Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)

1874-02-01 / 32. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr.­­ Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 B 80 „ Egyes szám ára 10 k­raj­ezár. Szerkesztési iroda: Budepesten, nádor-utcza 6. • Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta­­,htal csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, két sas-utcza 14. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 32. szám. Budapest, vasárnap, február 1. 1874. II. évfolyam. TÁVIRATOK­ Bécs, jan. 31. Ő felsége február hó 11-én utazik Szt.-Pétervárra. Kíséretében többek közt Bellegarde főszárnysegéd, Pejacsevich, 5 szárnyse­géd, a katonai iroda főnöke, Beck ezredes, a fea­­binettitkárok, Andrássy gr. külügyminiszter és Hoffmann osztálytanácsos veendnek részt. Bécs, jen. 31. A költségvetési bizottság ha­tározattá emelte, hogy mindazon új vagy toldalékos építkezések és épü­letátalakítások, melyek 1874- ben megkezdetvén az 1875. évig befejeztetnek, 25 évig adómentesek, továbbá ez 1874 előtt foganatba vett és 1875-ig bezárólag elkészült uj építkezések 15 évig, a toldalékos építkezések 12 évig adómen­tesek.­­ A pénzügyminiszter a ház élénk helyes­lései közt kinyilatkoztató, hogy még ezen ülésszak folyama alatt fogja az adóreformra vonatkozó elő­terjesztéseket benyújtani. Versailles, jan. 30. (Assemblée). Napirend: Az új adótörvényjavaslat általános tárgyalása. Magnó pénzügyminiszter következőleg nyilatkozott: A kormány 3 pontra nézve van teljes egyetértés­ben a bizottsággal. A bevételek és kiadások kö­zötti egyensúly biztosíttassák, a folyton megújuló állandó kiadások fedezésére új és állandó be­vételi források teremtessenek, minden mester­séges eszköz, mint új kölcsön stb. mellőztes­­sék. A pénzügyminiszter azonban sajnálattal ta­­pasztalá, hogy a bizottság az általa javaslatba hozott új adónemeket nem fogadá el. Say Leon fentartja módosítványát, melynek értelmében a bankadósság évenkénti törlesztésqvótája leszállíttas­­sék. A vita holnap folytattatik. Pár­t, jan. 31. A „Presse“ nyilatkozata foly­tán elhatározta a kormány azon lapok ellen lépé­seket tenni, melyek Mac-Mahon hétéves kormány­­hatalmát megtámadnák. Berlin, jan. 31. A „Norddeutsche Ztg.“ mai száma visszautasítja azon szemrehányást, mintha a német kormány a szomszéd országok belügyeibe avatkoznék, vagy a sajtószabadság ellen küzdene. Nevezett lap konstatálja, hogy a pápaság minden országban hivatalos vagy félhivatalos orgánumok felett rendelkezik, melyeket a kormány egy ellen­séges indulatű­ hatalom sajtójának tekinthet. A béke fentartása érdekében eleve kell gondoskodni, hogy a szomszéd államok világi ügyeire a papi uralom befolyást ne gyakorolhasson. Az udvarias és barátságos rábeszélés egy eszközét sem szabad mellőzni, melynek segítségével Francziaországot­ és Belgiumot souverain elhatározásaik azon irányában lehessen megerősíteni, mely békés nemzetek barátsá­gos viszonyának kezese gyanánt tekinthető. München, jan. 31. Ő felsége éjjeli 103/4 óra­kor Bécsbe tért vissza. Bécs, jan. 30. (Zárlat.) Hitelrörvények 240.— Magyar földhitelintézet —Angol-magyar —. —. Anglo-austria 159 50 Magyar hitelrészvény —Franco-magyar —.— Váltóbank —. Napoleondor 903.— Államvasut 334.50 Lombardok 16150. Galieziai 228.50. Tramway 175.­ Ma­gyar sorsjegyek —. 1860 dik 106.50. 1864­ diki 141.50. Magyar jutalomjegy —. hitelsorsj­egy 170.50. Arany 5.36 London 112.50 Török Sorsjegy 47.— Municipális bank — Bécs, jan. 30. (Hivat. zárlat.) Magyar földteherm. köt­vény 76.50 Sa­g-Tarján 101.— Magyar hitel 141.— .Ma­­gyar záloglevél 86—. Erdélyi 133.—. Magyar keleti vasút 4850. Magyar sorsjegy 82.50 Tiszai vasút 203. — . Magyar kölcsön 99 25 Angol-magyar 36.— Franco-magyar 34 50 Alföld 143.—. Magyar északkeleti vasút 107.50. Keleti vas­úti elsőbbségi kötvény 65.—. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet—.—.Török —.—. Municipals 28.25. Berlin, jan. 30. (Zárlat.) Galieziai —.—. Lombard 9325 Ezüst jöved. —. 1860-iki —.—. Bécs — .— Romániai 40.— Államvaspálya 195.34. Papirjövedék-----­Hitelsorjegyek —.—. 1864-diki —.—. Hitelrészvények­ 140.34. Magyar sorsjegy —. . Frankfurt, jan. 30. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécs 103.’/s­ Amerikai 1882-re 98.50. 1854-iki —.—. 1864-es 156. Lombardok 163­­ . Évjáruléki papír 61.25. Osztrák hitelrészv. 247.— Osztrák államvaspálya részvény 344.25 1860-as 96.—. Ferencz-Józsefvaspálya —.—. Galicziai 237.50 Évjáruléki ezüst 56.—. Győr-Gráczi —. Páris, jan. 29. (Zárlat.) 3% járadék 58 22. 41/,//,, já­radék 84.40. Olasz járadék 59.85- Credit mod. 313.— Lombard 355 —. Allamvasp. 737.—. Koronajószági zálog­levelek —.—. Ausztriai kötvények —. Utolsó post­a. — A „Repub. Fran.“ nem helyesli azon maire-ek és községi tanácsosok eljárását, kik a maire-törvény következtében lemondottak, vagy le­mondani készültek, s azt tanácsolja: maradjon, kiki a helyén, tegye kötelességét s várja nyugodtan a kormány intézkedéseit. (Egyébiránt a baloldal mindhárom árnyalata így fogja fel a dolgot). — Az angol választási mozgalmak zajába belevegyül már az egyletek és felekezetek szava is. A nonconformisták tüntetőleg Gladstone ellen nyilatkoznak, különösen oktatásügyi politikája miatt s azért, hogy a vallásegyenlőséget illetőleg egy szót sem mond programmjában. Manchesterben a liberális párt fel akarta léptetni Gladstonet, de a nonconformisták ellenzésén hajótörést szenvedett e jelölés. — A munkás képviseleti liga is kibocsá­totta kiáltványát, felhíván a munkásokat, hogy mindenütt külön osztályukbeli jelölteket léptes­senek fel. — A vallás és oktatásügyi politika igen megnehezíti a kormány küzdelmét. A radiká­lis elemek határozottan követelik, hogy az angol államegyház uralma a szorosabb értelemben vett Angliában is szüntessék meg, s az oktatás úgy teljesen sekularizáltassék. A kormány ezt nem látja kivihetőnek. De ha a radicálisok e miatt el­szakadnak tőle, sok kerületet elveszthet, még pe­dig legtöbb esetben a conservativek javára.­­ Angol lapok párisi táviratai szerint is bizonyosnak látszik, hogy a Gambetta féle inter­­pelláczió tárgyaláskor a jobb és szélsőjobb egy része a kormány ellen fog szavazni.­­ A „Peace Society1 ” bizottsága felhí­vást intézett barátaihoz, hogy azon 100 képviselőt, kik a múlt évben Henry Richárdnak a nemzetközi békebíróságra vonatkozó indítványára szavaztak, a­hol fellépnek támogassák. Budapesti színlapok. Vasárnap, febr. 1. NEMZETI SZÍNHÁZ. A vén bakancsos és fia a huszár. Eredeti­lig népszínmű dalokkal és tánczczal, 3 szakaszban. Irta Szigeti József Zenéjét szerkesztette, részben eredetileg irta Bognár I. VÁR - SZÍNHÁZ. C­s­ó­k-A gróf Teleky-alapitványból 100 arany pályadijjat jutal­mazott eredeti vígjáték 3 felvonásban. írta Dóczy L. Az országházból. (…) Szlávy a tárgyilagos higgadtság hiányával vádolta a képviselőházat a vas­úti botrány-korszak maradványainak ma tárgyalt legocsmányabb kérdésével szem­közt, hanem a kit parlamenti nyugalma el­hagyott, az ő volt. A képviselőház szóno­kain ellenben meglátszott, hogy rien n’est beau, que le vrai, le vrai seul est aimable, mert oly szeretetreméltó simasággal csak a meggyőződés két parlamentileg routinirozott embere Zs­edény­i és Ghyczy tudják fel­találni az igazságot, hogy felfortyan tőlük egy kissé a szok­ás kormányférfiak epéje is. Nem szemrehányáskép mondjuk ezt, mert hát az a siralomházi helyzet, mely­be a keleti vasút függő adósságainak ren­dezése sodorta a kormányt, idegességénél fogva energikus felszólalásra bírta volna magát a türelem kőszobrát is, hanem mondjuk azért, hogy lássák, mily rész­ügyekben pazarolják el a kormányzási erély rejtegetett puskaporát. Sophismát hallottunk Szlávytól eleget, csupán Zsedényi azon érvelését nem bírta megdönteni, hogy az állam 17 milliónyi kész fizetésével, melyet a jogilag tisztába nem hozott másod prioritások kiváltása ér­dekében tesz, emelkednék az országos hitel és véget érne az agitatió a magánjogi vi­szonyaikban törvényhozási sérelmet szenvedő hitelezők részéről. Aztán a polémia hevében Szlávy egész piedestalra helyezte azon con­­sortiumot, mely a kötvényekbe fektetett pénzével lehetővé tette a vasút kiépítését. Mintha bizony már a haszonlesők busás geschäftekből élő faja is prytaneumra volna méltó, mihelyt Magyarországban üzérke­dik, és ezen gscháftelésre a kormány által nógattatik. Zsedényi álláspontja legélesebb a kormány javaslatával szemközt és csak­ugyan az egész jobboldalon e „pessimisticus bogarai“ révén kicsúfolt ember bír joggal, hogy kritikája kíméletlen legyen, mint a halálos méreg. És Zsedényi nem is tartozik azon conservativ múmiák közé, kikkel a létezőhöz való ragaszkodás véka alá rejteti az igazságokat, midőn kenyértörésre kerül a dolog. A diogenesi jellem igazmondó nyer­sesége parlamenti modorban mondatta el vele ma is a keleti vasút mozzanatait. Utalt azon eshetőségre, hogy az állam a 17 millión kívül a részvényeknek kamatozásá­hoz is hozzá fog járulni, s a hirtelenkedés­nek hátrányos következménye lesz a többi vasuttársulatok követeléseinek megbírálására. Érvelése nem volt lapos sehol, de legerőtel­­esebb volt mégis ott, hol az állam jogi le­kötelezettségét a minisztérium nyilatkoza­taiból tagadva, a „méltányosság“ ürügyét nem tekinti egyébnek, mint azon balfogal­mak egyikének, melyek az állam hitelét a válságokba zúdították. Vészes értelmezése az a méltányosságnak, mely arra kárhoztatja az államot, hogy a pénzügyi életét bizto­sító kölcsönből fedezze a kivont milliókat és aztán október havában majd a keleti vasút helyett önmaga legyen fizetésképtelen. Hatását e beszédnek megérezték a kormá­nyon és gyakorta helyeslések szakították félbe a jobb­középtől kezdve a baloldal legszélsőbb részéig. Ghyczy Kálmán logikája is érvé­ny­esí­ti hatalmát, azon helyes scrup­ulusok­­kal együtt, melyektől Zsedényi bonczolása ment volt az ügynek mind jogi, mind ál­lami, mind méltányossági oldalai tekinteté­ben. A törvényjavaslat elvetésének fő indo­kában megegyez Zsedényi­vel, hogy általa a szövevényes ügy nincs elrendezve minden irányban, eltér azonban tőle azon fejtegeté­sekre nézve, melyek praejudikálnak a botrány törvényhozási és bírói legombolyításnak és elintézésének. Hogy ez álláspont korrekt, mert a törvényhozói és bírói hatalomkört nem zavarja össze a valódi alkotmányosság rovására, mondanunk sem kell. És e szem­pontból egyetértünk Ghyczy nézetével, ki nem tartja feljogosítva az államot, hogy va­lamely vasutat törvény által bizonyos időre és feltételek alatt zárlat alá helyezzen. Ilyesmit sem a különvélemény, sem mi, kis a zárlat elrendelését vitattuk, nem akarunk, mert erre a törvényhozásnak nincs joga egyszerű törvény által, hanem igenis a zárlat elrendelése alatt értettük a képviselő­ház oly szellemű határozatát, mely ál­tal a kormány utasíttatnék, hogy követelé­­­­sei és az ügy jogi oldalai alapján, szabály­­­­szerű bírói után érvényesítse a zárlatot azon időre, míg a képviselőház és bíróságok tisztába hozzák az egészet. Ez aztán töké­letesen más szint ad a zárlatvitató nézetnek. Egyébiránt Ghyczy határozati javas­lata, melynek veleje, hogy a kormány egy a végleges rendezést minden oldalról felölelő javaslatot terjeszszett be, olyan, melyet ma­gáévá tehet a képviselők tépelődése bármely pártárnyalat kebelében is. Középen állva a törvényjavaslat és különvélemény közt, megnyugtathatja a haborok lelkiismeretét minden további aggodalmak nélkül, melyeket ha valaki, bizonyára Ghyczy Kálmán lelkiis­merete fontolóra szokott venni mindig. Hallottunk egy beszédet a kormány mellett is Sze­niczey­től, de aligha meg­köszönték védenczei, oly annyira eredeti volt azon kalandos ötletében, melyekből kirí pénzügyi helyzetünk nyomorúságos voltának félreismerése. A képviselő úr még most sem vet­te észre, hogy explodálni készülő pénzügyi vul­kán fölött állunk, tánczoltatta is hát kedvére üres eszméit azon thema fejtegetésében, hogy nekünk most kell majd csak igazán nagy beruházásokat tennünk. íme egy boldog ember, kinek a keserv és szorultságban fel­legvárai vannak. No de talán kapnak holnapra ügyesebb bajnokokat is. Legjobb volna azonban az országra nézve, ha megörvendeztetnék a kabinet megbukásának tényével. Ha előjelek nem csalnak, megérhetjük könnyen, csak kitartás, legyen a szellem, mely a keleti vasút törvényjavaslata tárgyában uralkodik a ház minden pártján. Alulírottak Horánszky Nándor úr által megbízva, hogy Németh Albert úrtól elégtételt kérjünk az ellene irányzott becsületsértés miatt, ez ügyben eljártunk s kinyilatkoztatjuk, hogy Né­meth Albert, úgy­szintén az általa megbízott László Imre és Madarász József urak e felhívá­sunknak eleget tenni vonakodtak, amiről ezennel Horánszky Nándor urnak ezen bizonyitványt ki­szolgáltatván, ez ügyet részünkről befejezettnek nyilatkoztatjuk. Budapest, 1874. év január hó 30-án. Pap L­aj­o­s: Szomjas József. Bécs, jan. 30. (Saját levelezőnktől.) (Cseh feudal-congressus.— Ó-csehek és ifj­u-cs­ehe­k. — Társaséleti elvete­mültség — Szinművészeti hírek.) Bel­­­redi Egbert gróf a feudál-clericalis szerepléséről ismert reichsrathi képviselő a napokban Prágába utazott, hogy ott a feudálisok által tartandó con­­gressuson részt vegyen, vagy inkább, amennyiben e congressus megtartása az ő kezdeményezéséből ered, hogy azt jelenlétével lehetővé tegye. Ez uta­zásból, melyet a „N. Fr. Presse“ egy tegnapi brü­nni távirata is megerősít, e lap azt következteti hogy Belcredi gróf, illetőleg a Prágában megtar­tandó, vagy mire e sorok napvilágot látnak, már meg is tartott congressus nem csekélyebb czélt tű­zött maga elé, mint azt, hogy az ó-cseheket a reichsrathba való belépésre megnyerje. Az­ok az egyház­politikai törvényekben gyökereznek, a­me­lyeket a feudal-clericalis párt az ó-csehek vállvetett támogatásával a képviselőházban megbuktathatni vél. A­mily hihetetlennek látszik e combinatio egy­részről azok előtt, kik az osztrák politika jelenlegi stádiumát ismerik, és oly tagadhatatlan másrészről az is, hogy Riegernek Beleredhével összeeső prágai utazása e föltevésnek legalább a valószinü­­ség alapját kölcsönözni eléggé alkalmas volt. De a valószinüségnél egyebet sem, mert az készt pénz gyanánt volt vehető, hogy a feudal-clericali­­sok congressussa újabb csalódásnál egyebet nem fog fölmutatni, nem fog fölmutathatni. Az „Ellenőr“ olvasói bizonyára emlékeznek még ama elkeseredett harczra, mely Csehországban Riegerék és az ifju-csehek közt nemrég vivatott, s mely az ó-csehek határozott győzelmével végződött. A küzdelem a resebsrathba való belépés kérdésé­nek tengelye körül forgott és a belépés kérdésé­nek rovására győztek az ó-csehek az egész vo­nalon. És most, néhány héttel a harez formális szü­­netelése után, midőn az ó-csehek még tán győzelmi má­morukat sem heverték ki, megtagadhatná-e a Rieger-töredék önmagát , föladhatná-e kivívott győzelmét, midőn még azt ki sem zsákmányolta? Bizonyára nem még akkor sem, ha a váltságdíj nagyobb volna is, mint a­milyen tényleg. Nem ta­gadható, hogy az osztrák „államjogi ellenzék“ túl­ságosan is ne kaczérkodnék önvesztére a cleri­­cális töredékkel, de mindennek daczára az volt föltehető, hogy e töredéknek emelkedési zsá­molyául szolgálni volt képes — főleg akkor nem, ha nem nyer biztosítékot az iránt, hogy a zsámoly nem fog lábbal tiportatni akkor, ha „megtette kötelességét.“ Ezenfelül azonban, mint minden or­szágos pártnak, úgy az ó-cseheknek is morális kö­telezettségük van pártjuk zöme irányában ; ez azon­ban korántsem akar arról tudni, hogy az ígéret földére a cleri­ális párt Mózesei vezessék be, mert jól tudja, hogy a fekete tengeren keresztül alig érné el a túlsó partot, összetorlódván annak hullámai feje fölött bizonyosan. Belcredi kísérletének meghiúsulása tehát elő­relátható volt. Hogy halva született gyermek — mindenki tudta, ha ugyan ment volt az elfogultság­tól és amaz előítélettől, mely az osztrák államjogi ellenzék és az osztrák feudál-clericális párt czél­­jait és törekvéseit elválaszthatatlanul össze­forot­taknak tartja. Rieger eleget tett a fölszólításnak; prágai útja tanúskodik a mellett, hogy állítólagos, de csak némi tekintetben tényleges szövetsé­geseinek ajánlatait még akkor is kész meghallgatni, ha azok visszautasításáról már a priori meg van győződve. A mi előrelátható volt megtörtént. Egy prá­gai távirat ma jelenti, hogy Beleredi gróf ajánlatait az ó-csehek visszautasiták, s az ó-cs­eheknek a reichsrathba való belépése ismét elnapoltatott. Sőt az ó-cse­hek közlönyei már reflexiókkal is kisérik e hatá­rozatot s a prágai „Politik“ legújabb száma bűn­nek mondja a morvaországi cseheknek a reichsrathba történt belépését. A clericális töredéknek tehát a szalmaszálhoz való kapkodása is meghiúsult s a szabadelvűség barátjai nyugodtan aludhatnak; az egyház­politikai törvényjavaslatokat most már leg­­fölebb csak azok atyja, a­­­cultus-miniszter fe­nyegeti, a kinek tudvalevőleg nagyon sokszor vannak gyönge órái, a mikor szőrcsuhát ölt, fe­jére hamut hint és bű­nbánólag mondja el a „pater peccavi“-t. Az itteni társaséletből csak szomorú híreket közölhetek önökkel. A gyilkosságok napi­renden vannak s borzasztóságukban és kegyetlen­ségükben valóban hajmeresztők. Utalok a maria­­hilfi és währingi rablógyilkosságokra; mind a kettő roppant sensatiót okozott Bécsben, ahol attól kez­dünk tartani, hogy maholnap a személy és va­gyonbiztonság egészen meglesz ingatva. Az elője­lek arra mutatnak. Sokkal örvendetesebb ennél a hír, melyet művészi körökben hallottam. Értesülésem sze­rint Laube és Dingelstedt (a burg színház igazgatója) hosszas feszültség után kibékültek egy­mással s annyival örvendetesebb a régi gyűlöl­­ség megszűnte, a mennyiben egy nagy művészeti czél hozta össze őket. A két derék dramaturg régi óhajtását képezi ugyanis „Faust“ második részének méltó színrehozatala, a­melynek a két igazgató kibékülése után alkalmasint a böjti idényben tanúi is leszünk. Laube és Dingelstedt egyesültek a Bécsben élő híres zeneszerzőkkel: Brahms, Dessof, Goldmark és Herbeck-kel, kik a nagy tragoedia zenei részét vállalták magukra. Az előadók a burg színház, nagy opera és a Laube városi színházának legjobb erői lesznek, az elő­adás színhelye pedig a nagy operaház. Színre ke­rül az egész tragoedia, tehát az első és a második rész is. Laube színházában tegnap az igazgató há­rom fölvonásos vígjátéka, mely régebben a burg­­szinházban is adatott már, ker­ült színre. A „Cato von Eizen“ azonban nem tartozik Laube jobb mű­vei közé, sőt helylyel-közzel doctrinait helyei által unalmassá is válik. Német közönségnek irt darab s ez elég mulatságosnak találja. Nálunk valószínű­leg megbuknék. — Horvátország hivatása. A laibachi „Slovenski Narod“ 24-dik száma „Horvátor­szág előre halad“ czímű czikkében így nyi­latkozik : „A­midőn hallottuk, hogy a kiegyezés revisiója megtörtént, attól tartottunk, hogy a ma­gyarok őket megcsalják, vagy a horvátok önma­guk magukat megcsalatják. A horvátok férfiai jó akaratában bíztunk, de még sem hittük, hogy a revíziónak eredménye Horvátországra oly áldásos legyen, a­mint most tapasztalhatjuk. Most már örömmel constatálhatjuk, hogy félelmünk alaptalan volt. Most beismerjük, hogy a horvátok okosan tettek, hogy kevéssel is beelégedtek. Az országban jelenleg a volt corruptió helyett rend uralkodik. Rövid idő alatt a horvátországi gyűlés oly törvé­nyeket hozott, melyek a lakosságra nézve üdvösek lesznek. Egy pár hét elég volt, vagy a magyaron intrigánsok megsemmisíttessenek. A Rauchféle czim­­boraság úgy tűnt el mint a bőregerek a napvilága elől. Ez pedig mind Mazuranics bölcs kormány­zatának köszönhető, így haladva előre, Hor­vátország azon sz­erep­re k­é­s­z­ül, mely­re a déli szlávság j­ö­v­őj­éb­e­n hi­vatva van. * Jó lesz ezen és hasonló nyilatkozatok felett egy kissé gondolkozni. Ausztria, Budapest, január 31. Az osztrák birodalmi tanács mindkét háza — mint már jelezve volt — a jövő hó har­­madikáig szűnt el. Addig nyilvános ülés nem lesz, csak az egyes bizottságok működnek. Az igazoló bizottságot legutóbb Bartoszewky képviselő esete foglalkoztatta, ki Jaroslaut kép­viseli, s kinek választása ellen több formahiba s rendellenesség következtében a felelősség a kerü­leti főnököt illeti. A bizottság, úgy ez, mint min­den hason esetre vonatkozólag azt határozta, hogy a belügyminiszter jövőre a bizottsági ülésekbe mindig meghivassék, hogy a közegei által tett szabályellenes lépésekről, ne a ház előtt, hanem már a bizottságokban is tudomással bírjon. A pénzügyi bizottság a hírlapbélyeg eltörléséről szóló törvényjavaslatot tárgyalja, mely­nek tárgyalásával, a kormány képviselőjének több­napi távolléte miatt szünete­­i voltak kénytelenek. A javaslaton lényeges változás csak a 2-dik §-ra nézve történt, mely azt mondja, hogy a hirdetési lapok csak akkor látandók el hírlapbélyeggel, ha legalább hetenkint egyszer jelennek meg. E parag­rafus egészen elmarad. — Az új épületek adó­­mentességé­t tárgyazó törvényjavaslatnál Ku­­randa azt indítványozza, hogy az adómentesség 15 évről 20-ra hoszszabbítassék meg. — Ofen­heim lovag nagy zajt csapott el­­fogatása is véget ért valószínűleg már a jövő héten, de csak azon esetre, ha családja cautiot tesz le érte a törvényszék kezébe.­­ A bécsi hivatalos lap mai száma közli a katonai körökben, nagy feltűnést okozott változáso­kat. Gr. Huyn Magyarország katonai parancsnoka fel van mentve eddigi állásától, s helyébe báró E­delshei­m-Gy­ul­ai van kinevezve lovas tábor­nokká s magyarországi parancsnokká. Továbbá báró R­a m m i­n g a testőrség kapitányává.Ugyancsak Ram­­ ming b. és Huyn gr. eddigi szolgálatuk elismeréséért az első osztályú vaskorona rend éremével lettek ki­tüntetve. — Továbbá Weber József Triest, Filli­ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése január 31-én. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Mihályi Péter, Beöthy Al­gernon. A kormány részéről jelen vannak: Szlávy, Szapáry, Trefort, Zichy, Paute­r,Szende miniszterek. Az ülés kezdete délelőtt tíz órakor. El­n­ö­k jelenti, hogy a főrendiház megkü­ldé a múlt év végén kihidetett hat törvény eredeti példányainak az országos levéltárba tett elhelyezését igazoló elismervényt. — Szederkényi Nándor megválasztása óta 30 nap eltelvén, végleg igazoltatik. Horánszky Nándor képviselő benyujtá megbízó levelét. — H­a­­­a­s­s­y Gyula benyújtja Beszter­­czebánya közönségének kérvényét önállásának fentartása érdekében. Mednyánszky benyújtja Somogymegyei Kis Iharos község 22 lakosának kérvényét az úrbéri vi­szonyok végleges rendezése iránt.­­ Sza­tmáry Károly az arad-vidéki tanítóegylet kérvényét nyújtja be a tanítói állomás biztonságának tárgyában — Galgóczy Sándor benyújtja Szathmármegye több községének kérvényét az iránt, hogy megyéjükben meghagyásáénak. — H­aj­du Ignácz benyújtja Berezel község közönségének kérvényét kártérítés iránt. — A kérvényi bizottsághoz utasíttattak. He­dfi Ignácz interpellate intéz a közokta­tási miniszterhez, kérdezve, van-e tudomása azon átalános panaszról, mely úgy a közönségben, mint a sajtóban, egyetemi oktatásunk ellen emelkedik, vagyis azon hanyagság ellen, melylyel részint a hallgatók, részint maguk a tanárok kötelességeiket teljesitik s szándékozik-e ezen, a nemzet jövőjére oly kártékonyan kiható bajon gyökeres intézkedé­sek által minél előbb segíteni? — Közöltetni fog a miniszterrel. Zichy miniszter válaszol Simonyi Ernőnek pár nap előtt hozzá intézett interpellatiójára a keleti vasút ügyében. Az első kérdésre, mely igy hangzik: — „miért nem czikkelyeztetett be mai napig a m­. keleti vasút engedélyokmánya, mint ezt az 1868. XLV. t. sz. 11. §. rendeli, — azt feleli, hogy mi­dőn 1868. deczember 1-én tárgy­altatott e házban azon tvjavaslat, mely a keleti vasútra vonatkozik, — melyben mellesleg legyen mondva az engedély­­nak főbb pontjai is bentfoglaltattak — akkor az engedélyokmány is ezen tjavaslat mellékletekép a ház asztalára le volt téve, tehát érdemileg átvizs­gáltatott; továbbá az engedélyokmánynak az orsz. levéltárba való letevésére vonatkozó rendelet végre is hajtatott. Csak a tulajdonképeni beczikkelyezés formaszerű cselekménye maradt fenn, a­melynek elhalasztása a keleti vasútnál ép úgy, mint ez az alföldi, az északkeleti és az arad-temesvári vasút­nál történt, az ügyrend érdemére semmiféle befo­lyással nem volt, senkit nem­ károsított és az ak­kor még teljesen meg nem állapított praxis kiolyá­­sai­ép tekinthető. A második kérdés: „Ki által és mi indokok­ból, mely törvény vagy törvényes előzmény és szo­kás alapján terjesztettek ezen okmányok a király ő felségének szentesítése alá, mielőtt az ország­gyűlésen tárgyaltattak volna.“ Ezen kérdésre meg­jegyzi, hogy az engedélyokmány kétszer feküdt ő felsége előtt. Először akkor, a­midőn a törvény­javaslatnak mellékelteket terjesztetett fel ő felsé­gének azon időben, midőn a minisztertanács azon alkotmányos elv alapján, hogy minden törvény­­javaslat mielőtt a háznak beterjesztetik ő felségé­nek bemutatandó, ez alkalommal a törvényjavaslatot az engedély okmánynyal együtt ő felségének fel­terjesztette. Másodszor, midőn a díszpéldány alá­­. Írása forgott szóban, szintén az 1868. ápril 2-án kibocsátott általános vasút engedélyezési rendelet 2. §-a alapján, mely azt rendeli, hogy minden gőzmozdonyu vasútra vonatkozó engedélynek ki­adása megelőző alkotmányos tárgyalás után ő fel­sége által adatik ki. Harmadik kérdés: a minisztertanács, vagy egyes és melyik miniszter határozata folytán tör­tént ez a felterjesztés?“ Az első felterjesztés, mi­nisztertanács határozata alapján történt 1863 ban az akkori közlekedési miniszter által. A másik felterjesztés történt 1870-ben az akkori közleke­dési miniszter által. A 4-ik kérdésben kéri az interpelláló, hogy a szentesítést, kérő okmány, valamint az erre kiadott királyi leirat, a ház asztalára tétessék le. — Mindkét rendbeli okmányt bemutatja most, a ház irodájában fogja letenni r megtekinthetés végett. További kérdés: mi okból, melyik miniszter vagy miniszterek által és mely előzmények alapján terjesztettek az alapszabályok ő felsége szentesítése alá. Megjegyezi, hogy azok egy még 1867-ben az akkori minisztertanács által megállapított szabványnak 20-ik §-a alapján terjesztetnek ő fel­sége elé a mely szerint t. i. az ily alapszabályok ő felségének bemutatandók. Bemutatja egyúttal a keleti vasút forgalmának tiszta jövedelmét s az állam által eddig nyújtott előlegek kimutatását. Pauler miniszter válaszol Simonyi azon kér­déseire, melyeket hozzá intézett. Válaszában elő­adja, hogy a pesti törvényszék a keleti vasút ügyében senkitől semminemű utasítást nem nyert, hanem eljárt az 1840 XVIII. törvényczikk értel­mében, annyiban a mennyiben a benyújtott kér­vény, melyet K. Vay Miklós mint az igazgató ta­nács elnöke irt alá, mindazon feltételeknek megfe­lelt, melyeket az idézett t. ez. 50—55 § al köve­seinek. T. i. a kérvényhez csatolva voltak az alap­szabályok, melyek felsőbb helyen meg voltak erő­sítve. Az igazgató tanács továbbá az alapszabá­lyoknak megfelelő módon t. i. azoknak 51, 52, 54-ik §-a értelmében volt alakítva. Egyik tagját ugyanis a pénzügyminiszter nevezte ki, a másik tagját a közmunka és közlekedési miniszter, a töb­bieket pedig az alapszabályoknak 54. §-a szerint Waring Károly, ki ezen vasútnak engedélyese volt, hozta javaslatba, a közlekedési miniszter pedig ezeket megerősítette. A bejegyzés a váltótörvény­széknél márczius 8 án, és azon igazgatótanácsosokra nézve, kik akkor meg nem jelenhettek, április 15-én történt, azon__ha­natszerugyetek megtartásáva I­povich tábornok pedig Brünn parancsnokává lettek kinevezve. — Verőczei gr. Pejacsevich Miklós ő felsége eddigi hadsegéde, az osztrák lovasság in­spektorának jön előléptetve, a Szt. István rend lo­vagkeresztjének dijnélküli adományozása mellett. A többi előléptetések részben tábornokokra, részben pe­dig a hadsereg ezredeseire vonatkoznak.

Next