Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)

1874-02-01 / 32. szám

Előfizetési árak; Egész évre . . 20 frt. — kr. j Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 B 80 „ Egyes szám ára 10 k raj ezár. Szerkesztési iroda: Budepesten, nádor-ntcza 6. • Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta t,ltal esak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. az. (Légrddy testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: két sas-utcza 14. sz. a. A lap szétküldésére voua+kozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 32. szám. Budapest, vasárnap, február 1. 1874. TI. évfolyam. TÁVIRATOK­Bécs, jan. 31. Ő felsége febrnárhó 11-én utazik Szt.-Pétcrvárra. Kíséretében többek közt Bellegarde főszárnysegéd, Pejacsevicb, 5 szárnyse­géd, a katonai iroda főnöke, Beck ezredes, a fea- binettitkárok, Andrássy gr. külügyminiszter és Hoffmann osztálytanácsos veendnek részt. Becs, jen, 31. A költségvetési bizottság ha­tározattá emelte, hogy mindazon nj vagy toldalékos építkezések és épttletátalakitások, melyek 1874- ben megkezdetvén az 1875. évig befejeztetnek, 25 évig adómentesek, továbbá ez 1874 előtt foganatba vett és 1875-ig bezárólag elkészüli uj építkezések 15 évig, a toldalékos építkezések 12 évig adómen­tesek. — A pénzügyminiszter a báz élénk helyes­lései közt kinyilatkoztatá, hogy még ezen ülésszak folyama alatt fogja az adóreformra vonatkozó elő­terjesztéseket benyújtani. Versailles, jan. 30. (Assemblée). Napirend: Az uj adótörvényjavaslat általános tárgyalása. Magnó pénzügyminiszter következőleg nyilatkozott: A kormány 3 pontra nézve van teljes egyetértés­ben a bizottsággal: A bevételek és kiadások kö­zötti egyensúly biztosíttassák, a folyton megujoló állandó kiadások fedezésére uj és állandó be­vételi források teremtessenek, minden mester­séges eszköz, mint uj kölcsön stb. mellőztes- sék. A pénzügyminiszter azonban sajnálattal ta- pasztalá, hogy a bizottság az általa javaslatba hozott nj adónemeket nem íogadá el. Say Leon fentartja módositványát, melynek értelmében a bankadósság évenkinti törlesztésquótája leszállittas- sék. A vita holnap folytattatik. Pár s, jan. 31. A „Presse“ nyilatkozata foly­tán elhatározta a kormány azon lapok ellen lépé­seket tenni, melyek Mac-Mabon hétéves kormány- hatalmát megtámadnák. Berlin, jan. 31. A „Norddeutsche Ztg.“ mai száma visszautasítja azon szemrehányást, mintha a német kormány a szomszéd országok belügyeibe avatkoznék, vagy a sajtószabadság ellen küzdene. Nevezett lap konstatálja, hogy a pápaság minden országban hivatalos vagy félhivatalos orgánumok felett rendelkezik, melyeket a kormány egy ellen­séges indulatit hatalom sajtójának tekinthet. A béke fentartása érdekében eleve kell gondoskodni, hogy a szomszéd államok világi ügyeire a papi uralom befolyást ne gyakorolhasson. Az udvarias és barátságos rábeszélés egy eszközét sem szabad mellőzni, melynek segítségével Francziaországot. és Belgiumot souverain elhatározásaik azon irányában lehessen megerősíteni, mely békés nemzetek barátsá­gos viszonyának kezese gyanánt tekinthető. München, jan. 31. Ő felsége éjjeli 103/4 óra­kor Bécsbe tért vissza. Hées, jan. 30. (Zárlat.) Hitelrózvények 240.— Magyar földhitelintézet —Angol-magyar —. —. Anglo-austria 159 50 Magyar hitelrészvény —Frauco-magyar —.— Váltóbank —. Napoleondor 903.— Ailamvasut 334.50 Lombardok 16150. Galieziai 228.50. Tramway 175,- Ma­gyar sorsjegyek —. I860 dik 106.50. 1864-diki 141.50. Magyar jutalomjegy —. Ritetsorsj-egy 170.50. Arany 5.36 London 112.50 Török Sorsjegy 47.— Municipáiis bank — Bécs, jan. 30. (Hivat, zártat.) Magyar földteherm. köt­vény 76.50 Sa'g-Tarján 101.— Magyar hite! 141.— .Ma* gyár záloglevél 86—. Erdélyi 133.—. Magyar keleti vasút 4850. Magyar sorsjegy 82.50 Tiozai vasút 203. — . Magyar kölcsön 99 25 Angol-magyar 36.— Frsnco-magyar 34 50 Alföld 143.—. Magyar északkeleti vasút 107.50. Keleti vas­úti elsőbbségi kötvény 65.—. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet—.—.Török —.—. Municipals 28.25. Berlin, jan. 30. (Zárlat.) Galieziai —.—. Lombard 9325 Ezüst jöved. —. 1860-iki —.—. Bécs — .— Romániai 40.— Allamva&pálya 195.34. Papirjövedék-----­Hitelsorsegyek —.—. 1864-diki —.—. Hitelrészvények- 140.34. Magyar sorsjegy —. . Frankfurt, jan. 30. (Zárlat,) Váltóárfolyam Bécs 103.’/s- Amerikai 1882-re 98.50. 1854-iki —.—. 1864-es 156. Lombardok 163 - . Évjáruléki papír 61.25. Osztrák hitelrészv. 247.— Osztrák államvaspálya részvény 344,25 1860-as 96.—. Ferencz-Józsefvaspálya —.—. Galieziai 237.50 Évjáruléki ezüst 56.—. Győr-Gráczi —. Páris, jan. 29. (Zárlat.) 3% járadék 58 22. 41/,//,, já­radék 84.40. Olasz járadék 59.85- Credit moh. 313.— Lombard 355 —. Allamvasp. 737.—. Koronajószági zálog­levelek —,—. Ausztriai kötvények —. Utolsó pást a. — A „Bepub. Fran.“ nem helyesli azon maire-ek és községi tanácsosok eljárását, kik a maire-törvény következtében lemondottak, vagy le­mondani készültek; s azt tanácsolja: maradjon, kiki a helyén, tegye kötelességét s várja nyugodtan a kormány intézkedéseit. (Egyébiránt a baloldal mindhárom árnyalata igy fogja fel a dolgot). — Az angol választási mozgalmak zajába belevegyül már az egyletek és felekezetek szava is. A uonconformisták tüntetőleg Gladstone ellen nyilatkoznak; különösen oktatásügyi politikája miatt s azért, hogy a vallásegyenlőséget illetőleg egy szót sem mond programmjában. Manchesterben a liberalispárt fel akarta léptetni Gladstonet, de a uonconformisták ellenzésén hajótörést szenvedett e jelölés. — A munkás képviseleti liga is kibocsá­totta kiáltványát, felhiván a munkásokat, hogy mindenütt külön osztályukbeíi jelölteket léptes­senek fel. — A vallás és oktatásügyi politika igen megnehezíti a kormány küzdelmét. A radiká­lis elemek határozottan követelik, hogy az angol államegyház uralma a szorosabb értelemben vett Angliában is szüntessék meg, s az oktatás úgy teljesen seeularizaltassék. A kormány ezt nem látja kivihetőnek. De ha a radicalisok e miatt el­szakadnak tőle, sok kerületet elveszthet, még pe­dig legtöbb esetben a conservativek javára. — Angol lapok párisi táviratai szerint is bizonyosnak látszik, hogy a Gambetta féle inter- pellaczió tárgyaláskor a jobb és szélsőjobb egy része a kormány ellen fog szavazni. — A „Peace Society1 ‘ bizottsága felhí­vást intézett barátaihoz, hogy azon 100 képviselőt, kik a múlt évben Henry Richárdnak a nemzetközi békebiróságra vonatkozó indítványára szavaztak, a hol fellépnek támogassák. Budapesti szinlapok. Vasárnap, febr. 1. NEMZETI SZÍNHÁZ. A vén bakancsos és fia a huszár. Eredeti vig népszínmű dalokkal és tánczczal, 3 szakaszban. Irta Szigeti József Zenéjét szerkesztette, részben eredetileg irta Bognár I. VÁR - SZÍNHÁZ. C s ó k­A gróf Teleky-alapitvényból 100 arany pályadiijal jutal­mazott eredeti vígjáték 3 felvonásban. Irta Dóczy L. Az országházból. (=) Szlávy a tárgyilagos higgadtság hiányával vádolta a képviselőházat a vas­úti botrány-korszak maradványainak ma tárgyalt legocsmányabb kérdésével szem­közt; hanem a kit parlamenti nyugalma el­hagyott, az ő volt. A képviselőház szóno­kain ellenben meglátszott, hogy rien n’est beau, que le vrai, le vrai seul est aimable, mert oly szeretetreméltó simasággal csak a meggyőződés két parlamentileg routinirozott embere Zs edény i és Ghyczy tudják fel­találni az igazságot, hogy felfortyan tőlük egy kissé a stoicus kormányférfiak epéje is. Nem szemrehányáskép mondjuk ezt, mert hát az a siralomházi helyzet, mely­be a keleti vasút függő adósságainak ren­dezése sodorta a kormányt, idegességénél fogva energicus felszólalásra birta volna magát a türelem kőszobrát is, hanem mondjuk azért, hogy lássák, mily rósz ügyekben pazarolják el a kormányzási erély rejtegetett puskaporát. Sophismát hallottunk Szlávytól eleget, csupán Zsedényi azon érvelését nem birta megdőnteni, hogy az állam 17 milliónyi kész fizetésével, melyet a jogilag tisztába nem hozott másod prioritások kiváltása ér­dekében tesz, emelkednék az országos hitel és véget érne az agitatió a magánjogi vi­szonyaikban törvényhozási sérelmet szenvedő hitelezők részéről. Aztán a polémia hevében Szlávy egész piedestalra helyezte azon con- sortiumot, mely a kötvényekbe fektetett pénzével lehetővé tette a vasút kiépítését. Mintha bizony már a haszonlesők busás gescháftekből élő faja is prytaneumra volna méltó, mihelyt Magyarországban üzérke­dik, és ezen gscháftelésre a kormány által nógattatik. Zsedényi álláspontja legélesebb a kormány javaslatával szemközt és csak­ugyan az egész jobboldalon e „pessimisticus bogarai“ révén kicsufolt ember bir joggal, hogy kritikája kíméletlen legyen, mint a halálos méreg. És Zsedényi nem is tartozik azon conservativ múmiák közé, kikkel a létezőhöz való ragaszkodás véka alá rejteti az igazságokat, midőn kenyértörésre kerül a dolog. A diogenesi jellem igazmondó nyer­sesége parlamenti modorban mondatta el vele ma is a keleti vasút mozzanatait. Utalt azon eshetőségre, hogy az állam a 17 millión kivül a részvényeknek kamatozásá­hoz is hozzá fog járulni; s a hirtelenkedés­nek hátrányos Következménye lesz a többi vasuttársulatok követeléseinek megbirálására. Érvelése nem volt lapos sehol, de legerőtel- esebb volt mégis ott, hol az állam jogi le­kötelezettségét a minisztérium nyilatkoza­taiból tagadva, a „méltányosság“ ürügyét nem tekinti egyébnek, mint azon balfogal­mak egyikének, melyek az állam hitelét a válságokba zúdították. Vészes értelmezése az a méltányosságnak, mely arra kárhoztatja az államot, hogy a pénzügyi életét bizto­sitó kölcsönből fedezze a kivánt milliókat és aztán október havában majd a keleti vasút helyett önmaga legyen fizetésképtelen. Hatását e beszédnek megérezték a kormá­nyon és gyakorta helyeslések szakították félbe a jobb középtől kezdve a baloldal legszélsőbb részéig. Ghyczy Kálmán logikája is érvé­ny esi té hatalmát, azon helyes scrap ulusok- kal együtt, melyektől Zsedényi bonczolása ment volt az ügynek mind jogi, mind ál­lami, mind méltányossági oldalai tekinteté­ben. A törvényjavaslat elvetésének főindo­kában megegyez Zsedényi vei, hogy általa a szövevényes ügy nincs elrendezve minden irányban, eltér azonban tőle azon fejtegeté­sekre nézve, melyek praejudikálnak a botrány törvényhozási és bírói legombolyitásnak és elintézésének. Hogy ez álláspont korrekt, mert a törvényhozói és bírói hatalomkört nem zavarja össze a valódi alkotmányosság rovására, mondanunk sem kell. És e szem­pontból egyetértünk Ghyczy nézetével, ki nem tartja feljogosítva az államot, hogy va­lamely vasutat törvény által bizonyos időre és feltételek alatt zárlat alá helyezzen. Ilyesmit sem a különvélemény, sem mi, kis a zárlat elrendelését vitattuk, nem akarunk, mert erre a törvényhozásnak nincs joga egyszerű törvény által, hanem igenis a zárlat elrendelése alatt értettük a képviselő­ház oly szellemű határozatát, mely ál­tal a kormány utasittatnék, hogy követelé- | sei és az ügy jogi oldalai alapján, szabály- ( szerű bírói utón érvényesítse a zárlatot azon időre, mig a képviselőház és bíróságok tisztába hozzák az egészet. Ez aztán töké­letesen más szint ad a zárlatvitató nézetnek. Egyébiránt Ghyczy határozati javas­lata, melynek veleje, hogy a kormány egy a végleges rendezést minden oldalról felölelő javaslatot terjeszszefi be, olyan, melyet ma­gáévá tehet a képviselők tépelődése bármely pártárnyalat kebelében is. Középen állva a törvényjavaslat és különvélemény közt, megnyugtathatja a habozok lelkiismeretét minden további aggodalmak nélkül, melyeket ha valaki, bizonyára Ghyczy Kálmán lelkiis­merete fontolóra szokott venni mindig. Hallottunk egy beszédet a kormány mellett is Sze niczey tői, de aligha meg­köszönték védenczei, oly annyira eredeti volt azon kalandos ötletében, melyekből kirí pénzügyi helyzetünk nyomorúságos voltának félreismerése. A képviselő ur még most sem vet­te észre, hogy explodálni készülő pénzügyi vul­kán fölött állunk, tánczoltatta is hát kedvére üres eszméit azon thema fejtegetésében, hogy nekünk most kell majd csak igazán nagy beruházásokat tennünk. íme egy boldog ember, kinek a keserv és szorultságban fel­legvárai vannak. No de talán kapnak holnapra ügyesebb bajnokokat is. Legjobb volna azonban az országra nézve, ha megörvendeztetnék a kabinet megbukásának tényével. Ha előjelek nem csalnak, megérhetjük könnyen, csak kitartás, legyen a szellem, mely a keleti vasút törvényjavaslata tárgyában uralkodik a ház minden pártján. Alulírottak Horánszky Nándor ur által megbízva, hogy Németh Albert úrtól elégtételt kérjünk az ellene irányzott becsületsértés miatt, ez ügyben eljártunk s kinyilatkoztatjuk, hogy Né­meth Albert, úgy szintén az általa megbízott László Imre és Madarász József urak e felhívá­sunknak eleget tenni vonakodtak, amiről ezennel Horánszky Nándor urnák ezen bizonyitványt ki­szolgáltatván, ez ügyet részünkről befejezettnek nyilatkoztatjuk. Budapest, 1874. év január hó 30-án. Pap L aj o s. Szomjas József. Bécs, jan. 30. (Saját levelezőnktől.) (Cseh feudal-congressus.— O-csehek és ifj u-cs ehe k. — Társaséleti elvete­mültség — Szinmüvészeti hírek.) Bel- credi Egbert gróf a feudál-clericalis szerepléséről ismert reichsrathi képviselő a napokban Prágába utazott, hogy ott a feudálisok által tartandó con- gressuson részt vegyen, vagy inkább, amennyiben e congressus megtartása az ő kezdeményezéséből ered, hogy azt jelenlétével lehetővé tegye. Ez uta­zásból, melyet a „N. Fr. Presse“ egy tegnapi brtinni távirata is megerősít, e lap azt következteti hogy Belcredi gróf, illetőleg a Prágában megtar­tandó, vagy mire e sorok napvilágot látnak, már meg is tartott congressus nem csekélyebb czélt tű­zött maga elé, mint azt, hogy az ó-cseheket a reichsrathba való belépésre megnyerje. Az ok az egyház politikai törvényekben gyökereznék, a me­lyeket a feudal-clericalis párt az ó-csehek vállvetett támogatásával a képviselőházban megbuktathatni vél. A mily hihetetlennek látszik e combinatio egy­részről azok előtt, kik az osztrák politika jelenlegi stádiumát ismerik, ép oly tagadhatatlan másrészről az is, hogy Riegernek Belerediével összeeső prágai utazása e föltevésnek legalább a valószinü- ség alapját kölcsönözni eléggé alkalmas volt. De a valószinüségnél egyebet sem, mert azkészj pénz gyanánt volt vehető, hogy a feudal-clericali- sok congressussa újabb csalódásnál egyebet nem fog fölmutatni, nem fog fölmutathatni. Az „Ellenőr“ olvasói bizonyára emlékeznek még ama elkeseredett harezra, mely Csehországban Riegerék és az ifju-csehek közt nemrég vivatott, s mely az ó-csehek határozott győzelmével végződött. A küzdelem a reiebsrathba való belépés kérdésé­nek tengelye körül forgott és a belépés kérdésé­nek rovására győztek az ó-csehek az egész vo­nalon. És most, nehány héttel a harez formális szü- neteléseutáu, midőn az ó-csehek még ián győzelmi má­morukat sem heverték ki, megtagadhatná-e a Rieger-töredék önmagát , föladhatná-e kivívott győzelmét, midőn még azt ki sem zsákmányolta? Bizonyára nem még akkor sem, ha a váltságdíj nagyobb volna is, mint a milyen tényleg. Nem ta­gadható, hogy az osztrák „államjogi ellenzék“ túl­ságosan is ne kaczérkodnék önvesztére a cleri- cális töredékkel, de mindennek daczára az volt föltehető, hogy e töredéknek emelkedési zsá­molyául szolgálni volt képes — főleg akkor nem, ha nem nyer biztosítékot az iránt, hogy a zsámoly nem fog lábbal tiportatni akkor, ha „megtette kötelességét.“ Ezenfelül azonban, mint minden or­szágos pártnak, úgy az ó-cseheknek is morális kö­telezettségük van pártjuk zöme irányában ; ez azon­ban korántsem akar arról tudni, hogy az Ígéret földére a clericális párt Mózesei vezessék be, mert jól tudja, hogy a fekete tengeren keresztül alig érné el a túlsó partot, összetorlódván annak hullámai feje föiött bizonyosan. Belcredi kísérletének meghiúsulása tehát elő­relátható volt. Hogy halva született gyermek — mindenki tudta, ha ugyan ment volt az elfogultság­tól és amaz előítélettől, mely az osztrák államjogi ellenzék és az osztrák feudál-clericalis párt czél- jait és törekvéseit elválaszthatatlanul össze forot­takuak tartja. Rieger eleget tett a fölszólitásnak; prágai útja tanúskodik a mellett, hogy állítólagos, de csak némi tekintetben tényleges szövetsé­geseinek ajánlatait még akkor is kész meghallgatni, ha azok visszautasításáról már a priori meg van győződve. A mi előrelátható volt megtörtént. Egy prá­gai távirat ma jelenti, hogy Beleredi gróf ajánlatait az ó-csehek visszautasiták, s az ó-cs oheknek a reichsrathba való belépése ismét elnapoltatott. Sőt az ó-cse­hek közlönyei már reílexiókkaTis kisérik e hatá­rozatot s a prágai „Politik“ legújabb száma bűn­nek mondja amorvaországi cseheknek a reichsrathba történt belépését. A clericális töredéknek tehát a szalmaszálhoz való kapkodása is meghiúsult s a szabadelvüség barátjai nyugodtan aludhatnak; az egyház politikai törvényjavaslatokat most már leg- fölebb csak azok atyja, a — cultus-miniszter fe­nyegeti, a kinek tudvalevőleg nagyon sokszor vannak gyönge órái, a mikor szőrcsuhát ölt, fe­jére hamut hint és bttnbánólag mondja el a „pater peccavi“-t. Az itteni társaséletből csak szomorú híreket közölhetek önökkel. A gyilkosságok napi­renden vannak s borzasztóságukban és kegyetlen­ségükben valóban hajmeresztők. Utalok a maria- hilfí és währingi rablógyilkosságokra; mindakettő roppant sensatiót okozott Bécsben, ahol attól kez­dünk tartani, hogy maholnap a személy és va­gyonbiztonság egészen meglesz ingatva. At elője­lek arra mutatnak. Sokkal örvendetesebb ennél a hir, melyet művészi körökben hallottam. Értesülésem sze­rint Laube és Dingelstedt (a burg színház igazgatója) hosszas feszültség után kibékültek egy­mással s annyival örvendetesebb a régi gyűlöl- ség megszűnte, a mennyiben egy nagy művészeti czél hozta össze őket. A két derék dramaturg régi óhajtását képezi ugyanig „Faust“ második részének méltó szinrehozatala, a melynek a két igazgató kibékülése után alkalmasint a böjti idényben tanúi is leszünk. Laube és Dingelstedt egyesültek a Bécsben élő híres zeneszerzőkkel: Brahms, Dessof, Goldmark és Herbeck-kel, kik a nagy tragoedia zenei részét vállalták magukra. Az előadók a burg szinház, nagy opera és a Laube városi színházának legjobb erői lesznek; az elő­adás színhelye pedig a nagy operaház. Szinre ke­rül az egész tragoedia, tehát az első és a második rész i3. Laube színházában tegnap az igazgató há­rom fölvonásos vigjátéka, mely régebben a burg- szinházban is adatott már, kei ült színre. A „Cato von Eizen“ azonban nem tartozik Laube jobb mü­vei közé, sőt helylyel-közzel doctrinair helyei által unalmassá is válik. Német közönségnek irt darab s ez elég mulatságosnak találja. Nálunk valószínű­leg megbuknék. — Horvátország hivatása. A lajbachi „Slovenski Narod“ 24-dik száma „Horvátor­szág előre halad“ czimü czikkében igy nyi­latkozik : „A midőn hallottuk, hogy a kiegyezés revisiója megtörtént, attól tartottunk, hocy a ma­gyarok őket megcsalják, vagy a horvátok önma­gok magukat megcsalatják. A horvátok férfiai jó akaratában bíztunk, de még sem hittük, hogy a revÍ8Íónak eredménye Horvátországra oly áldásos legyen, a mint most tapasztalhatjuk. Most már örömmel constatálhatjuk, bogy félelmünk alaptalan volt. Most beismerjük, hogy a horvátok okosan tettek, hogy kevéssel is beelégedtek. Az országban jelenleg a volt corruptió helyett rend uralkodik. Rövid idő alatt a horvátországi gyűlés oly törvé­nyeket hozott, melyek a lakósságra nézve üdvösek lesznek. Egy pár hét elég volt, vasy a magyaron intrigánsok megsemmisittessenek. A Rauchféle czim- boraság úgy tűnt el mint a bőregerek a napvilága elől. Ez pedig mind Mazuranics bölcs kormány­zatának köszönhető. így haladva előre, Hor­vátország azon sz erep re k é s z ül, mely­re a déli szlávság j ö v őj éb e n hi vatva van. * Jó lesz ezen és hasonló nyilatkozatok felett egy kissé gondolkozni. Ausztria. Budapest, január 31. Az osztrák birodalmi tanács mindkét háza — mint már jelezve vplt — a jövő hó har- madikáig szűntél. Addig nyilvános ülés nem lesz, csak az egyes bizottságok működnek. Az igazoló bizottságot legutóbb Bartoszewky képviselő esete foglalkoztatta, ki Jaroslaut kép­viseli, s kinek választása ellen több tormahiba s rendellenesség következtében a felelősség a kerü­leti főnököt illeti. A bizottság, úgy ez, mint min­den hason esetre vonatkozólag azt határozta, hogy a belügyminiszter jövőre a bizottsági ülésekbe mindig meghivassék, hogy a közegei által tett szabályellenes lépésekről, ne a ház előtt, hanem már a bizottságokban is tudomással birjon. A pénzügyi bizottság a hirlapbélyeg eltörléséről szóló törvényjavaslatot tárgyalja, mely­nek tárgyalásával, a kormány képviselőjének több­napi távolléte miatt szünete ni voltak kénytelenek. A javaslaton lényeges változás csak a 2-dik §-ra nézve történt, mely azt mondja, hogy a hirdetési lapok csak akkor látandók el hirlapbélyeggel, ha legalább hetenkint egyszer jelennek meg, É parag­rafus egészen elmarad. — Az uj épületek adó- mentességé't tárgyazó törvényjavaslatnál Ku- randa azt indítványozza, hogy az adómentesség 15 évről 20-ra hoszszabbitassék meg. — Ofen heim lovag nagy zajt csapott el- fogatása is végét éri valószínűleg már a jövő héten; de csak azon esetre, ha családja cautiot tesz le érte a törvényszék kezébe. — A bécsi hivatalos lap mai száma közli a katonai körökben, nagy feltűnést okozott változáso­kat. Gr. Huyn Magyarország katonai parancsnoka fel van mentve eddigi állásától, s helyébe báró E delshei m-Gy ul ai van kinevezve lovas tábor­nokká s magyarországi parancsnokká. Továbbá báró R a m m 1 n g a testőrség kapitányává.Ugyancsak Ram • ming b. és Huyn gr. eddigi szolgálatuk elismeréséért az első osztályú vaskoroua rend éremével lettek ki­tüntetve, — Továbbá Weber József Triest, Filli­povich tábornok pedig Brünn parancsnokává lettek kinevezve. — Verőczei gr. Pejacsevieh Miklós ő felsége eddigi hadsegéde, az osztrák lovasság in­spektorának lön előléptetve, a Szt. István rend lo­vagkeresztjének dijnélküli adományozása mellett. A többi előléptetések részben tábornokokra, részben pe­dig a hadsereg ezredeseire vonatkoznak. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése január 31-én. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Mihályi Péter, Beöthy Al­gernon. A kormány részéről jelen vannak: Szlávy, Szapáry, Trefort, Zichy, Panle r,Szende miniszterek. Az ülés kezdete délelőtt tiz órakor. E1 n ö k jelenti, hogy a főrendiház megkttldé a múlt év végén kihndetett hat törvény eredeti példányainak az országos levéltárba lett elhelyezését igazoló elismervényt. — Szederkényi Nándor megválasztása óta 30 nap eltelvén, végleg igazoltatik. Horánszky Nándor képviselő benyujtá megbízó levelét. — H a 1 a s s y Gyula benyújtja Beszter- czebánya közönségének kérvényét önállásának fentartása érdekében; Mednyanszky benyújtja comogymegyei Kis Iharos község 22 lakosának kérvényét az úrbéri vi­szonyok végleges rendezése iránt. - Szahtmáry Károly az arad-vidéki tanitóegylet kérvényét nyújtja be a tanítói ál'omás biztonságának tárgyában — Galgóczy Sándor benyújtja Szathmármogye több községének kérvényét az iránt, hogy megyéjükben meghagyásáénak. — H aj du Ignáez benyújtja Berezelközség közönségének kérvényét kártérítés iránt. — A kérvényi bizottsághoz utasittattak. He Ifi Ignáez interpellate intéz a közokta­tási miniszterhez, kérdezve, van-e tudomása azon átalános panaszról, mely úgy a közönségben, mint a sajtóban, egyetemi oktatásunk ellen emelkedik, vagyis azon hanyagság ellen, melylyel részint a hallgatók, részint magok a tanárok kötelességeiket teljesitik s szándékozik-e ezen, a nemzet jövőjére oly kártékonyán kiható bajon gyökeres intézkedé­sek által minél előbb segiteni? — Közöltetni fog a miniszterrel. Zichy miniszter válaszol Simonyi Ernőnek pár nap előtt hozzá intézett interpellatiójára a keleti vasút ügyében. Az első kérdésre, mely igy hangzik: — „miért nem czikkelyeztetett be mai napig a in. keleti vasút engedélyokmánya, mint ezt az 1868. XLV. t. ez. 11. §. rendeli, — azt feleli, hogy mi­dőn 1868. deczember 1-én tárgy altatott e házban azon tvjavaslat, mely a keleti vasútra vonatkozik, — melyben mellesleg legyen mondva az engedély- nak főbb pontjai is bentfoglaltattak — akkor az engedélyokmány is ezen tjavaslat mellékletekép a ház csztalára le volt téve, tehát érdemileg átvizs­gáltatott; továbbá az engedélyokmánynak az orsz. levéltárba való letevésére vonatkozó rendelet végre is hajtatott. Csak a tulajdonképeni beczikkelyezés formaszerü cselekménye maradt fenn, a melynek elhalasztása a keleti vasútnál ép úgy, mint ez az alföldi, az északkeleti és az arad-temesvári vasút­nál történt, az ügyrend érdemére semmiféle befo­lyással nem volt, senkit nein károsított és az ak­kor még teljesen meg nem állapított praxis kiolyá- safcép tekinthető. A második kérdés: „Ki által és mi indokok­ból, mely törvény vagy törvényes előzmény és szo­kás alapján terjesztetlek ezen okmányok a király ő felségének szentesítése alá, mielőtt az ország­gyűlésen tárgyaltattak volna.“ Ezen kérdésre meg­jegyzi, hogy az engedélyokmány kétszer feküdt ő felsége előtt. Először akkor, a midőn a törvény­javaslatnak mellékeltekép terjesztetett fel ő felsé­gének azon időben, midőn a minisztertanács azon alkotmányos elv alapján, hogy minden törvény- javaslat mielőtt a háznak beterjesztetik ő felségé­nek bemutatandó, ez alkalommal a törvényjavaslatot az engedély okmánynyal együtt ő felségének fel­terjesztette. Másodszor, midőn a díszpéldány alá- . Írása forgott szóban, sziatén az 1868. ápril 2-án kibocsátott általános vasút engedélyezési rendelet 2. §-a alapján, mely azt rendeli, hogy minden gőzmozdonyu vasútra vonatkozó engedélynek ki­adása megelőző alkotmányos tárgyalás után ő fel­sége által adatik ki. Harmadik kérdés: a minisztertanács, vagy egyes és melyik miniszter határozata folytán tör­tént ez a felterjesztés?“ Az első felterjesztés, mi­nisztertanács határozata alapján történt 1863 ban az akkori közlekedési miniszter által. A másik felterjesztés történt 1870-ben az akkori közleke­dési miniszter által. A 4-ik kérdésben kéri az interpelláló, hogy a szentesítést, kérő okmány, valamint az erre kiadott királyi leirat, a ház asztalára tétessék le. — Mindkét rendbeli okmányt bemutatja most, a ház irodájában fogja letenni raegtekinthetés végett. További kérdés: mi okból, melyik miniszter vagy m'nlszterek által és mely előzmények alapján terjesztettek az alapszabályok ő felsége szentesítése alá. Megjegyezi, hogy azok egy még 1867-ben az akkori minisztertanács által megállapított szabványnak 20-ik §-a alapján terjesztetnek ő fel­sége elé a mely szerint t. i. az ily alapszabályok ő felségének bemutatandók. Bemutatja egyúttal a keleti vasút forgalmának tiszta jövedelmét s az állam által eddig nyújtott előlegek kimutatását. Pauler miniszter válaszol Simonyi azon kér­déseire, melyeket hozzá intézett. Válaszában elő­adja, hogy a pesti törvényszék a keleti vasút ügyében senkitől semminemű utasítást nem nyert, hanem eljárt az 1840 XVIII. törvényezikk értel­mében, annyiban a mennyiben a benyújtott kér­vény, melyet b. Vay Miklós mint az igazgató ta­nács elnöke irt alá, mindazon feltételeknek megfe­lelt, melyeket az idézett t. ez. 50—55 § ai köve­seinek. T. i. a kérvényhez csatolva voltak az alap­szabályok, melyek felsőbb helyen meg voltak erő­sítve. Az igazgató tanács továbbá az alapszabá­lyoknak megfelelő módon t. i. azoknak 51, 52, 54-ik §-a értelmében volt alakítva. Egyik tagját ugyanis a pénzügyminiszter nevezte ki, a másik tagját a közmunka és közlekedési miniszter, a töb­bieket pedig az alapszabályoknak 54. §-a szeriut Waring Károly, ki ezen vasútnak engedélyese volt, hozta javaslatba, a közlekedési miniszter pedig ezeket megerősítette. A bejegyzés a váltótörvény­széknél marczius 8 áu, és azon igazgatótanáesosokra nézve, kik akkor meg nem jelenhettek, aprilig 15-eu icrtént, azoa__£aMnat,zerug^e>ek megtartásává >

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék