés a kör összes tagjait, tehát magát az egyletet érdekli, e végett a választ­mány mai ülésében egy rendkívüli közgyűlés összehívását határozta el, s amelynek a kör helyiségeiben (a kerepesi út terézvárosi részén 4. sz. a.) leendő m­egtartására a i. é. deczember hó 8-dik napjának d. e. 11 óráját ki is tűzte, minél­fogva a megjelenésre a kör t. tagjai ezennel felké­retnek. Pesten, az 1873. évi november hó 29 dik napján. Az elnökség. — Ma, mint a trónralépés napján, a főváros összes templomaiban isteni tiszteletek vol­tak, melyeken a politikai, városi, egyházi és kato­nai hatóságok nagy számmal jelentek meg.­­ Az aldebrői tű­zkárosultak ré­szére eddig a következő adományok folytak be: gr. Károlyi Gyula 300 frt; Samaska József egri érsek 100 frt ; Majorossy János kalocsai kanonok 30 frt és az „Egri Népújság“ szerkesztősége 5 frt. Összesen 435 frt. Az adakozóknak Cseke Gábor lelkész hálás köszönetet mond szerencsétlen hívei nevében. — Popper Lipót az uralkodói jubileum emlékére ezer forintot tett le Trencsénmegye főis­pánjánál. Ez összeget, mint alaptőkét, a megyében fölállítandó ipariskolákra fordítják.­­ A természettudományi társul­­­a­t deczember 5-ikén, pénteken, este 6 órakor a vegytani intézetben (országút 42. sz.) természet­­tudományi estélyt tart, melyre a közönség meghi­vatik. Ez alkalommal Kohn Gyula „a hang színe­zetéről“ kísérletekkel egybekapcsolt előadást fog tartani. — Halálozások. Bene Károly, nyugal­mazod orsz. törvényszéki tanácsos elhunyt tegnap a fővárosban, 66 éves korában. — Kolozsvárit múlt hó 28-án elhalt Biró Pál nyugalmazott kormány­széki levél­ári igazgató. — Tall­ér Sándor okle­veles állatorvos, gyakornok a kis-béri m. kir. álla­­dalmi ménesnél, nov. 27-én, élete 25. évében el­hunyt. Nagy-Kanizsán szintén november 27-én hunyt el Börzsöny Ferencz ur élete 76. évében. A boldogult jellemszilárd hazafi és az irodalom nagy pártolója volt. — Tör­ö­k Sz.-Mi­k­­­ó­son a cholera miatt junus hóban meg nem tartott vásár deczember 14 és 15-ik napjain lesz. — Színházi hírek „A mentor“ Fredro gróf ezen elég ügyesen szőtt vigjátéka, mely ele­inte nem a legkedv­ezőbb fogadtatásban részesült, kezd tetszeni a közönségnek s tegnap esti elő­adása mindvégig élénk tapsokban részesült. Külö­nösen kitűntek Szigeti József és Molnárné, ki a kis kaczér özvegyet szeretetre méltóan s kedélylyel játszta. — Hank Minnie k. a. nincs szerződve a bécsi víg operához s nemzeti színházi vendég­­szereplései után Londonba megy s onnan Ameri­kába készül. Hank k. a. Ígéretet tett Erkel Fe­rencinek, hogy a legközelebbi alkalommal visszatér hozzánk s meglehet állandóan itt marad. Ha a magyar nyelvet elsajátítaná, sokat nyernénk vele. — Hir szerint a várbeli színházban a jövő héten Neville Mór fel fog lépni „Hamlet“ czímsze­­repében, melyet angol nyelven fog játszani. Ope­ránknál már van olyan nagy soknyelvű­ség, hogy drámánkat megkímélhetnék tőle. Az ily zavaros előadások divatba hozását aligha óhajtja a közön­ség, a sajtó pedig emm­i esetre sem. — A Wagner- egylet választmá­nya vasárnap, de ez. 7-én, délelőtt 11 órakor a zenekedvelők egyleti termében ülést tart. — A pesti „kereskedő ifjak társu­lata“ helyiségében folyó hó 4 ikén, csütörtökön esti 9 órakor Névy László felolvasást fog tartani „Tompa költészeté“ ről. — Ösztöndíj. A néhai gróf Csáky Petro­nella által magyarországi ill­­őségű vagyontalan és egészen árva, gazdászati pályára készülő ifjak számára alapított egyenként 300 frtot tevő ösz­töndíjra 1. évi September 4-én kiirt pályázat kellő eredményre nem vezetvén, a pályázati határidő 1874. évi január hó 1-ig meghosszabbittatik. Ez ösztöndíj, Magyarország bármely gazdasági intéze­tén vagy valamely német gazdasági intézeten él­vezhető s legfe­jebb három év tartalmára adomá­­nyoztatik. Az ezen ösztöndíjt elnyerni óhajtó ifjak ismételve felhivatnak hogy ez irányban folyamodvá­nyaikat a fentebb előadott feltételekre nézve kellően felszerelve 1874. évi január hó 1-ig a földmivelés, ipar és kereskedelemügyi magy. kir. minisztérium­hoz nyújtsák be.­­ Gyermekekből álló tolvaj ban­dát fogdosott össze a debreczeni kapitányság. E fiatal gyerkőc­ök rendszeresen űzték a lopást és megállapitott szervezet szerint gonoszkodtak. Szám­szeri­nt voltak osztályozva, kiki képességei és vi­selt dolgainak jelentősége szerint. Vallomásukból eddig az is kiderült, hogy rablógyilkosságot is terveztek. A rendőrkapitány előtt többi közt így vallott egy 11 éves fiú közülök: , Azért, hogy ily kicsi vagyok, én a 3 ik voltam, az a nagy vén mi (egy 17 évesre mutatva) az utánam volt, a 8-ik, mert ügyesebb vagyok, mint ő.“­­ Szintén a deb­reczeni kapitányság fogta el e napokban Schwarz József váltóham­isítót, kit a n.­váradi törvényszék már régen nyomoz, de nem juthatott nyomába. Azoca con­warcz is cíina az egész országot, míg­nem pár nap előtt Debreczenben horogra került.­­ A pestvidéki törvényszéknél e hó elteltével az elnök, Csapó Pál maga veszi át a bünfenyítő ügyek vezetését, egyszersmind a három bíró bízatván meg az elnökléssel a tárgya­lásoknál. Továbbá elvileg elhatároztatott, hogy az eljárás teljes pontossággal fog a törvényjavaslathoz alkalmaztatni.­­ A kerületi esküdtek választása megtörtént a fővárosban, a szavazók átslágos rész­­vétlensége mellett. Az I-ső kerületben (a várban) 150 szavazott. Megválasztatak rendes tagokul: Grulich Vincze, Dr. Vaskovics János, Pruhászka Mihály, Pencz György, Bauer Miksa, Osztoics Miklós; póttagokul: Sárváry Antal, Kapi Ede és Ábel Márton. A II. kerületben 1­03 választó sza­vazott. Rendes esküdtekül megválasztottak: Téry József, Schiller György, Fromann Elek, Flesser Károly, Budaházy László, Danczinger Ignácz. Póttagokul: Polányi Jó­sef, Mayer Jakab és Cul­­mann Károly. A III. kerületben Ó-Budán 387 vá­lasztó szavazott R­ndzs esküdtekké választottak : Házmán József, Kömerer Antal, ifj. Müller János, Derer Ferencz, Thaller Jakab, Gattein Izrael. Póttagokul: Hebergh­ Pál, Láng József Kopp Jó­zsef. A I­I . kerületben 76 választó szavazott. Meg­választottak rendes esküdtekül: Dr. Dulácska Géza, Nagy József, Krajcsik Ferencz és Boér Ignácz. Póttagokul: Wimmer Miklós és Sickinger József. Az V. kerületben 68 választó szavazott. Megválasztottak rendes esküdtekül: Bachmajer György, Amizoni Károly, Dr. Horváth Gyula, Redermayer Antal. Póttagokul: Lafrankó János, és Dr. Ullmann Pál. A VI. kerületben megejtett szava­zás eredménye ma még nincs tudva. A VII. kerületben 144 választó szavazott. Megválasztottak rendes esküdtekül: Járosi József, Hercz Ferencz, Reiner József, Réthly József, Schlesinger Ignácz, Krancz Ede, Markóczy Vincze, Steinitz Adolf Póttagokul: Ludwig János, ifj.: Fi­cher Salamon, Laubacher Lipót. A VIll. kerületben 106_valanyító.^^%y3.zp.tl. Bayer Má­yás, Halász Károly, Baumann János, Lehrancz Gergely, dr Mogyorósi Ármin, Virág Fe­rencz és Cretter Károly. Póttagokul: Leyrer Lő­­rincz, Merényi Henrik, Weinscheitz János és Nagy János. A IX-ik kerületben megválaszoltak rendes esküdtekül: öregebb Szemerédy István, Hirsch Mihály, Prückler János, Locher Miklós, Bajusz József és Higén Sámuel, póttagokul Pécsi Károly, Bettuik Mihály és Almsteuer János. A X ik kerü­letben 42 választó szavazott. Megválasztottak ren­des esküdtekül: Seiffert Károly, Kern Ferencz, ifj. Kallenda Nándor és Schreyer András. Póttagokul: Vass András és Gabics István.­­— Ajánlkozás: Steiner Gábor, ki 7 évet töltött külföldön, nevezetesen Angliában, ajánlkozik az angol nyelv tanítására magyar, német és fran­­czia nyelven. Lakása király u. 20. sz. — Az orvosi bál bizottmányának tisztikara következőkép alakult meg. Elnök Kormuth József. Alelnök Spuler József. Jegyző Dömötör József. Aljegyző Kassay Ákos, pénztárnok Arányi Árpád, ellenőr Nagy. Szolárd, háznagy Székács Béla, se­­gédháznagy Gowrik Béla. —■ Bizottmányi tagok : Tariffy Vilmos, Hadzsy János, Szénássy Sándor, Marekö­y Dezső, Boyta József, Tom Béla, Mis­­kolcy Imre, Árkövy József, Schwarczer Otto, Szentimrei Ákos, Kállai József, Walla Lajos, Ven­­czel Lajos. Törvényszéki csarnok. (Hamisított pos­tautalványok.) Hans Náthán isaszeghi posta­mester úgy akart segíteni szegényes sorsán, hogy postautalványokat hamisított. A múlt év folyamán összesen 1505 írtról szóló 15 darab postautalványt küldött Isaszeghről Budára Feuchsmann testvérek (ruhakereskedők, vi­zváros, főutcza, 42. szám), anélkül azonban, hogy a postautalv­ányokon jelzett összegeket befizette volna az isaszeghi postai pénz­tárba. A feladók nevei nemlétező személyek voltak, a pénzt pe­dig Haas mindig személyesen vette át, mert másnapon, hogy az utalványokat elküldte, mindig ő maga jött Budára az utalványozott 3sz- 87eg átvételére. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy Haas Gödöllőre is küldött ily hamisított, 90 írtról szóló postautalványt. Vádlott beismeri tettét és azzal menti magát, hogy a hamisításokat szükségből tette. Azelőtt ke­reskedő volt Iszaszegben, de egy éjjel kirabolták mindenét. Mint postamesternek 370 főt évi fizetés­sel kellett megelégednie. Tekintetbe véve nyolcz kiskoru gyermekét a hosszabb idő óta betegeskedő feleségét; tekintetbe véve teljes vagyontalanságát; tekintetbe véve továbbá azon körülményt, hogy midőn a múlt évben ismeretlen tettesek 600 frtot loptak el e postai pénztárból, a vádlottat, hogy a hiányzó pénzösszeget azonnal és egyszerre, külön­beni elmozdítás terhe mellett köteles megtéríteni,­­ önkénytelenü­l azon gondolatra jött, hogy az akkor nemrég használatba hozott postautalványokat hamisítsa s ekkér fedezze a pénztári hiányt. Feucht­mann testvérek vádlott állítása szerint tudomással bírnak arról, hogy Haas a pénztári hiány fedezé­sére fordítja az önmaga által utalványozott pénz­összegeket, miután azt ő maga mondta meg nekik. Feuchtmann testvérek, József és Vil­mos, határozottan tagadják, mintha Haas ezt valaha mondta volna nekik. Szerintük Haas csak azért utalványozta az ő nevökre a pénzt, mivel, mint mondá, üzleti dolgokban jár Buda­pesten és nem akarja a pénzt magával vinni, nehogy mint már történt vele egyszer, elveszítse azt mközben, Haas mindig személyesen vette át tőlük a pénzt, ők különben csak annyiból ismer­tek vádlottat, hogy ruhákat vásárolt náluk. Később, midőn a pénzküldemények Feuchtmann testvérek­hez Haastól idegen, alighanem álnevű feladók ne­veivel érkeztek, Feuchtmann testvérek lejelentették Haasnak, hogy kímélje meg őket ily küldemények­től, melyek­­ek czélját nem bírják megérteni. Az utolsó küldemény múlt évi nov. huban érkezett; ekkor a postaigazgatóság értesítve volt már a ha­misításról ; az Igazgatóság titkára megjelent Fencht­­mann testvéreknél és lefoglalta a 405 Ltot. Az egész kár vádló­­­anyósának telekkönyvi betáblázása ál­tal biztosítva van. Az ügy ma tárgyaltatott a pestvidéki tör­vényszék, mint illetékes biróság előtt. A kir. ügyész (Schmidt) Hans Náthán ellen a hamis okmánykészítés, csalás és sikkasztás, Feucht­mann testvérek elleen pedig a bünülősegétés vádját emeli s indítványozza, hogy elsőrendű vádlott 2 évi, másodrendű vádlottak egyenként 10 havi bör­tönre ítélhessenek. A törvényszék (elnök : Illés, birák: Mátyás, Végh) védő ügyvéd Dr. Friedmann védelmének meghallgatása már következő ítéletet hoz: Haas Náthán a siakasztás vádja alól bizonyítékok hi­ányából fölmentetik, ellenben bűnösnek mondatik az okmányhamisitás által elkövetett csalási bűn­tényben s emiatt 1 évi, hetenkint egyszeri böjttel szigorított börtönre itéltetik. Feuchtmann testvérek a bünelősegélés vádja alól egyszerűen fölmen­tetnek. A kir. ügyész mindhárom vádlottra nézve, védő ügyvéd elsőrendű vádlott nevében felebbez.­­ (Per a bécsi kiállításról elsza­badult léggömb miatt.) Még ismeretes a bé­csi kiállítás ballon captifjének ügye. Az óriás gömb egy vihar alkalmával elszabadult, s Budó Jakab, m.-óvári lakos a mosonymegyei levélközség hatá­­rában megpillanatván, annak köteteseit a társával és összehívott segítséggel megragadván, levonszol­ták, és szétdarabolták. Aztán Budó szekérre rakta és mint tulajdonát, haza vitte. A tulajdonos azon­ban pert indított Budó ellen, azt idegen tárgy el­tulajdonításával vádolván. Egyszersmind fölszámí­totta a kárt is: a léggömb ért­ékét 60,000 frtra, a helyreállítási költségeket 16,000 frtra. A pert a m­­óvári törvényszék nov. 28-án tárgyalta, s vagy 50 tanút hallgatott ki. Az ügyész félévi fogságot kért Budó ellen, társait pedig egyenként egyhavi börtönre és egyetemleges kártérítésre kéri ítélni. A törvényszék következőleg ítélt: Budó Jakab a lelet eltitkolása által elkövetett csalás kísérletében bű­nösnek találtatott és ezért 2 havi börtön, 27 frt eljárási költség és rabtartási költség fizetésére ítél­tetik, — társait bizonyíték hiányában felmentették. — A kártérítési igényt polg. peraira utasították. Enyhítő körülményül főleg azt hangsúlyozta a tör­vényszék, hogy vádlott mű­veltségi fokánál fogva (főherezsgi korcsmabérlő) nem láthatta tettének horderejét, következményét. Ezen ítélet ellen az ér­deklettek egytől-egyig felebbeztek a közvádlóval együtt. ________ vol áll, s mindenek felett meg van szokva utasítá­sait feltétlenül és szigorúan megtartani.. E tulaj­donsága s finom diplomatiai tapintata épen a ró­mai követségre, hol annyi mindenféle különböző befolyás törekszik érvényesülni, teszi kiválólag al­kalmassá. Egyébiránt András­sy gróf állá­­s­á­t a curiával szemben gyakran és elég világo­san praecisirozta, semhogy azon ez vagy amaz személyiség római követül valamit változtathatna. Andrássy gróf maga szokta intézni a külügyi po­litikát, s nem vezetteti magát ez vagy amaz követ által. Broglie municzipalis törvényjavaslata: 1. ez. A szerves köztörvényhatósági törvényhozás megalko­tásáig a megyék, kerületek és járások főhelyeiben a polgármestereket és helyetteseket a köztársaság elnöke nevezi ki. A többi községekben a prefect nevezi ki őket. 2. ez. E törvény kihirdetése után azonnal foganatosíttatik a polgármesterek és he­lyetteseik kinevezése. Ezek a községi tanácsosok köréből választandók. Ha valamely maire vagy helyettese elbocsáttatik, utóda a minisztérium ha­tározata szerint a nem községi tanácsosok köréből is választható. 3. ez. Azon községekben, melyek a megyék és kerületek főhelyei, a prefectek és al­­prefectek végezik a rendőri teendőket. A többi községben a rendőrséget a maire gyakorolja a pre­fect és alprefect felügyelete alatt. A mairek jogo­sítványaikban a prefect határozata által ideiglenesen felfüggeszthetők, mely esetben vagy a prefect veszi át a rendőri hatalom gyakorlását, va­n azt az al­prefect vagy más megbízottra ruházza. 4. ez. A rendőri szolgálattal megbízott személyzet szerve­zése a városokra és községekre nézve, tekintettel a lakosság számára, közigazgatási rendelet útján történik. Minden rendőrfelügyelőt és ügynököt köz­vetlenül a prefect nevez ki vagy bocsát el. A rend­őrségi kiadások kötelezők. Ha valamely városi ta­nács vonakodnék a szükséges kiadásokat vagy egészen vagy részben megszavazni, a kellő összeg hivatalból betétetik a költségvetésbe. A román országgyűlés megnyitása. — Nov. 27-ikén. — Táviratainkból már értesültek olvasóink a román országgyűlés rendes ülésszakának megnyi­tásáról s a fejedelmi trónbeszédről, melylyel meg­ Mozaik. — A koldulásnak egy uj neme. Egy párisi lap említi egy koldusról, ki klarinetjével kar­ja alatt minden nap egy bizonyos kávéház aj­tajába állott, és alázatos hangon mondta: „Uraim megengedik, hogy egy pár nótát fusjak?“ — az igaz, hogy csak kezdő vagyok; azonban, ha úgy tetszik adjanak egy kevés pénzt és megkímélem önöket játékom végig hallgatásának kellemetlen­ségétől.“ — E szavakra mindenki nyújtott egy kevés pénzt, a zenész pedig mély hajlongások kö­zött távozott — Néhány egymásután következő estre folytatta csendes üzletét. — Elvégre egy ifjú, aki soha sem mulasztotta el, a kóbor zenész sa­játságos kérésére pénzt nyújtani, barátságosan fel­ni,A­iwugi srbhtr bosszút megy is, de most olyan kedvében van, hogy sze­retne egy kis zenét hallani. — „De uram, félek, hogy nem felelek meg kívánságának.“ — „Ne tö­rődjék vele jó ember, csak bátran játszón.“ — „De kérem, nagyon rosszul játszom, és a klariné­tom sem valami kitűnő.“ — „Soha­se mentegetőd­­zék, és ne keresse magát, mint valami nagy mű­vész, játszón hamar — hallani akarom.“ — Már ha olyan nagyon kényszerít az úr, mondá a sze­gény ember egy kissé megszeppenve, kénytelen vagyok bevallani, hogy nem játszom biz én egy árva hangot sem. — Ezt a rosz klarinétot csak azért hordozom magammal, hogy az embereket ijjesszem el az előadásomtól.“ — Mosolyogtak az élelmes csalón, aki azonban nem tartotta tanácsos­nak, hogy ismét alkalmatlankedjek. — Az orrtalanok clubja. Egy excen­trikus angolnak eszébe jutott, mily különös mu­latság volna egy tömeg orrtalan embert együtt látni E percztől kezdve, ha az utc­án ily szeren­csétlenekkel találkozott, meghívta őket ebédre, a holnap egy bizonyos napjára. — A vendéglőssel a meglepetés elkerülése végett tudatta, kiket vár, — meghagyta, hogy jó ebédet készíttessen és külön teremben terítsen. — Alig hangzott kl az ebédide­jére kitűzött óra, a vendégek oly sűrűn követték egymást, hogy a pinczér alig győzte őket az ét­terembe vezetni. — Az összegyülteknek perczenként növekedett a csodálkozásuk, hogy oly számosan vannak , szokatlan zavarodással és szégyenlően néztek egymás szeme közé. Bár eleinte némi kel­lemetlen érzés borzogta őket végig, a dúsan terí­tett asztal megtette ha­tását, és elhatározták, hogy a szíves meghívásnak eleget tesznek. — Egy

Next