Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)
1874-02-01 / 32. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 B 80 „ Egyes szám ára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Budepesten, nádor-utcza 6. • Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta,htal csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, két sas-utcza 14. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 32. szám. Budapest, vasárnap, február 1. 1874. II. évfolyam. TÁVIRATOK Bécs, jan. 31. Ő felsége február hó 11-én utazik Szt.-Pétervárra. Kíséretében többek közt Bellegarde főszárnysegéd, Pejacsevich, 5 szárnysegéd, a katonai iroda főnöke, Beck ezredes, a feabinettitkárok, Andrássy gr. külügyminiszter és Hoffmann osztálytanácsos veendnek részt. Bécs, jen. 31. A költségvetési bizottság határozattá emelte, hogy mindazon új vagy toldalékos építkezések és épületátalakítások, melyek 1874- ben megkezdetvén az 1875. évig befejeztetnek, 25 évig adómentesek, továbbá ez 1874 előtt foganatba vett és 1875-ig bezárólag elkészült uj építkezések 15 évig, a toldalékos építkezések 12 évig adómentesek. A pénzügyminiszter a ház élénk helyeslései közt kinyilatkoztató, hogy még ezen ülésszak folyama alatt fogja az adóreformra vonatkozó előterjesztéseket benyújtani. Versailles, jan. 30. (Assemblée). Napirend: Az új adótörvényjavaslat általános tárgyalása. Magnó pénzügyminiszter következőleg nyilatkozott: A kormány 3 pontra nézve van teljes egyetértésben a bizottsággal. A bevételek és kiadások közötti egyensúly biztosíttassák, a folyton megújuló állandó kiadások fedezésére új és állandó bevételi források teremtessenek, minden mesterséges eszköz, mint új kölcsön stb. mellőztessék. A pénzügyminiszter azonban sajnálattal tapasztalá, hogy a bizottság az általa javaslatba hozott új adónemeket nem fogadá el. Say Leon fentartja módosítványát, melynek értelmében a bankadósság évenkénti törlesztésqvótája leszállíttassék. A vita holnap folytattatik. Párt, jan. 31. A „Presse“ nyilatkozata folytán elhatározta a kormány azon lapok ellen lépéseket tenni, melyek Mac-Mahon hétéves kormányhatalmát megtámadnák. Berlin, jan. 31. A „Norddeutsche Ztg.“ mai száma visszautasítja azon szemrehányást, mintha a német kormány a szomszéd országok belügyeibe avatkoznék, vagy a sajtószabadság ellen küzdene. Nevezett lap konstatálja, hogy a pápaság minden országban hivatalos vagy félhivatalos orgánumok felett rendelkezik, melyeket a kormány egy ellenséges indulatű hatalom sajtójának tekinthet. A béke fentartása érdekében eleve kell gondoskodni, hogy a szomszéd államok világi ügyeire a papi uralom befolyást ne gyakorolhasson. Az udvarias és barátságos rábeszélés egy eszközét sem szabad mellőzni, melynek segítségével Francziaországot és Belgiumot souverain elhatározásaik azon irányában lehessen megerősíteni, mely békés nemzetek barátságos viszonyának kezese gyanánt tekinthető. München, jan. 31. Ő felsége éjjeli 103/4 órakor Bécsbe tért vissza. Bécs, jan. 30. (Zárlat.) Hitelrörvények 240.— Magyar földhitelintézet —Angol-magyar —. —. Anglo-austria 159 50 Magyar hitelrészvény —Franco-magyar —.— Váltóbank —. Napoleondor 903.— Államvasut 334.50 Lombardok 16150. Galieziai 228.50. Tramway 175. Magyar sorsjegyek —. 1860 dik 106.50. 1864 diki 141.50. Magyar jutalomjegy —. hitelsorsjegy 170.50. Arany 5.36 London 112.50 Török Sorsjegy 47.— Municipális bank — Bécs, jan. 30. (Hivat. zárlat.) Magyar földteherm. kötvény 76.50 Sag-Tarján 101.— Magyar hitel 141.— .Magyar záloglevél 86—. Erdélyi 133.—. Magyar keleti vasút 4850. Magyar sorsjegy 82.50 Tiszai vasút 203. — . Magyar kölcsön 99 25 Angol-magyar 36.— Franco-magyar 34 50 Alföld 143.—. Magyar északkeleti vasút 107.50. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 65.—. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet—.—.Török —.—. Municipals 28.25. Berlin, jan. 30. (Zárlat.) Galieziai —.—. Lombard 9325 Ezüst jöved. —. 1860-iki —.—. Bécs — .— Romániai 40.— Államvaspálya 195.34. Papirjövedék-----Hitelsorjegyek —.—. 1864-diki —.—. Hitelrészvények 140.34. Magyar sorsjegy —. . Frankfurt, jan. 30. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécs 103.’/s Amerikai 1882-re 98.50. 1854-iki —.—. 1864-es 156. Lombardok 163 . Évjáruléki papír 61.25. Osztrák hitelrészv. 247.— Osztrák államvaspálya részvény 344.25 1860-as 96.—. Ferencz-Józsefvaspálya —.—. Galicziai 237.50 Évjáruléki ezüst 56.—. Győr-Gráczi —. Páris, jan. 29. (Zárlat.) 3% járadék 58 22. 41/,//,, járadék 84.40. Olasz járadék 59.85- Credit mod. 313.— Lombard 355 —. Allamvasp. 737.—. Koronajószági záloglevelek —.—. Ausztriai kötvények —. Utolsó posta. — A „Repub. Fran.“ nem helyesli azon maire-ek és községi tanácsosok eljárását, kik a maire-törvény következtében lemondottak, vagy lemondani készültek, s azt tanácsolja: maradjon, kiki a helyén, tegye kötelességét s várja nyugodtan a kormány intézkedéseit. (Egyébiránt a baloldal mindhárom árnyalata így fogja fel a dolgot). — Az angol választási mozgalmak zajába belevegyül már az egyletek és felekezetek szava is. A nonconformisták tüntetőleg Gladstone ellen nyilatkoznak, különösen oktatásügyi politikája miatt s azért, hogy a vallásegyenlőséget illetőleg egy szót sem mond programmjában. Manchesterben a liberális párt fel akarta léptetni Gladstonet, de a nonconformisták ellenzésén hajótörést szenvedett e jelölés. — A munkás képviseleti liga is kibocsátotta kiáltványát, felhíván a munkásokat, hogy mindenütt külön osztályukbeli jelölteket léptessenek fel. — A vallás és oktatásügyi politika igen megnehezíti a kormány küzdelmét. A radikális elemek határozottan követelik, hogy az angol államegyház uralma a szorosabb értelemben vett Angliában is szüntessék meg, s az oktatás úgy teljesen sekularizáltassék. A kormány ezt nem látja kivihetőnek. De ha a radicálisok e miatt elszakadnak tőle, sok kerületet elveszthet, még pedig legtöbb esetben a conservativek javára. Angol lapok párisi táviratai szerint is bizonyosnak látszik, hogy a Gambetta féle interpelláczió tárgyaláskor a jobb és szélsőjobb egy része a kormány ellen fog szavazni. A „Peace Society1 ” bizottsága felhívást intézett barátaihoz, hogy azon 100 képviselőt, kik a múlt évben Henry Richárdnak a nemzetközi békebíróságra vonatkozó indítványára szavaztak, ahol fellépnek támogassák. Budapesti színlapok. Vasárnap, febr. 1. NEMZETI SZÍNHÁZ. A vén bakancsos és fia a huszár. Eredetilig népszínmű dalokkal és tánczczal, 3 szakaszban. Irta Szigeti József Zenéjét szerkesztette, részben eredetileg irta Bognár I. VÁR - SZÍNHÁZ. Csók-A gróf Teleky-alapitványból 100 arany pályadijjat jutalmazott eredeti vígjáték 3 felvonásban. írta Dóczy L. Az országházból. (…) Szlávy a tárgyilagos higgadtság hiányával vádolta a képviselőházat a vasúti botrány-korszak maradványainak ma tárgyalt legocsmányabb kérdésével szemközt, hanem a kit parlamenti nyugalma elhagyott, az ő volt. A képviselőház szónokain ellenben meglátszott, hogy rien n’est beau, que le vrai, le vrai seul est aimable, mert oly szeretetreméltó simasággal csak a meggyőződés két parlamentileg routinirozott embere Zsedényi és Ghyczy tudják feltalálni az igazságot, hogy felfortyan tőlük egy kissé a szokás kormányférfiak epéje is. Nem szemrehányáskép mondjuk ezt, mert hát az a siralomházi helyzet, melybe a keleti vasút függő adósságainak rendezése sodorta a kormányt, idegességénél fogva energikus felszólalásra bírta volna magát a türelem kőszobrát is, hanem mondjuk azért, hogy lássák, mily részügyekben pazarolják el a kormányzási erély rejtegetett puskaporát. Sophismát hallottunk Szlávytól eleget, csupán Zsedényi azon érvelését nem bírta megdönteni, hogy az állam 17 milliónyi kész fizetésével, melyet a jogilag tisztába nem hozott másod prioritások kiváltása érdekében tesz, emelkednék az országos hitel és véget érne az agitatió a magánjogi viszonyaikban törvényhozási sérelmet szenvedő hitelezők részéről. Aztán a polémia hevében Szlávy egész piedestalra helyezte azon consortiumot, mely a kötvényekbe fektetett pénzével lehetővé tette a vasút kiépítését. Mintha bizony már a haszonlesők busás geschäftekből élő faja is prytaneumra volna méltó, mihelyt Magyarországban üzérkedik, és ezen gscháftelésre a kormány által nógattatik. Zsedényi álláspontja legélesebb a kormány javaslatával szemközt és csakugyan az egész jobboldalon e „pessimisticus bogarai“ révén kicsúfolt ember bír joggal, hogy kritikája kíméletlen legyen, mint a halálos méreg. És Zsedényi nem is tartozik azon conservativ múmiák közé, kikkel a létezőhöz való ragaszkodás véka alá rejteti az igazságokat, midőn kenyértörésre kerül a dolog. A diogenesi jellem igazmondó nyersesége parlamenti modorban mondatta el vele ma is a keleti vasút mozzanatait. Utalt azon eshetőségre, hogy az állam a 17 millión kívül a részvényeknek kamatozásához is hozzá fog járulni, s a hirtelenkedésnek hátrányos következménye lesz a többi vasuttársulatok követeléseinek megbírálására. Érvelése nem volt lapos sehol, de legerőtelesebb volt mégis ott, hol az állam jogi lekötelezettségét a minisztérium nyilatkozataiból tagadva, a „méltányosság“ ürügyét nem tekinti egyébnek, mint azon balfogalmak egyikének, melyek az állam hitelét a válságokba zúdították. Vészes értelmezése az a méltányosságnak, mely arra kárhoztatja az államot, hogy a pénzügyi életét biztosító kölcsönből fedezze a kivont milliókat és aztán október havában majd a keleti vasút helyett önmaga legyen fizetésképtelen. Hatását e beszédnek megérezték a kormányon és gyakorta helyeslések szakították félbe a jobbközéptől kezdve a baloldal legszélsőbb részéig. Ghyczy Kálmán logikája is érvényesíti hatalmát, azon helyes scrupulusokkal együtt, melyektől Zsedényi bonczolása ment volt az ügynek mind jogi, mind állami, mind méltányossági oldalai tekintetében. A törvényjavaslat elvetésének fő indokában megegyez Zsedényivel, hogy általa a szövevényes ügy nincs elrendezve minden irányban, eltér azonban tőle azon fejtegetésekre nézve, melyek praejudikálnak a botrány törvényhozási és bírói legombolyításnak és elintézésének. Hogy ez álláspont korrekt, mert a törvényhozói és bírói hatalomkört nem zavarja össze a valódi alkotmányosság rovására, mondanunk sem kell. És e szempontból egyetértünk Ghyczy nézetével, ki nem tartja feljogosítva az államot, hogy valamely vasutat törvény által bizonyos időre és feltételek alatt zárlat alá helyezzen. Ilyesmit sem a különvélemény, sem mi, kis a zárlat elrendelését vitattuk, nem akarunk, mert erre a törvényhozásnak nincs joga egyszerű törvény által, hanem igenis a zárlat elrendelése alatt értettük a képviselőház oly szellemű határozatát, mely által a kormány utasíttatnék, hogy követelései és az ügy jogi oldalai alapján, szabályszerű bírói után érvényesítse a zárlatot azon időre, míg a képviselőház és bíróságok tisztába hozzák az egészet. Ez aztán tökéletesen más szint ad a zárlatvitató nézetnek. Egyébiránt Ghyczy határozati javaslata, melynek veleje, hogy a kormány egy a végleges rendezést minden oldalról felölelő javaslatot terjeszszett be, olyan, melyet magáévá tehet a képviselők tépelődése bármely pártárnyalat kebelében is. Középen állva a törvényjavaslat és különvélemény közt, megnyugtathatja a haborok lelkiismeretét minden további aggodalmak nélkül, melyeket ha valaki, bizonyára Ghyczy Kálmán lelkiismerete fontolóra szokott venni mindig. Hallottunk egy beszédet a kormány mellett is Szeniczeytől, de aligha megköszönték védenczei, oly annyira eredeti volt azon kalandos ötletében, melyekből kirí pénzügyi helyzetünk nyomorúságos voltának félreismerése. A képviselő úr még most sem vette észre, hogy explodálni készülő pénzügyi vulkán fölött állunk, tánczoltatta is hát kedvére üres eszméit azon thema fejtegetésében, hogy nekünk most kell majd csak igazán nagy beruházásokat tennünk. íme egy boldog ember, kinek a keserv és szorultságban fellegvárai vannak. No de talán kapnak holnapra ügyesebb bajnokokat is. Legjobb volna azonban az országra nézve, ha megörvendeztetnék a kabinet megbukásának tényével. Ha előjelek nem csalnak, megérhetjük könnyen, csak kitartás, legyen a szellem, mely a keleti vasút törvényjavaslata tárgyában uralkodik a ház minden pártján. Alulírottak Horánszky Nándor úr által megbízva, hogy Németh Albert úrtól elégtételt kérjünk az ellene irányzott becsületsértés miatt, ez ügyben eljártunk s kinyilatkoztatjuk, hogy Németh Albert, úgyszintén az általa megbízott László Imre és Madarász József urak e felhívásunknak eleget tenni vonakodtak, amiről ezennel Horánszky Nándor urnak ezen bizonyitványt kiszolgáltatván, ez ügyet részünkről befejezettnek nyilatkoztatjuk. Budapest, 1874. év január hó 30-án. Pap Lajos: Szomjas József. Bécs, jan. 30. (Saját levelezőnktől.) (Cseh feudal-congressus.— Ó-csehek és ifju-csehek. — Társaséleti elvetemültség — Szinművészeti hírek.) Belredi Egbert gróf a feudál-clericalis szerepléséről ismert reichsrathi képviselő a napokban Prágába utazott, hogy ott a feudálisok által tartandó congressuson részt vegyen, vagy inkább, amennyiben e congressus megtartása az ő kezdeményezéséből ered, hogy azt jelenlétével lehetővé tegye. Ez utazásból, melyet a „N. Fr. Presse“ egy tegnapi brünni távirata is megerősít, e lap azt következteti hogy Belcredi gróf, illetőleg a Prágában megtartandó, vagy mire e sorok napvilágot látnak, már meg is tartott congressus nem csekélyebb czélt tűzött maga elé, mint azt, hogy az ó-cseheket a reichsrathba való belépésre megnyerje. Azok az egyházpolitikai törvényekben gyökereznek, amelyeket a feudal-clericalis párt az ó-csehek vállvetett támogatásával a képviselőházban megbuktathatni vél. Amily hihetetlennek látszik e combinatio egyrészről azok előtt, kik az osztrák politika jelenlegi stádiumát ismerik, és oly tagadhatatlan másrészről az is, hogy Riegernek Beleredhével összeeső prágai utazása e föltevésnek legalább a valószinüség alapját kölcsönözni eléggé alkalmas volt. De a valószinüségnél egyebet sem, mert az készt pénz gyanánt volt vehető, hogy a feudal-clericalisok congressussa újabb csalódásnál egyebet nem fog fölmutatni, nem fog fölmutathatni. Az „Ellenőr“ olvasói bizonyára emlékeznek még ama elkeseredett harczra, mely Csehországban Riegerék és az ifju-csehek közt nemrég vivatott, s mely az ó-csehek határozott győzelmével végződött. A küzdelem a resebsrathba való belépés kérdésének tengelye körül forgott és a belépés kérdésének rovására győztek az ó-csehek az egész vonalon. És most, néhány héttel a harez formális szünetelése után, midőn az ó-csehek még tán győzelmi mámorukat sem heverték ki, megtagadhatná-e a Rieger-töredék önmagát , föladhatná-e kivívott győzelmét, midőn még azt ki sem zsákmányolta? Bizonyára nem még akkor sem, ha a váltságdíj nagyobb volna is, mint amilyen tényleg. Nem tagadható, hogy az osztrák „államjogi ellenzék“ túlságosan is ne kaczérkodnék önvesztére a clericális töredékkel, de mindennek daczára az volt föltehető, hogy e töredéknek emelkedési zsámolyául szolgálni volt képes — főleg akkor nem, ha nem nyer biztosítékot az iránt, hogy a zsámoly nem fog lábbal tiportatni akkor, ha „megtette kötelességét.“ Ezenfelül azonban, mint minden országos pártnak, úgy az ó-cseheknek is morális kötelezettségük van pártjuk zöme irányában ; ez azonban korántsem akar arról tudni, hogy az ígéret földére a cleriális párt Mózesei vezessék be, mert jól tudja, hogy a fekete tengeren keresztül alig érné el a túlsó partot, összetorlódván annak hullámai feje fölött bizonyosan. Belcredi kísérletének meghiúsulása tehát előrelátható volt. Hogy halva született gyermek — mindenki tudta, ha ugyan ment volt az elfogultságtól és amaz előítélettől, mely az osztrák államjogi ellenzék és az osztrák feudál-clericális párt czéljait és törekvéseit elválaszthatatlanul összeforottaknak tartja. Rieger eleget tett a fölszólításnak; prágai útja tanúskodik a mellett, hogy állítólagos, de csak némi tekintetben tényleges szövetségeseinek ajánlatait még akkor is kész meghallgatni, ha azok visszautasításáról már a priori meg van győződve. A mi előrelátható volt megtörtént. Egy prágai távirat ma jelenti, hogy Beleredi gróf ajánlatait az ó-csehek visszautasiták, s az ó-cseheknek a reichsrathba való belépése ismét elnapoltatott. Sőt az ó-csehek közlönyei már reflexiókkal is kisérik e határozatot s a prágai „Politik“ legújabb száma bűnnek mondja a morvaországi cseheknek a reichsrathba történt belépését. A clericális töredéknek tehát a szalmaszálhoz való kapkodása is meghiúsult s a szabadelvűség barátjai nyugodtan aludhatnak; az egyházpolitikai törvényjavaslatokat most már legfölebb csak azok atyja, acultus-miniszter fenyegeti, a kinek tudvalevőleg nagyon sokszor vannak gyönge órái, a mikor szőrcsuhát ölt, fejére hamut hint és bűnbánólag mondja el a „pater peccavi“-t. Az itteni társaséletből csak szomorú híreket közölhetek önökkel. A gyilkosságok napirenden vannak s borzasztóságukban és kegyetlenségükben valóban hajmeresztők. Utalok a mariahilfi és währingi rablógyilkosságokra; mind a kettő roppant sensatiót okozott Bécsben, ahol attól kezdünk tartani, hogy maholnap a személy és vagyonbiztonság egészen meglesz ingatva. Az előjelek arra mutatnak. Sokkal örvendetesebb ennél a hír, melyet művészi körökben hallottam. Értesülésem szerint Laube és Dingelstedt (a burg színház igazgatója) hosszas feszültség után kibékültek egymással s annyival örvendetesebb a régi gyűlölség megszűnte, a mennyiben egy nagy művészeti czél hozta össze őket. A két derék dramaturg régi óhajtását képezi ugyanis „Faust“ második részének méltó színrehozatala, amelynek a két igazgató kibékülése után alkalmasint a böjti idényben tanúi is leszünk. Laube és Dingelstedt egyesültek a Bécsben élő híres zeneszerzőkkel: Brahms, Dessof, Goldmark és Herbeck-kel, kik a nagy tragoedia zenei részét vállalták magukra. Az előadók a burg színház, nagy opera és a Laube városi színházának legjobb erői lesznek, az előadás színhelye pedig a nagy operaház. Színre kerül az egész tragoedia, tehát az első és a második rész is. Laube színházában tegnap az igazgató három fölvonásos vígjátéka, mely régebben a burgszinházban is adatott már, került színre. A „Cato von Eizen“ azonban nem tartozik Laube jobb művei közé, sőt helylyel-közzel doctrinait helyei által unalmassá is válik. Német közönségnek irt darab s ez elég mulatságosnak találja. Nálunk valószínűleg megbuknék. — Horvátország hivatása. A laibachi „Slovenski Narod“ 24-dik száma „Horvátország előre halad“ czímű czikkében így nyilatkozik : „Amidőn hallottuk, hogy a kiegyezés revisiója megtörtént, attól tartottunk, hogy a magyarok őket megcsalják, vagy a horvátok önmaguk magukat megcsalatják. A horvátok férfiai jó akaratában bíztunk, de még sem hittük, hogy a revíziónak eredménye Horvátországra oly áldásos legyen, amint most tapasztalhatjuk. Most már örömmel constatálhatjuk, hogy félelmünk alaptalan volt. Most beismerjük, hogy a horvátok okosan tettek, hogy kevéssel is beelégedtek. Az országban jelenleg a volt corruptió helyett rend uralkodik. Rövid idő alatt a horvátországi gyűlés oly törvényeket hozott, melyek a lakosságra nézve üdvösek lesznek. Egy pár hét elég volt, vagy a magyaron intrigánsok megsemmisíttessenek. A Rauchféle czimboraság úgy tűnt el mint a bőregerek a napvilága elől. Ez pedig mind Mazuranics bölcs kormányzatának köszönhető, így haladva előre, Horvátország azon szerepre készül, melyre a déli szlávság jövőjében hivatva van. * Jó lesz ezen és hasonló nyilatkozatok felett egy kissé gondolkozni. Ausztria, Budapest, január 31. Az osztrák birodalmi tanács mindkét háza — mint már jelezve volt — a jövő hó harmadikáig szűnt el. Addig nyilvános ülés nem lesz, csak az egyes bizottságok működnek. Az igazoló bizottságot legutóbb Bartoszewky képviselő esete foglalkoztatta, ki Jaroslaut képviseli, s kinek választása ellen több formahiba s rendellenesség következtében a felelősség a kerületi főnököt illeti. A bizottság, úgy ez, mint minden hason esetre vonatkozólag azt határozta, hogy a belügyminiszter jövőre a bizottsági ülésekbe mindig meghivassék, hogy a közegei által tett szabályellenes lépésekről, ne a ház előtt, hanem már a bizottságokban is tudomással bírjon. A pénzügyi bizottság a hírlapbélyeg eltörléséről szóló törvényjavaslatot tárgyalja, melynek tárgyalásával, a kormány képviselőjének többnapi távolléte miatt szünetei voltak kénytelenek. A javaslaton lényeges változás csak a 2-dik §-ra nézve történt, mely azt mondja, hogy a hirdetési lapok csak akkor látandók el hírlapbélyeggel, ha legalább hetenkint egyszer jelennek meg. E paragrafus egészen elmarad. — Az új épületek adómentességét tárgyazó törvényjavaslatnál Kuranda azt indítványozza, hogy az adómentesség 15 évről 20-ra hoszszabbítassék meg. — Ofenheim lovag nagy zajt csapott elfogatása is véget ért valószínűleg már a jövő héten, de csak azon esetre, ha családja cautiot tesz le érte a törvényszék kezébe. A bécsi hivatalos lap mai száma közli a katonai körökben, nagy feltűnést okozott változásokat. Gr. Huyn Magyarország katonai parancsnoka fel van mentve eddigi állásától, s helyébe báró Edelsheim-Gyulai van kinevezve lovas tábornokká s magyarországi parancsnokká. Továbbá báró Ra m m in g a testőrség kapitányává.Ugyancsak Ram ming b. és Huyn gr. eddigi szolgálatuk elismeréséért az első osztályú vaskorona rend éremével lettek kitüntetve. — Továbbá Weber József Triest, Filli ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése január 31-én. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Mihályi Péter, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Szlávy, Szapáry, Trefort, Zichy, Pauter,Szende miniszterek. Az ülés kezdete délelőtt tíz órakor. Elnök jelenti, hogy a főrendiház megküldé a múlt év végén kihidetett hat törvény eredeti példányainak az országos levéltárba tett elhelyezését igazoló elismervényt. — Szederkényi Nándor megválasztása óta 30 nap eltelvén, végleg igazoltatik. Horánszky Nándor képviselő benyujtá megbízó levelét. — Haassy Gyula benyújtja Beszterczebánya közönségének kérvényét önállásának fentartása érdekében. Mednyánszky benyújtja Somogymegyei Kis Iharos község 22 lakosának kérvényét az úrbéri viszonyok végleges rendezése iránt. Szatmáry Károly az arad-vidéki tanítóegylet kérvényét nyújtja be a tanítói állomás biztonságának tárgyában — Galgóczy Sándor benyújtja Szathmármegye több községének kérvényét az iránt, hogy megyéjükben meghagyásáénak. — Hajdu Ignácz benyújtja Berezel község közönségének kérvényét kártérítés iránt. — A kérvényi bizottsághoz utasíttattak. Hedfi Ignácz interpellate intéz a közoktatási miniszterhez, kérdezve, van-e tudomása azon átalános panaszról, mely úgy a közönségben, mint a sajtóban, egyetemi oktatásunk ellen emelkedik, vagyis azon hanyagság ellen, melylyel részint a hallgatók, részint maguk a tanárok kötelességeiket teljesitik s szándékozik-e ezen, a nemzet jövőjére oly kártékonyan kiható bajon gyökeres intézkedések által minél előbb segíteni? — Közöltetni fog a miniszterrel. Zichy miniszter válaszol Simonyi Ernőnek pár nap előtt hozzá intézett interpellatiójára a keleti vasút ügyében. Az első kérdésre, mely igy hangzik: — „miért nem czikkelyeztetett be mai napig a m. keleti vasút engedélyokmánya, mint ezt az 1868. XLV. t. sz. 11. §. rendeli, — azt feleli, hogy midőn 1868. deczember 1-én tárgyaltatott e házban azon tvjavaslat, mely a keleti vasútra vonatkozik, — melyben mellesleg legyen mondva az engedélynak főbb pontjai is bentfoglaltattak — akkor az engedélyokmány is ezen tjavaslat mellékletekép a ház asztalára le volt téve, tehát érdemileg átvizsgáltatott; továbbá az engedélyokmánynak az orsz. levéltárba való letevésére vonatkozó rendelet végre is hajtatott. Csak a tulajdonképeni beczikkelyezés formaszerű cselekménye maradt fenn, amelynek elhalasztása a keleti vasútnál ép úgy, mint ez az alföldi, az északkeleti és az arad-temesvári vasútnál történt, az ügyrend érdemére semmiféle befolyással nem volt, senkit nem károsított és az akkor még teljesen meg nem állapított praxis kiolyásaiép tekinthető. A második kérdés: „Ki által és mi indokokból, mely törvény vagy törvényes előzmény és szokás alapján terjesztettek ezen okmányok a király ő felségének szentesítése alá, mielőtt az országgyűlésen tárgyaltattak volna.“ Ezen kérdésre megjegyzi, hogy az engedélyokmány kétszer feküdt ő felsége előtt. Először akkor, amidőn a törvényjavaslatnak mellékelteket terjesztetett fel ő felségének azon időben, midőn a minisztertanács azon alkotmányos elv alapján, hogy minden törvényjavaslat mielőtt a háznak beterjesztetik ő felségének bemutatandó, ez alkalommal a törvényjavaslatot az engedély okmánynyal együtt ő felségének felterjesztette. Másodszor, midőn a díszpéldány alá. Írása forgott szóban, szintén az 1868. ápril 2-án kibocsátott általános vasút engedélyezési rendelet 2. §-a alapján, mely azt rendeli, hogy minden gőzmozdonyu vasútra vonatkozó engedélynek kiadása megelőző alkotmányos tárgyalás után ő felsége által adatik ki. Harmadik kérdés: a minisztertanács, vagy egyes és melyik miniszter határozata folytán történt ez a felterjesztés?“ Az első felterjesztés, minisztertanács határozata alapján történt 1863 ban az akkori közlekedési miniszter által. A másik felterjesztés történt 1870-ben az akkori közlekedési miniszter által. A 4-ik kérdésben kéri az interpelláló, hogy a szentesítést, kérő okmány, valamint az erre kiadott királyi leirat, a ház asztalára tétessék le. — Mindkét rendbeli okmányt bemutatja most, a ház irodájában fogja letenni r megtekinthetés végett. További kérdés: mi okból, melyik miniszter vagy miniszterek által és mely előzmények alapján terjesztettek az alapszabályok ő felsége szentesítése alá. Megjegyezi, hogy azok egy még 1867-ben az akkori minisztertanács által megállapított szabványnak 20-ik §-a alapján terjesztetnek ő felsége elé a mely szerint t. i. az ily alapszabályok ő felségének bemutatandók. Bemutatja egyúttal a keleti vasút forgalmának tiszta jövedelmét s az állam által eddig nyújtott előlegek kimutatását. Pauler miniszter válaszol Simonyi azon kérdéseire, melyeket hozzá intézett. Válaszában előadja, hogy a pesti törvényszék a keleti vasút ügyében senkitől semminemű utasítást nem nyert, hanem eljárt az 1840 XVIII. törvényczikk értelmében, annyiban a mennyiben a benyújtott kérvény, melyet K. Vay Miklós mint az igazgató tanács elnöke irt alá, mindazon feltételeknek megfelelt, melyeket az idézett t. ez. 50—55 § al köveseinek. T. i. a kérvényhez csatolva voltak az alapszabályok, melyek felsőbb helyen meg voltak erősítve. Az igazgató tanács továbbá az alapszabályoknak megfelelő módon t. i. azoknak 51, 52, 54-ik §-a értelmében volt alakítva. Egyik tagját ugyanis a pénzügyminiszter nevezte ki, a másik tagját a közmunka és közlekedési miniszter, a többieket pedig az alapszabályoknak 54. §-a szerint Waring Károly, ki ezen vasútnak engedélyese volt, hozta javaslatba, a közlekedési miniszter pedig ezeket megerősítette. A bejegyzés a váltótörvényszéknél márczius 8 án, és azon igazgatótanácsosokra nézve, kik akkor meg nem jelenhettek, április 15-én történt, azon__hanatszerugyetek megtartásáva Ipovich tábornok pedig Brünn parancsnokává lettek kinevezve. — Verőczei gr. Pejacsevich Miklós ő felsége eddigi hadsegéde, az osztrák lovasság inspektorának jön előléptetve, a Szt. István rend lovagkeresztjének dijnélküli adományozása mellett. A többi előléptetések részben tábornokokra, részben pedig a hadsereg ezredeseire vonatkoznak.