Ellenőr, 1874. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1874-01-01 / 1. szám

Egész évre Félévre 5 frt. — kr. 1 „ 80 „ Szerkesztési iroda: В nda.pos í о i* - nádor- utzca в. sж. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. - Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által esak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (tiégrády testvérele irodájában). POLITIKAI NAPILAP, Kiadó-hivatal: Előfizethetni b elyben és posta utján: két sas-uteza 14. sz. a. Шр szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-nteza 6. sz) intézendők. 1. szám Budapest, csütörtök, január 1. 1874. VI. évfolyam A tisztelt közönséghez. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük a bérmentes postautal- tátiyokat, melyeket az „Ellenőr“ előfizetői bélyegreentesen használhatnak akár féléves akár évnegyedes előfizetéseknél. A félévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadó-hivatalok­nak, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknak megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Az .„Ellenőr“ ára. mint eddig: Егу évre.............................. 20 forint — kr. Félévre.......................................10 „ — kr. Negyedévre ............................ 5 „ — kr. Egy hóra ................................. 1 „ 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó-hivatala (Pesten, kétsas-uteza, 14. sz.) Százalék a köiiyyárnsi nton történő ím rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK­Bécs. deez. 31. (Eredeti sürgöny.) A ,,N. Fr. Presse“ értesül, hogy a Pesten tartott miniszterta­nácsok eredményei mindkét részre kieligitök vol­nának ; a mindkét birodalom között évek óta fen- lévo kérdésekre nézve a katonai elszállásolást és nyugdíjazást illetőleg, elvi megállapodás czéloztatott. — Gróf Paar, a pápa rendkívüli követe, Rómába utazott.. Bécs, decz. 31. A bankok osztalékai és zár­fizetései alkalmából az orsz. biztosok informáltat- nak az iránt, hogy a társulatok igazgatóit tartó»/, felelősségükre figyelmeztessék Béé* decz. 31. (Eredeti sürgöny.) Lembergből táviratozzék a „N. Fr. Presse“ enek: a tartomány­községekben a ruthenek és zsidók petitiót írtak alá az országgyűléshez, a kerületi képviseleteknek a THilitikui hetősárrok «14 leendő helyezése iránt. 2agrab, decz, 31. (Taitománygyülés.) Joano- vic interpellate ad be: vájjon szándékában áll-e a kormánynak, Syrmia megyében előforduló aggo­dalmat gerjesztő tulajdonbiztonság veszélyeztetése ellen erélyes lépéseket tenni. — Zivkovic meg­nyugtatóig válaszolt. — Áttérve a nap:rendre, a bán és osztály főnök felelősségéről szoló (javaslat a második felolvasás után, a bizottság javaslata szerint elfogadtatott. — Végül a bírák hatásköré­ről szóló (javaslat, első felolvasás után, elfo­gadtatott Prága, decz. 31. (Eredeti sürgöny.) Rieger és Palacky négy kerület által felhivatnak, hogy ma­gukat a Club többségének alávessék. — Pokrok erre válaszol, ha uj választások által más többség alkottatnék, úgy Rjeger és Placky mindenesetre alávetnék magukat, noha ők az országgyűlésen meg nem jelennének, hanem a politikai térről egé­szen visszavonulnának. Prága, decz. 31. (Eredeti sürgöny.) A „Bo­hemia“ jelenti, hogy Novikoff Konstantinápolyba, Ignatieff pedig Londonba megy, mint követ. Madrid, decz. 30. Egy ujabbi értekezés Cas­ti lar és Salmeron között a további tárgyalások vég- képeni megszüntetését szülte. — A kormány elha­tározta, hogy a cortes előtt határozottsággal fel fog lépni — Az összes felkelők által okozott károkat 200 millió reálra teszik. — A Karlisták által csu­pán Navarra tartományban tett erőszakolások a 20 milliót meghaladják. Madrid, decz. 31. Castellar és Salmeron közti tárgyalás megszakadt. Berlin, decz. 31 A birodalmi tanács febr. 12 éré összehivatik ugyanaz egyidejűleg elnapol- tatik. Haaga, decz. 30. Kelet nélküli hivatalos táv­iratok Singkel-bői jelentik, hogy a hollandi csapa­tok az erősen elsánczolt Kraton-t heves küzdelem után elfoglalták, mely alkalommal 8 halottat és 78 sebesültet vesztettek. — A csapatok erélyesen küzdöttek, az ellenség vesztesége jelentékeny. Van Swieten altábornagy, mint a távirat jelenti, a szul­tánhoz intézett iratára meg választ nem kapott. — A főparancsnok hadi élelem és szerek gyűjtésére eltávozott. — Az ellenséges vezérek részint meg- Vereitek, részint ártalmatlanokká tétettek. — Az idő kedvező, a cholera szünőfélben van. Pulo-Pe- nangból egy mai hivatalos távirat jelenti, hogy a 26-iki ütközet eredményteljes volt. A hollandi csapatok 16 halottat és 60 sebesültet vesztettek. — Pedir kormányzója Kratont 1500 emberrel meg- erősité. — A főparancsnoktól a szultánhoz intézett levelekkel ellátott küldöncz elfogatott, és az iratok megsemmisittettek, mielőtt a szultán kezeibe ju­tottak volná. Páris, decz. 31. (Zárlat.) 3% járadék 58.37. 4Vs%já radék 83.75. Olasz járadék 61.95. Credit mob. 321,— Lombard 375.—. Allamvasp. 757.—. Koronajészági zálog­levelek —. Ausztriai kötvények —.—. 1871-iki kölcsön 31.40. 1872-iki kölcsön 93.47. Utolsó pősta. Elsas z-L otharingiáb an nagy tevé­kenységet fejt ki a német kormány apparatus által támogatott úgynevezett német-nemzeti párt, hogy a birodalmi gyűlésbe hivei választassanak meg. Reményük, hogy tevékenységüknek legalább némi sikere lesz, s még pedig annál több alappal, mert jelöltjeiket a liberalis elvek nymbuszá- val veszik körül, mig a franczia párt nem bírja a maga candidatusait az ultramontán-reactió keze- szennyétől megtisztítani. Bergmann Gusztáv német párti jelölt igen fogós programmot adott У. Sajnálko­zik a megtörtént annexio felett, jobb szeretne franczia 4wnni, de beletörődik a dolgok uj rendjébe is. Ki- ánja azonban, hogy a jelenlegi dictatura megszűn­jék, hogy adminisztratív és pénzügyi függetlenséget nyerjen Elsasz-Lotharingia, s egyenrangúvá emel­tessék a többi szövetséges állammal; végül pedig, hogy a kerületi tanácsok által hangoztatott kívánalmak teljesedésbe menjenek. — Vil mo s-csás zár, orvosi tanács követ keztében, nem fogad uj év napján; s a szerencse kivánatokat & császárné fogja meghallgatni s vi­szonozni. — A pápa legközelebb egy katholikus kül­döttséget fogadott s egy belga szenátor ez alka­lommal 100,000 franknyi péterfillért tett le zsámo­lyához. A szent atya ennek folytán nagyon meg­dicsérte a Belgiumot, honnan ily takaros összeg ke­rült „KristkindlF-re. — Párisból azt újságolják az „Ind. Beí­gérnek,hogy Thiers javasolta a baloldalnak: szavaz­zák meg inkább az excsászárnővel kötött szerződést, mert annak elvetése által a kormány két bonapar- tista tagját kiszorítanák a cabinetből s utat nyit­nának belé d’Audiffret- Pasquiernék Ezt Thiers nagyobb bajnak tartaná. — A municzipalis törvényjavaslattal szemben követendő ellenzéki eljárás megállapítása végett, ma estére nagy közös értekezlet volt ki­tűzve. Az értekezlet Tliiersnél volt megtartandó, s a baloldal minden árnyalatának képviselve kellett lennie. — A községi tanácsok rendezéséről szóló javaslatot most tárgyalja a franczia kabinet, s mint Írják, vélemény különbség merült fel tag­jai között a szavazati jog kiterjesztését ille­tőleg. — A német pénzverdékben sietve készítik az uj birodalmi ezüst pénzeket, melyek legelőször is Dél-Németországban, s az éjszaki tartományok­ban jönnek forgalomba. — Fonrnier, Francziaország volt képvise­lője az olasz udvarnál, bemutatta visszahívó leve­lét az olasz királynak, külön kihallgatáson. — A franczia nemzetgyűlés elé törvény- javaslatot terjesztett be a hadügyér, melynek ér­telmében az Orleans herczegek a franczia hadse­regbe végleg beiktattatnak. = A hollandiak sikeres ütközetet vívtak ismét az atsini hadak ellen. su> ii cg № i» e к l i «ж i и 1» púk. Csütörtökön, jan, 1-én. NEMZETI SZÍNHÁZ. В á n k-b á n. Eredeti nagy opera 3 felvonásban. Irta Egressy Béni. Zenéjét szerzetté Erkel Ferencz. VÁR - SZÍNHÁZ. A király házasodik. Eredeti vígjáték 3 felvonásban. Irta Tóth Kálmán. Boldog uj évet! Ha valaha, úgy most kívánhatjuk ezt minden jó embernek s főleg a szegény ha­zának, mert hogy az elmúlt év a legboldog­talanabbak közé tartozott, melyek egy ál­lam életében, béke idején előfordulhatnak, azt keserűen érzi mindenki. S a viszonyos kívánságok teljesülése nem is lehetetlen, ha senki sem hanyagolja el kötelességét polgártársai és a közügy iránt. A becsületes akaratok erős munkássága és a tiszta szándokok csüggedetlen közremű­ködése előtt szétfoszolnak az akadályok, elenyésznek a veszélyek s újra éled az önbi­zalom, mely nélkül a legnemesebb czélt sem érhetni el soha. Tehát nem az összedugott kezek, hanem a lelkiismeretes tevékenység szerencséjét, kívánjuk ez ország minden szülöttének, hogy a magyar névnek ne csak múltjára legyünk büszkék, hanem jövőjének is biztosítsuk a haladó világ elismerését. Ez üdvös tevékenységre adjon áldást a gondviselés mindnyájunk hazaszeretetének s akkor nem hiába kívántunk egymásnak és nemzetünknek boldog uj évet. Egy év. 1873. „Journalismus! nagy szó. Annak a nagy órának, mit világnak nevezünk, sorsteljes mutatója; mint egy nagy tükör ég és föld között függő, melyben a világ képét, a mint az naponkint változik, naponkint szemlél­jük.“ És annyival is inkább hű Szemere Bertalan e hasonlata, mert a kép, melyet valamely nemzet haladása vagy hanyatlá­sáról a hírlapi tükör naponkint felfog, el­mosódik az örökké változó képek egymás­utánja által. Csak a hirlapiró feladata egy és ugyanaz: nem búcsúzhatok el attól a 313 tükörlaptól, melyeket vaskos évfolyam alak­jában ad át a múltnak és vele a feledés­nek, szótalan hidegséggel: hanem megillető- déssel veszi elő a krónikái ró tollat, hogy egy mély pillantást vessen a betűk ama néma életébe, hova lelkének hevét, szenve­délyeit, érzelmeit és gondolatait lefektette — egykor ő is. Hisz a mi velő, vér és hús volt az emberek sokadalmának ama lüktetésében, mit nemzeti életnek nevezünk: ma már a történelemé. Vésővel fog-e mű­ködni, hogy megörökítse az évet, mint az emelkedés egy hatalmas tényezőjét a nem­zeti nagyság és civilisatió felé; avagy a kritica pálczáját rántja elő, hogy a politi­cal és társadalmi rugók sekély es egymásra hatásából Ítéljen a közélet — elevenek és holtak fölött: az a részrehajlatlan történeti igazság dolga, nem a jelené. Mi csak össze­gezzük a nevezetesebb mozzanatokat, hogy saját lelkiismeretes meggyőződésünk szerint vonjuk ai belőle a Tanulságot a jövő év számára. Meddőbb törvényhozási évet aligha mutat fel Magyarország történelme, mint az 1873-ikit. Ha egy tényekben és az állami élet sokféle ágának fejlesztésében gazdag múlt állott volna a nemzet hála mögött, az országgyűlés terméketlenségének oda se néznénk. De a döczőgős közigazgatás reform­jait a magánjogi törvénykezés codificatióját, a fő és középtanodák reformját a gyökeres adóreformokkal, a közmunkaügy szervezését, a katonai elszállásolás rendezését mind egy­től egyig buzgón sovárogtatták a minden­napi élet kirívó bajai; a nélkül, hogy a közóhaj részesült volna az ősz Simon sze­rencséjében és láthatta, megtapogathatta volna a régigért és várvavárt üdvözítőt. De ha meddő és száraz volt a tör­vényhozói tevékenység, nem lehet ugyanazt mondani a parlamenti életo’e. Itt talán felettébb sok is volt az izgékonyság, az er­jedési hajlam, egyet azonban tagadni nem lehet, hogy voltak kimagasló, történelmi fontosságú mozzanatai. Az elkésett 1873-ik budget-vitákkal indult meg a parlamenti év, az 1874-ik évinek megszavazásával folyt és ugyancsak ennek utólagos revideálásá- val végződött fce. Hosszas és beható tár­gyalások rostáján ment keresztül az 1873-ik évi költségvetés, s e január 18-ától már- czius 11-éig tartó vitáknak meg volt azon szenvedő’eges jótékonyságuk, hogy a nem­zet ijedezve jutott tudomására, mily vulca- nicus pénzügyi helyzet fölött tánczol. A közvélemény lázas felháborodása a rósz rendszer változását s a lanyha kormány elejtését sürgette, mert csak egy egészséges pénzügyi programra erős kormányától várt radicalis javulást fogyatékos hitelünk és szédülékeny államháztartásunk tekintetében. Azonban az 1874-iki budget újólagos át­vizsgálása is csak a régi rendszer régi em­bereit találta a kormányrudon. Hogy e budget mégis nevezetes marad, azt nem a megtakarítások csekély összegének köszön­heti, hanem azon tüneménynek, hogy hé­zagos parlamenti életünkben ez az első budget, melyet nem az iuderanytik száraz tarlójáról szedeget föl a képviselőház, ha­nem szabályszerű budget-szavazás utján. A pénzügyi sáfárkodás nyomorúságos voltát különben legkézzelfoghatóbbá tette azon két kölcsön, melyekkel a jövő nem­zedékek kezét is lebékózták. A januári 54 milliós kölcsön volt az első, mely világos lett a hazafias józanság előtt, hogy lejtőn gurulunk a bukás mélysége felé. Nem any- nyira az összeg, mely fölvétetett és nem annyira a deficitek, melyeknek fedezésére fölvették, mint a szomorú felocsudás hite­lünk azon veresége folytán, hogy a londoni tőzsdén daczára a piacz pénzbőségének és a kamatláb leszállításának, a magyar köl­csön megbukott, tette aggodalmas töpren­gés tárgyává egész állami életünket. A 154 milliós ezüstkölcsön igazi nevén, „kény- szerkölcsőn“ volt a második, mely java részben idézte elő azon forrongást a parla­ment összes pártjaiban, mely csaknem vál­ságra vezetett a jobboldalnál és volt oka némi részben azon Ghyczy-féle töredék alakulásának, mely uj jelszó, uj programm, uj párt, tehát csupa-merő szakadár eszmék révén véli megvalósítani az egységes párta- kol, nem e földre és legkevésbé a parla­ment keretébe való tanát. így tett Mózes­től kezdve, Jézus és Mohameden folytatva és az ó-katholikus Döllingeren végezve, va­lamennyi nagy és kis valláspróféta, és hála a gondviselésnek mai napság már legalább nehány ezer schismaticus és eretnek fele­kezetien válogathat a paradicsomra áhito- zók raja. A kényszerkölcsönnel és az ország pénzügyi nyomorúságával kapcsolatos viszo­nyok meghozták az év végével a kormány- válságot is. Csakhogy éretlenebb alakban, mint a rendszerváltozás és erős kormány után epedő közvélemény óhajtotta. A kor­mányzat két bűnbakot dobott engesztelő áldozatul a nemzetnek, mintha bizony csak Kerkapoly és Tisza miniszterek személye iránt táplált különös ellenszenv lett volna oka az országszerte hangosan nyilvánuló panaszoknak és nem a végrehajtó hatalom rendszeretienségét és tehetetlenségét kár­hoztattuk volna halálra. Hogy az ország nyert volna ez inkább pogány korbeli, mint parlamenti szokás érvényesülésével, erre nézve szabad legyen a kétkedést áthárítani a jövő évre. Közügyeink hanyatlásában, a parla­menti és kormányválság izgatott hosszadal­masságában és a sokoldalú nyomor özöné­ben rejlik természetes nyitja, hogy a nép- képviseleti rendszer iránt titkos elégedetlen­ség kapott lábra és a felelős kormányzat iránt is megingott a bizalom. Innen a kö­rülmény, hogy némelyek elérkezettnek hit­ték az időt aláaknázni a democrat eszmék­nek e roppant vérkeresztségben nyert meg­testesülését. De fellépésök túl korai volt, mert a népképviseleti kormányforma az ál­talános csüggedés és bomlás kőzepett is mu­tat fel oly jelenségeket, melyek kiállják az életrevalóság tüzpróbáját. A parlament ütötte az országon a pénzügyi sebeket, a többség ellenőrzési jogának hiányos teljesítése által, de ugyané parlamenti többség, politikai rendszerének határain belől, magáévá tette a kisebbség éveken át hangsúlyozott taka­rékossági elveit, s megindult aztán a par­lament kebelében az üdvös mozgalom, hogy az önmaga által ütött sebeket behegessze. Nem mondjuk ezzel, hogy a takarékosság felé megtett a jobboldali elfogultság minden czélravezető lépést, mert az intézmények reformálása ferde előítélet és gyászos önzés legyőzését teszi még szükségessé, hanem igenis merjük állítani, hogy a Pulszky рёге által, Zsedényire czélozva; „agglegényi po­litikádnak csúfolt takarékosság olyféle ér­telmezése, mely a tősgyökeres és nemzeti létünket biztositó „kedvencz“ intézmények feláldozását tűzte ki, visszatetszést szült a nemzet magyar zömében. Az escompte-bank halvaszületett ügyének tárgyalása is megörökített egy mozzanatot parlamenti évkönyveinkben, mely bizonyságot fog tenni arról, hogy népképvi­seleti kormáuyformánál az elhintett mag nem hull sziklára, hogy mint az absolutismus bureauinál elhordja a szél, hanem lassú csírázás által ugyan, de mégis kikéi előbb- utóbb. Nem arra czélozunk, hogy e bank által Ausztriában keltett vihar ellen az or­szággyűlés egyhangúságában nyilvánult nép felség öntött a kormány cselekvésébe erélyt ; mert hisz nézetűnk ma is az, mi akkor volt, hogy hasonló viharon keresztül átvitorlázhat- tunk volna az önálló nemzeti bank ügyé­vel is. Mi e parlamenti mozzanatból az összeférhetetlenség elvének diadalát emeljük ki. Néhány évi szakadatlan erőlkö­désre volt szüksége az ellenzéknek, hogy a szédelgés korszakában meglazult közerkölcsi- ség mételye ellen elfogadtassa a többséggel az incompatibilitást, legalább elvben. Es e talaj mivelése a parlament tekintélyének szempontjából még sem volt teljesen meddő, mert a „collisio officiorum“ felszólalásra bírta a parlamenti többség vezérét is, sőt többet annál, mert alkalmat nyújtott neki a „függetlenebb és józanabb“ politica szük­ségének bevallására. Elvi borderejét tekintve azonban, vala­mennyi között legszebb az 1873. év parla­menti aerájában azon jelenség, mely az állam és egyház közötti viszony szabadelvű rendezését hozta felszínre. A vallás szabad­ság és polgári házasság behozataláról szóló Irányi-féle határozati javaslat elfogadásával tüntette ki a ház többsége azon szabadelvű irányt, melyben a kérdést megoldani óhajtja. A Schopper-féle csalhatatlansági viszketeg aztán ismét alkalmat szolgáltatott az ellen­zéknek, hogy Lükő Géza interpellatiója által az állam és egyház közötti viszony alvásnak indult kérdését fölmelegitse. És Schoppernek főpapi botrányhajhászatáért hálával tartozik a magyar parlament, mert eredetileg neki köszönheti azon nagy szabású programmot, melyet Deák Ferencz junius 28-án tartott beszéde rejt. Az „Ellenőr“ még akkor he­venyében jegyezte meg, hogy e beszéd „szel­lemi örökség gyanánt marad fel pártjának és az országnak, és hivatkozás fog történni hosszú éveken át.“ E programmot a képvi- selőbáz pártkülönbség nélkül imposans több­séggel vallotta sajátjának, s azóta oly visz- hangra talált széles e hazában, hgy e kérdés elaltatása többé semmiféle szin alatt sem sikerülhet bármely pártnak is. Haynald po- liticai színezetű halotti beszéde Bartakovics fölött, Simor kenetteljes közleveleinek állam ellenes dörgedelme, az alpapság meghamisí­tott szavazatai mind megsemmisülnek e be­széd-programmal szemközt, melyet elfogadott a közvélemény — egyhangúlag. Látható tehát, hogy elvi mozzana­tokban nem volt szűk a tavalyi esztendő parlamentarismusa. Annál soványabb volt aztán a tényleges eredményekben. A határőr vidék polgárosításának és a h о г V át kérdés megoldásának tényén kí­vül semmi kézzelfogható. A határőrvidéki polgárosítás sikerét is nagyon kétségessé tette az ügyetlen kormányzat, mely eddigelé a nemzetiségi agyrém elmérgesedésén kívül egyebet nem igen képes felmutatni, A hor­vát kérdés megoldása fölött szintén korai volna az öröm. Ránk nézve csak az öntu­dat lehet megnyugtató, hogy a 2,200,000 forintnyi beligazgatási átalánytól való elté­réssel, súlyos anyagi áldozatok árán tettük meg tartalék gondolat nélkül a kibékülést. Tartós lesz-e a kiegyezés, az most rajtuk áll, egy azonban bizonyos, hogy mélyebben nem nyúlunk sem az elvi sem az anyagi“áldoza­tok zsebébe. / Általában a parlamenti siker hiányá­nak, a többség érdemleges részén kivül, legfőbb oka a gyönge kormány, mely sem elég erő, sem elég tapintattal, sem életké­pes programmal, sem helyes ügybeosztással nem birt, hogy a parlamentet vezethette volna. Még a mi a takarékosság érdekében is történt, nem a kormány kezdeményezése, hanem a pénzügyi bizottság bizalmatlansági zamatu határozatai által létesült. A városi főis- pánság intézményének eltörlése ép úgy meg­lepte a kormányt, mint vidéki korteseit. Ez az egyetlen lépés, melyet a helyes közigazga­tás szempontjából előbaladásképen jegyez­hetünk föl, hacsak némi gunynyal haladás­nak nem veszszük, hogy a merev centralisátió a virilis megyék, a hires választási törvény szabadalmazott talál mányosát — Tóth Vil­most marczius 5-iki kelettel visszaadták a magánconcerteknek. A 21-es bizottság ki­küldése szintén bizalmatlanság a kormány­zat rendszere iránt. . Hogy mi n e m történt a kormány él­hetetlensége folytán, azt nem soroljuk el, mert még egy hasábba kerülne. Elég baj, hogy az adók igazságtalan rendszerének alapos átalakítása helyett, a szapora perleke­dés és takaros termés reményében rávette pártját a személyes kereseti, jövedelmi, ház, bélyeg és illetékadó fölemelésére. E jöve­delmi ágak fokozásának nem mindenike el­len lehet kifogást tenni rendes viszonyok közt, de a mi rendkívüli viszonyaink között sok szó fér azon oldalról, hogy ez adók fo­kozása nem combinative történt meg, s az adók rendszerének megváltoztatása által okvetlenül módosítást fog kelleni tenni ez adókban is, a mi kérdésessé teszi a fo­kozás igazságos voltát vagy most, vagy jö­vőben. Leghatározottabb jelét adta kormányunk tehetetlenségének a bankkérdés körül. Annyi lótás-futás, bankbiztosok felmálházása, jegy­zékváltás eredménye gyanánt mindössze nehány szegénységi bizonyít vány nyal piritá meg a nemzet arczulatát. Az osztrák nem­zeti bank 15 okmányból álló füzete január­ban és a közgyűlés határozata novemberben meggyalázták a nemzet souverainitását, de azért a Szlávy-kormány zsebre rakta mind­kettőt és Horn Ede interpellatiója csakúgy elhangzott a pusztában, mint Simonyi Ernőé. Nemzeti politikája a kormánynak ha- lavány volt, mint általában a párttó is, melynek tövén sarjadt. Előbb' a fogarasvi- déki, zarándmegyei és alsó-magyarországi botrányok iskoláját kellett átszenvednűnk, hol megcsufolták zászlónkat, elvetették az állami nyelvet és pecséteket s csak akkor serkent tettekre a kormány. A vasutak magyarosodásával ott vagyunk, a hol vol­tunk s 1874-ben ismét csak írott malaszt- nak bizonyul be a magyar nyelv hivatalos jellege. Készséggel elismerjük azonban Zichy József gr, miniszteri érdemeit a posták és távírdák magyarosodása tekintetében, vala­mint Szende Béla rendeletének azon magya­ros irányát is, hogy a magyar nyelvet tö­kéletesen nem biró tiszteket a honvédségi előléptetések kedvezményéből kizárta. Igazságot szolgáltatott ez év azon köz­mondásnak is, hogy a baj soha sem jár egyedül. A kormányzat mulékonyabb ter­mészetű, mert egészséges parlementi élet által kiköszörülhető bajaihoz az elemi csa­pások sora járult. Kolera, rósz termés, váltóláz és az ezeket tetéző hiteliuség, me­lyet a nemzetgazdászati válság jellegével biró krach idézett elő, mind ellenünk es­küdtek. S hogy a parlamenti, kormányzati, pénzügyi, nemzetgazdászati válságok és az elemi csapások együttes hatása, mily si­ralmas képet tud teremteni, tanúja az egész ország politikai, társadalmi és családi életét átömlő gyász. Az ínséges vidékek népe, a choleraárvák sokasága, az iparos nyugvó szerszámai, a kereskedő üres boltja és az őstermelő óriás adóhátrálékai képezik jelen­leg azon sötét kép egyes mozaikdarabjait, melyet Magyarországnak hivunk. De hát végig nyargalt már rajtunk a tatárpuszti- tások és töröksarczolások kora is, ne csüg­gedjünk, a magyarok istene majd csak meg­engedi kihevernünk 1874-ben mindazt, mi­vel 1873 és előző évei megvertek, ügy legyen ! Verhovay Gyula. Előfizetési árak: . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . . . 10 „ — „ Egy hónapra . Kgyes szám ára 10 ferajozár.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék