Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)

1874-02-01 / 32. szám

melyeket a törvény kiszab, és annak rendje módja szerint az újságokban is közhírré tétetett. Történt pedig ezen bejegyzés közgyűlés megtartása előtt, mert az alapszabályok 34-ik­­­ában világo­san ki van mondva, az­az „az első rendes köz­gyűlés az építés befejezését és a vonatok meg­nyitását követő első évben tartassék meg.“ Ezen bejegyzésnek alapjául nem szolgált az érintett jegyzőkönyv, mert abban a jegyzőkönyvben csakis az elnök és alelnök választása foglaltatik, de szolgáltak alapjául helyen megerősített alapsza­bályok és az igazgató tanácsnak megerősítésére, illetőleg kiegészítésére vonatkozó kormányrendele­tek és beíratok. — Ilynemű bejegyzés több is történt. Simonyi Ernő nem nyugszik meg e válaszok­ban. Az engedmény-okmány bemutatása még nem beczikkelyezés, mit a törvény rendel, pedig amaz okmány négyszer volt a ház előtt s szóló jogi szempontból is szükségesnek tartja a beczikkelye­zést, mert az erre vonatkozó törvény azt mondja, hogy az engedély­okmány fog irányadó lenni, te­hát ennek is törvényerő adatott s ez okból okvet­len meg kellett volna történni a beczikkelyezésnek, különben is fontos eltérést tartalmazván az a rész­vénytársulatokról szóló korábbi törvény rendeleté­től s a törvényt megváltoztató intézkedésnek a tör­vénykönyvben nyomának kell lenni. Azt mondák, hogy ez engedély-okmány le van téve az országos levéltárban s mégis minden egy ízben keresték ott nem volt található. Hogy pótlólag letették volna, nem tudatik. Tovább menve alkotmányos szempontból ki­fo­gás lehet az ellen, hogy bármily okmány királyi szentesítés elé terjesztetnék, mielőtt a ház elfogadta. A beterjesztett okmányokhoz egyelőre nem, szól, az alapszabályok királyi megerősítését pedig c­él­talannak, szükségtelennek tartja. Egyébiránt ez alapszabályok törvényellenesen jöttek létre s gon­datlanság volt ezt megengedni az akkori miniszter részéről. Ezen engedély­okmány a törvény rende­lete szerint a társaság létesítését tételezi fel, mi­előtt ez alapszabályok végérvényesen elhatároztatná­nak ; — itt pedig először állapíttattak meg az alap­szabályok csak azután következett a társulat meg­alakulása. A váltótörvényszéki bejegyzésre nézve sajnálat­tal hallotta, hogy a miniszter azt törvény szerinti­nek találta. A törvény a közgyűlés által megálla­pított alapszabályok bejegyzését rendeli, s a be­jegyzendő választmánynak tényleg megalakítottnak kell lenni, itt pedig néhány úr összejött egy ven­déglőben s mint a társulat reménybeli választmányi tagjai, rendelkeztek kedvek szerint. Az alapszabály érvénytelen, semmis, s amit tehát erre építenek, az is semmis Még egyszer kijelenti, hogy a válaszban nem nyugodhatik meg s kéri napirendre tűzését. Pauler rövid felvilágosító szavai után a ház többsége­­tudomásul vette a válaszokat. Trefort miniszter válaszolt ezután Majoros interpellátiójára az egyetemi építkezések famunkái­nak árlejtése tárgyában. Válasza írásban foglaltatik s előadja az árverés eljárását, mely követetett. Majoros hosszasan fejtegette, mert nem találja a miniszter válaszát kielégítőnek, melyet a ház azonban tudomásul vett. Következik a napirend, melynek sorrend­jén Szlávy kívonatára az a változtatás létetett, hogy a kérvények a végére hagyattak. E kép első tárgy lett a keleti vasút függő adósságai­­nak rendezéséről szóló törvényjavaslat tár­gyalása. Eötvös Károly előadó nem bocsátkozik rész­letekbe ; tudja, hogy bármily kellemetlenül hasson e javaslat a házra, senki sem fogja feledni, hogy az állam hiteléről van szó, s hogy a vasút helyzetén segitve hitelünket mentjük meg. Juridikai distinc­­tiókban sem bocsátkozik, s elég tudni azt, hogy az adósság a vasút kiépítése végett jött létre, s hogy szerencsésebb körülmények orvosolhatják e sebeket. A központi bizottság nagy súlyt fektet arra, hogy a keleti vasúttal összefüggő minden kérdés mielőbb tisztáztassék, s erre nyugalom kell, mely csak úgy érhető el, ha a pillanat zava­­rán segítve lesz. Ez okból ajánlja a törvényja­vaslatot. Zsedényi Ede: T. ház! Ismét egy oly kérdés előtt állunk, melynek az állam hitelére nézve rop­pant fontosságáról egy év óta sokat mesélnek, bár tulajdonkép csak vállalkozók hamis hitű eljá­rását, az igazgató tanács könnyelműségét és a vasúti társulat hanyagságát illustrálja, de magát az állam hitelét egyáltalában nem érinti és azt csak akkor csökkentené, ha a t. ház a minisztérium jelen törvényjavaslatát elfogadná. Mindenekelőtt a jelen kérdésre vonatkozó tényállást röviden elő kívá­nom adni. Ugyanis 1868 ban a közlekedési miniszter előterjesztésére a keleti vasút decz. 6-án engedé­lyeztetett Waring testvéreknek, kik ez engedélyt azonnal decz. 16-án az angol-osztrák bankra át­ruházván, egyszersmind azzal, mint vállalkozók szerződésre léptek, mely kettős szerződés minden­nemű hasznot és kedvezményt e banknak és Wa­­ringnak, az akkor még nem is alakult részvény­társulat rovására és roppant terhére biztosított és hogy e szerződések későbben meg ne változtassa­nak a jövendő igazgatótanács tagjait, is azon ki­kötéssel jelölték ki, hogy csak e szerződésnek előleges helybenhagyása után véglegesen ki fog­nak neveztetni, h­a mint ezen praesumptio vagy mint maguk mondják leendő igazgatótanács, az alapszabályoknak megerősítése előtt már 1869 febr. 15. 16. és 23-án előzetes üléseket tartott és azokban változatlanul elfogadta és kötelezőnek is­merte fel az angol-osztrák bankkal kötött szerződést és annak tartozékát képező fizetési szabályzatot, mely határozatok az első rendszeres márczius 8-dikán tartott igazgatótanácsi ülésben megerő­­síttettek. Ezen eljárásnak az volt az ered­ménye, hogy a társulati értékeknek úgymint 45 millió frtnyi elsőbbségi kötvényeknek és 30 millió frtnyi részvényeknek összesen 75 ezüst millió frtnyi nominális érték eladásából papiros pénzben csak 52 millió frt folyt be, mi a vasúti papíroknak akkori árához képest szokatlan kártékony művelet volt, kizsákmányolván ekkér a részvény­társulatot, attól nem sokára mind az angol-osztrák bank, mind Waring elváltak, úgy hogy 1871-ik év végével az építési alap már csak 2 millió írt lévén, az igazgató­­tanács a p. ti. miniszterhez pénzért folyamodott, hogy a vasút építését folytathassa, nyertek is tőle előlegezéseket, de midőn az állam kincstára ezeket többé nem győzte, az igazgató tanács a részvénye­seket rendkívüli közgyűlésre hívta meg a végett, hogy az építési költségekről gondoskodjék. Az első közgyűlés határozat­képes nem lévén, a második 1872 június 3-án tartott közgyűlésen határoztatok, hogy az eddig kibocsátott 30 millió frtnyi részvé­nyek kamatozására az állam által biztosított jöve­delemből az alapszabályok által rendelt 1.500.000 frt. ezektől elvétessék és másod kibocsátású 30 millió frtnyi kötvények kamatozására fordittassék, melye­ket másodrendű elsőbbségi kötvényeknek keresz­telték. Erre felfojdultak az első részvényesek, kár­talanítást követeltek a kormánytól, melynek fel­ügyelete alatt ily dolgok történhettek és igy m t. ház f. é. febr. 12-én küldötte ki a pénzügyi és vasúti bizottságot, hogy ezen keleti vasút egész ügyét vizsgálat alá vevén, részletes és okadatolt jelentést terjesszen a ház elé, mihelyt ezen ügy­iránt a ministérium előterjesztését benyújtja. Ezen előterjesztést azonban a minisztérium csak junius végével nyújtotta be, úgy hogy az a t. ház tagjai közt csak az országgyűlés elnapolása után oszta­tott szét. Időközben a keleti vasút igazgatótanácsa az említett másodrendű kötvényekből 20 milliót elő­ször 1872 junius 27-én azután másodszor i. é. április 1-én egy bankconsortiumnak, melynek élén a franco-magyar és franco-osztrák bank állanak, 15,200,000 írtban 3 hóra elzálogosította, úgyhogy ha addig be nem váltják, a részvényeket el is árusíthatják. A határidő eltelte után azonban a bankconsortium el nem árusítá, hanem a volt p. n. miniszternek a zálog prolongatióját javaslatba hozta, úgy hogy azt még 10 millió frtnyi rész­vénynyel szaporítván, abból az osztrák nemzeti bank 20 milliót zálogba vegyen 9,380,000 frt fize­tése mellett, a többi 10 millió a bankconsortiumnál 7,000,000 írtban zálogban maradjon, mely lom­bard-üzlet eszközlésére azonban a pénzügy és köz­lekedési minisztertől oly nyilatkozat követeletett, hogy a magyar kormány a keleti vasútnak min­den mérföldje után biztosított összeget feltétlenül kifizetendi, hogy a magyar államnak a keleti vas­­uttársulat ellen fennálló bárminemű követelései azt a fizetést nem gátolhatják, és hogy a zálog be­váltási idejének 6 hónap utánit eltelte után ezen előlegezésnek a keleti vasuttársulat általi visszafi­zetésére a kormány is hatni fog­­az okmánynyelve szerint: wird wirken). Ezen hat hó lefolyta előtt a pénzügyminister múlt évi deczember havában egy pótjelentést ter­jesztett a ház elé, a­melyben előadván, hogy a vasúti társulat, az elzálogosított kötvényeket vissza nem válthatja, felhatalmazást kért, hogy az állam nevében rendeztesse el a zálogkölcsönt, mely je­lentés a közös bizottsághoz véleményadás végett utasíttatott, s annak többsége azt ajánlotta a t. háznak, hogy a pénzügyminiszter felhatalmaztas­­sék, miszerint a keleti vasúti társulatot­ ezen előlegezési üzlete rendezésében, az állami kincstár újabb terheltetése nélkül támogathassa. A bizott­ságnak ezen jelentése a házban nem tárgyaltatott, a minisztérium azonban a kérdéses zálog meg­hosszabbítását január 31-ig kieszközölvén, most a jelen törvényjavaslatot nyújtja be a végett, hogy ezen zálogot az állam pénzén kiválthassa. Ezen tényállásból láthatja a t. ház, hogy a keleti vasút ügye mindjárt kezdeténél Waring és az anglo-osztrák bank közti szerződések által a részvényesek rontására, későbben a részvénytársu­lat egy része által a másik rész károsítására hasz­náltatott fel, minek nyomán mély sajnálatomat ki kell jelentenem, hogy hazánk törvényho­zása a mi­nisztérium által ezen gonosz, homályfoltos ügy tá­mogatására szólíttatott fel, mielőtt a t. ház által elrendelt vizsgálat befejeztetett és így az ügy ál­lása tisztáztatott volna. Részemről e támogatást visszautasítani kénytelen vagyok, mert hogy ha a t. ház minden vizsgálat nélkül bízná meg a minisz­tériumot a kérdéses zálog visszaváltására, tettleg ismerné el a szükséges tájékozás nélkül a követe­lés jogosultságát, mi annyival veszélyesebb, meny­nyivel bizonyosabb, hogy a beadott törvényjavaslat szabályosnak ismeri el megint minden vizsgálat nél­kül­­ a részvényesek nem szabályszerűleg össze­hívott közgyűlésének azon végzését, melyet a rész­vények kamatainak kifizetésére az engedély ok­mány és szabályok szerint rendelt pénzt a másod­­rendű prioritások kamatozására fordítandónak ha­tározta el, mint az pedig prioritások csak azon összeg erejéig kibocsáttathatnak, melynek kamato­zására az állam által biztosított jövedelem 3/5-e elegendő, és így előbb az engedélyokmányt és alapszabályokat megváltoztatni, mindenesetre az alapszabályok 33. és 48. §§. szerint azt, hogy a prioritásokat szaporítani akarják, a közgyűlést ki­hirdető napirendben különösen megemlíteni kelle­tett volna. Azon eshetőségnek teszi ki az állam kincstárát, hogy a 17 millión kívül még maguknak a részvényeknek kamatozásához járulni kellene. Mely szomorú következései lehetnek egyébiránt ezen hirtelenkedésnek a többi vasúti társulatok ál­tal már­is előterjesztett követelések megbírálására is, azt a ház bölcs belátására bízom. (Helyeslés kalfe­­­ől és a job­bk­özép jöbb padj­áról.) Továbbá a kérdéses 30 millió frtnyi kötvé­nyek már harmadízben zálogosíttattak el, két első esetben a kormánynak minden biztosítása nélkül azon kikötéssel, hogy ha a társulat által június 30-án ki nem váltatnak, a frankó-magyar bank consortium azokat elárusíthatja,­­ harmadszor a kormánynak azon biztosításával, hogy a törvény által biztosított jövedelem feltétlenül ki fog fizet­tetni és hogy a kormány oda hatni fog, miszerint decz. utolsó napján a társulat által kiváltassék. Mind a két esetben nem követeltetett az állam közbenjárása és maga a minisztérium jelentésében ünnepélyesen oda nyil­atkozott, hogy az állam jogilag lekötelezve nincsen. A minisztérium azon­ban azt hiszi, hogy miután a kormány erkölcsileg tettleges közbenjárásra lekötelezve van, a méltá­nyosság, az állam hitele és a már előlegezett ál­lampénzek biztosítása követelik a tettleges segélyt. Te hát! Mindennek ki van mérve a maga szabott fatára és igy a méltányosságnak is. A méltányos­ság ürügye alatt lehet-e azt követelni, hogy mivel Waring és az angol-osztrák bank 15 millióval károsították a társulatot, azt a veszteséget az ál­am pótolja, (Helyeslés balfelől, és a jobbközép öbb padjáról) vagy mivel a kölcsönöző franko­fank consortiu­mnak szüksége van a pénzre, a ma­gyar állam a legújabb kölcsönből, melylyel a folyó évre pénzügyi életét biztosította, a kívánt milliókat fedezze és így október havában fizetési képtelen­ségnek tegye ki magát (Ugy van! balfelől.) Hiszen a minisztérium pénzügyi eljárása iránti engedé­kenységünk folytán már tavaly a közterheket sza­­porítani kénytelenek voltunk, hiszi-e a t. ház, hogy iá épen most, midőn a kedvetlen időjárás folytán hazánk egy végzetes jövendő előtt áll, ne­­pünknél áldozatkészséget találni fogunk, ha azt ta­­pasztalja,hogy mi 17 milliót szavazunk a frankóbankok által nem az államnak kölcsönzött pénzek vissza­fizetésére. (Ugy­an! balfelől) Mondják ezt az állam hiitelének fenntartása követeli. Fájdalom, hogy épen az állam hitele iránt táplált helytelen fogalmak miatt oda jutottunk, hol vagyunk (Helyeslés balfelől) min­denütt segíteni akartunk, hol Fiuméban a stabita­­mento technicán, hol az itteni bankokon, hol a su­gárutakon és September havában alig tudtunk ki­menekülni a fizetési képtelenségből, mert az előle­gezett állampénzeket mai napig vissza nem fizették. Az állam hitele azt követeli, hogy a törvény által kiszabott fizetéseket pontosan teljesítsük, a vasút­nak biztosított jövedelmet fizessük, de azt magunk lehetetlenné tesszük, s megrendített hitelünket magunk véglegesen rontjuk le, ha oly valamit kisértünk meg, mit széles e világon a legnagyobb állam meg­kísérteni soha sem merészelt, ha t. i. a vasúti tár­sulatokat oly károk ellen biztosítani akarjuk, melye­ket akár a vállalkozók hamishitű eljárása, akár a részvényesek hanyagsága, akár az igazgató tanács könnyelműsége által szenvednek. (Helyeslés balfe­­öl) Ne tessék azon zajnak engedni, melyet a ban­kok és társai az újságokban ütnek, a vasúti rész­vények vagy elsőbbségi kötvényeknek árfolyama semmi összeköttetésben nincsen az állam hitelével a keleti vasút valódi prioritásai 65-en állanak, a kassa oderbergi és alföldiek 84-en, az osztrák ál­ampálya 112-en és mindnyájan az ugyanazon egy magyar állam által vannak biztosítva. Az árfolyam attól függ, váljon a pénz emberei bizodalommal vi­seltetnek az illető pálya igazgatása és gyümölcsöző jövendője iránt. (Helyeslés balfelől és a jobbközép jöbb padjáról.) Önámitáe továbbá azt hinni, hogy az érintett kötvényeknek olcsó elárusításával a kor­mány által a keleti vasútnak nyújtott előlegezések minden fedezettől megfosztanának. Hiszen ezek semmi időben másban fedezetet nem találtak, mint a kormány jó akaratában és vérmes reményeiben. Számítsunk egy kissé, ha úgy tetszik. Tett­leg a valóságos prioritások a tőzsdén 65 en kel­nek, a részvények 50 en és miután a kérdéses köt­vények, melyek a pesti tőzsdén kívül, sehol sem jegyeztetnek, legjobb esetben többet nem érnek, ily áron ez eladásból 15 milló, és feltéve, mihez most legkisebb kilátás nincs, hogy fél év alatt 60. emelkednek, akkor 18 millió folyna be és így egy krajcrár sem maradna az állami előlegezések visz­­szafizetésére. Az új kölcsön consortium, mely 50°/0 erejéig ezen kötvényekre az államnak előlegezése­ket nyújt, a miniszterelnök azon felszólítására, hogy optionális ajánlatában, mely szerint választhat vagy a kötvények megtartása vagy az előlegezett összeg kifizetése közt, az optionális árfolyamot 117­ %-al javítsa, ezt 611/0, °/0-re arányban fel is emelte vagy osztrák értékben 70°/o-re; miután azonban ugyan­azon consortium arra legnagyobb súlyt fektet, hogy az előlegezett összegért az állam legyen a kezes és fizető, kétségtelen, hogy a készfizetést válasz­tani és ezen 17 milliót az új kölcsönből le fogja vonni, azért is a kötvények optionális árfo­lyamára nézve engedékenyebb volt. Azonban még ezen 70°/0 árfolyam mellett az állam előlegezéseit fedezni bajos volna, miután a keleti vasút kisajá­tításokért, üzleti eszközökért és az építések kor­mányzati megvizsgálása nyomán még tetemes sum­mákkal tartozik, italában addig, míg az elrendelt vizsgálat be nem terjesztetik, a keleti vasút pénz­ügyi helyzetét számszerűleg megállapítani nem lehet, maga az igazgató­tanács e tekintetben való­­dilag­ nincsen tájékozva. Midőn a kormánytól az első előlegezéseket kérte, az építés befejezésére szükséges költségeket 8 millióban határozta meg, miből későbben 15, már most 22 millió lett. Komoly figyelmeztetés, hogy az államkincstár a jelen tör­vényjavaslat nyomán még Waring idejéből fenn­maradt függő adósságokat rendezni és oly terheket elvállalni kénytelen leend, melyekről most még sej­telmünk nincs és azért a hirtelenkedés vádja fogja érni a törvényhozást, ha be nem várva a vizsgálat eredményét, a kérdéses követelés jogosultságát tett­leg ismerné el. A minisztérium végtére a keleti vaspályát a teljes tönkre jutástól meg akarná óvni. Erre azt jegyzem meg, hogy magát a pályát, mely kiépítte­tett és annak forgalmát semmi veszély nem fe­nyegeti, ha bírói zár vagy csőd alá is kerül. A pályatest maga, melynek jövedelme az állam által biztosítva van, az üzlet minden tartozékaival az Állam Örökös tulajdona és csak azoknak haszná­lata illeti a részvényeseket vagy hitelezőit a tör­­vényben vagy engedély okmányban kifejtett fel­tételek alatt. (Helyeslés balfelől és a jobbközép több padjairól.) Az 1868. 45­­. sz. 9 §-a erről világosan rendelkezik. A keleti vasút részvénytár­sulata már alig menthető, miután azon rész, melyet a részvényesek az állam által biztosított jövede­lemből igénybe vehetnek, a tett adósságokat alig fedezendi és így ezek csak a még messze kilá­tásban lévő nagyobb jövedelemre, mely az állami biztosítást feleslegesé tenné, utalva vannak. Három év előtt, lehetett volna a társulaton segíteni, mi­dőn az igazgatótanács a társulat fizetési képtelen­ségét bejelentvén, akkor úgy járt volna el a mi­nisztérium, mint az osztrák kormány a Lemberg- Csernoviczi vasúti társulattal és az engedélyeseket és a vállalkozókat, a társulati értékek eladásánál jogtalanul levont pénzek visszafizetésére szorította volna, miért nem tette, azt az elrendelt vizsgálat ki fogja deríteni, most azonban minden alapos részletes tájékozás az államot 17 millió költséggel terhelvén, hol sem a hozott áldozat eredményét, sem a tovább hozott áldozatok sorát előre nem láthatjuk, annyi volna, mint fejünkre egy már­is torlódott pénzügyi bajok halmazát saját kezeinkkel tetőzni. (Igaz! úgy van! balfelől) Éhez hazám iránti kötelesség érzelem öntudatában nem járulhatok és igy a benyújtott törvényjavaslatot a részletes tár­gyalás alapjául el nem fogadhatom. (Hosszas élénk helyeslés balfelé­l és a jobbkö­zép több pa­dj­áró­­.) Ghyczy Kálmán: A beterjesztett­­javaslatot a részletes tárgyalás alapjául én sem fogadom el, habár nem mindenben azon szempontokból kiin­dulva, melyekből az előttem szólott igen­­, képvi­selő úr kiindulni méltóztatott. Rövid előadásomban csak oly érveket szán­dékozom felhasználni, melyek magával a tárgggyal összeköttetésben vannak, s óhajtásom az, hogy be­terjesztendő javaslatomban nemcsak egy irány­ban, hanem minden irányban, amennyire lehet, igazságos legyek. Két okom van, a­melynél fogva a beterjesz­tett­­javaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. A kormány minden eddigi nyilatkozatai után is a másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket illetőleg csak arra van kötelezve, hogy a vasút részére en­gedélyezett biztosítéki összegből az első sorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztési já­rulékainak kielégítése után fenmaradó részt ezen másodsorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztésének fedezésére fordítsa. A beterjesztett törvényjavaslat elfogadásának esetére, ezen viszony megváltoznék. Az állam nemcsak kezes, hanem kész fizető, egyenes adós lenne azon 10 millió tal­lér erejéig, melyet a hitelező consortium a kérdé­ses másodsorozatú elsőbbségi kötvények kiváltá­sára az államnak előlegezni kész, s a­mely 10 millió tallér augusztus végétől kezdve 6 hónap alatt és így egy rövid év lefolyása alatt visszakövetel­hető, és ha visszaköveteltetik, megfizetendő lesz. A­mint a dolog most áll, ha a keleti vasúttársulat nem képes megfizetni azon előleget, melyet másod­sorozata elsőbbségi kötvényeire felvett, fizetéskép­telen a társulat lesz ; ezen­­javaslat által a vasút­társulat és igazgatótanácsának lábából kiveszszük a szálkát és a magunkéba tesszük, mert az esetre, ha egy rövid év lefolyása alatt, a­midőn kiván­­tatni fog, az említett összeget az állam le nem fizetheti, az állam lesz fizetésképtelen, és én azt gondolom, hogy ez a magyar állam hitelére igen nagyon sújtó csapás lenne (Élénk helyeslés a bal­oldalon és a középpárton). Mondják, hiszen remélni lehet, hogy az illető hitelező consortium a fizetési határidőket meg fogja hosszabbítani, prolongátiót fog engedélyezni. Le­gyen szabad erre megjegyeznem, te­hát, hogy ily prolongátiónak kérése egy állam részéről, ha nem több, már egy bizonyos idő szerinti fizetésképtelen­ségnek elismerése, már magában mintegy fél fize­tésképtelenség. Mondják, hisz remélni lehet, hogy a hitelező consortium fog élni azon optióval, melyet magának fentartott és a kérdéses másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket végleg általveendi. Igen tekintélyesek azon czégek, Európaszerte, mondhatni világszerte ismeretesek és nagy tiszteletben állók, melyekkel a t. miniszter úr szerződni méltóztatott. Én felteszem, hogy a leglegálisabb módon fognak eljárni, de utóvégre veszteni a magyar állam kedvéért ők sem akarnak. Az európai conjuncturákat előre ők sem ismerhetik és igen könnyen meglehet, hogy saját szempontjukból annak idején nem fogják conve­­niensnek tartani, hogy éljenek az optióval és meg­tartsák a kérdéses kötvényeket, hanem kész fize­tést fognak az államtól követelni. És hogy ez lehetséges, te­hát­ azt azzal vagyok bátor bizonyí­tani, hogy ez épen most is történik. Nem lehet arról szó, hogy a hitelező consortium ezen kötvé­nyeket a beterjesztett törvényjavaslat elfogadása és szentesítése előtt vegye meg, hanem arról lehetne csak szó, hogy azokat vegye át a beterjesztett törvény szentesítése után. Ha pedig a ház asztalán fekvő törvényjavaslat egyszer szentesítve lesz, hét hónap múlva a kérdéses kötvények soliditása sem­mivel sem fog biztosabb alapon nyugodni, mint azon napon, melyen a törvény szentesítve lesz. Ha tehát már most megtörténik, hogy a 2-ed sorozatú elsőbbségi kötvények az illető consortium által végleg át nem vézetnek, megtörténhetik ké­sőbb is, és akkor beálland a magyar állam készfi­zetési kötelezettsége, melyet hogy miként fog tel­jesíthetni, ezt e pillanatban részemről megmondani nem tudom,­­ azért én ezen esetben is állhatatosan kívánom követni azon elvet, melyet sértetlenül óhajtanék fentartatni minden állami kiadásainknál, hogy semminemű állami kiadás ne rendeltessék el addig, ínig fedezése tökéletesen biztosítva nincs (Helyeslés a baloldal és a középpárt részéről.) A második ok, melynél fogva a szőnyegen levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alap­jául el nem fogadhatom, a következő: Én azt hi­szem, hogy a keleti vasutat illetőleg a törvényho­zásnak fő czélja csak egy lehet s ez az, hogy ezen bonyodalmas ügy minden irányban minél előbb véglegesen rendeztessék. E czélra a beter­jesztett törvényjavaslat nem vezet, sőt annak elfo­gadása az államot újabb bonyodalmakba viheti. Hogy az igazgatótanács bajain segíthessünk, ez a törvényhozás feladata nem lehet. Ezen igaz­gatótanács viselt dolgairól majd felvilágosítást ad azon jelentés, melyet a vizsgálatra kiküldött bizotts­­ágoktól várunk. Én részemről ez alkalommal csak az iránti csodálkozásomat nem hallgathatom el, hogy a t. pénzügyminiszter úr azon szerződésben, melyet legközelebb az igazgatótanácscsal kötött, komolyan figyelembe vette azon eshetőséget is, hogy azon esetben, ha az említett 10 millió tallért az állam nem fizethetné le, azt a vasúttársulat igazgatósága fogja lefizetni. (Derültség.) A­mi a másodsorozatú elsőbbségi kötvények­nek jogi tekintetbeni érvényességét illeti,­­ részben nem követhetem t. képviselőtársamat, Zsedényi Ede urat azon térre, melyre ő lépett. Ő tagja a vizsgá­latra kiküldött bizottságoknak. Mind­a mellett me­rem állítani, hogy valóságos tudomást az ügy miben állásáról nem a bizottság egyes tagjának előadásá­ból, hanem csak a bizottságoknak majdan beadandó összes jelentéséből fog a ház magának meríthetni. S e részben sajnálatomat kell kifejezni az iránt, hogy a 1. bizottsági tag, bár oly igen eleven ér­dekeltséggel foglalkozik e tárgygyal, ez alkalommal már nem tehet a háznak arról jelentést, — a­mi oly annyira kívánatos volna — hogy a vizsgálat már befejeztetett, hanem folyvást bizonytalan időre helyezi kilátásba a jelentés beterjesztését. (Tetszés) pedig ha valami szükséges volna, épen ezen jelen­tés minél előbbi beterjesztése volna az. (Helyeslés) Én a Sl­od sorozatú kötvények érvényességé­ről vagy érvénytelenségéről nem kívánok az alka­lommal szólni. E kérdés előbb utóbb bírói ítélet tárgya le­het, s akkor törvényes úton fog eldöntetni. Én ré­szemről ez alkalommal elégnek tartom azt consta­­tálni, hogy ezen másodsorozatú elsőbbségi kötvé­nyeknek jogérvényessége kérdésbe vétetik. Azon esetre te­hát­ ha a tárgyalás alatt lévő törvény­­javaslat elfogadtatik, a keleti vasút másodsorozatú elsőbbségi kötvényeinek birtokosaira nézve egészen közömbösek lesznek azon kérdések, melyek ezen másodsorozatu elsőbbségi kötvények jogérvényes­sége iránt támaszthatók. Ezen kötvények jövendő birtokosai a beterjesztett törvényjavaslat elfogadása után minden veszélyen kívül állandónak, mert ő nekik mindazt, mi ezen kötvényekben kötelezve van, kamatokat, törlesztési járulékokat, a magyar ál­lam az elfogadott törvényjavaslat alapján megfi­zetni köteles lesz. Ha merülhet kérdés ezen má­sodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek jogérvényes­­sége ellen, csakugyan tétethetik alapos kifogás, — miről én e pillanatban határozottan szólni nem me­rek, — ha mondom tétethetik ily alapos kifogás, akkor a magyar állam jöhet azon helyzetbe, hogy ha érdekeit védeni kívánja, másrészről törvénytelen­­séget kell a bíróság előtt védelmeztetnie. Én te­hát­­ egyenesen kimondom meggyőző­désemet, hogy ezen bonyolult ügynek, a keleti va­sút bonyolult ügye elintézésének , csak egy módja van, (Halljuk!) és ez a részvényesek ezen pálya irányábani viszonyainak végleges rendezése. (Helyeslés.) Mi joguk van akár a társulat, akár az igazgatótanács, akár mások, akár az állam irányá­ban ezen keleti vasút részvényeseinek? mit köve­telhetnek, akár a párisi szerződés, akár az enge­délyokmány, akár az alapszabályok hiányai foly­tán, e kérdéseket fejtegetni, ez alkalommal hason­lóképen nem kívánom; ez iránt a t. ház annak idejében előleges tudomást a beterjesztendő bizott­sági jelentésből fog meríthetni, s én úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen kérdés előbb-utóbb a kor­mány és a részvényesek közti értekezéseknek tárgya lehet, s azért én azt praeoccupálni nem akarom. Én elégnek tartom itt azon egyéni meggyőző­désemet kijelenteni, é­s ennél többet jelenleg e háznak egyik tagja sem mondhat, hogy az én véleményem az, miszerint senki, ki tanulmányozta ezen ügyet, sem fogja tagadhatni, hogy a keleti vasút részvényeseinek ügyek mielőbbi végleges ren­dezéséhez csakugyan valóságos joguk van. Ha a részvényesek ügye tisztába hozatik, megszűnik minden kérdés a másodsorozatú elsőbb­ségi kötvények érvényessége iránt, mert ezt csak a részvényesek vehetik kérdésbe. Ezen rendezése a részvényesek ügyének hatalmas tényező lehet az állam hitelének helyreállításában, mert ha va­lami megrontotta államhitelünket, azt épen ezen, a világ minden részeiben elszórt részvényeseknek hangosan feljajduló panaszai rontottak meg. Az ily értekezés és tárgyalás alapján lehető lenne talán az is, hogy minden erőszakolás, bármely jo­gos igényeknek sérelme nélkül az állam vagy maga vehetné át a kérdéses vasutat méltányos feltételek alatt, vagy pedig eszközölhetné annak egy más pályához leendő csatolását, meglehet, hogy tévedek, de én azt hiszem, hogy ilyféle elintézés nélkül ezen keleti vasút ügye örökös bajoknak forrása lesz. Ismétlem tehát, hogy én a részvényesek ügyé­nek rendezése nélkül bármely más eljárást töké­letlennek, czélra nem vezetőnek tartok. Az igen­t, előadó úr azt méltóztatott mon­dani, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása által is már előmozdíttatik a részvényesek ügyének ren­dezése, mert a pálya részükre megtartatik. Ha ezen törvényjavaslatban a kérdéses köt­vényeknek végleges átadásáról lenne szó, s egy­szersmind egyidejűleg kellő érintkezések történtek volna már a részvényesekkel is, akkor elfogadnám az ő nézetét, így maga ezen törvényjavaslat, mint minden félszabály, csak újabb és újabb bonyodal­maknak lehet kütforrása (Igaz! Úgy van­ a bal­oldalról és a középpárt tagjai részéről.) Sokszor mondatott t.­hát, az osztályokban is meg volt említve, hogy azon másodsorozatú elsőbb­ségi kötvények, melyek most Bécsben vannak elzá­logosítva, ha idejében ki nem váltatnak, el fognak árvereztetni és ezen árverezés nagy kárára lesz a magyar állam hitelének. Én nem fektetek súlyt bizonytalan remé­nyekre, és azért nem mint érvet hozom föl, hanem csak megemlítem azon véleményemet, hogy ha a magyar törvényhozás komoly szándékot nyilvánít az iránt, hogy a keleti vasútnak ügyét minden te­kintetben és így a részvényesek irányában is mielőbb véglegesen rendezni kész, akkor ezen árverezés, melylyel annyiszor rémítenek, nem fog bekövetkezni. Az osztályokban illetékes helyről hallottam ugyanis, hogy a másod sorozatú elsőbbségi köt­vények már 19 hónap óta fenntartják magukat az európai pénzpiac­okon, el voltak zálogosítva Londonban, Párisban, Frankfurtban és a nemzeti bank is­ húsz millió értékű ilynemű kötvényeket zálogalapul elfogadott. Én te­hát fel nem tehetem, hogy az osztrák nemzeti bank azon ellenséges indulatját, melyet Magyarország irányában már annyiszor tanúsított, most még avval is fokozni akarná, hogy ezen másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek a piaczra dobásával meghiúsítani akarná a magyar törvény­hozásnak azon üdvös szándékát, mely szerint a keleti vasút ügyeit minden irányban véglegesen rendezni kész. Mondották az osztályokban, hogy ha ele­gendő összeg a kötvények árverezéséből nem fog bejönni, akkor az illető, mostani zálogbirtokosok meg fogják a vasutat támadni és csőd, és más ilyféle veszélyek következhetnek be. Én azt hiszem, te­hát­ ezen mostani zálog­birtokosok nem fogják a vasutat maguk erejével lefoglalni, nem fogják maguktól dekretálni a cső­döt, hanem a törvény elejébe lesznek kénytelenek járulni, és a törvényes eljárás alkalmával oly ellen­érvekkel fognak találkozni, melyeknek előleges megfontolása bizonyára arra kizondja őket, hogy inkább, mintsem ezen végleges eszközhöz nyúlná­nak, várják be a keleti vasút ügyének minden te­kintetben végleges rendezését. (Élénk helyeslés több oldalról.) Egyébiránt a baj még a várt rész esetben is csak a vasuttársulatot illetné, a vasút azért maga nem szűnhetnék meg, mert csőd esetében is a vasutat forgalomban kell tartani , s ennek el­mulasztása maga után vonná az engedély elveszté­sét és annak minden egyéb következését. (Helyeslés több oldalról.) Egyébiránt ha azon nehéz körülmények bekövet­keznének is, melyektől én is kívánom, hogy mentessünk meg, az esetben is csak azon véleményben vagyok, hogy meg kell tenni a magyar államnak mindent, amit megtenni tehetségében van a keleti vasút ügyének megmentésére, de lehetetlent tőle kívánni nem lehet. Az pedig lehetetlen, az én felfogásom szerint legalább, hogy a magyar állam egy oly összegnek lefizetésére, határozott időkben leendő lefizetésére kötelezze magát a mely elvállalandó kötelességé­nek mikénti teljesítéséről ez idő szerint egy általá­ban biztosítva nincs. (Helyeslés több oldalról.) Volna még észrevételem a VIII. osztály kü­lön véleményére, de annak tárgya inkább a részle­tes tárgyalásra tartozik. Azonban röviden megem­lítem ez alkalommal, hogy akkor esetleg felszólal­nom ne kelljen azt hogy ezen különvéleményt sem fogadhatom el, mert először a zárlat, melyet elren­deltetni kíván a különvélemény, magát például a csődöt épen nem gátolhatná meg; másodszor, nem fogad­hatom el ezen különvéleményt, mert azt hiszem, hogy legalább civilizált országban oly ügyekben, melyek mint magán­ügyek bíró elé tartoznak, a törvényhozás magának jogokat nem decretálhat, törvénynyel nem mondhatja ki, hogy ezen és ezen vasutat ezen és ezen föltételek alatt, eddig vagy addig jogom van megtartani. Végre pedig a külön­vélemény kívánságának teljesítése lehetetlen felté­telhez is van kötve, mert azt kívánja, hogy a másodsorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak fizetése, és maga azoknak törlesztése a keleti vas­útnak tiszta jövedelméből történjék, a keleti vasút­nak tiszta jövedelme pedig, annyi legalább, hogy az első sorozatú prioritások kamatainak s törlesz­tésének kielégítése után abból valami még fennma­radjon, én részemről nem hiszem, és nem is lesz annak egy­hamar jövedelme, mind­addig legalább, míg ezen keleti vasútnak ügye általában, véglegesen kellően rendezve nem lesz. (Helyeslés balfelől és a középpárt részéről.) Én ezeknél fogva a következő határozati ja­vaslatot vagyok bátor beterjeszteni. Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy a keleti vasút másod­sorozata elsőbbségi kötvényeit illetőleg a kormány eddigelé csak azon kötelezettséget vállalta fel, hogy az e vasút részére engedélyezett biztosítéki összeg­nek azon részét, a­mely az első sorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztési járulékának kielégítése után fenmarad, a­menyiben megkívánta­­tik, a másodsorozatú elsőbbségi kötvények kama­tainak és törlesztésének fedezésére fordítandja. Tekintettel arra, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak elfogadása által az állam az említett másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket ille­tőleg, azok zálogbirtokosainak irányában, más­us sokkal terhesebb kötelezettségi viszonyba lépne, je­lesül nem csak ezen kezes, hanem készfizető lenne azon 10 millió tallér er­­éig, melyet a hitelező con­sortium az említett másodsorozatú elsőbbségi kötvé­nyeknek mostani zálog birtokosaiktól leendő kivál­tására az államnak előlegezni kész; egyenes adós lenne e szerint a keleti vasút­társulat helyett ezen 10 millió tallérért a nélkül, hogy ezen adósság in­nentől egy év lejárata alatt követelhető visszafize­tésének lehetősége iránt biztosítva volna. Tekintet­tel végre arra, hogy az állam érdeke a keleti vasút ügyének minden iránybani végleges rendezését kí­vánja meg, e czél azonban a kérdéses másodsoro­zatú elsőbbségi kötvényeknek újabb elzálogosítása által nem éretik el, hanem e végre a részvényesek ezen vasút irányábani viszonyainak rendezése is kí­vánatos. Határozza el a ház, hogy „A beterjesztett törvényjavaslatot részletes tár­gyalás alapjául nem fogadja el, de a minisztérium­nak oly javaslatait, melyek a keleti vasút ügyének minden iránybani végleges rendezését lehetővé teen­­dik, — a vizsgálatra kiküldött bizottságok jelentése által felderítendő minden jogoknak, követeléseknek, s az illetők feleletre vonásának fenntartásával — kész reggel tárgyalás alá veendi. (Élénk helyeslés a középpárt tagja részéről.) Mátyus Arisztid úgy találja, hogy a vasúti és pénzügyi egyesült bizottság csupa következet­lenséget halmoz egymásra, csak azért, hogy a múltnak hibáiból, ha csak lehet megmentse azt, ami megmenthetlen. Egyszer azt ajánlják, hogy az állam a keleti vasút ügyében minden anyagi ál­dozattól tartózkodjék, s csupán erkölcsi támoga­tásba részesítse a roskadozót, — a­mi szerinte már magában is hiba volt, — s most már anyagi ál­dozatot kíván. Ettől eltekintve, mielőtt bármily javaslat előterjesztetett volna, előbb azt kellett volna tudni, hogy ama kötvények törvényszerűek-e. De e kérdést majd a jövő dönti el, s hogy mégis ily javaslat került elő, ez következetesen logi­kátlan. A törvényjavaslat elfogadhatlan még pénzügyi szempontból és a politikai morál szempontjából. A keleti vasút ügye egy nagy pénzügyi botrány, s abban áll, hogy nálunk állambiztosíték mellett egy vasút építtethetik és mire megépült, a jóhiszemű

Next