Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)
1874-02-01 / 32. szám
melyeket a törvény kiszab, és annak rendje módja szerint az újságokban is közhírré tétetett. Történt pedig ezen bejegyzés közgyűlés megtartása előtt, mert az alapszabályok 34-ikában világosan ki van mondva, azaz „az első rendes közgyűlés az építés befejezését és a vonatok megnyitását követő első évben tartassék meg.“ Ezen bejegyzésnek alapjául nem szolgált az érintett jegyzőkönyv, mert abban a jegyzőkönyvben csakis az elnök és alelnök választása foglaltatik, de szolgáltak alapjául helyen megerősített alapszabályok és az igazgató tanácsnak megerősítésére, illetőleg kiegészítésére vonatkozó kormányrendeletek és beíratok. — Ilynemű bejegyzés több is történt. Simonyi Ernő nem nyugszik meg e válaszokban. Az engedmény-okmány bemutatása még nem beczikkelyezés, mit a törvény rendel, pedig amaz okmány négyszer volt a ház előtt s szóló jogi szempontból is szükségesnek tartja a beczikkelyezést, mert az erre vonatkozó törvény azt mondja, hogy az engedélyokmány fog irányadó lenni, tehát ennek is törvényerő adatott s ez okból okvetlen meg kellett volna történni a beczikkelyezésnek, különben is fontos eltérést tartalmazván az a részvénytársulatokról szóló korábbi törvény rendeletétől s a törvényt megváltoztató intézkedésnek a törvénykönyvben nyomának kell lenni. Azt mondák, hogy ez engedély-okmány le van téve az országos levéltárban s mégis minden egy ízben keresték ott nem volt található. Hogy pótlólag letették volna, nem tudatik. Tovább menve alkotmányos szempontból kifogás lehet az ellen, hogy bármily okmány királyi szentesítés elé terjesztetnék, mielőtt a ház elfogadta. A beterjesztett okmányokhoz egyelőre nem, szól, az alapszabályok királyi megerősítését pedig céltalannak, szükségtelennek tartja. Egyébiránt ez alapszabályok törvényellenesen jöttek létre s gondatlanság volt ezt megengedni az akkori miniszter részéről. Ezen engedélyokmány a törvény rendelete szerint a társaság létesítését tételezi fel, mielőtt ez alapszabályok végérvényesen elhatároztatnának ; — itt pedig először állapíttattak meg az alapszabályok csak azután következett a társulat megalakulása. A váltótörvényszéki bejegyzésre nézve sajnálattal hallotta, hogy a miniszter azt törvény szerintinek találta. A törvény a közgyűlés által megállapított alapszabályok bejegyzését rendeli, s a bejegyzendő választmánynak tényleg megalakítottnak kell lenni, itt pedig néhány úr összejött egy vendéglőben s mint a társulat reménybeli választmányi tagjai, rendelkeztek kedvek szerint. Az alapszabály érvénytelen, semmis, s amit tehát erre építenek, az is semmis Még egyszer kijelenti, hogy a válaszban nem nyugodhatik meg s kéri napirendre tűzését. Pauler rövid felvilágosító szavai után a ház többségetudomásul vette a válaszokat. Trefort miniszter válaszolt ezután Majoros interpellátiójára az egyetemi építkezések famunkáinak árlejtése tárgyában. Válasza írásban foglaltatik s előadja az árverés eljárását, mely követetett. Majoros hosszasan fejtegette, mert nem találja a miniszter válaszát kielégítőnek, melyet a ház azonban tudomásul vett. Következik a napirend, melynek sorrendjén Szlávy kívonatára az a változtatás létetett, hogy a kérvények a végére hagyattak. E kép első tárgy lett a keleti vasút függő adósságainak rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Eötvös Károly előadó nem bocsátkozik részletekbe ; tudja, hogy bármily kellemetlenül hasson e javaslat a házra, senki sem fogja feledni, hogy az állam hiteléről van szó, s hogy a vasút helyzetén segitve hitelünket mentjük meg. Juridikai distinctiókban sem bocsátkozik, s elég tudni azt, hogy az adósság a vasút kiépítése végett jött létre, s hogy szerencsésebb körülmények orvosolhatják e sebeket. A központi bizottság nagy súlyt fektet arra, hogy a keleti vasúttal összefüggő minden kérdés mielőbb tisztáztassék, s erre nyugalom kell, mely csak úgy érhető el, ha a pillanat zavarán segítve lesz. Ez okból ajánlja a törvényjavaslatot. Zsedényi Ede: T. ház! Ismét egy oly kérdés előtt állunk, melynek az állam hitelére nézve roppant fontosságáról egy év óta sokat mesélnek, bár tulajdonkép csak vállalkozók hamis hitű eljárását, az igazgató tanács könnyelműségét és a vasúti társulat hanyagságát illustrálja, de magát az állam hitelét egyáltalában nem érinti és azt csak akkor csökkentené, ha a t. ház a minisztérium jelen törvényjavaslatát elfogadná. Mindenekelőtt a jelen kérdésre vonatkozó tényállást röviden elő kívánom adni. Ugyanis 1868 ban a közlekedési miniszter előterjesztésére a keleti vasút decz. 6-án engedélyeztetett Waring testvéreknek, kik ez engedélyt azonnal decz. 16-án az angol-osztrák bankra átruházván, egyszersmind azzal, mint vállalkozók szerződésre léptek, mely kettős szerződés mindennemű hasznot és kedvezményt e banknak és Waringnak, az akkor még nem is alakult részvénytársulat rovására és roppant terhére biztosított és hogy e szerződések későbben meg ne változtassanak a jövendő igazgatótanács tagjait, is azon kikötéssel jelölték ki, hogy csak e szerződésnek előleges helybenhagyása után véglegesen ki fognak neveztetni, ha mint ezen praesumptio vagy mint maguk mondják leendő igazgatótanács, az alapszabályoknak megerősítése előtt már 1869 febr. 15. 16. és 23-án előzetes üléseket tartott és azokban változatlanul elfogadta és kötelezőnek ismerte fel az angol-osztrák bankkal kötött szerződést és annak tartozékát képező fizetési szabályzatot, mely határozatok az első rendszeres márczius 8-dikán tartott igazgatótanácsi ülésben megerősíttettek. Ezen eljárásnak az volt az eredménye, hogy a társulati értékeknek úgymint 45 millió frtnyi elsőbbségi kötvényeknek és 30 millió frtnyi részvényeknek összesen 75 ezüst millió frtnyi nominális érték eladásából papiros pénzben csak 52 millió frt folyt be, mi a vasúti papíroknak akkori árához képest szokatlan kártékony művelet volt, kizsákmányolván ekkér a részvénytársulatot, attól nem sokára mind az angol-osztrák bank, mind Waring elváltak, úgy hogy 1871-ik év végével az építési alap már csak 2 millió írt lévén, az igazgatótanács a p. ti. miniszterhez pénzért folyamodott, hogy a vasút építését folytathassa, nyertek is tőle előlegezéseket, de midőn az állam kincstára ezeket többé nem győzte, az igazgató tanács a részvényeseket rendkívüli közgyűlésre hívta meg a végett, hogy az építési költségekről gondoskodjék. Az első közgyűlés határozatképes nem lévén, a második 1872 június 3-án tartott közgyűlésen határoztatok, hogy az eddig kibocsátott 30 millió frtnyi részvények kamatozására az állam által biztosított jövedelemből az alapszabályok által rendelt 1.500.000 frt. ezektől elvétessék és másod kibocsátású 30 millió frtnyi kötvények kamatozására fordittassék, melyeket másodrendű elsőbbségi kötvényeknek keresztelték. Erre felfojdultak az első részvényesek, kártalanítást követeltek a kormánytól, melynek felügyelete alatt ily dolgok történhettek és igy m t. ház f. é. febr. 12-én küldötte ki a pénzügyi és vasúti bizottságot, hogy ezen keleti vasút egész ügyét vizsgálat alá vevén, részletes és okadatolt jelentést terjesszen a ház elé, mihelyt ezen ügyiránt a ministérium előterjesztését benyújtja. Ezen előterjesztést azonban a minisztérium csak junius végével nyújtotta be, úgy hogy az a t. ház tagjai közt csak az országgyűlés elnapolása után osztatott szét. Időközben a keleti vasút igazgatótanácsa az említett másodrendű kötvényekből 20 milliót először 1872 junius 27-én azután másodszor i. é. április 1-én egy bankconsortiumnak, melynek élén a franco-magyar és franco-osztrák bank állanak, 15,200,000 írtban 3 hóra elzálogosította, úgyhogy ha addig be nem váltják, a részvényeket el is árusíthatják. A határidő eltelte után azonban a bankconsortium el nem árusítá, hanem a volt p. n. miniszternek a zálog prolongatióját javaslatba hozta, úgy hogy azt még 10 millió frtnyi részvénynyel szaporítván, abból az osztrák nemzeti bank 20 milliót zálogba vegyen 9,380,000 frt fizetése mellett, a többi 10 millió a bankconsortiumnál 7,000,000 írtban zálogban maradjon, mely lombard-üzlet eszközlésére azonban a pénzügy és közlekedési minisztertől oly nyilatkozat követeletett, hogy a magyar kormány a keleti vasútnak minden mérföldje után biztosított összeget feltétlenül kifizetendi, hogy a magyar államnak a keleti vasuttársulat ellen fennálló bárminemű követelései azt a fizetést nem gátolhatják, és hogy a zálog beváltási idejének 6 hónap utánit eltelte után ezen előlegezésnek a keleti vasuttársulat általi visszafizetésére a kormány is hatni fogaz okmánynyelve szerint: wird wirken). Ezen hat hó lefolyta előtt a pénzügyminister múlt évi deczember havában egy pótjelentést terjesztett a ház elé, amelyben előadván, hogy a vasúti társulat, az elzálogosított kötvényeket vissza nem válthatja, felhatalmazást kért, hogy az állam nevében rendeztesse el a zálogkölcsönt, mely jelentés a közös bizottsághoz véleményadás végett utasíttatott, s annak többsége azt ajánlotta a t. háznak, hogy a pénzügyminiszter felhatalmaztassék, miszerint a keleti vasúti társulatot ezen előlegezési üzlete rendezésében, az állami kincstár újabb terheltetése nélkül támogathassa. A bizottságnak ezen jelentése a házban nem tárgyaltatott, a minisztérium azonban a kérdéses zálog meghosszabbítását január 31-ig kieszközölvén, most a jelen törvényjavaslatot nyújtja be a végett, hogy ezen zálogot az állam pénzén kiválthassa. Ezen tényállásból láthatja a t. ház, hogy a keleti vasút ügye mindjárt kezdeténél Waring és az anglo-osztrák bank közti szerződések által a részvényesek rontására, későbben a részvénytársulat egy része által a másik rész károsítására használtatott fel, minek nyomán mély sajnálatomat ki kell jelentenem, hogy hazánk törvényhozása a minisztérium által ezen gonosz, homályfoltos ügy támogatására szólíttatott fel, mielőtt a t. ház által elrendelt vizsgálat befejeztetett és így az ügy állása tisztáztatott volna. Részemről e támogatást visszautasítani kénytelen vagyok, mert hogy ha a t. ház minden vizsgálat nélkül bízná meg a minisztériumot a kérdéses zálog visszaváltására, tettleg ismerné el a szükséges tájékozás nélkül a követelés jogosultságát, mi annyival veszélyesebb, menynyivel bizonyosabb, hogy a beadott törvényjavaslat szabályosnak ismeri el megint minden vizsgálat nélkül a részvényesek nem szabályszerűleg összehívott közgyűlésének azon végzését, melyet a részvények kamatainak kifizetésére az engedély okmány és szabályok szerint rendelt pénzt a másodrendű prioritások kamatozására fordítandónak határozta el, mint az pedig prioritások csak azon összeg erejéig kibocsáttathatnak, melynek kamatozására az állam által biztosított jövedelem 3/5-e elegendő, és így előbb az engedélyokmányt és alapszabályokat megváltoztatni, mindenesetre az alapszabályok 33. és 48. §§. szerint azt, hogy a prioritásokat szaporítani akarják, a közgyűlést kihirdető napirendben különösen megemlíteni kelletett volna. Azon eshetőségnek teszi ki az állam kincstárát, hogy a 17 millión kívül még maguknak a részvényeknek kamatozásához járulni kellene. Mely szomorú következései lehetnek egyébiránt ezen hirtelenkedésnek a többi vasúti társulatok által máris előterjesztett követelések megbírálására is, azt a ház bölcs belátására bízom. (Helyeslés kalfeől és a jobbközép jöbb padjáról.) Továbbá a kérdéses 30 millió frtnyi kötvények már harmadízben zálogosíttattak el, két első esetben a kormánynak minden biztosítása nélkül azon kikötéssel, hogy ha a társulat által június 30-án ki nem váltatnak, a frankó-magyar bank consortium azokat elárusíthatja, harmadszor a kormánynak azon biztosításával, hogy a törvény által biztosított jövedelem feltétlenül ki fog fizettetni és hogy a kormány oda hatni fog, miszerint decz. utolsó napján a társulat által kiváltassék. Mind a két esetben nem követeltetett az állam közbenjárása és maga a minisztérium jelentésében ünnepélyesen oda nyilatkozott, hogy az állam jogilag lekötelezve nincsen. A minisztérium azonban azt hiszi, hogy miután a kormány erkölcsileg tettleges közbenjárásra lekötelezve van, a méltányosság, az állam hitele és a már előlegezett állampénzek biztosítása követelik a tettleges segélyt. Te hát! Mindennek ki van mérve a maga szabott fatára és igy a méltányosságnak is. A méltányosság ürügye alatt lehet-e azt követelni, hogy mivel Waring és az angol-osztrák bank 15 millióval károsították a társulatot, azt a veszteséget az álam pótolja, (Helyeslés balfelől, és a jobbközép öbb padjáról) vagy mivel a kölcsönöző frankofank consortiumnak szüksége van a pénzre, a magyar állam a legújabb kölcsönből, melylyel a folyó évre pénzügyi életét biztosította, a kívánt milliókat fedezze és így október havában fizetési képtelenségnek tegye ki magát (Ugy van! balfelől.) Hiszen a minisztérium pénzügyi eljárása iránti engedékenységünk folytán már tavaly a közterheket szaporítani kénytelenek voltunk, hiszi-e a t. ház, hogy iá épen most, midőn a kedvetlen időjárás folytán hazánk egy végzetes jövendő előtt áll, nepünknél áldozatkészséget találni fogunk, ha azt tapasztalja,hogy mi 17 milliót szavazunk a frankóbankok által nem az államnak kölcsönzött pénzek visszafizetésére. (Ugyan! balfelől) Mondják ezt az állam hiitelének fenntartása követeli. Fájdalom, hogy épen az állam hitele iránt táplált helytelen fogalmak miatt oda jutottunk, hol vagyunk (Helyeslés balfelől) mindenütt segíteni akartunk, hol Fiuméban a stabitamento technicán, hol az itteni bankokon, hol a sugárutakon és September havában alig tudtunk kimenekülni a fizetési képtelenségből, mert az előlegezett állampénzeket mai napig vissza nem fizették. Az állam hitele azt követeli, hogy a törvény által kiszabott fizetéseket pontosan teljesítsük, a vasútnak biztosított jövedelmet fizessük, de azt magunk lehetetlenné tesszük, s megrendített hitelünket magunk véglegesen rontjuk le, ha oly valamit kisértünk meg, mit széles e világon a legnagyobb állam megkísérteni soha sem merészelt, ha t. i. a vasúti társulatokat oly károk ellen biztosítani akarjuk, melyeket akár a vállalkozók hamishitű eljárása, akár a részvényesek hanyagsága, akár az igazgató tanács könnyelműsége által szenvednek. (Helyeslés balfeöl) Ne tessék azon zajnak engedni, melyet a bankok és társai az újságokban ütnek, a vasúti részvények vagy elsőbbségi kötvényeknek árfolyama semmi összeköttetésben nincsen az állam hitelével a keleti vasút valódi prioritásai 65-en állanak, a kassa oderbergi és alföldiek 84-en, az osztrák álampálya 112-en és mindnyájan az ugyanazon egy magyar állam által vannak biztosítva. Az árfolyam attól függ, váljon a pénz emberei bizodalommal viseltetnek az illető pálya igazgatása és gyümölcsöző jövendője iránt. (Helyeslés balfelől és a jobbközép jöbb padjáról.) Önámitáe továbbá azt hinni, hogy az érintett kötvényeknek olcsó elárusításával a kormány által a keleti vasútnak nyújtott előlegezések minden fedezettől megfosztanának. Hiszen ezek semmi időben másban fedezetet nem találtak, mint a kormány jó akaratában és vérmes reményeiben. Számítsunk egy kissé, ha úgy tetszik. Tettleg a valóságos prioritások a tőzsdén 65 en kelnek, a részvények 50 en és miután a kérdéses kötvények, melyek a pesti tőzsdén kívül, sehol sem jegyeztetnek, legjobb esetben többet nem érnek, ily áron ez eladásból 15 milló, és feltéve, mihez most legkisebb kilátás nincs, hogy fél év alatt 60. emelkednek, akkor 18 millió folyna be és így egy krajcrár sem maradna az állami előlegezések viszszafizetésére. Az új kölcsön consortium, mely 50°/0 erejéig ezen kötvényekre az államnak előlegezéseket nyújt, a miniszterelnök azon felszólítására, hogy optionális ajánlatában, mely szerint választhat vagy a kötvények megtartása vagy az előlegezett összeg kifizetése közt, az optionális árfolyamot 117 %-al javítsa, ezt 611/0, °/0-re arányban fel is emelte vagy osztrák értékben 70°/o-re; miután azonban ugyanazon consortium arra legnagyobb súlyt fektet, hogy az előlegezett összegért az állam legyen a kezes és fizető, kétségtelen, hogy a készfizetést választani és ezen 17 milliót az új kölcsönből le fogja vonni, azért is a kötvények optionális árfolyamára nézve engedékenyebb volt. Azonban még ezen 70°/0 árfolyam mellett az állam előlegezéseit fedezni bajos volna, miután a keleti vasút kisajátításokért, üzleti eszközökért és az építések kormányzati megvizsgálása nyomán még tetemes summákkal tartozik, italában addig, míg az elrendelt vizsgálat be nem terjesztetik, a keleti vasút pénzügyi helyzetét számszerűleg megállapítani nem lehet, maga az igazgatótanács e tekintetben valódilag nincsen tájékozva. Midőn a kormánytól az első előlegezéseket kérte, az építés befejezésére szükséges költségeket 8 millióban határozta meg, miből későbben 15, már most 22 millió lett. Komoly figyelmeztetés, hogy az államkincstár a jelen törvényjavaslat nyomán még Waring idejéből fennmaradt függő adósságokat rendezni és oly terheket elvállalni kénytelen leend, melyekről most még sejtelmünk nincs és azért a hirtelenkedés vádja fogja érni a törvényhozást, ha be nem várva a vizsgálat eredményét, a kérdéses követelés jogosultságát tettleg ismerné el. A minisztérium végtére a keleti vaspályát a teljes tönkre jutástól meg akarná óvni. Erre azt jegyzem meg, hogy magát a pályát, mely kiépíttetett és annak forgalmát semmi veszély nem fenyegeti, ha bírói zár vagy csőd alá is kerül. A pályatest maga, melynek jövedelme az állam által biztosítva van, az üzlet minden tartozékaival az Állam Örökös tulajdona és csak azoknak használata illeti a részvényeseket vagy hitelezőit a törvényben vagy engedély okmányban kifejtett feltételek alatt. (Helyeslés balfelől és a jobbközép több padjairól.) Az 1868. 45. sz. 9 §-a erről világosan rendelkezik. A keleti vasút részvénytársulata már alig menthető, miután azon rész, melyet a részvényesek az állam által biztosított jövedelemből igénybe vehetnek, a tett adósságokat alig fedezendi és így ezek csak a még messze kilátásban lévő nagyobb jövedelemre, mely az állami biztosítást feleslegesé tenné, utalva vannak. Három év előtt, lehetett volna a társulaton segíteni, midőn az igazgatótanács a társulat fizetési képtelenségét bejelentvén, akkor úgy járt volna el a minisztérium, mint az osztrák kormány a Lemberg- Csernoviczi vasúti társulattal és az engedélyeseket és a vállalkozókat, a társulati értékek eladásánál jogtalanul levont pénzek visszafizetésére szorította volna, miért nem tette, azt az elrendelt vizsgálat ki fogja deríteni, most azonban minden alapos részletes tájékozás az államot 17 millió költséggel terhelvén, hol sem a hozott áldozat eredményét, sem a tovább hozott áldozatok sorát előre nem láthatjuk, annyi volna, mint fejünkre egy máris torlódott pénzügyi bajok halmazát saját kezeinkkel tetőzni. (Igaz! úgy van! balfelől) Éhez hazám iránti kötelesség érzelem öntudatában nem járulhatok és igy a benyújtott törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. (Hosszas élénk helyeslés balfelél és a jobbközép több padjáró.) Ghyczy Kálmán: A beterjesztettjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául én sem fogadom el, habár nem mindenben azon szempontokból kiindulva, melyekből az előttem szólott igen, képviselő úr kiindulni méltóztatott. Rövid előadásomban csak oly érveket szándékozom felhasználni, melyek magával a tárgggyal összeköttetésben vannak, s óhajtásom az, hogy beterjesztendő javaslatomban nemcsak egy irányban, hanem minden irányban, amennyire lehet, igazságos legyek. Két okom van, amelynél fogva a beterjesztettjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. A kormány minden eddigi nyilatkozatai után is a másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket illetőleg csak arra van kötelezve, hogy a vasút részére engedélyezett biztosítéki összegből az első sorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztési járulékainak kielégítése után fenmaradó részt ezen másodsorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztésének fedezésére fordítsa. A beterjesztett törvényjavaslat elfogadásának esetére, ezen viszony megváltoznék. Az állam nemcsak kezes, hanem kész fizető, egyenes adós lenne azon 10 millió tallér erejéig, melyet a hitelező consortium a kérdéses másodsorozatú elsőbbségi kötvények kiváltására az államnak előlegezni kész, s amely 10 millió tallér augusztus végétől kezdve 6 hónap alatt és így egy rövid év lefolyása alatt visszakövetelhető, és ha visszaköveteltetik, megfizetendő lesz. Amint a dolog most áll, ha a keleti vasúttársulat nem képes megfizetni azon előleget, melyet másodsorozata elsőbbségi kötvényeire felvett, fizetésképtelen a társulat lesz ; ezenjavaslat által a vasúttársulat és igazgatótanácsának lábából kiveszszük a szálkát és a magunkéba tesszük, mert az esetre, ha egy rövid év lefolyása alatt, amidőn kivántatni fog, az említett összeget az állam le nem fizetheti, az állam lesz fizetésképtelen, és én azt gondolom, hogy ez a magyar állam hitelére igen nagyon sújtó csapás lenne (Élénk helyeslés a baloldalon és a középpárton). Mondják, hiszen remélni lehet, hogy az illető hitelező consortium a fizetési határidőket meg fogja hosszabbítani, prolongátiót fog engedélyezni. Legyen szabad erre megjegyeznem, tehát, hogy ily prolongátiónak kérése egy állam részéről, ha nem több, már egy bizonyos idő szerinti fizetésképtelenségnek elismerése, már magában mintegy fél fizetésképtelenség. Mondják, hisz remélni lehet, hogy a hitelező consortium fog élni azon optióval, melyet magának fentartott és a kérdéses másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket végleg általveendi. Igen tekintélyesek azon czégek, Európaszerte, mondhatni világszerte ismeretesek és nagy tiszteletben állók, melyekkel a t. miniszter úr szerződni méltóztatott. Én felteszem, hogy a leglegálisabb módon fognak eljárni, de utóvégre veszteni a magyar állam kedvéért ők sem akarnak. Az európai conjuncturákat előre ők sem ismerhetik és igen könnyen meglehet, hogy saját szempontjukból annak idején nem fogják conveniensnek tartani, hogy éljenek az optióval és megtartsák a kérdéses kötvényeket, hanem kész fizetést fognak az államtól követelni. És hogy ez lehetséges, tehát azt azzal vagyok bátor bizonyítani, hogy ez épen most is történik. Nem lehet arról szó, hogy a hitelező consortium ezen kötvényeket a beterjesztett törvényjavaslat elfogadása és szentesítése előtt vegye meg, hanem arról lehetne csak szó, hogy azokat vegye át a beterjesztett törvény szentesítése után. Ha pedig a ház asztalán fekvő törvényjavaslat egyszer szentesítve lesz, hét hónap múlva a kérdéses kötvények soliditása semmivel sem fog biztosabb alapon nyugodni, mint azon napon, melyen a törvény szentesítve lesz. Ha tehát már most megtörténik, hogy a 2-ed sorozatú elsőbbségi kötvények az illető consortium által végleg át nem vézetnek, megtörténhetik később is, és akkor beálland a magyar állam készfizetési kötelezettsége, melyet hogy miként fog teljesíthetni, ezt e pillanatban részemről megmondani nem tudom, azért én ezen esetben is állhatatosan kívánom követni azon elvet, melyet sértetlenül óhajtanék fentartatni minden állami kiadásainknál, hogy semminemű állami kiadás ne rendeltessék el addig, ínig fedezése tökéletesen biztosítva nincs (Helyeslés a baloldal és a középpárt részéről.) A második ok, melynél fogva a szőnyegen levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom, a következő: Én azt hiszem, hogy a keleti vasutat illetőleg a törvényhozásnak fő czélja csak egy lehet s ez az, hogy ezen bonyodalmas ügy minden irányban minél előbb véglegesen rendeztessék. E czélra a beterjesztett törvényjavaslat nem vezet, sőt annak elfogadása az államot újabb bonyodalmakba viheti. Hogy az igazgatótanács bajain segíthessünk, ez a törvényhozás feladata nem lehet. Ezen igazgatótanács viselt dolgairól majd felvilágosítást ad azon jelentés, melyet a vizsgálatra kiküldött bizottságoktól várunk. Én részemről ez alkalommal csak az iránti csodálkozásomat nem hallgathatom el, hogy a t. pénzügyminiszter úr azon szerződésben, melyet legközelebb az igazgatótanácscsal kötött, komolyan figyelembe vette azon eshetőséget is, hogy azon esetben, ha az említett 10 millió tallért az állam nem fizethetné le, azt a vasúttársulat igazgatósága fogja lefizetni. (Derültség.) Ami a másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek jogi tekintetbeni érvényességét illeti, részben nem követhetem t. képviselőtársamat, Zsedényi Ede urat azon térre, melyre ő lépett. Ő tagja a vizsgálatra kiküldött bizottságoknak. Minda mellett merem állítani, hogy valóságos tudomást az ügy miben állásáról nem a bizottság egyes tagjának előadásából, hanem csak a bizottságoknak majdan beadandó összes jelentéséből fog a ház magának meríthetni. S e részben sajnálatomat kell kifejezni az iránt, hogy a 1. bizottsági tag, bár oly igen eleven érdekeltséggel foglalkozik e tárgygyal, ez alkalommal már nem tehet a háznak arról jelentést, — ami oly annyira kívánatos volna — hogy a vizsgálat már befejeztetett, hanem folyvást bizonytalan időre helyezi kilátásba a jelentés beterjesztését. (Tetszés) pedig ha valami szükséges volna, épen ezen jelentés minél előbbi beterjesztése volna az. (Helyeslés) Én a Slod sorozatú kötvények érvényességéről vagy érvénytelenségéről nem kívánok az alkalommal szólni. E kérdés előbb utóbb bírói ítélet tárgya lehet, s akkor törvényes úton fog eldöntetni. Én részemről ez alkalommal elégnek tartom azt constatálni, hogy ezen másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek jogérvényessége kérdésbe vétetik. Azon esetre tehát ha a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat elfogadtatik, a keleti vasút másodsorozatú elsőbbségi kötvényeinek birtokosaira nézve egészen közömbösek lesznek azon kérdések, melyek ezen másodsorozatu elsőbbségi kötvények jogérvényessége iránt támaszthatók. Ezen kötvények jövendő birtokosai a beterjesztett törvényjavaslat elfogadása után minden veszélyen kívül állandónak, mert ő nekik mindazt, mi ezen kötvényekben kötelezve van, kamatokat, törlesztési járulékokat, a magyar állam az elfogadott törvényjavaslat alapján megfizetni köteles lesz. Ha merülhet kérdés ezen másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek jogérvényessége ellen, csakugyan tétethetik alapos kifogás, — miről én e pillanatban határozottan szólni nem merek, — ha mondom tétethetik ily alapos kifogás, akkor a magyar állam jöhet azon helyzetbe, hogy ha érdekeit védeni kívánja, másrészről törvénytelenséget kell a bíróság előtt védelmeztetnie. Én tehát egyenesen kimondom meggyőződésemet, hogy ezen bonyolult ügynek, a keleti vasút bonyolult ügye elintézésének , csak egy módja van, (Halljuk!) és ez a részvényesek ezen pálya irányábani viszonyainak végleges rendezése. (Helyeslés.) Mi joguk van akár a társulat, akár az igazgatótanács, akár mások, akár az állam irányában ezen keleti vasút részvényeseinek? mit követelhetnek, akár a párisi szerződés, akár az engedélyokmány, akár az alapszabályok hiányai folytán, e kérdéseket fejtegetni, ez alkalommal hasonlóképen nem kívánom; ez iránt a t. ház annak idejében előleges tudomást a beterjesztendő bizottsági jelentésből fog meríthetni, s én úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen kérdés előbb-utóbb a kormány és a részvényesek közti értekezéseknek tárgya lehet, s azért én azt praeoccupálni nem akarom. Én elégnek tartom itt azon egyéni meggyőződésemet kijelenteni, és ennél többet jelenleg e háznak egyik tagja sem mondhat, hogy az én véleményem az, miszerint senki, ki tanulmányozta ezen ügyet, sem fogja tagadhatni, hogy a keleti vasút részvényeseinek ügyek mielőbbi végleges rendezéséhez csakugyan valóságos joguk van. Ha a részvényesek ügye tisztába hozatik, megszűnik minden kérdés a másodsorozatú elsőbbségi kötvények érvényessége iránt, mert ezt csak a részvényesek vehetik kérdésbe. Ezen rendezése a részvényesek ügyének hatalmas tényező lehet az állam hitelének helyreállításában, mert ha valami megrontotta államhitelünket, azt épen ezen, a világ minden részeiben elszórt részvényeseknek hangosan feljajduló panaszai rontottak meg. Az ily értekezés és tárgyalás alapján lehető lenne talán az is, hogy minden erőszakolás, bármely jogos igényeknek sérelme nélkül az állam vagy maga vehetné át a kérdéses vasutat méltányos feltételek alatt, vagy pedig eszközölhetné annak egy más pályához leendő csatolását, meglehet, hogy tévedek, de én azt hiszem, hogy ilyféle elintézés nélkül ezen keleti vasút ügye örökös bajoknak forrása lesz. Ismétlem tehát, hogy én a részvényesek ügyének rendezése nélkül bármely más eljárást tökéletlennek, czélra nem vezetőnek tartok. Az igent, előadó úr azt méltóztatott mondani, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása által is már előmozdíttatik a részvényesek ügyének rendezése, mert a pálya részükre megtartatik. Ha ezen törvényjavaslatban a kérdéses kötvényeknek végleges átadásáról lenne szó, s egyszersmind egyidejűleg kellő érintkezések történtek volna már a részvényesekkel is, akkor elfogadnám az ő nézetét, így maga ezen törvényjavaslat, mint minden félszabály, csak újabb és újabb bonyodalmaknak lehet kütforrása (Igaz! Úgy van a baloldalról és a középpárt tagjai részéről.) Sokszor mondatott t.hát, az osztályokban is meg volt említve, hogy azon másodsorozatú elsőbbségi kötvények, melyek most Bécsben vannak elzálogosítva, ha idejében ki nem váltatnak, el fognak árvereztetni és ezen árverezés nagy kárára lesz a magyar állam hitelének. Én nem fektetek súlyt bizonytalan reményekre, és azért nem mint érvet hozom föl, hanem csak megemlítem azon véleményemet, hogy ha a magyar törvényhozás komoly szándékot nyilvánít az iránt, hogy a keleti vasútnak ügyét minden tekintetben és így a részvényesek irányában is mielőbb véglegesen rendezni kész, akkor ezen árverezés, melylyel annyiszor rémítenek, nem fog bekövetkezni. Az osztályokban illetékes helyről hallottam ugyanis, hogy a másod sorozatú elsőbbségi kötvények már 19 hónap óta fenntartják magukat az európai pénzpiacokon, el voltak zálogosítva Londonban, Párisban, Frankfurtban és a nemzeti bank is húsz millió értékű ilynemű kötvényeket zálogalapul elfogadott. Én tehát fel nem tehetem, hogy az osztrák nemzeti bank azon ellenséges indulatját, melyet Magyarország irányában már annyiszor tanúsított, most még avval is fokozni akarná, hogy ezen másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek a piaczra dobásával meghiúsítani akarná a magyar törvényhozásnak azon üdvös szándékát, mely szerint a keleti vasút ügyeit minden irányban véglegesen rendezni kész. Mondották az osztályokban, hogy ha elegendő összeg a kötvények árverezéséből nem fog bejönni, akkor az illető, mostani zálogbirtokosok meg fogják a vasutat támadni és csőd, és más ilyféle veszélyek következhetnek be. Én azt hiszem, tehát ezen mostani zálogbirtokosok nem fogják a vasutat maguk erejével lefoglalni, nem fogják maguktól dekretálni a csődöt, hanem a törvény elejébe lesznek kénytelenek járulni, és a törvényes eljárás alkalmával oly ellenérvekkel fognak találkozni, melyeknek előleges megfontolása bizonyára arra kizondja őket, hogy inkább, mintsem ezen végleges eszközhöz nyúlnának, várják be a keleti vasút ügyének minden tekintetben végleges rendezését. (Élénk helyeslés több oldalról.) Egyébiránt a baj még a várt rész esetben is csak a vasuttársulatot illetné, a vasút azért maga nem szűnhetnék meg, mert csőd esetében is a vasutat forgalomban kell tartani , s ennek elmulasztása maga után vonná az engedély elvesztését és annak minden egyéb következését. (Helyeslés több oldalról.) Egyébiránt ha azon nehéz körülmények bekövetkeznének is, melyektől én is kívánom, hogy mentessünk meg, az esetben is csak azon véleményben vagyok, hogy meg kell tenni a magyar államnak mindent, amit megtenni tehetségében van a keleti vasút ügyének megmentésére, de lehetetlent tőle kívánni nem lehet. Az pedig lehetetlen, az én felfogásom szerint legalább, hogy a magyar állam egy oly összegnek lefizetésére, határozott időkben leendő lefizetésére kötelezze magát a mely elvállalandó kötelességének mikénti teljesítéséről ez idő szerint egy általában biztosítva nincs. (Helyeslés több oldalról.) Volna még észrevételem a VIII. osztály külön véleményére, de annak tárgya inkább a részletes tárgyalásra tartozik. Azonban röviden megemlítem ez alkalommal, hogy akkor esetleg felszólalnom ne kelljen azt hogy ezen különvéleményt sem fogadhatom el, mert először a zárlat, melyet elrendeltetni kíván a különvélemény, magát például a csődöt épen nem gátolhatná meg; másodszor, nem fogadhatom el ezen különvéleményt, mert azt hiszem, hogy legalább civilizált országban oly ügyekben, melyek mint magánügyek bíró elé tartoznak, a törvényhozás magának jogokat nem decretálhat, törvénynyel nem mondhatja ki, hogy ezen és ezen vasutat ezen és ezen föltételek alatt, eddig vagy addig jogom van megtartani. Végre pedig a különvélemény kívánságának teljesítése lehetetlen feltételhez is van kötve, mert azt kívánja, hogy a másodsorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak fizetése, és maga azoknak törlesztése a keleti vasútnak tiszta jövedelméből történjék, a keleti vasútnak tiszta jövedelme pedig, annyi legalább, hogy az első sorozatú prioritások kamatainak s törlesztésének kielégítése után abból valami még fennmaradjon, én részemről nem hiszem, és nem is lesz annak egyhamar jövedelme, mindaddig legalább, míg ezen keleti vasútnak ügye általában, véglegesen kellően rendezve nem lesz. (Helyeslés balfelől és a középpárt részéről.) Én ezeknél fogva a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni. Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy a keleti vasút másodsorozata elsőbbségi kötvényeit illetőleg a kormány eddigelé csak azon kötelezettséget vállalta fel, hogy az e vasút részére engedélyezett biztosítéki összegnek azon részét, amely az első sorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztési járulékának kielégítése után fenmarad, amenyiben megkívántatik, a másodsorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztésének fedezésére fordítandja. Tekintettel arra, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak elfogadása által az állam az említett másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket illetőleg, azok zálogbirtokosainak irányában, másus sokkal terhesebb kötelezettségi viszonyba lépne, jelesül nem csak ezen kezes, hanem készfizető lenne azon 10 millió tallér eréig, melyet a hitelező consortium az említett másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek mostani zálog birtokosaiktól leendő kiváltására az államnak előlegezni kész; egyenes adós lenne e szerint a keleti vasúttársulat helyett ezen 10 millió tallérért a nélkül, hogy ezen adósság innentől egy év lejárata alatt követelhető visszafizetésének lehetősége iránt biztosítva volna. Tekintettel végre arra, hogy az állam érdeke a keleti vasút ügyének minden iránybani végleges rendezését kívánja meg, e czél azonban a kérdéses másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek újabb elzálogosítása által nem éretik el, hanem e végre a részvényesek ezen vasút irányábani viszonyainak rendezése is kívánatos. Határozza el a ház, hogy „A beterjesztett törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el, de a minisztériumnak oly javaslatait, melyek a keleti vasút ügyének minden iránybani végleges rendezését lehetővé teendik, — a vizsgálatra kiküldött bizottságok jelentése által felderítendő minden jogoknak, követeléseknek, s az illetők feleletre vonásának fenntartásával — kész reggel tárgyalás alá veendi. (Élénk helyeslés a középpárt tagja részéről.) Mátyus Arisztid úgy találja, hogy a vasúti és pénzügyi egyesült bizottság csupa következetlenséget halmoz egymásra, csak azért, hogy a múltnak hibáiból, ha csak lehet megmentse azt, ami megmenthetlen. Egyszer azt ajánlják, hogy az állam a keleti vasút ügyében minden anyagi áldozattól tartózkodjék, s csupán erkölcsi támogatásba részesítse a roskadozót, — ami szerinte már magában is hiba volt, — s most már anyagi áldozatot kíván. Ettől eltekintve, mielőtt bármily javaslat előterjesztetett volna, előbb azt kellett volna tudni, hogy ama kötvények törvényszerűek-e. De e kérdést majd a jövő dönti el, s hogy mégis ily javaslat került elő, ez következetesen logikátlan. A törvényjavaslat elfogadhatlan még pénzügyi szempontból és a politikai morál szempontjából. A keleti vasút ügye egy nagy pénzügyi botrány, s abban áll, hogy nálunk állambiztosíték mellett egy vasút építtethetik és mire megépült, a jóhiszemű