Ellenőr, 1874. január (6. évfolyam, 1-31. szám)
1874-01-26 / 26. szám
veszélyeztetése, vagy az állami kamatbiztositást tényleg igénybe vevő vállalatoknál az üzleti alap érzékeny termeltetése nélkül megtartható nem volna, az illető vállalatok kötelesek erről 1874. évi november hó végével a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőségnek jelentést tenni, s azt, hogy a kitűzött határidőt legjobb igyekezetük daczára sem volnának képesek megtartani, kimerítően igazolni. A nevezett vasúti és hajózási főfelügyelőség fel van hatalmazva ily esetekben hat havi, s netáni ismétt folyamodás és tüzetes igazolás alapján semmi szín alatt meg nem hosszabbítható ujabb hat havi halasztást, ez utóbbi esetben azonban csak beleegyezésem kikérése mellett, engedélyezni. 2- szer. Az 1872. évi márczius hó 7-én 19672. 1871. sz. a. kelt rendelet 3-ik pontja értelmében a Magyarországban székelő igazgatóságok és igazgatósági közegek egymástól más, mint magyar nyelven irt átiratokat, 1874. év elejétől fogva el nem fogadhatnak. 3- szor. 1875. évi jan. hó elsejétől kezdvea kamatbiztositást tényleg igénybe vevő közös vasúti vállalatok kizárólag csak magyar vonalaikra érvényes számadási könyveiket csak magyar nyelven, netán a közös számlakönyveiket pedig magyar nyelven is vezetni kötelesek, 4- szer. A többször idézett 19672/1871. számú szabályrendelet 5-ik pontja értelmében az állomásokon és vonatok, illetőleg hajók kíséretében alkalmazott személyzet már 1874. évi január hó elsejétől a magyar nyelv ismeretére és használatára köteleztetvén, mindazok, kik e rendelkezésnek még megfelelni nem képesek illetékes igazgatóságukhoz, és pedig a vonat- és hajókisérő személyzet jelen rendeletei keltétől számított legfölebb hat havi, az állomási tisztviselők pedig legfölebb egy évi halasztásért folyamodni tartoznak, mely folyamodás csak fontos okok alapján vehető tekintetbe. Önként értetik egyébiránt, hogy az állomási, vonat- és hajókíséreti személyzet a magyar nyelven kívül a vonal mentén hivatozó egyéb nyelvnek leírására is törekedni tartozik. 5- ször. A magyar nyelvet nem értő uj erők ezentúl csak hasonképzettségü belföldiek hiányában s csak aziránti téritvény mellett alkalmazhatók, hogy a magyar nyelvet záros határidőben, különben minden végkielégítés nélkül leendő elbocsátás terhe alatt, elsajátítják, úgy szintén már alkalmazásban levő idegen ajkúak is a magyar nyelv elsajátítása előtt előléptetésben nem részesíthetők. Kivételt képeznek azonban egyes oly elismert tekintélyű, nem belföldi szakférfiak, kiknek megnyeréséből a vállalatra nézve kiváló lendület várható. 6- szor. A közönség beadványaira a válasz lehetőleg a beadvány nyelvén és így magyar beadványokra az 1. pontban kitűzött határidő előtt is szintén magyar nyelven intézendő. 7- er. A forgalmi, vonatmozgósítási és üzlettávirdai, illetőleg a hajózási szolgálatban alkalmazandó magyar vezényszavak egy a m. királyi vasúti és hajózási főfelügyelőség által haladék nélkül összehívandó értekezleten megállapítandók. 8-or. A vasúti üzletrendtartás 62-ik s az ideiglenes hajózási rendszabályok 86. §-a alapján ezennel elrendelem, hogy úgy jelen, mint az 1872. évi márczius hó 7-én 19.672. 1871. sz. a. kelt szabályrendelet a szolgálati személyzetnek kiosztandó szolgálati utasításokba mint külön függelék felvétessék. Az ekkér módosított szolgálati utasítások négy hét alatt a magyar királyi vasúti és hajózási főfelügyelőségnek megerősítés végett felterjesztendő 1. 9- szer. Ezen rendelet pontos végrehajtásáért a vállalat élén álló igazgatók személyesen felelőssé teendők. Budapesten, 1873. évi deczember hó 31-én. Gr. Zichy József, s. k. — A magyar keleti vasút igazgatótanácsa emlékiratot intézett a képviselőházhoz. Az emlékirat lényegesebb részeit, mint adatokat a keleti vasút történetéhez, közölni fogjuk reggeli lapunkban. Most csak annyit közlünk az emlékirat bevezetéséből, hogy az igazgatótanács ,,a már folyamatban levő vizsgálat mielőbbi és szigorú eszközlését az ügy és saját érdekében nem csak kérve kéri, de sőt öntudata tisztaságában a sértett önérzet hangján jogosan követeli.“ A kocsiposta-küldeményeknél azonban a viteldijaka alább szállítják. — Uj levéljegyeket is fogunk kapni, melyek egyszerűek, és az eddigieknél csinosbak lesznek. — A Dunaszabályozásnál elkövetett visszaélések folytán elfogott Lord Sámuel vagyonára 75,000 frtnyi biztosítéki betáblázás történvén, most szabad lábra helyezik, ha a királyi ügyész nem ellenzi. — Olteani n.-váradi g. k. püspök már elfoglalta püspöki uj székét, s Nagy-Várad szegényei számára négyszáz forintot adott át a polgármesternek. — Rablás. Szent-Eleken (Biharmegye) egyik közelebbi estén egy ottani izraelitát megtámadtak s tőle 2500 frt. értékű vagyont raboltak el. A rablók, amint kisült, vándor czigányok voltak, kiket a napokban szállítottak be a megyei börtönbe. Farsang: A jogászok bálja kitűnően sikerült. Nem tudjuk, mennyiben alapos a panasz az egyetem hősért polgárai ellen negligenitása miatt, annyi bizonyos, hogy báljokban derekasan kitettek magukért. АкГ csak élt és mozgott, az jelen volt. Az is igaz, hogy nem unalmas professorok vártak itt rájuk. A jogászbálnak az idén is megvolt rendes speciális jellege: a világba lépő fiatal lányok, kiket itt mutatnak be először, kik derültek, vidámak s oly jó kedélylyel tudnak mulatni. A kik rendesen törzslátogatói a fővárosi báloknak, itt most is sok ismeretlen szépséget találhattak, kikről majd a divatlapok fogják megírni: a vidékről, vagy pedig a fővárosból valók-e, s kik majd csak ezután tűnnek föl ismét a többi bálokban. A jelen és jövő törvényhozói és bírái ellenállás nélkül hódoltak a legigézőbb zsarnokság bájos végrehajtóinak, s volt jókedv, táncz világos kiviradtig. Egész éjfél utáni 2 óráig volt tömve az „Európa“ terme a legelegánsabb közönséggel, s csak ekkor nyílt szabadabb tér a tánczosoknak. A bálozók közt jelen volt József főherczeg is. Ily fényes siker után féltünk, hogy a gazdasszonyok álarczos bálja tán nem is lesz népes. Csalódtunk, szűk volt szombaton az „Európa“ s szűk lett vasárnap a redoute. Ne mondja senki, hogy a krach, rozsda s az ég valamennyi csapása képes elkedvetleníteni a mi szeretetre méltó népünket, ha mulatni akar, nem gátolja ebben semmi a világon, legalább aki tegnap a redoute szorongó, jókedvű, választékos, közönségén végig nézett, nem mondhatott mást, minthogy ez országban a legboldogabb, a legmegelégedettebb, legvigabb emberek laknak. Legalább azoknak, akik ott voltak — pedig sokan voltak — bizonyára nem jutott eszükbe a gond és töprengés a holnap felett. Mindenki a mának élt , a mával bátran megelégedhetett. No, de az Ínség által fokozott jótékonyság oltárán áldozott mindenki, aki megjelent. Sok szép nő volt álarcz nélkül is, és sok bizonyára álarcz alatt s úgy ezek, mint azok elég dolgot adtak a férfiaknak. A terem szélét köröskörül a gazdasszony-egylet szépei foglalták el varázskosaraikkal vámhatárt képezve, melyet mindenkinek csak úgy lehetett átlépni, ha lefizette a vámot s vett egy marok sorsjegyet, melylyel vagy nyert valami csecse-becsét, vagy nem, ami egyébiránt egyre megy : egy nyájas mosoly és kedves tekintet a vámszedő részéről s az átléphetés e circulus vitiosuson mindenesetre nyereség volt. A mulatságnak fél háromkor volt vége, már a kire nézve vége volt, mert egyik-másik bizony azt a szégyent el nem követte, hogy viradás előtt retiráljon. A képviselőház ülése január 26-án. A kérvények bejelentése után Irányi Dániel interpellálta a miniszterelnököt az iránt, hogy szándékozik-e intézkedni, hogy a hivatalnokok fizetései le ne foglaltassanak. Ezután Zichy miniszter nyújtott be egy csomó törvényjavaslatot a méter mértékről, a keleti marhavész megakadályozásáról, a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról, bányatörvényről, a statisztika szervezéséről, az osztrák-magyar monarchia és Oroszország közti postaszerződésről, Portugáliái kötött consularis egyezményről és Svéd- és Norvégországgal kötött hajózási és kereskedelmi szerződésről. Jelenti a miniszter ez alkalommal, hogy az erdőjavaslat is nem sokára kész lesz. Szlávy is benyújta végrejavaslatát a keleti vasút függő adósságainak rendezéséről, melyet kiváló érdekénél fogva a többség kívonatára, jóllehet a házszabályok nem engedik, tüstént fel is olvastak; a törvényjavaslatot lapunk más helyen közli. Azután fölolvastatott a földadó törvényjavaslat harmadszor s ezzel végleg elfogadtatott. Tárgyalás alá vétettek ezután, a főrendiház módosítványai a catasteri felmérésről szóló törvényjavaslatban. A központi bizottság nem ajánlá e módosítványok elfogadását s a ház nem fogadta el. Harmadik tárgy: Lázár Ádám kiadatási ügye. A ház nem adja ki Lázár Ádámot. Babes kiadatásának megtagadására a mentelmi bizottság semmi okot sem talált. Trifunácz felemelte gyenge hangját Babes védelmére. A mentelmi bizottság — úgymond — nem ítélhetett ez ügyben, mert nem érti a kereset tárgyát képező czikk nyelvét és szellemét, az esküdtek nem ítélhetnek Babes fölött, mert kell, hogy fele az esküdtek számának a vádlott nemzetiségéből való legyen. Irányi a czikk felolvasását kívánta, mit Paczolay nem talált megengedhetőnek, miután a háznak nem feladata megbírálni, foglaltatik-e ama czikkben bűntény, vagy nem? Ez a bíró dolga. Huszár Imre constatálni akarta, hogy nem osztja Paczolay nézetét. Babes is akart beszélni, mit az elnök a házszabályokra hivatkozva, nem engedhetett meg. A ház Irányi indítványát elfogadó s felolvastatott a czikk magyar fordítása. Felolvasták erre Babes egy nyilatkozatát is, melyben tagadja hogy ő írta a czikket, — az első túlontúl sok arra, hogy Babes kiadassák, az utóbbi mentségül nem szolgálhatott. Stanescu, akinek megválasztása érdekében íratott ama czikk, védelmére kelt pártfogójának. Román Sándor szintén kiállt a síkra, majd a tárgyalás folyama azon mezőre csapott le, melyen csak a bíróság illetékes s Tisza Kálmán figyelmezteti is erre a házat, másfelől kijelenté, hogy ha Babes nem értett egyet a czikk írójával, kinyilatkoztathatta volna azt lapjában , hogy a képviselő immunitása nem terjed ki környezetére. Többen szóltak e kérdéshez, végre a A magyar nyelvújítás óta divatba jött idegen és hibás szólások bírálata, tekintettel az újítás helyes módjaira. Irta Imre Sándor, a m. t. akadémia lev. tagja. Ára írt 50 kr. Budapest, Eggenberger-féle akadémiai könyvkereskedés, 1873. Imre Sándor könyvében a magyar irodalom nevezetes művet kapott. Tartalmi gazdagsága, tárgyalási alapossága megbecsülhetlen és nélkülözhetlen vezérfonalat nyújt az idegen és hibás szólások elkerülésére. Elfogulatlan ítélettel vizsgálja a botlásokat; széles ismerettel, fáradhatlan szorgalommal hordja fel a nyelvújítás iszapos vizéből a szemetet. Valóban ideje volt a kritika ily komoly fellépésének. A nyelvújítás, mint minden forrongás kora, a mennyi helyest, a mennyi virágot és gyöngyöt, ép annyi helytelent, kavicsot és gazt hozott a felszínre, amik az irodalmi világban és a nagy közönségben hasonlókép forgalomba jöttek. Ezeket megblyegezni és irtani kell. De az irtást nem végezhették oly férfiak, akik maguk is beleérnek ama korba, mely újított, a kik magok is közreműködtek ama növény ültetésében, mely fattyú hajtásokat hozott; a kik magok is segitettek amaz épület fölemelésében, mely azóta nem egy részbe veszélyesnek mutatkozott. A kegyelet a mester iránt, ki a munkát intézte; a hit a nemes harczban, melyet becsületesen, tiszta szándékkal vívtak, elfogultságot, legalább is tartózkodást keltett bennök. Új időszak embere kellett a kérdés megoldására, mint Imre Sándor. Nem mondjuk, hogy előtte is nem foglalkoztak a tárgygyal, lapok és folyóiratok nem közöltek szórványosan egy-egy idevágó dolgozatot, mert akkor szemet hunynánk a megtörténtek fölött, de azt mondjuk és joggal mondhatjuk, komolyabb igyekezettel senki sem látott ahhoz, nagyobb sikert senki sem aratott . . . Bocsánat, talán mégis! P. Tewrewk Emil győzelmet nyert ellenében. Sajnos, igaz, de vigasztalhat, hogy csak az akadémia előtt. Az akadémiai bírálat erre vonatkozó, összehasonlító része így hangzik: A pályázati hirdetés ez idei eredménye a megelőző évek makacs terméketlenségéért elegendő pótlást nyújtottt, mert nemcsak, hogy két pályamunka érkezett be, hanem e pályamunkák mindegyike általában véve sikerült, dicséretre méltó dolgozatnak mondható. Mind a két munkának szerzője ugyanis a nyelvtudomány mostani álláspontjára helyezi magát s úgy fog a kérdés tárgyalásához, az eddig tett megállapítások s elvek értelmében végzi fejtegetéseit; szép ismeretkészletre támaszkodó komoly igyekezettel nyomozza kitűzött czélját; kutatja nyelvünk hanyatlásának okait, s kutatásaiban nem marad csupán a felszínen, hanem leszáll mélyebbre le egész a fenékig, nem elégszik meg az idegenszerű szólásmódok kimutatása, s a tősgyökeres magyar kifejezések visszahelyezése által, csak felében orvosolni a bajt, hanem a gyökeres gyógyítást tartja szeme előtt s azért e nyelvújítás tévedéseire is kiterjeszti figyelmét, s a helyes eljárás által e részben is iparkodik a baj további elharapódzásának útját szegni. Szóval mind a két munka a pályázati hirdetés kivonatának értelmében fogta fel a kérdést s egészben véve helyesen se tárgyalja úgy, hogy a bíráló bizottság bármelyiket, ha egymagán, a másika nélkül állana, jutalom — és kiadásra érdemesnek ítélte volna, így azonban választást a kettő között alig tehetett. . . . Ami az I-fő számú Grimm. a jeligés pályamunkát illeti (ez az Imre Sándor dolgozata) a kérdések minden oldalról való vizsgálása, részletekbe ható megvitatása, a botlásokat, visszaéléseket feltüntető példák nagy száma által szárnyalja jóval túl társát; — de tévedései is számosabbak, nagyobbak, annál nagyobbak, mert elveket is illetnek s helylyel-közzel a nyelvromlás forrásául is szolgálhatnak . . . És az akadémia a pályadijat annak adta, a melynek tévedései kevesebbek és kisebbek, de a melyet társa érdemre jóval túlszárnyal, a melyben ép azért vannak csekélyebb fogyatkozások, mert sokkal kisebb anyagot ölel át, sokkal hézagosabban értekezik ; elveket óvatosabban érint, maga fel alig állít, így a merészebb munka felett győzött a szokott mérték alatt mozgó. Eszünk ágában sincsen, hogy az akadémiát gyanúsítással illessük, hibázhatott ő is, amint csakugyan hibázott , de Imre Sándornak elégtételül szolgálhat, hogy a részrehajlatlan kritika neki adja az elsőséget; hogy az ellene emelt vádakat is kellő értékükre viszi vissza. Imre Sándor rövid visszapillantást vetve a a nyelv fejlődésére, az ujitás történetére, mivoltára és jogosultságára, megvonja a korlátokat, melyeket áthágni nem szabad, egyszersmind felállítja az ujitó vezérelvet és birót, a nemzeties nyelvérzéket Ez hiányzott nyelvújítóink közül igen sokban. A szók ezrei— úgymond a szerző— nem úgy szülemlenek, mint a költőknél, a felzsengő kebelben forrongó érzéssel fakadva ki, — nem is úgy, mint a nép gyermekénél, a dal, élet és annak burokja a szóhangzat, — nem is úgy mint a régi bölcselők eredeti vagy lefordított műszavai, melyeket a közműveltség azonnal elfogadott, sőt már előre kívánt. Itt legtöbbször kizárólag az értelem munkája folyt, az ihletés vagy érzések, sőt a valódi szükség kényszerítése hiányában, elmés feltalálás ritkán; többször virtuozitás, mindennapi ügyesség, az értelem hideg kézmüvesi munkája s valamely jó szándék, mely biztos elvek és alap nélkül, korlátot nem ismerve, mérséklet nélkül, elszilajodva, önkényesen és kártékonyan hatott ép az ellen, a minek érdekében föllépett így keletkeztek a hibás újítások, a nyelvújítói túlcsapongások. Imre e túlcsapongásokat felkeresi a legelemibb alakban, fel a legmagasabb megjelenésben. A hangtani, szóragozási, szóképzési, szófűzési és stilbeli újításokat több, beható czikkben, fejtegetésben bírálja, miközben a mi jó, meg hagyja, a mi rész elveti. E bírálatában mindenütt elvek és következtetések szerint jár el, de legtántoríthatlanabbul a nemzeties nyelvérzékre támaszkodik. Akadémiai kritikusai ezt nem helyeslik, pedig bizony-bizony igaza van. A nyelvérzék, ha logikai szabatossággal nem határozható is meg, ha családiasságon, megszokáson épül, s alapjában homályos is, — nyilatkozásaiban mégis igen biztos ösztön. Mint fenntartó és tenyésztő erő egyfelől a nyelv alakjaihoz ragaszkodik, azok megtartása iránt ösztönszerűen vonzódik, másfelől a nyelvkincset önmagában fejleszti, bővíti, az idegen hangzatot, alakot elveti, vagy csak saját szellemében átidomitva fogadja el. Legvilágosabban nyilatkozik ez ösztöni működés a népben, mikor egyes idegen szavakat átidomitva elfogad. (Stab istáp), vagy kigunyolva elvet. Leleltompultabban jelentkezik egyes tudósainkban, akik idegen ajkúak voltak, idegen tudomány és nyelvek emlőjéből táplálkoztak. Az akadémiai kritikusok itt tehát tévedtek , valamint tévedtek ott is, hol Kalmár György felhozott állítását (66.) miszerint egy igétől ezer szóalak képezhető, és az egész nyelvben egy milliónál több található, Imre Sándor nézetének veszik, s túl szigoruak valának ott, hol hibaként említik azt, hogy Imre S. a félszázados gyakorlat által meghonosított szókat megtartandóknak mondja. Ebben persze megint csak a nemzeties nyelvérzék lehet biró. Egyébiránt említettük, Imre Sándor nemcsak a nyelvérzékre, de elvekre is támaszkodik fejtegetéseiben. A külföldi első rendű írókra, a hol kell épugy hivatkozik, mint magának a magyar nyelvnek történetére. Könyve a sokoldalúság, a minden oldalról való vizsgálódás következtében oly nevezetes jelensége irodalmunknak. Hiba nélkül, természetesen, nincsen. Ellenmondásai is találkoznak. Ily ellenmondása, hogy a magyar nyelv csak Európában egy ezredév óta fejült, holott a bevezetés két első szakaszában a nyelvek kezdettől való benső fejlődéséről beszél; szintúgy megemlíti, hogy az ember mihelyt nagyobb erővel eszmél, kivált pedig fensőbb értelmi fejlésnek indul, érezteti szabadságát, kényét a beszéd körében, a beszédelemek alkalmazásában. S idézi Müller Miksát, aki azt mondja, hogy a barbár népek önkénye szóalkotásban, névváltoztatásban igen feltűnő. Csak a sillogismust kell kiegészíteni, s az ellenmondás tiszta. Ily ellenmondása megint, hogy egy helyütt e nyelvújítók nyelvérzékét megtagadja, másutt mivel a nyelvérzéküket emeli ki. Ilyen és kisebb hibái vannak a műnek, de mindezek apróságok, amik nem sokat nyomnak a mérlegen. A munka széles ismereten, mély tudományon alapszik, rendszeres fejtegetések eredménye Nagyobb sikerrel a kérdést eddig senki sem oldotta meg, a mai viszonyok között alig is oldhatja. Imre Sándor felteszi, hogy van már megállapodott, s lényegére nézve általában elfogadott nyelvtanunk, — és igy vannak nyelvtörvényeink is. A hivatalos kritika e feltételt roszólja , — pedig hát a szerzőnek okvetlenül fel kell róla tennie, hogy munkája rendszeresebb, s a nagy közönségre nézve használatosabb legyen, ha még úgy nem volna is. Azonban úgy van, igaz. Ámde nyelvtanunk menynyire hiányos, hogy úgy mondjuk felületes, akkor érezzük a legélesebben, mikor olvassuk e könyvben azon részeket, melyek e miatt panaszkodnak, ahol a fejtegetések elmaradnak, vagy tapogatózásban, találgatásban vesznek el. Ezek oly bajok, miket csak a jövő orvosolhat. Závodszky Károly ház nagy többsége — a szélső nemzetiségi képviselők kivételével — a kiadatásra szavazott. A tuljdonosok: Légrády testvérek, CeeiHátony baj«»« A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter Hóman Ferencz pécsi törvényszéki bijnokot a dárdai járásbírósághoz írnokká nevezte ki. A belügyminiszter a vezetése alatti minisztériumhoz , aritzel Gusztáv hivataltisztet segédhivatali aligazgatóvá nevezte ki. A budapesti királyi főügyészes Mikuscsák István magyar kir. adóhivatali tisztet a szemezi k. ügyészséghez írnokká és Kellner Sámuel kir. törvényszéki dijnokot a lőcsei kir. ügyészséghez írnokká nevezte ki. A szamos-ujvári ügyészséghez írnokká ifj. Csika László szamos-ujvári orsz. fegyintézeti dijnek neveztetett ki. Bohn Gyula bajai lakos vezetéknevének „Erdélyiére és Gan s Zsigmond rácz-szt.-miklósi lakos vezetéknevének „Ludasi“-ra kért átváltoztatása megengedtetett. HÍREK: Január 26. — A király szombaton este Bécsbe utazott. Még azonban visszatér az oroszországi ut előtt. — Kitüntetés: Lipovniczky Vilmos, a kir. Curia semmitőszéki osztálya alelnöke, félszázados közszolgálata alatt a közigazgatás és különösen a törvénykezés terén szerzett érdemei elismeréséül az első osztályú vaskoronarendet kapta meg ő felségétől. — Visegrádról ismét szerencsétlenség felől tudósítanak bennünket. Visegrád vidéke — írja értesítőnk — úgy látszik, hogy a szerencsétlenségek állandó színhelyéül van kiválasztva. Alig múlt évnegyede, hogy két ifjú élet esett szabálytalanul folytatott kőbányaüzlet áldozatául, még folytonosan fenyegeti leszakadásokkal az országúton közlekedőket a visegrádi Duna melletti keskeny út felett közvetlenül függő, s e mai napig annyi felszólamlás daczára is be nem tiltott rész kőbánya. És már f. hó 22 én ismét szerencsétlenség történt a szomszéd Bogdány község határában, hol, mint mondják,hatósági engedély és bejelentés nélkül, művelés alatt lévő szőlők és közlekedési út mellett nyitott kőbánya van, hol puskaporral robbantják a követ, noha a belügyminisztérium által még a múlt 1873-ik évi September 25-én kibocsátott rendelet szerint kőbányáknak robbantó szerekkel való művelése épületek, szőlők és közlekedési utak közelében tiltatik. Itt az aláaknázás folytán történt kőomlás két embert, apát és fiút agyonütött, és más kettő annyira összezuzatott, hogy életben maradásukhoz nincs remény. Meddig fog a hatósági közöny és életbiztonsággal való nem gondolás még tartani? Mikor fog a nyereségre vágyó ily veszélyes üzletet szakértő felügyelők alkalmazása, s minden hatósági ellenőrzés nélkül gyakorló vállalkozók önkényének határ szabatni ? Ezek között találkoztak már olyanok is, és tán épen azok, kik a Dunaszabályozás körüli hírhedt államkárosítás miatt bűnvádi kereset alatt vannak, akik Pest megye alispánjának az 1873-ik évi novemberi közgyűlésre tett jelentése szerint a visegrádi catastropha után elég vakmerőek voltak büntetéstelenül nyilvánítani, hogy nem tartják magukat a veszélyt elhárító intézkedések megtételére kötelezetteknek. Vagy tán ismét az fog híreszteltetni, mint a visegrádi szerencsétlen esemény után, hogy ez csak puszta véletlen, és senkinek be nem számítható szerencsétlenség, mely csak a hírlapokban kelt zajt? — Rogeard, a szellemdús és nagymiveltségű franczia menekült, ki most állandóan fővárosunkban tartózkodik, rendesen folytatja már említett előadásait a franczia irodalomból, a Gerando- Teleky Emma grófnő salonjában (aldunasor 32 ik szám.) Minden vasárnap esti 7 órakor tartja előadásait, melyek négyes cyklusokra terjednek, s egy cyklusra négy írtjával fogadtatnak el előjegyzések. — Egy gyilkossági kísérlet nagy izgatottságban tartja Nagy-Szombat városát, honnan bennünket jan. 24-ről keltezve következőleg tudósítanak: Ma reggel azon hírrel lepetett meg a közönség, hogy Holcsek József üvegeshez ez éjjel rablók törtek be és 17 éves nejét több tőrszúrással veszélyesen megsebesítették, de rablásnak nyoma sem volt. Ezen merény már csak azért is feltűnést okozott, hogy az alig 24 éves ember néhány hét óta apa, rendesen éjfél utánig ki szokott maradni, sokat pazarol, apja sok ezer forintot fizetett és garantírozott rövid idő alatt érezte, és ez éjjel hon volt, sőt nejét, akinek eddig tiltotta, hogy egy korty sört megigyék, múlt este sörrel vendégelte meg s rendes időben otthon volt. Az esemény herére furcsán suttogott, sőt hangosan beszélt a közönség, s azonnal szigorú lépések létettek a tényállás kiderítésére. Most a hivatalos kutatások azt gyanítják, hogy Holcsek maga kisérlette meg ifjú neje meggyilkolását. Elfogatásakor három egyenlő tőrt találtak lakásán s egy hat lövetű revolvert; a tőrök egyikén roszul elmázolt vérjeleket is lehetett észrevenni. Kiderült továbbá, hogy Holcsek neje lebetegedése előtt ezt végrendelet készítésére birta, magát általános örökösnek tétette, aztán hatezer forinttal biztosította neje életét. Reggel 2 3 óra tájban a szegény ifjú anya felébredt és feltűnt neki, hogy az éjjeli lámpa el volt oltva. E pillanatban éles fájdalmakat érzett, egy tőrszúrást, aztán egy másikat mellébe, de a csonton a tőr elsiklott. Erre felsikoltván, férje is lármát ütött, hogy rablók vannak a háznál, sőt mint beszélik, revolveréből lövést is tett, hogy a gyanút annál inkább elhárítsa, de a nagyon lakott város közepén fekvő becsukott kapuval ellátott házban semmi nyoma sem volt, se rablóknak, se gyilkosnak, mert a színtett feltörési jelek csupán a háló helyiségből voltak láthatók a bolt belső ajtaja felé. A tapasztaltak és a gyamokok összeállításából s a gyalázatos orgyilkossági szándékot gyaníttató előzményekből, az általános közvélemény határozottan a férjet tartja gyilkosnak, ki a hatezer forintnyi biztosítéki összeghez ily véres módon akart jutni. Holcsek József egy tisztességes nagyszombati földbiztos egyetlen, elkényeztetve felnőtt fia, kit könnyelműnek és pazarlónak ismer mindenki. A szerencsétlen nő életéhez remény van, mert habár súlyosan meg van sebesitve, nemes részek nincsenek érintve. — A nemzeti kaszinó február 8-án de 11 órakor tartja ez idei rendes közgyűlését. — Budapest fővárosának állandó fegyelmi választmánya tudvalevőleg Rábaközy G. tisztaságügyi felügyelő ellen, azon visszaélések következtében, melyek a szemétkihordásnál tapasztaltattak, vizsgálatot, illetőleg tiszti keresetet rendelt el, egyidejűleg a nevezett felügyelő hivatalától felfüggesztetett. A vizsgálat alkalmával vádlott több tekintélyes városi képviselőt és magasabb rangú tisztviselőt nevezett meg mint olyanokat, akik a csempészetnél bűnrészesei voltak, minek következtében az állandó fegyelmi választmány több képviselő és tisztviselő kihallgatását már el is rendelte. Rémüljék, hogy az egész szemétügy a közgyűlés elé fog kerülni és hogy a bűnösök ép oly hiven fognak részesíttetni a büntetésben, mint amily hiven osztozkodtak a konezon. Reméljük, hogy személyekre való tekintet nélkül nyilvánosságra és orvoslásra kerül ez az egész ügy, melyről most oly sokat beszélnek. — Távirdai új állomás nyilt meg a fővárosi közönség számára a tőzsde új palotájában földszinten. Nyitva áll reggeli 8 órától esti 8 óráig s mindenki adhat föl sürgönyöket. — Ney Ferencz, a főreáltanoda főigazgatója e napokban töltötte be a tanügy terén való buzgó foglalkozásának negyvenedik évét, s ez alkalom folytán szombaton este a Hungáriában lakomát rendeztek tiszteletére pályatársai és a reáliskolák tanárai. Ney irodalmi téren is sok sikerrel foglalkozott, s a kisdedóvodai ügynek is egyik úttörő harcrosa. Ekkor igen sokan csatlakoznak azon jókívánságokhoz, melyeket szombaton este barátságos pohárköszöntések közt tolmácsoltak előtte. — Eötvös halálának évfordulóját meg fogja ülni febr. 2-án a tudomány- és műegyetemi olvasókör. Délelőtt 11 órakor lesz ez következő sorozattal: Elnöki megnyitó, Hegedűs Károlytól: „Eötvös költészete“, értekezés Váró Ferencztől. „Eötvös emlékezete“, költemény Várady Antaltól. — Karlovszky Gusztáv kir. táblabiró váltóhamisításáról sokat beszélnek. Mennyi az összeg, nem lehet tudni, miután nem minden váltó van bemutatva a törvényszék előtt. Elfogatását úgy adják elő, hogy Keiner nevű roszhírű uzsorástól ezer írtról szóló váltóra kérvén pénzt, ez csak száz forintot akart adni, sejtve, hogy hamis a váltó. Erre Karlovszky csalási vádat emelt az uzsorás ellen, de egyszersmind magára is zúdította az igazságot, mert Keiner a váltó hamisságára hivatkozott, s a vizsgálat ki is derítette, hogy az szintén hamisítvány. Sok ismerőse van érdekelve az eset által, kik aláírták Karlovszky váltóit, ő azonban ekkor az összegeket meghamisította A mely váltón például aláíratott egyezer forintot, azt mind e numerusban, mind a szövegben négyezerre javította. — Török Jánost, a kitűnő publicistát, kinek elvei azonban nem nyerhettek rokonszenves meghallgatást a szabadelvű közvélemény előtt, szélhüdés érte és aggasztólag beteg. Mint mondják, ép akkor érte e csapás, midőn kedvencz könyvtárát, melyet a szathmári püspök vett meg tőle, az elszállítás végett csomagolni kezdték. — Színházi hírek. A „Ref.“ úgy hallja, hogy Lendvainé asszony a színházi újévtől csakugyan elhagyja a nemzeti színházat. — A nemzeti színház játékrendje a közelebbi napokra következő: holnapra, jan. 27-re ismét a „Próféta“ van kitűzve, hacsak a szombati előadás gyarlósága után másképen nem gondolkoznak; 28 én „Csók“; 29-én „Fra Diavolo;“ 30-án „Plumet úr öröksége“ — először; 31-én „Próféta;“ febr. 1-én „Vén bakancsos;“ 2-án „Új emberek;“ 3-én „Hamlet opera“ 4-én „Csók;“ 5-én „Próféta;“ 6-án „Valeria;“ 7 én „Lohengrin;“ 8-án „A strike;“ 9 én „Csalódások“, Kisfaludy Károlytól. A várbeli játékrend pedig ez : jan. 28-án „Dobó Katicza“; 29-én „Plumet öröksége;“ 31-én „Szövetségesek“; február 1-én „Csók“; 2-án „Fra Diavolo;“ 4-én „Szökött katona;“ 5-én „Plumet öröksége; 7-én „Lecouvreur Adrienne;“ 8-án „három kis vígjáték: Rendkívüli előadás ; Egy csésze bea és Szép molnárnő. — Bérezik Árpádnak „Székely földön“ czimü népszínműve febr. 13-ikára van kitűzve. — Hubay Gusztáv aradi színigazgató ápril 5-kétől kezdve a temesvári színházban tölti a nyári idényt, szövetkezve a megbukott német igazgató társulatának operai tagjaival. A temesvári lap azt mondja, hogy az ottani nyári színi idény egyetlen társulatra nézve sem lehet valami kecsegtető, s a német operisták is oly roszak, hogy az igazgató csak terhet vállalt magára azokkal. — A pécsi színpadon „Kossuth menyasszonya“ czímű drámára készül Völgyi színtársulata. Rosz dolga lehet, hogy ily közönséghajhászó eszközökhöz kell folyamodnia. — A nemzeti színház rejtélyes tízezer forintjára vonatkozólag a hivatalos lap tegnapi számában felvilágosítás van. E szerint Schey báró a színház vízvezetékének költségeire tízezer forintot ajánlván föl, ezen összeget Tóth Vilmos akkori belügyminiszter a miniszterelnöknek adta át. Időközben a színház 20.000 forintba került vízvezetéke az országos alap terhére egészben kiegyenlíttetvén, a Schey által adományozott összeg az operaszínház építési alapjához csatoltatott. Miután azonban a kérdéses összegnek határozott rendeltetése volt s azt a nemzeti színház alapja mintegy előlegképen teljesítette, ezen összeg időközi kamataival együtt további gyümölcsözés végett azon alaphoz csatoltatott, melyből e vízvezetéki költségek fedeztettek, azaz a színház országos alapjához, hol az tényleg létezik, s az ezen alap iránt fenálló szabályok szerint kezeltetik ellenőrzés mellett. — Ennyi a hivatalos nyilatkozat. — Halálozások. Dubovay Béla, királyi ügyész, meghalt 38 éves korában, s nagy részvét közt temették el tegnap Budán. — Horváth Kálmán, kolozsvári törvényszéki biró neje, született Kilyén Lotti asszony elhunyt e napokban 31 éves korában. — A posta köréből. Az utalvány lapok árát, mint a „Posta Közlöny“ értesül, közelebb 5 krajczárról 6 krra emelik föl. — Nagyobb súlyú KÖZGAZDASÁG Vegyes — Az ezüst árkeret pótlék f. évi februárhában valamennyi ennek beszedésére jogosított és e jogot igénybe vevő vasutakon a m. korona területén 5 ° C-kal lesz számítandó. —A nagy-szlabosi géppapírgyár részvénytársulat alapszabályait a keresk. ministerium ellátta a törv. bemutatási záradékkal. Tőzsde és gabnacsarnok. Budapest, jan. 26 Értéküzlet. A déli tőzsdén a hangulat elzintén szlárd volt, de később játékpapírokra nézve valamivel lanyhább lett A kötések a következők voltak: vasúti kölcsön 99‘/s, magyar sorsj. 837г—84, dézsmaválts. kötv. 7278, jelzáloglevelek 7972, pesti közúti 350, anglobank 37, földhiteltárs. 58, magyar hitel 1361/,, —136, takarék és hitel 602—60, terézv. iparbank 51 53, pesti keresk. bank 788, orsz központi takarékp. 73, pesti első hazai 2550, külvárosi 56, Concordia malom 300, gyárudvar 20, Gschwindt-féle szeszgyár 235, gyapjumosoda 95—105, Ganz-féle vasöntöde 380, Schlikféle 165-tel. — Valuták változatlanok. Gabna üzlet Malmainknak csak egynehánya mutatott tegnap és ma több vételkedvet l az ára, mig mások tartózkodók maradtak. A forgalomba jött 35—40,000 mázsa teljes múlt heti árakon, sőt némelyesetben néhány krajczárral drágábban adatott el, fizettetett, 1000 827 677, Rozs valamivel ugyan keresettebb volt, de még sem jött üzlet létre. Árpa szilárd, szép áru kevés jön elő, forgalom gyenge, eladatott 900 mérő malátának való 4 frt 30 kr, 72 fontos. Határidőre semmi üzlet. Kukoricza csendes, 800 m kész áru 4 frt 60 krral és 400 m. 4 frt 627, krral fizetve vámmázsája; határidőre valamivel lanyhább, bánáti máj.—jun. 4 frt 977, krral mázsára kapható, oláh máj.—jun. 4 frt 86 krral kötve. Zab kész áru szilárd, eladatott 1500 mérő 2 frt 20 3—4000 mérő 2 frt 171, krral 50 fontos helyben átvéve; tavaszra lanyha, tegnap 5000 m. 2 frt 29 és 5000 m. 2 frt 287, krral, ma 10,000 m. 2 frt 30 krral kötve Győrött átvéve, 1 anyhán záródik, és nemi jegyezhető 2 frt 29 kron felül. R e p c z e üzlet nélkül. Kivonat a hivatalos lapból. Árverések: Nagyváradon febr. 14. Nagy János ingatlanai 1643 frt. — Budán mart 3. Reviczky Amália krisztinavárosi háza 28.000 frt. — Hidegkuton febr. 24. Brankovics Magdolna ingatlanai 2534 frt. — Moraviczán febr. 16. Horn Magdolna ingatlana 3158 frt. — Szegeden jan. 31. Király József ingatlanai 1075 frt. — Szatmáron febr. 23. Félegyházi Elek ingatlanai 2394 frt. — Budapesten mart. 26. Seiler Ferencz soroksári és két-nyul utczai háza 180,000 frt. — Fekete-Tóthon febr. 5. Markovics Márton ingatlanai 2797 frt. — Budapesten Dorottya utcza 10. sz. a. febr. 4. Pörges Lajos ingóságai. — Verseczen, febr. 17. Popovics Demeter ingatlanai 1543 febr Csődök: Barella F. W. ghymesi lakos ellen ; perügyelő Pongrácz Kálmán Nyitrán. — Id. Damjanovics Mihály szegedi fűszerkereskedő ellen; perügyelő Kelemen István. Felelős szerkesztő Csernátony Lajos. mázsa fatos frt kr. 600 85*/4 8 27 V« 1000 85 8 30 1000 8472 8 277, 1300 83 8 800 837, Г 8 177, 1500 837, 8 127, 600 83 82000 827, 7 95 1000 80 7 95 600 817, 7 777, 600 79 7 677, 400 79 7 65 2000 809/3 7 827, 1000 818/4 7 827, 400 82 7 827, 500 837, 7 85 500 827, 7 70