Ellenőr, 1874. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1874-01-01 / 1. szám

Tisza Kil­mán január 2-ikán elutazik Biharba, honnan úgy hisszük, 6-dikára Debreczenbe megy, hol superintendentiális gyűlés van és a hol ezen idő alatt alkalmasint megtartatok mind a három országgyűlési képviselő jelenlétében a vá­lasztók azon gyűlése is, melynek megtartását válság miatt halasztották el. — A kép­vise­lőház tanügyi bizott­sága január 13-án kezdi meg ismét üléseit, s mint a „P. N.” írja, a 21-es bizottsággal egyidőben fog ülésezni. Tisza Kálmán e bizottság elnöke s Trefort miniszter a 21-es bizottságban lesznek elfoglalva, a minisztert azonban a tanügyi bizottságban Mé­száros mint tanácsos fogja képviselni.­­ A föld­adó kataszter elkészítéséhez megkívántató költségek kiszámítása a kataszteri bizottság által újabban módosított s általunk már közölt törvényjavaslat szerint a kö­vetkező: a központi közegek költségei az első évben 41,820 frt, a második évben 63,800 frt a harmadik évben 63,800 frt, a negyedik évben 21,550 frt, összesen 190,970 frt volt; a kerületi közegek költségei az első évben 350,900 frt, a második évben 322,580 frt, a harmadik évben 382,080 frt, a negyedik évben 139,171 frt, össze­sen 1,203,731 frt; a járási közegek költsége az első évben 829,800 frt, a második évben 759,200 frt, a harmadik évben 1.590,800 frt, a negyedik évben 576,161 frt, összesen 3.755,961 forint;­­ a catasteri munkálatok költségei az első évben 945,840 forint, a második évben 5,100 frt, a harmadik évben 488,600, a negyedik évben semmi, összesen 1,439,540 frt,­­ a főösszeg az első évben 2,686,290 frt, a második évben 1,135,080 frt, a harmadik évben 2,160,405 frt, a negyedik évben 1,916,250 frt, a négy évben mindössze 6,590,202 forint. Az aradi Deákpárt mozgalmait illetőleg a „Pesti Napló“ és az aradi „Alföld“ között ked­ves magyarázgatások folytak. Ma esti lapjában a „Napló“ válaszolva e magyarázgatások tárgyában a „Hon“ megjegyzé­seire, ezeket mondja: „E megjegyzéseink az „Alföldinek is fele­letül szolgálhatnak higgadt és sok jóakarattal írt czikkére, melyben azt bizonyítja, hogy nem a Deákpárt olvadt a közép­pártba, hanem ellenke­zőleg: a középpárt állt­ a Deákpárt politikájának alapjára. Kívánjuk, hogy laptársunkat és barátjait ne érje csalódás, de ha netán érni fogja, a kö­zéppárthoz csatlakozott deákpártiak bizonyára nem fognak habozni visszatérni a régi párthoz, melyet elhirtelenkedve hagytak el.“ — Előmunkálatok a földmivelési mi­nisztérium felállítására. Mint az „Ung. Corresponded“ írja, a miniszterelnök rendeletére a pénzügyminisztériumba kebelezett bányászati, állami, uradalmi és állami erdőségi osztályok utasíttattak, hogy a pénzügyminisztérimtól leendő elkülönítteté­­sükre szükséges szabályzatokat és utasításokat ha­ladék nélkül készítsék el; úgy­hogy azon esetre, ha a 21-es bizottság a földművelési minisztérium felállítása mellett nyilatkoznék, e nevezett osztályok elkülöníttetése azonnal megtörténhessék.­­ Az egyesült magyar gőzhajózási társulat nagyszámú részvényeseinek tiltakozását­a a decz. 27 -i közgyűlés határozatai ellen az ezzel megbizott Huszár Károly úr tegnap nyújtotta be a kereskedelmi minisztériumnál. Az „Ung. L.“ értesülése szerint e tiltakozás figyelembe fog vétetni. Még azt is hallja a nevezett lap, hogy két oldalról komoly ajánlat létetett a társulati vagyon megvásárlására. Egy szakember az összes passivák levonásával egy-egy részvény értékét 76 frt 94 krra teszi. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése decz. 31-én. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Beöthy A­gernon, Szeni­cz­ey Ödön. A kormány részéről jelen vannak Szlávy, Pauler miniszterek. Az ülés déli tizenkét órakor veszi kezdetét. Szlávy miniszterelnök benyújtja kihirdetés végett a honvédzászlóaljak szaporításáról, a magyar korona országaira eső hadjutaléknak, a határőrvidék hátralevő részének jelesen az I. II. III. IV. VII. VIII. IX. X. és XI. számú határőrségi ezredek te­rületének polgárosítása folytán való megállapításá­ról, illetőleg az 1872. 35. törvényczikk módosítá­sáról; továbbá a magyar sorhadi csapatokhoz és hadi tengerészeihez az 1874. évben kiállítandó ujoncz és póttartalék jutalék megajánlásáról; a pénzügyekre vonatkozó jogi szabályok érvényben hagyásáról, végre a gömöri iparvasutak költség többletének fedezéséről szóló királyi megerősítést nyert törvényczikkeket. TÁRCZA. HOLT FELIX. A RADICALIS. Itta GEORGES ELIOT. BEVEZETÉS. Harminczöt évvel ezelőtt még a postakocsik virágzó ideje volt. Az országutakon levő nagy korcsmákat, melyekben még a fényesre csi­szolt bádogkorsók tündöklőttek, csinos pinczérnők mosolygó tekintete, s jókedvű lovászok tréfái élén­kítették meg; a posta még a kürt vidám hangjai által jelenté magát, a sövénymetszők és kaszások tudhatták még pontosan, hogy hány az óra, mi­helyt megjelent a kimaradhatatlan, ámbár egyéb­ként meteorszerü , a 11­­ h­ó — borsózölden — vagy az Independent sárga színben s az öreg urak, kik maguk hajtották kis kocsijukat idegesen tértek ki a hintáré düledező gyorsaság elől s gondolák magukban, hogy mily csodálatosan meg­változott, mégis az idő fiatalságuk óta, midőn még ezen az országúton csak podgyászos lovakat láttak s csak azoknak csengetettit hallották. Azon időben léteztek a földesúri városok s egy a parlamentben nem képviselt Birmingham, mely igy kénytelen is volt a parlamenten kivül gondoskodni érdekeinek képviseltetéséről. Állottak még a gabona­törvények, a két frtnyi levéldijjak, s az izmos és szapora pauperismus, több más, most már néhai bajokkal együtt; de voltak né­mely kellemes dolgok is, melyek nincsenek többé. Non omniagrandior aetas, quaefugia­mus habet, mondja a bölcs istennő, nem min­denben választottátok a jobb részt, ti fiatalok! az öregeknek m­egvannak emlékeik, mit irigyelünk tőlük, s ezek közt nem a legkevésbbé bájos egy tavaszszal vagy őszszel egy postakocsi külső ré­szén tett hosszú utazás. Hadd szállítassa magát az utóvilág légköri nyomás által, mint egy golyót egy csövön keresztül Winchesterből Newcastlebe, ez szép kilátás a jövőre nézve, de a lassú ódon divatú mód, az ország egyik végétől a másikig jutni, a múltra visszatekintésre nézve szebb. A cső­­utazás soha sem fog sok anyagot szolgáltatni képekre s elbeszélésekre, oly üres lesz az mint a csodál­kozás­­­ja, miglen a boldog, a postakocsi külső oldalán trónoló utazó, utazása alatt hajnaltól al­­konyatig oly sok jelenetet látott elvonulni maga előtt az angol életből, oly sok tekintetet vetett úgy falun, mint városon az angol munkások sürgé­sébe, oly sok benyomást vett fel magába a földről­s égből, hogy elég anyagot gyűjthetett egy újkori Odyssée epizódjaihoz. Tegyük fel például, hogy útja az ország középpontján fekvő síkságon vezette át, melynek egyik vége az Avon, a másik pedig a Trent által öntöztetik. Ha a reggeli nap a réteket, — melyeknek hosszú lombdús fűzfa-so­rai a viz futását követik,— megezüstözé sugaraival, vagy pedig a parasztházak mellett felhalmo­zott buja buzaasztagokat aranyozá meg, látta a duzzadó tölgyet teheneket legelőjükről a reggeli fe­­jésre hajtani. Talán a pásztor a tanyabeli főszolga volt, aki hajtá azokat, s kit nagy juhászkutyája követett gondatlan, lassú léptekkel. A pásztor las­san oldalogva járt, legelő állataihoz alkalmazva lépteit s midőn kitért, mintegy önkénytelenül, és nyájához rövid jelt intézett, tekintete, mely rende­sen a földhöz közel álló dolgokon szokott pihenni, némi nehézséggel emelkedett fel a kocsisig. A posta- vagy gyorskocsi előtte a dolgok ama titok teljes távoli spharájához tartozott, melyet „kormánynak“ hivnak, s ami bár­mit kelljen is jelentenie, oly kevéssé tartozott rá, mint a legtávo­labb ködfolt, vagy pedig a déli égöv csillagképei. Az ő naprendszere a község volt s az ellés idejé­nek véletlenségei és gazdájának hangulata képezték részére a viharok régióját. Kenyerét s szalonnáját bicskájával vágta, s nem ismert más boszuságot, mint a koldusmunkásokat, rósz aratást s a birka­­betegséget. Nemsokára elhagyta a postakocsi teheneivel együtt, s a parasztházat, orgonával sze­­gélyzett tavával, roszul müveit zöldséges kertjével s hegyesre vágott tuxusfa­lugosával együtt. De­­ mindenütt sürü bokrok húzódtak végig szép vadságukban földeken, szegélyzők körül a füves legelőket mogyoró cserjékkel vagy árnyékolák be a búzaföldek széleit szeder-bokrokkal. Itt csere­­galagonyavirágtól fénylettek, amott halvány piros vadrózsáktól pezsegtek, itt már fiuk bujkáltak, köz­tük mogyorót keresve, amott a bőven található vaczkort szedték. E bokrok a nem eladó szépség eme vendégszerető lakhelyének látása megérdemlő az utazást, — a tolna bíborvörös virága s rubin­­szin bogyóival; a vad indák, melyek felkúsznak, s egy nagy halványzöld szív s fehér kehely füg­­gönynyé terjednek szét; a gyötény finom csövű virágaival, melyek gyöngéd illatukban még fino­mabb s mélyebb bájt rejtenek, mint szépséget. Még télen is mutaták a bokrok vörös bogyóikat, s a rajtuk maradt barna leveleket, melyeken a dér gyöngyei csillogtak a napfényben. E bokrok épen oly magasak voltak, mint a szántóföldi utón elszórt vagy falucskát képező kunyhói a munká­soknak, melyeknek kis piszkos­ ablakai mi­ként fájós szemek nem beszéltek máról, mint a bensőjükben uralkodó sötétségről. A bakon ülő utazó, a ki egyike mellett a falucskáknak elrobogott, csaknem födeleit látta e házikóknak. Legtöbb esetben, félre fekve, s csupán azon da­rabka földre, melyet födött s a felette lévő darabka égre szorítva, háttal volt az országuthoz, a tem­plomtól messzi szántóföldek, s hosszú utak által elválasztva, távol minden közlekedéstől a külvilág­gal, kivéve kóborlókkal. Ha némely helyen mégis kifelé volt építve az útra a házikó, úgy lehete látni, hogy piszkos volt ez , de a piszok protes­táns piszok volt,­­ az esetben vakmerő, pálinka­­szagu kóborlók protestáns kószálók voltak. Itt nem volt közelében semmi babonajel, feszület vagy szent kép, mely valamely tévútra vezetett isteni tiszteletről tanúskodott volna, a lakosok többnyire annyira mentek voltak a babonától, hogy keve­sebbet féltek a paptól, mint a munkafelügyelőtől. A protestantismus kinövéseitől az olvasni nem tu­dás, s a veszélytől, hogy a diesentarismus pio­­nierjai legyenek a szövőszékek a szénbányák nem létezése által, mentettek meg. Biztosan lépdeltek a közönyösség arany középútján s az adó ivekre egy nagy fekete kereszttel jegyezhették volna be magukat, mint az angol egyház tagjai. De csinos, tiszta, vidám falak is voltak, ter­metes, de azért csinos lelkészlakkal s szürke tem­plommal. Ott vidoran hangzott a kovács kalapá­csa az ülőn, miglen a terhesszekér elé fogott lo­vak türelmesen vártak a kovácsműhely előtt; ott ült a kosárfonó a napfényben, fűzfa veszőjeit hámozva; amott az utolsó ecsetvonást tette a ke­rékgyártó egy kék-veres kerekű kocsira; itt ott világos, fényes ablaku házacskák voltak, melyek­ben virágzó bazsalikomok és violák álltak cserép­ben. Előttük kis kertecskék sárga viola és sötét amaránttal, a kutnál csinos asszonyok csebrekkel, s az iskolába vezető utón őgyelgő kis brittek, ke­zeiket rézgombos bőrnadrág zsebeikbe dugva, márványaikat csörgették; körül mindenütt dús márga talaj volt, nagy búza asztagok vevék körül a há­zakat, mert a gonoszul kigondolt osztaggyújtogatók még nem hatottak idáig. A paraszt­udvarok gazdag ősbérlőké, vagy mégis olyanoké voltak, kiknek hosszú időre szólott szerződéseik elég vagyo­nosak arra, búzájukat addig megtartsák, míg annak ára felmegy. Néhány rendesen találkozott a posta­kocsi útjában, midőn jól tartott lovon kényelmesen lovagoltak, vagy pedig olajszinti egy fogatot hajtottak, és távolabb fekvő gazda­ságok vagy a legközelebbi városka felé halad­tak. Lenézőleg tekintettek a postakocsira, mint egy oly emberek számára való járműre, kik nem dicsekedhetnek saját fogatokkal, vagy olya­noknak valóra, kik Londonba vagy hasonló messze lévő helyekre utaznak, s üzletet folytató­k kevéssé tiszteletreméltó részéhez tartoznak a nemzetnek. A bakon ülő utas nemsokára látta, hogy ez a jómódú optimisták vidéke, kik erősen meg vannak győ­ződve arról, hogy Anglia a legjobb ország, s hogy ha volnának oly dolgok, mik az ő vizsgálódásukat kikerülték, e dolgok nem is érdemlik meg a vizs­gálódást — tiszta kis gyárnélküli mezővárosok, kövér egyházi járadék, aristokratikus­ papság és csekély szegény-adó vidéke volt ez. De az uta­zás folytatásával ismét megváltozott a jelenet, az ország elkezdett a szénbányák által feketélleni s a szövőszékek zörgése, a falakból s a házaspár­tokból kihallatszott; itt hatalmas férfi alakok voltak, kik a bányában megszokott guggoló hely­zetek miatt, kifelé hajlott térdekkel lépdelve, haza­felé mentek, hogy befeketedett flanel­ingjükben fá­radtan ágyukra dobják magukat s a napot átalud­­ják, hogy aztán felkeljenek, s nagy fizetésüknek nagy részét társaikkal megigyák; amott bálvány, gond­terhes arczú kézitakácsok, férfiak és nők, kik ki voltak merülve az éjjeli munkától, melyhez folya­­modniok kellett, hogy alig szerdán megkezdett heti munkájukat bevégezzék. Mindenütt piszkos lakások s ronda gyermekek, mert a gyönge anyák­nak a szövőszékre kellett erejüket fordítani, ezek talán jámbor dissenter nők voltak, kik megadással viselték el az életet és azon hitben éltek, hogy üdvözülésük lényegesen pradestinálva van,­­ nem a tisztaságtól feltételes. A dissenter-kápolnának csú­csai képezék itt a vallás­i gyülhely látható jeleit, mely a legkisebb falukban is ellensúlyozta a sör­házat; de ha alkalomszerű­leg egy pár vén sárkány mutatkozik, kik kölcsönösen egymás haját kitépték, úgy biztosan lehetett következtetni, hogy ezek, ha­bár nem a főegyháztól nyerték is a szentségeket, épen oly kevéssé bocsátkoztak schismatikus vitákba, s mentek maradtak a felekezetesség tévelygéseitől. A gyári város légköre, mely elsötétité a napokat , vörösre festé lángja által az éjjeli eget, az egész környező földön elterült s lázas nyugtalansággal hatotta azt át. (Folyt. köv.) Angolból ford. Dom­inkovics Mária. Kihirdettelek s kihirdetés végett a főrendi­házhoz átvitetnek. Az ülés vége 12 óra 30 perczkor. * A főrendiház ülése deczember 31-én. Elnök: Majláth György. Jegyzők: Nyáry és P­róna­i bárók. A kormány részéről jelen van W­enkhe­i­m báró miniszter. Az ülés délután egy órakor veszi kezdetét. Beöth­y Algernon, a képviselőház jegyzője áthozza a képviselőházban kihirdetett törvényczik­keket. A főrendiházban is kihirdettetnek s levéltárba tétetnek. Haynald Lajos érsek az új év alkalmából a ház szerencse-kivonatát fejezi ki az elnöknek. Az ülés vége 1 óra 30 perczkor. KÜLFÖLD. Dec­ember 31-én. Franczia köztársaság. A franczia politika kissé be­vonta ultramontán csigaszarvait, nagy keserűségére azoknak, kik már holmi keresztes háború megin­dításáról kezdtek álmodozni, s franczia seregeket láttak képzeletükben a vatikáni fogoly megsza­badítására Róma felé nyomulni. A futtatót már du Temple interpellálnának elnapolásában kezdte megérezni az ultramontánok csapongó fantáziája azóta a kultuszminiszter körirata is megjelent s még jobban lehűti a nekivadult püspöki szellemet. Ezt a köriratot a német kormány remonstratiója folytán, volt kénytelen a cultuszminiszter kibocsá­tani s legalább ennyi elégtételt szolgáltatni ama szidalmakért, melyekkel a franczia püspökök a német szomszédot elhalmozzák. A körlevél mind­amellett igen alázatos hangon beszél püspök ural­­mékkal, s különösen arra kéri őket, hogy a kül­politikát csak az illemszabta határok között érint­sék. A német kormány valószínűleg ennyivel is meg fog elégedni s a rakonczátlankodó főpapok miatt kár is volna nagyobb feneket keríteni a dolognak s nemzetközi viszály magvává srófolni fel a balgatagság eruptióit. Németország. A császár jóváhagyta a tarto­mány rendezésről szóló törvényjavaslatot, még pe­dig ugyanaz napon, melyen halála hírét költötték. Az önkormányzat felé egy újabb lépést képvisel e javaslat, s logicai következménye az egy évvel ezelőtt meghozott, de életbe csak nem rég léptetett megyerendezési törvénynek. A javaslat már a kép­viselőház elnökségénél van, s az országgyűlés összeülésekor azonnal ki fog osztatni a képviselőknek , valószínűleg mindjárt a polgári házasságról szóló javaslat letárgyalása után napirendre kerül. A c­s­á­­s­zár egészségi állapotáról megnyugtató bulletineket ad ki a „Staats Anzeiger“, de a közönség már egyszer nagyon benne van a pessimistikus han­gulatban s megnyugtatása nem könnyű feladat. — A franczia püspökök esztelen hadakozása a né­met egyház­politika ellen, érlelni kezdi német kor­mány körökben az egyházmegyék arrondírozásának eszméjét. Vannak ugyanis határszéli egyház­közsé­gek, melyek idegen állam területén székelő pü­spö­kök alá tartoznak, és viszont idegen állam egy­­házközségei tartoznak porosz püspökök alá. Ezeket akarják át­cserélni úgy a franczia határszélen, mint az osztrákon. A német kormány. hi­ szerint nem sokára diplomácziai érintkezésbe lép ez iránt az illető államokkal, kérdés azonban, vájjon lesz-e sikere, lévén a dologba a pápának is beleszólása, ettől pedig ugyancsak kevés előzékenységet várhat­nak a német érdekek. Spanyolország. A kortes elnöke mára, decz. 31- ikére hívta össze a képviselőket, s Castelár min­den erélyét arra összpontosítja, hogy az összegyűlt cortesnek minél hamarább bemutathassa kormány­zatának eredményéül Cartagena bevételét. Pár hét­tel ezelőtt még a karlista lázadás elfojtásának fé­nyében reménytette ez eredményt felmutathatni. Mariones hadműveleteinek váratlan megakasztása tönkre tette ez alapos reményt, sőt némileg alap­talannak tünteti fel utólagosan, s úgy látszik azon meggyőződésre juttató nemcsak Marionest, de Cas­­telázt is, hogy ezen a téren csak nagyobb haderő­vel , tervszerűbb hadjárat által vívhatók ki, maradandóbb hatású eredmények. A karlisták ellen valószínűleg csak akkor fogják újból felvenni az operatiok megszakadt fonalát, ha a kormány had­serege 20,000-re completálva a minden szükséges hadiszerekkel felszerelve lesz. . hivatalos lapból. Személyem körüli magyar minier- m­nist terjesztése folytán T­a­­­c­e­vi­c Márk, a Verőcze törvény­szék elnökének, a törvénykezés terén érdemei elismeréséül a III. osztálya vaskorona­­ré dett dijmentesen adományozom. Kelt Gödöllőn 1873. évi decz. hó 2- án Ferencz József, s. k. Br. Wenck­­heim Béla,6®0£tatási miniszter a vezetése alatti minisztérium .,im„«v«.ésréhez » unszt Lajos ottani számtisztet szám­­♦anirsossá • D .­­ á n s­z­k » Antal ottani számtisztet kiadóvá tanácsossá .L. L­ü­B­k­e Ferenci, В­о­n­c­z Lajos, S­z­e­n^'^sV István.’ Keleti Mátyás, Perleberg Vilmos, Мне h^m­а V­e­r Ferencz és Bukovszky János ottani ti­ntu­lvn számtiszteket I. osztályú számtisztekké. г . a­d­a­l­lios belügyminisztériumi, Schatz Róbert, W i 1-1°Л i“ .‘ r­в • i" i. I I., Ki­­rály, J­u­z­i­t­a Miklós, Tomcsinyi Lajos kebelbeli és Szilágyi Gyula igazságügyminisztériumi számtiszteket és Kalina Ernő gyógyszerészt II. oszt. számtisztekké; P­e­s­c­h­­­e Jenő lottóhivatali segédtisztet, G­r­ö­g­e­r Fe­rencz és Szabó Dávid keb. ösztöndíjas gyakornokokat III. számtisztekké, végre Albert Lajost és F­a­­­x Kornélt ösztöndíjas gyakornokokká nevezte ki. A közoktatási miniszter Liber Józsefet bars-hont­­vármegyei II. tanfelügyelővé ideiglenes minőségben ne­vezte ki. A közoktatási miniszter a maros-csucs-koppándi állami elemi népiskolához Szabó Gyula tanítójelöltet egyelőre ideiglenes minőségben tanítóvá nevezte ki Az igazságügyminiszter a pesti kir. törvényszékhez aljegyzőkké: Ludvig János és H­a­­­m­m Gusztáv ottani joggyakornokokat, Szántó Károly postahivatali járul­­nokot a radnai járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki, és L­am­b­er­g Imre kir. alügyészt a nagyváradi kir. ügyész­ségtől a temesvári ügyészséghez helyezte át. A maradvány- és irtvány-földeknek megválthatása czéljából a kir. igazságügyminiszter, az 1871. 53. t. sz. 95. és ugyanazon évi 54. t. ez. 10. §§-ban nyert felhatalmazás alapján, a szeniczi kir. törvényszékhez jogbiztosul, az ugyanez állásáról lemondott Schubert István helyébe P­o­­r­e­n­­­h­á­g­y Jenő szottinai lakost nevezte ki. A maradvány- és irtvány-földeknek megválthatása czéljából, az 1871. 53. t. ez. 95 § és ugyanazon éri 54. t. ez. 10. §-ban nyert felhatalmazás alapján, a kir. igazság­­ü­gyminiszter a nagyszombati kir. törvényszékhez jogbizto­sul, az ugyanez állásáról lemondott Prileszky Antal helyébe­n г a t­h . Ferencz ügyvédet, nagyszombati lakost ne­vezte ki. HÍREK. — Deczember 31. — — A dunapataji kerületben Vidats helyére Szederkényi Nándort, a szélsőbal jelöltjét választották meg képviselőnek, szavazattöbbséggel. A szavazás 41 óra hosszat tartott, s ma hajnalban ért véget. Szederkény 1285, Földváry Gábor pedig 939 szavazatot kapott. — Udvari hírek. A királyi család a január hó nagy részét még a fővárosban tölti. A királyné innen nehány napra Bécsbe megy, aztán pedig Münchenbe, Gizella főherczegnő látogatására. — Az em­léké­r­e­m­b­ő 1, melyet ő felsége rendeletére az uralkodói jubileum alkalmából ver­nek azon katonák számára, kik az ő felsége ural­kodása alatti hadjáratokban részt vette­k, azok is részesülendnek, kik mint honvédek küzdöttek a ma­gyar szabadságharczban, de előbb a hadseregben szolgáltak, s mint ilyenek az olaszországi hadako­zásnak is részesei valának.­­ Trefort közoktatásügyi minisz­ter fölkérte Zichy Edmund grófot, mint a Thurzó­­féle uradalmak főgondnokát, hogy az árvavárban őrzött Thurzó-féle családi levéltárban levő számos közérdekű okmányt nyomassa ki az uradalom költségén. Bizonyos, hogy a nemes grófnál lesz is hatása e kérelemnek, nem úgy mint a főpapság­nál ama fölhívásnak, hogy vásárolnának festmé­nyeket magyar művészektől. A közlemény rende­zésének és kiadásának költségeiből az egyes ér­dekelt uradalmi közbirtokosokra háromló részlet, azoknak alig fog érezhetőleg terhükre válni. — Gr. Zichy ke­reek, miniszter úr ked­den, csütörtökön és szombaton a kereskedelmi mi­­nisztériumban (Mária Valéria utcza) hétfőn, szerdán és pénteken pedig a közlekedésügyi minisztériumban (tükör utcza) fogad 3—4 óra között. — Születések és halálozások. A pest­városi statistikai hivatal kimutatása szerint a lefolyt héten (decz. 21—27) élve született 216­ gyermek, elhalt 165 személy; a születések tehát 51 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élve szülöttek közt volt 154 törvényes, 62 törvénytelen; nemre nézve 116 fiú, 100 leány. Halva született 10 gyermek. A halottak közt volt 99 férfi, 66 nő, egy éven aluli gyermek 42. A halált okozta tüdőbaj 45 esetben, hagymáz 8, himlő 9, rángás 6, bélhu­rut 5, veleszületett gyöngeség 4, és vörheny 14 esetben.­­ Az egyetem köréből a „Ref.“ kö­vetkezőkről értesül: Toldy Ferencz egyetemi könyvtárnok lemondott, s helyébe az egyetemi tanács Horváth Árpád tanárt ajánlja. A könyvtár az uj rendszernek megfelelőleg egészen át fog szerveztetni s nevezetes uj vételekkel fog gyara­­pittatni. A régi egyetemi könyvtárépületbe befala­zott kőfaragvány-régiségek pedig áttétetnek a nemzeti múzeumba. Az egyetem és a nagyszombati papnövelde között 1723 óta folyamatban levő, a hontmegyei bozóki uradalomra vonatkozó pör is tegnapelőtt Esztergomban egyesség utján kiegyen­­littetett. Vonatkozik e pör mintegy 6000 hold erdő s 16 helység úrbériségére, mely vagyont eddig is a papnövelde bírta, de az egyetemnek évi 7404 váltóforint haszonbért fizetett. A peregyesség szerint az egyetem alapja kap 117,500 frt névértékű úr­béri kötvényt, a nagyszombati papnöveldéé marad az erdő és 52,000 frt úrbéri kötvény. Végül meg­jegyezzük, hogy Trefort miniszter rendeletet bo­csátott ki, miszerint ezentúl a zsidó jogtudorok is letehessék a kánonjogi vizsgát s viselhessék a juris utriusque doctor czimet, mely grádust nem­csak a jövőben szigorlatot tevő, de a már gra­duált zsidóhitű jogtudorok is pótlólag megsze­rezhetik.­­ Az o­rvos-sebészi clini­ka felállítására vonatkozó törvényjavaslat elkészült s a min. tanács helybenhagyását is kinyerte. A clinika az üllői uton levő egyetemi telkeken fog felállíttatni, s mint halljuk, 400.000 frtba kerül. Ez összeg az egyetemi vagy a tanulmányi alapból vétetik kölcsön. — A Ki­sf­aludy-társaság január 2-án pénteken tartja havi ülését. Felolvasásai a követ­kezők lesznek, de tudvalevőleg összevissza is bon­colható az egész sorozat: Gyulai Pál egy rövid beszélyt olvas föl Tolnai Lajostól. — Greguss Ágost pedig Szász Károlytól: „Az aesopi mese el­méletét,“ és Csaknyaitól „Börtön-Rendszer“ czimfi satyrát. Kívánjuk, hogy az­ ujév hozzon e társaságba is valami újat. Ha egyebet nem, hát egy kis tar­talmasságot üléseire. — A pozsonyi régi főtemplom stylszerü helyreállítására a király a vallásalapból 10,000 frtnyi segélyt engedélyezett. — A „Központi ellenzéki kör“ választmánya a jövő 1874. évi január hó 3-dik napján, szombaton, este m­a 7 órakor ülést tart. — Kemény hidegek álltak be ismét, s ma már erősen zajlott újra a Duna. — A fekete-sárga lobogó ritkábban fog lengeni a várpalota és Gellérthegy fölött. A király ugyanis meghagyta, hogy e lobogókat csak ü­nne­­pélyes­ alkalmakkor vonják föl. Eddig mindig ott volt, ha az uralkodó köztünk időzött. A zászlókat tegnap már be is vonták. — Regényes költem­én­y­ek­et olvasunk az elnyomáson eltűnt Kummer János sikkasztó felől, ki az állami kasszából egy csomó érték­papírral elpárolgott. A ragadozó New­ Yorkban szállt meg, hol egy magyar könykölő legény egy­szer csak olvassa az ottani lapokban, hogy Molnár Alajos név alatt érkezett meg valaki. Kétségkívül földi! — gondolta magában, s elment, a szállodába. Ott csakugyan föltalálta Molnárt, a­ki azonban tagadta, hogy tudna magyarul. De a s­zives honfi­társ fölajánlta szolgálatkészségét, s a viszontlátás szavával távozott el. Erre Kümmert elővette a kis­­biró. A honfitárssal való találkozás megrendítő ha­tással volt rá, stb. Azt is gondolta, hogy már nyo­­­mában vannak. Agyonlőtte tehát magát. Az ellopott pénzből egyik értesülés szerint találtak nála 50,000 frtot, másik forrás szerint 9000 frtot. A nemezis alakjában megjelent honfitárs állítólag egy Pollák nevű ur volt, ki azóta haza jött, s itthon hallván Kummer sikkasztása felől, meg arról, hogy Molnár név alatt iramodott világgá, puszta kíváncsiságból megfizette a szárazföldi és tenger alatti távírdáért a 2—300 frtot s hirt veretett onnan magának másik 2—300 frtért. A hir pedig az volt, hogy az a Molnár agyonlőtte magát. Szóval Kummer uram felől olyan hirek érkeztek, melyek nagyon is rá­szorulnak a megerősítésre. — A földrajzi társulat tegnapi ülésé­ben Sámi László ismertette Tinne Alexandra hollandi utazónő afrikai utazását, és 1868-ban a fuerellek földjén történt legyilkolását. Déchy Mór pedig Fedcsenko Alexis középázsiai orosz utazóról szólt, ki a veszedelmes sivatagokat szerencsésen megjárta, de a svájczi Monte-Blancon elveszte éle­tét, egy hózivatarban. — Vámbéry magyar egyetemi tanár a világ előtt tudatja a berlini „Nordd. Alig Zigban,“ hogy ő a k­elet-ázsiai viszonyok megítélésében né­zetét megváltoztatta s most az orosz táborba ment volna át. Vámbéry azt mondja, hogy hirlapilag mindig a mellett küzdött, hogy a nyugati cultura áldását nem az ошга, hanem az angol fegyverek vigyék el Közép-Ázsia barbár turkomán törzsei közé. De minthogy Anglia e tekintetben évek óta semmit sem tesz, Oroszországé jön a polgárosító szerep, s mindenesetre jobb, ha e vidékek orosz hatalom alá kerülnek, mint hogy az eddigi bar­bár állapotban maradjanak. — „Magyar igazságügy“ czim alatt havi folyóiratot indit meg dr. Löw Tóbiás, kir. főügyészi helyettes. Fősulyt arra fektet, hogy a jogeseteket s átalában a törvénykezést kritikai szellemben is ismertesse. Megjelenik minden hó végén 3—4 ívnyi füzetekben, s előfizetési ára egész évre 8 frt, félévre 4 frt, mely összegek Zilahi Sá­muel könyvkereskedésébe (váczi utcza 9. sz.) czi­­mezendők. Az első szám január 25-én jelenik meg. — Színházi hírek. A nemzeti színházban tegnap „Ernani“-ban, Nagyné­ Benza Ida asszony helyett Kocsis Irma k. a. énekelt. Az előadáson jelen volt Albrecht főherczeg is. — Eöry Gusz­távot ismét szerződtették egy évre. Ezt az eljá­rást inkább értjük, mint mikor felmondtak neki, mert tehetséges, értelmes és használható, színész, kinek inkább helye van a nemzeti színháznál mint egy némely másoknak, kiket nagy reménységek fejében szerződtettek oly szerepkörre, melyekre tö­kéletesen képtelenek, s a mikhez sajditnak, van nálok jobb. — A rejtélyes 10,000 frt, mely a nemzeti színház formája alatt volt betéve a taka­rékpénztárnál, de a nemzeti színháznál semmi nyoma sem volt, a nemessé lett Schey Fülöp leté­­teménye volt, s a belügyminiszter tette be, mint oly összeget, melyet a színház vízvezetékére akar­tak fordítani, de időközben más czélra vették ki. Jelenleg a színházi segélyegylet kuszáti szá­madásait is vizsgálgatják, s igyekeznek összeegyez­­tetni a numerusokat nyugtákkal és pénztári álla­pottal. — Az aradi lap szerint Némethi Irma kisasszonyt a nemzeti színházhoz szerződtették. — A természettudományi társulat 1874 január 2-án, pénteken este 6 órakor a vegy­tani intézetben (országút 42.) természettudo­mányi estélyt tart, melyre a közönség meghi­­vatik. Ez alkalommal Kohn Gyula fogja kísér­letekkel egybekapcsolt előadását folytatni a hang színezetéről és Szabó József a bécsi világtárlat drágaköveiről tart előadást mutatványokkal. — Szapora áldás. Kisik­atoson (Csanád­­megye) egy özvegy asszony, kinek férje nem rég a cholera áldozata lett, s utána öt árva maradt, pár nap előtt szerencsésen három ép és egészsé­ges fiú gyermeket szült, kiket Gáspár, Menyhért és Boldizsár névre kereszteltek. — A budapesti honvédegylet közgyű­­­lése január 4-én lesz d. e. 10 órakor a megyeház nagy termében. — Halálozások. Gyorokon, Arad mellett decz. 29-én egy közbecsülésben élt derék polgár. Varga István hunyt el 67 éves korában, kinek halálát soktagu család és számos ismerős fájlalja. — Egy gyászlap Nagybányáról Béresé­s Lajosné, szül. Péchy Mária asszonynak decz. 23-án 50 éves korában történt halálát tudatja. — Hangverseny. Arnstein Szidónia zon­goraművésznő, január 9-én este fél 8 órakor a Hungária szálloda termében, a nőképző egylet javára hangversenyt ad. A zongoraművésznőn kívül, ki Mendelsohntól, Liszttől és Vieuxtempstól fog egyes zeneműveket előadni, még Tannerné­ Szabó Rózsa asszony, a nemzeti színház tagja is közreműködik. A jó hangú énekesnő a „Romance“-ot énekli Mig­nonból és magyar dalokat Lendvay­­ Ábrányitól. A zongorakíséretet Erkel Sándor vállalta el. Hely­­árak: körszék 3 frt, számozott szék 2 frt, bemenet 1 frt. Jegyek kaphatók Rózsavölgyi és társa zene­­műkereskedésében. — Uj zeneművek. Táborszky és Porseh kiadásában megjelentek: Krach előtt és után. Polka française, zongorára Angyal A.-tól. Ára 50 kr. — Wenzel polka, zongorára Schindler József­től, ára 50 kr.­­- Az országos középtanodai tanár­egylet január 3-án (szombaton) esti 5 órakor a városi főreáltanoda első osztályú termében tartandó összes szakosztályi ülésén a tanácskozás főtárgyát a középtanodai törvényjavaslathoz tartozó tanterv képezi. Törvényszéki csarnok. (Egy katona-sza­badító, kiről sokszor volt szó a la­pokban.) Öt vagy hat év óta több falusi em­bert, kiknek fiai a katonaságnál szolgálnak, meg­lepő vakmerő módon sarczolta egy helybeli szé­delgő. Mestersége abból állt, hogy az illetőknek levelet irt Pestről a katonafiú nevében, hogy im­már kiszabadulhat a katonaságtól örök időkre, ha az édesapa nem sajnálja azt a száz és egynéhány forintot, mit a kiváltásért fizetni kell. Az öröm­ben úszó apák lépre mentek, Pestre jöttek és itt pénzüktől geniális módon megfosztattak. Az első rászedett Havi-Horváth Sándor felső nyéki (Tolna m.) gazda volt. 1867-ben levelet ka­pott fiától (ki mellesleg mondva akkortájban Triest­­ben volt ezredénél) Pestről, melyben a fia értésül adja, hogy baleset érte, eltört a jobb karja s most végkép elbocsátják őt, ha apja 170 frt váltságdíjt fizet. Jöjjön az apa ezen meg azon napon Pestre a muzeum épület mögé s várja ott; ő a fia bi­­zonyosan ott lesz. Havi-Horváth 170 frtot kölcsönzött s feljött a fővárosba. A muzeum mögött nem kelle sokáig várakoznia. Csakhamar urjasan öltözött ember lépett hozzá, ki tudta tőle, kicsoda és hova való, azután igen bizalmasan kezdett vele beszél­getni. Elmondta, hogy fia neki jó barátja, kenye­res pajtása, és hogy az imént találkozott vele. Nagyon sajnálja, hogy szavát nem tarthatja, nem jöhet most a múzeumhoz, mert a tiszt urakkal kelle mennie vadászatra küldi azonban ezen leve­let, mely közelebbi utasítást tartalmaz. A levélben az állt, mit a csaló szóval elmondott, s végül az, hogy menjen az apa Budára a várlaktanya elé s várja ott fiát, mert délután 2 órakor haza fog jönni a tiszt urakkal a vadászatról. Az apa meg­kérdezte még fiának jóbarátjától, merre visz az út a várlaktanyához, azután oda sietett. Ott sem kellett soká várnia. Csakhamar egy másik „úr“ szólította meg őt, az első nyájas szavak után ezt mondta, hogy ő az ezredorvos, hogy ismeri a fiút, derék gyerek, megérdemli, hogy superarbitrál­­ják és haza bocsássák. Végre a pénzre is rákerült a szó. Havi - Horváth megképeztet­vén, azt felelte, hogy elhozta a kívánt összeget. Az ismeretlen, a­kinél bélczegebb s elegánsabb úri­embert Havi-Horváth, mint maga mondja, éle­tében nem látott, erre azzal állt elő, hogy a pénzt nem lehet oly nyíltan az illető orvosnak kézbesí­teni, a pénznek borítékban kell bepecsételve lennie. Bevezette őt egy korcsmába s ott saját szeme előtt borítékba tette a 170 frtot (Havi-Horváth szentül hitte, hogy a pénz a borítékban van) bepecsételte és átadta neki, Havi-Horváthnak. Még azon jó tanácsosat is szolgált, hogy a felülvizsgálatnál kérdezze meg csak fiát, melyik orvos urnak kell a pénzt adni, az meg fogja majd mondani, mert tudja. Végül azon ürügy alatt, hogy most ebédre megy s nemsokára visszajön a felülvizsgálathoz, hol mint ezredorvosnak jelen kell lennie, búcsút

Next