Ellenőr, 1874. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1874-01-26 / 26. szám

veszélyeztetése, vagy az állami kamatbiztositást tényleg igénybe vevő vállalatoknál az üzleti alap érzékeny termeltetése nélkül megtartható nem volna, az illető vállalatok kötelesek erről 1874. évi no­vember hó végével a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőségnek jelentést tenni, s azt, hogy a ki­tűzött határidőt legjobb igyekezetük daczára sem volnának képesek megtartani, kimerítően igazolni. A nevezett vasúti és hajózási főfelügyelőség fel van hatalmazva ily esetekben hat havi, s ne­­táni ismétt folyamodás és tüzetes igazolás alapján semmi szín alatt meg nem hosszabbítható ujabb hat havi halasztást, ez utóbbi esetben azonban csak beleegyezésem kikérése mellett, engedélyezni. 2- szer. Az 1872. évi márczius hó 7-én 19672. 1871. sz. a. kelt rendelet 3-ik pontja értelmében a Magyarországban székelő igazgatóságok és igazga­tósági közegek egymástól más, mint magyar nyel­ven irt átiratokat, 1874. év elejétől fogva el nem fogadhatnak. 3- szor. 1875. évi jan. hó elsejétől kezdve­­a kamatbiztositást tényleg igénybe vevő közös vasúti vállalatok kizárólag csak magyar vonalaikra érvé­nyes számadási könyveiket csak magyar nyelven, netán a közös számlakönyveiket pedig magyar nyel­ven is vezetni kötelesek, 4- szer. A többször idézett 19672/1871. számú szabályrendelet 5-ik pontja értelmében az állomá­sokon és vonatok, illetőleg hajók kíséretében alkal­mazott személyzet már 1874. évi január hó else­jétől a magyar nyelv ismeretére és használatára köteleztetvén, mindazok, kik e rendelkezésnek még megfelelni nem képesek illetékes igazgatóságukhoz, és pedig a vonat- és hajókisérő személyzet jelen rendeletei keltétől számított legfölebb hat havi, az állomási tisztviselők pedig legfölebb egy évi halasztásért folyamodni tartoznak, mely fo­lyamodás csak fontos okok alapján vehető tekin­tetbe. Önként értetik egyébiránt, hogy az állomási, vonat- és hajókíséreti személyzet a magyar nyel­ven kívül a vonal mentén hivatozó egyéb nyelv­nek leírására is törekedni tartozik. 5- ször. A magyar nyelvet nem értő uj erők ezentúl csak hasonképzettségü belföldiek hiányá­ban s csak aziránti téritvény mellett alkalmazhatók, hogy a magyar nyelvet záros határidőben, külön­ben minden végkielégítés nélkül leendő elbocsá­tás terhe alatt, elsajátítják, úgy szintén már al­kalmazásban levő idegen ajkúak is a magyar nyelv elsajátítása előtt előléptetésben nem része­síthetők. Kivételt képeznek azonban egyes oly elis­mert tekintélyű, nem belföldi szakférfiak, kiknek megnyeréséből a vállalatra nézve kiváló lendület várható. 6- szor. A közönség beadványaira a válasz le­hetőleg a beadvány nyelvén és így magyar bead­ványokra az 1. pontban kitűzött határidő előtt is szintén magyar nyelven intézendő. 7- er. A forgalmi, vonatmozgósítási és ü­zlet­­távirdai, illetőleg a hajózási szolgálatban alkalma­zandó magyar vezényszavak egy a m. királyi vasúti és hajózási főfelügyelőség által haladék nélkül összehívandó értekezleten megállapítandók. 8-­or. A vasúti üzletrendtartás 62-ik s az ideiglenes hajózási rendszabályok 86. §-a alapján ezennel elrendelem, hogy úgy jelen, mint az 1872. évi márczius hó 7-én 19.672. 1871. sz. a. kelt szabályrendelet a szolgálati személyzetnek kiosztandó szolgálati utasításokba mint külön füg­gelék felvétessék. Az ekkér módosított szolgálati utasítások négy hét alatt a magyar királyi vasúti és hajózási főfelügyelőségnek megerősítés végett felterjesz­tendő 1. 9- szer. Ezen rendelet pontos végrehajtásáért a vállalat élén álló igazgatók személyesen fele­lőssé teendők. Budapesten, 1873. évi deczember hó 31-én. Gr. Zichy József, s. k. — A magyar keleti vasút igazgat­ó­tanácsa emlékiratot intézett a képviselőházhoz. Az emlékirat lényegesebb részeit, mint adatokat a keleti vasút történetéhez, közölni fogjuk reggeli la­punkban. Most csak annyit közlünk az emlékirat bevezetéséből, hogy az igazgatótanács ,,a már folya­matban levő vizsgálat mielőbbi és szigorú eszköz­lését az ügy és saját érdekében nem csak kérve kéri, de sőt öntudata tisztaságában a sértett önér­zet hangján jogosan követeli.“ A kocsiposta-küldeményeknél azonban a viteldijaka alább szállítják. — Uj levéljegyeket is fogunk kapni, melyek egyszerűek, és az eddigieknél csi­nosbak lesznek. — A D­u­nas­zab­ál­y­o­zá­sn­á­l elkövetett visszaélések folytán elfogott Lord Sámuel vagyo­nára 75,000 frtnyi biztosítéki betáblázás történvén, most szabad lábra helyezik, ha a királyi ügyész nem ellenzi. — Olt­e­ani n.-váradi g. k. püspök már el­foglalta püspöki uj székét, s Nagy-Várad szegé­nyei számára négyszáz forintot adott át a polgár­­mesternek. — Rablás. Szent-Eleken (Biharmegye) egyik közelebbi estén egy ottani izraelitát meg­támadtak s tőle 2500 frt. értékű vagyont raboltak el. A rablók, a­mint kisült, vándor czigányok vol­tak, kiket a napokban szállítottak be a megyei börtönbe. Farsang: A jogászok bálja kitűnően si­került. Nem tudjuk, mennyiben alapos a panasz az egyetem hő­sért­ polgárai ellen negligenitás­a miatt, annyi bizonyos, hogy báljokban derekasan kitettek magukért. АкГ csak élt és mozgott, az jelen volt. Az is igaz, hogy nem unalmas professorok vártak itt rájuk. A jogászbálnak az idén is megvolt ren­des speciális jellege: a világba lépő fiatal lányok, kiket itt mutatnak be először, kik derültek, vidá­mak s oly jó kedélylyel tudnak mulatni. A kik rendesen törzslátogatói a fővárosi báloknak, itt most is sok ismeretlen szépséget találhattak, kik­ről majd a divatlapok fogják megírni: a vidékről, vagy pedig a fővárosból valók-e, s kik majd csak ezután tűnnek föl ismét a többi bálokban. A jelen és jövő törvényhozói és bírái ellen­állás nélkül hódoltak a legigézőbb zsarnokság bá­jos végrehajtóinak, s volt jókedv, táncz világos ki­viradtig. Egész éjfél utáni 2 óráig volt tömve az „Európa“ terme a legelegánsabb közönséggel, s csak ekkor nyílt szabadabb tér a tánczosoknak. A bálozók közt jelen volt József főherczeg is. Ily fényes siker után féltünk, hogy a gazd­­asszonyok álarczos bálja tán nem is lesz népes. Csalódtunk, szűk volt szombaton az „Euró­pa“ s szűk lett vasárnap a redoute. Ne mondja senki, hogy a krach, rozsda s az ég valamennyi csapása képes elkedvetleníteni a mi szeretetre méltó népünket, ha mulatni akar, nem gátolja ebben semmi a világon, legalább aki tegnap a redoute szorongó, jókedvű, választékos, közön­ségén végig nézett, nem mondhatott mást, mint­hogy ez országban a legboldogabb, a legmeg­­elégedettebb, legvigabb emberek laknak. Legalább azoknak, akik ott voltak — pedig sokan voltak — bizonyára nem jutott eszükbe a gond és töp­rengés a holnap felett. Mindenki a mának élt , a mával bátran megelégedhetett. No, de az Ínség által fokozott jótékonyság oltárán áldozott minden­ki, aki megjelent. Sok szép nő volt álarcz nélkül is, és sok bi­zonyára álarcz alatt s úgy ezek, mint azok elég dolgot adtak a férfiaknak. A terem szélét körös­körül a gazdasszony-egylet szépei foglalták el va­rázskosaraikkal vámhatárt képezve, melyet min­denkinek csak úgy lehetett átlépni, ha lefizette a vámot s vett egy marok sorsjegyet, melylyel vagy nyert valami csecse-becsét, vagy nem, ami egyéb­iránt egyre megy : egy nyájas mosoly és kedves tekintet a vámszedő részéről s az átléphetés e circulus vitiosuson mindenesetre nyereség volt. A mulatságnak fél háromkor volt vége, már a kire nézve vége volt, mert egyik-másik bizony azt a szégyent el nem követte, hogy viradás előtt reti­­ráljon. A képviselőház ülése január 26-án. A kérvények bejelentése után Irányi Dá­niel interpellálta a miniszterelnököt az iránt, hogy szándékozik-e intézkedni, hogy a hivatalnokok fi­zetései le ne foglaltassanak. Ezután Zichy mi­niszter nyújtott be egy csomó törvényjavaslatot a méter­ mértékről, a keleti marhavész megakadályo­zásáról, a tengeri kereskedelmi hajók lajstromo­zásáról, bányatörvényről, a statisztika szervezésé­ről, az osztrák-magyar monarchia és Oroszország közti postaszerződésről, Portugáliái kötött consu­laris egyezményről és Svéd- és Norvégországgal kötött hajózási és kereskedelmi szerződésről. Je­lenti a miniszter ez alkalommal, hogy az erdő­­javaslat is nem sokára kész lesz. Szlávy is be­­nyújta végre­­javaslatát a keleti vasút függő adósságai­nak rendezéséről, melyet kiváló érdekénél fogva a többség kívonatára, jóllehet a házszabályok nem engedik, tüstént fel is olvastak; a törvényjavaslatot lapunk más helyen közli. Azután fölolvastatott a földadó törvényjavaslat harmadszor s ezzel végleg elfogadtatott. Tárgyalás alá vétettek ezután, a fő­rendiház módosítványai a catasteri felmérésről szóló törvényjavaslatban. A központi bizottság nem ajánlá e módosítványok elfogadását s a ház nem fogadta el. Harmadik tárgy: Lázár Ádám kiadatási ügye. A ház nem adja ki Lázár Ádámot. Babes kiadatásának megtagadására a mentelmi bizottság semmi okot sem talált. Trifunácz felemelte gyenge hangját Babes védelmére. A mentelmi bizottság — úgymond — nem ítélhetett ez ügyben, mert nem érti a kereset tárgyát képező czikk nyelvét és szel­lemét, az esküdtek nem ítélhetnek Babes fölött, mert kell, hogy fele az esküdtek számának a vád­lott nemzetiségéből való legyen. Irányi a czikk felolvasását kívánta, mit Paczolay nem talált meg­engedhetőnek, miután a háznak nem feladata meg­bírálni, foglaltatik-e ama czikkben bűntény, vagy nem? Ez a bíró dolga. Huszár Imre constatálni akarta, hogy nem osztja Paczolay nézetét. Babes is akart beszélni, mit az elnök a házszabályokra hivatkozva, nem engedhetett meg. A ház Irányi indítványát elfogadó s felol­vastatott a czikk magyar fordítása. Felolvasták erre Babes egy nyilatkozatát is, melyben tagadja hogy ő írta a czikket, — az első túlontúl sok arra, hogy Babes kiadassák, az utóbbi mentségül nem szolgálhatott. Stanescu, a­kinek megvá­lasztása érdekében íratott ama czikk, védelmére kelt pártfogójának. Román Sándor szintén ki­állt a síkra, majd a tárgyalás folyama azon me­zőre csapott le, melyen csak a bíróság illetékes s Tisza Kálmán figyelmezteti is erre a házat, más­felől kijelenté, hogy ha Babes nem értett egyet a czikk írójával, kinyilatkoztathatta volna azt lapjá­ban , hogy a képviselő immunitása nem terjed ki környezetére. Többen szóltak e kérdéshez, végre a A magyar nyelvújítás óta divatba jött idegen és hibás szólások bírálata, t­ekintette­l az új­ítás helyes módjaira. Irta Imre Sándor, a m. t. akadémia lev. tagja. Ára­­ írt 50 kr. Budapest, Eggenberger-féle aka­démiai könyvkereskedés, 1873. Imre Sándor könyvében a magyar irodalom nevezetes művet kapott. Tartalmi gazdagsága, tár­gyalási alapossága megbecsülhetlen és nélkü­löz­­hetlen vezérfonalat nyújt az idegen és hibás szó­lások elkerülésére. Elfogulatlan ítélettel vizsgálja a botlásokat; széles ismerettel, fáradhatlan szor­galommal hordja fel a nyelvújítás iszapos vizéből a szemetet. Valóban ideje volt a kritika ily ko­moly fellépésének. A nyelvújítás, mint minden for­rongás kora, a mennyi helyest, a mennyi virágot és gyöngyöt, ép annyi helytelent, kavicsot és gazt hozott a felszínre, a­mik az irodalmi világban és a nagy közönségben hasonlókép forgalomba jöttek. Ezeket megb­lyegezni és irtani kell. De az irtást nem végezhették oly férfiak, akik maguk is bele­érnek ama korba, mely újított, a kik magok is közreműködtek ama növény ültetésében, mely fattyú hajtásokat hozott; a kik magok is segitettek amaz épület fölemelésében, mely azóta nem egy részbe veszélyesnek mutatkozott. A kegyelet a mester iránt, ki a munkát intézte; a hit a nemes harcz­­ban, melyet becsületesen, tiszta szándékkal vívtak, elfogultságot, legalább is tartózkodást keltett ben­­nök. Új időszak embere kellett a kérdés megoldá­sára, mint Imre Sándor. Nem mondjuk, hogy előtte is nem foglalkoztak a tárgygyal, lapok és folyóiratok nem közöltek szórványosan egy-egy idevágó dolgozatot, mert akkor szemet hunynánk a megtörténtek fölött, de azt mondjuk és joggal mondhatjuk, komolyabb igyekezettel senki sem látott ahhoz, nagyobb s­ikert senki sem ara­tott . . . Bocsánat, talán mégis! P. Tewrewk Emil győzelmet nyert ellenében. Sajnos, igaz, de vigasz­talhat, hogy csak az akadémia előtt. Az akadémiai bírálat erre vonatkozó, összehasonlító része így hangzik: A pályázati hirdetés ez idei eredménye a megelőző évek makacs terméketlenségéért ele­gendő pótlást nyújtottt, mert nemcsak, hogy két pályamunka érkezett be, hanem e pályamunkák mindegyike általában véve sikerült, dicséretre méltó dolgozatnak mondható. Mind a két munkának szer­zője ugyanis a nyelvtudomány mostani álláspontjára helyezi magát s úgy fog a kérdés tárgyalásához, az eddig tett megállapítások s elvek értelmében végzi fejtegetéseit; szép ismeretkészletre támaszkodó komoly igyekezettel nyomozza kitűzött czélját; ku­tatja nyelvünk hanyatlásának okait, s kutatásaiban nem marad csupán a felszínen, hanem leszáll mélyebbre le egész a fenékig, nem elégszik meg az idegenszerű szólásmódok kimutatása, s a tősgyö­keres magyar kifejezések visszahelyezése által, csak felében orvosolni a bajt, hanem a gyökeres gyógyítást tartja szeme előtt s azért e nyelvújítás tévedéseire is kiterjeszti figyelmét, s a helyes eljárás által e részben is iparkodik a baj további elhara­­pódzásának útját szegni. Szóval mind a két munka a pályázati hirdetés kivonatának értelmében fogta fel a kérdést s egészben véve helyesen se tárgyalja úgy, hogy a bíráló bizottság bármelyiket, ha egy­magán, a másika nélkül állana, jutalom — és kiadásra érdemesnek ítélte volna, így azonban vá­lasztást a kettő között alig tehetett. . . . A­mi az I-fő számú Grimm. a jeligés pá­lyamunkát illeti (ez az Imre Sándor dolgozata) a kérdések minden oldalról való vizsgálá­­sa, részletekbe ható m­eg­v­i­tatás­a, a bot­lásokat, visszaélése­ket feltüntető példák nagy száma által szárnyalja jóval túl társát; — de tévedései is számosabbak, nagyob­bak, annál nagyobbak, mert elveket is illetnek s helylyel-közzel a nyelvromlás forrásául is szol­gálhatnak . . . És az akadémia a pályadijat annak adta, a melynek tévedései kevesebbek és kisebbek, de a melyet társa érdemre jóval túlszárnyal, a melyben ép azért vannak csekélyebb fogyatko­zások, mert sokkal kisebb anyagot ölel át, sokkal hézagosabban értekezik ; elveket óvatosabban érint, maga fel alig állít, így a merészebb munka felett győ­zött a szokott mérték alatt mozgó. Eszü­nk ágában sincsen, hogy az akadémiát gyanúsítással illessük, hibázhatott ő is, a­mint csakugyan hibá­zott , de Imre Sándornak elégtételül szolgálhat, hogy a részrehajlatlan kritika neki adja az első­séget; hogy az ellene emelt vádakat is kellő érté­kükre viszi vissza. Imre Sándor rövid visszapillantást vetve a a nyelv fejlődésére, az ujitás történetére, mivoltára és jogosultságára, megvonja a korlátokat, melyeket áthágni nem szabad, egyszersmind felállítja az ujitó vezérelvet és birót, a nemzeties nyelvérzéket Ez hiányzott nyelvújítóink közül igen sokban. A szók ezrei— úgymond a szerző— nem úgy szülem­­lenek, mint a költőknél, a felzsengő kebelben forrongó érzéssel fakadva ki, — nem is úgy, mint a nép gyermekénél, a dal, élet és annak burokja a szóhangzat, — nem is úgy mint a régi bölcse­lők eredeti vagy lefordított műszavai, melyeket a közműveltség azonnal elfogadott, sőt már előre kívánt. Itt legtöbbször kizárólag az értelem mun­kája folyt, az ihletés vagy érzések, sőt a valódi szükség kényszerítése hiányában, elmés feltalálás ritkán; többször virtuozitás, mindennapi ügyesség, az értelem hideg kézmüvesi munkája s valamely jó szándék, mely biztos elvek és alap nélkül, korlátot nem ismerve, mérséklet nélkül, elszila­­jodva, önkényesen és kártékonyan hatott ép az ellen, a minek érdekében föllépett így keletkeztek a hibás újítások, a nyelvú­jítói túlcsapongások. Imre e túlcsapongásokat felke­resi a legelemibb alakban, fel a legmagasabb meg­jelenésben. A hangtani, szóragozási, szóképzési, szófűzési és stilbeli újításokat több, beható czikk­ben, fejtegetésben bírálja, miközben a mi jó, meg hagyja, a mi rész elveti. E bírálatában mindenütt elvek és következtetések szerint jár el, de legtánto­­ríthatlanabbul a nemzeties nyelvérzékre támaszkodik. Akadémiai kritikusai ezt nem helyeslik, pedig bi­zony-bizony igaza van. A nyelvérzék, ha logikai szabatossággal nem határozható is meg, ha csalá­diasságon, megszokáson épül, s alapjában homályos is, — nyilatkozásaiban mégis igen biztos ösztön. Mint fenntartó és tenyésztő erő egyfelől a nyelv alakjaihoz ragaszkodik, azok megtartása iránt ösz­­tönszerűen vonzódik, másfelől a nyelvkincset ön­magában fejleszti, bővíti, az idegen hangzatot, ala­kot elveti, vagy csak saját szellemében átidomitva fogadja el. Legvilágosabban nyilatkozik ez ösztöni működés a népben, mikor egyes idegen szavakat átidomitva elfogad. (Stab­ istáp), vagy kigunyolva elvet. L­eleltompultabban jelentkezik egyes tudó­sainkban, a­kik idegen ajkúak voltak, idegen tu­domány és nyelvek emlőjéből táplálkoztak. Az akadémiai kritikusok itt tehát tévedtek , valamint tévedtek ott is, hol Kalmár György felhozott állítását (66­­.) miszerint egy igétől ezer szóalak képezhető, és az egész nyelvben egy milliónál több található, Imre Sándor nézetének veszik, s túl­ szi­­goruak valának ott, hol hibaként említik azt, hogy Imre S. a félszázados gyakorlat által meghonosított szókat megtartandóknak mondja. Ebben persze me­gint csak a nemzeties nyelvérzék lehet biró. Egyébiránt említettük, Imre Sándor nemcsak a nyelvérzékre, de elvekre is támaszkodik fejtege­téseiben. A külföldi első rendű írókra, a hol kell épugy hivatkozik, mint magának a magyar nyelv­nek történetére. Könyve a sokoldalúság, a minden oldalról való vizsgálódás következtében oly neveze­tes jelensége irodalmunknak. Hiba nélkül, természetesen, nincsen. Ellen­mondásai is találkoznak. Ily ellenmondása, hogy a magyar nyelv csak Európában egy ezredév óta fejült, holott a bevezetés két első szakaszában a nyelvek kezdettől való benső fejlődéséről beszél; szintúgy megemlíti, hogy az ember mihelyt nagyobb erővel eszmél, kivált pedig fensőbb értelmi fejlés­nek indul, érezteti szabadságát, kényét a beszéd körében, a beszédelemek alkalmazásában. S idézi Müller Miksát, a­ki azt mondja, hogy a bar­bár népek önkénye szóalkotásban, névváltoztatás­ban igen feltűnő. Csak a sillogismust kell kiegészí­teni, s az ellenmondás tiszta. Ily ellenmondása megint, hogy egy helyütt e nyelvújítók nyelvérzékét megtagadja, másutt mivel a nyelvérzéküket emeli ki. Ilyen és kisebb hibái vannak a műnek, de mindezek apróságok, a­mik nem sokat nyomnak a mérlegen. A munka széles ismereten, mély tudományon alapszik, rendszeres fejtegetések eredménye Na­gyobb sikerrel a kérdést eddig senki sem oldotta meg, a mai viszonyok között alig is old­hatja. Imre Sándor felteszi, hogy van már megálla­podott, s lényegére nézve általában elfogadott nyelv­tanunk, — és igy vannak nyelvtörvényeink is. A hivatalos kritika e feltételt roszólja , — pedig hát a szerzőnek okvetlenül fel kell róla tennie, hogy munkája rendszeresebb, s a nagy közönségre nézve használatosabb legyen, ha még úgy nem volna is. Azonban úgy van, igaz. Ám­de nyelvtanunk meny­nyire hiányos, hogy úgy mondjuk felületes, akkor érezzük a legélesebben, mikor olvassuk e könyvben azon részeket, melyek e miatt panaszkodnak, a­hol a fejtegetések elmaradnak, vagy tapogatózásban, találgatásban vesznek el. Ezek oly bajok, miket csak a jövő orvo­solhat. Závodszky Károly­ ház nagy többsége — a szélső nemzetiségi képviselők kivételével — a kiadatásra sza­vazott. A tuljdonosok: Légrády testvérek, CeeiHátony baj«»« A hivatalos lapból. Az­­ igazságügyminiszter H­ó­m­a­n Ferencz pécsi törvényszéki bijnokot a dárdai járásbíróság­hoz írnokká nevezte ki. A belügyminiszter a vezetése alatti minisztériumhoz , a­r­­­i­t­z­e­l Gusztáv hivataltisztet segédhivatali aligaz­gatóvá nevezte ki. A budapesti királyi főügyész­­­­­es­ Mikuscsák István magyar kir. adóhivatali tisztet a szemezi k. ügyész­séghez írnokká és Kellner Sámuel kir. törvényszéki dijnokot a lőcsei kir. ügyészséghez írnokká nevezte ki. A szamos-ujvári­­ ügyészséghez írnokká ifj. C­s­i­k­a László szamos-ujvári orsz. fegyintézeti dijnek nevez­tetett ki. B­o­h­n Gyula bajai lakos vezetéknevének „Erdé­lyiére és G­a­n s­­ Zsigmond rácz-szt.-miklósi lakos veze­téknevének „Ludasi“-ra kért átváltoztatása megengedtetett. HÍREK: Január 26. — A király szombaton este Bécsbe utazott. Még azonban visszatér az oroszországi ut előtt. — Kitüntetés: Lipovniczky Vilmos, a kir. Curia semmitőszéki osztálya alelnöke, félszázados közszolgálata alatt a közigazgatás és különösen a törvénykezés terén szerzett érdemei elismeréséül az első osztályú vaskoronarendet kapta meg ő felsé­gétől. — Visegrádról ismét szerencsétlenség felől tudósítanak bennünket. Visegrád vidéke — írja értesítőnk — úgy látszik, hogy a szerencsét­lenségek állandó színhelyéül van kiválasztva. Alig múlt évnegyede, hogy két ifjú élet esett szabály­talanul folytatott kőbányaü­zlet áldozatául, még folytonosan fenyegeti leszakadásokkal az ország­úton közlekedőket a visegrádi Duna melletti kes­keny út felett közvetlenül függő, s e mai napig annyi felszólamlás daczára is be nem tiltott rész kőbánya. És már f. hó 22 én ismét szerencsétlen­­ség­ történt a szomszéd Bogdány község határában, hol, mint mondják,hatósági engedély és bejelentés nélkül, művelés alatt lévő szőlők és közlekedési út mellett nyitott kőbánya van, hol puskaporral robbantják a követ, noha a belügyminisztérium által még a múlt 1873-ik évi September 25-én kibocsátott ren­delet szerint kőbányáknak robbantó szerekkel való művelése épületek, szőlők és közlekedési utak közelében tiltatik. Itt az aláaknázás folytán tör­tént kőomlás két embert, apát és fiút agyonütött, és más kettő annyira összezuzatott, hogy életben maradásukhoz nincs remény. Meddig fog a ható­sági közöny és életbiztonsággal való nem gondolás még tartani? Mikor fog a nyereségre vágyó ily veszélyes üzletet szakértő felügyelők alkalmazása, s minden hatósági ellenőrzés nélkül gyakorló vál­lalkozók önkényének határ szabatni ? Ezek kö­zött találkoztak már olyanok is, és tán épen azok, kik a Dunaszabályozás körüli hírhedt államkáro­­sítás miatt bűnvádi kereset alatt vannak, a­kik Pest megye alispánjának az 1873-ik évi novemberi közgyűlésre tett jelentése szerint a visegrádi ca­tastropha után elég vakmerőek voltak büntetéste­­lenül nyilvánítani, hogy nem tartják magukat a veszélyt elhárító intézkedések megtételére kötele­zetteknek. Vagy tán ismét az fog híreszteltetni, mint a visegrádi szerencsétlen esemény után, hogy ez csak puszta véletlen, és senkinek be nem szá­mítható szerencsétlenség, mely csak a hírlapok­ban kelt zajt? — Rogeard, a szellemdús és nagymivelt­­ségű­ franczia menekült, ki most állandóan főváro­sunkban tartózkodik, rendesen folytatja már emlí­tett előadásait a franczia irodalomból, a Gerando- Teleky Emma grófnő salonjában (aldunasor 32 ik szám.) Minden vasárnap esti 7 órakor tartja elő­adásait, melyek négyes cyklusokra terjednek, s egy cyklusra négy írtjával fogadtatnak el előjegy­zések. — Egy gyilkossági kísérlet nagy izgatottságban tartja Nagy-Szombat városát, hon­nan bennünket jan. 24-ről keltezve következőleg tudósítanak: Ma reggel azon hírrel lepetett meg a közönség, hogy Holcsek József üvegeshez ez éjjel rablók törtek be és 17 éves nejét több tőrszúrással veszélyesen megsebesítették, de rablásnak nyoma sem volt. Ezen merény már csak azért is feltűnést okozott, hogy az alig 24 éves ember néhány hét óta apa, rendesen éjfél utánig ki szokott maradni, sokat pazarol, apja sok ezer forintot fizetett és garantírozott rövid idő alatt érezte, és ez éjjel hon volt, sőt nejét, akinek eddig tiltotta, hogy egy korty sört megigyék, múlt este sörrel vendégelte meg s rendes időben otthon volt. Az esemény heré­re furcsán suttogott, sőt hangosan beszélt a közön­ség, s azonnal szigorú lépések létettek a tényállás kiderítésére. Most a hivatalos kutatások azt gya­nítják, hogy Holcsek maga kisérlette meg ifjú neje meggyilkolását. Elfogatásakor három egyenlő tőrt találtak lakásán s egy hat lövetű revolvert; a tőrök egyikén roszul elmázolt vérjeleket is lehe­tett észrevenni. Kiderült továbbá, hogy Holcsek neje lebetegedése előtt ezt végrendelet készítésére birta, magát általános örökösnek tétette, aztán hat­ezer forinttal biztosította neje életét. Reggel 2­ 3 óra tájban a szegény ifjú anya felébredt és feltűnt neki, hogy az éjjeli lámpa el volt oltva. E pilla­natban éles fájdalmakat érzett, egy tőrszúrást, az­tán egy másikat mellébe, de a csonton a tőr el­­siklott. Erre felsikoltván, férje is lármát ütött, hogy rablók vannak a háznál, sőt mint beszélik, revolveréből lövést is tett, hogy a gyanút annál inkább elhárítsa, de a nagyon lakott város köze­pén fekvő becsukott kapuval ellátott házban semmi nyoma sem volt, se rablóknak, se gyilkosnak, mert a színtett feltörési jelek csupán a háló helyiségből voltak láthatók a bolt belső ajtaja felé. A tapasz­taltak és a gyam­okok összeállításából s a gyaláza­tos orgyilkossági szándékot gyaníttató előzmények­ből, az általános közvélemény határozottan a férjet tartja gyilkosnak, ki a hatezer forintnyi biztosítéki összeghez ily véres módon akart jutni. Holcsek József egy tisztességes nagy­szombati földbiztos egyetlen, elkényeztetve felnőtt fia, kit könnyelmű­nek és pazarlónak ismer mindenki. A szerencsétlen nő életéhez remény van, mert habár súlyosan meg van sebesitve, nemes részek nincsenek érintve. — A nemzeti kaszinó február 8-án d­­e 11 órakor tartja ez idei rendes közgyűlését. — Budapest fővárosának állandó fe­gyelmi választmánya tudvalevőleg Rábaközy G. tisztaságü­gyi felügyelő ellen, azon visszaélések kö­vetkeztében, melyek a szemétkihordásnál tapasztal­tattak, vizsgálatot, illetőleg tiszti keresetet rendelt el, egyidejűleg a nevezett felügyelő hivatalától fel­­függesztetett. A vizsgálat alkalmával vádlott több tekintélyes városi képviselőt és maga­sabb rangú tisztviselőt nevezett meg mint olyanokat, a­kik a csempészetnél bűnrészesei voltak, minek következtében az állandó fegyelmi választ­mány több képviselő és tisztviselő kihallgatását már el is rendelte. Rémüljék, hogy az egész sze­métügy a közgyűlés elé fog kerülni és hogy a bűnösök ép oly hiven fognak részesíttetni a bün­tetésben, mint a­mily hiven osztozkodtak a kon­­ezon. Reméljük, hogy személyekre való tekintet nélkül nyilvánosságra és orvoslásra kerül ez az egész ügy, melyről most oly sokat beszélnek. — Táv­irdai új állomás nyilt meg a fő­városi közönség számára a tőzsde új palotájában földszinten. Nyitva áll reggeli 8 órától esti 8 óráig s mindenki adhat föl sürgönyöket. — Ney Ferencz, a főreáltanoda főigaz­gatója e napokban töltötte be a tanügy terén való buzgó foglalkozásának negyvenedik évét, s ez alkalom folytán szombaton este a Hungáriában lakomát rendeztek tiszteletére pályatársai és a reáliskolák tanárai. Ney irodalmi téren is sok si­kerrel foglalkozott, s a kisdedóvodai ügynek is egyik úttörő harcrosa. Ekkor igen sokan csatla­koznak azon jókívánságokhoz, melyeket szombaton este barátságos pohárköszöntések közt tolmácsol­tak előtte. — Eötvös halálának évfordulóját meg fogja ülni febr. 2-án a tudomány- és műegye­temi olvasókör. Délelőtt 11 órakor lesz ez követ­kező sorozattal: Elnöki megnyitó, Hegedűs Károly­­tól: „Eötvös költészete“, értekezés Váró Ferencztől. „Eötvös emlékezete“, költemény Várady Antaltól. — Karlovszky Gusztáv kir. táblabiró váltóhamisításáról sokat beszélnek. Mennyi az összeg, nem lehet tudni, miután nem minden váltó van bemutatva a törvényszék előtt. Elfogatását úgy adják elő, hogy Keiner nevű roszhírű uzso­rástól ezer írtról szóló váltóra kérvén pénzt, ez csak száz forintot akart adni, sejtve, hogy hamis a váltó. Erre Karlovszky csalási vádat emelt az uzsorás ellen, de egyszersmind magára is zúdí­totta az igazságot, mert Keiner a váltó hamissá­gára hivatkozott, s a vizsgálat ki is derítette, hogy az szintén hamisítvány. Sok ismerőse van érde­kelve az eset által, kik aláírták Karlovszky vál­tóit, ő azonban ekkor az összegeket meghamisította A mely váltón például aláíratott egyezer forintot, azt mind e numerusban, mind a szövegben négy­ezerre javította. — Török Jánost, a kitűnő publicistát, kinek elvei azonban nem nyerhettek rokonszenves meg­hallgatást a szabadelvű közvélemény előtt, szélhü­­­dés érte és aggasztólag beteg. Mint mondják, ép akkor érte e csapás, midőn kedvencz könyvtárát, melyet a szathmári püspök vett meg tőle, az el­szállítás végett csomagolni kezdték. — Színházi hírek. A „Ref.“ úgy hallja, hogy Lendvainé asszony a színházi újévtől csak­ugyan elhagyja a nemzeti színházat. — A nemzeti színház játékrendje a közelebbi napokra követ­kező: holnapra, jan. 27-re ismét a „Próféta“ van kitűzve, hacsak a szombati előadás gyarlósága után másképen nem gondolkoznak; 28 én „Csók“; 29-én „Fra Diavolo;“ 30-án „Plumet úr öröksége“ — először; 31-én „Próféta;“ febr. 1-én „Vén ba­kancsos;“ 2-án „Új emberek;“ 3-én „Hamlet opera“ 4-én „Csók;“ 5-én „Próféta;“ 6-án „Va­leria;“ 7 én „Lohengrin;“ 8-án „A strike;“ 9 én „Csalódások“, Kisfaludy Károlytól. A várbeli játékrend pedig ez : jan. 28-án „Dobó Katicza“; 29-én „Plumet öröksége;“ 31-én „Szövetségesek“; február 1-én „Csók“; 2-án „Fra Diavolo;“ 4-én „Szökött katona;“ 5-én „Plumet öröksége; 7-én „Lecouvreur Adrienne;“ 8-án „három kis vígjáték: Rendkívüli előadás ; Egy csésze b­ea és Szép molnárnő. — Bérezik Árpádnak „Székely földön“ czimü népszínműve febr. 13-ikára van ki­tűzve. — Hu­bay Gusztáv aradi színigazgató ápril 5-kétől kezdve a­ temesvári színházban tölti a nyári idényt, szövetkezve a megbukott német igaz­gató társulatának operai tagjaival. A temesvári lap azt mondja, hogy az ottani nyári színi idény egyetlen társulatra nézve sem lehet valami kecseg­tető, s a német operisták is oly roszak, hogy az igazgató csak terhet vállalt magára azokkal. — A pécsi színpadon „Kossuth menyasszonya“ czímű drámára készül Völgyi színtársulata. Rosz dolga lehet, hogy ily közönség­hajhászó eszközök­höz kell folyamodnia. — A nemzeti színház rejtélyes tíz­ezer forintjára vonatkozólag a hivatalos lap teg­napi számában felvilágosítás van. E szerint Schey báró a színház vízvezetékének költségeire tízezer forintot ajánlván föl, ezen összeget Tóth Vilmos akkori belügyminiszter a miniszterelnöknek adta át. Időközben a színház 20.000 forintba került vízve­zetéke az országos alap terhére egészben kiegyen­­líttetvén, a Schey által adományozott összeg az operaszínház építési alapjához csatoltatott. Miután azonban a kérdéses összegnek határozott rendelte­tése volt s azt a nemzeti színház alapja mintegy előlegképen teljesítette, ezen összeg időközi ka­­mataival együtt további gyümölcsözés végett azon alaphoz csatoltatott, melyből e vízvezetéki költsé­gek fedeztettek, azaz a színház országos alapjá­hoz, hol az tényleg létezik, s az ezen alap iránt fenálló szabályok szerint kezeltetik ellenőrzés mel­lett. — Ennyi a hivatalos nyilatkozat. — Halálozások. Dubovay Béla, királyi ügyész, meghalt 38 éves korában, s nagy részvét közt temették el tegnap Budán. — Horváth Kál­mán, kolozsvári törvényszéki biró neje, született Kilyén Lot­ti asszony elhunyt e napokban 31 éves korában. — A posta köréb­ől. Az utalvány lapok árát, mint a „Posta Közlöny“ értesül, közelebb 5 krajczárról 6 krra emelik föl. — Nagyobb súlyú KÖZGAZDASÁG Vegyes — Az ezüst árkeret pótlék f. évi februárhában valamennyi ennek beszedésére jogosított és e jogot igénybe vevő vasutakon a m. korona területén 5 °­ C-kal lesz számítandó. —A nagy-szlabosi géppapírgyár részvénytársulat alapszabályait a keresk. ministerium ellátta a törv. bemutatási záradékkal. Tőzsde és gabnacsarnok. Budapest, jan. 26 Ér­téküzlet. A déli tőzsdén a hangulat elzintén szlárd volt, de később játékpapírokra nézve valamivel lanyhább lett A kötések a következők voltak: vasúti kölcsön 99‘/s, magyar sorsj. 837г—84, dézsmaválts. kötv. 7278, jelzálog­­levelek 7972, pesti közúti 350, anglobank 37, földhiteltárs. 58, magyar hitel 1361/,, —136, takarék és hitel 60­2—60, terézv. iparbank 51 53, pesti keresk. bank 788, orsz köz­ponti takarékp. 73, pesti első hazai 2550, külvárosi 56, Con­cordia malom 300, gyárudvar 20, Gschwindt-féle szeszgyár 235, gyapjumosoda 95—105, Ganz-féle vasöntöde 380, Schlikféle 165-tel. — Valuták változatlanok. Gabna üzlet Malmainknak csak egynehánya mu­tatott tegnap és ma több vételkedvet l a­z á­r­a, mig má­sok tartózkodók maradtak. A forgalomba jött 35—40,000 mázsa teljes múlt heti árakon, sőt némely­­esetben néhány krajczárral drágábban adatott el, fizettetett, 1000 82­7 677, R­o­z­s valamivel ugyan keresettebb volt, de még sem jött üzlet létre. Árpa szilárd, szép áru kevés jön elő, forgalom gyenge, eladatott 900 mérő malátának való 4 frt 30 kr, 72 fontos. Határidőre semmi üzlet. Kukoricza csendes, 800 m kész áru 4 frt 60 krral és 400 m. 4 frt 627, krral fizetve vámmázsája; ha­táridőre valamivel lanyhább, bánáti máj.—jun. 4 frt 977, krral mázsára kapható, oláh máj.—jun. 4 frt 86 krral kötve. Zab kész áru szilárd, eladatott 1500 mérő 2 frt 20 3—4000 mérő 2 frt 171­, krral 50 fontos helyben átvéve; tavaszra lanyha, tegnap 5000 m. 2 frt 29 és 5000 m. 2 frt 287, krral, ma 10,000 m. 2 frt 30 krral kötve Győrött át­véve, 1 anyhán záródik, és nemi jegyezhető 2 frt 29 kron felül. R e p c z e üzlet nélkül. Kivonat a hivatalos lapból. Árverések: Nagyvá­radon febr. 14. Nagy János ingatlanai 1643 frt. — Budán mart 3. Reviczky Amália krisztinavárosi háza 28.000 frt. — Hidegkuton febr. 24. Brankovics Magdolna ingatlanai 2534 frt. — Moraviczán febr. 16. Horn Magdolna ingatlana 3158 frt. — Szegeden jan. 31. Király József ingatlanai 1075 frt. — Szatmáron febr. 23. Félegyházi Elek ingatlanai 2394 frt. — Budapesten mart. 26. Seiler Ferencz sorok­sári és két-nyul utczai háza 180,000 frt. — Fekete-Tóthon febr. 5. Markovics Márton ingatlanai 2797 frt. — Budapes­ten Dorottya­ utcza 10. sz. a. febr. 4. Pörges Lajos ingósá­gai. — Verseczen, febr. 17. Popovics Demeter ingatlanai 1543 febr Csődök: Barella F. W. ghymesi lakos ellen ; per­ügyelő Pongrácz Kálmán Nyitrán. — Id. Damjanovics Mi­hály szegedi fűszerkereskedő ellen; perügyelő Kelemen István. Felelős szerkesztő Csernátony Lajos. mázsa fatos frt kr. 600 85*/4 8 27 V« 1000 85 8 30 1000 8472 8 277, 1300 83 8­­ 800 837, Г 8 177, 1500 837, 8 127, 600 83 8­­2000 827, 7 95 1000 80­­ 7 95 600 817, 7 777, 600 79 7 677, 400 79 7 65 2000 809/3 7 827­, 1000 818/4 7 827, 400 82 7 827, 500 837, 7 85 500 827, 7 70

Next